Határszigetek

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Jún. 15 2017, 14:06

Akár egy középkori ostrom alatt zúduló nyílvesszők, úgy suhantak el testetek mellett a pókok által kilőtt ragacsos anyag. A vadállatok rendíthetetlenül vettek titeket üldözőbe, s próbáltak végleg elfogni, befejezve amit elkezdtek. A vacsorát. A fákon ugráló mestered, kinek immáron hátul is szeme volt, ügyesen és gyorsan szökkent a fák ágain épp abba az irányba, amelyik az ellenkezője Yukionna részletezésének. Majd ahogy a lány testében egyre több erő költözött vissza, úgy vette szó szerint a saját kezébe a védekezést, s a különböző dobófegyvereivel akarta megtántorítani, vagy legalábbis mérsékelni a létszámukat. Végül a suiton chakra felhasználásával kezdte a vízlövedékekkel elsodorni a pókokat.
A szőrös dögök azonban úgy tűnt, nem akartak elfogyni. Hamar beláthattad, hogy ugyan hatásos a víz a pókokkal szemben, nincs annyi chakrad, hogy az összeset lemossad ezzel a technikával. Amíg te harcoltál, mestered egy kisebb adag dróttal átkötötte kétszer a derekatok, hogy még biztosabb lehessen a kötelék, s tovább szedte a lábait. A pókok pedig csak jöttek. Az a sikoly, melyet kiadtak magukból, s a megannyi lábaik kopácsolása és morgása talán egy életen át berögzülve marad elmétekben. 
- Figyelj Yuki, most meg fogok fordulni. Nem mehet ez így tovább.
Keiko magasra ugrott, majd kézpecsétekbe kezdett. Mikor elérte az emelkedési pontjának maximumát, addigra egy 360 fokos fordulatot vett, s szájából egy erőteljes vízsugarat lőtt ki, mely meghosszabbodott, s megkeményedett. Amit te láthattál, mikor is figyelmed középpontjába ismét a pókok területére ért, megannyi kettészelt pók és ág maradvány, ahogy szétválva a másik féltől, élettelenül hullnak a földre. Keiko egyetlen vágással képes volt megakasztani a legtöbb pókot ezzel. Egy fa ágán megállt az ugrást követően. 
- Talán ez eléh.. - lihegte, mikor is a fejetek fölül érkezett egy újabb ragacsos és nyúlékony fonal, majd újabb és újabb. Hirtelen kezdtek felfelé rántani titeket, ahogy két három pókháló rátok hullott. A fa tetején várakoztak már rátok. 
Keiko az utolsó pillanatban el tudta vágni némi chakra segítségével a ragadós kötelet, ám ennek következtében zuhanni kezdtetek. A hátára kötözött súllyal pedig nem tudott hirtelen számolni, így zuhanásotok alatt kettő vaskosabb ágat is áttörtök, végül a béklyót szétszakítva estetek egymás mellé a földön. Az ellenség pedig mintha csak erre várt volna. Azonnal rátok rontott vagy egy tucatnyi rémség, még mielőtt felkelhettetek volna. 
Az egyik el is ért téged, s csáprágóival a még mindig gyenge, de már mozgatható lábadba mélyesztve próbált elráncigálni a földön. Erősen rángat téged, miközben lábad folyamatosan sérti fel. Nem lesz időd sokat gondolkodni, a földön fekve kell megoldanod a helyzeted, s utána még vár rád a megmaradt öt, netalán hat egyén, akikkel igen csak közeli kapcsolatba kerülhetsz. Amennyiben sikerül legyőzni ezeket, érdemesebb lenne addig továbbállni, amíg nem érkezik a többi. 
A menekülés alatt szinte észre sem vehettétek, hogy a folyó eltűnt mellőletek, s egy egyre csak magasodó, sötétszürkés sziklafal emelkedett ki az erdőből. Elértétek a sziget epicentrumát. talán ezzel a sziklával körülölelt térségben fogjátok megtalálni a folyó forrását. A hegyet megmászni nem egyszerű, de egy shinobinak nem lehetetlen, vagy netalán valamiféle barlang után kutatnál, hogy keresztülvághass rajta? Ha Keikonak igaza van, a kalózok itt tanyázhatnak az öbölben, s csak nem másszák meg minden egyes alkalommal a hegyet. 


