Tanzaku Gai

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Hidan on Csüt. Dec. 08 2016, 00:12

Ahogy a küzdelemben hirtelen szünet áll be, a zongoraszó is suttogóra fogja. Halk, sejtelmes melódiát búg csupán, az óvatosan leütött félhangokban azonban a vihar elõtti csend mindent elsöpörnivágyó feszültsége lakozik, kitörésre készen. Shunsui könnyen felismeri a harci lázban beálló szünetbn rejlõ lehetõséget és a lehetõ legjobb pillanatot választja egy konszenzus elõterjesztésére.
Bár a vele szemben álló négyes sem épp úgy fest, mint akik valamely tudományegyetem katedrájáról sétáltak be az Iszákos Disznóba, arcuk még mindig több jelét mutatja egybefüggõ gondolatoknak, mint amit az eddigi ellenfelek talán együttvéve. Vakok között a félszemû a király.
A csatabárdot szorongató nõstényállat pajkosnak szánt, foghíjas mosolyt villant a vörös égimeszelõ felé, amikor észreveszi, hogy annak tekintete pár pillanatra elidõzött nõi idomain – pontosabban az egyedüli idomokon, amiket asszonyinak lehetne nevezni rajta. A sarlós öregember, akihez a shinobi legközelebb áll meg, harciasan kihúzza magát és próbál farkasszemet nézni ellenfelével. Láthatóan cseppet sem ejti zavarba a tény, hogy szinte nyakát szegi az igyekezetben, hiszen alig a melléig érhet az óriásnak.
- Azt hiszed megrémítenek a fenyegetéseid minket Kölyök?! Jobbakkal is szedettük már össze a fogait!
A rounin kinézetû, a társaságban láthatóan a józan észt és higgadtságot képviselõ férfi azonban megnyugtatólag idõsebb társa vállára teszi a kezét, és visszább húzza kissé.
- Fékezd magad Kagibari-dono, a fiú több tisztelettel szólt hozzánk, mint amennyit a magunkfajta gazemberek valaha is megérdemelnének...
A törpenövésû késforgató is hozzáfûzi a magáét:
- Végsõ soron csak védte magát... Nozirashi ritka nagy pöcs tud lenni, ha új arcokról van szó.
- Finom husinak tûnik!
Szólal meg végül a behemót némber is. Együgyû, mély hangjából nem igazán derül ki, hogy szexuális utalás volt-e, vagy szó szerint meg akarja enni Shunsuit. Méreteibõl ítélve valószínûleg – és remélhetõleg – az utóbbi. A harci kedvét veszített ellenfelek rövid összebeszélés után már épp leeresztenék fegyvereiket, amikor ismerõs bariton szakítja félbe a békekötés pillanatát:
- NA AZT MÁR NEM! Nem hagyom, hogy holmi diplomatikus érzelgéssel elrontsátok az este legjobb mûsorát! Ti ott négyen! Megkétszerezem a béreteket erre a hónapra, ha a szart is kiveritek a kölyökbõl! Vöröske! Fogalmam sincs, mit keresel. Egy dologban azonban biztos vagyok: ha ebben a városban van, akkor rajtam keresztül vezet út a megtalálásához. Bizonyítsd, hogy hasznos vagy nekem, és a segítségemet kapod jutalmul, bármi után kutatsz is. Most pedig cirkuszra fel! Baaten, italt! Sarumaru, zenét!
Hangzanak a parancsoló élû szavak a szakállas féri asztala felõl, mire a zongorista ismét zenebonálni kezd, míg a pocakos csaplár úgy siet oda kiemelt  vendégéhez egy üveg drága óborral, mint a kiéhezett kutyák a koncot lobogtató gazdához. A négyes láthatólag kedvetlenül, de ismét harci állásba helyezkedik, miközben azt kiáltják szinkronban:
- Igenis Fõnök!
A szamuráj szánakozó mosollyal fordul a levélfalusihoz:
- Bocs Kölyök, a parancs az parancs...
Szinte még ki sem mondta egészen, de pengéje szemmel alig követhetõ gyorsasággal röppen ki hüvelyébõl, gyors hátrálásra késztetve ezzel a genint. Így ismét van némi távolság közte és támadói között, nagyjából három méter lehet. A láncos sarlókkal felszerelt vén harcsaképû elõrébb lép a többiekhez képest, és maga körül villámgyorsan forgatva görbe pengéit indítja meg az offenzívát a fiú ellen, de támadni még nem támad, csak türelmesen körözik egyelõre a ninjanövendék körül. Eközben a mélynövésû késmester is elõrébb surran, és próbál úgy helyezkedni, hogy a vele szemközt álló öregnek egyfajta tükörképként képezze le oldalazó mozdulatait. Így Shunsui akármerre is fordul, valamelyiküknek mindenképp háttal lesz. A kardos férfi és a bárdot szorongató asszony egyelõre távol tartják magukat a küzdelemtõl.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Itanashi, Kenshiro Karu
Aokaze Atsushi
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Shunsui
Hirano Reina
Kenshiro Mirubi
Ago

"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Shunsui on Vas. Dec. 18 2016, 19:30

