Kenshiro Nobu birtoka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Kenshiro Mika on Pént. Júl. 07 2017, 16:54


Kenshiro Izuna és Kenshiro Mika szüleinek birtoka Takigakure külterületén.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Kenshiro Mika on Pént. Júl. 07 2017, 18:14

// Izuna & Kakashi //


Az öregember a szívemhez szólt: Egy ember vállalja fel, honnan valósi, nincs szégyen a gyökereinkben. Bár jómagam nem tudom, honnan származom valójában, mégis büszkén gondolok arra, hogy az ég úgy adta, hogy Kenshirok közt nevelkedjek. Nem is lehetnék büszkébb a szüleimre, akik felneveltek és ilyennek neveltek, valamint magamra, hogy azzá váltam, aki most vagyok. Semmit sem változtatnék a múltamon. Vannak, amit visszahoznék az életembe, mint például a halott bátyámat... biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon szerette volna Izunát, s Izuna ezt viszonozta volna. Akkor biztosan, hogy bearanyozta volna mindkettőnk életét és még inkább nem lettek volna unalmasak a napjaink. Több örömöt kaphatott volna, ha velünk van Izuna már akkor. Most pedig, ha csak ránézek, boldog vagyok, hogy van mellettem valaki... lehet, nem húztam volna ki sokáig és nem lennék most ilyen, ha nem lenne egy húgom, akire támaszkodhatnék, s persze ő is viszont számíthat rám. Éppen ezért erősebbé kell válnom, és megtenni azt, amit tudok mindnyájunk érdekében. Így ha Izuna azt kéri, jöjjünk el a szülői birtokra, akkor el kell jönnünk. Ha pár csokis-mézes almát kér, akkor meg kell venni. Ha mókusokkal álmodik, meg kell védeni. Ez így működik, ez a testvéri feladatom. És persze, hogy ha eljön az ideje, akkor megvédjem a hülye udvarlóktól és segítsek neki kiválasztani a normálisat! Tudom, hogy én voltam az, aki azt mondta, hogy a szerelem hülyeség, aztán beigazolódott, hogy mégsem, de... szeretném egyszer látni, ahogy Izuna is rátalál arra, aki mellett leélné az életét. Már csak az a kérdéses, hogy a jövőbeli párja mit fog lépni Izuna mellett. Az biztos, hogy sokat cukkolnám őket, rengeteget kötekednék vele és elárulnám a legsötétebb titkait is... mert ez is testvéri kötelességem.


- Ő a húgom - válaszolom. Nem mondom azt, hogy vérben közünk sincs egymáshoz, mert talán jobban tudjuk, mi az a testvéri kötelék, mint egyes vérszerinti testvérek. Azok között gyakrabban látni viszálykodást hol a birtokért, hol a hatalomért... mi pedig nem csinálunk ilyet, pusztán azokat a kötekedéseket, amikkel viccelődünk, és nem sértésként.
- A szüleinket látogatjuk meg - nem szándékoztam többet mondani, mivel sosem tudni, hogy kiben bízhatunk meg. Olykor egy ártalmatlannak tűnő öreg farmer is lehet végzetünk, aki beárul minket a falu vezetőségénél, hogy idegenek érkeztek. Azt sem mondtam, hogy merre megyünk pontosan, mivel úgy láttam jobbnak, ha a birtoktól kicsivel távolabb rak le minket. A kis gesztus, avagy az ajándék nagyon jól esett tőle, így mosollyal az arcomon fogadtam el és Izunának adtam, hogy tegye el ő.
- A húgom kedvenc állata a mókus - jegyzem meg vigyorogva az öregnek, miközben megbököm Izunát. Lehet, célszerűbb lett volna egy olyan állatot faragni, de valóban igaz, hogy így jobban fogunk emlékezni arra, hogy ki segített, amikor pont szükség volt rá. A farmra érkezve felajánljuk a segítséget, de mivel nincs rá szüksége, így tovább is állunk.


