Senshi Jakoutsu

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Senshi Jakoutsu

Témanyitás  Senshi Jakoutsu on Csüt. Aug. 03 2017, 11:02

 Diák Munka




Időbeli elhelyezés: A második tanulmányi nap után.




   ~ Mennyi érdekes dolgot lehet tanulni az akadémián. ~ Vonom le a következtetéseket, miközben táskával a hátamon ballagok ki, az iskolja kapuján. A második nap, még is az első, hogy ténylegesen valami érdemlegeset tanultunk, a névsor hallgatásán kívül. Az iskola kapuja előtt, már Jakura és Otake vár.
-Cső skacok!- Köszönök oda felsőbb évfolyamos barátaimnak. 
-Hali Jakoutsu!-Köszön vissza Otake
-Csőke! - Köszön vissza Jakura is. Együtt indulunk haza az iskolából, révén, hogy Otake a szomszédom, Jakura pedig csupán pár sarokkal lakik odébb. 
-Képzeld, anyám azt mondta, mivel már "nagyfiú" vagyok, nekem kell megkeresnem magamnak a zsebpénzt. Ő csak uzsonnát ad, meg azt ami az iskolához kell. - Mondja Otake. Arcán látszik, hogy kissé elkeseredett. Szoktunk együtt Ichiraku ramenes bódéjában enni, és eddig minig az anyukája adott neki rá költőpénzt.
-Ha nálunk nem ez van! - Mondja Jakura mosollyal az arcán. Kicsit büszke magára, náluk annyira nem nagy a fegyelem. Ezt már észre vettem párszor, mikor náluk játszottunk. Az anyukája jóformán mindent megenged neki, bár Jakura szerencsére nem az a bolond elkényeztetett fajta, mindig tudja, hogy hol a határ. 
-Na ne cukkold már. - Szólok oda Jakurának. - Nálunk is hasonló a helyzet, de arra gondoltam mi lenne ha vállalnánk valami munkát. Jó gyakorlás és közben pénzt is szerezhetünk. - Jegyzem meg a többieknek, akik kicsit döbbenten néznek az ötletemre. 
-Nem is rossz ötlet. - Jegyzi meg Otake, miközben befordulunk az egyik sarkon. 
-De mit lehetne nekünk csinálni? - Teszi fel a kérdés Jakura, jogosan. Ezen még én sem tűnődtem el igazán, de ha jobban belegondolunk, itt, Konohában több lehetőség is adódik. 
-Most úgy is a háború hírével van tele minden. - Jegyzem meg a többieknek, és feltolom a szemüvegem. - Valószínűleg az újságkihordásban tudnánk segíteni, persze némi pénzösszegért. - Látom a többieken, ahogy elgondolkodnak az ötletemen, majd végül biccentéssel és egyértelmű összenézéssel nyugtázzák a dolgot.
     Majd, hogy nem haza érve megállunk a sarkon, ahol Jakurával szét válnának útjaink. Úgy tűnik itt beszéljük meg a stratégiát. 
-Akkor menjünk haza, kaja, és fél óra múlva tali itt. - Otake szájából úgy hangzottak ezek, mint ha ő lenne a parancsnok, de igazából pont ő az, aki a legtöbbet lelkizik és leginkább eltud mélyülni a dolgok értelmezésében, de nem baj, már megszoktuk a dolgot. Én gyorsan haza igyekszem és ledobom a táskámat. 
-Anya!- Kiabálok fel az emeletre, mivel legtöbbször ott szokott takarítani. 
-Szia. Kaja a hűtőben! - Kiabál le édesanyám, amire én már nem válaszolok, hanem kinyitom a hűtőszekrény ajtaját. Rament csinált, ami édesanyám specialitása, talán még Ichirakunál is jobban csinálja, és ezt már Jakura is megjegyezte párszor. 
-Elmegyünk a többiekkel a újságoshoz, vállalunk munkát, hogy legyen zsebpénzünk! - Kiabálok fel anyámhoz az emeletre.
-Tessék!- Hangzik vissza a válasz és én már a tarkómat fogom, hogy néha mennyire süket is tud lenni.
-Mindegy. Kösz a kaját. Elmentem! - Kiáltok fel utoljára, majd magamon hagyva az övtáskámat és a shuriken tartó táskámat elindulok a többiekhez a találka helyszínére, a sarokra.
   A többiek már a sarkon várnak, mire én oda érkeztem. 
-Épp időben.- Jegyzi meg Jakura, de Otake nem szól semmit. 
-Bocsánat, csak kajáltam. - Jegyzem meg kissé lihegve a többieknek, és nem is cécózva tovább elindulunk az újság kihordó központba, az utcán szaladva. 
-Mehetnénk máshol is. - Szólal meg Otake nagyzolva és pár ugrásból felugrik az egyik fáról, az egyik ház tetejére, majd Jakura támogatva az ötletet utána ered. 
-Haló. Ez nem ér, a második napon ilyet még nem tanultunk. - Kiabálok fel a többieknek, akik csak nevetnek egyet. 
