Hasegawa Zauki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hasegawa Zauki

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Vas. Júl. 31 2016, 10:56

Hasegawa Zauki Tanulása
Tanulni kívánt technika:
 Suiton: Suikōtoppa

A ninja a vízből először egy gömböt hoz létre a tenyerében, majd ebből egy méretes cápát formáz, és egy karsuhintással az ellenfél felé hajítja azt.

Magyar név: Víz Cápa Áttörés
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Tigris, Ökör, Sárkány, Nyúl, Madár, Sárkány, Kos
Chakraszint: 150
Használói: Hoshigaki Kisame


Küldetésem, melyet azon célból kaptam, hogy Kumogakure bizalmát elnyerjem befejeződött. Mimivel épp hogy végeztünk a Suiton: Mizurappa technika tanulásával. Egy éjjelt még a szállóban maradtunk, sérülésem és a gyakorlás miatti fáradtságom miatt. Illetve nem is igazán akartam visszamenni. Ám muszáj volt. Sajnos semmi választásom nem volt az ügyben. Ha pedig szökni akarnék, Mimi vagy kivégezne, vagy csak szimplán visszahozna és a faluban végeznek ki. Aki nem ismerné a lányt, Oyoki leírása: Nagyjából 120 cm magas 38 kg lehetett. Rövid kék haja és hozzá illő csodás kék szemei voltak. 8 évesnél nem igen lehetett idősebb és a hangja olyan volt mintha folyton csak héliumot szívna.
Tehát… nem is igazán akartam útra kelni, hisz épp tegnap kellett egy nyolc éves lánykára szorítkoznom, hogy mentsen meg. Erősebb akartam lenni. Jó, tény, ő egy különlegesen képzett kunoichi, de azért ez mégis letörte a szarvamat. Kirigakurei geninként elméletben elég tanultnak kellett volna lennem, hogy egy egyszerű bandita csapatot le tudjak nyomni. Azóta is azon a képességen törtem a fejem, ami annál a férfinál volt megfigyelhető, aki aztán majdnem végzetem elhozója is lett. Tisztán éreztem, hogy szemmel követ. Pontosan lekövette a mozgásom, s klónjaim semmit sem értek ellene, átlátott rajtuk a ködben. A küzdelem után Mimi visszahozott a fogadóba, ahol az infót is kaptuk a banditákról. Tehát igen, a történtek után erősebb akartam lenn. Ugyan megtanultam tőle a Mizurappa jutsut, mely egésznapos gyakorlása után hihetetlen fáradtság lett rajtam úrrá, reméltem hogy pihentető éj után tanulhatok még valamit tőle. Ám az estém mégsem zárult a várt nyugalommal és pihenéssel.

 Nagyjából este hétóra lehetett, mikor különös zajokat hallottam kintről a fogadó elől. Felkeltem s lassú léptekkel kezdtem közeledni az ablak felé. A nyílászáróhoz közeledve egyre tisztult a hang. Dulakodás és erőszakos hangnem. Kerestek valakit. Nem volt túl nagy kunszt rájönni pár elkapott szófordulatból, hogy azon banda tagjai, akiket azt hittük, felszámoltunk. Visszarohantam hát felszerelésemért. Felkaptam nadrágom, min fegyverhordóövem is van, s magamhoz vettem hiányos felszerelésem. Mivel nem kockáztathattam, hogy ismét egy olyan erős ellenfélbe fussak bele, mint múltkor, megfontoltan a hátsó ablakon másztam ki, majd fel a tetőre. Onnan közelítettem meg a csapatot, kik a fogadó tulaját próbálták válaszra bírni. Látszólag négyen voltak. Rövid terepfelmérést tartottam, mely során a lehetséges opciókat mértem fel, ahogy tanította apám míg…. Nos, hát igen, ahogy minden genin tanulta. Nagyjából egy méterre volt egy nagyobb fa, melyre át tudtam ugrani, ám onnan nem találtam volna jó szöget mind a négy fickóra. Maradt a másik lehetőség, a melléképület teteje, mely alacsonyabb is volt. Ezzel azonban pont az volt a gond, hogy alacsony. Simán észrevesznek onnan. Így a tetőről, szinte közvetlen felettük a legjobb a helyem. Már csak a módszer hiányzott, ami szintén hamar megvolt. Az egész tervezgetés a terepfelméréssel együtt pár másodperc alatt megvolt, ideje volt cselekednem. Megvártam a pillanatot, mikor kissé távolabb állnak a fogadóstól. Egészpontosan ellökték, aminek hatására hátra zuhant. Egyből tudtam, hogy eljött az időm. Két kunait fogtam kezembe s kézjeleket formáltam a Mizurappa nevezetű suiton technikához. Miközben kiengedtem a vízsugarat, a két kunait két másik célpont felé irányítottam. A negyedik alak maradt csak csupán. Ő egyből futásnak eredt. Nem engedhettem elfutni, így utána eredtem a háztetőkön át. Nagyjából húszméteren belül utol is értem. A tetőről rá ugorva kardomat kikészítve landoltam egyenesen rá. Pengém nagyjából a szíve mellett 10cm-el hatolt át rajta. Ekkor vettem észre szemem sarkából, hogy a másik, kit csak a mizurappám ért feltápászkodik, majd rohanni kezd. Egy shunshinnal értem utol majd megvágtam lábait, hogy ne tudjon menekülni. Vallatásnak kezdtem, hátha vannak-e még többen is. Emberünk dalolt is, mint egy kismadár, ám nem az én, hanem az akkor már megérkező partnerem, Mimi hatására. Pontosan fogalmam sincs mit csinált vele. Küldetésünken tapasztaltak után inkább nem akartam végignézni a műveletet. Mindenesetre elárulta létszámuk, mely szerint még négyen vannak, vezérük nélkül, aki a korábban említett, érdekes képességgel megáldott ember volt. Nem volt választásunk, fel kellett keresnünk őket, mivel a jelek szerint nem végeztünk a küldetésünkkel még. Erre a megmaradt részre azonban a lány egyedül indult. Nem engedett harcolni sebemmel, ám adott más elfoglaltságot, mellyel leköthettem magamat. Egy újabb technikát.

