Ochida ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Csüt. Ápr. 20 2017, 14:01

Egy nemesek lakta épület. Hatalmas, három emelet magas, hófehér ház. Teteje vörös cserepekkel van díszítve. A kert is egész nagy. Tele van szépen gondozott, különböző féle virágokkal. Végül a hátuljában egy apró halastó terült el. 
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Csüt. Ápr. 20 2017, 14:05

//Satoshi Kawajiri//


Ugyanolyan reggel ez is, mint az összes többi.  A fény minimális a nem sokkal a föld alatt elhelyezkedő szobában. Korán van ugyan, de a ház „alsóbbrendű népe”, már nagyban dolgozik. Ágyaznak, takarítanak, terítenek s végzik a különféle reggeli teendőket. Mindenki halkan mozgott az épületben, nehogy felkeltse a nemeseket.
A zöld hajú lány felkelt, s mint mindig, gyors ütemben felöltözött, összeszedte a holmiját, majd rohant is segíteni, megteríteni a háromszemélyes reggelihez. A konyháról hozott tányérokkal egyensúlyozott, egészen az ebédlőig, ahol lerakta azokat a hatalmas fenyőfából faragott asztalra. Szépen elrendezte a porcelánokat, majd rohant vissza a főzőhelységbe a poharakért. Míg ő csak terített, mások az étellel teli tálcákat és tálakat hozták ki. Kancsók, némelyikben te, másikban víz, vagy éppen tea. Az ezüst- tálcákon sajtok és különféle felvágottak. Fa kosarakban több, különböző lisztből készült kenyér s pékáru. A terítő közepén, mint mindig, most is egy váza helyezkedik el, benne több, különféle fajtájú s színű virággal. Nem tagadhatja senki, szép látványt nyújtott.
Még mielőtt a nemesek lejöttek volna, a tömeg visszatért a legalsó terembe, s az étkezőben csak páran maradtak.
Kuro is lecsattogott, vissza a szálláshelyükre. Majd kissé fáradtan huppant le a poros matracára.
~ Na, ez is megvan ~ gondolta.
~ Nehogy már örülni kezdj!
~ Neked mindenbe bele kell szólnod?
Hát... tudod, az az életcélom, hogy minden helyzetben az agyadra menjek.
~ Gratulálok! Sikerült!
~ Ohh... ez még semmi..
A lány kissé idegesen ütötte meg a fejét, amit a külső szemlélők nem igazán értettek.
~ Kushadj már! Még gondolkodni se tudok tőled!
~ Tanuld már meg te idióta! Akkor, s annyit beszélek, amennyit akarok!
~ Egyszer... egyszer el foglak tüntetni...
Te magadtól vagy ilyen hülye, vagy súgnak neked?
A lány megrázta a fejét, majd az ajtó felé tekintett. Megkezdődött a szokásos reggelizés. Akár az állatkertben, a népek megrohamozták az ezüst tálcákat.
Miután végeztek, elérkezett az idő, hogy felfáradjanak az előtérbe. Kuro kedvetlenül állt fel, majd indult meg az ajtó irányába. Felsétált a lépcsőn, majd, mint mindig, most is beállt a felsorakozott emberek mellé, s várta, hogy az egyik nemes lejöjjön.
Akár shinobi munkája van, akár nem, nem mehetett el addig, amíg az egyik „feljebbvaló”, erre nem utasítja.
Unatkozom..
~ Rossz lehet.
Utálom a szarkazmust!
~ Akkor ne beszélj..
Ha az idiótaság fájna... te már nem élnél. Miért nem tudsz néha értelmesen válaszolni?
~ Mert utállak.
Szenvedés az élet, összezárva egy ekkora hülyével...
~ Nekem mondod?
~ Miért? Szerinted kinek másnak tudnám mondani? 
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Vas. Ápr. 23 2017, 15:27

//Kuro//


Nem kell sokáig várakoznod az előtérben, mire az egyik inas szól neked, hogy Suezo, akit te csak úgy ismersz, mint az elkényeztetett ficsúr, hívat téged. Valószínűleg egy újabb meccset akar. Mivel nincs más választásod, kimész a kert egyik hátsó részébe, ahol elméletileg senki sem lát, vagy hall titeket, de mégis rekordidő alatt kiérnek a szolgálók, hogyha a fiúnak bármi bántódása esik, és meg akar téged büntettetni.
A fiú bekötött kezekkel, és már kivont kunai-kkal vár téged, ám még mindig ugyanolyan bárgyún állnak a kezében, mint eddig, szemében az eltökéltség lángját vagy hivatott felfedezni. 
- Hát végre megérkeztél. Már tudod mióta várok rád?! - kérdezi szokásos, lenéző hangnemében a fiú.
Úgy néz ki, még mindig nem tanult alázatot azóta, amióta sikerült legyőznöd. Talán nem is fog... de ha előzőleg sem büntetett meg a győzelmedért, lehet most sem fog, így legalább jobban érezheted magad, ha ismét sikerül legyőznöd. "Sikerül?" Persze, hogy legyőzöd. Bár Naoko-t ismét vissza kell fognod... de, végül is, ebben is találhatsz némi pozitívat, hiszen ha még sikerülhet párszor felülkerekedned rajta, akkor talán lehet, hogy előbb-utóbb tényleg eltűnhet. Gondolataidból Suezo szökkent ki.
- Gondolom hallottad mi történt az egyik szolgálóval. Valaki végzett vele... meg kell védenem a családomat, ha a gyilkos esetleg még egyszer visszajönne. Te pedig nem vagy más, csak egy rabszolga. - mutat rád. - Ha még téged sem tudlak legyőzni, hogyan tehetnék eleget kötelességeimnek? Egy nap én leszek a ház ura! Te pedig... mindig is csak egy szolga leszel!
Az utolsó mondat úgy hangzott tőle, mintha inkább önmegerősítésként hangoztatta volna, de talán sikerült feldühítenie. Fejvesztve rohan neked, egyáltalán nem úgy, mint ellenfeleid az akadémián. Láthatod, hogy nincs tehetsége, és valószínűleg egy percnyit sem edzett a legutóbbi alkalom óta. Könnyen le tudod teríteni.


//Mivel ellenfeled nem shinobi, és a küzdelem nem halálig megy, állapot-jelzőket értelmetlen lenne kiírnom. Nyugodtan megpróbálhatod megnyerni a harcot egy kör alatt, hiszen úgyis bőven reális lenne, azonban csak a saját karakteredet mozgathatod. Csak ügyesen. Smile //
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Hétf. Ápr. 24 2017, 19:55

//Satoshi Kawajiri//

A lány egy ideig csak várt, s hallgatta, amit Naoko papol. Nem igazán szerette a hangját, s a folyamatos piszkálódását.. de hát mit tehet mást? El kell viselnie. Persze, egy igazi szenvedés, ha a fejedben, szinte folyamatosan olyan gondolatok forognak, amiket nem is te irányítasz. De ez az élete, s már megbékélt vele. ~ A megbékélt elég nagy  túlzás... mondjuk, hogy elviselem... Naphosszakat ugyanazt az irritáló lényt hallgatni.. eléggé le tudja szívni az ember agyát. ~ Még te beszélsz nekem? ~ Na.. megmondtam, vagy megmondtam?~
Na, de visszakanyarodva. Az egyik inas szólt, hogy a már jól ismert nyápicka, hívatja Kuro-t.
~ Biztos már megint harcolni akar. az az idióta kis ficsúr semmiből se tanul. Értelmetlenül rám ront, aztán csodálkozik, hogyha veszít... idegesítő..
~ Olyan, mint te?
~ Vicces..
~ Tudom.. azért kérdeztem!
Mivel nem volt sok választási lehetősége, a lány, igen kedvetlenül, de kivánszorgott a kert azon részére, ahol ezen „harcok” általában lenni szoktak.  ~ Harcok? Még komédia-show-nak is gyenge az, amit az az idióta produkál.
Ahogy kiért, a fiú már ott állt. Kezeiben kunai-ok.
~ De röhejesen néz ez ki!
~ Most az egyszer egyetértek veled.
~ Intézhetem én?
~ Nem! Egy ilyen pancser egy pillatan alatt kicsinál még egy akadémiai tanuló is... nincs kedvem elképzelni, hogy te mit akarsz vele.
~ Ünneprontó vagy, gennygombóc. Átfogalmazom magam.. én akarom csinálni!
~ Én meg azt akarom, hogy csöndbe maradj.
~ Elveszed az ember életkedvét is.
A nemes szemében az elkötelezettség lángja égett. Majd jött a szokásos, lenéző hangnemű megszólalása. Sehol egy „jó reggelt”, vagy hasonló. legalább annyit mondhatna köszönés gyanánt, hogy „fapapucs”...
- Önnek is jó reggelt.- köszönt a lány.
~ Egy francokat jót! Forduljon csak fel!
- Nem, fogalmam sincs, hogy mióta vár rám. Mivel körülbelül másfél perce tudtam meg, hogy ide kéne vánszorognom.
A fiú megint csak megszólalt. Próbált nagyzolni, s némi önmegerősítést is ki lehetett venni a hangjából.
~ Ha a gyilkos esetleg visszajönne? El sem mentem!
- Ha még engem se tud legyőzni? Félreértés ne essék... nem vagyunk egy szinten... és most nem az agyi kapacitásra, a világfelfogásra vagy épp az erőre gondolok. Lehet, hogy szolga vagyok, de míg magát beskatulyázzák egy szerepbe, amiből sose fog tudni kilépni, és megjegyzem, sose lesz olyan erős, hogy le tudjon győzni.. mondjuk egy chunin -t . Addig én, akár láncok alatt is, de szabadabb leszek. Ezt nyugodtan vésse az agyába..
~ juj! Bekeményítesz... mindjárt keresek egy tetszőleges lapátot, és szégyenemben elásom magam valahova...
A ficsúr megindult Kuro felé, s magához képes elég gyorsan rohant.
~ Tehetségtelen... koordinálatlan mozgás.. látszik, hogy nem ért hozzá.
~ Mi van? Hirtelen ninja - istenség lettél?
A lány, habár tudta, hogy ellenfele olyan ügyes, mint egy újszülött vadmalac, mégsem akarta fél várról venni. Mivel azzal is tisztában volt, hogy testi ereje jóval a fiúé alatt áll. Tehát birkózásban alul maradna.
Kuro megvárta, mire a nyálgombóc közelebb ér, majd egy gyorsabb mozdulattal elfutott eddigi tartózkodási helyéről, s a nemes háta mögé került.
~ Harci kedv.. kis félelem érzet... kellemes..
A fiú, mivel nem shinobi, nem igazán láthatta a lány mozdulatát. Kuro hátulról megfogta a fiú vállát, s próbálta megállásra bírni. Arcán furcsa mosoly ült.
- Lassú vagy.. – suttogta, majd megnyalta a fiú nyakát. – undorító ízed van..
~ A francért kell mindent a szádba venned! Még nekem lesz hasmenésem! Naoko, húzz vissza! 
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Kedd. Ápr. 25 2017, 21:23

