Sans folyó

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Sans folyó

Témanyitás  Shikoku Naoki on Szer. Márc. 31 2010, 17:57

A Szél Országának egyetlen igazi folyója. Szerencsére átfolyik a rejtett falun is, így a vízellátás nem okoz nagyobb problémákat. Partját ritkás pálmaerdő övezi.
avatar
Shikoku Naoki
Játékos

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 225

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Vas. Júl. 24 2011, 20:55

~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása ~

Még is vajon mennyire vannak tisztában azzal az emberek, hogy a saját fajuk mindig azt akarják amit nem lehet. Mint például, ha azt mondod ne nézz oda. Mit csinál akinek mondtad? Naná hogy odanéz! Ha azt mondják nem tudhatod meg tudni akarod. De hát most mit tudok tenni. Nem tudhatok mindent, amit sajna be kell látnom, amellett hogy az intelligenciám felülmúlhatja a legtöbb emberét ebben a városban. Vagy talán csak majdnem mindenkiét. Nem ismerek annyira mindenkit, de biztos, hogy ők is egyetértenének velem. Hisz miért is ne tennék? De várjunk csak mintha azt mondta volna, hogy meg akar ölni valakit. Vajon kit?
- Gyere utánam! Tudom, hogy könnyen csapdának tűnhet, de ha az akkor miért mondanám el, hogy nem az? Érted? Mindenesetre nem tudom kit akarsz megölni, de az tény, hogy ez már közös bennünk! Bár valószínűleg nem ugyanazt akarjuk. Vajon mennyi az esélye annak, hogy két ember ugyanazt az embert akarja….- eltöprengtem, hogy vajon mennyire ironikus is lehet a sors, hisz sokkal furcsább dolgokat is láttam már megtörténni. Ekkor tértem ismét vissza a való világba, és jöttem rá, hogy megint elkalandozott a csodálatos elmém.
- Bocsi elkalandoztam! Na szóval gyere mert meg akarom tudni, hogy ki az akit el akarsz intézni. – Hátra sem pillantva mentem magabiztosan a legközelebbi kijárat felé, s ismét gondolataimba burkolózva töprengtem, hogy mi lehet ennek a különös találkozásnak a célja. Hihetetlennek érződött, hogy ezt valaki előre kitalálta az Istenségek között, hisz ilyen még nekem se jutott volna eszembe! Mindenesetre sok mindent megtudhatok, ha jól keverem a lapjaimat. De lehet nem is veszélyes ez az ember itt. Mi van, ha ő egy mérföldkő a célomhoz vezető hosszú úton? Furcsának tartottam ezt. Annyira belemerültem gondolataim tengerébe, hogy majdnem nem hallottam meg a kérdését, miszerint mi is van azzal az egyszarvúval. Nos igen ezt még nekem se sikerült egészen megfogalmaznom magamban, de úgy láttam, hogy valószínűleg nem túl jó minőségű gombákat szereztem be. Lehet ez volt amit éreztem, mivel úgy látszott ő nem vett észre semmilyen ehhez hasonló jelenést.
- Semmi különös… rossz reggeli gondolom…- morogtam kevésbé magabiztosan. Végre eljutott az agyamig, hogy hova mehetnénk. A Sans folyó partján van pár hely ahol nem kínoz annyira a sivatag. Lehet az lenne a legjobb, ha meglátogatnánk azt a helyet. Ki tudja, lehet jobban ki tudom puhatolózni, hogy kivel is van dolgom.
- Lenne egy javaslatom. Mivel fogalmam sincs, hogy mik a terveid, ám úgy gondolom, hogy érdemes lenne megtudnom őket, a közeli Sans folyó partjánál leülhetnénk beszélni róla. Ott nem fog zargatni a többi ember. Persze, előbb ha gondolod elmondhatom én, hogy kit akarok megölni, hogy… „ jobban érezzem magam”. A döntés rajtad áll… idegen. – mosolyodtam el, s az arcomon egy briliáns mosoly jelent meg, hisz még magamat is megleptem ezzel a tökéletesen felépített kis monológgal. Remélhetőleg nem fogja romba dönteni eme tökéletes pillanatomat, melyben brillírozhattam hibátlan elmém.
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Vas. Júl. 24 2011, 22:10

~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása ~

- Gyere utánam! Tudom, hogy könnyen csapdának tűnhet, de ha az akkor miért mondanám el, hogy nem az? Érted? Mindenesetre nem tudom kit akarsz megölni, de az tény, hogy ez már közös bennünk! Bár valószínűleg nem ugyanazt akarjuk. Vajon mennyi az esélye annak, hogy két ember ugyanazt az embert akarja….- Hát igen. Tényleg csapdának tűnhet, de még ha csapda is, jobb ha vele megyek. Igazából, már rég megtámadhatott volna, ha akart. Ő is meg akar ölni valakit. Ez jó, mármint abból a szempontból, hogy akkor segíthetünk egymásnak. Nem feleltem semmit, indultam a névtelen srác után, de nem indult. Ekkor jött nekem a válasz.

- Bocsi elkalandoztam! Na szóval gyere mert meg akarom tudni, hogy ki az akit el akarsz intézni. –Már megint elkalandozott. Biztos minden rendben lehet nála? Én csak bólintottam egyet és elindultam utána. Egyre jobban megkedvelem ezt a srácot. Hűséges ninja révén, eddig nem akart megölni, nem szólt senkinek. Segít. De nem értem, hogy mért. Egy ismeretlennek segít? Furcsa egy srác, mit ne mondjak. Vagy csak egyszerűen ugyan arra gondol mint én. Hogy segíthetünk egymásnak. De ez már vicces lenne. Ő is megakar ölni egy embert. Ő is arra gondol. Áhh.. Biztosan nem. Figyelnem kell mindenesetre, mert már volt egy ember aki bizalmamba férkőzött és most mégis meg akarom ölni.

- Semmi különös… rossz reggeli gondolom…- Ekkor egy mosoly kanyarodott az arcomon. Csak ennyi a baja. Akkor jó, hisz nem egy elmebajossal van dolgom.

Amíg nyugodtan követtem a srácot, előállt a javaslatával. Nagyon tetszett az ötlete. Ekkor döbbentem rá, hogy céljaim eléréshez muszáj lesz, hogy bízzunk egymásban. Így kockáztatnom kell és bíznom abban, hogy minden rendben lesz.

- Takura Hitsu a nevem! - Szólaltam fel, mosollyal az arcomon.
- Benne vagyok, meséljünk egymásnak. Érdekel, te kit és milyen okból akarsz megölni. Természetesen utána én is elmondom. Lehet, hogy hülyén fog hangzani amit most mondok, mert én egy falumból elszökött ninja vagyok, te pedig egy hűséges. Legalább is gondolom. Viszont! Gondolom én, hogy akit meg akarsz ölni, egyedül nem fogod bírni, legalábbis, segítség mindig kell, úgy, ahogy majd nekem is. De elsőnek keressünk egy csendes helyet, ott folytassuk. Egyelőre csak azért mondtam, hogy útközben gondolkodj egy kicsit ezen. És amúgy téged hogy is hívnak?
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Vas. Júl. 24 2011, 22:53

