Főkapu

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Főkapu

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Dec. 15 2016, 15:23

Egy égősorokkal kivilágított, arany és ezüst fémdíszekkel ellátott, kitárt fakapu, amely a falu egyetlen belépésre alkalmas helyisége. A fogadóbiztosság a Mikulás zöld ruhás, apró termetű manói, akik forrócsokoládéval és forralt borral, valamint mézeskaláccsal várják a vendégeket. Innen nyílik a főút is, amely a díszes bódék, vendégházak, és minden egyéb szórakozásra alkalmas hely otthona.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Dec. 22 2016, 15:46

   Újra ezen a helyen... Hány éve is volt? Négy éve talán, mióta utoljára itt járt... Akkor még más nevet viselt a hely, kevésbé néztek ki furcsán a falulakók és sokkal kisebb volt a tömeg, valamint a készülődés... Na meg persze nem voltak itt ilyen furcsa manók és az úgynevezett "Mikulás" akiről már annyit hallott... Valóban teljesíti három kívánságát? Ostobaságnak tűnik, mégis reménnyel tölti el az embert a "Karácsonynak" nevezett ünnep hangulata. 
   Már mérföldekről hallatszik a csengők csilingelése, az emberek boldog éneke és már mérföldekről érződik a finom, karácsonyi illat... Forralt bor, kürtőskalács, mézeskalács, ezer s egy csoda, mely az ízlelőbimbókat és a szaglószerveket, na meg persze a szemünket örvendezteti. Csak ez az őrült hideg ne lenne... 
   Belépve a kapun, fényáradat csap arcába, ahogyan a manók egy díszes, karácsonyi utazóköpenyt varázsolnak rá egy csettintéssel, majd egy meleg bögrét nyomnak a kezébe, melynek gőze az arcát is melengeti. Furcsa szegfű és fahéj illata van, megbolondítva egy kevés fenyőmaggal. Az alkohol szinte teljesen kiveszett belőle, csak a finom aromák érződnek és az édes, kissé savanykás, jellegzetes bor íz, amiről csak a szakértők tudnának többet mondani...
   Csend van. Óriási csend, ami már évek óta nem töltötte ki elméjét. A másik két fél a háttérbe húzódott, ahogyan egyre csak közeledett a faluhoz... Mitől lehet ez? Mirubi, kinek szíve nemes és szeretetre kész, most megszabadult a másik kettő fájdalommal és gyűlölettel, kegyetlen hidegséggel teli érzéseitől, a forralt borba kortyolva pedig nem csak a kívülről melegítő köpenyétől, de belülről is átjárja a meleg... Itt az ideje barátokat szerezni!

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Djuka Benji on Csüt. Dec. 22 2016, 16:04

Lassan megpillantom a csodálatos díszes kaput. Sok színbe pompázó égősorok hozzák szívembe a karácsonyi hangulatot. Valahonnan ismerős ez a hely nekem, de egyszerűen nem ugrik be, hogy honnan. Lassan előre sétálok, majd a manókat megpillantva, felszólalok.
- Helló, Djuka Benji vagyok. Szeretnék kérni egy forralt bort és egy kis mézeskalácsot, majd tovább állnék
- Hova is gondolsz *nevetni kezdett a manó* neked jó lesz egyenlőre a forrócsoki kisöreg
~ Átkozott törpe, én vagyok a kicsi, nem én vagyok 100 centi~ forrtam magamba, majd átvettem a forrócsokit és a mézeskalácsot és megköszöntem.
Sétáltam kicsit előre, majd lassan belekortyoltam a forrócsokiba, és hirtelen 1000 kép ugrott be a fejembe.

~ Hát megvan honnan is volt ismerős ez a hely.... Kiskoromba anyával és apával minden évben elmentünk egy karácsonyi vásárba... Amikor még velem voltak... Emlékszem, mindig vásároltak nekem forrócsokoládét és valami apró süteményt, és együtt jártuk a vásárt kacagva és vidáman.. Mint egy boldog család.. Igazából, nem mint egy boldog család, mert valóban egy boldog kis család voltunk.... ~ gondolataim végére, abba hagytam a kortyolást és egy apró könnycsepp csordult le a szememből.
Még ezek ellenére is hihetetlen boldog voltam, hisz a finom forrócsoki és a mézeskalács kombinációja, olyan érzést keltett bennem, mint ha anyáékkal lennék itt. Mikor elfogyasztottam a maradék kis italomat és az édességemet, az égfele néztem. Minden olyan tiszta és nyugalmas volt.. A díszes bódék és a vendégházak szinte hívtak engem egyre beljebb. Nemtudtam, de nem is akartam ellen állni a csábításnak, ezért beljebb mentem. Ott megpillantottam, egy nálam idősebb férfit. Ahogy láttam, őt is átjárja a szeretett ünnepe. Kedves fickónak tűnik, ezért haladok felé, majd felszólítom
- Szervusz! Djuka Benji vagyok. Csodálatos ez a falu, mi? Hihetetlen finomak itt a dolgok, de azok az átkozott manók, lehetnének kedvesebbek - öntöttem ki végére a lelkem neki.
Ezek után figyelemmel követem válaszait.
avatar
Djuka Benji
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 242

