Déli Tenger

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 09 2017, 22:42

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


Az ezüstös sárkány csak morgolódott, s hangosakat sóhajtott, miközben sérült válladat szemlélte. Mellső lábával dobbantott is egyet. A föld enyhén megremegett. A sziklafal melletti virágok megdőltek, majd újra kiegyenesedtek. Mikor újra dobbantott, már néhány kavics is felemelkedett a földről, s te is érezheted, hogy dobott egy enyhét rajtad. Nem nagyot, épp csak akkorát, hogy egy másodpercre meginogj. Eztán, továbbra is nagyokat prüszkölt. S lassan.. még közelebb hajolt letépett végtagod maradványához. Nézegette, méregette. Szemét folyamatosan a cafaton tartva diagnosztizálta azt. Majd enyhén eltávolodott. Hosszú nyakát visszább húzta. Kihúzta magát. újra méltóságteljes pozícióba került. Szárnyait a magasba nyújtotta, majd gyengéden egymásnak csapta őket, s újfent felmordult.
- Az az idióta, önfejű, agresszív, bolond! – fortyogott – Egyszerűen nem hiszem el! Hogy volt képes erre már megint?! Esküszöm az égre, hogy több olyan embert nem gyógyítok meg, amelynek ez a bolond rótt ki valami féle, sajátos fegyelmezést! Annyira unom már.. Ez a hirtelen haragú mamlasz.. egyszerűen kikészíti az idegeimet!
- Sumie- sama.. értem, hogy dühös.. de kérem.. ne térjen el a tárgytól..
- Milyen tárgytól?! Ugyanarról beszélek mint te. De ha félbeszakítod a gondolatmenetem, akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni. Mindenesetre, az az önfejű hallgatni fog tőlem még ezért. Nem járja, hogy csak úgy kedve szerint fegyelmezzen, vagy büntessen! Ez nem az ő dolga. Nem az ő feladata.
- Sumie – sama .. – próbálta csitítani az azúr nőstény, de sokra azonban nem ment vele.
- De várjunk csak... Mi van akkor, ha nem jogtalanul büntetett.. ha ez az ifjú tényleg elkövetett valamit?! Nem.. akkor a nagymester nem küldte volna el hozzám... hmm.. akkor mi lehet az oka? Mégis csak a benga- arany forrófejűségéből származna ez a cseppnyi probléma? – morfondírozott magában.
- Sumie- sama... Shou – t..
- Várj kedves, ne is mondd tovább. A te hangodat gyakran hallom. Viszont, vendégeinkét még egyáltalán nem is érzékelhettem. Sőt.. – pillant azon nyomban felétek – Még egy meghajlást se láthattam. – Majd ezzel a lendülettel, összeráncolta homlokát, s újfent közelebb hajolt hozzátok – Kicsi fiam.. hol marad az illem? Miért várod tőlem, hogy segítsek, amikor még csak nem is köszöntél? – kapta oldalra hepciásan tekintetét – Most komolyan el kell gondolkodnom rajta, hogy meggyógyítsalak – e. – dörmögte, majd egy pár pillanat után folytatta – De! Kérlek meséld el nekem, hogy... hogy is történt.. tudod.. ez az incidens – böködött orrával sérült vállad irányába. – Ja, és mielőtt elfelejteném! Kérném mostantól, hogy Úrnőmnek szólíts.. így talán tanulsz egy kis illemet.
- De Sumie- sama... - kezdett volna bele mondandójába.
- Csönd Yrmael! Nem tűröm a tiszteletleneket... – mordult az azúr felé. – Nos emelte tekintetét vissza irányodba – Hallgatlak... 
Nos, olybá fest, hogy a karodra még várnod kell egy kicsit. Előtte azonban, meg kell győznöd a gyógyító sárkányt is, hogy érdemes vagy a kegyeire. Tiéd a terep...

// Na, igen... most győzheted meg, ezt a sárkányt is Very Happy De mielőtt rosszul fognád fel, ez nem büntetés. Csupán jegyezd meg, a sárkányok olyanok, mint a begyöpösödött, lovagkori, sznob vénemberek. Vagyis, rettentő kukacoskodóak amikor az illemről van szó. Ezért vette kellően magára Sumie is, hogy nem köszöntél neki, legalább egy meghajlással. Persze, ő még kiengesztelhető. A karodat pedig szintúgy nem büntetésből nem kaptad még most vissza, csupán ezzel tényleg meg akarom veled jegyeztetni az illemet.. mert hidd el.. jobban jársz, ha még itt tanulod meg.. a későbbiekben sokkal nagyobb következménye is lehetne ^.^//  

_________________
"Ha meg se mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad."
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"

Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro
2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Specializálódás : Poéntalan poénok...

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 306

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Nov. 14 2017, 07:36

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //
 
Bal vállam sebhelyének vizsgálata, közben a gyógyításomra megbízott sárkány zsörtölődve morgott még egy darabig. Nem tetszését és idegességét pedig jól demonstrálta egyetlen erőteljes lábdobbanással. Ami ugyancsak megrengette a talajt. Az általa keltett szél ugyan nem bírt elmozdítani, de a kőkerítésen száradó növények, elemelkedtek miatta a faltól. Ha nem lettek volna hozzá erősítve, egyenesen a földön kötöttek volna ki. Majd mikor elemelte előlem fejét, lábával ismét a földet büntette. Ám most még erősebb volt a rengés, mint a korábbinál. Ettől már az én egyensúly érzékem is kezdett cserbenhagyni. És megdőltem egy kicsit, a hátam mögött lévő többi emberrel egyetemben. Jobb lábammal gyorsan odébb is léptem egy 5 centivel, hogy a nagyobb terpesszel javítsak az egyensúlyomon, és állva maradjak.
* Úgy tűnik itt minden erőteljesebb lépés képes kisebb földrengést gerjeszteni. Jó lesz gyorsan hozzászokni ehhez, hogy ne essek, majd seggre valahányszor valamelyikük váratlan helyzetben csinál egy ilyet.
Újra közelebb hajolt, ám most nem hozzám, vagyis csak részben. Fejét elnyújtotta mellettem, a többiekhez és a leharapott végtagomat vette szemügyre, amit Toshigoro tartott a kezében. Miután azt is felmérte, ismét eltávolodott tőlünk, dühösen még szárnyait is összecsapta. Végül pedig szóvá tette idegességének okát, amit eddig magában tartott. Na, nem mintha nem tudta volna bárki is a helyszínen, hogy vajon mi a baja. Idegenvezetőnk egyből próbálta is csitítani. Amiből ismét egy hosszas párbeszéd alakult ki kettejük között. Amit mi csak egyszerű hallgatóként követtünk végig. Ám a végén már megint odáig fajultak el a dolgok, hogy el kell mondanom mi is történt Shou és köztem a tengerparton. De az ezüst sárkány sem vélekedett rólam a legjobban. És az eddig meg nem történt üdvözlés miatt rám is dühös lett. És egy igazán egyedi büntetést rótt ki rám. S bár az azúrsárkány próbált kiállni mellettem ismét elnyomta azt. De nekem már a szándéka is elég volt. Hogy valaki kiáll mellettem, az ő fajtájukból is. Vezetőjükkel, Hangaoval pedig már mindjárt ketten vannak.
Rögvest be is pótoltam, az üdvözlést. Lábaimat összezártam, kezemet pedig oldalamhoz szorítottam, majd egyenes tartással meghajoltam 45 fokos szögben.
- Üdvözlöm Sumie úrnő! A nevem Aokaze Atsushi, Konohagakuréből származom örvendek a találkozásnak! Sajnálom, ha tiszteletlennek tűntem. Mindössze csak nem akartam megzavarni a beszélgetésüket Yrmael-sannal. Nem akartam közbevágni. Utána pedig, a sebemet vizsgálta. A munkájában pedig ugyancsak nem akartam megzavarni. Utána pedig ismét beszélgetni kezdtek. Így inkább tovább vártam a megfelelő pillanatra. De most már látom nem így kellett volna eljárnom. - Az üdvözléssel egybekötött bocsánatkérés után felegyenesedtem.
- Ami pedig a kezem elvesztését illeti, amikor kikötöttünk a szigetükön Shou-san jött fogadni minket. Rögvest azzal kezdte a bemutatkozását, hogy hajónkat és a rajta lévő legénységet hullámsírba temette. Utána pedig odajött hozzánk is. Ő és én beszélgetésbe kezdtünk jövetelünk okáról. Majd egy kérdésére, számára nem tetsző választ adtam. Ezért büntetésül balkarom elvételével büntetett. Röviden ennyi volna a történet.
Miután mindent megtettem, amit az ezüstsárkány kért elcsendesültem és vártam mit reagál rá.