-Na figyelj Zaza-kun! Csak, hogy megülj egy kicsit és legalább hasznot is tudj felmutatni, itt egy technika, menni fog?- Kérdezte, szokásos, kissé lenéző stílusában.
-Hát…előbb talán mutasd meg.- Válaszoltam érdeklődve.
-Oh! Csak figyelj inkább.- S azzal a lány a jobbkezében egy masszívnak ható gömböt hozott létre, melyből, szinte létrehozása után egyből, egy cápa alakja bukkant ki. A kapott technikát egy közeli fa irányába indította, ami ennek hatására egy jól látható sérülést szenvedett el.
-Ezt kéne megcsinálnod. Fő a formai manipuláció…na meg..áh.. úgy is rájössz! Na pusszancs, dolgom van.- Mondta, majd egy gyors ölelés után szinte elpárolgott előlem.
Sose lehet lelőni ezt a lányt, ezt már megtanultam. Kedves és aranyos meg minden, csak néha túlságosan pörög. Máig nem hiszem el, hogy egy különlegesen képzett kunoichi. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésem ezen technika, így természetesen elkezdtem próbálkozni is vele. Csak úgy mint előzőleg, most sem adott pontosabb leírást. Elvileg megígérte hogy tanít, ám ahelyett inkább mutat valamit mond róla egy kis infót, aztán pedig „Hajrá, gyere rá Zaza-kun!” Mérges mégsem tudtam lenni rá, valami meggátolt benne. Gondolataimban máshol jártam. Próbáltam rájönni a technika nyitjára.