+ 4 Chakra a csúszásért, bocsánat Sad

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Kedd Jún. 20 2017, 20:41

A köpdöséssel, akármennyire is akartam, sajna nem mentem sokra. A gusztustalan pókicák, ugyan fogyatkoztak a vízesésnek hála... de, hogy rohadjanak meg, csak azért sem akartak teljesen elfogyni. Pedig én próbálkoztam... de, sajna nincs annyi chakram, hogy az összes undormányos dögöt elmoshassam a föld színéről.. el... el jó messzire... hol saját lábuk, s társaik megevésével tengetik napjaikat... szemgolyójuk eladásával keresnek pénzt... várjunk.. a pókok nem is keresnek pénzt... ők fakéreggel fizetnek a piacon... egyáltalán járnak piacra? Vagy lehet, hogy mind az otthoni termőföldről szedik össze a kellő táplálékot. A család közösen megy ki kapálni a földre. Család... biztos őket is várja otthon valaki... és ha végzünk velük... a gyerekeik hiányolni fogják őket... és egész nap várni fognak rájuk... jaj... szegény pici pókbabák... nem kapnak enni... nem látják a szüleiket.. és ha felnőnek, belőlük is romlott huligánok lesznek... és ez mind az én hibám! Jaj... életeket tettem tönkre... szörnyű vagyok... még egy farönk is hasznosabb nálam... hiszen annak a kérgével fizetnek a pókok... várjunk... mi? Miket hordok én itt össze? Felesleges ilyen hülyeségeken rágódnom... biztos a pókgyerekek is el lesznek egyedül...
Miközben és kis híján el is bőgtem magam a köpdösés közben, mesterem egy kisebb adag dróttal kötözött magához... ez egy egyre szorosabb kötelék... heh.. szoros kötelék...
Miután sikeresen feleszméltem, a pókok családi életéből, és már azt is elterveztem, hogy milyen ajándékot fogok vinni a felnőtt babapókok esküvőjére, nagy nehézségek közepette, de visszatértem a valóságba.
A gusztustalan, szőrös, fertelmes lények, hátborzongató hanggal közeledtek. Az a magas sikoly.. s a sok vékony láb folyamatos hozzáütődése a fához. Gyorsan akár a dobverő... éles koppanással értek egymáshoz... még rá gondolni is rossz. Tuti, hogy éjszakánként ez fog majd kísérteni...
A nő, ki eddig a vállán cipelte, krumpliszsákságomat, most velem együtt a magasba ugrott, s kézpecséteket kezdett formálni. Ujjai csak úgy csavarodtak, a megannyi formától. Nem láttam sokat, csak a hangot hallottam.. ami nem volt túl kecsegtető... így, már biztos, hogy a pókicák nem fognak este hazajutni a családjukhoz. Mikor minden visszaállt az eredeti felállásba, s az én tekintetem újra a pókok felé meredt... háát... nem volt túl szép látvány. Megannyi többe szelt pókszabású hullott a földre. Az, mi egykoron egy volt, inakra, s erekre szakadva, bőrük utolsó tartószára is elengedett... s így... élettelenül hulltak alább... guszta..
Majd, ezek után, a nő megállt egy fa ágán, az ugrálást követően. Lihegett. Úgy látszik, kicsit elfáradt. Bár, nem volt túl sok ideje kifújni magát. Fejünk fölül, akár egy nagyobb madár végterméke, úgy szállt alább, több... és még több, ragacsos és nyúlós pókfonál. Hirtelen kezdtek felfelé rángatni minket... ennek a póknak, jó vacsorája lesz, mivel még él... jaj.. és én leszek a vacsora?! Azt azért ne... n- nem vagyok finom.. rágós a húsom... és a szemgolyómnak haltáp íze van! Na és a szerveim, meg a hallójárataim.. akár a megkeményedett ponty bajusz! Még a legrosszabb étteremben is jobb kaját adnak... nekem elhihetik...
Szerencsére, nem kellett felkerülnöm az étlapra. Mivel, mesterem, még pont időben el bírta vágni némi chakra segítségével a nyúlékony... izét. De, ennek következményeképp, csodás módon, akár a pingvin, ami azt hiszi tud repülni (de nem) zuhanni kezdtünk. Én, még mindig nem igazán tudtam mozogni... és, hogy is mozogtam volna, ha össze voltam kötözve, akár a húsvéti sonka?! Nem csak én szenvedtem a drótkötél átkától. Mesteremnek sem igazán volt kedvező a jelen felállás. Ugyanis, nem igazán tudott számolni a plusz súllyal. Így, zuhanásunk alatt, kettő, igazán vaskosabb ágat is áttörtünk. Végül, a béklyót szétszakítva, estünk egymás mellé a földön. Áucs... Sajgott a hátam, de még az oldalam.. sőt... kicsit a hasam is... a kisebb kamikaze eséstől, s a nem túl puha földet éréstől. Szerintem nem fogok tudni továbbmenni... ezek a halálos sérülések.. szerintem még az orvos is, sürgős hazamenést írna fel nekem... ezen csak az segít. Kissé hangos sziszegő hanggal tudattam, hogy ez bizony rohadtul fájt. Némi látványos szenvedő fetrengést is megejtettem, már amennyire képes voltam, és amennyit az időm engedett. Ugyanis, szinte rögtön az esést követően, ránk rontott vagy egy tucatnyi rondaság. Jaj jaj jaj... ez nem lesz jó... nagyon nem... kicsit sem bírom a pókokat.. olyan ... és olyan... rémesek...
Az egyik nem túl kedvelt lényem, (akit, jelzem, ezentúl még kevésbé bírok) a még mindig gyenge, de már mozgatható lábamba mélyesztette csáprágóit, s próbált elvonszolni.. .Folyamatosan ráncigált, s mindeközben lábamat sértette fel.. ez így nagyon nem lesz jó.. rohadtul fáj. Már csak az emberi reflexből is kifolyólag, az első megmozdulásom, a kapálódzás volt. Miszerint megpróbálom megrúgni azt a ronda fejét, s elengedésre bírni lábam. Kapálózni, s rugdosódni... igazán eredeti terv... Amennyiben ez nem sikerül, egy újabb ijedségből fakadó mozdulatsor következik. Mégpedig, hogy kezembe veszek egy kunai-t, s némileg felülve, s kissé előrehajolva,  próbálom többször is a pókba ereszteni a pengét. Ugyanis, ha lábaim már tudnak valamennyire mozogni, akár feltehetőleg, ha szenvedve is, de előre tudok legalább annyira hajolna, előröl, vagy akár oldalról, hogy a fegyverrel elérjem a lábamat sebesítő pókot, és jó sokszor le bírjam szúrni, hogy végre megdögöljön. Ha így se akar megdöglődni... akkor talán egy robbanó cetlivel... de az egész nagyot robban... még a végén a lábam bánja... úgyhogy, ez csak a legvégső megoldás. Előtte azért még megpróbálom néhányszor leszúrni. 
Amennyiben sikerül valahogy lecibálni a lábamról, s megölni, akár leszúrni, akár eltaposni, megmarad még az öt, akikkel szintúgy nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Akár elkezdhetném őket megint csak Mizurappa- val támadni, csak akkor lehet, hogy nagyon hamar kifogynék a chakraból.... ami nem jó. Vagy, esetleg a Haran Banshou kezdeti hullámával elsodorni őket... a ragaccsal, az a baj, hogy a pöti kis lábaikkal, és a könnyed testükkel, s mozgásukkal, erősen kétlem, hogy egyáltalán beleragadnának. De, ha ezek nem válnának be, még mindig van néhány robbanó cetlim. Így, végső esetben, azokat elővéve, eldobva, s a pók előtt, vagy rajtuk feloldva, a robbanás segítségével csak meg lehet őket ölni. Ha valamelyik nagyon közel merészkedne, akkor szépen leszúrogatom.. vagy megpróbálok rálépni... vagy ha ezek esetleg nem válnak be, kaphat egy robbanó cetlit is a fejébe...
Amennyiben sikerül őket likvidálni, gyorsan tovább is kéne állni. Menekülés közben lassacskán egy sötétszürke sziklafal emelkedik ki ez erdőből... talán itt.. ebben a térségben fogjuk megtalálni a folyó forrását... erősen kétlem, hogy a kalózok minden egyes alkalommal megmásszák a hegyet... lévén, az egy shinobinak is elég kimerítő munka tud lenni.. hát még egy átlagembernek. Így, először, nem fejjel kell nekirohanni a hegytetőnek, hanem kicsit körbe kéne nézni... ártani nem árthat. Így, mindenképp a mászkálást, s kutatgatást választva, valamiféle barlang, járat után nézek. Lévén, azokon a legkönnyebb eljutni a „búvóhelyig”. Valami, könnyedén megközelíthető, mégis egész nehezen észrevehető helyen kell keresni.  Valahol, a folyó mentén... de... ömm... hol a folyó? Megpróbálok kicsit lejjebb menni, de persze nem a földig, s arra, amerre emlékeim szerint a folyó folyt egykoron, a sziklafal mellett haladva, valami barlangszerűséget keresni. A pókicának hála, felsebesedett lábbal, s még amúgy is gyenge testel, ez nem lesz a leggyorsabb, se a legkellemesebb manőver, de hát mi mást tudok tenni? Ez van. Megpróbálok minél gyorsabban keresgélni, és semmit se figyelmen kívül hagyni. A hegy lábánál kúszó bokrok, s növényzetek mögé nézni, s mindenféle jól elrejtett, vagy épp kevésbé tökéletes helyet átgondolni, s így megpróbálni megkeresni az esetleges átjárót.  De amennyiben a kutatás zátonyra fut, a lassabb utat választva, megkísérlem megmászni a hegyet. Bár, nagyon kemény kalózok lehetnek azok, akik minden alkalommal sziklafalat másznak...
avatar
Hirota Yukionna
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 239