Hidan

A sarlókkal felfegyverkezett idős férfi reakciója nem volt váratlan, mozdulatai és szavai hasonlóak voltak, mint amire Shunsui számított. Az emberek ilyen helyzetbe, mit a fiú kialakított, kétféle képen szoktak reagálni. Első behódolnak és követik az utasításokat. Nem ellenkeznek, mert tudják, esetleg érzik kivel állnak szemben, vagy a helyzetük súlyosságát. Jobbnak látják megalázkodni, így elkerülni a felesleges harcot. Az életüket fontosabbnak tarják, mint az önbecsülésüket. Sok helyzetben ez a meglátás a hasznos megoldás, nem számít, ki mit mond. Nem kis önfegyelem kell ilyenkor, hogy az ember visszatartsa magát. Nagyobb erő kel ezt meglépni, mint a másikat, a másikat, mit az öreg választott. Beképzeltség. Önhit. Ezek támogatták a férfit a cselekedetében s sem a józan esze. A józan ész pedig ilyenkor azt diktálja, miszerint alaposan gondolja át a helyzetet, hogy jó döntést hozzon s nem rosszat. Ő nem a józan eszére hallgatott, vagyis csak ezt remélte Shunsui, ugyanis lehetett még egy lehetőség, mi miatt azt választotta amit. Erős volt, jóval erősebb, mint a vörös hajú fiú. Ebbe azonban nem lehetett biztos, mert nem ismerte az ifjú ninja teljes erejét, ahogy ez fordítva is így volt, Shunsui sem tudta mire képes az öreg és a három társa. A négyesnek annyival könnyebb dolga volt, hogy látták a fiút harcolni és valamennyire tisztában lehettek ez által annak képességeivel. Előnyben voltak ezen téren Shunsui-al szemben, ahogy létszámfölényben is. A fiú csak remélni tudta, miszerint gyengébbek, mint ő maga. Nagyon nem szerette volna megmutatni mire képes, mert fontosnak tartotta azt titokban tartani.
Az öreg után nem sokkal a szamuráj is megszólalt és megállította a társát azáltal, hogy annak vállára tette a kezét s visszahúzta. A szavak, mik elhagyták a szamuráj száját, pont az ellenkezője volt, mint az öregnek. Higgadtabb volt, mint a társa és józanabb észről adott tanúbizonyságot. A katanát viselő után, egyenként a többiek is megszólaltak a négyesből, s kinyilvánították véleményüket. A késforgató „apróság” szintén úgy tűnt legondolkodott a fiú szavain, úgy, ahogy azt szerette volna a ninja. A nő szavait jobbnak látta figyelembe sem venni. Shunui beszéde úgy tűnt elérte a célját, mert némi összebeszélés után, kezdték leeresztetni a fegyvereiket, egy hang azonban félbeszakította azt. A jól öltözött szakállas szólalt meg s utasította a kijáratott elzáró négyest, miszerint folytassák tovább, sőt, hogy a szart is verjék ki a fiúból.
~ Szóval te vagy a góré itt. Ezt jó tudni. ~ nézett a fickó felé ~ Dupla bér… A kapzsiságukat használod föl s ösztönzöd őket, ezzel nyomod el a józan eszüket. Sajnos a helyzet megint kezdett úgy alakulni, ahogy azt legkevésbé sem szerette volna. A fiú helyzete nem tűnt túl rózsásnak, azonban a küldetésében úgy tűnt haladt egy kicsit. Ha a szakállas szavai igazak, akkor megtalálta azt a személyt, aki megkönnyebbítheti a dolgát a keresésében. Már ha igazak, mert fenn állt az a lehetőség is, hogy hazudott és csak fényezte magát, ezzel félelmetesebb embernek mutatva magát. Shunsuinak bele kellett mennie a játékba, amibe a férfi belekényszerítette, bármennyire nem akarta. A harcot kellett választania és egy olyan műsort adnia a szakállasnak, amivel megelégszik.
A négyes hamar tudomásul vette a parancsot s akcióba léptek. Először a szamuráj támadott. Olyan gyorsan rántotta ki a fegyverét a hüvelyéből, hogy az ifjú ninjának alig volt ideje reagálni a cselekedetére. Nem gondolkozott, ösztönből cselekedett és ugrott hátra legalább három métert. Következőleg a lánccal ellátott sarlós indult meg, maga körül kezdte eszméletlen sebességgel pörgetni a hajlított fegyvert. A szamuráj nem tett több támadó mozdulatot, ahogy a harcsabajszú öreg sem azon kívül, hogy pörgette a sarlókat és körözni kezdett körülötte. A harmadik tag szint úgy megmozdult s az öreg tükörképeként követte körbe-körbe. Shunsui-nak meg kellett osztania a figyelmét kétfelé mindenképp és még a maradék kettőre is figyelnie kellett, akik nem mozdultak meg. Nem akartak kezdeményezni így Shunsui-on volt a sor.
- Sajnálatos dolog, el szerettem volna kerülni azt, ami most következik! – mondta és villámgyorsan rugaszkodott el a sarlós felé s közben felkapott egy széket. Az ülőalkalmatossággal felvértezve támadta meg az öreget. Felé csapott és próbálta megakasztani a fegyvert. Amint ez sikerült próbálta elkapni az egyik kezét s nem ereszteni. Erősen szorította a csuklóját, majd a másik kezével a vállára szorított. Megfeszítette a végtagot és térdével csapást mért a könyökére. El akarta törni, mozgásképtelenné akarta tenni egy végtagot a kettő közül. Előnybe kerülne, ha sikerülne, mert az ikerfegyverből egy maradna és az is eléggé korlátozva lenne, mivel a másik párja akadályozná. Ha esetleg nem sikerül megakasztania, akkor a széket használja védekezésrés és kivárásra játszik. Közben, ha a késes is beszáll, felvesz még egy széket s kettővel védekezik. Elsődleges célpontja az öreg lenne, őt próbálná leghamarabb kiiktatni a képből. Ha az egyik szék széttörik, akkor a kezére tekert láncból leenged egy darabot, majd ostorként használja azt. Olyan alkalomra vár, amikor a láncot rátudja tekerni a sarlóra. Kezébe akarta kaparintani a fegyverpár egyik felét és a testi erejét használva felülkerekedni az ellenfelén.
Shunsui-nak nehéz volt ezt elérni, ugyanis nem nagyon harcolt még olyan személlyel, aki azt a fegyvert használta. Egyetlen alkalom, akkor volt, mikor Gensai-al harcolt, ő használta a fiú ellen. Az öreg eltökélt volt abban, hogy a létező legtöbb fegyverrel megismerkedjen a fiú és később elsajátítsa a forgatásukat. Eddig Gensai a terv első felének végrehajtásán volt, Shusnui-nak minél több fegyverrel kellett küzdenie és meg tanulni ellenük harcolni. Gensai-nak tekintélyes mennyiségű fegyver állt a rendelkezésére, mind-mind különböző fajtájúak voltak. Ezeket használta fel az edzései során. Sajnos ezen fajta fegyver ellen, egyszer harcolt és akkor se sokáig. Olyan fegyverek ellen tanult első sorban, amik népszerűek voltak és ezek közé a láncos dupla sarlók nem tartoztak. Mikor elhajította a sarló egyik felét a vénember, akkor elugrott vagy csak ellépett előle, ez a helyzettől függött, majd ügyelt arra, hogy mikor visszarántotta, akkor se legyen útjában. A fegyver közelharcban és középtávúban is veszélyes volt. Profin használta és ez gond volt. Olyan táncba kezdett az öreg, amit más hasonlókorú ember megirigyelt volna. Shunsui azokkal a dolgokkal, amikkel felszerelkezett nagyon kevés esélye volt. Egy olyan trükkhöz kellett folyamodnia, amivel talán győzhet ellene vagy legalábbis lefegyverezze. A fiú próbálta kiismernie az öreg mozgását és egy bizonyos mozdulatot várt. Egy egyszerű trükkel akarta megzavarni s elérni azt, hogy néhány másodpercig megvakítani. Ezt a rövid időt akarta kihasználni és lefegyverezni. A mozdulat, amit várt, egy fordulat volt, mikor hátat fordít a fiúnak. Ameddig nem látja a fiút, ő felkap egy üveg alkoholt s mikor felé fordul, az arcába önti annak tartalmát. Nem volt könnyű kivitelezni és sok ideje sem volt rá, mert volt még egy ellenfele, aki nem hagyta nyugodni. Kivárásra játszott, hosszú percekig védekezett és néha támadott, eközben sebesüléseket szerzett. Amint a megfelelő alkalom megteremtetett, azon nyomban kihasználta. A késes hiába figyelmeztette társát, sikerült az arcába önteni. Shunsui kezeivel erősen megmarkolta a fegyvereket s az öreg felsőtestébe talpalt olyan erővel, hogy biztos elengedje a fegyverét. Ha ez sikerült mindenkitől eltávolodott s próbált szusszanni egyet.
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 422

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Hidan on Pént. Jan. 27 2017, 06:50