// Köszönöm a tanácsot. Igyekszem majd észben tartani, amikor egy új egyeddel találkozok. // 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 16 2017, 19:59

// Aokaze Atsushi - Öröklét vagy kárhozat. Egy sárkány születése // 


A Konohai shinobi, méltóságteljesen meghajolt a szürke sárkány előtt. Majd nekifogott, üdvözléssel egybekötött bocsánatkérésének. A méltóságteljes lény, ezt egy szó nélkül hallgatta végig. Fejét magasban tartotta, onnan nézett le a kis csapatra. S figyelt.. hogy az emberek mivel próbálják kihúzni magukat a csávából. Tekintetéről tükröződött a mérhetetlen csalódottság. A bánat.. s a düh szürkés elegyének opál fénye vetült ki rá. Mintha.. kicsit le is nézett volna benneteket.. tán egy cseppet meg is vetett. Nem örült.. egyáltalán nem. Mégse szólt közbe. Csupán szemei kerekedtek enyhén ki, mikor meghajoltál. Majd azonnal vissza is rendeződött kifejezése az eredetibe.. mondhatni.. inkább vette ezt természetesnek, mint elképzelhetetlennek.
 Mikor befejezted mondandód első felét, dühös, s kisség lenéző tekintete megenyhült. Mikor felegyenesedsz, láthatod, hogy arcáról szinte teljes mértékben eltűnt a ború, s annak helyét az elégedettség vette át. Kicsit még el is mosolyodott.. Alig láthatóan. Mégis.. olyan megnyugtató volt a kisugárzása.. úgy tűnt.. ezúttal teljes sikert arattál.
Eztán kezed elvesztésének történetét ecsetelhetted.. újra. Mostanra már sokadszorra. Kívülről fújod már ezt az egész históriát.. s talán unod is. De legalább, neked is van végre egy igazán érdekes, s emberi lény számára hihetetlen kis mondád. Miközben mondod egymás után a szavakat, a szürke sárkány arca, megint változatosabbnál változatosabb formákat öltött. Felfedezhetted rajta mind a félelmet, a boldogságot, a dühöt, a megvetést, a félelmet.. s némi „hogy tudtam” filéinget. De mégis.. mire befejezted, s lezártad mondataidat, tekintetén egyetlen sötét árnyék ül. Düh. Aminek hangot is ad. Először csak erőteljes prüszkölésben.. s láthatod, amint orrából apró füstkarikák szállnak fel.. olyan, mint amikor egy nagyapa piázik...  majd meg is szólal.. nem kis ideggel hangjában.
- Hát ez tényleg hihetetlen. Az az őrült, idióta, önfejű, bitang arany bolond! El se tudom képzelni, hogy ilyen meggondolatlanul cselekszik, és megint csupán a munkát csinálja nekem. Úgy unom már a dührohamait. Annyira idegesít – mérgelődött.
Eztán láthattad, amint hirtelen elakad a szava. Megállt.. Türtőztette indulatait. Vett egy mély levegőt.. Majd még egyet. Arcáról elhessegette a kidagadó erek nyomait, majd visszavette méltóságteljes kifejezését. Eztán utoljára sóhajtott egyet.. majd közelebb hajolt.
- Jól van fiam. Rendben van. Meggyőztél.. de! Vigyázz a jövőben.. nem szeretjük a tiszteletleneket.. – sóhajtott újból, majd a leszakított karodat tartó társad felé nézett – Add azt ide. Ne fogdosd úgy mint valami nádpálcát! – mordult fel. Eztán elvette a véres végtagmaradványt. Két karma közé fogta azt, a könyök hajlatnál, majd hozzáillesztette a véres cafatokkal borított válladhoz. Egy enyhét prüszkölt.. még idegességének utójeleként. Eztán opálos szárnyát megrebegtette.. mintha kinyújtóztatta volna azt.. akár egy ember reggelente elnyűtt testét. Ezen cselekményt követően ráhajtotta repülést segítő végtagját összeillesztett testrészeidre. Körbefonta azt. Az egészet erőteljes zöld chakra lengte be. Hihetetlen látványt nyújtott, amint a smaragd színű energia beteríti a látótered egy részét. Melegséget árasztott.. nyugalmat. Mintha azt sugallta volna, minden helyre fog jönni.. minden meg fog oldódni. Tekintetedet magával ragadja a nem mindennapi látvány. az egész.. felfoghatatlannak tűnt... S csodálatosnak. Ritkán lát az ember is erős, s egybekoncentrált gyógyító chakrát. Csak a legképzettebb shinobik.. leges legkisebb száma lehet hasonlóra képes... és még ők se így. Ők nem gyakoroltak ezer éveket.. ők.. fel se érnek az ezer éves lényekhez. Egy ember.. nem sárkány.. más szinten van.. s ezt most te magad is, tökéletesen megtapasztalhattad.
Mintha.. lassan felsínylene nem kicsi fájdalom a válladba. Az eddigieknél jóval erősebben.. s a fájdalom folyamatosan növekedett... egész karodat átjárta a sajgó érzés. Várjunk csak.. igen.. az egész bal karodat. Újra érezted.. újra a tiéd volt. Újra hozzád volt csatolva. A fájdalom azonban elért egy kritikus pontot.. borzalmas érzés járta át egész lényed.. Beleremegtél. Majd az egész akár egy villanás, úgy kezdett el fokozatosan enyhülni, s beállni egy elviselhetőbb szintre. ezt követően, a szürke sárkány leemelte szárnyát rólad, majd hátrált egy lépésnyit. Ahogy bal feled irányába pillantasz.. karod ott van. Újra testedhez nőve.. újra a tiéd. Mozgatni még aligha tudod.. de érzed, hogy ott van.. érzed a zsibbadó fájdalmat, ami körbelengi.. s még érzed a hihetetlen erejű gyógyító chakra utóhatását.. elképesztő..
- A rehabilitációd nem lesz hosszú.. legalábbis nekünk, sárkányoknak nem. Neked viszont annál inkább –hallasz egy enyhe kuncogást, amint saját viccén derül az ezüstsárkány – Körülbelül egy évet fog igénybe venni, mire újra teljes funkcióban fogod tudni használni. Gyógytorna.. s folyamatos visszaszoktatás szükséges neki a mindennapokhoz. Vigyázz rá.. ne erőltesd túl, s azonnal se... mert az állapota omolhat.. sőt, teljesen funkcióját is vesztheti. Ez ugye annak a következménye, hogy nem azonnal lett visszaépítve.. de ne aggódj.. már közel a vége.. s minden hamarost megoldódik... – erőltetett egy keserédes mosolyszerűséget arcára a szürke sárkány. Eztán, azúr színű társára pillantott. Mikor tekintetük találkozott, mind a ketten megkomolyodtak.. majd bólintottak. Ekkor az azúr nőstény feléd pillantott.
- S akkor.. következzen az első próbád.. ami a... – mondatát nem fejezte be.
Ekkor mind a két sárkány fogta, s hátat fordított neked.. majd leültek. Ha oda is mész.. ha kérdezel bármit.. Nem reagálnak. Úgy csinálnak, mint akik nem hallanak. Észre se vesznek. Tudomást se vesznek rólad.
Ha kimész a sziklákkal körbeölelt területről, ott sincs ez másképp. Folyik az élet, mind sárkány végzi a dolgát. de tudomást sem vesznek rólatok. elsiklanak ittlétetek ténye felett.. mintha itt se lennétek.. akármit is csináltok.. nem reagálnak..
Nos.. mi lesz így veletek?
 
