Déli Tenger

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 09, 2017 10:42 pm

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


Az ezüstös sárkány csak morgolódott, s hangosakat sóhajtott, miközben sérült válladat szemlélte. Mellső lábával dobbantott is egyet. A föld enyhén megremegett. A sziklafal melletti virágok megdőltek, majd újra kiegyenesedtek. Mikor újra dobbantott, már néhány kavics is felemelkedett a földről, s te is érezheted, hogy dobott egy enyhét rajtad. Nem nagyot, épp csak akkorát, hogy egy másodpercre meginogj. Eztán, továbbra is nagyokat prüszkölt. S lassan.. még közelebb hajolt letépett végtagod maradványához. Nézegette, méregette. Szemét folyamatosan a cafaton tartva diagnosztizálta azt. Majd enyhén eltávolodott. Hosszú nyakát visszább húzta. Kihúzta magát. újra méltóságteljes pozícióba került. Szárnyait a magasba nyújtotta, majd gyengéden egymásnak csapta őket, s újfent felmordult.
- Az az idióta, önfejű, agresszív, bolond! – fortyogott – Egyszerűen nem hiszem el! Hogy volt képes erre már megint?! Esküszöm az égre, hogy több olyan embert nem gyógyítok meg, amelynek ez a bolond rótt ki valami féle, sajátos fegyelmezést! Annyira unom már.. Ez a hirtelen haragú mamlasz.. egyszerűen kikészíti az idegeimet!
- Sumie- sama.. értem, hogy dühös.. de kérem.. ne térjen el a tárgytól..
- Milyen tárgytól?! Ugyanarról beszélek mint te. De ha félbeszakítod a gondolatmenetem, akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni. Mindenesetre, az az önfejű hallgatni fog tőlem még ezért. Nem járja, hogy csak úgy kedve szerint fegyelmezzen, vagy büntessen! Ez nem az ő dolga. Nem az ő feladata.
- Sumie – sama .. – próbálta csitítani az azúr nőstény, de sokra azonban nem ment vele.
- De várjunk csak... Mi van akkor, ha nem jogtalanul büntetett.. ha ez az ifjú tényleg elkövetett valamit?! Nem.. akkor a nagymester nem küldte volna el hozzám... hmm.. akkor mi lehet az oka? Mégis csak a benga- arany forrófejűségéből származna ez a cseppnyi probléma? – morfondírozott magában.
- Sumie- sama... Shou – t..
- Várj kedves, ne is mondd tovább. A te hangodat gyakran hallom. Viszont, vendégeinkét még egyáltalán nem is érzékelhettem. Sőt.. – pillant azon nyomban felétek – Még egy meghajlást se láthattam. – Majd ezzel a lendülettel, összeráncolta homlokát, s újfent közelebb hajolt hozzátok – Kicsi fiam.. hol marad az illem? Miért várod tőlem, hogy segítsek, amikor még csak nem is köszöntél? – kapta oldalra hepciásan tekintetét – Most komolyan el kell gondolkodnom rajta, hogy meggyógyítsalak – e. – dörmögte, majd egy pár pillanat után folytatta – De! Kérlek meséld el nekem, hogy... hogy is történt.. tudod.. ez az incidens – böködött orrával sérült vállad irányába. – Ja, és mielőtt elfelejteném! Kérném mostantól, hogy Úrnőmnek szólíts.. így talán tanulsz egy kis illemet.
- De Sumie- sama... - kezdett volna bele mondandójába.
- Csönd Yrmael! Nem tűröm a tiszteletleneket... – mordult az azúr felé. – Nos emelte tekintetét vissza irányodba – Hallgatlak... 
Nos, olybá fest, hogy a karodra még várnod kell egy kicsit. Előtte azonban, meg kell győznöd a gyógyító sárkányt is, hogy érdemes vagy a kegyeire. Tiéd a terep...

// Na, igen... most győzheted meg, ezt a sárkányt is Very Happy De mielőtt rosszul fognád fel, ez nem büntetés. Csupán jegyezd meg, a sárkányok olyanok, mint a begyöpösödött, lovagkori, sznob vénemberek. Vagyis, rettentő kukacoskodóak amikor az illemről van szó. Ezért vette kellően magára Sumie is, hogy nem köszöntél neki, legalább egy meghajlással. Persze, ő még kiengesztelhető. A karodat pedig szintúgy nem büntetésből nem kaptad még most vissza, csupán ezzel tényleg meg akarom veled jegyeztetni az illemet.. mert hidd el.. jobban jársz, ha még itt tanulod meg.. a későbbiekben sokkal nagyobb következménye is lehetne ^.^//  

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Nov. 14, 2017 7:36 am

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Bal vállam sebhelyének vizsgálata, közben a gyógyításomra megbízott sárkány zsörtölődve morgott még egy darabig. Nem tetszését és idegességét pedig jól demonstrálta egyetlen erőteljes lábdobbanással. Ami ugyancsak megrengette a talajt. Az általa keltett szél ugyan nem bírt elmozdítani, de a kőkerítésen száradó növények, elemelkedtek miatta a faltól. Ha nem lettek volna hozzá erősítve, egyenesen a földön kötöttek volna ki. Majd mikor elemelte előlem fejét, lábával ismét a földet büntette. Ám most még erősebb volt a rengés, mint a korábbinál. Ettől már az én egyensúly érzékem is kezdett cserbenhagyni. És megdőltem egy kicsit, a hátam mögött lévő többi emberrel egyetemben. Jobb lábammal gyorsan odébb is léptem egy 5 centivel, hogy a nagyobb terpesszel javítsak az egyensúlyomon, és állva maradjak.
* Úgy tűnik itt minden erőteljesebb lépés képes kisebb földrengést gerjeszteni. Jó lesz gyorsan hozzászokni ehhez, hogy ne essek, majd seggre valahányszor valamelyikük váratlan helyzetben csinál egy ilyet.
Újra közelebb hajolt, ám most nem hozzám, vagyis csak részben. Fejét elnyújtotta mellettem, a többiekhez és a leharapott végtagomat vette szemügyre, amit Toshigoro tartott a kezében. Miután azt is felmérte, ismét eltávolodott tőlünk, dühösen még szárnyait is összecsapta. Végül pedig szóvá tette idegességének okát, amit eddig magában tartott. Na, nem mintha nem tudta volna bárki is a helyszínen, hogy vajon mi a baja. Idegenvezetőnk egyből próbálta is csitítani. Amiből ismét egy hosszas párbeszéd alakult ki kettejük között. Amit mi csak egyszerű hallgatóként követtünk végig. Ám a végén már megint odáig fajultak el a dolgok, hogy el kell mondanom mi is történt Shou és köztem a tengerparton. De az ezüst sárkány sem vélekedett rólam a legjobban. És az eddig meg nem történt üdvözlés miatt rám is dühös lett. És egy igazán egyedi büntetést rótt ki rám. S bár az azúrsárkány próbált kiállni mellettem ismét elnyomta azt. De nekem már a szándéka is elég volt. Hogy valaki kiáll mellettem, az ő fajtájukból is. Vezetőjükkel, Hangaoval pedig már mindjárt ketten vannak.
Rögvest be is pótoltam, az üdvözlést. Lábaimat összezártam, kezemet pedig oldalamhoz szorítottam, majd egyenes tartással meghajoltam 45 fokos szögben.
- Üdvözlöm Sumie úrnő! A nevem Aokaze Atsushi, Konohagakuréből származom örvendek a találkozásnak! Sajnálom, ha tiszteletlennek tűntem. Mindössze csak nem akartam megzavarni a beszélgetésüket Yrmael-sannal. Nem akartam közbevágni. Utána pedig, a sebemet vizsgálta. A munkájában pedig ugyancsak nem akartam megzavarni. Utána pedig ismét beszélgetni kezdtek. Így inkább tovább vártam a megfelelő pillanatra. De most már látom nem így kellett volna eljárnom. - Az üdvözléssel egybekötött bocsánatkérés után felegyenesedtem.
- Ami pedig a kezem elvesztését illeti, amikor kikötöttünk a szigetükön Shou-san jött fogadni minket. Rögvest azzal kezdte a bemutatkozását, hogy hajónkat és a rajta lévő legénységet hullámsírba temette. Utána pedig odajött hozzánk is. Ő és én beszélgetésbe kezdtünk jövetelünk okáról. Majd egy kérdésére, számára nem tetsző választ adtam. Ezért büntetésül balkarom elvételével büntetett. Röviden ennyi volna a történet.
Miután mindent megtettem, amit az ezüstsárkány kért elcsendesültem és vártam mit reagál rá.

// Köszönöm a tanácsot. Igyekszem majd észben tartani, amikor egy új egyeddel találkozok. // 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 105

