Satoru előtőrténete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Satoru előtőrténete

Témanyitás  Satoru on Vas. Júl. 16 2017, 23:05

NÉV:  Kitano Uchiha Satoru (Az Uchihát utólag biggyesztette oda)

Monogram:  K U S
Becenevek: Satoru a bukott, Az álmdozó

ORSZÁG:  Tűz országa


NEM:  Férfi


KOR: 25


VÉRCSOPORT: AB+


KINÉZET: Vállig érő fekete haja van, és ugyanilyen színű szeme. 175 cm magas 70-75 kg, vékony testalkatú. Általában fekete nadrágot, fehér inget visel és sötét 
színű szandált.

JELLEM:  A legnagyobb vágya, hogy naggyá tegye a saját nevét és, hogy ismét tisztelet övezze az Uchiha nevet. Szeret udvarolni a csinos lányoknak és kedveli az állatokat. Egy igaz jószívű állandóan mosolygó csirkefogó. Nem veti meg a kemény munkát hisz sokáig saját erejéből kellett megélnie. A ragaszkodik az elképzeléseihez, és ha egyszer valamit a fejébe vesz, mindent elkövet, hogy azt teljesítse. Nem riad, meg egy kis verekedéstől bár képességei jócskán elmaradnak egy képzett shinobiétól. A testi képességei akár egy korabeli keményen dolgozó átlagemberé. Habár rendkívül nyíltnak látszik az igazi, nagyszabású terveiről-céljairól nem beszél senkinek. 


Rang: Civil - "kereskedő(reklám szakember)"


KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Jó szeme, van egyből kiszúrja ha valami értékeset talál.


FELSZERELÉSEK: Nincs fegyvere.

VAGYON:
- Uma nevezetű okos ló. Elég csak elmondani neki a címet ő elvisz oda, persze csak ha már járt ott. Ő nem nin-juu nincsenek különleges képességei csak egy nagyon okos ló. Szentléleknek volt ilyen lova az Ördög jobb és bal keze című filmben. Csak megmondta az útirányt majd egy hordágyon húzatta magát egyenest a célig.
- Egy átlagos szekér.
- Egy tábla az Uchihák címerével.
- Egy zsebkendő Miyagi Otsu Misa aláírásával.


