Katakombák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Katakombák

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Csüt. Dec. 15 2016, 22:45

[Katakombák]






A társaság másik fiatal tagja a méretes asztalra emelve helyezi el a gőzölgő levest tartalmazó kondért, kiosztja a tányérokat és az evőeszközöket, valamint egy vekni kenyeret is, amit felszelve szolgál fel; a kondér tetejét leemelve, tartalmában a méretes és egyértelműen használt, de tiszta kanalat megmerítve látható, hogy sokkal inkább pörköltszerűségről van itt szó, vagy egy kifejezetten sűrű levesről, az illata viszont kifejezetten ínycsiklandozó. A méretes hús- és zöldségdarabok, valamint a melegen tartott friss cipó minden bizonnyal megfelelő és laktató vacsorája lesz a kiéhezett asztaltársaságnak.
Itadakimasu! – Tetsu hangja némileg veszít az éléből, mikor egyértelműen az ételnek szenteli a figyelmét, de az is biztos, hogy a vacsoratársaság többi tagja sem eszik addig, míg ő el nem kezdi a saját vacsorájának elfogyasztását; talán ez is mutatja, milyen fontos szerepet tölt be. Amennyiben a jelenlévők társasága „család”, úgy ő jelenleg a „családfő”, legalábbis a fiatal fiúnak először ennyi tűnhet fel.
Az első pár perc viszonylag némán telik, mindössze a vacsora jóízű fogyasztásával járó zajok, neszek törik meg az idilli csendet: az evőeszközök csörömpölése, csámcsogás, a tűzforró húsdarabokra ráfújt levegő sipítása. A jelenlévők figyelme a vacsora elfogyasztására és az ízek kiélvezésére fókuszálódik; a banditaélet nem egyszerű, tele van nehézségekkel és nélkülözésekkel, bár talán az árvasorsra jutott fiú is jól ismeri már azt, amikor ki kell élvezni, ami éppen jutott, mert sosem tudni, hogy a követező napra jut-e annak töredéke.
Hiru a vacsora végeztével kancsóból kristálytiszta hideg vizet tölt a jelenlévők poharába, hogy enyhíthessék a forró, sós és enyhén csípős leves okozta szomjukat.
Kérlek, mesélj magadról, hogy a többieknek is megismerhessenek. – Szól Tetsu, de ő maga összefont karral dől hátra székében, átadva a színpadot a fiatal családtagnak.
Igen, igen, mesélj valamit, sőt, mesélj sokat! Honnan jössz, mihez értesz, mihez szeretnél érteni, meg mi a hobbid-akedvencsportod-ételed-megilyenek. – Úgy tűnik, nem is szükséges, hogy Tetsu szavaival vezesse a beszélgetést, ugyanis Hiru megteszi azt helyette is gyorsan forgó nyelve segítségével.



//Majd szeretnék az ET-ben szereplő karakterekről leírást, ha lehet, képekkel, valamint amennyiben megoldható, akkor helyleírást is.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 178

Specializálódás : Agyfaszosztás

Tartózkodási hely : Pszichiátria


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1999

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Szer. Dec. 28 2016, 18:52

Soha ezelőtt nem éreztem ilyet. Gőzölgő étel az asztalon, kellemes, családias hangulat, a fáklyák fénye, mi melegséggel árasztotta el az egész termet. Tetsu ült az asztalfőn, mintha ő lenne a mi kis családunk feje, a többiek pedig az ő kis védencei, szinte gyerekei Lenéztem Hikarura a székem mellett. 
- Haza értünk - súgtam neki mosolyogva, szívemben mérhetetlen boldogsággal. 
Mindenki várt amíg Tetsu elkezdte a saját ebédjét, majd mi is nekilátunk. 
Nagy hús és zöldség darabok a levesben, friss, meleg cipó. Csendes kis étkezés volt. Senki se szolt egy szót sem, mindenki élvezte az ízletes vacsorát. A vacsora végeztével Hiru mindenki poharába friss vizet töltött, hogy enyhítsük szomjunkat a kissé csípős forró és enyhén sós, de hihetetlenül jól eső étel utána. Tetsu jóllakottan hátradőlt a székében, majd mikor mindenki befejezte az étkezést felém fordult. 
- Kérlek, mesélj magadról, hogy a többiek is megismerhessenek - szólt összefont karral, székében hátra dőlve jóllakottan. 
- Igen, igen, mesélj valamit, sőt, mesélj sokat! - vágott közbe Hiru meglehetősen gyorsan pergő nyelvével. - Honnan jöttél, mihez értesz, mihez szeretnél érteni, meg mi a hobbid-kedvencsoportod-ételed-meg ilyenek.
Picit elgondolkodtam, majd belekezdtem mondókámba. 
- Nos, nem is tudom hol kezdjem? - néztem ez asztal lapot, a tarkómat vakarva. Ez utóbbi gyakori szokásom, ha zavarban vagyok. -Nos, sunai származású vagyok. A szüleim... - itt elakadt a szavam. - Nem ismerem őket... - közben Tetsura néztem, nyilván ő tudja kik is voltak. -  Nem vagyok túl büszke rá, hogy a szüleim utolsó lecsúszott alkeszek, így nem akartam belemenni ilyen részletekbe. - A hobbim? Hát őszintén még nem gondolkodtam rajta, mit is lenne érdemes elkezdnem, így hobbi szinten. Kedvenc csoportom? - őszintén megvallva fogalmam sincs ezalatt mire gondolt Hiru. - Kedvenc ételem a mochi, töméntelen mennyiséget megtudok belőle enni - mondtam vigyorogva. Érteni még nem igazán értek semmihez, de - itt felraktam a pólyába bugyolált, összecsukott Hikarut az asztalra - azt tudom mihez szeretnék. - Majd körbe tekintve a társaságon, vártam a reakciójukat.
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Hétf. Jan. 02 2017, 19:33

//Na ismét itthon, gépnél.