//A késésért 20 chakra a kompenzációd. A harcot még lemesélem, utána átengedlek Madarának, mert elvileg tervei vannak veled Smile //

Az egzotikus ikerfegyvert forgató vénség szédítő táncba kezd, araszoló, mégis pontosan kiszámított lépésekkel közeledve Shunsui felé, míg társa félköríves irányban haladva, a fiútól lehető legtávolabb próbál olyan pozícióba kerülni, ami előnyös lehet egy hátbatámadáshoz. A shinobi felkapja a hozzá legközelebb eső széket és azt maga elé tartva próbál védekezni az esetlegesen felé irányuló vágások ellen. Hogy ez mennyire is volt jó ötlet, arról hamar beszédes tanúbizonyságot kap: szinte amint az arca elé emeli az ülőalkalmatosságot, az egyik görbe penge hangos koppanás kíséretében átfúrja az ülőrészt alkotó falapot, csak egy leheletnyire állva meg a fiú arcától. A támadást ugyan így sikeresen elkerülhette, viszont ha nem fosztja meg magát a saját látóterétől, erre talán szükség sem lett volna. Az öreg nagyot ránt a láncon, a meglepetés ereje pedig felülkerekedik az övénél jócskán fejlettebb izmokén: a szék egész egyszerűen kiröppen a levélfalusi szorításából, hogy ellenfele mellett elsuhanva egyesen a nagydarab asszony fejének csapódjon és essen szilánkokra. Nem mintha nagyon megérezte, vagy egyáltalán észrevette volna...
Mivel az előző ötlet kútba fulladt, ezúttal másképp próbál pontot tenni küzdelmük végére: egy félig teli korsó sörrel próbálja arcon önteni a veteránt, kihasználva a férfi vakfoltját egyik félfordulata közben. Amit azonban nem vett figyelembe, az az, hogy a láncok két-három méteres hatótávja meglehetősen soknak számít folyadékok esetében, így az olcsó lőréből legfeljebb pár kövér csepp éri el a fickót, az arca helyett az egész testén szétszóródva. Ha kívánt hatást nem is, de legalább annyit sikerült elérnie, hogy kizökkentette a vénséget addig töretlen ritmusából és a sarlók íves mozgása is szabálytalanná lett a 'szentségtörés' láttán.
- Ezért kifilézlek te vörhenyes fattyú! Azt a sört előre kifizettem!
Fenyegetése közben a genin legnagyobb szerencséjére elfelejti a sarlóival való védekezést, így semmi nem állhatja útját a shinobi karjáról letekeredő láncnak, melyet sikerül pont a harcsaképű láncának közepére tekerni, s egyszerűen kirántani azt a markából.
Ez azonban a kelleténél több figyelmét követelte magának, így történhetett az is, hogy nem fektetett elégséges hangsúlyt önmaga pozícionálásába, s így kerülhetett a hátába a késeket forgató egyén is. Az osonó lépteket már csak túl későn hallja meg, így a férfinak lehetősége van két átlós vágást ejteni a fiú törzsén, majd gyorsan elhátrálni, mielőtt az védekezhetne egy második székkel. A sebek nem túl mélyek, de határozattan súlyosabbak mint az előző. Belehalni nem fog, de a vérzést el kell majd állítani, amint a harc véget ért, és fertőtleníteni se ártana a sérülést, a tisztasági mutatókat elnézve a kocsmában...

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Itanashi, Kenshiro Karu
Aokaze Atsushi
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Shunsui
Hirano Reina
Kenshiro Mirubi
Ago

"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Shunsui on Szomb. Feb. 04 2017, 13:20

Hidan

Shusnui minél tovább harcolt az öreggel, annál inkább igazolódott be a gyanúja, hogy tapasztalt ellenfelekkel áll szemben. Első próbálkozásai a sarló megszerzése irányába, nem sikerültek, sőt mi több, olyan hibákat követett el, amikről, ha tudomást szerezne Gensai, leordítaná a fiú fejét a helyéről. Shunsui nem kevésbé lepődött meg, mikor a széket sikerült kirántani a kezei közül az idős embernek. Látható volt a kettőjük közötti fizikai különbség és mégis sikerült neki elvennie a bútordarabot. Csodálkozni azonban nem volt ideje, újból kellett próbálkoznia. Ez se úgy sikerült, ahogy azt szerette volna. Nem vette számításba a két sarlót összekötő lánc hosszát, amit pedig jó lett volna, mert annak a segítségével elérte az öreg, hogy csak néhány csepp jusson el az arcáig. Shunsui cselekedete felháborította, sőt feldühítette az idős férfit. Fenyegetőzésbe kezdett és közben nem figyelt a védekezésre, ami esélyt adott a vörös hajú fiúnak. Lánca segítségével sikerült elragadnia az annyira akart fegyvert. Ezen cselekedete, azonban annyira lekötötte a figyelmét, miképp a késesnek alkalma nyílott megsebesíteni a fiút. Két átlós vágást ejtett a hátán, ami nem volt életveszélyes sérülés, ennek ellenére nem kicsi fájdalommal járt s hátráltatni is tudta a Konohai ninját. Shunsui felkiáltott, mikor érezte, ahogy a pengék belevágnak a bőrébe és a húsába is kicsit. Nem eresztette ki annyira a hangját, ám a zene mellett is hallhatta a pultnál lévő férfi vagy a négy főnöke. Shunsui tudta jól, hogy ha rendesen figyelt volna, akkor elkerülhette volna azt a sérülést. Nem rágódott sokáig egy már megtörtént hibáján, inkább erőre koncentrált, mert nem olyan ellenfelekkel állt szemben, akiket félvállról vehetett.
A két elvett fegyverrel azon nyomban megtámadta az öregembert, kitől megszerezte azt. Egymás után lendítette meg a karjait, nem kímélte a vele szemben állót. Minél előbb ki kellett iktatnia őt, nehogy visszaszerezze a fegyverét és az sem ártott, ha csökkenti a fejére pályázok számát. Az öreg meglepődhetett, hogy a sarlók, mint fegyver nem volt idegen a fiú kezeiben. Szokatlan és nem túl népszerű fegyver létére meglehetősen jól forgatta a ninja fiú. Azon mozdulatokat próbálta végrehajtani, amiket Mestere mutatott neki és azokat, amiket az öreg használt ellene nemrég még. Odafigyelt mindkét alkalommal s ahhoz képest, miszerint még nem tanulta meg a használatát a fegyvernek, a mozdulatokat elég pontosan ismételte el. Ez is közrejátszhatott abban, hogy nem egy sérülést tudott okozni ellenfelének. Na meg lehet az is, miképp nem sokszor küzdött a megszokott fegyvere nélkül. Gyorsnak kellett lennie, mert a késes kezdett egyre aktívabb lenni. Az egyik olyan alkalmat használta ki az öreg kiiktatására, mikor a késes megtámadta. Shunsui a sarlópár egyik felét meglendítette maga körül, azzal a céllal, hogy távol tartsa magától a késhasználót. Külső szemlélőnek ennek tűnhetett a próbálkozás, ám volt még egy rejtett célja. A késforgató, amint észrevette az oldalról közeledő fegyvert leguggolt előle s hagyta elhaladni felette. Shunsui nem húzta vissza, hanem úgy tett, mintha még egyszer próbálkozna, azonban, amikor a harcsabajszú öreggel majdnem szembe ért, engedett a láncon. A fegyver hatósugara ennek köszönhetően megnőtt s a hirtelen mozdulatra már nem volt képes reagálni az idős test, a fegyver a mellkasába állt. Ha pár évvel fiatalabb lett volna, akkor talán sikerült volna kitérnie, de ennyire idősen már nem. Shunsui azon nyomban vissza is rántotta a sarló másik felét és védekező állás vett fel. Ha esetleg az öreg időben képes reagálni a felé tartó fegyverre, akkor annak a másik felét is beveti és reméli, miszerint az elöl nem lesz képes kitérni. Oda fog célozni, amerre elmozdul, a saját fegyvere elöl, és közben visszahúzza azt a részt, mi elöl kitér.
Shunsui második célpontja ki más lehetett, mint a hátán sérülést ejtő férfi. Az ellene való küzdelem már egész másként indul, mint az előzőnél. Most már olyan fegyverrel rendelkezett, mivel, ha képes megfelelően használni, akkor hamarabb győzheti le. A Konohai fiú és ellenfele szinte már táncoltak, olyannak tűnhetett a pultnál állónak vagy a zongoristának. Az is meg lehetett mondani, miszerint a késesnek jobban megy a „tánc”, mint a fiúnak. Közelharc folyt kettőjük között. Csapás, csapást követett, vágás, vágást. Egyikük sem adta könnyen a bőrét, mégis úgy tűnhetett, hogy a késhasználó áll jobban. Az ö támadásai közül több ért célba vagy közelítette meg vészesen a fiút. Ruházatán gyorsabban növekedtek a vágások száma, mint az ellenfelén. Ha tapasztaltabb lett volna a fiú, a kezeiben lévő fegyverek forgatásaiban, akkor meglehet, hamarabb és kevesebb sérüléssel került volna ki a harcból. Shunsui hamar rájött, hogy nem mehetett sokáig úgy a harc, mert akkor ő kerül ki rosszabbul a végén. Elég veszélyes helyzeteket csak éppen hogy sikerült elkerülnie. Mikor a nyakát vette célba a férfi, Shunsui nem volt képes kikerülnie egészben, karcolás jelezte, miképp a bőréhez ért a fegyver. Nem csak ez volt az egyetlen olyan sérülés, ami megölhette volna, nem egynek viselte a testén a nyomát. Shunsui-nak akkor csillant fel a remény, mikor felé döfött és a megszokottnál lassabban kezdte visszahúzni a fegyverét. A vörös hajú fiú felrántotta kezeit, majd, mikor már magasabban volt az ellenfele végtagjától, keresztezte a sajátját. Ezzel azonban nem fejezte be, ugrott egyet és a férfi felett egyet fordulva érkezett mögé s rántotta meg a láncot. Azt szerette volna elérni, hogy rászoruljon a kezére a lánc és ezt követően a végtag a férfi felsőtestéhez szorítsa. Ezt követően már csak annyit tett, hogy a feje hátulját megfogta s jó erősen a padlóba verte.
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 422