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Csüt. Dec. 22 2016, 18:12

///Gomen én csak átszálguldottam. Karifánál megtaláltok xD///


A széltől susogó lombok valamint a fába koppanó kunaik hangja visz hangzik az erdőben. A nagy hideg ellenére is egyéni edzést tartok ép, lassan 5 órája folyamatosan dobálgatom azt a két szem kunaim. A fáradság jelei már másfél órával ezelőtt jelentkeztek, mostanra elég erőteljesen lihegek valamint a fegyverek kihúzása a fából is egyre nehézkesebb. Egy újabb dobásra emelem karom, jobb lábam hátrább teszem. Minden erőmet beleadom a lendítésbe de ahogy fordítom a törzsem kibillenek az egyensúlyomból és elesek.


~$&$~


Szerencsére a kunai nem okozott bennem sérülést így egy kisebb lila folttal a fenekemen megúszom az esést. Feltápászkodok a földről és két dologra leszek figyelmes. Az egyik, hogy az eséstől nem fáj semmim pedig elég szépet taknyoltam. A másik pedig…
-Yuki*?
Havazik, valamint egy jó tíz centis hó takaró fed mindent. Nem rémlik, hogy havazott volna ahogy az sem, hogy elájultam volna. Tisztán emlékszem arra, hogy az esés után egyből felkeltem. Hirtelen gyerek hanghoz hasonló zajokra és forró csoki illatra leszek figyelmes. Elindul abba az irányba amelyről ezeket érzékelem, nem kell sokat sétálnom, hogy egy megdöbbentő helyre érjek. Egy a konoháéhoz hasonló kapu mely fenyőfa világítással van ellátva. Körben ezüst és arany színű díszítések. A kapun belül pedig a gyerek hangok forrásai, manók. Mindegyiknél egy-egy tálca, némelyiken forró csoki míg másikokon valami büdös ital. Megijedve a furcsa, apró lényektől elbújok az egyik közeli fa mögé. Csupán ekkor tűnik fel, hogy ezek nem a Konohában jól megszokott fák hanem fenyőfák. Viszont az egyik manó észrevett és nagy mosollyal az arcán elkezd felém ugrálni. Eszméletlen ügyességgel tartja azt a tálcát, egy csep sem ömlik ki a teli poharakból amik a tálcán pihennek. Mikor oda ér mellém felém nyújtja a kezét és még szélesebbre tárja vigyorát.
-Gyere be!
Nem birok ellen állni a csoki csábító illatának. Mit is vártam, egy tíz éves gyereknek a csokoládé a gyenge pontja. Shinobi akadémia ide vagy oda a gyerek az gyerek marad. Leveszek egy poharat majd két kézzel megfogom. Belefújok párat mert érzem a poháron, hogy ez bizony meleg. Az első korttyal sikeresen le is égetem a nyelvem. A kis lény csinytalanúl kinevet majd meghuzigálja a pólómat jelezve, hogy kövessem. Elindulunk a kapu irányába majd mikor belépek a többi manó is körém gyűlik. Úgynézki tetszik nekik, hogy nagyjából azonos magasságú vagyok velük. Mikor abbahagyják az ugrálgatást egyszerre mutatnak ugyan azon irányba.
-Mikulás.
-Mikulás.
-Mikulás.
-Mikulás.
Hangzik fel kánomban a jól ismert név. Ezek szerint tényleg létezik a mikulás? Tényleg lehet tőle kívánni?
-Arigatou gozaimasu**!
Egy gyereknek a Mikulás olyan mint egy papnak az istene. Közepes tempóban elindultam az épület felé amelyre a manók mutattak. Azért csak közepes tempóban mert magam előtt tartottam két kézzel a forró csokis bögrém így a kezeimet nem tudtam használni.




