Tövis Erőd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Tövis Erőd

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Csüt. Aug. 17 2017, 22:10

A Tövis Erőd a Tűz, az Eső és a Fű Országának határán elterülve kiemelkedő stratégiai szerepet töltött be a nemzetek által megírt történelem során. Rengeteg vér áztatta már a vidéket, számtalan lélek veszett oda már a nagyurak által kiprovokált harcokban, így nem is csoda, hogy a halál járta vidék kietlen és kopár. A vidék sötétszürke szikláiból a kárhozott lelkei sikolyaként csendül fel a süvítő szél, mely az évszak ellenére borzongató hideggel várja az ide érkező turistákat.
A vidék talán egyedüli kiemelkedő magaslati pontja egy első pillantásra élettelen kőtest, ami közelebbről vizsgálva valójában egy nyüzsgő méhkas: a rideg sziklafalakból kivájt falakkal rendelkező, rálátással bíró kiszögellésekkel tűzdelt monstrum valójában egy katonai építmény, ami azért ennyire időtálló, mert valójában a természeti adottságokat kihasználva alakították azt ki.
Itanashi 16 km-es távolságra van a méretes árnyéktól, ami a sorsára vetül – még van esélye visszafordulni, azonban érezheti, hogy ez a döntés kifejezetten negatív fényt vetne papi becsületére, s az őt ostorozó hatalom jóval nagyobb bármely emberi hatóságnál.
A távolban meredező, elterülő bástya szinte csábítja, vagy legalábbis kacér kecsegtető szavakkal incselkedik: „Gyere és kapj el!” Szinte érezheti azt a mérhetetlen energiát, ami a távolból árad - abból a pontból, ami egyre közeledik, s vele együtt nő a reá sötét lepelként boruló végzet árnyéka.
Itanashi a Tengu erdejéből kiérve érezheti, hogy az erdő adta titokzatosság és a természet lágy öle adta biztonságérzet egy pillanat alatt elszáll, mikor a hatalmas masszaként megjelenő erődítményt ölelő kopár, kietlen, rideg tájra veti tekintetét, ami szinte egyik pillanatról a másikra váltja fel a kellemes zöld és barna színkompozíciókat.

Az erődítményhez közeledve annak vonalai egyre inkább fókuszba kerülnek, ahogyan az általa kisugárzott sötét aura is – ugyan egyáltalán nem hasonlít a Vérpap aurájához, sötétségében meg sem közelíti, mégis érzékelhető, hogy az évtizedek alatt felgyülemlett és lekötött chakra ott pezseg a környezetben: az épület egyenesen ontja magából, így nem csoda, hogy a talajt is átitatja, aminek következtében az szinte zizegve dalolja idegen nyelvű himnuszát. A különös dallam pulzáló ritmusa szívverésként rezonál a Vérpap csontjaival és saját szívének zakatolásával – a különbség az, hogy a táj sötét szikla, a pap pedig hús és vér.
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Aug. 24 2017, 12:14

Itanashi némán nézné az idős férfit, kinek teste pólyába volt tekerve. Elméjében a bosszú édes ízét érezhette, mikor belegondolt a Bansaial való társulásának lehetőségeibe. Vajon a Tanács miként fog tekinteni a visszatérő papra és társára? Ha megvan a Hyuuga, a szemeivel képes lehet a pap felkutatni Yogensha részeit. Ehhez pedig minden segítségre szüksége lesz. Most, hogy Bansai már az ő oldalán áll, némiképp csökkent a mérleg két oldala közötti különbség, s talán ez a kezdő löket megalapozhatja a későbbi terveket. Az Utazó jövendölése pedig úgy tűnt, ismét kudarcot vallott, immáron másodjára. Itanashinak be kell bizonyítania, hogy ő megfékezhetetlen. Terveit és Isteni feladatát minden áron be kell teljesítenie, mielőtt elhagyná ezt a földi síkot. Jashin sama életben tartja őt mindaddig, amíg hisz küldetésében és a világban betöltött szerepében. Ő az, aki ismét egyesíteni fogja Jashin nemzetét. Ő az, aki eggyé kovácsolja ismét a törzseket, s az Istenek erejével lecsap ellenségeire. 
idő közben Yakura visszatért a felderítéséből. A pap megszakította gondolatmenetét ugyan, de harci kedve már már kezdett valódi alakot ölteni. A sötétség aurájának halvány fátyla jelent meg az aurájában, mely azt sugallta, készen áll. 
