Kibura no Sato

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kibura no Sato

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Márc. 30 2017, 13:03

A leginkább kereskedelemből élő falu nagy részt fakitermeléssel és a hidegben is termő növények termesztéséből foglalkozik. A falutól nem messze található nemesi birtok zsarnoka, Ibuza azonban kiterjesztette hatalmát a városra, s terrorban tartva a népet adóztatja őket és a saját javára termelteti az élelmet és a fát. A város maga elszegényedett, lakosai megtörtek, akiknek a munkájukon kívül nem jutott már más. Közel két tucat ember lakja a szegényes falut.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Kedd. Ápr. 04 2017, 11:48

// Uchiha Madara //


A könyörgés kellemetlen helyzetbe hozott, de idővel szerencsére elillant. Hm, ő is Naomi. A tudat is segített, hogy ezt a bizonyos sarlatán zsarnokot megakadályozhatom, ha csak ideiglenesen is. Bár az én világomban ritkán vannak csak zsarnokok, és csak alárendeltek. Ki zsarnok, az lehet megfontolt céllal teszi. Ibuza nem tűnt ilyen embernek. Mondanom sem kell, ez nagyban megkönnyítette a felé irányuló érzéseimet. 
Beérve a faluba beigazolódott, hogy az elnyomás alatt a szegénység többféleképpen is felütötte a fejét. A lány házába beérve tapasztaltam, hogy van két gyermeke, amit őszintén megmondva nem vártam volna. Mondjuk, nem biztos, hogy lehetséges... Szerintem, csak felügyel rájuk, elvégre Naominak hívta az egyik kölyök, nem pedig anyunak. Ő lenne a falu dajkája? Vagy csak egy szimpla jó akaró a tömegből? A bácsi szó hallatán kissé meglepődtem, de azt hiszem egy gyereknek így lehet a legkönnyebben leírni a dolgokat. Bár azt is be kell vallanom, hogy nincs fiatalos külsőm, főleg nem így a frontok után, félig vakon. Mire észbe kapok a lány már el is lát instrukciókkal miközben kezemet lágyan fogja. Furcsa érzés. Utoljára szerintem Orochimaru fogdosott. Követem a tervet és idővel az ellenséges katonák is megérkeznek és az események követik egymást. Hájas, díszes páncélzatú, petyhüdt, pökhendi pojácák... De nem törhetek rájuk. Ilyenkor miért nincs itt Zetsu? Na, nem mintha olyan segítőkésznek tűnne, főleg nem a második fele. Hagyom, hogy a katonák azt egyenek a kölykökkel amit akarnak, egy pillanatra még hasznosnak is tartom. Nyugodtan éljétek csak ki magatokat, csak engem tápláltok ezzel. Érzem ahogy a düh kis magja, már gyökeret vetett és jó száj ízzel fogok kardot rántani a katonákra. Nem vitás, idővel ez fog történni. Holnap újból jönnek, ez két dolgot jelenthet. Egy, többen jönnek. Kettő, csapdát kell állítanunk. Ha kevesebben is vagyunk, gyengébbek is, megtudjuk oldani. Ha meg nem... Akkor majd én, egyedül. Szorul ökölbe a kezem, de nem cselekszek, kivárom a történések teljes, egész végét.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 135

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Uchiha Madara on Kedd. Ápr. 11 2017, 14:47

