Déli Tenger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Szer. Nov. 16 2016, 02:36

A Szél Országától délre elterülõ nyílt tenger és az itt található elszórt szigetvilágok összessége.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Szer. Nov. 16 2016, 02:39

Miután a szeszélyes öregember magára hagyta a Atsushit a Pajkos Hableányban, a fiú sietve rendezi számláját, hogy megkezdhesse az elõkészületeket a nagy utazásra. Miután ez megvolt, szobát foglal egy éjszakára, majd elfoglalja kijelölt lakhelyét. Hálókabinja noha puritán, nélkülözi a cicomát, egész lakájos - az alatta üzemelõ kocsmához képest különösen -, mondjuk annak is kell lennie, ha már ilyen borsos árat fizetett érte.
Bezárva maga mögött az ajtót, megindul hogy nyakába vegye a nem egész kõhajításnyira elterülõ bazárt. Shinobikhoz méltó egyszerûséggel intézi a bevásárlást: a változatos étrendet preferáló ínyencek bizonyára habzó szájjal ordítva szúrnák tökön magukat egy szakácskönyvvel, ha végig kellene nézniük, ahogy a genin mindössze almával és körtével pakolja meg szatyrait a következõ két hétre. Ha egyoldalú is a diéta, de legalább vitamindús és a skorbuttól sem kell majd tartania. Utóbbi persze nem véletlen tengerészbetegség, a lédús gyümölcsök hosszútávú tartósítása egy hajó fedélzetén közel lehetetlen, míg a sózott, füstölt húsok akár hónapokig is képesek elállni. Ha tovább is tartana az expedíció nyíltvízi része a vártnál, az ifjú legrosszabb esetben is erjeszthet cefrét belõlük – célirányos felszerelés híján a gyomrában.
A sellõcímeres fogadóban felszolgált estebéd után egy percet sem veszteget Atsushi, hogy az ágynak dõlve kipihenje a sivatagon át tartó, gyötrelmes bandukolás fáradalmait. Ahogy a szálláshely elhagyása után a nagyapja nyomdokaiba lépõ Aokaze befordul a tizenkettes mólóhoz vezetõ rakparta, a sirályrajoktól nyüzsgõ horizonton egy kisebbfajta hajó látképe bontakozik ki elõtte. Tapasztalt tengerjárók szkúnernek neveznék, a józan paraszti ész egyszerû realitásérzékével megáldott-átkozott nyárspolgárok pedig rozoga teknõnek, vitorlával a tetején.
A dokknál már serényen folyik a bepakolás, nagyjából egy tucatnyi matróz próbálja felrakodni a kihajózáshoz szükséges hordókat és ládákat a fedélzetre. Már távolról is könnyen kiszúrható az arcukon, hogy igazán nehezükre esik ezt tenni, ahelyett hogy erõbõl hozzávágnák az említett tárgyakat a "NE IDE, HANEM ODA" torokhangú kiáltásokkal irányító próbáló Sen'inhez.
Ahogy közelebb ér a levélfalusi, a vénember arca menten felderül és belecsíp a mellete büszkén feszítõ, fedetlen és tetovált felsõtestû fiatalemberbe. Alig pár évvel lehet idõsebb Atsushinál. Fiatalos, markáns csontú arcát ritkás, vékony szálú kecskeszakáll keretezi, félhosszú, kócos hajából egy-egy rasztatincs is kilóg a szimmetriát nélkülözve. Szokatlan loboncát karmazsin vászonkendõvel fogja hátra. Fenyegetõ vonásaival éles kontrasztot alkot barátságos, gesztenyebarna szeme. A tébolyult aggastyán hajbókoló, túlontúl teátrális mozdulattal meghajol a konohai elõtt, majd megszólal:
- Aokaze Atsushi, õ itt az unokám, Toshigoro.
A fiatal kapitány elõrelép, majd üdvözlõen a ninja felé nyújtja széles, vitorlakötéltõl kérges tenyerét:
- Részemrõl a szerencse Atsushi! Te valóban a legendás Daisuke unokája lennél személyesen? Öregem, az õ históriáin nõttem fel! Persze ezek a történétek mindig egyre több badarságot tartalmaztak, ahogy az öreg elkezdett egyre inkább... Nos hát gondolom nem kell bemutatnom.
Sandít félre sokatmondó tekintettel nagyapjára, de az demens mivolta ellenére is érzékeli, hogy itt most épp õt pocskondiázzák.
- Pimasz kölyök! Ha kedves az életed, támassz meg, amíg leveszem a lábam, hogy a szemtelen fejedre húzzak vele egyet!
Az ifjú csempész nem igazán vesz tudomást az öreg szitkozódó fenyegetéseirõl, zavartalanul folytatja:
- Mindenesetre megtiszteltetés egy ilyen nagy név leszármazottjával utazni. Ha csak a fele is igaz azoknak a történeteknek, olyan dolgoknak leszünk szemtanúi, ami csak kevés kalandornak adatik meg élete során. Bár tudnék õszintén hinni benne, hogy nem hiábavaló az egész... De sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk meg nem igaz?
Amennyiben Atsushinak nincs több tennivalója a szárazföldön és ellenvetése sincs a kihajózás ellen, Toshigoro felkíséri a fiút a fedélzetre, megmutatja neki a kabinját és ha szeretné a hajón is körbevezeti. A berakodás még nagyjából egy órát vesz igénybe. Amikor felhúzták a pallót és a horgonyt, a kapitány vezényszavára kiengedik a vitorlákat. A fülledt, sivatagi levegõ erõsen belekap a megfakult vászonba, s a lélekvesztõ halk csobogással szelve a habokat kezdi meg útját a délen elterülõ ismeretlen felé. Sen'in unokája derûs mosollyal fordul utasa felé:
- Északi szelünk van. Suijin elfogadta az áldozatunkat. Reméljük hogy kitart a szerencsénk akkor is, amikor a Nagy Ködbe érünk!


//A sivatagi klíma miatt errefelé drágábbak a gyümölcsök, különösen a jó minõségû, de némi keresgélés és alkudozás után a következõ árakért sikerült bevásárolni
Szállás: 300
10 kg alma: 10*20=200
10 kg körte: 10*15=150
Ramen: 20
Összesen: 670 ryou//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Nov. 17 2016, 23:24

// Hidan //
 
Miután sikerült Sen’in segítségével és nagyapám nevének hála fuvart szereznem, a következő dolgom egy szoba foglalása volt. Ami után egy nagyobb gyümölcsbeszerző vásárlókörút, követett a piacon. Sok olyan gyümölccsel találkoztam melyeket Konohában nem látni. De a tartósságukról nem sokat tudok így inkább az általam jól ismertek mellett döntök. Viszonylag jó minőségű és helyi értelemben jó áron eladott lédús almákkal és körtékkel térek vissza a kocsmába. Lepakoltam, majd elfogyasztottam egy tál miso rament. Kellemes volt és jól is esett. Csak sajnos nem ütötte meg Ichiraku szintjét. De még az anyámét sem. A számla rendezése után ismét visszatértem a szobába. Nem volt túl puccos, de a sivatag után, kész elnöki lakosztály. Hamar be is feküdtem, az ágyba. Melynek kényelme normál esetben igencsak megkérdőjelezhető, de most ez nem zavar. Hamar becsukom szemem és álomra is szenderülök, hogy a holnapi napra kipihent legyek. A hajnal első sugaraival én is útra is kelek a 12-es dokkhoz. Már messziről, hallható az öreg hangja miközben unokája legénységének osztogatja kapitányként a parancsokat.
 
A hajóhoz érve a fogadóbizottságot Sen’in és a tényleges kapitány alkotja. Fedetlen felsőtestét, hajózással kapcsolatos tetoválások díszítik melyek általában megtalálhatóak a tengerjárókon. Szélfútta kócos haját, vörös kendővel fogja össze melyből előre csak pár tincset enged. Majdnem olyan mint egy kalóz melyekről képeket láttam gyerekkoromban a mesekönyvekben. Csak a kalózkapitányi fejfedő hiányzik róla és a kard az oldaláról. Mivel korombéli a srác, így mindössze csak néhány év lehet köztünk.  Az évek számával pedig a mérleg inkább az ő oldalára billen. Bár saját szakmánkban talán ugyanannyi tapasztalattal rendelkezünk. Elvégre hajóra, még matróznak sem nagyon fogadnak 16-17 éves korig. Ezzel szemben a shinobi világban az ember 14 éves korára már ninjának hívhatja magát. Az öreg rögvest unokája bemutatásával kezdi. Majd baráti jobbot nyújt nekem, nem hezitálok sokat meg is markolom. Tapintásán pedig érződik, nem csak a parancsokat adja, hanem a munkából is kiveszi a részét. örömmel hallgatom, ahogy nagyapámról beszél, de mikor saját felmenőjéről kezd beszélni hamar mosolyt csal vele az arcomra. Aztán ezt csak fokozza az öreg, miközben Toshigorót próbálja fenyíteni. Aztán amint befejezi az öreg a kemények nem mondható, de annál inkább felvidító erejű fenyítését, folytatja az ifjú kapitány. Majd amint befejezte én folytatom a szóváltás. Melyet remélhetőleg nem szakít meg Sen'in.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy megismerkedhetek egy olyan korombelivel, aki felnéz a nagyapámra. Számomra is egy példakép. Végrendeletében címzett nekem egy levelet, ez miatt vagyok itt. Úgyhogy ez a kaland nagy valószínűséggel tényleg sosem látott dolgokat fog elénk tárni. Más történetet sajnos nem tudok, amiben a nagyapád is szerepelne. Így azokról nem tudok nyilatkozni. Én csak a családom nomád életmódjáról tudok történeteket és a vándor ninajként megélt kalandjairól. Viszont mivel nem igazán tudom mennyibe is kerülne egy hasonló út, és olyat nem is nagyon tudok felajánlani neked, ami egyenértékű lenne a szívességgel, így bátran fogj be a munkára. Gyorsan tanulok és bírom a kemény fizikai munkát is.
A gyors szóváltás és önmagam munkára ajánlása után megmutatja kabinomat a szkúneren. Majd körbevezet a csempészhajón, a berakodás alatt. S bár a szkúner nem egy brig, de mégis szép méretekkel rendelkezik. A berakodás végeztével, megindul utazásunk, kedvező hátszéllel mely északról fúj ezzel megkönnyítve délre tartó utazásunkat.
- Nos, miben lehetek szolgálatára kapitány?
Kíváncsian várom válaszát, elvégre egy ninja ritkán kerül hajóra. Így ez egy érdekes tapasztalat lesz.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Csüt. Dec. 01 2016, 07:12

Toshigoro széles mosollyal veregeti meg Atsushi vállát, amikor a shinobi megkérdezi tõle, miben lehetne segítségére.
- Hát barátom… Akármilyen naplopóknak is hisznek minket a szárazföldi népek, egy fedélzeten mindig akad némi munka, több is mint amit el tudnánk végezni ennyi emberrel. Szívesen venném a segítséged.
Közben útnak indul a fedélközbe vezetõ lépcsõ felé és egy biccentéssel jelzi, hogy a genin kövesse õt. Miközben sétálnak, az ifjú kalóz tovább folytatja gondolatmenetét:
- Mivel felteszem nem vagy jártas a tengerjárás mûvészetében, attól tartok kénytelen leszek az egyszerûbb feladatok közül rád osztani párat, amíg bele nem tanulsz egy kicsit notórius mesterségünkbe. Sokan piszkos munkának tartják az ilyesmit… De én mindig úgy gondoltam, hogy a munka az csak munka, amit el kell végezni, se több, se kevesebb. Bár névleg kapitány vagyok, én magam is kiveszem a részem a kevésbé örvendetes melókból. Legtöbbször persze minden idõmet elviszi az adminisztráció és a különbözõ mûveleti területek összehangolása, de ha kórság kínozza a kormányost, vagy a hajószakácsot, akkor elvezetem ezt a teknõt, vagy akár krumplit is pucolok. Szinte az egész életemet nyílt vízen töltöttem, így szinte mindenbe volt idõm beletanulni. Ha bármiben segítség kell, kérdezz bátran engem! Feladat mindig van, de azért nem kell túlhajtanod magad, elsõsorban a vendégünk vagy. Különös dolog amúgy, hogy minket bélyegeznek bûnözõnek, amikor sokkal keményebben dolgozunk, mint azok a tisztviselõk, akik a népek jóindulatán élõsködnek. Annyi a vétkünk, hogy nem fizetünk adót ezeknek a kövér piócáknak, s mindezért gyilkosnak, erõszaktevõnek híresztelik az embereim a partszakasz egész hosszában. Remélem, hogy az a pár hét, amit majd együtt töltesz velünk a fedélzeten, kellemes cáfolata lesz mindazoknak a rossz elõítéleteknek, amit eddigi életedben hallottál a csempészekrõl. Persze ne érts félre, a fajtám csak úgy hemzseg az akasztanivaló kurafiktól, de hát bármely más szakmában is lehet az ember becsületes, vagy megátalkodott gazember, nemde..?
Idõközben a páros leér a raktér felett elhelyezkedõ emeletre, ahol az evezõsök szoktak dolgozni. Mivel jelenleg erõs szelek dagasztják az Azarashi vitorláit, a helyiséget üresen találják, behúzott evezõkkel. Toshigoro egy nagyobb ládához sétál, majd rövid matatás után egy vakolókanálra emlékeztetõ, rozsdaette tárgyat halász ki belõle, s nyomja a ninjanövendék markába:
- Látod azokat az evezõkre száradt kagylókat és korallokat? Elsõként azokat kéne lekapargatni róluk. Jelentéktelen dolognak tûnik, de élet és halál kérdésérõl dönthet az a kevés közegellenállás, amit ez a rárakódás okozhat az evezõlapátokon, amikor viharba kerülünk, vagy épp a fináncok elõl kell meglépnünk. Keress meg a kabinomban, ha végeztél!

A következõ hat nap kellemes eseménytelenséggel telik. Bár túl sok minden nem történik az Azarashi fedélzetén, ami említésre méltó volna, s a türelmetlen tettvágy is égeti a fiú szívét, hogy végre partot érhessen, mégsem mondható, hogy egy pillanatig is unatkozna. Tennivaló mindig akad, a legénység pedig igen jó hasznát veszi egy shinobiképességekkel megáldott egyénnek, aki képes függesztések nélkül is biztonságosan a hajótestet kívülrõl tatarozni, vagy épp az árbocon felmászva számba venni a vitorlavászon sérüléseit. A szkúner illusztris háznépe hamar szívébe fogadja az eleinte tartózkodással és fenntartásokkal kezelt idegent. Egyszerû gondolkodású alakok, sajátos értékrenddel és egyfajta betyárbecsülettel, de szívük mélyén ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ezekben a napokban Atsushinak lehetõsége van belekóstolni számtalan újfajta kihívásba: Sen'in, Toshigoro és a többiek rengeteg különbözõ fortélyt megtanítanak a fiúnak, ami még jól jöhet hasonló helyzetekben. A hét végére már számos különbözõ csomókötési módszerrel megismerkedik, megtanulja valamelyest, hogyan kezelje a vitorlakötelet és egy ízben még azt is megengedik szélcsendben, hogy a levélfalusi maga kormányozza a hajót.
Amikor a genin nem épp a hajópadlót súrolja, vagy a fedélzeten segít, a kantinban naphosszat vedelõ hóbortos vénember meséivel múlatja az idõt. Sen'in az egyetlen, akinek nem kell a munkából kivennie a részét, részint mentális és fizikai állapota, részint pedig élemedett kora, s az amiatt kijáró tisztelet okán.
Az utazás hetedik napján azonban egyszer csak megtörik az áldott unalom jege: az árbockosárba kihelyezett õrszem kiáltása egy vámszedõ flotta közeledtére figyelmeztet. Haladási irányukból ítélve már õk is kiszúrhatták a kis szkúnert, de ha nem is, akkor biztos fülest kaphattak valakitõl az útitervüket illetõen.
- A hétszer átkozott vasmacskáját ennek a szemét népségnek, rohadtul szarul áll a szénánk!
Jegyzi meg epésen a kapitány a hajóhídról kémlelve a közeledõ fenyegetést, majd átadja a mellette álló apjának a látcsövet. Mivel az fordítva néz bele, még annyit sem lát egy szemére mint általában, így inkább tovább is passzolja a távolbalátót Atsushinak.
- Három hajóval közelednek, egyesével is nagyobbak mint a mieink. Ez még a javunkra is szolgálhatna… De ezek háromvitorlások, és a merülések is kisebb, mint Azarashié. Nagyjából fél nap és beérnek minket. Ahogy én látom, három lehetõségünk van. Az elsõ, hogy megszabadulunk annyi rakománytól, amennyitõl csak tudunk, a sebesség növelése érdekében, de kockáztatjuk, hogy kifogyunk a készletekbõl és éhen pusztulunk a nyílt vízen. A második, hogy megütközünk velük a túlerõ ellenére is. Nem szívesen ontanék ártatlan vért, de vagy õk, vagy mi. Egy ninjával az oldalunkon talán nem is lenne olyan egyoldalú a küzdelem, mint ahogy õk azt hihetik a hajónk méretei alapján. A harmadik, hogy élesen elkanyarodunk északkeletre, egyenesen bele abba a viharba… És imádkozunk, hogy egy nagyobb hullám ne törje ketté a hajót, no meg azért, hogy üldözõink nincsenek olyan vakmerõ õrültek, mint amilyenek mi vagyunk! Te mit gondolsz Atsushi-san? Shinobiként konyítasz valamicskét a taktika tudományához nemde..? Ha most te lennél az én helyemben, hogy cselekednél? Látsz valami olyan alternatívát, ami nekem nem jutott eszembe?