- Itt hagyom az egyik klónomat, vigyázzatok rá - szólt a kígyónak, majd megalkotva egy Tsuchi Bunshint, rájuk bízta a pihenő Bansait. Itanashi kilépett az ajtón, majd mély levegőt szívott. Mellkasa kidomborodott, sötét vértezete megcsillant a Nap fényében, Vér Kanjis álarca pedig feltekintett. 
A nap, mely útjának egy nagy mérföldköve lesz, a végítélet napja. Eljött hát ez a nap. Ahogy a vándor megjósolta, Itanashi a mai napon el fog jutni a Tövis erődbe, hogy megszerezhesse a szükséges eszközt céljai érdekében. Az Isteni akarat napja. Most kiderül, hogy Itanashi vajon harmadjára is képes lesz átírni sorsát, s Jashin kegyelmével bevégezheti feladatát, vagy elbukik. Utóbbi teljes mértékében kizártnak tartja a pap, ki egy pillanat alatt tűnt el, s indult meg sebesen a Tövis erődjének irányába. 
A fákon ugrálva haladt előre a felbőszült pap. Érzékeit kiterjesztette az érzékelhető aurájának tartományába, chakrakészletének egészét mozgósítani kezdte testében, hogy bármikor bevethető lehessen. 
~Én vagyok, aki egyesíteni fogom Jashin nemzetét. Én vagyok, aki egy zászló alá fogom vonni mindet. Én vagyok, aki az egész kontinenst az Ő uralma alá fogom hajtani, aki megsemmisít bármit és bárkit, aki ellen szegül. Sem ember, sem e földi lény, sem pedig szellem és Isten nem állhatja utamat. Jashin ereje mindenkinél nagyobb. S Jashin ereje velem van. Én vagyok az Ő akaratának megtestesítője. Az Ő szavának hordozója. Az Ő papja.~
A jashinista pap hamarosan elérte az erdőség szélét, s szemei előtt széles, kopár vidék helyezkedett el. A sziklák, halott föld csak úgy ontotta magából a keserűséget. A távolban a felhőkig nyúló létesítmény pedig azonnal magával rántotta. A sötét, magányos torony első pillantására is tiszteletet parancsolóan hatott. Az égi meszelő beláthatta a környező térséget, s árgus szemekkel figyelte azt. A látvány megragadta a papot. A torony látványa még inkább elindította benne azt a töménytelen mennyiségű adrenalint, mely a harcok előtt szokta. Chakrakészlete csak úgy forrongott benne. Mégis hideg fejjel tekintett előre.