/A látszat ellenére nem engedély köteles a bizonyíték a történetben van. Természetesen a nagyfőnökök mindenről tudnak és áldásukat adták. /
Előtörténet:
   Aznap történt ez mikor végre hosszú idő után visszatértem az én szeretett otthonomba Konohába. Annyira boldog voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből. A szokásostól eltérően akkor nem tudtam aludni inkább csak békésen heverésztem a szekeremben. Gyalog elég fárasztó lett volna megtenni azt a hatalmas utat ezért szereztem egy kocsit és egy nagyon okos lovat. Elég volt neki elmondanom, hogy hova is akarok menni ő pedig el is vitt méghozzá az általa ismert legrövidebb úton. Nagyon sokat dolgoztam, hogy őt meg tudjam vásárolni azonban megérte. Nekem semmi dolgom nem volt, mint aludni, míg meg nem érkeztünk a célállomásig. Sokan nevezetek már ezért lustának, tohonyának azonban ez engem, egy cseppet sem zavart. Csak legyintettem egyet és vidáman mosolyogtam mivel a bosszankodás nem old meg semmit. Mióta otthon jártam jó pár dolog megváltozott odahaza egyes dolgok viszont ugyanaz maradt. A kapunál alaposan átnézték a szekeremet majd miután mindent rendben találtak tovább engedtek. Tisztában voltam vele, hogy nem fognak virágcsokrokkal meg ünnepséggel várni azonban egy ki köszöntő jól esett volna. Akinek köszöntem mind értetlenül bámult rám, hogy vajon ki lehet ez a vigyorgó idióta. Nem sokáig kellett bánkódnom ugyanis egy közepes termetű kutya ugrott elém és vidáman csóválta a farkát. Az én öreg cimborám természetesen nagyon megijedt tőle ezért két lábra ágaskodott.
- Nyugodj meg, nincs, mitől tartanod csak üdvözölni akar minket. Igaz komám? –ekkor észrevettem a nyakában logó rózsaszín masnit és azon nyomban kijavítottam magamat. – Akarom mondani kisasszony.
Erre ismét ugatni kezdett leszálltam, amitől berontott a két lábam közé. Majdnem elestem, de sikerült még időben megkapaszkodnom a szekérben. Hátam mögül hirtelen egy jókedvű fiatal női hang szólalt meg.
- Látom megjöttél te világ csavargója. Tudsz róla, hogy egy fenevad van a lábaid között?
- Köszönöm a bókot. Ja és van még ott egy kutya is.
Az említett személy ismételten boldog csaholásba kezdett majd elindult a hölgy felé olyan iramban, hogy ezúttal már nem tudtam megkapaszkodni és hangos puffanással értem földet.
- De jó nekem.
- Aztán miért?
- Alig érkeztem meg és máris két ilyen gyönyörű hölgy társaságát élvezhetem.
- Te semmit sem változtál, vigyorogsz, mint a tejbetök és közben fűnek fának udvarolsz.
- Kikérem magamnak ez aljas rágalom. - mondtam színlelt felháborodással – Csakis a csinosaknak. 
- Mesélj, merre jártál.
- Erre is arra is. Bejártam az egész országot és nagyon sok mindent láttam. De végül mindenkit haza húz a szíve.
- És mivel foglalkozol?
Ezt nehéz elmagyarázni egyfajta kereskedő vagyok, illetve szeretnék az lenni. Alig van árum, mert a pénzem egy része ráment Umára. Ő a társam.
- Nagyon szép állat.
- És nagyon okos is. Egy földművestől vásároltam, aki egy kicsikét megszorult anyagilag ezért kellett túladnia rajta. Sokáig tartott a kiképzése, vagyis ő ezt mondta nekem mikor alkudozni akartam. Végül kifizettem a teljes vételárat amiből egy kisebb házat is vehettem volna. Most szegényebb vagyok, mint a szentély egere.
- Szívesen beszélgetnék még veled, de sajnos sok a dolgom. Ez csak egy villám látogatás, vagy hosszabb ideig maradsz?
- Azt hiszem hosszabb ideig.
- Akkor később láthatjuk egymást. Viszlát. - ezzel mindketten elmentek.
   
