Yukari Yama

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Yukari Yama

Témanyitás  Yukari Yama on Hétf. Feb. 13 2017, 21:12

//Időbeli elhelyezés: Tetsu megszerzése után pár hónappal// 
// Kaland célja: Egy olyan könyv megszerzése, mellyel valamennyi értelmet lehet verni Tetsu fejébe.//



Madáridomár?...ugyan... kérlek...

 
Egy fa tövében üldögéltem, a füzetemmel az ölemben, éppen nagyban firkáltam valamit. A nap narancssárgás fénnyel kezdett feljönni, újraélesztve így a világot. Mindig gyönyörű látványt nyújt az ébredező világ. Tetsu, a térdemen ült, és a tájat kémlelte.
Egyik pillanatban a madár kitárta szárnyait. Kékes tollakkal ékesítve csapkodott párat, majd a levegőbe emelkedett. Gyorsan szállt egyre magasabbra, majd egy gyakorlott mozdulattal kezdett zuhanásba. Lábait előrenyújtva közelített a föld felé. Majd levadászta reggelijét. Az apró rágcsálóval karmai között tért vissza. Végül pedig elfogyasztotta.
Mikor végzett, visszatért a térdemre. Egy ideig üldögélt, s engem figyelt. Majd, mikor megunta a táj, s az én látványomat is, egy hangos „ÍÍÍÍÍ”-vel jelezte, hogy mehetnéke van. Lábait egymás után emelte fel, s akárcsak egy hisztiző kisgyerek, toporzékolt.
- Rendben Tetsu, induljunk. – csuktam össze a füzete.
A firkálmányaimat elsüllyesztettem a táskámban, majd Tetsu elé tettem a karom. A madár megfontolt léptekkel átszállt a csuklómra. Mint egy jól megépített lift, kezemet felemeltem a vállamig. Tetsu átlépett a vállamra, s némi helyezkedés után, elfoglalta helyét. Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen felálltam a földről. Leporoltam ruhámat, majd kis útitársammal együtt, megindultam.
Egy ideig tyúklépésben haladtam, kezeimet oldalra kitárva. Madaram feleannyira se élvezte, mint én... na de, ez kit érdekel?  Sokáig meneteltünk az erdőben, a hűs árnyékokban, s a madárhangoktól zajos fák között.  Mikor is egy tisztásra érkeztünk. A nap fénye átjárta a területet. Zöld fű, s színes virágok fedték a tájat.  Kapucnimmal a fejemen mentem ki a fényre.
Hirtelen a hátam mögül léptek hangja hallatszott.
- Hé! Kisfiú! Hé! – hallatszott a léptek mellől.
Madaram a rémülettől hirtelen a magasba röppent, s onnan figyelte tovább az eseményeket... az én bátor védelmezőm. A hang, vagyis a tulajdonosa, megfogta a vállam. Ennek hatására, nem kicsit rezdültem össze. Mondhatni, halálra rémültem. Mert honnan is tudhattam volna, hogy nekem ordibál? Én nem vagyok kisfiú.
- Jahj deh jóh, hogy utohlértelek! – lihegte.
Lassú, akadozó, darabos mozdulattal fordítottam hátra a fejemet, hogy meglessem a furcsa zaklató hang kilétét. Próbáltam mosolyogni, de a rémülettől ajkam inkább lefelé konyult.  Egy kissé testesebb, a 30-as éveiben járó, bajszos férfi állt mögöttem. Egyik keze a vállamon volt, másikkal pedig egy szekeret húzott. Szentül állíthatom, hogy nem halottam a kocsit. Pedig ilyen csendben nem nehéz észrevenni, ha valami közelít felém. Biztos lopakodó- kocsi...
- Jajh kisfiú... megtudnád mondani, hogy hol vagyok? – nézett rám.
Két ujjal megfogtam az ember kezét, majd leemeltem a vállamról. Majd teljesen hátrafordultam, mert már fájt a nyakam. Lehúztam a kapucnimat, majd megráztam fejem, hogy a hajam kijöjjön a pólómból... mert ugyebár az nagyon Csikiz...
- K- kezdjük ott, kedves B- bajszos bácsi, hogy n- nem vagyok k- kisfiú... és ha még egyszer fiúnak mer hívni, kikaparom a szemét, és a fülébe tömöm. – mondtam hallkan, vékony hangon... pontosítva a megszeppent, félős hangomon.
- B-bocsánat pici lány – tárta nagyra szemeit a bajszos. – Akkor hol is vagyunk?
- Na igen, folytassuk itt... én nemrég a hullámok országában voltam... v- vagy az a medvék országa volt... vagy a madaraké? A lényeg... hogy ötletem sincs arról, hogy hol is vagyunk pontosan. – néztem az emberre.
- H-hogy érted azt, hogy nem tudod pici lány? Elvesztél pici lány? Hol a családod pici lány? Egyedül vagy pici lány? – nézett aggódóan a bácsi.