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 16, 2017 7:59 pm

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


A Konohai shinobi, méltóságteljesen meghajolt a szürke sárkány előtt. Majd nekifogott, üdvözléssel egybekötött bocsánatkérésének. A méltóságteljes lény, ezt egy szó nélkül hallgatta végig. Fejét magasban tartotta, onnan nézett le a kis csapatra. S figyelt.. hogy az emberek mivel próbálják kihúzni magukat a csávából. Tekintetéről tükröződött a mérhetetlen csalódottság. A bánat.. s a düh szürkés elegyének opál fénye vetült ki rá. Mintha.. kicsit le is nézett volna benneteket.. tán egy cseppet meg is vetett. Nem örült.. egyáltalán nem. Mégse szólt közbe. Csupán szemei kerekedtek enyhén ki, mikor meghajoltál. Majd azonnal vissza is rendeződött kifejezése az eredetibe.. mondhatni.. inkább vette ezt természetesnek, mint elképzelhetetlennek.
 Mikor befejezted mondandód első felét, dühös, s kisség lenéző tekintete megenyhült. Mikor felegyenesedsz, láthatod, hogy arcáról szinte teljes mértékben eltűnt a ború, s annak helyét az elégedettség vette át. Kicsit még el is mosolyodott.. Alig láthatóan. Mégis.. olyan megnyugtató volt a kisugárzása.. úgy tűnt.. ezúttal teljes sikert arattál.
Eztán kezed elvesztésének történetét ecsetelhetted.. újra. Mostanra már sokadszorra. Kívülről fújod már ezt az egész históriát.. s talán unod is. De legalább, neked is van végre egy igazán érdekes, s emberi lény számára hihetetlen kis mondád. Miközben mondod egymás után a szavakat, a szürke sárkány arca, megint változatosabbnál változatosabb formákat öltött. Felfedezhetted rajta mind a félelmet, a boldogságot, a dühöt, a megvetést, a félelmet.. s némi „hogy tudtam” filéinget. De mégis.. mire befejezted, s lezártad mondataidat, tekintetén egyetlen sötét árnyék ül. Düh. Aminek hangot is ad. Először csak erőteljes prüszkölésben.. s láthatod, amint orrából apró füstkarikák szállnak fel.. olyan, mint amikor egy nagyapa piázik...  majd meg is szólal.. nem kis ideggel hangjában.
- Hát ez tényleg hihetetlen. Az az őrült, idióta, önfejű, bitang arany bolond! El se tudom képzelni, hogy ilyen meggondolatlanul cselekszik, és megint csupán a munkát csinálja nekem. Úgy unom már a dührohamait. Annyira idegesít – mérgelődött.
Eztán láthattad, amint hirtelen elakad a szava. Megállt.. Türtőztette indulatait. Vett egy mély levegőt.. Majd még egyet. Arcáról elhessegette a kidagadó erek nyomait, majd visszavette méltóságteljes kifejezését. Eztán utoljára sóhajtott egyet.. majd közelebb hajolt.
- Jól van fiam. Rendben van. Meggyőztél.. de! Vigyázz a jövőben.. nem szeretjük a tiszteletleneket.. – sóhajtott újból, majd a leszakított karodat tartó társad felé nézett – Add azt ide. Ne fogdosd úgy mint valami nádpálcát! – mordult fel. Eztán elvette a véres végtagmaradványt. Két karma közé fogta azt, a könyök hajlatnál, majd hozzáillesztette a véres cafatokkal borított válladhoz. Egy enyhét prüszkölt.. még idegességének utójeleként. Eztán opálos szárnyát megrebegtette.. mintha kinyújtóztatta volna azt.. akár egy ember reggelente elnyűtt testét. Ezen cselekményt követően ráhajtotta repülést segítő végtagját összeillesztett testrészeidre. Körbefonta azt. Az egészet erőteljes zöld chakra lengte be. Hihetetlen látványt nyújtott, amint a smaragd színű energia beteríti a látótered egy részét. Melegséget árasztott.. nyugalmat. Mintha azt sugallta volna, minden helyre fog jönni.. minden meg fog oldódni. Tekintetedet magával ragadja a nem mindennapi látvány. az egész.. felfoghatatlannak tűnt... S csodálatosnak. Ritkán lát az ember is erős, s egybekoncentrált gyógyító chakrát. Csak a legképzettebb shinobik.. leges legkisebb száma lehet hasonlóra képes... és még ők se így. Ők nem gyakoroltak ezer éveket.. ők.. fel se érnek az ezer éves lényekhez. Egy ember.. nem sárkány.. más szinten van.. s ezt most te magad is, tökéletesen megtapasztalhattad.
Mintha.. lassan felsínylene nem kicsi fájdalom a válladba. Az eddigieknél jóval erősebben.. s a fájdalom folyamatosan növekedett... egész karodat átjárta a sajgó érzés. Várjunk csak.. igen.. az egész bal karodat. Újra érezted.. újra a tiéd volt. Újra hozzád volt csatolva. A fájdalom azonban elért egy kritikus pontot.. borzalmas érzés járta át egész lényed.. Beleremegtél. Majd az egész akár egy villanás, úgy kezdett el fokozatosan enyhülni, s beállni egy elviselhetőbb szintre. ezt követően, a szürke sárkány leemelte szárnyát rólad, majd hátrált egy lépésnyit. Ahogy bal feled irányába pillantasz.. karod ott van. Újra testedhez nőve.. újra a tiéd. Mozgatni még aligha tudod.. de érzed, hogy ott van.. érzed a zsibbadó fájdalmat, ami körbelengi.. s még érzed a hihetetlen erejű gyógyító chakra utóhatását.. elképesztő..
- A rehabilitációd nem lesz hosszú.. legalábbis nekünk, sárkányoknak nem. Neked viszont annál inkább –hallasz egy enyhe kuncogást, amint saját viccén derül az ezüstsárkány – Körülbelül egy évet fog igénybe venni, mire újra teljes funkcióban fogod tudni használni. Gyógytorna.. s folyamatos visszaszoktatás szükséges neki a mindennapokhoz. Vigyázz rá.. ne erőltesd túl, s azonnal se... mert az állapota omolhat.. sőt, teljesen funkcióját is vesztheti. Ez ugye annak a következménye, hogy nem azonnal lett visszaépítve.. de ne aggódj.. már közel a vége.. s minden hamarost megoldódik... – erőltetett egy keserédes mosolyszerűséget arcára a szürke sárkány. Eztán, azúr színű társára pillantott. Mikor tekintetük találkozott, mind a ketten megkomolyodtak.. majd bólintottak. Ekkor az azúr nőstény feléd pillantott.
- S akkor.. következzen az első próbád.. ami a... – mondatát nem fejezte be.
Ekkor mind a két sárkány fogta, s hátat fordított neked.. majd leültek. Ha oda is mész.. ha kérdezel bármit.. Nem reagálnak. Úgy csinálnak, mint akik nem hallanak. Észre se vesznek. Tudomást se vesznek rólad.
Ha kimész a sziklákkal körbeölelt területről, ott sincs ez másképp. Folyik az élet, mind sárkány végzi a dolgát. de tudomást sem vesznek rólatok. elsiklanak ittlétetek ténye felett.. mintha itt se lennétek.. akármit is csináltok.. nem reagálnak..
Nos.. mi lesz így veletek?
 
// Karodat ezennel sikeresen visszakaptad. A rehabilitációd, mire újra teljes funkcióban lesz használatos, egy évet fog magába ölelni. S ami most történik.. mi is az? Nem más mint az első.. a türelem próbája. A sárkányok teljes egy évig tudomást se fognak venni rólad.. (a karaktered, amennyiben nem találja ki a próba lényegét, ilyen részletesen nem tudhat róla. Sőt, azt se tudhatja, hogy mennyi ideig is fog tartani. Csupán azt találhatja ki a logika alapján, hogy mivel egy év a felépülése, ennyi idő múlva jó lenne visszamenni a gyógyító sárkányhoz) .
Kérlek, a postodban írd le, hogy pontosan mit is csinálsz az egy év alatt. Hogyan élsz túl, hogyan viselkedsz. Mit is csinálsz. Szép hosszú postot kérnék, ezen részek leírását viszont teljes mértékben rádbízom. De egy sárkánnyal se létesíthetsz kontaktust.. ugyanis ők, nem fognak figyelni rád, akármit is csinálsz. //
EDIT: ebbe az egy évbe beleírhatsz egy tanulást, úgy akár egy élménybe, és egy Staff tag majd leelenőrzi^^ természetesen a szintednél ne nagyobb színtű technika legyen //

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Nov. 24, 2017 9:27 pm

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


// A történet bővítésre került. //
 
Kiengesztelő gesztusomat az ezüstsárkány jó szívvel fogadta. Levette vállamról a véres fáslit, majd Toshigorotól elkérve bal karomat visszaillesztette hozzá. Majd szárnyával körbefogta, eltakarva a kíváncsi szemek elől. Pár pillanat múlva vakító zöld, fény áradt a szárnya mögül. Ami a gyógyításnál használt, chakrából áradt. Miközben pedig a fényt csodáltam kellemes melegség járta át a sebemet. Majd zsibbadást éreztem balkarom ujjaiból. Megkönnyebbültem a végtagom érzékelésétől. De amint elvette a sárkány a kezét elmondta mellé a rossz hírt is. Bár nem volt az olyan rossz. Mindössze csak türelem kell, hozzá. Majd elkezdték elmondani, hogy most mi fog következni. De félbe is hagyták és elfordultak tőlünk. Hiába is próbáltam akármilyen illedelmesen megszólítani őket, nem válaszoltak. Így eldöntötte a csapat, hogy ideje indulni. Ám előtte még a hátizsákomból elővettem, az elsősegély készletemet. Abból pedig egy csomag kötszert. Majd egyik társam segítségével felkötöttem, hogy ne lógjon. Majd még utoljára odafordultam a két sárkányhoz, és ismét meghajoltam.
- Köszönöm a segítségüket Sumie úrnő, Yrmael-san!
Választ most sem kaptunk. Le kellett vonnunk a tényt, a sárkányok ignorálnak minket. S hogy ennek valami köze van a próbánkhoz.
- Most mi legyen kapitány? - kérdezi az egyik matróz
- Hagyjuk el a szigetet, amíg lehet. - felel egy másik a kérdésre
- Annak semmi értelme! Te is láttad hol jöttünk át. Az Azarashi nélkül lehetetlen a feladat. Egy tutajjal ott nem kellhetsz át.
- Atsushinak igaza van. Várnunk kell! De mi lehet a céljuk?
- Ha engem kérdezel ez a teszt több dolgot is felmér bennünk. Egyrészt a türelmünket, másrészt, hogy olyanok vagyunk e, mint ahogy azt Shou-san leírta. Be kell illeszkednünk a szigetre. Úgy hogy a lehető legkevesebbet formáljuk át. Illetve egymással sem szabad hadakoznunk. Most az lenne a legcélszerűbb, ha visszatérnénk a partra és ott táboroznánk le. Útközben pedig gyűjtsünk gallyakat a tábortűzhöz.
A csapat úgy is tett ahogy én mondtam, elindultunk visszafelé, vagyis reméltük mivel olyan sűrű a dzsungel. Szerencsére rátaláltunk az ösvényre, amin bejöttünk. A partra érve a fákat egy kupacba pakoltuk. Majd mentünk kókuszpálmát keresni. Én könnyedén felmásztam bármelyikre kéz nélkül is chakrám segítségével. Egyetlen jó kezem pedig elég volt ahhoz, hogy a fa termését leszedjem és ledobjam a többieknek. A gyűjtögetés után visszatértünk a táborozáshoz választott helyünkre. Elvettem egy gallyat a rakásból majd néhány méterre letettem a többitől. Utána egy kezemen létrehoztam a Hiken(lángököl) nevű technikámat. A katon chakrámat a kezembe vezettem, majd lángra lobbant. Utána elég volt megérintenem a gallyat már ropogott is a tűz. Kezemet egyetlen laza mozdulattal megráztam, és kialudt a láng. Evés után már készültünk is az alvásra. De előtte még megbeszéltünk egy éjszakai váltott őrséget, hogy ketten folyamatosan őrizzék a tüzet.
 
Az első héten a csapat nem nagyon, mert bemerészkedni az erdőbe. Csak a peremében kerestek száraz ágakat. Egyedül én voltam az, aki nem félt ismét visszatérni. Így rám hárult a feladat, hogy ivóvizet keressek. Szerencsére a közelben húzódó patak vize édes volt, és olyan tiszta hogy mindnet lehetett benne látni. Csak később derült ki, hogy a szigeten, minden patak vize iható. Az emberek ezután, már a patakig mertek bemerészkedni a szigetre. Mivel a kókuszgyűjtésen kívül nem sok hasznomat vették, így apró tárgyakat szedegettem föl a földről, bal kezemmel gyakorlás képen. Illetve tornáztattam azt. A második hétre már elég jól tudtam, használni az ujjaimat. És már nem is kötöttem fel. De nehezebb dolgokat még így sem emeletem. Viszont hogy legyen tető a fejünk fölött Toshigoroval úgy határoztunk le kell menni a víz alá és felhozni pár dolgot. A kapitánnyal és két emberével, felvettük a csónakot, felfordítottuk és úgy indultunk a tengerbe. A víz alatt nehezebb volt a mozgás a sűrűbb közeg miatt. De megérte mivel  A dolgon pedig csak tovább rontott az a tény, hogy a csónakot is vinnünk kellett. De még így is megérte mivel ennek köszönhetően tovább tudtunk a víz alatt lenni. Az elsüllyedt hajóhoz érve Toshigoroval kimentünk a csónak alól és beúsztunk a hajó rakterébe. Kezdetben köteleket és vitorlajavításra szánt ponyvadarabokat hoztunk fel. Kiérve velük a partra a köteleket kifeszítettük a part menti fák törzséhez. Áthúztuk rajtuk a ponyvákat, amiket a földhöz fogattuk nagyobb köveket használva nehezékként. Így már volt tető a fejünk felett arra az esetre, ha eleredne az eső. Következő alkalommal mikor tengeralatti sétára indultuk hordókat hoztunk vissza magunkkal, hogy tudjunk miben nagyobb mennyiségű ivóvizet tárolni. Szépen lassan napról napra, egyre több mindent hoztunk így fel a felszínre, amik segítettek nekünk az életben maradáshoz. És hogy kényelmesebb legyen egy kicsit az életünk pl.: edényeket, evőeszközüket. Készítettünk horgászbotokat és fontunk kosarakat is. Közben én folyamatosan szoktattam kezemet a súlyemeléshez. De nem emeltem többet 5 kg-nál.
 
