Kowarii Zion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Jan. 25 2017, 16:01

Suiton: Suikoudan no Jutsu

Ezzel a Jutsuval a Ninja képes a környezetében a vizet cápa formájúra formázni, és aztán pedig ráugrasztani azt az ellenségére.
Magyar név: Víz Elem – Cápabomba Jutsu (Adatlapon feltüntetni kívánt név: Piranhabomba technika)
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Kutya, Madár, Madár, Patkány, Tigris
Chakraszint: 200
Használói: Hatake Kakashi, Hoshigaki Kisame

 
Zion a nyüzsgő utcák sorai között ingázott. Nehéz dobozt cipelt kezeiben. Az ifjú gennin magabiztossággal hordozta a nagy dobozt, majd mosolyogva hátratekintett.
- Nehogy lemaradj, Kaito. – szólt hátra a néhány méterrel mögötte sétáló fiúnak. A két fiú feladatot teljesítettek. A csomagokat minél hamarabb el kellett juttatniuk a kiképzőterepre, hogy megkezdődhessen a genninek kiképzése. A háború sajnos bármikor beléphet Amegakure határán, így a vezetőség, immáron az Isten vezetése nélkül. Ugyan Őrangyaluk még most is oly gyönyörű s felsőbbrendű, az Istenség eltávozása sokukban megremegtette a hitet, s ismét félelmet szült tudatukba. Féltek, hogy az ország elbír e még egy háborút? Amióta ő a vezető, addig elkerülte otthonukat a vérontás, még ha ehhez az itthon született, s azóta nemzetközileg elfogatóparanccsal körözött bűnözőkből álló Akatsukit is beengedték az országba, s Hanzou legyőzése óta töretlenül óvják saját hazájukat. Az Akatsuki nem kegyetlenkedett mindenkivel. Otthonuk épp oly fontos volt a számukra, mint ahogy Zionnak is, s a mögötte loholó Kaitonak is.
„A világot kifosztani akaró zsarnok is a sajátjaiért lop.” – ez volt Tomashi bá egyik kulcsmondata bármikor, amikor az Akatsuki, vagy éppen maga Nagato szóba került az akadémiai évek során. Ziont pedig ez a mondat éltette, amióta betette az akadémiára a lábát. Különös mód egy amegakurei szemében Konoha volt a világ ellensége. A Tűz országa, mely képes volt betörni a határaikra, háborúkat hozni a területeire, s elvenni azt, aki mindeddig védelmezte őket. Számukra sokkalta másabb a világról alkotott kép, mint a megszokott, leginkább Tűz szövetségeseinek szeméből. De akár még saját szövetségeseik között is többen látják ennek ellentét. Ezt Zion sohasem fogja megérteni. A neveltetés sokat számít. Rengeteget.
A dobozokat hurcoló genninek kiértek a zsúfolt utcákról, s elindultak a hatalmas tenger felé, ahová a kiképzőterep épült. A hatalmas felhőkarcolókból kiérve már láthatták a távolban a kerítéssel körbevett területet.
- Gyere Kaito, aki utoljára ér oda, az egy balfék – nevette el magát Zion és futásnak iramodott.
- Nem engedem, hogy lebalfékezzél! – mosolyodott el társa is, majd sebesen üldözőbe vette társát.
A két genninen sebesen érte el a kaput, majd lihegve megálltak, s belépve a területre, a sátrakkal fedett rész felé mentek. Amegakurei shinobik módjára ugyan már észre sem vették, hogy esik, a dobozok azonban kissé szétáztak az út alatt. Szerencsére a benne lévő eszközöknek semmi bajuk nem eshet a víztől. Próbabábuk, kötelek, tekercsek, és még számos más eszköz, mely alig fél órája várt rájuk a sensei háza előtt. A két fiú önszántukból jelentkeztek a dobozok elcipelésének feladatára, ha cserébe Raio-sensei, avagy Mister kaméleon mutat nekik valami új technikát, ha vége a kisebbek edzésének. Zion az akadémiai évek után is visszajárt tanáraihoz, és segítette őket ilyen-olyan formában. Hol az edzési felszereléseket cipelte, hol pedig részt vettek magukon az edzéseken, mint gyakorlóbábuk. Zion szerette a gyerekeket, pontosabban a nála fiatalabbakat. Mindig is törődő volt másokkal, ahogyan nővére is törődött vele.
- Oh fiúk, meg is érkeztetek? Egyre jobbak vagytok – köszöntötte őket a sátorból kilépő férfi. Hosszú fekete haja arcába lógott, vastag tincsei mögött pedig Amegakure jelképét hordozó fejpánt, s két, egymás tüzében égő, vidám szempár. Mister Kaméleon képes a szemét ugyan forgatni, stabil állapotában ez a normális. Mister kaméleon volt Zion chakraelméleti tanára, s ő fedte fel a későbbiekben a fiú suiton affinitását is. Sokat foglalkozik az egyénnel, de mégis jobban szeret csapatban edzést tartani, hiszen akkor képes az egyéniségeket összeillesztve kialakítani az összeférhető csapatokat. Kaitot is ő javasolta Zion mellé, elvégre mind a két fiú az ő tanítványa volt. Mister Kaméleon nem csak az akadémián tanított. Mellékállásában tartott edzéseket a kisebb korosztályoknak. Leginkább gennineknek, de akadt, hogy egy-két chunnin is megjelent az óráin. Mister kaméleon tudott hatni a korosztályokra, a maga negyvenöt évével megélt már pár végzős vizsgát. S háborút. S amióta Ő elment, azóta a tanárokban is egyre inkább felkavarodtak a régi emlékek, talán ezért is álltak neki különórákon képezni a fiatal generációkat. Mister Kaméleon volt Tomashi bá mellett azon kevés tanárok egyike, akikről a fiú tudta, hogy rájuk bármikor számíthat, a véneknek is csúfolt tanári kar egy kisebb része. Mister Kaméleon nem csupán a tökéletes területi beméréséről volt híres, hanem az általa használt túlzások is elősegítették szavainak hitelességét.