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Hidan on Csüt. Márc. 23 2017, 03:23

Az idős banditától elorzott ikerfegyver ugyan nem ismeretlen Shunsui számára, mégsem képes olyan manőverekre vele még egyelőre, mint jogos tulajdonosa, hisz a forgatás lényegi része a láncokon, nem pedig magukon a sarlókon múlik. A fiú azonban az újonnan szerzett eszköz birtokában máris jelentős előnyre tett szert korábbi helyzetéhez képest. Egyik ellenfele fogatlan oroszlánná vált gyilkos pengéi nélkül, míg a másik - közelharcra specializálódott - haramia kénytelen óvatos defenzívára váltani a váratlan orvtámadások helyett. A kóbor szamuráj és a nőstényállat még mindig nem adja semmi jelét, hogy közbe akarna avatkozni, amíg parancsot nem kapnak rá, így az esélyek mérlegének nyelve ezúttal valamelyest a konohai oldalára billen.
- Hogy merészeled te kis pondró?!
Fröcsögi ádázul a foghíjas vénember, miközben már tenne is pár fenyegető lépést a genin felé, amikor is rájön, hogy puszta ökleivel vajmi keveset érhet ellenfele ellen, így fürgén hátrál egy lépést.
- Hanzou! Add a kardod, hogy saját kezűleg vegyek elégtételt ezért a sértésért a vörhenyes szarzsákon!
Kiáltja a rounin felé, miközben össze-vissza táncikál, hogy folytonos mozgásával nehezebb célpontot biztosítson a láncos sarlókkal vagdalkozó Shunsuinak. A válasz azonban láthatóan cseppet sincs ínyére, a szamuráj ugyanis megvető nevetéssel utasítja el kérését:
- A saját becsületem talán eladtam, de az őseimét nem fogom beszennyezni, hogy egy magadfajta hitvány alak kezébe adom a klánom ősi fegyverét, aki még a sajátját sem tudja megtartani... Kagibari-dono.
A harcsabajszos törpe dühödten fordul hátra, hogy szikrákat vető tekintetének tőrét társára szegezze, de ezzel a lehető legnagyobb hibát követi el, amit egy harcos tehet: hátat fordít az ellenfelének.
- Kit nevezel te hit...
A mondatot már képtelen befejezni, mert éppenséggel a szavába vág egy tarkójába fúródó sarlóhegy. Egy pillanatra döbbent csend száll az egész italmérésre, ahogy minden tekintet az erőtlenül szörcsögő, üres tekintetű veteránra szegeződik. Egy pillanatig még világtalanul mered maga elé, majd térdre rogy és eldőlt mint egy rongybaba. Ahogy a fiú kirántja a koponyába ágyazódott pengét - amin a tarkócsont egy része rajta is marad -, s már fordulna is a következő ellenfele felé, amikor egy ismerős kiáltás szól közbe:
- Hát bazdmeg ezt még nézni is rossz! ABBAHAGYNI! Még a mosószerért is kár, amivel egy ilyen megzápult agyat kell felmosni a kedvenc kocsmám padlójáról... Leáll beszélgetni, meg hátat fordítani egy leszámolás közepén... Komolyan mondom, én tökönszúrom magam. AMATŐRÖK! Ezért fizetlek titeket?! Hát egy nagy faszt! Ki vagytok rúgva, húzzatok innen a picsába! Ne nézzetek ilyen bambán, persze hogy komolyan mondom! KIFELÉ!
Kiált a szakállas férfi az embereire, mire a maradék három fegyveres szó nélkül, szégyenkező tekintettel fejet hajt, majd a majmos zongoristával együtt a kijárat felé veszik az irányt.
- Sarumaru ne legyél már ostoba, te nem. A zene jó volt, jár a keksz.
Szól a csüggedten kullogó muzsikus után, aki zavartan visszasomfordál hangszeréhez.
Az elegáns, titokzatos alak lassú léptekkel jön közelebb a dulakodás volt helyszínéhez. Csizmájánal orrával maga felé fordítja a lelkét kilehelt aggastyán arcát, majd megvető hangon megjegyzi:
- A halálban is pont olyan sunyi, buta tekinteted van, mint a hiábavaló életedben Kagibari. Egy hitvány szarral kevesebb a világban...
Szavainak egy hegyes köpéssel ad nyomatékot a tetemre, majd Shunsui felé fordul. Hosszú, csontos ujjakban végződő karját a fiú nyaka köré fonja, mintha csak ezeréves cimborák lennének, s mintha arról is megfeledkezne, hogy a geninnél fegyver van, s hogy alig pár perce utasította az embereit a megölésére. 
- De ami téged illet... Nos hasznát tudnám venni egy ilyen barátnak Vöröske. Van neved, vagy hívhatlak Vöröskének? Mindig is akartam egy cimborát, akit Vöröskének hívnak... S ha nem csal az emlékezetem... Már pedig nem szokott... Úgy emlékszem, épp kerestél valamit, amikor a mihaszna embereim kóstolgatni kezdtek téged. Mit szólnál egy üzlethez? Én segítek megtalálni azt, ami kell neked... Cserébe pedig tartozol nekem majd egy csekélyke szívességgel. Gyere, sétáljunk egyet a friss levegőn, mielőtt ez a vén bugris hullalevet ereszt magából. Elevennek se volt túl illatos, de ha ez nekem elkezd itt rohadni... Nem mintha bárkinek is feltűnne ebben a szarszagban. Nos, érdekel az ajánlatom?
Kérdezi, miközben egy apró erszényt hanyagul odavet a csaposnak, majd a kijárat felé indul.