Az út csendesen telik, legalábbis veszélymentesen.
- Kicsit izgulok... nem is tudom, mikor láttuk őket utoljára, és el sem köszöntünk. Vajon mit gondolhattak, amikor hirtelen már nem találtak minket a szobánkban? És mit gondolnak most? - ugyanúgy vártam már a találkozást, mint Izuna, de nem tudom, hogy mi sül még ki ebből. Akkor egyedül akartam eljönni a birtokról, de amikor Izuna észrevette az éjszaka közepén, hogy pakolok, velem akart jönni és nem mondhattam nemet. Nem tudom, ez volt e a helyes döntés, vagy inkább maradt volna itthon, de... azt hiszem, hogy jól döntöttünk. Talán most olyan erős lehet, amilyen erős itt nem lehetett volna, ugyanakkor sokkal veszélyesebb neki odakint. Másrészről nem hiszem, hogy kibírtam volna nélküle vagy ő nélkülem... de ezt nem tudhatom.
Nincs időm már tovább gondolkodni ezen, hiszen hamarosan megérkezünk a birtokra. Átlépek a bejáraton Izunával együtt, miközben kifújom a levegőt. Régen jártam már itt... olyan nosztalgikusnak tűnik most minden. Bár a ház nem változott sokat, még mindig ugyanolyan nyugodt vidék, mint amikor itt éltem.
Lassan lépünk be a házba, és sétálunk tovább, amikor apánk megfagy a látványunktól, anyánk pedig egyszerűen elejti a tányérokat. Kissé feszültnek érzem magam, de Izunára nézek, majd egy hatalmas vigyorral az arcomon megvakarom a tarkómat.
- Ööööm... sziasztok? - teljesen megfeledkezem arról, hogy mit is kellene most mondanom, de mielőtt bármi mást mondhattak volna, vagy én mondhattam volna, apám felé indultam, hogy megöleljem, aztán anyámmal is ugyanezt a cselekménysort elvégezzem.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Vas. Júl. 09 2017, 16:56

A patkók dobogása a földúton. A szekér zötykölődése egy-egy kisebb kövön. A nővérem ritmusos szuszogása, ahogyan levegőt vesz és kényelmes válla, ahogyan ráhajtom a fejem. Poni bácsi mély, dörmögő hangja, ahogyan próbálja beszélni a nyelvünket. Minden annyira békésnek és nyugodtnak tűnik. Csak én nem vagyok békés és nyugodt. Vészesen közeledünk a szüleink házához, és egyre csak töröm a - nem mellesleg igen csinos - fejem, hogy mit is mondhatnék nekik, amikor hazatérünk. "Bocsi hogy csak úgy szó nélkül leléptem, de már itt vagyok." - Nem jó. "Sziasztok, hiányoztatok, miután elhagytalak titeket. Gondoltam benézek, hogy tudassam hogy minden rendben van velem." - Ez sem jó. "Örülök hogy jól vagytok. Na megyek is vissza és megint elhagylak titeket, remélem nincs harag." - Nem. Nem. Nem. Nem! Mégis hogy mondhatnám el nekik, hogy nagyon sajnálom amit tettem és hiba volt? Elfordulok, hogy Mika ne lássa a könnyes szemeimet és nem is igazán figyelek a beszélgetésre, ami köztük zajlik. Egyszer csak egy fából faragott lovacskát nyújt át nekem nővérem. Homályos szemeimmel nézem a kis alkotást és picit elmosolyodom. Bizonyára Poni bácsi csinálta. Elteszem a tatyómba, bár a fejem felkapom egy borzalmas szó hallatára.

