Kowarii Zion

Go down

Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Jan. 25 2017, 16:01

Suiton: Suikoudan no Jutsu

Ezzel a Jutsuval a Ninja képes a környezetében a vizet cápa formájúra formázni, és aztán pedig ráugrasztani azt az ellenségére.
Magyar név: Víz Elem – Cápabomba Jutsu (Adatlapon feltüntetni kívánt név: Piranhabomba technika)
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Kutya, Madár, Madár, Patkány, Tigris
Chakraszint: 200
Használói: Hatake Kakashi, Hoshigaki Kisame

 
Zion a nyüzsgő utcák sorai között ingázott. Nehéz dobozt cipelt kezeiben. Az ifjú gennin magabiztossággal hordozta a nagy dobozt, majd mosolyogva hátratekintett.
- Nehogy lemaradj, Kaito. – szólt hátra a néhány méterrel mögötte sétáló fiúnak. A két fiú feladatot teljesítettek. A csomagokat minél hamarabb el kellett juttatniuk a kiképzőterepre, hogy megkezdődhessen a genninek kiképzése. A háború sajnos bármikor beléphet Amegakure határán, így a vezetőség, immáron az Isten vezetése nélkül. Ugyan Őrangyaluk még most is oly gyönyörű s felsőbbrendű, az Istenség eltávozása sokukban megremegtette a hitet, s ismét félelmet szült tudatukba. Féltek, hogy az ország elbír e még egy háborút? Amióta ő a vezető, addig elkerülte otthonukat a vérontás, még ha ehhez az itthon született, s azóta nemzetközileg elfogatóparanccsal körözött bűnözőkből álló Akatsukit is beengedték az országba, s Hanzou legyőzése óta töretlenül óvják saját hazájukat. Az Akatsuki nem kegyetlenkedett mindenkivel. Otthonuk épp oly fontos volt a számukra, mint ahogy Zionnak is, s a mögötte loholó Kaitonak is.
„A világot kifosztani akaró zsarnok is a sajátjaiért lop.” – ez volt Tomashi bá egyik kulcsmondata bármikor, amikor az Akatsuki, vagy éppen maga Nagato szóba került az akadémiai évek során. Ziont pedig ez a mondat éltette, amióta betette az akadémiára a lábát. Különös mód egy amegakurei szemében Konoha volt a világ ellensége. A Tűz országa, mely képes volt betörni a határaikra, háborúkat hozni a területeire, s elvenni azt, aki mindeddig védelmezte őket. Számukra sokkalta másabb a világról alkotott kép, mint a megszokott, leginkább Tűz szövetségeseinek szeméből. De akár még saját szövetségeseik között is többen látják ennek ellentét. Ezt Zion sohasem fogja megérteni. A neveltetés sokat számít. Rengeteget.
A dobozokat hurcoló genninek kiértek a zsúfolt utcákról, s elindultak a hatalmas tenger felé, ahová a kiképzőterep épült. A hatalmas felhőkarcolókból kiérve már láthatták a távolban a kerítéssel körbevett területet.
- Gyere Kaito, aki utoljára ér oda, az egy balfék – nevette el magát Zion és futásnak iramodott.
- Nem engedem, hogy lebalfékezzél! – mosolyodott el társa is, majd sebesen üldözőbe vette társát.
A két genninen sebesen érte el a kaput, majd lihegve megálltak, s belépve a területre, a sátrakkal fedett rész felé mentek. Amegakurei shinobik módjára ugyan már észre sem vették, hogy esik, a dobozok azonban kissé szétáztak az út alatt. Szerencsére a benne lévő eszközöknek semmi bajuk nem eshet a víztől. Próbabábuk, kötelek, tekercsek, és még számos más eszköz, mely alig fél órája várt rájuk a sensei háza előtt. A két fiú önszántukból jelentkeztek a dobozok elcipelésének feladatára, ha cserébe Raio-sensei, avagy Mister kaméleon mutat nekik valami új technikát, ha vége a kisebbek edzésének. Zion az akadémiai évek után is visszajárt tanáraihoz, és segítette őket ilyen-olyan formában. Hol az edzési felszereléseket cipelte, hol pedig részt vettek magukon az edzéseken, mint gyakorlóbábuk. Zion szerette a gyerekeket, pontosabban a nála fiatalabbakat. Mindig is törődő volt másokkal, ahogyan nővére is törődött vele.
- Oh fiúk, meg is érkeztetek? Egyre jobbak vagytok – köszöntötte őket a sátorból kilépő férfi. Hosszú fekete haja arcába lógott, vastag tincsei mögött pedig Amegakure jelképét hordozó fejpánt, s két, egymás tüzében égő, vidám szempár. Mister Kaméleon képes a szemét ugyan forgatni, stabil állapotában ez a normális. Mister kaméleon volt Zion chakraelméleti tanára, s ő fedte fel a későbbiekben a fiú suiton affinitását is. Sokat foglalkozik az egyénnel, de mégis jobban szeret csapatban edzést tartani, hiszen akkor képes az egyéniségeket összeillesztve kialakítani az összeférhető csapatokat. Kaitot is ő javasolta Zion mellé, elvégre mind a két fiú az ő tanítványa volt. Mister Kaméleon nem csak az akadémián tanított. Mellékállásában tartott edzéseket a kisebb korosztályoknak. Leginkább gennineknek, de akadt, hogy egy-két chunnin is megjelent az óráin. Mister kaméleon tudott hatni a korosztályokra, a maga negyvenöt évével megélt már pár végzős vizsgát. S háborút. S amióta Ő elment, azóta a tanárokban is egyre inkább felkavarodtak a régi emlékek, talán ezért is álltak neki különórákon képezni a fiatal generációkat. Mister Kaméleon volt Tomashi bá mellett azon kevés tanárok egyike, akikről a fiú tudta, hogy rájuk bármikor számíthat, a véneknek is csúfolt tanári kar egy kisebb része. Mister Kaméleon nem csupán a tökéletes területi beméréséről volt híres, hanem az általa használt túlzások is elősegítették szavainak hitelességét.
A bábukat elhelyezték a pályán, miközben a végzős akadémiai tanulók sorra érkeztek a kerítéssel körbevett terepre. Mindegyikük köszönt a mesternek, s a két genninek, majd átöltözve várták, hogy Raio sensei megkezdhesse a bemelegítést, majd az edzést. Leginkább alapvető taijutsus mozdulatokat mutatott, néhány alap ütés és védelmi mozdulatot. Raio hitt a test és lélek egyensúlyában, így szinte mindig a számára legfontosabb edzési elv a tiszta ész, tiszta erő volt. Az, aki nem képes koncentrálni csak és kizárólag a feladatára, az nem fog sohasem akkorát ütni. Nem lesz képes minden koncentrációt belevezetni. Zionék hol besegítettek néhány pusztakezes verekedés imitálásában, s játszották a támadó szerepét a mesterrel szemben. Javarészt a földön végezték, méghozzá lassított felvételben, hogy a kisgyerek jól lássa, miként kell állkapcson ütni valakit, vagy épp egy lábat elkaszálni. Ugyan Mister Kaméleon mindig erősen tartotta a fiúkat, ők nem tudták elhinni, hogy ilyen kereszttekintettel hogy képes őket megragadni. Ám a férfi mindig bebizonyította, hogy valamelyikkel ugyan, de rajtuk tartotta mindig is a szemét.
Másfél óra elteltével mindenki fáradtan ült le a saras földre. Többeket nem zavart az eső, csupán néhányan jelentették ki nemtetszésüket. Mister kaméleon szerette az esőt. Mindig is erőt adott a számára. Ahogy a fiúknak is.
- A rossz idő a suitonos jó barátja. – szívja a viharszerű eső illatát magába.
A gyerekek lassan elhagyták a kiképzőterepet, s megkezdődhetett a sötétedésig tartó edzés. Mister kaméleon a földön keletkezett tócsákat felhasználva, némi kézjel bemutatása után egy nagyobb méretű cápát formázott a teste körül, mely a talajból tört előre, s végigúszva a használón, megindult a célja felé, mely jelen esetben az egyik próbabábu volt. A cápa gyors mozgásba ugrott a levegőből áldozatára, majd egy erősebb sodrással, ledöntötte tartójáról a bábot, és igen csak feldarabolta.
- A cápabomba technika a suioton chakra testen kívül történő irányításának, és a formai manipulációnak elegyéből tevődik össze. Szükségünk van hozzá vízre, ugyanis akkor spórolhatunk a saját készleteinkkel. Ez pedig harcokat dönthet. Miután a chakrank a vízbe vezettük, s kevertük, mozgatnunk kell, miután megalkottuk a testet. Minél több chakra alkotja a testet, annál masszívabb lesz, s ezáltal jóval strapabíróbb a becsapódáskor. A technika inkább a közel és középtávolságokban alkalmazható, nagyobb távolságokat igen nehéz megtenni vele, ugyanis a fenntartása is folyamatos koncentrációt igényel. Valamint a célzás is sokat segít, ugyanis utólagosan irányítani az ellövés után is csak sok chakrankba fájhat. A szükséges kézjelek sorrendben: Kos, Kutya, Madár, Madár(?), Patkány, Tigris. Van kérdés, fiúk?
- Kaméleon bá, megmutatja azért még egyszer? – teszi fel kérését Zion. Tanárai már megszokhatták a fiú által kiosztott neveket, az újabb mestereknek tűnik csupán furcsának ez a fajta megnevezés. Mister Kaméleon így hát ismét megmutatta a technikát, majd hagyta, hogy a fiúk saját elképzeléseiket és tudásukat felhasználva, megkezdjék az alapokat.
Zion és Kaito hozzá is láttak az alapnak. Először is fel kellett oldaniuk a suiton chakrajukat. Miután ez megtörtént, kapcsolatot kellett teremteniük a környező vízzel. Amíg nem képesek zsebből kirázni egy technikát sem, addig a környezet felhasználása elsődleges volt. A csak saját készletből való gyakorlás rengeteget kivett volna, így a tanulások is lassabban zajlottak volna le. Azonban ha megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésükre, ez az idő jóval kitolódott. A tenger mellett állva, a tócsákkal befedett saras fűcsomós terepen pedig több, mint elegendő mennyiség állt a rendelkezésükre. A két gennin azonnal nekikezdett a chakra koncentrálásának. Kézjeleket mutatva oldották fel magukban a chakrat, s vetítették a környező vízbe. A Mizu Bunshin alapjai jó szolgálatot tehetett a fiú számára, ugyanis ott megtanulta a chakraját a vízzel keverni s testén kívül formázni, majd mozgatni. Itt is hasonló helyzet előtt állt, csupán a felhasználásában tért el. Zion, miután képes volt vegyíteni a suiton chakrat a vízzel, összekeverte, majd újabb koncentrálást követően alakította egy tenyérnyi élőlényszerűvé a vizet.
- Mester, muszáj cápának lennie?
- Igazából ez az országunkat védő Akatsuki egy nagy tagjának, Kisame-samanak a technikája, s ő a cápa formát adta meg az alaptechnikának. Nem feltétlen kell azzal elsajátítanod, ám mozgásában és felépítésében hasonlítania kellene az eredetihez, ha efféle hatást szeretnél elérni.  
- Királyságos. Nem is szeretem annyira a cápákat. – mosolyodott el Zion, majd fejében töprengeni kezdett, melyik állat is állhat közel hozzá, de mégis eltér tőle? Vízi ragadozó…elvégre támadó technika, ekkor ötlött fejébe egy olyan élőlény, mely ugyan kegyetlen leginkább csapatban, pontosabban rajban fejti ki igazi hatását. valódi csapatjátékos, mely mindig is közelebb állt Zionhoz. Az amegakurei gennin ismét chakrat koncentrált a mellette lévő tócsába, majd lassan, de szinte biztosan kezdte el megformálni. Tömzsi teste elején hatalmasra nyíló száj, s apró éles fogak. Az átlátszó, tenyérnyi halat Zion felemelte, ám ekkor szétfolyt ujjai között.
- Koncentrálj, te buta – szidta magát, majd újrapróbálta. Ugyan rendesen felvenni csak a negyedik próbálkozásra tudta, mégis elégedett volt magával. Tenyerében ott tartotta az apró piranhaformájú vízből álló élőlényt.
- Milyen para lenne, ha rám támadna – mosolyodott el, miközben a gondolattal barátkozott. A hal ekkor felugrott, s megharapta az orrát, ficánkolt egy keveset, majd szétesett.
- Ne feledjétek, a chakra képes irányítani az élőlényeket és másolatokat a gondolataink segítségével. Való igaz, te vagy az első, Zion, aki megharaptatta magát a saját élőlényével. De jó úton haladsz, ahogy Kaito is. Látom, te megmaradtál a cápáknál. Csak így tovább fiúk, ugye nem mondjátok, hogy már fáradtok? Tovább!
A két fiú saját kis tócsájával elfoglalva, tovább fejlesztették az aprócska lényüket. Megpróbálták a formai manipulációt oly mértékben felhasználni, amennyire csak képesek lehettek. Ha képesek voltak saját képmásukat, s Tomashi bá ferde orrát, Mister kaméleon megmásíthatatlanul keresztbe tekintő szempárját lemásolni, akkor egy halat is képesek lesznek megalkotni suitonból. Legalábbis nagyon remélik. Végül úgy tűnt, a tenyérnyi hal megállta a helyét, s képes volt megmaradni. Megkezdődhetett a további chakra hozzáadása a test növelése érdekében. Zion erősen koncentrált, gyermeki arcára grimasz ült ki, ahogy nekikezdett. Kaito vicsorogni kezdett, s szemei némiképp összeugrottak, amikor chakrat akart vezetni a cápájába.
- Csak be ne csússzon, Kaito – nevetett fel Zion, majd ismét a feladatára koncentrált. A chakra folyamatosan áramlott át testéből a tócsába, abból pedig a piranha testébe.  A hal lassan növekedni kezdett. Ugyan Zion tudta már, nem elég a testét növelni, hanem egyenlően kell a szilárdságába is erőt fektetni, hogy képes legyen féken tartani. A piranha kezdte lassan kinőni a tócsáját, s éppen ezért a fiú továbbterjesztette a chakrat a környező vizekre. A hal lassan kebelezte magába a vizeket, ám lassúságáért cserébe Zion képes volt számolni, s megtartani a kellő szilárdságát. Miután a két vízből álló élőlény elérte az egy méteres hosszúságot, mind a ketten megálltak. Mister Kaméleon közelebb sétált, majd megszemlélte közelebbről is a két állatot. Talán messziről nem tudja eldönteni a kettő közül melyik a valódi.
- Jónak tűnik. Habár ezek töredéke annak, amit láttam Kirigakure szigetein. A háromárbocos hadihajók voltak a fogpiszkálóik azoknak a halaknak, amik felett feküdtünk és napoztunk a víz felszínén. Azok igen, azok nagy halak voltak. De kezdésnek ez is megteszi. A feladat második része az, hogy az állatot megalkossátok a vízből, ennél jóval gyorsabban, s irányítsátok egy adott pont felé. Legyen ez, felteszem a hat bábú egyike. – mutat a tőlük tíz méterre lévő három bábu felé. A két fiú fogait szorították, hogy elfojtsák nevetésüket.
- Elég egyet leütnünk, máris kettő tűnik el – kuncog Zion halkan. A két fiú, miután kinevette magát, mély levegőt szívott, majd ismét nekiálltak megalkotni az előző adatokkal rendelkező állatot. Ugyan képesek voltak megalkotni, a hirtelen megnövekvő állat teste nem volt oly kemény, így a víz kisebb lyukacsokon kezdett szivárogni. A két pisilő állat újbóli mosolygásra ítélt pillanatokat tartogatott a fiúknak. Több órába, s az egy helyett egy második, kényszerített pihenő után voltak képesek megalkotni a kézpecsétek után szinte egyből az állatokat. Beléjük rögzült az alapváz felépítésének paraméterei, azután csak fel kellett tölteniük a szilárd testet. Elérkeztek az utolsó fordulójába a technikának. Mégpedig a Vizi lények eldobásának. Koncentrálni kell a chakrat, s a karok lendítésével irányítani azt. Mintha katapultként lőnék ki a chakrajukat. Határozott mozdulattal érhették csak el a hatást, s ezt hamar meg is tanulták. Zion és kaito egymás után semmisítették meg az állatukat azáltal hogy képtelenek voltak az elején egyszerre megmozgatni a testeket, így csak darabokat kiszakítva lökték előre a szinte azonnal szétrebbenő víztömeget. Zion lassabb mozgást vett fel. Elegánsabb karlendítésekkel és eközben chakraáramoltatás és testen kívüli irányítással akarta elérni a kecsesebb, lassabb, de biztosabb mozgást. A méteres piranha úgy tűnt, a módszer segítségével inkább a tócsában ficánkolt, s várta az ellövés pillanatát. A lendület gyűjtése, s a chakra egyenlő mozgatásával Zion képes volt a ficánkoló mozgást felhasználni ez elrugaszkodás erejére, s a magasba lőni halát. A piranha a magasba szállt, majd visszaérve, nekicsapódva a talajnak, szétesett. Sikerült kilőnie, azonban egy siker még nem garantálja a végleges eredményt. Az apjától megtanulta már rég, hogy a konyhában sem képes elkészíteni kétszer tökéletesen ugyanazt az ételt, valahogy, ha szinte észrevétlenül is, de el fognak térni. Azonban ami mindig finom, az nem fogja a különbséget kimutatni. Ugyanez a helyzet állt most is előtte, egyszer sikerült elrugaszkodnia a piranhanak, vajon másodjára is képes olyan magasságba felugrani?
Talán magasabbra is szállt a hal a negyedik próbálkozás alkalmával, mint az első alkalommal. Elérkezett az idő, hogy a fiú megtanuljon célozni is a technikával. A bábu talán hat méterre lehetett. Nem volt lehetetlen távolságra, így bátrabban állt neki az újabb piranha létrehozásához.
A hal ficánkolni kezdett a tócsájában, majd Zion karlendítésére előreugrott, s elvitte a bábu lábát. Pontosabban el akarta sodorni. A bábu ugyan megállt a helyén, a technika sikerült. Ekkora mértékű víz nem is lenne képes magával sodorni egy méterekkel a földbe rögzített bábut.
A két fiú sötétedésig gyakorolta a technikát. Miután az éjszaka beköszöntött, mesterük a két egymással szemben álló fiú felé nézett. Zionék lihegve támaszkodtak térdükön, ki voltak fáradva.
- Fiúk, még egy utolsó, aztán vége mára az edzésnek. – szólt az amegakurei tanár, majd átfonta karjait egymáson, s figyelte őket.
A két fiú kézpecsétekbe kezdett, majd a folyamatosan újratöltődő tócsákból egy közel két méteres cápát és piranhajt formáltak, melyet egymásnak ugrasztottak. Ugyan először a cápa harapott bele ellenfelének testébe, a piranha gyors rágásokkal kezdte a cápa nyakát felmorzsolni, míg végül a levegőben történő viaskodásuk mindkettő megszűnéséhez vezetett. Kaito és Zion a földre esett, kimerültek teljesen. Mister Kaméleon vállára kapta a két fiút és a sátorba vitte őket. Teát főzött, majd miután a fiúk visszanyerték erejük egy részét, hazasétáltak a városba, majd szétválva, elköszöntek. Zion igen későn ért haza, a család minden tagja már aludt. Apukája szerencsére gondoskodott élelemről a későn hazaérőnek, aki egy szempillantás alatt befalta a vacsoráját, majd lefürdött és szinte azonnal álomba merült.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 413

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Jan. 26 2017, 12:02

Az ötletes kivitelezésért kapsz egy képzeletbeli Hatakeféle pacsit. Legközelebb viszont fel kell tüntetni azt a staffot, aki engedélyezte a nagyobb szintű jutsu tanulását. Mivel ezt mi már megvitattuk ezért én engedélyt adok rá.