- Tökéletes táblája lesz a koporsójának minden Isten otthonának. Ilyen tornyot fogok Shoun városába húzni egyszer, ha rátalálok. A Hyuuga szemeivel pedig meg fogom találni. - mondta magának, majd megkezdi alaposabban körbejárni a fák takarásában a környéket. Felméri a pusztaság adta lehetőségeit, a távolságokat, s próbálta megfigyelni a torony szerkezetét és felépítését, valamint az esetleges kinn tartózkodókat. Minden apró részletre szüksége lesz ahhoz, hogy bevehesse a létesítményt. Távol az erődtől, a fák takarásában talán nem fogják kiszúrni őt, s alaposan átvizsgálhatja, valamint az eddig ismert információk alapján pontos képet kaphat helyzetéről. A pontosabb felmérés érdekében alkalmazza a Shontawai'shi // Elmúlás technikát, hogy a minimális chakraval rendelkező gömbökkel még alaposabban mérhesse fel környezetét. A Vándor elmondásai szerint az erőd egy elit osztagot szállásol el, több tucatnyi shinobit. Valódi méhkas ez a létesítmény. Nehéz dolga lesz a papnak, de amíg kitart Jashin mellett, addig Jashin is támogatni fogja mindenben legeltökéltebb, legvakmerőbb és legelszántabb papját. Itanashi nem bukhat el. Hisz még csak most indult el az útján. 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1379

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Hidan on Kedd Okt. 31 2017, 16:49

- Biztos nem marad még egy napot, Yamato-taichou..? Kellemes színfolt volt a jelenléte az elmúlt napokban, még ha a hírek, amiket hozott, nem is mind voltak épp olyan szívderítőek. Tudja ritkán fogadunk vendégeket és a háború kitörése óta el sem hagytuk a bástyát, itt pedig nem sok tennivaló akad a környék pásztázásán kívül. Már a könyökömön jön ki az erődbeli fiúk összes anekdotája... Előbb vetném ki magam az őrtoronyból, minthogy még egyszer meghallgassam, hogy szerelte le Dokuga egyedül azt az iwagakurei helyőrséget a Harmadik Világháborúban!
Kérdezem erőltetett, kissé talán zavart nevetéssel kísérve. A férfit láthatóan meglepi a kérdésem. Pár pillanatig csak meredten néz rám azzal a sötét, néha már-már hátborzongató pillantásával, de happuri-szerű fejpánttal keretezett arca végül szabadkozó mosolyra húzódik. Egyik kezét bátorítóan - csak tudnám mire akar bátorítani ebben a minden izgalomtól elhagyatott kőhalomban! - vállamra teszi, majd így válaszol:
- Mit sem tennék szívesebben Amatsu-san, de attól tartok szólít a kötelesség. A Rokudaime Hokage-sama más feladatokat szán nekem, amik nem tűrnek halasztást. De ne aggódj, hamarosan vége lesz ennek a háborúnak és akkor te is elhagyhatod a posztodat!
- Bár osztoznék a derűlátó gondolkodásodban Senpai! Persze... Megkötik a fegyverszüneteket, s a békepaktumokat és időszakos nyugalom köszönt a Shinobi Világra... De a történelmünket nézve a rejtekfalvak jó eséllyel megvívják az Ötödik küzdelmüket is, még a mi életünkben. Akkor aztán megint kiküldenek majd ide porosodni a határra a szemeim miatt... A hadvezérek, gazdasági érdekek és frakciók felváltják az előzőeket, de a háború... Az sosem változik.
- Micsoda pesszimista hozzáállás ez egy magadfajta ifjúhoz! Pedig azt hallottam az embereidtől, a Levél Fehér Villámának nem szegheti kedvét semmi sem.
- Joviális vagyok, nem idióta. No meg... Tartani kell a lelket a srácokban valahogy, amikor hosszú hónapok óta nem látták a családjukat, feleségeiket és gyermekeiket. Ha bús pofát vágnék egész nap, hogyan lelkesíthetném őket? De ne hagyja, hogy a borús gondolataim megfertőzzék! Megtiszteltetés volt egy olyan nagyszerű shinobival osztozni a vacsorán, mint ön, Taichou!
- Akár őszinte a mosolyod, akár nem, a Tűz Akarata lobog benned is.  A katonáid felnéznek rád és akár Yomi no Kuniba is vakon követnének. Egyszer még sokra viszed, Amatsu-san. Köszönöm a vendéglátásod. Matane!
Vakkantja búcsúszavát katonás tömörséggel a jounin, én pedig fejet hajtanék válaszul, de épphogy csak leszegem tekintetem, már csak ninjasarus lábainak hűlt nyomát találom. Nos ennyit erről. Vissza a hétköznapok szürke valóságához.

