Nashimaru Miuru

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Nashimaru Miuru

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Pént. Jan. 27 2017, 00:30

// már a franc se tudja mióta pihent ez az asztalomon :'D //
_____
Tanulandó technika:
 
Hiken: Tsuchikage
A használó testében szétáramoltatja a chakra-t, ezáltal nagyobb gyorsaságra tesz szert, melyet egy kardvágással fejez be. A mozgást azonban az ellenfél emlékképek formájában látja, mintha minden irányváltásnál egy klón jönne létre, ezzel könnyedén összezavarható.

Magyar név: Titkos Kardstílus: Holdárnyék
Besorolás: B
Osztály: Kiegészítő/Támadó
Chakraszint: 300
Alkalmazó: Hayate Gekko
_______
 
Hűvös szél borzolta hajam ezen az estén. Nagyapám hűvös tekintettel meredt rám. Tekintete zord és kissé dühös volt. Ez volt az első alkalom, mióta ismét találkoztunk, mióta… nos mióta megöltem az egyetlen fiát. Természetesen apám olyat tett, amit nem bocsájthattam volna meg soha és nagy eséllyel, ha nem azon az estén, akkor egyszerűen pár nappal később végeztem volna vele. A nővérem többet jelentett bárkinél az égvilágon. És senkinek sem tűröm el, ha bántalmazza, kihasználja a nővérem! Senkinek, legyen az idegen, vagy rokon! Ő mégse bocsájtotta meg számomra, amit műveltem. Végül megálltam előtte, és közönyös tekintettel meredtem a szemeibe. Még csak meg se hunyászkodtam.
- Miuru… - köszöntött mogorván.
- Papi.
- Látom nem bánod, amit tettél.
- Nem. És nem is változatnék a múlton. Megérdemelte az a féreg! – arcomon düh fut végig, mindaddig, míg egyszer csak egy hatalmas csattanós pofontól a földre esek.
- Hogy a francba beszélgetsz így az apádról! – üvölt rám – Az apád volt, aki…
- Aki éveken keresztül kihasználta a lányát! – ordítom vissza, miközben kezemmel a fájó arcomat fogtam – Megerőszakolta éveken keresztül a saját lányát, és még engem is! De látom ez neked nem jelent semmit!
- Idióta! Tudom mit tett a fiam! És nem az zavar, hogy megölted! Értem mit érezhettél akkor! De miért kellett ennyire… ennyire… szétvágni? Tudod mi maradt belőle? Tudod? Egy nagy rakás húscafat! Mégis hogy búcsúzhattam volna el az egyetlen fiamtól úgy, hogy még az arcára sem tudok nézni, he? – öklét összeszorítva meredt rám undorodva, de látta rajtam, hogy nem fogok hajlani, így végül sóhajtott, és próbálta türtőztetni magát – Jól van… Nem lényeges… Tudod… hallottam ezt azt. És bár jelen pillanatban, most nagyot estél a szememben… de mégis csak az unokám vagy. – ezután sóhajt, és kihúzza a kardját – Jól figyelj Miuru. Eddig büszke tanárod voltam… de most… de most minden megváltozik! Ez lesz az utolsó technika, amit meg fogok tanítani neked. Többé ne várd a segítségem semmibe.
Összeszűkült tekintettel meredtem rá dühösen a vénemberre, de nem szóltam semmit. Egy ideig mereven néztük egymást, majd vállat vontam.
- Kit érdekel… - feleltem, de látszott rajtam sértődöttségem.
Nagyapám nem mondott semmit csak felém fordította a pengéjét. Ami következőre történt, azt nem igazán tudom, hogy leírni. Bár megmozdult, látszólag mégse tett így. Egyszerre volt a helyén és rugaszkodott el. Meglepetten hátrálok és rántanám elő a pengém, de ekkor ismét egy újabb soksorosodás történik, majd még egy s még egy. Hirtelen nem tudtam hová kéne figyelnem, egyszerűen erre egyáltalán nem számítottam. Végül megéreztem a hideg pengét a nyakamon. Nem tudtam mikor került mögém, de az biztos… ha nagyapa meg akart volna ölni… már halott lennék. Végül a penge nem mart a torkomba, helyette visszacsúszott a hüvelyébe. Nagyapám ellépett mögülem, és elém sétált.
- Ez a kardstílus Hiken: Tsuchikage. Roppant hasznos és alattomos. Képes vagy olyannyira felgyorsulni, hogy az ellenfeled nem lát mást, csak az emlékképeidet. Nem túl bonyolult, de nem is olyan egyszerű technika. Vedd úgy, hogy ez lesz az ajándékom neked. Most pedig… hajrá.
- Ennyi? Semmi magyarázat, vagy jó tanács?
- Igen. Jöjj rá magadtól.
Egy „cöh” hagyja el a számat, majd berogyasztott térdekkel hátralendítem a pengét, majd egyetlen szökkenéssel ellöktem magam. Fürge test technikához nyúltam, hogy felgyorsítsam a mozgásom, ám alig indultam útnak egy kemény ütéstől egy kisebb távot repültem, és keményen becsapódva pattogtam párat a földön. Köhögve tápászkodok fel, de rögtön vissza is hullok négykézláb, ahogy gyomromból szétterjed a fájdalom az egész testemre. Epét köpök ki, mely felgyülemlett a számba és dühös tekintettel meredek a nagyapámra.