A szigeten töltött második hónapban, mikor a táborunk már nagyjából készen volt ismét vettem a bátorságot, hogy elkezdjem felfedezni a szigetet. De most már nem ivóvizet keresetem. Csupán meg akartam ismerni a helyet. Miközben haladok bent a sűrű dzsungelben, furcsa lábnyomokat találok a talajban. Amik jóval eltérnek a sárkányokétól, formában és méretben is. A lábnyom a macskafélék családjához tartozott.
* Ezen a szigeten élnek más ragadozók is a sárkányokon kívül? Akkor eddig miért nem találkoztunk velük? Bár eddig, ha mélyre hatoltunk a szigeten egy sárkány mindig volt velünk. A helyüket pedig biztos ők is tudják a táplálékláncban. Így a sárkányokat békén is hagyják. Ezek után óvatosabbnak kell majd lennünk. És ki kell találni egy jó módszert ellenük.
Mivel bal kezem nem volt 100%-os, így inkább nem kockáztattam meg egy találkozást velük. Ezért inkább visszatértem a partra. Oda érve tájékoztattam róla többieket. Este kivételesen nem Ayame járt a fejemben. Hanem azon tanakodtam, hogyan is tudnék fellépni a vadak ellen. Úgy hogy ne kelljen az életüket vennem. Késő estig virrasztottam, de végül eszembe jutott egy erre alkalmas jutsu. Másnap az ébredés után rögvest neki is láttam a próbálkozásnak, de kellett hozzá egy segéd. Így felkerestem a tábor egyetlen olyan tagját, aki nem sokat tud segédkezni testi fogyatékossága miatt. Szóval miután Sen’in igent mondott félrevonultunk a többiektől, hogy tudja koncentrálni. De ahogy megálltunk az öreg már bele is kezdett egy újabb csak 100-szor hallott történetbe, amit most 101-ik féleképpen mond el. Gyorsan beletörődtem sorsomba, elvégre valamit valamiért.
* Na, akkor most idézzük fel, hogyan is van az a Kanashibari(Paralizáció). Kapcsolatban kell lenni a célponttal. Lehet az közvetlen vagy éppen egy közvetítő segítségével. Majd a saját chakránkal körbe kell venni annak testét. Ezáltal tudjuk korlátozni annak mozgását. Na, eddig világos is most akkor jöhet a gyakorlat. Majd ráérek utána agyalni, mit rontottam el. Emlékezetből pedig úgysem fog elsőre sikerülni.
Jobb kezemmel megérintettem a velem szemben ülő öregember bal vállát. Majd chakrámat szépen lassan elkezdtem átvezetni az ő testére. Éreztem ahogy a chakra áramlik a testemben, majd a kezemen át távozik és Sen’inen kezd tovább haladni. Mikor már úgy éreztem elég abbahagytam a chakra kibocsátást és a már kint lévőre koncentráltam.
- Kérem, próbálja meg mozgatni a végtagjait!
Az öreg sikeresen meg is mozdította minden végtagját, még a farészeit is. Egyedül csak a nyakát tudta kicsit nehezebben mozgatni a megszokottnál. Látva a teljes kudarcot felhagytam a koncentrációval. Vártam egy fél percet majd többször megismételtem a folyamatot. De nem hozott egyik próbálkozás sem nagyobb sikert. Negyed óra után elengedtem segítőmet. A gyakorlás, noha nem hozta meg a várt eredményt, mégis közelebb juttatott hozzá. Mindössze csak le kellett vonnom a kudarcokból származó tanulságot.
* Vajon mi lehet a gond? Kevés a chakra, vagy annak egyenletes szétosztásával van a gond? A több chakra felhasználása ugyan kevesebb macerával jár. De ha a nagyja egy pontba koncentrálódik, azzal nem érek el semmit. Igen az egyenletes elosztást kell gyakorolnom.
Miután sikerült eldöntenem, hogyan is kellene tovább haladnom ismét ráhelyeztem kezemet Sen’in vállára. Lehunytam a szememet, majd elkezdtem áramoltatni a chakrámat. Éreztem annak egyenletes mozgását, és el is képzeltem azt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérintettem az öreget addig, amíg az szépen lassan végig nem terjedt testének felszínén. Noha nem láttam tudtam, úgy halad végig rajta, mint ahogyan a kiöntött víz is szépen lassan szétfolyik a padlón, beterítve azt.
- Kérem, próbáljon meg ismét mozogni!
Sen’in ahogy kértem ismét megmozgatta öreg tagjait. Bár most kicsit nehezebben mozgott és remegtek is a végtagjai.
- M...M...Mégis mi ez fiacskám?! – kérdezi kicsit riadtan - Mintha rab lennék egy börtönben és vasgolyók lennének hozzám láncolva.
- Nyugalom, nem kell megijedni, mindjárt elmúlik. - Nyugtatgatom miközben, felhagyok a chakra kontrollal. Utána máris úgy tudja mozgatni függelékeit, mintha semmi sem történt volna. Ezután még párszor megismételtem a folyamatot. Mikor ismét megálltam pihenni, visszatértünk a táborba ebédelni, ami a szokásos volt. Nyárson sült pisztráng, kókusszal és vízzel. Az elfogyasztása után, még maradtunk egy kicsit, hogy a többieket hallgatva kimossam fejemből azt a sok sületlenséget, amit Sen’in összehordott a tanulás közben. Valamint így legalább sikerült a felhasznált chakrám egy részét is feltöltenem pihenés közben.
Miután újra elszeparálódtunk, a többiektől ismét belefogtam a gyakorlásba. Az előző próbálkozások alapján már tudtam jól, hogy a technika alkalmazása már jó, csak kevés chakrát használok fel hozzá. Így is nem agyaltam túl a dolgot. Egyszerűen csak megérintettem az idős férfit. Majd a korábbi próbálkozásoknál használt chakra mennyiség többszörösét áramoltattam át testemből Sen’in testére. És egyenletesen elosztva végigvezettem annak felszínén.
- Rendben, kész vagyok. Kérem, mozgassa meg valamelyik kezét vagy lábát!
A férfi próbálkozott, kicsit még el is vörösödött az erőlködéstől. De nem ment vele semmire. Egyetlen tagját sem tudta megmozdítani. Csak mikor már elvettem kezét a válláról. A folyamatot még megismételtem párszor, hogy kizárjam azt a tényt hogy csak a vak szerencse miatt sikerült volna.
- Köszönöm szépen a segítséget! Remélem, amit ma tanultam még a hasznunkra fog válni amíg, a szigeten vagyunk.
De jól tudtam ez így még kevés lesz. A ragadozók úgysem fogják hagyni, hogy megérintsem őket. De a további gyakorláshoz Sen’in helyett megteszi majd, egy kisebb állat is. Másnap, ahogy elterveztem, bevettem magam a dzsungelbe. Jó mélyre mentem, hogy a többiek ne ijesszék el az állatokat. Végül elrejtőztem egy faágon. Majd vártam, hogy mikor téved arra egy aprócska erdőlakó, akin tudok gyakorolni. Az elején még szerencsém volt kb. negyed óra után egy nyúl tévedt arra. Szemem egyből fel is csillant a gyakorlás lehetőségétől. Chakrámat kivezettem testemből a nyulat célozva vele. De mire elérhette volna az már tovább is ugrált. Így újra várnom kellett. De a következő állattal is ugyan így végződött a dolog. Így mivel a távolságot nem csökkenthettem, attól tartva, hogy észrevesznek és megijednek inkább csalit kerestem. Jobban mondva élelmet, aminek elfogyasztása közben, pár percig nyugton maradnak. Néhány bogyót találva vissza is tértem a helyemre. Majd pár szemet leejtettem a földre, és ismét vártam, hogy jöjjön valami. Most egy sün jött a frissen kihelyezett csalira. Miközben ő jókedvűen falatozott én erősen koncentráltam. Chakrámat vezettem a mit sem sejtő állatka felé. Aki egy pillanatra felnyüszített, majd állt mozdulatlan pár másodpercig. De utána összegömbölyödött félelmében. Bevette magát a biztonságot nyújtó tüskevárába. Negyed óráig nem mozdult. Majd végül ellenséget nem találva maga körül lassan elsomfordált. Én pedig hagytam elmenni, nem ijesztgettem tovább. Ezt még megismételtem párszor a nap folyamán. Majd az azt követő napon is, de akkor már ismét nem használtam csalit.


A Kanashibari jutsu elsajátítása után a hely felfedezésével foglalkoztam, szabadidőmben. Az itt töltött másfél hónap után, már ismertem a sziget északi részét. Az egész szigetet 5 részre osztottam szét. Északi, déli, keleti, nyugati és a sziget közepén lévő hegy. Az eddig felfedezett terület a sziget 1/5-ét tette ki. Ha pedig utazgatásom közben találkoztam egy-egy sárkánnyal fejbiccentéssel és egy ”Üdvözlöm!”-el köszöntöttem őket. Válasz viszont sosem jött. Ám egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy valaki figyel, mikor egymagam vagyok. Egyik nap a tábori megbeszélésen eldöntöttük, hogy a hajószakács velem tart és keresünk ehető zöldségeket és fűszernövényeket. Gyümölcsök ezen a részen nem nagyon voltak, egyedül a kókuszpálmák a parton. Illetve néhány bogyóbokor, de azokat nehéz volt megközelíteni mivel szúrós növényzet nőtte körül. A többihez viszont jól jött szakértelme mivel főzni én nem tudok. Így pedig az annál használt alapanyagokhoz sem. Így arra jutottunk, hogy a férfi elmondta milyen helyeken nőhetnek ilyen növények én pedig elvezettem őt az olyan helyekre, amik a legjobban hasonlítanak az általa leírtakhoz.

- Ezen a helyen a babér fát keressük. A név ne tévesszen meg. Lehet hogy fa, de a mérete nem nagyobb egy bokortól. Lombkoronája sűrűn nőtt. Levele sima és hosszú, kicsit hasonlít egy lándzsa végére. Nem mellesleg a levele az, ami kell nekünk.
- Rendben! Most már tudom, hogy mit kell keresnem.
Eztán elkezdtük keresgélni az említett növényt. Ha valaki megtalálta akkor az szólt a másiknak és begyűjtöttük a termését. A babérlevélen kívül sikerül szereznünk koriandert, fűszerköményt, bazsalikomot. Zöldségekből burgyonyát, babot, zellert. A táborban a többiek nagyon megörültek mikor látták, hogy a kosarak nem üresek. Végre lesz íze az ételnek és nem csak hal lesz és kókusz.
 
