Kiképzőterepek

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Csüt. Ápr. 09 2015, 02:27

//Akane//


~Jaj de tüzes itt valaki. Bár lenne annyi eszem, hogy nem kísértem a szerencsémet.~ Gondolja magában, fülig érő mosollyal. Szerencséje van, hogy rendelkezik a szelektív hallás képességével, így a felé irányuló sértéseket szinte meg se hallotta.Gyorsan kimászik a vízből és sebtében áttörli magát. Mikor Akane látótávolságon kívülre kerül, aktiválja vérvonal képességét, hogy azért csak ne veszítse szem elől. Félig nedves testére feldobja a ruhát, felkapja a saké-s üveget majd a lány nyomába ered a tisztes távolságot azért tartva. Nem fél a  lebukástól, hisz ahhoz már tényleg profinak kell lenni, hogy a rendes szem látótávolságán kívül is észrevegyék. Szájához emeli az üveget és csalódottan veszi, észre hogy partnere, nem igazán hagyott neki sok finomságot benne. Bő tíz perc követés után leesik Oyokinak a lány úti célja, hisz másfele már nem igazán tud menni. ~Akkor folytassuk a mókát.~ Gondolja majd kézjelekbe kezd.
- Shunsin no jutsu (Fürge test)- Mondja, hogy sebességét, megsokszorozva kis kerülővel a lányt megelőzve elérhessen az Kiképzőterepre. ~Amilyen kis morcos lehet számolni azzal, hogy nem biztos, hogy nagy örömmel konstatálja majd a jelenlétem... kicsit meg kéne előzni, hogy megöljön.~ Tanakodik, majd eszébe jut a lány klánja. Szerencséje van, hisz az este neki kedvezne az esetleges árnyék technikákkal szembe, ám azért a szerencse önmagába nem elég. Sebtében megszünteti a terep minden fényforrását, így már csak az égi testek biztosítják a minimális látást. ~Ez így megfelel. Ő nem tud az árnyékaival bántani, de én tökéletesen látok így is király.~ Fut végig a fején. A Nara már viszonylag közel ért a helyszínhez ezért gyorsan egy fának támaszkodva próbál laza pozíciót felvenni. Mikor megérkezik majd újdonsült "barátja" így üdvözli.
-Hát ezt nem hiszem el... azt hittem megsértődtél, de hogy mégsem bírsz nélkülem meglenni. Ez szinte hízelgő. Őszintén megmondom cica abban reménykedtem a hajlékodra hívsz majd fel, nem ilyen nyilvános helyre. De ne aggódj gondoskodtam a fényekről, így azért a romantika itt is megteremthető. Van kedved a csillagokat bámulni, és még jobban megismerni egymást?- Kérdi a már szinte megszokott mosollyal az arcán, és magában már felkészül egy testhelyettesítő jutsu-ra ha a lány rossz néven venné jelenlétét és esetleg valamit felé találna reptetni.
-Olyan kis cuki vagy egész kíváncsi vagyok rád.- Fűzi még hozzá.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Pént. Ápr. 10 2015, 02:09

Könnyed mozdulatokkal szökken egyik háztetőről a következőre. Puha talpú csizmája nyomán halk, karcos hanggal sírnak fel az égetett kerámiacserepek. Bár ideje mint a tenger, könnyedén választhatná az utcát is, mégis a lehető legrövidebb úton szeretne a kiképzőtérre érni. Ninjaévei során sokszor vonult vissza ide, mikor harag emésztette. A gyakorlóbábuk néma elszántsággal hallgatnak minden suttyomban elmorzsolt könnycseppről, minden olyan olyan pillanatról mikor dühét, bánatát kiadni jött ide. Az arctalan madárijesztők legalább nem ítélkeznek a gyengeség legkisebb jele láttán, mint a shinobi fajankók többsége. Bár néha mintha még az ő zsákvászonarcuk is rosszallóan grimaszolt volna...
Ahogy közelebb ér a gyakorlóterephez, különös érzés vesz erőt rajta. Mintha valami nem stimmelne... Rövid morfondírozás után rájön, mitől tűnik ilyen furcsának az Akadémia kiképzőrészlege. A kevés éjszakai látogató ellenére is mindig jól kivilágított terepen most sötétség honol. A konohai közvilágítás és az égitestek sápatag, pisla fénye épp csak hogy elegendő a tájékozódáshoz. Annyi baj legyen. Egy kunoichinek akkor is képesnek kell lennie megvédenie magát, ha bizonyos érzékszervei részben, vagy teljesen csődöt mondanak. A vakharc gyakorlásával talán még némi előnyt is kovácsolhat a váratlan áramkimaradásból. A lakott területtől zajos mivolta miatt kissé félreeső terepre érve olyan érzése támad, mintha valaki figyelné a sötétből. Testének izmai ugrásra készen feszülnek, szemei ellenség után fürkésznek a félhomályban.
Hirtelen egy férfihang szólal meg valahol tőle jobbra. Csöppet megugrik ijedtében, de rögtön utána támadóállásba helyezkedik, félelmét dacos arckifejezés mögé rejti. Fejét a hang irányába kapja, s döbbenten pislog Oyoki láttán.
- Nem... Ez nem lehet igaz. Megint te?! Nem is tudom melyik a rémisztőbb gondolat, hogy egy magadfajta kéjenc követ éjszaka, vagy a gondolat, hogy esetleg több is van belőled.
A nyílt terep felé kezd hátrálni. A fák között sokkal rosszabbak a látási viszonyai, és egy váratlan támadás esetén is kevesebb helye lenne kitérni. 
- Hogy felhívni a lakásomba? Ó persze! Igazi büszkeség lenne bemutatni a családomnak valami perverz szellemidézőt akit pár órája ismerek. Már a gondolat is felizgat, mint gólyát az utazási iroda! Adok én neked csillagokat...
Még mindig hátrálva próbálja tartani a távolságot a fiútól. Csak találgatni tud a szándékai felől, de egyre inkább bizonyossággá szilárdul benne a gyanú, hogy rá nézve semmi kellemes. Persze az is lehet, hogy csak későn érte a pubertás a fickót. Az legalább megmagyarázná az erőltetett csajozós szövegét. 
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Pént. Ápr. 10 2015, 02:33

Bár Oyoki még mindig élvezi a kényes helyzetet azért kicsit bántja, hogy a lány láthatólag megijedt tőle. Az undorhoz hozzá szokott már, na de hogy kifejezetten megijesszen valakit... azért annyira nem undorító. ~Lehet jobban jártam volna ha inkább nekem esik. Egy verés nem ilyen megalázó.~ Gondolja, majd kényelmes támaszáról kicsit elrugaszkodva tesz pár lépést. Semmi hirtelen mozdulatot nem csinál, nem akarja, hogy véletlenül támadásnak véljék egy szerencsétlenebb mozdulatát. Pár lépést követően lecsücsül a földre, majd hanyatt dől.  Bár még a képessége aktív, most elsődlegesen a csillagoknak szenteli figyelmét. Mi tagadás az égi testek káprázatos játéka mindig is lenyűgözte.
- Annyira azért nem vagyok rémes. Semmi ártó szándékom nincs feléd, csak hát na... mondjuk azt, hogy egyedi a humorom, vagy hogy nincs, a lényeg, hogy egy kis szórakozásnál durvább dolgot nem terveztem. Félni pláne nincs okod, én csak egy genin vagyok, te meg a jövő ANBU-sa. A chakrád és valószínűleg a tudásod is többszöröse az enyémnek. A harag és a morcoskodás helyett inkább gyere ide és nézd a csillagokat te is.- Tudta jól, hogy a lány szeszélyes jelleme mellet nem igazán bölcs ilyen védtelenül kiterülni, de hát mit mondhatnánk? Nem érezte meg veszélybe. Akane viselkedésétől függetlenül folytatja a beszédet.
- A trükk meg csak trükk. Te ha Nara vagy gondolom itt élsz születésed óta, és a családod messze híres az eszéről. Villantsd meg ezt a tudást. Ha leveszed a sok hókuszpókuszt és csak a tényekre figyelsz a kis tréfámba, milyen logikus magyarázatod marad. Kicsit belegondolhatsz, a mostani körülményekre is és az öltözködési stílusomra is.- Ejt el egykét segítséget, hogy a nagy titokról le tudjon hullani a lepel. ~Ha nem jön rá, akkor rászolgál a festett szőkeségre. Érdekes lesz ha a falu vezetőin és a klánom tagjain kívül még egy valaki tudomást szerez a képességemről... vajon, hogy reagálnak rá. Milyen durva lenne ha kirobbanna köztünk egy csata ami a klánok háborújához vezetne. Vajon ki nyerne? Egy vérhyuuga vagy egy vérnara... tuti mi, nekünk előnyünkre válik, hogy csak este tudok kimozdulni, nekik meg pont hátrányukra. Na jó le kell majd állnom a vámpíros történetekkel.~ Kalandozik el a figyelme, majd gyorsan vissza tereli magát a jelen cselekvésekbe.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Pént. Ápr. 10 2015, 03:32

A fiú viselkedésének hirtelen változása egészen meglepi Akanét. A korábbi, felnőttfilmekből lopott megszólításokkal tűzdelt flörtölés hirtelen átadja a helyét egy sokkal őszintébb, életszerűbb stílusnak. Bár még mindig nem tért napirendre nőisége pimasz részletezése felett, korábbi dühe egyfajta sajnálatba vált át, amikor belegondol, hányszor moshatták fel szerencsétlen sráccal a padlót szimplán sajátos humora miatt. Még enyhe bűntudatot is érez, amiért pár röpke pillanatig valamiféle perverz vadállatnak tartotta a fiút, amikor az erőltetett csajozós szövegekkel valószínűleg saját zavarát - és tapasztalatlanságát - igyekezett elkendőzni. Rövid habozás után lehuppan a fűben nyújtózó Oyoki mellé, felhúzott térdeit átölelve kémleli a csillagpettyes bakacsinba öltözött éjszakát.
- Bocsánat, talán kissé túlreagáltam a dolgot... Mint mondtam néha előbb ütök, mint kérdezek. Nos, ezt hamarabb bizonyítottam mint, gondoltam volna. De nem vagy te egy kissé túlkoros geninnek?
Figyelmesen hallgatja a másik magyarázatát, valóban kíváncsi arra, hogy jött rá azokra a pajzán részletekre a fürdőben. Itt a lehetőség, hogy bebizonyítsa magának, hogy nem olyan tökkelütött, mint amilyennek mindenki hiszi. Sose lesz jounin, ha egy ilyen trükkön sem lát át. Még mindig az égboltot fürkészve kezd hangos gondolkodásba:
- Nézzük csak, hátha találok pár árulkodó jelet. Mikor először megpillantottalak a fürdőben, olyan vastag erek duzzadtak a homlokodon mint egy ceruza. Egy pillanatra sem vetted le a sötétített lencséjű szemüveged. És olyan dolgokról van tudomásod, ami rejtve marad a közönséges ember szeme világa elől. Utóbbit egyébként még mindig nem bocsátottam meg. Ó, hát persze, hogy nem jöttem rá eddig!
Nevet fel megkönnyebbülten. Így summázva a tényeket mi sem egyszerűbb, mint összerakni ezt a kirakóst. Pedig olyan egyértelmű volt...
- Te egy vak mentalista vagy! A felszínes halántéki verőerek kidudorodása gyulladásra utal, ami látáskárosodáshoz, végső soron vaksághoz vezet. A fekete napszemüveg szintén ezt látszik megerősíteni. A többire nincs magyarázatom, tehát ahhoz, hogy mindazzal tisztában légy, ami nem a szemed előtt történik, valamiféle mentalista kell hogy legyél...
Pár pillanatra elhallgat, figyelve, milyen reakciót vált ki érvelése Oyokiból.
- Vagy csak simán egy túlzottan kíváncsi Hyuuga, ha jobban belegondolok.
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Hétf. Ápr. 13 2015, 11:39