- Meg se próbáld más technikával kombinálni. Ha ilyet látok legközelebb nem fogom vissza magam.
Szememből szinte sütött a gyűlölet, tudtam, hogy hamarosan el fogom veszteni a fejem, ha tovább húzza az agyamat, de tapasztalataimból úgy vélem szándékosan csinálja. Ironikus módon minél jobban feldühödök, annál inkább uralom a helyzetet, és a kisebb részletekre is odafigyelek, hogy aztán minden mérgemet egyetlen jól irányzott vágással hajtsam végre. Azonban… most más volt a helyzet. Ha bedühödök, nem fogok a technikára koncentrálni, csak az ellenfelemre. Így ciccegve törlöm meg a számat, és nagy nehezen felállva újra harci állást veszek fel. Fenyegető pillantásokkal mértem végig, mely során én is hasonlóan „gyengéd” tekintetet kapok.
- Cöh…
Végül elrugaszkodok, végig ügyelve, hogy próbáljam lábaimba minél több chakrát irányítani, de közbe a pengéimre is figyeltem, ugyanis bár jó lett volna, ha nyugtom marad, de nincs ilyen szerencsém. Nagyapám kíméletlenül támadt, újra ehhez a gyorsító technikához folyamodott, bár látszólag visszafogta a lendületét, hogy szemmel tudjam követni. De még így is nehéz volt lekövetni a sebességét, hisz végtére is jóval fölöttem volt a harci tapasztalata, hiába volt már javában benne a korban. A szeme megromlott, a mozgásfa jóval lassabb, mint egykor… de a tapasztalatát az ember soha nem tudja elfelejteni. És papi tapasztalt volt, annyi hétszentség. Az eleinte támadó jellegű mozgásom, lassan visszaszorult, s kénytelenül is, de átváltottam védekezésbe. Wakizashi és Tanto. Mindegyik rendkívüli szolgálatokat nyújtottak nekem eddig, mások kibelezésében, most mégis csak kétségbeesetten szikráztak, ahogy a kíméletlen csapások nyomán egyre inkább szorulok hátra. Volt olyan pillanat, amikor azt hiszem, valóban végezni akar velem. Végül kardjainkat összefonva meredtünk egymásra. Két vér, mely egymástól oly sokat különbözött, hiába tartoztak egybe. Papám technikája ezzel megszűnt, hisz egy helyben állt, az eddig klónszerű kivetülések hamarosan utolérték, s „egybeolvadtak” vele.
- Hogy voltál képes ezt tenni vele? – ordít rám - Bűn, amit csinált veletek igen… de még… hogy tehettél ilyet! Az apád volt!
Összeszorítom a fogaim és eszelős tekintettel nyomom vissza a pengéit.
- Bűn? Megerőszakolta a saját lányait! Seggbe k*rt vágod? –ordítom vissza a nem is olyan „finom” választ – Megb*szott minket mint valami utcaszéli k*rvát! A nővéremet évekig tartotta terrorban! És ezt nem tűröm el… legyen az bárki… ha hozzáér a nővéremhez, azt megölöm!
- A saját véred volt…
- Nem érdekel! - kiáltom hisztérikusan.
Ellöktem a pengéjét, s észre se vettem, hogy testemen eluralkodik az ideges remegés. Chakrámra nem koncentráltam, az indulat mégis magával ragadt. A testem jóval intenzívebben „bocsájtotta” ki a chakrám, mint eddig. Ekkor én váltam támadóvá. Észre sem vettem, hogy a testem gyorsabb lett, egyszerűen fűtött a gyilkos kedv. Szüntelenül szökkentem előre le-lesújtva a védekezésre szorult férfira. Tekintetében, bár düh szikrázott, valójában eddig mindvégig visszafogta magát, nem akart megsérteni komolyabban. A szavaim fájtak öreg szívének, de mindezek mellett sem volt képes ártani nekem. Én azonban más voltam. Szülő gyilkos vagyok… megöltem apámat… és sok más embert is. Ennyin már ne múljék. Végül észre sem vettem, de a technikát szinte ösztönösen utánoztam le. Észre sem vettem, ahogy egyre gyorsulok, s a kardjaink nagyobb időközökkel érnek célba, ugyanis „ellenfelem” próbálta tartani a távolságot.  Jó ideig fel sem tűnt a változás, ám egyszer csak észrevettem, hogy kicsit mintha más lenne a világ, de úgy tűnik, míg erre koncentráltam a technika akaratlanul is megszakadt, és én megtört lendülettel borultam el elég keményen becsapódva a földbe. Lihegve tolom fel magam ülő helyzetbe, ám egy penge hideg fémje megállított. Egy újabb „cöh”. Nagyapám ott állt fölöttem torkomnak szegezett pengével.
- Jól jegyezd meg Miu, amit most mondok. Bár a mai nappal véget ért az „idilli” napjaink, de nem tekintek rád ellenségesen… de… ha az öcsém útjára lépsz… kénytelen leszek keményebb módszereket alkalmazni. Jegyezd meg Miuru… amit te csinálsz az rossz… de amit az öcsém csinál… az sokkalta megbotránkozóbb… ne akarj olyan lenni, mint ő… a Vér nem válik vízzé… de rajtad áll csak mire fogod használni a Véred…