A sziget keleti ötödének felfedezése közben egyik nap 2 gyermek vidám kacagását hallottam a sziget belseje felől. Elsőre meg is lepődtem, azon mégis hogy lehetnek itt gyerekek. Így engedve kíváncsiságomnak elindultam abba az irányba afelől hallottam őket. Ám a hangok sokkal gyorsabban közeledtek felém, mint ahogy én sétáltam feléjük. Végül a nevetés beszélgetésbe ment át:
- Gyerünk Rassei! Kapj el, ha tudsz! Vagy máris kifáradtál?
- Hahaha! Csak szeretnéd Shiro. Mindössze csak adtam neked egy kis előnyt.
Majd megjelenik a fák között repkedve két kissárkány. Termetük nem nagyobb egy nagyobb méretű kutyánál. Egyikük testét teljesen fehér, míg a másikat lila pikkelyek borítják. Így nem volt nehéz megfejteni melyikük melyik. Annyira belemerültek a játékba, és a fák kikerülésébe, hogy észre sem vettek. Csak mikor rájuk köszöntem.
- Sziasztok!
Hangom hallatán fejüket felém fordították, majd megálltak. Meglepettnek látszottak, mint akik nem számítottak arra, hogy emberrel találkozhatnak. Valószínűleg nem gondolták, hogy majd valaki az emberek közül elkezdi bejárni a szigetet. Néztek egy kis ideig, majd egymáshoz repültek. Aztán elfordulva sugdolóztak. Vállukon át visszanéztek rám majd ismét egymásra és azzal a lendülettel gyorsan elrepültek a lombkoronaszint mögé. Onnantól pedig a hangjukat sem hallottam. Valószínűleg jó messze repültek tőlem. A későbbi hetekben hiába füleltem miközben azon a részen jártam, többet nem hallottam a hangjukat.
 
Az ötödik hónapra már a sziget déli felét térképeztem fel. Ám innen már visszajárni a táborba nem volt olyan egyszerű. Csak az oda út beletelt fél napba. Igaz nem rohantam csak normál tempóban gyalogoltam. Így csak 3-4 naponta tértem vissza a táborba. Az első egyedül töltött éjszakám a szigeten izgalommal töltött el. Kíváncsi voltam vajon milyen lehet itt az éjszak az élet. Mivel a táborunkat az állatok messze elkerülik a matrózok folyamatos beszélgetésétől. De mivel most egyedül voltam, ez a veszély nem áll fenn. Felmásztam egy nagyobb fára és hangtalanul ültem az egyik ágán. Az éjszaka közepére a kezdeti izgalom alább hagyott és kezdett csalódásba átmenni. Mivel az éjszakai élet olyan volt, mint a Konoha melletti erdőkben. Ami inkább csak honvágyat keltett bennem. Csak baglyok, rókák és más hasonló éjjeli állatok hangját lehetett hallani. De egy sárkányt sem. Hozzánk hasonlóan ők is inkább nappali lények, akik csak ritkán vannak fent éjszaka. A többi éjszakát viszont már végigaludtam. Egyik nap mikor a déli erdőt jártam, váratlanul egy tigris keresztezte utamat. Eleinte csak farkasszemet néztünk egymással. Valószínűleg meglepődött mivel embert azelőtt még sosem látott.
- Remélem ott is maradsz és békén hagysz. Bár ha nekem rontasz, akkor majd a Kanashibari jutsutval mozgásképtelenné teszlek. De azért remélem, hogy erre nem kerül sor és képesek leszünk békében élni egymás mellett, mint a sárkányokkal.
Tétlensége nem tartott sokáig. Elkezdett tisztes távolból körbejárni közben morgott. S ahogy ő járkált körbe fordultam vele én is. Nem akartam, hogy vakfoltomba kerüljön. Miután megtette a kört elüvöltötte magát, majd nekem rontott. Szerencsére már felkészültem erre. Chakrámat kivezettem testemből az állat felé, majd ahogy elérte végigkúszott testén és mozgásképtelenné tette. Innentől kezdve már csak morogni és üvölteni tudott.
- Látod én kértelek, hogy ne támadj meg. Most már fogoly vagy.  Csak nyugi nem bántalak, amint biztos helyre értem elengedlek.
Lassan elkezdtem hátrálni az egyik fa mellé. Mikor odaértem mellé lábamba is vezettem a chakrámból és felmásztam a segítségével a fára. Mikor elég magasra értem, megszüntettem a jutsut a tigrisen. Aki ekkor már annyira ideges volt a fogságtól, hogy teljes erővel nekiment a fának, amire felmásztam. Próbált felugrani és elkapni, de nem sikerült neki túl magasan voltam. Hagytam hagy dühöngje ki magát és, amikor elment és is visszatértem a földre. A későbbiek folyamán, mikor a hegy lábánál jártam egy barlang bejáratára bukkantam. A járat akkora volt, hogy az általam ismert legnagyobb sárkány Shou is minden gond nélkül befért rajta. Persze csak gyalog. De a kisebb példányok biztosan be is tudtak repülni. Az egész egy hosszú folyosó volt, aminek a végén kék és zöld fények világítottak. Az ismeretlen félelmetes és hívogató is volt egyben. De még nem mentem be, hogy ott is szétnézek várni akartam vele, amíg teljesen meg nem ismerem a sziget felszínét. Időm van rá bőven, hogy bejárjam a sziget minden zugát.
 
A déli rész megismerése után a sziget nyugati részét kezdtem körbejárni. Ez a hely sem tért el semmiben az előzőektől. Az erdők hatalmasak voltak, bennük pedig kitaposott ösvények. Persze nem embereknek szabva, hanem sárkányoknak. De ahol egy sárkány elfér ott egy kis ember is. Elszórva pedig akadnak hatalmas mezők. Egyszer mikor az egyik ilyen csapáson sétáltam, távolban csobogó víz hangjára lett figyelmes fülem. A hang az ösvény irányából jött így követtem azt. Ahogy haladtam a hang egyre erősebb lett. Végül az út végére érve csodás látvány fogadott. Egy tó volt az erdő közepén, amit egy kisebb tisztás választott el a fáktól. És a hegyből jövő vízesés táplálta. A vízparton és a vízben is sok állatot lehetett látni. Volt aki hűsölt volt aki úszott is. A tó közepén pedig egy aranysárkány mártózott meg a vízben. Elsőre azt hittem Shouval találkozok. De ez az egyed kisebb volt nála. Alakja pedig kecsesebb. ránézésre egy nőstény volt a vízben. Viszont nem vagyok eg nagy sárkányszakértő, hogy biztosra tudjam.
- Jó napot kívánok!
Köszöntöm, ahogy a víz mellé érek. Ami olyan tsizta volt, hogy láttam az alját még méterekkel beljebb is. Úgy döntöttem, ha már itt vagyok kár lenne nem ki használnám a lehetőséget. Így levettem ruháim, alsóneműm kivételével és bementem a vízbe. Mikor megmártóztam benne kellemes érzés járt át, igazán felfrissített. Nyugodtan úszkálgattam, mikor megláttam, hogy egy tigris úszik felém. Rögtön meg is álltam és csak egy helyben tapostam magam alatta vizet, hogy ne süllyedjek el. Kicsit féltem, attól hogy majd úgy járok, mint múlt hónapban az erdőben és megpróbál megtámadni a vízben. Ám legnagyobb meglepetésemre az állat nem is mordult fel. Csak nyugodtan elúszott mellettem.
* Huh még egy kellemes meglepetés. Vajon a hely teszi, hogy itt ilyen békés? Áh nem inkább a sárkány miatt ilyen nyugodt. Biztos ő is tudja milyen helyen van a táplálékláncban ezért féli és tiszteli őket. Valószínűleg csak miatta nem támadott meg engem vagy egy más állatot. Újra és újra bámulatba ejtenek ezek a lenyűgöző lények.
Rövid ám annál kellemesebb fürdőzés után kimentem a partra és miután megszáradtam. Felöltöztem és folytattam amiért jöttem a sziget további megismerését. A hatodik hónap végére már az egész szigetet jól ismertem.  Egyedül két helyen nem jártam csak. Az egyik az utólag felfedezett hatalmas barlang, amibe gyakran jártak a sárkányok. A második pedig a sziget közepén lévő hatalmas hegy, ami a felhők felé kapaszkodik.
 
Mivel a sziget felszínét már jól ismertem, eljött az ideje, hogy megnézzem mi van a barlangban. Először megálltam a hasadék peremén, úgy néztem végig a sötét járaton. Melynek a végét furcsa színű fények jelezték, egy kék és egy zöld. Kíváncsiságom csak tovább nőtt a fények láttán. Lábaimat pedig vitte előre a tudásvágy. A sötét lejtős folyosó közepétől a kezdetben gyenge fények ereje egyre erősebben világította be a járatot. S nem messze a végétől már lehetett azt is látni, mik a furcsa fényeknek a forrása. Két nagyobb kristály állt ki a falból, azok árasztották magukból a fényt. Mögöttük egy hatalmas kőboltív volt, mögötte pedig egy grandiózus méretekkel rendelkező terem.
- Szép jó napot! Remélem nem zavarok.
Köszönök, ahogy átlépek az ominózus bejáraton. Válasz a már jól megszokott módon nem érkezett. De ki sem küldtek így bátorkodtam még beljebb merészkedni és körültekinteni. A teljes helységet olyan különleges kristályok világították be, mint amilyenek az ajtónál is voltak. Voltak amik a földből nőttek ki, voltak amik a falon díszelegtek és voltak amik fejjel lefelé nőttek ki a plafonból. Utóbbiak látványa kicsit olyan, volt mintha csak az éjszaki égbolt csillagait láttam volna. A teremben közepes méretű sárkányok repkedtek a fejem felett. A nagyobbak, csak gyalog közlekedtek. A nagy terem mennyezetét sárkányalakúra faragott tartópillérek, segítették és akadályozták meg a beomlásban. A falakat domborművek díszítették, melyek legtöbbje ugyan azt a két sárkányt ábrázolták. Mintha csak életük történetét mesélték volna el. Elkezdtem körbejárni a termet és végignézni minden ilyen képet. A terem másik végébe érve egy nagyobb emelvényt találtam. Fent a tetejében, a fal mellet pedig egy sárkányszobrot találtam, ami egy tekercset tartott. De ezek közül egyik sem az volt, amit a tárgyalásnál láttam.  A csarnok körbejárása után visszaindultam a felszínre.
 
A nyolcadik hónap felénél járva a matrózok kezdtek egyre nyugtalanabbá válni, honvágyuk miatt. Sokan unták már, hogy a sziget önkéntes rabjait játsszák. Végül egyik este a tábortűz mellett fel is szólaltak:
- Kapitány mégis meddig kíván még a szigeten tartózkodni? A sárkányok még csak ránk sem bagóznak.
- Sajnálom. De erre nem tudok választ adni nektek. Csak annyit tudok biztosra mondani, hogy amíg nem tudunk olyan vízi szállítóeszközt építeni, ami biztosan át tud minket vinni a ködön addig esélytelen.
- Mégsem tűnik úgy, mint aki nagyon gondolkozna a megoldáson…
– Ha szabadna közbeszólnom. – Vágok a férfi szavába. Mivel látom, hogy maga Toshigoro sem nagyon biztos abban, hogy mit válaszoljon.
– Persze szólj csak elvégre miattad kerültünk ebbe a helyzetbe!
– Teljesen igazatok van abban, hogy ránk sem bagóznak. És a honvágyatokat is megértem. De nem megoldás a veszekedés. Toshigoronak igaza van, egy nem ilyen útra tervezett bárka könnyen válhat a hullámok martalékává főleg olyan veszélyes vizeken, mint a ködben. Kérlek legyetek még türelemmel Legalább addig, amíg a kezem meg nem gyógyul. Addig adjatok még haladékot. Ha még utána sem állnak szóba velünk segítek a hajó elkészítésében. Viszont amíg az idő el nem jön, addig csak a terveket készítsétek el. Egy jó strapabíró hajó terveit.
– Nos, ez így megfelel nektek? - a nyugtalankodó matrózok összeültek és sugdolózni kezdtek - Köszönöm Atsushi, hogy segítettél lecsendesíteni őket!
– Az én hibám ez a helyzet. Természetes, hogy próbálok segédkezni a megoldásban.
- Rendben elfogadjuk a feltételeket.
Szerencsére ez egyszer sikerült lecsitítanunk a hőbörgő embereket. De azt nem tudhatjuk meddig fog tartani ez az állapot. 