// Karodat ezennel sikeresen visszakaptad. A rehabilitációd, mire újra teljes funkcióban lesz használatos, egy évet fog magába ölelni. S ami most történik.. mi is az? Nem más mint az első.. a türelem próbája. A sárkányok teljes egy évig tudomást se fognak venni rólad.. (a karaktered, amennyiben nem találja ki a próba lényegét, ilyen részletesen nem tudhat róla. Sőt, azt se tudhatja, hogy mennyi ideig is fog tartani. Csupán azt találhatja ki a logika alapján, hogy mivel egy év a felépülése, ennyi idő múlva jó lenne visszamenni a gyógyító sárkányhoz) .
Kérlek, a postodban írd le, hogy pontosan mit is csinálsz az egy év alatt. Hogyan élsz túl, hogyan viselkedsz. Mit is csinálsz. Szép hosszú postot kérnék, ezen részek leírását viszont teljes mértékben rádbízom. De egy sárkánnyal se létesíthetsz kontaktust.. ugyanis ők, nem fognak figyelni rád, akármit is csinálsz. //
EDIT: ebbe az egy évbe beleírhatsz egy tanulást, úgy akár egy élménybe, és egy Staff tag majd leelenőrzi^^ természetesen a szintednél ne nagyobb színtű technika legyen //

_________________
"Ha meg se mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad."
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"

Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro
2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Specializálódás : Poéntalan poénok...

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 306

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Nov. 24 2017, 21:27

// Hirota Yukionna: Öröklét, vagy kárhozat. Egy sárkány születése //


// A történet bővítésre került. //
 
Kiengesztelő gesztusomat az ezüstsárkány jó szívvel fogadta. Levette vállamról a véres fáslit, majd Toshigorotól elkérve bal karomat visszaillesztette hozzá. Majd szárnyával körbefogta, eltakarva a kíváncsi szemek elől. Pár pillanat múlva vakító zöld, fény áradt a szárnya mögül. Ami a gyógyításnál használt, chakrából áradt. Miközben pedig a fényt csodáltam kellemes melegség járta át a sebemet. Majd zsibbadást éreztem balkarom ujjaiból. Megkönnyebbültem a végtagom érzékelésétől. De amint elvette a sárkány a kezét elmondta mellé a rossz hírt is. Bár nem volt az olyan rossz. Mindössze csak türelem kell, hozzá. Majd elkezdték elmondani, hogy most mi fog következni. De félbe is hagyták és elfordultak tőlünk. Hiába is próbáltam akármilyen illedelmesen megszólítani őket, nem válaszoltak. Így eldöntötte a csapat, hogy ideje indulni. Ám előtte még a hátizsákomból elővettem, az elsősegély készletemet. Abból pedig egy csomag kötszert. Majd egyik társam segítségével felkötöttem, hogy ne lógjon. Majd még utoljára odafordultam a két sárkányhoz, és ismét meghajoltam.
- Köszönöm a segítségüket Sumie úrnő, Yrmael-san!
Választ most sem kaptunk. Le kellett vonnunk a tényt, a sárkányok ignorálnak minket. S hogy ennek valami köze van a próbánkhoz.
- Most mi legyen kapitány? - kérdezi az egyik matróz
- Hagyjuk el a szigetet, amíg lehet. - felel egy másik a kérdésre
- Annak semmi értelme! Te is láttad hol jöttünk át. Az Azarashi nélkül lehetetlen a feladat. Egy tutajjal ott nem kellhetsz át.
- Atsushinak igaza van. Várnunk kell! De mi lehet a céljuk?
- Ha engem kérdezel ez a teszt több dolgot is felmér bennünk. Egyrészt a türelmünket, másrészt, hogy olyanok vagyunk e, mint ahogy azt Shou-san leírta. Be kell illeszkednünk a szigetre. Úgy hogy a lehető legkevesebbet formáljuk át. Illetve egymással sem szabad hadakoznunk. Most az lenne a legcélszerűbb, ha visszatérnénk a partra és ott táboroznánk le. Útközben pedig gyűjtsünk gallyakat a tábortűzhöz.
A csapat úgy is tett ahogy én mondtam, elindultunk visszafelé, vagyis reméltük mivel olyan sűrű a dzsungel. Szerencsére rátaláltunk az ösvényre, amin bejöttünk. A partra érve a fákat egy kupacba pakoltuk. Majd mentünk kókuszpálmát keresni. Én könnyedén felmásztam bármelyikre kéz nélkül is chakrám segítségével. Egyetlen jó kezem pedig elég volt ahhoz, hogy a fa termését leszedjem és ledobjam a többieknek. A gyűjtögetés után visszatértünk a táborozáshoz választott helyünkre. Elvettem egy gallyat a rakásból majd néhány méterre letettem a többitől. Utána egy kezemen létrehoztam a Hiken(lángököl) nevű technikámat. A katon chakrámat a kezembe vezettem, majd lángra lobbant. Utána elég volt megérintenem a gallyat már ropogott is a tűz. Kezemet egyetlen laza mozdulattal megráztam, és kialudt a láng. Evés után már készültünk is az alvásra. De előtte még megbeszéltünk egy éjszakai váltott őrséget, hogy ketten folyamatosan őrizzék a tüzet.
 
