Kowarii Zion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Jan. 25 2017, 16:01

Suiton: Suikoudan no Jutsu

Ezzel a Jutsuval a Ninja képes a környezetében a vizet cápa formájúra formázni, és aztán pedig ráugrasztani azt az ellenségére.
Magyar név: Víz Elem – Cápabomba Jutsu (Adatlapon feltüntetni kívánt név: Piranhabomba technika)
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Kutya, Madár, Madár, Patkány, Tigris
Chakraszint: 200
Használói: Hatake Kakashi, Hoshigaki Kisame

 
Zion a nyüzsgő utcák sorai között ingázott. Nehéz dobozt cipelt kezeiben. Az ifjú gennin magabiztossággal hordozta a nagy dobozt, majd mosolyogva hátratekintett.
- Nehogy lemaradj, Kaito. – szólt hátra a néhány méterrel mögötte sétáló fiúnak. A két fiú feladatot teljesítettek. A csomagokat minél hamarabb el kellett juttatniuk a kiképzőterepre, hogy megkezdődhessen a genninek kiképzése. A háború sajnos bármikor beléphet Amegakure határán, így a vezetőség, immáron az Isten vezetése nélkül. Ugyan Őrangyaluk még most is oly gyönyörű s felsőbbrendű, az Istenség eltávozása sokukban megremegtette a hitet, s ismét félelmet szült tudatukba. Féltek, hogy az ország elbír e még egy háborút? Amióta ő a vezető, addig elkerülte otthonukat a vérontás, még ha ehhez az itthon született, s azóta nemzetközileg elfogatóparanccsal körözött bűnözőkből álló Akatsukit is beengedték az országba, s Hanzou legyőzése óta töretlenül óvják saját hazájukat. Az Akatsuki nem kegyetlenkedett mindenkivel. Otthonuk épp oly fontos volt a számukra, mint ahogy Zionnak is, s a mögötte loholó Kaitonak is.
„A világot kifosztani akaró zsarnok is a sajátjaiért lop.” – ez volt Tomashi bá egyik kulcsmondata bármikor, amikor az Akatsuki, vagy éppen maga Nagato szóba került az akadémiai évek során. Ziont pedig ez a mondat éltette, amióta betette az akadémiára a lábát. Különös mód egy amegakurei szemében Konoha volt a világ ellensége. A Tűz országa, mely képes volt betörni a határaikra, háborúkat hozni a területeire, s elvenni azt, aki mindeddig védelmezte őket. Számukra sokkalta másabb a világról alkotott kép, mint a megszokott, leginkább Tűz szövetségeseinek szeméből. De akár még saját szövetségeseik között is többen látják ennek ellentét. Ezt Zion sohasem fogja megérteni. A neveltetés sokat számít. Rengeteget.
A dobozokat hurcoló genninek kiértek a zsúfolt utcákról, s elindultak a hatalmas tenger felé, ahová a kiképzőterep épült. A hatalmas felhőkarcolókból kiérve már láthatták a távolban a kerítéssel körbevett területet.
- Gyere Kaito, aki utoljára ér oda, az egy balfék – nevette el magát Zion és futásnak iramodott.
- Nem engedem, hogy lebalfékezzél! – mosolyodott el társa is, majd sebesen üldözőbe vette társát.
A két genninen sebesen érte el a kaput, majd lihegve megálltak, s belépve a területre, a sátrakkal fedett rész felé mentek. Amegakurei shinobik módjára ugyan már észre sem vették, hogy esik, a dobozok azonban kissé szétáztak az út alatt. Szerencsére a benne lévő eszközöknek semmi bajuk nem eshet a víztől. Próbabábuk, kötelek, tekercsek, és még számos más eszköz, mely alig fél órája várt rájuk a sensei háza előtt. A két fiú önszántukból jelentkeztek a dobozok elcipelésének feladatára, ha cserébe Raio-sensei, avagy Mister kaméleon mutat nekik valami új technikát, ha vége a kisebbek edzésének. Zion az akadémiai évek után is visszajárt tanáraihoz, és segítette őket ilyen-olyan formában. Hol az edzési felszereléseket cipelte, hol pedig részt vettek magukon az edzéseken, mint gyakorlóbábuk. Zion szerette a gyerekeket, pontosabban a nála fiatalabbakat. Mindig is törődő volt másokkal, ahogyan nővére is törődött vele.
