Shibo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Shibo

Témanyitás  Shibo on Kedd. Júl. 12 2016, 15:16

Név: Masahiro Hisa / Shibo (A Fatty)
Tartózkodási hely: Víz Országa
Rang: Vándor Ninja
Kor: 19
Nem: Férfi
Felszerelések: Rengeteg tekercs, 15 fiola chakratinta, 10 kunai, 15 shuriken, kínzóeszközök
Kinézet: Egész testét egy pólya takarja, csak a szemei látszanak ki. Testfelépítése nem utalna ninjáéra, de ettől független gyors és rugalmas, bár fizikai erő hiányában szenved.
Jellem: Nincs (teljesen a vallása szolgálatában áll)

A vallás: Mitsuji (A Fény Útja)
A vallást egy öreg és harcedzett, a rosszmájú híresztelések szerint megtébolyodott ninja alapította évtizedekkel ezelőtt. Hitvallása szerint a ninják mind egy helyről, a Chakrából származnak. Ez folyik jelenleg szervezetükben, ezért képesek belőle erőt formálni. Bár erre rengeteg bizonyítékot talált, szülőhazája elégette összes feljegyzését és azóta utódai, az ő elképzelései alapján képzik ki a vallás tanítványait, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Célja az volt, hogy egy nap képes legyen kidolgozni egy olyan módszert, amivel az összes ninját visszajuttathatja a Chakrába, így elhozva a békét.
A vallás követői nem számosak, de sokfélék. Nem mindenki kutatja ugyan a Chakrát, a legelhivatottabbak azonban képesek bármit megtenni azért, hogy elérjék céljukat és megtalálják a békét, ezért kísérleteket végeznek és kínozzák a ninjákat, különösen a különleges képességekkel rendelkezőket, hogy többet tudjanak meg a chakráról és a módszerről, mellyel egyszer ismét eggyé lehet válni vele. A legtöbb falu vezetője számára ismeretlenek, azonban az alvilágban már tettek szert némi hírnévre.
Alapító: Kyota Toba
Célja: Megvizsgálni a különböző chakrákat és kidolgozni egy módot arra, hogy a ninják egy nap képesek legyen visszajutni. Végső céljuk az örök béke elhozása.
(Nem hivatalos) jelmondat: Csak ki a sötétben jár képes elhozni a fényt.
Ismert tagok:
Masahiro Hisa / Shibo (A Fatty)
Ritten Kotoba / Dojo (Szánalom)
Kona Ashuri / Kanashimi (Bánat)
Bázis: Víz Országa, Föld Országa, Szél Országa (korábban), Hang Országa, Vízesés Országa, Hullámok Országa