+8 Ch +1 Tjp hull reád az esőcseppekkel együtt.

Csak így tovább! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Csüt. Szept. 14 2017, 16:42

Tanulandó jutsu neve: Suiton: Senkou Hagami Kujo
A kézjelek után a ninja a talajvízből egy körülbelül bokáig érő tócsát hoz létre az ellenfél körül, úgy, hogy az teljesen a közepére kerüljön. Eztán a tócsából az áldozat körül cápa alakú víznyalábok csapnak fel, és megtámadják azt. Komoly sérüléseket okozhat a támadás
Magyar név: Villanó Őrlő Pusztítás
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Kos, Madár, Majom, Kutya, Kos
Chakraszint: 230
Használói: Hoshigaki Kisame



A magasabb szintű technika megtanulására Tobirama adott engedélyt.


Zion sebesen robogott át az esős város utcáján. Ugyan alig múlt dél, az eget betakarták a szürke esőfelhők, s mérhetetlenül ontották magukból az esőt. A fiút azonban koránt sem zavarta, hisz már hozzászokott ehhez az időjáráshoz. Mondhatni, egy amegakurei számára az eső jelenti az átlag időjárást, és különösen tekintenek az égre, ha a Napot látják. Talán tudják, hogy akkor…nincsenek biztonságban. Mióta az Isten elhagyta őket, megremegett a biztonságérzete a népnek. Ugyan az Angyal még mindig figyeli őket, már nem érzik azt az emberfeletti és félő hatalmat, mint eddig.
A fiatal fiú sietett, mert a vezetőség levélben kérette őt. Újabb szolgálatra hívják, amióta elhagyta az akadémiát. Lassan kezdte hiányolni az iskolapadot, az ebédszünetet, a barátokkal eltöltött délutánokat. Miután elismerték, s a falu hivatalos shinobijának léptették elő, nap, mint nap azon dolgozik, hogy jobbá tehesse az országát. Talán ilyen fontosságú küldetésre hívták most is.
Mikor a fiú belépett a terembe, Kaito és Mister Kaméleon már benn voltak. A csapat harmadik tagja úgy tűnt, betegség miatt nem fog eljönni ma, úgyhogy az asztal mögött ülő vezető, a kék hajú Angyal, Konan a dossziék közül olyat vett elő, ami közel sem megerőltető két személlyel sem. A vezető szépsége még mindig piros foltokat festett az ifjú genin arcára, elpirulását pedig Mister Kaméleon fél szeme is észrevette. Miután elhagyták a dossziéval együtt a termet, a mester tájékoztatta őket a feladatról.
- Egyszerű a feladat, a külvárosi negyedben szökött meg egy állat…Pocak. Egy cirkuszi kocsi szakadt le a karavánról, az állat pedig elkószált, valahova a határvidéki erdőség felé. Pocak, a cirkusz egyik fő attrakciója. A cirkusz igazgatója a város segítségét kérte az állat felkutatásában. Pocak…biztos valami akrobatamókus - neveti el magát a mester, mire a két fiú is felkacag. – Jól van fiúk, ezt ma befejezzük. Induljunk. – szólt a férfi, majd szemeinek kereszttüzével mind a két srácra nézett egyszerre, megfordult, s elindult a város főútján a külső gyűrű irányába.
A városon áthaladva a kis csapat hamar elérte a helyszínt. A cirkuszi sátrak és kocsik már a távolból látszódtak. Az eső úgy tűnt, elállt, mire elérték a város szélét. A Nap már közeledett a tengeren túli hegységek felé. Késő délutánra járt. Ahogy a kis csapat megérkezett a letelepülő cirkuszi kocsikhoz, számos alakot láttak. Hatalmas, kigyúrt férfiak, csinosabbnál csinosabb hölgyek és néhány bohóc is megfordult a környéken. A cirkusz igazgatója sebesen robogott, mikor meghallotta a shinobik érkezésének hírét.
- Hála az égnek, már azt hittem, semmibe veszik a kérésem. Segítsenek nekünk, Pocak nélkül nincs este, nincs fellépés.
- Kérhetnénk esetleg pontosabb leírást erről a… Pocakról? – teszi fel kérdéseit a mester, amíg a két ifjú a háta mögött állva figyelik a körülöttük lévőket. Egy szomorú bohóc sétált el mellettük, kezében piros léggömböket tartott. Szomorú volt, mely megrémítette a fiút. Egy szomorú bohóc olyan bizarrnak hatott Zion számára, mint egy szárnyát vesztett madár. A bohóc szomorúan emelte hatalmas cipőit a saras földön, leszegett piros orra pedig egyértelműen kimutatta fájdalmát.
- Nehogy már sírjon egy bohóc. Egy bohóc nem sírhat – jegyezte meg a fiatal shinobi.
- Nos..Pocak – kezdett bele az ismertetésbe az igazgató – A valaha élt legnagyobb medve. Ha két lábára áll, akkor közel három méter magas. Testsúlya közel kétszáz kiló. A világ legszelídebb barnamedvéje. A légynek sem tudna ártani.
Zion hamar kapja fel a fejét – Egy medve? Egy valód medve? Senpai, azt mondta mókust vadászunk.
- Pszt – csendesíti el mestere a fiút, majd tovább hallgatja a férfit.
- Pocak nagyon szereti az áfonyát. Ott van a kocsin több kilónyi áfonya. Ha Pocak nem eszik rendesen, akkor félek, rosszul viselné el a szervezete. A vihar rettentette meg őt, s egy villám majdhogynem a kocsijába csapott. Pocak nagyon megrémült és a közeli erdőbe iszkolt. Félek, hogy baja esik. Találják meg nekem Pocakot. Vigyenek áfonyát, amennyit csak akarnak, ha szükségük lenne rá.
Mister Kaméleon félrehívta a kocsiktól távolabb eső fákhoz a két fiút, majd összegezni kezdte a helyzetüket. Azt akarta, hogy a két fiú oldja meg az ügyet.
- Nos fiúk, mit tudunk eddig?
- Egy medvét kell megtalálnunk és visszacsalogatnunk a táborba.
- Mit tudunk a medvéről?
Hogy nagy – vágja rá Kaito
- És hogy szereti az áfonyát. Én is kapok? – kérdezi Zion.
- Na fiúk, a feladatunk, hogy csapdát állítsunk. A küldetés során megismertük a célpontot, így tudunk számolni az esetleges hátrányokkal. Például, hogy egy ekkora medve könnyedén kettéharap egy embert. Meg kell előznünk a problémát, s még azelőtt számolnunk kell bizonyos hátrányokkal, minthogy bekövetkeznének.
- Ezt most nem értem, mester.
- Érthetőbben, mivel tudjuk, hogy a medve sokkal nagyobb nálunk, és minden bizonnyal erősebb is, olyan stratégiát kell alkalmaznunk, amivel ezt a hátrányt a saját javunkra fordíthassuk. Ami nagy és erős, az általában lassú. Ez pedig nagyon nagy, így ha képesek vagyunk kifárasztani, akkor már könnyebben felülkerekedhetünk rajta és legyűrhetjük. Nem sétálhatunk vissza a medve hátán, de az sem lenne jó, ha kuaniokkal a hátában húznánk vissza. Ki kell ütnünk a medvét, de úgy, hogy ne sérüljön.
- Így már értem. – mosolyodott el a fiú.
- Mivel a küldetésünk könnyű, s a medve sem szökhet túlságosan messze Amegakure shinobiai elől, így van időnk egy kis edzésre is. Tanítani fogok nektek egy technikát, amivel talán a medvét is majd földre teríthetitek. A Suiton: Senkou Hagami Kujo, azaz a Villanó Őrlő Pusztítás technika épp azt a célt szolgálja, hogy megbénítsa, s kisebb, de számos sérülést okozzon bizonyos területen belül. Talán pont tökéletes ahhoz, hogy a medvét gyógyíthatatlan sérülések nélkül üthessük ki. A technika több fázisból áll. Először is a talajvizet a felszínre kell juttatnunk. Ez lesz a technika alapja, amiből majd a többi fázis táplálkozik. Ezt úgy érhetjük el, ha a chakrankat a földbe vezetjük, s a földben lévő talajvízzel keverjük, majd a felszínre juttatjuk. Mindenki alkosson egy nagyobb tócsát maga mellett.
Zion és barátja neki is kezdett azonnal a tigris pecsétjének felmutatásával, mely a suiton chakrajukat oldotta fel. Fiatal koruk ellenére, hála az amegakurei képzési rendszernek, fiatal koruk ellenére jól bántak a chakrajukkal. Ugyan Kaito a sima chakrajaval operált ügyesebben, míg Zion az elemi részét alkalmazta többször. A fiú csodálja a chakra, ilyesfajta gyönyörűségét. Vizet alkot a semmiből, azt pedig képes akár a saját képére is formázni. Zion valóságos csodálója a chakranak. Talán épp ezért ilyen tehetséges.
Miután a fiú feloldotta magában a suiton elemű chakraját, halmozni kezdte azt. A talpán keresztül indította a talaj felé, s érezte, ahogy vegyülni kezd a földben lévő vízzel. Érezte a duzzadó hatást, ahogy a chakraja segítségével megsokszorozza a felhasználható vizet, s egyre jobban terjesztheti szét a talajban. Végül, miután úgy érezte, kellőképp kiterjesztette a chakraját, s erős kötést alkotott a vízzel, lassú mozgatásával a felszínre kezdte emelni azt. A fiú erősen koncentrált, mire a sáros talaj még inkább ingoványosodni kezdett, ahogy az apró tócsa növekedni kezdett. A víz természetellenesen nőtte ki magát a talajból, s terült el.
- Otthoni medencének nem is lenne rossz – nevette el magát, majd várta a második fázist, miután Kaito is sikerrel koronázta az első kört.
- A második fázisban a vízzel fenntartott koncentráció segítségével ki kell szó szerint ragadnotok egy kis töredékét a víznek, s azt valamiféle formává alakítani. Van, aki kunaiok pengéjévé alakítja a vizet, de vannak, akik például cápa formájára mintázzák. Ez tartatok áll. Minél egyszerűbb a formája, annál könnyebb a létrehozása. Viszont az igazán maximalisták precízen is akarják megalkotni, gyakorolva ezzel a chakra manipuláció mesterségét, s szabad formát öntenek saját elképzeléseik szerint. Ha jól emlékszem Zion, te valami pontyot csináltál a múltkor a sátorban.
- Piranha volt… - szegte le az orrát a fiú.
- Akkor csak nem vicsorgott eléggé. Próbálj meg most a múltkorinál sokkal kisebbet, de többet belőle. Bár…belegondolva nem kellene a medvénket harapások tucatjaival visszavinni, úgyhogy maradjunk az egyszerű gömböknél. Ezek a gömbök lesznek a támadó eszközeink. Miután létrehoztuk a vizet az ellenfél körül, a benne úszkáló gömbökkel kell majd kiütnünk. Na gyerünk. Nincs sok időnk, még meg kell találnunk a medvét is. Kirakok egy nagyobb kupacot, hátha a szagra visszajön.
Amíg Mister Kaméleon bugyuta csapdáját építette, a két fiú nekiveselkedett, hogy a nagy nehezen egységgé formált vizüket apró darabokra törjék.
Zion a tócsa előtt állt, s erősen koncentrált. A tócsa létrehozása gyerekjáték volt számára, ám az, hogy egy egységgé formázott anyagot darabokra törjön, nem kis kihívást jelentett a számára. Megpróbálta félbetörni először az egészet, s a tócsába fektetett víz felét mozgatni kezdte, ám ennek következtében teljesen elvesztette a kontrollt az egységben tartás felett, s a víz szétfolyt. Sokkal kisebb porciókkal kell újrapróbálnia. Miután tócsája ismét összeállt, megpróbált átszellemülni a vízzé. Ezt még Mister kaméleon tanította neki, amikor feloldották a suiton elemet. A mestere elmondta, hogy az elem gyakran összeegyeztethető a jellemmel. A suiton eleműek árral sodrók, kik vad viharként is képesek tombolni. Könnyed mozgásúk felismerhető, még egy átlag shinobi számára is. Zionnak éreznie kellett a hullámzást, a folytonos mozgást, melyet a víz produkált. Eggyé kellett válnia a vízzel, hogy átérezhesse azt a lassú ringatózást, még ebben a medence méretű tócsában is. Zion chakrajara támaszkodott, mely a vízzel együtt sodródott lassan. Átadta magát a chakrajanak, hogy szinte vakon bízva érzékeiben, vezethesse őt. S ahogy tudata egyre jobban elmélyedt, érezni kezdte a lassú ringást, a lágy, hullámzó érzést. A suiton nem olyan elem, amiből ki lehet törni egy részt. Nem élettelen szikla, vagy kósza villám. A suiton elemmel sodródni kell. S a hullámokat meglovagolva kell előre törni. Mister Kaméleon a bizarr külseje ellenére bölcs mesternek számított, sokat tudott a chakraról. Zion emlékeiből táplálkozva próbálta átadni még inkább magát a víznek, hogy annak hullámaiba chakrat vezetve, lassú mozgásba kezdjen, s képes legyen bármikor szökőárrá alakítani az apró hullámot. Érezte, ahogy a chakraja hullámzik, ahogy sodródik, s lassan megértette a technika lényegét. Zion a hullámokba koncentrálta a chakrajanak egy részét, s magát a hullámokat alakította lassan át gömbökké. Lassan emelkedtek ki a sodrással együtt, majd mikor erejét vesztette, újból vízzé vált. Ám a chakra újabb hullámba jutva építette a következőt és a következőt. Ezek a gömbök alig érték el egy dió méretét, s talán az ötödik hullámzást alkotta meg a fiú, érezte, jó úton halad.