Sunagakure… – A fiatal, láthatóan energetikus fiú vad lendületét azonnal elveszíti, mikor meghallja a fiú származását. Oldalra sandít, szinte aggodalmasan szemügyre véve kortársát, valamint a családszerű csapat vezetőjét, tekintetével pingpongozva közöttük. Valójában ez az információ volt az, ami az izgága gyermeket nyugalomra bírja, amelynek köszönhetően akadékoskodás nélkül tudja hallgatni az új tag rövid beszámolóját, aminek végén ismét szóra nyitja cenzúrázatlan ajkait, de Tetsu hajkócolással megakadályozza az újabb kérdések egyébként elháríthatatlan áradatát:
Azért legközelebb artikulálj jobban, mert ő még nincs hozzászokva a tempódhoz.1 – Dörmögi mély hangján, amire a fiatal fiú csak morogni tud; sérelmét viszont láthatóan (és hallhatóan) gyorsan elfeledi:
Igaz az, hogy Sunagakure… hát, hogy, tudod, na. Te is ott voltál? Mi történt? Mit láttál?
Nem gondolod, hogy ez egy kicsit még korai? – az asztalfőn ülő férfi szája sarka felfelé görbül, amit szája elé emelt kezével próbál elrejteni; mindezt a fejének megtámasztása közben.
Jajj, ne már, hiszen Te mondod mindig, hogy egy férfi jelleme a nehézségei alatt mutatkozik meg… vagy valami hasonló, izé…
A vacsoratársaság tagjai egyszerre horkantanak fel a szépirodalmi megnyilvánuláson.
A lényeg – kezdi ismét Tetsu, ezúttal egy pillantásával elhallgattatva a közbevágni kívánó fiút –, hogy nem kell most választ adnod, de előre szólok, hogy előbb vagy utóbb fel fog merülni ez a kérdés ismét; köztünk ugyanis nincsenek felesleges titkok.
A megfogalmazása talán érdekes lehet, habár valószínűleg még nem tűnik fel a fiatal fiúnak.

//[sup]1[/sup ]A feltett kérdés valójában összeírva az volt, hogy “a-kedvenc-sportod”, de simán belefér az NJK kariba, hogy érthetetlenül gyorsan beszél. Annyi még, hogy sajna a képeket nem tudom utólag megnézni, valami miatt már nem jeleníti meg őket, továbbá még annyi, hogy Kushinával mesélek ugye tovább, szóval ha van bármi, akkor erre profilra kérném PM-et, ha nem túl nagy gond. Ó, és boldog új évet! Very Happy
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Csüt. Jan. 12 2017, 08:48

- Sunagakure... - leheltem ki ajkaimon a szót, inkább csak magamnak. - Az a hely... soha sem tekintette igazán otthonomnak, ahogy a szüleimet sem családtagoknak. Az hely, nem vár melegséggel, othonnal, családdal és barátokkal. Én, mintha csak szellemként lebegtem volna ott, mindíg is kívűlről szemléltem a dolgokat. Nem volt inycsiklandó, gőzölgő étel az asztalon soha. Nem volt pihe-puha ágyikó és takaró, mi egy hideg estén felmelegít, de a legfontosabb, nem volt egy bársonyos anyai kéz, ki betakart, ha fáztam, ki gondoskodott rólam, ha beteg voltam... - az asztal lapot bámultam és elmorzsoltam egy könycseppet. - Sunagakure soha sem volt az otthonom! Őszintén szólva - itt keserű mosolyra húzodott ajkam - nem is különösebben rázott meg ami történt vele. Hét éves voltam talán - merengtem el - mikor Sunát megtámadták. Kevés dolog rémlik, hisz oly sok minden történt, rövid idő alatt. Amint bizonyosságot nyert, hogy a falut támadás érte, a nevelők hamar kereket oldottak. Hát nem voltak aranyos emberek? - újfent visszatér a keserű mosoly. - Ahogy szárnyra kapott a támadás híre, leléptek, minket gyerekeket pedig ott hagytak. Persze had égjen ránk az épület, úgy sem hiányoznánk senkinek. Nos, igen én és pár társam ott maradtunk, egyedűl. Nem tudtam mit tegyek, vagy merre menjek. Amim volt kevés holmim összeszedtem és útnak indultam. Páran ott maradtak, páran követték a példámat. A csatazajokat már hallani lehetett bentről is, de mikor kiléptem, mintha egy másik világba léptem volna. Az épületek lángokban álltak, az emberek sikongatva, jajveszékelve menekültek Az uttcát beterítette az emberek vére, támadóé és védőé egyaránt, az eget pedig komor füstfelhők sötétítették el. Hét éves kis gyerekként, csak egy helyet tudtam ahova mehetek, ami biztonságot sugall, a szüleim háza. Arra felé vettem hát az irány és három társam követett. Beomlott épületek, lángoló romok közt törtünk magunknak utat... így visszagondolva elég szép távot megtettünk. - gondolkodtam el egy lélegzetvételnyi szünetre. - Mire a szüleim házához értem, az már lángokban állt. Ahogy közeledttem felé, egy nő rohant ki az épületből. "Kureiji, kisfiam!!!" kiálltott felém anyám. Hát igen "kisfiam", ezt is akkor hallottam tőle előszőr és utoljára. Ezek voltak az útolsó szavak amiket tőle hallottam, mert a következő pillanatban egy becsapódó lövedék nagy robbanás kíséretében az egész házat rombadöntötte. A lökéshullám földhöz vágott és elájultam. Mire feleszméltem, már egy kis szekéren tartottam az ismeretlen felé. Próbáltam felkelni, erölködni, de több csontom is eltört az eséstől. Mielőtt újra elájultam, hallottam a két mellettem ülő szanitéc beszélgetéset, hogy Sunát a homokkal tették egyenlővé. - vettem nagy levegőt kis monológom végén és vártam a többiek reakcióját. 
'Ehj, de hülye vagyok - futott át agyamon a gondolat. - Talán nem veszik észre az ellentmondást. Én hülye, az imént mondtam, hogy nem ismertem őket!' 
Bár Tetsu azt mondta nincsenek fölös titkok, ha nem kérdeznek rá hagyom az egészet. 
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Kedd. Jan. 17 2017, 12:07