~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása ~

- Benne vagyok, meséljünk egymásnak. Érdekel, te kit és milyen okból akarsz megölni. Természetesen utána én is elmondom. Lehet, hogy hülyén fog hangzani amit most mondok, mert én egy falumból elszökött ninja vagyok, te pedig egy hűséges. Legalább is gondolom. Viszont! Gondolom én, hogy akit meg akarsz ölni, egyedül nem fogod bírni, legalábbis, segítség mindig kell, úgy, ahogy majd nekem is. De elsőnek keressünk egy csendes helyet, ott folytassuk. Egyelőre csak azért mondtam, hogy útközben gondolkodj egy kicsit ezen. És amúgy téged hogy is hívnak?- mondta a srác akinek megtudtam, hogy a neve Hitsu! Nem is rossz a neve. És lényegében érdekes dolgokat beszélt. Úgy tűnik mégsem csalt meg hibátlan megérzésem. Értékes szövetségest nyerhetek, ha szövetkezek vele. Talán ha neki köszönhetően még tovább tudnék erősödni. S szent igaz, hogy egyedül nehéz lesz utánajárni, s kideríteni mindent. És mi van ha kiderül, hogy valamilyen erős ninja rendelte el a támadást?! Akkor fog igazán jól jönni ha vannak társaim. Talán akkor elkezdhetem az első lépésekkel.
- Kitabatake Hitoshi. Sunagakurei genin. A szüleimmel egy csapat idegen ninja végzett. De nem csak a szüleimmel. Az összes barátom, és gyerekkori ismerősömet kivégezték a szemem láttára. Elvileg valamilyen nagyon erős kihalt klánból származott, s vele akarták lezárni a véres történetét. Csak hát sikerült megszöknöm, s úgy döntöttem, hogy erősebb leszek az összes mocsoknál, és megbosszulóm a szüleimet. Valamint mert szeretem azt, ha az ellenségeim rosszul érzik magukat, így fel fogom virágoztatni a klánomat. Nem szép történet, de nincs mit kertelni rajta. Hogyha el kell hagynom a falut azért, hogy megtartsam a szavam hát legyen. Senki nem fog megakadályozni – mondtam kicsit elkomorodva a régi emlékek okozta fájdalomtól, de nem hagyhattam, hogy elképesztő egyénemet megtörtnek lássák, így kihúztam magam nagy levegőt vettem, s körbe néztem, hogy megérkeztünk-e már az általam megfelelőnek tartott pihenő részhez. Már csak egy kis távolság, így nagy lelkesedéssel folytattam az utamat. Közben elgondolkoztam, hogy vajon vele is hasonló történt-e. Nem tudhatom amíg el nem mondja, de nem fogom kikényszeríteni belőle. Mindenesetre ő is hasonlóan kitartónak tűnik. Hisz egy köd rejteki ninja a Szél országában… Ritka esemény az igaz. De nem érzem veszélyben magam attól függetlenül, hogy Sunagakura háborúban áll Kirigakuréval. Ha jobban belegondolunk Hitsu elárulta a saját hazáját, s ha igaz az, hogy az ellenségem ellensége a barátom – ami a legtöbbször nem sülne el jól, hisz nincs rá biztosítás, hogy nem fognak a végén engem is megenni vagy hasonló kellemetlen dolgok, melyek a későbbiekben kellemetlenül, esetleg rossz színben tüntetik fel a karrieremet. Hisz milyen kellemetlen lenne egy hiányzó állkapocs, vagy egy félig lerágott combmaradvány. Hát igen, hogy legyen úgy szuperdögös, és nőcsábász az ember, ha skorpiólárvák lakmároznak a szeméből nem igaz? Bár ha rendelkeznék bizonyos erőkkel biztosan meg tudnám oldani. De hát nincs olyan jó nő a környéken aki képes lenne felkelteni az érdeklődésem. Mindenesetre visszatérve Hitsu-ra úgy érzem, vele nem lesz gond. Ha megpróbál megölni akkor megvédem magam, mint minden jól nevelt genin. Kíváncsi vagyok mikor jutok el addig, hogy már saját jutsukat keverhessek, és kialakítsam a legerősebb fegyvert az emberek ellen. Hisz jó tudni, hogy egy ember ellen hogy lehet a legjobban küzdeni. Önmagával! Hisz ki más lehet képes arra, hogy ne legyen békében magával? Senki nem lehet olyan hibátlan, mint én hogy a lehető legtökéletesebb módon kihasználja a saját testét, olyannyira, hogy saját erőből képes volt idáig felküzdeni magát. Bár ki tudja lehet vannak még páran, de sokan vannak akik nem képesek átlépni Önnön hibáikon. És én ezt fogom kihasználni… Persze csak ha eljutok addig, hogy rendes küldetéseken edzhessem magam.
- Yatta! Végre itt vagyunk. Na végre most eljött a te időd! Elmesélheted a történeted, és elmondhatod, hogy mi a története Hitsunak az elveszett ninjának Kirigakuréból! Alig bírom kívárni, hogy eljussunk a drámaibb részekhez. – mondtam vigyorogva, de aztán egy kis komolyságot erőltetve magamra próbáltam figyelni. Én is elvárnám a másiktól, hogy száz százalékos figyelmet fordítson rám… De hát ki ne akarna figyelni rám?! Hiszen én annyira érdekes vagyok, hogy még maga a mindenség is annyira figyelt, hogy ekkora agyat, és tökéletes testet adott. De hisz kinek magyarázom, hisz mindenki tapasztalhatja a környezetemben. Vagyis ha eddig nem tapasztalták, majd én teszek róla, hogy megtapasztalják!
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Vas. Júl. 24 2011, 23:35

~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása ~

- Kitabatake Hitoshi. Sunagakurei genin. A szüleimmel egy csapat idegen ninja végzett. De nem csak a szüleimmel. Az összes barátom, és gyerekkori ismerősömet kivégezték a szemem láttára. Elvileg valamilyen nagyon erős kihalt klánból származott, s vele akarták lezárni a véres történetét. Csak hát sikerült megszöknöm, s úgy döntöttem, hogy erősebb leszek az összes mocsoknál, és megbosszulóm a szüleimet. Valamint mert szeretem azt, ha az ellenségeim rosszul érzik magukat, így fel fogom virágoztatni a klánomat. Nem szép történet, de nincs mit kertelni rajta. Hogyha el kell hagynom a falut azért, hogy megtartsam a szavam hát legyen. Senki nem fog megakadályozni Szóval Hitoshi. Nem tudom miért, de illik rá ez a név. Szóval elmondta a nevét. Ez jó jel. Viszont ami történt vele borzasztó. Hogyan tehetnek ilyet? Mondjuk, én kérdezem ezt, akivel hasonló történt. Azzal a különbséggel, hogy én ismerem a tettest. Vevő rá, hogy elhagyja a falut. Ennek örülök. Ha beszélek vele, szerintem nem is kellene sokat győzködnöm, hogy segítsünk egymásnak. Sőt, lehet győzködnöm sem kellene, ha már ezt mondta. Mondjuk, lehet nem kellene, biztatnom, hogy hagyja el a faluját. Hagyjon hátra mindent ami itt van és váljon üldöző ninják célpontjává. De tudom mit érez és kötelességemnek tartom, hogy segítsek neki. Ezzel sok tapasztalatot gyűjthetek, erősebbé válhatok és megölhetem akivel már régóta végezni akarok. Nem is tétovázok!
- Hogy az összes mocsoknál erősebb légy, abban nem tudok segíteni. Viszont abban igen, hogy megöld az mind. Edzhetünk együtt, gyakorolhatunk és együtt megoldhatnánk a gondodat. Segítek neked, mert most te is nekem és egyébként is. Nekem ez tökéletesen jó, tapasztalat szerzés. Kiváló ahhoz, hogy erősebb lehessek. Nem akarok nagy szavakkal élni, de ketten talán képesek lennénk rá. Én nem akarlak rábeszélni, hogy hagyd el a falud, de segíthetnénk egymásnak. És ez szerintem másképp nem fog menni, mint hogy elhagyod. - Nem tűnik befolyásolhatónak, így szerintem nem érne sokat, ha tovább koptatnám a nyelvem. Úgy érzem afelé hajlik, hogy elhagyja ezt a helyet. De majd ő eldönti. Én csak megyek utána. Ő már elmondta a történetét, gondolom most majd én jövök. Amíg nem kérdez, nem mondok semmit. Fájó sebek lesznek felszakítva nálam is. Szegény srácon is láttam, hogy nehéz volt neki elmondani. De jól tartja magát. Szeme előtt lebeg a célja és csak arra gondol. Arra amire én is. A bosszúra.
- Yatta! Végre itt vagyunk. Na végre most eljött a te időd! Elmesélheted a történeted, és elmondhatod, hogy mi a története Hitsunak az elveszett ninjának Kirigakuréból! Alig bírom kívárni, hogy eljussunk a drámaibb részekhez. – Elmosolyodott. Az én arcomra is mosoly került, egy pillanatig, de aztán....
- Talán az én sztorim nem lesz olyan szörnyű mint a tiéd, mégis ugyan annyira fáj. Ebben biztos vagyok. A legjobb barátom, akivel mindent együtt csináltunk, de tényleg mindent. Mindenhova együtt mentünk, együtt edzettünk. Szinte már a testvérem volt. Feláldozta magát értem. Ez egy kicsit zavaros lehet, de ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy a mi mesterünk ölte meg őt. Akivel rengeteg időt töltöttünk, edzéssel. Ő tanított minket! És megölte őt. Egy mocskos féreg. A falum pedig végig tudta, hogy egy olyan ninja, akit már rég el kellett volna kapniuk. De ők csak vártak. Nem tettek semmit. A társaival együtt akarták elkapni ezt a mocskot. És a barátom halála lett a vége. Úgy, hogy még el sem kapták. Szép falu mondhatom. Ekkor fújtam egyet, és csendben maradtam egy ideig. Eszembe jutottak azok az idők amikor még élt.

- Ezért hagytam el a falumat.
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Hétf. Júl. 25 2011, 23:09