- Oh fiúk, meg is érkeztetek? Egyre jobbak vagytok – köszöntötte őket a sátorból kilépő férfi. Hosszú fekete haja arcába lógott, vastag tincsei mögött pedig Amegakure jelképét hordozó fejpánt, s két, egymás tüzében égő, vidám szempár. Mister Kaméleon képes a szemét ugyan forgatni, stabil állapotában ez a normális. Mister kaméleon volt Zion chakraelméleti tanára, s ő fedte fel a későbbiekben a fiú suiton affinitását is. Sokat foglalkozik az egyénnel, de mégis jobban szeret csapatban edzést tartani, hiszen akkor képes az egyéniségeket összeillesztve kialakítani az összeférhető csapatokat. Kaitot is ő javasolta Zion mellé, elvégre mind a két fiú az ő tanítványa volt. Mister Kaméleon nem csak az akadémián tanított. Mellékállásában tartott edzéseket a kisebb korosztályoknak. Leginkább gennineknek, de akadt, hogy egy-két chunnin is megjelent az óráin. Mister kaméleon tudott hatni a korosztályokra, a maga negyvenöt évével megélt már pár végzős vizsgát. S háborút. S amióta Ő elment, azóta a tanárokban is egyre inkább felkavarodtak a régi emlékek, talán ezért is álltak neki különórákon képezni a fiatal generációkat. Mister Kaméleon volt Tomashi bá mellett azon kevés tanárok egyike, akikről a fiú tudta, hogy rájuk bármikor számíthat, a véneknek is csúfolt tanári kar egy kisebb része. Mister Kaméleon nem csupán a tökéletes területi beméréséről volt híres, hanem az általa használt túlzások is elősegítették szavainak hitelességét.
A bábukat elhelyezték a pályán, miközben a végzős akadémiai tanulók sorra érkeztek a kerítéssel körbevett terepre. Mindegyikük köszönt a mesternek, s a két genninek, majd átöltözve várták, hogy Raio sensei megkezdhesse a bemelegítést, majd az edzést. Leginkább alapvető taijutsus mozdulatokat mutatott, néhány alap ütés és védelmi mozdulatot. Raio hitt a test és lélek egyensúlyában, így szinte mindig a számára legfontosabb edzési elv a tiszta ész, tiszta erő volt. Az, aki nem képes koncentrálni csak és kizárólag a feladatára, az nem fog sohasem akkorát ütni. Nem lesz képes minden koncentrációt belevezetni. Zionék hol besegítettek néhány pusztakezes verekedés imitálásában, s játszották a támadó szerepét a mesterrel szemben. Javarészt a földön végezték, méghozzá lassított felvételben, hogy a kisgyerek jól lássa, miként kell állkapcson ütni valakit, vagy épp egy lábat elkaszálni. Ugyan Mister Kaméleon mindig erősen tartotta a fiúkat, ők nem tudták elhinni, hogy ilyen kereszttekintettel hogy képes őket megragadni. Ám a férfi mindig bebizonyította, hogy valamelyikkel ugyan, de rajtuk tartotta mindig is a szemét.
Másfél óra elteltével mindenki fáradtan ült le a saras földre. Többeket nem zavart az eső, csupán néhányan jelentették ki nemtetszésüket. Mister kaméleon szerette az esőt. Mindig is erőt adott a számára. Ahogy a fiúknak is.
- A rossz idő a suitonos jó barátja. – szívja a viharszerű eső illatát magába.
A gyerekek lassan elhagyták a kiképzőterepet, s megkezdődhetett a sötétedésig tartó edzés. Mister kaméleon a földön keletkezett tócsákat felhasználva, némi kézjel bemutatása után egy nagyobb méretű cápát formázott a teste körül, mely a talajból tört előre, s végigúszva a használón, megindult a célja felé, mely jelen esetben az egyik próbabábu volt. A cápa gyors mozgásba ugrott a levegőből áldozatára, majd egy erősebb sodrással, ledöntötte tartójáról a bábot, és igen csak feldarabolta.