Megszakította a kapcsolatot, pihennie kellett. Társa is fáradni kezdett, így a két fiú leült a fák egy-egy ágára. A pihenő alatt a mester jobbnak érezte, ha nem mutatkoznak nyíltan a csapda körül. A két genin ivott és evett néhány falatot, majd fújtak egy nagyot. Mister Kaméleon egyesével elemezte az eddigi eredményeket. Megjegyezte Zion felismerését, s előre haladását társával szemben, aki csak a vége felé kezdte kapizsgálni a lényeget. A gyors pihenő után a két fiú folytatta az edzést.
Zion újból megalkotta a tócsáját, majd lassú, alig észrevehető hullámzást indított benne. A lassan sodródó chakraja megzavarta a víz sima tükrét, s a lassú mozgáson gyorsítani kezdett. Ugyan örvénynek még csak viccből sem csúfolható forgataga mégis mozogni látszott. A tócsa könnyed mozgással áramlott körkörösen. Miután elérte a tökéletes keringetést, a chakrajat leválasztva néhány hullámba sűrítette össze. A chakra behatására a hullám növekedni kezdett, s egyre csak szélesedett. A vastag hullám uszonyként tört elő a vízből, majd süllyedt vissza. A chakra azonban nem veszett el. A sodrásba visszakerülve újabb hullámot keresett, amit még nagyobbra növeszthet. Zion megértette, hogy nem kell mindig chakrat vezetnie a technikába, hanem elég, ha csak a forgatásra összpontosít, s lényegében kifogyhatatlan mennyiségben lesz képes hullámokat duzzasztani. Ezen felismerése megkönnyítette helyzetét, s egyre vadabb és nagyobb hullámokat emelt ki a víz felszínéből. Mintha tenyérnyi méretű uszonyokkal lenne tele a víz. Egy vad cápa kolónia, makettben. Az uszonyok azonban nem hordoztak magukkal testet. Az csupán most jön.
Zion újból koncentrálni kezdett, s a vízben forgó chakraval ismételten alakítani kezdett a hullámzáson. A kiemelkedő, pengeszerű uszony zsugorodni kezdett, s a hullám tövében dagadni kezdett. Mintha valamiféle groteszk test formálódott meg a vízből. Hatalmas, dagadt fej, végtagokkal híján volt, leginkább csak uszonyszerű nyúlványok alakultak ki. Apró, szinte felismerhetetlen szemek, s a fél objektumot eltakaró vicsor. Zion piranhaja gyenge utánzata csupán a Piranha Bomba technikában megalkototthoz képest, most nem ez a fő. A lényeg, hogy az apró gömbök valamilyen szinten hasonlítsanak a halra. A genin gyakorolni kezdte a hullámból való megalkotásukat, kitörésüket, majd a feloldás után szétesett test újjáépítését. A víznyalábok egyre jobban kezdtek hasonlítani a groteszk halra. Fogakkal teli szájuk egyre nagyobbra nőtt, ahogy a fiú egyre több figyelmet fektetett bele a chakra formázásába. A nyalábhalak egyre jobban tűntek piranhanak, mintsem sima gömbszerű víznek. A ragadozók egyre többször emelkedhettek ki a miniatürizált tengerükből. Az aprócska bestiák valódi viharként tomboltak a víz belsejében.
Mister Kaméleon, a nála lévő tekercsek egyikéből néhány nagyobb fadarabot idézett elő. Talán a kawarimi miatt lehettek nála, vagy csak hóbortból, nem tudni. Azon mesterek egyike volt, akinél mindig volt valami eszköz az edzésre. Mister Kaméleon ilyen tanár volt.
A fiúk feladata, hogy létrehozzák a tócsát a fa körül, s lehetőség szerint a legtöbb sebzést bevinni. A két rönk ott állt a saras talajon a fák takarásában, mikor a két fiú belekezdett a gyakorlásba.
Zion rönkje alatt emelkedni kezdett a saras víz, s az imént látott természetellenes kibuggyanása után hamar kavarogni kezdett. Hamarosan ki is bukkant az uszony, majd megformálódott a piranha. A hal apró teste ellenére nagyot csapott a fa kérgének, ám komolyabb sérülést nem volt képes bevinni. A kavargó vízben a chakra újabb és újabb hullámokat kezdett generálni, melyek immáron erősebben csapódtak neki a fának. Volt, hogy egyszerre két hullám is találatot ért el. A fa a csapódástól kigurult a víz területéről.
- Hé ez nem ér! – mondta Zion.
- Hát igen. A neheze a technikának, hogy a csapásokkal ne csak sértsük az áldozatot, hanem benn is tartsuk a hatókörben. Ha az áldozat kijut, akkor újból neki kell állni a létrehozásának.
- Hát jókor szól – fordult vissza a fiú, majd újból megalkotta a kis tócsát. A hullámok ismét sodródni kezdtek a fa körül, de még vártak. Zion koncentrálni kezdett, próbált olyan hullámokat meglovagolni, amelyek a fa két oldalán úsznak. Egyszerre kell elölről és hátulról támadni, hogy mindig egy helyen tarthassa. Valamint figyelnie kell arra is, hogy a csapások ugyanolyan mértékűek legyenek. Ez nehezebb, mint ahogy a fiú gondolta. Így hát az ifjú genin még várt egy kicsit, koncentrált, s megpróbált két hullámot irányítás alá vonni. A két ék sebesen úszott a vízben, a fiú megpróbálta megteremteni az egységes távolságot. Ha a fa egy élőlény lenne, most biztos telerakná a gatyát, ahogy maga alá nézne, s látná, hogy két halszerű lény úszkál körülötte, egyikük mindig takarásban. De a fa nem mozdult. A halak szinte egyszerre ugrott ki a vízből, s fejükkel nekicsapódtak a fának. A fa megrezzent, ám mivel nem tudott egyik irányba sem elgurulni, egy helyben maradt. A halak eltűntek a vízben, s hamarosan újak születtek. A ragadozók ismét körbevették az áldozatot, s fejükkel csapódva a testüknek próbáltak fájdalmat okozni. Zion tavában egyre több piranha jött létre, melyek immáron nem kettő, hanem négy irányból ugrottak egyszerre. A sokszori próbálkozások sikertelensége után úgy tűnt, végleg ráérzett az ifjú amegakurei genin, s halait egyre precízebben úsztatta a megtöredező fatörzs körül.
Mély morgás hangjára lettek figyelmesek a bokrok mögül. Abbahagyták az edzést, s halkan lopóztak a bokrok közé, hogy felmérhessék a hang forrását.
- Hű, ez tényleg nagy medve – suttogta Zion társának.
A bokrok mögött az áfonyakupac mellett egy hatalmas testű medve ült, s két manccsal zabálta a kihelyezett élelmet. A fejét a magasba emelte, mikor orrát idegen szag csapta meg. Hatalmas fejét a bokor felé fordította. Mister Kaméleon és Kaito hátrálni kezdtek, Zion azonban nem vette észre.
- Úgyis azt mondta az igazgató, hogy a légynek sem ártana. – ágaskodott ki a fiú a bokrok közül, majd felemelve két kezét előre lépett a medve felé. A hatalmas emlős fújtatni kezdett, s megszólaltatta mélyen morduló hangját.
- Gyere ide Pocak. Nem bántalak. – szólt a fiú, mire a medve hatalmas bömböléssel rontott neki a fiúnak. Zion szemei kikerekedtek, amikor feleszmélt helyzetére. Lesokkolódott, s a földbe gyökerezett a lába. Mister Kaméleon ragadta el az utolsó pillanatban a felé ugró medve elől. A mester egy fára ugrott kezében a fiúval, majd letette egy vastagabb ágon.
- Köszi mester – lihegte a fiú, majd egy mély fújással átgondolta a küldetést. Ha a medve nem adja magát, akkor el kell fogni. Miközben a fiú gondolataival volt elfoglalva Kaito támadt frontálisan a medvének, s próbálta egy rúgással a földre teríteni. Ennek eredménye az lett, hogy a medve a mancsát használva nem csak hárítani tudta az érkező harminc kilences lábú rúgást, hanem még el is sodorta a fiút, s jó néhány méterrel taszította el magától. Zion a fákon át kerülte meg a medvét, s a táborukban lévő áfonyás dobozért nyúlt. Visszatérve lehajította a földre, ő maga pedig a fa tetejére állt. Kaito is odébb vonult az egyik fa takarásába. A medve azonban nem dőlt be a csapdának. Inkább a fiút takaró fa törzse elé ment, s hatalmas mancsaival akarta lezárni a shinobit az ágakról. A fa törzse remegni kezdett, Zionnak ügyelnie kellett, hogy ne essen le. Úgy tűnt, a medve nem akar feljebb mászni, inkább megvárja, amíg az ebéd lepottyan elé.
Zion, miután képes volt megtartani magát a fa ágán, koncentrálni kezdett. Szerencséjére a talaj még mindig kellőképp vizes volt ahhoz, hogy kevés chakraval is létrehozhassa az imént tanult technikát. Ugyan a tócsa nem volt épp oly tökéletesen kör alakú, mint a gyakorlásnál, talán efelett szemet hunyhat most. A tócsa vize zavarossá vált, miközben a medve taposni kezdett benne. Mégsem tudták a mancsok megzavarni a sodródó áramlatokat. A hullámok kiemelkedni látszottak a vízből, majd az első hátba csapta a medvét. Mivel az állat a fa tövében állt, így a fiúnak elég volt egy irányból koncentrálni a támadását. Újabb és újabb hullám csapódott neki a vastag bundának, melyeket immáron az emlős is megérzett. A medve fordulni akart, de a testét érő ütések nehezítették a mozgásában. Felbőszült hanggal brummogott, miközben mancsával takarni akarta a fejét. A lövedékek egyre jobban ütötték neki a fa törzsének.
- Kaito, most! – szólalt meg Zion, mire társa leugrott a szemközti fáról, s sebesen indult, hogy újból megpróbálja fejbe rúgni azt. A medve nem volt képes reagálni oly gyorsasággal, mint az előző alkalommal, ugyanis a víznyalábok folyamatosan csapkodták a testét. Épp, hogy hatalmas fejét el tudta fordítani, amikor a Dinamikus Belépővel száguldó Kaito arcon rúgta azt. A medve vizesen, megverten terült el a tócsába.
- Ez az!
- Sikerült, Zion – mosolyodott el a két fiú. Mesterük előlépett a bokrok közül, majd elégedetten csapta össze két kezét.
- Szép munka volt, fiúk. Igazi csapatmunka! – mosolyodott el, miközben két szemével együttesen nézte a fiúkat. Az állat száját megkötözve, köteleket aggattak rá, s visszatértek vele a cirkuszig. Az igazgató elégedetten sétált a kapuhoz, két kezét barátiasan széttárva, ám mikor meglátta a megvert medvét, szemei kigubbadtak.
- Ez nem Pocak, maguk ütődöttek. Idehoznak nekem valami vad medvét? Egy vadállatot?!
A férfi kiakadása közben megmozdultak a kapu mögötti bokrok, s egy gigászi méretű bestia sétált lassan vissza négykézláb. Bundája talán egy fél ágy méretével egyezett meg, s négylábon magasabb volt Zionnál is. Mikor a hatalmas teremtmény lassan elkullogott a kapunál álló csapat felé, az igazgató ellökve mindenkit maga mellőt rontott rá az állatra.
- Pocak. Hát megvagy Pocak. – ölelte, vagyis próbálta átölelni az állat nyakát. – Még egyszer ne kóborolj el.
Miután az összegyűlt bohóc és kondis csapat az igazgatóval és Pocakkal a rettenetesen nagy medvével visszatértek a kapun belülre, az Igazgató Mister Kaméleon felé fordult, s váltottak néhány szót. A mester fejet hajtott, majd visszatért a két fiúhoz.
- Az igazgató azt mondta, ugyan nem a rendes medvét hoztuk neki vissza, de mivel meglett az állat, hála az általunk kiszórt áfonyának, adott három belépőt az esti fellépésre.
A két fiú örült a hírnek, talán egyszer voltak eddig cirkuszba. Zion is örült, hogy aznap este látta, ahogy a bohócok vidám mosollyal meghintett előadásukkal előhozta a sírógörcsöt is mindenkiből, aki este megjelent. Végül az est fénypontjaként fellépett Pocak, a zsonglőr medve, kinek termete a medvék családjának legnagyobb élő példánya. Az este vidáman telt el, s mikor a több, mint másfél órás előadásnak vége lett, a két fiú a kapuban még megállt. Egy bohóc sétált feléjük, az, amelyiket Zion látott korábban. Egy piros léggömböt adott át nekik. A két fiú megköszönte a lufit, majd egyetlen dologra gondolva összenéztek.
- Héliuuuum!
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 413