//Kuro//


Képzettségednek köszönhetően, tényleg annyira gyorsan mozogsz, hogy ellenfeled alig vehessen észre, bár az igazi, döntő mérvadó a helyzetben a testsúlyod, és fizikai felépítésedből adódó természetes könnyedséged, agilitásod, és akrobatikusságod. Suezo háta mögött sikerül elkapnod a vállát, és úgy visszahúznod, hogy pont háttal feléd essen. Nyakának megnyalása adta be a végső löketet a ficsúrnak, majd ijedten lép előre tőled, és vaktában, a levegőbe suhint a kunai-jával. Szerencsére nem sikerült megsebeznie, azonban ijedten kap a nyakához.
- Te... mi vagy te, egy kutya?! Látom annyira kiveszett belőled az emberség, hogy nem csak, hogy nem vagy tisztában azzal, hol a helyed, hanem már úgy is viselkedsz, akár egy állat! Minden embernek megvan a helye ebben a világban! Az enyém az, hogy egy nap én legyek az Ochida-ház feje, már mondtam neked! - üvölt Suezo, miközben nyálcsomók repkednek a szájából.

Egyenesen rád. Úgy néz ki, ma az átlagnál sokkal zabosabb az úrfi, és rajtad szeretné kitölteni a dühét, méghozzá személyesen... na meg, az sem segít sokat, hogy a család kínzómestere "rejtélyes okoknál fogva" elhalálozott, és időbe telik keríteni valakit a helyére. Legalábbis olyat, akinek van gusztusa az ilyesfajta munkához.
A fiú ismét, vaktában neked ront. Szinte ugyanolyan mozdulatsorokkal mint az előbb.
- Ha lenne benned egy kis emberség, akkor úgy harcolnál velem, mint férfi a férfival! Úgy harcolnál velem, mint egy igazi shinobi, mint a könyvekben, nem pedig csak ugrálsz! Látszik, hogy félsz tőlem! - kiáltja.
Valószínűleg próbál felidegesíteni, vagy próbálja jobban érezni magát. Tudod, hogy sikerült meglepned, és tudod, hogy fél a fájdalomtól. Fél attól, hogy veszíthet. Talán... fél tőled. Esetleg a félelem egy szimbóluma vagy számára, a kudarc egy aspektusa, melyet nem kíván megélni még egyszer. De egy biztos: te nem fogod hagyni, hogy ezek a szemétládák még egyszer kényükre-kedvükre szórakozzanak veled. Te nem vagy állat. Te nem vagy szolga, csak névleg. Egy szabad ember vagy. Egy ninja. Egy érző, hús-vér emberi lény, akinek van szabad akarata. És harcolni fogsz még azért a kevésért is, amid van. Lehet, hogy nem ölheted meg a fiút, azonban nem hagyhatod neki, hogy egy kis elégtételt is vehessen rajtad azokért a sérelmekért, amiket nem is te okoztál. Még egyszer nem. A szabad embernek szabad akarata van. Nyerni, veszíteni, alul maradni, beadni a derekad - mind határozott, szabad akaratból meghozott, egyéni döntések. Te pedig elhatároztad: hogy ez többé nem fog megtörténni. Lázadásod már megkezdted akkor, mikor a saját szakálladra igazságot tettél ebben az átkozott házban... mit érne a szavad, ha most mondanál neki ellent?
Meg kell mutatnod a fiúnak, hogy neki kell tudnia, hol a helye.
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Szer. Ápr. 26 2017, 15:31

//Satoshi Kawajiri//

A fiú ijedten lépett hátra. Amit elég érthető. Ritkán nyalogatják az ember nyakát csak úgy. A ficsúr a kezében lévő kani- val kezdett el hadakozni. szerencsére a Kuro- t nem sebesítette meg, épp csak annyit ért el, hogy ettől a lány csak még jobban érezte magát. Suezo ijedten kapott a nyakához, majd hirtelen üvöltözésbe kezdett.
- Kutya? Mindjárt megsértődök... kikérem magamnak.. én egy farkas vagyok!
~ Mindjárt hang se maradsz, ha nem mész azonnal vissza!
~ Várj még... ez egész vicces...
Kuro arca kissé elázott a ficsúr köpködésének hála. Naoko- t nem igazán foglalkoztatta, hogy bőrén a nyálcseppek milyen gyorsan csurogtak le. Mosolygott. Kifejezetten élvezte a mostani helyzetet. Kuro harci kedve, s a fiú megsebzésétől való félelme, elősegítette előre jövetelét, s ezáltal  a test igazi urát kicsit visszább szorította.
A ficsúr újult erővel, s egyre idegesebben rontott neki a lánynak. Mozgása koordinálatlan volt, s ugyanazon mozdulatsor próbálta hasznosítani, mint az előbb.
~ Nyálgombóc... sose tanul...
~ Had jöjjön a nyápicka... jól szórakozok...
~ Ha megsebesíted, vagy akármi mást csinálsz vele...
~ Tudom.. tudom gennygombócom... ne izgulj...
A fiú még rohanás közben is kiabált. A lány kezeit maga előtt lógatva tűnt el megint a fiú útjából, s került megint csak mögé, de ezúttal csak állt egy helyben.
- Mint férfi a férfival? Neked van identitás zavarod, vagy én vagyok ennyire férfias? – vigyorgott. – Mit a könyvekben? Na, ne röhögtess.. – nevetett – Én.. félek tőled? Mi van nyápicka, elfogyott a tejszínhab a seggedről, hogy már én vagyok a gyáva?
~ Naoko!
~ Nyugi van..
- Én fegyvertelen vagyok, míg tenálad kunai- van... és még így is veszíteni fogsz... minden kihívásban alul fogsz maradni.. – közelített a fiúhoz. – Örökkön örökké veszíteni fogsz... nem számít, hogy nemes vagy... ugyanúgy csak egy gyenge ember vagy. ~ Miért.. te talán Istenség vagy? ~ Most akkor.. ki is fél kitől? – nyalta körbe a száját.
Közelebb ért a fiúhoz, s hasonló módon, mint az előbb, próbálta a vállánál fogva megállítani.
- Vajon.. a kék vérnek is olyan az íze, mint a vörösé? – villantotta meg fogait, a ficsúr felé. –  Félsz valamitől? – hajolt közelebb a fiú füléhez – netán.. tőlem? – nyalta meg a fejét, a füléhez közel.
~ Tudnám mi a szarért kóstolgatod...  elsőre is azt mondtad, hogy rossz.. nem?
~ Reménykedni lehet.. nem?
A lány arcáról lassan lehervadt a mosoly. Úgy látszott, Kuro visszavette az irányítás.. legalábbis egy időre. Majd elhátrált a ficsúrtól.
- Nem fogtok többet velem szórakozni. Lehet, hogy szolgának vagyok titulálva.. de szabadabb vagyok bármelyikőtöknél. –sétált a fiú elé, majd ujját végighúzta a nyakán, egészen az álláig. – De legfőképp... nálad.. – lépett hátra.  
~ És még én ne csináljak hülyeségeket? Akkor ez mi volt?
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Szer. Máj. 03 2017, 21:58

//Kuro//


Sikerül a fiú mögé kerülnöd, aki egyre zabosabb lesz a folyamatos sértésektől, melyeket neki címezel. Azonban, amint próbálod a vállánál fogva megállítani, megfordul, suhint egyet a kunai-val, mely beléd vág, azonban csak felszíni sebed okoz. Ezután a másik kunai-ját egyenesen a válladba döfi. Meleget, és hideget érzel egyszerre. Szúró, égő fájdalom lesz úrrá a karodon. Új még neked ez az érzés, egyáltalán nem olyan, mint amikor elvágtad a kezed hámozás közben, vagy mikor a tenyeredbe állt egy kunai, és teljesen átszúrta azt. Ezúttal érzed, hogy a penge csontig hatolt, és szinte feltépte a húsodat. Még annál is sokkal másabb fájdalom, mint mikor az az őrült kínzott téged. Ilyet még sosem éreztél. Ennyire még sosem véreztél. És ennyire... még sosem lepődtél meg. Suezo ijedten próbálja kirántani belőled a kunai-t, láthatólag sokkolta saját cselekedete, azonban ezzel csak megforgatja benned a pengét. A sokktól mozdulni sem tudsz, a fájdalomtól talán felüvöltesz... de akár hogy is, kezd minden elsötétülni számodra. Túl régóta sérültél már meg... a tested elszokott a fájdalomtól. Elszokott a folyamatos megpróbáltatásoktól, elvégre másabb az akadémián, mint a csatatéren: felügyelt, monitorált közegben ügyelnek arra, hogy ne essen bajod. Te csak szórakoztál... és ez lett az ára. Az utolsó dolog amit látsz, mielőtt teljesen elveszted eszméleted az Suezo kővé dermedt tekintete. Még soha sem ártott senkinek, ő maga nem. De úgy néz ki, most fogta fel igazán, mit is jelent ártani valakinek, sérülést okozni egy embernek. A sokktól mozdulni sem tud. Talán el is mosolyodsz, ahogy lehunyod szemeid, mert akár hogy is, győztél. A győzelmed azonban eszmei volt.