Masahiro, akit a destruktív egyszerűségre törekvő felszínes társadalmi rétegek Hironak becéztek, egy anyjának igen fájdalmas görcsöket okozó folyamat következtében jött világra a Víz Országában 19 évvel megőrülése előtt. Anyja nagy reményeket fűzött a fiúhoz, de hát ő sem tudhatta mi fog történni később. Születése után percekig szemlélte a szeretettel a jövevényt, mielőtt elaludt. Hiro pedig azonnal követte példáját, így egymásba fonódva, együtt kezdték meg közös életüket.
A következő hónapok eseménytelenül teltek Masahiro számára, valójában nem is emlékszik belőlük sokra. Mások elmondásai szerint rokonok és barátnak nevezett idegenek jöttek meglátogatni a világ megváltására csak a születésével úgy tűnik igencsak fogékony fiúcskát, hogy egy közösen eltöltött vacsora után ugyanúgy ne foglalkozzanak a családdal, mint előtte.
Hirot ez nem hatotta meg túlzottan, folytatta átlagosnak közel sem nevezhető gyerekkorát és igyekezett nem túl sok jót tenni, családja legnagyobb örömére. Ördögfiókának, Darunak, vagy Kölyöknek becézték, amikor éppen nem kishercegem volt. Lassan felnőve ezek aztán a semmivé lettek és maradt Hiro, a mindig bajt keverő és mások életét megkeserítő 5 éves. Ebben az időben szeretett a koránál kissé idősebbnek tűnni, így a maga igen széles szókincsével társalkodott a szomszédokkal és, mivel ninja volt, apját megkérte, hogy éles fegyverekkel harcoljanak, amiben persze mindig ő nyert, de a kés valahogy nem volt képes vágni. Kellemetlen.
Mikor végre elérte a felnőttkort -8 éves lett-, végre eljött a történelmi pillanat, amire már évek óta vágyott. Lehet csak fiatalos álmodozásnak tűnhet ez, de Hiro szeretett volna ninja lenni és felnőni azokhoz, akikről olyan sok remek történetet hallott. Akkor még semmit sem tudott arról, mivel is jár a ninja élet, de, ez hozzásegítette többek között egy boldog és eseménydús gyermekkor átéléséhez, amiért még most is hálás.
Mivel apja is a falu szolgálatában álló ninja volt, így természetesen nem volt kifogása az Akadémiára való íratás ellen, sőt, heves örömmel fogadta fia kérését, aminek anyja szúrós, a szoba teljesen hosszán át is mélyen sebet hagyó pillantása vetett véget. Hosszú tárgyalások következtében aztán sikerült végül meggyőzni és lefektetni az Akadémiára járásnak feltételeit:
1. Tanulni.
2. Nem bajt keverni.
3. Mindig odafigyelni és tisztelni az oktatókat, másokat, szándékosan nem kárt tenni semmiben.
Későbbről visszatekintve, ezek közül egyiket sem sikerült betartania a fiúnak. Pedig igyekezett.  Tényleg.
Az akadémiai beiratkozás napján apjával átvették amit már addig tanultak és, természetesen, jótanácsokkal látta el mielőtt útnak engedi. A helyszínre érve Hironak feltűnt, milyen csöndes az akkori életéhez képest minden. A beiratkozás szigorúan telt, a falu jövendő fényes csillagai egy sorba betömörülve, sorukra várva álltak vigyázban az enyhe árnyákot adó esőfelhők alatt. Kivéve Hirot. Ő rövidebb utat keresett volna, hogy minél előbb elkezdhesse tanulmányait és a ninjaság izgalmas világát magáénak mondhassa, amikor egy felügyelő, valahogy éppen az édesség-kiszolgálónál megrántotta a fülét és visszadobta a sorba. Apja rögtön közbelépett volna, ha ott lett volna még, de Hironak sem volt ínyére a dolog. Felírja a nevét. Majd később elintézi.
A magánakció következtében nem csak meg kellett várnia, amíg az addig előtte lévők sorra kerülnek, még hátrébb is került a sorban. Többször kellett meghalnia, mire végre ő következett. A sorban állók végig csendben voltak, csak a beiratkozást segítők kérdéseire válaszoltak. Az egyik egy rövidebbre nyírt hajú, fiatal lány volt, kedves mosollyal, a másik egy keménykötésű, magas férfi, vágásokkal az arcán, de mindkettőjük hadi szerelésben.
A hivatalos dolgokat letudva, az udvaron végre nyüzsögni kezdtek az emberek, hang járta át a csendes teret és nevetések törtek fel az apró szájakból. Itt már mindenki megkönnyebbülve nézett a másikra félelem helyett és Hiro is talált az ízlésének megfelelő partnereket. Akkor lett csak ismét csend, mikor az Akadémia vezetője, korábbi két segítőjével az oda készített porondra lépett és elmondta beszédét, míg a lány és a keménykötésű férfi látszólag lélegzetvisszafojtva hallgattak. A beszédet követően távozásra intettek minket, amit mindenki szó nélkül be is tartott Hiro pedig ott állt egyedül az udvar közepén, fejét az éppen mellette elhaladó fiúk és lányok után forgatva.