- M-Mókus? Hol?! -
riadok fel gondolataimból és szorosan Mika mellé bújok, mire Ő csak kacag egyet és megköszörülöm a torkomat. - Pusztulásra ítéltetett az összes! - jelentem ki komolyan, miután összeszedtem magam. Rövidesen megérkezünk az öreg farmjához, és a szívességéért cserébe felajánljuk a segítségünket. Meg mert jófejek vagyunk. Ám Poni bácsi nem fogadja el. Odaszaladok hozzá és megölelem, majd megköszönöm neki a fuvart. Innentől már csak gyalogolnunk kell. Még szerencse, hogy Mika tudja az utat, különben tovább tartana odatalálnunk. M-mármint én is tudom az utat, csak én egy hosszabb utat tudok, és az nem erre van! Megszorítom nővérem kezét, hogy ezzel erőt gyűjtsek. Tudom, hogy mellettem áll és nem egyedül kell vállalnom a tetteimért a felelősséget. Mégis, iszonyatosan mardos a bűntudat és egyre erősebb, ahogy közeledünk az otthonunkhoz. Az otthonunkhoz, ahol megtettem az első lépésemet. Ahol kiejtettem az első szavamat. Ahol először törtem össze az első poharamat. Ahol először rontottam el a gyomrom, mert összeettem mindent.
Ahol először üldöztem el a késemmel a nővérem  idióta udvarlóit. Ahol laposra vertem Mamorut. Ahol a szüleim gondomat viselték egészen 14 éves koromig. Ahol cserbenhagytam a szüleim és mindössze csak egy búcsúüzenetet hagytam magam mögött. Most itt áll világoszöld szemeim előtt a családi ház. Még mindig ugyanolyan szépen, mint az emlékeimben. Csak épp üresen. Nélkülünk.

- Félek, Mika. Ugye nem haragszanak ránk? Ugye szeretnek még? -
szipogom kétségbeesetten, mielőtt belépünk az ajtón. Szívem zakatol, ahogyan egyre beljebb kerülünk. Elkerekednek szemeim, ahogy meglátom a szüleimet. Patakokban folynak a könnyeim és odarohanok édesanyámhoz. Az sem érdekel, hogy a tányér szilánkjai átvágták a ninjaszandálom talpát. Csak ölelem és szorítom Őt. Mélyet szippantok a ruhájába, és érzem a mosott ruha illatát. Ez az az öblítő, amivel mindig kimosta a ruháimat. Olyan rég nem éreztem már. Eztán átfutok édesapámhoz és őt is megölelem. Arcomat mellkasába temetem és egyre csak zokogok. Hátrébb megyek, majd amikor Nővérem és én is végeztünk az üdvözléssel, hátrébb lépek pár lépést és térdre ereszkedem. Előre rogyok, majd fejemet lehajtva illendően esedezem bocsánatukért.
- Anya... Apa... Én... Annyira sajnálom. Tudom, hogy hibát követtem el. Nem lett volna szabad szó és engedély nélkül elhagynom titeket. Nagyon szeretlek titeket. Kérlek, bocsássatok meg! - szipogom őszintén, és lelkemről hirtelen legördülnek a súlyok, amiket egész idáig hordoztam. Már csak egyetlen egy szikla van ott, és ennek a sorsát csak Ők dönthetik el, hogy merre fog billenni.
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Hatake Kakashi on Hétf. Júl. 31 2017, 23:33