Gyereksírás hangja zengett végig az utcákon. Női sikolyok rázták meg a bátrak szívét. A szülőktől elszakított gyermekek ellenkeztek, ám az idegen katonák nem bántak kesztyűs kézzel velük. Pontosabban fémkesztyűs kézzel bántak velük. Az első menekülni próbáló gyermek arcára oly erővel csapott le, hogy az elvesztette az eszméletét. Az anyák tovább siratták elvesztett gyermekeiket. 
A melletted állók is megremegtek a hatalmas pofon csattanásától, s hátad mögé bújva kapaszkodtak meg ruházatodban. remegtek és féltek. De nem mertek megszólalni. A zsarnokok végül elhagyták a falut az újabb túszaikkal. A pincébe zárt gyerekek visszasiettek a lépcsőnél lévő terembe, s várták Naomit, aki hamarosan meg is érkezett. Kezében a kosarával, benne számos gomba és más növénnyel. A kosarat a gyerekeknek adta, akik ekkorra már vizes törölközőkkel vártak a lányra.
- Menjetek, tudjátok már, hogyan kell csinálni - nyújtotta át a gombákkal teli kosarat, majd megsimogatva a legelöl álló fiú fejét, feléd fordult.
- Hát most már láthatja, miként kell harcolnunk minden nap. Ezek a zsarnokok ha holnap visszajönnek, lehet tényleg elviszik az összes gyermeket a faluból. Vagy talán mindenkit. Mit tehetnénk még? Ellenálltunk, harcoltunk már, de... - szemei könnybe lábadnak ismét, mikor a teremben elhelyezett asztalok felé tekint - Mindazok, akik ellenálltak, épp hogy csak túlélték. Ibuza, az az álnok kígyó megmérgezte a harcosainkat, s azóta kénye-kedve szerint küldi az embereit ide. Nem vagyok nagy orvos, s bár képes vagyok enyhíteni a fájdalmukon, a méreghez szükséges ellenanyagot nem vagyok képes előállítani. Segítsen nekünk.
Naomi ezután elviharzott, s becsatlakozva a gyerekekhez segítette a betegeket, kicserélve a vizes törölközőket, nekikezdett a növényekből, gombákból és más alapanyagokból összekotyvasztani valamiféle szérumot. A szer, elmondása szerint hihetetlen immunerősítővel ruházza fel az alanyt, és képes elnyomni Ibuza mérgét egy időre. Naomi szerint ha holnap minden elveszik, akkor az embereket a lehető leghamarabb kell talpra állítaniuk. 
Kora estig kérném a postot, melyben szabad kezet kapsz. A város lakói ajtajaik mögé húzódtak, s többszörösen is ráfordították kulcsiakat a zárakra. Naomi egész délután a pincében tölti az idejét, a megmaradt gyerekekkel, s a szérum előállításán dolgoznak. Amennyiben neki segítenél, gyűjthetsz gombákat a falu melletti térségben, vagy inkább kimaradsz az életmentésből? Kora estig a falu épp oly kihalttá válik mint eddig, s amikor a Nap kezd hanyatlani a távoli, havas hegyek mögött, az utolsó sugaraiban a mezőség felől egy alacsonyabb ember sziluettje rajzolódik ki. Látszólag fut, méghozzá igen gyorsan. Természetesen civil tempóhoz mérten. Az érkező gyermek alig lehet tizennyolc éves. Naomi a kapuban várta őt.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Pént. Ápr. 14 2017, 14:15