  Egy darabig még heverésztem ott, figyeltem a tarka felhőket majd felálltam, leporoltam a ruhámat utána visszaültem a kocsimra. Az a lány mindig nagyon kedves volt velem mikor gyerekek voltunk. Az volt az egyik álmom, hogy nagy ninja legyen belőlem azonban sajnos nem volt meg a tehetségem hozzá. Valami olyasmit mondtak, hogy nincs elég csatorám vagy talán macsrára gondoltak? Mindegy a lényeg már az elején eltanácsoltak. Szép lassan elindultunk előre és nagyon reménykedtem, hogy az a ház ahova el akartam jutni még áll. Bevallom egyszer-kétszer eltévedtem így útbaigazítást kellett kérnem. Ezen nincs mit csodálkozni vagy ezer éve nem jártam odahaza. Mikor megérkeztem egyszerűen nem akartam hinni a szememnek az ablakok betörve, az ajtó úgy volt csak odatámasztva és egy halom elszáradt gaz volt a postaláda helyére pakolva. Meg voltam róla győződve, hogy összedőlt és valaki épített helyére egy csodaszép hatalmas palotát. Odabent sem volt sokkal jobb a helyzet azonban tisztán látszott, hogy valaki egy évben néhány alkalommal letakarított. Jól esett, hogy a szomszédok még így is töröttek velem, hogy szó nélkül elhagytam a falut. Egyszerű kis házikó volt négy szobával és egy fürdőszobával szóval semmi különös mégis otthon éreztem magam benne. A szüleim világ életükben egyeszű emberek voltak, akik nap, mint nap keményen dolgoztak a napi betevőér. Édesanyámnak hosszú fekete haja volt és égszínkék szeme apámnak pedig rövid barna haja és sötét szemei. A kis földjükön robotoltak, hogy azt a kis fölösleget el tudják adni, amit sikerült megtermelniük és felhalmozniuk. Szerettek volna mindent megadni nekem sajnos erre nem volt lehetőségük ám akkor nagyon boldogok voltak mikor közöltem shinobi akarok lenni. Igaz, hogy veszélyes szakma, azonban ha valaki ügyes egy kisebb vagyont is összegyűjthet méghozzá rövid idő alatt. Odasétáltam a kandallóhoz, amin még mindig ott álltak a régi fényképek. Az elsőn én álltam vigyorogva mikor felvételt nyertem az Akadémiára. Nem volt valami egyszerű szükségem volt minden erőmre és persze a vizsgáztatók jóindulatára. Csak egy hajszál választott el a bukástól azonban az elszánt tekintetem hatásosnak bizonyult. Nem voltam egyedül a képen egy csoport társam állt mellettem egy előkelő család sarja. Nem csak a felvételiztetők voltak oda érte, hanem a leendő diáktársai is főképp néhány lány. Nem is csoda hisz tehetséges volt, karizmatikus, jóképű akárcsak én a tehetséget leszámítva mégsem epekedett értem senki. Igaz, hogy alig sikerült bekerülnöm az akadémiára azonban úgy véltem az önbizalom és a kitartás mindent helyettesíthet. A következő fényképen egy kisebb ünnepség látszódott mikor is ott kellett hagynom az akadémiát. Édesanyámék vigasztalásnak szánták, de igazándiból majd szétvetette a szívüket a boldogság. Igaz, hogy egy shinobi jól kereshet azonban rettenetesen veszélyes volt így boldogok voltak mikor kiderült mégsem lesz belőlem ninja. Hiába volt minden igyekeztem nem bírtam tartani a lépést a többi diákkal és egyetlen jutsut sem sikerült sikeresen végrehajtanom. A csalódás ellenére én továbbra is mosolyogtam, mert éreztem valami jó dolog fog történni velem. Ha kellett, ha nem, én mindig fülig érő mosollyal mászkáltam, ami jó pár embernek nem tetszett. Egy harmadik képen szintén én díszelegtem mellettem a szüleimmel mellettük pedig az édesanyám szülei. Ez a kép után egy befőttes üveg díszelgett benne egy felismerhetetlen folyadék. Az üveget kineveztük a világ legerősebb befőttjének, mert senkit sem volt a lakásban, aki ki tudta volna nyitni. Az utolsó dísztárgy pedig egy valódi trófea volt, amit édesanyám kapott Konoha legnagyszerűbb cukrásza címen. Öröm töltötte el a szívemet amint végignéztem ezen a sok gyerekkori emlékeken. Az egyik asztalon egy vázát találtam benne friss rózsákkal, amitől ismét egy újabb mosoly jelent meg az arcomon. Mikor még az akadémiára jártam szerelmet vallottam egy lánynak és kapott tőlem egy cserepes növényt. Minden nagyon szép és jó volt, amíg meg nem jelent két másik lány, akiknek szintén ugyanezt mondtam ezért dühükben széttörték a vázákat a fejemen. Csak az egyikük nem bántott inkább kacagott egy jó nagyot és attól fogva barátok lettünk. Néha napján flörtölgettem vele ám ő sosem vett engem komolyan. A modoromat az édesapámtól örököltem legalábbis édesanyám ezt szokta nekem mesélni. Nem volt sem okos sem pedig gazdag ám hála annak adottságának, hogy mindig képes volt mosolyogni sikerült levennie a lábáról. ha valaki kesereg, azzal nem oldódik meg semmi csak a jóra szabad koncentrálni. Kellemesen érintett, hogy annyi idő után sem felejtett el engem, és mert olyan kedvesen fogadott mikor visszatértem. Jól esett, hogy átélhettem ezeket a régi emlékeket azonban egy kicsikét fájt. Már hozzá szoktam a vándor élethez így úgy döntöttem egy darabig még a szekéren lakom.Olyan voltam akár egy csiga, aki mindenhova magával cipeli a házát, bár velem ellentétben a csiga nyálkás. Kimentem, felültem a kocsira majd búcsúként intettem egyet a régi otthonomnak. Inkább a teknőshöz hasonlítanám, magamat ő mégis csak szalonképesebben néz ki. Kimentem, felültem a kocsira majd búcsúként intettem egyet a régi otthonomnak.
 