// Elnézést a csúszásért, attól félek eltévedtem az élet útján. //

Mika szavai után egyből cselekedett, pont úgy, ahogy Izuna is, ezáltal szinte mesébe illő jelenetet eredményezve. A nővér az édesapát szorongatta, míg a kisebbik lány az anyukát, egyenesen átkelve az éles tányér martalékain keresztül (mely nem sebzett meg senkit). Mindenki elérzékenyült, nem is csoda, hogy szavaknak konkrét helye nem volt, még csak a levegőben sem lebeghettek. Csak a ruhák szorulása, szipogások és az ölelések szorítása volt hallható, míg nem az ölelésváltás után apátok törte meg a nem tökéletes csendet.
- Annyira hiányoztatok, el se tudjátok képzelni. - Anyátok szavai is érezhetően kikívánkoznának, de könnyei visszafojtják őket. Ezután jó háziasszony révén könnyes szemmel kezd el takarítani, míg nem Izuna leveti magát a térdeire.
- Ne-ne, kelj fel, Izuna! Még a végén a térdedbe megy ez a vacak tányér. - Állította fel a kunoichit, leporolva kis testét és egy lágy tapintással az asztalhoz terelve őt. Úgy néz ki az anyai ösztönök mindig kihozzák a magabiztosságot a nőkből. - Mi is szeretünk titeket, lányok. Mindig is szeretni fogunk benneteket.
- De ahogy eltűntetek... - Odasétált egy fiókhoz apátok, melyből kihúzott egy ismerősnek tűnő cetlit, és lassan felidézett belőle szavakat és minden bizonnyal emlékeket is. - "Nem tudtam Mikát elengedni, kérlek ne nehezteljetek rám emiatt." A legnagyobb fájdalom volt az életünkben. Shinobi, orvos, fejvadász, pék, vagy virágárus, mindegy. Ha valaki szülő, akkor a gyermekei jelentik a világot neki, ha ez a világ romokban hever, azt nagyon, nagyon nehéz újraépíteni. Talán nem is érdemes.
- De itt vagytok és ez a lényeg! - Mosolyodik el a feleség, lágy tekintetével és kezével támogatva férjét.
- Igaz. Kérlek, meséljetek! Honnan jöttök? Mi történt eddig veletek? Hogy vagytok? Hova tartotok? Mit csináltatok eddig? - Ömlenek a kérdések a helyzetet szinte fel sem fogó apuka szájából. Bizonyára nem egyszerre fogtok beszélni, ez hasznosnak is fog bizonyulni, hisz amelyikőtök épp csöndben van, (akár csak pár másodpercre is) az észreveheti, hogy kicsit üresebb lett a beltér, mintha hiányoznának bizonyos holmik. Át lett rendezve pár dolog? Mindenesetre édesanyátok már neki is áll teát készíteni, mely az otthon melengető ízét és illatát hordozza magában.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szer. Aug. 30 2017, 16:56

// Mi azon túl. //


A séta alatt összeszedem a gondolataimat. Nem csak Izuna, de én is meg vagyok kicsit egy szeppenve, és persze zavarban is vagyok, mert fogalmam sincs, hogy mit is fogok mondani.
- Persze, hogy szeretnek! Egy szülő mindig szereti a gyermekeit - legalábbis így tudom. Akkor is szeretnek, ha valami hibát követtünk el, de egyetlen bűnünk talán, hogy szó nélkül jöttünk el otthonról. Ami nem is mondható annyira bűnnek, hiszen Izuna hagyott egy üzenetet hátra.
Ahogy belépünk a házba, végül megtörténik az ölelkezés, és egymás üdvözlése, Izuna pedig a padlóra borul. Erre nem számítottam, és nem is tudom, hogy kellene hirtelen kezelnem, de anya hamarabb lép, mint azt én megtenném. Amit apa mond, kicsit elszomorít. Igaza van. Biztos megértették volna, ha eléjük állok azzal a gondolattal, hogy én segíteni akarom a Kenshirokat, viszont nehezen engedtek volna el, hiszen a szülő dolga az is, hogy aggódjon a gyerekeiért. A kérdése zökkent ki csak, melyre megköszörülöm a torkom.
- Talán jobb lesz, ha leültök. Addig én hozok inni - minden mese így kezdődik, ha tragikus, ha komikus. Le kell ültetni őket, mielőtt bármit is mondanál, hogy ezt a kis cselekedetet is megspórold magadnak előre. A pulthoz sétálok, egy tálcát veszek elő és négy poharat, majd a hűtőből egy narancslevet. Valahogy mindig is ez volt a kedvencem, nem csodálom, hogy most is van belőle. Emlékszem, halomszámra kellett nekem venni, hogy kielégítsem vele a szomjam. Közben azon gondolkodom, hogy mit is mondhatnék, vagy inkább azon, hogy mondjak e el mindent.