- Kérem bácsi, ne tegye oda minden mondata után a „pici lány”-t mert... mert... rohadt irritáló. De válaszolva a kérdésekre, nem vesztem el, nem vagyok egyedül, otthon. – tudtam le gyorsan a válaszokat. – És a bácsi mit keres itt?
- Ohoho! Jó hogy kérded, pici lány! Vándor-madáridomár volnék!
- Érte...
- Azt kérdezed, hogy mi az a vándor madáridomár? Elmondom pici lány! Faluról, falura járok a madaraimmal, s előadásokat tartok. Ezekre az emberek jegyet vesznek, én pedig ebből a pénzből élek. Műsoraimban a már betanított madaraim lépnek fel, s a számok végén, megkérem az embereket, hogy hozzanak egy egyszerű madarat... és én betanítom a legalapvetőbb trükkökre! Tudod pici lány, nem volt eddig madár, akit ne bírtam volna betanítani pár alap dologra.
- É-és mi történik akkor, ha valaki visz egy olyan madarat, akit nem képes betanítani?
- Hát pici lány, erre még nem volt példa... az ajándék pedig meglepetés.
- Én megpróbálkoznék vele – mosolyogtam.
- Rendben pici lány! Egy erdőben vagyunk! Keress egy madárkát és hozd ide!
- Ohó, nem kell azt keresni.
Az irritáló bácsi úgy néz ki még nem vette észre, a csuklómról lógó madzagot, ami egészen az égbe vezetett. Másik kezemmel megfogtam a kötelet, majd erőteljesen megrántottam azt. A bátor védelmezőm, egy ijedt hanggal rántódott a föld felé. Majd a vállamnál megállt, s rászállt arra. Megsimogattam őrült madaram fejét és újra a Picilány-bácsira néztem.
- Tanítsa be őt! –mutattam társamra.
- Ő nem jó! Házi madarat nem tanítok! Bár... elég szép... ha betanítom ideadod?
- Ez a madár olyan okos mint egy pirító... úgyse lesz képes rá... és akkor enyém a jutalom... igaz?
- Igaz pici lány!
A borzalmasan idegesítő bajszos ember közelebb jött hozzám, majd levette a vállamról Tetsut. Elsétált a kocsijához, s felemelte a rajta lévő leplet. A ponyva alatt egy csomó kalitka volt, mindegyikben csodaszép madarak. A bácsi kivett egy adag húst az egyik kalitka melletti vödörből, majd a rét közepére sétált.
- Ezt figyeld pici lány! Először megtanítom parancsra repülni, majd megfordulni a levegőben, végül azt, hogy parancsra visszajöjjön- kiabálta.
Lecsatolta a Tetsu lábán lévő gyűrűről a kötelet, majd a madár szemébe nézett. Egy ideig susogott valamit a madárnak, majd feldobott egy darab húst, s gyors mozdulattal felemelte a kezét amin Tetsu ült.
- Repülj Villám! – kiabált
- A neve Tetsu! – ordítottam vissza.
- Már nem sokáig- kacsintott a madárra.
A hús a levegőbe emelkedett. Tetsu pedig eszeveszetten kapaszkodott a férfi karjába. Látni lehetett rajta, hogy valami olyasmit gondol, hogy: Mi a francért dobálgat ez az idióta?
A madár arcára kiült a döbbentség. Majd felnézett az étel felé. A férfi már mosolygott, érezte a siker előszelét. Tetsu megfordult a karján, szemével pedig a húscafatot követte. A bajszos még párszor meglengette a madarat, aki mit sem reagált az egészre. Az én jól nevelt társam, szépen megvárta, amíg a hús az orra elé nem ért. Akkor pedig egy gyors mozdulattal elkapta azt, majd elfogyasztotta.  
A férfi megrántotta vállát. Ezt betudta az első és utolsó rossz próbálkozásnak. Majd újrapróbálkozott. A nyers cafat a levegőben volt... de Tetsu nem mozdult. Ugyanazt a manővert hajtotta végre, mint az előbb. Ezt még vagy háromszor elpróbálták, de a madár csak azért sem csinálta azt, amit kellet volna. Okosan, erőfeszítés nélkül kapta el az ételt. A bajszosnak kissé vörösleni kezdett a feje, de azért még nem adta fel.  Megfogta a madarat, majd eldobta. Tetsu rémülten állt meg a levegőben. A bácsi pedig kezében egy húscafattal, tenyerével köröket kezdett rajzolni, remélve,hogy a kék szárnyas, majd utánozza azokat. Tetsu egy ideig követte szemével az ételt, majd mikor megunta odarepült, s egy gyakorlott mozdulattal kitépte azt a férfi kezéből. Én már önkénytelenül is nevettem a férfi szerencsétlenkedésén. Tetsu taníthatatlan. Egyedül rám hallgat... bár azt is szelektíven. Ha annál az embernél nem lenne étel, már rég elment, vagy összecsipkedte volna őt.  