Mikor már csak kevesen maradtak az udvaron, az emberek hullámzó körvonalai közt kiszúrt egy szúrós tekintetű szempárt, mely amint találkozott az övével, kellemes melegséggel átjárt íriszekké alakult. A hozzá tartozó arc egy idősebb férfié lehetett, nem kevesebb mint 30. Magas volt és erős testalkatú, de arca barátságról árulkodott. Mosolyogva fogadta a fiú pillantását, mire az inkább elfordult és a többiek példáját követve hazaindult.
Az Akadémián eltöltött idő nem sokban különbözött előző életétől, leszámítva persze hogy idősebb volt és sokkal több dolgot tehetett, legalábbis saját elképzelései szerint. Ideje nagy részét a mások által zaklatásnak nevezett csínytevések tettek ki, melyet az oktatói nem is néztek jó szemmel, többször haszontalannak és méltatlannak nevezték, pedig, őszintén, semmi igazán rosszat nem tett. Pedig akart. Meg akarta mutatni nekik mi lenne az, amire már tényleg neki szegezhetnék pengéiket, de félt hogy ezzel együtt ki is rúgnák a helyről. Ezen tevékenységei mellett nem is igazán maradt ideje tanulni, de a chakrával kapcsolatos feladatokat és a fegyverkezelés technikákat, valamint a jutsukat igyekezett elsajátítani, ezek messze felülmúlták az unalmas ninja etikettet és a falu történelmét, ami amúgy is tele lehetett erős túlzásokkal és ferdítésekkel. Az egyidősek szabadidejükben a fiatalabbakat tanították móresre, aminek Hiro nem volt híve, sőt, többször oda is állt eléjük és farkasszemet nézve addig állt ott amíg a támadók nem mentek el. Ez volt a próba. Aki tovább bírta a farkasszemnézést, az nyert jogot arra, hogy rendelkezhessen az áldozat felett. Ez volt a szabály.
Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a chakrakontroll terén, melyet az Akadémián még leginkább csak elméleti szinten oktattak. Elég behatóan tanulmányozta az erről szóló könyveket, mert érdekelte, miként formálhatja, elvégre ez az alapja erejének. Fizikai edzés helyett is inkább ezzel foglalkozott és bár többször is megpróbálkozott, nem sikerült a falra másznia chakra használatával, ennek ellenére tanára többször is megdicsérte szorgalmáért.
Egy évvel a geninné válás lehetőségét jelentő geninvizsga letétele előtt ismét találkozott az első napon látott szempárral, vagyis először csak egy arcába ütköző vállal, mely megfordulva lassan felfedte a férfi képét. Meglepődött arccal fogadta a fiút, akinek eszébe jutott az első nap.
- Elnézést... - motyogta. - Nem láttam.
- Semmi baj - mosolygott a férfi. - Masahiro ugye?
- Hiro - válaszolta. Megszokta már ezt a nevet.
- Értem - folytatta mosolyogva. - Láttalak edzeni a chakrakontrollal. Figyelemre méltó.
- Valóban? - Vonta fel a szemöldökét Hiro. Tudta, hogy nem igaz. - De hát nem sikerült megcsinálnom semmit.
- Már az is figyelemre méltó hogy megpróbáltad. Ilyet nem tanítunk a geninjeinknek... elég sokáig. Ha szeretnéd, képezhetlek benne.
- Komolyan? - Ez volt a lehető legokosabb és leglényegretörőbb kérdés ami elhagyhatta a fiú száját.
- Igen. Ha szeretnéd, keress fel később, a nevem Matsou Kajijama. A kiképzőterepen meg fogsz találni.
A meglepődöttségtől Hiro nem volt képes megmozdulni még néhány pillanatig, aztán végre felocsúdott enyhe kábulatából. A férfi akkorra már sehol sem volt. Megrázta fejét és a történtekre gondolt. Érdekelte a chakra irányítása és ezzel nem csak saját kívánságát elégíthetné ki, de a többiek elé is kerülhetne, ráadásul egy elég hasznos technikát sajátítana el már ilyen hamar. Alig várta hogy nekikezdhessen.
Délután azonnal el is szaladt a falu belső határán kívül eső kiképzőterepekre, ahol a férfi már látszólag unott képpel dőlt egy fának.
- Gyere velem - vetette oda a fiúnak. - Az erdőben fogunk edzeni.
Kissé váratlanul érte ez a stílus, a korábbi kedves szavakhoz képest, de követte az erdőbe. A férfi anélkül, hogy megbizonyosodna hallgatósága jelenlétéről, megfeszítette teste izmait és egy egyszerű ember sebességét meghaladó gyorsasággal kezdett futni egy fa felé. Az első lépések nem lepték meg a fiút, a többiekkel ők is versenyeztek már azon, hogy ki bír tovább felfutni a fa tövétől. A továbbiakban azonban rájött, hogy ez most kissé más lesz, a férfi ugyanis nem rugaszkodott hátra, hanem tovább szedve lábait haladt egyre magasabbra. Hiro száját kitátva nézte a műveletet, ahogy a férfi lassan elérte a fa a legmagasabb pontját és leült az egyik ágra, mely enyhén remegett a nem várt súly alatt.
- Te jössz - kiáltott le a magasból.