A kilencedik hónapban abbahagytam a meditációs gyakorlatot, amikor már elég erősnek éreztem a kezemet ahhoz, hogy megmásszam a hegyet. Amit szándékosan nem másztam meg eddig chakrám segítségével és fedeztem fel. Végig erre a pillanatra vártam. Hogy majd ha a bal kezemnek edzés kell, legyen plusz hajtóerő, ami a csúcs felé segít. Nap mint nap elindultam a hegy lábától mindig ugyan azon a ponton. Majd mikor erőm végéhez értem egy kunait szúrtam be, hogy majd másnap tudjam előző nap meddig jutottam. A kunai így került napról-napra, hétről-hétre egyre feljebb a földtől. Közben olykor megpihentem a szirteken, ha elértem egyet. Volt amelyiknél barlang is volt. De azokat a sárkányok használták fészekként. Az egyéb szirteken pedig további hasznos növényeket lehetett találni. Volt ahol olyan gyógynövényeket, mint amiket Sumiénél lehetett látni és olyan is volt ahol gyümölcsfákat lehetett találni. De voltak olyan szirtek is, amik azért voltak, hogy a sárkányok megpihenhessenek. Némelyikre, ha az ember jó időben érkezett meseszép látványtárult elé. Egyszer sikerült is elkapnom egy ilyen pillanatot. Már a Nap lemenőben volt a távoli horizonton, amitől a kék tenger olyan lett volna mintha egy narancsfolyosót építettek volna a naphoz. Ha egy kicsit jobban belemerültem volna a látványba talán még el is hiszem, hogy ha végigmegyek rajta akkor eljutok a Naphoz. De ilyen őrültséget szerencsére nem kísérletem meg. Annyira nem tudott megbabonázni a látvány.

 
Egy hónap múlva végre sikerült megmásznom a közel 3500m magas hegyet. A csúcson pedig valami igazán csodálatos dolog várt rám. Egy szoborcsoport két sárkány és egy tojás, melyek megvannak akkorák, mit a faj legnagyobb egyedei. A szobrok pár méterrel magasabban vannak a talajtól. Amiket egy két méter széles vízgyűrű ölel körül. A víz hőfoka, szemmel láthatóan is jóval melegebb, mint lennie kéne. Nem fortyog, de azért néhol lehet látni, hogy gőzölög. Rögtön rájövök, hogy ez is egy szent hely a sárkányoknak. Ahol nekem valószínűleg ugyancsak nem, lenne szabad jelen lennem. Ám itt is megadom a kellő tiszteletet. A zarei módszert használva meghajolok a szobroknak. Lassan letérdelek, majd sarkamra ülök, térdeim kicsit szét vannak tárva. majd bal és jobb kezemet egymás után a földre helyezem, háromszöget formázva velük. Majd lassan felső testem is indul utánuk és meghajlok. Miközben pedig a meghajlásból felemelem a fejemet, észreveszek valami újat a szobrokkal kapcsolatban. Hogy a két sárkány alakra olyanok, mint a hegybelsejében lévő sárkányok a fal domborműképein. A tiszteletadás után még gyönyörködök kicsit a mesterműben.  A számomra kényelmes lótuszülésben. Idővel a sárkányok vezére Hangao is megjelent a szentéjnél.
– Kellemes Délutánt Hangao-sama!
Köszöntöm, miközben ő hangtalanul lehelyezkedik a számára kényelmes pozícióban. Hátsó lábait guggoló helyzetben vannak, hosszú farkát egyszer körbetekerte maga körül. Mellső lábai pedig kiegyenesedve támasztják alá felsőtestét. Majd hosszú nyakát ő is leereszti, álla majdnem érinti a talajt. A meghajlás után pedig visszaegyenesedik tiszteletet parancsoló pozícióba. A szentély és a hegy elhagyása előtt ismét meghajolok a zarei módszert alkalmazva, majd elindulok lefelé.
 
A szigeten élés megszokottá vált számomra. Nem is csoda hiszen, már majdnem eltelt 1 év azóta, hogy lábunk először taposta a sziget partjának homokját. Bal kezem, pedig ahogy gyógyítóm Sumie mondta az eltelt nagyjából 12 hónap alatt már majdnem 100%-osan működött. Igaz a gyógyulás lassú folyamat volt. De az eredményt mi sem mutathatja jobban, minthogy megmásztam a sziget hegyét. Ám az hogy én mit gondolok és érzek az jelen esetben közel sem elég. Ez nem olyan, mint a láz. Amiből érzem, ha kilábalok. Most igenis fontos, hogy lássa egy szakképzett gyógyító is és kiértékelje. Ezért egyik nap elindultam vissza a gyógyító kertbe. Hogy megmutassam magam a sárkánynak. Noha az sem biztos, hogy hajlandó megnézni. De mégis elindultam, hogy megpróbáljam hátha mégis hajlandó fogadni. Ahogy haladtam az erdőben ismét meghallottam a gyermeki kacajokat. Most már tudtam jól, kikhez is tartozik a hang. Hogy ne ijesszem el őket ismét, most megpróbáltam csendben megközelíteni őket. A két kis sárkány ezúttal az egyik patak vizében játszottak, fröcskölték kergették egymást. Pont olyanok voltak, mint az embergyerekek, ha a vízbe mentek. Korukat nem is tagadhatták volna le. Az egyszerű kergetőzés viszont átment egy hevesebb fogócskába. Látva, hogy milyen jól mulatnak nem akartam őket megszakítani benne. Mert valószínűleg ismét csak tovaszállnának, amint meglátnak. Így inkább a bokrok takarásában hangtalanul tovább indultam eredeti célom felé. Rövid séta után megpillantottam a hatalmas kőkerítést, mely nagyobb volt az erdő fáinál is. Végigsétáltam a morózus sziklák mellett, amíg el nem értem a bejáratot. Szerencsém volt a szürke sárkány éppen bent tartózkodott. Megálltam a bejárat előtt, majd meghajoltam.
- Jó napot Sumie úrnő! Remélem nem zavarok?
Ezután meghajlásban vártam, hogyan reagál a sárkány. Hajlandó fogadni, vagy továbbra sem vesz rólam tudomást.  

// Tudom a vége kicsit elharapott lett. De nem volt használható ötletem, amivel tovább lehetett volna nyújtani. Ami pedig eszembe jutott ahoz szükségesek lettek volna a sárkányok. De ők ugye nem kommunikálnak velem.Sad //

Edit: A választott jutsu:
Kanashibari // Paralizáció



Ezzel a technikával a használó az ellensége testébe, pontosabban a teste köré irányított chakrával bénítja meg annak mozgását, amihez folyamatos koncentráció kell. A technika létrehozásához az ellenfél megérintésére van szükség, vagy egy közvetítő anyagra, amin át képes áramoltatni a chakráját a használó. Kivételesen magas chakrakontroll esetén a használó már képes érintés nélkül is létrehozni a hatást. Mivel a Kanashibari a támadó chakrájával blokkolja le az áldozat testének egészét, chakra felszabadításával lehet ellene küzdeni; azonos szintű használók esetén a hatás maximum pár másodpercig tart ki, ha az ellenfél próbálkozik megtörni azt.
Chakraszint: 250
Besorolás: C


A hozzászólást Aokaze Atsushi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 14, 2017 11:47 am-kor.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 105

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 26, 2017 10:44 pm

Üdvözlet!
Én vállaltam az iromány elfogadását, ellenőrzését, viszont sajnos arra kell, hogy kérjelek, hogy bővítsd kicsit. Ennél sokkal de sokkal többet foglalhat magában egy egy évet magáénak tudó poszt, nyugodtan engedd el a fantáziád. Ez az egy év és ez a hely tele van lehetőségekkel. A Sárkányok ugyebár nem foglalkoznak Atsushival, de ettől még megfigyelheti őket, ezen kívül az NJK-k is irányíthatóak ahogyan a sárkányok is, csupán meg kell tartani a mesélői utasításokat. A csapattal is sok dolog történhet, légy kreatív ^^ Felfedezheted akár a szigetet is, a sárkányok területe is bejárható, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják a karakteredet. Ismerkedjen meg a helyszínnel Atsushi. Sok mindent rejthet magába ez a hely, ne félj felfedezni. Ezek nincsenek megtiltva sőt!
Szerintem nyugodtan bontsd hónapokra az irományodat és fél élménnyi mennyiséggel próbáld meg kitölteni. Nem kellenek itt nagy események, egyszerűen csak lássuk, hogy az egy év alatt mennyi minden történhetett. Nem csak ültek és vártak. Akár minikalandokat is beírhatsz, melyekből a karakter következtetéseket vonhat le, akár csak annyit is, hogy "az élet szar Neutral " :DDDD Tehát érted...
A többi esetleges bakicska annyira nem gázos, egyedül a mennyiség ^^
Ha mást nem, legalább félszer ennyit még írj kérlek. Nem kell sietni, időd az van.


A sok mesélői reag nélkül hagyott hónapért pedig +20 Chakrát (623+20=643) és +16 TJP-t (44+16=60) hagyok jóvá neked kárpótlásul.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Hétf. Dec. 18, 2017 9:09 pm