A fiatal fiú szinte vibrál a székében a feszültségtől, ami a történet nyomán keletkezik; látszik, nem csak verbálisan hiperaktív, hanem az élet minden területén. Ahogyan a teste, úgy az arca is kifejezetten expresszív, mikor érzelmeket kell megjelenítenie: sejthető, hogy először egy egyszerű, ámbár talán horrortörténetbe illő beszámolót várt, viszont a valóság – mint ahogy legtöbbször – annál sokkal durvább anyagú, véres szálakból szőtt szövet.
Az arcára kiülő szomorúság szánalommal párosul, ami sokak számára elvetendő érték, hiszen egyrészt az már nem segít a múltjukon, másrészt a büszkeségük, személyük integritása az, ami miatt teljes mértékben elutasítják – de ő még csak egy kisfiú, így hát nem is kontrollálja az arckifejezést, mikor a sajnálat és a szánalom vonásait adaptálja; nem tudja, hogy is kellene így tennie.
Ezt követően mi történt veled? – Kérdezi némileg remegő hangon, bár tekintetén látszik, igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ne tűnjön túlságosan gyerekes gyermeknek a többiek körében. Látszik rajta viszont, hogy nem tűnt fel számára a történet hibája, ámbár ifjú főhősünk érezheti a többi jelenlévő éles tekintetét, amint a szemeibe, homlokába vésődnek. A meg nem jegyzett eltérés szinte égetővé teszi némaságukat. – És mi lesz Sunagakure sorsa?
A fiatal, igencsak hiperaktív fiú hangja most valahogy normális tempóban hagyja el apró ajkait, de tekintetén még most is látszódik gondolatainak pattogó mozgása. Az asztalfőn ülő férfi alig hallható sóhajjal nyugtázza a kérdést, majd pedig tarkóját megvakarva válaszol az egyébként igen bonyolult kérdésre.
Amíg a háború tart, nem tudni biztosan. Jelenleg Iwa kezén van, de hogy ez változik-e.... – A férfi hangja elhalkul, ahogyan tekintete láthatóan a távolba mered; vajon milyen lehetőségeket lát, milyen eshetőségeket, amelyek Sunagakure sorsát érintik? Vagy egyáltalán Sunagakuréra gondol most? Vagy talán arra, hogy a háború vége milyen hatással bírhat az üzletre?

_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Vas. Jan. 22 2017, 23:23

Kissebb elszólásom nyomán a társaság javarésze meglehetősen szúrós tekintettel figyelt, miközben Tetsu csak halk sóhajtással nyugtázta a nyelvbotlást. 
- Igaz! - hajtottam le a fejem. - Ismertem őket, bár nem vagyok büszke rájuk. Annyit érdemes róluk tudni, hogy lecsúszott alkeszek voltak, akik reggeltől estig csak bulizgattak, meg élvezték az életet. Én csak púp voltam a hátukon, egy piszok folt a ruhájukon, amitől gyorsan meg is szabadultak. Gyűlölöm őket! Minek kellett engem megcsinálni, ha aztán csak úgy eldobtak! Mindenki jobban járt volna, ha egy papírzsepiben kötök ki nem? 
Körbe tekintve látom, hogy Hiru most valamivel nyugodtabban ült a székében. Talán valami véres, kaszabolós horror sztorit várt. Hát részemről ez a kilenc év rémálom volt eddig. Szenvedés és nélkülözés hosszú, végeláthatatlan évei, s nem tudhatha az ember lesz-e valaha is jobb. Ez az igazán szörnyű. A bizonytalanság. Mert ha tudja az ember, hogy rossz lesz, nem is vár mást. De mikor ott a csalóka esély, a halovány fénysugár, hogy a holnap jobb lesz és csak várod és várod, de mégsem jön el. Annál nincs rosszabb. Mint egy aprócska hópehely. Belehull a tenyeredbe, mintha örökké a tied lehetne, de mire észbekapsz eltűnt, s a helyén csak a jeges érzés marad a kezedben, a szívedben. "Megint átvertél! Csodát ígértél, de megint csak szívemből egy darabot vittél!" Milyen mélyen szántó gondolatok is, de csak az tudhatja igazán milyen szörnyű érzés is árvának lenni, aki valóban átélte. Mint ahogy egy férfi sem tudhatja milyen nőnek lenni, vagy fordítva. 
- Nos, - folytattam kis monológomat - elsőként korházba kerültem. Súlyosak voltak a sérüléseim, így sokáig nem tudtam lábra álni se. Mire végre valamennyire sikerült helyrejönnöm, már jöttek is értem. Mintha csak egy elítéltet vinnének vissza börtönbe, úgy vittek engem a konohai árvaházba. Már csak a bilincsek hiányoztak.
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Jan. 29 2017, 10:38