Megpróbáltam létrehozni először a gömb alakot. Látszólag abból alakul ki a cápa, az lehet az első lépés. Elemi chakrámat elkezdtem hát gyűjteni tenyerembe, majd gömbalakba kezdtem formálni, s lassan vízzé alakítani. Mindaddig, hogy összegyűjtöm a chakrám az adott pontra, gond nélkül ment. Mikor azonban a vizet akartam létrehozni, egyszerűen nem tudtam eleget „alkotni” a gömbhöz. Legalábbis egy akkora gömbhöz, amekkorát Mimi is létrehozott. Viszont nem ez volt az egyetlen probléma. Amint létrejött a víz és elkezdtem volna formálni az alakjába rögtön széthullott.
~Több tényező is van, amit nem árultál el, igaz Mimi?~ Gondoltam magamban, miközben az előző napi történésekre emlékeztem vissza. ~A Mizurappa is hasonló képpen lett megtanulva. A nyolcvan százalékára egyedül kellett rájönnöm. Ám ez mégis más most. Sokkal magasabb szintű technikáról van itt szó. Legalábbis én így vélem.~ Ezen információk leszűrése azonban csak tovább ösztönzött. Ismét átfutottam gondolatban az előzőeket. Következő próbálkozásomnál a formára kezdtem figyelni. Belülről akartam összehúzni a vizet. Megint összegyűjtöttem chakrámat, majd átalakítottam. gömböt kezdtem formálni, melyet aztán terveimnek megfelelően belülről akartam összehúzni. Ennek hatása be is következett. A gombóc összeesett. Ekkor kaptam felemhez, hogy a víz nagyon nem olyan amit így formázhat bárki is. Következő próba: chakra gyűjtés, átalakítás, gömbbé formálás. Ám most a gömböt kívülről irányítottam be és a belsejében egy ellenerőt generáltam. Ugyan ez még messze nem az eredeti méret volt, ám éreztem, hogy most jó. Masszív gömböt kaptam, mely megmaradt a tenyeremben.
~Rendben. Következő lépés. A végleges alak.~
Kezemben lévő gömböt elkezdtem nyújtani a kívánt alakot formázva. Mondanom sem kell, ez sem elsőre sikerült. Ugyan azon művelettel próbálkoztam, mint ahogy a gömböt alakítottam. Külsőleg és belsőleg is tartani akartam az alakot. Nagyjából a huszadik próbálkozásra már szinte minden chakrám elfogyott. A technika azonban még mindig nem sikerült teljesen. Már egy nyúlt, félméteres alaktalan valami ugyan kiformálódott, ám ez sem méretben, sem alakban nem volt az elérni kívánt technika nyomában. Mimi ekkor ért nagyjából vissza. Nem kértem tippet, mert tudtam, hogy akárhogyan kérlelem, úgysem fog adni. Meghát igazándiból úgy gondolom rájöttem már, csak ki kell gyakorolnom. Társam, látva kifáradt és chakrából hiányos alakomat, csak hozzám vágott egy adag kapszulát.
-Vedd be Zaza! Ez segít.- Mondta majd eltűnt a fogadó ajtaja mögött.
Bevettem egyet a kapszulákból, melynek hatására chakrám mintha újra visszatöltődött volna. Mindenesetre, tudtam vele folytatni a gyakorlást.
Mivel úgy gondoltam, hogy az alak már szó-szó alakulgat, a méretre is elkezdtem figyelni. Ez azonban mindent felborított. Az eddig jólműködő, begyakorolt erők generálása kevésnek bizonyult. Nem a formálást, de magát a gömböt sem tudtam létrehozni egyből. Szükségem volt pár alkalomra, mire megtaláltam, a méretnek megfelelően gerjeszteni a gömbötformáló nyomást. Azonban a cápa alakját még mindig nem tudtam elérni. Egészen estig gyakoroltam, mikor aztán a fáradtság úrrá lett rajtam, s összerogytam. Reggel a fogadó mögötti kertrészben ébredtem, ahol bealudtam. Feltápászkodva zsebemből kikutattam egy szál cigarettát majd rágyújtottam. Körül nézve kicsit jobban, láttam, hogy étel és egy jó adag, nagyjából félliter erős tea is ki volt készítve. Nem a legillendőbb módja a tea fogyasztásának, ha az üvegből történik, ám jólesett. Miközben mutató és hüvelykujjam a füstölgő dohányterméket tartotta, feltűnt, hogy bőröm már ráncos a sok víztől, mely érte. Kissé unott hangon csupán három szó hagyta el szám.
-Ez már szívás.-
Kezdtem kételkedni abban, hogy egyáltalán egy ilyen technika a kezeim közé kerülhet. Nem voltam már oly biztos magamban, mint előző nap. Akkor azonban hirtelen a nyakamon súlyt éreztem.
-Zauki-kun, ne csüggedj! Egész jól haladsz. Őszintén szólva már csupán egy dolog nem jó, de biztos rájössz te is mi az. Vaaaagy….- Azzal nyújtotta fejem fölött apró tenyerét elém. Jól tudtam, mit akar. Előzőleg is egy rendszer működött. Ő elárult egy tippet, én fizettem neki egy fagyit.
-Csak ismételni tudom magam… Te aztán tudsz üzletelni Mimi. Na mond, mi hiányzik?- Azzal átnyújtottam az öt Ryot.
-Én is csak ismételni tudom magam: Ahj de béndzsa vagy! Ha van egy gömböd, amit úgy formálsz, hogy gömb legyen, akkor egy cápát nem úgy formázol, hogy az cápa legyen?- Kuncogott fel, majd szaladt jégkrémjéért. Némán elmosolyodtam, hogy ismét palira vett és semmi újat nem mondott. Illetve azon, hogy hogy lehet Ő egy képzett, magas szintű ninja? Gondolataimban nem merülhettem el túlzottan, folytattam gyakorlataimat.
Ismét megformáltam a gömböt, majd megpróbálkoztam a cápával. Ám az nem épp cápára hasonlított. Természetesen nem hagytam annyiban, tovább próbálkoztam. Valami miatt viszont nem értem el azon hatást, melyre törekedtem. Többszöri befuccsolt művelet után pihenőre fogtam. Elmélyedtem gondolataimban. Minden eddigi próbám, Mimi eddigi tanácsait, ápám tanításait és az akadémián tanultakat is próbáltam átgondolni. Egy kis pihentető fentrengés közepette a füvőn.
-Elemi technikák…pff…miért nem lettem raitonos? Könnyebb lenne az életem talán. Egy alaktalan villám jutsut sehol sem kell formá…. Alak….elemi jutsuk, formázás.- Ültem fel hirtelen. – Az elemi feloldáshoz át kell lényegülni, elképzelni az elemünket magunk előtt. A szél pl egy éles penge, vagy a víz….az víz egy zubogó folyó, vagy vízesés. Viszont az elképzelt hatást elérhetjük kellő formai manipulációval. Ez az! Mindössze, én végig a sikerre gondoltam. A fejemben sehol sem volt meg egy cápa alakja. Hogyan is tudtam volna megcsinálni? Könnyebb lerajzolni egy gyümölcstálat, ha azt képzeljük magunk elé, mint ha egy wc pumpát bámulunk közben. Mimi…ismét kiderült hogy nem mondtál haszontalan dolgot.- Fordultam meg, szólva a lányhoz. Ám fogalmam sincs honnan tudtam ottlétéről. Meg is lepődtem hirtelen.
-Zaza-kun. Te aztán fura vagy.- Mondta érdekes hanglejtéssel, bal szemöldökét felvonva, két nyalintás közben, melyet fagyija elpusztítása vezérelt. Majd egyszerűen, lassú, vidám léptekkel elindult az épületbe. Közben valami dallamot dúdolgatott. Mindenesetre én hálás voltam és újult erővel kezdtem neki a gyakorlásnak.
A chakrámat összegyűjtöttem jobb tenyerembe, amit aztán vízzé alkottam. Gömböt formáltam a folyadékból, melyet aztán nyomás generálásával egyben tartottam, majd elkezdtem koncentrálni egészen addig, míg lecsukott szemeimmel már láttam….láttam a kívánt állatot. Majd szemeimet felnyitva, hevesen, ám tartva koncentrációmat, az előttem lévő cápa képére formáltam a vizet, mely felvette egy tökéletes cápa alakját. A kapott technikának már csak egy része volt hátra. Eldobni azt.