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szomb. Szept. 16 2017, 11:43

Üdv!

Valamiféle epikus ütközetet, vagy vérgőzös bosszúhadjáratot vártam, ismerve a multijaidat, erre egy Pocak nevű cirkuszi zsonglőr medvét kerestek. Hát mindent vártam, csak ezt nem. Very Happy De ez ettől még nem jelenti azt, hogy az élmény rossz, sőt, kifejezetten tetszett! Jó volt tőled valami humoros, könnyed hangvételű történetet olvasni. Szórakoztató, bohókás, és poénos volt, a
technikaleírás ugyan nem volt túl terjedelmes, de a lényeg benne volt, szóval elfogadom.

A technikát felírhatod az adatlapodra, azonfelül pedig +5 ch üti a markod.

- Kaguya
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Kowarii Zion on Kedd Feb. 20 2018, 17:05

Démonikus Illúzió: Duplázott Hamis Terület Jutsu // Magen: Nijū Kokoni Arazu no Jutsu
Hatás: látás, hallás, tapintás
Leírás: Mivel a Hamis Terület egy statikus technika, a használó az áldozatai megfigyelésével képes lehet kiszűrni, ha azok észreveszik annak hatását, így képes egy megváltoztatott helyzetet előállítani arra az esetre, ha felfednék a technikát. A jutsu nehézsége az időzítésben rejlik, azonban ha sikeres, az első Hamis Terület alól kikerülő áldozat a genjutsu feloldásakor már a második alá kerül.
Példa: Az előző példában alkotott illúzió felfedésekor a használó egy olyannal ejtheti csapdába az áldozatait, amiben csak az ő rejteke marad változatlanul illúzió, míg a terep másik oldalán előtűnik egy kunyhó, vagy egyéb figyelemelterelő részlet.
Chakraszint: 250
Besorolás: C



Időbeli elhelyezés: A csatornában végzett küldetés másnapján, a cirkusz előtt.
...