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Júl. 13 2017, 12:42

A pókok elől menekülve mestered hibázott, s ez majdhogynem mindkettőtök életébe került. Földre esésed után csak új jöttek a rusnyábbnál rusnyább lények, s próbálták felzabálni emberi testetek minden darabját. Csáprágóikkal lábadat kóstolgatták, miközben szemeikkel hol szemedbe, hol pedig béna végtagod felé figyeltek. Korod meghazudtolva azonban valódi shinobi módjára viselkedtél, s tetted, amihez a legjobban értettél. Túléltél. 
Kunait ragadva szúrtad a fejébe a pengét, mely átütve a lény homlokát, furcsa anyagot, talán vért fröcskölt, majd a szörnyeteg elterült. Ám nem volt sok időd a többi érkezéséig, nem tétlenkedhettél a földön. Hála az eszközeidnek távol tudtad tartani magad a legtöbbtől, s a közelharci képességeidet is bevetve, megóvhattad tested a további sérülésektől. Ugyan lábad nem épp a legjobb a menekülést tekintve, sajnos hozott anyagból kell dolgoznod, s sérülten is menekülésre kell hajtanod a fejed. Keiko melléd állva segít távol tartani a bestiákat, amíg kellő távolságba értek a fészküktől. A hegy már közel van.
A hatalmas bozótosban mászva próbáltatok bármiféle járatra bukkanni. Ám akárhány bokrot és üreget vizsgáltatok meg, nem leltétek a vájatot. Talán tényleg minden egyes alkalommal megmásznék a szirteket?
Úgy tűnik a sziget tele van meglepetésekkel, s a természet csodái egyre többször akarnak beköszönni. Nagyobb méretű kígyók siklanak el itt-ott a bozótosokban, s a fák lombaji is mintha állandó mozgásban lenne. Különleges növényekkel is találkozhattok a szirt lábánál. S nem egy növény kelne életre s próbálná indáival és gyökereivel elfogni végtagotokat, vagy magukba olvasztani szinte a sűrű részeken. A közel fél órás kutatásaitok után Keiko megáll. Az előtte álló sziklafal előtt hatalmas kőtömb állt. Kezeivel elhúzta a rálógó indákat, ezzel felfedve egy különleges pecsétet.
- Sejtettem, hogy az ajtót nem fogják csak úgy nyitva hagyni. - Kezeivel jeleket alkotott, majd megpróbálta feloldani. A kezéből chakrat engedett át, egyenesen a pecsétbe, majd az felvillódzva végigáramlott a sziklán, mely megtört középen. Keiko hátrakapta a kezét, mikor a pecsét megszűnt, s lángokban szétégette a sziklát egybetartó áramlatokat. A lángok megégették mestered kezét, méghozzá elég súlyosan. A kunoichi azonban nem fájlalhatta végtagját, így némi suitonchakrat köré vonva kezdett neki az öngyógyításba. 
- Hát ha nem is a legjobb, mást nem tehetek most.  
A szikla mögött szűk folyosó indult meg a hegy belseje felé. A járatban néhol egy-egy fáklya nyújtott fényt, s adta meg a kivezető utat. Végül egy magasabb szirtre értetek. A szirt alatt a hegy által körbeölelt völgyet beláthattátok. Egy kisebb öböl alakult ki a beáramló folyóvíznek hála, az öböl partján pedig ott állt a hajó. A szellemhajó.
- Yuki, menj le és nézz körbe. Én ideföntről fogok figyelni. A kezem miatt most úgy is csak hátráltatnálak. A te termeteddel pedig a legkisebb lyukakban is el tudsz rejtőzni. Én körbenézek ideföntről. Megígérem, nem fog bántódásod esni, látok innen mindent
Vékony ösvényt találsz a kikötőig, melyen lemászva megközelítheted a hajót. Az ösvény azonban még a kikötő előtt elágazik, méghozzá a hegy egy másik barlangja felé, ahonnan halvány fény szűrődik ki. Talán ez lehet a banditák, vagy épp a szellemek tanyája?