~A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása~

Áruló mester mi? Nos az igaz, hogy egyikünknek sem volt könnyű múltja, de ez még egy újabb ok arra, hogy összefogjak vele. Ha másra nem is arra már rájöttem, hogy a kapcsolatok a legfontosabbak az életben. Ha nincsenek barátaid, elveszett vagy. Nincs meg az az erő, melyet csak akkor szerezhetsz meg ha bizonyos dolgokat átélsz a barátaiddal. Nem kell csúnyára gondolni, hisz úgy is mindenki arra gondol. De hát miért ne tennénk?! Ez a természetes. Úgy is tudom, hogy mindenki egy jó nagy bulizásra gondolt. De hát mi kovácsolja össze jobban az embereket, mint esetleg egy közös gyomorürítés, egy több órán keresztül húzódó buli után, ezzel növelve a barátság faktort. Hiszen milyen költői lehet csak úgy róni az utakat magad előtt, semmi tabu, semmi kifogás. Csak te vagy és végre kiadhatod magadból azt az összes felgyülemlett feszültséget, dühöt, félelmet, unalmat, vagy csak egy kiadós fáradtságot, ami titokban, vagy esetleg nyíltan nyomaszt téged napokon esetleg hónapokon át. Hiszen miért is ne lehetne tombolni ha a kedved úgy tartja? Valószínűleg, mert a szabályok tiltják. Azok is elvileg a köz javát szolgálnák, s mégis személyenként mindenkinek gondjai vannak a szabályokkal. Furcsa dolog az emberi agy. Ezért is érdekel annyira, hogy irányíthassam. Elgondolkoztam, hogy vajon most mit tehetnénk. Megtudtuk egymás múltját, mely igaz nem a legszebb, legcsillagszorós-cukormázas-édes-madzagos-habcsókkal-körbevont-mézespuszedli-ház-fajta történet. Azzal is tisztában vagyunk, hogy mindketten meg akarjuk találni azt, aki miatt szenvednünk kellett, s hát remélhetőleg nem természetes halálban fognak meghalni... Viszont az ajánlata, hogy hagyjam el a falum, hát nem is tudom. Úgy érzem még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy bevégeztessem a bosszúm. Ám amikor eljön az ideje akkor el fogom hagyni. Nem ragaszkodok ehhez a faluhoz. Nincs itt olyan dolog, mi lekötne, s marasztalna. Ez csak egy hely, ahol erősebbé válhatok, s elhozhatom a várva várt jövőmet. Ám még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elhagyjam. Még át kell élnem több tapasztalatot, mely által ellenállóbb leszek a jövőben feltűnő problémák ellen.
-Hát az igaz, hogy két fej jobb, mint egy, de nekem még dolgom van itt ebben a faluban. Addig nem hagyom el míg be nem végeztem. És egyébként is, sokkal több hasznos információt tudok szerezni, ha nem kell attól aggódnom, hogy éppen hányan vadásznak rám. S nem csak magamnak. - mondtam sokat sejtetetően, s számomra ez a téma le lett zárva, legalábbis egyelőre. De hát miért is vagyok ilyen komoly?! Én akit egy ektoparazita méretű pók sem rémít, meg ugyan mitől félhetnék? Na jó két bolha méretű pók az már sok. Naná. De hát Hitsu szerintem egyet se bírna ki. Bár mondjuk nem ismerem olyan jól de biztos nem bírja a pókokat. De hát ki bírja? Olyan kis undik, ráadásul nem elég, hogy nem két lábuk van mint egy normális embernek, de nem is az, hogy négy mint egy cuki kutyusnak, sőt még nem is hat mint egy édes katicának, hanem nyolc. Milyen kis telhetetlen. Ráadásul szemből is sok van neki! Mégis mire volt ilyen kíváncsi amikor megteremtették?! Jó tudom, hogy két szemgolyó nem elég ahhoz, hogy kielégüljenek az általam nyújtott hibátlan, már-már emberfölötti gyönyört okozó külsőmtől, de nyolc mégis csak túlzás. Persze most panaszkodhatnék tovább a pókokról, de a célom az volt, hogy elmagyarázzam mindenkinek, hogy milyen király is vagyok, már ha eddig nem jöttek volna rá, amit persze kétlek.
- Na, és mit gondolsz most mit csináljunk? Gyakorolhatunk egy kicsit, ha gondolod, de én benne vagyok abban is, hogy kifejezetten szórakoztató dolgokat tegyünk, melyektől a környezetünkben lévő civilek úgy érezhetik, hogy igenis hibátlan egyéniségem mellé hibátlanul idegesítő humorérzék párosult. Persze a döntés a tied. Ha van jobb ötleted ne habozz Hitsu koma!- mondtam vigyorogva és nem bírtam visszafogni az arcomból. De hát egy kis komolytalanság elkerülhetetlen, ha barátságot akarsz létrehozni valakivel.
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Hétf. Júl. 25 2011, 23:48

~A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása~
-Hát az igaz, hogy két fej jobb, mint egy, de nekem még dolgom van itt ebben a faluban. Addig nem hagyom el míg be nem végeztem. És egyébként is, sokkal több hasznos információt tudok szerezni, ha nem kell attól aggódnom, hogy éppen hányan vadásznak rám. S nem csak magamnak. - Nem tetszett amit mondott, de el kellett fogadnom. Nem akarom erőltetni. Maradjon. Viszont nekem így még nehezebb lesz. Szerencsére eddig jelét nem láttam, hogy bárki is üldözött volna. Bár, ki üldözne? Egy jelentéktelen kis genin vagyok számukra. Még... Lehet ez még másképp is. De egyedül, nem fog beteljesedni az, amit akarok. De most mit tegyek? Semmit sem terveztem. Otthagytam mindent és eljöttem. Jó messzire. Itt lesz egy kis nyugtom, legalább is úgy gondolom. És ezt ki kell használnom. Hogyan? Még nem tudom pontosan. De, hogy is tudnám? Talán, edzenem kellene. Tanulni. De kitől? Hitoshin kívül senkit sem ismerek. Viszont, Hitoshit ismerem és ő ismerhet valaki olyat, akire nekem szükségem lehet. Mhh.. Agyalnom kell még ezen, de egy kérdést megérhet.
- Nekem semmi dolgom sincs, így nincs más teendőm mint erősebbé válni, tanulni. De sajnos nincs kitől. Nem ismerek rajtad kívül senkit. Viszont te ismerhetsz valakit. Valaki olyat, aki tanítana, de közben nem törődne azzal, hogy ki is vagyok valójában. Egyébként a döntésed sajnálttal hallom. De megértem. Tudom, hogy egyszer egymás mellett fogunk kikötni. Na de mindegy is. Hanyagoljuk a témát. Vagyis ne teljesen. Érdekelne, mi a dolgod ebben a faluban? Ha nem akarod elmondani, az sem gond. -Kíváncsi vagyok. Bár mért is ne lennék? Minden ember kíváncsi. Hiába is állítja azt valaki, hogy őt nem érdekli egy bizonyos dolog, mégis érdekli. Tudom. Egyszer csak a semmiből kezdtem el vigyorogni. Nem tudom miért, valaminek örültem. Pedig semmi okom nem volt rá, hogy ilyet érezzek.
- Na, és mit gondolsz most mit csináljunk? Gyakorolhatunk egy kicsit, ha gondolod, de én benne vagyok abban is, hogy kifejezetten szórakoztató dolgokat tegyünk, melyektől a környezetünkben lévő civilek úgy érezhetik, hogy igenis hibátlan egyéniségem mellé hibátlanul idegesítő humorérzék párosult. Persze a döntés a tied. Ha van jobb ötleted ne habozz Hitsu koma!- A gyakorlást nem gondolom jó ötletnek. Nem szeretném, ha tisztában lenne vele mennyit is tudok. Az maradjon csak az én titkom. Bár, még én sem vagyok teljesen tisztában vele. Ezért ezt a gyakorlást nem nagyon fogom neki emlegetni. Próbálom elterelni a témát, bár nem tudom mennyire fog menni,
- Szívesen tennék szórakoztató, vicces dolgokat, de sajnos nem kockáztathatom meg, hogy bárki is észrevegyen. Ezen felül gondolom azt sem díjaznák, ha téged látnának velem. Nincs ötletem mit csináljunk. Azt sem tudom, hogy én mi tevő legyek majd mind ezek után. -Ezt mind úgy mondtam, mintha tőle várnám a választ. Pedig nem. Vagy talán mégis? Már én sem tudom. Hátha tudna nekem keríteni egy mestert. Nagyon örülnék neki. Akkor eltudnék indulni egy úton. Egy úton, ami majd a célomhoz vezetne. Legalább is nagyon remélem.
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Szer. Júl. 27 2011, 13:07