Hogy érted azt, hogy “ha egy papírzsepiben kötök ki”? – Kérdezi a fiatal fiú enyhén oldalra döntött fejjel, nagyra nyílt, kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
Természetesen a felnőttek reakciója azonnali és fékezhetetlenül őszinte: van, aki elrántja a fejét, s úgy horkant, van, aki a kezeibe temeti az arcát, s talán már most siratja a ritka csöndes perceket, melyek ezentúl efféle, talán igencsak kellemetlen kérdések és válaszok zajával lesz elűzve. Az asztalfőnél ülő férfi az egyetlen, aki némi összeszedettséget tud sugározni, habár a tökéletes kép nála is megreped egy pillanatra: szemeit lehunyva, remegő orrcimpákon keresztül fúj ki egy igencsak hosszú levegőt, mintha sóhajtana. Amennyiben fiatal főhősünk alaposabban szemügyre venné a férfit, akkor láthatná, hogy a szemöldöke ráng; egészen pontosan az azt mozgató izomköteget éri tikkelési roham.
Tudod, ez afféle... szófordulat csupán, amit a... nos, amit azon a környéken használnak leginkább, ahonnan ő származik. – A férfi hangja határozottan, s talán a kelleténél hangosabban dörren, mintha a tikkelésének abbamaradása után is zavarban, vagy legalábbis zavart helyzetben lenne. Az is lehet persze, hogy ezzel a nem teljesen határozott, kifejezett utalással szeretné megkérni Hanarot, hogy a továbbiakban tartózkodjék az efféle témák megemlítésétől, máskülönben Hanaro feladata lesz az, hogy a fiatal fiút kiokítsa a témában. Legalábbis az élesen villan tekintete ezt az üzenetet sugározza.
Az viszont bizonyos, hogy érdekes, de legalábbis komédiába illő jelenet volna, illetve a következő mondás igencsak ráillene a helyzetre: vak vezet világtalant.
És milyen volt Konoha? – Veti rá magát a következő kérdésre olyan energiával, mintha az előző gondolatmenetéről nem erőszakkal, vagy legalábbis felnőttek beavatkozásával választották volna le fiatal tudatát. – Azt mondják, az az egyik legerősebb nemzet központja! Igaz ez? – Kérdése közben ismét elkezd vibrálni a székében. – Persze azt is mondják, hogy ott a legzöldebbek a fák; lehetséges ez egyáltalán?!



//Bocsi, hogy így belemegyek a történetedbe, viszont be kell vallanom, iszonyatosan érdekel a téma, másrészt az NJK-kat is, hiszen az elmondottak alapján tudják felmérni a karaktered jellemét, esetleges készségeit, amikre feladatot tudnak majd alapozni.  

_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Szomb. Feb. 04 2017, 03:05

Az a fránya mondat, csak úgy kicsúszott a számon és láthatóan nagyobb hatása volt, mint gondoltam. Néha nem ártana előszőr átgondolnom, mit is mondok. 
A társaság egyik felét gyakorlatilag lesokkolta a mondat és már előre tudták mi lehet ennek a meglepően kínos mondatnak, a nem kevésbé kínos folytatása. 
Hiru csak fejét oldalra billentve, értetlenűl bámult rám. El is felejtettem, hogy neki még annyi fogalma sincs az ilyen dolgokról, mint nekem. Nem vagyok egy kézikönyv ilyen téren, de az árvaházban sok mindent meséltek az idősebbek. 
Talán Tetsu volt az egyetlen aki valamelyest még megtartott a nyugodtság látszatát, bár az öszkép nála is megrepedezett. Lassan fújta ki a levegőt, mintha csak sóhajtana és bár nem voltam biztos benne, de mintha az egyik szemöldöke is tikkelni kezdett volna. Testartása még mindíg  összeszedetséget sugárzott, s hogy a helyzet magaslatán van, de a tekintete mást mondott: 'még egy ilyen beszólás és az elkövetkezendő időben a te feladatod lesz felvilágosítani!" Mintha csak telepatikusan adta volna át az üzenetet, úgy csendült föl az agyamban a hangja. Láthatóan a gyereknevelés ezen részéből inkább kimaradna, ahogy a többiek is. 
- Hogy milyen volt? - kérdeztem inkább csak magamtól. - Hát ahogy mondtam, miután kikerültem a korházból egyenest vittek az árvaházba... Gyűlöltem ott lenni... Minden egyes perc amit ott töltöttem szenvedés volt, még Sunagakuréban is jobb volt talán! Bármilyen kis apróságot követtünk is el, a nevelők kíméletlenűl megbuntettek, szídtak, vertek minket. Máig a fülemben cseng, ahogy az dagadt nevelőnő rendszeresen a fejünkhöz vágta " Ti kis fattyak, nem kelletek senkinek! Mind bűnözők, meg csövesek lesztek!" Fattyú, ez volt a szavajárása.- Elmerengve emeltem fel tekintetem. - Valyon a pokolra jutunk, mármint mi akik ott laktunk az árvaházban, hogy annyiszor kívántuk a halálát, ami végül el is jött? Valami betegség miatt korházba került és nem jött ki onnan élve. Imáink meghalgatásra találtak talán? És valyon most próbáltak egyenlíteni az égiek, a sok szenvedésért cserébe, vagy esetleg mi tartozunk a lelkünkel. Azt mondják az átok mindíg visszaszáll... - egy lélegzetvételnyi szünetre megálltam. - Ohh, persze Konoha... Egy-két társammal néha kiszöktünk, csak így tudtuk jobban szemügyre venni a falut. Mindent tekintetben lenyűgöző látvány. Olyan, mint egy élőlény. Egy egységes egész. Folyamatosan nyüzsög, minden porcikájából árad az élet és a boldogság. Persze említheted minden tagját név szerint, külön külön, ahogy van szív, meg máj, meg mit tudom én még mi, de nem választhatod őket teljesen külön. De minden szervezetnek megvan a maga betegsége, ami előbb-utobb felemészti azt. És legyen bármilyen tüneményes kis falu is, szerintem sötét titkokat relyt a mélyben... Egyébként úgy tudom a tűz országa a legerősebb az öt nemzet közül... - tekintettem fel kérdően Tetsura, hisz' nyilván ő jártasabb az ilyen dolgokban.
//Elnézést a késésért! Nem baj, ha még ragozzuk ezt a dolgot, mert szeretném én is jobban megismerni a karakterem, beleélni magam, ami a másikkal sajnos nem igazán megy. Ez karim sokkal élhetőbb lett Very Happy Plusz, ha minden jól megy ma el tudom küldeni rendesen a képeket amiket már jóóó ideje ígértem  Razz //
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Pént. Feb. 10 2017, 12:57