//Nos, mivel sajnos nekem nagyon megfogyatkozott a Gundanra fordítható időm mostanság, úgy döntöttem akkor járok el a legméltányosabban veled szemben, ha mihamarabb továbbadlak a megbeszéltek szerint Madarának, vagy akinek szeretnéd. Jutalmad a kalandért 50 chakra és 20 tjp, a késésért járó keksszel együtt. A konohai ügynök által adott pénzt felírhatod az adatlapodra, de ha visszatérsz még Konohába, ott számonkérhetik rajtad az összeget. Az öreg fegyverét is nyugodtan megtarthatod, senki nem fogja keresni rajtad Smile Örülök, hogy ismét mesélhettem neked, további jó kalandozást! 
Ui.: Amire figyelj nagyon a továbbiakban - csak mert a kevésbé vajszívű kollégák harapnak érte -, hogy amikor egy harcba keveredik a karakter, akkor próbáld ahol csak lehet a feltételes módra szorítkozni és csak azokat a dolgokat leírni, amik a Te karaktereddel kapcsolatosak (ez alól kivétel, amikor a Mesélőd az ellenkezőjére kér fel, de ez ritka). Tehát "megpróbál vágást ejteni" "vágást ejt" helyett, illetve általában azt is a Mesélő dönti el, hogy ha Te támadsz a karaktereddel, akkor az ellenséges NJK ugrik-e vagy bukfencezik, vagy nekiáll vattacukrot csinálni, mert az fun. Ennyi lett volna a hamubasült pogácsám a ballagóbatyudba, még egyszer további élménydús gundankarriert kívánok!//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Itanashi, Kenshiro Karu
Aokaze Atsushi
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Shunsui
Hirano Reina
Kenshiro Mirubi
Ago

"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Shunsui on Pént. Márc. 31 2017, 21:22

Hidan

Shunsui már fel se vette, mikor a fegyverétől megfosztott idős férfi, elég durva szavakkal illette. Az ifjú ninja, ekkor jött rá, hogy két legyet sikerült ütnie egy csapásra. Első, hogy szerzett egy hasznosabb fegyvert, mint, amelyek addig nála voltak. A másik, miszerint olyan szinten sikerült felingerelni az öreget, miképp már alig tudott tiszta fejjel gondolkozni. Ezt az is bizonyította, hogy fegyvertelenül indult meg a fegyveres óriás felé. Nem borult el azonban teljesen az elméje, mert még időben eszmélt fel, hogy a fegyvere nélkül vajmi kevés esélye lenne a vörös hajú fiúval szemben. Nagy megkönnyebbülésére a szamuráj és a nő, Shunsui cselekedetére sem mozdult meg, csak álltak tovább és szó nélkül figyelték az eseményeket. Vagyis csak majdnem, mert dühében az öreg, a szamurájtól próbálta elkérni annak a kardját. A szamuráj reakciója kicsit szokatlan volt. A megvető nevetés, majd a becsületről szóló szónoklatától csöppet megnyugodott az ifjú. Mégiscsak könnyebb dolga van egy fegyvertelennel szemben, mint egy kardot lóbálóval. Kagibari-nak a társ szavaitól telt be az a bizonyos pohár. A Konohai ninjárol megfeledkezve vagy csak nem törődve vele, fordított hátat neki. Egy párviadalban ez nagyon nagy hiba és következménnyel jár. Meg is lett az a bizonyos következmény, mégpedig igen hamar. Be sem tudta fejezni azt, amit szeretett volna, alig tudott kimondani pár szót, a saját fegyvere okozta a vesztét. Az ikerfegyver egyik része a tarkójába állt bele. Síri csen telepedett a helyiségre, minden szempár az épp utolsó leheletét kilehelő Kagibari-ra szegeződött. Az élet gyorsan kiszállt belőle s elterült a padlón. Shunsui csak ekkor húzta vissza a fegyvert magához, ami némi szuvenírt is hozott magával a néhai öregből. A testének egy kis része a penge végén maradt és még az után sem esett le, hogy elkapta a fegyver nyelét az ifjú ninja. Ha nem épp olyan helyzetben lett volna, mint ott, akkor fintorogva öklendezett volna. Ezt azonban abban a szituációban nem tehette meg, nem mutathatott gyengeséget vagy kegyelmet. Tudta, ha nem ő végez az ellenfeleivel, akkor az ellenfelek küldik át őt a Másvilágra. Shunsui még nem szerette volna feldobni a lábát, még sok mindent szeretett volna véghezvinni és átélni. Meg szerette volna kóstolni a legfinomabb alkoholt a világon. Egy, vagy két éjszakát eltölteni egy tucat gyönyörű, méretes dinnyékkel megáldott nőkkel. Az előbbi kijelentés hibás, mert nem egy-két éjszakát szeretett volna eltölteni, hanem öt-hatot. Persze volt még jó pár, de azok közül is a legfontosabb talán az volt, hogy megtalálja a szüleit.
Shunsui arra számított, miszerint a társuk halálát látva valamennyire megdühödnek, és egyszerre támadnak. Nem így lett, sőt a támadás helyett a Főnök szólalt meg. Ócsárolni kezdte a még élő hármat. Annyira nem tetszett neki az események, hogy kizavarta Shunsui maradék ellenfeleit és egyben elbocsátotta őket. Az események váratlan fordulatokat vettek, a fiú számára jobban alakultak, mint arra számított. Kis híján felsóhajtott, ám időben kapcsolt.
~ Tényleg nehéz a színészkedés! Odafigyelni minden egyes mozdulatra, minden egyes reakcióra nem könnyű, nagyon nem. ~ állapította meg magában.
Habár ellenfelek nélkül marad, nem lélegezhetett fel, a neheze még csak akkor jött a kocsmába nem illő férfi képében. Az említett személy megindult Shunsui felé, majd megállt a halott mellett. Csizmájával maga felé fordította annak arcát, ezt követően folytatta az ócsárló szavak hangoztatását. Shunsui-nak nem tetszett a dolog, olyannyira, hogy mikor leköpte az élettelen testet, megremegett az egyik keze. Annak ellenére, miszerint az ellenfele volt és meg akarta őt ölni, akkor sem vetemedett volna ilyen szégyenteljes dologra. Az ifjú ninja próbált higgadt maradni, mikor a férfi feléje fordult és hosszú úját nyaka köré fonta. Nem volt szívbajos a fickó, mert az se zavarta, miképp a vele szemben álló kezei, fegyvereket szorongattak s előtte végzett az egyik emberével, kit ráküldött.
~ Ha így játszol, akkor én is úgy teszek! ~ ahogy a férfi, úgy Shunsui is nyugodt maradt és úgy hallgatta végig a férfi ajánlatát. Elgondolkozott rajta, miközben követte az előtte sétálót.
~ Az ajánlata nem tűnik rossznak, a segítségével hamarabb találnám meg Juukuichi-t, mint nélküle tudnám. Kecsegtető ajánlat, még annak ellenére, hogy rossz érzés fog el a szívességgel kapcsolatban. Kitudja, mit fog kérni a segítségéért cserébe. Nem volt sok ideje gondolkozni, az túl feltűnő lett volna.
- A nevem Shunsui és érdekel az ajánlata Uram! – mondta határozottan. Bármennyire borsozott a háta, a lehetőséget nem akarta elszalasztani. Lesz ami lesz, úgy volt vele.