~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása ~

-Hogy mi a dolgom?- hirtelen átfutott az agyamon egy lehetséges verzió, hogy letelepedjek, s nyugodt békés életet éljek letojva a múltat, s mindent a hátam mögött hagyva élvezzem az életet. Persze ez nem következhet be, hisz az ember sosem menekülhet a múltja elől. Miután ezt beláttuk, azt is elfogadhatjuk, hogy nincs is igazán kedvem nyugodt életet élni. Az eddigi életem nem volt ugyan örömteli, s nem telt minden percem úgy, hogy ne kívántam volna azt hogy visszamehessek a múltba, s megváltoztathassak egy s más dolgot. De persze, akkor minden más lenne. Nem élhettem volna át mindazon érzéseket, melyek akkor ütik fel a fejüket az emberek agyában, mikor megküzdenek azért amit el akarnak érni. Mint például, hogy nagyon értek az emberekhez. Vagy például amit az akadémián tanultam. Valamint ki tudja, hogy ennek az életnek mit rejt a jövője. Lehet olyan élvezetes lehetőségek állnak előttem, hogy megbánnám, s bánatomban megőrülnék ha nem élhetném át. De mindez az érzés, a gondolat visszavezet ahhoz a válaszomhoz, mely Hitsu által feltett kérdésre egészen jól helytáll.
-Kérlek Hitsu koma, az hogy társakat, bajtársakat szerezhessek. Egy ideig rendben van a bosszú. De mit csinálsz az után, ha bevégezted? Mit teszel majd? Sorstalanul kóborolni ebben a nagy világban őrültség. Valamint az sem mellékes, hogy néha csak a barátok taníthatnak meg arra az erőre, mellyel képes leszel túlszárnyalni azokat, kik ellened szegülnek a jövőben. S lesz okod is harcolni. Nem tudom tudtad-e de az a harcos már vesztett, ha nincs miért küzdeni mindössze a múlt.- mondtam Hitsura nézve komoly arccal, próbálva átadni neki azt a tudást, amit az elmúlt pár évben gyűjtöttem össze. Nem tudom fog-e hatni rá a tudásom, vagy a jelenlétem, de meg kell próbálni, hisz mit veszíthetek. Az élet még annyi mindent tervez velünk. Mégis kik vagyunk mi, hogy ellenálljunk annak a magasztos erőnek, mely képes életek elvenni, s adni ha úgy tartja kedve? Hogyan merészelhetünk szembeszállni vele, ha a Mindenséghez képest életünk mindössze egy lánglobbanásnyi? És ha ellen is állnánk... mit nyernénk vele? A válasz mindenkinek ott lebeg az elméje peremén, de általában csak ignorálják. Ajánlatom után, valamennyire logikusnak véltem Hitsu válaszát. Nem is tudom mit gondolhattam. De hát még én is ejthetek néha hibát. Hisz én is csak ember vagyok, egy egyszerű lét, mely igaz feljebb áll az összes többihez képest, hisz elmém oly magas szintekbe emelkedett, s testem is folyamatos edzés alatt áll. Ám Hitsunak más gondjai voltak. Nem volt ideje irigykedni rám, hisz annyi minden más dolog ködösítette el elméjét. A jövőjével nem tud mit kezdeni. Nincs mestere, nincsenek barátai -rajtam kívül persze aki már-már többel is felér- és nincs hova mennie. Igazán kellemetlen érzés lehet. Részben emiatt is utasítottam vissza ajánlatát, hogy vele tartsak.
-Sajnálom, de nem ismerek senkit aki elég tapasztalt, s megbízható lenne, hogy megosszam vele a titkod. Sajnos még jó magamnak sem találtam tanítót, s még csapattársakat sem. De szerintem elég tehetséges vagy ahhoz, hogy tekercsekből, vagy más hozzád hasonló szökött ninjáktól tudj tanulni. Nem veszett el minden. Ha más nem tudsz találni házat, vagy lakást kisebb semleges falukban, vagy kihasználhatod a természet által nyújtott lehetőségeket, és keresel magadnak valami jó kis rejtekhelyet. Nem tudom, hogy mit szoktak csinálni az elveszett ninják. Általában zizzent őrült gyilkosok akik csak örülnek annak, ha megtalálják őket, hisz az megint csak gyilkoláshoz vezethet.- mondtam töprengve. Úgy éreztem segítenem kell neki, mivel nem ölt meg senkit, s nem tett olyat mely olyan főben járó bűn lett volna, ami miatt el kéne ítélnem. Sajnos ám jelene miatt el kellett gondolkoznom, hogy velem mi lesz miután elértem a célom, s elég erős leszek ahhoz, hogy ne legyen többé szükségem a kötöttségre. Vajon mit fogok kezdeni magammal? Én is ilyen elveszettnek fogom érezni magam? Vagy addigra már találok magamnak megfelelő szövetségeseket, s egy új helyet, amit majd otthonnak nevezhetek, sőt érezhetek? Nem tudom. Lehetséges, de nem merném lefogadni. Köztudott, hogy a Sors előszeretettel érezteti az emberekkel, hogy jó úton jár, csak hogy még nagyobb fájdalmat okozzon neki, mikor belerúg. De az is lehet, hogy tényleg jó úton járok. Ezt sajnos csak egy valaki tudhatja. Jövő Hitoshi, aki valószínűleg még nagyszerűbb, még nemesebb, s messze erősebb, mint jelenleg én. Remélhetőleg, nem fogom elveszteni a hitet, melyet abba fektettem, hogy a jövőben sokkal hatalmasabb leszek bárkinél.
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Szer. Júl. 27 2011, 13:30

~Hívatlan vendég meghívásra. (Igen ez már csak így van.)~

Eltelt pár nap azóta, hogy elhagyta Amgegakuret kisebb vérfürdőt hagyva hátra. A több napnyi céltalan bolyongás során jutott el a szél országának határába, ahol reményei szerint hírnevet is, szerezhet magának. Nem volt ideje sokat aludni fáradt és megviselt idegzete ezt nem hagyta. Tisztában volt azzal, ha üldözik nem sokat ér a képzett jouninok ellen kardforgatói képességeivel nem is beszélve, arról hogy jutsuinak száma egy genin szintjét súrolták sőt azon is voltak. Szerencsétlen Same-chan azonban nem azon volt kiakadva, hogy üldözik éppen ellenkezőleg egy lélek, nem üldözte őt. Vajon mit érezhet egy olyan elmebeteg hírnévre éhes srác, helyesbítek fiatal férfi, mint ő ilyen helyzetben. Ezt csak az ő zavart elméje tudta bár az ő esetében egy komoly nagy tudású pszichiáter is kételkedett volna, abban mit tud az előtte lévő emberke, aki egyfolytában maga mögé nézeget. A mániákus megszállott biztos volt abban csak úgy szerezhet hírnevet, mint az egykori nagy shinobik rengeteg vérrel a hátuk mögött. Ahogy rótta a sivatagot, végre valahára megpillantotta az egyedüli vízforrást a közelben amit napok óta látott. Hátizsákjának vízkészlete rendesen megcsappant és mivel egy komplett céltáblát játszott a tűző több mint harminc fokban talpig feketében feltűnő látványt nyújtott. Napok óta nem találkozott emberi élőlénnyel de bárki meglátta volna biztos, hogy messzire elkerüli. Ezüstszínű, haja csapzottan lógott kiszáradt arcába járása, pedig akár egy részegé. Minden élő holtnak tekintette volna, aki jár, kell, sétál de, még be is van rúgva alaposan. Azonban a folyó felüdítő látványa egykettőre visszahozta belé az életet. A szomjazó részeget meghazudtolva sprintelt a folyóig és egész fejét bedugta a hűsnek nem mondható vízbe. Az irányítást visszaszerezve épelméjűnek nem mondható elméje fölött körbetekintet nem jutott e el az ő híre idáig és azért nem üldözték mert itt várnak rá. Ahogy körbetekintett mindössze két alakot látott a távolban. Teljesen biztosra vette ők azok a szupererős jouninok akiket, küldtek, hogy elkapják őt és ettől a tudattól, elöntötte a büszkeség. Őt, az egyedülit és a nagyszerűt két hihetetlenül erős ninja akarja elkapni.
~ Hát akkor mégse volt értelmetlen a kis falfestésem és máris híres vagyok. Szép az élet, de ha megölöm őket, akkor még szebb lesz nekem meg nő majd a hírnevem. ~ megnyalva szája szélét szája ördögi mosolyra húzódott. Itt volt az idő, arra hogy még több dicső tettet hajtson végre. Az ostoba nem gondolta végig a tervét, amikor a Kirigakure jutsuhoz nyúlt a sivatag kellős közepén. A köd furcsa jelenségnek számíthatott de a folyó hatalmas területének egy részét sikerült úgy befednie, hogy áldozatai is a jutsu hatóterén belül legyenek. Minden erejéből a két ismeretlen vélhetőleg szuper képzett shinobi felé vette az irányt a víz felszínén futva. Menet közben kirántotta a kardját, hogy majd azzal üdvözölhesse a két új barátját, akik hamarosan vérükkel a folyót színesítik. Azonban a kétség magvai kivirágoztak benne és különféle őrült gondolatok, kezdtek keringeni az agyában.
~ Mi lesz akkor, ha megölöm őket és kiderül, mégsem értem küldték ezt a kettőt? Na és ha csak az egyiket tudom megölni és a másik, pedig kinyír engem? Még nem vagyok elég híres a halálhoz. Arról se feledkezzek, meg hogy megvan az esély rá senki, se ismeri a vérrel festett cápa jelemet. Mit fogok én kezdeni, ha csak úgy simán levágok két embert de, senki se fogja tudni, hogy én voltam? ~ ezek és még különféle gondolatok váltogatták egymást beteg elméjében.
Az egykoron oly büszke maximalista srác, aki megmutatja, ki ha én nem egyszer csak abbahagyta a futást és mély morfondírozásba kezdett a folyón állva katanával a kezében. A csodálatos eredmény, pedig nem más, mint a köd eltűnése és egy merengő srác kardal a kezében a célpontjai orra előtt. Igen pontosan ez az idióta pont akkor hagyta abba a futást, amikor célba ért. Ritka egy szerencsétlen látványt nyújtott de ezt már csak azok tudják, akik látták.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Szer. Júl. 27 2011, 15:02


~ A tökéletesség és az elveszett lélek találkozása na meg a Hívatlan vendég meghívásra. ~