Úgy tűnik a lány félelme elpárolgott és valami más lépet a helyébe. Talán a szánalom... kérdéses, hogy melyik a rosszabb.
- Hát igen! Lehet kicsit már idősebb vagyok a legtöbb geninnél. - Felelte egy szégyenlős mosollyal. - Tudod, én nem jártam sose az akadémiára. Mondhatni olyan magántanuló voltam. Egy vándor ninjával jártam évekig az utakat, és ő tanított meg az alapokra. Mikor a mesterem meghalt az életem érdekes változásokon ment keresztül aminek a végeredménye az lett, hogy Konoha geninje lettem. Úgy vélem talán elboldogulnék a chuunin ként is, de a háború miatt, már rég nem volt vizsgázásra lehetőség, így hát megmaradtam ezen a szinten.- Arcán látszott, hogy kicsit kellemetlen számára a pozíciója, de hát ki tudja. Lehet nem véletlen maradt meg a geninnek. Akane folytatta a beszédet és elkezdte összegezni a tapasztalatait, hogy megfejtse Oyoki trükkjét. Mikor előállt a vak mentalista szöveggel, hősünk egy pillanatra megfagyott. ~Tényleg... ez de jó ötlet. Vajon egy vérvakmentalista vagy egy vérhyuuga nyerne... áhh felejtsük el, lehet kezdek kicsit megzápult lenni.~ A rövid szünet után viszont a Nara bebizonyította, hogy egy csöpp esze neki is van és megmondta a megoldást.
- Ugyan. Nincs olyan, hogy túl kíváncsi. A kíváncsiság az természetes és jó, itt inkább csak az eszköz szokatlan. Ám hidd el neked, ha mindenkinek ilyen szemei lennének, akkor ez a viselkedés is elfogadott lenne társadalmilag. Nem lenne ugyan népszerű beszélgetési téma valószínűleg, de ugyanúgy tudnák az emberek, hogy ez az életük része mint például a... nos hát a maszturbálás.- Mondta széles mosollyal, közben a lány felé fordult és levette szemüvegét. Fakó szürke szemeit így már semmi nem takarta.
- Tudod mielőtt, kiderült volna, hogy a Hyuugák vére csörgedezik az ereimben, gyönyörű zöld szemem volt. Most meg akármit is csinálok, ez van. Olyan mintha valami élőhalott, vagy kísértett szeme lenne. Amellett ha elhagyom a falút és valami erősebb ninjnak feltűnik, hogy mim van nem kizárt, hogy csak érdeklődésből ki akarja vájni. Bár gondolom ez nem ismeretlen a ti technikátokra is biztos sokan kíváncsiak.- Beszéd közben újra a csillagokra meredt, és a sok mesélés miatt, kicsit nosztalgikus hangulatba került. Eszébe jutott régi mestere, majd a halála és erejének ébredése is.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Hétf. Ápr. 13 2015, 20:36

- Akkor te afféle hippi vagy, igaz? El sem tudom képzelni, milyen lehet az élet a falun. Szabad vándoréletet élni, kötöttségek és szigorú rendszabályok nélkül... Ez úgy hangzik mint egy álom!
Izgatottan fészkelődik fektében. Pályafutása során legtöbbször csak megbízatások alkalmával volt lehetősége elhagyni a Tűz Országát. Apró gyermekként ugyan elkísérte édesapját pár diplomáciai útra, de ezekből a kalandokból mára csak néhány megfakult fénykép és homályos emlékfoszlány maradt. A shinobi háború kitörésével a tartományok közti utazás nem csupán veszélyessé, hanem igencsak körülményessé is vált. Arról nem is beszélve, hogy a medikus ninják stratégiailag fontos szerepük miatt kiemelt célponttá váltak az utóbbi pár évben. Konoha igyekszik elkerülni, hogy felesleges veszélynek tegye ki az így is egyre fogyatkozó számú gyógyítót, olyannyira, hogy külön engedély nélkül el sem hagyhatja a falut. Egy élete virágában járó lánynak viszont természetesen nem az a leghőbb vágyálma, hogy hadkészültségben vesztegesse el legszebb éveit. Talán pont emiatt tölti el gyermeteg izgalommal, ha olyanokkal cseveghet, akik mentesek az efféle élet rabigáitól. Egy vándor ninja küldetései, és az azokért kapott honorárium lényegében ugyanazok lehetnek, mint a rejtett falvak harcosaié, csakhogy ők nem tartoznak senkinek elszámolással. Csak maguknak.
- Igazán izgalmas és szabad életed lehetett. Nem is értem, miért döntöttél úgy, hogy feladod mindezt, hogy gyalog lehess a hatalmasok harcában. Félre ne érts, hiszek a Hokage szándékainak helyességében. De nincsenek bölcs háborúk. Ahogy igazságosak sem. Én ebbe születtem, de neked megvolt a lehetőséged, hogy szabadon élj... Erdőben és olcsó motelokban aludj... Alkalmi munkákból, napról napra élj... Ha jobban belegondolok, ez inkább olyan mint hajléktalannak lenni, semmint kalandos. Bár az a része, hogy nem kell számot adnod a tetteidről senki emberfiának, még mindig  tetszik. Egyszóval mi késztetett arra, hogy hűséget fogadj a falunak?
A fiú meglehetősen velős érvelésében ugyan van valami igazság, de még mindig igencsak mentegetőzésszaga van. Továbbá nem elég, hogy perverz és visszaél a vérvonal képességével, ráadásul megpróbálja ezt erényként feltüntetni.
~ Azért van bőr a pofáján... Hát még a tenyerén milyen lehet! ~
Amikor Oyoki az önkielégítéssel kezd példálózni, a lány látványosan arrébb csúszik a fűben, hogy növelje a köztük levő távolságot. Elvégre csak tegnap hozta el a ruháját a mosodából, egy ilyentől meg ki tudja mi minden telik ki. Mindenesetre, ha el akarja oszlatni az Akanéban róla kialakult képet, igen rossz úton jár.
- Miből gondolod hogy ha mindenkinek ilyen szeme lenne, akkor az társadalmilag elfogadottá tenné a tényt, hogy kéjenc vagy? Akiknek normális szeme van se stírölik folyton a nőket, csak akkor, ha azok épp nem figyelnek oda. De ha már a szemeknél tartunk... Én mindeddig úgy tudtam, a Hyuugák szeme születésüktől fogva levendulaszínű. Neked pedig egyik pillanatról a másikra kifehéredett? Te jó ég, én biztos azt hittem volna hogy szürkehályog. Meg különben is, az Uchihák kihalása óta ők a legjelentősebb klán a faluban, és nagyon odafigyelnek, hogy a Byakugan ne jusson a külvilág kezére. Hogy lehet, hogy nem tudtak a létezésedről? Te egy afféle...
~ Gyorsan találj ki valamit a fattyú helyett Szöszi! ~
- ... Szóval te egy le... izé... Mi történt a szüleiddel? Melyik házhoz tartoztak?
Őszintén reméli hogy a gyors témaváltás eltereli a figyelmet iménti habozásáról. A származás igencsak kényes téma tud lenni, pedig arról senki sem tehet, legyen az akár egy renegát röntgenszemű kéjenc. Mintegy mellékesen a végére még hozzábiggyeszti:
- Ja, hogy az árnyéktechnikák? Persze, vinnék mint a cukrot. Szerencsére mi nem vagyunk akkora veszélynek kitéve, belőlünk nehezebb egy rozsdás bicskával kivágni a képességeinket. De a külvilág számtalanszor próbálkozott már különféle módokon megszerezni a titkainkat. Mindeddig sikertelenül persze. Ha meg ennyire zavar, hogy fehér a szemed és mindenki ki akarja vágni, vegyél kontaktlencsét. Az nem esik le az orrodról az első adandó alkalommal, és nem vérgyanús az éjszaka közepén. 
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Hétf. Ápr. 13 2015, 23:04

~Talán még sem annyira hülye.~ Akane egész szép elképzelésekkel élt a hobo vándorlétről. A fiú hasonlatára is reagált, és a sok felmerülő kérdésre szinte már válaszolni is nehéz volt.
- Hú... melyikre is válaszoljak először. Talán kezdjük a szemessel. -Teljesen hátrafeküdt a fűben és élvezte egy percig a lágy szellők játékát. - Talán kicsit nehéz lenne kifejtenem, miért gondolom, hogy mindenki kéjenc lenne ezekkel a szemekkel. Ne érts félre, nem téged tartalak túl butának, inkább magamat túl fiatalnak, hogy ezeket megfelelően tudjam elmondani. Úgy vélem ha valamit egy ember csinál, az gond a társadalom szemébe mert nem érti miért teszi ha jó ez ha rossz. Ha nem lenne elfogadott dolog, hogy segítsünk egy öregasszonynak aki elesik, akkor könnyen nézhetnének minket hülyének, hogy minek foglalkozunk egy idegennel. Minden csak annyira elfogadható minél többen csinálják. A te példád is erre utalt. Akiknek normális szeme van sem stírölik folyton a nőket csak akkor ha azok épp nem figyelnek oda. Ezt mondtad. Ez el is fogadott, hisz fiúk ők már csak ilyenek, lehet ezt mondani. Pedig csak azért mondjuk ezt mert sokan csinálják és ezért elfogadjuk. Ha mindenkinek ilyen szeme lenne, akkor folyton tudnának úgy stírölni, hogy konkrétan rá se kell nézniük a lányokra. Akkor ez lenne egy megszokott módszer, amit elfogadnánk, és ehhez asszimilálódna a lányok viselkedése is.- Míg befejezte érvelését végig suhant a fején egy képsor amikor a lány a párját egy vélt kukkolásért szidja ami persze nem bizonyítható.
- Jah igen a másik kérdés... hogy lett belőlem helybéli, és a szemem régen hogy lehetett más. Én mikor még nem voltam vándor egy kis szigeten éltem. A szigetünk abban különbözött a többitől, hogy egy vallási közösség lakta. Ebbe a részletbe nem mennék most bele. A lényeg, hogy egyszer egy sebesült ninját sodort partjainkra a víz, akit az öregek befogattak és elláttak, hogy fel tudjon nálunk gyógyulni. Talán még te is ismered a nevét. Úgy hívták Hiien Ranaku. Közel egy évet töltött nálunk, és a sok segítés mellet még volt ideje a vallást is elsajátítani. Engem is itt neveltek fel, de nem a szüleim hanem a papok ám ez nm zavart sokan voltunk ezzel így. Mikor eljött az ideje, hogy Hiien mester távozzon, én megkértem, hogy vele tarthassak, mert látni akartam a világ többi részét, és tudni akartam amit tudni lehet. Több évig utaztunk együtt, és megtanított ez idő alatt a chakra használatára és az alapab technikákra. Sok veszélyes küldetésen voltunk, de ő neki csak kevesen érhettek a nyomába. Mesterien értett a kenjutsuhoz, és a mérgek keveréséhez. Ezek egyvelege már félelmetes harcossá tették volna, de a megannyi technika mellet, volt még ellenfeleinek, egy plusz oka a félelemre. Ő ugyanis egy jutsetsu volt. A démon bár benne élt, én sose láttam felülemelkedni, kivéve a halála pillanatába. Egy speciális küldetésen vettünk részt, ám nem egyedül hanem a különböző országok legprofibb ninjáival. Mondanom sem kell hogy én csak egy fegyverhordozó voltam ott. A küldetésünk az Akatsuki egyik tagjának Konannak az elpusztítása volt. Meg is találtuk, ám hiába voltunk jók, ő jobb volt. A mesterem telerakta a testét robbanócetlikkel és hagyta a démont eluralkodni magán. Nem tudom, hogyan de mintha meg tudta volna zabolázni, és a plusz erőt felhasználva, elkapni az ellenfelet. Felugrottak a levegőbe olyan magasra, hogy szemmel nem is lett volna látható majd egy nagy robbanás zöld fény és vége. Nem élte túl.- Egy kis szünettett tartott a beszéd közben. Nem is értette miért is meséli el mindezt, hisz eddig másnak sem tette. Nagy levegőt vett majd folytatta. - Nem hittem, hogy meghalt. Nem tudtam elhinni, hogy őt meg lehet ölni. Csak néztem, fel keresve, csak bámultam, és egyszer csak előjöttek ezek és elájultam. Mikor magamhoz tértünk már úton voltunk. Mindenki ment haza... csak én mentem céltalanul. A villámok országában mesterem barátjával egy sírt állítottunk neki. Majd vissza mentem a szigetre de már nem találtam a helyem, így eljöttem Konohaba, hátha a Klánomnál otthont lelek. Azóta azt keresem. A szemem valószínűleg azért nem volt születésemtől kezdve ilyen mert az egyik nagyszülőm lehetett Hyuuga de a szüleim ezt nem örökölték, és csak nálam az erőltetésre jött elő a kekeigenkai. Talán már többet tudsz rólam mint kellene, hát most mesélj te. Miket éltél át eddig? És ha ennyire vágysz a szabadságra miért nem teszel érte. A felelősség a tied, de úgy vélem a döntés is.- Mondta majd az oldalára feküdt, hogy tekintettét a lány szemeibe tudja mélyeszteni.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Saito Yuki on Kedd Ápr. 14 2015, 00:22