Ahogy meglendítettem, s eldobtam azt szinte csak süvített előre, egyenesen az egyik farönknek, amit még a Mizurappa gyakorlásához készítettünk elő. A fahasáb darabokra szakadt a technika erejétől. Nem volt egy nagydarab, épp hogy egy kawarimihez jó. Ebből azonban meg tudtam saccolni a technika erejét és ledöbbentett. Az első erősnek mondható technika a kezemben. Kissé felemelőnek mondanám az érzést, mely átjárt. Estig még gyakoroltam a technikát, míg teljesen be nem rögzült, s már-már rutinszerűen ment. Mikor a nap lement, nyugovóra tértem vele együtt. Másnap Mimivel együtt megindultunk vissza a faluba. Elbúcsúztunk a fogadóstól, majd kétnapi séta után megérkeztünk. A faluban megvizsgálták a sebem, ám nem meglepően nem érdekelt senkit olyan szinten, hogy bekerüljek vele a gyengélkedőre. Nem is volt gond, hiszen képzésre rendeltek. Értesülve küldetésemen nyújtott gyenge szereplésemről, egy Chunint küldenek mellém, aki megtanít pár dologra, majd pár napon belül Konohában kell lennem, egy nemzetközi képzés keretében. Érdekes, hogy egyáltalán elküldenek, ám jót tesz egy-két plusz technika, vagy szimplán pár trükk/okosság melyet tanulhatok.
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hasegawa Zauki

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Vas. Júl. 31 2016, 21:46

Zaza-kun, ügyes Smile

A tanulások lényege, a technika mögötti megértés itt remekül működött, noha a karakter megdolgozott érte és a hossz is megfelelő. Vesszőhiba nem tűnt fel, így a tanulásod kénytelen vagyok nem elutasítani. ^^


A technika mellé +5 chakrát is felírhatsz, mivel megdolgoztál ezzel a formázással Smile

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja


Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hasegawa Zauki

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Pént. Dec. 01 2017, 03:52

Tanulni kívánt technika:

Suiton: Hahonryuu

Nagy erejû támadó technika, amely nagy mennyiségű vizet szabadít fel, melynek segítségével hatalmas áradatot zúdíthat a használó az ellenfélre. Jól kombinálható más technikákkal. Ezt a jutsut leginkább szárasság esetén használták a ninják. Akár egy folyót is képesek vagyunk vele teljesen felengedni. 
Magyar név: Víz elem: Pusztító Áradat
Típus: Kiegészítõ/Támadó
Besorolás: B-szintû
Chakra: 350

Időrendi elhelyezés: Unrakyõ-i csata után, a kórházban töltött események után pár nappal. 





  Vértől ázott föld, elhullott testrészek, egy tartály, ismerős, mégis idegen hangok, a halottak testéből áradó különféle bűzök, a halál szaga... Elég zavaros, ugye? Ezt álmodom minden este, ezt látom, s érzem, mindig, ha csak lehunyom szemem. Az emlékek, melyeket eddig valósnak véltem, halványulni kezdtek, s teljesen új képek vették át helyük. Semmi sem tűnt annak, amit megismertem... még magamról sem tudtam mondani semmit. Mindössze talán annyit, hogy a nagy csata után, ekkorra már ismert körülmények között, sérültekkel együtt konohába cipeltek, ugyanis a front-kórház úgy tűnt, megsemmisült. Két jounin várta ébredésem, majd eligazítottak különleges helyzetemet illetően. Megkaptam a papírokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy konohában maradjak, míg a háború el nem áll, vagy fel nem épülök. Tekintettel arra, hogy előbbi megtörtént, már csak utóbbira kellett várni. Ám a helyzet ennyire nem volt természetesen egyszerű. Igaz, már rég jobban voltam, sőt menetképesnél is jobban, Kumogakure károsodása végett, egyszerűen nem volt egyenlőre hova visszamennem. Így konoha szolgálataiba kellett állnom ideiglenesen, részt vállalni a küldetéseikből. Egyszerű geninként, melynek besoroltak, ráadásul idegen faluból menekültként elég nehézkes volt elhelyezkedni, leginkább csonka csapatok közé osztottak. Ezeket vagy az egyének képességének a küldetés tárgyával való összevetésből rakták össze, vagy egyszerűen ahol hiányzott valaki, oda beraktak egy másikat, aki épp szabad volt. Átlagos ez, még normál, békeidőkben is, ám mindig nehéz egy ismeretlen taggal... Nem tudhatod olyan pontosan, mire is képes -mely esetemben az én érdekeim is nagy részben szolgálta-, illetve magáról a személyről, mint ember sem tud a falu vezetője túl sokat, így  elég nehéz megmondani, kivel lehet összeférhetetlen. Ez pedig, valljuk be, genineknél elég gyakori dolog, hisz képzetlenebbek, tapasztalatlanabbak, a csapatmunka jelentőségét még csak alig-alig ismerik, a maximum C besorolású küldetések felépítéséből adódóan. Ebben pedig Konoha élenjáró volt mindig is. A nagyszájú, ám kis erejű geninek, akiknek a fele sose lesz chunnin, s nem azért, mert nem élik meg azt a kort.. Mindig is lenéztem nagy részük, mint shinobikat
-tisztelet a kivételnek-, akik egy egyszerű küldetés során is képtelen érvekkel próbálnak hűek maradni emberségükhöz. Pont azon szakmában, hivatásban, ahol ha azt mondják ölni kell, azt kérdezed kit? Persze nem az emberséggel van a gond, ám annak is megvan a helye és ideje... Persze jouninjaik erejét tisztelem, nem egy neves harcos van köztük, kiktől jogosan lehet tartani, ám egyértelmű, hogy ők nem is tartoznak az előbbi kategóriákba... Valamint azt is a számlájukhoz kell írni, hogy végtelen barátságosak, ezért is állítom, hogy mint shinobik, fejlődhetnének...  Meglepő módon ugyanis eddig nem nagyon volt olyan konohai, akit megismertem, és egyáltalán nem volt szimpatikus, esetleg kifejezett utálatot éreznék iránta... 