Hát igen. Hogy mit csinálok az után? Azt sem tudom, hogy addig mit csinálok. De majd lesz valahogy. Most egyszerűen csak ilyen spontán vagyok. Bár lehet, hogy rosszul csinálom és terveznem kellene. De nem tudom mit tervezzek. Ahhj. Nagy gondok vannak itt nálam. Szerencsére itt van Hitoshi, aki egy pozitívum az én nagy tudatlanságomban. Bölcs szavak ezek még egy fiatal sráctól. De igaza van. Nagyon komolyan meséli nekem ezeket Hitoshi és én is kellő komolysággal figyelem. Mondandója végén, egy kisebb mosoly és egy bólintás volt rá a válaszom, jelezve ezzel azt, hogy igenis teljesen igaz, amit mond. Mármint, hogy mi lesz azután.... Gondolkodni se akartam már rajta. Nem ér annyit az egész, hogy mindig ezen törjem az én kis koponyám. Úgyis mindig megakadok valahol. Inkább várom, hogy történjen valami. Most éppen bizakodva vártam azt, hogy ismer valakit aki magasabb szintre juttat engem. De sajnos nem. Ahogy közölte velem, a számomra rossz hírt, szám gyorsan lekonyult. Viszont az nagyon jól esett, hogy tehetségesnek tart. Bár nem tudom miből gondolhatja ezt, de jól esett.
- Értem. Ez esetben sajnos nem tudok mi tévő lenni. Csak megfogadni azt amit mondtál. Tehetségemet ne firtassuk, hisz még én sem vagyok tisztában azzal, hogy mire vagyok képes. -Mondtam ezt kissé szomorúan. Talán már túlságosan is bele életem magam, abba hogy ismerhet valakit. Vagy abba, hogy szándékozik eljönni velem. Viszont egyik sem vált valóra. Sebaj. Fel fogom magam találni. Rahedli lehetőség áll előttem. Például...Most éppen egy sem jut eszembe. Hangulatom egyre csak romlott, hisz semmi nem jött össze. Egyszer fent, egyszer lent. Boldog évek után jönnek a rosszak? Mert mostanában velem csak rossz dolgok sorozata történik. Vagy is nem teljesen. Itt van Hitoshi, ő talán a fény a sötétségeb? Lehetséges. Viszont akkor még elég távoli fény. A rengeteg gondolkodás után, nem tudom mi miatt, de lelkes lettem. Mintha megvilágosodtam volna.
- Hitoshi! Végezd a dolgod ebben a faluban, edz, erősödj, tanulj. Én ugyanezt fogom tenni. És amikor már mind a ketten kellően felkészültünk, találkozunk és eljössz velem. Viszont akkor már nem lesz kifogás. Megyünk és mintha kényszerünk lenne rá, végezzük a dolgunk.-Mondtam hatalmas vigyorral az arcomon, lelkesen. Remélem amikor ez megtörtént nem fog kételkedni abban, hogy elhagyja a faluját. Ha igen, akkor egyedül megyek és megvalósítom azt amit akarok. Egyedül, persze esélyem nincs, ezt nagyon jól tudom, de menni fogok. Elég eltökélt szoktam lenni. Talán ezért hagytam el a falum. Mi előtt még újabb gondolat menetekbe bonyolódtam volna, nagy meglepetésemre egy hatalmas köd bontakozott ki. Nagyon furcsálltam, hogy pont itt, a sivatagban, a nagy melegben köd?! Lehetetlen. Mhh... Hirtelen beugrott. Nagyra nyíltak szemeim. Arcomon látszott, hogy beugrott valami. Ez talán az általam is ismert jutsu lehet? Ha igen nincs mért várnom. Kardomhoz nyúltam, de nem tettem semmit csak, vártam. Tudtam ebben a ködben nem lehet semmi meggondolatlant tenni. Gyorsan Hitoshi tudtára kell adnom.
- Ne akarj támadni, csak rosszabb lesz. -Mondtam mint egy anya, aki félti a gyermekét. De mire végig mondtam, kitisztult az ég. Minden láthatóvá vállt. Előttünk egy alak, aki most nem úgy nézett ki, aki támadni akar. Vagy támadni fog? Nem mozdultam. Nem akartam, hogy ennél nagyobb feltűnést keltsünk. Épp elég volt már ez a köd. Rengeteg ember figyelmét felkelthette. Vártam, hogy ő kezdeményezzen.
- Ki vagy te? Mit akarsz? -Tettem fel a két legalapvetőbb kérdést.
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Szer. Júl. 27 2011, 16:04

~ A tökéletesség, az elveszett lélek, és a feltűnően viszketeg vérnyúl ~

Kezdtem örülni, hogy végre magához tört a depressziós mocsarából Hitsu. Örültem annak, hogy tudtam hatni a kedvére, hisz ez azt jelentette, hogy rá is tudok hatni. De furcsa mód nem annyira, hogy teljesen tudjam befolyásolni, csak hogy úgymond elfogadjon. De hisz valószínűleg nem áll előtte oly szörnyű sors. Ha most ezt az utat kezdi követni, melynek első töredékei most kezdenek formálódni előtte, sokra viheti, s olyan jövő áll előtte, melyet mások nem érhetnek. De ha le is tévedne a helyes útról... én itt vagyok, hogy hátsón rúgjam ha esetleg megőrülne, vagy valami hasonló könnyen bekövetkezhető, ám kifejezetten bosszantó dologra kapna rá. Ám sajnos nem tehettem előre ilyen akár már-már felelőtlen kategóriába sorolható ígéretet, még magamnak sem. Hisz mi van, ha pont nekem kell majd segítség, mivel a rossz útra tévedek? Ezt persze erősen kétlem, hisz miért tenném? Ugyan már én vagyok Hitoshi, és erőm, s határozottságom mellett, akár egy cserebogár is eltörpülne! Gondolataim elködösítették arcom, mivel annyira belemerültem a gondolataim ragadós, s sűrű maszlagába, hogy már attól féltem, nem tudok kivergődni belőle, s életem végéig merengeni fogok, miközben élhetném a csodás életem, minél több nőt megismerve, s annál is többet az ujjam köré csavarni. Igaz, hogy a nőket logikátlan, bonyolult, érthetetlen élőlényeknek tartják, ám ez mindössze azért, mert ők képtelen voltak hatni rájuk. Pedig nem is annyira bonyolult megfejteni őket. Egyszerűen ők nem logikával gondolkodnak, hanem érzelemmel. Persze itt is van kivétel, de hát a kivétel erősíti a szabályt, főleg ha azt a szabályból vették ki azt. Kezdenek hiányozni a nőkkel folytatott beszélgetéseim. Azok sokkalta érdekesebbek, mint amit a hímekkel összelehet hozni, főleg akkor amikor annyira eltudom csavarni a fejét a nőnek, hogy belém essen. Tudom, hogy gonosz dolog játszani mások érzéseivel, de az érzések azok a dolgok, melyek segítenek fejlődni, s megerősítenek minket. Ha nem fejlesztjük az érzéseinket, egyszerűen legyőznek minket. Így még úgymond szívességet teszek nekik! De hát jobban belegondolva nem is igazán csináltam ilyet, hisz régóta nem beszéltem nővel... Látni láttam, hisz az utcán sokan járkálnak, végezve dolgukat, de beszélni már régen nem beszéltem eggyel sem. Fölösleges aggódnom, hisz ami késik nem múlik. És ez tökéletesen igaznak érződött több szempontból is. Úgy éreztem, mintha a tekintetemre is hatna az elmém elködösülése, s eltelt egy pár percbe, mire tudatosult bennem, hogy nem képzelem, hanem TÉNYLEG köd vett körbe minket. A gondolkodós kedvem úgy röppent tova, mint a madár, ha puskadörrenést hall. Lábaim megfeszültek az izomszálak, készen arra, hogyha szükséges olyan erővel lökjenek el a földtől, hogy egy gyors törzsfordítás után máris harcra készen tudjak állni. Meghallottam Hitsu hangját, de az adrenalin olyan erősen áramlott szét a testembe, hogy alig tudtam felfogni, hogy óvatosságra intett. Úgy tűnt, hogy ismeri ezt a technikát. Csak nem utána jött valaki? Nem azt nem hiszem. Ez a technika... Olyan mintha a Kirigakure no jutsu lenne. De ez a technika nem sunagakurei ninják által használt jutsu. De mégis, hogy lehet valaki olyan őrült, hogy egy ilyen látványos jutsut használjon Sunagakura mellett? Hacsak tényleg nem Sunából jött valaki Hitsu miatt, akkor fogalmam sincs ki az ellenfelünk, de jobban tesszük, ha nem beszéljük le. Ki tudja miféle őrült erőkkel rendelkező egyén lehet. Az is lehet, hogy egy nálunk sokkalta erősebb ellenfelet fogtunk ki, akaratunk ellenére. Ahogyan jött úgy el is tűnt a köd, s ott állt előttünk a víz felszínen egy különös alak, gondolkozó pózban, karddal a kezében. Fogalmam sincs mégis ki a fene volt ez. Életemben nem láttam, amit annyit jelentett, hogy nem innen származik. Attól függetlenül, hogy támadni fog-e vagy sem, talpra ugrottam, s bal kezembe vettem az egyik kunaiom, majd a ruhám ujjába rejtve visszatettem a kezem magam elé, védekező pózban, hogy ha szükséges lenne bármikor használhassam.
-Chhh...- ciccegtem csak úgy magamnak, mivel nem voltam felkészülve, hogy nem csak abbahagyjam a gondolkozásom, hanem még lehet harcra is leszek kényszerítve. Fogalmam sincs mi fog történni, de hogy én nem érzem jónak az elkövetkezendő pár pillanatot, az olyan biztos, mint hogy most hunyt ki egy csillag fénye 600 fényévnyire innen.
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Szer. Júl. 27 2011, 18:28