A bábukat elhelyezték a pályán, miközben a végzős akadémiai tanulók sorra érkeztek a kerítéssel körbevett terepre. Mindegyikük köszönt a mesternek, s a két genninek, majd átöltözve várták, hogy Raio sensei megkezdhesse a bemelegítést, majd az edzést. Leginkább alapvető taijutsus mozdulatokat mutatott, néhány alap ütés és védelmi mozdulatot. Raio hitt a test és lélek egyensúlyában, így szinte mindig a számára legfontosabb edzési elv a tiszta ész, tiszta erő volt. Az, aki nem képes koncentrálni csak és kizárólag a feladatára, az nem fog sohasem akkorát ütni. Nem lesz képes minden koncentrációt belevezetni. Zionék hol besegítettek néhány pusztakezes verekedés imitálásában, s játszották a támadó szerepét a mesterrel szemben. Javarészt a földön végezték, méghozzá lassított felvételben, hogy a kisgyerek jól lássa, miként kell állkapcson ütni valakit, vagy épp egy lábat elkaszálni. Ugyan Mister Kaméleon mindig erősen tartotta a fiúkat, ők nem tudták elhinni, hogy ilyen kereszttekintettel hogy képes őket megragadni. Ám a férfi mindig bebizonyította, hogy valamelyikkel ugyan, de rajtuk tartotta mindig is a szemét.
Másfél óra elteltével mindenki fáradtan ült le a saras földre. Többeket nem zavart az eső, csupán néhányan jelentették ki nemtetszésüket. Mister kaméleon szerette az esőt. Mindig is erőt adott a számára. Ahogy a fiúknak is.
- A rossz idő a suitonos jó barátja. – szívja a viharszerű eső illatát magába.
A gyerekek lassan elhagyták a kiképzőterepet, s megkezdődhetett a sötétedésig tartó edzés. Mister kaméleon a földön keletkezett tócsákat felhasználva, némi kézjel bemutatása után egy nagyobb méretű cápát formázott a teste körül, mely a talajból tört előre, s végigúszva a használón, megindult a célja felé, mely jelen esetben az egyik próbabábu volt. A cápa gyors mozgásba ugrott a levegőből áldozatára, majd egy erősebb sodrással, ledöntötte tartójáról a bábot, és igen csak feldarabolta.
- A cápabomba technika a suioton chakra testen kívül történő irányításának, és a formai manipulációnak elegyéből tevődik össze. Szükségünk van hozzá vízre, ugyanis akkor spórolhatunk a saját készleteinkkel. Ez pedig harcokat dönthet. Miután a chakrank a vízbe vezettük, s kevertük, mozgatnunk kell, miután megalkottuk a testet. Minél több chakra alkotja a testet, annál masszívabb lesz, s ezáltal jóval strapabíróbb a becsapódáskor. A technika inkább a közel és középtávolságokban alkalmazható, nagyobb távolságokat igen nehéz megtenni vele, ugyanis a fenntartása is folyamatos koncentrációt igényel. Valamint a célzás is sokat segít, ugyanis utólagosan irányítani az ellövés után is csak sok chakrankba fájhat. A szükséges kézjelek sorrendben: Kos, Kutya, Madár, Madár(?), Patkány, Tigris. Van kérdés, fiúk?
- Kaméleon bá, megmutatja azért még egyszer? – teszi fel kérését Zion. Tanárai már megszokhatták a fiú által kiosztott neveket, az újabb mestereknek tűnik csupán furcsának ez a fajta megnevezés. Mister Kaméleon így hát ismét megmutatta a technikát, majd hagyta, hogy a fiúk saját elképzeléseiket és tudásukat felhasználva, megkezdjék az alapokat.
Zion és Kaito hozzá is láttak az alapnak. Először is fel kellett oldaniuk a suiton chakrajukat. Miután ez megtörtént, kapcsolatot kellett teremteniük a környező vízzel. Amíg nem képesek zsebből kirázni egy technikát sem, addig a környezet felhasználása elsődleges volt. A csak saját készletből való gyakorlás rengeteget kivett volna, így a tanulások is lassabban zajlottak volna le. Azonban ha megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésükre, ez az idő jóval kitolódott. A tenger mellett állva, a tócsákkal befedett saras fűcsomós terepen pedig több, mint elegendő mennyiség állt a rendelkezésükre. A két gennin azonnal nekikezdett a chakra koncentrálásának. Kézjeleket mutatva oldották fel magukban a chakrat, s vetítették a környező vízbe. A Mizu Bunshin alapjai jó szolgálatot tehetett a fiú számára, ugyanis ott megtanulta a chakraját a vízzel keverni s testén kívül formázni, majd mozgatni. Itt is hasonló helyzet előtt állt, csupán a felhasználásában tért el. Zion, miután képes volt vegyíteni a suiton chakrat a vízzel, összekeverte, majd újabb koncentrálást követően alakította egy tenyérnyi élőlényszerűvé a vizet.
- Mester, muszáj cápának lennie?
- Igazából ez az országunkat védő Akatsuki egy nagy tagjának, Kisame-samanak a technikája, s ő a cápa formát adta meg az alaptechnikának. Nem feltétlen kell azzal elsajátítanod, ám mozgásában és felépítésében hasonlítania kellene az eredetihez, ha efféle hatást szeretnél elérni.  
- Királyságos. Nem is szeretem annyira a cápákat. – mosolyodott el Zion, majd fejében töprengeni kezdett, melyik állat is állhat közel hozzá, de mégis eltér tőle? Vízi ragadozó…elvégre támadó technika, ekkor ötlött fejébe egy olyan élőlény, mely ugyan kegyetlen leginkább csapatban, pontosabban rajban fejti ki igazi hatását. valódi csapatjátékos, mely mindig is közelebb állt Zionhoz. Az amegakurei gennin ismét chakrat koncentrált a mellette lévő tócsába, majd lassan, de szinte biztosan kezdte el megformálni. Tömzsi teste elején hatalmasra nyíló száj, s apró éles fogak. Az átlátszó, tenyérnyi halat Zion felemelte, ám ekkor szétfolyt ujjai között.