Sosem lehet biztosan állítani, hogy az egyik nemzet erősebb a másiknál, hiszen mindnek van egy árnyoldala, ahol olyan üzletek köttetnek, amik sosem derülnek ki... Sosem tudni, ki van kivel, legalábbis a színfalak mögött, így talán az erejüket sem lehet megtippelni; de egy valami bizonyos és ezt jól látod: Konoha erős és hatalmas, de állítólag sosem volt még ennyire sötét, mint most. Vannak, akik az új Hokagét hibáztatják emiatt, míg mások megváltónak tartják, aki kivezeti majd őket a háborúból. Győztesen... Pedig egy háborúban mindig csak vesztesek vannak. Vesztesek és halál. – Az asztalfőn ülő férfi egy pillanatra a távolba mered, mintha emlékezne valamire, ami feltehetően nem éppen boldogsággal tölti el. Hogy is tölthetné, hiszen a háború, a szenvedés, a felesleges halál – bár ki dönti el, hogy melyik halál felesleges, melyik nem? – fajtájuk mindennapos problémája, most viszont mintha különös méreteket öltene...
Az asztaltársaság követi a férfi példáját, még a fiatal fiú is tudja, illetlenség volna megzavarnia a csöndet; talán a felnőttek elesett bajtársaikra gondolhatnak, akiket már csak a másvilágon láthatnak, talán arra, hogy épp ebben a pillanatban is hányan veszthetik az életüket, vagy talán egész más jár a fejükben.
Szóval... – Kezdi újra az érdeklődő fiú. – Konoha befogadott titeket... de mindenkit? Mármint úgy értem, hogy mindenki Konohába ment? – Hangjából hallható az értetlenség, ami talán abból ered, hogy nem igazán tudja elképzelni, amint egy falu egy másik falu lakosait el tudja szállásolni, de eredhet abból is, amire előbb a vezetőjük utalt: ha Konoha sötét időket él a jelenlegi Hokage vezetése alatt, akkor miért fogadnának be ennyi embert? – De várjunk... Konoha elég messze van! Hol találkoztatok? És miért jöttél el? Mármint... örülök, hogy végre van valaki, akivel tudok majd játszani és edzeni, szóval boldog vagyok, hogy itt vagy és nem csak uncsi öregekkel vagyok körbevéve, de nem lett volna jobb Konohában maradni? – Kérdezi a fiú, miközben észre sem veszi az asztaltársaság felmordulását az öreg jelző halatán.


_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Hétf. Márc. 13 2017, 18:15

Tekintetem a magasba emeltem, s a fáklyák lassú, éjszakai táncát figyeltem. Egy perces néma csend minden elvesztett társunkért. A háború mindíg csak szenvedést hoz és végén csak vesztesek maradnak. 
- Tudod Hiru, gyakran elgondolkozom, hogy jól tettem-e amit tettem, hogy nem lett volna jobb maradni, s talán előbb-utóbb jobbra fordult volna a sorsom. De az is lehet, hogy nem. Azt hiszem egyszerűbb lenne az életünk, ha előre látnánk a dolgokat... de unalmasabb is. Én inkább úszok az árral és próbálok alkalmazkodni ahhoz, amit az élet elém rak. Ha feladat megoldom, ha akadály átugrom... vagy méginkább megkerülöm. Néhány társam egyébként szintén Konohában kötött ki, a többiekkel nem tudom mitörténhetett. Csak remélni tudom, hogy jóra fordult a sorsuk...
Még ha nem is voltam annyira jóban a többi bentlakóval, egyfajta bajtársiasság mégis volt bennem az írányukba, s tényleg csak remélni tudtam, hogy mindenki épségben kijutott sunagakuréből. 
- Amúgy Tetsu talált rám az árvaházban és Ő segített kijutnom onnan. Azt már mondtam, hogy azért ahhoz képest bármi jobb. Elég hosszú volt az út idáig, de azért párszor megáltunk pihenni,szóval nem volt vészes a dolog. Amúgy nem lehet az ilyen háborús dolgokból valami hasznot húzni? - néztem kérdően Tetsura. - Tudod, hogy akkor már lehetne valami értelme is vagy nem tudom... 
Tudtam jól, hogy a kérdés meglepően érzéketlen hangozhatot, de újabban egyre jobban érdeklenek a pénszerzési lehetőségek és ha már muszály ez a háboruskodás, akkor kikellene hozni belőle a legjobbat. 
//Bocsi, hogy ilyen rövidre sikerült, de levagyok betegedve és nem igazán fog az agyam :/ //
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Hétf. Márc. 20 2017, 14:34