//Az, hogy hogyan osztod be a porciód, rád van bízva, becsületkassza alapú a dolog Smile //

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Dec. 03 2016, 21:28

// Hidan //
 
Miközben a hajópallón végigsétáltam a fedélzetre, a fogadóbizottságom üdvözölt. Egy rövid de tartalmas beszélgetés után, Toshigoro körbevezetett az Azarashin. Elsőként a kabinomba vezet, ahol lepakolom saját dolgaimat. Bár nincs túl sok dolgom. Hisz Konohából mindössze egy hátizsákkal jöttem el, és itt vettem még két kisebb méretű zsák almát és körtét, amiket helymegtakarítás végett egy nagy zsákba raktam. A szobám átnézése után, folytatódott hosszú távú, ideiglenes lak- és munkahelyem bemutatása. Mivel már a fedélközben voltunk, így azzal kezdte. Itt helyezkedik el még pár az enyémhez hasonló szoba, melyek közül az egyiket Sen’in bitorolja, Tsohigoro vagyis a kapitány szállása, a matrózok lakrésze. Valamint még a konyha. Az alatta fekvő szint az evezőknek van fenntartva. A legalsó szint pedig a rakodótér. A körbevezetés közben folytattuk a társalgást Toshigoroval.
- Nem a foglalkozás dönti el, hogy milyen az ember. Hanem annak tettei. Még akkor is, ha egyes munkák képesek előítéleteket kelteni az emberekről. Nem foglak titeket szóbeszédek alapján megkülönböztetni. És ezt azért is mondom, mert maga a tény, hogy hajlandóak vagytok elvinni egy olyan útra, amiről csak én, és …. Bocsánat a fogalmazásért, de egy habókos vénember hisz csak. Szerintem kedves dolog. És különben meg köztünk ninják közt is vannak olyanok, akik az erejüket rossz célokra használják.
Miután visszatértünk a fedélzetre Toshigoro kiadta az indulási parancsot, mire egy matróz, a korláton elhelyezkedő bakról eloldja a kötelet. Leengedik a vitorlát és a hátszél már bele is kap.
 
Az indulás után, nem kezdtem el játszani az urat, aki nem hajlandó segíteni csak lazsálni rögvest kértem is munkát. Így Toshigoro kénytelen, volt újra a fedélközbe kísérni engem, az evezőkhöz. A feladatom kiadása után pedig ott, is hagyott. A kapott spatulával, elkezdtem levakargatni az evezőkre odaszáradt, de nem odavaló tartozékokat. Minden evezőt végigtisztítottam, és alaposan át is vizsgáltam, algák, korallok és hasonlók után.
A munka elvégzése után ismét, Toshigorohoz fordultam munkáért. Konyhai munkára lettem következőnek befogva, ahol szakácsnak pucoltam a hozzávalókat. De mivel nem volt több olyan feladat, amit a hajózáshoz nem értők tudhattak volna így a nap többi részét, vagy a fedélzet, korlátján támaszkodva néztem a végtelen kék horizontot vagy egyel lejjebb hallgattam a Sen’in történeteit melyekben néha nagyapám is kapott kisebb nagyobb szerepeket. Pár nap alatt a matrózokat hallgatva sikerült nagyjából elsajátítanom az itt használt zsargont. Valamint jobban be is fogadtak maguk közé és elkezdtek betanítani a munkákba. Bár javarészt még így is inkább voltam, kukta, fedélzetsikáló vagy hajóács. Lévén hogy az oldalperemen is könnyedén meg tudok állni. Ha meglazult vagy megrongálódott egy deszka kalapáccsal és szögekkel esetleg egy cseredeszkával engem küldtek a javításra. S bár nekem könnyebb volt fennmaradnom az egyes nagyobb hullámok lökésétől a hajó is jobban ringatózott. Így néha előfordult, hogy egy-két szeg kiesett a kezemből és a hullámsírba merült. A Sen’in javaslatára vásárolt gyümölcsökből naponta egyet fogyasztottam esténként. Hogy kitartson legalább másfél hónapig.
 
Utazásunk hatodik napjára, már a javításoknál fontosabb munkákat is kaptam. Mint a vitorla ellenőrzése, bár ennek is az volt az volt az oka, hogy a chakrám segítségével képes vagyok felragadni a falra. Viszont megtörtént az első igazi probléma is az utazásunk során. Mikor három tengerész sorhajót pillantottunk meg a horizonton. Toshigoro, felmenője és én is szemügyrevettük a fináncok hajóját látcső segítségével. A kapitány vázolta a helyzetünket, és hogy mit is lehet tenni. S bár mivel én alapjáraton nem vagyok bűnöző, de mivel egy csempészhajó fedélzetén vagyok így nekem is komoly probléma ez. Még akkor is, ha továbbra is csak egy utas vagyok, mintsem egy matróz. Valamint megjelenésük az expedíciómra is komoly hatással van.
- Én az emberi életet sokra becsülöm. Eddig ha a düh is vezérelte cselekedeteimet, akkor is képes voltam visszafogni magam az emberöléstől.  De, természetesen, ha úgy hozná a helyzet valószínűleg képes lennék embert ölni. Biztosra nem mondom, hiszen még nem öltem, így nem tudhatom, hogy tényleg megtenném-e. A hajó rakományának feláldozásának ötletét is elvetném. Mivel az előnyünk csak ideiglenes lenne, az előbb hallottak alapján. És mivel készleteinkkel is óvatosabban bánnánk, mint egyébként. A kevesebb táplálék bevitel miatt, még kevesebb erőnk lenne a harcra, ha sikerülne nekik beérni minket. A viharba meneküléssel szinte teljesen a szerencsére bíznánk magunkat, és ahogy ti mondjátok Sujin isten jóakaratára. Az hogy az ellen követ-e minket a viharba annak az esélye 50%, és hogy ott bent nem-e sérül meg az Azarashi az újabb 50%. Összesítve ez kb 25%-os esély arra, hogy mindenféle baj nélkül el tudunk menekülni a viharban.  A harc pedig három hajó ellen őrültség lenne. Még ha egy ninja is van az oldalatokon, de nem ismeritek teljesen, hogy mire képes ismét csak lutri, hogy elég lenne-e a segítsége. Így ha én lennék a kapitány valamelyik menekülési formát választanám. De mivel én vagyok itt a ninja, így jól tudom, mire vagyok képes. Ezért azt mondom az ütközet adja a legtöbb életben maradási esélyt. Bár így biztosabb hogy elvesztett emberi életekkel is kell számolni mind a két oldalon. Nekünk itt a meglepetés ereje szerény személyemben. Ha sikerülne az egyik hajóhoz titokban eljutni még a harc előtt, akkor valószínűleg képes lennék elsüllyeszteni azt. Majd további egy hajót szinte egyedül is fel tudnék tartani. Három hajóból egyet még talán elfoglalni is sikerülne. De ha kellő távig bevárjuk őket, akkor bizonyos távból talán a fedélzetről is képes lennék felgyújtani, minden hajón, legalább egy vitorlaponyvát. De a döntés végül is a te kezedben van.
Válaszomat, hogy harcolnék is az is nagyban befolyásolta, hogy megígértem az út során harcba szállok a hajó, a rakomány és a legénység védelmében, ha szükség lesz rá.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Szer. Jan. 11 2017, 05:08

- A nemjóját, örülök hogy az oldalamon tudhatlak Atsushi! Őrült vagy, de a nemesebbik fajtából, aki mellett akkor is jó szívvel harcol az ember, ha tudja, hogy nagy eséllyel hullámsírban végzi!
Rikkant fel nem várt vidámsággal Toshigoro, korábbi komolysága azonban hamar visszaveszi a hirtelen jött lelkesedés helyét. Visszakéri a távcsövet, majd újfent tüzetes vizsgálat alá veszi a közeledő három hajót. Egy ideig így marad, majd végül összecsukja az eszközt és a zsebébe süllyeszti. Megveregeti örege vállát, aki épp a korláton áthajolva lengeti ökleit az ellenséges fregattoknak, mintha a levegővel boxolna:
- Gyeerrrtek csak ide viharszűz, teknőbeszült kis baszadékok! Ez volt az első és utolsó nap, hogy ujjat húztatok a legendás Sen'innel!
- Psszt, Papó ne csináld már! Totál leégetsz a legénységem előtt. Menj vissza a kvártályodba, majd szólunk ha vége a harcnak!
- Engem te ne csitítgass szemtelen tacskó! Engem már akkor hét tengeren üldöztek, amikor te még csak a tejfogaid próbálgattad a rumosüveg dugóján!
- Papó... Van egy üres keresztvény a kabinomban, az asztalon.
- Miért nem ezzel kezdted?!
Torkollja le a vén tébolyult unokáját, aki még mindig szégyenkezve temeti arcát tenyerébe. Amikor az öreg elcsattog végre falábával, akkor kezd csak újra bele a lehetőségek fejtegetésébe:
- Ha ennyire bízol a képességeidben, akkor én is ugyanazt fogom tenni. Csak remélni tudom, hogy ha esetleg megtámadod az egyik hajót, akkor a maradék kettő nem fogja ránk összpontosítani a tűzerejét. Megint csak fent áll jópár manőverezési lehetőség. Az első, hogy hagyjuk hogy megcsáklyázzanak minket. Ha szerencsénk van, meg is fognak és nem süllyesztenek el, amint lőtávonra belül érnek. Ezzel kockáztatjuk a legtöbb emberéletet, az Azarashi viszont szinte egészen biztosan épen megússza. Választhatjuk továbbá a te gyújtogatós ötletedet is. Itt csak remélni tudjuk, hogy legalább az egyik hajó a lángba borult segítségére fog sietni, és akkor csak eggyel kell megbirkóznunk. Az viszont biztos halál az összes fedélzeten utazónak azon a hajón, amit először megcélzol, hacsak nem sietnek időben a segítségükre. Ennek van egy fokkal merészebb változata is, miszerint közel engedjük magunkhoz őket, és az utolsó pillanatban kidobva a vasmacskát egy közel kilencven fokos manőverrel az egyik hajó oldalába kerülünk. Előnye hogy nem számítanak rá, és az egyik szélső hajóval eltakarhatjuk magunkat a másik kettő elől, amíg elsüllyeszted azt, vagy átugrasz a fedélzetre, miközben mi védjük a sajátunkat. Ennek annyi a hátránya, hogy az Azarashi magától biztos nem képes erre, a vasmacskát kell használnunk, és megvan az esélye hogy kiszakad a hajóból, és akkor azután anélkül kell folytatnunk. Illetve arról is hallottam bizonyos pletykákat, hogy a shinobik képesek a víz színén is szaladni. Mit gondolsz, képes lennél elérni az egyik hajót és káoszt kelteni náluk, mielőtt leszednének számszeríjjal? Akárhogy is, az életünket a kezedbe ajánlom Atsushi-san. Bárhogy dönts is, mi követni fogunk.


//Ha a következő körben már cselekednél, megteheted nyugodtan, a Kapitány aszerint fogja irányítani az Azarashit. Ha maradnál még tervezgetni, azt is megteheted, persze akkor annyival kevesebb időd lesz cselekedni, amikor a hajók még közelebb érnek. A késésért 20 chakrát írok jóvá neked.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Jan. 13 2017, 17:16

// Hidan //
 
A távolban megjelenő fregattok kérdésére Toshigoronak egyből több ötlete is támad. Bár nem meglepő, hiszen munkájából adódóan vannak olyan helyzetek, amik bármikor bekövetkezhetnek. Így biztos vannak kész tervei több eshetőségre is. Most pedig csak kiválasztotta közülük a három legopcionálisabbat. Ami igazán jól esett, hogy ezen ötletek közül a megfelelő kiválasztását velem és nem egy másik matróztársával vitatta meg. Mondjuk az első tisztjével. Az elképzelései hallatán, nekem is beindulnak agytekervényeim. És elmondom véleményem minden teóriájáról. Közben pedig őszintén megosztom vele, hogy véleményem szerint, mire vagyok képes jelenleg. Hát igen, nem árulok zsákbamacskát.
 
A kapitány bókja nem esik kevésbé rosszul, mint az előbbi megtiszteltetés. Vagyis, hogy az én véleményemet kéri ki, mitévők legyünk. Holott nem is konyítok a hajózáshoz vagy a tengeri harcokhoz. S miközben ő újra felméri a közeledő flottát, felmenőét már annyira elöntötte a hév, hogy szinte bele is esik a tengerbe, annyira fenyegeti, szóban és öklével a nyomunkban lévő ellent. Nem mintha bármit is hallanának vagy látnának tetteiből. De legalább legtöbbünk jót mulatni rajta. El is mosolyodok a generációk közti vitán. Ha nem tudnám miért is van itt az öreg, akkor azt merném gondolni, hogy a jó hangulat megőrzése miatt engedik a hajóra. Végül Sen’int sikerül lecsalni a fedélközbe. Így Toshigoro már nyugodtan jelenthette ki, melyik stratégiát is választja. Majd további információkat is megosztott arról, hogyan is folyhat a hajók megközelítése. Ami szintén sokat segített, hisz minden, amit tudok azt az elmúlt 7 napban szereztem.
- Igen legtöbbünk, elsajátítja már fiatalon!tudom, hogy te vagy a kapitány, de ha nem gond akkor most én venném kezembe a támadás levezénylését. Miután visszafordultunk és elég közel értünk, én az egyik hajó teljes árbócozatát hamuvá égetem. Így azt már csak a hullámok lesznek képesek mozgatni. Ha az egyik hajó a segítségükre siet, akkor a harmadikat veletek, együtt fogom megcsáklyázni. Én a vízen haladva közelítem, majd meg őket. És lefoglalom őket annyira, hogy titeket ne vegyenek ágyútűz alá. Így a hajóval megtudjátok közelíteni őket, úgy, hogy a másik kettő se vehesse célba az Azarashit. Így ha menekülésre is kéne venni a figurát, némiképp biztosítva lenne az egérutunk.  Ha pedig egyik sem megy segíteni bajbajutott társaiknak, akkor kénytelenek leszünk kettéválni. Akkor igazából nem szólok bele, hogy hogyan is irányítod a hajót.
Miközben, elmondom tervemet szkúnerünk már meg is tette a félköríves fordulását és egyenesen a tengerészet hajóinak tart. Közben letekerem, bal kezemről a fáslit, amivel eltakarom fejpántomat és arcomat áltól orrig. Bár a számnál hagyok egy kis szabad részt, hogy tudjam is használni a tűztechnikáimat, amikre olyan üszke voltam pár perccel ezelőtt.
- Bocsi, de nem vállalhatom fel az arcomat, sem a falumat! Nem lenne jó, ha a végén belekerülnék a Bingo könyvbe.
Amint elég közel érnek a hajóink egymáshoz a chakrával nem spórolva meg is támadom a baloldalit a Katon: Karyuudan technikámmal. Ez egészen biztosan van olyan erős, hogy átlyukassza az összes vitorlaponyvát, és fel is gyújtsa azokat az árbócokkal együtt. Veszek, egy mély lélegzetet, majd elkezdem megformálni a Patkány, Ló, Kígyó, Sárkány, Patkány, Ökör, Tigris kézpecséteket. Közben a levegőt a tüdőmben chakrával vegyítem és a kifújása pillanatában begyújtom az elegyet. Ami egyenesen a kiszemelt hajó árbócozata felé száll a levegőben.
 
Ha az egyik hajó a segítségükre sietne, akkor, létrehozok három sima bunshint és a vízre ugorva közelíteném meg őket. Közben minden Atsushi kézjelek formálásába kezdenek, amik a Katon: Karyuu no tamagohoz tartoznak és egy Endan méretű tűzgolyót lövök a hajó fedélzetére, ami a fedélzetre érve szétrobban és apró lánggömbökként remélhetőleg sikeresen megsebez párat az ellenfél soraiból. Majd ezután a Raiton: Raikent fogom használni, hogy az elektromos ütésekkel tovább gyengítsem az ellenfél sorait, esetleg néhány végtagjukat ideiglenesen egy elektromos zsibbasztással nyugállományba helyezek. A jutsut csak addig tartom fent amíg, Toshigoróék, át nem szállnak az Azarashiról. Utána a bal kezemen lévő, pecsétpapírból megidézem a Hono no Hayaset és azzal harcolok tovább.
Ha egy hajó sem megy a harmadik segítségére akkor, igazából csak annyit változtatok a taktikán, hogy én a középső hajót kezdem meg ostromolni. És nem, használom a Raikent.
 