Az első héten a csapat nem nagyon, mert bemerészkedni az erdőbe. Csak a peremében kerestek száraz ágakat. Egyedül én voltam az, aki nem félt ismét visszatérni. Így rám hárult a feladat, hogy ivóvizet keressek. Szerencsére a közelben húzódó patak vize édes volt, és olyan tiszta hogy mindnet lehetett benne látni. Csak később derült ki, hogy a szigeten, minden patak vize iható. Az emberek ezután, már a patakig mertek bemerészkedni a szigetre. Mivel a kókuszgyűjtésen kívül nem sok hasznomat vették, így apró tárgyakat szedegettem föl a földről, bal kezemmel gyakorlás képen. Illetve tornáztattam azt. A második hétre már elég jól tudtam, használni az ujjaimat. És már nem is kötöttem fel. De nehezebb dolgokat még így sem emeletem. Viszont hogy legyen tető a fejünk fölött Toshigoroval úgy határoztunk le kell menni a víz alá és felhozni pár dolgot. A kapitánnyal és két emberével, felvettük a csónakot, felfordítottuk és úgy indultunk a tengerbe. A víz alatt nehezebb volt a mozgás a sűrűbb közeg miatt. De megérte mivel  A dolgon pedig csak tovább rontott az a tény, hogy a csónakot is vinnünk kellett. De még így is megérte mivel ennek köszönhetően tovább tudtunk a víz alatt lenni. Az elsüllyedt hajóhoz érve Toshigoroval kimentünk a csónak alól és beúsztunk a hajó rakterébe. Kezdetben köteleket és vitorlajavításra szánt ponyvadarabokat hoztunk fel. Kiérve velük a partra a köteleket kifeszítettük a part menti fák törzséhez. Áthúztuk rajtuk a ponyvákat, amiket a földhöz fogattuk nagyobb köveket használva nehezékként. Így már volt tető a fejünk felett arra az esetre, ha eleredne az eső. Következő alkalommal mikor tengeralatti sétára indultuk hordókat hoztunk vissza magunkkal, hogy tudjunk miben nagyobb mennyiségű ivóvizet tárolni. Szépen lassan napról napra, egyre több mindent hoztunk így fel a felszínre, amik segítettek nekünk az életben maradáshoz. És hogy kényelmesebb legyen egy kicsit az életünk pl.: edényeket, evőeszközüket. Készítettünk horgászbotokat és fontunk kosarakat is. Közben én folyamatosan szoktattam kezemet a súlyemeléshez. De nem emeltem többet 5 kg-nál.
 