*Hó
**Köszönöm szépen
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Akira on Csüt. Dec. 22 2016, 19:38

//Mirubi és Benji//

Háborús időkben az embernek nincs kedve karácsonyozni, de Tsukiko és Keiko rávettek, hogy menjünk el a karácsonyi vásárba, ha már megrendezték. A két nőnek sosem tudtam ellenállni, így Moonnal és Izanagival az oldalunkon el is indultunk a helyszínre. Eléggé hideg van és nem vagyunk erre felkészülve. Szerencsére a kapuban egyből jönnek a zöld ruhás manók, akik valami Mikulásról hadoválnak, aki elvileg teljesíti három kívánságunkat. Nem hiszem, hogy nekem lenne olyan kívánságom, amire egy csodatevő Mikulásra van szükségem, de lehet, hogy Keikot érdekli a dolog, így Tsukival és Izanagival elküldöm őket a Mikuláshoz, hogy a gyerek kívánhasson. Lehet, hogy később én is meglátogatom a csodatevőt, de egyelőre semmi kedvem ehhez. Meglátok két beszélgető embert és mivel úgysem ismer senki és később úgysem látjuk egymást korábbi tapasztalataim alapján, így nem veszthetek semmit, így odamegy hozzájuk és bemutatkozom.
- Sziasztok, Akira vagyok!
Hajolok meg.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 129

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 618

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Nakahara Saki on Csüt. Dec. 22 2016, 23:26

//Szockodás egy erre nem igazán alkalmas karival, de pont ez lenne a lényege a kis próbálkozásomnak. Smile//

[Mirubi, Benji, Akira - és aki még csatlakozik]

A friss hó ropogása az otthon érzésével töltötte meg Saki szívét. Ahogy meglátta a sok díszt és csillogó fényt, eszébe jutottak szülőfalujában töltött első évei. Hirtelen új, érdekes illat csapta meg orrát, ilyet még sosem érzett, persze olyan sok helyen még nem járt, így volt még mit bepótolnia. A hatalmas kapuban sok ember tömörült össze, igyekeztek gyorsan bejutni, de a fogadóbizottság miatt kénytelen voltak némileg rendezett sorokba tömörülni. Apró termetű, zöld ruhás segítők járkáltak mindenfele, akik az érkezőket kínálták mindenféle finomsággal. A lány megtalálta az illatok forrását. Hallott már a különböző édességekről, Yukigakure is kapott ezekből, de a családja nem engedhette meg a luxust, amit ezek jelentettek.
Vékony ujjai a pohárért nyúltak, amit az egyik manó nyújtott át neki. A melegség azonnal átjárta, végig kúszott a karján, majd a teste többi részét is elérte. Bár szerette a hideg időjárást, nem volt idegen számára, most valahogy jól esett neki a hőmérséklet változás. Az apró termetű ember még valamit adott neki, barnás színű, puha ételt.
- Kö-köszönöm - hajolt meg Saki, majd átvette az édességet. Beleharapott, majd eltelt néhány pillanat mire fel tudta fogni, mégis milyen finomságot kapott. Az ízek ismeretlenek voltak számára, viszont nagyon is bejött neki az édes és fűszeres harmónia. Néhány gyors harapással eltüntette a mézeskalácsot, aztán nekilátott a pohár tartalmának. Kereskedők számoltak már be olyan édességről, amit italként lehetett fogyasztani, ám a genin most találkozott ezzel először. Hirtelen kortyolt bele és ettől a nyelve kicsit megégett. Félre vonult, ahol nyugodtan megihatta a forró csokoládét - mint kiderült így hívták az italt -, mert kezdett túl sok ember összegyűlni.
*Um... nem tudom miért egyeztem ebbe bele. Sok itt az ismeretlen... és ha jól tudom a Hó országából kevesen jöttek el. Mit csináljak?* Sötétkék szempárja aggódva figyelte az egyre gyűlő tömeget. Látszólag minden békés volt, néhányan szóba elegyedtek egymással, de a kunoichi csak némán állt a kapu közelében. Kiürült poharát úgy szorongatta, mintha az élete múlna rajta.
Jobb kezével még jobban arcába húzta világoskék sálját, majdnem teljesen eltakarva az orrát is. Tett néhány bátortalan lépést, ám azt még maga sem tudta, hogy miért.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Vas. Dec. 25 2016, 13:57

