Yugakure no sato

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Yugakure no sato

Témanyitás  Chen on Hétf. Aug. 31 2015, 22:43

Az este véget ért. Ágy ábrándjaimat is felülmúlta. Oly kényelmes, olyan csodálatos. A lányok, vagy talán maga a ház asszonya csak rám gondolva tette élvezetessé pihenésemet. Mélyen belebújok, a takarót a fejemre húzom. Csak pár pillanat kell, hogy a nyújtózást befejezzem, és megtaláljam a tökéletes helyet. Légzésem lelassul, az álmok földje egyre közeledik felém, érzem ahogy a múzsa körülleng engemet. A gondolatok cikáznak a fejemben, és mielőtt még egyet is el tudnék kapni elnyom az álom. Örökre elveszve, a csalfa nők már csak ilyenek. Kecsegtetnek, de az utolsó pillanatban húzzák össze ruhájuk rojtját.
Az éjszaka még nem ért véget. Legnagyobb sajnálatomra az álmok közül kiragadnak. Pedig a szépítő alvásra nagyobb szükségem van mint bármi másra ebben a züllött világban. Hát hogyan szerepeljek, ha még a rendes tizenkét órámat sem tudom megpihenni. Hát ilyen nincs, a folyamatos sikongatások, kiáltások miatt már aludni sem lehet ebben a porfészekben. Fordulok egyet az ágyban, csak hogy kevésbé halljam, így meg nyomom a karomat. Végül a hason fekvés mellett döntök, talán reggelre fájni fog egy kicsit a hátam. Azonban nagy előnye, hogy úgy fejemre tudom húzni a vastag párnát, hogy a legtöbb zajt kiszűrje. Nagyokat szuszogok, és próbálok újra az álom mezsgye ösvényén végi haladni. És várom a délelőtt eljöttét. 
avatar
Chen
Játékos

Tartózkodási hely : Az országút, és a színpad között félúton


Adatlap
Szint: C
Rang: Előadóművész
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Yugakure no sato

Témanyitás  Hidan on Kedd Szept. 08 2015, 15:31

A megfáradt komédiás a legkevésbé sem zavartatja magát az éj bajbajutottjainak segélykiáltása hallatán... Szívére a közöny dunnáját, fejére pedig a keményre tömött lúdtoll párnát húzza. Yugakure eleven zsibongása tompa nesszé szelídül az ibolyaillatú ágynemű gyengéd ölelésében. A régóta nélkülözött édes álom a képzelet éteri szárnyán röpíti Chent vadregényes fantazmák idilli vidékeire. Míg teste a fogadó emeleti szobájában pihen, elméje érzéki tájakon kóborol önfeledten. Mell-alakú dombok völgyeiben kószál, s hág fel az érzéki, buja hegyek vadcsapásain. A kristálytiszta, fehéren habzó patakok édes hangú csobogásába nimfák káprázatos éneke keveredik, bár az erdei tündéreknek nyomát se látni. A színész a kíváncsiságtól és a férfiúi vágytól fűtve a rengetegbe veti magát. A délibábos bozótban utat törve magának mindig úgy tűnik, hogy az ábrándos pagony játékos teremtései csak csintalan játékot űznek vele, szirénénekükkel egyre beljebb csalogatva őt a sűrű rengetegbe.
Hosszas gyaloglás után egy habfehér sziklák által ölelt, erdőmélyi tavacskára bukkan a bábmester. A vízben pőre tündérek űznek huncut játékot egymással, kergetőznek, birkóznak, fröcskölgetik egymást. Hosszú, mohazöld hajuk szorosan női idomaikra tapad, csak olykor-olykor meglibbenve, csak egy pillanatra engedve látni kendőzetlen bájaikat. Akár egy csipet mennyország... Amikor először megpillantják a leskelődő idegent, szégyenlősen maguk elé kapják vékony karjukat és ijedten felsikoltanak. De ahogyan jobban szemügyre veszik a parton megbabonázva álldogáló fiút, szemérmeskedésüket hamar megunt ruhadarabként dobják le magukról, s csábosan integetni kezdenek a környék egyetlen férfijának.
- Jöjj kedves idegen! Mártózz velünk Erdőanya hűs ajándékában, segíts megmosni a hátunkat a vízesésben!
Akinek ezt kétszer kéne mondani, az valószínűleg olyan ostoba, hogy hozzá képest egy rozsdás szög integrált áramkör. Chennek se kell több, úgy iramodik a köves part felé, mintha üldöznék, botladozása közben próbál megszabadulni a lehető legtöbb ruhadarabtól. Azonban mikor már csak egy lépésnyire van a tavacskától, a nimfák egyszer csak rémült sikoltással evickélnek ki a partra. Egyikük még futtában elokádja magát. Csak egy pillanat kell, hogy a színész rájöjjön mi történik... Az erdő friss, üde illatát csakhamar elnyomja a penetráns csatornaszag. A kristályos, tiszta vizet feketésbarna miazma szennyezi, s terjed megállíthatatlanul. A mocsoktól terhes víztükrön apró, dundi szőrcsomó jelenik meg, ahogy a hátán úszó förtelem előbukkan a rothadó tavirózsák közül. Kétségtelen, a patkány az előző estéről.