A szigeten töltött második hónapban, mikor a táborunk már nagyjából készen volt ismét vettem a bátorságot, hogy elkezdjem felfedezni a szigetet. De most már nem ivóvizet keresetem. Csupán meg akartam ismerni a helyet. Miközben haladok bent a sűrű dzsungelben, furcsa lábnyomokat találok a talajban. Amik jóval eltérnek a sárkányokétól, formában és méretben is. A lábnyom a macskafélék családjához tartozott.
* Ezen a szigeten élnek más ragadozók is a sárkányokon kívül? Akkor eddig miért nem találkoztunk velük? Bár eddig, ha mélyre hatoltunk a szigeten egy sárkány mindig volt velünk. A helyüket pedig biztos ők is tudják a táplálékláncban. Így a sárkányokat békén is hagyják. Ezek után óvatosabbnak kell majd lennünk. És ki kell találni egy jó módszert ellenük.
Mivel bal kezem nem volt 100%-os, így inkább nem kockáztattam meg egy találkozást velük. Ezért inkább visszatértem a partra. Oda érve tájékoztattam róla többieket. Este kivételesen nem Ayame járt a fejemben. Hanem azon tanakodtam, hogyan is tudnék fellépni a vadak ellen. Úgy hogy ne kelljen az életüket vennem. Késő estig virrasztottam, de végül eszembe jutott egy erre alkalmas jutsu. Másnap az ébredés után rögvest neki is láttam a próbálkozásnak, de kellett hozzá egy segéd. Így felkerestem a tábor egyetlen olyan tagját, aki nem sokat tud segédkezni testi fogyatékossága miatt. Szóval miután Sen’in igent mondott félrevonultunk a többiektől, hogy tudja koncentrálni. De ahogy megálltunk az öreg már bele is kezdett egy újabb csak 100-szor hallott történetbe, amit most 101-ik féleképpen mond el. Gyorsan beletörődtem sorsomba, elvégre valamit valamiért.
* Na, akkor most idézzük fel, hogyan is van az a Kanashibari(Paralizáció). Kapcsolatban kell lenni a célponttal. Lehet az közvetlen vagy éppen egy közvetítő segítségével. Majd a saját chakránkal körbe kell venni annak testét. Ezáltal tudjuk korlátozni annak mozgását. Na, eddig világos is most akkor jöhet a gyakorlat. Majd ráérek utána agyalni, mit rontottam el. Emlékezetből pedig úgysem fog elsőre sikerülni.
Jobb kezemmel megérintettem a velem szemben ülő öregember bal vállát. Majd chakrámat szépen lassan elkezdtem átvezetni az ő testére. Éreztem ahogy a chakra áramlik a testemben, majd a kezemen át távozik és Sen’inen kezd tovább haladni. Mikor már úgy éreztem elég abbahagytam a chakra kibocsátást és a már kint lévőre koncentráltam.
- Kérem, próbálja meg mozgatni a végtagjait!
Az öreg sikeresen meg is mozdította minden végtagját, még a farészeit is. Egyedül csak a nyakát tudta kicsit nehezebben mozgatni a megszokottnál. Látva a teljes kudarcot felhagytam a koncentrációval. Vártam egy fél percet majd többször megismételtem a folyamatot. De nem hozott egyik próbálkozás sem nagyobb sikert. Negyed óra után elengedtem segítőmet. A gyakorlás, noha nem hozta meg a várt eredményt, mégis közelebb juttatott hozzá. Mindössze csak le kellett vonnom a kudarcokból származó tanulságot.
* Vajon mi lehet a gond? Kevés a chakra, vagy annak egyenletes szétosztásával van a gond? A több chakra felhasználása ugyan kevesebb macerával jár. De ha a nagyja egy pontba koncentrálódik, azzal nem érek el semmit. Igen az egyenletes elosztást kell gyakorolnom.
Miután sikerült eldöntenem, hogyan is kellene tovább haladnom ismét ráhelyeztem kezemet Sen’in vállára. Lehunytam a szememet, majd elkezdtem áramoltatni a chakrámat. Éreztem annak egyenletes mozgását, és el is képzeltem azt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérintettem az öreget addig, amíg az szépen lassan végig nem terjedt testének felszínén. Noha nem láttam tudtam, úgy halad végig rajta, mint ahogyan a kiöntött víz is szépen lassan szétfolyik a padlón, beterítve azt.
- Kérem, próbáljon meg ismét mozogni!
Sen’in ahogy kértem ismét megmozgatta öreg tagjait. Bár most kicsit nehezebben mozgott és remegtek is a végtagjai.
- M...M...Mégis mi ez fiacskám?! – kérdezi kicsit riadtan - Mintha rab lennék egy börtönben és vasgolyók lennének hozzám láncolva.
- Nyugalom, nem kell megijedni, mindjárt elmúlik. - Nyugtatgatom miközben, felhagyok a chakra kontrollal. Utána máris úgy tudja mozgatni függelékeit, mintha semmi sem történt volna. Ezután még párszor megismételtem a folyamatot. Mikor ismét megálltam pihenni, visszatértünk a táborba ebédelni, ami a szokásos volt. Nyárson sült pisztráng, kókusszal és vízzel. Az elfogyasztása után, még maradtunk egy kicsit, hogy a többieket hallgatva kimossam fejemből azt a sok sületlenséget, amit Sen’in összehordott a tanulás közben. Valamint így legalább sikerült a felhasznált chakrám egy részét is feltöltenem pihenés közben.
Miután újra elszeparálódtunk, a többiektől ismét belefogtam a gyakorlásba. Az előző próbálkozások alapján már tudtam jól, hogy a technika alkalmazása már jó, csak kevés chakrát használok fel hozzá. Így is nem agyaltam túl a dolgot. Egyszerűen csak megérintettem az idős férfit. Majd a korábbi próbálkozásoknál használt chakra mennyiség többszörösét áramoltattam át testemből Sen’in testére. És egyenletesen elosztva végigvezettem annak felszínén.
- Rendben, kész vagyok. Kérem, mozgassa meg valamelyik kezét vagy lábát!
A férfi próbálkozott, kicsit még el is vörösödött az erőlködéstől. De nem ment vele semmire. Egyetlen tagját sem tudta megmozdítani. Csak mikor már elvettem kezét a válláról. A folyamatot még megismételtem párszor, hogy kizárjam azt a tényt hogy csak a vak szerencse miatt sikerült volna.
- Köszönöm szépen a segítséget! Remélem, amit ma tanultam még a hasznunkra fog válni amíg, a szigeten vagyunk.
De jól tudtam ez így még kevés lesz. A ragadozók úgysem fogják hagyni, hogy megérintsem őket. De a további gyakorláshoz Sen’in helyett megteszi majd, egy kisebb állat is. Másnap, ahogy elterveztem, bevettem magam a dzsungelbe. Jó mélyre mentem, hogy a többiek ne ijesszék el az állatokat. Végül elrejtőztem egy faágon. Majd vártam, hogy mikor téved arra egy aprócska erdőlakó, akin tudok gyakorolni. Az elején még szerencsém volt kb. negyed óra után egy nyúl tévedt arra. Szemem egyből fel is csillant a gyakorlás lehetőségétől. Chakrámat kivezettem testemből a nyulat célozva vele. De mire elérhette volna az már tovább is ugrált. Így újra várnom kellett. De a következő állattal is ugyan így végződött a dolog. Így mivel a távolságot nem csökkenthettem, attól tartva, hogy észrevesznek és megijednek inkább csalit kerestem. Jobban mondva élelmet, aminek elfogyasztása közben, pár percig nyugton maradnak. Néhány bogyót találva vissza is tértem a helyemre. Majd pár szemet leejtettem a földre, és ismét vártam, hogy jöjjön valami. Most egy sün jött a frissen kihelyezett csalira. Miközben ő jókedvűen falatozott én erősen koncentráltam. Chakrámat vezettem a mit sem sejtő állatka felé. Aki egy pillanatra felnyüszített, majd állt mozdulatlan pár másodpercig. De utána összegömbölyödött félelmében. Bevette magát a biztonságot nyújtó tüskevárába. Negyed óráig nem mozdult. Majd végül ellenséget nem találva maga körül lassan elsomfordált. Én pedig hagytam elmenni, nem ijesztgettem tovább. Ezt még megismételtem párszor a nap folyamán. Majd az azt követő napon is, de akkor már ismét nem használtam csalit.


A Kanashibari jutsu elsajátítása után a hely felfedezésével foglalkoztam, szabadidőmben. Az itt töltött másfél hónap után, már ismertem a sziget északi részét. Az egész szigetet 5 részre osztottam szét. Északi, déli, keleti, nyugati és a sziget közepén lévő hegy. Az eddig felfedezett terület a sziget 1/5-ét tette ki. Ha pedig utazgatásom közben találkoztam egy-egy sárkánnyal fejbiccentéssel és egy ”Üdvözlöm!”-el köszöntöttem őket. Válasz viszont sosem jött. Ám egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy valaki figyel, mikor egymagam vagyok. Egyik nap a tábori megbeszélésen eldöntöttük, hogy a hajószakács velem tart és keresünk ehető zöldségeket és fűszernövényeket. Gyümölcsök ezen a részen nem nagyon voltak, egyedül a kókuszpálmák a parton. Illetve néhány bogyóbokor, de azokat nehéz volt megközelíteni mivel szúrós növényzet nőtte körül. A többihez viszont jól jött szakértelme mivel főzni én nem tudok. Így pedig az annál használt alapanyagokhoz sem. Így arra jutottunk, hogy a férfi elmondta milyen helyeken nőhetnek ilyen növények én pedig elvezettem őt az olyan helyekre, amik a legjobban hasonlítanak az általa leírtakhoz.

- Ezen a helyen a babér fát keressük. A név ne tévesszen meg. Lehet hogy fa, de a mérete nem nagyobb egy bokortól. Lombkoronája sűrűn nőtt. Levele sima és hosszú, kicsit hasonlít egy lándzsa végére. Nem mellesleg a levele az, ami kell nekünk.
- Rendben! Most már tudom, hogy mit kell keresnem.
Eztán elkezdtük keresgélni az említett növényt. Ha valaki megtalálta akkor az szólt a másiknak és begyűjtöttük a termését. A babérlevélen kívül sikerül szereznünk koriandert, fűszerköményt, bazsalikomot. Zöldségekből burgyonyát, babot, zellert. A táborban a többiek nagyon megörültek mikor látták, hogy a kosarak nem üresek. Végre lesz íze az ételnek és nem csak hal lesz és kókusz.
 
