A Mikulás Palotája

Lezárt fórum: ide nem küldhetsz témát, választ, nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Ayanokoji Hinami on Vas. Jan. 29 2017, 18:34

Sárgásbarna szemeim tanácstalanul pásztázzák a választékot a cukorkaárus standja előtt. Papa megint itt hagyott valamiért. Folyton ezt csinálja, és még nekem kell Őt felügyelni. Olyan ez, mintha valami kisgyerekre vigyáznék, csak rosszabb. Pedig Ő akart elsősorban eljönni ide. Téli Falu, sosem hallottam még erről a helyről. Egész hangulatos a maga módján, csak ne lenne itt ennyi ember. Na meg ennyi cukorka, mert tényleg nehéz döntést hozni. Nem is tudom mikor volt utoljára, amikor cukorkához jutottam. Ja, de... Amikor a Gőz Országában a papám egy zacskónyi szörnyen keserű "édességgel" ajándékozott meg. Nem csoda, hogy most ennyire vágyom pár valóban finom darabra. Míg a sorban állok, egy kéz böködi meg finoman a vállam. Papa az, és a füzetlap méretű fényképemmel a kezében hunyorogva nézi az arcomat. Amint beazonosította, hogy tényleg én vagyok, egy hatalmas mosollyal borzolja össze a hajamat a kapucnim alatt.
- Már mindenhol kerestelek Pici Hinami! Hát miért szöksz el folyton mellőlem? - kérdi lihegve.
- Mert ki nem állhatlak. - felelem egykedvűen.
- Háhh! Nem hiába vagy te Ayanokoji, ez jó volt! - vigyorog rám büszkén. - Bár amikor annyi idős voltam, mint te, már dupla ennyire jó volt a humorom.
- De én nem vicce... Várj, mi ez rajtad? - nézek rá szörnyülködve, ahogy meglátom, hogy egy hosszú égősorral van körbetekerve.
- Ezt a karácsonyfánkra vettem. - feleli egy önelégült mosollyal. Ha Raiton eleme lenne, akár még képes lenne arra is, hogy megpróbálja magát áram alá helyezni, csak hogy világítson.
- Nincs is karácsonyfánk. - sóhajtok. Ki nem állhatom a karácsonyfát.
- Még nem, de bármikor jól jöhet!  A sétabotomat akartam vele díszíteni, de túl hosszú lett, így egy részét magamra kellett tekernem. - lelkendezik. Eközben én kerülök sorra, az eladóhölgy pedig kérdően néz rám.
- Szia! Mit adhatok?
- Csókolom a kecses kacsóit, Hitoshi vagyok! Az összes cukorból szeretnék kérni öt darabot, bár még így se kapok olyan édeset, mint kiskegyed. - veszi át a válaszadás lehetőségét és megvillantja "sármos", néhol fogatlan mosolyát, majd leemeli fejéről kalapját, ezzel meghajolva, hogy tökéletesen látsszon a kopasz foltja.
- 150 ryo lesz. - feleli a hölgy egykedvűen, miközben szedegeti egy zacskóba minden cukorfajtából a kért mennyiséget.
- 150?! De hát az unokámnak lesz! - mondja a kelleténél hangosabban és tolja a képet rólam az árus arcába.
- Igen tudom, ott áll maga mellett. - válaszolja, ahogy sajnálkozó pillantást vet rám, mintha csak azt üzenné: "Kitartást".
- Hát akkor miért 150? Ennek a csinos kis pofinak nem lehet ellenállni! - csíp meg és elkezdi dögönyözni, én pedig leütöm a kezét az arcomról.
- Sajnálom uram, de nem adhatok árengedményt.
- Nem? Jó! Gyere Hinami! Túl édes vagy te ide! - fogta meg dühösen a kezem és rángatott el.
- A cukorkáim! - rángattam morcosan a kezemet, ahogy egyre távolabb kerültünk a standtól.
- Hehe, értetted? Édes. - nevetett fel harsányan a saját poénnak nem nevezhető megszólalásán, mire én csak szégyenkezve temetem a tenyerembe az arcomat. - Most amúgy sem érünk rá, sietnünk kell! - vonszol magával továbbra is.
- Hova megyünk? - kérdezem a tőlem telhető legkevesebb lelkesedéssel.
- Egy kedves ismerősömet meglátogatni! - halad töretlenül előre, de egy picit lassabban, mert éppen megigazítja magán az égősort.
- Remekül hangzik. - reagálom le a boldogság legkisebb szikráját sem mutatva. Épp elég Őt elviselnem, nem hogy még egy barátját.

Előre menetelünk egészen addig, amíg egy lépcső elé nem értünk. A vége egy palotáig ért fel. Tuti kamu, hogy ilyen tehetős barátja lenne az öregnek.
- Még mit nem! Gyere Hinami, tudok egy rövidebb utat! Ez a sok lúzer meg hadd várjon csak! - horkant fel hangosan, amit az utolsó pár ember természetesen megvető tekintettel díjaz. Elrángat magával a sortól messze, hogy megkerüljük a létesítményt. A hegy hátoldalának megmászása során többször is elgondolkoztam, hogy vajon minek strapálom magam. Amint pedig felértünk, a gyanúm be is igazolódik, hiszen ott kötünk ki, mintha végigvártuk volna a sort, és már az összes ember eltűnt, mire odaértünk.
- Meg is volnánk! Látod? Itt nincs senki, az a sok balfék meg ott várakozik a túloldalon. Tanuld meg kis unokám, hogy mindig leleményesnek kell lenni! - okít ki egy igazán velős életbölcsességgel, majd engem is ütögetni kezd, hogy leporolja a ruhámat - Egyébként tudtad, hogy ezt az épületet Én terveztem? - simogatja meg a palota falát büszkén.
- Hát persze, Papa. - felelem közönyösen.

Amint a kapu felé fordulunk, mintha észlelné jelenlétünket, kinyílik előttünk. Alaposan megfigyelve a környezetemet nézek be egy giccses terembe a nagyapámmal oldalamon. Minden várakozásomat felülmúlta a látvány és egyszerre lombozott le, - már ha ez még jobban lehetséges - amikor egy hintaszékben ülő, szakállas, piros ruhás vén fószert láttam. Tudtam, hogy kettyós barátja lehet csak a papámnak, na de hogy mikulásjelmezbe öltözik, azt álmomban sem gondoltam volna.

- Ezer éve nem láttalak, Miki! - rohan oda a hintaszékhez és üdvözli víg mosollyal Papa a kattant haverját.
- Csak nem Hitoshi? Milyen rég is volt! Szervusz! - ráz kezet hasonlóan boldogan, majd tekintetét rám emeli. - Szervusz, pici Ayanokoji! - mosolyog rám zavaróan szélesen.
- Üdv! - köszönök vissza a kapuban megállva.
- Gyere csak közelebb! - bátorít.
- Jó itt is.
- Így hogy kívánsz hármat a jó öreg Mikulástól? - kacag fel vígan - Na gyere, ülj az ölembe!
- Megértem, már így is itt vagyok neki Én! Mi mást kívánhatna még? - nevet össze a két vénség. Kelletlen fintorra húzom a szám, majd ráérősen odasétálok eléjük. Még jó, hogy az agybetegség legjobb tudomásom szerint nem terjed. Megállok két méterre tőle, majd egy rövid elmélkedés után neki is kezdek a kívánságaimnak.
- Szeretnék elbúcsúzni édesanyámtól. - ragadom meg a nyakláncomat, amit azon a napon kaptam meg, amikor eltávozott az élők sorából. Ez minden, ami maradt belőle, és az emlékeim. - Szeretném a Fuutont második elemnek. A vízzel nem megyek sokra, pláne úgy, hogy a nagyapámnak is ez van. - sóhajtom - Továbbá szeretném, ha lenne egy normális ember végre a családomban. - nézek megvetően Papára. Nem is tudom egyébként, hogy minek kívántam. Ez csak egy nevetséges sarlatán, nem a Mikulás.
- Elég érdekes kérések, Pici Hinami. - nyugtázza a "Télapó".
- Na jó, most én jövök! - mondja csillogó szemekkel Papa.
- Ez most komoly? - nézek rá elszörnyedve.
- Gyere barátom, pattanj az ölembe a régi idők emlékére! - kuncog fel a szakállas fazon. Na jó, én ezt nem hallgatom tovább. Elegem van.
- Örültem! Papa, kint várlak, igyekezz! - fordítottam hátat és kitopogtam morcosan az épületből. Mikulás meg karácsony. Még mit nem!

[...]


- Ehj, de magának való ifjú hölgy. - jegyzi meg a Mikulás.
- Igen. - ért egyet Hitoshi, ahogy a kapu felé bámul, amin Hinami az imént viharzott ki. - De számomra Ő a legjobb unoka, akit valaha is kaphattam.
- Szeret téged, csak nem tudja hogyan kimutatni. Adj neki egy kis időt. - veregeti hátba az ölében ülő kalapos vénembert a piros gúnyába öltözött apóka. - No mit kívánsz, öreg harcos?
- Csak egy kívánságom van. Semmire nincs már szükségem. A családom széthullott, a fiam ellenem fordult. Rendbe akarok hozni mindent azzal, hogy Őt megóvom. Szeretném, ha ez a kislány soha nem szenvedne semmitől. Kérlek barátom, segíts nekem ebben! - mosolyog, ahogy egy gondoskodó pillantással nézi a kijárat előtt álló kapucnis pöttömkét.
avatar
Ayanokoji Hinami
Játékos

Taijutsu Pontok : 24

Tartózkodási hely : CUKORKA


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin (Vándor)
Chakraszint: 183

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Kedd Jan. 31 2017, 17:13

Igazából, már nagyon fiatalon túlléptem rajta, hogy nincs Mikulás. Bár még mindig nagyon aprónak számítok, mind méretileg, mind korilag, de Apu sosem hagyta, hogy képzelt világba „keringjek” és fölösleges dolgokkal fecséreljem az időt. Végtére is harcedzett shinobi volt, eléggé morgós jellemmel. Meg lehet bocsátani neki, én személy szerint sosem haragudtam rá. Viszont az egyszer biztos, hogy még ez sem tudott meggátolni abban, hogy valami „butaságra” vegyem rá magam. Itt ez a csodás és békés álomvilág… mindenki boldog, mindenki nevet. Mindenhol hó és szeretet. És manók. Manók mindenütt… meg egy… Mikulás. Hiába győzködtem magam, hogy ez csak egy gyerekes szórakozás és nincs időm erre… de végül is… ha már egy önfeledt hógolyózást is bevállaltam, ez már nem oszt, nem szoroz. Még is mikor beléptem… egészen megszeppentem… akaratlanul is összehúztam magam, és félve tettem meg azt a pár lépést. Látszólag nem volt senki csak én, és egy kissé testes, piros öltözékű, hófehér szakállú Mikulás... igen.. valahogy én is így képzeltem el. Egy-két pillanatig megfordult a fejembe, hogy távozok, de úgy tűnt gondolataim túl „hangosak” voltak ebben a tágas terembe.
- Jöjj közelebb gyermekem… Nem harapok, ne aggódj! – int barátságosan felém kedves, szakállas mosollyal – Ülj csak le az ölembe és mond csak, mivel szolgálhat ez Dundi barátod egy ilyen csodálatos estén, mint a mai?
Elég bátortalanra sikeredett a Télapó megközelítése, de ő jámbor tekintettel, nyugodt mosollyal várt. Nem siettetett. Végül, bár pironkodva, de megengedtem, hogy felsegítsen a térdére (ugyanis nekem túl magasan volt). Kissé össze voltam zavarodva és jó ideig, csak meredtem a földre némán, pirosló orcával.
- Nos? – jön a barátságos kérdés.
- T… tessék? – kérdezem megszeppenve.
- Mit szeretnél kívánni?
- Kívánni? – kérdezek vissza meglepetten, majd le is hajtom gyorsan fejem, ahogy a férfi, mosolygós arcára nézek.
- Kívánna. – biccent.
Jóideig hallgattam mielőtt megszólaltam volna végül.
- Szeretném…. szeretném ismét viszontlátni Aput és Anyut… – hangom gyengécske volt és szomorú.
- Hanae… drága gyermekem… nem tudom visszahozni a holtakat. Vannak dolgok, amikre még én se vagyok képes.
Ismét jó ideig hallgattam, mielőtt elkeseredettségembe ismét fel nem szólaltam.
- Akkor kérlek… adj erőt… - szipogom.
- Miért szeretnél erősebb lenni? Hisz még csak egy gyermek vagy.
- Tudom… de… Mirub… úgy értem… van egy számomra fontos személy… akinek megesküdtem, hogy kerüljön bármibe… támogatom… támogatom a harcba, hogy ő neki kevesebb terhet kelljen viselnie… de.. de én gyenge vagyok… nincs erőm… A chakrám… érzem, hogy erős… de… hiába sok a chakrám, ha nincs mivel elhasználnom…
- Hm… értem…  Van esetleg más óhajod?
- … - ismét hallgatás, de ezúttal jóval kisebb ideig tartott – Mindig is szerettem volna egy saját labort… Miru… akarom mondani a személynek elvileg, van egy laborja… de… én nekem… én úgy érzem az nekem kevés… - pirulok el.
- Hm… értem… értem… Nos legyen. Elgondolkozok rajta. Most pedig kérlek.. hagyj egy kicsit magamra.
Nagyokat pislogtam a piros kabátos bácsira egy ideig, de végül bólintottam és miután lemásztam az öléből, elindultam kifele.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 344