- Menő senpai! Árulja el, hova megyünk.
- Hamarosan megtudod Zion.
- Hjaaaaj. Ezt mondja már két órája. Naaa, Menő senpai, mondja el.
- Jól van – lassítja le Kama a tempót. Zion mestere végül megáll, majd szembefordul tanítványával. – Tudod e Zion, mi az a bordélyház?
- Bordély…bordély…az a ház, ahol a férfiak hajat vágatnak? Mégis mit kell ott tennünk? Borotvákat tisztítani? Miért nem valami komoly feladatra küldtek minket, Kama senpai?
- Nem Zion, amire te gondolsz, az a borbély. A bordélyház kicsit más, de…talán akkor nem is baj, ha nem tudod. Majd talán bevezetlek egy két titokba, ha odaértünk. A vezetőség felkért, hogy egy bizonyos Mugashi úrral találkozzunk, s visszakísérjük az iroda ajtajáig. Mugashi úr befolyásos ember, fontos üzletember, így feladatba adták, hogy kísérjük őt el a városig. Fontos, hogy ott legyen egy találkozón.
- Áh, értem. Akkor csak oda kell mennünk, találkozunk ezzel a Mugashival és visszajövünk. Nem túl nehéz, de legalább nem borotvákat kell tisztítani vagy hajat söpörni. Mikor vagyunk ott?
- Hjaj, hamarosan
Kis hősünk mestere oldalán haladt a házsorok tetején. Ugyan már elhagyták a főváros belső gyűrűjét, a külváros sorházai sem számítottak letarolt rétnek, amelyen egyszerű lehet az áthaladás. Azonban az olyanok, mint Zion, aki az egész gyerekkorát úgy élte meg, hogy a város volt a játszótere, nem okozhatott gondot átugrani egy-egy tető felett, vagy épp vékony szárítóköteleken egyensúlyozva továbbhaladni. Amegakure sűrű metropolisza valóban játszótérnek hathatott az épületein ugráló shinobik láttán. Az Eső országában nevelkedettek általában egyszerűbben veszik az akadálypályákat, s a gyors rögtönzés és útirány tervezése is fejlettebb. Zion csoportja gyakran ment ki a városba, hogy megtanuljanak shinobi módjára közlekedni, s feltérképezve megismerni a város minden utcáját. Egy shinobi, ha eltéved saját országába, az igen csak nagy hátrányba juttathatja. Amegakure pedig nem gyengéket nevelt. Minden egyes shinobija úgy ismeri a város hálózatát, akár csak a tenyerét. Így volt ezzel Menő senpai és Zion is. Habár vörös hajú hősünk nem ismerte annyira a külső gyűrűt, mint mestere, képességeinek köszönhetően képes volt tartani az iramot.
A felhőkarcolók lassan eltünedeztek, s ezáltal az eső is jóval intenzívebbnek hatott a tetőkön haladóknak. Habár születésüktől fogva szoktatva vannak a szinte állandó esőzésnek, voltak, akik sohasem tudták elviselni, ha esik. Zion szerencsére jóban volt a vízzel, tanárai mindig azt hangoztatták, amióta feloldotta a suiton elemét, hogy az eső az egyik leghűségesebb társa lesz az idők során. Az állandó utánpótlásként szolgáló víz nagy fegyvere lehet a suiton beállítottságú fiúnak. Éppen ezért Zion még inkább örült, ha esett, valamiért biztonságérzetet adott a számára.