A sziget keleti ötödének felfedezése közben egyik nap 2 gyermek vidám kacagását hallottam a sziget belseje felől. Elsőre meg is lepődtem, azon mégis hogy lehetnek itt gyerekek. Így engedve kíváncsiságomnak elindultam abba az irányba afelől hallottam őket. Ám a hangok sokkal gyorsabban közeledtek felém, mint ahogy én sétáltam feléjük. Végül a nevetés beszélgetésbe ment át:
- Gyerünk Rassei! Kapj el, ha tudsz! Vagy máris kifáradtál?
- Hahaha! Csak szeretnéd Shiro. Mindössze csak adtam neked egy kis előnyt.
Majd megjelenik a fák között repkedve két kissárkány. Termetük nem nagyobb egy nagyobb méretű kutyánál. Egyikük testét teljesen fehér, míg a másikat lila pikkelyek borítják. Így nem volt nehéz megfejteni melyikük melyik. Annyira belemerültek a játékba, és a fák kikerülésébe, hogy észre sem vettek. Csak mikor rájuk köszöntem.
- Sziasztok!
Hangom hallatán fejüket felém fordították, majd megálltak. Meglepettnek látszottak, mint akik nem számítottak arra, hogy emberrel találkozhatnak. Valószínűleg nem gondolták, hogy majd valaki az emberek közül elkezdi bejárni a szigetet. Néztek egy kis ideig, majd egymáshoz repültek. Aztán elfordulva sugdolóztak. Vállukon át visszanéztek rám majd ismét egymásra és azzal a lendülettel gyorsan elrepültek a lombkoronaszint mögé. Onnantól pedig a hangjukat sem hallottam. Valószínűleg jó messze repültek tőlem. A későbbi hetekben hiába füleltem miközben azon a részen jártam, többet nem hallottam a hangjukat.
 
Az ötödik hónapra már a sziget déli felét térképeztem fel. Ám innen már visszajárni a táborba nem volt olyan egyszerű. Csak az oda út beletelt fél napba. Igaz nem rohantam csak normál tempóban gyalogoltam. Így csak 3-4 naponta tértem vissza a táborba. Az első egyedül töltött éjszakám a szigeten izgalommal töltött el. Kíváncsi voltam vajon milyen lehet itt az éjszak az élet. Mivel a táborunkat az állatok messze elkerülik a matrózok folyamatos beszélgetésétől. De mivel most egyedül voltam, ez a veszély nem áll fenn. Felmásztam egy nagyobb fára és hangtalanul ültem az egyik ágán. Az éjszaka közepére a kezdeti izgalom alább hagyott és kezdett csalódásba átmenni. Mivel az éjszakai élet olyan volt, mint a Konoha melletti erdőkben. Ami inkább csak honvágyat keltett bennem. Csak baglyok, rókák és más hasonló éjjeli állatok hangját lehetett hallani. De egy sárkányt sem. Hozzánk hasonlóan ők is inkább nappali lények, akik csak ritkán vannak fent éjszaka. A többi éjszakát viszont már végigaludtam. Egyik nap mikor a déli erdőt jártam, váratlanul egy tigris keresztezte utamat. Eleinte csak farkasszemet néztünk egymással. Valószínűleg meglepődött mivel embert azelőtt még sosem látott.
- Remélem ott is maradsz és békén hagysz. Bár ha nekem rontasz, akkor majd a Kanashibari jutsutval mozgásképtelenné teszlek. De azért remélem, hogy erre nem kerül sor és képesek leszünk békében élni egymás mellett, mint a sárkányokkal.
Tétlensége nem tartott sokáig. Elkezdett tisztes távolból körbejárni közben morgott. S ahogy ő járkált körbe fordultam vele én is. Nem akartam, hogy vakfoltomba kerüljön. Miután megtette a kört elüvöltötte magát, majd nekem rontott. Szerencsére már felkészültem erre. Chakrámat kivezettem testemből az állat felé, majd ahogy elérte végigkúszott testén és mozgásképtelenné tette. Innentől kezdve már csak morogni és üvölteni tudott.
- Látod én kértelek, hogy ne támadj meg. Most már fogoly vagy.  Csak nyugi nem bántalak, amint biztos helyre értem elengedlek.
Lassan elkezdtem hátrálni az egyik fa mellé. Mikor odaértem mellé lábamba is vezettem a chakrámból és felmásztam a segítségével a fára. Mikor elég magasra értem, megszüntettem a jutsut a tigrisen. Aki ekkor már annyira ideges volt a fogságtól, hogy teljes erővel nekiment a fának, amire felmásztam. Próbált felugrani és elkapni, de nem sikerült neki túl magasan voltam. Hagytam hagy dühöngje ki magát és, amikor elment és is visszatértem a földre. A későbbiek folyamán, mikor a hegy lábánál jártam egy barlang bejáratára bukkantam. A járat akkora volt, hogy az általam ismert legnagyobb sárkány Shou is minden gond nélkül befért rajta. Persze csak gyalog. De a kisebb példányok biztosan be is tudtak repülni. Az egész egy hosszú folyosó volt, aminek a végén kék és zöld fények világítottak. Az ismeretlen félelmetes és hívogató is volt egyben. De még nem mentem be, hogy ott is szétnézek várni akartam vele, amíg teljesen meg nem ismerem a sziget felszínét. Időm van rá bőven, hogy bejárjam a sziget minden zugát.
 
A déli rész megismerése után a sziget nyugati részét kezdtem körbejárni. Ez a hely sem tért el semmiben az előzőektől. Az erdők hatalmasak voltak, bennük pedig kitaposott ösvények. Persze nem embereknek szabva, hanem sárkányoknak. De ahol egy sárkány elfér ott egy kis ember is. Elszórva pedig akadnak hatalmas mezők. Egyszer mikor az egyik ilyen csapáson sétáltam, távolban csobogó víz hangjára lett figyelmes fülem. A hang az ösvény irányából jött így követtem azt. Ahogy haladtam a hang egyre erősebb lett. Végül az út végére érve csodás látvány fogadott. Egy tó volt az erdő közepén, amit egy kisebb tisztás választott el a fáktól. És a hegyből jövő vízesés táplálta. A vízparton és a vízben is sok állatot lehetett látni. Volt aki hűsölt volt aki úszott is. A tó közepén pedig egy aranysárkány mártózott meg a vízben. Elsőre azt hittem Shouval találkozok. De ez az egyed kisebb volt nála. Alakja pedig kecsesebb. ránézésre egy nőstény volt a vízben. Viszont nem vagyok eg nagy sárkányszakértő, hogy biztosra tudjam.
- Jó napot kívánok!
Köszöntöm, ahogy a víz mellé érek. Ami olyan tsizta volt, hogy láttam az alját még méterekkel beljebb is. Úgy döntöttem, ha már itt vagyok kár lenne nem ki használnám a lehetőséget. Így levettem ruháim, alsóneműm kivételével és bementem a vízbe. Mikor megmártóztam benne kellemes érzés járt át, igazán felfrissített. Nyugodtan úszkálgattam, mikor megláttam, hogy egy tigris úszik felém. Rögtön meg is álltam és csak egy helyben tapostam magam alatta vizet, hogy ne süllyedjek el. Kicsit féltem, attól hogy majd úgy járok, mint múlt hónapban az erdőben és megpróbál megtámadni a vízben. Ám legnagyobb meglepetésemre az állat nem is mordult fel. Csak nyugodtan elúszott mellettem.
* Huh még egy kellemes meglepetés. Vajon a hely teszi, hogy itt ilyen békés? Áh nem inkább a sárkány miatt ilyen nyugodt. Biztos ő is tudja milyen helyen van a táplálékláncban ezért féli és tiszteli őket. Valószínűleg csak miatta nem támadott meg engem vagy egy más állatot. Újra és újra bámulatba ejtenek ezek a lenyűgöző lények.
Rövid ám annál kellemesebb fürdőzés után kimentem a partra és miután megszáradtam. Felöltöztem és folytattam amiért jöttem a sziget további megismerését. A hatodik hónap végére már az egész szigetet jól ismertem.  Egyedül két helyen nem jártam csak. Az egyik az utólag felfedezett hatalmas barlang, amibe gyakran jártak a sárkányok. A második pedig a sziget közepén lévő hatalmas hegy, ami a felhők felé kapaszkodik.
 