    Éppen indultam volna tovább ám mikor lenéztem láttam, hogy egy fiatal fiúcska az azonban nem értettem mit mondott.
- Elnézést kérek, megismételnéd?
- Azt kérdeztem tényleg kacatokat árulsz?
- Nem, már nem, de honnan tudtad, hogy azzal kereskedtem?
- Ide van írva, hogy ka-ca-tos.
- Ja tényleg. – csaptam jó erősen a homlokomra – Elfelejtettem levenni oldalról a táblát. Tudod egy időben ezeket árultam.
- És mik voltak azok?
- Mindenfélével, a konyhai edényektől kezdve a samponokig. De bevallom neked egyáltalán nem élveztem.
- És miért nem?
- Nem is tudom, talán mert nincs benne semmi izgalmas vagy kreatív. Érzem én, többre vagyok ennél hívatott, hogy valami nagy dolgot vigyek végre. És valljuk be a serpenyők árulása nem éppen ebbe a kategóriába tartozik. Szerencsére én megtaláltam a leendő hívatásomat csak némi pénzre van még szükségem.
- És mi lenne az?
- Halodd-e nagyon egy kíváncsi természetű gyerek vagy te.
- Bocsánat.
- Nincs miért bocsánatot kérni. Dicséretre méltó a lelkesedésed, hogy új dolgokat ismerj meg. Az én álomhívatásom nem más, mint a reklámozás.
- Reklámozás? Miféle reklámozás.
- Egy pillanat türelmet kérek mindjárt meg is mutatom – egy darabig kotorásztam hátul majd egyesével elővettem a holmikat. - Narutos póló, Narutos képeskönyv, Narutos uzsonnatáska, Narutos tízórai táska, Narutos lángszóró. A kölykök meg fognak veszni érte.
Az utolsónál a fegyverből kicsapott egy kisebb lángcsóva, amitől teljesen elállt a lélegzete.
- És ezeket mind meg lehet venni?
- Sajnos még nem. Ezek csak bemutató darabok szükségem van még némi pénzre és emberekre, akik legyártják ezeket.
- És miért van minden holmin Naruto?
- Hallottál már róla?
- Igen. - mondta fülig érő mosollyal az arcán.
- És mit gondolsz róla?
- Ő az egyik legkirályabb shinobi. Ha majd felnövök, pont olyan akarok lenni, mint ő.
- Na pont ezért. Az emberek szívesen vesznek, olyan holmikat, amin olyan arcképe van, akit tisztelnek és szeretnek. Ez nem csak nekem jó, de így ő még híresebb lehet. Azonban ez csak a tevékenységemnek az egyik fele a másik az titok, de elárulhatom neked. Tudsz titkot tartani? Jó. A másik nem más, mint a ritkaságok gyűjtése . Itt van például ez a közönségesnek zsebkendő, amin nem más autogramja áll, mint Miyagi Otsu MIsá-é. Ő egy rendkívül tehetséges színésznő volt ám nagy sajnálatomra elhunyt. Ezt az aláírás nagyon sokat érhet vagy érni fog és én áldom a sorsot, hogy erre a kincsre bukkantam.
- Kincs?
- Igen az. Ráadásul már a megtalálása is kalandba illő. Éppen egy alkalmi munkát végeztem és egy illetőnél ástam fel a kertet amikor…
- Hát nem kacatos voltál?
- Dehogynem, azonban nem mindig mennek terv szerint a dolgok, így az embernek abból kell megélni amiből, tud. Előfordult, hogy kutyákat sétáltattam, szüreteltem, öregeknek vásároltam be, erdőt irtottam, követ törtem, szóval egy csomó olyasfélét csináltam, mint egy átlagos genin. Na, szóval éppen ástam fel a kertet mikor is valami keménybe ütköztem. Először azt hittem, hogy egy kő ezért megpróbáltam kifordítani, de nem sikerült. Arra gondoltam, hogy mélyebben lehet ezért elkezdtem a letisztogatni a tetejét és kiderült nem más az, mint egy láda. Nem értettem mit kereshetett ott a semmi közepén ráadásul be volt kenve vastagon viasszal. Ez egy kissé érdekessé tette a dolgot ugyanis csak úgy viccből senki nem tesz egy ládát vízhatlanná, hogy aztán elássa. Mikor sikerült kiszednem láttam ám, hogy le van lakatolva és meg se próbáltam szétverni, mert nagyon erősnek tűnt. A megbízómtól sem kérhettem segítséget, mert minden bizonnyal magának követelte volna a zsákmányt. Nem volt túl