Köszönöm a játékot!!
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 422

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Ápr. 05 2017, 18:39

Shunsui
 
A férfi az ajtó elé lép, majd megvárva válaszod, két kezével kilöki a szárnyait, s mélyet szívva a friss levegőbe, szivart vesz elő, majd rágyújt. Feléd mutat egy másik szálat. Talán illetlenség lenne elutasítani. Mélyet szív a barna dohánytermékbe, majd átkarolva ismét vállad lép tovább. Feléd fordul, miközben újabbat szív a vastag szivarba, majd a füstöt feléd fújja. 
- Tudod – mondja, miközben fogai közé szorítja a szivart. – Éldekes figula vagy te kölök. Shunshui maradok a Vöröskénél. Mál ha nem halagszol – ekkor kiveszi a szivart a szájából, miután egy újabbat szívott bele, majd némiképp gondolkodóba esett.
- Mit is kerestél pontosan? Nagy kutyát? Mi van te amúgy, valami spicli, vagy pályakezdő rosszfiú? Mert hogy hülye az biztos. Pénzt lobogtatni ebben a kocsmában öngyilkosság, érted Vöröske? Na majd én megvédelek. Viszont ugyanezt kérem én is tőled. Tudod, van pár rossz arcú emberke itt a környéken. Segíthetnél elintézni őket, cserébe bemutatlak az egyik „Nagykutyának”. Találkozzunk éjfél előtt tíz perccel a nyugati szárny kapujánál. Segíts nekem, hogy visszaszerezhessek némi pénzt, amit elvettek tőlem és akkor, bemutatlak a Főnöknek. Várni foglak kölyök. Hidd el, kurva nagy buli lesz.
A megadott időpontig 3 és fél óra állt még a rendelkezésedre, hogy egyél, és pihenhess, netalán némi tornagyakorlatnak nekiállj valahol. Mind szállást, mind pedig pubokat, és fogadókat találsz a városban, megfizethető árakon* Az időt szabad foglalkozás gyanánt lehet kitölteni.
...
Mikor eléred a megadott helyet, a férfi már ott várt rád. Szerelésén nem változtatott, azonban a lábai mellé helyezett nagyobb táska feltűnt a számodra. Talán a szükséges eszközök lehettek nála? Egészen biztos. Az új társad dohányzott, másik kezében pedig egy szakés üveget tartott. Mélyen húzott bele, majd elfintorodva emelte el szájától, s szívott bele a szivarjába. 
- Áh, Vöröske, hát eljöttél. Már azt hittem itt rohad le a herém az unalomtól. Készen állsz? - a férfi eldobva az üveget, majd a szivart, lökte el hátát a kerítéstől, s lendületéből felkapva a táskát, piszkafa lábaival azonnal megindult a város határán lévő utcákon. A lámpák által bevilágított városnegyed kihaltnak tűnt a belvárosi hangulathoz képest. Ahogy haladtatok egyre feljebb a külső peremen, az a néhány játókelő is eltűnt, mikor társad megállt egy masszívabb épület előtt. 
A vastag téglaépület ajtaja egy nagy és erős, felhúzható fémkapu zárta el. Felette egy ablak volt, mely résnyire ugyan, de nyitva volt. Fény szűrődött ki a réseken, ám hangokat még a te shinobiérzékeid sem hallottak.  Az ajtó fölé egy nagyobb tábla volt helyezve.
„Ashita no Togawa”
- Ez az ajtó túl vastag. Ezen nem fogunk tudni átjutni. Hé, Vöröske. Azokban a résekben ha megkapaszkodnál, talán a te fizikumoddal képes lehetsz felmászni az ablakig. Gyere csak ide, tartok bakot. – köp a földre. – Meg egy faszt. Másszál fel az üregeken keresztül és juss be majd nyisd ki nekem az ajtót.
Vagy az üregeken át, vagy shinobiképességeidet alkalmazva, de képes leszel felmászni a téglafal oldalán, s megkapaszkodva az ablak párkányán, fel tudod húzni magad.