Mivel a sziget felszínét már jól ismertem, eljött az ideje, hogy megnézzem mi van a barlangban. Először megálltam a hasadék peremén, úgy néztem végig a sötét járaton. Melynek a végét furcsa színű fények jelezték, egy kék és egy zöld. Kíváncsiságom csak tovább nőtt a fények láttán. Lábaimat pedig vitte előre a tudásvágy. A sötét lejtős folyosó közepétől a kezdetben gyenge fények ereje egyre erősebben világította be a járatot. S nem messze a végétől már lehetett azt is látni, mik a furcsa fényeknek a forrása. Két nagyobb kristály állt ki a falból, azok árasztották magukból a fényt. Mögöttük egy hatalmas kőboltív volt, mögötte pedig egy grandiózus méretekkel rendelkező terem.
- Szép jó napot! Remélem nem zavarok.
Köszönök, ahogy átlépek az ominózus bejáraton. Válasz a már jól megszokott módon nem érkezett. De ki sem küldtek így bátorkodtam még beljebb merészkedni és körültekinteni. A teljes helységet olyan különleges kristályok világították be, mint amilyenek az ajtónál is voltak. Voltak amik a földből nőttek ki, voltak amik a falon díszelegtek és voltak amik fejjel lefelé nőttek ki a plafonból. Utóbbiak látványa kicsit olyan, volt mintha csak az éjszaki égbolt csillagait láttam volna. A teremben közepes méretű sárkányok repkedtek a fejem felett. A nagyobbak, csak gyalog közlekedtek. A nagy terem mennyezetét sárkányalakúra faragott tartópillérek, segítették és akadályozták meg a beomlásban. A falakat domborművek díszítették, melyek legtöbbje ugyan azt a két sárkányt ábrázolták. Mintha csak életük történetét mesélték volna el. Elkezdtem körbejárni a termet és végignézni minden ilyen képet. A terem másik végébe érve egy nagyobb emelvényt találtam. Fent a tetejében, a fal mellet pedig egy sárkányszobrot találtam, ami egy tekercset tartott. De ezek közül egyik sem az volt, amit a tárgyalásnál láttam.  A csarnok körbejárása után visszaindultam a felszínre.
 
A nyolcadik hónap felénél járva a matrózok kezdtek egyre nyugtalanabbá válni, honvágyuk miatt. Sokan unták már, hogy a sziget önkéntes rabjait játsszák. Végül egyik este a tábortűz mellett fel is szólaltak:
- Kapitány mégis meddig kíván még a szigeten tartózkodni? A sárkányok még csak ránk sem bagóznak.
- Sajnálom. De erre nem tudok választ adni nektek. Csak annyit tudok biztosra mondani, hogy amíg nem tudunk olyan vízi szállítóeszközt építeni, ami biztosan át tud minket vinni a ködön addig esélytelen.
- Mégsem tűnik úgy, mint aki nagyon gondolkozna a megoldáson…
– Ha szabadna közbeszólnom. – Vágok a férfi szavába. Mivel látom, hogy maga Toshigoro sem nagyon biztos abban, hogy mit válaszoljon.
– Persze szólj csak elvégre miattad kerültünk ebbe a helyzetbe!
– Teljesen igazatok van abban, hogy ránk sem bagóznak. És a honvágyatokat is megértem. De nem megoldás a veszekedés. Toshigoronak igaza van, egy nem ilyen útra tervezett bárka könnyen válhat a hullámok martalékává főleg olyan veszélyes vizeken, mint a ködben. Kérlek legyetek még türelemmel Legalább addig, amíg a kezem meg nem gyógyul. Addig adjatok még haladékot. Ha még utána sem állnak szóba velünk segítek a hajó elkészítésében. Viszont amíg az idő el nem jön, addig csak a terveket készítsétek el. Egy jó strapabíró hajó terveit.
– Nos, ez így megfelel nektek? - a nyugtalankodó matrózok összeültek és sugdolózni kezdtek - Köszönöm Atsushi, hogy segítettél lecsendesíteni őket!
– Az én hibám ez a helyzet. Természetes, hogy próbálok segédkezni a megoldásban.
- Rendben elfogadjuk a feltételeket.
Szerencsére ez egyszer sikerült lecsitítanunk a hőbörgő embereket. De azt nem tudhatjuk meddig fog tartani ez az állapot. 


A kilencedik hónapban abbahagytam a meditációs gyakorlatot, amikor már elég erősnek éreztem a kezemet ahhoz, hogy megmásszam a hegyet. Amit szándékosan nem másztam meg eddig chakrám segítségével és fedeztem fel. Végig erre a pillanatra vártam. Hogy majd ha a bal kezemnek edzés kell, legyen plusz hajtóerő, ami a csúcs felé segít. Nap mint nap elindultam a hegy lábától mindig ugyan azon a ponton. Majd mikor erőm végéhez értem egy kunait szúrtam be, hogy majd másnap tudjam előző nap meddig jutottam. A kunai így került napról-napra, hétről-hétre egyre feljebb a földtől. Közben olykor megpihentem a szirteken, ha elértem egyet. Volt amelyiknél barlang is volt. De azokat a sárkányok használták fészekként. Az egyéb szirteken pedig további hasznos növényeket lehetett találni. Volt ahol olyan gyógynövényeket, mint amiket Sumiénél lehetett látni és olyan is volt ahol gyümölcsfákat lehetett találni. De voltak olyan szirtek is, amik azért voltak, hogy a sárkányok megpihenhessenek. Némelyikre, ha az ember jó időben érkezett meseszép látványtárult elé. Egyszer sikerült is elkapnom egy ilyen pillanatot. Már a Nap lemenőben volt a távoli horizonton, amitől a kék tenger olyan lett volna mintha egy narancsfolyosót építettek volna a naphoz. Ha egy kicsit jobban belemerültem volna a látványba talán még el is hiszem, hogy ha végigmegyek rajta akkor eljutok a Naphoz. De ilyen őrültséget szerencsére nem kísérletem meg. Annyira nem tudott megbabonázni a látvány.