nagy ezért kiástam ledugtam egy bokorban majd az éj leple alatt visszamentem és elhoztam. Úgy gondoltam keresek egy lakatost, aki segít majd kinyitni ám a vak sötét miatt elestem. Gondolhatod mennyire meglepődtem mikor csak úgy leesett a lakat. Úgy tűnt az előző gazdája elfelejtette rendesen rákattintani így nem is volt bezárva. Elővettem egy gyufát és ott találtam ezt a selyem zsebkendőt méghozzá zsírpapírba csomagolva. Először jómagam sem tudtam ki lehet, azonban némi kutakodás után kiderítettem, hogy nagyon szép és tehetséges színésznő volt. Egy kisebb vagyont is megérhet, persze ha megtalálom azt a vevőt, aki hajlandó sokat fizetni érte.
- Nem rossz, és mi az a táblácska ott mögötted?
- Az a családom címere.
- De ez nem az Uchiha klán címere?
- Dehogynem, ugyanis ők a rokonaim.
- Én úgy halottam majdnem mind meghaltak.
- Pont ahogyan mondod, majdnem. Én tulajdon képen csak távoli rokon vagyok, de attól még rokon. Ezért is hordom magamnál a címerünket, ami egy különleges ping-pong ütőt ábrázol ugyanis köztudott, hogy az Uchihák imádták a ping-pong-ot. Tisztában vagyok vele, hogy mostanában nincs jó hírük ezért is nem mutatom meg akárkinek.
- Remélem nem a szokásos marhaságaiddal tömöd a kedvenc unokaöcsém fejét?
Váratlanul egy számomra egyáltalán nem kedves személy jelent meg a színen. A haja fekete volt és rövid a szeme pedig kék akár a tenger. Nagyon csinos nő lehetett volna, ha nem nézett volna le mindenkit, aki nem volt olyan szerencsés, mint ő. Szegény gyerek meg sem mert szólalni a jelenlétében.
- Á, te vagy az. Reménykedtem benne, hogy visszatértem kellemes lesz, ez azonban csak kósza álomnak tűnik csupán. -mondtam mogorva hangon.
- Ne higgy el neki semmit, ő egy bolond, ahogyan minden felmenője. Csak azért játssza az eszét, mert irigy volt Uchiha Itachira. 
- Dehogy voltam. De ha jól emlékszem az Akadémián te folyton csorgattad utána a nyáladat és arról hadováltál, hogy egyszer a felesége leszel.
- Ez nem igaz.
- De igen. Ráadásul Itachi mindig kedvesen bánt velem és sohasem gúnyolt, azért mert rokonok vagyunk. Ezt nem lehet elmondani néhány csoporttársamról, akik folyton élcelődtek velem.
- Az, hogy kedvelt erős túlzás, pusztán nem vett rólad tudomást és senki sem hitte el, hogy bármi közötök lenne egymáshoz.
- Pedig volt, nagyanyám mesélte nekem, hogy volt ez kis afférja egy Uchihával.
- Vénségére hetet-havat összehordott. Még a saját lánya sem hitt már neki.
- Igaz, hogy öreg volt és éppen váltóláztól szenvedett mikor bevallotta, ezen kívül jól érezte magát.
- Á, szóval váltóláza volt?
- Igen.- válaszoltam.
- Nem kéne szerénykedned, jóval több idióta volt a családotokban. Ott van például a nagyapád, aki úgy akart megszabadulni néhány egértől, hogy fél tucat macskát zárt a pincébe. Egy morzsa nem sok annyi sem maradt, mert minden felzabáltak azok a dögök. Az említett nagymamád gyakran vetkőzött fehérneműre, hogy napfürdőt vehessen.
- Azzal meg mi a baj?- kérdeztem csodálkozó szemekkel.
- Semmi, tekintetbe véve, hogy ezt mindig telihold ideje alatt végezte. A szüleid pedig eltűntek a tengeren mikor is egy örült vállalkozásba fogtak miszerint a sivatagba több tucat esernyőt szállítanak, mert ez nagy üzlet. Nem is látta őket senki az óta.
Nem tudta tovább folytatni a pocskondiázást ugyanis egy vékony vízsugár találta telibe az arcát, amitől fuldokolni kezdett.
- Mi a baj? Csak nem mondani akartál valamit?
Ismét egy vízsugár indult el felé majd egy harmadik, amitől teljesen elkenődött a sminkje ezért elmenekült, én, pedig mint aki jól végezte dolgát visszatettem az immár kiürült szódásszifont a kocsiba. 
   