A raktárban ládák sorakoztak magas oszlopsorokat alkotva. Néhány nagyobb termetű rakodót látsz a sorok között ingázni. Mivel nem tökéletes a látószöged, így vagy leugrasz és felméred a terepet, vagy pedig megpróbálod valahogy kinyitni az ajtót anélkül, hogy észrevennék. Körülbelül egy tucatnyi rakodó szorgalmasodik a sorok között.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Shunsui on Vas. Ápr. 09 2017, 20:46

Madara

Amint Shusnui és az ideiglenes megbízója kilépett az épületből, a férfi meggyújtott egy szivart. Egy másikat vett elő nem sokkal később a zsebéből és a fiú felé nyújtotta.
- Köszönöm elfogadom! – azzal elvette és a vége leharapása után, amit rögtön ki is köpött visszahelyezte. Remélte, hogy a férfi segít neki és meggyújtja azt. Egy éve talán, hogy utoljára élvezte a dohány bódító hatását. Az alkohollal együtt Shunsui igen hamar belekóstolt a másik élvezeti cikkbe. Igaz, szivarhoz kevésszer jutott, inkább a cigi volt a megszokott a barátaival való mulatozáskor. Egy normál családban ez nem történhetett volna meg, a szülök nem engedték volna meg, hogy a gyerekük olyan fiatalon kipróbálja és használja azokat. Az ifjú ninja mostohaszüleit azonban ez nem érdekelte, ahogy a mostoha fiúk sem. Eleinte még lehet, azonban később már nem. Az igazi gyerekeik visszatértével Shunsui szinte feledésbe merült és púp lett a családban. Pótlék volt, amiatt fogadták örökbe és mikor a vér szerintiek visszatértek, arra a sorsra jutott, mint minden más haszontalan pótlék. Kidobták. Hogy pontosabbak legyünk nem dobták ki, ő lépett le még azelőtt, hogy az megtörtént volna. Most már nem bánta, sőt örült neki. Gensai-al jobban megvolt, mint a mostoháival, még annak ellenére, miképp az öreg kesztyűs kézzel bánt vele néha.
Mikor a fiúval közölte, hogy nem fogja Shunsui-nak hívni, hanem marad a Vöröske megnevezésnél Shunsui nem akadékoskodott, volt egy olyan érzése, hiába is próbálta volna rávenni a férfit, hogy a nevén szólítsa, nem ment volna.
- Ha magának úgy jó, akkor legyen! – egyezett bele, habár látszott rajta, miszerint nem igazán tetszik neki a megnevezés.
~ Lehetne rosszabb is! ~ gondolta magában.
- Ha már a neveknél tartunk, akkor megkérdezhetném az Ön nevét! – mondta, mégiscsak úgy könnyebben tudná megszólítani Őt.
Amikor a férfi elkezdte lehordani a Konohai ninját, ő nyugodtan hallgatta. Igazat adott valamennyire a férfinak, pár dolgot jobb lett volna, ha másként csinálja. Mivel nem szeretett volna belemenni a részletekben, nem akarta, hogy tovább faggatózzon ezért figyelmen kívül hagyta a szavai első felét.
- Fer ajánlat. – mondta nem túl hangosan. A férfi végül elárulta mit kérne cserébe a segítségéért. Pénzt kellett visszaszereznie valakitől vagy valakiktől, pontosan nem árulta el kitől. Veszélyes vizekre evezett azzal, hogy segíteni fog a férfinak. Eleve az se tudta ki a férfi, mennyire lehet nagykutya az alvilági körökbe. Azzal sem volt tisztában kitől kell visszaszerezni a pénzt. Olyan ember lábára is taposhat azzal, hogy segít a férfinak, akire nem kéne, mert megvan arra az esély, miszerint sokkal nagyobb kutya, mint a mellette lévő ember. Túl sok volt az ismeretlen tényező, a homályos rész és ez félelemmel és meglepő de izgalommal is eltöltötte. Shunsui az utóbbit nem igazán tudta hová tenni, nem értette miért érezhet úgy egy olyan helyzetben.
- Éjfél előtt tíz perccel a nyugati szárny kapujánál. Értettem ott leszek! – ismételte el a helyet és időpontot s sétált el mellőle. Nem akart amatőrnek tűnni a túl sok kérdéstől, amit fel szeretett volna tenni, inkább magában tartotta s majd az este teszi fel azokat.
Első dolga az volt, mikor elvált a férfitől, hogy szerzett egy palack jobb minőségű alkoholt. Amint az a birtokába került elvonult az egyik sikátorba és ellátta a sérüléseit. Az italt használta fertőtlenítő szerként s a mélyebb sérülését bekötözte. Több mint három órája volt még a megbeszélt időpontig, így úgy döntött közbenéz a városba, de persze csak óvatosan, nehogy valaki felismerje. Na, az lett volna a szívás számára, főleg akkor, mikor cseppet sem lenne szerencsés. A Shunsui által jól ismert városi hangulat cseppet sem változott, még a háború ellenére sem, vagy legalább is a fiúnak nem tűnt fel. A szórakozni vágyok ugyanúgy ki-be jártak a megannyi helyről. Az izgalmukat csillapítani akaró férfiakból sem lett kevesebb a vörös lámpás házaknál. Az élet itt ugyanúgy folyt, mint azelőtt, nem törődve a világban történő meghatározó eseményekkel. Hiába lett volna ideje, nem tért be sehova, inkább keresett egy másik eldugottabb helyet, hol elővette a nemrég szerzett fegyvereit. A fennmaradó időt egy kis gyakorlással akarta tölteni, felelevenítve a Mestere és az öreg mozdulatait és azokat próbált a minél pontosabban leutánozni. Szokni akarta az ikerfegyvereket és a forgatásukat, mert az előtte álló események, kitudja mikor követelik meg a használatukat, kitudja kik ellen kellesz használnia és azok mennyire lesznek erősek. Nem akarta, hogy a kezeiben a fegyver úgy álljon, mint egy kezdőnél. Tudta, hogy azalatt a pár óra alatt nem fogja tudni tökéletesen elsajátítani a sarlók használatát, de legalább nem lesznek annyira idegenek a kezeiben.
Az a három óra hamar elrepült s már a megbeszélt helyen állt. Nem akart késni így hamarabb elindult, inkább úgy volt vele ő várjon, mintsem rá kelljen várni. Azért is indult hamarabb, mert számításba vette az esetleges lassító, akadályozó tényezőket, mert abban a városban akadt elég. Shunsui-al ellentétben ki átöltőzött, a férfinak a megjelenése nem volt más, csak egy kiegészítővel bővült, egy nagyobb táska személyében. A fiú tekintete megakadt rajta, hosszú másodpercekig figyelte, miután újból a férfira nézett.
~ Vajon mi lehet benne? ~ kérdezte magától. A dohány és az alkohol, mint elmaradhatatlan kellék ott díszelgett a kezeiben. A fiú érkezése után rövidest meg is szabadult tőlük és megindult a város külső kerülete felé. A város eme része teljesen ellentéte volt a központnak, hol az élet megállás nélkül folyt. Ahol akkor jártak ott viszont kihaltság uralkodott. Shunsui, mivel nem tudta hova mentek, így egész addig követte, még az valamennyivel előtte menő férfi meg nem állt egy robusztusabb épület előtt.
A Konohai ninja egyből felmérte a terepet. A téglából készített épületet, egy fémből készített felfelé nyíló erős kapu védte. Felette volt található egy ablak, ami résnyire nyitva állt s fény szűrődött ki. A bejárat fölött egy tábla volt található, amin az „Ashita no Togawa” felírat szerepelt.
- Pontosan kitől kell visszaszerezni a pénzét és mennyit is? – érdeklődött. Erre a két dologra mindenképp kíváncsi volt, remélte, hogy kap rá választ. Amint kapott valamiféle választ, a fal mellé lépett s jobban megvizsgálta azt. Voltak rajta olyan részek, amin meg lehetett kapaszkodni és segítségükkel felmászni.
~ Na, akkor ideje mászni. – hagyták el az ajkait a halk szavak. Belekapaszkodott az egyik részbe, majd elkezdte a műveletet. Felkészült arra, hogy netalántán némi chakra segítségét is igénybe vegyen, ha úgy adódik a helyzet. Az ablakpárkányt elérve óvatosan felhúzta magát s bepillantott a helyiségbe. Ha nem látott senkit, akkor fél kézzel jobban kinyitotta az ablakot és óvatosan behatolt rajta. Az épület raktárként üzemelt, számtalan láda sorakozott egymás mellett és toronyként magasodott a tető felé.
Félig az ablakból, csak pár embert látott ide-oda járkálni munkájuk közben. Többet sajnos nem látott, mert nem volt megfelelő a látószög. Sokáig nem időzhetett az ablakban, mert nagyon feltűnő volt, egy több mint két méter magas vörös üstökű személy. Emiatt óvatosan lemászottat s körbenézett a közelben. Ha nem látott senkit, akkor megpróbálkozott az ajtó kinyitásával. Ha látott valamit, akkor elbujt a ládák között és megvárta, míg tiszta nem lesz a terep.
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 422