// Saki, Benji, Akira és talán majd Jaken //



   Érkezésével egyre többen és többen érkeztek meg utána, bár már azt lehet mondani, hogy egyszerre érkeztek ide... Régi emlékek rohamozták meg, hiszen az évekkel ezelőtti karácsonyt Takefumival és az azóta sem látott lánnyal töltötte... Akkor is ugyanilyen volt a hangulat, kevesebb cicomával. Azonban, valami megüti a fülét, paranoiájából kifolyólag kényszeresen ügyel a környezetére, ámbár figyelme nem fed le minden egyes embert. Az évek során beidegződött nála egy furcsa érzék, amivel kiszúrja azt, ami a legfurcsább lehet a környezetében, ami a legjobban magára vonzza a figyelmet... Persze a lármás emberek észrevételéhez nem kell túl sok érzék. 
   Ahogyan fülét hegyezi, szeme sarkából pedig nézi a fiút, ahogyan bort kunyerál, lenéz a bögréjére. Kellemesen melengeti a kezét, az illata pedig fenséges, de nem kóstol bele. Nem szereti az alkoholt, így is fél a tompult tudatállapottól, nem kell neki erre még rásegíteni. Ha inna és egy kevés alkohol is szétterjedne a véráramába, az beláthatatlan következményekkel járna. Persze sejti, hogy az ital viszonylag kevés alkoholt tartalmaz, de nem szeretne elindulni a züllés útján. 
   Gondolataiba merülve tompul el a környezet zaja, mosódott össze az emberek tömege, mígnem egy hang szólítja meg, egy ismerős hang, aki ezúttal már teljesen titokban került a fiú közvetlen közelébe. Ártó szándéknak helye nincs, valószínűleg nem is hagynák a falu lakói a harcot, így Mirubi sem tekint rá ferde szemmel. Sőt! Most, hogy elhagyta azt a másik kettőt, végre olyan lehet, amilyen lenni szeretne! Hátrafordul és kissé meghajolva köszönti a fiút. 
- Djuka? 
Rémlik fel benne a név, mégpedig Itanashi kapcsán. 
- Az én nevem Kenshiro Mirubi. Örvendek. 
Ahogyan Mirubi is bemutatkozott, egy másik alak jelent meg, aki szintén feléjük intézett néhány szót, valószínűleg azért, hogy ismerkedjen. Azonban Mirubi számár ismerős volt a megjelenő személy, mintha már látta volna, sőt, mintha már beszéltek volna... 
- A nevem Mirubi, Ő pedig itt Benji. 
Az érkező emberek sokasága nem volt szokatlan, hiszen ahogyan Mirubi és a többiek megjöttek, úgy jöttek egymás után mások is. Ám, a tömeges köszönések közepette valami felkeltette Mirubi figyelmét.
   Nem csak a hangos és a figyelmet tényszerűen magára ragadó történések azok, amik magukra vonják a figyelmet, hanem mindaz, ami elüt a körülményektől és a helyszíntől. Egy magányos, lassú, tétlen személy, aki már-már görcsösen próbálja titkolni jelenlétét azáltal, hogy azt sugározza magából "én itt sem vagyok" ugyancsak feltűnő lehet. Így Mirubi elnézve Akira és Benji között, meglátta a tömegben ácsorgó kis termetű személyt. 
- Őt ismeritek? Elég feltűnően bámul.
Biccent a lány felé, felhívva rá a figyelmet, az arcát viszont nem látja rendesen a hölgyemény ruházata miatt. Lehet ismeri?

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Nanja on Vas. Dec. 25 2016, 16:51

( Bu :v becsatlakoznék a kis kalandba én is :v )



Mikulás? Ünnep? Ajándék? Ezek és a hasonló szavak nem igazán léteztek a szókincsében eddig. Miután visszakerült Sunagakre-be sorra hallott igencsak fura kifejezéseket, amiket nem nagyon értett. Felkeresve az otthoni könyvtárat végül megtudhatta mit is jelentenek, jobban mondva mit értenek ezeken a szavak alatt. De nem volt ez elég neki, tudni akarta milyen érzés amikor nincs semmilyen ellenségeskedés, csak örvendezés, jó hangulat, móka, kacagás.. Így aztán úgy döntött kihasználva a pár nap szabadságát ellátogat ebbe a faluba. Az odavezető úton is már rengeteg emberrel találkozott. Vegyes egy társaság volt az meg kell hagyni, ugyan is volt köztük shinobi-tól kezdve nemes elökelöségik minden rangú illetö. Végül megpillanthatta a falu bejáratát. Annyira lenyügözte, meg kellett állnia, hogy mindent szemügyre vehessen. Szemei cikáztak minden irányba, a havas aljzattól a kapu tetejéig, majd a jobb oldali égősorokra, aztán megint felfelé nézett. Ha nem bámult majdnem tátott szájjal vagy tíz percig, akkor egy percig sem. Az ámulatból egy a hátának csapódó hógolyó térítette ki, de beletellett pár másodpercbe mire fel is fogta mi történt, így aztán mire hátrafordult már nem láthatta ki is volt az a faragatlan, aki megdobta. Kicsit morgott pár szót magában, majd tekintetét újra a kapu felé fordítva nagy levegöt vett, és megindult a bejárathoz. Léptei lassuak voltak, még mindig nem bírt a látvánnyal betelni. Sunagakure-ben nem nagyon látott ehhez hasonlót még. Átlépve a kapun most az embertömeget kezdte el fürkészni. Sejtése beigazolódott.
~ Ez valóban csodás *.*
Egy helyben forogva figyelte az embereket, hallgatta jókedvü kacajukat, a mosolyuk szinte elvarázsolta. Ha valaki éppen meglátná Nanja-t ebben a pillanatban, azt hinnék valami szer hatása alatt van. :v