- Koncentrálj, te buta – szidta magát, majd újrapróbálta. Ugyan rendesen felvenni csak a negyedik próbálkozásra tudta, mégis elégedett volt magával. Tenyerében ott tartotta az apró piranhaformájú vízből álló élőlényt.
- Milyen para lenne, ha rám támadna – mosolyodott el, miközben a gondolattal barátkozott. A hal ekkor felugrott, s megharapta az orrát, ficánkolt egy keveset, majd szétesett.
- Ne feledjétek, a chakra képes irányítani az élőlényeket és másolatokat a gondolataink segítségével. Való igaz, te vagy az első, Zion, aki megharaptatta magát a saját élőlényével. De jó úton haladsz, ahogy Kaito is. Látom, te megmaradtál a cápáknál. Csak így tovább fiúk, ugye nem mondjátok, hogy már fáradtok? Tovább!
A két fiú saját kis tócsájával elfoglalva, tovább fejlesztették az aprócska lényüket. Megpróbálták a formai manipulációt oly mértékben felhasználni, amennyire csak képesek lehettek. Ha képesek voltak saját képmásukat, s Tomashi bá ferde orrát, Mister kaméleon megmásíthatatlanul keresztbe tekintő szempárját lemásolni, akkor egy halat is képesek lesznek megalkotni suitonból. Legalábbis nagyon remélik. Végül úgy tűnt, a tenyérnyi hal megállta a helyét, s képes volt megmaradni. Megkezdődhetett a további chakra hozzáadása a test növelése érdekében. Zion erősen koncentrált, gyermeki arcára grimasz ült ki, ahogy nekikezdett. Kaito vicsorogni kezdett, s szemei némiképp összeugrottak, amikor chakrat akart vezetni a cápájába.
- Csak be ne csússzon, Kaito – nevetett fel Zion, majd ismét a feladatára koncentrált. A chakra folyamatosan áramlott át testéből a tócsába, abból pedig a piranha testébe.  A hal lassan növekedni kezdett. Ugyan Zion tudta már, nem elég a testét növelni, hanem egyenlően kell a szilárdságába is erőt fektetni, hogy képes legyen féken tartani. A piranha kezdte lassan kinőni a tócsáját, s éppen ezért a fiú továbbterjesztette a chakrat a környező vizekre. A hal lassan kebelezte magába a vizeket, ám lassúságáért cserébe Zion képes volt számolni, s megtartani a kellő szilárdságát. Miután a két vízből álló élőlény elérte az egy méteres hosszúságot, mind a ketten megálltak. Mister Kaméleon közelebb sétált, majd megszemlélte közelebbről is a két állatot. Talán messziről nem tudja eldönteni a kettő közül melyik a valódi.
- Jónak tűnik. Habár ezek töredéke annak, amit láttam Kirigakure szigetein. A háromárbocos hadihajók voltak a fogpiszkálóik azoknak a halaknak, amik felett feküdtünk és napoztunk a víz felszínén. Azok igen, azok nagy halak voltak. De kezdésnek ez is megteszi. A feladat második része az, hogy az állatot megalkossátok a vízből, ennél jóval gyorsabban, s irányítsátok egy adott pont felé. Legyen ez, felteszem a hat bábú egyike. – mutat a tőlük tíz méterre lévő három bábu felé. A két fiú fogait szorították, hogy elfojtsák nevetésüket.
- Elég egyet leütnünk, máris kettő tűnik el – kuncog Zion halkan. A két fiú, miután kinevette magát, mély levegőt szívott, majd ismét nekiálltak megalkotni az előző adatokkal rendelkező állatot. Ugyan képesek voltak megalkotni, a hirtelen megnövekvő állat teste nem volt oly kemény, így a víz kisebb lyukacsokon kezdett szivárogni. A két pisilő állat újbóli mosolygásra ítélt pillanatokat tartogatott a fiúknak. Több órába, s az egy helyett egy második, kényszerített pihenő után voltak képesek megalkotni a kézpecsétek után szinte egyből az állatokat. Beléjük rögzült az alapváz felépítésének paraméterei, azután csak fel kellett tölteniük a szilárd testet. Elérkeztek az utolsó fordulójába a technikának. Mégpedig a Vizi lények eldobásának. Koncentrálni kell a chakrat, s a karok lendítésével irányítani azt. Mintha katapultként lőnék ki a chakrajukat. Határozott mozdulattal érhették csak el a hatást, s ezt hamar meg is tanulták. Zion és kaito egymás után semmisítették meg az állatukat azáltal hogy képtelenek voltak az elején egyszerre megmozgatni a testeket, így csak darabokat kiszakítva lökték előre a szinte azonnal szétrebbenő víztömeget. Zion lassabb mozgást vett fel. Elegánsabb karlendítésekkel és eközben chakraáramoltatás és testen kívüli irányítással akarta elérni a kecsesebb, lassabb, de biztosabb mozgást. A méteres piranha úgy tűnt, a módszer segítségével inkább a tócsában ficánkolt, s várta az ellövés pillanatát. A lendület gyűjtése, s a chakra egyenlő mozgatásával Zion képes volt a ficánkoló mozgást felhasználni ez elrugaszkodás erejére, s a magasba lőni halát. A piranha a magasba szállt, majd visszaérve, nekicsapódva a talajnak, szétesett. Sikerült kilőnie, azonban egy siker még nem garantálja a végleges eredményt. Az apjától megtanulta már rég, hogy a konyhában sem képes elkészíteni kétszer tökéletesen ugyanazt az ételt, valahogy, ha szinte észrevétlenül is, de el fognak térni. Azonban ami mindig finom, az nem fogja a különbséget kimutatni. Ugyanez a helyzet állt most is előtte, egyszer sikerült elrugaszkodnia a piranhanak, vajon másodjára is képes olyan magasságba felugrani?