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Nakahara Saki on Hétf. Feb. 06 2017, 22:48

Saki úgy döntött, hogy tesz egy kis kitérőt, mert jobban szemügyre szerette volna venni a falut. A kapunál ugyan leragadt, de egyre inkább kezdett észrevehető lenni, úgy döntött, hogy egy jó mély meghajlással kér elnézést a többiektől és egy időre távozik. Sötétkék tincsei az arcába hullottak, majd amikor újból egyensen állt, kisöpörte azokat a szeméből. Sálját egészen az orráig húzta, bár erre nem volt szüksége, hiszen minden nap ilyen időjárás vette őt körül a Hó országában. Út közben szerencsére nem sok olyan emberrel találkozott, akinek feltűnt a lány. Pedig szép lassan gyűltek össze a látogatók, mintha valami cél felé tartottak volna. Néha-néha elkapott pár mondatfoszlányt, ami főként a Mikulásról a kívánságokról szólt.
A geninnek sem kellett több, egyből követni kezdte a tömeget. Persze igyekezett nem pont a legzsúfoltabb helyen kikötni, azért még mindig örült a magánynak. A hó egyre sűrűbben szállingózott, mintha csak a hangulatot igyekezett volna fokozni. Elég sok helyen le volt taposva a frissen hullott hó, de persze tiszta részeket is találhatott a szemfüles látogató. A kunoichi egyszer csak megpillantotta a palotát, ahová tartott. Gyönyörű épület volt, szinte elvakította a sok csillogó fény. Az emberek hosszú, tömött sorokban álltak, nyilván valóan bebocsátásra vártak. A sor meglepően gyorsan haladt, Saki meglepődött, hogy alig néhány per alatt mennyivel előrébb jutott. Sötétkék szempárja végigpásztázta a környéket, annyi különböző látogató fordult meg itt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. A hó folyamatos ropogása jelezte, hogy szépen halad a sor. Amikor a bejárathoz ért, alig hitt a szemének. Bent még egy ajtó várta, az vezetett a terembe, ahol a Mikulás helyet foglalt. Akik már mind kijöttek, olyan felszabadultnak látszottak. Tényleg teljesült a kívánságuk? Út közben gondolkodott, hogy mit mondjon, most viszont, amikor már olyan közel járt a célhoz, elbizonytalanodott.
*Mégis mit kérjek? Hogy legyek bátor és erős? Vagy valami tárgyi ajándékot? Nem tudom...*
Egy kisebb lökést érzett magán, a mögötte álló így próbálta jelezni, hogy a lány került sorra. Belépett a hatalmas ajtón és egyből megpillantotta a Mikulást. Fehér szakálla takarta arca alsó felét, ám még így is látszott, hogy mosolyog.
- Ho-ho-ho! Gyere ide Saki, meghallgatom a három kívánságodat! - intett a geninnek, hogy üljön le az ölébe. A kékesfekete hajú lány engedelmeskedett, habár nem rohant úgy oda, mint mások. Miután beleült az öregúr ölébe, lesütötte a szemét és többször próbálkotott megszólalni, mégse tudott.
- Ugyan, előttem nem kell félénknek lenned, nyugodtan elmondhatod mit szeretnél! - bátorította a fiatal shinobit.
- Um... én nem is tudom - kezdett bele végül. - Szeretnék... minél jobb... orvos lenni. Mert így segíthetek.
A Mikulás bólintott, megjegyezte az első kérést. Kezével intett, hogy folytassa a lány, hiszen még maradt két kívánsága.
- Nos... a második... szóval... szeretném, ha vége lenne... a háborúnak.
A férfi erre összeráncolta a homlokát, nagy kérést intéztek hozzá.
- Nem ígérek semmit, de megjegyeztem. Azért nekem sincs végtelen hatalmam, viszont meglátom mit tehetek. Mi lenne a harmadik?
- Szeretnék erősebb lenni... a falu miatt... és így megvédhetném az embereket.
A fehér szakállú öreg úr megsimogatta a lány fejét és útjára engedte, hiszen még sokan vártak rá, hogy kívánjanak. Saki halvány mosollyal az arcán távozott a teremből, nem is volt olyan nehéz elmondania ezeket a kívánságokat.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Feb. 06 2017, 23:37

Valahol a pusztában barangoltam. Úgy döntöttem célba veszek egy kisebb nemzetet ahol végre el tudok tűnni a kíváncsiskodó szemek elől. Kis szünet most jól esne valahol messze a világtól. Lényegében elvesztettem mindent és mindenkit aki fontos volt nekem. Legutóbbi harcunk óta a Nibihez sem szólok már, de ő is csöndben van. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire fog zavarni a csend mint most. Chizunét nem láttam a végzet völgyénél félresiklott tanulás óta és azt sem tudom jelenleg a világ melyik részén kalandozik. A Kenshirok az egyetlen hely ahova még szívesen visszamennék, de rájuk meg nem akarom a vészt hozni. 
Nézem a ropogó tábortüzet és közben azon tűnődök, hogy mit rontottam el, vagy mit kéne másképp csinálnom. Az is lehet, hogy ezt előre így rendelték el és így kell leélnem az életemet. Későre jár már az idő és azon kapom magam, hogy szinte már lecsukódik a szemem. Egyik pillanatban még nézem a tábortüzet, aztán minden elsötétül. Amikor magamhoz térek egy furcsa helyen kelek fel. Mi a fene, hova kerültem? Az előbb még egy pusztában ültem és azon agyaltam merre tovább, most meg egy hatalmas palota előtt állok. Milyen hely ez? Hogy kerülök ide? Ez lenne talán a titokzatos kelet ahol Itanashi jár? Nem hiszem, azt éreztem volna ha ő akar megidézni. Egy sor kígyózik ki a palota bejáratától. Ez talán valami álom lenne? Akkor én is beállok a sorba, veszteni valóm nincs... Nem fogok elkezdeni kérdezősködni, ekkor azonban megérzek valamit, amire már rég vártam. Örökké égető tekintetét ismét felém fordítja és annak ellenére, hogy nem vagyunk éppen beszélő viszonyban, most ismét megtisztel jelenlétével.
Ezt most nem képzeled Karu, most mindketten itt vagyunk, ezen a helyen, nem álmodsz. Élvezd ki fiú...
Ennyit mondott csupán a Nibi, aztán vissza is vonult "börtönébe". Ha akarom sem tudtam volna elérni és tudtam is, hogy fölösleges próbálkozni. Tudat alatt azért nyökögtem valami köszönöm félét, aztán vártam tovább, hogy bebocsájtást nyerjek. Ahogy a sor fogyatkozott és beléptünk az aranyozott nagyterembe rájöttem már, hogy hol vagyok. Ez a mikulás kastélya lenne?! Gyerek koromban én is hallottam, hogy ajándékot hoz ha kint hagyom a zoknimat és jó voltam egész évben, de őszintén szólva sosem tartottam magam olyan jónak, hogy kívánjak akármit is. Viszont ha most lehetőséget kapok rá akkor már nem fogom fölöslegesen elpazarolni. De vajon mit kívánhatnék, mi az amire a legjobban szükségem van...?
Az előttem álló kisfiú nevetve szaladt fel a szakállas öreghez és ült az ölébe. Na ez lesz az a rész amit szerintem én ki fogok hagyni. Vártam egy pár percet, aztán a fiúcska nevetve szaladt ki a teremből és én következtem. Kicsit furán éreztem magam, amint felléptem a kis emelvényre. Így is magasabb voltam az átlagnál, de most aztán tényleg mindenki rám figyelhetett. Szinte látom is a gondolataikat. Mit kereshet itt ez a fiú, aki maga is beöltözhetne télapónak... én azonban nem ülök le az ölébe inkább tisztelet tudóan köszönök.
- Üdv fiam. Mond csak hogy hívnak téged?
Egy darabig gondolkoztam, hogy valami álnéven mutatkozzak-e be neki, de aztán úgy döntöttem ez nem az a hely és idő. 
- Üdvözletem. A nevem Kenshiro Karu.
- Mesélj nekem Karu, mi az amit a legjobban szeretnél? Mi nyomja a szívedet, nekem elmondhatod. Talán erőre vágysz, vagy valamilyen tárgyra? Ho-Ho-Ho
Ha a felét elmondanám annak, hogy mi nyomja a szívemet... 
- Őszintén szólva erőre nem vágyom abból van elég. - És közben lopva a hasam felé tekintek ahol a bijuut elzáró pecsét bújik meg a ruha alatt. - Olyan tárgy sincs amit igazán szeretnék. Bár van egy társam aki mindenhova velem tart... Azonban én arra vágyom, hogy legyen velem egy nő aki a legkedvesebb a szívemnek a világon. Ezt a nőt Chizunénak hívják és legutóbb amikor együtt voltunk úgy váltunk el, hogy csúnyán összevesztünk. Azóta járjuk a világot és az útjaink nem keresztezték egymást, én viszont úgy érzem, hogy nem tudok nélküle élni és belehalok a hiányába. Azt szeretném, hogy tudjak vele beszélni úgy ahogy a másik társammal is tudok tudati szinten, ha fizikailag nincs is a közelemben. 
- Rendben és mi lenne a másik két kívánságod fiam? 
- Megmondom őszintén még ez kétszer! Én csak ezt szeretném kívánni. 
- Rendben Karu meglátom mit tehetek az ügy érdekében, de nem ígérek semmit.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. - Azzal gyorsan ellépek az emelvényről és elindulok a kijárat felé. Azonban ha már itt járok akkor felfedezem a környéket. 
Kilépek a palotából és az első amit megpillantok a falut körbeölelő hegyek, némelyik tetejét hó szegélyezi. Oda vezet az utam...