Csendben nézelődtem kiképzőtér bejáratánál állva. Figyeltem azt a pár embert, akiket a környéken láttam, hátha észreveszem köztük a csapatot, vagy valamelyik csapatvezetőt. Yuu kivételével ugyan egyiküket sem ismertem, de ha véletlenül a külsejük alapján nem jönnék rá, hogy kikkel is van dolgom, biztos, hogy szóltak már nekik rólam, így attól nem tartottam, hogy feleslegesen kellene itt várakoznom. Sokkal inkább foglalkoztatott most az, hogy vajon a Hokage mit várhat tőlem? Mi lehet a célja ennek a feladatnak? Talán a genin és a sensei valami tiltott dologra készülnek? Vagy ez csak egy egyszerű teszt arra, hogy mennyire vagyok jó megfigyelő, vagy megbízható. Esetleg a kettő együtt, vagy...
Ijedten léptem egyet oldalra, ahogy a gondolataimból feleszmélve, a semmiből egy árnyék bukkant fel mellettem. Csak egy pillanatig tartott, míg összeraktam, hogy mi is történt és rendeztem az arcvonásaimat. Rögtön éreztem, hogy ő lesz az egyik akit keresek és kizárásos alapon, mivel egyáltalán nem tűnt geninnek és nő volt, aki átható tekintetével szinte felnyársalt, amitől rögtön kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Még meg sem szólalt, de fejben már elkönyveltem Shinku-senseinek. Ahogy lassan enyhült az első meglepetésem, állhatatosan álltam a pillantását. Nem akartam, hogy gyengének, vagy ijedősnek gondoljon. A kiképzésen sikerült és most is fog. Talán geninként kevésbé veszik szigorúan, de természetesen többet akarok annál, hogy csak egyszerű genin legyen belőlem. A nő bemutatkozott és pár szó után a kezembe nyomott egy kis papírdarabot. Tudtam milyen papír ez. Korábban tanultunk róla, de még sosem került egy sem a kezeim közé, bár egy ideje már érdekelt, hogy vajon milyen elemű a chakrám. Válaszul csak bólintottam. Izgatott lettem a gondolattól, hogy végre ezt is megtudom és kicsit talán bizonytalan is, de ez utóbbit gyorsan kisöpörtem a fejemből. Vettem egy nyugodt, mély levegőt, ahogy áramoltatni kezdtem a chakrát a kezembe. Egyszerű feladat volt, de ezúttal sok múlt rajta. Hamar vége is lett és kinyitottam a szemeimet, hogy azokkal is láthassam a végeredményt.

//Bocsi a késésért, kicsit el voltam havazva az utóbbi napokban. ^^" Az elem pedig legyen, amit te gondolsz. Smile //
avatar
Saito Yuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Kedd Ápr. 14 2015, 01:24

- Miért értenélek? Tudom hogy nem tartasz annak.
Válaszol olyan hangon, mintha mi sem volna természetesebb. Szája sarkában hamiskás félmosoly bujkál, mintha csak tréfálkozna, de a mélyzöld szempárban fenyegető indulat csillan. Tipikus "mernélmástmondani" tekintet. A beszélgetés azonban minden várakozása ellenére meglehetősen kedvére való. Amikor délelőtt bement dolgozni - mintha csak hónapokkal ezelőtt lett volna... - mindenre számított volna, csak arra nem, hogy éjszaka az akadémiai edzőterep füvén fetrengve folytat vitát egy fiktív világról, ahol mindenkinek Byakuganja van.
- Értem, persze. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók... Mindenesetre ha valaha eljönne az a világ, ahol mindenki lát mindent, légy oly kedves, és fojts meg álmomban. Nem szívesen élnék egy olyan társadalomban, ahol az embereknek nem lehetnek titkaik, és nem érheti őket meglepetés a másik nem részéről, mert már úgyis láttak mindent. Gondolj csak bele, egy idő után semmi különleges nem lenne abban, amit látsz, arról nem is beszélve, hogy elértéktelenedne az a fajta bizalom, ami ahhoz kell, hogy ezeket önszántunkból mutassuk meg valakinek. Mellesleg egy ilyen alternatív valóságban sem "asszimilálódna" a nők viselkedése a byakuganos szatírokhoz, mert ebben a mostani világban is le fogják tépni az arcod, ha elkalandozik a tekinteted, nem kell hozzá dojutsu. És ha már ismét a röntgenkukkolásnál tartunk, ezúton szeretnélek megkérni, hogy keress valami tompa tárgyat, és verd addig a fejed, amíg el nem felejted hogy mit láttál ma a fürdőben.
A fiú tovább mesél magáról, Akanét pedig szinte letaglózza a felismerés, amikor a Hiien nevet hallja. Hirtelen világossá válik számára, miért tűnt végig oly ismerősnek az ifjú Hyuuga. Bár valahol a tudata küszöbén halk visszhangként még eljutnak hozzá Oyoki szavai, gondolatai már egészen máshol járnak. Az emlékezet szárnyai évekkel repítik vissza az időben, egészen addig a pillanatig, amikor tanúja volt annak az eszelős féldémon öngyilkos akciójának. Nem mintha először látott volna valakit meghalni... Ami azt illeti, azidőtájt már oltott is ki életet, de aminek akkor tanúja volt, kétségtelenül különbözött a korábbi esetektől. Mindenekelőtt abban, hogy Hiien darabokra robbant. Ráadásul a saját akaratából. Amint meglátta az akatsukist, nekirontott, majd magával együtt felrobbantotta. Nemes áldozatának története talán a történelemkönyvek lapjain is megelevenedik, ha Konan nem éli túl a kamikazetámadást. Nem is az volt a leghátborzongatóbb az egészben Akane számára, hogy látta elesni egy konohai bajtársát, hanem az, hogy áldozata jóformán szükségtelen volt. Akármilyen pedigrés elveszett ninja is volt a nő, a számok a konohaiak oldalán álltak. Egy állig felfegyverzett, jól képzett csapat egyetlen kunoichivel szemben. Még csak harcba sem bocsátkoztak vele, hogy a kétségbeesés számlájára lehessen írni a dolgot. Mielőtt bárki is fegyvert ránhatott volna, a jutetsu már lerohanta a kék hajú nőt. Akane szerint a fickó egyszerűen meg akart halni. Valószínű hosszú ideje várt egy olyan alkalomra, amikor úgy vethet véget önnön életének, hogy hősként emlegessék és ne úgy, hogy gyáván öngyilkosságba menekült. Biztos volt egy pár lemming a felmenői között. A tanítványa persze, aki láthatóan bálványozza őt, egészen másképp élte meg a dolgokat. A szöszke még most is emlékszik, milyen fájdalmat érzett a mesterét vesztett kamaszfiú láttán évekkel ezelőtt. A visszaúton Konohába a sikeres rajtaütés dacára síri csend és komorság jellemezte az egész kompániát. A lány aggódó tekintettel figyelte a szeme sarkából a kölyköt, akit mestere ott hagyott a hősi halált hajkurászva. Az ilyen traumák áldozatai gyakran válnak kezdetben deviánssá, később pedig elveszett ninjává. A Nara aggodalma jogosnak bizonyult, ha bűnöző nem is lett belőle, de cserébe itt egy kölyök, aki minden mocskos kis próbálkozását az egészséges libidó számlájára írja. Persze nem csoda, hogy idáig nem emlékezett rá, amikor utoljára látta, még hétköznapi szemei voltak és ami azt illeti, a kamaszkor jót tett neki. Hosszú hallgatás után rekedtes hangon szólal meg:
- Szintén zenész... Nem ismertelek fel, biztos a szemüveged miatt. Benne voltam a rajtaütő csapatban, amiben a mestered is. Még a mai napig kísért mindaz, amit ott láttam. Részvétem kölyök. Tényleg. Biztosan jó ember... Vagy akármi is volt ő... Lehetett. Ha ő nincs ott aznap velünk, talán most nem beszélgetnénk.
Persze enyhe túlzás hogy a srác jobban érezze magát, de ki tudja? Lehet a akatsukis őt kapta volna el először, ha Hiien nem lép közbe. Ezt valószínű már sosem fogja megtudni. Ismét elhallgat pár pillanatra, emésztve mindazt amit hallott, s hogy összeszedje gondolatait a következő válaszhoz
- Hogy miért nem teszek ellene? Jó kérdés. Ha egyszerűen akarom összefoglalni, azért, hogy megvédjem mindazt, amit szeretek. Meg különben sem tehetem meg a klánommal, hogy szégyent hozok rájuk azzal, hogy elveszett ninjaként, céltalanul tengődök a világban. És hogy őszinte legyek... Mert semmi máshoz nem értek. Kora gyermekkorom óta erre képeztek ki. Hogy kunoichi legyek, fegyver falum szolgálatában. Ez létezésem oka és végcélja. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy bárhogy is próbálom tagadni, nem csak hogy jól csinálom, amit csinálok, de élvezem is. Hiába vagyok tisztában vele, hogy mindaz a vérontás ami a világban történik, csupán öncélú bábszínház, minden porcikám gyönyört lel a küzdelemben.
Fakó bőre már pusztán attól is kipirul, ahogy a harcról beszél, légzése szapora és izgatott lesz. Ajkai pár pillanatra ragadozómosolyba szaladnak, de ugyanoly gyorsan le is hervad a vigyor az arcáról, amikor rájön, milyen könyörtelennek is tetszhet most a fiatalabb shinobi szemében. 
- Persze ettől még nem lelem kedvem a kegyetlenkedésben. Sok szörnyű dolgot láttam már... Amit ez az átkozott háború művelt a földekkel és a rajtuk élő emberekkel. Nem sokkal azután a küldetés után... Nos tudod. Szóval nem sokkal később egy diplomáciai delegáció tagja voltam, amit Konohagakure küldött a Rejtett Fű vezetőjéhez, hogy tárgyaljunk a két falu közti szövetségről. Csakhogy a Víz szövetségének küldöttei is jelen voltak a faluban, és nem fogadták túl készségesen, hogy Enraku-dono a mi ajánlatunkra jobban hajlott. Szóval vérfürdőbe torkollott a dolog. Az ellenséges shinobik válogatás nélkül végezték ki mind a harcosokat, mind a civil lakosságot. Sose láttam még velőtrázóbb kinyilatkoztatását az emberi bestialitásnak. De nyertünk. Kusagakure azóta is a Tűz szövetségének egyik alappillére. De nagy árat fizettünk érte. De csak hogy valami vidámabbról beszéljünk, a vérontások után visszamentem a faluba önkéntes gyógyítóként, bár végül magam is kórházban kötöttem ki. Azon az utazáson egy igazán jó baráttal lettem gazdagabb. Ő pedig egy olyan emlékkel rólam, amihez neked byakuganra lenne szükséged, de ez elég kínos történet, úgyhogy inkább beszéljünk másról oké? 
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Kedd Ápr. 14 2015, 23:06