- A cápabomba technika a suioton chakra testen kívül történő irányításának, és a formai manipulációnak elegyéből tevődik össze. Szükségünk van hozzá vízre, ugyanis akkor spórolhatunk a saját készleteinkkel. Ez pedig harcokat dönthet. Miután a chakrank a vízbe vezettük, s kevertük, mozgatnunk kell, miután megalkottuk a testet. Minél több chakra alkotja a testet, annál masszívabb lesz, s ezáltal jóval strapabíróbb a becsapódáskor. A technika inkább a közel és középtávolságokban alkalmazható, nagyobb távolságokat igen nehéz megtenni vele, ugyanis a fenntartása is folyamatos koncentrációt igényel. Valamint a célzás is sokat segít, ugyanis utólagosan irányítani az ellövés után is csak sok chakrankba fájhat. A szükséges kézjelek sorrendben: Kos, Kutya, Madár, Madár(?), Patkány, Tigris. Van kérdés, fiúk?
- Kaméleon bá, megmutatja azért még egyszer? – teszi fel kérését Zion. Tanárai már megszokhatták a fiú által kiosztott neveket, az újabb mestereknek tűnik csupán furcsának ez a fajta megnevezés. Mister Kaméleon így hát ismét megmutatta a technikát, majd hagyta, hogy a fiúk saját elképzeléseiket és tudásukat felhasználva, megkezdjék az alapokat.
Zion és Kaito hozzá is láttak az alapnak. Először is fel kellett oldaniuk a suiton chakrajukat. Miután ez megtörtént, kapcsolatot kellett teremteniük a környező vízzel. Amíg nem képesek zsebből kirázni egy technikát sem, addig a környezet felhasználása elsődleges volt. A csak saját készletből való gyakorlás rengeteget kivett volna, így a tanulások is lassabban zajlottak volna le. Azonban ha megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésükre, ez az idő jóval kitolódott. A tenger mellett állva, a tócsákkal befedett saras fűcsomós terepen pedig több, mint elegendő mennyiség állt a rendelkezésükre. A két gennin azonnal nekikezdett a chakra koncentrálásának. Kézjeleket mutatva oldották fel magukban a chakrat, s vetítették a környező vízbe. A Mizu Bunshin alapjai jó szolgálatot tehetett a fiú számára, ugyanis ott megtanulta a chakraját a vízzel keverni s testén kívül formázni, majd mozgatni. Itt is hasonló helyzet előtt állt, csupán a felhasználásában tért el. Zion, miután képes volt vegyíteni a suiton chakrat a vízzel, összekeverte, majd újabb koncentrálást követően alakította egy tenyérnyi élőlényszerűvé a vizet.
- Mester, muszáj cápának lennie?
- Igazából ez az országunkat védő Akatsuki egy nagy tagjának, Kisame-samanak a technikája, s ő a cápa formát adta meg az alaptechnikának. Nem feltétlen kell azzal elsajátítanod, ám mozgásában és felépítésében hasonlítania kellene az eredetihez, ha efféle hatást szeretnél elérni.  
- Királyságos. Nem is szeretem annyira a cápákat. – mosolyodott el Zion, majd fejében töprengeni kezdett, melyik állat is állhat közel hozzá, de mégis eltér tőle? Vízi ragadozó…elvégre támadó technika, ekkor ötlött fejébe egy olyan élőlény, mely ugyan kegyetlen leginkább csapatban, pontosabban rajban fejti ki igazi hatását. valódi csapatjátékos, mely mindig is közelebb állt Zionhoz. Az amegakurei gennin ismét chakrat koncentrált a mellette lévő tócsába, majd lassan, de szinte biztosan kezdte el megformálni. Tömzsi teste elején hatalmasra nyíló száj, s apró éles fogak. Az átlátszó, tenyérnyi halat Zion felemelte, ám ekkor szétfolyt ujjai között.