+5 chakra

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Júl. 19 2017, 21:54

Undorító, gusztustalan, hányingerkeltő és hasonló értelmezésű jelzővel illetett lények próbáltak felszolgálni vacsorára. Hát ez minden, csak nem kellemes. Szerintem, ez az egyetlen állatfaj, amit akárhogy is nézünk, nem bírok elviselni. A gyomrom tartalma már az orromon is távozni próbál, akárhányszor rájuk gondolok. Egyszerűen ki nem állhatom a pókokat. Hogy tudja ezeket bárki is szeretni? „ Olyan cukik azokkal a kis szemeikkel”.... cukik az anyám kínját! A lábfejem aranyosabb ezeknél. Amikor csak jön feléd... látod, ahogy sok pár lábát szabálytalanul egymás elé helyezi... sokat pislog, sok szemmel... és ha elég közel engeded magadhoz... akkor hirtelen kiengedi hatalmas metszőfogait, majd békalábat növeszt, és ráugrik a torkodra, hogy kitépje a gigád! Jó... ebben nem vagyok száz százalékig biztos... de ezekből esküszöm, hogy kinézem.
De félretéve az én hirtelen keletkezett rosszullétem, magamnak se hiszem el... de basszus... túléltem a pókokkal való találkozást! ... és most szeretném tisztázni, kedves világ, hogy nincs kedvem többet ötyézni ezekkel... értve?!
Magamat is megleptem a csodás pánikmozdulatommal... de tényleg... milyen shinobi vagyok én? Nemhogy ép ésszel, kitalálok valamit.. nem... az nem is én lennék... nekem el kellett kezdenem hadonászni egy kunai-al ... egyszerűen fenomenális forma vagyok... imádom magamat... ha én nem én lennék, tuti hogy össze akarnék haverkodni önmagammal... vagyis... hogy mondjam ezt... mindegy... ez úgyis mellékes... nem ezzel kéne foglalkoznom. Egyem a zúzám, hogy öt percig sem tudok egy dologra koncentrálni...
Lényeg a lényegben, hogy sikeresen előkotortam egy kunai-t, majd annak pengéjét egy könnyed mozdulattal belevágtam a pókica fejébe, ami átütötte a annak homlokát, s egyenesen belefúródott. Azaz! Pépelődj csak szét! Csináljunk turmixot a kis agyából! Ezt követően, az undormány elterült. Jé... így máris nem olyan kiborító... sőt.. ha megnézem.. döglötten egész aranyos...
Nem kellene ennyire örülnöm magamnak. Szinte alig konstatálhattam magamban a hőstettem, azonnal érkezett is a többi pókcica.. Mi a retkes életért nem akarnak ezek már felszívódni?! Szublimáljanak más területekre... messze tőlem.
Hála eszközeimnek... mert én ugye nem sokat játszottam közre... sikerült távol tartani a förmedvényeket. Megóvtam önmagam, a további sérülésektől, ami jelen helyzetben, igen jól jött.
Lábaim, még mindig nem a legjobbak, ha a menekülésre kell gondolni. de hát.. mit lehet tenni? Nem fog megjelenni egy hatalmas varázs unikornis, hogy meggyógyítson... bár... ki tudja? Oké... ez a mennyiségű hülyeség már tőlem is szokatlan...
Menekülni kell... mesterem mellém állva segített távol tartani a gyomorforgató izéket, amíg kellő távolságba értünk a fészküktől. A hegy már nem volt messze.
Itt is kerestük... oda is benéztünk. Ez egy igazán szar kincskereső játék. A járat sehol sincs... úgy néz ki, hogy ő lesz a bújócskakirály... pedig öt éves korom óta hajtok a címre... megnézhettük akárhány bokrot, járatot, fát, üreget... de sehol sem találtunk átjárást. Tényleg minden alkalommal megmásznák a hegyet? Ha ez igaz... akkor igazi body- builder – kalózokkal kell majd szembenéznünk.
Az általam annyira imádott természet *köhömm szarkazmus* , most is megmutatta legszebb lényeit. Néhány kedves kígyó kúszott itt-ott a földön... és teljesen olyan volt, mintha az erdő egyes részei el akartak volna kapni... na ezt nézze meg mindenki. Olyan ínycsiklandó vagyok, hogy még a növényekből is ragadozót varázsolok... wow...
Közel fél órát kutakodtunk, nézelődtünk és ijedeztünk (legalábbis én). ezek után, a nő megállt. én meg mivel a végére már halálos unalommal kaptattam a nyomában, kis híján neki is mentem. A sziklafal előtt egy jó nagy kőtömb állt. Mesterem arrébb söprögette a rálógó indákat, s ezzel felfedte a pecsétet. Majd mondott valamit... amiből sokat nem értettem, mert éppen le voltam foglalva a pecsét nézegetésével. a nő kézjeleket formál, majd megpróbálta feloldani a különleges zárat. A pecsét felvillódzott, végigáramolt a sziklán, és megtört a közepén. Mikor a kőtömböt elzáró feloldódott, szétégette a sziklát egyben tartó áramlatokat, s ezzel megégette mesterem kezét.. csúnyán... de, szóljon a nő mellett, hogy nem kezdett sikítozásba, s hisztizésbe, hanem azonnal öngyógyításba fogott...
A szikla mögött, egy szűkösebb folyosó indult meg a hegy belseje felé. Fáklyák fénye világította be itt- ott a területet. Végül egy magasabb szirtre értünk. Az alatt, a hegy által körbeölelt völgyet láthattuk... akár egy túraösvény... egy kisebb öblöt is megpillanthattunk, melyen ott állt... a... szellemhajó? Mi a... ? Mi a földi retket keres ez itt? Hova tűntek róla az alultáplált csontik? Vagy... mi a szar van? Én ezt nem igazán értem...
Kaptam néhány utasítást is. Vagyis pontosítva parancsot, hogy mit is kéne csinálnom. Egy vékony ösvényen mászhattam le, egészen a kikötőig. Ám, az ösvény, még az előtt elágazott, hogy elértem volna a hajót. Méghozzá, egy másik barlang felé, ahonnan halvány fény szűrődött ki. Uu... izgi. Talán.. ez valaminek vagy valakinek a tanyája. Lehet, hogy ott kávézgatnak a csontik. Vagy a kalózok is üldögélhetnek ott. Bármi megeshet. Az én drága gyermeki kíváncsiságomnak semmi sem szabhat határt. Kisebb hadonászásba kezdtem mesterem felé, jelezvén, hogy találtam valamit. Mutogattam egy sort, majd halk léptekkel, lassan elindultam be, a barlang felé. Olyan csendesen próbálok menni, amennyire csak tudok, s közben, próbálok minél jobban fülelni is, hátha hallok valamit. Akár kiszűrődő nevetést, vagy bármilyen beszédhangot. Sőt, még egy apró csörömpölésnek is örülnék, hiszen az azt jelentené, hogy van bent élet.
avatar
Hirota Yukionna
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 239

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Uchiha Madara on Hétf. Júl. 24 2017, 21:19