A kilátó csigavonalban gyűrűző lépcsőjén ráérősen kaptatva még mindig a Yamato által hozott hírek árnyképe üli meg súlyos ködként egymást cikázva üldöző gondolataimat. A Tűz Temploma csaknem a földdel egyenlő. Kumogakure nagy része szintén romokban. Szabadon kószáló bijuuk. Kirigakure letette a fegyvert. Sunagakure felszabadult a blokád alól és a Víz Szövetségének tagállamai sorra kapitulálnak, ahogy kezdik felismerni, hogy süllyedő hajóra vettek jegyet. A hónapok - vagy évek..? - óta áhított béke csupán karnyújtásnyira. Akkor mégis mi az a megfoghatatlan balsejtelem, ami nyugtalanít..? Nem mintha nem örülnék. Csakhogy shinobiként eltöltött éveim alatt egy valamit nagyon is jól megtanultam: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg az. A Tűz Szövetsége hadászati kudarcokat halmozott sorra, míg az ellenség előretörése csakhogynem megállíthatatlannak tűnt. Aztán egyszer csak, a döntő összecsapások pillanatában az egész hatalmi blokk összeroskad a saját súlya alatt, mint a kártyavár, ha beszökik a huzat az ablakon. Mintha más erők is munkálkodnának a felszín alatt. Asuna persze csak legyintene erre és felkacagna azzal a kristálytiszta, fesztelen nevetésével, amibe három éve beleszerettem. Az orromra koppintana az ujja begyével és azt mondaná, csak rémeket látok, összeesküvés-elméleteket gyártok. Hogy nem tudom elfogadni, ha a dolgok minden valószínűség ellenére is végül jóra fordulnak. Talán igaza van. Ha a konohai hírszerzés információi igaznak bizonyulnak, talán végre leszerelhetek a határőrségtől, hogy vele legyek. Mikor is volt utoljára, hogy utoljára két kezembe fogtam karcsú derekát, hogy beletúrtam vörösarany tincseibe, s úgy folytak ki a selymes szálak az ujjaim közül, mintha valóban olvadt aranyból lettek volna? Tán egy éve, lehet több is. Vajon mennyit változott az arca? 
Míg gondolataim közös otthonunk - és mi tagadás, kihűlt hitvesi ágyunk újramelegítésének - vágyképe körül legyeskednek, észre sem veszem, s már a lépcső tetejére is értem. Feltolom magam előtt a csapóajtót, majd kikecmergek a bástya legfelső megfigyelőállására, ahogy teszem azt minden éber órámban legalább egyszer. Naiv kölyökként mindig is kiváltságosnak éreztem magam, amiért nemesi vérem ily előkelő ajándékot hordoz, mint a Byakugan. Amióta kiállítottak ide, a semmi közepére naphosszat az egyhangú lankákat bámulni, rájöttem, hogy dojutsum sokkal inkább felelősség, melyet nem rázhatok le magamról, semmint kiváltság. Shimura Danzou kifejezetten engem kért a Hyuuga klántól erre a hálátlan feladatra, kivételes látótávom és a Negyediktől lopott tudásom miatt. A családom pedig készséggel szolgáltatott át rendelkezésére, talán mert valamiféle előjogokat reméltek a gesztustól, vagy csak szimpla szolgalelkűségből, nem tudnám megmondani. A hideg is kiráz attól a fickótól. A szeme sem áll jól... Már az az egy, ami van neki. Chojuro-ojiisan persze más véleményen van. Szerinte ő a falunk jövője. Hiába, a rigid vénemberek már csak kedvelik egymás társaságát.