- Koncentrálj, te buta – szidta magát, majd újrapróbálta. Ugyan rendesen felvenni csak a negyedik próbálkozásra tudta, mégis elégedett volt magával. Tenyerében ott tartotta az apró piranhaformájú vízből álló élőlényt.
- Milyen para lenne, ha rám támadna – mosolyodott el, miközben a gondolattal barátkozott. A hal ekkor felugrott, s megharapta az orrát, ficánkolt egy keveset, majd szétesett.
- Ne feledjétek, a chakra képes irányítani az élőlényeket és másolatokat a gondolataink segítségével. Való igaz, te vagy az első, Zion, aki megharaptatta magát a saját élőlényével. De jó úton haladsz, ahogy Kaito is. Látom, te megmaradtál a cápáknál. Csak így tovább fiúk, ugye nem mondjátok, hogy már fáradtok? Tovább!
A két fiú saját kis tócsájával elfoglalva, tovább fejlesztették az aprócska lényüket. Megpróbálták a formai manipulációt oly mértékben felhasználni, amennyire csak képesek lehettek. Ha képesek voltak saját képmásukat, s Tomashi bá ferde orrát, Mister kaméleon megmásíthatatlanul keresztbe tekintő szempárját lemásolni, akkor egy halat is képesek lesznek megalkotni suitonból. Legalábbis nagyon remélik. Végül úgy tűnt, a tenyérnyi hal megállta a helyét, s képes volt megmaradni. Megkezdődhetett a további chakra hozzáadása a test növelése érdekében. Zion erősen koncentrált, gyermeki arcára grimasz ült ki, ahogy nekikezdett. Kaito vicsorogni kezdett, s szemei némiképp összeugrottak, amikor chakrat akart vezetni a cápájába.
- Csak be ne csússzon, Kaito – nevetett fel Zion, majd ismét a feladatára koncentrált. A chakra folyamatosan áramlott át testéből a tócsába, abból pedig a piranha testébe.  A hal lassan növekedni kezdett. Ugyan Zion tudta már, nem elég a testét növelni, hanem egyenlően kell a szilárdságába is erőt fektetni, hogy képes legyen féken tartani. A piranha kezdte lassan kinőni a tócsáját, s éppen ezért a fiú továbbterjesztette a chakrat a környező vizekre. A hal lassan kebelezte magába a vizeket, ám lassúságáért cserébe Zion képes volt számolni, s megtartani a kellő szilárdságát. Miután a két vízből álló élőlény elérte az egy méteres hosszúságot, mind a ketten megálltak. Mister Kaméleon közelebb sétált, majd megszemlélte közelebbről is a két állatot. Talán messziről nem tudja eldönteni a kettő közül melyik a valódi.
- Jónak tűnik. Habár ezek töredéke annak, amit láttam Kirigakure szigetein. A háromárbocos hadihajók voltak a fogpiszkálóik azoknak a halaknak, amik felett feküdtünk és napoztunk a víz felszínén. Azok igen, azok nagy halak voltak. De kezdésnek ez is megteszi. A feladat második része az, hogy az állatot megalkossátok a vízből, ennél jóval gyorsabban, s irányítsátok egy adott pont felé. Legyen ez, felteszem a hat bábú egyike. – mutat a tőlük tíz méterre lévő három bábu felé. A két fiú fogait szorították, hogy elfojtsák nevetésüket.