Hiro hátrált egy lépést és a fajét rázta. Nem tudta, hogy hogyan csinálhatná meg a látottakat. Mikor a férfiban tudatosult, hogy valóban nem hajlandó megpróbálni, visszaérkezett a talajra és az ugrás után egy alsórúgást indított a fiú irányába. Az gondolkodás nélkül felugrott és a következő támadásra is felkészülve előrevetette testét, majd kezeivel rugaszkodott el a talajtól, hogy kitérjen a másik láb elől. A repülés közben a férfi arca felé irányította lábát, aki elégedett mosollyal hajolt hátra, ragadta meg a fiú karját és vágta a fához. Hiro hátába mintha ezernyi szilánk hasított volna bele egyszerre, a földre érkezve előbb saját lélegzetét kereste és csak aztán meresztette tágra nyílt szemeit Matsoura.
- Tudod, hogy hogyan sétáltam fel a fára? - kérdezte az, a kezén lévő kötést igazgatva.
- Hát... - kezdte. - Chakrát vezetett a lábába.
- És? - faggatta tovább a férfi.
- Egységesen elosztotta. Ezaz! El kell osztani a chakrámat!
Matsou mosolygott.
- Ennél azért kicsivel többről van szó. Azzal, hogy a lábadba irányítod a chakrádat, képes vagy hatalmat adni neki, hogy olyan dolgot csináljon, amire amúgy nem lenne képes. - Mosolya egyre nagyobbra húzódott. - A lényeg az, hogy a chakrát egyenletesen elosztod a fára érintkező felületen. Vigyáznod kell, hogy nem adsz bele túl sokat, hiszen akkor lecsúszol. Ha túl keveset, nem leszel képes fenntartani magad.
A magyarázat közben egyre halványult mosolya és a szemében játszó fény is eltűnt.
- A lényeg az egyensúly. Ahogy egy korláton sétálva meg kell találnod tested egyensúlyát, úgy itt is meg kell találnod, hogy pontosan mennyit engedhetsz a kívánt helyre. Érdemes csak a felületre érintkező pontokra koncentrálni, így nem vész kárba a chakra. - Az utolsó szóra ismét kitágult a pupilla.
Hiro hegyes fülekkel és heves fejrázásokkal hallgatta a magyarázatot, miután végre maga is megpróbálhatta gyakorlatban használni az elméletben ismerteket. Első nekifutásra addig sikerült felkapaszkodnia, amíg a korábbi gyakorlásokkal is sikerült. Mivel nem volt képes a megfelelő időben chakrát irányítani a lábába, úgy döntött, inkább lassan fut neki a gyakorlatnak még egyszer. Remegő lábbal lépett fel a repedezett kéregre és a túlcsorduló chakra miatt már az első lépésnél hátradőlt. Matsou figyelemre sem méltatta.
A következő próbálkozásnál már előre megpróbálta beosztani a lábába irányuló chakrát. Igyekezett egyenletesen elosztani a felületen, az előzőnél kisebb mennyiségben. Első néhány lépésének sikeressége után újabb lett az eredmény, a következő próbálkozások azonban egyre magasabbra vitték. Mikor már elérte a fa első ágát, az őt figyelő férfi felpattant.
- Rendben, tegyük izgalmasabbá. Ugye emlékszel még az előzőre? - Vicsorgott. Hiro nyelt egyet.
- Meg foglak támadni és az egyetlen menedéked a fa lesz.
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna, szélsebesen elindult felé és első rúgása a fejét vette célba. A célpont lehajolt és, mivel ezt a feladatot kapta, elkezdett rohanni a fa felé, nem kockáztatott meg egy ellentámadást. A férfi várt egy pillanatot mielőtt utána indult volna, így képes volt két lépést megtenni a fán, mielőtt lerántották és a szemközti cserjéhez vágták volna. Hiro dühösen törölte le a port szája sarkából.
- Megőrült? Hiszen felmásztam a fára?
A másik valóban eszelős mosollyal válaszolt.
- Még elértelek, tehát nem voltál a fán. De... Mivel csupasz kézzel jöttél, adok egy kis segítséget.
Egy zsákot dobott le a fiú elé. Kibontva 5 kunait, két shurikent és három robbanó cetlit talált benne, amiket el is tett.
A következő támadás ismét váratlanul érkezett, a rúgás elől az ismert módon lehajolt és futni kezdett célpontja felé. A férfi ezúttal nem várt, Hiro pedig kétségbeesve sietett a fa irányába, chakrát áramoltatva a lábába. Odaérve elővett egy robbanó cetlit, melyet az egyik kunaira erősítve a fa tövébe ledobott és elkezdett a földdel merőlegesen, felfelé futni. Mestere elégedetten szaltózott hátra és figyelte, ahogy a fiú egyre magasabbra fut. Elhatározta, hogy tanítani fogja.
Hiro addig gyakorolt, amíg el nem fogyott a chakrája. Akkor a fűbe hátradőlve lehunyta szemét és megpróbált nem a férfira figyelni. Sikerült. Sikerült megfelelő módon kontrollálnia a chakráját és elsajátítani egy technikát, ami még később is fejtörést okozhatott volna. Csak ezzel sokkal nagyobb fejlődést ért el, mint eddig összességében.