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Ápr. 15 2017, 23:42

A férfi mellett haladva próbáltál némi információt kiszedni mindabból, amit eddig megtudhattál. A férfi, miközben felváltva telítette el száját a szivarral, s némi dugi piával, néhol választ adott kérdéseidre.
- Egyet elárulhatok, kölyök. A nagykutyák között csak Kígyóként emlegetik. Véreskezű és kegyetlen egy fickó, aki ismeri a világ minden kibekúrtúl elbaszott kis titkát. Egy zseni. Az ő pénzét hoztam éppen, amikor ezek a mocskos kis szarrágók félbeszakítottak egy üzletet. Azok a seggfejek a kocsmában, akiket szétvertél, a védelmi köröm megmaradt tagjai voltak. Remélem, veled többre fogok menni. – némiképp félrenyelt, majd egy nagyot böfögött a séta közben.
- Hogy mennyi pénzt? Hát kurva sok pénzt. Hidd el, kölyök, ha a főnök megtudja, mit tettél érte, az biztos, hogy nem lesz fukar a jutalmat tekintve. Azonban a pénz az én részem, a te feladatod egy mappa lesz. A főnök iratai vannak benne vagy mi a fasz. Na, megjöttünk.
A tábla címét elolvasva megbizonyosodott a cél sikerében a férfi, aki talán direkt, talán csak elfelejtett választ adni, amikor a neve felől érdeklődtél. Miután felküldte újdonsült társát, az ablakból szemlélő ifjú nem láthatta be a hatalmas téglaépület belső rakodóterét. Egyrészt a ládák sokasága, másrészről pedig a nagyobb lámpák helyett inkább kisebb világítóeszközökkel alkotott folyosók biztosították a helyszín fényellátottságát. Az óriás atléta szerencsére könnyen leugorhatott, s shinobiképességeit alkalmazva érhetett szinte nesztelenül a földre. Talán a sors is azt akarta, hogy az ajtó körül lebzselő rakodók is a fénnyel borított részébe vonuljanak. Miután a gigászi betörő hajolt testével, ami így is súrolta az átlagember magasságát, lopódzott az ajtó elé. A hatalmas vasajtót semmiképp sem nyithattad volna ki halkan, azonban a jobb szélén egy emberméretű, kisebb bejárat is elhelyezkedett, melyet kettő, fémpántolt zár fogott közre. Ugyan a reteszeket sem volt épp leányálom visszacsúsztatni a sínbe, ezzel szabad utat adva megbízódnak.
Lépések hangjára lehettél figyelmes, mikor az ajtót résnyire kinyitottad, lépések hangjait, melyek a hátad mögül érkeztek.
- Jól van, Vöröske, engedj csak be – nevetett fel megbízód az ajtón túl, mikor észlelte a vasajtó nyílását. Kezével rásegített az erősebb tolásra, mely talán nem épp a legjobb időben történt.
- Hé, te meg mit keresel ott? – tette fel egy idegen hang a hátad mögül – Yondu, te vagy az? – folytatta szinte azonnal, szünetet sem hagyva a két mondata között. Szerencsédre kiléted a rosszabb fényviszonyok takarták egyelőre, az utca lámpáinak beszűrődő fénye azonban kétségtelenül feltűnő volt egy sötét sarokban. Ekkor nyílt meg az ajtó teljesen, s lépett be a férfi.
- Yondu, a kurva anyátok. Kureji papa beköszönt a buliba. Hol a pénzem, seggfejek? – a férfi, kezében egy speciális nyílpuskával rúgta be az ajtót, majd célba is vette a felétek közelítő két munkást. Arcát ekkor valamiféle légzőkészülék takarta. Miután a puskából több nyilat is indított a rakodók felé, azok megálltak, majd összeestek. A férfi feléd fordult, majd egy, a sajátjához hasonló maszkot dobott.
- Dobd fel Vöröske, ha nem akarsz itt megdögölni. Takarítunk egy kicsit.
A főnök, kinek neve Kureji belépőjére szinte az egész rakodótérben állomásozó személy felfigyelt. Páran fémcsöveket és nagyobb méretű, nehéz szerszámot ragadt, addig voltak, akik hátrébb húzódtak, talán saját életük féltése végett, vagy talán erősítés kérésére.
Összesen hat nagyobb darab férfi közeledett, s ha magasságuk nem is, de szélességük jócskán meghaladta még a gigászi tornász méreteit is. A hatalmas munkásokból ketten egyből feléd rontottak, hatalmas és súlyos eszközöket lóbálva maguk előtt. Addig a főnökre másik kettő indult. Testük elé egy-egy hordót emeltek, amik megfogták a puskából lőtt nyilak maradékát. Miután társad ellőtte a tárban lévő összes vesszőt, dühösen vágta a közelebbi hordós felé. Az eszköz hangosan csattant, miközben társad a földre hajított táska felé görnyedt.
- A picsába, ez kifogyott. – turkálni azonban nem volt ideje, ugyanis a vele szemben álló ellenek a kezükben tartott hordókat felé dobták, így kitérésre kényszerítették. Segíteni nem volt időd, s puszta kézzel sem óvhattad magad sokáig a vastag fegyverek ellen. Amennyiben sikeren legyőzöd valamelyik ellenfeled, abban az esetben a megmaradt két hegy is becsatlakozik a harcba. Méghozzá a te frontodon. Mind képességeikben, mind fizikális erejükben erős ellenfeleknek bizonyulnak, akik állják az ütéseket és a különböző csapásokat.  

Egy szebb harcleírást szeretnék olvasni a kézitusáról, amelyben a négyből három hegyet képes lehetsz semlegesíteni. Az eszközök és az erőviszonyokat megadtam. A postod végén, az utolsó hústoronnyal szemben állva látod, ahogy társad, kezében egy hosszabb és ívelt pengéjű tőrrel végezte ki a második ellenfelét is.


Ha jól láttam, még nem írtad fel az előző játékban szerzett Kama-kat, így azokat felvésheted.  

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tanzaku Gai

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.