Mélyet szívok a magaslati levegőből, s hagyom, hogy átjárjon az érzés. Ez az egyetlen pontja az erődnek, ahol nem nyomja el a köveken megkapaszkodó vadrózsák illatát a ninkenek kenneljeiből áradó kutyaszarszag. Kegawa azt mondta, karikacsapásra megszokom. Aha. Meg a faszt. Persze neki könnyű ezt mondani. Inuzukaként mi sem természetesebb neki, ő ebben nőtt fel. Becsukom a szemem, miközben élvezem a könnyed szellőt az arcomon. Még csak a Byakuganomra sincs szükségem, lelki szemeim előtt látom a környező kétszáz négyzetkilométer összes fűszálát és jelentéktelen apróságát. Még egy háborúban megüresedett kis kunyhót is kinéztem magunknak, ahol letelepedhetnénk és csendes elszigeteltségben élhetnénk a hátralévő éveinket Asunával. Hah, hiú ábránd. Mintha valaha is elengedné a pórázomat Konohagakure no Sato... Persze sok mást is látok, ha magam elé képzelem a tájat. Annyiszor néztem már körül itt, hogy nem tud újat mutatni ez a vidék. Szürke pillanataimban, amikor már meguntam a közeli majorságok lakóinak passzív szemlélését, elkezdtem egyesével nevet adni az erdő fáinak. Ki hinné, hogy lehet ennyire ingerszegény a határőrszolgálat..? Az első pár hónapban, amikor kineveztek ide, legalább részem volt még némi akcióban. Nem vagyok egy mészáros kedvű ember... De legalább úgy éreztem, a hazám szolgálatára vagyok. De sajnos túl jól végzem a munkámat. Amikor a harmadik esőfalusi felderítőosztagot vetettük a kutyák elé - kegyetlen megoldás talán, de sok készletet meg lehet spórolni vele, az ebek pedig nem panaszkodnak az eső ninják húsára... -, Amegakure vezetése valószínűleg bölcsebbnek találta, ha a kémeit kerülőútvonalon küldi ki megfigyelésre. A hátországból és Kusagakuréből pedig nem sok fenyegetés érkezik. Na de... Essünk túl rajta! A fiúk aggódni kezdenek, ha túl sokáig maradok el.
- Byakugan!
Nyögöm blazírtan magam elé, majd gondolatban felkészülök arra, hogy az agyam befogadja a töménytelen mennyiségű vizuális információt. Lehetetlen lenne ezt az érzést leírni olyasvalakinek, aki nem élte át maga is a Fehér Szemek biztosította érzékorgiát. Meséld el egy vaknak, milyen a napfelkelte, vagy egy süketnek a nyáresti tücsökszerenádot. Szemhéjamat sem kell megemelnem, mégis egészen olyan mintha kilépnék a fejemből. Az egyszerre mindenhol és mégis sehol benyomása ez. Ahogy kiterjesztem érzékeim, semmi szokatlan sem tapasztalok, ahogy az már csak lenni szokott. Várjunk csak... Ott! Dél-keletre, tizenöt kilométerre az erdőben... Egy magányos vándor. De mégis miféle vándornak van ekkora chakrája és mit akar jelenteni az a bizarr maszk az arcán..? Dél-kelet. Az pontosan arra van, mint... Lehetetlen! Akkor mégis miért tartana pontosan errefelé?! Csak egyféleképpen deríthetem ki.
- Byakuraishin!
Kiáltom, s a mindent felölelő körpanorámát felváltja a vakító fehérség, melyet oly rég nem éreztem már... Itt az ideje megdolgoztatni azokat a berozsdásodott izmokat!

Eljött hát a nap, amikor hit és sors méretik meg egymással. A pirkadat azonban éppoly gyanútlan kötelességtudattal ontja lágy sugarait a vidékre, mint ahogy minden reggel is teszi. Vajmi kevéssé zavartatja magát holmi próféciáktól és az istenek közelgő alkonyától, mikor is az égi hatalmak egymás torkának ugranak, ha csakugyan van olyan nekik. Minden ugyanolyannak tűnik, mint máskor... És közben mégsem. Az álmosan pislogó égi vándor sápadt, rőt pászmái vérvörösre festik a végeláthatatlan égboltból szőtt, felhőgalléros köpenyét, mintha csak a közelgő pusztítás tiszteletére öltözött volna karmazsinba a tájra boruló firmamentum. A csípős, friss levegőt is mintha valami furcsa, terhes érzet ülné meg... Tán a Sötét Nagyúr mindent látó tekintetét érezné magán a Próféta, ahogy megnevezhetetlen árnyakból és fájdalomból ácsolt páholyából letekint őreá..? S ha valóban így van, miképp is értelmezhetné a vérző eget? Bátorító isteni kinyilatkoztatásnak, vagy intő jelnek, melyet félnie kellene..?