- Látod azt a birtokot, Zion?
- A nagy üvegburásokat?
- Igen. Az Mugashi birtoka.
- Mik azok üvegek ott, Kama senpai?
- Valószínűleg a fürdőit fedte le. Nem tudom, majd talán körbevezetnek minket. Na menjünk, ne várakoztassuk meg Mugashit, főleg ne a vezetőséget.
A két shinobi elérte hát a nemes birtokának kapuját. A hatalmas, vörös Torii egy duplaszárnyú ajtó kereteként szolgált, melyet négy fegyveres őr védett. A kapu két szárnyára volt felfestve a Mugashi család címere, egy sminkelt arcú nő. Bizarrul nézett ki, mikor a kapu megnyílt, a nő feje pedig kettényílt, Zion el is mosolyodott a látványtól. Az őrök, miután alaposan megvizsgálták a két shinobi levelét, beengedték őket a birtokra, kettő körülük pedig bekísérte őket. Hosszas szerpentinszerű úton haladtak, melynek két oldalán különböző bokrok álltak. Az elején egyszerűbb csemeték, ám ahogy egyre csak haladtak, Zion egyre több olyan bokrot vélt felfedezni, melyek igen csak hasonlítottak egy-egy általa ismert női vonalra. Arcok, mellek, combok…talán az összes bokor valamit jelenthet, csupán ő maga nem ismerte még a jelentésüket. Bárki is faragta ezeket a bokrokat, igazi mesterember lehetett. Az egész alakos női bokrok oly valóságosnak hatottak, Zion észrevette Kama senpai csillámló és perverz tekintetét. Ez az ember hihetetlen…egy bokorra is beindul…ha az asszonya megtudná ezt.
A szoborparkként funkcionáló bokros út végül újabb torrihoz vezette őket, mely újabb kaput jelentett, immáron egy épület kapuját. Miután beléptek, otthonos és kellemes környezet fogadta őket. Egy hatalmas hallba léptek be, ahol kanapék, székek és asztalok sorakoztak. Bárpult húzódott a hall szélén, amelyen poharak és üvegek egész hadai sorakoztak.
- Mugashi úr hamarosan megérkezik, addig kérem a hallban várják meg őt. Ajánlhatom szíves figyelmükbe némi száraz és…elegánsabb ruha cseréjét, amíg itt tartózkodnak. – a hosszú bajszos férfi kellőképp sznob megjelenése kiváltotta a hányingert a két shinobiban, ám mivel egy nemes birtokára léptek be, ajánlatos volt elfogadni és együtt működni a ház szabályaival. Mr. Harcsa, ahogy Zion elnevezte őt, a magasba emelt orra elé emelte két, fehér kesztyűbe húzott kezét, majd tapsolt két kisebbet. Hirtelen két bájos hölgyemény lépett elő. Díszes, elegáns kimonót viseltek, hosszú hajukba és gyönyörű arcukba Kama senpai egy másodperc alatt beleszeretett.
- Mester, nem azért vagyunk itt, hogy nőket nézegessen. Gyerünk öltözni – tolná maga előtt a vörös hajú shinobi a mesterét, kinek már patakokban kezdett folyni a vér az orrából.   
Zion és kama senpai hamar levedlette magáról a vizes ruházatát, s ha nem is túl szép, legalábbis a számukra nem igazán, legalább kényelmes és meleg kimonókat öltöttek fel. Mikor az átöltözéssel megvoltak, visszasétáltak a hall, várakozónak felszerelt térségében.
- Áh, meg is érkezett Mugashi úr. – mosolyodott el a bajszos férfi, majd az eddig plafonig lógó orrát egészen a földig tolta egy mély meghajlás közepette. Mikor Zion és Kama senpai hátat fordított Mr. Harcsának, észrevették az összesen hat bombázó hölgy konvojából előre lépő férfit.
Mugashi úr magas volt, talán két méternél is magasabb. Bőre barna volt, egészen biztos, hogy nem Amegakure felhős tájain szerezte, sokkalta inkább tűnt a Villámok országának térségéből. Csupasz testét kimonó takarta, melynek ujjain és a köldökéig kigombolt vonulaton szőr húzódott. Vastag állatbunda. Az arany színű kimonóból kilógó izmos, és durván szőrös mellkasán nyakékek, arany nyakékek díszelegtek. A férfi napszemüveget viselt, szájából vastag szivar lógott ki. Fekete haja hosszas és ugyan lewaxolt, még így is láthatóan göndör tincsekben lógott hátra a nyaka mentén.
- Széép jó estét az uraknak. – emelte fel két kezét, miközben széles mosollyal köszöntötte a shinobikat. Egyik kezében poharat tartott, benne valamiféle folyadékkal és jéggel, míg a másikkal a szájában lógó szivarért nyúlt. Miután kihúzta fogai közül a vastag dohányterméket, sűrű füstöt fújt maga elé.
- Kissé korán érkeztek, még nem igazán készültem el. Van még egy kis elintéznivalóm, ám holnap reggel indulhatunk is. Addig kééérem…legyenek a vendégeim. Shiri, Mune, mutassák meg az uraknak a szobáikat. Reggel pedig vigyenek valami ételt, amit kívánnak. Önök meg vegyenek egy fürdőt, meg egy lányt. Hé kölyök, te voltál már nővel?
- Öhm… Én? – tette fel Zion kérdését félénken.
- Hát a mestereden látszik, hogy igen, de hogy nem volt elég neki. De te…voltál e? Ezek szerint nem. És akarsz? Háh. Na majd eldöntöd. Érezzék magukat otthon, a reggeli viszontlátásra – Mugashi hátat fordítana a kis csapatnak, s női kíséretében elhagyná a hallt. Shiri és Mune, a két igen dekoratív hölgyemény kíséretében pedig Zionék elindultak felkeresni a lakosztályukat.
- Ha bármi óhajuk lenne, a rendelkezésükre állunk – mosolyodik el Mune és behajtja maga mögött az ajtót.
- Hát Zion…úgy tűnik, akad egy kis idő a pihenésre.
- Mester. Ugye nem fogunk egész este ülni, tanítson akkor addig valamit.
- Ugyan már Zion…élvezzük ki egy kicsit a pihenést. Nem minden nap jut el az ember egy efféle helyre. Habár… tudod mit… - simogatja ujjaival állának széleit mestere, miközben valamin nagyon gondolkodik – Megtaníthatok neked egy technikát, ami igen hasznos lehet egy esetleges kémkedés során. Gyere, menjünk a fürdőbe, megmutatom, miről beszélek.
Miközben a mester és vörös hajú tanítványa elindult a díszesen felszerelt hálókörletükből, a hosszas folyosókon való haladás közben Kama senpai ismertette is a technikát.
- Egy illúziótechnika, mely inkább területre ható képesség, mintsem magára az emberre összpontosít. Képesek lehetünk egy adott területet lefedni a chakrankkal és azt afféleképp formálhatjuk, ahogy csak szeretnénk. Például ha egy tisztáson vagy, egy erdős rész szélén, és látod az ellenfeled, kiterjesztve a chakrad képes lehetsz néhány illúziófát vagy bokrot magad köré építened, amivel eltakarhatod a megfigyelés idejére.
- De ha bemászok egy bokorba, akkor én sem látok ki. Nem egészen értem mester.
- A bokrot csupán az elméd alkotja, és csak az látja, aki áldozatul esik. Ha beértünk a fürdőbe, majd megérted. - Végül megállnak a férfiak fürdője előtt, Kama senpai pedig előre megy. Zion feladatául kapta, hogy fél perc elteltével menjen mestere után és keresse meg őt. A fürdő jelenleg üres volt, így a fiú nem érezte nehéznek a feladatot. Miután tisztességesen elszámolt harmincig, jó, huszonnyolcnál már, belépett, s körbetekintett. Egy közel ötven négyzetméteres medence fogadta őt, körülölelve sötétbarna bútorzattal és törölközőkkel, valamint öltözéshez alkalmas bambusz paravánok. Azonban a helyiség üres volt, sehol sem látta Kama senpait. Miután körbesétálta egyszer az egész bútorzatot, s visszaért a bejáratig, megvakarta a fejét.
- Zion, nem vettél észre? Pedig itt voltam. – hallja mesterének hangját. Nem tudja beazonosítani a forrását, ugyanis olyan volt, mintha mesterének hangja egyszerre mindenhonnan érkezne. Körbevette őt a hang. Zion megfordult tengelye körül, mégsem látta Kama senpait.
- Hol van mester? – kérdezte a fiú.
- Látod kölyök. Erről beszéltem. Körbementél úgy a termen, hogy nem vettél észre, annak ellenére, hogy előttem sétáltál el. Hogy hogyan hoztam létre? Kiterjesztettem a chakramat a környezetemre, majd aktiváltam, amikor a hatósugarába értél. Ugyan neked nem volt időd felmérni egész pontosan a helyszínt, nekem a fél perc elegendő volt ahhoz, hogy elrejtőzhessek. Sétálj még egy kört, azonban lassabban.
Zion elindult hát ismét a medencét körülölelő ülőgarnitúrák mentén. Ismét betekintett mögéjük, valamint a bambusz paravánok mögé. Mikor az egyik mögé ért volna, csobbanás hangját hallotta. Szemei a medence irányába fordult, ám semmit sem látott. Közelebb lépett, s megvizsgálta a tiszta vizet, hátha odalenn rejtőzik Kama senpai. Hirtelen valaki a talpával a fiút seggbe rúgja, aki beleesik a vízbe. Miután Zion kievickélte magát, ismét csak csalódnia kellett szemeiben.
- Hm…Látod, milyen könnyen el lehet terelni valakinek a figyelmét, ha ismerjük már a környezetünket? Az érzékekkel való játszadozás nagyon erős kártya az ember kezében. Elég volt becsapnom a füledet, s máris eltereltem a figyelmed. Csobbanást hallottál, de még csak kis karikák sem úsztak a víz felszínén. Nézd meg, a csobbanásod óta még mindig gyűrűzik a víz felszíne. Ne engedd magad becsapni Zion. Gyere vissza a paravánhoz és nézz ismét mögé.
Zion ugyan kissé félve, de engedelmeskedett a hangnak, ám mikor a bambuszlemezek mögé lépett, még most sem látta mesterét. Zion agyán egy gondolat suhant át, mire kezét maga elé emelte, s megérintette a paraván felszínét. Keze átsiklott rajta, s amint végighúzta, feloldotta az illúziót Kama senpai körül, s ezzel jó néhány paraván tűnt el, a mester helyén lévővel együtt.
- Érted már, kölyök?
- Azt hiszem. Ez a paraván tehát sohasem volt itt?
- De nem ám. Egy kettő volt csupán benn, ám mivel ezt te nem tudhattad, nem gyanakodhattál volna rájuk, elvégre mögé néztél mindegyiknek. Amíg a technika aktív, azt a látszatot keltheted, hogy a területen nincs semmiféle gyanús. Ha elsőre megfogtad volna a paravánt, feloldottad volna a genjutsut. Ám mivel nem találtál semmi különöset benne, továbbhaladtál, nekem pedig még több időt adtál ahhoz, hogy felmérhessem a helyszínt, és megfigyelhesselek téged, végül tőrbe csaljalak…és jól seggbe rúgjalak.
- Értem mester. Akkor, először is a chakramat kell kiterjeszteni az adott területre
- Nem, előbb fel kell mérned a területet. Hány szekrényt látsz?
- Kettő meg ott is kettő meg
- Kétszer jártad körbe és nem tudod, hány szerkény mellett haladtál el?
- Nyolcat számoltam, csak megvizsgáltam, hogy azok valódiak e.
- Valódiak, csak a bambuszfalakkal szórakoztam. Figyeld meg alaposan a környezeted, s próbáld meg a saját lehetőségeid szerint megalkotni a torz valóságot. Ha jobban koncentrálsz, ki is cserélhetsz, vagy akár mozgathatsz tárgyakat, ha elég hiteles. Na most, hogy felmérted a helyiséget, képzeld el, hogy az ellenfél hamarosan bejön azon az ajtón, ahol mi. A feladatod, hogy megfigyeld őt. Hova rejtőznél, s mit használnál fel ehhez?
- Mindenképp olyat, amiből sok van, és nem beleillik a környezetbe. Például a szekrény. Ha nem így helyezkednének, hanem például…hogy is volt, mester? A chakramat kiterjesztem a helyszínre, és akkor aki belép, azt látja, amit én láttatni akarok vele?
- Valahogy így, igen.