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Amori Shuu on Kedd Feb. 07 2017, 00:40

Vaskos, fémlemezkektől csattogó lépések zaja rázza meg a tájat. Gépies dörrenések, s egyéb, simeretlen hangok hallatszódnak a falu bejárata előtt. Egy magas, és igen csak testes alak sziluettje rajzolódik ki a hóviharban. Ahogy közelebb ér, a kapuban álló manók láthatják, hogy egy valódi mechanikus szörnyeteg, egy két méteres gépesített óriás közeleg a békés hangulatban tündöklő város felé. Ahogy egyre közeledik, úgy lassul le a járása, s a futásszerű mozgása kellemes sétává alakul. Kezeit zavarában felemeli, mutatván, nincs nála semmiféle fegyver, majd rájön, hogy maga a páncélzat, ami szemet szúrt a kapuban állóknak. A vaslemezek egyesével esnek szinte le a páncélzatról, majd pecsételődnek le a vértezet mögé bújt ifjúba. A vékonyka, beteges, és látszólag fázó, többrétegű köpeny alá bújtatott ifjú magára húzza a bundáját.
- Ssszép estét. Remélem, nem ijesztettem meg önöket. - mosolyodik el, ám szája megremeg a hidegtől. A kapuban álló manók végül beengedik az idegent, miután az teljesen leépítette védelmét, s törékeny alakjával biztosította békés szándékait. Shuu forró kakaót vesz a kezébe, melyet szorosan átfog bal kezével. Fáslizott jobb keze nem fázott. Legalábbis nem érezte. Régóta nem érez semmit a jobb keze. Shuu kapucniját feje búbjáig húzta, majd betért az aprócska faluba. Toru-sama engedélyezte, hogy a fiú elhagyhassa az Ashita rejtekét, ugyanis egy fontos személlyel kell találkoznia a fiúnak. Sajnos a két üzletkötő túlságosan is messze járt ahhoz, hogy elérhesse a falut, így Toru-sama úgy döntött, esélyt ad a fiúnak, hogy az letesztelhesse a Vaspáncél távolsági képességeit. Shuu pedig élve, ezzel együtt sikeresen eljutott a faluba.
A meleg kakaót lassan szörcsögve sétált be, s szívta magába az ünnepi hangulat mindenségét. Finom ételek és forralt bor illata érte el először lefagyott orrát, majd pedig Shuu kedvenc falánkságának az összetéveszthetetlen, kellemes és zamatos, frissen sütött Chikuwa aromája jutott el orrának lyukaiba. A sok szimatolástól a fiú köhögni kezdett, a roham alatt jobb kezével a mellkasára lógó medál felé kapkodva. Megtorpant, majd némi koncentráció segítségével képes volt legyűrni a rohamot, s elérni a bódét. Ahogy érezte. A kis fabódéban füstölgő, csőalakú halpaszta frissen sütött sorai várták az éhezőket.
- Szép estét. Szeretnék kérni...nem is tudom...kettő darabot. Lehetne inkább három? Idejét nem tudom, mikor ettem utoljára Chikuwat. - mosolyodik el Shuu, s miután kifizette az ételt, odébb állt, a fedett sátor egy székén helyet foglalva, majd lassan fújni és harapni kezdte a finomságot. Shuu első harapása után mámori hümmögéseket hallatott, ahogy egyre több falatot tömött szájába. 
Miután elfogyasztotta a halat, továbbállt, majd némi forralt borral öntötte le jólesően az utolsó falatokat. Ugyan nem igazán alkoholizált a fiú, Toru-sama szakéja óta ismét késztetést érzett egy kisebb pohár elfogyasztásához. Ám mohósága egy második és egy harmadik pohárhoz is elősegítette őt. Jókedvűen sétálgatott, mosolygó arccal üdvözölve minden szembejövő alakot. Jól érezte magát, az ünnepi hangulat valóban elérte a fiút. Vidám kisugárzása teljesen elüt a közel egy éve tartó, Ashita tagság előtti időktől, ahol bárki ha ránézett volna a fiúra, annyit mondott volna, Csupán percei lehetnek hátra. De Shuu mindig is kitartó volt, most pedig némiképp élvezi kitartó munkájának és türelmének gyümölcsét. 
Shuu egy hatalmas épület elé ért, melyen nagyobb tábla jelezte, elérte a Mikulás palotáját. Shuu édesapja mesélt már róla, ám Shuu az Ashita előtt nem igazán tudott hinni semmiben. legfőképp azért, mert a világ minden Istenéhez és kitalált megmentőjéhez fohászkodott az életéért. Végül az Istenek és Őrzők helyett egy Toru nevű alak mentette meg őt a biztos haláltól, s tetté azzá, akivé vált. Élő, és vidám emberré. Shuu hinni kezdett abban, hogy a világban van jó, és van valami megfoghatatlan, s megmagyarázhatatlan erő, ami valahol mélyen mégis óvja őket, s figyeli minden lépésüket. Ugyan az erő hatalmas, nem képes megóvni mindenkit, ahogyan a fiú sem. S bár eddig nem igazán hitte, hogy van egy kövérkés férfi, aki évente egyszer ajándékokat oszt szét a világ összes gyermekének. S bár Shuu nem tartotta magát igazán gyermeknek, egy éve igencsak egy törékeny kisfiú volt. 
Shuu ráemelte a fásliba pólyált mechanikus karját a kapura, majd betolta azt. 
A hatalmas teremben talán még több ember lehetett a folyosón, mint a városban. Egyre több, vicces ruhákban járó félszerzetek tevékenykedett, s járt fel-alá a folyosókon. Egyre bővülő sor állt egy újabb, hatalmas kapu előtt. Ott kell lennie a Mikulásnak, már ha egyáltalán létezik. De végülis...Miért ne létezne?
Shuu türelemmel várta ki a sorát a megannyi gyerek, s olykor felnőttekből álló, kígyózó sort, majd végül ő következhetett. Besétált a hatalmas terembe, amelynek a végén óriási trónon ült egy hatalmas szakállú, pocakos, piros ruhás alak. 
- Ő lesz az - izgult a fiú, teste remegni kezdett a hirtelen kiváltott ingertől. Shuu lassan közelítette meg az idős férfit, majd megállt előtte. Megszeppenve torpant meg előtte, majd fejet akart hajtani, mikor az öregember megszólította.
- Hohohó. Amori Shuu is eljött hát, hogy érezhesse a Boldogság ünnepének varázsát. Jó téged ilyen vidámnak látni Shuu.
- K...K...Köszönöm, Télapó bácsi - jött teljes zavarba a fiú, majd lehajtotta elpiruló arcát. Valóban létezett a télapó. Elvégre honnan tudná, kicsoda az előtte álló fiú?
- Ülj hát ide az ölembe, és mondd el nekem szépen, mi lenne az a három kívánság, amit tőlem kérnél? - tette fel nagy mosollyal a pirospozsgás arcú férfi, majd kezével segített egyensúlyra lelnie a fiúnak. 
Shuu bizonytalanul lépett előre, majd végül helyet foglalt a hatalmas térden, s elhelyezkedett. 
- Nem is tudom, Télapó bácsi...Igazából nem tudom, mit kívánhatnék. Ami a legfontosabb, azt már megkaptam. Az élet lehetőségét. De ha képes vagy rá, azt szeretném kérni, hogy apa ne kerüljön még egyszer bajba - gondolt a fiú ekkor arra a küldetésre, amikor chunninná nevezték őt. Mikor az apja a határon túl sebesült meg, a fiú pedig utolsó leheletével, de visszahozta őt a városig. Az Ashitan kívül csak az apja maradt neki, aki fontos lehet a számára.
- A második és egyben harmadik pedig...Ha ismersz engem, akkor ismered a múltam. S tudod, hogy kik segítettek nekem. - Shuu ekkor felemeli jobb karját, majd lassan elkezdi kibontani a fáslit, s felfedni a fémesített kart. - Én már kaptam esélyt egy új életre. Az Ashita segített ebben. Most szeretnék én is jót cselekedni. Hogy másoknak segíthessek. Nem tudom, kérhetek e ilyet, de ha igen, akkor azt szeretném, hogy kutatásaim járjanak sikerrel az Ashitan belül, s a találmányaimmal leegyszerűsíthessem az ő, és a rászorulók életét. A kutatások rengeteg pénzbe kerülnek, ám a csillag segítségével nem cska én, de a gépezeteim is sikeresebbnek bizonyultak. Azt szeretném kérni, hogy a kutatásaimmal hadd erősíthessem meg az Ashitat. Hogy visszaadhassam az életem árát, hogy én is jót cselekedhessek - Shuu arcán könnycseppek csordultak le, valóban a szívéből szólt. A hoshigakurei chunnin leszállt végül a télapó öléből, majd fejet hajtva, kellemes ünnepeket kívánt magának a télapónak, s elhagyta a termet, helyet adva a következő gyermeknek. Ha igaz amit róla mondanak, ha nem, mindenképp jól esett elmondania mindazt, ami benn elhangzott. S ki tudja, talán sikerül is, s imái meghallgatásra kerülnek. 
avatar
Amori Shuu
Játékos

Taijutsu Pontok : 66


Adatlap
Szint: B
Rang: Chunnin
Chakraszint: 453

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Nara Akane on Pént. Feb. 10 2017, 05:54

