Wakame Shinozuka háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Wakame Shinozuka háza

Témanyitás  Uchiha Itachi on Csüt. Júl. 27 2017, 20:23

Egy hatalmas villa közel Konoha központjához, amely az ismert fegyverkereskedő Wakame Shinozuka és családja tulajdonában van.

_________________
~You are weak. Why are you weak? Because you lack hatred.~







Kenshiro Yori - Igaz vezető útján

Kenta Koizumo - Hazatérés
Kumo Kiri Front
Aka Amire Raizetsu - Csonka test, ép lélek
avatar
Uchiha Itachi
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Wakame Shinozuka háza

Témanyitás  Kenta Koizumo on Vas. Júl. 30 2017, 02:23

"Érdekes, mennyi féle ember létezik. Ahogy az is, hogy olyan viselkedésminta, amely segítségével egy egyén következő cselekedete egyértelműen meghatározható rengeteg van, de csak elméletben. A tudomány típusokra osztotta az embereket, hogy kategorizálhassa, és kiszámíthassa őket, de a gyakorlatban mindez teljességgel lehetetlen."

Koizumo befejezte az evést, és az elmúlt hét átlagánál jóval boldogabban tette le az evőeszközöket. Végre történt valami. Ráadásul olyan kaliberű, ami nem esik meg minden nap. Az előző hét szenvedés volt, de aki most kilépett a kórházból, az egy új Koizumo volt. Feloldódott a falu pezsgésében - bár ez sem olyan volt, mint mielőtt a falu hadereje jelentős részét küldte ki az északi frontra. A civilek a harcoktól biztonságos távolságban igyekeztek tovább élni az életüket, de érződött az a betölthetetlen űr, amit az odakint harcoló hozzátartozók hagytak maguk mögött. Az emberek fiai, lányai, szerettei az életüket kockáztatták, és akik itt maradtak, nem tehettek értük semmit. Csupán imádkozhattak isteneikhez, hogy élve engedje vissza a harcosokat, de a veszteség elkerülhetetlen volt. Csak az volt a kérdés, kit fog sújtani? Az utca tele volt bizonytalan emberekkel, akik olykor észak felé tekintettek, mintha jelet várnának, és a hatalmas falu népe mintha egy kicsit lelassult volna. A front hatása tagadhatatlan volt, csupán az volt a meglepő, hogy maguk a katonák érzései sem voltak különbek. Koizumo ezt első kézből tudta. Most azonban nem volt kedve ezen elmélkedni, elvégre sietett a cetlin szereplő címre, fittyet hányva lába állapotára.
~ Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve a bijuu bomba, mert az megöl... ~ gondolta a fiú, majd még egyszer elolvasta a címet. ~ Mintha ez bármit is segítene. Ki találta ki ezt az utcaneves baromságot? ~ gyűrte össze végül a papírt, és egy szép mozdulattal eldobta. Lehetőleg egy kukába. ~ Jobb lesz, ha megkérdezek valakit.. ~ ezzel le is szólított egy civilt, aki szerencsére pont tudott segíteni, és ellátta a szükséges információval mind címek, mind nagy mennyiségű mutogatás útján. Főleg az utóbbi volt hősünk hasznára. Meg is indult kényelmes, sérülését kímélő tempóban, és a falu főterére lyukadt ki. Innen már csak el kellett fordulnia, és...
