Ochida ház

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kuro on Pént. Jún. 16, 2017 5:24 pm

// Koponyáig égett az arcomon a bőr, hogy ennyit késtem, bocsánat  Sad.. de újult erővel, s megjavított monitorral tértem vissza Very Happy//  

Lázadj. Ne engedj nekik. Ne hagyd, hogy olyanná tegyenek, amilyenné akarnak. Az vagy, aki. Több, és jobb, mint az előírt séma. Ugye? Mennyivel jobb, egy olyan személy, aki altatódal éneklése helyett, kiharapja a fültőmirigyed? Aki nem babákkal játszana, hanem a saját beleivel? Akivel nem tudsz pár értelmes mondatot váltani, mert egy rossz szó, és máris a magzatpózba kuporodva, segítségért kiált? Sokkal viccesebb vele az élet, igaz? Bár, sokan máshogy vélekednek erről. nem mindenki szeret, egy ilyen érdekes személyiség közelében lenni. Ezen emberekhez sorolhatjuk Kuro- t, aki ki nem állhatja a „vadabbik felét”.  Nem tudja elviselni, a benne rejtőző személyt. Miért jó, egy hirtelen haragú, gondolatokat tévesztő valaki? Az ép ész, a szavak sokkal többet érnek... vagy mégsem? Az ő esetükben, nem igazán van így. Mivel, ha az egész, Kuro- n múlt volna, már... ömm... nem megyek bele, hogy mi lenne. De, lényeg a lényegben, Kuro segítséget kért. Segítséget, miközben egyedül volt. Olyan, mint mindenki más. Nem tud cselekedni. S várja azt a „valakit”, aki majd megmenti. Sokan, ezért nem érthetik. Egy sötét teremben, ahol csak ellenségek voltak... miért kért megmentést? Nem számíthatott senkire, csak magára. Vagyis, ez csak kívülről igaz. Akármennyire is gyűlöli kimondani, támaszkodott valakire. S segítséget kapott. Az annyira utált fenevad. Csak ő nyerhet. Hiszen Kuro, az összetaknyozott combizmokon kívül, nem tud mást tenni egy harcban. Retteg, hogy elront valamit. Féli a halált. Gyáva szembenézni a fekete kaszával, ami egy nap még a vesztét fogja elhozni. Nem akarja, hogy ráboruljon, megannyi földkupac... már, ha egyáltalán eltemetnék. Erre még sosem gondolt. A legvalószínűbb, hogy majd különböző ragadozók fogják lassan lebontani erőtlen testét.  Nem lesz temetése, mert mégis ki venne neki sírt? Naoko? Együtt fognak meghalni. Ott már nem fog segíteni, se a szó, se a vadság. De még nincsenek ott. Naoko nagy pofájúan vágja be az ajtót a halál előtt, s úgy húzza ki lábát a feketeségből.  Nincs fél lábbal, a sírban. Hiszen úgyse lesz sírja. Nem lehet abban, ami nincs. Még él... s élni is fog. A prédából.. ma vadász lesz. Egy éles fogú ragadozó. Nem az ő testét fogják széthordani, hanem ő fogja másokét. Ő készíti majd el az ember-föld szendvicset. Szembe fog nézni a nála erősebbekkel. Nem adja fel. Győzni akar.. győzni fog. Élni akar... s bármi is történjen... élni is fog...