~Még hogy addig verjem egy tompa tárgyal a fejemet míg el nem felejtem amit ma a fürdőbe láttam. Tény, hogy a csaj nem hülye de annyira nem is eszes. Nem csak a fürdőbe láttam, már itt a kiképzőterepe is. Vagy ő nem tudja hogy ha aktív a vérvonal képességem, ha megakarom kukkolni ha nem akkor is látom. Mindegy talán ezzel most nem hozakodok elő.~ S bár egy szót sem szolt, hagyta Akanét beszélni azért szája sarkában egy ravasz mosoly meglapult. Ám ez hamar eltűnt, mikor a Nara beavatta, hogy ő is jelen volt Hiien mester utolsó küldetésén. Pórbált vissza emlékezni a lányra de nem sikerült. Emlékezett Yoshi-ra meg arra, hogy sokan tartottak velük, de valószínűleg a megrázó események a többi "jelentéktelen" dolgot kitörölték a fejéből.
-Bocsáss meg, hogy nem emlékeztem rád. Ígérem, ma egy életre a fejembe véstelek.- Mondta, és egy kedves mosolyt próbált a lány felé küldeni. - Jaj... mármint nem úgy... nem azért. Hanem arra gondoltam, hogy viszonylag ritkán próbálnak vízbe fojtani ennyire kellemes társaságú emberek.- S bár kivételesen tényleg nem a perverz gondolatai vezeték, mégis érezte, hogy amit mond, mintha csak gyenge hárítás lenne. Érdekes volt a lány magyarázatát hallani, hogy még miért nem kelt útra és habár kérte, hogy váltsanak témát, egy két mondatott mégis megért ez a gondolkodás.
- Megértem amit mondasz, csak egyet nem értek vele. Ha ennyire vonz a szabadság, azt nem csak elveszett ninjaként tehetnéd. Szerintem ezt lehet úgy is csinálni, hogy a klánod még külön büszke is legyen rád. HA vándor ninja lennél, sok új tudást tudnál szerezni szülőföldednek és családodnak. A harcok sem kerülnének el, hisz ha pénz kell azért bizony megbízásokat kell vállalnod, de a szabadság még is veled lenne. Mindazonáltal megértem, hogy a háború nem teszi kedvező lehetőségé ezt a döntést, de ha egyszer vége és te is úgy döntesz, hogy elindulsz én szívesen tartanék veled. Jó itt... csak olyan furcsa.- Egy kicsit még érlelgette a lány háborúról vallott elképzeléseit, és nagy nehezen meggyőzte magát, hogy kimondja amit gondol.
-Tudod rá kellet most jönnöm, hogy te nem is vagy okos... nem vagy olyan amilyennek egy Narát elképzelném, de ez nem gond. Amit a háborúról mondtál az mélyen megérintett, és teljesen egyet értek vele. Ez döbbentett rá, hogy te nem okos inkább egy bolond laikus bölcs vagy, és ez szerintem ezerszer jobb a nyers logikánál. Te másként mutatod meg klánod erősségét.- Újabb szünet, és egy kis vívódás következett. Valami nagyin kikívánkozott hősünkből, de félt kimondani, és úgy egyáltalán szembesülni is félt a gondolattal. Az enyhén dilis nő valamit megmozgatott benne. Ám csak szóra nyitotta a száját bár először a szavak nem találták meg a helyüket.
-Te Akane... akarom mondani Nara Akane lenne, egy kérdésem, de kérlek vedd komolyan. - Nagy levegő. - Adsz nekem lehetőséget, hogy bebizonyítsam, nem is vagyok olyan aberrált, és hogy... szóval... látsz... látsz rá lehetőséget, hogy egy napon a feleségem legyél? Tudom ez váratlan és számomra is fura, elhiheted ilyet még nem tettem, de úgy érzem az őrültséged és az őrültségem miatt, mi nagyon jó és valószínűleg halálos párost alkothatnánk.- Szája kiszáradt a szíve kihagyott egy két ütemet míg a lány válaszát várta.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Szer. Ápr. 15 2015, 01:20

Vékony szemöldöke kétkedő ívbe szalad. Abban semmi meglepőt nem talál, hogy nem emlékszik valakire, akivel korábban találkozott, de az ellenkezője ritkábban fordul elő. Ilyen vagy olyan módon, de általában maradandó benyomást tesz az új emberekre... Csalódott fintorral konstatálja, hogy lehet mégsem olyan emlékezetes tünemény, mint amilyennek hitte magát. Vagy csupán nem ő az egyetlen olyan gyatra memóriával, ami még az aranyhalak körében is nevetség tárgya lenne. Megrökönyödésének azonban nem ad hangot, csak megvonja vállát, s annyit mond:
- Sebaj Kölyök, rég történt már. És igazán nincs mit. Elég pocsék társasági életed lehet, ha ilyen örömet okoz, ha valaki próbál vízbe ölni... De hé! Ki vagyok én hogy ítélkezzek? Szívesen bármikor!
Oyoki érvelése a vándor ninja lét előnyeiről kétségtelenül megkapó. Mily szép is volna szögre akasztani a fejpántot, a vele járó mázsányi felelősséggel egyetemben. Csak önmagának megfelelni, délig aludni és csak akkor fogadni el megbízást, amikor épp úri kedve úgy tartja. Néhanapján felcsapni a bingó könyvet és rekreációs céllal agyonverni valami körözött bűnözőt. Persze biztosan le kellene mondania számos előnyről, ami a hivatásos ninják sajátja... Elvégre szerződésesnek lenni nem csak annyi, mint aláfirkantani egy szerződést shinobi és rejtekfalu között. Míg a vándor ninják zömében magányos farkasként tengetik napjaik, addig falubéli társaik egy olyan család részét képezik, mely túlmutat minden vérségi köteléken.
- Talán majd egyszer... Ha véget ért az őrület, ami a világunkon élősködik. De ha egyszer úgy döntök, vándoréletre adom a fejem, mindenképp megkereslek... 
Kaján vigyor.
- ...Kell valaki, aki cipeli a poggyászom.
Vidám arckifejezése azonban hamar lehervad az arcáról, amikor a Hyuuga értelmi képességeit kezdi becsmérelni. Elég formabontó módja az udvarlásnak, azt meg kell hagyni. Keze akaratlanul is ökölbe szorul, tekintetét vérgőzös harag fátyolozza. Ugyan még türtőzteti magát, de a feszültség szinte vibrál körülötte. Az évek folyamán már számtalanszor kezelték úgy mint egy idiótát - olykor nem minden jogalap nélkül - s hiába próbálta mindig méltóságteljesen figyelmen kívül hagyni az ilyen viselkedést, a benne lakó ketrecharcos általában túlharsogta a józan ész intő szavát.
- Három.
Suttogó hangját szinte alig hallani, de ettől valahogy még fenyegetőbben hangzik. A fiú mintha nem értene a szóból, meg is ismétli az iménti hibát. Akane folytatja a visszaszámlálást:
- Kettő.
Persze talán okosabb lett volna először végighallgatnia, amit a másik mondani akar, de kettő "nem vagy okos" és egy "bolond" után valószínűleg más sem gondolta volna, hogy ez valójában bók akar lenni. Nem tudja egészen biztosan, hogy csak azért végződött-e egy hízelgő kijelentésben a fiú mondata, mert tartott a következményektől, ha másképp tesz vagy komolyan gondolta amit mondott. Mindenesetre elég őszintének tűnt. És persze nem jelenti, hogy az is. Annak tűnt az útszéli szélhámos is, akinek odaadta a félhavi fizetését pár varázsbabért néhány évvel ezelőtt...
- E... Hogy mi? Ó, az más.
~ Szerencsédre...~
- Ilyen sértőt és aranyosat még sosem mondtak egyszerre. Köszönöm, azt hiszem. Vagy fordulj fel. Még nem igazán döntöttem el.
Nem nagyon tud mi egyebet válaszolni, van hogy a szavak cserbenhagyják az embert. Amikor cizelláltan közlik veled, hogy "ha az ostobaságtól nőni lehetne a hónod alatt dörögne az ég, de nem baj, így szeretünk" pont ilyen helyzet. Hősnőnk azt hinné, ezt a komédiát már nem lehet hova fokozni, amikor némi félénk dadogás és mellébeszélés után még egy házassági ajánlatot is kap. Pár röpke pillanat hatásszünet után gúnyos, szörcsögő-röfögő röhögésben tör ki, egészen úgy hangzik, mint aki félrenyelt valamit. Fennhangon nyerítve gurul jobbra-balra a fűben, mint akinek komoly fájdalmai vannak. Fuldokló hangon válaszol:
- Igen! Azt hittem már sose kérded meg! Ó kétségtelen, halálos párost! Az egész bolondokháza rettegne tőlünk!
Smaragd szemei gyöngyöznek a nevetés könnyeitől, de amikor észreveszi, hogy fakó tekintetű barátja nem osztozik felhőtlen jókedvében, kacarászása szép lassan alább hagy, arcán elsimulnak a mosoly ráncai. Döbbenten, tátott szájjal mered a Hyuaga lelkének tejfehér tükreibe, próbál kiolvasni valamit - bármit! - a pupilla nélküli szempárból. Jó egy percnyi néma csend után szólal csak meg óvatos hangon:
- Várj... Te komolyan beszélsz, igaz? Te jó ég...
Őszintén szólva nem tudja mit mondhatna, amivel nem rombolja porig a fiú önbecsülését, ha még nem tette volna meg korábbi reakciójával. 
- Kölyök figyelj... Te egy jó srácnak tűnsz meg minden, de épp hogy csak találkoztunk. Nem is ismerlek. Ahogy te se engem. Nem kérheted meg csak úgy valakinek a kezét, akit csak most ismertél meg. Legfőképp azért, mert rohadtul ijesztő. És különben is, hajlandó lennel összekötni az életed valami lotyóval, aki igent pár óra ismeretség után feltétel nélkül igent mond? Szerintem te sem akarnál ilyen feleséget. Hogy látok-e rá lehetőséget, hogy a jövőben elképzelhető-e hogy a nejed legyek? Persze. Mi több, háromszor valószínűbb, mint hogy a következő pillanatban agyonnyom minket egy meteor. Végül is kevésbé valószínű és ennél elfuseráltabb dolgok is történnek a világban. De ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, ezt a kérdést tartogasd egy jó ideig, mielőtt felteszed valakinek. Gyakran kéred meg idegenek kezét egyébként?
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szer. Ápr. 15 2015, 11:39