- Aztak*rva! - szaladt ki a száján, amikor meglátta az épületet. Már majdnem elindult az ellenkező irányba, hátha rossz helyre került, de végül mégsem tette. Az ösztönei azt súgták, ide kellett jönnie.  Felemelte a kezét, hogy bekopogtasson az ajtón - óvatosan, hogy ne tegyen kárt semmiben, mert momentán egy zacskó gumicukor kártérítési összegét nem tudta volna kifizetni -, de egy ajtót nyitó hölgy elejét vette az ebből fakadó lehetséges problémáknak.
- ...
A nevem Akari. Wakame sama jelezte, hogy az ön érkezésére számítani lehet, de csak azt, hogy legalább még egy hét. Az uram elutazott és csak a holnapi nap folyamán tér vissza. ... - csicseregte.
~ Na ja, ez az én formám... Egyszer sietek, és akkor is túl gyors vagyok... ~ bosszankodott magában, majd követte a lányt az épületbe. Odabent igyekezett titkolni, mennyire elképesztette a pompa, elvégre a külső alapján már fel volt készülve, de akkor is...
~ Ne nyúlj semmihez, akkor nem lesz gond... Mintha egy kocsmai felszolgálónőt hallanék.. ~ talpalt befelé, amerre Akari a vendégszobát mutatta. Ez a helyiség sem volt különb a többinél, Koizumo le is tette magát egy kicsit függőlegesbe -a legnagyobb óvatossággal -, és kicsit tanakodni kezdett. Wakame úr igencsak feltornászta hősünk érdeklődését, aztán pedig váratlanul eltűnt. Igaz, nem hosszú időre, és egy törött lábú, mondhatni, lábadozó ninjával számolt, azt azért gondolhatta volna, hogy egy Kenta nem fog a babérjain ülni. Nem jelent különösebb gondot egyébként a távolléte, a fiút addig is ellátják, és csak holnapig kell várnia, de már tényleg várta a nagy beszélgetést.
~ Nem gond, addig megpróbálhatok megtudni róla valamit. Bár nem túl etikus egy jóakaróm holmijában turkálni... Ugyanakkor szerintem ezt megengedhetem magamnak ennyi cécó után, pláne, ha nem bukom le. ~ morfondírozott, mjd tettre szánta magát. Az éjszaka folyamán emgkeresi azt a lehetséges helyet, ahol a ház ura az őt érintő dolgokat tárolja, és a lehető legnagyobb mértékben informálódik. Mintha csak egy beszivárgó küldetést kapott volna a Hokagétól. Nagyjából éjfél körül indult információszerző körútjára, a sérült lábából kihozható legkisebb zajszinten abba az irányba, ahol egy dolgozószobát vagy könyvtárféleséget feltételezett. A többi meg már csak a szerencséjén múlik.

avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Wakame Shinozuka háza

Témanyitás  Uchiha Itachi on Szomb. Aug. 12 2017, 12:42

Az éjszaka nagyon lassan érkezett el hozzád. Nem is jött álom a szemedre de ez betudható volt annak, hogy égtél a tettvágytól és szomjaztad a tudást. Wakame sama olyan információkat ígért neked amik elmondása szerint meg fogják változtatni az egész életedet. Ez mindenkit feltüzelt volna. Forgolódtál is az ágyadban, de aztán csak megérkezett érkezett az éjjel, a cselekvés ideje. Tudtad jól, hogy amire készülsz az egy nagyon nagy szemtelenség vendéglátóddal szemben, de az izgalom és a tudás vágy teljesen elnyomta a rossz érzést. Mivel tisztában voltál tetteid lehetséges következményeivel, ezért tulajdonképpen nem lehet rád mondani, hogy bolond vagy, sőt mivel önnön döntésed alapján cselekszel, inkább a bűnös szót lehetne a hátadra ragasztani, feltéve ha elkapnak. 
Az éjszaka csöndes volt a Wakame házban. A szolgálók már régen lefeküdtek aludni, a folyosók üresek voltak. Csupán csak abból az irányból hallottál hangot amerre a konyhát és az ebédlőt sejtetted. Törött lábad azonban nagyban megnehezítette a lopakodást. A fa padlózat bár nem volt öreg, de sajnos ahogy léptél rajta egy picit meg-meg nyikordult a nehézkes léptektől. Azonban az éjszaka leple egyenlőre megvédett és eltakart a kíváncsi szemektől, melyeken most álom honol. Volt egy elképzelésed, hogy merre lehet az öreg dolgozó szobája és egy picit sikerült is megfigyelned a helyet amikor Akari bekísért a vendégszobába, de azért még érződött, hogy nem mozogsz otthonosan az ódon régi falak között. Az igazi problémát az jelentette, hogy a vendég szoba a második emeleten volt, sejtésed szerint a dolgozó pedig valahol a harmadik szinten lehet és hát a lépcsőzés az most komoly kihívást fog jelenteni. Normál esetben akár kintről is meg tudtad volna mászni az épületet és észrevétlenül besurranni akár egy tolvaj, de a front elhagyásának sajnos ára van. Ha pedig valami elhamarkodott dolgot cselekszel akkor a doki elmondása szerint is olyan kárt tehetsz magadban aminek aztán egész életedben inni fogod a levét. Lehet, hogy jobb ötlet lett volna pihenni még egy kicsit vagy megvárni Wakame samát, de hát akarja akár maga a Hokage elmagyarázni az új Koizumonak. 
Viszonylag halkan és észrevétlenül sikerül abszolválnod a lépcsőt és a maradék utat is addig az ajtóig amely mögött a dolgozót sejted. Talán csak a szerencsének köszönhető vagy az öreg megszokta a luxust és az azzal járó biztonságot is, de valamilyen csoda folytán az ajtó csupán csak kilincsre volt zárba. Amint beléptél az ajtón az első amit megláttál egy hatalmas ablak amely közvetlen a Hokage emlékműre néz. Hát igen ha inspiráció kell, akkor az megvan. Az ablak előtt egy hatalmas tölgy fa dolgozó asztal foglalt helyet. Talált süllyedt, jó helyen jártál. Ezen kívül a falak előtt hatalmas könyves polcok voltak akár csak egy kisebb könyvtár. Talán egy egész élet sem elég, hogy ilyen mennyiségű könyvet elolvasson az ember. A te célod azonban az asztalban rejtőzött nagy valószínűséggel...
Durván fél órát tölthettél el azzal, hogy kirámoltad az összes fiókját a nagy asztalnak, de nem találtál semmit. Jól eldughatta az öreg a papírokat, vagy csak nem tudod pontosan, hogy mit keress?! 
Aztán egy kicsit több matatás után a kezedbe kerül az egyik fiók aljáról egy levél... Az írás mintha ismerős lenne. A levél magában nem nem is érdekes, de a feladó már annál inkább... Nagyot dobban a szíved amikor elolvasod a nevet: Nara Shikame... Ez csak valami félre értés lehet gondolhatod magadban...
Ekkor azonban hirtelen nyílik az ajtó és Akari lép be rajta, majd lámpát kapcsol...

// Rajtad áll, hogy mit teszel, de azzal számolj ha hirtelen mozdulsz és megerőlteted a lábad annak következményei lesznek. //

_________________
~You are weak. Why are you weak? Because you lack hatred.~







Kenshiro Yori - Igaz vezető útján

Kenta Koizumo - Hazatérés
Kumo Kiri Front
Aka Amire Raizetsu - Csonka test, ép lélek
avatar
Uchiha Itachi
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Wakame Shinozuka háza