Naoko ujjai lassan, s magához képest erősen szorulnak rá a felszakadó sebre. A fásli felgyűrődik, ahogy megpróbálja egyben tartani az épp elszakadni készülő cérnát, mely még gyengén, de összetartotta bőrcafatjait, s nem engedte szökni bélsőségeit. Majd azzal a lendülettel felpattant, hogy elvegye a fekete kunai-t. Lehajolt, s megmarkolta a fegyver markolatát, s azzal együtt egyenesedett ki. A hasát elfedő kötés, lazulni kezdett. Tudta, hogy nem lesz jó, ha időközben kikötődik. Épp, mielőtt fogást talált volna a koszos fehér kötésen, az ajtó felől érkező banditák elkapták. Bizony, azt már nem. Nem lesz többé préda. Lehet, akármilyen gyenge, s törékeny, ő akkor is egy ragadozó. Furcsa, nemde? Ki gondolná azt, egy erőtlen kislányról... hogy képes is valamire?  A téboly mindig félelmetes, mert az ember nem tudja követni az őrült agy járását. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépése.
Naoko reflexlény... szinte azonnal suhintott a kunai- val, majd belekezdene vagdosós, cikázó mozgásába. Megpróbált minél kritikusabb pontokat vágni, de ezzel nem ment messzire. Az egyik ellenfél térdét, sikeresen meg is sebesítette, bár a vágás csak felszíni sérülés volt. De.. mégis.. figyelmetlen volt. A másik férfi, azzal a lendülettel, oldalba rúgta. A lány, nekirepült a falnak. Gerincvonala találkozott a vakolat alatt rejlő keménységgel. Szájába vér gyülemlett fel, amit a pillanat hevében, maga elé öklelt. a nagy becsapódás után, a fal mentén csúszik le, egész a földig, majd a földön enyhén koppant. Kezéből kiesett a fegyver, egészen maga mellé.
A sebzett férfi rohanni kezdett, futás közben térdét előrehelyezte. a másik, az ágyról elvette, s maga elé tartotta a takarót, s addig feltartotta, hogy éppen csak kilásson belőle. Mi ez a nagy rémültség? csak nem félnek... egy kislánytól?
A lány enyhén oldalra hajolt, s a kunai-ért nyúlt. Tekintete végig előre meredt, hogyha esetleg állba akarnák rúgni, el tudja kapni fejét. Közben köpött egyet, kissé távolabb magától. Kiköpte a maradék szájában maradt vért. Már a háta is sajgott. Biztos lesz ott is pár lila foltja. A két férfi szinte teljesen egyvonalban helyezkedik el Naoko előtt. A kunai, nagyon éles. Még a csontot is úgy siklik át, mint kés a vajon, így egy takaró nem fog nehézséget okozni neki.
Amennyiben, Naoko sikeresen eléri a fegyvert, felemeli. Terve szerint... vagyis ez nem terv.. csak megérzés. Ösztönből teszi. Ott vannak előtte az emberek, ott van mellette a fegyver... mit tehetne?  Amennyiben van elég ideje, fel is áll, amennyiben nincs, úgy, ülőhelyzetből dobná el a fegyvert. A fejüket, a torkukat, vagy valamelyik fontosabb szervüket szeretné átdobni. Hiszen, ha egy vonalban vannak, akkor mind a ketten sérülnek, lévén a fegyver elé éles, így könnyedén átvág bármit. Próbál minél nagyobb erőt kifejteni, és minél pontosabban dobni, hogyha nem is halálos, de elég kritikus sérüléseket tudjon okozni. Így próbálja meg, megdobni a fekete kunai- al, a két ellenfelet. De a terv, ott kezdődik, hogy a felé futón, át is megy a fegyver. így, nem célozhat a teste legkeményebb pontjára, mert az lelassíthatja, sőt, meg is állíthatja a fegyvert. Megpróbál elég lendületet adni a késnek, hogy átszelje az első embert, s a másikat is megsebesítse. Amennyiben nem sikerül felvenni a kunai-t, kikerülve az embert, akár rugdosódva, akár harapdálva, akár csak gyorsaságára támaszkodva, próbálja megkaparintani azt.
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : Ész 78° Kh 63°