Ahogy az anyák sikoltoztak elragadt gyermekük láttán, felmerült bennem az, hogy az én szüleim is így reagáltak-e volna, ha még élnének, ha minden más lenne. Mondanom sem kell az ilyen téveszmék a legrosszabbkor szoktak jönni. Amikor viszont az egyik gyereket ájultra ütöttek egyetlen egy karlendítéssel még az én egy ép szemem is összerezzent. Meglepődéstől, rettenettől? Nem. A dühtől. A tehetetlenségtől. Ha erősebb lennék egy technikával elsöpörhetném őket. Akár egy kézmozdulattal is. Saját lelki kutamba való zuhanásomból az rántott ki, hogy a körülöttem levő gyerekek belém kapaszkodtak. Legtöbbször közömbösen reagálok az érintésre, vagy nem tudom hova rakni, ám ez alkalommal kifejezetten pozitív hatása volt. Úgy éreztem számítanak rám. Noha csak a félelemtől bújtak hozzám, úgy éreztem mélyen, legbelül, hogy tennem kell értük, meg kell és meg is tudom őket védeni. 
És meg is fogom. Miután vége lett az eseménynek Naomival találtam szembe magam, ahogy elmesélte az egyértelműt. Szavai megérintettek, de főleg azért mert az én gondolataim hanggal megáldott megnyilvánulásának bizonyult.
- Segítek, ahogy csak tudok. - Tenném rá kezem a gyönge lány vállára. Ezután persze a rutintevékenységeit tapasztalnám, melyet nem is zavarnék meg. Kimennék a házból, majd mélyet szippantanék a levegőből.
Még mindig rohadt hideg. De legalább kitisztítja a fejem... Legalábbis ezt gondolná a legtöbb ember, de sajnos az én fejemet már régóta nem tisztítja holmi fagyos levegő. Körbenéznék és jól az eszembe vésném a falu látványát. Vissza fognak jönni. Jobb, ha úgy számolok hogy a falusiak nem tudnak segíteni. Egy rajtaütést kell rendeznem, klónokkal, csapdákkal. Ez az Ibuza nevű alak és a csatlósai nem érdemlik meg, hogy az új világban élhessenek boldogan. Nem. Azonban a falusiak... Úgy tűnik eleget szenvedtek már. Ekkor egy kissé megfájdulna a fejem, egy kellemetlen érzés fogna el, mintha valami belülről akarna ártani nekem. Tényleg eleget szenvedtek már. Gyengék, soványak és kilátástalanok. Megölhetném őket. Igen, segítenék vele. Fejemet megrázva ráeszmélnék gondolataimra amit sehova se tudnék tenni. Mi a...? Nem. Megvédem őket és felszabadítom a zsarnokság alól, leszek a hídjuk az új világhoz vezető úton. Ezután visszamennék Naomihoz felajánlani a segítségem, ki el is látna a gombák lelőhelyével és kinézetével, hogy kellőképpen eltudjam végezni a feladatomat. A gombák szedegetése közben szerencsére könnyebben ki tudom ötleni a katonák tőrbe csalását, nem mellesleg a falusiaknak is segítek közben. Amint visszaérek már a nap is csak halványan látszódik, utolsó sugarai már elbújni készülnek. Naomihoz sétálok a kapuhoz, majd észreveszem hogy valaki igen csak sietősen közeledik. Fegyveremért nem nyúlok, de eszembe van.
- Barát?
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 135