Talán magasabbra is szállt a hal a negyedik próbálkozás alkalmával, mint az első alkalommal. Elérkezett az idő, hogy a fiú megtanuljon célozni is a technikával. A bábu talán hat méterre lehetett. Nem volt lehetetlen távolságra, így bátrabban állt neki az újabb piranha létrehozásához.
A hal ficánkolni kezdett a tócsájában, majd Zion karlendítésére előreugrott, s elvitte a bábu lábát. Pontosabban el akarta sodorni. A bábu ugyan megállt a helyén, a technika sikerült. Ekkora mértékű víz nem is lenne képes magával sodorni egy méterekkel a földbe rögzített bábut.
A két fiú sötétedésig gyakorolta a technikát. Miután az éjszaka beköszöntött, mesterük a két egymással szemben álló fiú felé nézett. Zionék lihegve támaszkodtak térdükön, ki voltak fáradva.
- Fiúk, még egy utolsó, aztán vége mára az edzésnek. – szólt az amegakurei tanár, majd átfonta karjait egymáson, s figyelte őket.
A két fiú kézpecsétekbe kezdett, majd a folyamatosan újratöltődő tócsákból egy közel két méteres cápát és piranhajt formáltak, melyet egymásnak ugrasztottak. Ugyan először a cápa harapott bele ellenfelének testébe, a piranha gyors rágásokkal kezdte a cápa nyakát felmorzsolni, míg végül a levegőben történő viaskodásuk mindkettő megszűnéséhez vezetett. Kaito és Zion a földre esett, kimerültek teljesen. Mister Kaméleon vállára kapta a két fiút és a sátorba vitte őket. Teát főzött, majd miután a fiúk visszanyerték erejük egy részét, hazasétáltak a városba, majd szétválva, elköszöntek. Zion igen későn ért haza, a család minden tagja már aludt. Apukája szerencsére gondoskodott élelemről a későn hazaérőnek, aki egy szempillantás alatt befalta a vacsoráját, majd lefürdött és szinte azonnal álomba merült.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Jan. 26 2017, 12:02

Az ötletes kivitelezésért kapsz egy képzeletbeli Hatakeféle pacsit. Legközelebb viszont fel kell tüntetni azt a staffot, aki engedélyezte a nagyobb szintű jutsu tanulását. Mivel ezt mi már megvitattuk ezért én engedélyt adok rá.

+8 Ch +1 Tjp hull reád az esőcseppekkel együtt.

Csak így tovább! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Csüt. Szept. 14 2017, 16:42

Tanulandó jutsu neve: Suiton: Senkou Hagami Kujo
A kézjelek után a ninja a talajvízből egy körülbelül bokáig érő tócsát hoz létre az ellenfél körül, úgy, hogy az teljesen a közepére kerüljön. Eztán a tócsából az áldozat körül cápa alakú víznyalábok csapnak fel, és megtámadják azt. Komoly sérüléseket okozhat a támadás
Magyar név: Villanó Őrlő Pusztítás
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Madár, Majom, Kutya, Kos
Chakraszint: 230
Használói: Hoshigaki Kisame



A magasabb szintű technika megtanulására Tobirama adott engedélyt.


Zion sebesen robogott át az esős város utcáján. Ugyan alig múlt dél, az eget betakarták a szürke esőfelhők, s mérhetetlenül ontották magukból az esőt. A fiút azonban koránt sem zavarta, hisz már hozzászokott ehhez az időjáráshoz. Mondhatni, egy amegakurei számára az eső jelenti az átlag időjárást, és különösen tekintenek az égre, ha a Napot látják. Talán tudják, hogy akkor…nincsenek biztonságban. Mióta az Isten elhagyta őket, megremegett a biztonságérzete a népnek. Ugyan az Angyal még mindig figyeli őket, már nem érzik azt az emberfeletti és félő hatalmat, mint eddig.
A fiatal fiú sietett, mert a vezetőség levélben kérette őt. Újabb szolgálatra hívják, amióta elhagyta az akadémiát. Lassan kezdte hiányolni az iskolapadot, az ebédszünetet, a barátokkal eltöltött délutánokat. Miután elismerték, s a falu hivatalos shinobijának léptették elő, nap, mint nap azon dolgozik, hogy jobbá tehesse az országát. Talán ilyen fontosságú küldetésre hívták most is.
Mikor a fiú belépett a terembe, Kaito és Mister Kaméleon már benn voltak. A csapat harmadik tagja úgy tűnt, betegség miatt nem fog eljönni ma, úgyhogy az asztal mögött ülő vezető, a kék hajú Angyal, Konan a dossziék közül olyat vett elő, ami közel sem megerőltető két személlyel sem. A vezető szépsége még mindig piros foltokat festett az ifjú genin arcára, elpirulását pedig Mister Kaméleon fél szeme is észrevette. Miután elhagyták a dossziéval együtt a termet, a mester tájékoztatta őket a feladatról.
- Egyszerű a feladat, a külvárosi negyedben szökött meg egy állat…Pocak. Egy cirkuszi kocsi szakadt le a karavánról, az állat pedig elkószált, valahova a határvidéki erdőség felé. Pocak, a cirkusz egyik fő attrakciója. A cirkusz igazgatója a város segítségét kérte az állat felkutatásában. Pocak…biztos valami akrobatamókus - neveti el magát a mester, mire a két fiú is felkacag. – Jól van fiúk, ezt ma befejezzük. Induljunk. – szólt a férfi, majd szemeinek kereszttüzével mind a két srácra nézett egyszerre, megfordult, s elindult a város főútján a külső gyűrű irányába.
A városon áthaladva a kis csapat hamar elérte a helyszínt. A cirkuszi sátrak és kocsik már a távolból látszódtak. Az eső úgy tűnt, elállt, mire elérték a város szélét. A Nap már közeledett a tengeren túli hegységek felé. Késő délutánra járt. Ahogy a kis csapat megérkezett a letelepülő cirkuszi kocsikhoz, számos alakot láttak. Hatalmas, kigyúrt férfiak, csinosabbnál csinosabb hölgyek és néhány bohóc is megfordult a környéken. A cirkusz igazgatója sebesen robogott, mikor meghallotta a shinobik érkezésének hírét.