Ha a patkány elég dörzsölt, 
Házhoz jön a moslékpörkölt!


- Mit nézel?!
Förmed rá rosszindulatúan a mocskos kis kreatúra a művészre. Aztán véget ér az álom és felriad a fogadóban, teste hideg verítékben úszik.
Még felocsúdnia sincs ideje a lidércnyomásból, velőtrázó sikoly hangja söpör végig az egész épületen. Össze sem hasonlítható a tegnapiéval, ez egészen olyan mintha nyúznának valakit. A fogadósné az.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Yugakure no sato

Témanyitás  Chen on Hétf. Szept. 14 2015, 22:31

Az ébredésekkel nem vagyok jóban. Leginkább a reggeleket délután szeretem, de hát nem mindig jön össze a számításom. Egy művésznek az éjszaka az élete, a nappal inkább csak a halála. Leginkább ilyen alkalmakkor. Még csak ki sem alhatta az ember magát, és máris valami szörnyűségesen átlagos dolog miatt fel kell kelnie. 
Az álom felver, az émelygés, és a remegés az mi leginkább jellemzi most testemet. Lassan felállok, és csak behunyt szemmel várom hogy az érzés elmúljon. Egy ilyen találkozás szörnyű hatással van az emberre. Remélem már holnapra nem is fogok emlékezni rá. Talán egy gyönyörűséges gésa eltünteti fejemből az ártó gondolatokat. 
A sikoly végigvisszhangzik koponyában. Egy ilyen korai órán nem sok kell, hogy viszonozzam a szívességet. Bárki is tette ezt velem. Erőt veszek magamon, mert lassan tudatosul bennem kié is lehet a hang. A forrás gondolatára lankás dombokat, és szűk hasadékokat képzelek magam elé. Úgy ahogy vagyok kissé megszaporázom lépteimet, és a katasztrófa epicentruma felé tartok. A látvány mely fogad csak ábránd, de talán a lenge hálóing, na és a erőszakoskodó részeg, ám meglepően gyenge alak az mi először eszembe ötlik. Kitől én az becsületes szamuráj megvédi és jutalmul csak egyet fogad el. Lekocogok a lépcsőn, és benyitok az ajtón...
avatar
Chen
Játékos

Tartózkodási hely : Az országút, és a színpad között félúton


Adatlap
Szint: C
Rang: Előadóművész
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Yugakure no sato

Témanyitás  Hidan on Csüt. Szept. 17 2015, 01:38

Bár még fel sem ocsúdott egészen lidércnyomásából, Chen álomtól ólmos pillákkal siet le a lépcsőn, hogy a fogadósné segítségére siessen. Ahogy kinyitja a konyha ajtaját semmi riadalomra okot adó dolgot nem lát, a ház asszonya mégis holtfehér. A színész várakozásainak megfelelően hálóingben van, méghozzá nem is olyan sokat sejtetőben. Ebben a profilban már talán nem is tűnik olyan vadítóan vonzónak: kócos haj, az alvástól felpüffedt szarkalábas orca, és a leánygyermekek kihordásától megereszkedett has mind-mind ront az összképen, de még így is megvan a maga bája persze. Ahogy a minőségi borok, úgy az asszonynépek is nemesednek az évek múlásával, s amit nélkülöznek fiatalos kellemben, azt kárpótolják hálával, készségességgel és tapasztalattal. Drága ital, karcos üvegben.
Zöldesbarna tekintete zavaros még a riadalomtól, de valami különös nyugalom lesz úrrá a hölgyön, ahogy megpillantja a segítségére siető hőst. Jegygyűrűs kezét dús kebleire szorítva, aléltan pihegve panaszolja a délelőtti kálvária borzalmait:
- Ó Kedveském, jó hogy jössz! Egy hatalmas patkány garázdálkodott a konyhában, majdnem a szívbajt hozta rám az a ronda dög, amikor benyitottam! Tudom hogy ostobán hangzik, de olyan gonosz tekintete volt, hogy még a hideg is kirázott tőle... Hát még a szaga! De amikor meglátott elszaladt szerencsére. Azonban a színdarabod nézőinek előkészített finomságokat majdnem mind megdézsmálta az ebadta! Mit fogok én így felszolgálni a vendégeknek? Ami maradt, azt sem merem odaadni nekik, még a végén himlőt kapnának ettől a mocskos jószágtól. El kell küldenem Amai lányomat a vegyeskereskedésbe és a henteshez, hogy új ételeket hozzon, de szegénykém olyan vézna, nem győzné egymaga cipelni azt a sok mindent. Volnál oly kedves és elkísérnéd, hogy segíts neki Angyalom..?

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Yugakure no sato

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.