Dehogynem; hasznot húzni mindenből lehet, egy háborúból meg kifejezetten. A fegyver és az ember mind fogyóeszköz; ha egy nemzet sajátja már elfogyott, akkor külsőstől kell bérelnie. A civileknek meg védelemre van szüksége a rajtaütésekkel szemben. A harcosoknak gyógynövényekre és gyógyszerre. A fegyverre, az emberre és a gyógyszerre vonatkozó árak a hiány fellépésével az egekbe szöknek. A háborúban még az is meggazdagszik, akinek mindössze egy szekere van ez ökörrel, azt mégis a menekültek elszállítására használja, de persze nagyon magas áron... – A férfi hangja kimért dörmögés, miközben Hiru az asztaltól felemelkedve szedi össze a tányérokat, az étkészletet és a maradékokat. – Érdemes úgy felfogni a dolgot, hogy a befektetés nagy kockázatnak van kitéve, de a nagy kockázat mellett ott van a hatalmas profit reménye; ha elmegyek szolgálni egy földesurat például, akkor könnyen elpatkolhatok, de ha túlélem, akkor a felszaladt áraknak köszönhetően rohadt sokat keresek. – Tetsu maga is feláll, majd pedig a székét betolva annak háttámláján támaszkodik meg. – Mindenkinek meg kell találnia a maga szerepét. Ahogyan Hiru, úgy Te is a háztáji munkákat fogod elvégezni eleinte; mosás, főzés, takarítás, valamint ha úgy adódik, üzenetküldés, beszerzés a környező települések vonatkozásában. Mindemellett viszont képezni is fogunk, hogy ne csak efféle tevékenységeket lássatok el... – Könnyelmű vállvonás. – Chakraelmélet, chakrahasználat, meg kézitusa és fegyverhasználat. Ezek elengedhetetlenek lesznek, ha itt akarsz maradni velünk. Meg hát a túléléshez is...
Ekkor Hiru visszalép az asztalhoz egy nedves ronggyal, amivel elkezdi letörölni a felületet.
Te tudsz valamit a chakráról? Na és harcolni? – Kérdezi szinte ismét zizegve, majd lankadó lelkesedéssel hozzáteszi: – Amikor én kezdtem, azt se tudtam, merre van az előre...


//Jobbulást! Az eddigiekért felírok +15 ch-t (95+15=110; D szint). Ez az első felvonás vége („Bemutatkozás”), és most kezdődik a második felvonás („Minden kezdet nehéz”). Ha a karaktered valamilyen jártassággal rendelkezik, aminek valamilyen szinten köze van a harchoz, illetve ha már harcolt valamicskét, akkor azt írd le. Ha a karaktered tud már valamit a chakráról, akkor azt is írd le, hogy az NJK-k is tudják, milyen szinten van a karaktered. Ha megfelel, utána kezdjük is az Alaptechnikák elsajátítását (ez viszonylag gyors lesz, hiszen alapokról van szó, terveim szerint 1 alaptech – 1 kör.)

_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Kedd. Márc. 21 2017, 18:21

Tetsu szavai háború párti propagandaként hatottak, ahogy próbálta kifejteni milyen előnyökkel és esteleges veszélyekkel járhat az emberre nézve. Egyfelől ott a gyors meggazdagodás reménye, hogy annyi mindenből hasznot lehet húzni, de másfelől ott a veszély, hogy könnyen a háború egyik áldozatává is válhat az ember.
Kósza gondolatként futott át az agyamon, hogy akkor én is rossznak számítok, ha ebből hasznot próbálok húzni. Tudom, hogy nem helyes és talán megvetendő is, hogy esetleg mások szenvedéseiből húznék hasznot, de a másik énem mindennél jobban vágyik a gazdagságra, a fényűzésre. Én mindig is szegény körülmények között éltem és vágytam, hogy végre tehetősebb legyek, s hogy milyen hatással lenne rám, ha végre lenne pénzem, nem tudom. Csak reménykedni tudok, hogy nem változtat meg, hogy nem felejtem el, honnan jöttem.  Elhessegettem a gondolatot, ahogy Tetsu fojtatta
Én ittam minden szavát és szívesen hallgattam volna egészen reggelig, de Hirut láthatóan nem kötötte le annyira a háború gazdasági előnyein és hátrányainak ecsetelgetése. Felállt helyéről, ahogy Tetsu is és elkezdte felszámolni a vacsora okozta kisebb felfordulást.
Aztán Tetsu rátért a lényegre. Előszőr is, hogy legfontosabb feladatunk a családban a ház körüli munkák elvégzése, ami egyet jelent a mosogatással, főzéssel, meg takarítással, szóval mindenféle unalmas dologgal. Bár a főzés talán még nem is annyira. Az valamennyire érdekel. A másik, hogy lassan elkezdődik az edzésünk Hiruval, hogy ne csak házi asszonyok legyünk, hanem valamennyi harci értékkel is bírjunk.
Már most alig várom, hogy végre valami kis küldetésre mennyek, de ahhoz mindenképp megkell erősödnöm. Tudom jól még gyenge vagyok és nem lennék képes nagyon harcba bonyolódni senkivel és ezen kell változtatni.
Aztán jött a nagy kérdés. Vagyis, hogy van-e valami harci tapasztalatom és ismerem-e a chakrát.
Kissé zavarba jöttem a kérdéstől, s csak  a padlót bámulva, az orrom alatt motyogva válaszoltam.  
- Az az igazság, hogy nem értek jóformán semmilyen harchoz… még csak részt sem vettem egyben sem. Attól függ, hogy az annak számít-e, hogy az árvaházban párszor „verekedtem”… vagyis inkább engem ütöttek, de értitek… - néztem fel vigyorogva. – Chakra. Arról olvastam meg hallottam is – majd lexikonszerű mondókába kezdtem. – A chakra az emberi testben tárolt egyik energia forma, mely a testi és szellemi energia keverékéből jön létre és minden élő sejt tárolja azt… A chakra használó személynek, folyamatos és egymásra épülő gyakorlatok segítségével kell megtanulnia az irányítását, a testen belüli irányítástól a chakra testen kívüli irányításáig… - itt félbeszakítva mondókámat a többiek arcát figyelve kémleltem reakciójukat.
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Szomb. Ápr. 15 2017, 18:59

[Hanaro]