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


Egy év. Nem rövid idő. De nem is túl hosszú. Pont elegendő, elképesztően sok teendő elvégzésére. Elménkben is nagytakaríthatunk eme időintervallum alatt. Ugyanis van, 365 napunk, hogy mindent helyre tegyünk önmagunkban. Barátságok szövődhetnek, vagy épp mehetnek romba. Egy kisebb társaság akár egy egész falut felépíthet, s e mellé még egy családias légkört is. Ennyi ideig, egy szigeten, az emberi civilizációtól távol.. mindenki kicsit másképp kezdi el látni a világot. Az elkényelmesedés itt még szóba se kerülhet. Nincsenek a ember körül a már oly megszokott tárgyai s eszközei. Magára van utalva. Vissza kell térnie gyökereihez. Újra fel kell fedeznie, mit egy ősembernek is kellett. A túlélést. Persze, ez egy shinobinak lényegesen könnyebb.. de mégsem a legegyszerűbb.. Azonban az ifjú Aokaze, s legénysége derekasan helyt állt ez idő alatt. Mint az teljesen várható volt, az embereknek rémes honvágyuk volt. De sajna tűrni kellett eme kínokat. A józan ész ugyanis azt diktálta, hogyha most elmennek, talán soha többé nem érintheti lábuk a civilizáció talaját. Így tűrtek.. És tűrtek...
A Konohai genin, az egy év rehabilitációs idő leteltével, melyet a gyógyító sárkány írt elő, vissza is tért megmentőjéhez.. hátha annak még van bármiféle mondanivalója. Ahogy beérkezett... Egy elég furcsa dolgon akadhatott meg szeme. A két sárkány, pontosan ugyanott és ugyanabban a pózban ült ott, mind mikor legutoljára látta őket. Hogy hogy van ehhez türelmük? Egy év.. egy ezeréves lények.. Elenyésző mennyiség. Szinte fel sem tűnik nekik. Ahogy az ifjú beért, s illedelmesen köszönt is, egyelőre reakciót nem láthatott. Így hát csupán várt egy kicsit, hasonló helyen, mint ahonnan elküldték. Meghajlását követően, alig pillanatok elteltével, a két sárkány szinkronban fordult vissza. Az ezüstös pikkelyű arcára, mintha némi büszkeség ült volna ki. De csupán pár pillanat erejéig. Eztán az azúr sárkány nyitotta szóra száját.
- ... Türelem próbája. Gratulálok kölyök. Átmentél. – villantott valami mosolyhoz hasonlatos dolgot.
Furcsa. Mintha ezt a mondatot, nem az elején kezdte volna. Talán.. ha gondolkozol, eszedbe juthat, hogy is váltak el útjaitok. Mily mondatot szakított félbe elfordulásuk, s az egész sziget feléd irányuló ignorálása. Na, igen.. Most fejezte be, amit ki akart préselni fogai között. Úgy tűnik, az első akadályt most sikeresen vetted.. na de mi lesz a többivel?
-
Nos, akkor a követke...
- Várj, kedves – szakította félbe a gyógyító – gyere ide egy csöppet – intett feléd szárnyával –  Muti meg a karod. Teljes valójában funkcionál? Nem recseg, nem kattog? Nem érzed úgy, mintha csótányok járkálnának a csontjaidon? Nincs olyan érzésed, hogy egy öregember visszeres kezét kaptad? Minden szipi- szuper, ugye? – böngészte tekintetével karodat. Amennyiben odamész hozzá, s megmutatod a sebedet, jó kedélyűen kacag fel – Nagyon gyorsan gyógyultok. Furi. de.. lehet ez is csak az én érdemem... sőt.. tuti. – nevetett – Jól van kedves. Ha bármi funkcionális hiba lenne, vagy ha az az önfejű, arrogáns bolond megint hentesesdit játszana, esetleg ha szervadományozó lennél.. Keress csak fel. Sok sikert a továbbiakban. – mondja s egy újabb halk kacaj sínylik ki fogai közül – de ha köszönés nélkül itt mered hagyni a szigetet... – harapta el a mondat végét – na, de Yrmael, folytasd, kérlek – emelte vissza tőled fejét, majd szépen lassan kinyújtóztatta végtagjait.
- Na, akkor ifjú. Kövess, kérlek. Egy újabb kellően furcsa helyre kell, hogy vezesselek. Következik, a szív próbája. – mondta majd ezüstös társa felé fordult, s illemtudóan lehajtotta fejét – Köszönök mindent Sumie-sama.. – a gyógyító erre csupán biccentett egyet. –Akkor, köves kérlek. –pillantott feléd, s szárnyával követésre intett. Amennyiben utána merészkedsz, lassan de biztosan, átvezet a között a két szikla között, mellyen bejöttetek. Majd maga mögé se tekintve halad előre. Amennyiben kérdezel bármit, ő illedelmesen válaszol rá. Ha nem teszed ezt meg, csendben telik majd utatok. Egy bő negyed órát gyalogoltok, egy már kijárt ösvényen. A már jól ismert erdőben. Patakok csörgedeznek.. Minden szép, s továbbra is kellően megnyugtató hatást kelt.
Az út, egy tisztásra vezetett. Távol állt mindentől, nem is volt túl ismerős számodra. Vagy ha az is lett volna, csupán látásból. időd itt nem igazán töltöttél. Ahogy kiértek a csepp területre, láthatod, hogy azt egy patak szeli ketté. Annak forrása is jól látszik, miként egy domboldalról csordogál le. A másik parton, egy nagyobb, karakán darab, fekete sárkány napozott épp. Feje kissé eldöntve feküdt el a zöldellő fűben. Teste nagyobb volt, mint akár a gyógyítóé, akár az azúré. S karakán vonásaiból meg is lehetett mondani, hogy most bizony egy hímmel nézel szemben. Mégsem volt egy hatalmas égimeszelő. Izmos teremtmény volt. Koromszínű pikkelyei lilás opálfénnyel csillantak meg a nap sugaraiban. A nőstény sárkány, határozott léptekkel közelítette őt meg. Átkelt a folyón, s amennyiben ódzkodsz, továbbra is jelzéseket tesz, hogy mindenáron kövesd. A patak túlpartjára átérve, az azúr színű lény, kellemesen letelepedett társa mellé. Leült.
- Gaho – sama... – hajtotta le fejét.
 - Yrmael... máris eltelt az az egy év? Pedig olyan jól aludtam – mondta rekedtes hangján a koromszínű lény, szemét még mindig ki nem nyitva.
- Kérem... fontos lenne.
- Értem.. rendben van. – mondta, majd szépen lassan felállt. Kinyújtóztatta elnyűtt végtagjait, megropogtatta azokat. Csak ekkor láttad, hogy mekkora különbség is van közte és az azúr között. Szemeit még mindig ki nem nyitva nézett feléd – Gyere, ide kérlek. – amennyiben úgy döntesz odamész, a sárkány nyakát addig nyújtja, míg tekintete egy vonalban nem lesz a tiéddel. Majd kinyitja szemeit. Csak ekkor látod igéző tekintetét. Az ibolyaszínben virító szempár. Mintha már láttál volna hasonlót. De mégis.. ez más. Annyival másabb. Szinte magával ragadja tekinteted.. s nem engedi szökni. Fogságba ejtett. Mozdulatlanná tett. Csak nézed, s bámulod. Elképesztő. Gyönyör. Hibátlan. Felfoghatatlan.  - Jó legyél... – mondja, majd orrával megbökte homlokod.
Hátraestél. Vagy nem is tudod mi történhetett. Érezted a zuhanást. Amint a föld maga felé ránt. Amint beszippant. S lassan elsötétül minden. Szédülsz. Fáj mindened.. s egyben nem érzel semmit. Fényt látsz s sötétséget. Amint egyik elem magába szívja a másikat. Majd.. már csak egy tompa fájdalom az, mely fejedet járja át. S mikor végre újra kinyitod szemeidet.. nem a koromszínű vagy épp az azúr sárkányt pillantod meg. de még csak nem is a szigetet. Ez Konoha. Azon belül is, az otthonod... 

// A postod szép volt, tetszett ^^ szépségesen jóvá is iratok neked érte 8 ch-t o.o //

Felírva ~ Jiraiya

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Dec. 29, 2017 7:29 pm

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A kőkerítés egyetlen bejáratában állva meglepetten láttam, hogy a két sárkány továbbra is ugyan abban a pozitúrában ülnek, mint amiben otthagytam őket. Egyedül csak az egyéves porréteg hiányzott róluk. Szemeim a meglepettségtől egészen kikerekedtek. De mielőtt még tátott szájjal kezdtem volna bámulni a lényeket gyorsan üdvözlöm őket. Miközben kiegyenesedek a két sárkány is visszafordul felém. Sumie arcán egy elégedettséget sugalló mosoly jelenik meg. Igaz csak egy pillanat erejéig, de azért észrevettem. Bár hogy miért volt azt nem tudhatom pontosan. Talán arra volt büszke, hogy sikerült egy kis modort nevelnie belém, vagy csak a gyógyuló kezem miatt. Ám először mégis a mellette lévő Yrmael szólt. Bár a szöveg kontextusból ítélve inkább csak befejezte azt, amit egy éve kezdett. Mert az aznap történteket még egy jó darabig nem fogom elfelejteni.
* Szóval jól sejtettem, hogy a türelmet tesztelik. Akkor többszörösen megérte a várakozás, és hogy sikerült lebeszélnem a többieket arról, hogy megpróbáljunk vissza térni az otthonunkba.
Az pedig hogy sikerrel teljesítettem a feladatot még nagyobb örömmel töltött el. És nem mellesleg némi pozitív energiával, ami reményeim szerint segít, majd a többi teszt teljesítéséhez. Ám mielőtt nekivágnék azoknak a szürke sárkány gyorsvizsgálatra hív, legyintve maga felé szárnyával. Hezitálás nélkül teszem egyik lábam a másik után közelítve a két sárkányhoz. Közben kérdésekkel bombáz, mint egy jó orvos a rendelőben. – Nem, szerencsére nincs semmi hasonló Sumie úrnő!
Válaszolok mikor megállok, majd levetem felső ruházatom, hogy megnézhesse hogyan forrt össze a seb. Miközben ő a sebemet vizsgálja én elmélkedek egy kicsit a sárkánnyal kapcsolatban.
* Egy éve is így beszélt? Mintha fiatalosabb szavakat használna, mint legutoljára. Persze nem gond, csak így nehéz elképzelni róla, hogy akár évszázadokkal is idősebb lenne nálam. Csak majd el ne felejtsem, hogy nem egy kortársammal beszélek és ne úgy válaszoljak neki, ahogy egyébként tenném egy korombelinek.
Befejezésképp a szürke sárkány visszaadja a szót azúr társának. Aki máris bejelenti, hogy visz a következő próbatétel helyszínére. Mielőtt még elindulnánk megköszönöm ismét, hogy meggyógyított. 
- Köszönöm kedvességét. De nagyon remélem Shou-sama nem kóstol meg újra. És legközelebb már csak egyszerűen azért jövök, hogy meglátogassam jótevőmet. Egyszer valamikor pedig majd meg tudjam hálálni azt, amit értem tett. Azt viszont megígérem, hogy mielőtt elhagynám a szigetet még eljövök köszönni. Addig is a viszont látásra Sumie úrnő!
Meghajolok, majd amint elindul Yrmael követem őt. Hamar kiérünk a gyógyító kertből az erdőbe. Ahol egy csapáson járva mutatja az utat. Az utazás közben pedig megpróbálok néhány kérdéssel enyhíteni kíváncsiságomon.
– Yrmael-sama kérem megmondaná tényleg egyhelyben ülték végig ezt az egy évet? Gondolom önöknek egy év nem sok idő, de azért mégis enni, inni és aludni még önöknek is kell ilyen hosszú időintervallum alatt. Vagy tévednék?
Alig negyed óra séta után el is érkeztünk célállomásunkhoz. Egy tisztásra, ami csak annyira volt ismerős, mint a többi hasonló mező, amit a hatalmas erdő magában rejt. A közel félméteres élénkzöld fűvel borított területet, kristálytiszta vizű patakocska szelte ketté. A másik oldalán pedig egy hatalmas fekete sárkány feküdt, aki méretben vetekszik Shouval. Testének vonásaiból jól kivehető, hogy most egy hímmel találkozok. Átkeltünk a keskeny patakon, amit az azúr sárkány könnyeden átlépett. Én viszont kénytelen voltam végigsétálni a felszínén chakrám segítségével. Ahogy odaértünk hozzá kalauzom meg is szólítja. Tanulva előző hibáimból nem várok az üdvözléssel, amíg el nem jön az ideje, inkább gyorsan meghajolok.
– Üdvözlöm! A nevem Aokaze Atsushi!
Közben a fűben fekvő sárkány válaszolt kísérőmnek. Ami hallatán néhány órája még biztosan meglepődtem volna. De ha képesek 1 teljes évig ülni és várni egyhelyben, akkor aludni miért is ne tudnának? Így ezt betudtam a sziget természetes, ám mégis természetellenes rendjének. Kisebb noszogatásra végül a sárkány felkelt. Ahogy megmozgatta végtagjait, ízületei hangosan ropogtak. Felém fordította fejét, noha szemei még mindig csukva voltak, amiket talán csak bántott a fény. De ennek ellenére jól tudta hol vagyok. Ez is mutatja milyen élesek a többi érzékszerveik is. Hívására természetesen közelebb léptem hozzá. Közben saját fejét is közelebb emeli hozzám. Majd mikor tekintete az enyémmel egy magasságba érnek kinyitja szemeit. A lila szempár egyből rabul ejtett. Nem úgy, mint szerelmem Ayame szemei, amiket önszántamból is képes lennék órákig csodálni. Most tényleg képtelen voltam akár egy pillanat erejére is félrenézni, még pislogni sem bírtam. Majd azokkal a szavakkal illetett mint jó anyám, mikor elindultam kisgyermekként az akadémiára. Majd orrával fejen bökött. Egyensúlyom elvesztve elkezdtem hátradőlni és a földre zuhanni. De nem értem talajra. Helyette végeláthatatlan sötétség vett körül, majd hirtelen fehér szinte vakító fény. Így váltakoztak folyamatosan, zuhanásom pedig olyan volt, mintha a végtelenségig is tudna húzódni. Hirtelen fejemben enyhe fájdalom üt, s a következő pillanatban már nem a szigeten voltam, hanem otthon Konohában. Saját házamban találtam magam. Körülnéztem és minden úgy volt, mint egy éve mikor eljöttem hazulról. Gyorsan kisiettem a bejárati ajtón az utcára és ott is körülnéztem. Itt is minden normális volt.
* Oh, még egy genjutsu, ami az otthonomat hozza vissza. Bár ez már jobban kezdődik mint legutóbb, amikor is az egész falut úgy mutatták be, mint amit feldúltak. A feloldásával kár is vesződni, bizonyára meghaladja a szintemet. Lássuk mit találtak ki a sárkányok. A szív próbája mi? Vajon mit kell majd kiállnom?
Ezen tanakodva elindultam a főutca irányába. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 105