***

Egy ágyon kelsz fel, a szolgák körletében. Éjszaka van, telihold világít be az ablakon. Ám most minden szokatlanul csöndes. Egy árva lelket sem látsz magad körül. A vállad még mindig sajog, de nyugtázod, hogy már ellátták a sebedet. A helye azért még csíp... talán az alkohol miatt, amit a fertőtlenítésre használtak. Az idilli csendet, melyet normál esetben talán kiélvezhetnél, megtöri halk, ámde mégis furcsa robajló hang föntről. Ha nem részesültél volna ninja képesítésben, lehet, hogy meg se hallottad volna.
Amennyiben megnézed, és elindulsz fölfelé, az utad zavartalan. Egy árva lélek sem tartózkodik a földszint és a pinceszint között, ahol a szolgálók és rabszolgák élnek. Ahogy felérsz, láthatod, amint egy magas, maszkos férfi, éppen egy öngyújtót dob a földre, majd az előtte lévő terület lángokba borul. Ha jobban figyelsz arra, mit látsz a férfi előtt, láthatod, hogy... holttesteket éget. Számodra ismerős alakokat. Nem csak a szolgálókat... hanem az Ochidákat is. Suezo is köztük van. A holttestek ugyan egymásra vannak pakolva, mégis kiveszel pár ismerős alakot, Roku azonban nincs köztük. Amennyiben fölmentél kideríteni a furcsa hangok forrását, a maszkos férfi egy halk neszt hall irányodból, talán a parketta ropogását, melyre ügyetlenül ráléptél, és azonnal feléd fordul. A maszkja furcsa... mintha emberi bőrből készült volna. Még csak lyuk sincs rajta a szemek körül, hogy láthasson. Azonban ahogy észrevett téged, több, fekete ruhás férfi áll be mögé. Shinobik, fejpántok nélkül. Renegátok lennének?
- Nem jöttél vacsorázni... - szólal meg a maszkos férfi. - Ki vagy te? - kérdezi tőled, amennyiben nem tettél semmit egészen addig, amíg volt esélye megszólalni.
Ha jobban szemügyre veszed a férfit, látod, hogy rendkívül sovány, halkan, kimérten, de mégis recsegősen beszél (mintha sokat dohányzott volna), és tetőtől talpig fekete ruhát visel. A maszkja azonban olyan, mintha a fejbőre lenne, de se haja, se orra, se szemei, sem pedig szája. Így csak egy maszk lehet, mert még szemgödrei sincsenek. A hátán valamiféle kasza-szerű dolgot látsz, mely ismerős lehet neked a shinobi fegyverek széles tárházából.

//Elnézést kérek a késésért, csak betegeskedtem, aztán pedig alig tudtam magamat utolérni, de most már pörgünk. Viszont, szeretném, ha a jövőben figyelnél arra, hogy feltételes módban cselekedj, és próbáld ne ugyanazt csinálni kétszer, csak mert először működött. Értem, hogy a karaktered felsőbbrendűségét akarta kifejezni, és csak játszadozott az ellenféllel, de próbálok valamennyire a realitás talaján maradni, és szerintem kétszer egymás után, egy ugyanolyan mozdulatsoron, bárki átlátott volna, még egy képzetlen ficsúr is. A karaktered lesérülését azonban nem büntetésnek szántam, hanem figyelmeztetésnek, mert mint láttad, nagyobb baja nem történt. Nyugodtan lereagálhatod az eseményeket ahogy szeretnéd, főleg a poszt második felére vonatkozóakat.
Valamint, megjegyezném, hogy az Ochida-háznak vagy Kemurigakure gazdag negyedében kellene lennie, vagy a falun kívül, ezért szólni fogok egy stafftagnak, hogy helyezze át a témát. Ami pedig a játékot illeti: csak ügyesen, most pedig már gyorsabban fogok reagálni, ezt megígérhetem. Smile//
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Csüt. Máj. 04 2017, 18:04