// Most inkább csak leírtam mit is fogok tenni. A következő posztban, majd rendesen kifejtem a dolgokat. Very Happy Karyuu no tamago leírása: link //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Szomb. Jan. 28 2017, 04:24

Toshigoro fanyarul felnevet, amikor a shinobi nekilát elkendőzni vonásait és hitai ateját.
- Ha én tűzgolyókat köpködnék, sosem takarnám el az arcom, rettegje csak az ellenség, amikor csak meglátja! Suijin nevére, téged még az istenek is zsiványnak teremtettek Atsushi! Tudom, hova húz a szíved, de engedd meg: igazán jó hasznát venném egy hozzád hasonlónak a fedélzeten néhanapján... Hazudnék ha azt mondanám, jól fizető meló, de vidám és szabad élet a miénk, kötöttségektől mentes, s amit megkeresünk, azt magunknak keressük. Nem kell most válaszolnod, szorít minket az idő. De ha ezt túléljük... És túléjük, hogy bassza meg! Akkor kérlek gondolkozz az ajánlatom. A Hét Tenger Sárkánya válhatnék belőled, ha igaz, amit a képességeidről mondtál. Most pedig menj! Suijin vezesse a kardodat!
A kapitány bátorítóan megveregeti a fiú vállát, majd sietős léptekkel dolgára siet és parancsszavakat kezd ordibálnak embereinek, akik szorgos kis hangyákként kezdenek hozzá saját ügyes-bajos feladataikba. A kormányos olyan őrült hévvel tekeri a hajókormányt jobbra, mintha csak az élete múlna rajta... S talán múlik is. Időközben matrózok egy kis csapata a vitorlákat is megfelelő szögbe állítja, a sóillatú szelek pedig erősen kapnak az óriási ponyvába, hogy egy éles u-kanyarral a veszély elébe szaladjanak.
A váratlan manőver természetesen az ellenséges flotta figyelmét sem kerüli el, mindhárom hajó próbál úgy manőverezni, hogy rá tudjanak fordulni a merész ívet leíró Azarashira. Azonban láthatóan nagyobb és masszívabb bárkáik ellenére sem szeretnének beleszaladni egy frontális ütközésbe, így kénytelenek annyi teret hagyni az apró szkúnernek, hogy az sréhen a bal oldali brigg oldalába férkőzhessen.
A szükséges kézpecsétek megformázása után a fiú gyomrából tüdejébe áramló, s onnan a légutakon elementáris erővel kitörő katon chakra valóságos lángoszlopként szeli át a közelkerült hajó vitorlázatát, nem kímélve az azokat tartó árbocot sem. A genin egészen úgy fest most, mintha maguk az ősi bestiák öltöttek volna emberbőrt, akiknek keresésére indult. Az ellenséges fedélzeten szinte azonnal elszabadul a pokol: az egyenruhás tengerészek páni sikoltozással próbálnak kitérni a rájuk záporozó, lángoló fa- és vászondarabok útjából. Néhányan hiábavaló próbálkozásokat tesznek a hajó megmentésére, míg az okosabbak azonnal lerúgják csizmájukat és a lehető legtöbb ruhadarabtól megszabadulni, hogy azok kevésbé akadályozzák őket az úszásban, amikor vízbe vetik magukat.
Látva társaik szorult helyzetét, a másik két vámszedőhajó sem tétlenkedik. Szorosan egymás mellett haladva kerülik meg a tűztengerbe borult harmadikat. A középső egy éles kanyarral ráfordul az Azarashi farára, de okulva kollégáik elővigyázatlanságából még az égő hajó takarásában bevonják vitorláikat. Így ugyan némiképp lassabban, de a meglévő lendületet még mindig kihasználva, s ugyanakkor kisebb támadási felületet nyújtva állnak meg szinte pontosan Toshigoro hajója mögött.
A kezdeti pozíció szerinti jobb oldali a középső takarásában, még mindig felvont vitorlákkal és valamivel távolabb, szélesebb kört leírva halad úgy, hogy ha minden a terveik szerint alakul, akkor rövidesen az Azarashi szabadon maradt oldalába kerülnek.
Atsushi ismét a legkézenfekvőbb megoldást, azaz a tüzet hívja segítségül. Az általa kifejlesztett technika eltalálja a bevont vitorlázatú főárbocot, ami azonnal lángra is kap, bár ez esetben a lángok nem terjednek ki olyan mértékben a fedélzet teljes területére, mint elődje esetében. Ezt a hiányt viszont tökéletesen pótolja az eredeti tűzgolyóból záporozó számtalan apróbbacska: a huncut lángnyelvek nem kímélnek semmit és senkit: fa, vászon vagy hús, oly mindegy nekik. A támadás 360 fokos szöge miatt azonban az ellenfélnek szánt hatás nagyjából egyhatodát maga az Azarashi kapja be, főképp a hajófar, illetve a hátvitorla is kigyulladt pár ponton. Az imént támadott fedélzeten kánonban indul meg a kínoktól gyötört férfisikolyok kórusa, ahogy azok akik lángra kaptak, fájdalmaiktól vergődve próbálnak a hajókorlát felé vánszorogni, hátha sikerül a sós habok enyhet adó hűsébe vetniük magukat.
A harmadik hajó épp ekkor ér ki a második lángtengerré lett brigg mögül, azonban az ifjú Aokazénak nagyon jól meg kell fontolnia, mit csinál... Toshigoro legénységéből ismerős hangok rémült kiáltásai és irdatlan robajjal recsegő fa hangja követeli magának figyelmét. Ahogy hátrapillant a hangok irányába, szinte a szíve is megáll egy pillanatra: az első kigyulladt lélekvesztő főárboca, lassan de biztosan feléjük kezdett dőlni!

Atsushi
Állapot: 97%
Chakraszint: 84% (Karyuudan, Karyuu no Tamago)
//A közelharci részeket ha nem bánod egyelőre figyelmen kívül hagytam, mivel égetőbb problémáid is vannak jelenleg Very Happy //

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Feb. 02 2017, 23:17

// Hidan //
 
Ahogy menekülésből, támadásba fordítjuk a hajót az a hirtelen kanyartól megdől. A legénység oldalazva tesz is pár lépést mire, súlypontjukat úgy helyezik le, hogy az igazodjon a megdőlt, fedélzethez. Nekem ilyesmire nincs bajom. Amint érzékelem, hogy a padlózat kezd kifordulni alólam, lábamba koncentrálom a chakrám és odaragasztom magam, mint legyet a légypapír. Ahogy, befejezzük a fordulatot, a hajó lassan visszaáll eredeti állapotába. Így nekem sem kell tovább a lábamba vezetnem a chakrámat. Toshigoro mellett a hajóorrban, figyelem, ahogy a táv a szkúner és a fregattok közt egyre csak csökken. Szépen, haladunk a nekünk baloldali hajójuk szabad oldala felé. Majd amint a lő távomon belülre kerülnek fel is készülök egy Karyuudan-os üdvözlésre. Elkezdem megformálni a jutsuhoz szükséges kézjeleket, miközben veszek egy mély lélegzetet, és chakrát koncentrálok a tüdőmbe. Ott amint a két összetevő elkeveredik egymással, kivezetem őket a testemből a számon át. Majd amint, kifújtam begyújtom azt, amitől egy hatalmas szinte vízszintes lángoszlop lyukat éget a fregatt, összes, nagyobb ponyvájába. Ami lángra kapva tovább terjed a többire, az árbócra és nem túl lassan az egész hajóra. A legénység pedig jajveszékelve menekül, a tűztől mentes tengerbe.
- Egy megvolt! Lássuk, mit lépnek.
Miközben, mi haladtunk a felgyújtott, hajó oldala mentén, a középsőhajó orrvitorlája, jelenik meg, a másik mögül, az Azarashi farára merőlegesen kanyarodva. A harmadik pedig, valahol a két hajó takarásában volt. Így nem tudhattuk, az mire készül. Támadásra vagy az emberek kimentését végzi. Minden esetre most a mögöttünk lévő, hajóval kellett foglalkoznom. Ahogy az a tervben is szerepelt a Karyuu no tamago val próbáltam megsebezni, harcképtelenné tenni a második hajó legénységét. Veszek egy mély lélegzetet, hogy levegőt gyűjtsek a tüdőmbe. Csakúgy, mint az előbb elvégre a legtöbb katon technika a tüdőben jön létre. Elkezdem megformálni a Tigris, Kígyó, Kos, Sárkány kézjeleket. Ezzel párhuzamosan pedig a chakrámat a tüdőmbe koncentrálom. Az így keletkezett levegő-chakra keveréket, pedig elkezdem kivezetni tüdőmből a torkomon, át a számba. Ahonnan kifújva, begyújtom az Endan méretű lánglabdát. Szerencsésen átér, a másik hajó fedélzetére, ahol a bevont vitorla miatt az árbócnak csapódik, megégetve azt. Majd pár pillanat múlva, úgy szórja szét magát minden irányba nem kímélve senkit és semmit. Még az Azarashit sem. Néhány kis lövedék, átjut a mi hajónkra is eltalálva a farát és hátsó vitorlánkat. Szerencsére ezek nem akkora erejű lángok, hogy szétégesse bármelyiket is. A fán mindössze kisebb égésnyomokat, a vitorlán pedig apró lyukakat hagy. A másik hajón, viszont sikerül újabb tüzet okozniuk, és a legénység egy részét a vízbe kergetni. Hogy a fájdalmuk enyhítsék.
 
- Remélem megtanulták a leckét, és békén hagynak minket.
De ahogy ezt kimondtam, a harmadik hajó is kibukkant mögülük. Én pedig, gyorsan a hajóorr másik oldalára futottam, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Ahogy átértem, és kezeimmel megtámaszkodtam a korláton, hogy kihajolva még jobb kilátásban részesüljek társaink félő kiáltásaira leszek figyelmes és egy hatalmas reccsenése, hátam mögül a hajófar irányából. Ahogy a hang irányába kapom a fejem, már tudom is mi a riadalom oka. Én magam is meghökkenek a lassan felénk dőlő égő árbóc láttán. Jobb kezem Toshigoro vállára helyezem, majd így szólok:
- Szerintem, most jöhet az a jobb oldali vasmacska. - Azt remélve, hogy a vasmacska ereje elég lesz ahhoz, hogy a fordulattal a hajónk farát nagyjából kivigyem a kidőlő fa útjából. Ahogy a mondat elhagyja a számat leveszem a kapitányról a kezem és sietek vissza a hajó másik oldalára. Ahogy átértem chakrát koncentráltam a lábamba, hogy az esetleges hirtelen fordulástól ne essek el. Majd újabb kézjeleket kezdtem formálni és előállítani a raiton chakrát. Amit az utolsó kézjel megformálásával is végeztem, a felhalmozott chakrát a jobb tenyerembe kezdtem koncentrálni. És egy a lehető legnagyobb villámgömböt hoztam létre, amit csak tudtam. Majd az nekihajítottam a felénk dőlő árbócnak. Remélve, hogy a Kyuuden no jutsu becsapódásának ereje képes lesz a dőlés szögén mozdítani, hogy az ne minket találjon el. Szükség esetén, ha tényleg használ csak keveset, akkor addig dobálom, amíg csak bírom. Ha egyáltalán nem segít, akkor egy Endannal próbálkozok meg. A kitérés sikeressége esetén, oda megyek a hajó fedélzetén, ahonnan a legjobban tudom megfigyelni a harmadik fregatt következő lépését. Abban az esetben, ha a vízben lévő matrózok kimentésével, kezd foglalkozni, békén hagyom. De ha minket próbál követni, akkor ismét a Kyuuden-hez nyúlok. És azzal lyukasztom ki a hajó vitorláját, hogy az valamennyire átengedje a szelet. Ezzel pedig esetleg, lelassítsa őket annyira, hogy többé ne tudjanak beérni minket. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hidan on Csüt. Márc. 23 2017, 01:56

- Ha most ledobjuk a horgonyt, azzal a menekülés lehetőségétől is megfosztjuk magunkat, nem beszélve arról, hogy azonnal nekiszaladnánk az egyik lángba borult hajónak! Fiúk, az evezőkhöz, azonnal! Összes vitorlát kibontani!
Kiáltja részben az Aokazénak, részben az embereinek az egyre kétségbeesettebbé váló kapitány. Eközben a baljósan nyikorgó faoszlop az ítélet lángoló hóhérpallosaként hullik a magasból az Azarashi fedélzete felé, hogy irdatlan súlyával derékba törje a vihartvert kis bárkát. Atsushi rangját meghazudtoló reakcióidővel méri fel szorult helyzetét és az annak megoldására szolgáló lehetőségeket. A felhőrejteki mester tanítását követve vezeti végig raiton chakráját egész karján, hogy a mindeddig lappangó erő a mennyek dörgő haragjának egy szilánkjaként materializálódjék karomszerűen görbített ujjai között. Az árbóc már jócskán félúton jár, amikor a fiú egy íves mozdulattal útjára küldi a vadul sercegő villámgömböt, mely a felhasználásához létrehozott többletchakramennyiség miatt talán tömörebb, mint amit valaha is létrehozott. A Kyuuden nagyjából a közepén találja el az öles vitorlatartót, s találata nyomán parázsló szilánkok röppennek szerteszét, mintha csak tüzes zivatart verítékezne a roppant fadarab. A becsapódás ereje ugyan elégnek bizonyult, hogy arrébb lökje valamelyest a rájuk zúduló fenyegetést, azonban a hajó fara még mindig veszélyben van, így egy második ménkűlabdát is az előző után küldi a levélfalusi, hátha ezzel több célt ér. A lassan szénné égő árbóc már képtelen elviselni még egy ilyen elemi erejű támadást, s nemes egyszerűséggel kettétörik. A törzsének alsóbb része tömör gőzfelhőt felszabadítva maga után a sós habok ölelésébe zuhan, míg a csúcsából megmaradt darab nagy erővel a tat sarkának csapódik, valósággal leszakítva azt. Jelenlegi helyzetéből ugyan nehéz lenne pontosan megállapítani, de az esés szögéből ítélve valószínűleg - és szerencsére - csak a fedélzetet érte számottevő sérülés, s az Azarashi oldalfalai megúszták komolyabb lék nélkül. Mindenesetre lesz mit javítani a hajón, ha ezt ép bőrrel megússzák. Kár hogy a nyílt vízen kevés erdőt találni az ehhez szükséges faanyagért...
Eközben a harmadik, s egyben egyetlen épen maradt ellenséges fregatt mentőcsónakokat ereszt le, hogy a hullámok közt életükért küzdő társaik segítségére siessenek. Maga az anyahajó nem mozdul a helyéről, még a horgonyt is leeresztik, talán csak az Azarashi ádáz, tüzet köpködő és villámokat szóró shinobijától való félelmükben, talán merő bajtársiasságból. Mindenesetre ez pont elég időt ad Toshigoronak és legénységének, hogy kivezessék a jobb napokat is látott lélekvesztőt a lángoló harapófogóból, amit a parázsló hajótetemek alkotnak körülöttük.
- Megcsináltuk! Húú-rááá!
Kiált fel egy emberként az egész legénység, amire bolond Sen'in is előmerészkedik a vackából, de csak hogy lekorholja az egész társaságot, amiért megint egyedül kellett elbánnia a rájuk leselkedő veszedelemmel, azonban az üdvrivalgásban Atsushi csak bizarr szófoszlányokat képes elkapni. A harsogást végül Toshigoro parancsoláshoz szokott baritonja szakítja félbe:
- Mindenki! Egy kis csendet szeretnék! Ez az ember...
Mutat itt a legénység egyetlen ninjárára.
- Ma a hullámsírtól mentett meg bennünket! Foglaljátok a nevét imátokba minden éjjel, amikor jó szélért fohászkodtok Suijinhoz, mert az életetetekkel tartoztok neki! Aokaze Atsushi... Köszönöm hogy megmentetted a hajómat. Ma éjjel csapra verjük a hordókat, de a veszedelem még nem múlt el, el kell hagynunk ezeket a vizeket, ha le akarjuk rántani az üldözőinket. Ma este úgy ünneplünk majd, mintha az lenne az utolsó, de addig is... Dologra mindenki!
//A kaland első fejezete ezennel hivatalosan lezárult, gratulálok, szép játék volt Smile Arra szeretnélek kérni, hogy egy írj egy hosszabbacska (azért nem kell élményt írni) posztot az utazás hátralévő részéről, ami ott zárul le, hogy a Nagy Ködön keresztülhajózva megpillanjátok a szigetet. A kalandért összesen 75 chakra és 10 tjp (nem volt sok kézitusa) a jutalmad, ez tartalmazza a megintcsak pofátlanul hosszú késésemért járó kompenzációt is.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Márc. 30 2017, 22:31

// Hidan //
 
A lángba borult, felénk zuhanó árbóc elkerülésére tervemet Toshigoro elutasította és sajátjával, helyettesítette. Nem nehezteltem rá érte, főleg hogy jogom sincs rá, hogy parancsolgassak a hajóján. Valamint a helyzet olyan veszélyes és gyors cselekvést kíván, hogy időm sincs ilyesmivel foglalkozni. A legénység jó része egyből, mentek is helyükre evezőt ragadni. Közben én magam is folytattam a hajó megmentésére folytatott kísérletem. Tenyereimet egymáshoz tettem, majd raiton chakrát kezdtem, irányítani közéjük. Ahogy elkezd gyűlni a chakra kezeim távolodni kezdenek egymástól, miközben a halovány kék, gömb növekszik köztük. Az elkészült Kyuuden-t, amit elkészült már dobtam is el megcélozva vele az árbócot. Ahogy beérkezik a találat, a villámlabda szétrobban és kisebb villámokat szór szét maga körül. Tervem bejött és sikerült a dőlés szögén állítani kicsit. De még így is a hajóra esett volna. Ezért létrehoztam még egy Kyuuden-t. Ahogy a második villámlabda belecsapódott kettétörte a méretes vitorlát tartó faoszlopot. De a letört felének egy kis része még így is rázuhant az Azarashi fedélzetére. Be is törte a tat, padlódeszkáit. Majd a másik végének súlya elkezdte lehúzni a mélybe, Mielőtt viszont teljesen elsüllyedt volna, még lökött egyet a hajón, amitől az arrébb lökődött a tengeren mégjobban inogva, mint általában. Szerencsére az árbóc nem okozott sérülést kis szkúnerünk oldalát. Az égő fregatt ott megkerülő manőverünkkel, meg is kezdtük a menekülést. Bár nem igazán lehetne menekülésnek nevezni. Mivel az utolsó épp hadihajó a vízben lévő társaik megmentésével volt elfoglalva. Illetve a csata nagyon egyoldalúan zajlott. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk a veszélyzónát az öreg Sen’in is előjött a fedélközből, hősiességével dicsekedve. Majd Toshigoro kapitány összehívta a legénységet, engem pedig maga mellé állított és dicséretet mondott. Kicsit el is pirultam, amiért a figyelem középpontyába kerültem. Jól esett a dicséret, mert általában a csapatot szokták dicsérni és nem a tagokat. De ez így is van jól.
- Szerintem, nem csak miattam alakultak így a dolgok. Toshigoro a te hajózási tapasztalataid nélkül nem tudtunk volna időben kijutásra alkalmas stratégiával előállni. Fiúk, a ti izmaitok nélkül pedig az evezők nem mozgatták volna a hajót. Szóval ne hálálkodjatok kérlek!
 