Hullámjáték

Másnap az elégedettségtől mosolyogva, a szüleinek magyarázatot nem adva ébredt otthoni ágyában, teljesen megfeledkezve az eset után történtekről.  Apja persze tudta minek örül ennyire - ő is épp ennyi idősen tanulta meg a klón jutsut és épp ennyire büszke volt. A fiú a napokban többször felkereste újdonsült mesterét, aki újabb trükköket mutatott neki és az akadémián messze túlmutató technikákat sajátíttatott el vele. Legtöbb idejét vele töltötte, még szüleinek sem mondta el, hova marad ki. A gyakorlaton kívül elméleti oktatás is volt, ami leginkább a chakra körül forgott, néha már Hirot is untatva a szinte megszállott rajongással a téma iránt. Bár nem volt a legkellemesebb társalgási téma, sokkal többet segített a megértésben, mint bármelyik rájuk kényszerített tananyag.
Az akadémián nem nézték jó szemmel a falon bohóckodó fiút, többször is felszólították, hogy ez nem a többi gyerek közé való és meglehetősen veszélyes; ezt többször szemléltették is vele, mikor végül erőszakkal szedték le a falra tapadt, széles mosolyú gyereket.
Mindez nem érdekelte; ő már rég túl lépett az akadémia korlátain.
A következő lépés a vízen járás megtanulása volt. Ez trükkösebbnek bizonyult, mint az egyenletes felületű társa, itt ugyanis már a chakrát is áramoltatni kellet a víz mozgásának megfelelően az egyszerű, egy pontba való irányítás helyett. A fiú azt hitte elegendő elméleti tudással rendelkezik ahhoz, hogy megússza a dolgot szárazon, ám a természet nem hajlott meg a tankönyvek akarata előtt; a fiú úgy zuhant bele a forró vízbe, hogy az égető érzéstől kijönni is alig tudott. Az újabb próbák újabb eredménytelenségekbe torkolltak, mestere pedig nem úgy tűnt, mint aki bármiféle segítséget is szeretne adni. Hironak így egyedül kellett rájönnie, hogy áramoltassa a chakrát a víznek megfelelően, mikor kell belevezetni és mikor kell elengedni, míg az 1-2 centis merülésektől eljutott egészen addig, hogy már szinte a talpa hegye érintette a víz felszínét. Ekkor mestere rúgott egyet mellékesen az arcába, hogy ellenőrizze, valóban képes-e megtartani az egyensúlyát. Sikerült. A huszonhetedik próbálkozásra.
Égett, a vízgőztől ráncos testtel, fáradtan ért haza, mégis boldogan. Kimerült volt az elmúlt hónapok gyakorlásai miatt, mégis minden erejét megfeszítve gyakorolt, amíg szinte össze nem dőlt fáradtságában. Próbált több infót megtudni sensei-éről, mint amit az elmondott magáról, de a geninnövendékek közül senki sem ismerte, a tanítók pedig félrevonták tekintetüket ahelyett, hogy válaszoltak volna. Így aztán egy gyakorlatilag idegen embertől kellett elsajátítania mindazt, amire szerinte szüksége lehetett. Sokkal többet követelt meg ugyan, mint a hivatalos szervek, a fiú mégis úgy érezte, hogy szüksége van rá. A chakramanipuláción kívül erőnléti edzéseket is tartott; megtanította a fiút a fegyverekkel bánni és vakon harcolni. Ez utóbbi gyakran majdhogynem végzetes balesetekbe fordult, de a fiú mosolygott minden egyes csapást követően.
- Ma egy sokkal komolyabb feladatot fogsz kapni - közölte vele egy délután Matsou. - Gyere.
A fiút egy sötét, a falutól meglehetősen messzeeső, elhagyatott házba vitte, ahova még a kívülről jövő fény is csak pásztákban volt képes beférkőzni. Meg kellett erőltetnie a szemét, hogy bármit is láthasson, de még így is beleakadt néha valamilyen berendezésbe. A férfi egy alacsony asztalhoz vezette, ahol egy test feküdt. A naivan odasétáló fiú csak ekkor vette észre hogy egy hullával áll szemben és rögtön elfogta a rosszullét.
- Ne aggódj - próbálta nyugtatni mestere. - Már halott volt mikor rátaláltam.
Hirot ez valahogy nem nyugtatta meg. El akart tűnni, amilyen gyorsan csak lehet.
- Emlékszel mint mondtam neked a chakráról? - Bólintott. - Most egy nagyon fontos leckét fogok tanítani neked. Remélem élvezted a hullámokat a legutóbbi edzésünkön. - Eszelős mosoly, melyet egy nyalás követ, az ujjára kent vérből.
- Még friss. Tehát chakrája is van. Most másfajta hullámokkal fogunk játszani. Tedd rá a kezed.
A fiú vonakodva bár, de engedelmeskedett.
- A korábbiakban megtanítottam neked a chakra testen belüli és a testfelületen való irányítását. Most pedig meg fogom tanítani neked hogy hogyan engedd szabadon.
A fiú belsejében valami egészen más akart kiszabadulni, nem a chakrája. Kirohant az épületből és olyan gyorsan futott ahogy csak bírt, orrát és száját befogva, hogy törlődjenek az előbb érzett szagok és emlékképek elméjéből. Matsou nem követte, de a fiú biztos volt benne, hogy dühös tekintettel nézett utána. De ez nem édekelte. A férfi őrült volt. Egész eddig erre játszott?