Minden esetre ez a látvány, a hangulat teljesen magával ragadta.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 89

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Dec. 25 2016, 19:54

//Na, én is befutottam Very Happy - Mirubi, Benji, Akira, Saki és Nanja//

Sok történetet hallottam már erről a legendás helyről – a történeteket természetesen az örökösen beszélő nagybátyám osztotta meg velem -, ahová most megérkeztem, és azt kell mondjam, a történetek egyáltalán nem túloztak. A havas táj közepén elértem a Falu határát jelző monumentális Főkaput. Gyorsan odasiettem, majd pedig beléptem a hatalmas kapun. Amikor a bent lévő látvány a szemeim elé tárult, azok kerekre nyíltak, a szám pedig tátva maradt a csodálkozástól. Tengernyi ember cikázott a különféle árusok bódéi között, máshol pedig manók sürgölődtek-forgolódtak. Ahogy beléptem a bejáraton, egy ilyen manó az én köszöntésemre is odasietett, majd meleg ruhát adott rám, és a kezembe nyomott egy forró, barna italt. Hát hogy az milyen finom volt!
Különféle sütemények és italok sorakoztak, ameddig csak a szem ellátott. És akkor még nem is beszéltem az illatokról, amik a bódék felől érkeztek, és megtöltötték a levegőt. Mennyei! 
Nem messze tőlem több ember is összegyűlt.
~Lehet, hogy valami érdekesség van ott, amit néznek? Mindjárt kiderítem! ~ gondoltam, majd elindultam az irányukba. Odaérkezve láttam, hogy nincs is ott semmi érdekesség, így elindultam odébb, azonban észrevettek.
~Na bakker, nagyon kínos lenne, ha most csak úgy odébb sétálnék, miután ilyen látványosan közéjük jöttem. Áh, úgy sem árt néha megismerni új embereket… Mit árthat, ha beszélgetek egy kicsit?~
 - Sziasztok, Jaken vagyok! – mondtam, miközben tovább szorongattam a kezemben a forró csokis bögrét.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Nakahara Saki on Csüt. Dec. 29 2016, 23:54

[Mirubi, Benji, Akira, Nanja, Jaken]

Hiába vonult félre, mégsem kerülhette el, hogy több és több ember között legyen. A karácsonyi falu olyan sok mindenkit vonzott, hogy egyszerűen képtelen volt találni egy csendes helyet. A poharat erősebben fogta, bár tudta jól, hogy lassan ki kéne dobnia valahová, mert nem őrizheti a végtelenségig. Éppen ezért kicsit odébb ment a kaputól, ahol fel voltak sorakoztatva a szemetesek és ide nyugodtan kidobhatta a néhány perccel ezelőtt még forró csokoládét tartalmazó poharat. Azzal sajnos nem számolt, hogy feltűnhet valakinek a túlzott beolvadási szándéka.
A korábban észrevett kis csapat egyre jobban bővült, mintha megbeszélt találkozóra igyekeztek volna. Ám erről szó sem volt, a szófoszlányokból, amiket ki tudott venni az általános zaj ellenére is, bemutatkozásokról adtak tanúbizonyságot.
*Nem kéne így kihallgatnom őket. Vagy akkor már illene lenne odamennem... de nem merek.* Isméte gondolataival volt elfoglalva, azok némileg biztonságosabb érzetet adtak neki. *Kiszabadítottam a falusiakat... hazavittem Miyot... lehetne bennem több bátorság is.*
Visszagondolt az első nehezebb küldetésére, amit ketten fejeztek be. Sokan meglátták a benne rejlő értékeket és próbálták meggyőzni, hogy nem hasznavehetetlen. Viszont a kunoichi még mindig nehezen birkózott meg a dolgok szociális részével. A Ninja Akadémián alig akadt olyan évfolyamtársa, aki ne kötött volna bele, vagy ne nevezte volna bénának. Azóta eltelt pár év és már ez a lépés is nagynak számított, csak még kellett dolgoznia az ügyön. Szép lassan felmérte a terepet, ahogyan korábban is. A karácsonyi hangulat mindenkire rátelepedett, csillogó szemek és jókedv fogadta, amerre csak nézett. Ettől neki is nyugodtabb lett a hangulata. Kékesfekete haját kisöpörte az arcából és igyekezett a sálja alá rejteni a rakoncátlan tincseit.
A kapuban ácsorgó kis csapat egyik tagja Saki felé fordult és biccentett. A lány hirtelen elkapta a tekintetét, majd rájött, hogy illetlenség így viselkedni. Meghajolt, ezzel jelezve ki a tiszteletet a másik felé. Bár a látogatók nagy része shinobi volt, mégse érezte azt, hogy a háború szörnyűségei kihatnának a falura. Jobb kezét mellkasa elé emelte, ez amolyan rossz szokása volt, ha éppen döntésképtelen helyzetbe került. Nagy volt a kísértés, hogy gyorsan odébb álljon, de észrevették és még jeleztek is neki, vagyis a többiek hamarosan követni fogják az első fiú példáját. Egyelőre maradt a helyén és bízott benne, nem ő lesz a következő látványosság ezen a helyen.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Inohara on Pént. Dec. 30 2016, 04:00