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Aug. 14 2017, 18:01

Az idő csak fáradtan csúszkált klisés ólomlábain, csoszogása esélyt sem adott Koizumonak, hogy akár egy másodpercre is elaludjon. Szerencsére nem is akart, így megbékélt a gondolattal. Feküdt az ágyban, amelyben Wakame-san jóvoltából fekhetett - még egy fekhely, melyet neki köszönhetett -, és bámulta a plafont. Merengett. Gyakran gondolkozott el változó jelentőséggel bíró dolgokon, most viszont olyasmi foglalkoztatta, aminek még nem ismerte súlyát, nem tudta pontosan elhelyezni értékrendjében. Illetve, voltaképpen mégis. Az ilyen rejtélyek álltak érdeklődése középpontjában, a fontossági sorrend legelején, messze minden mástól.
~ Lássuk, mit tudunk ~ próbálta összefoglalni magában a fiú a dolgokat. ~ Adott egy férfi, akire nem emlékszem, mégis azt állítja, hogy jól ismer. Azt hiszem, apám barátja volt, szerinte pedig gyakran jártam náluk kiskoromban. Vajon ide jöttem hozzá Konohába? Amikor megérkeztem a faluba a vándorlás után, a Hokage átkutatta az emlékeimet, talán hozzáférhetett régebbi dolgokhoz, amiket én nem tudok felidézni, de neki elég volt. Ez megmagyarázná, miért fogadott be olyan könnyen, de azt nem feltétlenül, miért helyezett el a titkos ANBU képzésben. Na de vissza Wakame-sanhoz. Az első ember, akit a faluban közelebbről - elég közelről - megismertem, az a lánya. Véletlen lenne? Ő, vagy talán titokban maga Wakame-san engedte meg, hogy a birtokukon lakjak, amíg ki nem küldtek a frontra. Ezt állítólag Wakame-san próbálta elkerülni, rejtély, hogy miért. Most viszont itt vagyok, holnapra ő is itt lesz, és kiderül minden. Csakhogy itt régi titkokról van szó. Talán a szüleimmel kapcsolatos. Hogyha ide jöhettem néha a faluba Shinozukáékhoz, vajon miért nem laktunk itt? Semmi nem indokolta, hogy az ország túlvégén éljünk. Itt valami többről van szó. Olyan összefüggések vannak az orrom előtt, hogy már-már ostoba vagyok, hogy nem jövök rá azonnal. Ma este azonban lehull a lepel. Megkeresem a dolgozószobát, vagy bármit, ahonnan informálódhatok, és akkor majd fény derül mindenre. A részleteket meg majd holnap Wakame-san elmondja. ~ tervezgetett Koizumo hanyatt fekve, miközben a lábát próbálgatta. ~ Ez még gondot okozhat... ~ utalt a mozgatástól erősödő, pulzáló fájdalomra, amit a gyógyuló törése sugárzott. Arra gondolt, talán lett volna jobb módja is a dezertálásnak. Jelentősen megkönnyítette volna az esti akciót. De hát ez van, abból kell építkezni, amink van, Koizumo pedig ebben igen jó volt. Ha valahol rendeztek volna szarvárépítő versenyt, ő lett volna a biztos győztes. 
Végre besötétedett, de odalentről hangok szűrődtek fel. A fiúnak várnia kellett, amíg mindenki nyugovóra tér, remélhetőleg elalszik, és reggelig fel sem ébred. Csak ekkor Indulhatott el. Az alkalmas időt éjfél körül látta elérkezettnek. Felpattintotta zsebórája fedelét, elégedetten bólintott, majd elindult. Nem vett cipőt, nehogy zajt csapjon, a padló így is elég hangos volt. Ahogy kinyitotta az ajtót, zajok csapták meg a fülét.
~ Csak a szolgálók... Erre biztos nem jönnek. ~ nyugtatta magát, majd elindult. Minden eszközt fel kellett használnia, hogy rejtve maradjon. A legsötétebb részeken, a falnak lapulva settenkedett, minél nagyobb felülettel érkezett a padlóra, de az még így is reccsent olykor. Sérült lábára alig tudott ráállni. Igencsak örült volna neki, ha  a dolgozószoba közel lett volna a vendégszobához, de a harmadik szintre vezető lépcső tövében rossz érzés fogta el.
~ Amekkora szerencsém van, tuti ott fönt lesz, amit keresek. ~ kezdett neki kelletlenül a lépcsőzésnek. Nem volt kérdés, melyiknek vágott volna most neki szívesebben. A Szél országának meztelenül, vagy ennek a lépcsőnek. Odafönt muszáj volt pihennie egyet, de nem időzhetett soká, meg kellett találnia... Valami hasznosat. Találomra odasétált egy ajtóhoz, lenyomta a kilincset, és belépett. Szerencséje volt, nem volt zárva, ráadásul elsőre teli találatnak bizonyult a szoba. Egy hatalmas ablakkal találta magát szemben, amelyen keresztül holdfény világította meg gyéren a szobát. A tolvajfény. Koizumo így hívta a tiszta éjszakai égbolt lámpását. Bizony, néha lopásra szorult, ha nem akart éhen halni. És amikor reggelijéért indult, a Hold rendszerint elkísérte, mintha vigyázta volna munkáját. A fiú halkan behajtotta maga után az ajtót. 