A barlang felé mászva a fény egyre erősödött. Mikor azonban a lehetőnél is közelebb kerültél, hogy még a lélegzést is meghallhasd, szomorúan kellett rádöbbenned, a barlang vagy teljesen elhagyatott, vagy pedig aki benn tartózkodik, szinte a lélegzését is elnyomja, ugyanis tűz parázsának ropogásán kívül nem hallhattál mást.
Ha belépsz a vájatba, egy tábortüzet, s néhány hordó és ládán kívül mást nem találnál. A ládákban ruhák, és rumos üvegek sorakoztak. Néhány fegyver, s néhány ruhadarab. A tűz mellett nyársat találsz, melyen parányi rágcsálók teste volt felhúzva, s ropogósan átsütve. Ám ha belegondolsz a sziget más élőfajaira, jobban tűnt a mókusméretű lény, mint egy pók a kint lévők közül. Amennyi undor szorult azokba a lényekbe, biztos, hogy megfertőzték az ízüket is. 
Kutatásaidnak hamar véget kell vetni, ugyanis a patkányt sütő és tüzet rakó illető úgy tűnik, visszatérni készült tanyájára. A ládák és hordók mögött biztosan találhatsz magadnak még mielőtt a semmit sem sejtő lakó vissza nem térne.
Hosszú szakállas, véznább, s rongyokban járó férfi sétált be, miközben gatyáját húzogatta fel. Háta mögött fából készült kocsit húzott. Kezeivel megragadott egy ládát, s a kocsira helyezte, majd megismételte még háromszor. Ha rejtőzködésed után követnéd őt, láthatod, hogy a kikötőben álló hajó felé cipekedne. S ha meg akarod tudni, miért is cipekedik a hajóra, s közelebb mennél, láthatnád, hogy ez az a hajó, amellyel ti érkeztetek. De mégis hogy lehetséges? A saját szemetekkel láttátok elsüllyedni, s a lángok martalékában megsemmisülni, miután elhagytátok. Ez a szakállas férfi, ki egyáltalán nem tűnik sem csontváznak, sem kalóznak...bár de, utóbbinak kinézhető, miért is pakolja meg pénzzel, fegyverekkel és rummal a hajótokat? Talán kiderül, ha elfogjátok. S talán ez az egyetlen esélye annak is, hogy elmenekülhessetek a szigetről. 
A hajóra kétféleképp juthatsz fel. Vagy kifigyeled, mennyi idejébe is telik a férfinak egy kocsival megjárni oda és vissza a hajóig, s ez időt kihasználva a fedélzetre rohannál és újabb rejtekhelyet keresnél. Vagy netalán a benn lévő hordók valamelyikét választanád utazási célnak? Rajtad áll.
Ha sikerül lebukás nélkül a hajóra érned, s elrejtőznöd, kutatásaid a z alsóbb szintekre koncentráld. Ugyanis a fedélzetről több nyöszörgő hangot is hallanál. A lépcsőn lesétálva a hordók takarása mögött a falhoz láncolva találnád a hajó matrózainak java részét. A civilek mindegyike láncokkal voltak a falhoz kötözve, szájuk pedig kendővel volt betömve. Hasonló rongyokkal kötötték be szemüket. Így nem láthatták ki közeledik feléjük, csak hogy valaki ott van. Időd azonban nem lesz a hosszú beszélgetésekre, s vigyáznod kell ha esetleg eloldozod a rémült civilt, milyen hisztérikus roham törhet ki rajta, ahogy megérzi a szabadulásának szagát. 
A férfi összesen négy kört fog fordulni, amíg az összes ládát kicipeli, ezt már a barlangban is összeszámolhatod, így van szinte konkrét időd számolni (20perc kb), hogy mit hogyan kellene tenned ahhoz, hogy kiszabadítsd a legénységet, ugyanis csak ők fogják tudni a hajót elkormányozni. Keiko még mindig a szirten hever, s állapotáról azóta nem tudsz semmit, amióta elmentél. S végső, de nem legutolsó esetben a szakállas idegen kilétét is ajánlatos kideríteni. 