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Ápr. 22 2017, 00:22

A hideg úgy tűnt, ha önmagában nem elég fagyasztó, akkor a szinte folyamatosan érkező szelek igen csak megnehezítik az életben maradás esélyeit egy olyannak, aki egymaga vág neki a végtelen tájnak, felkészületlenül. Ám még a legfelkészültebb harcost is képes ledönteni a lábáról, ugyanis a természet ereje sokkalta erősebb bármilyen emberi mércével nézve. 
Az ifjú, ki csupán fél szemmel látja a világ elkorcsosult és halálra ítélt nemzedékeinek életét, mégis úgy döntött, hogy megmaradt szemével csak is a jó dolgokat akarja látni. S ehhez tennie is kell. Segítenie, hogy jobbá lehessen a világ. Fel kell ismernie a jót és meg kell látnia a szépet. Ezen két erkölcsbéli tulajdonság vezetheti a jobb világ kapujába.
A felétek szaladó gyermek rémült arccal rohant felétek.
- Ő a húgom. De mit kereshet ott? Kitaraaa! - kiáltott a felétek futó alak felé, akinek körvonala ekkorra teljesen kirajzolódott. A lány hamar elért titeket, sebes volt ifjú létére. Vízben úszó, vörös fejjel zúdult neki Naomi kitartott karjaiba, majd fújt néhányat.
- Ibuza emberei. Visszajönnek.
- Tudom, Kitara.
- Nem, most jönnek! - szólalt fel erőteljesebb hangon a kislány, kezével a távolba mutatva. Naomi félően emelte fel a fejét, majd meglátta a messzi téren keresztül érkező lovon ülő embert és még vagy egy tucatnyi, egyelőre fekete foltnak tűnő alakkal. Naomi felegyenesedett, majd karon ragadva húgát és téged, gyors tempóban igyekezett vissza a faluba. Miután átloholt a nagyobb, fából készült, nyitott szárnyú ajtókon, óvva intett mindenkit a veszélyről. Az embereken látszott, rutinból indultak az előre megbeszélt helyekre, azonban a kétség sokkalta nagyobb volt minden egyes ember arcán, a múltkorihoz képest. Féltek. Talán Ibuza emberei korán jönnének? És ha igen, miért?
Naomi a sürgő tömegben feléd siet, majd megkér, hogy bújj el ismét a pincében. Ezt a tanácsát elfogadhatod, vagy nem, csak rajtad áll.
Bármiképp is döntesz, az események tovább zajlanak.
A katonák, legelöl a délceg lovag és zsarnok kutyája, hű paripáján, mögötte pedig összesen tizennégy ember sorakozott fel. Egytől egyig vértezetekkel, díszes sisakokkal, kezükben hosszú és veszélyesnek tűnő naginatakkal, vagy épp kötelekkel, láncokkal és egyéb csecsebecsével fegyverkeztek fel. Inkább a pika dominált, összesen tíz ember hordta a kétkezes hosszú nyelű bárdhoz hasonlító fejű eszközt. A lovon ülő főimposztor pedig előre lovagol, majd megáll az összegyűlt nők és néhány fiatalabb gyermek előtt.
- Ibuza-sama nem fogadta el az ajánlatot. Azt parancsolta, vagy a pénzzel, vagy pedig...nos az összes gyermekkel térjünk vissza. Nos, megvan a pénz?
- De hát alig pár órája mentek el. Mégis honnan gyűjthettük volna össze? Kérem, kegyelmezzen rajtunk.
- Ibuza-sama szavai megtagadhatatlanok. Nos, a helyzet olybá tűnik, leegyszerűsödött. - rúgnivalóban büszke fejével, feltolt rostélyában emberei felé nézett - Hozzátok az összes gyereket.
A katonák megkapták a parancsot, s nekirontva a tömegnek, elkezdték fegyvereikkel egységbe szorítani a nőket, majd remegő kezeikből egyesével kitépni a gyerekeket. 
Ha a pincébe mentél, az eseményeket végignézheted a lenn lévő öt gyerekkel, vagy pedig beavatkozhatsz később is. A katonák egyszerű civilek, azonban páncélzatuk és fegyverük nem épp gyerekjátéknak tűnik, s ami még különösebb. Jól is forgatják őket. 