//Bocsánat, bocsánat... tudtam, hogy valamit el fogok rontani^^//
 
A lány próbált az előző módszerhez hasonlóan cselekedni. Hiszen, ami egyszer bevált, az másodszorra is be fog, nem?
~ Naoko! Még a legidiótább lény is észreveszi, ha kétszer ugyanazt csinálod!
~ Nyugszik... ennek az idiótának az se tűnne fel, ha elveszne az egyik karja...
~ Nem kéne így elbíznod magad... amúgyis.. nem jó amit teszel.
~ Olyan vagy mint, valami hadvezér... lazíts...
Nem jó.. bizony nagyon nem jó. A lány elbízta magát, s megfogta a fiú vállát. Aki rögtön kapcsolt, s azonnal hadonászni kezdett a fegyverekkel. Ki az az idióta, aki egy képzetlen gyerek kezébe kést ad? Először csak belevágott a lányba, ami felszíni sérülést okozott.  Naoko erre nem reagált. Élt már át ennél rosszabbat is ez a test... ennyitől nem fog a fölre rogyni, s meghunyászkodni. szinte elsiklott a vágás ténye felett, s már nem is épp ésszel gondolkodott. Bár, Naoko nem is tud, normális gondolatokat generálni. Nem képes hideg fejjel gondolkodni. Ott a célpont, meg van a feladat, csináljuk. de ez nem jó észjárás. Egyszer súlyosan meg fog sérülni. S lehet, hogy ez az apró vágást szinte észre sem veszi, de akkor sem kéne, ennyire bíznia magában. Nem halhatatlan.. nem sérthetetlen.. legalábbis az a test nem.
~Naoko! Menj már hátrébb!
Talán későn szólt? Egyáltalán volt értelme annak, hogy figyelmeztetni próbálta? Dehogy.. semmi haszna sem volt. Ha Naoko reagált is volna, ez elől nem térhetett már ki. A ficsúr a kunai-t a lány vállába állította. Egy nem megszokott fájdalom volt. Tört már el a csontja, hasították már fel a bőrt a kezén, s a lábán. Ismerte már azt a z érzést, amikor a vas-tüske áthalad a húsán. de ez valahogy rosszabb volt. Mert, az a tüske mindig rögtön ki is húzódott. De ez a kés most, nem akart eltűnni. Talán eret is ért a sérülés, mivel a vér csak ömlött a vállából. A vörös folyadék, már megszokott látvány volt.. ne de nem ilyen mértékben...
A ficsúr ijedten húzta ki végül a kést. De már késő volt. A lány szédülni kezdett. Elszokott már a fájdalom érzésétől. Ugyan, a kínzómester nem olyan rég halt meg, de ez is elég idő volt ahhoz, hogy elkényelmesedjen, s hozzászokjon a kellemes, sérelmek nélküli létezéshez. Egyre jobban szédült, amit okozhatott a fájdalom, vagy a nagy mennyiségű vérveszteség. Teste gyenge, és mivel még vérszegény is, ekkora mennyiségű veszteséget már nem bír elviselni. Mint valami rossz gépezet, összeesett.  Minden egyre homályosabb lett, s már nem volt ura a végtagjainak. Kezei, s lába nem engedelmeskedtek a parancsoknak. A homályban, még pislogott párat, s a rémülettől teljesen ledermedt fiút pillantotta meg.
~ Naoko, te idióta! Én szóltam! Tudtam, hogy ez lesz a vége!
~ Nyughass már... vesztettünk... fogadd el...
Naoko hangja egyre halkabban szólt, s már Kuro sem volt képes válaszolni. A lány arcán, az eddig fülig felhúzott száját, most egy elégedett mosoly váltotta fel. Majd lehunyta a szemét, felkészülve az elkövetkezendő pillanatokra. Megesik az ilyen...
~~~
Egy pislogás... két pislogás, s a lány lassan ébredezni kezdett. Tekintetébe visszatért az értelem, s a nyugalom. A test igazi gazdája, újra előtérbe került. Sötét volt már, éjszaka. Ám, minden csöndes volt.. túl csöndes. Persze, néha van ilyen... de nem úgy, hogy senki sem alszik a helyén.
~Mi történik itt?
~ Biztos meglepetés bulit csaptak a tiszteletemre... és majd kiugranak valahonnan „ meglepi”-t kiabálva.
~ Milyen jó kedved van...
A lány a vállára tekintett. A sebet ellátták, még mindig fájt ugyan, de ez már elviselhető volt... sőt.. szinte megszokottá vált már nála, hogy fáj valamije. Az a szokatlan, ha minden rendben van, és sehol egy kisebb-nagyobb sérülés.
~ Ez is a te hibád!
~ Persze nyaggass még ezért is.. külön kérlek rá..
~ De..
~ Felesleges vádaskodni! Mind hibásak vagyunk.. sőt.. az egész világ hibás..
Kuro megpróbálta felemelni megsebesített karját, hogy legalább kicsit átmozgassa vállát.
- Csíp csíp csíp.. – sziszegte
~ Tudod, a fertőtlenítő csípni szokott..
A gondolatok zaját, egy fentről szűrődő hang törte meg. Kuro azonnal felpattant a halk morajra. Majd nyugtázta, hogy ezt nem kellett volna, mert a sebhelye még mindig sajgott. Ezután elindult fölfelé. Mert, ugye a gyermeki kíváncsiságot nem lehet kicselezni. Útja zavartalan volt... sehol senki.
~ Szokatlan..
~ Nekem tetszik.
 Mi lehetett a ház népével? Tömeges kivonulás? Ahogy felért, egy maszkos férfit pillantott meg. Egymásra pakolt testekre elé dobott éppen öngyújtót.
~ Ki a retek ez?
~ Mit csinál a többiekkel?
Ismerős alakok voltak egymásra pakolva. Szolgálók és Ochidák egyaránt.... de nem... nem éghetnek el. De Roku nem volt ott.
~ Nem lehet.. nem lehet... utálom őket... de akkor sem halhatnak így meg...
~ Szerintem de.. és rögtön hamvasztva is vannak... egyszerű megoldás, nem?
A maszkos hirtelen a lány felé fordult. A maszkja furcsa volt.. mintha bőrből lett volna... vagy.. nem is volt az embernek arca?
~ De menő..
Ahogy észrevette a lányt, több fekete ruhás ember állt mögé. Shinobi? Fejpánt nélküliek? Szökött ninják? A lány lefagyott.. ehhez nem volt hozzászokva. Mi ez az egész? Miért? Mi van a lakókkal? Nem halhatnak meg!
~ Ez igazságtalan.. én akartam végezni a nemesekkel...
A maszkos tetőtől talpig feketében volt, hátán pedig egy fegyver lógott. Halkan, recsegősen szólalt meg.
-Kuro... – hátrált lassan a lány. 
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Csüt. Máj. 11 2017, 16:59

- Kuro. - szólal meg a bőrmaszkos.
Ízlelgeti magában a neved. Tétovázik. Habozik. Gondolkozik. Elmenekülhetnél, de merre? A férfi mögött legalább egy fél tucatnyi fekete ruhás shinobi áll. Jóval képzettebbek, mint te, hiszen egy neszt sem hallottál irányukból, amíg fel nem fedték, hogy a bőrmaszkos mögött állnak,aki éppen végigmér téged... legalább is, gondolod. Miközben hátrálsz, egy valami maradásra kényszerít. Egy rendkívül furcsa dolog: mozgolódás a "hullahegy" irányából. Mintha valami ki akarna törni a testek alól. Fájdalommal teli nyögések hangja. A holttestek alatt lévő vérpocsolya egyre nagyobbra duzzad, mígnem egy szakadt ruhájú kéz tenyerel bele. Egy tenyér csapódása a ragadós vérbe alig hallható, azonban a bőrmaszkos azonnal hátrafordul annak hallatára. Ezek szerint tudta, hogy hátrálsz. Tudta, hogy jössz, még akkor is tudta volna, hogy ha nem is recsegett volna a padló. A tűz sercegésének hangja mögött is kivette egy parányi tenyér lecsapódását. Talán azért, mert a háta mögött történt? Egy test szépen-lassan ki is préseli magát a holttestek közül... arcára az egyik Ochida, vagy az egyik rabszolga keze ragad, akinél már beállt a hullamerevség. A kitörni vágyó fiú száját oldalra húzza ujjaival a mit sem tudó holttest, míg nem végül át is szakítja azt. Egyre ijesztőbb látványt nyújt, a szinte zombiszerűen, négy kéz láb kifelé mászó srác... aki nem más, mint Suezo.
Naoko talán úgy gondolhatja, tényleg olyan, mint egy csótány... mert egyéb rossz tulajdonságai mellett, azt sem tudja mikor kell meghalni.
- Hm... az úrfi még életben maradt. Ezek szerint megjátszotta a saját halálát, amíg a rokonait mind lemészároltuk. De látom, meg volt az ára. - mosolyog fejviselete alatt a bőrmaszkos, míg Suezo nyögve, sebekkel tele, szakadt ruhákban, pánikolva próbál menekülni.
Négy kéz láb teszi... a lábai azonban eltörtek. A szemei könnyektől vörös, a szája felszakadt. Több sebből vérzik. Hirtelen észrevesz téged, a szeme sarkából.
- K-kuro! Megparancsolom... hogy segíts! - szól hörgő hangon. - Te is ninja vagy, intézd el ezeket a pondrókat!
A bőrmaszkos még a maszkja alatt is láthatóan jól szórakozik. Talán ő is viccesnek gondolja azt a tényt, hogy a fiú még most is saját irhájának megmentésével foglalkozik, mikor mindenki, akit valaha szeretett, ott ég mellette? Sőt, egyikük még a halála után sem engedte őt elmenekülni egy sebhely nélkül. Költői igazságszolgáltatás? Nem, még nem. És ezt jól tudod.
- Azt hiszem összeraktam a képet. - töri meg a csendet a bőrmaszkos, majd közeledni kezd feléd.
Amennyiben hátrálni kezdesz tőle, tovább megy utánad, amíg meg nem akadsz valamiben, majd a kezedbe nyom egy kunai-t. Egy szokatlanul éles, fekete, recés pengéjú kunai-t, rajta egy félhold szimbólummal. Még sosem láttál ilyet... de puszta fogásra nehezebb, mint a kunai-ok amiket a ninja akadémián foghattál a kezedben.
- Rabszolga vagy, igaz? Ezért nincs vezetékneved. Ennek ellenére azonban: shinobi. Pont, mint mi. Köztük érvényes a... hogy is mondjam, talán... tolvajbecsület. Szóval, szabad akarsz lenni? Vívd ki magadnak a szabadságodat. Öld meg ezt a pondrót. - mondja a bőrmaszkos, majd Suezo-ra mutat.