~ A tökéletesség, az elveszett lélek, és a feltűnően viszketeg vérnyúl ~

A kételyek hullámait két érzékeny kérdés törte meg. Same értetlenül nézett maga elé bámulva ellenfeleit de még így is tisztában volt vele nem ő érte jöttek. A maximalizmusa ismét előtört belőle és minden féle ok nélkül felnevetett de úgy hogy azt egy őrült is megirigyelte volna.
- A nevem Shiba Akisame, amit pedig akarok az a hírnév. Az élet rövid én, pedig nem érek rá sokat szórakozni. A falum tele volt idiótákkal féltek megmutatni, hogy nálunk is vannak jó shinobik nem csak az öt nagy nemzetnél. Gondoltam ti vagytok azok, akik arra várnak, hogy megérkezzek, majd elkapjanak. Tudjátok nem volt könnyű megrendezni két mészárlást Amegakuréban. Bár meg kell hagyni nem voltak ellenfelek azok a piti bűnözők leszámítva a mesteremet. A mesteremet, akinek szívét ezzel a kardal döftem át. – mondandója befejeztével meglóbálta a két srác előtt a kardot majd ismét egy őrült nevetés tört fel belőle.
- Nem kell aggódnotok semmi miatt, ha most szépen megöllek titeket, és két hullát hagyok a cápa képével a testükön az egyik nagy nemzetben hamar híres, leszek. Azonban gondolkodjunk logikusan, még nem tudják kihez, tartozik a jel, azonban ha megtalálnak, titeket keresni fognak engem. – egy pillanatra megint előtörtek a kétségei és ismét mély monologizálásba kezdett magával. Napok óta nem aludt rendesen az ereje is némileg híján van a jutsu használata miatt. Valamit tennie kellett és egyszer csak fény gyúlt az agyában, de az is lehet, hogy kezdett kissé megfőni. Nem volt idő efféle értelmetlen dolgokra hisz megvolt a tökéletes terv már csak végre kellett hajtani azt.
- Végre rájöttem, hogyan húzhatok belőletek hasznot. Semmi értelme mindkettőtöket megölnöm, mert akkor nem tudják, hogy nézek ki, ezért egyikkőtöket életben hagyom. – a kegyes döntés pillanatában szemét arra szegezte, aki már találkozásuk elején mélyen megsértette. Hiába van tisztában, azzal hogy nevét még nem ismerik de még így is rosszul viselte a névtelenséget. A másodperc töredéke alatt egy vágást intézett a kérdező srác oldala ellen, amíg a találatról meg se bizonyosodva a másik srácot a tőle telhető legerősebben próbálta hasba rúgni. Őt csak az a srác érdekelte, akinél a kard volt, és aki mélyen megsértette a másikat, meghagyta futárnak. Az ész érvek már rég nem hatottak volna rá egyedül szeretett kardjának vérszomját akarta kielégíteni. Nem tudta mi lesz a harc vége de eltökélte amíg van benne élet küzdeni fog hisz sokan kitartással váltak híressé bár ők csak akkor ha híres ninjával küzdöttek. Az ellenfeleit, pedig ugyan nem ismerte de nem először harcolt egynél több ellenfél ellen egyszerre.


A hozzászólást Shiba Akisame összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 27 2011, 19:37-kor.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Szer. Júl. 27 2011, 19:26

~ A tökéletesség, az elveszett lélek, és a feltűnően viszketeg vérnyúl ~

Nagyon nem normális ez a srác. Hírnév? Ugyan már. Semmit nem ér. Furcsa, hogy a célja csak annyi, hogy híres legyen. Eszméletlen. Megölte a mesterét. Szánalmas. Nem tudom az ilyet más jelzővel illetni. Azt aki mindent tanított neki, megölni. Furcsa felfogás. Viszont ha megölte a mesterét, nem lehet gyenge. Hitoshi erejével nem vagyok tisztába, de nem vagyok benne biztos, hogy el bírunk vele, de a kettő még mindig több mint az egy. Te jó ég! Itt lóbálja ezt a kardot. Mindjárt odavágunk neki Hitoshival, aztán lóbálhatja. Biztosan ő is felkészült már rá, hogy mindjárt harcba bonyolódunk. Nem kell aggódnunk? Nevetséges. Nincs ebben a srácban semmiféle félelem? Megtámadni két ismeretlen ninját csak úgy. Nincs tisztába az erőnkkel. Sebaj. Majd meglátjuk mi lesz a vége.
- Aggódni? Miattad? Csak az egyikünkkel sem bírnál el!- Mondtam gúnyosan. Lehet, hogy most Hitoshi bolondnak tart, hogy még jobban húzom az agyát ennek a szerencsétlennek, de ha ideges lesz, nem fog tudni logikusan gondolkodni. Legalábbis nagyon remélem. Mondjuk eddig sem tűnt fel, hogy logikusan gondolkodna, de akkor is. Ha nagy erő birtokában van, akkor nekünk az agyunkkal kell megnyernünk ezt a harcot, mert nagyon úgy tűnik, hogy harc lesz. Nem százas ez a srác. Nagyon nem.
- Egyikünket sincs értelme megölnöd. Azt hiszed, hogy érdekelni fog bárkit is, hogy megöltek két srácot? Ha egy magasabb rangú ninjával végzel az már biztosan érdekelné őket. Amúgymeg....velünk úgysem bírnál végezni.- Mondtam bele a képébe, kicsit előredőlve, mosollyal az arcomon. Még fel sem eszméltem a mondandóból, egy gyors vágás jött ellenem, ami be is talált. Szerencsére nem volt mély, alig ért egy picit is, de épp elég volt ahhoz, hogy vérezzen. Ekkor észrevettem, hogy rúgásra lendült a lába. Itt a jó pillanat. Hitoshi az én támadásom láttán biztosan feleszmélt és védekezni fog, de én is cselekedek. Most a tökéletes pillanat. Rúgásnál az egyik lábon van az összes testsúly, ezt kell kihasználnom. Kardomat kezembe fogva, csúsztam nyújtott lábbal, a támadó fiú másik lába ellen, azzal a céllal, hogy én azt majd szépen kirúgom alóla, amitől majd egyensúlyát veszti és a földre huppan. Remélem Hitoshi hamar leveszi, hogy én mit is akarok.
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kitabatake Hitoshi on Szer. Júl. 27 2011, 21:18

~ A tökéletesség, az elveszett lélek és a feltűnően viszketeg vérnyúl~

Hírnév. Micsoda ostoba emberi dolog. Sosem értettem, miért örül annak bárki is ha híres lesz. Hisz az nem tesz örökké, sem legyőzhetetlenné. Sőt csak nehezíti a dolgod. S mégis majdnem minden emberben benne van az az érzés, mely arra készteti, hogy tegyen olyat amivel híresebb lesz. Belőlem ám valamiért elveszett ez az érzés. Valószínűleg, mivel minden figyelmet megtudok szerezni, s nem kell külön megküzdenem érte. Ilyen szempontból kevésbé lehetett olyan olyan ember ez a fehér hajú tag, akivel sokat törődtek gyerekkorában. Mindenesetre kicsit meglepődtem. Ő is elveszett ninja. Mégis milyen ironikus szerencsém van nekem. Elvesztek de én megtaláltam őket. Mikor meghallottam, hogy mit tett ez az ember kicsit meglepődtem. Ha igaz amit állít, erősebb volt a mesterénél. Erős ellenfél lehet, vagy csak a mestere volt gyengébb. Ezt sajnos nem tudom. Ahogy tűnnek a dolgok, MÉG nem tudom. Valamiért elfogott a röhögőgörcs mikor filózott a srác, mivel olyan viccesen naivnak tűnt. Erősnek, s kicsit őrültnek, de mégis olyan lassúnak éreztem. Nem engedtem le a védelmem, de valamiért nem volt kedvem harcolni vele. Hitsu valamiért elkezdte ingerelni a srácot, aminek nem szívesen örültem, de legalább volt időm közben elkezdeni gyűjteni a chakrám, hogy hamarosan felhasználhassam azt. A rejtett shuriken a ruhám ujjában még mindig ott pihent, készen arra hogy húst vagy csontot átdöfve a célomat szolgálja eme ellenfél legyőzése érdekében. Nem szívesen akartam bántani, hiszen nekem nem okozott sérülést, sem fejfájást. Ám ha megtámad nem hátrálok meg attól, hogy esetleg kárt tegyek benne. Mikor az ellenfél megindult éreztem, hogy ezt nem úszom meg ellentámadás ellen. A kardjával egy kevésbé pontosan irányzott csapást intézett Hitsu felé, akit el is talált, de nem tűnt súlyosnak, hisz miután ez a veszett vérnyúlnak tűnő rácsapott a kardjával hozzám közelített, majd egy igen erősnek tűnő rúgással próbált belém rúgni. Bizonyára a rúgás igen nagy károkat okozhatott volna bennem, de valószínűleg nem számított arra, hogy fogok tenni bármit is ellene. Legalábbis nagyon úgy érződött, mivel nem úgy tűnt mintha beleszámolta-e, hogy ketten vagyunk, s ha egy ütésből nem sikerül kiütnie valamelyikőnk, nagyon nagy lócitromba kerülhet. Láttam ahogy Hitsu ereszkedik a föld felé, s egy pillanatra halálosan hideg, s kegyetlen érzés futott át rajtam, ám amikor elkezdte nyújtani a lábát, hogy kirúgja a vérnyúl szabadon hagyott lábát, én végre kieresztettem a chakrám egy részét, melyet Shunshin no jutsu formájában eresztettem szabadon, ezáltal megnövelve a sebességem, s a talpa közepére célozva rádobtam a shurikenem, melyet eddig a ruhám ujjában rejtegettem, majd Hitsu háta mögé ugrottam, a tőlem telhető jutsu által felgyorsított sebességemmel, majd ismét felhasználtam a chakrám, s a lehető leggyorsabban használtam két jutsut egymás után, ezzel is biztosítva a kavar által nyújtott kavarodást. Elsőnek egy Bunshin no jutsut használva készítettem egy másolatot magamról, majd egy Henge no jutsuval felöltöttem Hitsu alakját. A bunshinomat meghagytam az eredeti külsőmben, ezzel próbálva összezavarni az ellenfelem, s egy kunait előkapva elugrottam a talajtól Hitsu fölé, s a kunaiommal a fejére céloztam. Nem állt szándékomban bántani, de nem tetszett az, hogy meg akarta sérteni hibátlan testem. Ezért bűnhődnie kell.
avatar
Kitabatake Hitoshi
Játékos