Vörös hajú hősünk lehunyta szemeit, s elkezdte kiterjeszteni a lakás méretű helyiség falai között a chakraját.
- Nem kell az egész fürdőt lefedned, válassz ki egy sarkot és ott próbáld meg.
- Értettem, Kama senpai. – válaszolt a fiú. Zion odabattyogott az ajtóhoz legközelebbi sarokba, miközben alaposan végigmérte a barna szekrénysort. Az ülőgarnitúra látszólag egyszerűbb mintát kapott, talán maga a faanyaga, ami értékes lehet. Ez azonban nem számít most. Zion megállt a sarokban, majd megpróbálta kiterjeszteni ismét a chakraját. Kellő időt töltött vele, nem sietett, nem volt az a kapkodós fajta. Édesanyja megtanította lassan enni a levest, nem pedig az arcába öntve beszürcsölni az egészet. Hosszas lecke volt, azonban azóta semmivel sem siet, hanem megfontoltan és kellőképp lassan végez el mindent.
Zion lehunyta szemét, általában a genjutsukat sokkal könnyebben képzeli el, amikor lehunyja szemeit. Elképzelte, ahogy a szekrények nem a medence körül helyezkednek el, hanem egymásra pakolva állnak a bejárat sarkainál. Elméje lassan mozgatta meg a hosszas bútort, miközben agya erőlködött a szellemi megpróbáltatás során. Szerencsére a fiú nem szenvedett hiányt a fantáziát tekintve. Néhol lesett, hogy a szekrény pontos mását alkothassa meg, s miközben a chakraja egyre inkább belengte a sarkot, s halad a víz felé, úgy készítette el a tervrajzát saját elméjében. Közel fél órán belül a terem fele a fiú chakrajaban úszott. Az a fele, mely közelebb volt az ajtóhoz. Kama senpai idő közben magára hagyta a fiút, hogy legyen ideje átvariálni a szobának egy adott térségét. Zion, elméjében lassan lakberendezte a fürdőt. A szekrényhez hasonló bútort alkotott meg képzeletével, s  az ajtó két oldalán húzódó fal sarkaiba helyezte, mégpedig egymásra. A szekrények így nem ülő céllal voltak csupán, hanem díszként is. Miután lassan az utolsó, két méteres szekrény is a helyére került, felkérte Kama senpait, hogy jöjjön be. Miután Menő senpai belépett a chakraval átitatott térségbe, körbetekintett, majd elmosolyodott.
- Nem is rossz, belepasszol a környezetbe, még talán stílusosabbá is teszi. De mondd csak Zion, ezek a szekrények valóban azokról lettek lemásolva? Csak mert elég furcsán néz ki a sok ülőgarnitúra egymás hegyén, hátán. Na, majd rajzolok egy szekrényt neked, ha még nem láttál – nevette el magát a mester. – Na de kezdetnek nem rossz. Hiteles a falon húzódó polc. Most próbáljuk meg egy másik sarokban, valami mással. Például a bambuszfallal. Vizsgáld meg alaposan a tárgyat, nézd meg a felépítését, és azután képes lehetsz újabb másolatokkal eltakarni magad.
Zion engedelmeskedve mesterének, továbbhaladt a tőle balra lévő sarok felé. Idő közben magához vette a takaróként funkcionáló paravánt, majd tüzetesebben átvizsgálta. A földre állította, majd koncentrálni kezdett ismét. A chakraját ezúttal újabb sarokra koncentrálta, melyet most is az ajtóig terjesztette ki. Az áldozat a belépés pillanatában képes felmérni a környezetet, és elég furcsa lenne, ha a medence szélén sétálva hirtelen megjelenne egy rakat bambuszfal. Úgy kell intéznie, hogy az áldozat lehetőleg ne ismerje a környezetét, akkor biztos sikerrel járhat az illúzió. Mivel Kama senpai már ismeri a helyet, csupán annyit kell elérnie, hogy megtévessze őt. A bambusz mellé jobb oldalra ült, majd koncentrálni kezdett. Újabb bambuszfalakat alkotott elméjében, melyek az eredetihez csatlakoztak. A háromoldalú bambuszfal körbevette a sarkot, jobb oldalán pedig teljesen elzárta azt. Az illúziófal lassan épült, de annál precízebben. Zion figyelt a kapcsolódások megfelelő elkészítésére, ne lógjanak a levegőben az elemek. Ő maga középen foglalt helyet, s úgy alakította ki, hogy ha Kama senpai be is akar nézni mögé, a valódi lemez kerüljön a keze ügyébe. Miután egy közel húsz percet eltöltött az illúzió megalkotásával, behívatta ismét mesterét. A mesternek hamar feltűnt a bambuszfal, ám egy lazább fejbiccentéssel jelezte, hogy ismét szép munkát végzett a fiú.
- Egész jól haladsz. Ha megvan az illúziód, fenn is kell tartanod, nem fedheted fel a jelenléted, még ha olyan dolgokat is látsz, amilyeneket nem akarsz. Némán kell tűrnöd, még akkor is ha… - mondja Kama senpai, miközben lassan besétál az elhúzott bambuszfal mellett. Újabb biccentéssel jelzi az eredeti tárgy felhasználásának jó ötletét, majd két kezével megfogja a törölközőjét, hátat fordít a falnak, és letolja a törölközőjét. A fenekét pedig megrázza kicsit a középső fal előtt, majd egy egészségeset szellent oda.
Az illúzió megszűnik, Zion pedig köhögve csúszik hátra a két kezén és lábán.
- Fúj, Menő senpai, maga tényleg az orrom alá fingott?
- Erről beszélek Zion. Mivel jelenleg egy fürdőben vagyunk, nem kizárt, hogy csupasz seggeket kell nézned, akár perceken át, s megfigyelni, valamint némán tűrni mindent, amit ez idő alatt átélsz. Az egy dolog, hogy te alakítod az adott környezetet, de neked is alkalmazkodnod kell a környezethez. Ha egy fürdőben rejtőzöl el, ne csodálkozz, ha valaki a szőrös seggét az orrodba nyomja majd. De a bambuszfallal már egész jól bántál. Ne enged magad kizökkenteni.
Zion újabb próbálkozást tett, immáron a bambuszfalat használva. Ugyan Kama senpait nem tudta megvezetni, ám a próbálkozások során egyre többször nehezítette meg a mester dolgát. Vagy további három próbálkozás után pihenőt tartottak, s belemélyültek kissé a forró vízbe. Jólesően pihentették magukat, s ez még inkább elősegítette a teljes ellazulást. Zion a fürdő közben is figyelte a környezetet, s próbált meg minél életszerűbb alkotóelemeket szemügyre venni. Az Ikea sírva jegyzetelt volna, ha beláthatnának a fiú fejében kirajzolódó, több tucatnyi elrendezéseket a fürdő terveiről. Ahogy a pihenő után visszatértek, még életszerűbb falakat húzott fel maga elé a fiú, melyek közül volt párszor, hogy megtévesztették annyira Kama senpait, hogy elhaladjon előttük. Az edzés végére már olyan szinten átvariálódott a több tucatnyi fürdő berendezése, hogy Kama senpai már nem emlékezett arra, hogy nézett ki eredetileg. Zion sikeresen rejtőzött az egyik szekrény helyére, melyet az illúzió segítségével törölközőkkel díszített. Kama senpai pedig az egész fürdőt bejárta, s csupán a második körben bukkant rá a fiú rejtekére.
Újabb, pihentető fürdőt vettek, majd Kama senpai javaslatára kikászálódtak a vízből és megtörölköztek, majd csendben, nagyon is csendben átlopakodtak a fürdő másik térségébe. Miután Kama senpai megbizonyosodott arról, hogy a női fürdő jelenleg üres, beosont a fiúval.
- Zion, itt az idő, hogy élesben leteszteljük, amit tanítottam. Ha sikerül, olyan látványban lesz részed, melyet egy nap majd meghálálsz nekem. Mert hogy nem lesz még egy mestered, aki ennyi gyönyörű nőt mutat neked, az tuti. Na akkor…ahogy tanultuk.
- Igenis, Menő senpai. Először is felmérem a környezetet.
Zion alaposan körbetekintett a női fürdőben. Megállapíthatta, hogy berendezésileg és méreteit elnézve megegyezett a férfi öltözővel, csupán a bambuszparavánokból volt több. Elhelyezkedésüket tekintve nem voltak rendszerezve, hanem véletlenszerűen voltak elszórva a medence körül. Zion a több órás gyakorlás után, valamint a közel két óra fürdőzéssel képes volt igen csak hamar kiterjeszteni a chakraját a helyiségen belül. Kama senpai említette, hogy ezzel a technikával többlépcsős illúziót is lehet alkalmazni, tehát ha az egyik illúziót fel is fedik, akkor még a megalkotásnál létrehozhat egy különálló, úgymond másodhullámú illúziót, mely az első feloldásával is aktív marad. Ez a lehetőség igen csak kecsegtetően hatott a fiú számára, így megpróbálta még a férfiak fürdőjében megalkotni egy-egy alkalommal. Volt, hogy Kama senpai rátalált az illúziófalra, csupán nem a megfelelőre.
A szekrényeket hagyta, azokat már biztosan jól ismerik a hölgyek, tudják, hogy a medencét veszik körbe, nem pedig magas szekrényként stócolódnak egymáson. A bambuszfalakból kettőt magával vitt az ajtótól bal oldalra lévő sarokba, majd felállította őket, alig két méterre. Kiterjesztve a chakraját, megalkotta a bambuszfalak illúziómását, s elbújt a hátrébb lévő kiegészítésében. Kama senpai a vízhez közel, szinte a medence szélén foglalt helyet, s várta, amíg Zion létrehozza az illúziófalat. Természetesen az ő feladata volt fedezni a mestert is, elvégre ő gyakorolt most. Az elmúlt órák során Zion megtanulta a kis területeket lefedni, így nem okozott már oly nagy fejtörést a számára. Ugyan bele tellett egy jó tíz percbe, amíg tökéletesen elegyengette chakraját a két test körül, s valós képekkel takarta el. Kama senpai nem segített a fiúnak, bízott tanítványának tudásában. Zion pedig látszólag olyan falakat alkotott, melyek, ha nem is tökéletesek, az ártatlan és mit sem sejtő szemek elől képes lehet eltakarni. Mikor meghallották a női hangok erősödését, Kama senpai néhány jó tanácsot súgott oda.
- Ne feledd Zion, bármit is látsz, nem szabad megmozdulnod, mert akkor lebukunk. Bármit is láss, ne hagyd, hogy eltereljék a gondolataid, és feloldd az illúziót.
Hamarosan megérkeztek a hölgyek, vagy egy tucatnyi modellszerűség, kiknek testét alig takarta már a törölköző, majd levetve magukról minden fennmaradt ruhaneműt, a vízbe sétáltak. Néhányan fröcskölni kezdték egymást, míg voltak, akik odébb húzódtak a játszadozó hölgyek közül. Kama senpainak csak ennyi kellett.
Vérző orral dőlt bele a forró vízbe, miközben feloldotta a fiú illúzióját. Nem bírta tovább a látványt. A nők felriadva sikítottak, majd egy
- Perverz. Minket csak akkor lehet kukkolni, ha szobára hívnak– valamint egy hangos arcra érkező pofon kíséretében felpofozta egyesével a hölgyáradat a mestert. Zion rejtve maradt a sarokban, ugyanis az ő illúziója nem oldódott fel Kama senpaiéval együtt, s némán nézte végig, ahogy mestere kivárja a tíz pofont, majd kibattyog. Ezek után némán hallgatta végig a nők felháborodását, és az élet problémáival való összeegyeztetését. A női logika hangos menetének felénél Zion elvesztette a fonalat, s inkább csak várt, hogy kivonuljanak a hölgyek, majd feloldva a genjutsut, ő maga is elindulhasson a hálóba. Későre járt már nagyon, órák óta csak edzenek. Ideje aludni. Miután az utolsó hölgy is elhagyta a fürdőt, Zion csendben osont vissza a férfi fürdőbe, felmarkolta köntösét, és visszatért a lakosztályába. Kama senpai még nem volt ott. Ám ez korántsem foglalkoztatta az álmaival küzdő ifjút, aki hamar elaludt a kényelmes ágyban.