  Az a szipirtyó persze nem tudhatta, hogy én találtam pár papírt miszerint műugró versenyt rendeztek a sivatagban ám elég durva lett volna az érkezése a kemény talajon. Ezért kellettek az esernyők, hogy tompítsák a puffanást. A szüleim tényleg eltűntek, ami nagyon fájt és nem maradt senki, aki gondoskodhatott volna rólam. Pár hónapig vártam majd elindultam a nagyvilágnak. Egy ideig egy szentélyben laktam azonban az a visszafogott élet stílus nem illet hozzám ezért onnan is távoztam. Pontosabban megkértek, hogy menjek el miután szerencsejátékra tanítottam az ottaniakat. Nem volt könnyű az élet ám hála a leleményességemnek és ragyogó mosolyomnak mindig kikecmeregtem a pácból. Egy másik alkalommal kocsmába dolgoztam mikor már idősebb voltam ott tanultam meg verekedni és, hogy a boros üveg elől jobb kitérni. Mondjuk abból a helyzetből is jól jöttem ki, mert egy nagyon csinos ápolónő vett a szárnyai alá, amíg lábadoztam.
- Mindig is egy undok dög volt és az is maradt.
- Hát igen, néha elég bunkó tud lenni, de mégis anya testvére. - látszott a gyereken, hogy őszintén beszél.
- Te jó gyerek vagy. Mond csak, dicsekszik még azzal, hogy belőle ninja lett?
- Állandóan.
- Régen is így tett. Ráadásul folyton az orrom alá dörgölte, hogy engem kirúgtak az akadémiáról.
- Tényleg?
- Bezony. Sajnálatos módon nem mutattam megfelelő mértékű fejlődést ezért fél év után repülnöm kellett. Más Uchihák erőt, kitartást, vagy emberfeletti ügyességet örököltek egymástól, nekem csak a hajuk maradt.
- Micsoda?
- Nézd csak meg, pont olyan a frizurám, mint Sasukénak. Ez a bizonyítéka, hogy rokonok vagyunk.
- De ilyet bárkinek tud csinálni egy ügyes fodrász.
- Szerintem meg nem, és kötelességemnek érzem helyrehozni a család jó hírét. Bár nem tudok csettintéssel városokat felégetni vagy vízzel elárasztani, de megvan a tervem. Előbb viszont befektetőket kell találnom. - a terv szónál sejtelmesen megcsillant a szemem azonban nem akartam idegeneket beavatni a titkos terveimbe.
- Bocsánat, mik azok a befektetők?
- Olyan emberek, akik pénzt adnak bizonyos vállalkozásoknak vagy tárgyakat a profit, vagyis bevétel egy részéért. Ettől ő is a cég tagja lesz. Tényleg, nem akarsz beszállni? – nevettem egyet, de a fiú jó láthatóan megijedt.
- Nem kell rémüldözni, van, amiben segíthetnél, és ami többet ér minden pénznél. Nem tudsz egy jó nevet, ami idecsalogatja az érdeklődőket? Ami tükrözi a személyiségemet és tudatja az embereket, hogy itt milyen sokrétű üzlet? Vagy legalábbis az lesz.
- Hát mit szolnál a …………
/Nekem sajnos nem volt ötletem, így ha tetszett a történet, akkor az éppen ellenőrző staff tag megjutalmazna egy névvel? Persze ha csak úgy tekinti jónak./