- Kuro, ne merészeld! Egész életedben csak mások utasításait fogod követni?! Befogadtunk téged! Sajátunkként szerettünk! A főztünkből ettél, az ágyunkban aludtál! Még el is láttattam a sebeidet! Megparancsolom, hogy döfd annak a rohadéknak a képébe azt az izét! - kiált Suezo, de már szinte elhaló hangon. - Kérlek, Kuro... segíts...
- Könyörög, hallod? Könyörög a szánalmas életéért. Jól tudjuk, kik ők. Ochidák. Rabszolgakereskedők. Azt hitték, hogy a Füst Országában tehetőssé válhatnak anélkül, hogy tennének egy kis mellékest azok zsebébe, akik megtűrik a magukfajtákat. A shinobi világ tele van intrikával és megtévesztéssel... így amikor azt mondják, mindenkinek van egy mestere, és mindenkinek parancsol valaki... igazából arra gondolnak, hogy mi shinobik, csak hagyjuk a magukfajta férgeknek, hogy azt higgyék, birtokolhatnak minket. Hogy azt higgyék, rendelkezhetnek felettünk. Ám amikor már nincs szükségünk rájuk, baleset éri őket... vagy mi pecsételjük meg a sorsukat. Szükséged van még rá, Kuro? Mesterednek vallod ezt a szennyet? - kérdezi a bőrmaszkos.


Bizonyára olyan érzés lehet ez neked, mint amikor Naoko-t és magadat hallod vitázni, bár ebben az esetben fogalmad sincs, melyik-melyik, és, hogy kinek van igaza. Vagy talán, már tudod. Fogalmad sincs, a bőrmaszkos miért adja meg neked az esélyt a szabadságra, de nem muszáj megölnöd Suezo-t. Akár csak menekülhetnél is, végül is a ház minden zeg-zugát ismered már, nem de? Ami pedig a ficsúrt illeti... segítségért könyörög neked. És most életben először, megtagadhatod neki ezt, anélkül, hogy büntetés érne. Ezt akartad vajon eddig? Lehet, hogy te hoztad rá ezt az átkot az Ochida-családra? Összegezned, s mérlegelned kell magadban a dolgokat. Jól kell döntened... mert ezen elhatározásodon nem csak szabadságod múlhat, hanem a jövőd is.


//Kérném tőled, hogy amennyiben megölöd Suezo-t, írd le részletesen, Kuro/Naoko hogyan végez vele, illetve mi jár a fejében, miközben megteszi. Suezo-hoz nem kell a feltételes mód. Amennyiben a bőrmaszkos ellen fordulsz, jóval nagyobb képzettsége miatt nem mozgathatod őt, így oda kell a feltételes mód. A karakternek mérlegelnie kell magában a dolgokat, és úgy cselekednie, ahogy a szíve diktálja, talán életében először. Bármit is teszel, tedd részletesen, és jellemhűen. A színpad a tiéd, sok sikert. Smile Ui: remélem ez a hosszabb, szabadabb kör kárpótol az ismételt késésemért. Gomen. Megint.//
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Pént. Máj. 12 2017, 22:37

Mi történhetett? Eddig ez is olyan volt, mint a többi nap... átlagos. De, most, mintha az egész világ dobott volna egy hátast, minden felborult. A nyugis hétköznapokból, már pillanat alatt, egy lángoló káosz lett... és ez a káosz, nem az a féle, amikor nem találsz valamit a polcon... ez rosszabb... ez nem az idegeiddel, vagy az időddel játszik... hanem az életeddel.
A lány lefagyott... még ő se volt hozzászokva ehhez a látványhoz. A sötét rabszolgapiac, vagy épp a kormos üresség se ér fel a látványhoz. Félelemmel teli teste, néhol megremeg. Arca sápatag, de nem üvölt.. s nem sikolt... mert.. mégis ki hallaná? Szemei továbbra is, ugyanazt a nyugalmat tükrözik, mint eddig... nyugodtság az egyáltalán... vagy sokkal inkább egy lepel, mely elrejti a valóságot? Bármi is az, kissé furcsa. Ilyen helyzetben az ember általában két féle képen reagálhat, kiabálva rohangászni kezd; vagy a félelemtől megdermed, szemei kidüllednek, szája kiáltásra nyílik, de hangja torkában ragad. De ez esetben semmi ilyesmi nem történt. Kuro testét átjárta a félelem, amint az élettelen ismerősökre tekintett. Bár.. ez sokkal inkább értetlenség volt, mint rémület.
A furcsa maszkos ember kérdésére, illemtudóan válaszolt. Lábait lassan egymás mögé helyezte. Hátrált. Próbált elmenekülni a helyzetből, amibe kíváncsiságából csöppent. Gyenge léptei alatt, nyikorgó hanggal süllyedt meg néhol a parketta. Mélyen vette a levegőt.. próbált higgadt maradni...
Majd a bőrmaszkos újra megrezegtette hangját. Ízlelgette... rágcsálta a lány nevét. Különös rajta valami? A legtöbb embernek van neve... vagy talán a vezetéknév hiánya volt a baj? Honnan tudja, hogy azt csak nem mondta el? Bár... ilyenkor az ember még a személyigazolvány számát is elmondaná félelmében.  
~ Ez... ez nagyon nem jó. El kéne menekülni.. de hova? Ha menekülök.. elkapnak... nem is láttam azokat a shinobikat... Meg fogok halni... biztosan megölnek.. egy rossz szó.. vagy lépés.. és nekem.. végem..
~Ha most meg tudnék tenni, olyan taslit lekevernék neked... Higgadj le! Ha folytatod a nyápicka létet, akkor tényleg ez lesz a vesztőhelyünk! Szóval higgadt pofa, béke, nyugalom! Értve vagyok?
A lány vett egy mély levegőt. Próbált lenyugodni, s visszavenni a hidegvérét. De ez nehezebb, mint az ember elsőre hinné. A gondolat, hogy minden ismerősödet megölték.. és ha.. te is ott lettél volna akkor.. most a hullahegy belsejében pihenne az élettelen tested. ... felemészti  az elméd. Kuro-t is felemésztené... magával rántaná.. befeketítené... s végleg a mélybe ragadná... ha, ez már nem történt volna meg. A lány elméje már rég nincs a toppon. A sötétség benne nyugszik, s csak a megfelelő pillanatra vár. Így, nem ez lesz az az emlék, ami miatt a lelke végleg elkárhozik.. ez nem elég ahhoz... hiszen... úgyis gyűlölte az ott lévő emberek nagy részét... az Ochidákért pedig, nem lesznek álmatlan éjszakái.. az már biztos.
Kuro hirtelen megtorpant, arca a hullakupacra tapadt. Valami mozgolódott benne, mintha ki akarna törni. A hegy megremegett... félelmet keltve a gyávák szívében. A testek alatt a vértenger egyre csak duzzad, akkorára, hogy lassan egy strandot lehetne nyitni belőle. Majd egy kéz tenyerelt a vörösségbe. A maszkos erre azonnal hátrafordult.. vagyis hallotta... tehát.. azt is hallja, hogy a lány hátrál. Egy test préselte ki lassan magát a hullák közül. Arcára az egyik holt keze ragadt. Ujja a kitörni vágyó szájába akadt, aki csak erőlködött, hogy kivonszolja magát. Mit sem törődött a kézzel, ami szépen felszakította a szájának elejét, majd onnantól gyermeki könnyedséggel tépte tovább az ínyén át a bőrét is. A fiú arca átszakadt, a teste engedett, s a vér, szépen végigfolyt az arcán, majd lecsurgott a nyakán. Az egész úgy festett, mint egy horrorfilm. Rémisztő volt. A lányban egy pillanatra megállt az ütő.. most tényleg lefagyott... nem értette. A négykézláb kifelé mászó zombiszerű lény.. Suezo volt...  a ficsúr...
~ Basszus.. hát ez még meghalni se tud rendesen?!
A következő megjegyzés a maszkostól érkezett. A fiú lábai eltörtek. Testét vágások borítják... négykézláb próbál menekülni... szemei könnyektől vöröslenek.. majd hirtelen, észreveszi a zöld hajú lányt. Reményt lát benne.. talán ő az utolsó szál, amibe most kapaszkodhat? Halál árnyékától, hörgő hangon szólítja meg a lányt.
~ Parancs... parancsolt... tennem kell valamit...
~ Mire gondolsz te idióta? Már nem tehet semmit! Nem kell követned!
~ De... megparancsolta...
~ Ki nem szarja le? Az sem érdekel, ha egy szivárványon táncoló csillámlepke- fingról kiabál!
Annyi utasítást követett már életében, hogy kialakult nála egy beidegződés. Megtanulta, hogyha nem követi az utasításokat, megbánja. Szívét eltöltötte a félelem. Gyomra összeszorult... ellen kellett állnia a kényszernek. A lány szemei kidülledtek, s kezeit a fejére tapasztotta. Próbálta legyőzni a Kényszer-betegségét. Tudta, ha most bármit is tesz, meghal... és semmitől nem félt jobban, mint a haláltól. Egészen idáig küzdött.. elviselte a nemeseket.. tűrte a rabszolgalétet. Nem adhatja fel a fájdalmait, s a fáradalmait... Érezte, ahogy a feje lassan széthasad...
~Azt mondta...
~ Nyughass már!
A lány fájdalmas gondolatait, a maszkos hangja törte meg, enyhítve ezzel a tépő érzést. Majd közelíteni kezdett a fejét fogóhoz.  Kuro csak kapkodta a levegőt, szinte meg se hallotta, amit a férfi először mondott. Szíve gyorsan vert, teste pedig beleremegett ebbe az érzésbe. Egyszerre milliónyi dologra kellett figyelnie, így nem volt egyszerű a nyugalom megtartása. Nem tehette, meg amit a ficsúr mondott... higgadtnak kellett maradnia... s nem szabadott hagynia, hogy a félelem felülkerekedjen rajta... mert akkor, Naoko átvette volna az irányítást. Első ránézésre meg lehetett mondani, hogy valami nincs rendben vele. Hatalmasra nyitott, kidülledő szemek; enyhén mosolyra húzódó nyitott száj; remegő test; végtelenül gyors légzés... és halk, magának szóló sikoltás...
A maszkos megállt a megállt a lány előtt, s kezébe adott egy kunai-t. Egy szokatlanul nehéz, és elég éles fegyver volt, egy félhold szimbólummal ellátva. Így kizökkentette Kuro-t a furcsa érzésekből, s felhívta magára a figyelmét. Majd újra megszólalt, s a ficsúrra mutatott.
~ Hogy öljem meg? Tegyem meg? Utasított igaz? Két parancs... de az egyik erősebb mint a másik...
~ Öld meg te eszetlen! Itt a lehetőség! Mi szólhat ellene?
~ Ha megölöm.. megölnek..