-Nem nehéz. Csak szaladj neki, és rugaszkodj el jó erősen. Amúgy is gyakoroltattuk már veled a kapunál. - Szól le Jakura a ház tetejéről és én csak biccentek neki, hogy rendben van. Nagyot nyelek a fa ágára nézve. ~ Menni fog. ~ Jegyzem meg magamba. Kicsit kivert a víz a feladat láttán, de két ilyen barát mellett nem maradhatok le, így lendületet véve neki rugaszkodom a feladatnak. Miután a fa ágát, már meghódítottam, utána a tető már tényleg csak egy szökkenésnyire volt tőlem.   
-Na látod, hogy megy ez. - Mondja mosolyogva Jakura, megfogva a vállam, miközben Otake már meg is indult előre tovább ugorva egy másik ház tetejére.
-Gyertek már!- Kiált vissza felénk, és mi sem habozunk tovább. Jakurával egymás mellet indulunk tovább követve Otakét, és hamarosan a központhoz is érünk.
- Jónapot!- Köszönünk mind hárman illedelmesen a bejártnál, ahol kicsit mogorván, de az őr megkérdezi, hogy mit szeretnénk, ekkor Jakura és Otake meglöki a vállam és kissé előrébb lök, egyértelműen jelezve, hogy itt bizony most nekem kell beszélnem.
-Háát...- Szólalok meg kissé félénken, de erőt veszek magamon. - Szeretnék valami munkát vállalni, és arra gondoltunk talán itt lehetne. - Az őr nem szól semmit, és kinyitja az ajtót. -Rokudasi-samat keressétek, ő az igazgató. Második emelet lépcsőtől balra. - Mondja mogorván az őr, és beljebb tessékel minket. A központ hatalmas, több tucat dolgozó mászkál fel alé és veszik a táskákat a vállukra, amiben a kihordásra váró újságok vannak. Törpéknek érezhetjük magunkat a sok felnőtt mellett, miközben nem zavarva őket a munkájukban, sétálunk egyenesen a mondott irányba és Rokudasi-samat keresve, akit hamarosan meg is találunk egy ajtó mögött, melyre az "igazgatói iroda" tábla van felakasztva.
-Sziasztok gyerekek. Miben segíthetek. - Szólal meg kedvesen az igazgató, és ennek következtében, mi is feloldódunk egy kicsit. 
- Munkát szeretnénk vállalni. Szívesen vállaljuk, hogy kiviszünk pár újságot. - Mondom én továbbra is megtartva a tisztelet az idősebb iránt, és a beszélő szerepét felvállalva a csoportban. Rokudasi hümmög párat, miközben bal kezével az állát támasztja, a jobbal pedig a keze alá támaszt.
-Legyen. Hárman megkaptok egy nagy utcát, a fizetségről pedig utána beszélünk.- Mondja Rokudasi határozottan.
-Köszönjük Rokudasi-sama. Nagyon hálásak vagyunk. - Mondom kicsattanva az örömtől, és láthatólag a többiek is nagyon örülnek neki. Az igazgató készségesen kísér minket vissza az alsó szintre, ahol mind a hárman kapunk egy-egy újsággal teli oldaltáskát. 
-A feladatotok az, hogy minden házhoz eljuttassátok az újságokat. Ez nagyon fontos feladat. Minden Konohai lakosnak tudnia kell a friss hírekről. - Mondja komolyan, de mosollyal az arcán. 
-Induljatok! - Nyújtja ki Rokudasi-sama a kezét ujjával az irányt mutatva. 
-Ossz!- Hangzik el mind a hármunktól azzal mosollyal az arcunkon útnak indulunk, hogy teljesítsük a ránk bízott feladatott. 
   Az utcákon teljesen kidolgozott stratégiát alkalmazunk a feladat elvégzésére. Én az utca jobb oldali postaládáiba rakom az újságot, míg Jakuráé az utca bal oldala, Otake pedig figyel és az esetlegesen kihagyott házakhoz tesz újságot. 
-Ez könnyű. - Jegyzem meg magamban. Az utcán ninja tempóban közlekedünk, de közben vigyázunk a járó kelőkre is. Bár van, akit éppen hogy sikerül kikerülni, nekik bocsánat kérően vissza kiáltunk egy "Elnézést", de szerencsére a legtöbbjük mosollyal nyugtázza a dolgot. 
Miután kiürült Jakura, és az én táskám, Otake táskája következett, de sajnos nem várt akadályba botlottunk. Egy csoport kóbor kutya akadályozta az utunk végét, az utolsó három házat a zsákutca végén. Az ebek vicsorogva rontottak nekünk, lévén szegények azt hihetik, hogy postások vagyunk, mi gyorsan az egyik fa ágára ugrottunk.
-Na mi legyen? - Kérdezem a többiektől.
- Hát ez itt nem piskóta. - Jegyzi meg Jakura
-Nekem van egy ötletem. - Mondja Otake, majd kézpecséteket formál. -Bushin no Justu!- Hangzik el a szájából, és létre hoz magából egy másolatot. Teljesen elcsodálkoztam. Életemben most először láttam alkalmazott ninjutsut, és büszke voltam, hogy ezt a barátomtól láthattam először. Otake leküldi a fáról a klónját, aki futni kezd, de a kutyák hamar utolérik, és a klónba harapva az pukkanás keretében eltűnik.