Nem igazán a várt reakciót kapta Oyoki a leánykérésre. Az persze megfordult a fejében, hogy a válasz nem lesz, de hogy ki is nevetik. S bár megfordult a fejében, hogy sírva elrohan, de végül úgy ítélte meg ez a reakció talán csak rosszabbítani a helyzetén. A lány szavait szinte lassítva hallotta és próbálta minél jobban felfogni.
- Tudod...- Kicsit elcsuklott a hangja de megemberelte magát és folytatta. - Tudod én sok dologban gondolkodok másképp mint az elvárható lenne. Tény, hogy alig ismerlek, de a megérzéseim azt súgják nem rossz amit teszek. Szokatlannak lehet szokatlan, de úgy vélem, ha önnön magam ezt érzi helyesnek akkor nem lehet túl rossz. Azt elhiszem, hogy ijesztő. Hisz minden ijesztő az elején ami új vagy szokatlan. Én nem tartanék egy lány lotyónak csak mert igent mondana. Inkább látnám őt örültnek, de olyan örültnek amilyet magam mellé szeretnék. Viszont a meteoros példa tetszett. Ha jól tudom van olyan jutsu amivel ilyet lehet előidézni. Ez háborús időkben talán még gyakoribb tényező is lehet, így az esélyek nem is olyan rosszak erre a pillanatra. Amúgy még sose kértem, meg más kezét előtted. Az igazat bevallva, olyan persze volt, hogy valakit szemügyre vettem, de a kapcsolat gondolata elég idegen volt számomra.- Nemigazán hazudott. A hormonok hősünket is a bűn felé terelték jó párszor, de azt mindig is nehezen tudta elképzelni, hogy egy társas kapcsolatot alakítson ki valakivel.
- Van egy ötletem. Adj nekem három feladatot. Nem feltétlen kell olyat adni amit itt és most meg tudok csinálni, lehet olyan is amihez akár évek kellenek. A lényeg, hogy a feladatok elvégzéséhez kelljenek azok a tulajdonságok amik számodra fontosak. Ezeken a feladatokon keresztül pedig be tudom bizonyítani neked, hogy hozzád méltó vagyok, és ha megoldom őket, akkor a feleségem leszel. Viszont ez esetben neked is kikel érdemelned, hogy a férjed legyek ám én majd csak egy feladatott támasztok eléd. - ~Nehéz lesz kiválasztani a 3 közül melyiket kapja: főz, mos takarít.~ -Nos benne vagy?- ~Bármit is felel az bizony sokat fog elárulni róla. Ha tényleg olyan amilyennek gondolom, akkor bele fog menni, maximum olyan feladatokat állít majd elém amiket szerinte lehetetlen végre hajtani. Ebben az esetben nem zárkózna el, csak nehezen adná magát. Ha élből elutasítja akkor a jövőben sem lesz rá nagy esélyem. No és ha három könnyű próbát ad, akkor eddig csak kérette magát.  Hihetetlen, mennyire érdekel, hogy különböző szituációkra, hogy reagál. Annyira beszámíthatatlan.~ Az izgalom annyira felhevítette, hogy már nem volt képes feküdni. Muszáj volt egy kicsit megmozgatni a testét ezért felpattant és úgy várta a lány válaszát.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Szer. Ápr. 15 2015, 21:25

Hiába is hizlalja az ifjú hősszerelmes töretlen lelkesedése  a lány kacérságát, még mindig pocsékul érzi magát, amiért össze kellett törnie egy naiv kamasz vágyálmait. Nem mintha hibásnak érezné magát a történtek miatt. Mégis mit gondolt a kölyök?! Hogy minden nő arról álmodozik éretlen süldő kora óta, hogy a fűben fetrengve foghegyről odavetik neki: akarsz a feleségem lenni? Akanénak elképzelése sincs, hogy nézhetett ki az élet azon a kis szigeten a szerzetesek között, de hogy akkoriban nőt legfeljebb csak magazinok hírlapján láthatott a Hyuuga, arra a kisujját tenné. Nem mintha a lány a tradíciók megszállottja lenne - valószínű még betűzni se tudná a kifejezést... -, de annál még ő is hagyományosabb értékrenddel bír, mint hogy egy ilyen légből kapott ajánlatot akár csak megfontoljon. A kunoichi is nőből van... Valahol mélyen.
Ugyanakkor úgy érzi, hogy ha a következő kétségbeesett próbálkozást is egy legyintéssel elutasítaná, az csak sót hintene a fiú friss sebeire. De előbb fogja a fika enni az óvódást, mint hogy olyan ostoba csitri legyen, hogy szánalomból hozzámegy az első gyogyóshoz aki megkéri a kezét. Valószínű az ilyen finnyás nőkből lesznek azok a háklis öregasszonyok, akiknek több macskája van foga, de annyi baj legyen. A ninják úgysem arról híresek, hogy megérik a nyugdíjas éveiket. Szórakozott arckifejezéssel hallgatja az újabb ajánlatot. Arcán gonosz mosoly jelenik meg, ahogy a feladatok körvonalazódnak a fejében. Hát nem fogja megkönnyíteni a dolgát. Így legalább kikosarazhatja anélkül, hogy az a vád érné, hogy esélyt sem adott a Hyuugának. Azonban ha minden valószínűtlenség ellenére is teljesítené  a kikötéseit - nem fogja... -, bebizonyítaná, hogy valóban bármire képes az első nőért, aki szóba áll vele érte.
~ Lássuk csak mennyire gondolod komolyan... ~
Hosszas, a srác számára minden bizonnyal idegőrlő tétovázás után böki csak ki pajkos hangon válaszát:
- Legyen hát. Három, plusz áfa küldetést kell teljesítened értem. Ha mindezt megteszed, látni fogom, mennyire eltökélt vagy, és tudni fogom, hogy méltó társam lehetsz. Ne mosolyogj, még nem mondtam a feladatokat.
Hiába van tisztában vele, hogy kegyetlen játékot űz, mégis egyre jobban tetszik neki a helyzet. Csak meg ne ölesse magát szerencsétlen tökfilkó a próbálkozásban, nem szeretné, ha az ő lelkén száradna egy fiatal shinobi halála. Akárhogy is, nyugta lehet a következő pár évben.
- A hagyomány szerint az arának kell valami régi. Az első feladatod méltó ékszert találni az eljegyzéshez. Egy Akatsuki tag gyűrűje úgy hiszem megfelel a célnak. Azt mondják valami új is szükséges. Egy személyre szabott chakrapáncél megteszi. Elvégre sose lehet elég bőkezű az ember, ha a jegyese biztonságáról van szó. Valami kölcsönbe... Az ellenséges nagy országok egyikének shinobi nyilvántartását kell megszerezned, lemásolnod és visszatenned, mindezt lehetőleg anélkül, hogy észrevennék.  És végül... A menyasszonynak kell valami kék is. Őszintén szólva először a kétfarkúra gondoltam, de nem akarom, hogy baja essék a jinchurikinek, szóval ezt megúsztad. Helyette jó lesz a legendás Samehada is. Mivel egy küldetéssel többet adtam a megbeszéltnél, így te is megteheted ugyanezt velem. Ha teljesítetted az összes próbát, jövök neked két feladattal és a feleséged leszek. Megfelelnek a feltételeim vagy inkább új ara után nézel?
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szer. Ápr. 15 2015, 23:15

Szó mint szó  a Hyuuga igencsak meglepődött a próbák hallatán. Sose gondolta volna, hogy egyszerű dolga lesz, csupáncsak az feltételezte, hogy egy olyan ösvény vezet majd a lány szívéhez ami túlélhető.~Ezt a ge... khm... ez a szemét csak lazán ki akar nyírni. Akatsuki gyűrű meg az a kard... az áfás agybajáról már nem is beszélve. Navos kis... menyasszonyom. Bár én is a vallásra foghatnám a hülyeségeimet mint anno Hiien mester, de nekem nincs ilyen jó kifogásom. Én csak szimplán hülye vagyok, mert számít az adott szavam. Az ilyen szemet meg vissza élnek vele. Na mindegy, ha valamilyen csoda folytán sikerül ezeket elvégeznem, akkor nyolcas ikrekkel ejtem teherbe, plusz hárommal áfából, hogy ezt vissza kapja.~ Bár Oyoki lelkesedése jóval alább hagyott, ezt próbálta nem kimutatni. Elvégre milyen férfi is lenne, ha a nagy szavat után kihátrálna mindenből. Szóval csak egy mosoly és kezét a lány felé nyújtotta, hogy felsegítse a földről.
-Rendben. Bár van egy erős érzésem, hogy meg akarsz öletni, de nem megyek szembe szavaimmal és az eszmémmel. Holnap útra kellek és kezdem a legegyszerűbbel. A két kérésem azért elmondom. Az egyik, hogy tarts velem ezekre a küldetésekre. Szeretném, ha látnád nem mással végeztettem el, hanem magam próbálkozok meg velük. Itt lenne, egy kis plusz amit kérnék. Halálom esetén (amire jó esélyt adtál) részesíts tisztességes temetésbe a villám országában mesterem mellé. Kérlek gondoskodj a szemeimről, hogy ne kerüljenek rossz kézbe. A második kérésem, hogy légy hű és odaadó társam, ha túlélem ezeket... Nos már csak egy kérdésem maradt. Mit szeretnél mely országba menjünk a kért papírok megszerzéséért?- ~A felsoroltak közül még talán ez a legegyszerűbb. Itt a szemeim lesznek a legnagyobb segítőim, és a veszély legnagyobb forrása is.~ Fejben már meg is tervezte, hogy miként tudja kivitelezni, és igazából csak egy részletet nem tudott még kitalálni. A falvak ilyenkor igen szépen vannak őrizve, hogy a csudába fog bejutni. Ha vándornak is áll újból a szemei akkor is elárulják szülőföldjét. A kisebb trükkökön pedig átlátnak a szakképzet ninják. Lehet egy szebb ásás vár hősünkre majd.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Csüt. Ápr. 16 2015, 00:31

Kacagástól pirospozsgásból arcából rögtön kiszalad a vér, amikor tudatosul benne, hogy ez a tacskó komolyan beszél. Lehet most írta alá a fiú - és nem mellesleg a saját - halálos ítéletét is. És a vég még csak nem is a legrosszabb lehetőség, amivel számolnia kell - ha a kölyök véghezviszi az összes öngyilkos küldetést, hozzá kell kötnie az életét egy megszállotthoz. Ebből már sehogy se jön ki jól. Reszketeg hangon hebegve próbál kifogást találni:
-  Figyelj jól Öcskös. Nem is tudom, hogyan mondhatnám el neked, de tudod ezek a feladatok csak egy tapintatos megfogalmazásai voltak annak, hogy... Hát... Nos, hogy kopj le, szebben nem tudom mondani. Ahogy bármelyik épeszű személy tette volna már az első kérés után. De látom, hogy milyen eltökélt vagy, így inkább felajánlok egy másik lehetőséget: mi lenne ha elvinnél vacsorázni, ahogy a normális emberek szokták csinálni? Végül is azt se tudjuk, mi a másik kedvenc színe. Mi lenne, ha szépen, lépésről lépésre ismernék meg egymást, a házasság témát meg jegelnénk, amíg nem aktuális, vagy még inkább örökre... De ha te dacból inkább lehetetlen küldetésekbe vágnád a fejszéd, hogy mindkettőnket megöless, ám legyen. És bár valóban tartanám a szavam és hozzád mennék, ha valahogy mégis túléljük, szeretném hogy tudd, hogy ez nem jelentené azt, hogy egy cseppet is szeretlek. És attól se foglak jobban, ha az egész nyavalyás Akatsukit felszecskázod. Szóval, íme az ajánlatom: elmehetünk harapni valamit, megadva az esélyt, hogy bizonyítsd, hogy nem vagy olyan féleszű fanatikus fajankó, mint amilyennek tűnsz az eddigek alapján. Vagy bizonyíthatod hogy az vagy, és akkor nem halnak éhen a konohai sírkőfaragók, vagy lesz egy boldogtalan házasságunk a rokkantnyugdíjunk mellé. Harmadik lehetőségként el is búcsúzhatunk, kereshetsz valami dögös szellemi fogyatékost, hátha az egyből hozzád megy. Nos hogy tetszik?
Őszintén reméli, hogy a józan ész szava eléri ennek a mániákusnak a tudatát és elfelejthetik ezt az egész bohóckodást a próbákkal, meg a boldog házassággal a végén. Elvégre nem egy mesében, vagy valamiféle szerepjátékban élnek, ahol minden megtörténhet. Mindenesetre ha figyelmen kívül hagyva, hogy az ijesztő fogalmát a srác már a végletekig kimerítette, sőt új szintre emelte, megindító, hogy képes lenne megöletni magát, csak hogy elnyerje magának egy nő tetszését. Hajmeresztő egy fickó, mégpedig nem a jobbik értelemben, de mégis van valami nemes abban, ahogy kiáll az elképzelése mellett és azon nyomban képes lenne útra kelni egy S szintű shinobik számára is életveszélyes küldetésre.
~ Miért mindig az eszelőseket fogom ki..? ~
A felé nyújtott segítő kéz láttán hálásan elmosolyodik, de nem nyúl érte, inkább önerejéből tápászkodik fel a fűből. Sohasem szerette, ha gyámoltalannak és segítségre szorulónak látják az emberek, s hogy megőrizze ezt a látszatot, olykor hajlamos túlzásokba is esni. Miközben leporolja magát, eltöpreng, hogy ez az egész nem csak valami túlkomplikált csajozós technika része volt-e. Megjátszani a mániákus hősszerelmest, a gyanútlan áldozat szánalmára apellálni, feleségül kérni, majd három küldetést kérni, hogy bizonyíthassa a rátermettségét. Szomorú belenyugvással fogadni a biztos halál gondolatát, mire a delikvens megsajnálja és maga ajánlja fel a randit. Lehet a kis kurafi sosem akart elmenni ezekre az eposzi megmérettetésekre, csak egy alattomos manőverrel próbálta bepalizni az első ostoba libát, akivel találkozott. Mindenesetre, ha az egész valóban csak trükk volt, jól működött, és elfoglalhatja méltó helyét a Cseltárban, A Könnyű Búvár és társai mellett.
Az öngyilkos Hyuuga... Meg kell hagyni nem is rossz. Legalábbis ha pasi lennék, biztos így csinálnám. ~
Most már csak reménykedni tud, hogy ifjú udvarlója inkább a könnyebb utat választja, és fizet neki egy vacsorát, semmint hogy azonnal engedélyt kérjen a Hokagetól, hogy ellenséges területre mehessen kémkedni. Amit valószínűleg nem kapna meg, a Byakugan nem juthat az ellenség kezére, meg az orvosi ninjákat sem szokás egy kamasz hóbortos kénye-kedvéért feláldozni öngyilkos küldetésekért. 
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Ápr. 20 2015, 15:13