~ Ki? És mi a szarért? Itt már mindenki halott! Neked már ezért nem jár büntetés! Viszont ha nem teszed meg... abba tényleg belehalsz!
Ezután a ficsúr is megszólalt.. sőt... könyörgött.. amire a maszkos azonnal reagált.
~ Parancsol.. parancsolnak... könyörög.. kérdez.. érvel.. magyaráz... parancsol...
~ Basszus, eszednél vagy? Nyugodj már le! Vagy húzódj hátrébb.. majd én megoldom!
~ Parancs.. könyörgés.. érv.. magyarázat.. parancs...
Kuro érezte, ahogy a feje lassan széthasad gondolatainak terhe alatt.  Rémes mértékű stressz volt az, mi átjárta a testét. De még nem engedett.. még nem engedett Naoko- nak.. és talán ez volt a legnehezebb feladat. Fejét fogta, s a halk sikoltás, lassan hal üvöltésre fokozódott.  Erősen fújta ki a levegőt. Szíve gyorsan pumpált, s egész teste beleremegett a történtekbe. Apránként vesztette el a fejét, ami fájdalomtól lüktetett. Kezeit halántékára tapasztva próbálta egyben tartani koponyáját. Lábai kezdték elengedni tartásukat. A lány lassan leguggolt, s úgy dülöngélt. Egy üvöltéshez hasonlatos hangot hallatott, majd hátraesett. Kinyújtotta lábait, s kezeit oldalra rakta. Remegése abbamaradt, szája pedig mosolyra húzódott. Légzése újra normális volt. Nevetett. Megszorította a kezében tartott fekete kunait, majd hasra fordult.
~ Még a végén tönkreteszel mindent... pihenj gennygombóc.. .Meg kell halnia a nemesnek, ha te nem teszed meg, majd én...
A lány behúzta maga alá lábait, s kezeivel lassan elkezdte feltolni magát. Felállt. Karjai maga előtt lógtak, kezében tartva a fegyvert. Fejét hátralógatta, eltűntetve így haját a szeméből. Majd kiegyenesedett, s a maszkosra pillantott, és nevetett.
Kitartotta maga mellé karjait, s lassan, tyúklépésben ugrálva közeledett a ficsúrhoz. Megállt előtte, s lehajolt. Mélyen belenézett szemeibe, hátha felismeri másságát...
- Mond kérlek el nekem újra az előbbit. Nem befogadtatok, hanem megvettek.. nem szerettetek, csak utasítottatok. Maradékot ettem és koszos matracon aludtam. Ez lenne az a kedvesség, amit értem tettetek? Ezek után, úgy könyörögsz nekem, hogy nem áll mögötted már senki?!   Nem ölethetsz meg... nincs többé hatalmad... nem parancsolsz többé... szánalmas vagy... – mosolyog, majd megpöcköli a homlokát. – De én mégis... továbbra is.. egy parancsot követek... szomorú mi? Csak épp nem a te parancsodat... erre neveltetek... most... a saját hibád áldozata leszel... szánalmas.. – neveti végül el magát.
A lány felállt, majd beledöfte a fegyver a ficsúr vállába... először a balba, majd a jobba. Lábát a négykézláb álló fiúnak támasztotta s ellökte. Még az ő cseppnyi erejével is, egy a halál szélén álló, törött lábú, sebes vállú gyereket könnyedén el lehet lökni. Majd talpát a fiú halántékára helyezte, s lehajolt, hogy megyeszer a szemébe nézzen. Kezével intett, mintha köszönne neki, majd megforgatta ujján a kunai-t. Megmarkolta annak nyelét, s a fiú torkához hegyezte a pengét. Egy mozdulattal átvágta azt. A fegyver éle, könnyedén haladt át a légcsövén. Fulladást okozott, s megvonta a testétől az oxigént. Köhögni fog ettől... levegőért fog kapkodni... míg nem leáll a keringése, végül a szíve... de ez, mégis lassabb és fájdalmasabb halál lesz, mintha csak szíven szúrta volta. Naoko nagyokat pislogva nézett az egyre nyíló sebre. Ujjával megsimította azt, majd a vágáson át, bedugta ujját a fiú torkába, s végigsimította belülről a légcsövét.
~Gusztustalan lény ez... meg kellett volna már réges rég halni.. de eddig élhetett... kapaszkodott volna valamibe? Hitt benne, hogy ez a szánalmas gennygombóc meg fogja menteni? Az, akit most felemésztett a saját őrülete, s már megszólalni sincs ereje? Pont ő, akit annyiszor bántott, s veretett meg? Szánalmas nemes! Gusztustalan lény! Az egész fajtádnak el kéne tűnnie a felsőbbrendűség- komplexusotokkal együtt. Felfordul a gyomrom a létetektől...~ állt fel lassan
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Pént. Máj. 19 2017, 10:35

//Remek volt! Próbáltam rákontrázni, a késésért pedig ismét elnézést, az univerzum gyűlöl engem. Mostantól nem fogom a kezed, mert bőven bebizonyítottad, hogy már nem szorulsz rá. Smile//



Kuro szépen lassan átadja a helyét Naoko-nak. Belső harcát a bőrmaszkos is észreveheti, furcsa viselkedése miatt. Ám, ez a viselkedés Kuro számára érthető volt, hiszen csak ő tudhatta, hogy tudatának egy része (vagy igaz valója), éppen teljes dominanciára készül. Átveszi a hatalmat felette, és a nevében cselekszik. Az ő testével. Az ő lelkével... az ő gondolataival. Azonban, ha mindent, még a lelküket, és a gondolataikat is megosztják, ki a megmondója annak, hol kezdődik az egyik, és végződik a másik? Ki a megmondója annak, hogy létezik határvonal? Könnyen lehet, hogy Kuro megkínzott gyermeki elméje egyszerűen kitalált magának valakit. Valaki, aki minden, aki ő nem lehet. Vagy úgy érzi, nem lehet, mert ezt nevelték belé. Valaki, aki mindenre képes, amire ő nem. Valaki, akit nem sújtanak az ő béklyói. Valaki... aki szabad. De ha ez így van, akkor most, hogy Kuro szabaddá válhat, Naoko értelmét veszti, nem de? De, az is lehet, hogy Kuro és Naoko mindig is egyek voltak. Egy tudatból, egy forrásból származnak. Ha bárki vallana arról, amit itt és most látott, mit mondana, ki ölte meg Suezo-t? Igen... a válasz Kuro. Ő vívta ki a szabadságát... de vajon ezt ő is így gondolja?

Nem látod a maszkos tekintetét, miközben Naoko-nak végre sikerült egyenesbe hozni téged, egy kisebb roham után. De, a bőrmaszkos már nem is létezik számodra. Egyszerűen csak végezni akarsz a ficsúrral, aki szimbolizálja az összes rosszat, melyet el kellett szenvedned ezen a helyen. Oktalanul. Igazságtalanul. Ha igaz az, amit az idegen ninják mondanak, Suezo az egyetlen életben maradt Ochida-nemes, így ő kapja meg minden dühödet, minden rosszindulatodat, minden felgyülemlett sérelmedet, minden büszkeségeden esett csorbát, melyek kiköszörülésére felesküdtél, mikor végeztél a kínzómesterrel. De... nem csak, hogy végeztél vele. Átvetted a helyét. Most már te vagy a kínzómester. Te vagy az, aki Suezo élete s halála fölött dönthet, nem pedig ő. Fordult a kocka. A szolgából lett mester... a mester pedig sosem volt az. Hiszen ninja vagy, nem de? Csak azért élt, mert akartad. És most azért hal meg... mert megparancsoltad.

Végzel vele. Nem túl gyors, nem is túl lassú, de roppant élvezetes. Naoko-nak bizonyára. A bal és jobb vállaiba szúrt kunai bizonyára költői igazságszolgáltatás a részedről. Aztán jön a megaláztatás... kijárt már neki, nem de? Végül a kegyelemdöfés, szó szerint. A torokba, ahogy illik... hogy sikoltani se tudjon. Hogy ne rimánkodjon tovább, mint valami szánalmas féreg. Még Kuro-nak is több tartása van mint neki, nemde, Naoko? Suezo-ból szépen lassan kiveszik az élet. Szépen-lassan üressé váló tekintetén egy számodra furcsa érzelem nyilvánult meg... egy fajta félelem. De nem az a fajta félelem, amit a kínzómesteren láthattál. Nem az a fajta félelem, amit te éreztél. Olyan volt, mintha a fiú szembesült volna minden bűnével... és tudta volna, mi vár rá a másvilágon. Igazságot szolgáltattál? Ilyen egyszerű lett volna? Suezo nem tud válaszolni vádjaidra. Ha tudott is volna, nem tette. Vagy... lehet, hogy megtette, de téged nem érdekelt. A maszkos csöndben figyeli az eseményeket, azonban hangosan felröhög, amikor belenyúlsz Suezo torkába, és végigsimítasz a légcsövén.
Érzed torkának barázdáit, és hogy milyen meleg is a húsa belülről. Valami puha, nyúlánk dolgot is sikerült megérintened... vagy a nyelve csúszott ennyire hátra, vagy a mandulája az. Fogalmad sincs. De most, szó szerint a torkába martál, mint egy fenevad. Mint aminek mindig is hívott. De most már, büszkén viseled ezt a titulust... talán sosem gondoltad lenézőnek. Talán egyet is értettél vele. Végül is ki gondolhatna mást rólad, ezek után? A válasz: a maszkos.
- Gyönyörű! - hangzik egy lassú, kimért taps, a hátad mögül. - Nem tudom mit tanítanak nektek az akadémián, de az előző generáció labdába sem rúghat a mai fiatalokkal szemben, az már egyszer biztos.
A maszkos szépen lassan mögéd araszol. Ha megfordulsz, most láthatod csak igazán föléd magasodni. A hangjában büszkeséget, és elismerést vélsz felfedezni. Talán... jól is érzed magad tőle? Vagy épp hogy zavar, mert csinálhattad volna jobban is? Egy biztos: valaki elismert egy szörnyű cselekedetedért. Sőt, meg is dícsért. Téged. Miért...?
- Hogy tetszett a kés? Magam faragtam. Úgy megy át a húson és csonton, mint kés a vajon. Megtarthatod... de, a rabszolgáknak nem lehet saját tulajdonuk, nemde? - mondja sokat sejtetően a bőrmaszkos.
Úgy néz ki, megtetszettél neki, de nem úgy, mint nő a férfinak, hanem úgy, mint... egy lehetőség egy üzletembernek. Talán hallhattál már ilyet, az aukció során. Talán érezheted is, ahogy úgy mér fel téged, mint valami árucikket.