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ochida ház

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Hétf. Jún. 19, 2017 10:52 am

//*Lassú, vontatott taps*//

Gyorsaságodnak köszönhetően, na meg annak, hogy a kunai elég közel van hozzád, könnyedén felkapod. Úgy érzed, mintha minden csigalassúsággal történne körülötted... mintha megállt volna az idő. Ez lenne a ninják híres-hírhedt túlélési ösztöne? Vagy inkább... egy született gyilkos minden egyes gondolatfoszlányának együttes kakofóniája, melynek következtében még egy kettészakadt személyiség is teljes, kerek egészt alkothat, és megformálhat egy, minden másikat háttérbe helyező gondolatot. A gondolat pedig: "élni akarok". Olyan mint egy ritmus, melyhez szíved dobogása, légzésed nehézsége adja a ritmust. Egy tánc a halállal... a táncparkettet pedig vér festi vörösre.
"Élni
akarok". Az egyre ismétlődő szavakat mintha kántálnád a fejedben, úgy hangzik, mint egy mantra, ahogy az állatias, belédkódolt túlélési ösztön végül egy szilárd, szinte majdhogynem kézzelfogható cselekvéssorozatot eredményez. Talán eszedbe is jutnak a bőrmaszkos szavai: "Hogy tetszett a kés? Magam faragtam. Úgy megy át a húson és csonton, mint kés a vajon."
Talán azért tudtál erre visszagondolni, mert már, ilyen hamar, hozzászoktál volna a gyilkoláshoz? Hiszen még fiatal vagy, és a gyermeki elme tanulékonyabb, könnyebben adaptálódik. Adaptálódik...? Azaz alkalmazkodik? Hozzászokik? Nem... te mindig is ezt akartad. Titkon arról álmodoztál, hogy legyilkolod a nemeseket, akik rabigába taszítottak. Vágytad a szabadságot, akartad, főleg azért, mert tudtad, hogy nem lehet a tiéd, de éltetett a gondolat, "talán egyszer majd..." nemde? Amikor végre sikerült megszerezned, semmivel sem érezted magad különbnek. Ugyanolyan volt minden, mint eddig, mert mind, szolgák vagyunk, ösztöneink, vágyaink, szükségleteink foglyai. Viszont, neked csak egy, egyszerű vágyad volt: élni. De vannak, akik ezt sem hagyják. Vannak, akik ezt is elvennék tőled, de te nem fogod hagyni. Nem is hagyod. Kihasználod a benned rejlő lehetőségeket, az eszközöket, a nemrég szerzett, de mégis oly becses tudásodat.
Szinte lassított felvételben látod, ahogy a férfi térdét előre tartva feléd tart. Előzőleg kiköptél egy adag vért a szádból, mely a földön landol. A feléd tartó férfi megcsúszik benne. El fog esni... a hirtelen jött, furcsa hangra, a mögötte lévő társa is kidugja a fejét a pajzsként használt takaró fölött. Elkerekednek a szemeid. Megfeszülnek az izmaid. Tudod, hogy itt az idő. Eldobod a kunai-t. Lázadásod, acélos eltökéltséged, elkötelezettséged szimbólumaként tör utat magának az éppen elbotló férfi torkán keresztül egyenesen a maga elé takarót tartó fickó fejébe, és ott megáll. Áttörte a koponyája a falát, és átszúrta az agyát, a szemei hirtelen kidülledéséből ítélve, de mivel az előtte rohanó férfi torkában már megmártózott, a fegyver lendületet veszített, és nem tudta teljes egészében átvájni magát a csonton. Mindkettő majdnem egyszerre rogy össze... te pedig talán elmosolyodsz.
A kunai megállt a férfi fejében, és még mindig ott van benne, amint a földre esik. Az állapotos nő felsikolt örömében. Elrablóid vezére, kinek nyakába egy kanalat döftél, szintén összeesik. Eddig bírta tartani magát. Már ő is az utolsókat rúgja... sikerült, győztél. Felülkerekedtél... nem hagytad magad. Megvédted a szabadságod. Megvédted a becsületed. Megvédted Kuro-t. Megvédted Naoko-t. Megvédted magad.
- Szabad... szabad vagyok... - mondja a terhes nő, miközben remegő kezeit még mindig a szája elé tartja. - Szabad vagyok!

Mielőtt bármit is tehetnél, ha hozzá szólsz nem is hallja, a nő gyors léptekkel indul meg a fickó felé, akinek a fejében landolt a kunai. A markolatánál fogva szedi ki a fegyvert a nő, majd tartja hasa elé. 
- Szabad-szabad-szabad-SZABAD-SZABAD-SZABAD-SZABAAAAD! - kántálja, először halkan, majd egyre hangosabban, miközben újra, és újra, és újra hasba szúrja magát.
Olyan...  mint egy mantra. Egy újabb meggyötört lélek kakofóniája. 
- Egy kislány... megtette, amit nekem nem sikerült... - mosolyodik el a nő, mikor már vagy egy tucatszorra eresztette magába a kést, majd végül térdre esik.
Kezéből kiesik a kunai, mely oly sok ember életét oltotta már ki ma éjszaka. Ismét végzett... két újabbal. Az ismeretlen, ámde talán számodra kedvesnek tűnő, idősebb nő szájából vér csordul ki. Feléd fordul... és végignéz rajtad. A megmentője volnál, vagy... vagy valaki, aki élete utolsó pillanataiban emlékezteti kudarcára? Arra, hogy szabadsága csupán kérészéltű volt? Számodra idegen fogalom, hogy vannak pillanatok, amikor a szabadság már nem ér semmit. Csak sovány vigaszt nyújt... ugyanis van egy határ. Amikor az állatias ösztönök már nem győzedelmeskedik a józan ész felett, mely inkább a halált választja.
- Mit is mondtál, mi volt a neved... Kuro... add fel. Nincs értelme küzdeni. Mindig... mindig lesz valaki, aki... - és ezek az utolsó szavai, mielőtt elterül a földön.

Ő is meghalt. Vele is te végeztél... hiába oltotta ki saját életét, te voltál az, ki megadta neki a szabadságot. Talán nem is egészen érted mi történt, de... értened kéne? Törődnöd kellene vele? A szabadságod még a tiéd. Az életed még a tiéd.