  Tehát Konohában töltött napjaimat számolgattam, s átlagban csak barangoltam a falun belül, vagy edzettem az arra alkalmas helyeken. Nehéz volt elhinni, tekintve az idilli falut, hogy nem is oly rég, pár napja még háború zajlott, melyben ők is bőven kivették részük. Próbáltam hát élvezni a küldetések között töltött időt, s hogy végre lecsatolták pórázom, nem figyeli minden lépésem egy másik shinobi. Valamint néhány helyivel is volt így időm összefutni, kiket még a múltban volt szerencsém megismerni. Ide volt sorolható Izumo, a chunnin kitől egy nyílt képzés keretein belül volt szerencsém megtanulni egyedi technikáját, a szirup elfogómezőt, Tenten, ki egy fegyverspecialista kunoichi, illetve Hotaru, kivel az említett képzésen egy csoportban voltam, nem utolsó sorban pedig Yamatoval, valamint Sharingan no Kakashival is összejártam, bár velük teljesen más dolgok miatt. Nevezhetjük képzésnek... Szokásos sétámat töltöttem hát épp, jártam az utakat, mikor épp első említettembe futottam bele. Izumo és társa Kotetsu, mint chunninok voltak megbízva a kapu őrzésének feladatával. Legtöbbször őket lehetett itt megtalálni. 
-Na mi a helyzet? Hogy használ a jutsu?- Kérdezte egyfajta üdvözlés képpen az előbbi.
-Nem rossz, bár eddig még nem nagyon tudtam élesben bevetni...- 
-Hogy-hogy? Úgy hallottam a frontról keveredtél ide.-
-Ugyan.. a te technikádról beszélünk, egy valamire való shinobi nem veszi hasznát ennek..- Vágott közbe társa csipkelődve. 
-Ó, igen?! Nem ezt mondtad, mikor az ellen az Akatsukis ellen vetettem be és konkrétan az életedet köszönhetted neki!-
-Bla-bla-bla, hagyjuk már..-
-Akarsz kóstolót, barom?-
Majd miután elhallgattam élcelődésüket egy kicsit, megpróbáltam valami értelmesebbre terelni a témát.  
-Jól értem? Harcoltatok az akatsuki ellen? És milyen volt?- 
-Úgy bizony, öcsi... és nem volt ám sétagalopp. Rizikós ügy volt és egy elég jó társunk is oda lett, a Sarutobi klán sarja...-
Majd ezt a mondatot csak kínos, hideg csend követte egy pár másodpercig. Sikerült beletenyerelnem a dolgokba.
-És milyen a meló? Nem túl pör...- Kezdtem volna mondatomba, ám ekkor közbevágott egy nálam fiatalabb genin, ki mint akinek élete múlik rajta, rohant felénk.
Jól szemügyre vette nyakamban hordott kumogakurei fejpántom, majd a karomra kötött ideiglenes konohait is, s miután meggyőződött róla, hogy engem keres, átadott egy tekercset, s köszönés nélkül azzal a lendülettel el is tűnt.
-Heh, tanulhatna egy kis illemet...-
-Megszoktam már...- Szóltam el magam kissé, ám nem nagyon görgették tovább az ügyet szerencsémre. 
Mikor felnyitottam a tekercset, egy üzenet fogadott.


"Hasegawa Zauki, jelenjen meg a hetes számú gyakorlótéren, mai, hétfői napon legkésőbb kettő órakor."