Saito Yuki írta:
Csendben nézelődtem kiképzőtér bejáratánál állva. Figyeltem azt a pár embert, akiket a környéken láttam, hátha észreveszem köztük a csapatot, vagy valamelyik csapatvezetőt. Yuu kivételével ugyan egyiküket sem ismertem, de ha véletlenül a külsejük alapján nem jönnék rá, hogy kikkel is van dolgom, biztos, hogy szóltak már nekik rólam, így attól nem tartottam, hogy feleslegesen kellene itt várakoznom. Sokkal inkább foglalkoztatott most az, hogy vajon a Hokage mit várhat tőlem? Mi lehet a célja ennek a feladatnak? Talán a genin és a sensei valami tiltott dologra készülnek? Vagy ez csak egy egyszerű teszt arra, hogy mennyire vagyok jó megfigyelő, vagy megbízható. Esetleg a kettő együtt, vagy...
Ijedten léptem egyet oldalra, ahogy a gondolataimból feleszmélve, a semmiből egy árnyék bukkant fel mellettem. Csak egy pillanatig tartott, míg összeraktam, hogy mi is történt és rendeztem az arcvonásaimat. Rögtön éreztem, hogy ő lesz az egyik akit keresek és kizárásos alapon, mivel egyáltalán nem tűnt geninnek és nő volt, aki átható tekintetével szinte felnyársalt, amitől rögtön kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Még meg sem szólalt, de fejben már elkönyveltem Shinku-senseinek. Ahogy lassan enyhült az első meglepetésem, állhatatosan álltam a pillantását. Nem akartam, hogy gyengének, vagy ijedősnek gondoljon. A kiképzésen sikerült és most is fog. Talán geninként kevésbé veszik szigorúan, de természetesen többet akarok annál, hogy csak egyszerű genin legyen belőlem. A nő bemutatkozott és pár szó után a kezembe nyomott egy kis papírdarabot. Tudtam milyen papír ez. Korábban tanultunk róla, de még sosem került egy sem a kezeim közé, bár egy ideje már érdekelt, hogy vajon milyen elemű a chakrám. Válaszul csak bólintottam. Izgatott lettem a gondolattól, hogy végre ezt is megtudom és kicsit talán bizonytalan is, de ez utóbbit gyorsan kisöpörtem a fejemből. Vettem egy nyugodt, mély levegőt, ahogy áramoltatni kezdtem a chakrát a kezembe. Egyszerű feladat volt, de ezúttal sok múlt rajta. Hamar vége is lett és kinyitottam a szemeimet, hogy azokkal is láthassam a végeredményt.
//Bocsi a késésért, kicsit el voltam havazva az utóbbi napokban. ^^" Az elem pedig legyen, amit te gondolsz. Smile //

// Elnézést a késésért, Beteg voltam. Most már sűrűbben írok! Smile Azt majd írd le nekem kérlek, hogy körülbelül mennyit tudsz a Narutoról. Elég annyit, hogy semmit, kicsit, tudsz ezt-azt, vagy elég jól ismered. Ebből majd leveszem, hogy mit hogyan. Az elemet most a Jellem alapján választottam. Shinku-sensei modorától pedig ne ijedj meg, Mugo-sensei kedvesebb Very Happy //


   A lány nem pazarolta az idejét, ugyanis úgy tűnt, hogy az előtte álló nő, vasszigorral fogja majd őt tanítani. Éppen ezért, minél előbb elvégezte a rászabott feladatot. Minél gyorsabban koncentrálta a chakráját, minél erősebben, aminek meg is lett az eredménye. A papírlap lassan elkezdett elporladni, majd végül az egész földé vált és Yuki lábai előtt landolt. Shinku-sensei és a lány is végignézte ahogy a föld leesik a földre.
   Shinku-sensei már kiderülhetett, hogy nem a lassúság és a lustaság híve, így azonnal visszarántotta tekintetét Yuki-ra, aki szintúgy, felkapta a fejét és tekintetét.
- Rendben. - mondta a nő, majd megindult a Kiképzőtér közepe felé. Yuki követte, akárcsak egy katona a parancsnokát - A társaid elemei a Tűz, Szél, Víz és Villám. Veled kiegészül a csapat, ugyanis a te elemed a Föld. (Doton) A föld elemű ninják gyakorta erőteljesebbek, masszívabbak és ostobábbak, mint az átlag. Persze ez csak általánosítás, ugyanis azok a kőfejű Iwagakureiek azok, akik  ostobák és kőfejűek. Képesek fejjel menni a falnak.
Mondta a nő. Nem tudni, hogy miért tért ki egy másik nemzetre és miért hordta le őket, ám valami igazság csak leledzik a szavaiba. Mire befejezte a mondandóját, meg is érkeztek a Kiképzőtér közepére. A nő itt sem húzta az időt. Kezét előre nyújtotta, tenyere a talaj felé nézett. A következő pillanatban a talajból egy tenyérnyi földdarab ugrott fel a nő kezébe. Megmarkolta, majd megfordította a kezét, így tenyere már az ég felé nézett. Szétnyitotta ujjait, hogy a lány jól lássa a talajdarabot. Az néhány másodperc múlva elkezdett három irányba szétrepedezni, majd a három darab elvált egymástól. A nő megformálta a Félkezes Tigris kézpecsétet, mire a talaj darabok mozogni kezdtek és újra egymáshoz illeszkedtek, mintha nem is történt volna semmi velük.
- Ez lesz a faladatod. HA teljesíted ezt a gyakorlatot, akkor képes lehetsz uralni a Doton Elemű Chakrád. Ez a chakra ugyanúgy, ahogy az alap chakrád a testedben tárolódik. Az, hogy Doton elemű a chakrád, az azt jelenti, hogy a szervezeted képes átalakítani a chakrádat Doton természetű chakrává, vagyis a chakrád képes arra, hogy manipulálja a talajt, vagy a chakrádból képes vagy földet létrehozni. A föld itt tág fogalom. A föld lehet kő, szikla, szikes talaj, vagy bármilyen nemű talaj. Még Homok is, ám a homok technikák már egy teljesen más szinten állnak. Most a feladatod, hogy felébreszd magadban a Doton Chakrát. Ez a fajta charkatípus áll legközelebb a természethez és a bolygóhoz, így meditációval elő tudod magadban hívni. Persze gyakorlásra is szükséged lesz, ám a meditációval el kell érned és fel kell tudnod szabadítani a Doton Chakrád. Érezd át a talajt érezd át a földet. Válj eggyé vele! Ha ezzel megvagy, használd a kezed, vagy egy kunait és vágj ki a talajból egy darabot, amit az elemi chakráddal válassz három felé, majd azt a három darabot állítsd össze. Az, hogy elképzeled a mozzanatot, sokat segít majd neked. Képzeld el magad előtt, akard, hogy a chakrád váljon földé és forrassza össze a földdarabot. Erre reggelig van időd. Reggel hatra itt leszek, ha nem sikerült elvégezned a feladatot, akkor más irányba kell fejleszteni a tudásod.
Mondta a nő, majd lassan elkezdett süllyedni, majd eltűnt a talajban...


// Na akkor Kérnék tőled egy 90 Soros posztot. (Ezét ketté is szedheted és két részletben is beküldheted ha úgy van kedved) Ez alatt a poszt alatt el kell sajátítanod ezt a földes dolgot. 40 földdarabot használsz el és 41.-re fog sikerülni. 20 Darab föld után kimerülsz teljesen és nem leszel képes folytatni, mivel a chakrád is kimerül. Itt elkezd érződni az Energia tabletták mellékhatása. Hosszú távon nem tesznek jót a szervezetnek. Pihennie kell a karakterednek, vagy beveszel egy energia tablettát. HA beveszel, akkor Napnyugta előtt végzel a feladattal (Ez esetben az utána lévő szabadidőt leírhatod. Tehát leírod, hogy mit csinált utána másnap reggelig. [A sensei nem mondott pontos időt]) Ha nem vesz be, akkor kimerül és ez esetben reggelre végez a feladattal, mivel pihennie kell legalább hat órát, hogy újra töltődjön a testi és szellemi energiája is. Jól gondold meg, hogy melyiket választod. Ha kérdésed van, akkor Pm-ben tedd fel! Smile //
 