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Aug. 02 2017, 23:25

A fény egyre csak erősödött, ahogy közeledtem a barlanghoz. Halk lélegzetvétellel, kismacska szerű hangtalan léptekkel. Figyeltem... a legkisebb lélegzetvételre... bármiféle apró morajlásra. De semmi. szomorúan kellett konstatálnom, hogy a tűz pattogó hangján kívül, mást nem érzékelek. Ez elkeserítő... pedig úgy reménykedtem valami szaftos kis pletykában. Az lett volna az adu-ászom, ha harcra kerülne a sor. Felemlegettem volna, s a kalózfajzatok úgy elszégyellték volna magukat, hogy amíg elpirulva arcukat a kezükbe temetik... egy könnyed kis kecses mozdulattal átdöfhettem volna a tüdejüket. Így egy csapásra, minden meg lett volna oldva... ráadásul, elegánsan.
Úgy sikerült belépnek a barlangba, akár egy rossz balett táncos. Szakmámat... rangomat... vagyis.. na, shinobi létet meghazudtoló mozdulatokat lejtettem, amik akár egy vándorcirkusz fő- attrakciójának is lazán elmehetnék... .hmm... Ha a ninjáskodás nem jön be... B- tervnek ez nem is rossz. Mint a lehetetlen módon megrajzolt rajzfilmekben, lefeszített lábfejemet magasra emelve, majd azt olyan kecsesen akár egy úthenger, a földre helyezve toppantam be a helységbe.  ehhez hozzájönnek a csodás hullámszerű kézmozdulatok. Néha komolyan nem értem magam... a testem minden egyes porcikájának valami pszichiátriára való gondja lenne? Ezt már eddig is sejtettem... na de beismerni igazán fájdalmas lenne. Ilyen mozgással aztán biztosan nem esne nehezemre letagadni, hogy ninja vagyok... sőt, ha bizonygatnám, hogy már pedig geninként üzemelek, kiröhögnének, majd a kezembe nyomnának egy kannát, hogy húzzak virágot locsolni.
Ahogy körbenéztem a barlangban, egy tábortüzet és néhány hordót, na meg ládát pillantottam meg. Ugye nincs élet kíváncsiság nélkül, nekem bele kellett néznem néhányba. Elkeseredésemre, levágott emberi testrészek helyett, mindössze ruhákat, rumos üvegeket, és néhány fegyvert véltem csak felfedezni bennük. Elkeseredetten fordultam el tőlük, s tekintetem a tűz melletti nyársakra szegeződött. Parányi rágcsálók voltak ropogósra sülve, felsorakoztatva. Hmm... guszta. Bár, biztos van abban valami, hogy valaki ezeket eszi... talán egy elvesztett fogadás... vagy orvosilag is kimutatható elmebaj. Ő baja... fogyassza csak őket egészséggel... és ha megkérhetem, ne az én közelemben.
Sajna az egész területre kivetülő,  hatalmas bátorságot és észt igénylő, embert és gyomrot próbáló, mindent elsöprő és hihetetlen kutató- expedíciómnak hamar véget kellett vetni. Ugyanis, a rágcsáló evő rág- csávó, úgy tűnt vissza kíván térni. Jaj-jaj- jaj-jaj... el kéne bújnom. Gyorsan és halkan és... egyre közelebbről hallom a lépteit.... Wáá! Ezzel a lendülettel, némileg bepánikolva sikerült befutnom a ládák és hordók tömkelege mögé. Ott szépen kitaktikáztam, hogy ne lógjak ki az aktuális fedező tárgyak mögül. Az ide vezető úton is próbáltam megtartani a macskaszerű járásom.. bár ahogy magamat ismerem... inkább mondom ezeket T-rex szerű lépteknek...
Szépen lassan, elődugtam fejem tetejét, hogy a szemem éppen csak kilógjon, de azért mégis lássak valamit. A lakó, épp olyan furcsa volt, mint ahogy azt elképzeltem. Hosszú szakállas, véznább, s fura rongyokban járkáló férfi csattogott be. Atya- Uramisten! Télapó! Mi lett veled?! Ki volt az a szennyláda, aki munkára fogta a mikulást? Hát nézze meg az ember, teljesen lefogyott a szerencsétlen. Lehet, hogy a manói vannak nyársara húzva... rohadt téltata! Késsz... felfalod a saját alkalmazottjaidat... elvesztettem a beléd vetett hitemet. .. megérdemled a sorsod.
A szakállas, háta mögött egy fából készült kocsit vonszolt. Kezeivel megragadott egy ládát, s felhelyezte a kocsira. Majd újra, s újra megismételte ezt a műveletet. Miután ezt befejezte, elindult. Én pedig, meg nem hazudtolva önmagamat, utána eredtem. Úgy követtem őt rejtőzködve, mint a szél~ .... vagyis sokkal inkább teheneket felrántó hurrikán.
Ahogy követtem, láthattam, hogy a kikötőben álló hajó felé cipekedett. Ahogy közelebb mentem,  megbizonyosodtam róla, hogy ez bizony az a hajó amivel mi érkeztünk. A hínárszerű kaja... már attól is kikívánkozik belőlem a gyomrom tartalma, ha csak rágondolok. De álljon csak meg az a zöldellő halnyálka menet... hogy kerül ez ide? A saját szememmel láthattam én is, ahogy elnyelik a hullámok. Na... és a télapó... se nem hasonlít a csontvázakra... se egy álltalános kalózra. Bár... utóbbinak ha nagyon akarom még elmehet. Csak becsukom a szemem, és elfordítom a fejem, és bandzsítok... akkor egészen hasonlít egy kalózra. Talán... ha elfognánk... akkor minden eszetlen kérdésemre választ kaphatnék. Például arra, hogy hol a fenében van a báránya, amit még hat évesen kértem tőle? Vagy... mondjuk ennél értelmesebb dolgokra is kaphatnánk választ.. lehet, hogy azt is megtudhatnánk, hogy miként is hagyhatjuk el ezt a furcsa szigetet.
Bármi is legyen, nekem fel kell jutnom arra a hajóra. Kerestem egy megfelelő helyet, ahonnan a szakállas biztosan nem vesz észre. Mivel egy barlangról beszélünk, biztosan vannak kitüremkedő sziklák, s hasonló dolgok, amik mögött el tudok egy kicsit bújni. Vártam, s figyeltem. Szépen elszámolgattam magamban, hogy mennyi ideig is tart a férfinek megjárni ezt az utat. 20 perc körüli az időintervallum, mely arra szolgál, hogy bemenjen a barlangba, majd visszajöjjön ide. Miután megszereztem ezt az információt, megvártam, amíg a télapó újra megindul útjára. Miután eltűnt a szemem elől, hihetetlen gyorsasággal felfutottam a hajóra. Próbáltam azért valamennyire halk lenni, hogy mégse tűnjön úgy, mintha egy elefánt beszabadult volna. Ahogy felértem, azonnal újabb rejtekhely után kellett néznem. De mielőtt még bármiféle tökéletes rejtő helységet találtam volna, fülemet érdekes hangok ütötték meg. A fedélzet alól különböző nyöszörgések hallatszódtak. Szépen körbenéztem, de még nem láttam közeledni a szakállast. S, ha számolásaim nem csaltak, akkor még van egy kis időm a visszatértééig.  Ezt kihasználva, hihetetlen sebességgel rongyoltam el a lépcsőig. Szépen lesétáltam a fokokon, minél kevesebb nyikorgást fakasztva azokból. A hordók takarása mögött, a falhoz láncolva láttam meg a hajó legénységének java részét. Szájuk kendővel volt betömve, hasonlóan pedig szemük is be volt kötve. Nem biztos, hogy túlságosan jó ötlet lenne most eloldozni őket... ki tudja, milyen hisztérikus rohamaik lesznek... és ha bármelyik, véletlenül is, hálája jeléül  a nyakamba ugrana... lehet, hogy kicsit leleplezném ittlétem, azzal, hogy kisebb kioktatások közepette gyomorszájon vágom... de ez még csak a jövő zenéje.
Na.. ki kéne találnom valamit, amivel nem is leplezem le magamat, de a káposzta is megmarad... várjunk.. mi? Na, tehát, a legénység is el lesz oldozva, és a kecske is jól lakik. Vagyis... na... én se bukok le, a matrózok is el lesznek oldozva, a káposzta is jól lakik, és a kecske is megmarad. Na, pontosan így, ahogy mondtam. Jaj, és a mikulást el ne felejtsem... róla is meg kéne tudnom, egy s mást.
Pontosan tökéletesen jól tudom, hogy orbitálisan nagy baromság lesz, amit csinálni fogok... de, max ha lebukok, beállok én is rabnak... hm... az vacak lenne...
Na tehát akkor, le kéne állnom, trécselni az egyik, nem teljesen végleges sokkban lévő rabbal. Nem állok le rögtön csevegni azzal, akit először meglátok. Megpróbálom megkeresni azt a matrózt, aki a legkevésbé húzta fel magát azon, hogy valaki lejött. Azt, akit annyira nem érdekelt a padló nyikorgása, mint a többit. Amennyiben megtalálom ezt a személyt, kissé halkabb mozdulatokkal odacsoszogok hozzá.
- Ha elkezdesz ordibálni, sikongatni, vagy bármiféle fangirl rohamod lesz, pánsípot faragok a gigádból. Értve? – mondanám halkan, de lehetőleg úgy, hogy meghallja. Némi féle visszajelzést várok. Amennyiben ez egy bólintás, és nem eszeveszett kiabálás, megpróbálom levenni a szeméről az anyagdarabot. Hogyha mégis idegrohamot kapna, egy kedves kis ütést kapna a koponyája és nyakszirtje között elhelyezkedő részre, halkítás gyanánt.
Ha az első lehetőség volt az eshetős, megpróbálom kibogozni a szemén lévő anyagdarabot. Közben, mutatóujjamat a szám elé helyezve, jelzem, hogy maradjon csak szépen csendben. Majd megint csak suttogásba kezdenék.
- Szépen, teljes mértékű csendben maradsz... mert, ugye a tested minden része szeretné gondolom elhagyni a hajót. Tehát, ha nem darabokban szeretnéd majd a tengerben végezni, akkor befogod a picuri lepénylesőd. – persze, mert nem valami kedveset kell mondanom... ilyen zseniális ésszel, nem bírtam visszafogni magam... hmm... szuper... Nem vagyok benne túlzottan biztos,  hogy el bírnám vágni a láncokat.. sőt... kétlem. De, hátha ki bírom belőle szedni, hogy merre találom a kulcsokat... – Kiszedem azt a vackot a szádból, ha nem kezdesz el üvöltözni. Ha erre mégis sor kerül, a nyelved bánja. Tehát, kérlek segíts nekem, s mond el, nagy vonalakban, gyorsan, és jó halkan, hogy mi történt, ki az a szakállas muksó, és, hogy merre találom azokat a nyamvadék kulcsokat?! Oké? – suttogom, amennyiben első kérdésemre bólintott, s nem kezd el sikongatni, és vagy kiabálni. 
avatar
Hirota Yukionna
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 239