  A nem túl bőbeszédű üzenetnek mindenesetre eleget téve, elköszönésem után megindultam az említett helyre, ahol két másik egyén fogadott. Egy másik, meglepetésemre Kumoi fejpántot hordó lány, vörös, összefogott hajjal, sötét szemmel, egy szokványos kumoi, vörös-fehér katanával oldalán. Nagyjából velem egykorúnak tűnt, ábrázata pedig, ahogy megpillantott ugyanolyan volt, mint minden kumogakureié... A konohai lány, nálunk fiatalabbnak tűnt, elég friss nevelésű geninnek, barna haja szintén össze volt fogva, ami nem meglepő, hisz valószínűleg küldetésre indulunk, sokkalta alkalmasabb választás, mint szabadon hagyni. Előbbi vélhetőleg társam változatlan tekintettel hagyta abba a gyakorlóbábú cséplését, s agresszív léptekkel indult meg felém. Ez lett volna az a pillanat, mikor behúzom arcomat takaró kendőm, ám reflexből megindított kezem idejében észlelte, az már a múlté. A mozdulatokat érdeklődve figyelte a konohai, s csak némán várta a fejleményeket. Mikor közelebb ért, arcán az undor és megvetés tökéletesen kivehető volt. 
-Hát te meg?! Te hogy lehetsz itt? Kirigakure nem vitt haza? Az első sorba kellett volna dobni, hogy a saját falud mészároljon le. Az embereink életüket adták a harcban, te...te aki megtűrt voltál, aki csak azért volt életben, hogy egyfajta információforrásként megtartsanak, te bezzeg túlélted, mi? Minden genin ismeri az arcod, te voltál akit már mindünk figyelt legalább egyszer, a kirigakuréből szökött fazon, akit elfogtak a Kumoiak. Bármelyik büszkeséggel rendelkező shinobi már rég öngyilkos lett volna ilyen helyzetben, te gerinctelen féreg. Undorodom tőled... én és még sokan mások. Mit hozol fel mentségedre? Miért vagy itt, mikor a mi embereink meghaltak a harcban?!- Hadarta el üvöltve a sorokat, melyeket egyáltalán nem akartam felfedni semelyik konohai előtt, míg itt tartózkodom legalábbis.
A sorokat, melyek már rég elvesztették valóságalapjukat, melyeknek valódi igazság nem rejtőzik magjában. Bár hogy okolhattam volna, hisz nem is olyan rég, még én is elhittem ezeket... Visszaszólni nem is készültem. Alapból sem tettem volna, hisz semmi értelme, továbbá az is közrejátszott, hogy ha el próbálnám magyarázni a valódi történetet, legalább annyira hinné el, mint én elsőre... Semennyire. így hát csak csendben vártam a továbbiakat. 
-És még meg sem szólalsz?! Legalább gerinced lenne, te szemét állat!- Csattant a fém, előugrasztotta kardját, s egyenesen lecsapni készült vele.
Természetesen ezt nem hagytam annyiban. Előrántottam sajátom, s pengéje elé tartottam azt. Ellentámadásba viszont nem kezdtem. Épp próbálta kicsavarni kardját, s egy köríves mozdulattal, változtatott célra, ismét lecsapni, mikor azonban egy harmadik fél megállította. Közénk nyúlt egy-egy kéz, s lefogta mindkettőnk karját. Mikor felpillantottam rá, felismertem egyből az arcot. A jellegzetes maszk, a konohai jelképpel, a lelkedbe bámuló szemek. Yamato volt az. 
-Most pedig mind lenyugodtok, ugye?- Hangzott el a kérdés, mely inkább már utasítás volt.
-Nem túlzottan kaptam fel a vizet. Ami azt illeti nem is nagyon érdekel a szituáció... csak kellemetlen, de hát.. ez van.- Szúrtam oda kissé unott hangon.
-Ó, te kis szemét...!- Válaszolta rá vérszomjjal hangjában a kumoi.
Majd ezt követően egy faketrec kezdte kialakítani magát, egyenesen a földből. Mindkettőnket lezárva, elszeparálva a másiktól. Továbbra is nyugodtan álltam, ám fejben közben a technikát figyeltem. Hogy honnan jött, hogyan hozható létre. 
-Akkor elárulom, két módszer van. Vagy mindenki szépen kijön egymással és senkinek nem lesz baja, vagy mindkettőt visszaküldöm és egyenesen a Hokage-sama fogja visszaküldeni a falujába! Minami, érthető, ha dühöt érzel, azonban a története nem az, amit neked mondtak. Sajnos nem igazán mondhatom el, mi is a lényeg, azonban szó sincs arról, hogy Kirigakure shinobija lenne... inkább konoháé, ha valahova sorolni kellene. Így felesleges árulóként tekinteni rá, esze ágában sincs semmi ilyesmit tenni, ha pedig mégis, magam végzem vele ott helyben, mint csapatfőnök. Ám ez még mindig az én belátásomon múlik. Ti most csapattársak vagytok.-
-Nem Kirigakurei?! Mégis miről beszél?!-
-Mint mondtam, nem mondhatok többet, ahogy ő sem.- Nézett rám enyhén fenyegetően, melyre válaszom egyértelmű volt, s rövid.
-Nem is terveztem...- 
Ezt követően a kunoichi látva a helyzetet, s hogy a kapitány is komolyan beszél, kissé lehiggadott, elrakta kardját. 
-Rendben..., de rajtad tartom a szemem.-
-Tökéletes... Akkor, ha már Minami és Zauki ismerik egymást, ismerjétek meg a hazai terepen lévőt, Atsuru-t.- Váltott hangja oly nyugodtra, mintha az előbbi meg sem történt volna, s közben feloldotta a rabságba ejtő technikáját.
A konohai lány előrelépve csak némán, kicsit értetlenkedő tekintettel intett egyet. Szinte nyíltan hülyének nézett mindkettőnket, s egyáltalán nem akart belefolyni az előzőbe. 
-Amiért idejöttetek, az egy küldetés. Azonban nem most kezdődik... úgy gondoltam, hogy a csapat összeszoktatása végett, megpróbálunk együtt tanulni valami újdonságot. Zauki, a te képességeid ismerem, nem kell bemutatni az elemed, titeket viszont megkérnélek, hogy mondjátok el.- 
-Elég sablonos, de... raitont használok.-
-Nekem.. hát izé.. nem nagyon van még feloldva elemem. Az elemtelen jutsuk használatát gyakoroltam eddig, illetve fegyveres harcot és taijutsut. Bár még csak nem rég vizsgáztam, tehát... nem kérek beszólást.-  Felelte elég változatos hangnemben.. 
~Nem használ elemi jutsukat? Elég ritka az ilyen, de persze konoha nem oktat elemet akadémián. Pedig hasznos lehet... Ezzel szemben Kumo sem, bár a másiknak  már van genin tapasztalata... kíváncsi leszek.. ~ Mélyedtem gondolataimba, miközben a magyarázat már le is zárult. 
Jelenlegi feladatunk a csapat összeszokása tehát, illetve talán mindannyian tanulunk valami újat is. A közeli hegységegbe felverekedve magunkat, megálltunk, s megkaptuk először egyéni feladatainkat. A konohai lány először egy chakrapapírt kapott, a kumoi a hien nevezetű technikát kezdte tanulni, majd én következtem. 
-Remélem hogy tudod, itt most semmi olyasmit nem mutathatok..., de ez nem jelenti, hogy nem tudok hasznosat mutatni. Hallottál már a hahonryuu-ról? Egy suiton technika, melynek kétféle létrehozási módja van. Akár egy folyót is feltölthetsz vele, vagy egyfajta sűrítményként is kezelheted. Tökéletes párja tud lenni egy fuuton elemű, hasonló kialakítású jutsunak. Úgy vélem, számodta tökéletes lesz most. Meg is mutatom...- 
Majd azzal az egyik közelben megtalálható, kiszáradt folyómederhez vezetett. Pár kézpecsét következett, s megkezdődött a hatás maga.
-Suiton: Hahonryuu!- Hangzott el a technika neve, mire a földből, mint egy fejre állított vízesés szökött ki a víz, megtelítve annak medrét színültig.
Ámulva figyeltem a grandiózus hatást, s csak arra tudtam gondolni, miképpen tudnám ezt felhasználni. 
-Segédletet azonban nem kapsz. Oldd csak meg magad, nekem most mással kell foglalkoznom. Menni fog?-  Szakította félbe elmélkedésem.
Válaszom egy néma bólintás volt csupán. 