Meglehetősen fárasztó napon voltam túl. Nem is vágytam már többre, csak hogy bebújjak pihe-puha ágyikómba és aludjak. Pár pillanatig tartott csak, míg elaludtam. Ahogy annak lennie kell a sötétség húzott le egyre mélyebbre, de aztán...
Mintha az egész félbeszakadt volna. Elsőre úgy tűnt, hogy nem sikerült elaludnom, de ahogy ágyikómba felülve kinyitottam a szemem rá kellett jönnöm, hogy már nem a tepmlomban vagyok, sőt nem is Iwagakuréban. 
Egy fenyőfákkal tarkított hófödte tájon találtam magam. Ahogy felálltam talpam alatt ropogott a friss hó, s bár annak ellenére, hogy félmeztelenül voltam, ahogy lefeküdtem, mégsem fáztam. Körbenézve a távolból, mintha hangokat halottam volna, s édes mézeskalács illatot hozott a szél. 
Rövid séta után egy hatalmas, mindenféle színű pici lámpával kivilágított díszes kapuba botlottam, bentről, mintha gyerek hangok szűrődnének ki. Belépve még a lélegzetem is elállt. 
Minden feldíszítve csodaszép díszekkel és égőkkel, andalító zene, mézeskalács, forrócsoki és forraltbor illata a levegőben. A meglepőbb azomban az volt, hogy akiket elsőre gyereknek véltem valójában törpék voltak, pontossbban zöld ruhás huncut manók. Az egyik, ahogy megpillantott, vidáman oda ugrált hozzám. 
- Légy üdvözölve kis barátom. Jó, hogy jöttél! A Mikulás már nagyon várta az érkezésed. - szólt vidáman a kis fickó. 
- Ééés hol is vagyok én most pontosan? És ki ez a Mikulás? Csak nem valami nagy földesúr? - kérdeztem, nem kis meglepetéssel, hogy valami nagy úr várta itt az érkezésem.
- Ha ha ha - kacagott vidáman a manó. - Ő akármelyik földedúrnál nagyobb. - De gyere velem, bemutatlak neki. - Azzal elindult az eggyik hatalmas épület felé és intette, hogy kövessem. 
Miközben a manöt követtem, neki be nem állt a szája egy pervre.
- ...Mikulás a ennek a falúnak a hatalmas ura. Minden hozzá betérő jó gyerek kívánhat tőle hármat...
'Hmm... jó gyerek. Nem tudom, mi pontosan mi tesz valakit "jó gyerekké", de egy próbát megér. 

//Folytatás a palotávan//
avatar
Inohara
Játékos

Taijutsu Pontok : 18

Tartózkodási hely : Iwagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Pént. Jan. 13 2017, 16:12

/Mirubi, Benji, Akira, Saki, Jaken, Inohara, Nanja... meg akik jelen vannak közvetlenül/