Este horgonyt vetettünk, hogy a mai napi sikerünket megünnepeljük. Felhoztunk három teli rumoshordót, amiket hamar csapra is vertünk. A matrózok és Sen’in hamar meg is mutatták mennyire szeretik is az ilyen nedűt. A tenger csendjét, részeg matrózok zenéje a holnapba száműzte. Ha pedig hallgattak akkor az öreg félnótás mesélte, vagyis inkább kiabálta el nekünk kalandjait. Amiket a túlzott alkoholfogyasztásnak hála még jobban tarkított, mint egyébként szokta. A hajón Toshigoro-val csak ketten voltunk józanok, a többiek állapotához mérve. Mi a mértékletes fogyasztást választva iszogattunk a korsó nagyságú rummal teli vasbögrékből. Még én a hajókorláton, addig a kapitány az egyik hordón trónolt. Hogy szemmel tudja tartani ki mennyit fogyaszt és ha úgy látja jónak akkor meg tudja állítani a további fogyasztásban.
- Még egyszer köszönöm, hogy segítettél nekünk.
- Ugyan szóra sem érdemes. Így is még én tartozok hálával, amiért ingyen elszállítotok egy olyan helyre, aminek létezésében alig páran hisznek és még kevesebben láttak.
- Amiatt ne aggódj, mondtam már! Főleg a mai nap után ne. Egy ilyen összecsapásból emberi veszteségek nélkül tudtunk kijutni neked köszönhetően. Az embereim élete pedig többet ér nekem, mint a fizetség, amit adtál volna.
- Na, igen ebben igazad van! Akkor többet nem hozom fel a témát.
Szavamhoz hűen onnantól kezdve szóba sem jött köztünk még egyszer a tartozás szó.
 
Másnap az Azarashi-n az élet már vissza is állt a régibe. Mintha az előző napi csata meg sem történt volna. Mindössze csak a tat egy romos része és az apróbb lyukak a hátsó vitorlavásznon emlékeztettek minket az eseményre. Az esti ünneplésre pedig az időnként a tengerbe rókázó matrózok. Nekem való munka ismét nem nagyon volt. Így tűvel és cérnával felküldtek a hátsó árbócra, hogy valamennyire foltozzam be a vitorlát. Mivel a szélbefogó ponyva elég erős és vastag anyagú, így azon is megtudtam maradni chakrám segítségével. A varrás még viszonylag könnyen ment kezdő szabó létemre.  De a cérnabefűzés már korántsem volt ilyen egyszerű a vízen ide-oda hömpölygő hajón. Majd a munka befejeztével visszatértem a padló felmosásához, és az árbóc köteleknél való segédmunkához.
Néhány hét után, végre elértük azt a ködöt, amin túl a sárkányok szigete rejlik. A tenger felszínlét beborító vastag felhőtakaró láttán értesítettük az öreget, hogy akkor legyen segítségünkre a ködben való navigálásra. Amit meghallotta, hogy szükség van szakértelmére szinte szalad fel a fedélközből.
- Na, látjátok-e kis taknyosok mégsem tudtok még mindent a hajózásról!
- Papó, hajóztunk mi már ködben. De te is tudod, hogy itt az nem segít. Túl sűrű, ha bemegyünk jó lesz, ha azt látjuk mi van közvetlen a hajó mellett. Azt mondtad tudsz segíteni a tájékozódásban, mert van egy eszközöd használnád kérlek.
- Ja, hogy ez már az a köd, hát miért nem ezzel kezdtétek. Raboljátok itt a drága időt! Hozzatok egy gyertyát, de gyorsan!
Amint megkapta, a kért tárgyat felerősítette a hajóorr korlátjára. Elé pedig a kristályát, amire olyan büszke. Ahogy mondta, a gyertyaláng fényét képes volt annyira felerősítve kivetíteni az Azarashi elé, hogy javított annyit a látási viszonyokon, hogy lassan hajózva biztonságosan lehessen közlekedni. Ez azonban csak előre biztosított, jó látási viszonyokat. A fedélzeten továbbra is alig lehetett, látni, rengeteg mécset helyeztünk a tatra, hogy lássuk a hajón merre megyünk. A fő vitorlát felhúztuk a biztonságos haladási sebesség érdekében. De még így is állandóan, a hajó oldalát kellett figyelnünk, nehogy a köd takarásában valaminek neki menjünk. Mivel a matrózoknak is alig volt valami munka így egyre inkább visszaszorultam konyhai kisegítőnek. Ahol a jó öreg Sen'in kedvenc történeteivel színesítette a napjaimat. Lassan, kezdtem én is kívülről fújni őket, de valami mindig változott bennük. Néha még azt a sztorit is elmesélte, hogy néhány héttel ezelőtt hogyan verte vissza a három fregattot. Egy hétig tartózkodtunk a lélekvesztőben. Ahol az est és a nappala közt a különbség csak annyi volt, hogy a minket körülölelő köd kicsit világosabb vagy sötétebb volt. Esténként, vagyis azt az időt, amit mi éjszakának hívtunk a takarodó előtt Ayame járt a fejemben és azt reméltem, hogy éjjelente vele álmodok. Napjaink a ködön belül unalmasak voltak, mivel bárhová néztünk csak a szürke köd volt. Ezért a legénység lassan kezdett becsavarodni. Kész felüdülés volt, amikor kiértünk a ködből. A kalózok és kapitányuk pedig csodálkozva nézték a szigetet, ami az útvesztő után megjelent előttünk a távolban. Viszont én nem csodálkoztam ezen, izgatott voltam. Egész testemen végigfutott egy hűvös fuvallat, és teljesen libabőrös lettem. Odafutottam a hajóorrba, és mint egy kisgyerek, csillogó szemekkel és egy hatalmas vigyorral az arcomon hajoltam túl a korláton. Úgy figyeltem a távoli szigetet, ami furcsa alakjával tört az égbolt felé.Közben a vén Sen'in csak ennyit mondott:
- Na, látjátok! Hát hazudtam én valaha? Itt van a sziget és rajta a sárkányok.
- Nem Sen'in te sosem. - Hallatszik a legénység válasza szarkazmussal teli hangon.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Szer. Ápr. 19 2017, 21:37

// Atsushi - Öröklét, vagy Kárhozat. Egy Sárkány születése //




Ahogyan kiértetek a ködből, és a hajó orra áttörte a sűrű fellegeket idéző határt, úgy öntötte el a Skúner fedélzetén tébláboló tengeri medvéket a nap áldott fénye. A megpróbáltatásoknak, amelyek a tenger szeszélyes természetének köszönhető, úgy látszott a végéhez ért. Az adószedőktől sem kell többé tartani, hiszen erre a helyre, csak a legbolondabbak merészkednek. Mint ti magatok. Az öreg a falábán ugrálva, mint valami kisgyermek, aki most kapta meg élete első karácsonyi ajándékát, (egy lézerharcost elektromos távirányítóval, és benzinalapú lángszóróval), kurjongatott, és tapsikolt hangos „Én megmondtam-ok” közepette, és szeméből egy könnycseppnek nevezhető képződmény indult meg lefele az arcán, bár gyorsan letörölte azt, és mielőtt a legénység nevetni kezdett volna ismét a sziget irányába tekintett. Az pedig fenségesen magasodott az aprócska hajóval szemben, mintha az egész hegység csak arra várt volna, hogy a hajó beússzon annak az árnyékába, és összenyomhassa. Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes. A legénység is örült, és kurjongatott, hogy sikerült egy darabban ideérni. Igaz voltak enyhe fennakadások, de a keménymagot soha nem lehet megtörni. Viszont volt egy apróság, a sziget felől, egyetlen egy élőlényt nem látattok. Se nem köröztek fenséges gyíklények hatalmas hártyás szárnyakkal a szirtek körül, és egyetlen vulkán mellett sem feküdt egy hatalmas Sárkány, aki orrából füstpamacsokat eregetett volna. Az egész sziget, mintha… kihalt volna.
- Papó, ez nem tetszik nekem… Szerintem nem kellene kikötnünk i…
- Badarság! Ez az! Ha fellógattok és kikaparjátok a szememet a helyéről, ezt a helyet akkor is felismerem!
- Akkor sem tetszik nekem ez a hely. A hátamon futkorászik a hideg tőle...
- Ehh, nektek kölyköknek minden apró nyúlszartól be kell tojni mi? Ez a Sárkányok hazája a legnagyobb bölcsek otthona! Azoké, akik soha sem halnak meg, mert éltük olyan hosszúra nyúlik, hogy azt emberi ésszel nem lehet felfogni! Csak gondolj bele…
- Jó oké felfogtam! Emberek kikötünk!
Adta ki a parancsot a hajó kapitánya, enyhe félelemmel az arcán. Talán a fiatal kalóz érez valamit, amit mások nem? Elvégre csak ő áll szkeptikusan a helyzethez. Talán csapdát érez, vagy valami mást? Akármit is, az öreg lelkesedése, és a legénység kíváncsisága legyőzi az ösztöneit, és a hajót a legközelebbi parthoz kormányozza. Körülbelül fél óra alatt ki is köttök a kis partszakasz mellet, ahonnan csónakokba szálltok, hogy a homokos partra tudjatok lépni. Összesen három ilyen mentőcsónak volt a hajón, így csak körülbelül húszan tudtatok partra szállni az első körben. Természetesen veled utazott a hóbortos vénember, és a fiatal Kapitány, két erősebb tengerésszel. Néhányan a fedélzeten maradtak, hogy a hajót élhetőbb állapotba rendezzék, leltározzanak, és a hibákat kijavítsák. Hiszen egy hajót sohasem szabad magára hagyni. Mint a szeretőnket úgy kell őt is óvni minden apró bajtól, és csapástól, és akkor ő lesz a leghálásabb társ az egész kék tengeren.



Amint kiköttök az első dolog, ami feltűnik neked, az a hihetetlenül tiszta, és oxigéndús levegő. Mintha ezt a szigetet teljesen elszeparálták volna az ember lakta világtól, ahol a háború, és a városok, falvak megléte, erősebb szagokkal szennyezi a levegőt, mint az állatok természetes ürítéséből adódó kellemetlen illatok. A partszakaszról egy kacskaringós út vezet befelé a sziget belseje felé, de ezt is már benőtte a természet, és így is alig kivehető. Persze az öreg Sen’in pontosan tudta hol is kell keresni az ösvényt, és rozoga teste ellenére is szaladva közelítette meg az ösvény kezdetét jelző kitaposott sávot.
Talán ez a döntés, vagy maga a partraszállás indította el az események lavinaszerű áradatát. Hiszen ezt a szigetet évek óta nem látogatta senki, csak a rajta élő élőlények. Akik úgy fest nem igazán örültek ennek a dolognak. Hangos üvöltés hallatszik a sziget végéből, de olyan hangosan, hogy ha nem tapasztjátok a kezeteket a fületekre, akkor bizony a dobhártyátok bánja. Bár akár még így is. Az üvöltés ereje, akár egy cunami, úgy mozgatta meg a csendesen nyugvó tengert, hatalmas hullámokat korbácsolva, ezzel erősen dobálva a lehorgonyzott hajót. Majd minden elhalt. A füled csengett az istentelen hangtól, és sokaknak vékony vérpatak csordogált a hallójáratukból.
- Mondtam Papó ennek nem lesz…
Toshigoro akár szerette volna befejezni a mondatot akár nem, nem volt rá lehetősége ugyanis a levegő hirtelen éktelen nyomásváltozáson ment keresztül. A tüdőtökből kiszökött a levegő, és ti magatok is féltérdre estetek, ahogyan a levegő megnehezedett.
Hupp.
Erős széllökés támadt, és a fák készségesen meghajoltak a természetellenes erőnek.
Hupp.
A levegő ismét kipréselődött a tüdőkből, és a szkúner egyre jobban ringott a vízen, erősen recsegve-ropogva.
Hupp.
Az égen a napot eltakarta egy óriási gyíkszerű alak, aki szárnyait szélesre tárva csapott kettőt az égben, és egyenesen a parthoz tartott, amin ti is álltatok. A Sárkány aranyszín teste visszaverte a nap sugarait, ahogyan átzúgatott a kis társaság felett, olyan erős lökéshullámot generálva, ami mindenkit ledöntött a lábáról. Toshigoro felkönyökölt, és éppen kiáltani próbált, amikor megtörtént a katasztrófa. A Sárkány kérdés nélkül a két hátsó lábával rászállt Azarashira, így az egész hajót, legénységestül, ellátmányostul, és teljes egészében a víz alá nyomott. Egy éles reccsenés jelezte a hajógerinc végét, és néhány kiáltásfoszlány a legénység utolsó halálsikolyait. Az öreg, Toshigoro, és a túlélők maradéka döbbenten tekintett a hatalmas teremtményre, amely most a hajó roncsai közül tekintett rátok vádló tekintettel. Nem mozdult, nem lépett, nem szólt. De figyelt, és a ki nem mondott kérdésekre várta a választ. És úgy tűnik, csak kevés válasz lehet kielégítő számára.





// Elnézést a hosszú várakoztatásért itt is Very Happy Remélam azért a történet hosszú távon kárpótolni fog ^^ Előre szeretném leszögezni, hogy a Sárkányok nem lesznek könnyű természetűek, és nem lesz rövid játék Very Happy. Ha netán valahol olyan problémába ütköznél, amit nem tudsz megoldani, vagy esetleg nagyon nagy badarság lenne szólj, hogy korrigálhassam Very Happy Ugyanez vonatkozik az NJK-kra is, ha netán rosszul írnám a nevüket, vagy a személyiségüket rosszul adnám vissza ^^ // 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 21 2017, 22:01

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A hajópusztító ködből kiérve végre megpillanthattuk úti célunkat. Mindenki máshogy reagált rá. Én izgatottan siettem a hajó elejébe, hogy még közelebbről csodálhassam a szigetet. Sen’in kurjongatott örömében, unokája viszont pont ellenkezőleg reagált a sziget láttán. Ami miatt Toshigoro kapitány szócsatába bontakozott felmenőjével. Persze ellene ilyen harcot nem lehet vívni. Bolondságait képes addig hangoztatni, hogy a végén a másik fél inkább beletörődik és ráhagyja. Ez történt most is, Toshigoro engedett az öregnek. Csalódást csak az tudott okozni, hogy egyetlen dolog bírt csak okozni. Mégpedig, hogy egyetlen sárkányt sem lehetett látni, az égen vagy a parton. Ahogy haladtunk a sziget felé egyre inkább kimutatkozott, ominózus magassága. A ránk vetülő árnyéka pedig mintha csak félelmet akarna csepegtetni a bátor utazók szívébe. Engem ez nem rémített meg. Bár azt már én is éreztem valami nincs rendben, a hellyel. A szigeten csend honolt. De nem a jófajta, amit az ember szeret, ha el akar merengeni. Ez a nyugtalanító kategóriába tartozik. Végül hajónk eljutott a sziget körüli 100 méteres körzetébe. Leengedtük a vasmacskát, ami már mondhatni szomjazott a vízre. Majd a csörlők segítségével leengedtük a csónakokat. Alap felszerelést vittünk csak magunkkal, ez nálam a hátizsákomat és annak teljes tartalmát jelentette, amivel útra keltem otthonomból. A hajó oldalán leengedtünk még egy kötéllétrát, hogy könnyebben tudjunk lejutni a vízen ringatózó csónakokhoz. Én Toshigoroval, a nagyapjával utaztam együtt. Miközben pedig a matrózok, az evezők mellett izzadtak én továbbra is csak csodálattal léztem a szigetet, amihez egyre csak közeledünk. És libabőrösen vártam, hogy milyen sárkánnyal fogunk találkozni. Valamint azon töprengtem vajon, hogyan fog majd viszonyulni hozzánk az egész sárkányfaj.
 