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Aug. 09 2017, 13:17

A hajóra jutó lány a lehető leghalkabban próbált beosonni a fedélzet alsó rakodóterébe. A szakállas figura bármit is tervez, bármit is akar elszállítani a hajóval, lassan végezni fog a feladatával. De mi lehet még a rakodótér belsejében? Ezt csak egyféleképp derítheti ki a fiatal kunoichi.
Miután a szakállas elhagyta a hajót, hogy újabb körét futhassa, leosontál a fából készült lépcsőn. A rakodótér telis tele volt ládákkal, a fal mellett pedig a legénység java része hevert megkötözve. Többen kezdtek el mozogni, ám tudhatták már, nem fognak kijutni innen pusztán testük mozgatásával. Isteni szerencse kell ahhoz, hogy egy efféle helyzetből kihúzhassák magukat a civilek. Vagy legalábbis egy shinobi.
Ahogy a nyugton ülő matróz mögé osontál, egy nyöszörgést hallhattál válaszul, majd egy fejbólintást, jelezve, érti amit mondtál. S bár nem láthatta a hang forrását, a fiatal lány hangja nagyban elütött fogva tartójának hangjától, így tudhatta, hogy nem az emberrabló akar tréfát űzni.
Miután a férfi szeméről lekerült a takaró kendő, arcán láthattad az örömöt és a remény fényét. 
- Ez egy shinobi. Valamiféle elmetrükkel képes volt azt a látszatot kelteni, hogy elsüllyedt a hajónk, miközben a fedélzeten maradtakat kómába estek. A mi segítségünkkel akarja elhagyni a szigetet. valamiféle kincsekről is beszélt, de csak ennyit tudok
A matróz arcán láthattad, igazat mond, s miért is lenne oka a füllentésre? Valószínűsítheted, hogy a szakállas fickó nem elmélkedett személyes céljairól a fogságba ejtetteknek. Azonban nincs további időd elmélkedni, ugyanis a lépcső felől halk, mégis tisztán hallható kopogásokat hallhatsz. Két apró golyó pattog végig a rozoga lépcsőkön, majd mikor leérnek a rakodótér padlózatára, tömény füst kezd kitörni belőlük. Füstbomba. Ám volt itt valami más még. Köhögőroham jön rád, ahogy az összes többi fogolyra is. Ez nem egyszerű füst. Valamiféle anyag keveredett el benne, melytől furcsa érzéseid támadnak. Szédülés, hányinger.
Ha elbújnál a rakodótérben, a füst oly mértékben lenne úrrá rajtad, hogy fél percen belül elájulnál. Azonban ha nem akarod megvárni, akár a kifüstölt patkány, úgy juthatnál ki ismét a fedélzetre. A hajón egy tucatnyi csontváz veszi körbe a rakodótéri lépcsőt. Mindannyiuk rozsdás kardokat fognak kezeikben. Szakadt ruházatuk és megjelenésük megegyezik a parton harcolókéval.
- Hohó, az eltűnt kisegér végül előbújt a rejtekhelyéről. Ám rád nincs szükségem. Végezzetek vele - szólt a hang a szélrózsa szinte minden irányából, így képtelenség volt beazonosítani a forrását. A parancsra a csontvázak neked ugrottak, s megkezdődhetett az újabb harc. Különösmód a csontvázak képesek voltak fizikális csapásokra és sebzésekre, s ugyanúgy visszaépítették elhalt testrészeiket, mint ahogy a parton tették. Emlékezz vissza Keiko elemzésére, s megtalálhatod azt, aki irányítja őket.