Visszasétálok a többiekhez, leteszem a teletöltött poharakat a tálcán, én magam el is veszem az egyiket. Kissé furcsának tűnik a légkör, hiszen nagyon rég nem jártunk már itt. Mintha valami változott volna, de ennek nem akarok nagyobb hangot adni. Talán költöznek?
- Öhm... - kezdem ezzel, még mindig keresem a szavakat. - Először is... amikor Jiro, a bátyám meghalt és akadémiára kerültem, egy idegen alak figyelt és segítette az edzésemet. Minden bizonnyal ismeritek a Kenshiro Kazuya nevet. Amikor mesélt a klánról, eldöntöttem magamban, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy az új Kenshiro vezért segítsem. Ennek értelmében hagytam el a házat és titeket, azonban amikor pakoltam, Izuna rajtakapott, és velem akart jönni. Nem tudtam, mit cselekedhetnék, azzal sem voltam tisztában, hogy képes vagyok e megvédeni, de igyekeztem - mesélem a történetem kezdetét, ahol valójában elindult az életem is. Hiszen mi az Akadémia, mi a shinobiság értelme, ha nem tudod hol kamatoztatni a tudásod? Nem ülhettem csak úgy itthon, s várhattam a hülyébbnél hülyébb küldetésekre, ha tudtam, hogy valahol a nagyvilágban sokkal nagyobb dolgokra vagyok hivatott, és sokkal nagyobb célok várnak rám.


- Amikor találkoztam az új vezetővel, Yorival, egy hetet töltöttünk el együtt, hogy jobban megismerjük egymást, s a Kenshiro klán céljait. Később Yori egy küldetésre indult, Kazuya pedig utána küldött engem, hogy egyrészt felügyeljem, másrészt pedig segítsem a kaland sikerességében, ahol meg kell tanulnia vezetőként viselkedni. A kaland... mély nyomokat hagyott bennem, hiszen majdnem mindketten odavesztünk, de Yori mindvégig ott volt mellettem és... aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen nem én vagyok az, aki védelmezi őt, hanem ő engem, másrészről... mindkettőnket motiválja a másik, és sosem hagynánk egymást cserben. Tanultam és igyekeztem erősebbé válni, ahogy most is, hogy Izunának ne legyen semmiben sem hiánya, s hogy a körülmények biztonságosak legyenek számára - rámosolyogtam a húgomra. Aztán elérkeztünk egy kényes részhez, aminek a gondolatába is belepirultam, majd felnevettem.
- Szóval... emlékeztek arra, amikor a ház előtt mindig egy fiúsereg állt rám várva? Vagy Izuna, vagy én mindig elküldtük őket melegebb éghajlatra, s bosszankodtam, hogy soha nem leszek szerelmes éppen ezért, mert a fiúk könnyen követnek egy két lábon járó mozgó feneket, és hülyeségnek is tartottam, de aztán... izé... Yori és én... szóval... tudjátok - megvakartam a tarkóm, és zavartan vigyorogtam, mert fogalmam sincs, hogy a szüleim mit fognak erre mondani. Hogy Izuna mit fog, sejtem, hiszen mindvégig én voltam az, aki olyanokkal tömte az agyát, hogy soha ne legyen szerelmes, hiszen hülyeség, de ha egyszer felnősz, akkor minden értelmet nyer. Miért jó az, ha számíthatsz valakire, mi is az a szerelem valójában, mert eddig gyerekként egyedül láttad magad, ahol nem kell senkitől sem függened. De azt hiszem, anya és apa is így találkoztak, egyszer átélték már ugyanezt. Szóval... most várom a fejmosást Izunától.