Lényegében mindegy is. Az ómenek a gyenge hitű és babonás embereknek valók. Itanashi nem hiszi, hanem tudja, hogy sikerrel fog járni. Hogy miért? Mert diadalmat kell aratnia a hitetlenek barbár társadalma felett. S míg az Egyetlen által rászabott sorsküldetését véghez nem viszi - mely nem kevesebb, mint Jashin földi birodalmát elhozni -, mindaddig akármily sorsot legyűrő védelemmel rendelkezik. Egyszerűen nem halhat meg. Ugye..?
A Lidérc, miután elvégezte a mindent eldöntő összecsapást megalapozó előkészületeit*, kurta búcsút vesz az aszott emberi héjtól, mely valaha Bansai névre hallgatott. Embernek már aligha lehetne nevezni... Sem külsőségeiben, sem pedig szilánkokra zúzott pszichéjének tekintetében nem emlékeztet a büszke, bölcs és állhatatos férfira, aki pár nappal ezelőttig volt, mielőtt Ichiwariivá lett volna. Ezután a Vérpap egymaga indul meg, toronyiránt Hi no Kuni egyik legjobban őrzött határvédelmi erődítménye felé. A vakmerőségére mindenesetre nem lehet panasz... De a Tűz Templomát is legyűrhetetlen épületnek tartották, most pedig nem több, mint egy vérmocskos vízzel telt medence, melyből egy csaknem felismerhetetlenségig amortizált romhalmaz nyújtózkodik az ég felé, mely valaha oly közelinek tűnt csúcsaihoz.
Amikor a jashinista eléri a Tengu Szentély és a Tövis Erőd között hosszan húzódó rengeteget, alkalmazza Shontawai'shi technikáját. A fekete gömbök szétszélednek a közelben, de az erdő megszokott arcát mutatja: éppúgy apró és kevésbé apró, többnyire félénk állatotoktól lakott fatenger, mint a világ bármelyik másik erdeje. Azazhogy majdnem. Nagyjából, amikor félúton jár célja felé, különös vésetekre figyel fel a fák törzsén: 
Eleinte csak ritkásan és területileg meglehetősen elszórtan jelentkeznek, mint ahogy a civil kirándulók számára a megfelelő ösvényt mutató jelzések az ismertebb túraútvonalakon. Azonban ahogy egyre beljebb gázol a lombkoronakupolák árnyékában, úgy egyre sűrűbben találkozik ezzel a motívummal a Kaishin, szinte mindegyiken van egy ilyen. Talán ez a kanji lenne annak a megfoghatatlan, finom, már-már érzékelhetetlen vibrálásnak a kútforrása?
Ahogy a Próféta ágról ágra szökken, egy-egy magasabb ugrásnál, amikor csak egy ritkásabb pagony takarja el a kilátást előle, meg-meg pillant egy megfeketedett gránittéglákból emelt, égbe szökő tornyot, mely minden bizonnyal a Töviserődhöz tartozik. Ahogy közelít a horizont peremén terpeszkedő épületet körülölelő síkság felé, egyre tisztábban rajzolódik ki a Lidérc előtt az ősöreg bástya morózus sziluettje. Elnézve rendhagyó méreteit - mely inkább magasságára, semmint alapterületére vonatkozik - nem is csoda, hogy a Rejtett Levél volt az egyetlen shinobi falu a háborúban, mely nem szenvedett súlyosabb veszteségeket a Tűz Szövetségének vezető hatalmai közül.