Rég volt már, hogy arról álmodoztam, milyen jó is lenne a téli hidegben futkározni. Nagyon jó érzéssel tölt el, ha ropog a hó a talpam alatt, és az is, hogy nem mellesleg lefagy a kisujjam, ha nincs rajtam kesztyű. Olyankor az első dolog, hogy valami jó meleget megigyak! Mondjuk... neeeem, a szaké ehhez már túl ütős. Egy forró kakaót azonban bármikor elfogadok, ha szembejön velem az utcán! Egy mélyet szippantok a levegőbe, amit talán rosszul teszek, mert azonnal lefagy az orrom, és mialatt tovább haladok a Mikulás Palotája felé, folyamatosan dörzsölöm és tölcsérré formált tenyerembe meleg levegőt lehelek, hogy onnan felmelegítsem eddig lefagyott testrészeimet. 
Ahogy a tájra nézek, eszembe jutnak gyerekkori emlékeim, és azok az idétlen rajzok, ahol önmagam is csak egy pálcikának ábrázoltam. Ahogy a befagyott tavon jégkorcsolyázok, és köröttem rengeteg karácsonyfa díszítetlenül, és rénszarvasok, meg hóemberek répaorral, a térdig érő hóban pedig hóangyalt csinálunk a többiekkel. És el ne felejtsük, hogy én a jég közepén balerina voltam! No igen, valami nem stimmelt az agytekervényeimmel, kevertem a szezont a fazonnal; például amikor a Napocska arcát is megrajzoljuk, pedig tudjuk, hogy nincs is neki arca, és nem is tud mosolyogni. Az én Napom idétlen volt... ő nem mosolygott, hanem röhögött, de talán csak azért, mert örült annak, hogy pár kiló ruha mínuszban volt az embereken. És megjegyzem, egyik leghőbb vágyam még mindig az, hogy síklok a jégen... valami szép ruhában. Akkor is, ha különben nem igazán szeretem ezeket a csillivilli cuccokat, de ha van mellettem valaki, aki vezet, akkor bármikor.
A kívánságaimon gondolkodtam. Egyet már tudok is, de az olyan vicces kívánság inkább, mintsem egyik leghőbb vágyam. A másik az a legnagyobb félelmem leküzdése, amiről egyáltalán nem szeretek beszélni, és senki sem tud róla. Azok sem, akik közel állnak hozzám. A családom sem. És lehet, hogy a Mikulásnak is csak eléggé félszegen fogom tudni elmondani. A harmadik pedig... áh. Olyan lehetetlennek és idétlennek tűnik, biztos, hogy nem kapnám meg. A három közül persze a legfontosabb az, hogy míg más hatalomra vágyik, több erőre, én egyáltalán nem akarok hatalmas lenni. Tudom nagyon jól, hogy ami az erőmből kitelik, azzal meg tudom védeni azokat, akik fontosak a számomra. Hiszen nekem a szeretet és az akaratom elég erőt ad arra, hogy megvédjem őket.
Amit a Mikulás feltehet nekem, az persze az, hogy mennyire voltam jó gyerek az elmúlt években. Jó? Gyerek? Gyereknek nem vagyok az... de szívemben és lelkemben mindig az maradok, még ha el is szállnak felettem az évek, szóval ja. Gyerek vagyok. És persze, hogy jó voltam! Manapság mi számít jónak egyébként is? Senki sem mondhatja magát annak teljesen, viszont jóvá teheti a rossz cselekedeteit... én pedig azt hiszem, valahol ezt tettem. Nem mintha olyan sok rosszat cselekedtem volna... amikor elhagytam a falumat, akkor is inkább segítettem a rászorulóknak, ha véletlenül összefutottam egy-kettővel. Soha sem bántanék egy ártatlant, sőt... még azon is elgondolkodnék, hogy visszaüssek e annak, aki engem bántott.


Rengeteg kis manót látok az úton, akikre rámosolygok kedvesen, hiszen olyan aranyosak, mint a gyerekek. Szerencsémre észreveszik azt is, hogy kissé fagyos az idő, és mint akik a fejembe látnak, egy forró italt nyújtanak át, aminek csokoládé illata van. Hmmm, egek!
Időm azonban nincs arra, hogy tovább szimatoljak, mert egy csapatot látok magam előtt. Persze mielőtt odamennék - mert látom ott Mirubit, talán az egyetlen ismerős arcot -, gyorsan és sunyin beleiszom a forró csokimba.
- Aú! - ami eléggé forró... és a nyelvem nem örül. Egyetlen megoldásnak azt találom, hogy megnyalom a havat, de nem vagyok ennyire kisgyerek. Bár nem mondhatja magát igazán gyereknek az, aki életében egyszer nem nyalt fel egy hógolyót! Erősen fogom az italom, hogy a futás közben ne billentsek ki egy cseppet sem, és úgy szaladok integetve a többiek felé... no meg kiabálok Mirubinak egy hatalmas, boldog mosollyal az arcomon. Tényleg jó ötlet volt eljönni ide, hiányzott egy kis idill.
Beérek a többiekhez, és egy pillanatra hozzádörgölöm az oldalam Mirubihoz, mint egy macska - csakmert olyan régen láttam.
- Sziasztok! Kiyo vagyok! - pislogok nagy szemekkel, majd az italomra. Biztosan ők is fáznak... vagy nem? Ha azt venném észre, akkor szívesen végigkínálom az egész bagázst akkor is, ha nekem semmi sem marad. De ha jófej akarok lenni, akkor inkább mindenkit elviszek egy ilyen bódéhoz. De másoknak is van ilyenjük. Tulajdonképpen most vagyok megszeppenve először az életben. Azt sem tudom, hogy mit kellene csinálnom, úgy érzem magam, mintha a nagyszínpadon lennék és mindenki engem bámulna.