Akane mélyet szippant a télközépi zimankótól hűs levegőből, majd a sokadik fűszeres bor párájától terhes leheletét egy izgatott sóhajjal a markában tartott kockákra fújja. Nem mintha híve lenne az ilyesfajta gyermeteg babonáknak, valójában csak az időt próbálja húzni, ügyet sem vetve az átlátszó próbálkozástól bosszús cöccögésekre és a tényre, hogy szemrehányó manószemek valóságos kereszttüzében ül.
Arról, hogy hogyan csöppent ebbe a fura és nemkülönbül zavarbaejtően disneyszagú álomvilágba, a leghalványabb sejtése sincs persze. Hogy ez mégis miképp eshetett meg, arra az lehet a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy előző esti állapotára a kularészegség is legfeljebb harmatgyenge költői próbálkozás lehet. Néha maga-maga is elcsodálkozik téridő ninjutsujának országokat átívelő hatalmán. Kár hogy kézjelek helyett csak töménytelen mennyiségű spiritusz képes aktiválni...
Első hagymázas emléke, hogy átázott viselettel, dideregve ébredt egy teleokádott hóangyal mellett, hasogató fejjel, farkaséhesen. Rogyadozó lábakkal kelt fel a kietlen hósivatagban, s körbehordozta az ébredés kábulatától fátyolos tekintetét. Egy aprócska falu látképe bontakozott ki jáde pillantása előtt. Száraz ruhák, enyhet adó kandallótűz és kunyerált elemózsia ígéretét hordozó oázisnak tetszett a vakítóan fehér jégpokolban a világtól elzárt település. Karjait fázósan keresztbe fonva indult meg a távoli fények felé a metsző szél sodrásával dacolva. Mikor kékre fagyott, reszkető ajkakkal a főbejárathoz ért, mélynövésű, fenyőzöldbe öltözött komornyikok egész hada sietett üdvözlésére, mintha nagy becsben álló, rég várt vendég, vagy hasonszőrű jószág volnék. Vállára azon rögvest vastag szőrmekucsmát kanyarított az egyikük. Állvaszopó magasságát mi sem prezentálta ékesebben, mint hogy az egy-hatvanat is alig-alig súroló kunoichi feléréséhez is bakott kellett tartania egyik felebarátjának. Egy másik gnómtörpe tűzforró bögrét nyomott érzéketlenné hűlt kacsóiba. A lány mohón lefetyelte az égi mannának tetsző Cserszegi Fűszerest, a legkevésbé sem törődve a paradoxonnal, hogy mégis miképp importáltak a szolgálatkész törpék magyar bort a Gundan világába. A köpenyen és a velkámdrinken túl néminemű felvilágosítást is kapott, miszerint jelenleg Samuzamu no Satoban tartózkodik, mely a Mikulás birodalma. Ezentúl azt is elmondták legnagyobb kiábrándulására, hogy túl korán érkezett, Miki bácsi ügyfélfogadási ideje előtt, valamint azt is, hogy csak az első védőital ára terheli a ház számláját, a további fogyasztásért fizetni kell. Mivel a Nara egy árva peták nélkül tért magához ebben a tüneményes LSD-tripben, elkezdett alternatívák után kutatni, miképp tömhetné tele korgó bendőjét, s tarthaná langymeleg delíriumban magát a felfőzött borocskával. Az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb illatokat árasztó standok között őgyelegve egyszer csak megpillantott egy csapat kummantó gnómot, akik valamilyen kockajátékot űztek a rájuk kirótt pultszolgálat helyett. A Legendás Sannin és még Legendásabb Pancser Tsunade egyik szerencsés növendékeként pedig mi lett volna magától értetődőbb megoldás szorult helyzetére, mint a hazardírozás..?
Így kötöttünk ki hát a jelen helyzetünknél. Mivel nem volt fedezet a háta mögött, s páncélkeményre fagyott alsóneműjét már a második körben kénytelen volt bedobni - még elképzelni is undorodott, mire kellhet a tangája ezeknek a megátalkodott bugyimanóknak... - az ellenfelei által tétül megtett mézeskalácsért és forraltborért cserébe kénytelen volt olyan száját és egyéb testrészeit is érintő ígéreteket tétnek felajánlani, amiket semmilyen körülmények között sem szeretett volna betartani. A Godaime 'szerencséje' azonban úgy látszik az ő nyomába szegődött, mióta példaképe nem vezette a falut többé... Hihetetlenül rossz szérián volt keresztül és tudta, hogy ha most nem tesz fel minden egy lapra, akkor az áhított süti és bor helyett valami más, kevésbé eszményi fogja melegíteni a gyomrát. Így hát megfejelte még egy pikáns fogadalommal az eddigieket, az álnok törpék pedig tenyerüket - is - dörzsölgetve, kaján vigyorral mentek bele az alkuba. Az egyetlen esélye, hogy ne manóbrokiktól cserzett szájjal hagyja el a falut az maradt, ha tizenötöt sikerül dobnia három kockával. Pontosan egy a... Sokhoz az esélye, ahogy tanult Nara hősnőnk mondaná.
Hosszas rákészülés után Akane végre egy könnyed, íves mozdulattal útjára engedte a sorsdöntő kockákat. Féltucatnyi szempár követte feszült figyelemmel a sebesen pörgő, bukfenceket hányó játékszerek útját. Ahogy végül elveszítették a lendület erejét, megállapodtak végre egyik oldalukon. A döbbent csendet Akane diadalkiáltása törte derékba, ahogy pökhendin hátrarúgta a székét, felhajtott gyors egymásutánban négy pohár bort, majd egy széles, ölelő mozdulattal magához húzta az asztalon kisebb hegyorommá nőtt mézeskalácskupacot.
- HÁ! TIZENHÉT! DÖ VIKTORI IZ MÁJN BICSIZ! SZOPJÁTOK LE RUDOLFTÓL ÁGASIG AZ ÖSSZES RÉNSZARVAST! TI PÖTTÖM PERVERZ PONDRÓK! MWUHAHA! Asszem én kiszálltam!
Ordítja borpermetet fröcskölve az asztalt körbeülők arcába, majd lehajt még két kupicával és elkezdi begyűjteni az őt megillető sápot a busás nyereményalapból. A borús csendet azonban egy éles kiáltás szakítja meg:
- Nem mész te sehova csaló picsa, amíg nem rendezted el a tartozásod!
A fenyegető felhangú kijelentést öt manóslicc csusszanó hangja követi, de az éjszín hajú medikust nem abból a fából faragják, hogy csak úgy hagyja, hogy elvitassák jogos és jól megérdemelt győzelmét.
- Há-me-me-mért csaltam vóna?! Aljas rágalom! Ide a sütiket!
- A dobókockának csak hat oldala van te ostoba égimeszelő nőstény!
- H-hogy mi?!
Akane jeges verítékben úszva pillant a táblára. Négy pötty, hat pötty és... Hét pötty. Basszus! Ha egy kicsit utánaszámolt volna, talán még ő is megállapíthatta volna, hogy hét pontot nem rakhat egy hatoldalú idomra... Pedig olyan tökéletes volt a Henge!
- Nézzétek, ott repül egy jegesmedve szitakötőszárnyakon!
- HOGY MI?!
A naiv kis kretének egy emberként kapják vízfejüket az ellenkező irányba, amerre a kunocihi ujja is mutat. Ez pont elég időt ad a Narának, hogy mohón belemarkoljon az édességkupacba és pár vehemens mozdulattal megpróbálja hörcsögmód teletömni finomsággal pofazacskóit, amíg az ellenfél figyelme lankad.
- NYAMNYAMNYAMNYAMNYAM!
Az elterelés azonban kérészéltűnek bizonyul, mert a manók a tervezettnél hamarabb hagynak fel a semmi bámulásával.
- Ó baffusz! Biftosz ejmemt máf. Pfá!
Hümmögi keresztül a morzsaesőn, majd megragad még egy párat, hogy a zsebébe tömje őket, míg a szabad baljával egy teli kupát vesz magához és rohanvást eliszkol a tett színhelyéről.
- Ezért megmondunk a Mikulásnak!
Kiáltják utána.
- Fak tyejünk! Lefalápp mektujja hoty nyem tolkoztatokh fafkojpátyok!
Replikázik frappánsan a menekülő nő, bármit is jelentsen amit mond, miközben megpróbál beolvadni a palota előtt gyülekező tömegbe, ahol már javában engedik be a jógyerekeket a Télapó színe elé.

Némi "elnézését elveszett a kishúgom, biztos előreszaladt a sorban" kifogással kísért lökdösödés után sikerül egészen hamar sorra kerülnie, bár még így is bőven akadt ideje arra, hogy eltüntesse az összes terhelő morzsa-bizonyítékot a kabátjáról. Félszegen toporogva bámulja az épp soron következő kérelmezőt, egy látszólag tuberkolózisban szenvedő fiút, aki egy Ashita nevű tüdőgondozó számára kunyerál pénzt.
~ Ezt a dumát elég nehéz lesz überelni... De héé, Nara Akane vagyok, vagy nem? Engem mindenki szeret ugye? Ugye..? ~
Miután a leukémiás bádogember végre kimászik a kólareklámarc öregember öléből, hogy a sárga úton visszataláljon Dorothyhoz, Akane sem várat sokat magára. Az embertelen mennyiségű cserszegitől kissé kacska léptekkel szlalomozik képzeletbeli bólyák között egészen a pulpituson elhelyezett trónig, ahol a Mikulás már messziről üdvözli őt öblös, dörmögő hangján:
- Ho-ho-hóóó!
~ A Nagy Horgász! ~
- Kerülj közelebb Nara Akane! Jer és mondd el nekem, mi az a három kívánság, amit a szíved óha... VIGYÁZZ LÉPCSŐ!
A figyelmeztetés túl későn érkezik, így a jounin nekifutásból egy csinos fogmintát hagy a bársonnyal bevont grádicson, amely a Télapó trónjához vezet. Azonban nem csak koordinációs készségeit, a fájdalomérzetét is bőven elitta már, így mintha mi sem történt volna tápászkodik fel, hogy aztán egy nőiesnek legkevésbé sem mondható mozdulattal a kedves vénember ölébe vesse magát.
- Csak ülj az ölembe és mondd el... AÚÚÚ!
A levélfalusi lány valósággal szétfolyik a Mikuláson, szétvetett lábaival ügyetlenül megtámasztva magát, miközben egyre nehezebbé váló buksiját nemes egyszerűséggel Mikibácsi vállára fekteti. Rövid fészkelődés előhalász egy pár emlékeztetőül félrerakott, gyűrött szalvétát, amikre rúzzsal a következő lista van felkanyarítva a kunoichi macskakaparásra - mit kaparás, macskaokádékra - emlékeztető kanjaival:

- Kuchiyose: Lézerszemű Raptor
- Csokiszökőkút
- Veszélyérzékelő amulett
- Teljes chakrakészletet visszatöltő manapoti
- Samehada
- Oyoki legyen impotens
- Egy kibaszott fizetett szabadság
- Mindent kivédő chakrapáncél
- Kábszi
- Adamantium csontváz
- Danzou szüljön farfekvéses sündisznót
- Kage Bunshin
- Egy normális pasi
- Godaime
- Végtelen engedélykeret
- Méregimmunitás




- Nos amit szeretnék kedves Mikulás...
- Hohó! Nincs ugyan rajtam szemüveg, de egészen biztos vagyok benne, hogy kábítószert is láttam a listádon! Itt csak azok kapnak ajándékot, akik meg is érdemlik! Irgumburgum! Hát egy jó kislány mikor hajhászna ilyen bűnös élvezeteket Akane-chan..?
- Jajj Miki, én már nem vagyok az a naiv gyerek, aki voltam... Azt várod, hogy elhiggyem hogy bármiféle gyorsító nélkül képes vagy mindenkinek ajándékot vinni egy éjszaka alatt? Felismerem, ha valakinek amfetamintól sárgás a foga, nem pedig szaloncukortól... És a szakállad is...
Szimat-szimat.
- Hasisszagú. De közben meg olyan selymes. Igazii?
Jegyzi meg réveteg tekintettel a lány, miközben ujjaival beletúr az említett szőrzetbe, s erőltetett kacérsággal mutatóujja köré tekeri annak az említett szőrzet egy tincsét.
- Ho-ho-hóó, most rajtakaptál Gyermekem! De ne mond el senkinek, mert ártana a jóhíremnek!
- Ígérem hogy lakat lesz a számon Mikibá! Feltéve ha ezentúl a Nara klán erdejéből vásárlod a rénszarvasaidat, és a nekem járó osztalékot egy tea országi offshore számlára utalod...
- Még meggondolom, csak haladjunk már Akane-chan, még sokan várnak kívánságra!
- Kik, az NJK-k? Utánam úgyse jön már senki... Mindjárt záróra. Amúgy miért hordasz botcukorkát a nadrágodban? Nagyon szúúúr...
- A kívánságokat!
- Szóóval... Én... Én szeretnék jó sensei lenni. Szeretném megvédeni Reinamucit és Akihusit, és azt is, akit majd harmadiknak rendel hozzájuk a faluvezetés. De tudom, hogy a shinobilét, olyan felelősséggel jár, ami távol szólít majd tőlük. Nem lehetek mindig ott, hogy fogjam a kezüket. D-de... Én belerokkannék ha valami történne velük. Azt kérem tőled kedves Télapó, hogy ruházz fel a hatalommal, hogy mindig a segítségükre tudjak sietni, ha bajban vannak a tanítványaim, bármilyen formában teszed is ezt.
- Hohó, határozott karakterfejlődés egy ily önzetlen és nemes kérelem, kiváltképp attól, aki öt perce még Lézerraptorokat akart kérni idézésnek! Mi lészen a második kívánságod?
- Hát...
Tűnődik elhaló hangon a medikus.
- Azt hiszem azt szeretném, hogy ne hassanak rám a mérgek! Tudom, hogy grandiózus és pofátlan kérésnek hangzik, de a shinobi világ aljas praktikákra épül és úgy érzem, nem vagyok kellőképpen felvértezve az ilyen cselvetések ellen. És ha ez nem lenne elég indok neked, van egy megszállott udvarlóm, aki történetesen méregkeverő! Te tudod, hisz mindenkiről tudsz mindent! Biztos vagyok benne, hogy ha elutasítom, akkor megpróbál elkábítani valami aljas kemikáliával, hogy orvul szétcuccolja a bukszámat, amíg kifordított szemekkel, rongybabaként fekszem egy kétcsillagos motel nászutas lakosztályában! Érted?! KÉTCSILLAGOS!
Az utolsó mondatnál pár zokogásba fúló hangon intézi szavait az öreg jótevőhöz, miközben a sapkája fehér bojtjába törli krokodilkönnyeit. Talán mégse lett volna olyan rossz ötlet számára a színi tanoda, mint ahogy az tervezte az Akadémiára való beiratkozás előtt...
- Ezt te sem akarhatod Mikibá! Annyi minden vár még rám... Nem akarok egy pervez genin jegyese lenni!
- Egészen biztos vagyok benne, hogy túldramatizálod a kérőd szándékait lányom, de legyen, még meggondolom a dolgot. Mit szeretnél utolsó kívánságodnak?
- Egy vezetőt, akire felnézhetek. 
Közli hirtelen jött magabiztossággal, bár könnyei még mindig patakzanak a műhisztitől.
- Mindennél jobban szeretném, ha felébresztenéd Tsunade-samát az időtlen álomból, amibe az ellenség mérgei taszították. Hogy elfoglalhassa az őt megillető hivatalt, amit a káoszba fúlt világunkban egy eszelős, kíméletlen diktátor birtokol. Hogy újra a Godaime legyen a Hokage. Egy olyan Tűzárnyékot, mely nem csupán kíméletlenül felperzseli az ellenséget, mint a mostani, hanem akinek árnyékában az otthon melegére talál mindaz, aki oltalmát keresi. Könyörgöm, hozd vissza Tsunadét! Hadd legyen újra ő a vezetőnk, hogy elkerülhessük a biztos pusztulást. Tudom, hogy neked sem végtelen a hatalmad... De talán pont elég, hogy megments a népemet a rémuralomtól. Köszönöm hogy meghallgattál Télapó, nekem asszem innom kell egyet. Sayonara és Boldog Karácsonyt!
Mondja, majd komoran feltápászkodik a Mikulás öléből és felszáradt könnyeit törölgetve a legközelebbi italmérés felé veszi az irányt.
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Yamato on Pént. Feb. 10 2017, 17:16