- Szerintem már érted mire gondolok. A rabszolgákat megjelölik... billogot tesznek rájuk. Életed végéig ott lesz a nyoma, azonban, te már nem vagy senki tulajdona. A magad ura, vagy éppen, asszonya vagy. Szóval, mire vársz? - fejezi be végül, mire feléd tartja az öngyújtóját.
Ezen már nincs fura félhold szimbólum, és még csak nem is fekete. Egy teljesen átlagos öngyújtó. Jól tudod, a férfi mit akar. Azt akarja, hogy izzítsd meg a kunai-t, és égesd át a billogodat. De lehet, hogy fájdalmat okozni magadnak már túl nagy falat lenne. Vagy inkább vágnád le a saját végtagod, hogy megszabadulj a billogtól? A bőröd egy darabját vágnád ki? Még soha nem is gondoltál arra, hogy eltüntethesd. Lehet nem is akarod? Azonban, a maszkos fegyvert adott a kezedbe. Éghető tárgyak vannak a közelben... éghető hullák is. Talán vele is elbánhatnál, és kereket oldhatnál. Mert ki tudja, hogy azzal, hogy megszabadultál az Ochidáktól, nem-e hajtod magad egy másik rabigába? Szabadság és szolgalét... tartozás és hála... élet és halál...

...ki a megmondója annak, hol a határvonal? Hol kezdődik az egyik, s végződik a másik? Egy apró gondolat, egy apró szikra, egy meggyőződés, talán... csak egy egyszerű vágy, az egész sorsodat megpecsételheti. Örökkön örökké. Talán már érted is... béklyók mindig vannak, és lesznek. Az élet maga is egy béklyó, te magad is rabigába hajtod a tudatod, az érzéseid, a gondolataid, az igaz valódat... a szabadság talán relatív. Talán te döntöd el, hol van a határvonal. Mi hol kezdődik, és mi hol végződik. Mitől vagy szabad, és mitől vagy fogoly. A kérdés már csak az: mitévő leszel?
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Vas. Máj. 21 2017, 12:20

Félelem. Őrület. Keserűség. Parancsok. Betegség. Mi is ez pontosan? Egy megsebzett gyermek halk segélykiáltása? Vagy egy beteg lélek hirtelen feltámadás? Gyávák az emberek. Testük beleremeg a halál gondolatába. Nem tudják, s nem is merik elképzelni, amint a nagy fekete kasza, végleg elvágja őket otthonuktól. Rettegnek az erősebbektől, a feljebbvalóktól. Félnek, ha rosszat tesznek, nem kerülhetnek a mennybe. Már persze, ha létezik egyáltalán. Eme romlott világban, az élők, gyilkolásból élnek... a holtak pedig fizetnek. A jók... s a rosszak viszálya sose ér véget.... de... mégis ki dönt el, hogy ki a rossz, és ki a jó? A gyilkolás, miért pont rossz dolog? Az pedig, ha egy úgynevezett „jó” megöl egy „rossznak” titulált személyt... az milyen jogon jó, és nemes cselekedet?  Ez is gyilkosság... s az is. Mind a kettő, egy emberi életbe került... vagy.. az emberek életének... más az értéke? Akkor pedig, ki az, aki beárazza őket? Van olyan, akiknek a halála.. és az élete... elhanyagolható? 
Van olyan személy, aki már nem is érdemli ki az „ember” jelzőt. Aki már inkább tárgy, s tulajdon, mintsem egy szabad személy. Az ő élete felesleg... a létezése elhanyagolható. Nincs semmi, ami a földhöz kötné... pótolható... de, akkor egy ilyen létezésnek mi értelme? A válasz egész egyszerű... semmi. De nem tehet mást, mivel gyenge.. a gyengék pedig örökké alul fognak maradni. El fogják őket taposni, rájuk fognak lépni. Nem képesek kiharcolni maguknak semmit. Irányítani fogják őket, felhasználni.. mert nincs más választásuk. A gyenge is élni akar, épp úgy mint az erős... csak nem teheti meg... félelemmel telnek a napjai. Maradékot eszik, levetett ruhákba öltözik, kidobni való matracon alszik. Nem szabad megszólalnia, nincsenek jogai, nem védik a szabályok. Sose fog tudni felülkerekedni önmagán. Örökkön örökké alul fog maradni, s gyáván, meghunyászkodva fog a jövőbe tekinteni. ... vagy mégsem? Az erőtlen felül tud kerekedni? Le tudja győzni önmagát? Erős lehet? Ki tud törni a béklyók, s láncok alól? Fel tud venni egy új titulust? Lehet ő az, aki eltapossa a többieket? Meglehet. Hiszen, senki se mondta, hogy nem teheti meg. Vagy igen, csak nem hallotta? Naivan, s vakmerően próbál feljebb kerülni a ranglétrán. Legyőzni önmagát. Kitörni a burokból. Nem tudja, hol a határ. Senki se tanította meg neki.
Kuro küzdelme mindig is értelmetlen volt. Talán azért, mert idáig nem is küzdött? Tűrtek a megpróbáltatásokat, s várta, hogy segítsen neki valaki? Várt, hitt, remélte, hogy jobb lesz. De senki se jött. Magára maradt. Rátapostak... eltiporták. De felül fog kerekedni önmagán. Most végre, ő lesz az a valaki, aki meg fogja menteni. Kihúzza önmagát a sötét gödörből.
Megőrült. Naoko átvette az irányítást a legyengült lány teste felett. Kuro elvesztette a fejét. Pedig mindent megtett.. de úgy látszik, ez is kevés. Naoko... a kör másik fele... a lány másik énje. Vagy talán az igazi valója? Lehet, hogy Kuro a második, kreált személyiség? Ki tudja... egy biztos. Naoko, sokkal megfontolatlanabb, tudatlanabb, furcsább... de legfőképp, őrültebb... vagy talán, csak szabad? Ezt jelenti szabadnak lenni? Gondtalanul élni, s nem félni a holnaptól? A jövő képébe röhögni, megbánások nélkül? Van ilyen egyáltalán? Dehogy van... ez hülyeség. Sose létezett, s sose fog létezni teljes szabadság. valami mindig kötelezni fog.. elzárni.. fogva tartani... legalábbis.. Kuro- t biztos. Sose fog elmenekülni. Őt bezárva tartják. Bezárta... a saját elméje... magával rántotta, a saját sötétsége... felülkerekedett rajta.. a saját őrülete...
Naoko kizárt mindent. Nem létezett más, csak a cél. Végre... végre megtehette azt, amire évek óta várt. Végezhetett a világ, egyik leggusztustalanabb lényével... egy nemessel. A csapást, egyenesen a torkába mérte. Ne üvöltsön.. ne sikoltson... ne könyörögjön. Gusztustalan dolog, hogy nem tudta elfogadni a végzetét. Még élete utolsó pillanatában is csak a saját bőrét akarta menteni. ~ Gusztustalan~
A fiúból lassan elpárolgott az élet, s maga után, csak egy élettelen bábot hagyott. Szemei üvegessé váltak, szíve leállt. Az ő története, ezennel véget ért. Arcára félelem fagyott. De nem átlagos.. ez más volt.. mintha, végre valahára, szembesült volna tetteivel. Félt a másvilágtól...
A maszkos egy ideig csendben figyelte a történteket. Mert, ugyebár, semmi érdekes nincs abban, amikor egy őrült elvágja valakinek a torkát. Bár, az már inkább érdekes, amikor bele is nyúl a seben keresztül. A férfi ennek láttán hangosan felröhögött. Naoko nem figyelt rá. Épp le volt foglalva azzal, hogy megpróbálja kitalálni, mi az a nyálkás valami a ficsúr torkában. Megpróbálta kihúzni onnan, de túlzottan csúszott ahhoz, hogy rendesen megbírja fogni, úgyhogy inkább hanyagolta.
~ Gusztustalan! Undorító nemes! Most ki a fenevad? Ki az a szörny, akit mindig le akartál győzni? Én vagyok! És eddig még nem győztetek le! Se te, se ez a szánalmas gennygombóc! Komolyan csitrikém! Szedd már össze magad! Kimondták, hogy parancsolom, és már össze is esel? Szánalmas vagy!
Nem jött válasz. Kuro legyengült. A belső küzdelme, s a kényszer legyőzése kellően lefárasztotta. Nehéz őrültnek lenni. Fájdalmas. Megerőltető. arra sincs ereje, hogy visszavágjon Naoko- nak. Pihennie kell. De ez nem jó. Nincs senki, aki rászólna Naoko- ra. Nincs, aki meggátolja.  Szabadon azt teheti, amit akar. A vad elszabadul. Lassan kiveszik belőle az a fikarcnyi emberség is. A tudatlan, és meggondolatlan fenevad, a saját feje után fog menni... meg fogja öletni önmagukat...
Lassú.. kimért taps hallatszik a lány háta mögül. Fejét felkapja, s lassan feláll. Kezei maga előtt lógnak. Haja eltakarja egyik szemét. Szája fülig felhúzva. Élvezi a helyzetet. Szemei kidüllednek... s valami furcsaságot tükröznek. Zavarodottságot. Ide- oda mozog írisze. Nem tudja, mit tegyen.
A maszkos beszélt, s lassan a lány mögé araszolt. A zöld hajú megfordult. Látta, a fölé magasodó férfit. Hallotta hangjába az elismerést, a büszkeséget.
~ Tehát ez most dicséret volt?
Naoko- t nem foglalkoztatja az elismerés. Lehet, hogy fel sem fogta. Hidegen hagyja.
~ Megdicsért... egy rossz tettért... ~ hallatszott. A hang egyre halkult. Mintha, kifújta volna az eddig gyűjtött erejét.
~ Hallom, nem tűntél el teljesen... még...  
A lány, feltekintett a bőrmaszkosra. Ujját szájába vette, majd egy pukkanó hanggal húzta ki onnan. Majd nevetett. Ki tudja, hogy miért csinálta. Az őrülteket nehéz megérteni. Talán, ezzel akarta kifejezni, hogy magasról leszarja az elismerést. Nem azért csinálta, hogy jutifalit kapjon. Egyszerűen csak élvezte, hogy végezhetett egy nemessel.
A férfi újra megszólalt. Sokat sejtetően beszélt. Mintha utalna valamire. A lány felemelte szeme elé, a kezében tartott kést, s végignézett rajta, majd a bőrmaszkosra pillantott, s végül újra a fegyverre. A férfi úgy nézett a lányra, mint egy lehetőséget. Olyan volt, mintha megint az árverésen lennének. Kuro, megint árucikk lett. Egy lehetőség, amit mások látnak benne.
~ Gyűlölöm ezt a tekintetet.... ~ halkul el.