  A feladat tehát adott volt... Olyan mértékű vizet kell megmozgatni, mely betelíti az egész teret, ami rendelkezésre áll...
~Oké... gondoljuk csak át akkor... Ennyi vizet lehetetlen önmagában megalkotni, a talajvizet kell használni. Magyarán maga a használat helyileg erősen korlátozott, nem mindenhol lehetséges megalkotni, ám vízközelben végzetes fegyver lehet, talajvízben gazdag területen pedig hasznos kiegészítő.  Első lépés tehát, a talajvíz elérése, annak manipulálása.~
Magamban megfogalmazva tervemet, nem volt hát más hátra, mint kivitelezni. Leülve a meder mellé, melyből ekkor a víz már visszahúzódott, meditálni kezdtem. Chakrámmal elkezdtem egyre mélyebbre és mélyebbre nyúlni, megpróbálva megérinteni a szükséges anyagot, abba belevezetni azt. Ez azonban közel sem volt egyszerű. Nem arról volt szó, hogy lett volna bármi trükkje, hanem egyszerűen olyan dolog volt, amelyet gyakorolni kell, amivel próbálkozni kell és ha eléggé kitapasztalta az ember, akkor menni fog. Fejemben kavargó gondolataim azonban egyáltalán nem segítették a folyamatot, sőt rontottak a helyzeten. Hisz a képek, hangok az "új" emlékek egyre erősebben támadták elmém, ahogy telt az idő, egyre élénkebben éreztem a múlt minden percét, s ez kétségbe ejtett. Ugyan kívülre nem mutattam mást, nem mutattam érzelmeket, ám belül ugyanúgy mint ott a kórházban, egy lépésre voltam attól, hogy beleőrüljek. Nem volt hát könnyű ezen érzelmeket félre tenni, bár ha valami segítetett, az a tudás vágy. Mindig is lekötött, ha egy új technikát sajátíthattam el, mutatta, hogy erősödöm. Bár ennek oka, hogy miért is akarok erősebb lenni... már egyre halványabb volt. Szüleim, kikért edzettem, ugyanis mint kiderült... sosem léteztek, csak téveszméim tárgya volt a család, mint olyan. Új célom pedig nem volt más, mint hogy fényt derítsek mindenre. Ehhez kellett most már az erő, ez volt az új motivációm... Ezért kellett elsajátítanom azokat a technikákat melyek hasznomra lehetnek. Persze nem halmozni akartam őket.... a mesterükké válni. Hisz csak az az erős technika, melyet eléggé ismer a használója, hogy alkalmazza... Nagyjából egy órányi koncentrálás után, sikerült megéreznem a víz közelségét, sikerült "megfognom" chakrámmal. Kapva az alkalmon, meg is indítottam a felszín felé. Amely fogadott... nos, hát fél sikernek nevezném. Inkább volt szökőkút, mint egy zubogó folyó forrása, de legalább az első lépést kipipálhattam.
~Ragyogó! Akkor a következő... a vízmennyiség. Nem egyszerű ekkora vízmennyiséget megragadni. Még akkor sem, ha azt már el tudjuk érni. Ilyen esetekben a kívánt mennyiségű vízbe maradéktalanul kell vezetnünk a chakránkat. Másképpen nem fogom tudni felhozni. A chakrát tehát belevezetem a vízbe, eloszlatom amennyire tudom és amit a chakrám "befertőzött" onnantól kezdve már csak fel kell, hogy jöjjön. Legalábbis ez a cél. ~ 
A második lépés is megvolt hát, csak neki kellett leselkedni. Ugyan a technika nem a bonyolultság megtestesítője volt, nehéznek számított -az én szintemen legalábbis- hisz ekkora víztömeg megmozdítása, mindössze a chakrával, elég nagy feladat már önmagában is, még ha a feladat majdhogynem ebből is állt. Nem volt túl sok próbálkozásom, inkább a további koncentrációval ment el több idő, azzal, hogy megfelelő mennyiségű chakrát tudjak juttatni a vízbe, ezzel ugyanis, mint az említve volt, egyenesen arányosnak számított a számomra elérhető vízmennyiség. Ha tehát a maximum hatásra akartam törekedni, de legalábbis nagyobbra, mint az előző kis vízköpetem, lényegesen több chakrát kellett lejuttatnom. Mikor éreztem, meg lesz a mennyiség, megindítottam a chakrát felfelé. Szinte érezni lehetett a földön keresztül, ahogy tör felfelé, ahogy sikerességéhez közeledik a technika. Ekkor azonban egy nem kalkulált tényező szólt közbe. A feltörő víz, mennyiségre már jó volt, ám úgy bukkant fel, akár egy gejzír. Széttaszította a nyomás, ezzel a víz mint egy eldugított slagból, úgy szállt szét, ahogy kibújt. 
~Persze... csak hogy semmi se legyen egyszerű... még arra is ügyelni kell, hogy a feltörő víz irányát meghatározd, hogy irányítsd annak menetét. Sőt, amennyiben hatást is el akarsz érni, nem állsz meg, hisz tolni kell előre, mintha egy mizurappa lenne... A használó adja a víz erejét, hogy milyen erősen zúzza szét a célpontot, nélküle csak egy álló víztömeg szinte...Na jó.. akkor kezdjünk neki...~
És eljött ezzel a technika azon része, melyet tényleg csak egymás utáni próbákkal lehetett kitanulni. Mivel társaim teljesen máshol voltak, s meg is győződtem róla, hogy senki nincs a közelben, a folyómeder egy részét eltorlaszoltam egy jó adag, földből növesztett gyökérrel, célpontnak szánva azokat. A cél az volt, hogy áttörje a víz a blokádot, s ezzel teljes értékűnek mondhassam új jutsum. Ezután egymást követő próbák következtek, melyek során begyakorolhattam a víz elérésének folyamatát is, így egyre könnyebben, gördülékenyebben ment, már-már játszi könnyedséggel, ahogy egyébként is kell, hogy menjen. Ez azonban nem jelentette, hogy sikerült is. Több tucat próbán voltam túl, már a nap is lenyugvóban volt, ám alig javult valamit az irányítás. Nem voltam képes megtartani a vizet, hogy mint egy folyó bukkanjon fel, s törje maga előtt az utat. Egyértelmű volt számomra a probléma, túl sok minden kavargott a fejemben, melytől nem voltam képes szabadulni... túl sok olyan tényező, mely túlmutatott rajtam. 
~A képek, a hangok, az emlékek maguk. Éjjel-nappal csak gyötörnek, nincs nyugtom, az őrületbe kergetnek...Ezen változtatnom kell, mert ilyen aggyal egy harcban másodpercek alatt csinálnak ki... szó szerint ölném meg vele magam, ha ezt így hagyom...~ Vezettem le magamban a jelenséget.
Ekkor viszont eszembe jutott egy régi tanács, egy tanítás, még az öregtől, akitől a Ja no Kuchit tanultam. Igazság szerint nem igazán ő tanította ezt, inkább csak rávezetett...
~Akkor is hasonló gondokkal küzdöttem, de képes voltam kitisztítani az elmém.. ez talán nagyobb falat, de amennyiben nem vagyok képes egy kis időre sem elengedni a démonaim, úgy annyit érek mint egy darab kő, amely szintén nem képes haladni. Haladnom kell, valamilyen irányba. Ha nem is most fogom magam túltenni ezen, képesnek kell lennem koncentrálni, képesnek kell lennem kiüríteni a fejem. Ezekkel meg majd számolok később, most nem ennek van itt az ideje. Tudnom kell kikapcsolni.~ Kezdtem rábeszélni magam a dologra. 
Próbáltam hát teljes mértékben kiüríteni a fejem. Először csak a környezet hangjaira figyelni, hogy ne máson járjon az eszem, majd eggyé válni azzal... átvitt értelemben persze. Megpróbálni ténylegesen semmire sem gondolni azonban, ezen állapotomban nagyobb problémát jelentett mint bármikor. Azonban mikor kicsit is, ha nem is teljesen, de tudtam szabadulni tőlük, megragadtam az alkalmat. Kézjelek formálásába kezdtem, lenyúltam chakrámmal a lehető legmélyebbre, a vízbe koncentráltam annyi chakrát, amennyit tudtam, s ahogy feltört, beletereltem a mederbe, irányítottam, megadtam neki az erőt, az átszakította a kreált kis gátamat, majd elterült a mederben és mint egy természetes folyó, folyt tovább zavartalanul. Látván a sikert, felálltam, jól szemügyre vettem, s egy büszke mosolyt eresztettem meg. Egy mosolyt, melyre ezzel együtt az elmúlt két évben négyszer voltam képes.