Tartózkodási hely : Behind you


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Csüt. Júl. 28 2011, 10:26

~ A tökéletesség, az elveszett lélek, és a feltűnően viszketeg vérnyúl ~

A szerencsétlen ostoba és egyben már igen csak naiv srácot se valami puhányok edzették éveken át. Rögtön átlátott a kinyújtott lábon ezért a lehető leggyorsabban ugrott hátra de a másik srác megjelenése kicsit meglepte lévén elszokott a ninják közötti harctól. A shuriken problémás lehetett volna de, a régi tanok alapjain a kardhüvely se dísznek van. Egy elegáns mozdulattal kapta ki övéből a nagyszerű pengevédő eszközt azzal felfogva a shurikent. Ő azt hitte a harc ennyi volt vége és az igazság szerint már neki se volt kedve tovább harcolnia. Azonban egyik pillanatról kettő lett az egyik srácból, míg ott volt a másik is. Csalódottan fújta ki a levegőt szinte alig észleve, hogy a klón fivérek egyike a fejét egy kunaial akarja meglékelni. Amilyen szerencsétlen volt küldetésének elérésében olyan gyorsan tört rá a depresszió. Furcsának tűnhet de, ez mentette meg a fejét és az életét is egyben, amikor nagy hirtelenséggel leguggolt ezzel engedve az egyik felé repülő tesó átessen a feje fölött. Egy komplett depressziós aura lengte körbe, főleg amikor fegyverét és annak tokját elengedve a homokon guggolva kis köröket kezdett rajzolni maga elé. Hihetetlenül ostoba látvány nyújtott ettől a sűrű érzelemingadozástól. Szegény csóri valójában nem volt ilyen mindössze hiányzott neki az alvás de ezt aligha látta volna be ebben az állapotában. Magában dünnyögve összetört álmairól még nevetségesebbé vált, amikor meglátta véres pengéjű kardját. Becézgetni és babusgatni kezdte a kardját miközben zsebkendőjével akarta a vért letörölni. A pengétől már vagy ezerszer bocsánatot kért hogy ennyire nem erős emberek vérét kellett megízlelnie. Az ostoba érzelemingadozásai, ami miatt egykettőre a komikum királyává is, tehették volna egy háború közepén is, akár mert ekkora bolondot még kevesen láttak. Ellenfeleiről megfeledkezve szedte össze cuccait majd mikor minden a helyére került az iker bratyó másik felének vállára tette a kezét majd egy szomorú pillantással elindult a falu felé. Nem volt terve se célja, sőt az se volt biztos, hogy levágna valakit, de már ennyi szerencsétlenség elég volt neki. Tény bárki megállíthatta volna, ha akarja de, ki olyan logikátlan, hogy megteszi? Hiába volt huszonkét éves az ilyen kialvatlan napokon mindig úgy viselkedett mint egy gyerek akitől elvették a játékát.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Takura Hitsu on Csüt. Júl. 28 2011, 23:42

~ A tökéletesség, az elveszett lélek, és a feltűnően viszketeg vérnyúl ~

Hitoshi ügyesen támad. Nem tartom valószínűnek, hogy mind ezeket kivédi. Hitoshi nem hibázhat. Jó persze ezt én sem gondolom komolyan. Mivel, hogy minden ember hibázik. Sőt az az igazság, hogy életünk során annyit hibázunk, hogy már megszámolni se tudjuk. De én csak csúsztam, azzal a szándékkal, hogy majd kirúgom ennek az elmebajosnak a lábát, remélve azt, hogy nem fogok hibázni, de hirtelen hátraugrott. Erre nem számítottam, nem tudtam rá mit reagálni. Nem is nagyon akartam, hisz már láttam, hogy a haverom próbálkozik valamivel. Haverom? Vagy már a barátom? Haverom... Nálam ugyebár nem mindegy. Nagy a különbség a két szó között. Legalábbis nekem nagy. Nem tudom mért jönnek most nekem ezek a gondolatok, de lehet, hogy mégis csak a barátom. Nem támadott meg, nem hívott senkit, hogy megtámadjanak, pedig tudja jól, hogy egy falumból elszökött ninja vagyok. És meg is osztotta velem a célját és hogy mit történt vele. Hihetetlen. Pedig csak most találkoztunk. Most pedig együtt harcolunk, egymást védve, egy elmebeteg ellen. Ő a barátom. Ebben biztos vagyok. És már azt is tudom, mért kavarognak ezek a gondolatok a fejembe... Vagyis nem tudom, csak gondolom. Ez az egész helyzet adja ezt. Áhh... Nem értem magam. A gondolatokba elmerülve nem is nagyon vettem észre, hogy mi minden történt. Viszont azt igen, hogy ez a bolond, mindent kivédett. Pontosabban semmi nem találta el. Nagy nehezen feltápászkodtam. Láttam, hogy az idegen furcsa módon viselkedik. Ránéztem Hitoshira, kerestem a tekintetét, hogy most mi legyen. Közben azt is figyeltem nem esett-e baja ebben az összevisszaságban. De nem. Hisz, ő csinálta mind ezt, nagyon profi módon. Klónokkal megzavarni, egy zavarodottat. Hogy is eshetett volna baja? Gyorsan tudott reagálni mindenre. Hitoshi erős, ahogy gondoltam. Nem akarom felfedni az erőmet, főleg nem szabad pazarolnom azt, hisz ki tudja? Bármelyik percben itt lehet egy rahedli ninja és aztán nézhetek. Gyorsan végigszaladt még pár gondolat az agyamon. Aztán, valahogy olyan furcsa lett minden. Figyeltem, védekeztem, de semmit nem tett a támadónk. Vagyis tett, de az eléggé furcsa volt. Szegénynek tényleg valami beütése lehet. Most meg elmegy? Mhh? Nem értem. Talán észrevett valakiket és elmenekült? A francba résen kell lennem. Miután eliszkolt, tudtam jól, hogy nem csak nekem, de Hitosinak se lesz kedve utána menni. Vagy neki mégis lesz? Mégsem voltam olyan biztos a dolgomban. Ránéztem és egy kérdés merült fel bennem.

- Jól vagy?
avatar
Takura Hitsu
Játékos

Tartózkodási hely : Jobb, ha nem tudod.


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sanagi Natsu on Hétf. Nov. 07 2011, 15:55

Eltelt pár nap az óta hogy elvállt barátjától, aki nagy valószínűséggel éppen egy küldetés közepén jár. Unalmas volt minden perc de az edzéseket így sem hanyagolhatta így néha lenézett a kiképzőtérre egy kis gyakorlás céljából. Az új játékszerét nem merte magával vinni nehogy összetegye meg aztán nem is volt a legjobb eszköz egy könnyed edzéshez. A reggel ugyan úgy eljött, mint az összes többi ebben a klisés hangzásban hősünk, pedig csipás szemekkel ébredt a Nap pokolian erős sugaraira. Nem nagyon tudott mit kezdeni magával elvégre először is túl korán volt, másodszor pedig túl félénk volt ahhoz, hogy leszólítson bárkit és megkérdezze nincs e kedve vele lógni, csak hogy ne lézengjen egész nap céltalanul. Persze ez neki nem volt könnyű így a reményeit, hogy képes lesz ezt kivitelezni, inkább félretette és helyette megreggelizett. Evés után még mindig nem nagyon volt ötlete, ám ha már egyszer ébren volt, akkor nem akart egyedül otthon maradni így magára kapta a meg szokott sötétkék pólóját, egy fekete nadrágot, na meg az elhagyhatatlan köpenyét, aminek csuklyáját rögtön a szemébe húzta. A szandálba gyorsan beleugorva már készen is volt az indulásra ám fegyvereket ezúttal nem vitt magával gondolta úgy se lesz rá most szüksége. A korai órákban nem sokan lézengtek az utcán így nem kellett attól tartani, hogy esetleg megint fellök valakit. Ötlete ugyan nem volt merre tartson, ám a lába nem osztotta ezt a véleményt és egy-két szóból a falun kívül találta magát a folyónál. Kezdetben csak sétált a part mentén majd azt megunva egyszerűen leült a földre. Bár a meleget jól bírta most valamiért mégis levetette fekete köpenyét és kiélvezte a Nap még nem túl forró, hanem éppen kellemes sugarait.
avatar
Sanagi Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Buried in the sand


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Rabada Genkou on Csüt. Nov. 17 2011, 14:24

A homokfaluból való szökés büntetése rég lejárt ,ezért kiment a Sans folyóhoz napozni. A nyugalmát nem zavarta semmi ,de nagyon érdekelte a halak és a többi állat élete,ezért felállt és állva figyelte a tájat. Eszébe jutott,hogy akár le is írhatná a körülményeket és az állatokat is úgymond megfigyelés alá vehetné, de nem volt kedve hazamenni egy cerkáért és füzetért, ezért ottmaradt, hogy figyelje a dolgokat.Semmihez nem volt kedve .Menni sem akart.Maradni sem akart.Enni sem akart mégis éhes volt.Szegény Genkou az unalmasság rabjává vált......
Ekkor meglátott egy fiút, ezért elindult felé elvégre jobb ötlete amúgy sem volt és hát az a srác is lehet pont unatkozik... vagy nem?
- Szia! - mondta Genkou
avatar
Rabada Genkou
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Ahol nyulak vannak ^^