Erőlteti a hangját, pedig nem kéne neki. Ha nem pihen, talán ő fog felszívódni. A férfi befejezi monológját s a lány felé tart egy öngyújtót. Naoko elvette a tárgyat, s pár pillanatig csak nézte azt. Nem igazán látott még olyat, így számára új volt a tűzfakasztó eszköz. Egy kicsit játszott vele, majd a férfire pillantott.
- Te eszednél vagy? Mi a szarért sebesítsem meg magam? Kell a francnak egy cseszett nagy heg a felkarjára! Attól még, hogy ez rajtam marad, nem leszek senki tulajdona! Viszont emlékeztetni fogok... arra, hogy sosem voltam szabad! – pörgeti meg ujján a kunai-t.
Ha most Kuro lenne, elöl, biztos leégetné a billogot. Mert fél. Fél a maszkostól, és attól, hogy mi történik, ha nem teszi meg. De Naoko van elől. Naoko pedig fájdalmat okozni szeret, nem érezni azt. Nem akarja az égető fájdalmat, ami a csontjáig hatol.  Nem érdekli a jelzés, hiszen sosem volt szabad. Se ő, se Kuro... hiszen egymás fogságában vannak... se lesznek örökké.
Naoko lenézett a kezében tartott öngyújtóra, s egy ideig csak játszott vele. Érdekes tárgynak bizonyult. Ezzel fel is gyújthatná az Ochidákat.. sőt az egész házat is... és... mégis mi tartja ettől vissza?
Miért futna el... s hova menekülne? Bárhova is fut, sose lel szabadságra. Örökké fogoly marad.
- Tudod... sose leszek szabad... – emelte fel tekintetét a lány.
Arcán hatalmas mosoly ült. Szemeiben tombolt az örvény. Nevetett. Ujjával megbökte saját arcát, majd lábujjhegyre állt.
- A te vérednek is olyan szar íze van, mint az enyémnek vagy egy nemesének? – nevette el magát.
~Naoko! Elég volt! Meg fogsz öletni!
~ Nyugszik! Fekszik! Alszik! Álmodik! KI mondta neked, hogy máris megszólalhatsz?!
Hangzavar. Fájdalom. Őrület. Zavarodottság. A lány hirtelen visszaáll talpára, majd azzal a lendülettel hátra is esik. Teste remegni kezd. Az öngyújtó és a kunai kiesnek kezéből. Tenyerét halántékára tapasztja. Már nem mosolyog, de szemei továbbra is azt a kavalkádot tükrözik, mint ezelőtt. Újabb belső harc vette kezdetét. Ki maradjon elöl? KI küzdjön? Ki irányítson? Ki beszéljen? Ki az erősebb? Ki tart fogva kit? Nem tudni. De ami biztos, a lány remeg, s egyre hangosabban beszél.
- Engedj el! Védj meg! Tűnj el! Ments meg! Félek... Engedj el
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Satoshi Kawajiri Yesterday at 19:20

Miután magadhoz vetted az öngyújtót, a férfi árgus szemekkel figyel rád. Vár. Arra számít, hogy úgy teszel, ahogy kérte, de, ellent mondasz az elvárásainak. Naoko számára az önsanyargatás bármilyen formája, főleg az önszántából való öncsonkítás, elképzelhetetlen, felfoghatatlan... és értelmetlen. Hangot is ad nem tetszésének. Kár, hogy nem láthatod a maszkos fazon arckifejezését a fejfedője miatt, bár először egy szót sem szól. Lehet, hogy a csend rosszat jelent... lehet, hogy Kuro ezért kezd felszínre törni megint. Naoko közli a még mindig szótlan férfival, hogy sosem lesz szabad. Ezután a vére ízéről tesz fel egy kérdést. Itt törik meg a maszkos csendje, és egy őrült nevetést hallat. A harsány, krákogó, eszeveszett nevetés egyre hangosabb lesz, és szinte kiteljesedik, egy őrült ördögi kört leírva, miközben a férfi a tüdejét majd kiköpi, amint lát téged a földön vonaglani.
Kuro és Naoko éppen belső harcot vívnak egymással. Naoko feltehetőleg szembe akar szállni a férfival, és más elképzelései vannak a szabadság fogalmáról, mint a vele szemben állónak. Kuro azonban nem akarja feldühíteni. Féli a halált... és félti önmagát. A bőrmaszkos most már a fejéhez is kap, és teátrális mozdulatokkal próbálja lenyugtatni, majd kifújni magát.
- Értem már... már mindent értek. - szólal meg lihegve. - A vérem ízére voltál kíváncsi? Megtudhatod...
Eztán a férfi föléd hajol. Most még magasabbnak tűnik, mint eddig. A maszkjára vetülő lángok homályos fénye szinte rémálomszerű (vagy csodálatos, attól függ jelenleg ki van elől) látványt kölcsönöznek neki.
- ... de csak akkor, hogy ha én is megtudhatom, milyen ízű a tiéd. - mondja, majd felkapja a földről azt a fekete kunai-t, amit ő adott neked, és egy szempillantás alatt suhint.
Egyre hangosabban kezdtél el beszélni, azonban a maszkosnak nem kellett túlkiabálnia téged. Most már pláne nem, hiszen a vágás kizökkentett a rohamodból, és visszarántott a valóságba. Nem tudni, melyik személyiséged van elől, de az biztos, hogy mindketten tudják mit jelent a furcsa, égő érzés, melyet a hasad aljánál érzel. Egy egyre jobban kirajzolódó, vízszintes, azonban nyílegyenes sebet látsz az alhasadon, melyből elkezd kibuggyanni a vér. Fájdalmat még nem érzel. A sokkhatás még túl eleven, túlságosan újszerű... még fel sem fogtad teljesen. Egészen addig, amíg kesztyűs kezének mutatóujjával, a maszkos bele nem nyúl a sebedbe, és szép-lassan, egyre mélyebbre hatol. Úgy érzed, mintha belülről masszíroznának... és tudod is, melyik belső szervedet: a beleidet. Ezután a férfi kirántja karját, majd elégedetten nyugtázza, hogy fekete kesztyűjéről csöpög a vér. Megfordul, és amennyire ki tudod venni, hátrahajtja a maszkját, hogy megkóstolhassa a véred. De nem igazán van időd ezzel foglalkozni, és nem is láthatod milyen az igazi arca, ugyanis most kezdett el rettenetesen fájni a sebed. 
Semmi másra sem tudsz koncentrálni, csak a saját halandóságodra. El sem tudod képzelni, hogyan tovább, szinte biztos lehetsz benne, hogy itt a vég. Azonban, egy újabb rémálomszerű, de mégis valóságos esemény ránt ki delíriumos képzelgésedből, melyben próbálod feldolgozni, mi is történt veled pontosan: a maszkos éppen a saját alkarjába vág bele a pengével, és a vérét az ajkaidra csöpögteti.
- Na, milyen ízű a vérem? - kérdezi mosolyogva. - A tiedben túlságosan sűrű... ezért úgy gondoltam ideje kicsit higítanunk rajta.
Ha elfordítod a fejed, a vér mellécseppenhet, azonban a maszkos nem törődik vele. Amennyiben nem, egyenesen a szádban landol. A maszkos ezután melléd dobja a tőrt (a jobb oldaladra), majd tényszerűen közli veled az információkat, miközben leguggol eléd, mit sem törődve vérző sebével... és a tieddel sem.
- Adok neked úgy tíz percet, mire elvérzel. Nem vágtam túl mélyet, de belenyúltam, hogy kicsit gyorsítsam a folyamatot. Ha a vágás tovább tágul, kihullanak a beleid, és szolgaként halsz meg. Szolga vagy, Kuro...? Ugyanolyan értelmetlen halálod lesz-e vajon, mint amilyen az életed volt? Kíváncsian várom... találkozzunk, ha túlélted. Ha pedig nem... - ekkor a maszkos összecsapja a kezeit. - Akkor is találkozunk, csak egy kicsit másképp!
Ezután újabb hahotázásban tör ki, majd feláll, és ott hagy. Ha körbenézel, láthatod, hogy mindenki eltűnt a házból, kivéve a holttesteket. Az ajtót tárva nyitva hagyták, de nem azért, hogy elmenekülhess... hanem, hogy lásd, ahogy olajjal locsolni kezdik a házat, majd végül felgyújtják azt. Tehát... egy hatalmas vágással az alhasadon, majd hogy nem kibelezve, fekszel egy üres ház közepén, tele hullákkal, az egyetlen melletted lévő két tárgy egy furcsa kinézetű kunai és egy öngyújtó, plusz a ház hamarosan le is ég. Ha eddig elképzelni sem tudtad hogyan tovább, most már ötleted sincs.
Talán... talán valahol a lelked mélyén, vagy elméd egy sötét bugyrában tudod, mit akart elérni a maszkos. Azt akarta, hogy megmutasd, méltó vagy az életre. Tény, hogy magadnak is meg kell mutatnod... de mégis ki foglalkozik ilyesmivel, miközben egy égő házban fekszik a földön, mindjárt elvérzik, és a bele is majd lábra kelnek? Sietned kell. Életben kell maradnod. Túl kell élned. Ez lesz életed eddigi legnehezebb kihívása... de mint már korábban is megfogalmazódott benned: élni akarsz. A szabadság pedig ott van, egy karnyújtásnyira... már csak meg kell küzdened érte.

//Tehát, a szituáció: Kuro háton fekve hever a földön, teljesen függőleges pozícióban. Az alhasán egy hosszú, vízszintes vágás, mely nem tágulhat tovább, vagy a bensőségei kifakadhatnak. Ezért a pozícióváltoztatás sem nagyon javasolt. Valahol mellette a földön hever egy öngyújtó, a jobbján pedig a fekete pengéjű kunai, félhold szimbólummal a markolatán. Teljesen szabad kezet adok neked, írd le részletesen hogyan menekülsz ki ebből a szorult helyzetből. A posztod vége az legyen, hogy Kuro kilép a ház ajtaján, hogy ezt hogyan éri el, az rajtad múlik. Egyikük sem írta le sehol, hogy mik találhatóak a házban, így rád bízom a dolgokat, azt is, hogyan éri el Kuro, hogy képes legyen lábra állni. Sőt mi több, kíváncsi leszek arra, hogy oldod meg. Very Happy Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nehéz kihívás, és egy valamennyire szürreális szituáció, így némi realitástól való elrugaszkodást megengedhetőnek tartok, és mindenek felett csak egy elvárásom van: legyél kreatív. Az ötletes, frappáns, talpraesett megvalósítás a lényeg, nem a poszt hossza, vagy stilisztikai szépsége. Sok szerencsét, és ha bármi kérdésed van, tudod hol találsz. Smile//
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.