2 ch a késésért

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Ápr. 23 2017, 11:12

Naomi húgaként érkező lány eléggé kimerült állapotba került a szemeink elé, nem is csoda hogy egyből testvére karjaiban végezte. Szavai azonnal elmémbe vágtak, az éles érzés hatására el is húztam a számat. Ennyit erről. Sejthettem volna, hogy valami hasonló trükkel fognak indokot nyerni a saját céljaikra. Romlott egy csorda, nem vitás. Meg kell állítanom őket. A közelgő fekete foltokat bámulva egy erős szorítást éreztem karomon, ahogy húz el minél messzebbre. Amint visszaérkeztünk a faluba a hír hallatán mindenki arcán rémület ült ki. Nők, gyermekek, nem számított. Ezeket a tekinteteket elnézve elhelyezkedtem egy régen meg nem látogatott elmém zugába, a honvágyba. Mi lenne ha a faluval történne ez? Egy zsarnok terelné az ifjúságot a halálba, vagy rosszabb sorsba. Nem hagyhatom.
Naomi szavai - miszerint el kell bújnom - nyitott fülre találtak, el is bújtam, csak a pince helyett a tömegben. Egy kis plusz chakra segítségével leplezném jelenlétemet, ha úgy adódik, no persze nem biztos hogy szükség lenne erre. Elvégre kiskorom óta átnéznek rajtam az emberek, plusz ninja is volnék, lételemem a rejtőzködés és a csendben tevékenykedés. Innen már csak várnék az események kibontakozására. Figyelnék a kapucnim mögül, pont úgy, mint mindig. Idővel felsorakoznak az ítéletre váró katonák, kik úgy hiszik jót cselekednek, legalábbis az ideáljaik és céljaik szerint. Hánynom kell. Összesen tizennégyen jelentek meg előttünk, egy lovas is, ki minden bizonnyal vezérként szolgált.
A szavaik után pontosan tudtam mit kell tennem. Akármire is kellenek a gyerekek, nem fogja megkapni őket. Viszont jó páran voltak. Én egyedül. Egyes egyedül... Mint mindig. Egyedül kell a vállamra vennem a falu felszabadításának súlyát. Nem, a világ felszabadításának súlyát. Ha most nem cselekszem, rengeteg embert fosztok meg a tökéletes világtól. Nem fogom hagyni hogy kedvükre cselekedjenek ezek a zsoldosnak sem mondható csököttek. Fejemben kezdett körvonalazódni egy kép, ami egy terv formáját öltötte volna rövid időn belül. Ám amint elkezdtek mozgolódni a katonák, újból hallanom kellett a gyermekek sikolyait, a nők jajveszékeléseit és ez, teljes mértékben megváltoztatta a hozzáállásomat.
Olyan sok minden van amit egy ninja el tud viselni. Néhány helyen még a civilek is pont annyit viselnek el. Külső erők rugdossák őket, mint a földre vetett szemetet, nem tekintenek az önös szórakoztatásuk következményei mögé. Pont mint...
- Na mi lesz Takashi? Felmászol a fára a fölsődért, vagy inkább megfagysz?
- De mondtam már hogy nem tudok fára mászni!
- Óó hát az nagy kár. Akkor bizony megfagysz. - Köpött elém a velem szemben elhelyezkedő pökhendi kölyök. Furcsa, arca nincs, de tudom, hogy ismerem. Innentől minden elsötétül és csak a fa van előttem, tetején a kapucnis fölsőmmel. Megpróbálok rá felmászni, de egyszerűen lecsúszok. Mindig csak lecsúszok és beverem valamimet, már-már kaparom a fa kérgét, de az sem segít. Emlékszem. Két kunai tőrt elloptam az akadémia szertárából, csak azért, hogy azt használjam kapaszkodónak és felszenvedjem magam a fa legtetejére. Tisztán emlékszem. Utána rajtakaptak és leszidtak a lopásért. Utána meg megvertek az osztálytársaim mert egy lopkodós áruló vagyok. Emlékszem, aznap este sikítottam, ordítottam, nem értettem miért történik ez velem. De hiába üvöltöttem torkom szakadtából nem jött senki segíteni. Nem érdekelt senkit egy gyerek szenvedése. Egészen mostanáig.
Szemem kikerekedne és villámgyorsasággal kezdenék kézpecsétjeimbe. A rövid sorozat végén a földre csapnám a kezem és a Távoli Villám nevezetű technikával a talajon keresztül egy erős villámnyalábot küldenék a fővezér talpa alá ami ha betalálna legalább ájulásig sokkolná lovastul. A zavarodottságot kihasználva felugranék a tömegből és négy kunait hajítanék négy ellenséges fej/nyak irányába. A leérkezést egy tsuten kyaku rúgással fejezném be, remélhetőleg az egyik ellenfélre, ami azonnal a túlvilágra küldi. Ha nem is sikerülne a rúgás, a talajra mért csapás minden bizonnyal repedést és egy nagyobb becsapódás lökéshullámát eredményezné. Innentől az ösztöneimre és a puszta kezemre hagyatkoznék. Ott ütném az ellenséget ahol tudom, olyan erővel ahogyan tudom és addig ameddig csak tudom. Ha kell egyesével tépem szét őket. Szétütöm a díszes páncéljaikat és a töredékeivel metszem el a torkukat. Letépem az állkapcsaikat és Ibuza elé vetem mindet, egytől egyig.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 135