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 37

Tartózkodási hely : Mélyvízi mocsárjáró


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 532

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Akira on Szer. Jan. 25 2017, 21:17

//Mirubi és sokan mások//

Társaság növekszik és bővül, de először kezdjük az elején. Mikor odamentem és bemutatkoztam az elv, hogy azt kapsz, amit adsz, újra bebizonyította, hogy igaz. Két társam nevét, akikhez odamentem, az udvariassági formulának megfelelően bemutatkoztak, vagyis a Mirubi nevű fiú bemutatkozott és bemutatta a mellette álló srácnak, akinek neve Benji. Néhányan csak megérkeztek és bámultak, míg sokan a társasághoz odajöttek. Egy lány csak csendben figyelte a társaságot, ami a Mirubi nevű társamnak fel is tűnt, amit szóvá is tett. Nem ismertem a lányt, ami azt illeti itt gyakorlatilag senkit nem ismertem, talán Benji volt ismerős, de nem tudnám honnan ismerem, biztos nem kumogakurei. Alig van időnk ismerkedni, mert még szinte két szót sem váltottunk, amikor egy Jaken nevű fiú jön ide, majd a társaság bővül egy Kiyo nevű hölggyel. Moon már kezd nyugtalan lenni, de én is érzem, hgy valami nem stimmel, de nem a társasággal, hanem a faluban. Egylőre nem szólok, viszont a társaság Moonon észreveheti az idegességet, ha valaki megfigyeli a farkas reakcióját, szőr feláll a hátán és fülét hátraszegi.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 129

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 618

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Inohara on Szomb. Jan. 28 2017, 01:00

//Mikulás védő alakulat//  santa

Kívántam hát hármat, majd tiszteletteljes elköszönés után elhagytam a Mikulás palotáját. Kilépve a kapun láttam, a kis manók még mindíg vidáman osztogatták a forrócsokit, meg a sütit. Az egyik kis fickó látva, hogy egy szál pizsoma nadrágban álltam kint a hóban, odajött és nekem is a kezembe nyomott egyet.
Kezemben a forrócsikval a ragyogó díszek és bódék kavalkádja között sétáltam végig. Ámulatba ejtett a tengernyi édesség meg süti özöne, s levegőt hópelyhek és mézédes nyalánkságok illata töltötte meg. 
A kapu felé végig csak a Mikulás szavai jártak a fejemben. Talán tényleg igaza van. Itt az ideje, hogy tovább lépjek és ne a multon rágódjak folyton. Azt, hogy a társam lelépett, hogy egy gonosz istennek szolgáljon nem könnyű megemészteni, de ő döntött így. Csak gyáva módon próbálja elkerűlni a halált. Ezért még képes embereket is feláldozni. Nem akarom többé visszahozni. Inkább erőt gyűjtök, hogy megállíthassam, hogy több ártatlan ember ne haljon meg miatta.
Gondolataim közben a kapu felé haladtam, szürcsölgetve a forrócsokit, mikor egy kisebb társaságra lettem figyelmes. Közelebb menve láttam, hogy nem igazán ismerős egyik arc sem. Azért próba cseresznye alapon odasétáltam a kis társasághoz. 
- Halihó! - köszöntem, miközben tarkóm vakarásztam. - Mi a vita tárgya? - tettem fel a kérdést, hátha sikerűl megtörni a jeget. 
Szétnézve a társaságban láttam, hogy az egyik fickó mellett egy kutya, vagy farkasféleség volt, aki láthatóan valami miatt idegesnek tűnt. Csak reméltem, hogy nem miattam, mert nem igazán rajongok a kutyákért, vagy inkább ők értem.
avatar
Inohara
Játékos

Taijutsu Pontok : 18

Tartózkodási hely : Iwagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Főkapu

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.