- Hála az égnek, már azt hittem, semmibe veszik a kérésem. Segítsenek nekünk, Pocak nélkül nincs este, nincs fellépés.
- Kérhetnénk esetleg pontosabb leírást erről a… Pocakról? – teszi fel kérdéseit a mester, amíg a két ifjú a háta mögött állva figyelik a körülöttük lévőket. Egy szomorú bohóc sétált el mellettük, kezében piros léggömböket tartott. Szomorú volt, mely megrémítette a fiút. Egy szomorú bohóc olyan bizarrnak hatott Zion számára, mint egy szárnyát vesztett madár. A bohóc szomorúan emelte hatalmas cipőit a saras földön, leszegett piros orra pedig egyértelműen kimutatta fájdalmát.
- Nehogy már sírjon egy bohóc. Egy bohóc nem sírhat – jegyezte meg a fiatal shinobi.
- Nos..Pocak – kezdett bele az ismertetésbe az igazgató – A valaha élt legnagyobb medve. Ha két lábára áll, akkor közel három méter magas. Testsúlya közel kétszáz kiló. A világ legszelídebb barnamedvéje. A légynek sem tudna ártani.
Zion hamar kapja fel a fejét – Egy medve? Egy valód medve? Senpai, azt mondta mókust vadászunk.
- Pszt – csendesíti el mestere a fiút, majd tovább hallgatja a férfit.
- Pocak nagyon szereti az áfonyát. Ott van a kocsin több kilónyi áfonya. Ha Pocak nem eszik rendesen, akkor félek, rosszul viselné el a szervezete. A vihar rettentette meg őt, s egy villám majdhogynem a kocsijába csapott. Pocak nagyon megrémült és a közeli erdőbe iszkolt. Félek, hogy baja esik. Találják meg nekem Pocakot. Vigyenek áfonyát, amennyit csak akarnak, ha szükségük lenne rá.
Mister Kaméleon félrehívta a kocsiktól távolabb eső fákhoz a két fiút, majd összegezni kezdte a helyzetüket. Azt akarta, hogy a két fiú oldja meg az ügyet.
- Nos fiúk, mit tudunk eddig?
- Egy medvét kell megtalálnunk és visszacsalogatnunk a táborba.
- Mit tudunk a medvéről?
Hogy nagy – vágja rá Kaito
- És hogy szereti az áfonyát. Én is kapok? – kérdezi Zion.
- Na fiúk, a feladatunk, hogy csapdát állítsunk. A küldetés során megismertük a célpontot, így tudunk számolni az esetleges hátrányokkal. Például, hogy egy ekkora medve könnyedén kettéharap egy embert. Meg kell előznünk a problémát, s még azelőtt számolnunk kell bizonyos hátrányokkal, minthogy bekövetkeznének.
- Ezt most nem értem, mester.
- Érthetőbben, mivel tudjuk, hogy a medve sokkal nagyobb nálunk, és minden bizonnyal erősebb is, olyan stratégiát kell alkalmaznunk, amivel ezt a hátrányt a saját javunkra fordíthassuk. Ami nagy és erős, az általában lassú. Ez pedig nagyon nagy, így ha képesek vagyunk kifárasztani, akkor már könnyebben felülkerekedhetünk rajta és legyűrhetjük. Nem sétálhatunk vissza a medve hátán, de az sem lenne jó, ha kuaniokkal a hátában húznánk vissza. Ki kell ütnünk a medvét, de úgy, hogy ne sérüljön.
- Így már értem. – mosolyodott el a fiú.
- Mivel a küldetésünk könnyű, s a medve sem szökhet túlságosan messze Amegakure shinobiai elől, így van időnk egy kis edzésre is. Tanítani fogok nektek egy technikát, amivel talán a medvét is majd földre teríthetitek. A Suiton: Senkou Hagami Kujo, azaz a Villanó Őrlő Pusztítás technika épp azt a célt szolgálja, hogy megbénítsa, s kisebb, de számos sérülést okozzon bizonyos területen belül. Talán pont tökéletes ahhoz, hogy a medvét gyógyíthatatlan sérülések nélkül üthessük ki. A technika több fázisból áll. Először is a talajvizet a felszínre kell juttatnunk. Ez lesz a technika alapja, amiből majd a többi fázis táplálkozik. Ezt úgy érhetjük el, ha a chakrankat a földbe vezetjük, s a földben lévő talajvízzel keverjük, majd a felszínre juttatjuk. Mindenki alkosson egy nagyobb tócsát maga mellett.
Zion és barátja neki is kezdett azonnal a tigris pecsétjének felmutatásával, mely a suiton chakrajukat oldotta fel. Fiatal koruk ellenére, hála az amegakurei képzési rendszernek, fiatal koruk ellenére jól bántak a chakrajukkal. Ugyan Kaito a sima chakrajaval operált ügyesebben, míg Zion az elemi részét alkalmazta többször. A fiú csodálja a chakra, ilyesfajta gyönyörűségét. Vizet alkot a semmiből, azt pedig képes akár a saját képére is formázni. Zion valóságos csodálója a chakranak. Talán épp ezért ilyen tehetséges.
Miután a fiú feloldotta magában a suiton elemű chakraját, halmozni kezdte azt. A talpán keresztül indította a talaj felé, s érezte, ahogy vegyülni kezd a földben lévő vízzel. Érezte a duzzadó hatást, ahogy a chakraja segítségével megsokszorozza a felhasználható vizet, s egyre jobban terjesztheti szét a talajban. Végül, miután úgy érezte, kellőképp kiterjesztette a chakraját, s erős kötést alkotott a vízzel, lassú mozgatásával a felszínre kezdte emelni azt. A fiú erősen koncentrált, mire a sáros talaj még inkább ingoványosodni kezdett, ahogy az apró tócsa növekedni kezdett. A víz természetellenesen nőtte ki magát a talajból, s terült el.