Mielőtt bármit is kérdezhettem volna, megfordult és eltűnt. Nem is túl halkan fejeztem ki nem tetszésemet, nem éppen a legfinomabb módokon. De hamar elhallgattam. Nem a férfi szavain gondolkoztam el… hanem… hogy mi történt az előbb. Mindig is tudtam, hogy én nem az a típus vagyok, aki szereti az elméleti órákat… ha én edzettem mindig gyakorlatban tettem és gyakran értem el a megfelelő állapotot úgy, hogy észre sem vettem. De most egészen más volt. Nem, hogy nem koncentráltam a lényegre, jószerével csak arra figyeltem, hogy kinyírjam az öreget (gyakran előfordul, hogy olyan dolgokat teszek, amikre az indulat vesz csak rá, bár ezeket sosem bántam igazából). Próbáltam előidézni azt az érzést, amit előzőleg éreztem, de valahogy nem sikerült… a haragom célpontja hisz ugye már nincs jelen. Megemeltem a pengén és elmerengve nézem a fegyverem, mígnem kezd szépen lassan világossá válni számomra a dolog. Ismét támadó állásba álltam és ezúttal a teljes testembe kezdtem el vad kibocsájtással irányítani a chakrát, mintha csak egy robbanásszerű chakralöketet szeretnék. Ezt fenntartom egy kicsit, majd szépen lassan elkezdem visszavenni a beleölt chakrát, ezzel egy időben stabilizálom a kibocsájtást. Elsőre úgy tűnt nehezebb, mint amire gondoltam, de hamarosan ráéreztem, és innentől… már semmi nem állhatott az utamba! Mikor elrugaszkodtam a technika működésbe lépett és én hozzám illő, eszelős tekintettel, nevetéssel nyugtáztam: egy újabb lépéssel közelebb kerültem az oly áhítatott erőhöz… már nem kell sok… nem kell sok és talán végre elintézhetem azt a rohadékot… igen bácsikám… jobb lesz ha félsz…
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 500

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nashimaru Miuru

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Jan. 28 2017, 18:17

Nem rossz-nem rossz. Legközelebb ügyelj az időben való ugrálásra és arra, hogy jobban, mélyebben részletezd a tanulást, ígymég jobb lesz a végeredmény.

+5 Ch +1Tjp és egy "cöh" a jutalmad.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.