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Hétf. Ápr. 20 2015, 21:41

Akane szavai igen csak mélyre hatoltak az ifjú Hyuuga szívébe. Igen csak kényes érzés, mikor az ember kinyilatkoztatja érzéseit, és nem hogy kiröhögik, de olyan patthelyzetbe állítják, hogy a kiút még remény formájában sem jelenik meg. ~Mitévő legyek. Ha elmegyek ahogy ígértem egy perce, akkor eszelős bolondnak fog nézni. Így nem nyerhetem el a szívét. Ha nem megyek el, akkor a saját szememben megyek össze. Hiien mester mindig azt mondta, hogy a tartás értékesebb az életnél... mondjuk azt is mondta sokszor, hogy hülye vagyok és ne jártassam ennyit a számat. A vacsora semmiféle képen nem jöhet szóba. Egy szánalmas na halj meg randi végzetesebb lenne mint az egész Akatsuki. Most mit is tegyek?~ Első tettként vissza rakta a fejére a szemüveget, újra elrejtve a szemeit. Még maga sem tudta milyen választ fog adni mikor az első szavak már elhagyták a száját.
-Nos... őszintén kicsit kellemetlen a reakciód. Viszonylag ritka, hogy ilyen közvetlen legyek valakivel és az elutasításnál, csak a játszadozás lehet rosszabb. Én őszinte voltam veled, és valami hasonlóban reménykedtem. - Hangja már kevésbé volt barátságos, inkább a határozottság sütött belőle. -Döntöttem. Holnap reggel nyolckor elmegyek a hokagéhioz engedélyt kérni az első megpróbáltatásra. Rád bízom, hogy eljössz e. Ha úgy döntesz velem tartasz akkor is bármikor vissza fordulhatsz. Neked nem lenne semmilyen feladatod, amilyet nem magad vállalnál. Tudnod kell még, hogy sosem vennélek, úgy el ha nem lennél belém szerelmes, de hiszem, hogy az emberek igazi jelleme a megpróbáltatásokban és a bajban mutatkozik meg. Emiatt szeretnél, hogy ilyen helyzetekben lás, mert hiszem, hogy amikor megismersz, nem marad majd benned kétség afelől, hogy milyen jövőre vágysz... - Egy kis szünet állt be a beszélgetésbe. Oyoki azonban mihelyt választ kaphatott volna, a reagálást gyorsan félbe szakította.
-Még ne dönts, ehhez idő kell. Köszönöm a kellemes estét, a társaságod nagyon... pezsdítő volt. Holnap ha jössz akkor nyolckor a palotában. Ha nem akkor majd én megkereslek ha vissza érek a küldetésből.- Egy lépéssel a lány mellet termet és megpróbált, egy puszit lehelni az arcára. - Jó éjt Akane a Nara klánból. -A búcsú után sem várt reagálást, megfordult és olyan gyors futásba kezdett amilyenbe csak tudott. Amikor elé messze került már, hogy senki ne lássa, normális sebességbe váltott vissza, és kellemes tempóban indult haza. Útközben a gondolatok csak úgy záporoztak a fejében. Egy átlagosnak indult nap eseményeit is nehéz volt megemésztenie, ám eszét inkább már a stratégiák kötötték le. Vajon, hogy fogja meggyőzni a kagét. Melyik országba menjen? Miket vigyen magával. Mire számoljon? Sok őrültség fordult meg a fejében, de rá kellet ébrednie, hogy értelmes döntést majd akkor tud hozni, hogyha meglátja hányad magával és milyen körülmények között távozik.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nara Akane on Hétf. Ápr. 20 2015, 22:40

Ahogy megismerkedésük korábbi szakaszaiban a düh félelembe csapott át, a félelem undorba, majd az undor szánalomba, úgy a szánalomból most ismét fortyogó harag lett. Mintha minden kezdődne elölről. Mindezt persze pár óra leforgása alatt. Akane persze sosem a tartós véleményformálásról volt híres, de az ilyen gyors hangulatingadozások még rá sem jellemzőek. Oyoki szavai persze csöpögnek a vádaskodástól, mintha a lány akarta volna, hogy egy kukkulós mániákus megkérje a kezét. Persze még mindig rémesen érzi magát, hogy megbántotta egy kamasz érzéseit, de attól, hogy valaki könnyen begyullad és közös jövőt tervezget egy idegennel, még nem jogosítja fel arra, hogy úgy állítsa be őt, mintha valami számító szutyok szajha lenne. Dühösen hunyorogva, remegő ajkakkal kezd bele feszült hangon replikájába:
- Ó... Hogy őszinteséget vártál volna? Szerinted mégis mi volt, ha nem őszinte, amikor azt mondtam, hogy még a gondolata is riaszt, hogy olyasvalakihez menjek hozzá, aki megkéri egy nő kezét a megismerkedésük első pár órájában?! És amikor nem vagy hajlandó belenyugodni a válaszba, arra kérsz hogy adjak neked küldetéseket, hogy elnyerd a szívem, mint valami elfuserált mesében. Nyilván szörnyű alak vagyok, amiért lehetetlen feladatokat állítok eléd! És amikor megpróbállak lebeszélni az öngyilkosságról, azt mondod játszadozok. Nőj fel Kölyök! Az irónia nem az a hely, ahol az irónok élnek!
Azonban mégsem távozik. Ki tudja, talán még képes lenne, és eret vágna magán a Hyuuga. Kirohanása után már csak szúrós tekintetre és zaklatott lihegésre marad ereje. Száját dacosan összepréselve mered valamivel fiatalabb társára. Most ahelyett, hogy értelmes dolgokkal töltené az idejét és megpróbálna formába jönni hosszú vakációja után, mehet a világ végére egy tökkelütöttel szigorúan titkos dokumentumokat lopni. Az egyetlen esélye a Hokage lehet. Ha szerencséje van, a falu vezetője józanabb lesz annál, minthogy feláldozzon egy medikust azért, mert egy geninben túltengenek a hormonok. Ugyanakkor jobban belegondolva ez egy remek lehetőség lenne Danzou számára, hogy megszabaduljon egy olyan kunoichitől, aki mint gyógyító, közvetlen kapcsolatban áll a Godaime tanítványaival. Ha csak a fele is igaz a pletykáknak, az a férfi egy igazi machiavellista szörnyeteg lehet. Nem túl kedvező kilátások, meg kell hagyni.
- Tudod, ha nem sajnáltatnád ennyit magad, talán nem kéne ilyen küldetésekre adnod a fejed, hogy valaki felfigyeljen rád. Jóéjt, megyek végrendeletet írni. Holnap reggel a palotánál.
Egy ideig csak földbe gyökerezett lábbal néz a távozó fiú után, s azon mereng, vajon mit követhetett el előző életeiben, hogy mindig ilyen helyzetekben találja magát.
~ Szöszke, ha legközelebb egy hang azt mondja reggel a fejedben, hogy dobd ki a vekkert az ablakon, és maradj ágyban, légy okos kislány, és hallgass rá! ~
Fut át agyán a gondolat, mielőtt ő maga is eltűnik az éjszakában.
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Konoha 19-es csapata

Témanyitás  Yoru on Szer. Jún. 24 2015, 11:55

~Konohakagure 19. csapata, fura kimondani is. De jó érzéssel tölt el ha belegondolok, hogy végre valami nagy dolog részese lehetek. Bár a csapat összeállítása érdekes. Ai és én is taijutsut használunk főként, illetve kardot. És Muzan sem hiszem, hogy az a nagy gen vagy ninjutsu használó lenne. Tekintve hogy az Inuzukák inkább az állataikkal és közelharcban bontakoznak ki. Bár lehet Toro sem mondott el mindent, ki tudja amilyen komoly belharcok vannak ebben a rejtekben a klánok közt.
Gondolatai tovább csapongnak miközben a piacon sétál és nézelődik. Már napkeltekor felkelt, és készülődni kezdett a mai megmérettetésre. Többször átnézte a felszerelését este, és reggel is, hogy minden ott és olyan állapotban legyen ahogy annak lenni kell. Még előző nap zárás előtt vett a patikusnál pár ételtablettát (3 db), ami kicsit borsosabb áron van mint a fegyverbolti katonai tabletta, de ez legalább tele van vitaminnal ami a gyógyulást segíti, illetve némi fájdalomcsillapító gyógynövénykivonat is van benne. Így viszont csak két füstbombára van már csak pénze, amit bár még sosem használt de ki tudja mire lesz jó elv alapján be kell szerezni. A gyógy tablettákat az övtáskába a személyes dolgok mellé tette be a füstbombákat pedig a köpeny belső felén található kis zsebek egyikébe.
~ Kész rablás, kíváncsi lennék, vajon a magasabb szintű ninjáknak olcsóbban adják-e a felszerelést, vagy például ha küldetésen van valaki akkor a falú megtéríti a felhasznált felszereléseket? Na mindegy, majd megkérdem a senseit ha úgy adódik.
Séta közben már csak egy  adag száraz húst vett aminek felét elmajszolja mire az egyes számú kiképzőtérhez ért.
~ Hát persze sehol senki, mért is lennének itt még csak 11múlt.
A megállapítását megerősítendő még egyszer körbenéz, de sehol senki. Így a kapuval szemben pár méterre álló fához bandukol, és mint egy lajhár lassú mozdulattal kinyújtja bal kezét egy vaskosabb ág felé. Mikor a fogás megvan, elkezdi elemelni magát a földről és jobbkarjával egy másik ágba kapaszkodva húzza fel magát. egy kényelmes fekvő pozíciót vesz fel a lomb árnyékában és nézelődik szerte szét.
~ Akkor várunk.



// Yoru csak egy évet volt Konohában akadémista, előtte Sunagakure ben tanult, és így az ismeretanyaga mind a másik iskola mind pedig a magán szorgalom miatt nagy az ismeretanyaga. De hogy ne legyen ebből gond, Inuzuka Toro  egy iskolatársa volt akivel kicsit jobb kapcsolatot ápolt, így elég sokat beszélgettek… a többit a fantáziátokra bízom, de  ah lesz időm egy ilyen beszélgetést majd kijátszok valahol az oldalon… úgyis van mit kiírnom a fejemből….//
avatar
Yoru
Játékos

Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Vas. Jún. 28 2015, 23:26

- Őszintén szólva, fogalmam sincs. - válaszoltam Koizumo kérdésére ahogy egyre közelebb érkeztünk célunk felé. Valóban, én is kíváncsi lennék rá, mit tervez ezúttal a sensei, mivel fog meglepni minket. Bár sok idő nem volt a találgatásra, hisz a következő forduló után már meg is érkeztünk a Kiképzőterekhez. Mugo-sensei, szokásához híven nem kívánt szem előtt lenni, nyilván megint valami eldugott kis zugban szívja a cigijét és várja drága geninjeinek érkezését. Yuu és Sayuri még sehol, pedig mi is elszöszöltünk Koizumoval, valójában arra számítottam hogy ránk kell majd várni. Elindulok a bejárat felé, mellettem a fiúval, aki még néhány perce átölelt állapotban volt nekem köszönhetően. Fura milyen csöndben tesszük meg ezt a kis távot. Mármint, épp az előbb öleltül meg egymást, és még sincs semmi amit mondana. Persze nem tudom elégszer emlékeztetni magam arra, hogy megint eltúlzom a dolgokat a fejemben, természetesen nem érdekel miért nem szól hozzám. Vagy talán mégis?.. Nem. Remélem nem. Ha belegondolok hogy milyen kevés választott el attól, hogy most ne itt sétálhassak. Ha akkor nem megyek vissza az étterembe, kitudja mi lett volna. Nem is akarok inkább belegondolni. Ami fontos, hogy most itt vagyok, és képtelen vagyok megszólalni, akármit mondani a csapattársamnak. Igazából kicsit belefájdul a fejem, ha azon gondolkozok milyen közös témánk lehetne amit ki tudnánk vesézni. De mind hiába, még mindig idegenek vagyunk egymásnak. Pedig emlékszem hogy valahol olvastam, hogy az ölelés növeli a másikban keltett bizalmat. Egyes emberek érdekes dolgokra jönnek rá. De inkább nem is fárasztom magam ezen tovább, lehet mégiscsak találgatni kellene, vajon mit tervez nekünk Mugo...
Nem sok minden fordul meg a fejemben, de abból, hogy most "sajátítottuk el" az elemünket, és abból az iménti kis gyakorlatból arra tudok következtetni hogy lehet hogy valamiféle új technikát tanulunk. Igazából nem vagyok jósnő, de vicces dolog így találgatni, mit hoz a közeljövő. Ha bejön a találgatásom, rendszerint egy kevéske sikerélményt szoktam érezni, ami azért elég kellemes.  
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Jún. 29 2015, 18:45