- Otthoni medencének nem is lenne rossz – nevette el magát, majd várta a második fázist, miután Kaito is sikerrel koronázta az első kört.
- A második fázisban a vízzel fenntartott koncentráció segítségével ki kell szó szerint ragadnotok egy kis töredékét a víznek, s azt valamiféle formává alakítani. Van, aki kunaiok pengéjévé alakítja a vizet, de vannak, akik például cápa formájára mintázzák. Ez tartatok áll. Minél egyszerűbb a formája, annál könnyebb a létrehozása. Viszont az igazán maximalisták precízen is akarják megalkotni, gyakorolva ezzel a chakra manipuláció mesterségét, s szabad formát öntenek saját elképzeléseik szerint. Ha jól emlékszem Zion, te valami pontyot csináltál a múltkor a sátorban.
- Piranha volt… - szegte le az orrát a fiú.
- Akkor csak nem vicsorgott eléggé. Próbálj meg most a múltkorinál sokkal kisebbet, de többet belőle. Bár…belegondolva nem kellene a medvénket harapások tucatjaival visszavinni, úgyhogy maradjunk az egyszerű gömböknél. Ezek a gömbök lesznek a támadó eszközeink. Miután létrehoztuk a vizet az ellenfél körül, a benne úszkáló gömbökkel kell majd kiütnünk. Na gyerünk. Nincs sok időnk, még meg kell találnunk a medvét is. Kirakok egy nagyobb kupacot, hátha a szagra visszajön.
Amíg Mister Kaméleon bugyuta csapdáját építette, a két fiú nekiveselkedett, hogy a nagy nehezen egységgé formált vizüket apró darabokra törjék.
Zion a tócsa előtt állt, s erősen koncentrált. A tócsa létrehozása gyerekjáték volt számára, ám az, hogy egy egységgé formázott anyagot darabokra törjön, nem kis kihívást jelentett a számára. Megpróbálta félbetörni először az egészet, s a tócsába fektetett víz felét mozgatni kezdte, ám ennek következtében teljesen elvesztette a kontrollt az egységben tartás felett, s a víz szétfolyt. Sokkal kisebb porciókkal kell újrapróbálnia. Miután tócsája ismét összeállt, megpróbált átszellemülni a vízzé. Ezt még Mister kaméleon tanította neki, amikor feloldották a suiton elemet. A mestere elmondta, hogy az elem gyakran összeegyeztethető a jellemmel. A suiton eleműek árral sodrók, kik vad viharként is képesek tombolni. Könnyed mozgásúk felismerhető, még egy átlag shinobi számára is. Zionnak éreznie kellett a hullámzást, a folytonos mozgást, melyet a víz produkált. Eggyé kellett válnia a vízzel, hogy átérezhesse azt a lassú ringatózást, még ebben a medence méretű tócsában is. Zion chakrajara támaszkodott, mely a vízzel együtt sodródott lassan. Átadta magát a chakrajanak, hogy szinte vakon bízva érzékeiben, vezethesse őt. S ahogy tudata egyre jobban elmélyedt, érezni kezdte a lassú ringást, a lágy, hullámzó érzést. A suiton nem olyan elem, amiből ki lehet törni egy részt. Nem élettelen szikla, vagy kósza villám. A suiton elemmel sodródni kell. S a hullámokat meglovagolva kell előre törni. Mister Kaméleon a bizarr külseje ellenére bölcs mesternek számított, sokat tudott a chakraról. Zion emlékeiből táplálkozva próbálta átadni még inkább magát a víznek, hogy annak hullámaiba chakrat vezetve, lassú mozgásba kezdjen, s képes legyen bármikor szökőárrá alakítani az apró hullámot. Érezte, ahogy a chakraja hullámzik, ahogy sodródik, s lassan megértette a technika lényegét. Zion a hullámokba koncentrálta a chakrajanak egy részét, s magát a hullámokat alakította lassan át gömbökké. Lassan emelkedtek ki a sodrással együtt, majd mikor erejét vesztette, újból vízzé vált. Ám a chakra újabb hullámba jutva építette a következőt és a következőt. Ezek a gömbök alig érték el egy dió méretét, s talán az ötödik hullámzást alkotta meg a fiú, érezte, jó úton halad.
Megszakította a kapcsolatot, pihennie kellett. Társa is fáradni kezdett, így a két fiú leült a fák egy-egy ágára. A pihenő alatt a mester jobbnak érezte, ha nem mutatkoznak nyíltan a csapda körül. A két genin ivott és evett néhány falatot, majd fújtak egy nagyot. Mister Kaméleon egyesével elemezte az eddigi eredményeket. Megjegyezte Zion felismerését, s előre haladását társával szemben, aki csak a vége felé kezdte kapizsgálni a lényeget. A gyors pihenő után a két fiú folytatta az edzést.
Zion újból megalkotta a tócsáját, majd lassú, alig észrevehető hullámzást indított benne. A lassan sodródó chakraja megzavarta a víz sima tükrét, s a lassú mozgáson gyorsítani kezdett. Ugyan örvénynek még csak viccből sem csúfolható forgataga mégis mozogni látszott. A tócsa könnyed mozgással áramlott körkörösen. Miután elérte a tökéletes keringetést, a chakrajat leválasztva néhány hullámba sűrítette össze. A chakra behatására a hullám növekedni kezdett, s egyre csak szélesedett. A vastag hullám uszonyként tört elő a vízből, majd süllyedt vissza. A chakra azonban nem veszett el. A sodrásba visszakerülve újabb hullámot keresett, amit még nagyobbra növeszthet. Zion megértette, hogy nem kell mindig chakrat vezetnie a technikába, hanem elég, ha csak a forgatásra összpontosít, s lényegében kifogyhatatlan mennyiségben lesz képes hullámokat duzzasztani. Ezen felismerése megkönnyítette helyzetét, s egyre vadabb és nagyobb hullámokat emelt ki a víz felszínéből. Mintha tenyérnyi méretű uszonyokkal lenne tele a víz. Egy vad cápa kolónia, makettben. Az uszonyok azonban nem hordoztak magukkal testet. Az csupán most jön.