Ezt a játékot is megismételték párszor, amit Tetsu nagyon élvezett, mert ehetett.
- Jól van! Következő próbálkozás! Erre minden állat, képes! – szónokolt a bajszos bácsi.
Megint eldobta a madarat, aki így megállt a levegőben. Pontosítva repült, de csak apró köröket tett. A férfi egy újabb cafatot helyezett a karjára, s azt maga elé tárta.
- Gyere Villám! Gyere! – kiabált.
A madár csak repkedett, s néha a bajszos karjára pillantott. Mikor megunta ezt az egész játékot, felém vette az irányt. Majd egy jól irányított mozdulattal a vállamra telepedett. A bácsi lesokkolt arccal állt, s felém nézett.
- Ez... hogy lehetséges? Ez... egy taníthatatlan... buta madár...
- Nem... ez az én madaram. Nem buta, és biztos nem taníthatatlan... csak utál mindenkit...
- Tényleg? Akkor reptesd meg te!
Vettem egy mély levegőt, s Tetsura néztem. A madár arcáról a jóllakottság tükröződött. Visszafabrikáltam lábára a velem összekötő kötelet, majd oldalra tártam a kezemet, és átlökdöstem Tetsut a csuklómra.  Egy hirtelen mozdulattal helyeztem a kezemet magam mellé. A madár lábai alól kicsúszott a talaj, így kéntelen volt repülni.
- Megteszi? – mosolyogtam. – Ha... minden igaz... nyertem?
- Ig.. ne... ige... ne... igen – hajtotta le fejét.
- Uuu! Mit nyertem? – csillant fel a szemem.
- Választhatsz: egy általam aláírt kép, rólam... vagy egy könyv.
- Milyen könyv?
- Madároktatós...
- Hát... az én madaram nem túl okos... így biztos, hogy nem fog ilyeneket tanulni... de azért elfogadom. – léptem közelebb az emberhez.
A férfi elment a szekeréhez, és egy ideig kotorászott, majd elővett egy barna kötésű könyvet.  Odajött hozzám, és a kezembe nyomta.
- Gratulálok! A te madaradat nem lehet tanítani.
- Köszönöm – vettem el a könyvet, majd elsüllyesztettem azt táskámban.  – egy élmény volt önnel játszani! – mosolyogtam, majd elindultam, el a tisztásról.
Egy ideig csak sétáltam, egészen addig amíg már nem halottam a férfi hangját, ahogy azt üvöltözi „ Nem létezhet ilyen ostoba lény! Hogy lehet ilyen taníthatatlan?”
Nem igazán értem azt a bajszost. Az én madaram okos. Csak ne épp egy ismeretlen próbálja őt oktatni. Tetsu rám hallgat... legalábbis néha...
Mikor elég messze értünk, leültem egy fa tövébe, s az ölembe vettem a táskám. Apró társam átugrott a térdemre, s onnan figyelt. Kinyitottam táskámat, hogy elővegyem a zsákmányom. A könyv mellett pár eddig ismeretlen holmit is találtam.. Egy kanalat, egy nyakláncot, egy karkötőt... és ezüstláncot. Ezen tárgyak közül mindegyik csillogott...
- Ezeket te szerezted, igaz? – simogattam meg Tetsu fejét – Lopós ki dög... bár ötletem sincs, hogy csináltad... – mosolyodtam el.
Azzal kinyitottam a madaras könyvet, s elkezdtem olvasni...
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Yukari Yama

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Feb. 17 2017, 02:15

Kedves Yama!

Engem ért a megtiszteltetés, hogy leellenőrizhessem a kalandodat. Nos, alapjaiban véve egy jól összeszerkesztett kis kalandocskát láttam, egy kis "játék" lényegében. Nekem tetszett, megfogott a kis madárreptetés, jól el tudtam képzelni azt. Időben jól el van helyezve, hibákat nem igazán láttam, talán annyira figyelj majd oda, hogy a "Hullámok Országa" pl. nagybetűvel íródik. Nos, ezek után már csak az értékelés van hátra.

Kalandodat +8 chakrával (=158), +2TJP-vel (=47) (mivel túlzott fizikai megerőltetés nem történt), továbbá tiéd lehet a kért madaras könyv is, ez utóbbit vezesd fel majd az adatlapodra. Sok sikert hozzá, remélhetőleg Yama értelmet fog tudni verni a kis kleptomániás csőrös fejébe ^^ További jó játékot!

Üdv: Kagami

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.