// Jiro: A család elsőszülött fiúgyermeke volt, aki agydaganatban halt meg //
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Okt. 19 2017, 23:08

// Most egy kifejezetten gagyi váltást fogsz tapasztalni, révén Izu drága már nem tud jelen lenni én pedig nem fogom irányítani a karakterét. //

Szüleid reakciója teljes mértékben szívmelengető volt, hisz apád történeteden és zavartságodon egyenlően nagyot derült, a végén még nevetett is egy jó ízűt. Anyukáddal összenéztek, majd apád tisztázta a dolgokat az asztalra dőlve.
- Ez van, Mika, a szerelem nem válogat. - Újból összenéztek. - Mi már csak tudjuk. - Aranyos, hogy így megtudják érteni egymást ennyi idősen is, megmutatja, hogy van miért hinni a szerelemben. No, persze van akire ez a fogalom egyáltalán nem hat, sőt, taszítja is őt. Igen, pont mint kishúgodat, Izunát. Puffogását és alacsony termetéhez képest meglepően hangos dobbantásait és csalódott toporzékolását igen csak sokáig hallgattad, mire édesapád megfogta nagy duzzogásának közepette és határozottan arrébb rakta, egyenesen az anyja mellé.
- Így ni. Ti beszélgessetek, mi addig szívunk egy kis durci-mentes levegőt. - Kacsintott rá Izunára, ki csak rángatta anyud ruháját hogy ezt mégis hogyan, miért, és hogyhogy nem akadályozta meg senki. Ezzel a lendülettel ki is lettél tessékelve egy jó ügy érdekében, hisz ha visszaértek valószínűleg már egy kellemesebb helyzetben fogjátok találni magatokat. Apád egy kietlenebb helyre terelt téged, miközben persze apró csevejbe elegyedhettetek. Leült egy kósza farönkre, majd combján pihentetve könyökeit előrehajolt.
- Ha már ennyit utaztatok hasznosan is eltölthetnénk az időt. Izut ismerve ez egy hosszabb időszak lesz, lehet estig durcizni fog. - Mosolyodott el, révén hiányzott már gyermekei minden egyes pillanata. Érthető, hisz biztos nem felejtette azt a napot amikor elmentetek, hát még az érzést ami vele járt. Felállt és megköszörülte torkát.
- Suiton: Mizuame nabara. Egy egyszerű víz technika, aminek segítségével szirupot lehet előállítani és azzal csapdába ejteni az ellenfelet. Meg persze más előnyei is vannak, a lehetőségeket, csak a használó fantáziája szabja meg. 
Két kézjelet prezentált, majd nagy levegőt véve a száján keresztül kiköpött egy nagy adag masszát, ami minden bizonnyal az említett szirupnak felelt meg. A két kézpecsét a kos és a tigris volt, érdemes megjegyezni, noha ezt a technikát már kislány korodban is könnyedén elsajátítottad volna. Nem tűnik bonyolultnak, de tényleg. Apád felvesz a földről egy botot, majd beledugja a szirup szélébe és egy kicsi várakozás után megpróbálja kihúzni, ami láthatólag nem egyszerű.
- Na, ilyennek kell lennie. Hadd lássam mennyit fejlődött az én hercegnőm. - Ült le egy képzeletbeli popcornnal az előző farönkjére.

// Egy C rangú technikáról beszélünk így nem kell túlzásokba esni. A posztodnak nincs alsó limitje, rád bízom a mértékét. A technika minimum 75%-át elsajátítod, a maradékot feltételes módban írd meg én pedig majd eldöntöm beleesel-e a szirupba, vagy sem. Hephephep. A maradék 25%-ot te döntöd el, hogy mi legyen pl. nem elég a mennyiség, nem elég ragadós, vagy túl sok idő létrehozni. Jó írást! //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Nobu birtoka

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.