//A minőségért elnézést kérek, eléggé fáradtan álltam neki, ám nem halogathattam tovább, ha még januárban akarok tanulást írni. Yamato mint olyan azért volt mozgatva, mert játéktéren történtek alapján, illetve a mokutonra való tekintettel ő lényegében a felügyelője Zaunak, illetve maga a sztori, tudom függőben van, azonban a tanulás ezen része egyfajta előkészítés akart lenni csupán, egy későbbi élményhez, egy küldetéshez, melyet meg tervezek írni a közeljövőben. Így a történet befejezetlenségét és az NJK-k kidolgozatlanságát szeretném ezzel meg is indokolni. Ám természetesen megértem, ha minősége miatt újra íratná az ellenőrző staff az irományt. Teljesen jogos lenne.. Illetve szeretném megérdeklődni, hogy a 4:00-ás megállapodás az élmény milyenségét belevéve ugyanúgy érvényes, vagy ez már túl rossz ahhoz, hogy novemberre számoljuk? Very Happy// 


avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hasegawa Zauki

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Dec. 01 2017, 21:13

Szervusz!

Kezdem a lényeggel: a tanulásodat elfogadom, a technikát felírhatod és +5 chakrával jutalmazom azt. A kicsit hosszabb verzió: írtad, hogy némiképp összeszedetlen a dolog, mert még januárban is szeretnél tanulni, és ezt meg is tudom érteni. Száraznak száraz volt, az elején lévő érzelmi töltöttség viszont tetszett; reális képet festett arról, hogy a származásával téves információkkal rendelkező kumogakurei miként áll hozzá. Egyedül a tanulási része volt kimondottan száraz, annak ellenére is, hogy a technika mögötti elmélet levezetése teljesen rendben volt; erre a következőek folyamán figyelj majd oda, de érthető okokból nem rovom fel túlzottan a szárazságát az élménynek. ^^

Kagami

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hasegawa Zauki

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.