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szomb. Dec. 30, 2017 8:42 pm

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


(EDIT: Bocsánat kihagytam)
Némileg értetlenkedve tekint hátra rád. 
- Persze, nekünk egy év, nem úgy mint nektek rövid életű embereknek, elenyésző. Így nem jelentett ez sem nagy kihívást. 
***
Furcsa érzés kerülget. Mintha egy álomból keltél volna fel. Mintha.. már egy teljes napja csak aludtál volna, és most hirtelen a nap fénye belevakított a szemedbe, s így felébresztett. Furcsa, az egyszer biztos. szédülsz. Émelyegsz..talán egy ici-picit még hányingered is van. valami nem olyan mint volt. Még emlékszel arra, honnan kerültél most ide. emlékszel a sárkányok szigetére..a legénységre..a gyógyítóra..az azúr nőstényre.. de mindenek előtt, a két magával ragadó lila szempárra...s a zuhanásra a sötétségbe. Arra, amint a fényt, lassan kebelezi be a koromszín világ. Mint te se tudod hogy hová..de mégis érzed, hogy egyre lejjebb zuhansz. Azonban a képek, mintha egyre inkább foszlanának szét. Tényleg mint amikor egy álomból ébredsz fel. Az a része, amikor megérkeztetek a szigetre, s az az előtt történtek szinte majd nemhogy teljesen kiestek. Csak foszlányokra emlékszel.. darabokra. De azokra majd nemhogy tisztán. az arcok szemed előtt elmosódtak, s a nevetések se csengenek már tisztán füledbe. valami más lett. S ez az érzés mely elfogott, most olyan furcsa. Miközben látásod folyamatosan tisztul, úgy fókuszálsz a megmaradt emlékeidre, s pörgeted le magadban azokat újra és újra. De valahogy sose ugyanazok történnek. Egy kicsit mindig változtatsz rajta.. egy kicsit mindig alakítod..egy kicsit mindig más lesz. Teljesen pontosan úgy, mint egy álomnál. Mégis biztos vagy benne, hogy nem álmodtad.. ha bár minden jel arra utal- lehet, hogy mégis az elméd játéka volt ez az egész? nem..az nem lehet.. a karod leszakadt..s te ott voltál. A legénységgel, s mindenki mással. Akkor mégis mi ez az érzés? miért nem tudod felidézni már az egész történetet? Genjutsu volna ez? Lehet..de akkor is.. miért ilyen pontos, s miért veszi el folyamatosan, s apránként az emlékeidet. Apránként? Igen.. észre veheted, amint lassan, egy egy emlék megint távozik a fejedből. Amint más gondolatok ütik fel fejüket, memóriádból kiszakad egy kis részlet. Két dolgot azonban sehogy se felejtesz el.. a szív próbája elnevezést.. s azokat a mámorító bíborszín szemeket. De akármennyire is veszted el képed a szigetről, s mindenről..egy érzés nem hagy nyugodni.. valami nincs rendben. s tudod, hogy nem nyugodhatsz meg, s nem temethetsz el mindent úgy akár egy álom. De... ha..ez mégis olyan.. akkor.. mi történt?
Ahogy viszont kilépsz a házból..furcsa mód semmi különöset nem tapasztalsz. A falu éli az életét, mint mindig. Emberek sétálnak, gyerekek játszanak. Tényleg semmi rendkívüli nem történt..ami még inkább erősíti benned a kételyt afelől, hogy te elmentél innen. De nem... biztos, hogy láttad a szigetet... tudod. Ezen gondolatokat azonban nem bírod kiverni a fejedből. Hinni akarsz.. de mégse tudsz... a jó s a rossz gondolatok emésztik egymást folyamatosan. Olyan ez, mint amikor a sötétség bekebelezi a fényt.
Volt már hasonlóban részed. De ez mégis más. Sokkal nyugodtabb. Sokkal valósághűbb... 
A főutca felé tartasz. Még mindig teljesen nyugodt minden. A főutcára kiérve azonban érdekes hang üti meg a fejedet. Nem más az, mint kedvesed.. aki neveden szólít. Őt azonban sehol sem látod. De mégis hív. Továbbra is, csak szólít magához. Folyamatosan, töretlenül..halkan. Senki sem figyel fel rá.. csak te. S ha követnéd a szólítását.. ő továbbra is csak hív magához. Egyre hangosabban hallod, miképp a házához közelítesz. Csak hangosabban..és hangosabban. Azonban, mikor eléred házuknak ajtaját, a szólongatások abbamaradnak. S némaság telepszik a tájra. Csupán a falu megszokott zaját hallhatod. Ha kopgsz, senki se válaszol. Így, ha belépsz, furcsamód, az ajtó nyitva van. Ha egy kicsit jobban megfigyeled, láthatod, hogy a zár el van törve. 
A házba belépve, először a padló szúrhat szemet. A földre írt szöveg. Talán filctoll..vagy festék... ki tudja. Az íráskép azonban nem szép... 

Ki most véredet ontja, s kinek te ezt áldozod, 
Legyen az bárkid,
Nem tehetett róla.
Miképp a hold fényét is nap adja,
Mást is a te életed kel fel újra.
Bocsásd meg a halált, s ő is megbocsájt néked.

Mit jelenthet ez? Furcsa szöveg, az egyszer már biztos. Értelme se sok van. Valami áldozati szöveg lehet tán? Vagy egy rituáléhoz kellhet? Ki tudja. De minél beljebb haladsz a házban, annál több helyre látod felírva. Van ahova filccel, van ahova fel van karmolva... különböző írásképekkel, különböző módokon vannak felvésve mindenhová. 
Amint a konyhába érsz, már csak egy nyitott ablakot találsz... s láthatod, amint valakinek a talpa a külvilágban földet ér, s shinobihoz méltó mozgással el is tűnik. Szinte nyomát is alig látod. Majd egy még furcsább dologra lehetsz figyelmes... pár vöröslő pöttyre a földön. S ahogy azokhoz egyre közeledsz.. még több lesz belőlük..vezetnek..egy másik szobáig. Ahol egyre csak gyűlnek. Egy kész tengert alkotnak. Ugyanazt a szöveget látod leírva, mint mindenhová. De csupán az első két sorát. Vérrel van írva... nem messze egy holttesttől. A felirat mellett, egy kés is hever..amellett pedig egy kunai. Mint a kettő vérben ázik....A halottat, ki pedig a vértenger közepén fekszik, azonnal felismered. Kedvesed az. Arca sápadt, szeme alatt hatalmas karikák ülnek. Pulzusa már nincs...de teste még meleg.. nem rég távozhatott el. Testén több helyen vágások ékeskednek..azokból ömlik a vér. Gyönyörű hajtincseit összeragasztja a nedű. Szemei még nyitva állnak, üvegesen mered maga elé. Az oldalén fekszik..egyik keze maga elé borulva, míg másik kinyújtva...kinyújtott kezében egy papírfecnit tart... a papírfecnin pedig egy házszám látható... s ugyanaz a szöveg mint máshol. Ismered a címet.. csupán pár utcára van innen... de mégis.. milyen őrült játék lenne ez? Nem más... mint a szív próbája... 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Jan. 06, 2018 10:34 pm

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
A szobában állva ahogy magamhoz tértem, még kicsit forgott velem a szoba. Amit a fekete és fehér örök kergetőzése okozhatott. Szédülésem tovább fokozta egy enyhe hányingerérzet. Ám ahogy tisztult a fejem a tünetek is kezdtek enyhülni, végül nyom nélkül eltűntek. A szigeten tett látogatásom emlékei pedig ezzel párhuzamosan kezdtek szétfoszlani. Lassan kezdtem azt is elfelejteni, amit biztosan tudok, hogy ez csak egy genjutsu. Miközben pedig továbbra is próbálkozok visszaemlékezni az elmúlt 1 évre csak a fekete sárkány szempárja jelenik meg, valamint az azúr színű hangja, amint azt mondja ”szív próbája”. Hirtelen elfog egy érzés, ami nem hagy nyugodni és egyhelyben maradni. Egyre csak azt sugallja, indulnom kell. Engedve a furcsa erőnek kimegyek otthonomból az utcára. Minden normális, az emberek fel-lejárnak a házak közötti sétányon. Szétnézek, majd tovább is indulok a főutca irányába. Menet közben pedig az jár a fejemben, hogy a szigetről megmaradt emlékeim a valóság-e vagy csak álmodtam.
* Ha álom volt akkor miért ilyen valós érzés? De akkor több és sokkal pontosabb emlékeknek kéne lenniük. Nem csak képeknek és foszlányoknak. Viszont a fantáziám nem olyan gazdag, hogy egy ilyen mesebeli világot álmodjak. De mégis, hogy utazhattam volna akkor vissza egyik pillanatról a másikra a szigetről? Várjunk a kezem… a kezem a bizonyítéka, hogy valóság volt és ez csak egy illúzió.
Menet közben pólóm ujját felhúzva megláttam a sebet, amit Shou pengeéles fogaival okozott mikor leharapta a kezemet. Majd Sumie erejével meggyógyította.  
* Tehát genjutsu!
Egy pillanatra újra ráeszmélek, hogy ez nem a valóság. De egy járókelő vállal nekem jön. Az ütközéstől figyelmem rá irányítom, és közben ismét elfelejtek mindent. Még az agyalást is, mintha soha meg sem történt volna. Életbe lépett a genjutsu ereje, ami el kívánja velem hitetni a szigeten élést. Ismét csak Gaho a fekete sárkány lila szemeit tudom magam elé képzelni és Yrmael hangját, amint azt a két szót mondja.