Nem igazán tudok hinni, hogy valakinek van akkora ereje, hogy kívánságokat teljesítsen, de hátha. Ma van az utolsó nap elvileg, hogy a Mikulás fogadja a kívánni vágyokat, így én is betérek. A falu, ahol ez a szakállas csodatevő él sokkal hidegebb, amihez én vagyok szokva, talán a madarak országában éltem át hasonló hideget. Ha teljesülne szívem leghőbb vágya, akkor nem érdekel, hogy milyen hideg van, mert meg kell próbálnom. A sor még mindig hosszú, de talán fél órát túl élek, ha tényleg teljesíti a kívánságomat. Türelmesen állom végig a soromat, hogy sorra kerüljek. Aztán én jövök.
- Yamato, ülj le a térdemre és mond el mi szíved legnagyobb kívánsága hohoho...
- Mikulás, ahogy tudod a falumat elfoglalták és nekem ez rossz, nagyon rossz, de a legrosszabb, hogy a legtöbb társamról nem tudok semmit. Tégy valamit, hogy kiszabaduljanak iwagakure elnyomása alól.
- Mi lenne a második kívánságod? Adj erőt, hogy segíthessek a falumnak helyreállni és kisegíteni őt a bajból, a harmadik kívánságom, hogy adj nekem egy bábot, egy olyan bábot, amit mind támadásra, mind védekezésre tudok használni és a fegyverzete sosem fogy ki. Ez segítene elérni, amit legjobban szeretnék, elismert bábos és a falu híres shinobija.
- Meglátom mit tehetek érted. Nehéz kérések, pont olyanok, mint a gyerekkorod, mégis jó ember vagy, meglátom mit tehetek érted. Hohohó!
Ezzel leugrok a télapó térdéről és távozok is a teremből.

_________________
Előtöri, Adatlap, Kalandok, Küldetések, pályázatok, bővítmények, Tanulások

Spoiler:

Ha kölyökként nem tudtad, hol a helyed, azt felnőttként se fogod tudni.

[scroll][size=8]multi karakterek: Akira, Katsumi Kawachi, Akari Tenshi, Tomoko
avatar
Yamato
Játékos

Taijutsu Pontok : 35

Tartózkodási hely : Még nem tudom


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 397

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Feb. 10 2017, 17:36

Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb gyerek a világon, de ha jól tudom, akkor van valaki, aki mindenkinek megbocsát és talán még kívánságot is teljesít. Már nem számít számomra a jó vagy a rossz, már nem jelentenek ezek a szavak semmit, mert kinek van joga megmondani, hogy mi jó? A shinobi csak egy eszköz, aki teljesíti azt, amire kérik és ez jó vagy rossz? Egyik sem. A falu szélén ugyan félbevágtam egy manót, de azért megbünhődtem. Most itt állok a télapó kapujában és várom, hogy mi fog történni. Lassan én is sorba állok, majd meg is érkezek.
- Kawachi fiam, te mit szeretnél? A lelked jó, mégis rossz dolgokat teszel, nehéz eldöntenem, hogy teljesítsem-e a kívánságodat.
- Én azt teszem, amit jónak hiszek, egy eszköz vagyok a falu vezetőségének a kezében, nem vagyok én rossz vagy jó, mert az engem használó kéz rosszra használ.
- Igazad van. Kemény életed volt, amiből sokat tanultál, bölcsességed nem vetekszik az enyémmel, de most megfogtál. Gyere ülj az ölembe.
- Nem igazán szeretnék, csak elmondanám a kívánságaimat.
- Akkor halljuk ho-ho-hó!
- Nehéz kérdés, mert sok mindenen gondolkodtam. Először talán szükségem lenne egy rendes kardra, ami sosem csorbul ki és nem törik el, képes érzékelni a chakrámat és reagál a villám elemre. Másodszor szeretném megtanulni a saját technikámat, amit régebben találtam ki, de még nem volt időm kifejleszteni, ami a raiton: jiki fuuin // villám elem: mágneses pecsét.
- És mi lenne a harmadik kívánság? Bár már tudom, de mondjad ho-ho-hó!
- Adj nekem erőt, egy olyan erőt, ami rajtam kívül álló, mégis csak én tudjam használni. Egy byuuhoz hasonló dolgot, ami nem emészti el a lelkemet, mégis meg kell szelidítenem, hogy használni tudjam. Sokat olvastam a juejtsukról, kezdetben még érdekelt is, de túl sok a hátrány benne és lemondtam róla, de te talán tudsz tenni valamit az ügy érdekebén.
- Hasonló kérés még nem volt, de meglátom mit tehetnék érted. Volt már, aki azt kérte, hogy lehessen az ANBU tagja, de te nem ezt kéred, hiszen már bevállogattak az oininokhoz, ahol már várnak. Éld túl a háborút és ne felejtsd el, akik meghaltak addig élnek, amíg nem felejted el őket!
Meghajolok és távozom a teremből. Reménykedve, hogy talán tud valamit tenni az érdekemben.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szomb. Feb. 11 2017, 06:22

Éjszakára járt, s az, hogy napok óta nem volt részem alvásban, megtette a hatását. Akárhogy küzdöttem, szemeimet nem tudtam nyitva tartani. Mintha ólmot ragasztottak volna szemhéjamra... Egyik pillanatról a másikra azonban érdekes dolog történt.. Arra eszméltem, hogy teljesen más helyen vagyok.. egy elég nagy és furcsa hely közepébe csöppentem, s körbe pillantva megannyi még nálam is alacsonyabb emberke képe tárult elém, kik látszólag nagyon igyekeztek munkájukkal, akármi is legyen az. Zavarodottan álltam pár másodpercig, s nem értettem az egészet, ám mégis elindultam megkeresni a kivezető utat. Ekkor azonban egy mély, de lágy hang szólított. Megfordulva egy idős, vörös, érdekes ruhába öltözött urat pillantottam meg. Érdekes módon ekkor nem éreztem a már rég uralkodó paranoiám, s olyan érzetem volt, mint amilyen otthon volt utoljára... a biztonság érzete járt át. Illendően hajoltam meg, s mutatkoztam be. Ekkor a férfi ismét szóhoz látott, s érdekes dolgokat tárt fel előttem, melyek megleptek. Ismer engem, pontosan tudja ki vagyok... Egyből kérdezni kezdtem arról, hogy tudja-e miért kerültem ide, s hogy hol vagyok. Erre csak elmosolyodott és az egyik falon lévő képet kezdte nézni.
-Mondd. fiú... Hiszel a csodákban?- Kérdezte.
-A csodákban?- Pillantottam meglepedt, értetlen arccal. Hamar azonban választ adtam...
-Ha tényleg ismer, ismeri a múltam... ilyen történések mellett sokak elvesztik a hitük, de tudja én más vagyok. Nem állítom, hogy sosem ingott meg a hitem... történtek rossz dolgok, de fognak is még. Hogy válaszoljak igen, hiszek a csodákban, mert voltam már tanúja hihetetlen gyógyulásnak és hasonlóknak, de úgy vélem, hogy nem olyan dolgok ezek, amikkel számolni lehet. Inkább számíthat az ember magára, mintsem csodára. Az efféle dolgok a természet rendjéhez tartoznak. Ha valaki megérdemli, megkapja, de vakon hinni benne, hogy majd minden jóra fordul magától... na az nem az én stílusom.- Válaszoltam szintén a képet fürkészve, melyen a férfi állt megannyi előbb felfedezett alacsonynövésű emberke társaságában.
-Ismerem én a múltad. Jobban, mint te magad. És valahogy éreztem, hogy hasonló választ fogsz adni. Azonban kérdeznék valamit... Ha mégis kérhetnél valamit, akkor mi lenne az?- Mosolyodott el bajsza alatt.
-Ez olyan dolog, amin kár gondolkodni szerintem...- Vágtam rá egyből, ám rögtön utána elkezdtem kicsit gondolkodni...
Sok dolog futott át ott helyben az agyamon, s nem is akartam neveletlen módon megkerülni a választ.
-...de ha kívánnom kéne, akkor azt akarnám, hogy gyorsabban fejlődjek... Érzem, hogy van bennem valami. Valami, amit nem tudok megmagyarázni, de tudom, hogy a birtokomban van és a részem, mégis oly idegennek érzem. Nem tudom érthető-e, amit zagyválok, de érzem hogy lappang valami bennem, ami még felszabadításra vár. Ha lehetne egy kívánságom, akkor az lenne, hogy ezt a dolgot tudjam hasznosítani. Illetve nem lenne rossz pár felszerelési tárgy sem. Az a pár kunai és shuriken... számszerint öt-öt darab, ami van... hát... megéltek már pár dolgot és nem lenne rossz egy-két darab belőlük. Tehát valami alapfelszerelés is jól jönne. Van egy érzésem, hogy a mostani helyzetemben nagyon nagy haszna lenne. És sajnos vásárolni nem tudok, mivel a pénzemet lefoglalták, mikor... hát igen.- Futottam át gondolataimat, azoknak hangot adva.
-Látod... Mindenkinek vannak vágyai.- Pillantott rám.

// A "rejtett erők" a mokutonra utalnának, melyre megvan az engedélyem, csupán a feloldására vonatkozna, melyet nem egyik pillanatról a másikra akarnék, "csak" rendhagyóbb módon történő aktiválódásra, de erről értesíteni fogok NT-tagot aki majd elbírálja a kérésem. ^^ //
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 60


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 327

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Djuka Orimi on Szomb. Feb. 11 2017, 07:14