Szomorú vasárnap


- Biztos vagy menne hogy ő kell neked, Matsou? - kérdezte a Mizukage színtelen hangon.
- Igen, 'zukage-sama
. Igazán ígéretes tehetség.
- Hát legyen.

Hiro készen állt. Készen állt otthagyni egész eddigi életét, hogy követhesse mesterét a kijelölt úton, amiről már annyit beszéltek. Nem csak mester volt, útmutatóvá is vált, fénnyé, ebben a sötét világban. Megtanította neki a fontos dolgokat az életben. Hogy miért érdemes harcolni. Hiro lassan csak azzal kezdett el foglalkozni, hogy ezek szerint élhessen. És bár fájt elválmni szüleitől és megtenni azokat a rémes dolgokat amire rákényszerítették, tudta, hogy ez szükséges a céljuk eléréséhez. Megértette.
Szülei szobájába belépve még egy utolsó csókot nyomott édesanyja tollakkal teli paplanjáb búrkolózott testének homlokára, majd végleg maga mögött hagyta múltját, hogy egy szebb jövőbe léphessen.
Még egy utolsó könnycsepp csorgott le arcán, ahogy átlépte a falu határát, ami soha többé nem tért vissza.


A fiú megőrülésének adatai teljesen elvesztek.
Spoiler:
Ezt eredetileg is így terveztem, de ha szükséges, akkor kifejtem.


Halott Horizont Arborétum

Spoiler:
Ahogy Hiroenak is nehéz összeszedni a gondolatait, ide is csak emléktöredékeket írtam.

Lassan elkezdett neki élvezetet okozni hogy fájdalmat-
öl. MEGÖL.
Befűz. Befűz. Befűz. Még szorosabban. Egy rés sem maradhat. Befűz. Pólya. Elvág. Így kell bepólyálni a testet.
Befűz. Befűz. Befűz. Még szorosabban. Egy rés sem maradhat. Befűz. Cérna. Elvág. Szájösszevarrás.
Befűz. Befűz. Befűz. Meghalt. MEGHALT.