A part közelébe érve, kiugrottam a csónakból a többiekkel együtt, hogy kitudjuk vinni a partra a kis ladikot. Mivel attól féltünk a tenger vad hullámzása, elsodorná a parttól. A legénységnek pedig nem hiányzik, hogy a hajóhoz majd úszni kelljen. Egyedül az öreg Sen’in maradt a csónakban, falába miatt. A többiekkel ellentétben, nekem nem kellett a térdig érő vízben gázolnom. Mivel mielőtt kiléptem volna a csónakból lábamba koncentráltam a chakrámat. Így nem fáradtam ki annyira, mint a többiek akiket, a vízerősen hátráltatott a mozgásban. Kiérve a szárazra, a matrózok karókat kezdtek a földbe verni. Majd ezekhez még kikötötték a csónakokat. Egy kis extra védelem. Ha netán dagály jönne. Amint a vén falábú is kilépett a partra a járműből megközelítettük az ”érintetlen” őserdőt. Ami közelebbről még szebb volt, mint a hajóról.
- Ez lenyűgöző! Akár a paradicsom.
Látszott a helyen, hogy nem pusztítják a tájat az emberek. És az a levegőben is észrevehető volt. Nem lehetett érezni semmit a levegőben, csak a sziget növényeinek friss illatát. Viszont egy ösvényi helyen mégsem, burjánzott, annyira a zöld. De már nehezen lehetett észrevenni, a különbséget. Mégis a vén Sen’in egyenest arra indult, a csapatot vezetve.
* Erre halad volna el nagyapám is annak idején? De az már több évtizede volt. Nem lenne szabad látnunk a nyomaikat. Talán időközben mások is eljutottak a szigetre?
Teszem fel magamban a kérdést. Miközben jól tudom, hogy igen. Ellenkező esetben az öreg sem erre vezetne miket. Alig 5 métert haladtunk befelé az erdő felé, amikor a sziget csendje megtört. Hatalmas üvöltés rázta, meg a tájat. Mindenki egyből a füléhez is kapott, hogy tompítsuk. Sokunknak így is átszakította dobhártyáját. Én a szerencsések közé tartozva megúsztam, vérző fül nélkül. Ahogy a hang, megszűnt, Toshigoro már ki is oktatná nagyapját. De még mielőtt, befejezhetné mondatát, most erőteljes szél süvít, végig köztünk, és elnyomja hangját. A fák szárát középen meghajlítja, minket pedig már majdnem hátralök. A második lökéshullámnál, kezeimet arcom elé rakom. Csak egy kis rést hagyok, hogy lássak valamit. Először csak csúszni kezdünk a finom homokban. De hamar kizökkent minket egyensúlyunkból és tényleg hátralök minket. Még szerencse, hogy puha a talaj. Alig, hogy sikerült két lábra állnom már, jött is a harmadik erős széllökés, ami egy hatalmas árnyékot vetve a talajra és ránk suhant el fölöttünk. Irányába kapom fejem, és már meg is pillantom, életem első sárkányát. Testét borító aranysárga, pikkelyei a nap fényében csillogva úgy tűntek mintha tényleg aranyból lenne. A látvány elképesztő volt. És nem csak azért, mert egy mesebeli lényt pillanthattam meg. Hanem azért is mert hajónkra szállva, teljesen beterítette azt. A szkúner pedig a nagy terheléstől, recsegve ropogva tört ketté miközben a tengerbe süllyedt a rá nehezedő súlytól.
- Ez ugye csak egy vicc?!
Ekkor tudatosult bennem, hogy ezen a szigeten az ember hiába van a tápláléklánc második fokán, az erőkülönbség túl nagy. Képtelenség lenne huzamosabb ideig túlélni, ha az itt élők vadászni kezdtek ránk. De vajon mivel érdemeltük ki ezt a fogadtatást? Szinte partra sem léptünk, máris azt lehet mondani, hogy hadat üzentek nekünk.
* Mit kéne tennem? Menjek a tengerre hátha megtudok menteni valakit? De ők már biztos halottak. Olyan hirtelen, süllyedt el az Azarashi, hogy biztosan magával rántotta a fedélzeten lévőket. Mi lesz, ha ezután minket vesz célba? Képes leszek legalább feltartóztatni? Vajon tudta nagyapám, hogy ez fog itt várni? Nem akkor nem küldött volna el erre az útra. És Sen’in sem jött volna el. Tényleg az öreg!
Ekkor eszembe jutott, amit Sen'in mesélt nekem még hetekkel ezelőtt a Pajkos hableányban. Az általa mesélt történet szerint az ő lábát egy sárkány harapta le. Vagyis tudhatja, hogyan lehet megbékéltetni őket. Már, ha igaz a lábelveszejtős része is  a történetének. Tekinetem egyből az öregre irányult, aki mellett ott állt Toshigoro is.
- Sajnálom fiúk! Később felelősséget vállalok, a dolgok miatt. De most életben kell maradnunk. Sen’in mit tettek legutóbb, amikor a szigeten voltak? Attól tartok, voltak itt mások is utánatok. Akik nem hagytak éppen jó benyomást az itt élőkön.
Reménykedve teszem fel a kérdést. Mert, ha az öreg sem tud hasznos tanácsot adni, akkor valószínű, hogy menekülni kell. Sok esélyünk pedig nincs a túlélésre. Főleg, hogy ez a hely itt a sárkányok szigete, minden sárkánynak otthona. Nem csak egy sárkányé.
 
// Bevallom nem ilyenre számítottam. De pont ezért tetszett annyira, amikor olvastam. Very Happy //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Vas. Ápr. 23 2017, 17:28

Sen’in nyelt egy nagyot. Ádámcsutkája fel-le csúszkált, ahogyan remegő lábakkal feltápászkodott a homokos ösvényről. Toshigoro a hajója romjaira szegezte tekintetét, ahogyan ő maga is leporolta saját magát, és arcán lehetett látni a döbbenetet, és fájdalmat, amit a csapata elvesztése okozott neki. Pedig ő megmondta, de ez mit is számít most? És ha ottmaradtok a hajón, vajon változott volna valami?
- Öhhmm.. Há-hát. Ha jól emlékszem… mintha – idegesen elkezdi dörzsölni a tarkóját, homlokán gyöngyözni kezd az izzadság – azt mondták volna, hogy… hát ne nagyon merjünk visszatérni ide… hehe…
Toshigoro ledöbbent, ahogyan a legénység megmaradt tagjai is, miközben az idegesen ficergő öreget vizslatták. Tudták, hogy nem éppen a legéppelméjűbb, de azt egyikük sem hitte volna, hogy a biztos halálba kalauzolja a hajót, és a teljes csapatot. Pedig eléggé úgy nézett ki a dolog, hogy Sen’in tudott arról, mi is fog történni, ha ismét emberek szállnak partra a szigeten.
- Papó… miért nem szóltál?
Toshigoro tekintete jégcsapként fúródik az öregébe. De az mielőtt szólhatott volna, ismét a fülére kell, hogy tapassza a kezét, mert az aranyszín szörnyeteg ismét elbődül, amit még a csontotokban is éreztek. Nyakát lassan előbbre tolja, és így már szinte a partot éri hatalmas feje. Szemében a harag csak úgy lángol, és az orrából felfele szálló füst sem éppen szívderítő.
- Kölyök! Mit mondtunk neked?!
A mély és ősi hangú sárkány minden egyes szavát nyíl egyenesen az öregnek címezte. Bár a kölyök lehet nem éppen a megfelelő jelző, de senki sem róhatja fel, egy több ezer éves egyednek ezt a hibát. Sen’in tátogott, de nem jött ki hang a torkán. Páni félelemmel a szemében fordult irányodba, megváltásban reménykedve.
- Miért jöttetek vissza? Válaszoljatok!
Kérdi a sárkány az összegyűlt társaságtól. Mély lélegzetet vesz, és tekintetét körülhordozza rajtatok, majd egy pillanatig elidőzik rajtad, de mintha mi sem történt volna, tekintete továbbsiklik. A legénység minden tagja, noha igazi veteránokból áll, akik sok veszéllyel néztek már szembe, szinte földbe gyökereztek a félelemtől. Úgy tűnik, csak te állsz még a lábadon. És a szavaknak itt most nagyobb hatalma van, mint bármi másnak ezen a földön. 



// Jelenleg a legénység maradékának az élete a te kezeden van ^^ Sok sikert Very Happy Légy meggyőző Very Happy //

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Ápr. 26 2017, 10:29

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Sen’in nyel egy nagyot, miközben próbál feltápászkodni a földről akárcsak a többiek. Falába miatt ez magában nehéz dolog. De most még remeg is a félelemtől, ami tovább nehezíti a dolgát. Toshigoro már könnyebben pattan fel a homokból akárcsak a legénysége többi tagja. Előbbi arcán viszont félelem helyett a megbánás és szomorúság jelei mutatkoznak meg. Nem is csoda, hiszen kénytelen ölbe tett kézzel nézni, ahogy élete munkája és a hozzá legközelebb állókat elveszíti. Helyzetünk nem éppen rózsás. Így utolsó reményünkhöz fordulok, akinek válasza hallatán a kétségbeesés még inkább megkörnyékez minket.
* Ez most ugye csak egy rossz álom? Nagyon remélem, hogy csak hülyéskedik az öreg, ahogy szokott. Most még valahogy talán meg is tudnám neki, bocsájtani, hogy egy ilyen rossz időpontot talált a hülyéskedésre.
- Mond, hogy csak viccelsz!
Förmedek rá hangosabban, azt remélve nagy vigyorral a száján, jön a válasz ” Na, mi van telel lette a gatyád? Meg nyugodhatsz, engem ismernek nem fognak bántani minket.” Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így lesz. Ahogyan én sem bírtam az Sen’in nemtörődömségét. Úgy most már Toshigoro sem nézi el felmenője bolondságát, amit eddig tiszteletből eltűrt. Szemében látszott a dühe az öreg iránt. Na, ha eddig nem félt eléggé az öreg, akkor most már igen. Sikerült mindkét tábort magára haragítania. Unokája ugyan kérdőre vont a még egyszer. De megróni már nem tudta. A sárkány ismét közbeszólt. Üvöltésétől kénytelenek voltuk újfent fülünkhöz kapni, hogy tompítsuk a hangot. De hiába sőt a kisebb távolság miatt még hangosabb volt, mint az előző kettő. Volt aki annyira nem bírta, hogy kínok közt esett térdre, és habár ordított min nem hallottuk. Csak nagyra tátott száját láthattuk, ebből vontuk le a hipotézisünket. Ahogy elhallgatott lejjebb görnyedve kihajolt felénk a vízből. Mivel az Azarashi már a tenger fenekén, csücsült. Orrából gőgösen füstöt eregetett. Olyan mértékben mintha egy éppen aktív vulkán kürtőjéből jönne. Miközben közelebb hajol hozzánk végig is néz a partmentén felsorakozó kis csapatunkon. Szeme meg is akad Sen’inen és ő maga is kérdőre vonja mély hangjával. Természetesen rémületkeltésben jóval túlszárnyalta kapitányunkat. Főleg a második kérdésnél, ami már mindenkit érintett. Hála az öreg szótlanságának. Na, nem mintha bárki más megmert volna mukkanni ebben a helyzetben. Miközben a válaszra vár újra körbetekint rajtunk. Ám szem most nem csak átsuhan rajtam, néhány másodperc erejéig rajtam is megakad tekintete, mielőtt továbbvonulna másra.
* Ez most csak véletlen volt vagy a fejpántom miatt? Esetleg felismerte bennem nagyapám vonásait? Bár ez most lényegtelen. Lépnem kell valamit. Hazudni nem éri meg hosszúra nyúló életének hála bölcsességével úgyis kiszúrná, ha füllentenék.
Látva a többiek szótlanságát a félelemtől tudom, hogy csak magamra számíthatok ebben a tárgyalásban.
- Engedd meg, hogy én válaszoljam meg kérdéseid.
Lassan kilépek a többiek közül, hogy közelebb mennyek hozzá. Egészen addig megyek, amíg a szandálomat el nem éri a hömpölygő tengervíz.
- A nevem Aokaze Atsushi. Talán ismerős lehet számodra. De, ha nem azt is megértem. Had kezdjem azzal, hogy nem ártó szándékkal érkeztünk. Ideutazásunknak én vagyok az egyedüli oka. Én akartam találkozni veletek, a matrózok csak elhoztak engem. Kérlek, őket hagyja ki ebből. Bár jómagam is szeretnék még élni legalább kétszerannyi esztendőt, mint amennyi most vagyok. Még előttem az élet. Isten segedelmével és az ön, vagyis az önök jóakaratától függően, ha visszatérek elvehetem a szerelmemet. Ezért megköszönném, ha meghagyná az én életemet is. Oh, bocsánat kicsit elkanyarodtam a témától. Az én utazásom célja pedig az, hogy megpróbáljak szerződést kötni veletek. Persze csak, ha méltónak találtok egy ilyen megtisztelő dologra. Közelebb mehetek, beszélgetni? Hajlandó vagyok bármilyen kérdésére válaszolni. Csak előtte még kérem árulja el ön is a nevét.
Próbálok megfelelő hangnemben válaszolni a lény kérdésére. És ezzel egyszerre közeledni is felé. Abban bízva, hogy hajlandó lesz a tárgyalásra. Ezzel pedig minimális megnyugvást adni a többieknek.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Szomb. Május 06 2017, 20:40

Döbbent csend telepedett a partra, és annak közönségére. A Fák suhogásán, és a partot mosó víz hangján kívül semmi sem mozdult, vagy adott ki hangot. Az aranyszín sárkány szemeit tágra nyitva meredt rád, szája kisé kinyílt ahogyan a monológod minden apró részletét átpörgette agyában, és minden részét ízekre szedett, hogy a döntését ezek alapján hozhassa meg. Sen’in nagyot nyelt ismételten, majd a beálló döbbenetben óvatosan oldalba bök téget, és egy halkat pisszent mellé.
- Ügyes kis beszéd volt meg kő’ hagyni. De nem hiszem, hogy okos ötlet lenne közelebb merészkedni hozzá… tudod lábleharapás meg hasonlók. Amúgy meg ő Shou, és nem biztos, hogy túl jó ötlet egyből azzal kezdeni, hogy szerződést kötnél velük… tudod, nem véletlen nem jöhettünk volna vissza ide…
Shou mélyen beszívta a levegőt, és egy hangosabb morgással együtt kiengedte azt a tüdejéből, és ismét a társaság felé fordult. Jobb melső mancsát kiemeli a vízből, és a hajó egy éppen maradt csonkját, mely a karmai közé ragadt, egy ügyes mozdulattal kiharapja helyéről, majd elétek hajítja. Távolról nem is tűnik olyan nagynak, de a becsapódást követően – ami eléggé nagy port kavart, és nem kevés homokkal ment tele a szátok – láthattátok, hogy tekintélyes darabja a Szkúnernek, amelyik valahonnan a tat környékéről származhat.
- Akkor tehát, ha jól értem, azért utaztatok ide, hogy ismét a háborúitokba segítsünk be?
Kezdett bele a mondandójába a hatalmas Sárkány.
- Ha jól emlékszem kölyök, azt mondtuk nektek, hogy meg se forduljon ez még egyszer a fejetekben. Mondjuk amilyen rövid életűek vagytok, számolhattunk volna vele, hogy napokon belül visszaesz titeket a fene.
- Igen az Aokaze név ismerősen cseng a fülemben, és pontosan tudom is honnan. Az a szerencsétlen fióka elnyerte a jogot, hogy szövetségre léphessen velünk. Noha én nem voltam vele soha megelégedve… nem volt meg benne a tűz, ami ahhoz kell, hogy velünk harcolhasson. De a többiek persze kiharcolták neki a jogot, mert láttak benne valamit. De amit láttak az csak hiú ábránd volt, hogy talán egyszer az emberi nép majd békességet teremt, és ők ennek a részesei lehetnek. Badarság. Ti a föld parazitái, rövidlétű, örökösen háborúzó faj vagytok, akik a békét soha nem szerettétek. Nektek vér kell, halál és pusztítás. És minket pedig ezen céljaitok érdekében használtatok fel, és használnátok a jövőben is. Erre gondolsz ifjú Atsushi? Hogy majd idejössz, és mi egyből háborúba vonulunk értetek? Mert, ha igen akkor megkíméllek a további szócsépléstől, és felperzsellek titeket, úgy, hogy a lelketek sem tér meg az Istenetekhez!