Zion újból koncentrálni kezdett, s a vízben forgó chakraval ismételten alakítani kezdett a hullámzáson. A kiemelkedő, pengeszerű uszony zsugorodni kezdett, s a hullám tövében dagadni kezdett. Mintha valamiféle groteszk test formálódott meg a vízből. Hatalmas, dagadt fej, végtagokkal híján volt, leginkább csak uszonyszerű nyúlványok alakultak ki. Apró, szinte felismerhetetlen szemek, s a fél objektumot eltakaró vicsor. Zion piranhaja gyenge utánzata csupán a Piranha Bomba technikában megalkototthoz képest, most nem ez a fő. A lényeg, hogy az apró gömbök valamilyen szinten hasonlítsanak a halra. A genin gyakorolni kezdte a hullámból való megalkotásukat, kitörésüket, majd a feloldás után szétesett test újjáépítését. A víznyalábok egyre jobban kezdtek hasonlítani a groteszk halra. Fogakkal teli szájuk egyre nagyobbra nőtt, ahogy a fiú egyre több figyelmet fektetett bele a chakra formázásába. A nyalábhalak egyre jobban tűntek piranhanak, mintsem sima gömbszerű víznek. A ragadozók egyre többször emelkedhettek ki a miniatürizált tengerükből. Az aprócska bestiák valódi viharként tomboltak a víz belsejében.
Mister Kaméleon, a nála lévő tekercsek egyikéből néhány nagyobb fadarabot idézett elő. Talán a kawarimi miatt lehettek nála, vagy csak hóbortból, nem tudni. Azon mesterek egyike volt, akinél mindig volt valami eszköz az edzésre. Mister Kaméleon ilyen tanár volt.
A fiúk feladata, hogy létrehozzák a tócsát a fa körül, s lehetőség szerint a legtöbb sebzést bevinni. A két rönk ott állt a saras talajon a fák takarásában, mikor a két fiú belekezdett a gyakorlásba.
Zion rönkje alatt emelkedni kezdett a saras víz, s az imént látott természetellenes kibuggyanása után hamar kavarogni kezdett. Hamarosan ki is bukkant az uszony, majd megformálódott a piranha. A hal apró teste ellenére nagyot csapott a fa kérgének, ám komolyabb sérülést nem volt képes bevinni. A kavargó vízben a chakra újabb és újabb hullámokat kezdett generálni, melyek immáron erősebben csapódtak neki a fának. Volt, hogy egyszerre két hullám is találatot ért el. A fa a csapódástól kigurult a víz területéről.
- Hé ez nem ér! – mondta Zion.
- Hát igen. A neheze a technikának, hogy a csapásokkal ne csak sértsük az áldozatot, hanem benn is tartsuk a hatókörben. Ha az áldozat kijut, akkor újból neki kell állni a létrehozásának.
- Hát jókor szól – fordult vissza a fiú, majd újból megalkotta a kis tócsát. A hullámok ismét sodródni kezdtek a fa körül, de még vártak. Zion koncentrálni kezdett, próbált olyan hullámokat meglovagolni, amelyek a fa két oldalán úsznak. Egyszerre kell elölről és hátulról támadni, hogy mindig egy helyen tarthassa. Valamint figyelnie kell arra is, hogy a csapások ugyanolyan mértékűek legyenek. Ez nehezebb, mint ahogy a fiú gondolta. Így hát az ifjú genin még várt egy kicsit, koncentrált, s megpróbált két hullámot irányítás alá vonni. A két ék sebesen úszott a vízben, a fiú megpróbálta megteremteni az egységes távolságot. Ha a fa egy élőlény lenne, most biztos telerakná a gatyát, ahogy maga alá nézne, s látná, hogy két halszerű lény úszkál körülötte, egyikük mindig takarásban. De a fa nem mozdult. A halak szinte egyszerre ugrott ki a vízből, s fejükkel nekicsapódtak a fának. A fa megrezzent, ám mivel nem tudott egyik irányba sem elgurulni, egy helyben maradt. A halak eltűntek a vízben, s hamarosan újak születtek. A ragadozók ismét körbevették az áldozatot, s fejükkel csapódva a testüknek próbáltak fájdalmat okozni. Zion tavában egyre több piranha jött létre, melyek immáron nem kettő, hanem négy irányból ugrottak egyszerre. A sokszori próbálkozások sikertelensége után úgy tűnt, végleg ráérzett az ifjú amegakurei genin, s halait egyre precízebben úsztatta a megtöredező fatörzs körül.
Mély morgás hangjára lettek figyelmesek a bokrok mögül. Abbahagyták az edzést, s halkan lopóztak a bokrok közé, hogy felmérhessék a hang forrását.
- Hű, ez tényleg nagy medve – suttogta Zion társának.
A bokrok mögött az áfonyakupac mellett egy hatalmas testű medve ült, s két manccsal zabálta a kihelyezett élelmet. A fejét a magasba emelte, mikor orrát idegen szag csapta meg. Hatalmas fejét a bokor felé fordította. Mister Kaméleon és Kaito hátrálni kezdtek, Zion azonban nem vette észre.
- Úgyis azt mondta az igazgató, hogy a légynek sem ártana. – ágaskodott ki a fiú a bokrok közül, majd felemelve két kezét előre lépett a medve felé. A hatalmas emlős fújtatni kezdett, s megszólaltatta mélyen morduló hangját.
- Gyere ide Pocak. Nem bántalak. – szólt a fiú, mire a medve hatalmas bömböléssel rontott neki a fiúnak. Zion szemei kikerekedtek, amikor feleszmélt helyzetére. Lesokkolódott, s a földbe gyökerezett a lába. Mister Kaméleon ragadta el az utolsó pillanatban a felé ugró medve elől. A mester egy fára ugrott kezében a fiúval, majd letette egy vastagabb ágon.