A két genin kibontakozott egymás karjaiból, és egy rövid ideig a sensei várható terveit vitatva elindultak a Kiképzőterepek felé. Amikor annyiban maradtak, hogy ötletük sincs, rövid csönd állt be a társalgásba. Legalábbis Koizumonak rövidnek tűnt, ő a hallgatáshoz volt szokva, de amikor társa arcára pillantott, elfojtott gondolatokat olvasott le róla. A lánynak talán még lett volna mondanivalója, de Koizumo mindig is úgy vélte, ha valamit el akarnak neki mondani, de nem biztosak benne, döntsék el ők.
Rövid séta után elérkeztek úti céljukhoz, a Kiképzőterepekhez, Koizumo azonban hiányolt valamit. Két csapattársa még a feltételezhető időbeli előnyük ellenére sem jelent még meg, és a sensei sem mutatkozott. Bár lehet, hogy a kapu mögött állt az árnyékban, vagy hasonló, mindenesetre a genin nem látta Mugo senseit sehol. Erisa továbbra is csöndben volt, míg a kapuhoz nem értek, ahol Kenta folytatta az elmélkedést a sensei terveiről, igaz, magában. Nem is olyan rég oldották fel mindannyian az elemeiket, és ezeknek a chakratípusoknak az irányítását gyakorolták az imént, tehát akár egy új jutsu tanulása, vagy további chakraerősítő vagy irányító gyakorlatok következhetnek, bár utóbbi Koizumo esetében nem valószínű. Ahogy azt a sensei is megmondta korábban, még a legjobb ninják sem képesek irányítani teljes mértékben a lángokat, tehát egy ilyen jellegű edzés neki fölösleges lenne. Persze még nem ismeri huzamosabb ideje a senseit, valamiért Koizumo úgy gondolta, sosem fog kiigazodni rajta. Nekitámaszkodott a kapunak, és elővette ninjatoját, majd hegyével lefelé az ujján kezdte egyensúlyozni. Időnként a nyakát nyújtogatta, csapattársait keresve, de nem jött senki. sem ők, sem a sensei.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Jún. 30 2015, 16:03

// Yoru és Ai: Tartsátok a kapcsolatot PM-ben, hogy az ilyen félreértések (hogy hova kell írni) elkerülhetőek legyenek! Amint írt Ai írok én is! Smile //


// Koizumo és Erisa - Titeket akkor Yuu és Sayuri nélkül viszlek tovább, így haladhattok. Egyébként Mugo-sensei hangját úgy képzeljétek el, mint Shunsui Kyouraku hangját a Bleachből: https://www.youtube.com/watch?v=8TV3pp5Pzn8 Aki nem tudná így fejből (mert én is csak kikerestem a nevét) az ebbe na videóban az a rózsaszín kimonós kalapos fickó. Very Happy   //

   A csapat ezen része, tehát egy érdekes kis társalgáson van túl, ám erről sem Sayuri, sem Yuu, sem pedig Mugo-sensei nem tud. Vagy talán mégis? Hol vannak ők, akik annyira fontos elemei a csapatnak? Mit fognak itt most csinálni? Sok ehhez hasonló gondolat járhatott most a két Genin fejében, kiknek sorsa erősen összefonódott. Vajon mit tartogat számukra a jövő? Talán rövidesen elhaláloznak egy küldetés során? Esetleg hétköznapi ninjákká lesznek, akik ugyanolyan eldobható eszközei a falunak, mint az összes többi? Vagy talán járják majd az az utat, amit a hatalmasok szántak nekik? Azt az utat, ami tele van szenvedéssel és sötétséggel? Az az utat, ahol mindvégig az árnyékokban kell majd élniük és a világ sosem ismerheti majd meg őket? Elvégre ez egy igazi ninja ismérve... Ámbár az is lehetséges, hogy ők mindketten nagy tettekre hivatottak... Lehetséges, hogy a Ninja Világ egy nap majd egy lapon fogja őket említeni a leghatalmasabb ninjákkal? Minden csak rajtuk múlik!
   Legalább negyed órát vártak még ott a bejáratnál, amikor is a szemben lévő ház tetején egy ismerős, fekete bőrkabátos alak tűnt fel. Mugo-sensei szájában a cigarettával ugrott le légiesen könnyű mozgással a két Geninje elé, majd szánakozó tekintettel megszólalt.

- Elnézést a késésért, nem számítottam egy eligazításra.
Mugo zavarában vakarta a fejét, majd megindult előre.
- Kérlek kövessetek.
Mondta, majd megindult a Kiképzőtér közepe felé, út közben pedig nem vesztegette az időt.
- Úgy áll a helyzet, hogy mivel a képzéseteket párokban sokkal jobban lehet kezelni, ezért két csoportra osztott titeket a Hokage-sama. Ti velem lesztek és együtt megyünk küldetésekre is, míg Yuu és Sayuri, Shinku-sensei kezei alatt fog fejlődni. Ami pedig a Küldetést illeti, nos már meg is kaptátok az első megbízásotokat!
Lebegtette előttetek Mugo-sensei az egyik kisebb méretű tekercset, majd eltette a kabátjába. Ez idő alatt a csapat megérkezett a Kiképzőtér közepére, ahol ezúttal, már több Genin is edzett: Egymást püfölték, vagy éppen egy-egy technikát gyakoroltak.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szer. Júl. 01 2015, 13:24

Koizumo továbbra is ninjatojával játszadozott, és a kaput támasztotta. A kard árnyéka lassan mozgott tovább a Nappal együtt. 
~ Megjelenhetne már valaki ~ gondolta magában Sayuriékra, és a senseire célozva. Az utcára nem fordult be senki, és a háztetőkön sem jelent meg egy ismerős ninja sem. Illetve mégis...Alig tizenöt perc unalmas várakozás után a sensei bőrkabátos alakja tűnt fel a gondosan a helyükre rakott cserepeken. Az ismét cigarettát szívó csapatvezető könnyedén huppant le eléjük az útra, miközben valami eligazításról beszélt fejét vakargatva.
- Kérlek kövessetek. - szólt a geninekre, majd elindult a Kiképzőterepek közepe felé.
- A többiek nem jönnek - kérdezte volna Koizumo, de a sensei mondandójával magyarázatot adva a fel nem tett kérdésre belé fojtotta a szót. 
- Úgy áll a helyzet, hogy mivel a képzéseteket párokban sokkal jobban lehet kezelni, ezért két csoportra osztott titeket a Hokage-sama. Ti velem lesztek és együtt megyünk küldetésekre is... - magyarázta Mugo az ifjú shinobiknak. 
~ Szóval Yuu és Sayuri külön fog mostantól edzeni. Persze természetes, hogy így a senseiek jobban tudnak a fejlesztésünkre koncentrálni, de ha külön megyünk küldetésekre az azt is jelenti, hogy mivel a csapat ereje nagyjából a felére csökkent, valamivel könnyebb megbízásokat fog velünk a sensei teljesíttetni. Vajon kapunk-e egyáltalán küldetést? ~ tanakodott magában a genin, miközben a sensei tovább folytatta a beszédet. Egy mondatnál azonban Koizumo (képletesen szólva) felkapta a fejét.
- ...nos már meg is kaptátok az első megbízásotokat! - hangzott a senseitől. Ezzel bizonyossá vált, hogy lesz feladatuk, ahogy az is valószínűnek tűnt, hogy egy edzés következik - feltéve ha a megbízás nem a Kiképzőterepek feltakarítása. Az ekkor is épp ott edző ninják rengeteg szemetet hagyhattak maguk után egy-egy jutsuval. A sensei beszéde közben Koizumo észre sem vette, hogy már az edzőtér közepén vannak.  
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Inetsushi Ai on Szer. Júl. 01 2015, 14:53

A lány korán kelt, hogy legyen ideje egy kis bemelegitő edzésre is, komolyan vette azt a "tesztelést” és nem szeretett volna ismét bénázni.
~ Lehet, hogy nem vagyok valami nagy tehetség, vagy kimondottan erős, de gyenge sem. Viszont a többiekhez képest van mit tanulnom, Yoru tapasztaltabb -gondolom- és idősebb nállam. Muzan, nos, kétlem, hogy ő lenne az Inuzukák "fekete báránya ", ezért azt feltételezem, hogy ő is elég erős, meg valoszinűleg nem fiatalabb ,mint én. .. Szeretem a kihivásokat. Egyre jobbnak tünik ez az egész. Remek lesz a mai napom, érzem.
Igyekezett összepakolni a felszerelését, közben az órára pillantot, már fél tizenkettő volt. ~Vagy mégsem ….
Gyorsan töltött magának egy kis vizet, majd elkezdte inni, de a nagy sietségben felét magára öntötte. Idegesen felkapta a pántját és szaladt kifele. Útközben kissé idétlenül kötötte fel a karjára, de most nem érdekelték az apróságok.
Ai tizenkettőkor ért oda, nem látott senkit.
~Ezért siettem ennyire, még a vizemet sem tudtam nyugodtan meginni.
Most jött rá, hogy mennyire látszik a pólóján a vizfolt. Piros arccal, levegőt kapkodva eldöcögött a legközelebbi fához. Nekidölt, lecsúszott a földre és oldalra nézett egy másik fa gyökerére. Tekintette egyre fennebb és fennebb vándorolt a fán és az egyik ágon észrevette Yorut. A lány elöször megijedt, aztán kihúzta magát és köszönt Yorura. 
-’Napot.
~Hmm..., legalább nem vagyok egyedül...
avatar
Inetsushi Ai
Játékos

Tartózkodási hely : Konoha falai közt


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szer. Júl. 01 2015, 14:56

Jiraiya, Koizumo - A 14-es csapat


Unottan nézem ahogy csapattársam a kis szerszámával játszik. Persze egyet kell értenem vele, tényleg elég lassan telik az idő. Yuu és Sayuri sehol, a Sensei elszublimált valahova, mi pedig itt támasszuk a bejárati kaput. Fel-fel nézek a háztetőkre, nem-e onnan csap le a sensei, de a szemem nem nagyon kedveli ezt az erős napfényt, így néhány másodperc után már igen irritáló érzést vált ki a retinámon. Egy idő után már inkább csak a földet bámultam és vártam a megváltást. Percekre rá pedig csak arra figyeltem fel, hogy valami közeledik a levegőből, majd elénk terem. Mugo-sensei volt az, szokásos léha megjelenésében, a szokásos cigarettáját szívva. Eddig semmi meglepő. Mond is egy röpke magyarázatot a késésére, majd már megkapjuk az első utasításunkat is, mely a követésére irányul. Eligazítás. Kíváncsi vagyok miről szólhatott az eligazítás, pedig tudom, vagy legalábbis sejtem hogy semmi hozzánk kapcsolatos, csak talán valami rutin eljárás..
Tehát elindulunk a kiképzőterepek belseje felé, gondosan kikerülve az épp edző ifjú shinobikat. Eközben is ecsetelte a jelen helyzetét a csapatunknak. Szóval Yuu és Sayuri elkülönül tőlünk? Érdekes. Bár látom benne a logikát, de nem értem, így hogy fogják elvárni tőlünk, hogy jól össze fogjunk tudni dolgozni majd ha együtt leszünk. De hát ez van. Kicsi vagyok én ehhez hogy ezeket a dolgokat megértsem. 
Izgatottság töltött el azonban, mikor a sensei megmutatta nekünk az első küldetésünkkel kapcsolatos információkat tartalmazó tekercset. Sok alternatív lehetőség eszembe jutott a küldetésünk célját illetően, de arra jutottam, hogy valami egyszerűvel kellene kezdenünk.. Legalábbis elég hülyeség lenne valami komoly küldetést adni két friss geninnek. Mondjuk nem tudom Koizumonak mennyi tapasztalata van harcokban, nekem vajnyi kevés. Mondhatni az Akadémiai kötelező pusztakezes "harcokon" kívül csak Isamival harcoltam, de az is csak mondhatni gyermeteg játéknak minősül egy igazi harchoz képest, és végül is az is csak gyakorlás volt. Tényleg aggódok kicsit ez ügyben, igazából még annak is örülnék ha valami nagyon hülyeséget kapnánk, mit tudom én, mondjuk feltakaríthatnánk a kiképzőterepeket. Ahj, megint eltitkolja előlünk a dolgokat. Most tényleg olyan nehéz lenne ismertetni a küldetésünket? Nem baj, most megkérdezem.
- Elnézést sensei, és mi lenne az első megbízásunk?
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.