Tesz egy lépést előre, így szügye már teljesen kint van a vízből, és hamarosan kiér a partra. Akkor viszont már nincs menekvés. A matrózok közül az egyik elájul, de társait annyira leköti a hatalmas teremtmény méltóságteljes, de mégis rémisztő megjelenése, és feltett kérdései, hogy nem mernek mozdulni.  Az öreg Sen’in ismét súgni kezdett:
- A sárkányok akár tetszik akár nem, nem szeretik a mi csatáinkat megvívni. Félelmetes ellenfelek, de számukra a mi harcaink gyorsak, véresek, és túl sok áldozattal járnak. Ők össze vannak kötve a földdel, és annak minden élőlényével, ezért nem szeretik a felesleges vérengzést. De most mondd meg, ha valaki ránk támad, és többen vannak, és tudod, ha nem teszel semmit megölnek értelmetlenül... te meghalnál ezért az eszméért? Mert én nem… és nagyapád sem.


// Elnézést a hosszabb kihagyásért, a nyakamba szakadt sok minden Smile //

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Május 06 2017, 23:32

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A sárkány kérdésér elhangzott velős válaszom után ismét csend lepte el a partszakaszt. Az a bizonyos nyugtalanító fajta. Mert egy tárgyalásban nem jó, ha túl nagy a csend. Főleg ha emberi élet a tétje az egésznek, pláne ha nem is egynek. A csend akkora volt, hogy tisztán hallható volt az is, ahogy mellettem az öreg nyel egy nagyot. Majd megbök egy halk hangjelzéssel karöltve jelezve, hogy figyeljek rá. Kicsit odadőlök irányába, hogy jobban hallhassam.
- Mivel mutathatnám ki jobban szándékaimat valamint, hogy békével jöttünk. Mint azzal, ha megpróbálok közeledni felé. Így legalább azt is látja, hogy nem vagyok beszari, ahogy maga fogalmazna. Azzal pedig ha eltitkolnám valódi idejövetelem okát és csak később fedném fel lehet, csak újabb okot adnék rá, hogy ne bízzanak az emberekben.
Válaszolok az öregnek is. Nem túl halkan, de nem is olyan hangosan hogy mindenki hallja. Még a végén azt hinné Sho, hogy valamit tervezünk ellenük. Noha nem nagyon veszi le senki a szemét, róla most mégis rémisztően hörög, hogy még inkább figyeljünk rá. Majd kiemeli az Azarashi egy nagyobb egyben maradt részét. Reménykedni abban nem is kezdek, hogy azért tenné, hogy hozzuk helyre és tűnjünk innen. Hatalmas szájával ráharap és egyből kétfelé választotta. Majd a kezei közt maradt darabjait csak elengedi és beejti a vízbe. Azonban ami a szájában van azt felék hajítja belőle egy kisebb fejmozdítással. A kis darab, ahogy közelített felénk a levegőben, úgy lett hirtelen egyre nagyobb. A törmelék repülési ívéből már láttam, hogy nem fog elérni minket. Így nem is ordibáltam, hogy a többiek szétrohanjanak, mint a fejetlen csirkék. Mert amennyire most félnek, kábé olyan lehetne a menekülési szándékuk. Ahogy a deszkakupac földet ér egyből hatalmas port kavar a homokos parton. Mellé pedig a földben széttöredező deszkadarabok recsegése hallható. Látni nem lehetet semmit a portól. Bár amúgy is csak a kezemet láttam volna, amivel szememet próbáltam takarni. A por, ahogy a levegővétel közben orromba került irritálni kezdte azt. ~ Ha-ha-hapci ~ hallatszik hangos tüsszentésem. Majd kezemmel legyezgetve próbálom széthessegetni a közelemben lévő port a levegőből. Ahogy ez sikerült és a többiek körül is eltűnt annyira, hogy láthatták a sárkányt az belekezdett mondandójába. Amit természetesen senki sem mert megzavarni, türelmesen hallgattuk. Majd ahogy végzett, kiindult a vízből hozzánk a partra. Még mielőtt kiért volna a matrózok egyike összeesett a hátam mögött. De egyikük sem mert mozdulni és segíteni. A félelmetes helyzetben egyedül Sen’in mert megszólalni. Hogy ő is miért az rejtély. Talán csak azért mert ténylegesen bolond. Bár ez igazából nem izgat annyira, hogy nagyobb feneket kerítsek neki. Mivel fontosabb dolgom is van. Tárgyalópartneremet pedig nem akarom várakoztatni.
– Sho-san higgy nekem, nem akarlak belerángatni titeket a mi háborúnkba. Véleményem szerint értelmetlen dolog emberek életét feláldozni, csak azért, hogy presztízst és földet szerezzünk. Én azért szeretnék szerződést kötni veletek, hogy a szeretteimet meg tudjam óvni. Én sokra becsülöm az emberi életet. És pont ezért jobban örülök, az olyan helyzeteknek, ahol a toll ”erősebb” a kardnál. Az életutam talán néhol hasonlít nagyapáméra. Ám én nem ő vagyok. Nem azt mondom, hogy jobb lennék nála, de határozottan más vagyok. Az előbbit a körülöttem élőknek kell meghatároznia. Azt sem tudhatom mi az a tűz, amit te nem láttál benne. Csak azt tudom, hogy én miért akarok erősebb lenni. Azért hogy megvédhessem a szeretteimet, hogy nekik ne kelljen meglátni vagy átéli azokat, amiket nekem már meg kellett. Az öldöklést vagy, hogy mit képesek tenni az emberek a többi emberrel azért, hogy erőhöz jussanak. A világ sajnos ilyen olykor maga a pokol. De még mindig van benne olyan jó, amiért érdemes harcolni. És ha azzal, hogy én újra és újra szembenézek ezzel a pokollal másokat megkímélek attól, hogy ők lássák. Akkor örömmel vetem bele magam annak legmélyebb bugyrába.
Tartok egy kis szünetet, majd ismét magamhoz veszem a szót.
- Ti pedig ott hátul ne csak bámészkodjatok! Inkább nézzétek meg mi van azzal, aki összeesett.
Szólok a erélyesebb hangon, a mögöttem lévőkhöz hátha sikerül kihozom őket ebből a transz szerű állapotból.
- Vagy ha te nem bánod Sho-san, hogy itt hagylak egy kicsit, akkor megnézném én magam mi van vele. Mert a többiek úgy látszik túlságosan félnek már attól is hogy hátat fordítsanak neked.


// Nem baj megtudom érteni milyen is az. Én is pont ma pótoltam néhány tartozásomat. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Vas. Május 21 2017, 22:06

Az öreg Sen’in megcsóválta a fejét, és szó nélkül arrébb lépett tőled. A csapat utolsó reménysége jelenleg te magad vagy, és ezt mindannyian tudják. Noha a tengerészek még mindig be vannak tojva, és rezegnek mint a nyárfalevél, szépen lassan összekaparják magukat. Egyikük-másikuk tettetett nemtörődömséggel keresztbe tette a karját, és kényelmesebb pozitúrában ácsorgott tovább, holott a homlokukon csak úgy csurgott a veríték. Nem is véletlenül, hiszen a több háztömbnyi méretű Shou nem egy gyámoltalan kismacska, akit addig lehet dögönyözni, amíg bírja dorombolással.
A hatalmas aranysárkány bal szemhéja megremegett, amikor kimondtad a nevét, holott ő nem mutatkozott be neked. Látszólag nem volt ínyére a dolog. Noha türelmesebbnek tűnt, ahogy korábban is, most sem szakított félbe téged, megvárta mit is mondasz, hogyan vélekedsz arról amit felvezetett neked. A háborúkról, a felesleges vérontásokról, az emberek gyilkos vágyairól, és a kiontott vérért való áhítozásról.
Amikor befejezted, és az elájult matrózra felhívtad társaid figyelmét, Shou megmozdult. Lassan, mintha csak helyet változtatna a kényelmesebb beszélgetés érdekében. Lassan lépdelt a vízben hullámokat kavarva, miközben egyre lejjebb vitte a fejét, ami így a te magasságodban volt. Minél közelebb ért, annál jobban látszott, hogy ez a teremtmény, még a leghatalmasabb élőlényeket is maga mögé utasítja. Az óriási aranyszín üstök, majdhogynem akkora volt, mint egy közepes csatahajó, és a benne tornyosuló fogak, akár elefántok bordái.
A hosszú nyakon nyugvó fej tőled pár méterre megállt. A gyíkszemek szinte átégették a retinád, ahogyan rád meredt. Látszódott benne a tűz, ami minden Sárkány lelke, és a bölcsesség, az időtlen idők óta élők tapasztalata.
- Rossz válasz…
Shou nyaka megtekeredett, ahogyan a kígyóknál szokás, és lecsapott a bal oldalad irányába. Álkapocs csattant, vér fröccsent, és a bal karod a sárkány szájában elválta a válladtól. A tengerészek először fel sem fogták mi is történt, majd együttesen pánikoltak be. Ketten beszaladtak az erdőbe, néhányan hátraesetek és rákjárásban menekülőre fogták, mások moccanni sem bírtak. De mindenkinek a torkából ordítás hangzott fel, és a páni félelem teljesen elvette az eszüket. Csak a kapitány és az Öreg maradtak mondhatni nyugton, bár tapintani lehetett a feszültséget, ami őket vette körül.
A Sárkány egy hanyag mozdulattal melléd köpte amit leszakított rólad. A véres végtag úgy feküdt ott a porban, mint egy játékbaba letépett karja. Lassan csordogált belőle a vér, amit a száraz homok azonnal fel is szívott, bíborvörössé változtatva azt.
- Tényleg azt gondoltad, hogy ha azt mondod, meg akarsz védeni mindenkit, akkor azt elérheted úgy, hogy csak szónokolsz a békéről? Hogy majd jön egy pacifista valaki, aki mosollyal az arcán majd megváltoztatja az emberiséget? Tényleg nem ismered a saját fajtádat? Évszázadokat életem már meg, és pontosan tudom, hogy soha, de soha nem változtok! Mindannyian vérre szomjaztok, és meg is szerzitek magatoknak, mert csak akkor lesz teljes az életetek. Nézz vissza, keresd a választ a történelemben! Fejlődtök, hogy jobb fegyverekkel végezhessetek a másikkal! Gyarapodtok, hogy több katonátok legyen, akiket harcba lehet küldeni! Mond meg nekem ifjú, mi zajlik a ködön túl? Talán virágszedés kollektívan? Vagy esetleg bizalompróba a nemzetek között? Nem hinném. És a probléma itt van, hiszen te magad mondtad, hogy arra használnál minket, hogy védjünk meg téged és a szeretteidet? De vajon mitől, a pénzbírságtól, vagy esetleg egy rablótámadástól, vagy zsarolástól?
- Tudod miért téptem le a karod? Hogy rájöjj, nem vagy sebezhetetlen! Hogy akarnád így magadra vállalni minden ember búját-baját, ha még magadat sem tudod megvédeni? Vagy úgy gondolod, ha velünk szövetkezel, akkor mi majd megvédünk minden késszúrástól? Nem tudom, milyen álomvilágban élsz, de ébredj fel gyorsan, mert ez a valóság. És ha érvelsz a saját igazad mellett, akkor azt tedd úgy, hogy legyen mindennek súlya! Szavakkal lehet dobálózni, de tettek nélkül, minden szó elenyészik, akár a szélbe engedett füst.


Az óriás sárkány felemelte a fejét rólad, és az égbe tekintett.
- Megérkezett a felmentő sereg…
Ahogy ezt kimondta ismét az ismerős légnyomásváltozást éreztétek, ahogyan az óriás szárnyak csapkodtak a levegőben. A fák fölül egy azúrkék Sárkány szállt alá, és telepedett le Shouval szemben. Az aranyszínnel ellentétben ez a példány sokkalta kisebb volt, mérete leginkább egy csataménéhez volt hasonlatos.
- Shou-san elég lesz! Tudod jól, hogy ezt baromira nem így kéne csinálni! Hangao mester konkrétan toporzékol! Azt mondja, ha nem mész vissza, és nem hagyod az érkezőknek, hogy igazságos tárgyaláson vegyenek részt, akkor betemet egy hegybe!
Shoun látszott, hogy nincs ínyére a dolog, hogy békében hagyjon benneteket, de valami mégis megakadályozta benne, hogy tovább csépelje a szót. Egy haragos mordulást követően a szárnyait szélesre tárta és a levegőbe vetette magát, ledöntve mindenkit ismét a lábáról. A nőstény sárkány, aki a megmentésetekre érkezett hátratekerte a fejét, és megnézett magának benneteket.
- Ott az ösvény induljatok, vagy visszahívom Shou-sant, hogy jobb belátásra bíztasson benneteket. Ott találkozunk… annak meg állítsátok el a vérzését, nem lenne jó, ha a tárgyalásra félholt állapotban érkezne!
Ezzel ő is a levegőbe vetette magát, és eltűnt a láthatáron.


// Ahogyan megbeszéltük, a kar természetesen visszavarrható, ha idejében kezelik, és ha találsz olyan egyedet aki a segítségedre lesz. Fontos megjegyeznem, amit talán az elején említenem kellett volna: Szadista vagyok nem szokásom megadni a választ a kérdésekre, minderre neked kell rájönnöd (persze, ha úgy látom valahol megakadtál akkor azért elhintek pár infómorzsát Rolling Eyes ) Very Happy Soha sincsen megoldhatatlan feladat, és nincs rossz válasz, de mindennek következményei vannak Very Happy Ezeknek a fejében akkor folytatjuk a kalandot ^^ Jól írsz, és lelkes is vagy, tehát ez mindenképpen pozitívum, de ajánlom, hogy esetenként gondolkodj kívül a dobozból, és vedd figyelembe a környezeted, kik hogyan cselekednek, milyen a stílusuk, hogyan viszonyulnak feléd, vagy más felé ^^ Ha megérted őket akkor könnyedén az ujjad köré csavarhatsz bárkit Very Happy //
//Edit: A vérzést el tudjátok állítani mielőtt komolyabb bajok lennének. Ha megerőlteted magad, akkor tudsz segítség nélkül is menni, de erős hányinger, és szédülés kísér utadon a meglévő fájdalom mellett. A karodat ne felejtsd ott ^^. A posztot nyugodtan írhatod addig amíg át nem verekedtek az erdőn, és meg nem érkeztek egy hatalmas boltívig, ahol a korábbi azúrkék sárkány áll, és vár benneteket. //