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Uchiha Madara on Pént. Ápr. 28 2017, 00:41

A tömeg megrezzent, amikor a lovon ülő férfi közelített. Minden nő rémülten figyelte az eseményeket, az aggokat és a gyermekeket hátrébb tolva. Talán jobb is így, hogy a shinobihoz közelebb helyezték, távol az ellenségtől, ám tudatosan csak a második pontot hajtották végre. Hisz nem tudták még, mi fából is faragták az idegent.
A föld alatt cikázó villám elérte a lovon ülő zsarnokot, ám a ló megriadása közben hatalmasat rúgott, s ledobta magáról trónolóját. Ezután a négylábú állat nem sokkal eldőlt, akár egy zsák. A levegőbe hajított fickót próbálták emberei megfogni, miután elhajították eszközüket, hogy felszabadíthassák mind a két kezüket. Őket találták el első körben a már levegőből hajított fegyvereid. A védtelen katonákból kettőt ért végzetes csapás, a másik kettő lepattant a páncélról. Ám még ekkor sem ért véget a tömegből kirobbanó ifjú támadási sorozata. Még a levegőben lendülethez jutott, s lábával hatalmas csapást mért beérkezésekkor a földre. A talaj vulkánkitörésként robbant fel alattuk, s hatalmas krátert kreált a katonák sorai körül. A becsapódás  azonban túlságosan is közel volt a tömeghez ahhoz, hogy ne érje el az első sorokat. Több nő is a földre esett, s gurult végig a kráter oldalán. A felkavarodó füstben megállva nincs időd sem pedig lehetőséged felmérni a helyzeted. Egy biztos, a csapásoddal három embert láttál, ahogy beszakadt alattuk a föld, s darabokra szakadtak a robbanás erejétől. 
A füstből több irányból érkezik egyszerre a hosszú és borotvaéles naginatak éle, melyeket első körben képes voltál elkerülni, a füst adta hátrányok azonban igen csak megnehezítik a dolgod. Mondhatni nagy port kavartál.
A pikák némelyike képes megsebezni téged, s fél szemed is még nagyobb vakfoltot adott most. Az egyik bárd éle a derekad húzta végig, míg egy másik a bal felkarod.
Amennyiben felfelé ugrasz, láthatod, amint a talpukon álló, nyolc katona még mindig a füstöt ostromolja, s szúrnak bele az epicentrumába. A tömeg ekkorra hátrébb állt, okulva az előző incidensből, ám még ragadtak páran a kráter szélén. Őket folyamatosan próbálják menteni a nők, a katonák közelsége azonban elbátortalanítja őket. 
Amennyiben valamelyik oldal felé indulnál meg, a katonákat hármas csoportokban látod, amint a füst mélye felé döfködik eszközeiket. Ha a füstből mellőlük térsz ki, felfigyelnek rád, s figyelmeztetik a többieket. A katonák úgy tűnik, nem egy alul képzett csürhe, páncélzatuk megakasztja a dobófegyvereid, hosszas bárdjaik pedig komoly sebeket is ejthetnek rajtad. Ki tudja, a következő vágással talán az egész karodat is lenyesheti valamelyik. Néhányuknak a bárd éle közel olyan vastag, mint a derekad.


A következő körben hagyj életben három őrt. A tömegre pedig tessék figyelni.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kibura no Sato

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.