- Köszi mester – lihegte a fiú, majd egy mély fújással átgondolta a küldetést. Ha a medve nem adja magát, akkor el kell fogni. Miközben a fiú gondolataival volt elfoglalva Kaito támadt frontálisan a medvének, s próbálta egy rúgással a földre teríteni. Ennek eredménye az lett, hogy a medve a mancsát használva nem csak hárítani tudta az érkező harminc kilences lábú rúgást, hanem még el is sodorta a fiút, s jó néhány méterrel taszította el magától. Zion a fákon át kerülte meg a medvét, s a táborukban lévő áfonyás dobozért nyúlt. Visszatérve lehajította a földre, ő maga pedig a fa tetejére állt. Kaito is odébb vonult az egyik fa takarásába. A medve azonban nem dőlt be a csapdának. Inkább a fiút takaró fa törzse elé ment, s hatalmas mancsaival akarta lezárni a shinobit az ágakról. A fa törzse remegni kezdett, Zionnak ügyelnie kellett, hogy ne essen le. Úgy tűnt, a medve nem akar feljebb mászni, inkább megvárja, amíg az ebéd lepottyan elé.
Zion, miután képes volt megtartani magát a fa ágán, koncentrálni kezdett. Szerencséjére a talaj még mindig kellőképp vizes volt ahhoz, hogy kevés chakraval is létrehozhassa az imént tanult technikát. Ugyan a tócsa nem volt épp oly tökéletesen kör alakú, mint a gyakorlásnál, talán efelett szemet hunyhat most. A tócsa vize zavarossá vált, miközben a medve taposni kezdett benne. Mégsem tudták a mancsok megzavarni a sodródó áramlatokat. A hullámok kiemelkedni látszottak a vízből, majd az első hátba csapta a medvét. Mivel az állat a fa tövében állt, így a fiúnak elég volt egy irányból koncentrálni a támadását. Újabb és újabb hullám csapódott neki a vastag bundának, melyeket immáron az emlős is megérzett. A medve fordulni akart, de a testét érő ütések nehezítették a mozgásában. Felbőszült hanggal brummogott, miközben mancsával takarni akarta a fejét. A lövedékek egyre jobban ütötték neki a fa törzsének.
- Kaito, most! – szólalt meg Zion, mire társa leugrott a szemközti fáról, s sebesen indult, hogy újból megpróbálja fejbe rúgni azt. A medve nem volt képes reagálni oly gyorsasággal, mint az előző alkalommal, ugyanis a víznyalábok folyamatosan csapkodták a testét. Épp, hogy hatalmas fejét el tudta fordítani, amikor a Dinamikus Belépővel száguldó Kaito arcon rúgta azt. A medve vizesen, megverten terült el a tócsába.
- Ez az!
- Sikerült, Zion – mosolyodott el a két fiú. Mesterük előlépett a bokrok közül, majd elégedetten csapta össze két kezét.
- Szép munka volt, fiúk. Igazi csapatmunka! – mosolyodott el, miközben két szemével együttesen nézte a fiúkat. Az állat száját megkötözve, köteleket aggattak rá, s visszatértek vele a cirkuszig. Az igazgató elégedetten sétált a kapuhoz, két kezét barátiasan széttárva, ám mikor meglátta a megvert medvét, szemei kigubbadtak.
- Ez nem Pocak, maguk ütődöttek. Idehoznak nekem valami vad medvét? Egy vadállatot?!
A férfi kiakadása közben megmozdultak a kapu mögötti bokrok, s egy gigászi méretű bestia sétált lassan vissza négykézláb. Bundája talán egy fél ágy méretével egyezett meg, s négylábon magasabb volt Zionnál is. Mikor a hatalmas teremtmény lassan elkullogott a kapunál álló csapat felé, az igazgató ellökve mindenkit maga mellőt rontott rá az állatra.
- Pocak. Hát megvagy Pocak. – ölelte, vagyis próbálta átölelni az állat nyakát. – Még egyszer ne kóborolj el.
Miután az összegyűlt bohóc és kondis csapat az igazgatóval és Pocakkal a rettenetesen nagy medvével visszatértek a kapun belülre, az Igazgató Mister Kaméleon felé fordult, s váltottak néhány szót. A mester fejet hajtott, majd visszatért a két fiúhoz.
- Az igazgató azt mondta, ugyan nem a rendes medvét hoztuk neki vissza, de mivel meglett az állat, hála az általunk kiszórt áfonyának, adott három belépőt az esti fellépésre.
A két fiú örült a hírnek, talán egyszer voltak eddig cirkuszba. Zion is örült, hogy aznap este látta, ahogy a bohócok vidám mosollyal meghintett előadásukkal előhozta a sírógörcsöt is mindenkiből, aki este megjelent. Végül az est fénypontjaként fellépett Pocak, a zsonglőr medve, kinek termete a medvék családjának legnagyobb élő példánya. Az este vidáman telt el, s mikor a több, mint másfél órás előadásnak vége lett, a két fiú a kapuban még megállt. Egy bohóc sétált feléjük, az, amelyiket Zion látott korábban. Egy piros léggömböt adott át nekik. A két fiú megköszönte a lufit, majd egyetlen dologra gondolva összenéztek.
- Héliuuuum!
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szomb. Szept. 16 2017, 11:43

Üdv!

Valamiféle epikus ütközetet, vagy vérgőzös bosszúhadjáratot vártam, ismerve a multijaidat, erre egy Pocak nevű cirkuszi zsonglőr medvét kerestek. Hát mindent vártam, csak ezt nem. Very Happy De ez ettől még nem jelenti azt, hogy az élmény rossz, sőt, kifejezetten tetszett! Jó volt tőled valami humoros, könnyed hangvételű történetet olvasni. Szórakoztató, bohókás, és poénos volt, a
technikaleírás ugyan nem volt túl terjedelmes, de a lényeg benne volt, szóval elfogadom.

A technikát felírhatod az adatlapodra, azonfelül pedig +5 ch üti a markod.

- Kaguya
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.