- Elég egyet leütnünk, máris kettő tűnik el – kuncog Zion halkan. A két fiú, miután kinevette magát, mély levegőt szívott, majd ismét nekiálltak megalkotni az előző adatokkal rendelkező állatot. Ugyan képesek voltak megalkotni, a hirtelen megnövekvő állat teste nem volt oly kemény, így a víz kisebb lyukacsokon kezdett szivárogni. A két pisilő állat újbóli mosolygásra ítélt pillanatokat tartogatott a fiúknak. Több órába, s az egy helyett egy második, kényszerített pihenő után voltak képesek megalkotni a kézpecsétek után szinte egyből az állatokat. Beléjük rögzült az alapváz felépítésének paraméterei, azután csak fel kellett tölteniük a szilárd testet. Elérkeztek az utolsó fordulójába a technikának. Mégpedig a Vizi lények eldobásának. Koncentrálni kell a chakrat, s a karok lendítésével irányítani azt. Mintha katapultként lőnék ki a chakrajukat. Határozott mozdulattal érhették csak el a hatást, s ezt hamar meg is tanulták. Zion és kaito egymás után semmisítették meg az állatukat azáltal hogy képtelenek voltak az elején egyszerre megmozgatni a testeket, így csak darabokat kiszakítva lökték előre a szinte azonnal szétrebbenő víztömeget. Zion lassabb mozgást vett fel. Elegánsabb karlendítésekkel és eközben chakraáramoltatás és testen kívüli irányítással akarta elérni a kecsesebb, lassabb, de biztosabb mozgást. A méteres piranha úgy tűnt, a módszer segítségével inkább a tócsában ficánkolt, s várta az ellövés pillanatát. A lendület gyűjtése, s a chakra egyenlő mozgatásával Zion képes volt a ficánkoló mozgást felhasználni ez elrugaszkodás erejére, s a magasba lőni halát. A piranha a magasba szállt, majd visszaérve, nekicsapódva a talajnak, szétesett. Sikerült kilőnie, azonban egy siker még nem garantálja a végleges eredményt. Az apjától megtanulta már rég, hogy a konyhában sem képes elkészíteni kétszer tökéletesen ugyanazt az ételt, valahogy, ha szinte észrevétlenül is, de el fognak térni. Azonban ami mindig finom, az nem fogja a különbséget kimutatni. Ugyanez a helyzet állt most is előtte, egyszer sikerült elrugaszkodnia a piranhanak, vajon másodjára is képes olyan magasságba felugrani?
Talán magasabbra is szállt a hal a negyedik próbálkozás alkalmával, mint az első alkalommal. Elérkezett az idő, hogy a fiú megtanuljon célozni is a technikával. A bábu talán hat méterre lehetett. Nem volt lehetetlen távolságra, így bátrabban állt neki az újabb piranha létrehozásához.
A hal ficánkolni kezdett a tócsájában, majd Zion karlendítésére előreugrott, s elvitte a bábu lábát. Pontosabban el akarta sodorni. A bábu ugyan megállt a helyén, a technika sikerült. Ekkora mértékű víz nem is lenne képes magával sodorni egy méterekkel a földbe rögzített bábut.
A két fiú sötétedésig gyakorolta a technikát. Miután az éjszaka beköszöntött, mesterük a két egymással szemben álló fiú felé nézett. Zionék lihegve támaszkodtak térdükön, ki voltak fáradva.
- Fiúk, még egy utolsó, aztán vége mára az edzésnek. – szólt az amegakurei tanár, majd átfonta karjait egymáson, s figyelte őket.
A két fiú kézpecsétekbe kezdett, majd a folyamatosan újratöltődő tócsákból egy közel két méteres cápát és piranhajt formáltak, melyet egymásnak ugrasztottak. Ugyan először a cápa harapott bele ellenfelének testébe, a piranha gyors rágásokkal kezdte a cápa nyakát felmorzsolni, míg végül a levegőben történő viaskodásuk mindkettő megszűnéséhez vezetett. Kaito és Zion a földre esett, kimerültek teljesen. Mister Kaméleon vállára kapta a két fiút és a sátorba vitte őket. Teát főzött, majd miután a fiúk visszanyerték erejük egy részét, hazasétáltak a városba, majd szétválva, elköszöntek. Zion igen későn ért haza, a család minden tagja már aludt. Apukája szerencsére gondoskodott élelemről a későn hazaérőnek, aki egy szempillantás alatt befalta a vacsoráját, majd lefürdött és szinte azonnal álomba merült.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Jan. 26 2017, 12:02

Az ötletes kivitelezésért kapsz egy képzeletbeli Hatakeféle pacsit. Legközelebb viszont fel kell tüntetni azt a staffot, aki engedélyezte a nagyobb szintű jutsu tanulását. Mivel ezt mi már megvitattuk ezért én engedélyt adok rá.

+8 Ch +1 Tjp hull reád az esőcseppekkel együtt.

Csak így tovább! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.