Éppeni lakhelyemen készülődtem találkozni néhány régi baráttal, ám mikor megfogtam a kilincset, nem is sejtettem, mi fog történni... Egy havas táj tárult elém, melyet tágra nyílt szemekkel, csak egyféleképpen tudtam lereagálni.
-Mi a sza...- Folytattam volna mondatom, ha nem pillantok meg egy maximum a derekamig felérő személyt aki éppen integet és csóválja fejét, nem tetszését kifejezve.
A Hold Országához illeszkedő öltözetem, s hidegtűrésem végett hamar megéreztem a hűs, hideg levegő erejét, ezért egy melegebbnek látszó helyet kezdtem keresni. Hamar meg is pillantottam a legnagyobb mérettel rendelkező épületet, melybe gondolkodás nélkül rontottam be. Odabent már jóval melegebb környezeti hőmérséklet uralkodott, így fellélegezhettem kicsit. Megpróbáltam végiggondolni az imént történteket, ám ekkor egy hang a nevemen szólított.
-Orimi! Hát végre itt vagy... vártunk már rád. Kerülj beljebb, tudom, nem ez a számodra legmegfelelőbb időjárás, de idebent sokkalta melegebb van.- Szólt a hang, mely hirtelen megjelenésétől összerándult minden izmom, s közel voltam a sikításhoz is.
Mindenesetre hallgattam rá, s közelebb léptem a terem másik végében lévő kandallóhoz, melyben égett a tűz. Hamarosan a hang forrása is megérkezett, s egy meleg teával kínált, melyet elfogadtam. Intett egyet az egyik közeli szék felé, jelezve, hogy kéri, üljek le. Nem kellett több, egyből beültem a tűz melletti székre, s oly biztosan foglaltam helyet, hogy senki ember fia nincs, aki felállított volna onnan.
-Nos hát térjünk a tárgyra. Tudom, nem szereted a mellébeszélést, tehát belevágok. Te sorold fel, mi az, amit szeretnél, mi a kívánságod, és meglátjuk mit tudunk ki hozni belőle.- Kezdett bele a magyarázatába, melyre akaratlanul is kicsúsztattam egy kétkedő vigyort.
-Persze.. kívánság.- Szólaltam meg komoly, kissé szomorkás hangvételben.
-Tán nem hiszel a csodákban, gyermekem?-
-Hittem bennük, úgy tíz-tizenegy éves koromig. Aztán szembesültem a valósággal...- Tettem le a forró italt magam mellé.
-Csodák, karma, istenségek, szerencse... mind hülyeség... értelmetlen mentegetőzések arra, ha valakinek sok rosszat kell elviselnie, de had kérdezzek valamit: Ha csodák vannak, miértnem történnek meg, mikor szükségünk van rájuk? Miért szenved egy gyermek, mikor semmit nem tett? Miért..- -Folytattam volna, egyre idegesebb hangvétellel, a megeredt néhány könnycseppet letörölve arcomról, ám félbeszakított.
-Sajnálatos a múltad, tudom, ismerem a történeted. Értelmetlen dolgok miatt kellett szenvedned, s ez nincs rendjén tudom..., de ez valóban ok arra, hogy feladd a reményt?-
-A reményt?! A reményt mire? Majd nyolc évig reménykedtem abban, hogy jobbra forduljon minden! És tudja mit kaptam a reményeimért cserébe?!- -Tépem le köpenyem jobb ujját egy határozott mozdulattal.- -Ezt! Ennyit ér a remény! Minél többet remél az ember, annál jobban esik pofára. És mikor ráeszmél, hogy csak magára számíthat és egy maoknyi ember, vagy annyi sincs akiben megbízhat, akkor kerül gondba. Mkor minden összedőlt már és nem tud mit csinálni és felnőtt létére a tizenkétéves kölykök közé van sorolva, mivel gyerekként elszakították a világtól, akkor elveszti az ember minden hitét, mert ráeszmél arra, hogy nincs igazság, nincs csoda, csak kegyetlenség és igazságtalanság. Ebből áll a mi világunk nem másból!- -Emeltem fel mondandóm végére hangomat.

-Épp ezért szeretném most, ha végre valami jó is történne veled. Van is egy tippem, miben segíthetnék...- Pillantott karomra.
-Hogy ez? Neem... Ez már.. emlék. Emlékeztet dolgokra... -
-Hmm...- Tűnődött el pár másodpercig. -Fogalmam sincs... mond hát meg, mit szeretnél?-
-Csak egy jó életet... a shinobiságról már azt sem tudom, hogy akarom, vagy csak a neveltetésem miatt csinálom. Nem lenne rossz kipróbálnom magam más téren. Mindig is vonzott a politikai karrier. Hivatalnoki cím, kisebb földterület igazgatása, hivatali munkák elvégzése. Fontos szerep, de hozzám illő lenne. Azonban szeretném, ha megmaradna a lehetőség, hogy ismét shinobi lehessek egyszer, ha esetleg kiderülne, hogy tényleg ez az, ami nekem való.- -Adtam hangot gondolataimnak, miközben megtöröltem arcom.
Lehetséges, hogy itt és most.. újra bízom valamiben? Mindenesetre tagadhatatlanul jó érzés volt eljátszogatni a gondolattal.

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 229

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Szomb. Feb. 11 2017, 08:05

Hallottam, hogy van egy nagyhatalmú szakállas emberke, aki kívánságokat teljesít. Most nagy szükségem lenne erre az emberre és el is indulok. Az út során többször gondoltam, hogy visszafordulok, de ilyenkor az átokpecsét, amit Kabutotól kaptam a táborban mindig jelezte, hogy menjek, mert kell. Az út hosszú volt és fárasztó. Hideg volt és fújt a szél de szerencsére kaptam ruhát és egy forró italt. Nem számítok arra, hogy ismerősbe futok, de mégis. Djuka Benjit veszem észre. Nem igazán ismerem, de már többször láttam őt a Djua birtokon. Nem foglalkozo vele, itt nem miatta vagyok, ha akarok beszélni vele a faluban is meg tudom tenni. Egyenesen a Mikulás palotájába megyek és sorba is állok. A sor gyorsan halad és sorra is kerülök.
- Hohohó, Tomoko úrfi a Takeyanagi klánból. Látom, hogy sok minden nyomja a szíved, mond mit szeretnél kérni tőlem?
- Sok kívánságom van, de három, amit mindenképp szeretnék. A kívánságaim nem fontossági sorrendet jelentenek. Az első kívánságom azzal kapcsolatos, hogy kaptam egy átkot, amit nem tudok megszüntetni, ha tudsz vele tenni valamit, akkor azt megköszönném. Második, hogy szeretném a tinta ninja művészetemet fejleszteni és egy saját technka, amit már kitaláltam is jól jönne, ami a Sumi Bunshin Daibakuha // Tintaklón Robbanás lenne. A harmadik kívánságom az lenne, hogy adj valami tudást vagy eszközt, amivel fejleszthetném a vállalkozásomat, mert a bevétellel a a falum is jól járna és így közvetve az emberek is jobban élhetnének.
Mi mást kérnék? Eszközeim vannak és ami nincs felszerelésemben, azt meg tudom venni, de a vállalkozás más tészta, ott több minden kell, mint csak eszközök.
- Remélem tudok neked segíteni, sok sikert! Hóhóhó!
Lepattanok a Mikulás térdéről és távozok is, remélve, hogy valamelyik kívánságom teljesülhet.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Feb. 12 2017, 23:18

Kaminari Miho

Ahogy kilépsz az ajtón egy furcsa, mély, ám kellemes lejtésű hang szólal meg a hátad mögül.
- Az erőszak nem csak erőszakot szül. Árvákat, rengeteg vért és fölösleges energiát is. Erőre van szükséged, tény, de ne csak magadban keresd! Az erőnek, nem csak egyéni manifesztálódása van. Figyelj a környezetedre! - Kékes fény ragyogja körbe tested, mire megtudnád állapítani miértjét már köddé válik. 

// +15 Ch a jutalmad és egy rejtélyes, felső pozícióban elhelyezkedő NJK feltűnése, amint a B rangot elérted. Írd fel az adatlapodra, hogy megmaradjon az utókornak és a jövőbeli mesélődnek is! //


Hirota Yukionna

- Szülőfalud foszlánya visszatér a kezeidbe. - Ekkor egy nem rég említett hógömb kezdett kiépülni kezeidben, mely kifejezetten lágy melegséget árasztott magából. Lehet csak a honvágyat? - De erősnek kell lenned! A hazavágyás sok lelket térített le az útjáról, tartsd nyitva szemeid és figyelj a világra!

// +10 Ch, +10 Tjp és a hőn áhított hógömb a jutalmad. //


Yukari Yama

- A tudásra szomjazók kerülnek legfőképp veszélybe, Yama. Lépj halványan a legnagyobb szélben is, nehogy felkelts olyasvalamit amire még nem készültél fel! - Szól hozzád egy női hang, melytől akarva-akaratlanul is kiráz a hideg.

// Ha elég erőssé válsz, lesz számodra egy egyedi küldetés melynek keretében többet tudhatsz meg a világról és annak kialakulásáról. Ezt személyesen én fogom lemesélni. Ezen kívül +10 Ch +5 Tjp a kívánságod gyümölcse. //


Akira

- Szíved nemes célok vezérelik, vagy csak úgy tűnik? Egy genin is megváltoztathatja az egész világot, csak figyelnie kell önmagára. Ne másokban keresse a hibát, se nem magában, csakis a jót keresse, a fejlődést figyelje. Ki ezt megteszi, szívének lángja mindennél fényesebben fog ragyogni. - Hallatszik egy távoli mély hang, amivel szinkronban egy lágy melegséget érzel a mellkasodba.

//Lelked tüze fényesebben ragyog a chuunin létért, innentől kezdve minden katon technika 3%-al kevesebb chakrába fog kerülni. Ezt kérlek, jegyezd az adatlapodon a jutalmak résznél. Ezen kívül +5 Tjp-t kapsz. //


Koreko Rui

- Rui, elég erőd van rengeteg dologhoz, de ha nem figyelsz oda és nem adsz bele száztíz százalékot minden egyes szavadba, akkor az emberiség rossz mederbe is terelődhet. Nem csak társaid kerülhetnek veszélybe, nagyobb súly lehet rajtad, mint hinnéd, ezt ne feledd! - Ekkor egy érdekes fiola esett a kezed közé, melyet jobban megvizsgálva elég szokatlannak találtál. Túl csicsás?

// Egy smaragd zöld színű folyadék egy pár centis parafa dugós, bőrszíjas fiolában. A folyadék megivása nagymértékben stimulálja az agyat és az idegrendszert. A használó figyelme négyszeresére nő, szavai határozottabbak lesznek, döntéseit villámgyorsan hozza meg, tekintetét szinte semmi sem kerüli el. Harcban való használata nagy előnyt juttathat tulajdonosa kezébe. Békeidőkben, esetleges tárgyalások közepette a szociális és meggyőző képességeket növeli, arcokról tud olvasni, szemmozgásból következtetni. Természeti chakra gyűjtést is nagyban meggyorsítja, de csak első alkalommal az 5-6 perces időintervallumban. Ám vigyáznod kell! A gyorsabb döntés még nem feltétlen a legbiztosabb! A természeti energiák gyors gyűjtése pedig fokozott terhelést ró a használó szervezetére, legyengült testen szinte biztos, hogy kontrollálhatatlan lesz a kinyert chakra. //


Hirano Reina

- Nem kell megszeppenned kicsi Reina. Amit a világ eléd tár, ha komor is, tele van jósággal, csak úgy mint a szíved. Minden egyes lélegzetvétellel segítesz a világon, jobb, ha mihamarabb elhiszed! - Szól egy lágy, kisfiús hang fölötted. Mire odanézel semmi sem tárul eléd, csak a szokásos égbolt. Ekkor egy érdekes színű chakrát tapasztalsz a kezeden. Vibrál?

// A Hekirekite no jutsut elsajátítottad, ám még sokkal több chakrába kerül az előhívása az átlagosnál. Emellett Jirora nagyobb eséllyel talál rá a szerelem a közeljövőben. //


Kenshiro Izuna

- Felhőtlen jó kedved hirtelen komorsággá is válhat. Szeresd, kit szeretni kívánsz, fogadd el, kit legközelebb tartasz szívedhez. Bármi is történjék, védd meg őket és soha, de soha ne feledd mi lakozik benned! - Ekkor akarva-akaratlanul is lenézel hasadra, mintha csak az ételt kérdőjelezted volna meg benne.

//Immáron a Katon: Housenka no Jutsu is bővíti listádat. Ezen kívül lesz egy kalandod, melyen a mókusok lesznek főszerepben. Ezt a kalandot személyesen én fogom lemesélni. ^^ //


Ayanokoji Hinami

- Sorsod kiskorod óta formálja a sors vékony, tapintatlan ujjai. Fel nem tett kérdéseid a világgal kapcsolatban idővel válaszra találnak, pont úgy mint ahogy te, egy új családtagra. Nyisd ki az elméd a szíveddel együtt, de vigyázz! Ha túl nagyra nyitod a halál ölelése elkerülhetetlen lesz! - Rázna ki a hideg egy öreg, rekedtes hangtól.

// Fel tudod oldani szél elemed és mellé a Fuuton: Kamikaze // Szél elem: Isteni Szél technikát is elsajátítottad. Ezen kívül lesz egy „normális ember” a családodban. //


Kenshiro Hanae

- Az erő nem minden, kicsi Kenshiro. Ne kövesd azt, ki fényként mutatkozik a sötétben, légy te a fény! - Hallanál egy ismerős hangot a távolból, pont amint kilépsz az ajtón. Zsebedet valami nagyon nyomni kezdi, arról nem is beszélve, hogy furcsa érzés járja át tested minden szegletét.