A férfi némán elmerengve hallgatja végig a legfiatalabb tanítványa szavait. – Nos, ezen változtatnunk kell: a holnapi nap folyamán megtanítom számodra, miként kell a chakrát a szervezeteden belül áramoltatni, továbbá bevezetlek a harcművészetek alapjaiba… Magyarán megtanítom neked, hogyan is kell ütni. De addig pihend ki magad! Jó éjszakát kívánok![b] – A férfi, a többiek jókívánságait meg sem várva távozik, viszont a fiatal fiú energiája és életkedve könnyedén kitölti a férfi távozása által okozott űrt.
-[b] Egyébként igen, jól tudod!
– Adja meg azt a dicséretet, amit Tetsu elfelejtetett. – A chakra aztán szinte mindenhol ott van! Az első gyakorlat, amit valaha végeznem kellett a chakrával kapcsolatban, és talán a legnehezebb is, hogy rá kellett találnom. Mármint… izé… – Zavartan megvakarja a feje búbját, miközben fiatal főhősünket tereli a megfelelő irányba. – Tudom, hogy ott van bennünk, hiszen azok vagyunk, akik és amik, de mégis felismerni ezt a valamit akként, hogy „jé, chakra”….? Hát nem tudom, hogy vagy vele, de nekem nem ment ez olyan könnyen. – magyarázza, miközben megérkeznek a legújabb lakó újdonsült szobájához. – Az a lényeg, hogy ne legyél türelmetlen. Ééés… mondjuk próbáld meg kiüríteni az elmédet. Bár ezt állítólag meditációnak hívják… Mindegy, a lényeg, hogy kapkodással nem jutsz sehova. ha kell, egésznap ülj egy helyben. Ja és igen: az, amit nyugalmi állapotban a bőröd alatt fogsz érezni, nem a zsibbadtság érzete, hanem a chakra maga. Csak gondoltam, szólok, mielőtt te is kitépnéd a hajad emiatt a vudu miatt. Jó éjt! - A monológ szokásosan villámgyors, szinte egy levegővétellel eldarált maszlag, amiből Te vagy kénytelen kihámozni a lényeget, vagy legalábbis azt, amit egyáltalán ki lehetett hallani ebből.

***

A reggeli napsugarak nem tudják áthatolni a Katakombák vastag falait, valamint a természetes földréteget, ahogyan a madarak csicsergése sem hallatszik, így hát mindössze az ajtó zengő kopogás az, ami felkeltheti álmából a fiatal árvát.
A konyha felé tartva onnan reggeli tevékenységek illatai és neszei vonhatják magukra figyelmét: reggeli illat, tea aromája, talán a már elhasznált tányérok mosogatásából eredő vízcsobogás. Az asztalnál található szabad hely, mely Tetsu oldalán van, egyértelműen fiatal főhősünk számára van fenntartva:
- Hogy aludtál? – Kérdezi a mély férfihang, majd pedig rögtön a lényegre térve folytatja: - A mai nap folyamán nem megyünk még fel a felszínre. Egyelőre itt fogunk gyakorolni, hiszen a chakra keringetésének művészete nem valami elképesztő tudomány, mégis a fiatal szervezetnek kifejezetten megterhelő tud lenni: ha megéheznél, itt mindent megtalálsz. Senki sem akarja ugyanis, hogy véletlenül rosszul legyél. Viszont a chakrával kapcsolatban pont eleget tudsz, legalábbis egyelőre. Úgy gondolom, hogy a gyakorlati ismeretszerzés az elsődleges, így a lexikális tudástömeget későbbre halasztjuk; ez ugyanis jelenleg nem előfeltétele a haladásunknak.
Úgy tűnik azonban, hogy senki sem számít reggeli pacsirtának, ugyanis a férfi szavai alatt mindenki néma csöndben, egészen az ételébe borulva hallgatja a főnököt, majd pedig az újonnan beálló csendben sem változik ez. A reggeli elfogyasztását követően mindenki megindul a saját dolgára, mindössze ők ketten maradnak. A férfi ekkor int, hogy álljanak fel az asztaltól, s egy pár lépést megtéve int egy szabad padlófelületre, ezzel jelezve, hogy a fiatal hallgató ott foglaljon helyet.
- A chakra ott kering benned, ez tény. A chakrahálózat beszövi az egész testedet, ez is tény. A saját véred keringését nem érzed úgy, mint a chakrádét, ez szintén tény. Ahhoz, hogy el tudd érni a bőröd alatt lakozó tartalékokat, némán, nyugodtan kell befelé fordulnod, előítélettől mentesen. Ne gondolj arra, mi lesz az ebéd, sem arra, mennyire volt kemény az ágy, amin aludtál, de még csak arra se, hogy hideg a padló. Ezeket mind ki kell zárnod: szabadulj meg a fizikai tested által megélt, megtapasztalt jelenségektől annak érdekében, hogy a szellemed kerüljön előtérbe. Csukd be a szemeid és képzelj el egy olyan pókhálós rendszert, ami a véráram mellett szövi be a tested. Ebben a hálózatban energia kering: olyan érzés ez, mint mikor egy élő állatot simogatsz meg. Érzed, hogy mozog és él. Érezd hát ezt is.