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Aug. 16 2017, 19:08

Hihetetlen tehetségemnek volt csak köszönhető, hogy egy darabban lejutottam az alsóbb szintre. Mert ugye... nem tud akárki lesétálni egy lépcsőn... vagy mégis? Nem.. biztos, hogy ezt is valami Isteni adottságnak köszönhetem. Miután már talpam is érintette a rakodótér padlóját, a fal mellett nyöszörgő legénységen akadt meg a szemem. A szerencsétlenek.. nem elég, hogy nap mint nap haltáppal étkeznek... most meg múzeumot csináltak belőlük. Hát.. van akinek nem jön be az élet. Látszott rajtuk, hogy félve, de mégis beletörődtek, hogy saját erejükből nem fognak tudni kijutni. Így kénytelenek voltak várni... várni, hogy jön majd valaki, aki erősebb náluk, s segít rajtuk. Például... egy sárkány... a csoki szörny.. vagy legvégső esetben, amit eléggé kétlek, a főnökük... hah... vagy egy shinobi. Bár az utolsó nem is annyira elképzelhetetlen. Talán, ha elég gyors vagyok, tudok keríteni egyet. S akkor majd a z a ninja szépen kihúzza őket a pácból. Hacsak... álljon csak meg szépen a vattacukormenet! Én is shinobi vagyok! Legalábbis papíron biztos... de de.. van fejpántom, szandálom, fegyvereim meg minden ilyesmim. Tehát... én is megmenthetem őket. De mégis minek? Lehet, hogy csak a lustaság beszél belőlem, de mi lenne akkor, ha én is leülnék melléjük rabnak... szunyálhatnék... és nem kéne a lakbéren idegeskednem. Szép álom. De nem... köt a kötelesség... heh.. mennyi kötél... miszerint segítenem kell nekik. Nem randalírozhatok kedvem szerint, mert még az eddigieknél is nagyobb fejmosást kapnék. Pedig az előzőtől még mindig szappanos az agyam. Na, most, hogy a koponyabelső tisztítási módszerét szépen letárgyaltam magammal ~ Köszi Yuki, igazán jó beszélgető partner vagy, jár a vállveregetés ~ ideje lenne figyelni arra is, amire egyébként eddig kellet volna. Nem, most nem arról beszélek, hogy mit is akarok enni.. bár valami kajaféleség jól esne.. de nem nem nem! Vissza az eredeti gondolatmenethez. Tehát, a szerencsétlen kikötözött matrózfajzatok. Hogy tudnék segíteni nekik? Hmm... ha nem tudsz valamit, kérdezz... igen.. ez  ésszerű... ezt fogom tenni. Yuki, mit is kéne csinálnom? ... vagy.. lehet, hogy nem magamnak kéne feltenni a kérdést?
Mivel önmagamtól nem kaptam meg a tökéletes választ, továbbálltam, egy külső forráshoz. Szépen kikerestem a legkevésbé ficánkoló, mozgolódó élni vágyó matrózt, s a fülébe suttogtam, kellően halkan. Válaszul nyöszörgést és egy fejbólintást kaptam. Mázlimra, nem kapott semmiféle fan-rohamot. Még szerencse. Bár a férfi nem láthatta a hang forrását, azért az én hangszínem mégis merőben eltérhet a Mikulásétól... hacsak nincs édibogyó kislányos hangja....  vicces lenne...
Miután a matróz szeméről leszedtem az azt elfedő kendőt, arcára kiült az öröm, s a remény fénye. Heh.. el kell, hogy keserítselek pajtás... belém jobb ha nem veted a hited.. mert ha úgy adódik a helyzet, lazán feláldozlak a saját bőröm megmentésére... ráadásul igazán kedves és cuki mosollyal... mert.. én ugye mégiscsak egy cuki és marha haszontalan kislány vagyok... tehát lehet, hogy mind meg fogunk halni miattam... örvendjetek!
Következő kérdésemre, már egy egész normálisnak nevezhető választ is kaptam. Tehát, valami elme trükköt csinált a Télapó.. meg kómát... és valami kincsről hadovált. Ja, és Shinobi... híí... ezt megszívtam... merre is van a kijárat?
Gondolataim zajából, egy, a lépcsők felől halk, mégis tisztán hallható kopogás zökkentett ki. Két apró golyó pattogott végig a lépcsősoron, egészen a padlóig. Majd amint találkoztak a padlózattal, tömény füst kezdett kiszivárogni belőlük. Ó, a rohadt retkes francokat... kellett nekem ninjának mennem...
Füstbomba volt.. vagyis.. nem teljesen. Amint a bomba tartalma beterítette a teret, hirtelen köhögő roham jött rám. Torkomat kaparta valami, s nem akart elmúlni. De nem csak nekem támadt ilyen furcsa érzésem... ez az összes ott tartózkodó matrózt is hatalmába kerítette. Volt itt még más is.. valami nagyon nincs rendjén. Szédülés. Émelygés. Hányinger. Ez nem túl jó.. kezdek igazán szarul lenni. Záros határidőn belül össze fogom rókázni a fapadlót... a világ enyhén forgott.. nem kéne a füstben maradnom, vagy nem lesz jó vége. Ha elbújnék, a füst olyan mértékben lenne úrrá rajtam, hogy igazán rövid időintervallumon belül már a padlón terülnék el eszméletlenül. Így is haszontalan vagyok... hát még ájultan...
Nagy nehezen erőt vettem magamon, s mint az ürgéből kiáztatott ürge, vagy a kifüstölt darazsak.. Netalántán patkányok, úgy menekültem én is, a megváltó fedélzet felé. Köhögve, szédülve, botladozva értem el gyorsan a lépcsőt, s felszáguldottam rajta. De amint felértem, közel sem voltam boldog. A lépcsőt megannyi alultáplált csonthalmaz állta körbe. Mindnyájuk kezében rozsdás kard. Ruházatuk szakadt.. s már elég ismerős volt. Hát ez szuper. Nem is lehetne jobb. Ha elég közel jön valamelyik, tuti pofán köhögöm.. vagy ha elég szerencsés, le is hányom.
Majd felszólalt egy hang... minden irányból. Hohó? Hohó?! Hohó?!! Megmondtam én, hogy ez a Mikulás. Tudtam, tudtam, tudtam! Rohadt téltata! Gyere ki a hóra! Kicsinállak a felnyársalt manószolgáiddal akik a tűznél pörkölődtek!
A gennyláda télapó parancsára a csontik nekem rontottak. A csontvázak képesek voltak fizikai sebzésre.. s testrészeiket is vissza bírták építeni...  ez nem jó. Próbálom kerülgetni ütéseiket, s egy kunait a kezembe kapva továbbra is hárítani azzal, vagy épp rugdosódással. De ez a harc így értelmetlen... hogy is volt? Mit is mondott róluk mesterem? Gondolkozz....
Emlékszem mi volt akkor! Szuper mozdulattal, az egyik csontival aprítottam a többit. Ennek hatására, a katonák eltörtek majd újraépítették magukat. De volt egy, amelyik nem eltört, hanem hátrabukott.. és az volt a használó. Vagyis a használó nem törik el olyan könnyen és építi újra magát... uhum... értem.. legalábbis remélem..
Ezt a műveletet, szerintem most nem lenne tanácsos elkövetni.. lévén fegyver van a csontiknál és előbb vágják ketté az általam használt társukat, mint ahogy az szelné félbe őket...
Kézjeleket formálva, a Mizurappa technikával próbálnám meg őket körbe- locspocsolni, s ezáltal a Bunshinokat kettészelni. Így keresném a használót, akit a technika nem vágna félbe, vagy törné el. Mindössze elméletileg ellökné. Őt kell keresnem, a többiek csak felesleges katonák...
avatar
Hirota Yukionna
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 239

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határszigetek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.