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sanagi Natsu on Szer. Nov. 23 2011, 16:41

Ült némán magába mélyülten a folyó partján, múltján és önmagán merengve. Ez a dolog nem igazán illett hozzá de úgy érzete nem árt, ha átgondol mindent. Az elmúlt pár napban több emberrel is megismerkedett, akik teljesen nyitottak voltak felé és valamilyen oknál fogva képesek voltak megtörni a kis burkát, amelyet a némaság alkotott. Kezdett rájönni ostobaság így viselkedni, na meg egész jó dolgokban volt része hála a két srácnak, akikkel találkozott. Bárhogy is a tömeget valamiért továbbra sem bírta ám úgy látszott minden, hogy egy-két embert még tud kezelni. Ahhoz hogy meg is erősítse magában mindezt, és hogy száműzze bosszantó szokását jól képen törölte magát pontosan azelőtt, hogy egy ismeretlen fiú megszólította. Persze halott mindent így egy kissé zavarba jött de végül csak sikerült kinyögnie egy sziát azonban bármennyire is szeretett volna csuklyája takarásába rejtőzni, nem tehette, elvégre köpenye pont mellette hevert. Szokásához és kevés kommunikációs tapasztalatához híven nem jutott először semmi az eszébe na meg nem akart pofátlanul kérdezgetni semmit, így végül az csúszott ki a száján ami legelőször felvillant tudatának képernyőjén.
- Nincs kedved leülni?
Ettől valamiért még hülyébben érezte magát, elvégre miért lenne valakinek kedve az ücsörgéshez, amikor edzhetne vagy annyi mást csinálhatna még.
avatar
Sanagi Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Buried in the sand


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Rabada Genkou on Hétf. Jan. 02 2012, 15:19

Genkou nem akart elrejtőzni, inkább eképp szólt a fiúhoz:
- Az én nevem Rabada Genkou, és téged hogy hívnak?
Miközben a fenti szavakat kimondta, leült a folyópartra és várta a fiú válaszát. Küldött egy barátságos mosolyt a fiúnak...
Genkou nem igazán tudta mit kellene még mondania, ezért elöző mondatához hozzáfüzte:
- Remélem nem zavarlak, csak tudod kicsit unatkozom és hát te is egyedül vagy.
Genkounak eszébe jutott, hogy a bemutatkozáshoz nem ártana kezet fogni ezért hibáját pótolandó felállt és a kezét nyújtotta a furcsa fiúnak.


( Bocsi, hogy ilyen sokáig nem írtam semmit, remélem nem nagy probléma What a Face Cool )

avatar
Rabada Genkou
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Ahol nyulak vannak ^^


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sanagi Natsu on Szomb. Jan. 07 2012, 11:12

Az idő látszólag csigalassúsággal folyt medrében, holott csak pár másodperc telt el, ami telt rendesen megizzasztotta Natsut. Némán figyeli a srácot, aki helyet is foglal mellette a parton de, mint a jó modor megkívánja, megosztja a nevét szótlan barátunkkal. Egy pár pillanatig még csendben figyeli a számára ismeretlen emberkét mielőtt bármit is megosztana vele.
- Az én nevem Natsu. Sanagi Natsu.
Újabb csend állt be a még szinte el sem kezdődött igazi beszélgetésbe, ámbár az egyedüli feszélyezett személy a parton Natsu volt. Hitvallása volt az érzelemmentesség ám ugyanakkor félénk személy is volt így a kettő együtt furcsa párosítást alkotott. Látszólag egyikőjük se tudott mit mondani és nem is tűnt úgy a dolog, hogy bármelyikük is a szavak embere lenne. Azonban Genkou megtörte a csendet egy olyan kérdéssel, ami akár Natsu szájából is elhangozhatott volna. Természetesen egy cseppet sem zavarta a másik genin jelenléte de mégsem tudta szavakba önteni a dolgot. Genkou pedig jó szándékának jeleként felállt és kezét nyújtotta Natsu felé. Az árnyékban maradt srác megilletődött azonban hogy ne tűnjön túlságosan antiszociális figurának ő is, követte példáját.
- A reggelek többnyire ilyenek. Én sem tudom, hogy mit kezdjek magammal, de reményeim szerint kitalálok valamit. – nyomta le szövegét, mint egy akadozó rádióadás miközben megszorította a genin kezét.
A formalitások végeztével visszaült a földre és rövid ideig csendben maradt majd végül ismét megtalálta a hangját.

- Neked nincs valami ötleted?
avatar
Sanagi Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Buried in the sand


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Rabada Genkou on Csüt. Jan. 12 2012, 18:55

Az ismeretlen személy bemutatkozott, majd elmagyarázta, hogy a reggelek nála is ilyenek. Ezek után feltett egy kérdést. Genkou kicsit habozott, de végül kimondta az ötletét:
- Esetleg nincs kedved elmenni enni valamit?
Ezután Genkou a kezével kicsit megmozgatta a vízet, hogy hagyjon Natsunak egy kis gondolkodási időt. Eközben azon gondolkodott, hogy ezen kivül mit lehetne még tenni, de az elmélkedését gyomrának korgása félbeszakította.
Genkou felpattant, elmosolyodott és megszólalt:
- Egyedül unalmas enni, ezért gondoltam arra, hogy te is jöhetnél...
Habár ez kicsit tolakodónak és furcsának tünhetett Genkou ezt mégis teljesen komolyan gondolta. Abban a pillanatban, amelyikben Natsu bemutatkozott Genkou már a barátjának tekintette, mert ő már csak ilyen.

avatar
Rabada Genkou
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Ahol nyulak vannak ^^


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sanagi Natsu on Szomb. Jan. 28 2012, 13:38

Szinte semennyit nem kellett várni egy épkézláb ötletre, mert Genkou fejében már körözött egy és hangot is adott neki. Natsu pedig nem tudta elutasítani az ajánlatát.
- Persze, jó lenne most harapni valamit.
Miközben a másik srác a vizet birizgálta a semmiből egy fenevad morgása söpört végig a parton. A srác ilyedten tekintett körbe kicsit sem leplezve érzelmeit, ami a teletojt gatyáról tanúskodott. Ám félelemre nem volt ok hisz újdonsült ismerősének gyomra volt ilyen vérszomjas.
- Azt hiszem jobb, ha megyünk, mielőtt a homokot kezded el megenni.
Egy kicsit elmosolyodott a jeleneten majd felkapta köpenyét, és magára húzta aztán elindult Genkouval a város felé, ha evő partnerének nincs más dolga.
avatar
Sanagi Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Buried in the sand


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Rabada Genkou on Vas. Jan. 29 2012, 19:48

Elindult enni a két emberből álló csoport.
- Te mit kérsz enni? - kérdezte Genkou.
Genkou azon gondolkodott, hogy ki fogja-e bírni az éhséget vagy kipróbálja a kanibalizmust, de nem is értette miért jutott eszébe ez az ötlet. Kicsit elszégyelte magát emiatt a gondolat miatt és arra gondolt, hogy kezd megbolondulni.
Beértek a faluba.
- Tudok egy jó kis éttermet a közelben - mondta Genkou.
A rövid mondata után elindult az étterem felé. Mivel sejtette, hogy a barátja nem nagyon fog ellenkezni, ezért mutatta az utat.
A kis étterem csábító illatai szinte kötélként húzta az éhes Genkout.
- Remélem megfelel - mondta Genkou a kis étteremre mutatva.
Genkou, már királyi reggelit tervezgetett, de ezek csak tervek maradnak.
avatar
Rabada Genkou
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Ahol nyulak vannak ^^


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sanagi Natsu on Szer. Feb. 01 2012, 19:23

Sétáltak, sétáltak, egy kis homok dombra lecsücsültek, csüccs. Na nem mintha ez történt volna de most ez mellékes. Az éhes szájak nem beszéltek, hanem haraptak ez köztudott volt így mikor Genkou megkérdezte Natsut mit enne, a srác egy színtelen „Nekem bármi megfelel” kijelentéssel le is rendezte a dolgot. Ám ha tényleg így gondolta egy adag teve guanót is elé tehettek zokszó nélkül belapátolta volna. Az út hátralévő részében csendben követte újdonsült ismerősét miközben saját magával viaskodott. Újabban rátört ez a nem értem magam kérdéskör. A kóma előtt zárkózott csendes ember volt, aki nem került közel senkihez és többnyire lerázta a többieket. Erre az elmúlt napokban barátságot kötött másokkal miközben erre még nem volt példa. Persze ennek is a félénksége volt az oka, amit rideg külsővel próbált palástolni. Viszont másfél év öntudatlanság akárhogy is vesszük hosszú idő és az embernél egy kis érzelmi hullámvasút nem szokatlan. Ám hogy milyen lesz a menet végén, nos egyelőre rejtély. Amíg magában morfondírozott és idegileg tépte magát meg is érkeztek úti céljukhoz nagy megkönnyebbülésére így legalább, nem kell saját kis problémáin rágódnia.
- Jó kis helynek tűnik. Együnk egyet és meglátjuk, mivel lehetne még elütni ezt az unalmas napot.
avatar
Sanagi Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Buried in the sand


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sans folyó

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.