Reggel, miután felkelt és felöltözött, meglátta Kama senpai szétvert, vörös tenyerekkel kipingált dudoros arcát. Jól kinevette, miközben felkeltette őt.
- Jó tanár maga, menő senpai, csak nagyon szereti a nőket. A feleségének hogy fogja kimagyarázni ezeket a pofonokat? Pff – röhögött összeszorított fogakkal, visszafogva a nevetésén.
- Haha, nagyon vicces. Na menjünk, kísérjük haza azt a drogbáró kinézetű milliomost.
Mikor a kis csapat elindult, Mugashi úr egy külön kocsival indult útnak, melyet hat hordár cipelt. Mugashi úr két hölgyemény társaságában töltötte az időt, míg a kísérők és a két shinobi az esőben ázva haladt visszafele, immáron a város belső gyűrűjébe vezető főúton. Az út alatt Kama senpai többször is a fiú mellé ment, s érdeklődően kérdezte.
- Na és…mit láttál? Tetszett?
- Hát nem is tudom, Kama senpai. A nők olyan bonyolultak. Miután maga lebukott, az összes arról beszélt, hogy maga miatt éhezik a világ, és van háború. Igazából mindegyik nyakig merült a vízben, hátha nézi őket még valaki úgyhogy nem igazán láttam sokat. Messze voltam tőlük. árulja el, mester…megérte magának lebuknia?
- Hogy megérte e? Ennyi bomba nővel fiam, nehéz ilyen közelségben találkozni. Persze, hogy megérte. – húzta ki magát büszkén a mester.

- Maga tudja, Kama senpai…maga tudja
Végül a konvoj elérte a belső gyűrű térségét, s a két shinobival biztonságosan eljuttatták a nemest. Azt, hogy miről fognak tárgyalni, nem tudhatták, nem is igazán kérdezték. A lényeg, hogy a küldetést sikerrel zárták, Kama senpai pedig újabb technikára tanította a fiút. Hogy ezt a technikát hol fogja tudni hasznosítani, egyelőre kérdéses, a fürdőben szerzett tapasztalatok igen csak sokat jelentenek a fiú számára. Sokat tanult ezalatt az egy nap alatt, s ez Kama senpainak köszönhető, aki most mehet haza, s elszenvedhet legalább még ennyi pofont a saját nőjétől. 
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 413

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Uchiha Kagami on Kedd Feb. 20 2018, 17:42

Szervusz!

Tetszett a kis történet, amit a tanulás mellé körítettél, továbbá Kama-senpai-t is jól hoztad az élmény alatt. A tanulási része összeszedett volt, de egyben szórakoztató is, főleg az, amikor Menő-senpai megmutatja neki a "kizökkentés" formáit. Nem is szaporítanám tovább a szót, jutalmad +8 chakra és +1 TJP, no meg a technika, amit felírhatsz az adatlapodra! További jó játékot!

Kagami

_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo



Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kowarii Zion

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.