//+15 ch a késésért (=125)

_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Kureiji Hanaro on Szomb. Ápr. 29 2017, 23:29

A kis mondókámat csendben végighalgatva Tetsu felvázolta a holnapi tanulnivalókat, mégpedig hogy megkell tanulnom a chakrám áramoltatását és hogy bevezet a harcművészet alapjaiba. Az első nem hangzott rosszúl, mert hogy ez az első lépés, hogy megtanuljam Hikarut irányítani. De a másik kevésbé tetszett. Nem vagyok az a verekedős fajta és amilyen jó a fizikumom egy lány is könnyen képes lenne kiütni. De kételyeimnek nem tudtam hangot adni, mert Tetsu hamar lelépett, ahogy a többiek is. Csak Hiru maradt ott velem, s miután össze szedtem Hikarut a szobám felé taszigált, miközben szokásához híven be sem állt a szája. Hogy pontosan miről is magyarázott az nem igazán akart leesni, csupán annyit fogtam fel, hogy ez valami "mágikus izé" lehet és még meditálni is kell hozzá. 
'Nagyszerű! - gondoltam magamban, miközben a szobán felé haladtunk. - Remélem azért szerzetesnek nem kell álnom! Nem állna jól a leborotvált séró... - közben hajamba túrtam elmerengve mennyire is rosszúl álna az.'
Az éjszaka meglehetősen hosszúra nyúlt, de mire végre ágyba kerűltem úgy aludtam, mint akit összevertek, ami kishíjján be is következett.*


***




Álmaimból halk kopogás ébresztett, lévén hogy idelennt a föld mélyén nem lehet nagyon az ablakon besütő napra számítani. Lusta, sietősnek nem épp nevezhető mozdulatokkal nekiálltam felöltözni. Kabátomat ezúttal elhagyva, egy szürke pólót, egy szürke térdnadrágot és a szürke ninja szandámat húztam fel, aminek hosszított tédig érő, fehér szára van.
Hikarut, hű társamat a hátamra kaptam, majd lassú, kimért léptekkel megindultam. Még javában törölgettem kómás, ködfátyól borította tekintetem, mire a konyhába értem. Leültem az asztalhoz, a Tetsu melletti üres helyre, s az étellel nem is foglalkozva egy bögre kávénak tűnő fekete löttyöt húztam magamhoz. Valójában még nem volt szerencsém megismerkedni eme istenek által földre küldött fekete csodával, de hát egyszer mindent el kell kezdeni. Ajkamhoz emeltem a bögrét, miközben az ital mély feketeségén meg-meg csillanó fáklyák lángjainak aranyló táncát figyeltem. Kortyoltam egyet. Éreztem ahogy a kellemes, kesernyés íz szétárad a számban, majd utánna a velejáró melegség öntötte el minden porcikámat. Szinte éreztem ahogy ízlelőbimbóim követelőznek a következő kortyintásért. Éreztem ahogy átjárja testem, új erővel feltöltve minden tagomat. Lassan, minden egyes cseppjét kiélvezve ürítettem ki a bögrét. Eufórikus élmény volt. Ködfátyoltol megtisztult tekintetel néztem fel Tetsura aki már egy ideje beszélhetett, bár láthatóan a díszes társaság nagy részt ez most nem igazán hatotta meg. 
- ...ez ugyanis nem előfeltétele a haladásunknak. - csíptem el még az utolsó mondatot. 
A további étkezés csendben folyt tovább, még Hiru is kísérteties, tőle szokatlan némaságba burkolózva, szinte tányérába dölni készülve halgatott. Aztán mindenki összébb kapta magát, s megindult a dolgára, mi pedig kettesben mardtunk Tetsuval. Intett, hogy áljunk fel az asztaltól, s egy szabad padlófelültre mutatott, hogy ott foglaljak helyet, ami számomra az "Ül!" parancsal tűnt egyenértékűnek. De vitának, visszabeszélésnek itt most nem volt helye, így helyet foglaltam, Tetsu pedig monlógba kezdett. Próbáltam a lehető legtöbbet megjegyezni belőle és persze értelmezni is az elhangzottakat. 
- Hmm...Szóóóval - válaszoltam elgondolkodva - akkor ez a chakra már megvan, csak mozgásra kéne bírnom? Vagyis már mozog, csak valahogy kapcsolatba kéne lépnem vele... Meditáció... mi vagyok én pap? - Az utolsó mondatot, inkább csak magamban morogva tettem hozzá, nehogy Tesu meghalja.
Tenyereimet összeraktam, s belekezdtem a "meditációba". Sikertelenűl. Nem túl nagy erősségem a koncentrálás, könnyen elvonja bármi a figyelmem, s ez most sem volt másképp. Próbáltam elhessegetni minden gondolatot, miközben arra lettem figyelmes, hogy a karom viszketni kezdett. 
'Nem figyelek rá! Nem figyelek rá' - kezdett agyam ideges zakatolásba. - 'Ne gondolkozz! Ürítsd ki a fejed! Fogd már be!' - Fejemben mintha ezer meg ezer hang kezdett volna kiabálásba, hogy egymást csendreintsék, ami csak rontott a helyzetemen. 
'Tetsunak igaza van... tényleg hideg a padló.' - Szólalt meg a hang a fejemben, de a másik már csendre is intette.
'Azt mondta ne foglalkozz vele, szóval koncentrálj!'
'De azt meg nem mondta mi lesz a vacsora...'- Vágta rá az első nyafogva. Nyilván ő az éhenkórász énem.
'Ne érdekeljen az téged haver, most más dolgunk van és külömben is....' - de nem tudta befejezni, mert a harmadik félbeszakította. 
'Hé, ti ketten befoghatnátok, így nem jutok előre...!
'Srácok légyszi nyugodjatok meg, csak vegyünk mély levegőt és engedjük ki a negatív energiákat. Beeeeszív, aztán kifúúúj...
'Te meg hol kuksoltál eddig...? 
Kész őrültek háza lett a fejemben. Mintha minden egyes hang más és más énemet testesítené meg. Máskor igazán jól jönne, ha megdumálhatnék velük ezt-azt, de most koncentrálni kéne... és még az a rohadt viszketés is visszajött!
- Áááá! Ez nem megy! - böktem ki, miközben elterültem a hideg padlón. - Ez embertelen!!!




*Ezen az éjszakán történt az első küldetésem Smile 
avatar
Kureiji Hanaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándor
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Katakombák

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.