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Május 28 2017, 17:19

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Sen'in a mondandója utáni válaszomat követően visszalépett a sorba. Közben én pedig már el is kezdtem elmondani a sárkánynak amit szerettem volna. Amikor Shou meghallotta, hogy a nevén szólítóm bal szemhéja megremegett az idegtől.
* Nem hallotta volna, ahogy Sen’in elmondja nekem a nevét, vagy csak nem akarja, hogy a nevén szólítsam? Pedig a tárgyalásoknak jót tesz, ha a felek tudják egymás nevét. És ha ki is mondják közben az sem olyan nagy baj. Legalábbis, ha a hangnem ettől nem vált hirtelen olyanra, mintha a felek régi cimborák lennének. Úgy látom Shouval kapcsolatban tévedtem erre jobb lesz figyelni a jövőben.
Noha a néven szólítás nem tetszett tárgyalópartneremnek, indulatait türtőztette és némán végighallgatta amit, mondani akartam. Még utána is csak szótlanul közeledett felénk. Ahogy lábait lassan mozgatta a part felé, olyan hullámokat keltett, mintha csak egy 10 evezős kenu szelné a habokat. Ahogy közeledett felénk fejét egyre lejjebb eresztette. Mikor megállt csak pár méterre volt tőlem. Még a koponyája is sokkal nagyobb volt, mint nekem az egész testem. Szemében láttam visszatükröződni magamat. Valamint láttam az évszázadokat megélő szemek tüzét.
Légzése pedig kisebb szelet indít meg, ami hajamat megmozgatja. Igazán félelmetes, ahogyan ilyen közelről néz. Tekintete mintha belém látna egészen a csontomig.  Miközben a némasága miatt azt sem tudom, mit szándékozik tenni. A hideg is végigfut a hátamon, miközben már én magam sem tudok mozdulni. Akárcsak a mögöttem lévő matrózok. Nyelek egyet, majd két szó hallatszik Shoutol. Ekkor döbbenek rá, hogy baj van. De a felismerés már késő volt. A következő emlékem, egy fogsorkattanása. Shou feje a bal oldalamon és egy erős fájdalom a bal vállamban. Amint visszahúzza fejét, jobb kezemmel bal vállamra kapok, miközben fél térdre rogyok, és kínnal átitatottan ordítok fel. Mögöttem pedig kitör a pánik. A matrózok tőlem is hangosabban kiabálva, szaladnak szét. Különböző irányba és módon a szélrózsa minden olyan irányába, ami nem a tengerbe vagy a sárkány felé vezet. Csak Sen’in és Toshigoro maradtak mögöttem. De ők sem valószínűleg azért, mert nem félnek. Pusztán csak van annyi eszük, hogy tudják a szigeten úgysem bírnának elmenekülni.
Végül a sárkány, mint a már nem kívánt, förtelmes ételt köpi mellém egykori kezemet. Majd hosszúra eresztve elmondja, hogyan értelmezte szavaimat. Valamint megosztotta velem, hogy miért nyeste le kezemet. Hirtelen nem is találtam a szavakat a válaszhoz. De úgy tűnt az érvelésemnek még amúgy is várnia kell. A sárkány fejét a magasba emelte és az égre tekintett.
* Mit vehetett észre, amit még mi nem láthatunk?
Kérdezem magamtól és én is felkapom a fejem, miközben továbbra is szorítom a helyet, ahol bal kezemet leválasztották a testemtől. A következő mondat viszont, amit Shou ezután mondott az nyugtatóan hat. Legalábbis rám igen. Újabb szárnyas lény jelent meg az égen. És a széllökések, amiket leszállásánál szárnyaival keltett könnyedén föllökött. Ne nem mintha jelenlegi állapotomban ez nehéz dolog lenne. Megpróbálok föltápászkodni. De ahogy megszokásból bal kezemmel is próbálnám fölsegíteni magam, annak hiányában vissza is esek a homokba, ami már át van itatva a véremmel. Másodszorra azonban már sikerül felállnom. Akkor már jobban szemügyre tudom venni az újonnan érkező sárkányt. A testét borító pikkelyek azúrkékek voltak, de úgy csillogtak a napfényben mintha csak az eget tükrözné vissza. Teste pedig kisebb volt, mint Shoué. De még így is könnyedén el tudta volna süllyeszteni ez az egyed is az Azarashit. Érkezése után egyből tájékoztatta társát, hogy feltételezhetően a fajuk vezetőjének nincs ínyére az, ahogyan velünk viselkedett.
* Ez most megnyugtat. Tehát kapunk egy rendes tárgyalást. Ahol a fajuk feltételezhetően legtöbb tagja jelen lesz. Noha ez azt jelenti, több tagjukat kell meggyőznöm arról, hogy nem a tömegpusztító erejük miatt akarok szövetségre lépni velük. De ez azt is jelenti, hogy nem valószínű több hirtelen jött csonkítás.
Miután Shou távozott köreinkből még, ha nem is éppen jókedvében. A légkör még nyugodtabbá vált. Majd a kék sárkány megosztotta velünk mi lesz a feladatunk. Majd ő is elszállt abba az irányba amerre Shou. És már adom is az utasításokat, a kezem ellátására.
- Vegyétek le a fáslit a bal alkaromról! Jó lesz elkötni a sebet.
Ahogy ezt kimondtam kezemet elemelem a sebtől. Látszott rajtam a vérveszteség, mivel egész testem elsápadt. Ujjaimat széttártam és kézfejembe vezettem katon chakrámat. Amitől a jobb tenyerem aztán lángba is borult. Majd lassan közelítettem vele újra bal vállam hoz, hogy kiégessem a sebet. Közben pedig behunytam a szememet. Már majdnem rá is markoltam a sebhelyre, amikor valaki megragadta a kezemet és el is rántotta azt. Gyorsan ki is nyitom szememet és megpillantom Sen’in kezét az enyémen.
- Mit csinálsz, te eszetlen kis pisis?! - kiált rám - A sárkányok fajában van egy egyed, aki képes meggyógyítani a levágott karodat. Siess Toshigoro lássuk el a sebét!
* Végre tudsz valami hasznosat is mondani. Kár, hogy ilyen szörnyűségeknek kell történnie ahhoz, hogy ez megtörténjen.
- Várjatok! Van egy elsősegély készlet a hátizsákomban. Biztosan van benne fertőtlenítőszer. Először kezeljük le inkább azzal.
Toshigoro odajön hozzám egykori kezemmel, majd segít levenni táskámat. Előveszi belőle az említet orvosi szert, és egy vattapamacsot. Majd lekezeli a sebemet. Utána pedig a fáslival lekötözi.
- Felébresztjük, aztán indulunk! - néz Toshigoro az ájult társára - Nem lenne jó, ha tényleg visszatérne az a Shou nevezetű.
Amíg ők a földön fekvőt ébresztgették addig én lábaim közé szorítom kulacsomat, majd kezemmel lecsavarom a kupakját. Gyorsan iszok, mert bár nem vagyok nagyon otthon az orvostudományban. De annyit tudok, hogy nagyobb vérveszteség után pótolni kell a folyadékot a testben. Amint fél kézzel nehezen elpakoltam a kulacsomat én is odamentem a többiek mellé az ájulthoz. Akinek ébredése után Toshigoro utasítása szerint indultunk is az ösvény felé. Ám előtte még ő maga hóna alá kapta bal kezemet.
Az ösvényen haladva néhány méter után már rájöttem ez a séta mégsem lesz olyan egyszerű, mint az a néhány méter. Amit a parton tettem, meg amíg odamentem a többiekhez. Körülbelül két perc folyamatos séta után rám tört a szédülés. Amit néhány méter után tovább tetézett a fellépő hányinger. Egyből nekitámaszkodtam a legközelebbi fának. És azon erőlködtem ne hányjak, még akkor sem, ha nagyon kikívánkozik a gyomrom tartalma. Mivel, ha még több mindent veszítek testemből legyen az vér vagy korábban bevitt tápanyag abba már biztosan bele halok.
Amint leküzdöttem az okádási kényszeremet, jeleztem a többieknek, hogy mehetünk. Lassan haladtunk, mivel a gyors tempót nem bírtam. Még így is a szédüléstől sokszor szédelegni kezdtem. Ilyenkor megálltunk pihenni pár percet. Majd ahogy úgy éreztem készen állok tovább indultunk. Az ösvényt követni nem volt túl könnyű, mivel már kezdte benőni a dzsungel. Még szerencse, hogy Sen’in már járt itt és ők is ezt a csapást használva mentek a sziget szívébe. Útközben találkoztunk néhány szétszaladt társunkkal, akik újra csatlakoztak hozzánk.
Hosszúra nyúló utazásunk végét a tengerről, távolról is jól látható furcsa alakú hegy lábától nem messze lévő kőboltív jelentette. Mellette pedig ott állt a nősténysárkány, aki ideküldött minket. Senki más nem volt ott. Egyedül várta érkezésünket.
- A-asszonyom! - Habokok. Nem igazán tudom, miként kéne megszólítanom egy női sárkányt. Na, nem mintha azt annyira tudnám egy sárkányt miként kéne megszólítani. - Lehetne egy kérdésem mielőtt még továbbhaladnánk? Voltak még társaink, akik velünk érkeztek a szigetre. De amikor a másik sárkány leharapta a kezemet ijedtükben szétszaladtak. Őket is értesítették arról, hogy ide kell jönniük. Aggódom, aggódunk értük.

// Bocsi amiért nem írtam hamarabb. De megint sikerült a sulinak elvennie a szabadidőmet. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Vas. Jún. 25 2017, 20:36

Az azúrkék egyed magasról pillantott le rátok. Noha feküdt, a nyakát a magasba tartva, szinte lesjanáló tekintettel vizslatott benneteket. 
- A társaitok, már azok akik életben maradtak, jó vannak. Noha szétszéledtek a kellemetlen incidens miatt, egy idő után úgyis idetalálnak. A szigetnek a természetes chakrahálózata a központ irányába fogja őket koordinálni. Ez is egy a szülőföldünk adottságai közül, amely számotokra talán idegen lehet. Nem sok ember találkozott ilyen erős chakráramlással, hiszen a ti földjeiteken – ahol minden nap használjátok a természet adta képességeiteket – ezek a hálózatok erősen megcsappantak. De ezt ti úgysem értitek. Vagy legalábbis nem akarjátok érteni. Akárhány embernek próbáltuk lemagyarázni a harmónia, és az együttélés fogalmát, mindegyik csak bólogatott, mint valami játékkutya.
A nősténysárkány prüszkölt egyet, hirtelen megrázva a fajét, majd egy mély levegőt véve folytatta:
- Shou, Hagano, és a tanács már vár benneteket. Hosszú tárgyalásnak néztek elébe.
Ezzel a mondattal komótosan megindult a kikövezett úton befelé a sziget belsejébe. Érdekes módon a fájdalom lassan múlni kezdett. Mintha hűvös vízbe mártották volna a vállad és minden testrészed, amely a hosszú utazás alatt elfáradt volna. Úgy tűnik a földben futó telérek, amelyekben a tiszta természeti chakra áramol, szinte észrevétlenül beleivódik a testedbe, felgyorsítva a gyógyulási folyamatot. A szédülés, a hányinger is lassan, de egyre jobban javul, és már teljesen képes vagy a saját lábadon közlekedni.
Egy hosszabb gyalogtúra végeztével, egy hatalmas márvánnyal kikövezett térre kerültetek, ahol a látványé volt a főszerep. Az egész tér szinte szikrázott a ráeső napfénytől. Hosszú oszlopok törtek a magasba, amik mintha a földből nőttek volna ki. Tetejükön pedig óriási, és színpompás szárnyas gyíklények százai foglaltak helyet, szálltak egyik oszlopról át a másikra, hangosan üvöltve, kiáltva, vagy éppen visongva a fejetek felett. A tér végén egy hatalmas aranyszobor magaslott, amely kiét hosszú sárkányt mintázott, akik egymás körött tekeregtek, de sohasem érintkeztek. Lélegzetelállító látványt nyújtottak ezek a teremtmények.
A tér közepén a hatalmas Shou ült, fenséges tartással szemlélte benneteket, szája megvető grimaszra húzódott. Mellette egy sokkal kisebb fekete öreg teremtés foglalt helyet. Az egész Sárkány mintha csak egy hosszú test lenne úgy nyúlt el, és tekeredett össze a márványkövön.
Nem kellett kérdezned, hogy tudd, ő lenne a nagy Hagano mester. Az idős egyed szeméből csak úgy sütött a sok év tapasztalata és bölcsessége. Rekedtesen vette a levegőt, és enyhén pihegett is a nagy meleg mellett, de még így is tiszteletet sugárzott.
- Aokaze Atshusi ugye? Még valamikor pár évvel ezelőtt járt itt valamelyik rokonod… hogy ti milyen gyorsan szaporodtok.
Kuncogott fel az öreg, az összetekert teste csak úgy rázkódott a kacagástól.
- Látom Shou intézkedett, noha nem teljesen a hivatalos eljárás szerint. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne igaza… bár a részleteket nem igazán ismerem. Szeretném, ha ez az eljárás teljesen tisztességesen zajlana le. Így ezennel ezt a tárgyalást, megnyitom itt a Sárkányok nemzete előtt. Legyetek ti a tanúim, és ti is emberek. Meglátjuk, a bűnötök milyen súllyal bír az ítélethozatal előtt.
A sárkányok népe elcsendesedett, mindenki rátok szegezte a tekintetét. Hagano mester pedig lehajtotta a fejét. Pillanatokig nem történt semmi, majd a föld enyhén megremegett, és lassan a márvány megmozdult, és mintha valami gyurma szerű anyagból lenne, egy apró sárkány alakját kezdte felvenni, aki kezében egy hatalmas tekercset szorított. A márványgyík hatalmasak pislogott, majd Haganohoz fordult.
- Sensei…
Hajolt meg illedelmesen, majd a tekercset átnyújtotta neki, és visszafordult a márványba.
- Shou, Atsuhi gyertek ide és tegyétek kezetek a tekercsre. Tegyetek ígéretet, hogy csak és kizárólag az igazat mondjátok minden esetben, legyen erre ez a biztosíték.
Shou az egyik karmával a tekercsre támaszkodott majd mély dörmögő hangján kijelntette:
- Ígérem!
A tekercs és az ő érintése nyomán egy vöröses fonál alakult a semmiből, és kötötte össze őt a papírral. Ha te is megérinted, ígéreted nyomán egy kék fonál jelenik meg ami összeköt a tekerccsel.
- A feleket összekötő ősi chakra fog dönteni arról, hogy kinek van igaza. Ebben a tekercsben az ősök lelkének darabjai vannak, akik okosabbak, és bölcsebbek az időnél magánál is. Ítélkezzenek ők!
A tekercs a mondat végeztével megemelkedett, majd erősen a földbe csapódott élére állítva magát. Ti pedig akár akartatok akár nem, nem mehettetek el innen akárhogyan is próbálnátok.
Hagano mester megköszörülte a torkát.
- Akkor… Shou, kérlek kezd te. Mi történt pontosan a parton?
Az aranysárkány megemelte hatalmas fejét, és mesélni kezdett:
- A mai nap reggelén furcsa dologra lettem figyelmes. A ködön túlról egy hajó úszott be a sziget vizeire. Apró volt, hogy még a fogaim közé sem férne be, rajta pedig a természet legalja tartózkodott. Az Ember. Mint a hangyák úgy özönlöttek le arról a hajóról egy kisebb csónakba, hogy azután a szigetünkre lépjenek. Emlékszik mester, és emlékszik minden jelenlévő, hogy amikor utoljára jártak nálunk emberek a lelkükre kötöttük, hogy soha többé ne térjenek vissza ide! Erre mi is történt? Visszahozták magukat, és a hátuk mögött csak halált és pusztítást hagytak. Lépteik nyomán vér serken, és érintésük csak a végzetet hozza el nekünk! Kérdezem én kedves testvéreim: Szükségünk van-e még egy emberháborúra? Szeretnénk, ha ezer meg egy csótány oldalán kellene harcolnunk földekért, amelyek meghalnak a vértől, és koromtól, amit ezek hoznak rá? Elvennénk-e az állatoktól az erdőt, hogy fegyvereket és páncélokat gyártsunk az embereknek? Melléjük állnánk-e, hogy a saját fajukat kipusztítsák? Vagy, hogy esetleg minket küldjenek a halálba? Emlékeztek-e Monarára? Hát ő hogyan is veszett oda? Vajon nem pajzsként használták őt, amikor az emberek menedéket kerestek a záporozó nyílvesszők elől? Vajon nem az emberek gyámoltalansága, és fagyos szíve volt a végzete?
A Sárkányok mocorogni kezdtek, látszólag feltüzelte őket Shou beszéde.
- És erre mi is következik? Idejön egy ember és ismételten a segítségünket kéri! Holott előtte közöltem vele, hogy nem kérünk belőlük. De ő szövetségre akar lépni velünk, hogy megvédje a szeretteit, és ha kell, megjárja a poklot azért, hogy az emberek végre békében éljenek! Csak nekem hangzik ez egy kicsit gyanúsnak, vagy tényleg arra kér minket, hogy vonuljunk az oldalán háborúba? Ezért tettem, amit tettem! Ezért szabadítottam meg a harcost a fegyverétől! És ezért vélem úgy, hogy az embereknek nincs itt keresnivalója! Üljenek be a csónakjukba és evezzenek vissza oda ahonnan jöttek!
Hagano nem szólt semmit, nem szakította meg a beszédet. A vörös chakrafonál am összekötötte Shou-t a tekerccsel nem mutatott semmi változást. Az idős sárkány rád teintett.
- Aozake Atshusi. Most te jössz, szeretnénk a te véleményed és a te történeted is hallani.
A sárkányok nemzete haragos szemmel tekintett le rád. Egyesek halkan morogtak, mások teljes megvetéssel nézték a társaid. De nem mozdultak, nem léptek semmit. Most mindenki arra várt, te mit mondasz a védelmed érdekében.