// +10000 ryo a tervezett labor felszereléseihez és +10 Ch a jutalmad. //


Nakahara Saki

- Segítő kezeid fáradt testekre fognak találni. A szenvedés, ima és halál végig ott lesz a társaságodban. Soha ne csüggedj! Élj tudván, hogy jó irányba viszed a világot. - Ekkor egy érdekes, méretes táska jelenik meg előtted, ahogy felveszed megnézni meglehetősen könnyűnek találod, pedig biztos vagy benne, hogy nem az.

//+5 Ch és egy különleges B rangú mini labor, melyben megvan minden, ami a C rangú minilabor, csak másfélszer annyi belőle + két harci pecséttapasz melyet, ha felhelyeznek egy ember sebének tájékára, automatikusan elárasztja gyógyító chakrával. A gyógyítás lassú, de biztos. Vágott sebeket 1 perc alatt, közepesen mély sebeket 5 perc alatt, míg mély, belső vérzéses sebeket 15 perc alatt. Ezek a tapaszok főleg kiegészítő jellegűek, nem érdemes, csak ezekre hagyatkozni. Figyelem! A tapasz nem használható sötét chakrával rendelkező személyeken! //


Kenshiro Karu

- Tested lakója nem feltétlenül a társad. Kit keresel, nem feltétlenül akar veled beszélni. A szándék, hogy fel akarod keresni már önmagában egy lágy gesztus. Egy férfi szíve kifürkészhetetlen, de egy nőé... - A hang egy huszonéves férfihoz hasonlított, ki bőven csalódott már az életben. Kezedben egy szíj nélküli fém embléma jelenik meg, melynek közepén egy kilógó, réznyelv található.

// Jutalmad egy fém embléma, mely teljesen feltöltött állapotban másfél percig képes kapcsolatot teremteni Chizuneval. Chizunenak nincs szüksége fogadó egységre, az embléma biztosítja, hogy az elméjébe jussanak a gondolat, ha 500 km-es körzetben tartózkodik. Az emblémát minden egyes használat után újból kell tölteni chakrával! //


Amori Shuu

- Szép vágy a tudásvágy, de ki fösvényes utat jár hamar halálát lelheti. Válaszd meg célod, és csakis aszerint cselekedj! - Egy kis aktatáska jelenik meg előtted, mi feltehetőleg pénzel van tele.

//+16000 ryo és a közeljövőben nagyobb valószínűség a találmányok külsős támogatásaihoz. //


Nara Akane

- Védelmező szavaid tettekre is lelhetnek, ha kellőképpen elhatározod magad. Figyelmed ne szóródjon szét! Se semmi másod! Értemm? - Hallatszik egy fiatal fiú hangja a távolból, majd egy szippantás a végén. A zsebedbe nyúlsz és egy  különös medált találsz benne. Érdekes.

// Jutalmad egy medál, melyen két chakrával átitatott pecsét van, pontosabban Reina és Aki chakrájával átitatott pecsét.  Amint valamelyikük állapota 50% alá kerül a medál pirosan (Reina)/ kéken (Aki) kezd el világítani. Ha mindkettőjük veszélyben van és egy helyen, vagy közel egymáshoz tartózkodnak, akkor a medál vibrál, és bíbor színben villog. A pecsét egy fordított idézésként működik, a használó érzékeli a veszélyben lévő(k) chakráját, majd ráteszi a kezét az ékszerre és aktiválja a pecsétet egy kis chakra belevezetésével. A medál csak egyszer használatos és A rang alatti tulajdonosnál nem működik! //


Yamato

- A tehetetlenség a legnagyobb átok. Ki nem becsüli társait, talán sosem leli meg a boldogságot. Használd társaid védelmére az erődet és biztosan védelmezni fog az élet! - Hallatszik alólad egy hang, melynek visszhangja kifejezetten fülsértő. A kéretlen szavakat nem tudod hova tenni, de talán nem is kell, a lényeg, hogy meghallgattad őket.

// +10 Ch, +5 Tjp és a közeljövőben nagyobb eséllyel találkozhatsz honfitársakkal utadon. //


Katsumi Kawachi


- Az oininek útja rögös, Kawachi.  Ha a halál kapujában jársz, ne pislogj, csak nézz egyenesen előre! Ha hallod a csalogató hangokat, ne figyelj! Ha érzed az otthon illatát, fogd be az orrod! - Ijesztő.

// Jutalmad egy villám chakrára érzékeny tanto, mely másfélszer keményebb, strapabíróbb társainál. //


Hasegawa Zauki

- Ami benned lapul ősi, mégis új. Ami benned lapul elfojtva van, de egy nap tán ő fojt meg téged. Mi lakozik benned, Zauki? Hazafiasság, kedvesség, düh, féltékenység, szerelem? Csak te derítheted ki, senki más. - Szól egy középkorú férfi hang veled szemből, de nem látsz senkit.

// Jutalmad az említett Mokuton feloldása, melyet majd még úgyis átbeszélünk/átbeszélsz a mesélőddel. ^^ //


Djuka Orimi

- Nem mindenkinek való a kunoichi élet, de sose keseredj, hisz a ninják legtöbbször, csak eszközök. Az eszközök hamarabb végzik a süllyesztőben, mint a használóik. Végy hát mély levegőt, és készülj fel mindenre!

// Jutalmad egy (akár állandó) hivatalnoki NJK, mely segíthet felkapaszkodni a ranglétrán. Persze, ehhez ügyesen kell játszani a kártyáidat. //


Takeyanagi Tomoko

- Szeretteid elvesztése nagy súlyt ró vállaidra. Járj a számodra megfelelő ösvényen, de vigyázz! Ki átlép másokon, hamar elesik és nem lesz ki felsegítse! - Hallasz egy sajátodhoz hasonló hangot a hátad mögül. Lehet, csak a képzeleted?

// +4000 ryo és a saját jutsud a jutalmad. //


Hiromi Akio

- Tudásvágyad kielégíthetetlen és ez jót jelent. Nagy dolgokra leszel még hivatott az életben, de egyelőre még nem hullhat minden kincs a kezedbe. Viszont, erősebbé kell válnod, hogy megtalálhasd a valódi utadat, hogy aztán minden tudást megkapj, amit megkaphatsz. - Hallasz egy furcsa hangot, ami egyszerre hasonlít a Mikuláséra és a tiédre is. Képzelted volna? Lehetséges.

//+15 chakra a jutalmad, továbbá felírhatod a Tschuchi Bunshin no Jutsu-t az adatlapodra//


_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Djuka Benji on Szomb. Feb. 25 2017, 11:35

És Nekem mi a jutalmam?xd
avatar
Djuka Benji
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 242

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Szomb. Feb. 25 2017, 12:16

Kedves Benji!

Valószínűleg elsiklottál a korábbi poszt fölött, ahol már ki lett osztva a téged megillető jutalom, mégpedig itt. ^^

Jiraiya írta:
Djuka Benji
Kilépve az ajtón, te is vészjósló csendet tapasztalsz, majd dörmögő, ámbár megnyugtató hangok érkeznek.
- Erőre vágysz s többre, hogy bizonyíthasd azt, mit igaznak vélsz. Hát megkapod az erőt, de jól vigyázz! Saját igazad ne kényszerítsd másokra, hiszen akkor megtörik annak tisztasága... 
Ekkor a fiatal Djuka testében hihetetlen érzés áradt szét, úgy érzi, hogy mindenre képes lenne... Ez lenne tehát az ereje?
// +25 Chakraszintet és +20 TJP-t kaptál //

Hinata

_________________

Mesélések:  Djuka Haruka, Hyuuga Emi, Teruya Sora, Ishihara Aki, Yukari Yama
Fagyasztva: Zake, Arakawa Kenichi, Djuka Orimi, Hyuuga Ayako
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Márc. 10 2017, 23:07