~ Talán be is kéne zárnom, vagy kiékelnem... ~ gondolta, de elvetette az ötletet. ~ Ilyenkor úgyse jön ide senki, mi dolga lenne itt? ~ nyugtatta magát, majd az íróasztalhoz sietett, ami az ezüsthíd közepén állt. Tétován állt meg a bútor mögött, majd megfordult, és az ablak kilincséért nyúlt. Remélte, hogy az kinyílik, és hűs esti levegő lopakodik be rajta. Ez után nyugodtan látott neki a keresésnek. Módszeresen fésülte át az asztal rejtett zugait fiókról fiókra. Igyekezett mindent pontosan oda visszatenni, ahol találta, nem akart nyomot hagyni. Kicsit persze ideges volt, elvégre tilosban járt, és nem kicsit élt vissza egy őszintének tűnő jóakarója bizalmával. Azt is tudta, hogy amit csinál, pusztán önnön türelmetlenségének kielégítésére szolgál. Legkésőbb egy napon belül megkapta volna feltehetőleg ugyanazokat az információkat, amiket itt szerezhet, talán még többet is. De ez sem változtatott a tényen, hogy ő most épp Shinozuka Wakame személyes holmijában turkál illetéktelenül. Ebbéli aggodalmát hamar feledtette egy levél, melynek kézzel írott szövege furcsa érzést keltett Koizumoban. Mintha már látta volna ezt az írásképet. A feladó neve után kezdett kutatni, meg is találta. Nara Shikame... Egyszerre volt ismerős, mégis könyörtelenül idegen. Az ifjú genin lassan a földre ereszkedett, hátával a fiókoknak támaszkodott, és az éjszaka folyamán már sokadszorra ismét elmerengett. Honnan lehet olyan ismerős neki ez a név? Hallott róla, hogy a Nara egy klán, talán itt a faluban, de ennek kapcsán nem volt több információja. A Shikame se mondott neki többet, bár hasonlított Wakame-san nevére. Shinozuka Wakame... Shi... Kame... Talán a levél feladója egyben a ház ura, de az írást még nem küldte el? A címzett nevét kezdte keresni, de hirtelen egy hangra lett figyelmes. Valaki lenyomta a kilincset. Koizumo éppen az asztal takarásában, a földön ült, de igencsak nagy bajban volt. 
~ Az ablak! ~ riadt fel, de ha az ki is nyílt, egyértelműen nem lett volna ideje visszacsukni. A fiókot, amiből az iratot vette ki, szerencsére korábban betolta, azzal már nem kellett zajongania, de ami most a legfontosabb volt, hogy minél jobban elbújjon. Amilyen gyorsan csak tudott, becsúszott az asztal alá, lehetőleg néma csendben. A lába nem engedte gyorsan mozogni, ellenkező esetben megbújt volna az ajtó mögött, és kislisszant volna rajta, amíg a belépő személy nem figyel. Ilyenkor jól jöhetne kenjutsu ismerete, az Iaigirinél tanult művelet hang nélkül juttatná a Shunshinnál is gyorsabban méterekkel arrébb. Erre azonban most nem volt lehetősége, bár igazából másra se nagyon. A legtöbb, amit megtehetett, hogy minél kisebbre húzza össze magát az asztal alatt. Arra azonban nem volt terve, mihez kezd, ha az ismeretlen valami okból az asztalhoz menne, netalántán le akarna ülni. Koizumo szinte a lélegzetét is visszatartotta, miközben folyvást azon agyalt, nincs-e olyan technikája, ami segíthet egy ilyen helyzetben, de tűz elemű ninjutsuval most nem ment volna sokra. A Kakuremino esetleg segíthetett volna, de nem volt nála semmi, amivel létre lehet hozni a technikát. 
~ Na most vagy szarban, nem Iwában... ~ bosszankodott magában a fiú, de közben tudta, ő az egyetlen, aki a kialakult helyzetért közvetlenül felelős. ~ Esetleg ha az ablakon kiengednék egy álcázott klónt, ez a valaki lemenne, hogy megnézze, ott van-e még, addig pedig visszamehetnék a szobába... ~ ötletelt, de végül nem találta elég jónak a tervet, így elvetette. ~ Na basszus, ilyenkor mégis mit csináljak? ~ tanakodott. Azt sem tudta megnézni, ki jött be a szobába, és le sem buktathatta magát. Fárasztó helyzet, az egyszer biztos...
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Wakame Shinozuka háza

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.