// Elnézést az ismételt csúszásért, sajnos a nyár a vendéglátásban egyenlő a több napnyi "megrohadszannyimunkavannal" Very Happy Ezért ha szeretném sem tudok sok időt fordítani a Gundanra :/ Viszont most egy hétig nyaralok ergo van nálam laptop Very Happy És este ráérek írni :DD Mivel most ez a rész igazából egyfajta vita, így gyorsabb rövidebb posztokkal fogunk majd haladni, így ha írsz akkor valószínüleg aznap este kapni is fogod rá a posztot tőlem ^^  Amolyan villámjáték szerűen Very Happy Sok sikert a tárgyaláson csak ügyesen :DD //

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Jún. 26 2017, 23:44

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Végre megérkeztünk a kijelölt pontra. A kék sárkány eléggé unatkozhatott, mert már a földön feküdt mire odaértünk. Persze az erdő felett könnyebb utazni, mint azon keresztül. Mivel az ijedségtől szétszaladt legénység maradékát nem láttuk a helyszínen. Így vettem a bátorságot és rákérdeztem hollétükre. Viszonylag megnyugtató választ kaptunk a már majdnem sajnálkozva ránk tekintő sárkánytól.
Ahogy felkelt helyéről és tovább indult gyalogosan a sziget belsejébe egy kikövezet űton mi is utána indultunk. Átsétáltunk a kőboltív alatt rálépve az útra. Miközben haladtunk, ha nem is lépésről-lépésre, de percről percre jobban éreztem magam. Az erő kezdett visszaszállni belém, színemmel kezdett újra normálissá válni, a szédülés és hányinger pedig lassan eltűnt akárcsak a fájdalom a harapás helyén. Nem kellett sok és már Tsohigoro támasztása nélkül is tudtam haladni. Ám a férfi nem tágított a közelemből, hátha újra rosszabbodna az állapotom. De az útnak legalább a felét már egyedül tettem meg. Nem győztem ámuldozni a sziget egy újabb csodájától. Bár már a létezése is egy kisebb csoda a rajtaélőkkel együtt. A kikövezett út végül egy fehér kövekből készült, térre vezetett. A kőzet tükörsima felületén még a napfény is megcsillant. Fejünk felett sárkányok hada repkedett, végül pedig helyet foglaltak a téren tucatjában álló hófehér toronyszerű oszlopokon. Középen ott ált Shou, mellette pedig egy fekete színű, kisebb, idősebb szárnyatlan sárkány, akinek este inkább hasonlított egy kígyóéra. Rögtön tudtam ki a másik személy, aki ránk vár. Kétség sem fért hozzá, hogy ő Hangao. Miközben haladtunk az azúrkék sárkány vezetésével a tér közepe felé izgatottan, csillogó szemekkel néztem a lenyűgöző teremtményeket. Nem is törődve a félelemmel és azzal a ténnyel, hogy az egyikőjük leharapta a karomat. Mikor már nem sok választott el minket a két sárkánytól a kísérőnk megállt. Ezért mi is így tettünk. Rögtön ezután az idősebbik magához is vette a szót. Bár elsőre még csak azt jegyezte meg a maga furcsa módján, hogy az emberek milyen gyorsan öregednek hozzájuk képest rekedtes hangján. Másodszorra viszont már rátért a lényegre. Beszéde végeztével a sárkányfaj zajongó figyelői is elcsendesedtek. Amit végül egy a földből kinövő kőszobor hangja tört meg. Tekintetem jól tükrözte meglepettségemet, akárcsak a körülöttem lévő többi ember arca is ezt mutatta.
A szobor jól láthatóan tartott valamit a kezében. De testtartás miatt, és mert háttal volt nekünk így nem lehetett rendesen látni. Csak azután láttuk meg, hogy egy tekercs, miután átadta azt az öreg sárkánynak. A kőszobor ezután, ahogy megjelent úgy olvadt bele a talpunk alatti hófehér márványtömbbe. Ezután Hangao magához hívatott engem és az aranysárkányt. Noha Shounak nagy termete miatt csak egy lépés volt, nekem jóval több. Ezután elmondta inkább nekem, hogy mit kell majd tennünk. Elvégre, ha a sárkány nem is élt még át ilyet látni biztos látott. Egyik karmával megérintette az ősi tekercset és fogadalmat tett. Ami után vörös chakra fonálszerűség jelent, ami összekötötte őt a pergamennel. Így én következtem. Tudtam, hogy ez valami hazugságvizsgáló féleség lesz. Ám egy ilyen dolog létezésén meglepődni sem időm, sem okom nincs. Már annyi mindent láttam és tapasztaltam a szigeten, hogy ezt lassan már természetesnek vélem. Hezitálás nélkül helyezem rá nyitott tenyerem a tekercsre, így már csak a fogadalom maradt hátra.
- Ígérem! – Ahogy ezt kimondtam nálam is megjelent egy chakrafonál féleség, ami összekötött a tekerccsel. Ám az enyém kék volt. Nem tudtam ezért van-e mert ember vagyok. Vagy csak azért mert ez mindig ilyen. De nem is a szín számít. Hangao ismét magához vette a szót. Majd amint végzett a tekercs rövid időre lebegni kezdett, majd erőteljesen levágódott a márványlapra.
Ezután Shou kapta meg az első szó jogát. Kezdetnek pedig sikerült felhergelnie ellenem, ellenünk a sárkányok népét. De végül számomra is eljött az idő, hogy hangot adjak magamnak. És a szigeten ragadt embereknek.
- Szeretném azzal kezdeni saját magam és embertársaim biztonságáért szóló védelmi beszédemet, hogy elmondom mi semmit sem tudtunk a tiltásról. Arról, hogy emberek nem tehetik be lábukat a szigetre. Eddig pedig már többször is hangoztattátok, hogy az emberi, faj élete rövid. Így szeretném megkérdezni miért is nem lehetett volna szóban tudtunkra adni ezt. Ahelyett, hogy hullámsírba temeti a hajónkat a rajta lévő barátainkkal együtt? Nekik is meg kellett volna adni a lehetőséget arra, hogy elhagyhassák a szigetet. – Tartok én magam is egy kis szünetet, ha válasz érkezik, akkor pedig azt is meghallgatom. És csak utána folytatom.
- Ha emlékeim nem csalnak idejövetelünkkor csak annyit kérdezett tőlünk Shou-san, hogy miért jöttünk. Olyat nem is mondott, hogy nem szeretne szövetségre lépni velem ő vagy a fajotok. Én hoztam fel a dolgot. Mivel semmi értelmét nem találtam, hogy hazudjak az utazásunk céljáról. Mit értem volna el vele, ha eltitkolom a dolgot? Talán később lett volna leharapva a karom? Annak az oka pedig, hogy miért akarok veletek szerződést kötni nem azért van, hogy háborúba hívjalak titeket. És a jelenlegi háborút is értelmetlennek tartom. Akárcsak az előző három Nagy Shinobi háborút. De ezt a parton is elmondtam. Vannak dolgok, amiket én is meg szeretnék védeni akárcsak ti. Ez pedig a családom, a szeretteim. Nem azt szeretném, hogy a földesurak és hasonló nagyhatalmú emberek önző vágyaik miatt harcoljatok. Sőt nem is szeretném, hogy ezért harcoljatok. Azt nem tagadhatom, az emberek közt vannak olyanok, akik csak a gyilkolásért pusztításért élnek. De ne az ő bélyegüket süssétek az összes emberre. Vannak akik a békét akarják, próbálnak viszály nélkül nyugodtan élni. És igen tényleg hajlandó lennék megjárni a poklot is, ha a családomnak és ezeknek az embereknek békés életet tudnék biztosítani. Ti is azt akartok nem egy békés világot? Segítsetek nekem, ezt elérni. Nem harccal, hanem tudásotokkal és bölcsességetekkel. Győzzük meg a világ vezetőit a vérontás feleslegességéről. Tanítsatok meg hogyan kell harmóniában élni és én készséggel tanulok. Közben mérjétek fel méltó vagyok-e bizalmatokra és arra, hogy szövetségeseteknek nevezzetek. Kérlek adjatok egy esélyt.
Beszédem közben végig magabiztos vagyok. Hiszen tudom, hogy az igazat mondom, így nem is ingok meg magamban, sem pedig gondolataimban.
 
// Már kezdtem azt hinni, hogy csak arra ment ki az egész, hogy megcsonkítsanak Rikudo/Jashin háta mögött (Döntse el mindenki kinek mi a jobb.)
De a viccet félretéve tudom milyen a nyár. Bár én nem a vendéglátásban vagyok, még tanulok. De nekem sincs sok szabadidőm hála a gyakorlatnak, később pedig a diák munkának. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Ago on Szer. Jún. 28 2017, 21:00

A sárkányok népe ismét lecsendesedett és kérdőn tekintett Shoura, akinek a felső ajka ismét felhúzódott, jelezve ő nem ért egyet ezzel az állásponttal. Hagano türelmesen figyelt, egyikük sem szólt közbe. Mindenkinek megvolt a joga, hogy addig beszéljen, amíg jónak látja. A tekercset és téged összekötő chakrafoál nem mutatott semmilyen rendellenességet.
- Tehát, összegezzük, mert sok tényre itt nem került sor. Inkább csak eszmék háborújára, noha ez is a tárgyalás részét képzi mint látom. Amikor ideérkeztetek, egy hajón jöttetek, ami elsüllyedt. Ezek után Shou kérdőre vont benneteket a korábbi ígéret miatt. Atsushi, a nagyapád nem figyelmeztetett az ígéretükre? Hiszen ez szóban akkor valóban megkötetett, és az akkori csapat el is fogadta ezt a feltételt. Az idős Aokaze szövetségre léphetett velünk, mi pedig megkértük, hogy legyen ő az utolsó idéző, akinek az oldalán háborúba megyünk.
Ezek után, ha jól értem felhoztad a szövetség témáját, amit korábban mondtam, de mivel információhiányban szenvedtél ezért nem róhatjuk ezt fel hibának. Viszont Shou-sannak szólnia kellett volna erről, és békés módon megkérni benneteket a távozásra. Ehelyett a saját szavaidat vette támadásnak, amik arról szóltak, hogy a velünk való szerződéssel, te egyfajta védelemként támaszkodnál ránk, akikkel megvédheted magad, a szeretteid, és elérnéd a békét a nemzetek között. Ugye így volt?
Shou San bólintott, majd hirtelen összerándult. A mancsa ahol a chakrafonál hozzáért, mintha áramütést szenvedett volna el. Hagano szeme megrándul:
- Shou-san szeretnél valamit mondani?
- Nem hiszem…
A rándulás ismét arra engedett következtetni, hogy az ősi lelkek nem engedik ezt ennyiben hagyni.
- A hajó noha miattam süllyedt el, jó okom volt ezt tenni. Ha az emberek elérik a partot és elözönlik a szigetünket, akkor képesek lennének hatalmas károkat okozni nekünk. Hiszen itt a Chakra nem egy vékony patakocskában csordogál, mint náluk, hanem vastag telérekként ömlik a föld alatt. Az erejük elsöprőbb, és talán mi is elveszítünk sok testvért, ha ismét területszerzésbe kezdenének! De erről Yrmael többet tudna beszélni.
Bök oda az Azúr sárkány felé Shou.
- Szóval miért is tettem ezt? Megelőzés! Az emberek, ahogyan korábban is mondtam nem békeszeretőek. Talán azt állítják, de láttunk már erre példákat. hányszor hazudtak ők arról, hog békét kötnek, semlegessé nyilvánítanak területeket, vagy felhagynak a gyilkolással? Sokszor… túl sokszor. Ezért, és hogy a szigetünket fenyegető potenciális veszélyt megcsonkítsam a hajót, és a legénységét a tengerre bíztam, hogy ő döntse el, ki az erős ahhoz, hogy túléljen, és ki az, aki nem!
A sárkányok népe úgy tűnt sokkal nyugodtabban fogadta ezt a kijelentést, és már nem reagáltak úgy ahogyan korábban.
- Tehát akkor azt kijelenthetjük, hogy Shou forrófejűsége több ártatlan ember életének elvételével járt. Ebben a kérdésben egyértelműen az ifjúnak kell igazat adnunk.
A kék chakraszallag enyhe melegséget, és helyeslő gondolatokat küldött irányodba. Ha koncentráltál, érezhetted, hogy a gondolatok több ezren vannak, és úgy kavarognak a tekercsben, mint halak a tengerben. Ősi, és hatalmas lelkek maradványit zárták ebbe a tekercsbe.
Shou mérgesen nézett maga elé, ahogyan az ítéletet hallgatta. Valószínűleg most kapta ő is az értékelést az ősök lelkétől.
Perek néma csendjét törte meg ismét Hagano mester hangja:
- Akkor ezt a kérdést tisztáztuk, de van itt még valami. Ez pedig nem más, mint a szerződéskötés, és az azt körülvevő eszmék. Kedves Atshusi kérlek, ahogyan korábban fogalmaztál, hogy a velünk való szövetséggel a békét akarod elérni, kifejtenéd pontosabban? Érdekel a filozófiád, az, hogy hogyan is tervezed végrehajtani, amit elénk tártál. Mit gondolsz a világod, miként reagálna a törekvéseidre? És miként kapnánk mi ebben szerepet, illetve miért érné ez meg nekünk? Utána pedig Shou-san mik az ellenérvek? Miért ne kéne bízzunk az ifjúban, és miért kellene ragaszkodnunk ahhoz a régi ígérethez? 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Júl. 16 2017, 12:16

// Ago: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Amilyen tisztelettudóan végighallgattuk mi emberek Shou beszédét, olyan magatartással hallgatták a sárkányok is az én mondandómat. Hiába szították fel őket előtte ellenünk. Amint végighallgattak már nem miattunk emberek miatt zúgolódtak. Hanem az aranysárkány került tekintetük célpontjául. Noha továbbra sem, ellenségként kezelték. Csak nem tudták hova tenni annak cselekedeteit. Természetesen a kék chakra fonál nálam is mozdulatlan maradt, akárcsak Shounál. Ezután Hangao levonta a következtetéseket. Amire Shou nem mondott semmit, csak némán bólintott. Ekkor szemem sarkában megpillantottam, hogy tárgyalófelem keze megrándul. Valamilyen inger érhette a tekercsnek köszönhetően. Ezt persze nem csak én vettem észre. Az előttünk álló öreg sárkány szeme furcsán megrándult. Ez pedig valószínűleg nem a korának tudható be. Majd amikor újra kérdezték és a választ meg akarta tagadni, ismét megrándult a keze. Ekkor pedig jobb lehetőség híján kénytelen volt belefogni a mesélésbe. Amiben végül beismerte bűneit, és azt is miért tette. Shou szavai hallatán Hangao kinyilvánította azt, hogy nekem ad igazat.
Hirtelen pozitív gondolatok kezdtek belém áramlani és furcsa melegség járta át meggyötört testemet. Tudtam jól, hogy ez mind a chakra fonálon keresztül áramlik belém a tekercsből. És hogy a benne lévő sárkányok lelkei ez alkalommal mellém álltak. Csak az a kérdés, hogy ez így marad-e a legvégéig. De ha végig igazat mondok, és a hitem sem remeg meg véleményem szerint kitartanak mellettem. Amíg még a pozitív hatások átjártak, lehunytam szemem és a megszámlálhatatlanul sok halk suttogó hangokra kezdtem koncentrálni. Éreztem ahogyan, belém áramolnak a tekercsből. Már maga az érzés is önmagában annyira különleges és elképesztő kiváltság volt, hogy akaratlanul is elmosolyodtam. Majd a következő szavak csúsztak ki a számon:
- Ez lenyűgöző érzés! Egyszerűen leírhatatlan.
Majd újra csönd honolt a tárgyalótéren. Mit végül Hangao tört meg, mint a tárgyalás vezetője.
- Véleményem szerint meg kell értetni a nemzetekkel, az emberekkel, hogy a fejlődés és a haladás sokkal könnyebb és hatékonyabb, ha összefognak. Mintsem háborúk és életek árán megszerezni azt. Hogy együtt többet lehet elérni, mint külön-külön. Ez persze nem kis feladat és nem kevés időbe telik. De tudom, hogy vannak más országban is hozzám hasonló gondolkodású emberek. Közülük néhányan talán most is a béketárgyaláson vesznek részt. Ami a jelenleg zajló háború lezárására jött létre. Akár egy szervezetet is létre lehetne hozni ezen emberekből. Ami nemzetektől függetlenül dolgozik. Célja pedig az lenne, hogy a viszályokat békés módon háború nélkül próbálná megoldani. Hogy mi lenne ebben a szerepetek? Csak annyit kérek, hogy tanítsatok. Lássatok el tanácsokkal az utam elején. Mivel jól tudom magamról, hogy jelenleg még van hova fejlődnöm. Nem állok még készen egy ilyen feladatra. Ám ha olyan erős szövetségesek is hajlandóak lennének mögém állni, mint ti akkor még hamarabb tudnám ezt a tervet elkezdeni. Persze erős alatt nem feltétlenül a testi erőt kell érteni. A szellemi tudás szerintem legalább annyira fontos, mint a testi erő. A harc sem jelent mindig fizikai összecsapást. Lehet az egy szellemi párbaj is. Ezért is mondtam a parton Shou-sannak, hogy szeretem az olyan helyzeteket, ahol a toll erősebb a kardnál. Mivel így nem kell feleslegesen vért hullatni. Na és persze nem nézné mindenki jó szemmel az efféle törekvéseimet. Talán még a családomat, a szeretteimet is hajlandóak lennének célba venni, hogy eltántorítsanak. Ilyenkor szintén örülné annak, ha az oldalamon tudhatnálak benneteket. Nem a sajt épségem miatt. Hanem az ártatlan, harcolni képtelen emberek biztonsága érdekében. És hogy mit nyernek a szövetségre lépéssel? Elsősorban engem. Egy olyan szövetségest, aki bármikor hajlandó lenne megtenni értetek bármit, amit csak meg tud tenni. Ugyan úgy ti is elvárhatnátok tőlem bármikor, hogy segítsetek. Valamint, ugye önként elszeparálódtatok a világtól, hogyne kelljen részt vennetek a háborúkban. Ha ez a törekvésem célba tud érni, nem kellene elzárkózva élnetek. Újra részeseivé válhatnátok a szigeten kívüli világnak. Már, ha akartok. De tudom, nehéz eldönteni valakiről néhány óra alatt, hogy megéri-e szövetséget kötni vele. Ezért is lenne egy olyan javaslatom is, hogy amíg építenénk egy hajót a sziget elhagyására addig, had tanuljak tőletek. Így lenne időtök és lehetőségetek is arra, hogy megfontoljátok érdemes vagyok-e a szövetségetekre.
Ezután már nem maradt más, mint megvárni és végighallgatni mit mond Shou és Hangao. Hogy mi a véleménye ötletemről, mintsem tervemről. Valamint, hogy számukra megéri-e a dolog.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.