-Ahh ez nem jött össze. Azt hittem elterelhetem a figyelmüket. - Mondja Otake kicsit elkeseredve, mi meg Jakurával csak néztünk, mint hal a szatyorban. 
-Ezt kitől és mikor tanultad? Ez nem második éves tananyag. - Vonja Jakura kérdőre Otakét, miközben a három kóbor kutya ugrálva próbál minket elérni a faágon. 
-Ne most Jakura, előbb hárítsuk el az akadályt. - Szólok oda neki, de sajnos semmi ötletem sincs arra, hogyan állítsunk meg három ekkora dögöt. 
-Ne szórakozzunk már akkor. - Jakura leveti magát a fáról, és rögtön a levegőből fejbe rúgja az egyik kutyát. ~Én mit csináljak? ~ Kérdezem magamtól, majd az egyik vastagabb ághoz nyúlók, olyanhoz ami akkor, mint azok a faágak amikkel ninjásat játszottunk az akadémia előtt, és letöröm. Otakeval egyszerre levetem magam a fáról, és Jakurához lépünk. Otake állkapcson rúgja az egyik kutyát, míg én a harmadik fejére sózok oldalról egy nagyot a gallyal. A kutyák az ütések és rúgások után nyüszítve menekülnek el az utcából, ezzel szabad utat adva nekünk az utolsó három házhoz.
-Ez az!- Kiáltunk fel mind a hárman és ezután következik a szokásos hármas pacsi, ami azt jelenti, hogy a feladat letudva.
    Bedobjuk az utolsó három újságot, még Otake táskájából, az utolsó három házhoz, aztán pedig a házak tetején közlekedve megyünk vissza az újságkihordó központba, ahol az őr már készséggel, és szó nélkül beenged. Az épületben ismét a második emeletre megyünk, hogy egyenesen Rokudasi-samának jelenthessük feladatunk sikerességét. Az igazgatói irodában Rokudasi, már várt minket.
-Úgy hallom minden jól ment. Csak azok a fránya ebek. - Mondja mosolyogva, és mi a tarkónkat vakargatjuk
-Semmi baj ifjak, pontosan az ebek miatt küldtelek titeket arra az utcára, mert egy sima kihordónak mindig meggyűlik vele a baja. Szóval köszönöm szépen, hogy oda is kivittétek az újságokat. Nagyon hálás vagyok. - Az igazgató arcán látszik az elégedettség, és ezt nem csak szóban fejezi ki. Zsebéből egy kulcsot vesz elő, amivel kinyitja író asztala fiókját és előveszi azokat a zsíros Ryokat. 
-Megérdemeltétek. - Mondja kedvesen, majd ide adja nekünk az összeget, ami megérdemelt munkánkért jár.
   -Ez jó nap volt. - Mondja mosolyogva Otake a haza felé vezető úton. Továbbra sem az utcát használjuk közlekedési útvonalként, hanem a házak tetejét. 
- Mi az Jakoutsu min tanakodsz? - Kérdi tőlem Jakura, mivel a haza fele vezető úton egy szót sem szóltam. 
-Csak azon, hogy mennyivel menőbb a házak tetején ugrálni, mint az utcán sétálni. - Mondom mosolyogva, majd folytatjuk utunkat hazafelé, és a vízválasztó sarkon állunk meg, majd kedvesen elköszönünk Jakurától, majd Otakeval ketten már az utcán sétálunk tovább, míg végül mi is haza érkezünk. 
-Jó éjszakát. - Köszönök el én is Otakétól. 
- Reggel tali a sarkon. - Szól még vissza Otake miután elköszönt, aztán még egy utolsó intünk egymásnak a házaink kapuja előtt. Otthon anyám még mindig takarít, és én meg farkas éhesen esem neki a hűtőnek felzabálva a maradék rament is. Aztán egy gyors tusolás után, hullafáradtan dőlök be az ágyba. ~ Kíváncsi vagyok holnap mi lesz az akadémián. ~ Ezekkel a gondolatokkal csukom le a szemem, és bízom a holnapi teendőket a holnapi önmagamra. 
avatar
Senshi Jakoutsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 11


Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 64

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Senshi Jakoutsu

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Vas. Aug. 06 2017, 09:38

Üdv!

Aranyos történet volt, bár kicsit szétszórt, és kesze-kusza. Jutalmad +4 chakra, és +1 tjp a minimális fizikai megerőltetés miatt, ezek mellett 1500 ryo-t osztottatok szét egymás közt a barátaiddal az újságkihordásért, így Jakoutsu markát 500 ryo üti. Ezt tüntesd fel az adatlapodon.

- Kaguya
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.