Több hónapja utaztak már, meglátogatni a különböző bázisokat és kísérleti alanyokat szerezni, illetve megkezdeni a kísérleteket rajtuk. Most hogy végre visszatértek kiindulási pontjukhoz, a gyilkos Víz Országába, Hiro semmit nem érzett a dolog felől azon kívül, hogy itt talán több idejük lesz a szükséges előkészületeket végrehajtani. Csak itt-ott kiigazodó pólyája zavarta, melyeket ügyes gonddal kötözött vissza. Egyedül az hozta lázba, hogy minél előbb munkához láthassanak, felnyithassák a magukkal hozott testeket és minél több információt kinyerjenek belőle. Most először fogja látni azt a helyet, ahol a következő időszakban dolgozni fog és ahol a szebb jövő elhozásáért felelős tetteket fogják végrehajtani. Ez pedig különös nyugalommal öntötte el testét.

- Ez itt a Halott Horizont Arborétum.
Az üvegházba belépve hirtelen hideg ütötte meg a fiút, ami még a kinti szélnél is csípősebb volt. Nem természetes hidegnek hatott, inkább érthetetlenül nyomasztónak. Az árnyas pálmák és a szinte mindenhol elrohadt, mégis élettel telinek tűnő növények illata bódítólag hatott a fiúra, aki mélyet lélegzett belőlük és fejét hátrahajtva, cikk-cakkban kezdte bejárni a helyet.

Hárman sorakoztak fel---
- Közülünk mindenki kap egy nevet, mely illik az azt használó személyhez. Ezzel biztosítjuk, hogy balóban azko legyünk, akiknek születtünk. Ők itt Dojo, Szánalom és Kanashimi, Bánat. Sejtheted, honnan kapták a nevüket.

--- Dojo - Szánalmat érez a gyenge, tehetetlen emberiség iránt ---
--- Kanashimi - Bánat, amiért nem érhet véget ---

- A te neved még hátravan. Neked bizonyítanod kell.

--- Vallás alapítója - Shibo ---

Hiro érzelemmentesen fektette a halott testet a tartályba.

--- Méltó vagy a névre.. Shibo.. Az első alapító ---

--- Hihet- Megtette ---

--- Matsou azt szerette volna- Elfogadunk vezetőként ---

--- HALJ MEG. ---

avatar
Shibo
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 154

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shibo

Témanyitás  Hidan on Szer. Júl. 13 2016, 02:32

Üdvözlehelletem!
Mivel pont a legfontosabb átmenetet jelentő eseménysor lett kihagyva amnézia címszó alatt a karakter jellemfejlődéséből, még mindig nem egészen tudom, hogy mit olvastam az imént, csak azt, hogy tetszett. Normális esetben meg szoktuk követelni, hogy a kezdetektől a végkifejletig szépen ki legyen bontva egy karakter életútja, hogy hogyan jutott el a mai személyiségéig. Előző beszélgetéseink alapján biztosra veszem, hogy elég konkrét terveid vannak ennek a "hézagnak" a befoltozására. Ez irányú terveid nem szeretném keresztbe húzni, mindössze annyit kérnék cserébe, hogy körültekintően végigvezetve, felelősséggel próbáld meg megoldani ezt a szerepjátékos kihívást, azazhogy játéktéri és élményben lejátszott kalandjaid során próbáld meg beilleszteni a hiányzó mozaikokat az őket megillető helyekre. Egyébiránt tetszik az írásképed, a karakter irányultsága és az Őt körbelengő balladai homály.


Rang: Vándor Ninja
Szint: D
Kezdő pénzösszeg: 2300 ryou
Kezdő chakraszint: 120
Kezdő taijutsuszint: 6 (+9 a technika miatt)
Kezdőtechnikák:


Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája

Kirigakure sajátos taijutsuja, lehetővé teszi a használója számára, bármilyen látásviszonyok között, hogy csakis annak hangja és mozgása alapján is követhesse és közelítse meg az áldozatát, anélkül, hogy az észrevenné vagy akár csak meghallja, és úgy támadjon rá.
A technikát a legkorábbi tanulmányokkal együtt kell elkezdeni kifejleszteni a használóban, mivel csak ekkor fejlődnek ki olyan testi reakciók, amelyek engedik a technika végrehajtását.
Besorolás: D
Megjegyzés: Alapképesség Kirigakure shinobiknak
Chakraszint: -
Megkötés: Csak Kirigakure Shinobiknak!
Taijutsu Pont: +9



Youji // Fogpiszkáló

A technika igen egyszerű, lehetővé teszi a ninjának, hogy akár egy egyszerű fogpiszkálót, ceruzát, evőpálcát is senbonként használjon.
Chakraszint: 55
Besorolás: D

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics
» Shibo

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.