Van esélyed összeszedni a kunai-t, és körbenézni az épületben
. Amennyiben átnézed a szobákat, ruhákat találsz a fiókokban, szekrényekben, néhány olyat is, melyek kis átszabással jók lennének rád. Némi élelmet, vizet és pénzt is magadhoz tudsz venni, mely biztosan jól jöhet. Fájdalomcsillapítókat is találsz, és orvosi eszközöket, melyek talán segíthetnek egyben tartani kitörni akaró bensőségeidet. Tűt és cérnát is találsz, ha elég merész vagy ahhoz, hogy magad próbáld ismét összevarrni magad, de nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Talán még te sem vagy annyira őrült, hogy megpróbáld, de ki tudja? Az biztos, hogy útmutató nincs a házban ahhoz, hogy hogyan kell összevarrni egy sebet. A házban még víz is van, ha tisztálkodni támadna kedved, hogy ne legyél csurom vér... lehet, hogy téged nem zavar, de másokat talán igen. Talán ki is alhatod magad, itt a hullák közt... nem sietsz sehova. Ha a sok üvöltözésre nem jött senki, akkor nem is fog. Ha kinézel az ablakon, látod, hogy nem egy faluban, vagy magában a ninja faluban vagy, hanem még mindig a külterületeken, és sehol nem látsz másik házat a közelben. A sebeidet illetően, végső esetben, elég alapanyagot találsz ahhoz, hogy egy újabb nyomókötést tudj összerakni, mely átmeneti megoldást nyújthat a problémáidra.
Akárhogy is teszel, amint
lemész a lépcsőn, és elindulnál kifelé, az alsó emeleten találsz egy papírt, melyben a banditák (akiket az előbb megöltél) éppen azt taglalják, hogy egy kórházban szedtek össze téged, és mennyire szerencsések, mert rengeteget kaszálhatnak rajtad.
De várjunk... egy... kórházban? Furcsa érzés lesz úrrá rajtad. Gondolatok törnek az elmédbe... emlékek, melyről tudod, hogy a tieid, mégis oly idegenek. Kinyitod a szemed, ahogy egy idős, kopaszodó férfi, orvosi maszkkal az arcán éppen két kézzel a bensőségeidben matat. Ez volt az az orvos, aki kezelt téged? Újabb emlékfoszlány. Egy hordágyon fekszel, miközben tolnak téged. Oldalra fordítod a fejed. Nem tudod, hol vagy... fázol. Mozdulni sem bírsz... lassúnak érzed magad. Furcsán érzed magad. Olyan, mintha lebegnél... talán nyugtatót kaptál, vagy altatót. Vagy mindkettőt. A látásod homályos, de egy fémajtó mögül, annak résein keresztül egy narancsvörös szempárt látsz, melynek égető tekintete úgy érzed, mintha a lelkedbe hatolna. Újabb emlékfoszlány. Valaki ül az ágyad szélén... egy férfi. Ismerős... a kezedet fogja. Ki ez?  Ki lehet ez?

És ez minden, amit fel tudsz idézni. Nem, van még valami, ami eszedbe jutott. A kórház holléte. Újabb emlékfoszlány: valaki a karjai közt cipelt, miközben bambuszok rengetegén verekedte át magát. Bambuszok... a bambuszerdő. Oda kell menned... valami vonz ahhoz a helyhez. Nem igazán tudod megmagyarázni (vagy talán mégis, hiszen több elme többet lát) de valamiért tudod, hogy mindenképpen oda kell, hogy vezessen az utad. Talán a sors... nem. Többé nem leszel senki játékszere, holmi mondvacsinált felsőbb hatalmaké sem. A magad ura vagy. Azért mész oda, mert így döntöttél... és talán, mert hajt valamiféle morbid kíváncsiság? A szabadságnak pedig, van egy árnyoldala: senki sem mondja meg, mit tegyél. Mondjon akárki akármit, rendkívül unalmas tud lenni. Mi mást tehetnél, visszamész a ninja akadémiára? Há!

Ahogy kilépsz a ház ajtaján, egy fészert látsz meg mellette. Talán fegyverek is lehetnek benne... vagy mások, akiket elraboltak. Talán érdemes lenne benézned... vagy nincs vesztegetni való időd? Újabb randevúra készülsz a halállal... ki tudja mi történik, ha késel? Utad a bambuszerdő felé vezet. Valamiért tudod az odautat. Két lehetőség áll előtted: vagy mész a kitaposott ösvényen, vagy, egy közeli, a ház mögött elhelyezkedő erdőn keresztül. Tudod, hogy mindenféleképpen odajutnál, hisz az ösvényen vitt keresztül az a férfi, aki a karjaiban tartott, és az erdőn keresztül vittek át a banditák, mikor elraboltak a kórházból. Gondolod. De akármi is történjék, meg tudod védeni magad, nem?

//A következő posztot ide kérném, kebelbarátom (hehe): http://narutohun.niceboard.org/t161-bambuszerdo
Azt illetően pedig, hogy pontosan miket találsz a házban, rád bízom, de ninja-felszereléseket és fegyvereket (pl. kardot, kunai-t, stb.) nem találhatsz. Ha benézel a fészerbe, majd a következő posztban leírom, mit látsz. A pénzt illetően pedig maximum 1.000 ryo-t találhatsz a házban, amit egyelőre ne tüntess fel az adatlapodon (upsz, spoiler Very Happy). //

avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 405

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.