A hozzászólást Satoru összesen 12 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 21 2017, 11:57-kor.
avatar
Satoru


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Satoru előtőrténete

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Hétf. Júl. 17 2017, 00:26

Üdv!

Nos, nekem nagyon tetszett ez a kis szösszenet, örülök, hogy végre nem félsz megvillantani a humorodat, Katana, vagy hívjalak inkább Satorunak? Very Happy Azonban, sajnos, akad egy-két gond. Például az, hogy teljességgel megértem, hogy homályba szeretnéd fedni a karaktert a vicc kedvéért, azonban egy előtörténetnek a szabályok szerint nem így kell kinéznie. Semmit sem tudunk meg a karakter múltjáról, és arról sem, hogy ki ő, valamint nem vagyok benne biztos, hogy ez a karakter tényleg civil-e, honnan ismerte Uchiha Itachi-t, és hogy miről hazudik, miről nem. Említi, hogy genin volt, akkor képes chakrahasználatra, vagy csak lódított? Ha már lódítás, a ló egyébként totál rendben van, csak azt is le kéne írnod, hogyan tanította ki, hogyan szerezte meg, vagy kitől vette (én speciel kíváncsi is lennék rá). A fogalmazásod néhol zavaros, helyesírási hibák vannak, de ezektől el lehet tekinteni, többszöri olvasásra ki lehet bogozni, hogy nagyjából mit, hogyan értettél, azonban, amitől már nem tudok eltekinteni, az az, hogy a dialógusokban néha nem tiszta ki kicsoda, és ki mond mit. Ettől még persze nem kell minden mondat után leírni, hogy ki mondta, csak néha-néha, ahol jónak érzed (szerintem elég lesz).

Szóval, röviden: többet szeretnék látni a karakter előéletéről, és szeretnék több konkrétumot látni vele kapcsolatban. Elég akár felületesen is, de a lényeg legyen benne, ugyanis nem tekinthetünk el attól, hogy ha a karakter egyszer ninja volt (valamint az ismeretségéről sem Itachi-val), hiszen akkor még képes lehet a technikái használatára. Tehát, bizonyos dolgok nem maradhatnak sötétségbe burkolva. Ezekre térj ki bővebben, és akkor ránézek megint, de ebben a formában az előtörténetet elutasítom.

EDIT: Az előtörténet az előtörténet. Legyen benne a karakter előélete.


- Kaguya

_________________
Játékoskááim/Gyönyörfajzataim:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Komimushi Zanami, Kuro, Tensei Zento, Sharo Lu
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott


Adatlap
Szint:
Rang: néhaaztálmodomhogy
Chakraszint: enyémazösszeschakra

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.