A főútra érve Ayame hangja üti meg a fülem, ahogy hív engem:
- Gyere Atsu!
Mint egy bolond kapkodom fejem minden irányba őt keresve a tömegben. De nem lelem sehol sem, ám továbbra is hívogat. Így fülemre támaszkodva elindulok a hang után. Fel sem tűnik, hogy végül már úgy követem a hangot, mint egy megszállott, vagy egy zombi. Csak a hangját követem, környezetemre rá sem hederítek. Azt sem tudom én kerülöm e ki a velem szembe jövőket, vagy ők kerülgetnek ki engem. Ez az agymosott állapotom addig tart, míg szerelmem hátához nem érek. Ahol játékosan hívogató lágy hangja teljesen elnémul. Nem szólít többet. Bekopogok kétszer, de válasz nem jön. Kezemet lassan a kilincsre emelem, és ahogy hozzáérek az ajtó lassan résnyire kinyílik. Ekkor már merészebben nyúlok rá és ahogy teljesen kinyitom azt belépek a házba. Közben látom az ajtózár tönkrement a nyelv a nem mozdul. Majd ahogy teljesen belépek az előszobába meglátom a feliratot is a padlón. Végigolvasom a szöveget, de nem értem. Viszont annál kétségbeesettebben keresem kedvesem a házban. Sorra nyitok be minden helységbe, őt keresve. De helyette csak egyfolytában abba a szövegbe botlok. Míg végül a konyhába érve, az nyitott ablakból látok elszökkenni egy emberi lábat a párkányról. Gyorsan átfutok a szobán és kihajolok az ablakon keresve ki volt az. De már nem látok senkit. Visszafordulva az ablakból egyből megpillantom Ayamét oldalt fekve egy vértócsa közepén. Hosszú karmazsin haja, ahogy a vérébe ér teljesen eltűnik benne. Nem lehet tudni hol kezdődnek tincsei, és hol a vére. Bőre már elkezdet megsápadni. Odasietek hozzá és ahogy hozzáérek még érzem egy kicsit testének melegét. Ahogy megemelem élettelen testét és magamhoz szorítom, egyik kezemmel fejét arcomhoz tartom. Szemeimből patakokban csorgó fájdalmas könnyeim arcomról átfolyik az övére is. Mintha csak ő magam is sírna. Percekig csak karomban tartva siratom. Nem kérdezgetek semmi olyat, hogy vagy miért történhetett ez. Esetleg azt ki lehet képes ilyesmire. Csak sírok. Mikor könnyeim végül kezdenek elapadni, és szétnézek megpillantom a gyilkos fegyvert egy kuniat. Tőle nem messze pedig egy egyszerű konyhakést, amivel valószínűleg védekezni próbált. Mellettük pedig ismét az a szöveg, de befejezetlenül.
- Ígérem, megtalálom, aki azt tette veled! És megfizet, azért amit veled tett!
testét lassan visszahelyezem a padlóra, hogy jobban megvizsgálhassam a helyszínt. Ám előtte még hajától véres kezemmel szemeit csukom le. Átnéztem a szobát, de nem találtam semmit egy kis papiroson kívül, amit ő tartott a kezében. Tartalmát gyorsan el is olvasom.
* Szóval a szöveg nekem íródott! De mégis miféle elmebeteg játékot akarnak velem játszani?
Dühödten összeszorítom a papírt, majd elejtem. S az asztalról a terítőt lehúzva, ráterítem Ayame testére. Gyorsan letörlöm magamról a vérét mert nem szeretném, ha a járókelők kérdésekkel bombáznának. Sietni akarok, hogy minél előbb elkapjam a szemetet. Nem is az utcán közelítem meg, hanem a háztetőkön ugrálva. Közben pedig a szövegen gondolkozom.
* Az első három sor alapján Ayaménak szól. De mégis ki ír az áldozatának az ilyet. A vége viszont már inkább nekem íródott. Ha pedig ezt is vesszük alapul az első sor eleje akkor is Ayaménak szól. Az áldozó résztől viszont inkább olyan mintha nekem írnák. Hogy az ő áldozata miattam van. Ő pedig egy ártatlan. A szöveg közepe még nem teljesen tiszta. Esetleg azt jelentené, hogy ahhoz hogy valakinek élhessen, másnak az életét kell áldozni érte. De hogy a halála megbocsájtásával, megbocsájtást nyerek ezt nem értem. Mit követtem, követtünk el? Amiért nekik kell megbocsájtani nekünk?
Közben megérkeztem a célhoz. Leugrottam a háztőről az utcára és odasétáltam az ajtóhoz, majd bekopogtam. Ha szándékosan hagyták ott a fecnit úgyis számítanak az érkezésemre. De ha csak egy csapda és hirtelen berontok egy családhoz, azzal azt kockáztatom engem fogatnak el. Ayaménak pedig nem tudok igazságszolgáltatást nyújtani. Tudom, most még muszáj megtartani a józan eszem.
Ha ajtót nyitnak, és nem egy kisgyerek az egyből rá is térek a lényegre.
- Egy gyilkosság ügyében nyomozok és egy papír fecni ide vezetett. Járt e két utcával lejjebb lévő harmadik házban. Esetleg körülnézhetnék odabent?
Ha bármi gyanúsat észlelek, erőszakkal hatolok be. Vagy ha többszöri próbálkozásra sem nyitnak ajtót egy kevésbé feltűnő helyen betörök egy ablakon át. De bárhogy is jutok be, odabent végig nagyon óvatos leszek. 

// Nem vagyok túl jó az ilyen talányokban. De remélem jó felé indultam el. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 105

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Jan. 17, 2018 3:27 pm

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése //

Siratás... fájdalom... Szívfacsaró érzés ez. Könnyek... patakokban folytak le az ifjú shinobi arcán. Kedvesét holtan fekve látni..látni amint vöröslő haja szinte elvész a vértengerben.. s már a lélek.. már a csók sem ébreszti fel. Ez nem egy tündérmese.. ez a valóság.. a legkeserűbb dolog. Az ifjú szólni sem mert...nem is tudott volna.. mit is lehetne erre mondani? Felébreszteni már semmi nem tudja.. válaszolni se fog.. elment.. örökre a lány. S a fiú.. csak csöndben várt.. könnyezett.. majd pokrócba csavarván kedvesét, s annak szemét lecsukván hagyta ott. Kipirult arcát melengette a nap fénye. Könnytől vörös szemei csillogtak még.. nehezen látott saját siralmának kivetülésétől. De mégis csak shinobi..mégis csak ninja.. nem hagyhatja, hogy érzelmei irányítsák.. nem rogyhat most elkeseredetten a földre.. s teste se adhatja most át magát a kín keserves érzésnek.. mennie kell. Érezte.. vitte előre a lába.. a tettek mezejére kell most lépnie.. s kedvese halálának nyomán járnia.. hogy annak lelke, békében nyugodhasson...
Az ifjú Aokaze fejében csak úgy cikáztak a gondolatok..egyik követte a másikat, s szinte üldözték azok egymást. Tetőkön ugrálva próbálta a lehető leggyorsabban elérni uticélját, s így a magaslatban elmélkedett. Mit is jelent az a pár sor? Tán tényleg neki íródott eme szöveg? Vagy szerelmének szólt volna? Tán az egésznek semmi értelme sincs, csupán tetszett nekik? Vagy ez egy legenda lenne? Esetleg egy mantra? Mi ertelme van? Lehet semmi...lehet csak egy megtévesztés... ezek után..már bármi lehet. 
Ha eszedbe jutna, hogy miert is vagy itt, már semmi se jut eszedbe. Továbbra is csak a lilaszín szempár, s a "szív próbája" név ugrik be. Amennyiben kezedre megint rátekintenél.. furcsa mód..a heg eltűnt. Mintha soha ott se lett volna... 
Végül csak elértél a házhoz.. Be is kopogtál, jó illemhez híven. Kisvártatva az ajtó nyílik is. Zárkattanás, hevedercsikorgás.. majd lenyomódik a fémes kilincs.. s az ajtó kitárul. Befelé nyílik..először senkit se látsz..majd mikor a kapu teljesen kitárul egy asszont láthatsz ott. Karján egy csecsemő aludt épp. A nő otthoni ruhában volt, barna, kissé zsíros barna haja, egy laza kontyban volt fejére tűzve. Első ránézésre is megmondod, hogy egy háiasszonnyal, egy családanyával van dolgod. Szemei alatt a hatalmas karikák, s arcan ülő furcsa sápadtságból jól láthatóvá válik fáradtsága. A nő vékony..kicsit túlzottan is.. csontos karján azonban, a porcelánbőrű, fekete fürtökkel rendelkező, csepp csecsemő, nyugodtan sziszogott. Még arra se kelt fel, mikor feltetted megannyi kérdésed a nőnek. Mikor meglátott, furcsán tekintett rád az asszony. Álmos fényben csillogó, szürke szemei elkerekedtek, s rád meredt azokkal. Lelektükreiben megannyi könny gyűlt majd az lassan csurdogált le szeplőkkel tarkított bőrén. Kezével remegő ajkaihoz kapott, s befogta száját, hogy azon hangok ne szűrődhessenek ki. 
-
A..Atsushi? - remegte hangja - Ugye te vagy Ayame..kedvese? - rebegte, majd szipogott egy kicsit - Gyere.. kövess kérlek.. - habogta, keserédes hangján. 
Ezt követve megfordult, s már csak térdigérő szoknyáját láttad, amint megfordul, s elindul befelé. Amennyiben nem követed rögtön, kezevel int, hogy menj utána, majs megsimítja gyermeke fejét.
Amennyiben követed, először az előszobán mentel keresztül..ott a nő int, hogy vedd le a cipődet, s mellette egy papucsra mutogat.. mégis csak egy családi hában vagy. Szépen berendezett hely, melyben oldalt egy lépcső vezet fel az emeletre. Balra a konyhába lehet belépni egy ajtón át. Előre felé pedig valószínűleg a nappali található. A nő egyenesen ment.. s te is követhetted volna, azonban egy kisgyerek rohant át előtted, igy keresztezve utad.. a nappaliból jött ki, nevetve, s az emelet felé tartott. Koromszínű fürtjei lobogtak utána.. bíborszín szeme pedig szinte megbabonázott. Kedves hangja volt.. látszatra boldog is volt..
Kiérve az előszobából, egy családi nappaliba érsz. Fehér rongyszőnyeg, napszínű falak, családi képek mindenfelé, fotelek, olvasósarkok, egy ebédlőasztal. A falon, bekeretezve, meg is láthattad ugyanazt a szöveget, mint kedvesednél..gyöngybetűkkel írva. Végül megpillantottál a sarokban, egy fotel. Abban a fotelben ült egy férfi..sápadt volt.. szinte hófeher. Arca be volt esve, s hatalmas karikák ültek azúr szemei alatt. Tincsei arcába lógtak. Le volt fogyva.. sovány volt. A bordáin szinte zongorázni lehetne. Szuszogott..vagy inkabb hörgött maga elé. Kezébe infúzió volt kötve... a másikba pedig vér..vérátömlesztést hajtanak épp végre nála. Mellette, egy széken, láhatóan egy medikus ninja ült.. de otthoni ruhában..s arcvonásaiból ítélve, ő is a család tagja volt. Sötétbarna haja volt a fiúnak, s mint a férfinek, azúrszín szeme. Ott ült, kezével a fotelon támaszkodott, s apját -valószínüleg az - nézte. Ellenőrizte folyamatosan a pulzusát s, hogy minden rendben megy-e. Mikor meglátott benneteket, kicsit megdermedt. Szemei elkerekedtek, súgy tekintett rád, majd -feltehetőleg- anyjára. A nő szólalt meg előbb.
-
A nevem Kyoko.. Nazura Kyoko.. ő pedig a fiam, Roka... és.. és.. a férjem.. a csalásfő.. Nazura Dai. - csuklott el a hangja.. - egy.. szörnyű betegsége van.. - nem bírta tovább folytatni a nő.. szeméből könnyek eredtek,.s belé fagyott a szó.
-
Ki vagy.. és miért jöttél? - nézett kérdőn rád a kamasz fiú.
Vajon.. mi lehet ez az egész? S mi közük lehet kedvesed halálához? Erre..csak úgy kaphatsz választ, ha kérdezel...



//A következő postodat ide kérném^^ : http://narutohun.niceboard.org/t23p525-utcak-es-terek#52747 //

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.