 
Egy hónap múlva végre sikerült megmásznom a közel 3500m magas hegyet. A csúcson pedig valami igazán csodálatos dolog várt rám. Egy szoborcsoport két sárkány és egy tojás, melyek megvannak akkorák, mit a faj legnagyobb egyedei. A szobrok pár méterrel magasabban vannak a talajtól. Amiket egy két méter széles vízgyűrű ölel körül. A víz hőfoka, szemmel láthatóan is jóval melegebb, mint lennie kéne. Nem fortyog, de azért néhol lehet látni, hogy gőzölög. Rögtön rájövök, hogy ez is egy szent hely a sárkányoknak. Ahol nekem valószínűleg ugyancsak nem, lenne szabad jelen lennem. Ám itt is megadom a kellő tiszteletet. A zarei módszert használva meghajolok a szobroknak. Lassan letérdelek, majd sarkamra ülök, térdeim kicsit szét vannak tárva. majd bal és jobb kezemet egymás után a földre helyezem, háromszöget formázva velük. Majd lassan felső testem is indul utánuk és meghajlok. Miközben pedig a meghajlásból felemelem a fejemet, észreveszek valami újat a szobrokkal kapcsolatban. Hogy a két sárkány alakra olyanok, mint a hegybelsejében lévő sárkányok a fal domborműképein. A tiszteletadás után még gyönyörködök kicsit a mesterműben.  A számomra kényelmes lótuszülésben. Idővel a sárkányok vezére Hangao is megjelent a szentéjnél.
– Kellemes Délutánt Hangao-sama!
Köszöntöm, miközben ő hangtalanul lehelyezkedik a számára kényelmes pozícióban. Hátsó lábait guggoló helyzetben vannak, hosszú farkát egyszer körbetekerte maga körül. Mellső lábai pedig kiegyenesedve támasztják alá felsőtestét. Majd hosszú nyakát ő is leereszti, álla majdnem érinti a talajt. A meghajlás után pedig visszaegyenesedik tiszteletet parancsoló pozícióba. A szentély és a hegy elhagyása előtt ismét meghajolok a zarei módszert alkalmazva, majd elindulok lefelé.
 
A szigeten élés megszokottá vált számomra. Nem is csoda hiszen, már majdnem eltelt 1 év azóta, hogy lábunk először taposta a sziget partjának homokját. Bal kezem, pedig ahogy gyógyítóm Sumie mondta az eltelt nagyjából 12 hónap alatt már majdnem 100%-osan működött. Igaz a gyógyulás lassú folyamat volt. De az eredményt mi sem mutathatja jobban, minthogy megmásztam a sziget hegyét. Ám az hogy én mit gondolok és érzek az jelen esetben közel sem elég. Ez nem olyan, mint a láz. Amiből érzem, ha kilábalok. Most igenis fontos, hogy lássa egy szakképzett gyógyító is és kiértékelje. Ezért egyik nap elindultam vissza a gyógyító kertbe. Hogy megmutassam magam a sárkánynak. Noha az sem biztos, hogy hajlandó megnézni. De mégis elindultam, hogy megpróbáljam hátha mégis hajlandó fogadni. Ahogy haladtam az erdőben ismét meghallottam a gyermeki kacajokat. Most már tudtam jól, kikhez is tartozik a hang. Hogy ne ijesszem el őket ismét, most megpróbáltam csendben megközelíteni őket. A két kis sárkány ezúttal az egyik patak vizében játszottak, fröcskölték kergették egymást. Pont olyanok voltak, mint az embergyerekek, ha a vízbe mentek. Korukat nem is tagadhatták volna le. Az egyszerű kergetőzés viszont átment egy hevesebb fogócskába. Látva, hogy milyen jól mulatnak nem akartam őket megszakítani benne. Mert valószínűleg ismét csak tovaszállnának, amint meglátnak. Így inkább a bokrok takarásában hangtalanul tovább indultam eredeti célom felé. Rövid séta után megpillantottam a hatalmas kőkerítést, mely nagyobb volt az erdő fáinál is. Végigsétáltam a morózus sziklák mellett, amíg el nem értem a bejáratot. Szerencsém volt a szürke sárkány éppen bent tartózkodott. Megálltam a bejárat előtt, majd meghajoltam.
- Jó napot Sumie úrnő! Remélem nem zavarok?
Ezután meghajlásban vártam, hogyan reagál a sárkány. Hajlandó fogadni, vagy továbbra sem vesz rólam tudomást.  

// Tudom a vége kicsit elharapott lett. De nem volt használható ötletem, amivel tovább lehetett volna nyújtani. Ami pedig eszembe jutott ahoz szükségesek lettek volna a sárkányok. De ők ugye nem kommunikálnak velem.Sad //

Edit: A választott jutsu:
Kanashibari // Paralizáció



Ezzel a technikával a használó az ellensége testébe, pontosabban a teste köré irányított chakrával bénítja meg annak mozgását, amihez folyamatos koncentráció kell. A technika létrehozásához az ellenfél megérintésére van szükség, vagy egy közvetítő anyagra, amin át képes áramoltatni a chakráját a használó. Kivételesen magas chakrakontroll esetén a használó már képes érintés nélkül is létrehozni a hatást. Mivel a Kanashibari a támadó chakrájával blokkolja le az áldozat testének egészét, chakra felszabadításával lehet ellene küzdeni; azonos szintű használók esetén a hatás maximum pár másodpercig tart ki, ha az ellenfél próbálkozik megtörni azt.
Chakraszint: 250
Besorolás: C


A hozzászólást Aokaze Atsushi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 14 2017, 11:47-kor.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 26 2017, 22:44

Üdvözlet!
Én vállaltam az iromány elfogadását, ellenőrzését, viszont sajnos arra kell, hogy kérjelek, hogy bővítsd kicsit. Ennél sokkal de sokkal többet foglalhat magában egy egy évet magáénak tudó poszt, nyugodtan engedd el a fantáziád. Ez az egy év és ez a hely tele van lehetőségekkel. A Sárkányok ugyebár nem foglalkoznak Atsushival, de ettől még megfigyelheti őket, ezen kívül az NJK-k is irányíthatóak ahogyan a sárkányok is, csupán meg kell tartani a mesélői utasításokat. A csapattal is sok dolog történhet, légy kreatív ^^ Felfedezheted akár a szigetet is, a sárkányok területe is bejárható, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják a karakteredet. Ismerkedjen meg a helyszínnel Atsushi. Sok mindent rejthet magába ez a hely, ne félj felfedezni. Ezek nincsenek megtiltva sőt!
Szerintem nyugodtan bontsd hónapokra az irományodat és fél élménnyi mennyiséggel próbáld meg kitölteni. Nem kellenek itt nagy események, egyszerűen csak lássuk, hogy az egy év alatt mennyi minden történhetett. Nem csak ültek és vártak. Akár minikalandokat is beírhatsz, melyekből a karakter következtetéseket vonhat le, akár csak annyit is, hogy "az élet szar Neutral " :DDDD Tehát érted...
A többi esetleges bakicska annyira nem gázos, egyedül a mennyiség ^^
Ha mást nem, legalább félszer ennyit még írj kérlek. Nem kell sietni, időd az van.


A sok mesélői reag nélkül hagyott hónapért pedig +20 Chakrát (623+20=643) és +16 TJP-t (44+16=60) hagyok jóvá neked kárpótlásul.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Déli Tenger

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.