Órákra elmerült gondolataiban. Járta a falut és nem törődött azzal, hogy ki közelítette meg, mintha csak kiürítette volna elméjét teljesen, szinte agyhalott zombiként kószált a csillogó, fényes és pompás bódék között, magára hagyva a kapunál összegyűlt csapatot. Maga sem és senki más, még a történetének elbeszélője sem értette, hogy mi történt vele, annyi viszont biztos: gondolatok tömkelege cikázott át elméjén. 
Kék lélektükreiben aranyló díszek csillogása ragyogott vissza a világra, ahogyan villódzó szemeiben elmosódott alakok tükörképei jelentek meg. Emberek tucatjai jártak előtte, vonultak mellette. Családok, barátok, szerelmespárok és miegymás. Végignézett rajtuk és jól tudta, hogy a kapunál ugyanilyen kapcsolatokat hagyott elveszni. De nem érdekelte, nem bánta és nem is vágyódott utánuk. Egyszerűen csak menetel előre, talpai alatt a letaposott hó dudorodott, miközben mézeskalács illata csapta meg az orrát.
Órák teltek el és ő csak ment előre, mígnem lelkének kellemes magánya kihatott környezetére is. A tömeg eltűnt körülötte a fények elhalványultak, útja pedig egy magányosan ácsorgó palota felé vezette őt, melynek világításait éppen akkor kapcsolták le. Aranyló palota ezüstfénnyel volt megvilágítva, amely egy igencsak egyedi összhatást keltett, Mirubi mégsem gyönyörködhetett benne tovább... Nem is baj, mélyreható lelkének ez most sokkal kellemesebb így, ámbár a kíváncsiság mégiscsak ott van... Ez lenne a Mikulás Palotája? 
Nem szándékozott meglátogatni őt, főleg azok alapján, amit hallott róla. Na de mindenki a központban gyűlik össze, a zene dübörgése ide hallatszik... Valamilyen koncert zajlik éppen amihez aztán Mirubinak végképp nincs kedve. Sokkal jobban élvezi a téli este mindig világos csendjét. Elvégre a fehér hó visszaveri a fényt, télen szinte sosincs teljes sötétség. Így hát a fiú könnyedén talál el az óriási lépcsők aljáig, majd lassú léptekkel egyre csak feljebb és feljebb lépdel a kétszárnyú főkapuig. Percekig nézett fel és csodálta az óriási építményt, majd megfordult és az elterülő falut nézte. A Mikulás Palotája egy emelkedőn van, a falu legmagasabban fekvő pontján, ahonnan jól belátni mindent. A Nagy Fa körül villódzó fények és egységként hullámzó tömeg fényei látszódtak. 
A fiú elmosolyodott. Sosem értette ezeket az embereket, hogy miért szeretnek minél hangosabban és feltűnőbben csoportokba verődve tombolni. Feszültséglevezetés ez a javából... Már állt volna tovább, amikor egy furcsa gondolat ötlött fejébe. Felnézett a nagy kapura, majd megindult felé és kezeit maga elé tartva nekiment.
~ Ha már úgyis mindenki elment... ~
Ahogyan benyitott, sötétség tárult a szemei elé. Egy-egy tompa fényű gyertya lángja szolgált némi fényül. Vörös szőnyeg a terem közepén a Palota teteje nem látszott a sötétben. Ha használja technikáját, akkor talán látna mindent, de nem teszi. Kiélvezi a látványt, kiélvezi az emberi szem nyújtotta sötét gyönyört. Elvégre festői kép tárult a szemei elé. Az aranycsarnok vörös szőnyege és a gyertyák narancsos fénye lenyűgöző színeket komponált, miközben a fiú önkívületi állapotban lépdelt egyre csak befele. 
~ *Az ember... Bármennyire is romlott, hihetetlen dolgokat képes alkotni. *Lélegzetelállító... ~
Hishimon nem tett hozzá semmit a két fél véleménynyilvánításához, ilyenkor általában egyetért. Elvégre egy sötét, tágas és borongós, de fényűző helyről van szó, amely Hishimon lelkivilágának is megfelelhet. Ám ahogyan egyre beljebb és beljebb hatol a sötétségbe, a gyertyák fényei úgy fogynak el és érnek egyre kevésbé a sötétbe. Ám amikor már a vakság fogalma merülne fel a helyen, hirtelen fények lobbantak mindenfelől, a terem aranyba borult. 
- Ho ho ho! Egy kései látogató!
Csattan fel egy mély, rekedtes hang, amely az egész visszhangos termet betölti és az emelvényen álló trónszékben hirtelenjében egy piros kabátos, fehér szakállas alak jelenik meg. 
- Mirubi, ha nem tévedek...
Folytatja, miközben a fiú megszeppenve dermed meg. Lesüti fejét, de fel-fel néz az alakra.
- Igen. Vagyis... Jelenleg igen...
Mondja határozatlanul, de aztán ráeszmél arra, hogy mit is csinál és megindult a kijárat felé.
- Én azt hittem nincs itt már senki, ezért jöttem be.
Ám ekkor az ajtó becsukódott előtte. Ez bizony baj... Óhatatlanul is úgy érezte, hogy csapdába esett. Testének izmai megfeszültek, érzékei kiélesedtek. Óh nem, nem Mirubi készült... Helyette inkább másik két egyén, kik nem nézték jó szemmel azt, hogyha korlátozzák őket, míg Mirubi ezt jó néven is vette.
- Ne olyan sietősen Ifjú. Jól tudom, hogy ki vagy és hogy milyen teher nyomja a vállad. Nem szólhatok bele abba, hogy mit és hogyan gondolj, de segíteni segíthetek. Az én feladatom az, hogy boldogságot hozzak másoknak. Olykor pedig nagyon nehéz dolgom van... Csak az kaphat ajándékot, aki jó volt. Az pedig nem, aki rossz volt. Veled bajban vagyok. De had hallom a kéréseidet, meglátom mit tehetek érted. Mi szívednek leghőbb vágya?
A fiú elcsodálkozott a piros ruhás szavain de ugyanabban a pillanatban el is szomorodott. 
- Én nem akarok boldog lenni. Én csak segíteni akarok másoknak. Jóvá akarom tenni a hibáimat. Meg akarom osztani az érzéseimet másokkal... Nem. Olyan jó lenne, hogyha képes lennék összekötni az embereket valahogy, hogy végre mindenki érezhesse azt, amit a másik... Hogy átérezzék egymás problémáit és aggályait, hogy megértsék végre egymást... Akkor talán nem lennének olyan ellenségesek másokkal...
Szavaiból szinte ordít a bizonytalanság és a bátortalanság, tudja, hogy mit szeretne de fél ezeket kimondani. Mégsem kért magának semmit... Vagy igen?
- Ez tekintem egy kívánságnak. Kérlek... Most hagyd, hogy mindent megtudjak rólad. Enged, hogy ők is felszólaljanak!
Mondja a Mikulás, miközben kezével lassan intve bátorítja Mirubit, aki habozik, de végül is tekintete megváltozik. Arca elkomolyodik, szeméből nem sugárzik semmi... Nem látni benne semmit... Közléstelen és rideg. 
- Mezameru vagyok. - Hajol meg merev háttal a Mikulás előtt - Tudni akarom, hogy ki vagy te valójában. 
Mondja könnyedén nem rabolva az időt, ám a Mikulás csak mosolyog.
- Ezt nem mondhatom meg neked, ahogyan nem is tudom megmondani. Mást kell kérned fiú... Nem hiszem, hogy ez lenne szíved leghőbb vágya. Mond, hogy mire vágysz!
Mezameru nem habozik, számára tiszta sor minden gondolata, minden vágya, minden akarata.
- Meg akarom tudni határozni, hogy ki jó és hogy ki rossz. Nem akarok tévedni, nem akarok bántani senkit, aki hasznára lehet a Földnek. 
A Mikulás arca elkomolyodik, majd bólint.
- Érdekes. Értettem. Most pedig engedd át Neki a szólás jogát. 
- Azt hiszem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Az akaratunkat nem fogja figyelembe venni és meg fog támadni. 
A Mikulás kezével a szakállát simítja végig, majd maga felé int.
- Lássuk!
Mezameru ezúttal sem tétlenkedik, semleges arckifejezése eltűnik, helyére egy szúrós szempár és egy ráncolt szemöldök kerül. Az arcról fröcsög az indulat, a szemfogak megnőttek, ahogyan a karmai is. Úgy tűnik, hogy Hishimon számára már beidegződés a Shikiyaku forma felvétele, amikor Ő birtokolja a testet.
- Kértelek, hogy szólhass, mi szívednek leghőbb vágya?
Teszi fel kérdését a Mikulás, miközben méregetően nézi Hishimont, aki csak elmosolyodik.
- Kibelezni és fellógatni ennek a csinos palotának a csillárjára. 
Köpi a Mikulás felé, majd eszeveszett gyorsasággal megindul, ám ekkor a test megáll, az arckifejezése eltűnik. Mirubi szánakozó, könnyel teli csillogó szemei kerülnek a helyére...
- Nagyon sajnálom... Az Ő nevében is. Szeretnék megszabadulni tőle, de nem tudok sehogy sem. De Ő is én vagyok... Szégyellem.
- Ezt is egy kívánságnak vettem Mirubi. Most pedig elköszönök tőled, sok helyen várnak még rám.
Mirubi nem szól semmit, nem is akar már... Újra szomorúsággal telt meg szíve. Akárhányszor látja őrült önmagát, eszébe jutnak a fájdalmas emlékek, melyeket Hishimon okozott neki...

//Karácsonyillat, csengettyűszó. Talán érzed a csodást, kis megkésett rosszcsont.
Előtted a levegőben fény gyúl, majd sűrűsödő forgással kezd a középpontban tömörülni, míg végül egy pénzérményi, ragyogó sárga kristály formálódik belőle, számodra ismeretlen jelekkel rajta.
-Ha látni akarod, akarjátok, ki a jó és ki nem, ha segíteni akartok másoknak. Nos, akkor magatokba kell néznetek először. Ez majd segít. - a kristály lehetővé teszi, hogy meditációban találkozz külféle énjeiddel, megvizsgáld szerepüket az életedben, és megküzdj velük, akár ha saját testtel bíró lények lennének tudatod falai között. Minden esetben a nagyobb jószándékot támogatja ha harcra kerül sor, tehát alkalmasint lehetséges hogy Mezamerut fogja támogatni! 
Lehetőséget ad arra is, hogy egy időre elaltasd Hishimont.//

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Szomb. Márc. 11 2017, 13:59

- Hoy öreg! Rég láttalak. – intek jóízű, barátságos mosollyal.
- Yoshimitsu, ha jól sejtem igaz? Ó minő öröm téged ismét látni. Hát úgy tűnik, léteznek még csodák. Ki hinné, hogy a felnőttel is hisznek még a téli csodákba.
- Ugyan Miki… én örök gyerek vagyok te is tudod.
Jóízű kacagás tölti be a termet, ahogy felnevetek a piros ruhás, pocakos társammal egyetembe. Régi emlékek ébrednek fel bennem a Mikulás láttán. Szép és boldog emlékek, még egészen kiskoromból. Emlékszem jártam már itt egyszer. Még mikor nagyon kis pöttöm voltam és arra is emlékszek, hogy az a karácsony feledhetetlen volt számomra. Most hogy ismét ebben az álomszerű csodavilágban ébredtem, szinte tényleg ismét nagygyereknek éreztem magamat. Persze… azért nem hagyhattam hátra a felnőtt kor engedményeit.
- Egy pohár szakét esetleg? – kínálom a Mikulást a felnőttek italával.
- Jaj drága barátom, köszönöm inkább maradnék a tejecskémnél. Hosszú még az éjszaka.
- Való igaz… való igaz…
Nem vettem észre mikor került a kezébe a bögre meleg tej, de betudtam a karácsonyi csodáinak egyikének. Így hát nem maradt más, mint hogy magam töltögessem a saját poharamat és széles övű ivóbajtársam felé emeljem tiszteletadás gyanánt. Eltelt egy kis idő, míg ismét elkezdődött a beszélgetés.
- Emlékszem még az első kívánságodra. – veszi fel ismét a beszédszálat a Mikulás.
- Na… arra én is… el sem tudod hinni mennyit segített az a csicsás kis bábkészítő készlet. Életmentő vagy Öreg… életmentő…
- Hóhóhóóóó…. örülök neki, hogy tetszett… na de… gondolom nem csak beszélgetni jöttél ide. – hosszúvá váló kínos csendet csak a kortyolgatásaink törték meg – Nos? Mik a mostani kívánságaid Yoshi-chan.
- Chan a jó édes… khm… na szóval… Gondolom tisztában vagy vele milyen munkáim vannak tervezetben.
- Igen… ha jól emlékszem van egy pár… tucat… - jegyszi meg sejtelmes, de kedves mosollyal.
- Khm.. igen. Nos… mind közül ugye… van egy ami mindennél jobban érdekel… istenem… mit meg nem adnék, ha egyszer képes lennék megépíteni a Wyvernt…
- Vagyis?
- Segítség kellene. – térek a lényegre – A báb maga roppant orbitális és a shinobi világban eddig ismeretlen, vagy nehezen megoldható anyagokból készülne. A tervek már készülőben vannak, sőt az első vázlataim már el is készültek. De mindenképp szükségem lenne egy chakra elszívó készülékre a motorhoz. De ehhez se a tudásom nem elegendő, se a vagyonom. A báb teljes felépítése első saccolásra… akár a milliós összeget //off megjegyzés: ex-Dei-senpai által becsült minimum ár Very Happy // is elérheti… hát… igen… nem épp a legkedvezőbbek a körülményeim.
- Yoshi… tudod hogy nem végtelen az én zsebem sem. – mosolyog rám – Nem biztos, hogy képes vagyok előteremteni ezt a nagy mennyiségű tudást vagy vagyont.
- Tudom.
- Mindenestre mi volna még, mi szívedet nyomja?
- Jó lenne ismét hazaköltözni. – ismét kortyolgatok párat a szakéból – Romba dőlt Suna… de jó lenne, ha ismét visszatérhetnék a hazámba anélkül, hogy látnom kéne a pusztulást…
- Azt kívánod, hogy építsek újra egy teljes várost?
- Ugyan ne nevettes… igazából arra kívántam célozni, hogy jelenleg nagy szarban vagyok és jó lenne egy kis Miku féle csoda… nem tudnál valahogy kiteleportálni a tömlöcből ahol épp vagyok? Nem épp… kedvező a környezetem…
- Hm… ez is nehezen megoldható… valami egyéb?
- Hm…. jó kérdés. Jó lenne valami medalion vagy valami ilyesmi, amivel könnyebben képes lennék betájolni a célpontjaimat.
- Célpontokat?
- BINGO. Fejvadász vagyok, tudod te is Miki. Szeretném megszabadítani a világot a gonosztól… de… túl nehéz a felkutatásuk. Jó lenne egy olyan társ, vagy eszköz amivel képes lennék kép alapján „letapogatni” egy területet, hogy érzékelhessem, ha a célpont a közelben vagy.
- Furcsa álom ez… nem hiszem, hogy megoldható.
- Nem baj. Az álom azért álom, hogy beteljesüljön. – nevetek fel – Na de… jó volt veled beszélgetni ismét öreg barátom… de sajnos mennem kell.. Jönnek megint elverni úgy érzem…

- Kitartást Yoshi. Majd… meglátom mit tehetek…



//A Mikulás elgondolkozik, majd int a Karácsonyfa felé. Megcsendülnek a csengettyűk, s az egyik elindul felétek. Kicsiny aranycsengettyű ereszkedik a kezedbe, s lám nem is csengettyű, hanem egy kicsiny aranyszkarabeusz.
-Ez lesz az ajándékod. Segíteni fog, ha kell. A kicsiny, mechanikus bogárka akár egy kicsiny báb. zümmög-rezeg a kezedben, kisebb mint egy érme, mégis mozgásra kész. 
- Nem túl nagy a hatótávja... vigyázz rá. - egy km-en belül tudod használni, ha túl messzire küldöd vagy kikerül ebből a körből, a kapcsolatotok megszakad, lezuhan, inaktiválódik és elveszik. Ha ezt követően a közelébe mész, akkor sem aktiválódik újra magától. Ehhez újra kell építened a chakrakapcsolatot.
Ahhoz hogy megtaláljon valakit ebben a távolságban, szükséged van valamiféle mintára abból, akit keresel. Ha megtalálta visszatér hozzád és bonyolult tánccal igazít útba.  //
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A Mikulás Palotája

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.