A következő pillanatban egy vakító villanás, s az azt azon nyomban követő fülsiketítő mennydörgés követeli magának Itanashi figyelmét, kizökkentve a jashinistát addigi gondolataiból. Egy szokatlanul fehér villám csapott a vadrózsákkal benőtt erődítmény legfelső tornyába, noha a delelő Nap tűző fénye már rég elosztatta a hajnal vért ígérő, bíbor felhőinek túlnyomó részét. De a színén kívül valami más sem volt rendben vele... Olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy nem tudná biztosan megmondani... De a mennyei, cikázó dárda mintha a toronyból csapott volna az égkék legelőn lustán legelésző, patyolatfehér bárányfelhőbe, nem pedig fordítva.
A Kiválasztottnak nincs túl sok ideje a természeti anomálián töprengeni. A húsába már-már égető fájdalomként harap a chakravezető rudak rezgése, mely olyan heves, melyhez hasonlatost csak Bansainál, vagy sokkal inkább az Utazónál érzett. Füle még mindig cseng és sípol a derült égből - vagy égbe..? - csapó mennydörgéstől, amikor azt érzi, hogy valaki megkocogtatja a vállát és háta mögül egy élénk, pörgős tónus azt kérdezi tőle:
- Eltévedtél idegen?
Azonban mire a sötét szerzetes hátrafordul - akár támadó szándékkal, akár nem -, senkit sem talál ott, noha a testében vibráló fémek tanúságtétele szerint a töménytelen mennyiségű, nyers erő még mindig nem távozott a környékről. Sokáig azonban nem kell keresgélnie, ugyanis az idegen hang újfent megszólal, ezúttal teljesen más irányból és kissé távolabb. Ahogy a jashinista ezúttal is odafordul, egy fiatal, húszas éveit taposó ifjút lát, félhosszú, bronzszín haj keretezi hosszúkás arcát. Térdet ölelő szandálcsizmát, hasított bőrnadrágot és egy levegős, fehér kimonót visel. De ami a legfontosabb... Pupilla nélküli, tejfehér szemei körül vastag erek duzzadnak és lüktetnek. Hát ilyen egyszerű lenne..? Az áldozata szinte tálcán kínálja magát? A daliás, elegáns tartású shinobi egy Bingo könyvet szorongat baljának ujjai között, miközben hangosan olvassa a felcsapott oldalt:
- Fehér haj, stimm. Vér kanjis álarc, ez is megvan. Többszörös gyilkosságok... Segédkezés a Fagy Daimyo unokájának elrablásában... Segédkezés a Fagy... Uncsi. Uncsi... A Kétfarkú Macskadémonnal való harc és a Tűz Templomának lerombolása..? Na ezt már nevezem! Persze ha lenne némi sütnivalód, az ellenkező irányban hagytad volna el az országot, amikor minden második belföldön tartózkodó ninja a te neveddel az ajkán ragad fegyvert, hogy elégtételt vegyen, amiért meggyaláztad a hazánk egyik legfontosabb nemzeti szimbólumát. Szóval először és utoljára kérdezem Itanashi. Mit keresel az erdőmben?


//*Privát üzenetben elküldött cselekedetek.
Nos, végre valahára kezdetét vette a kaland végjátéka. Sok szerencsét! A késésért 20 chakrát írok jóvá neked.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Nov. 06 2017, 02:10

A Vérpap gyorsan haladt a fákon. A gömbök segítségével megpróbálná feltérképezni a lehető legnagyobb területet, azonban be kellett látnia, az erdő túlságosan is nagy ahhoz, hogy kellőképp végigjárhassa. Ahogy ugrált fáról fára, egyre több helyen bukkant fel ugyanaz a kanji. Talán valamiféle védelmi technika lehet. Burok, az erdő sűrűjéből. Itanashi a nála lévő robbanójegyzetekből elhelyezne néhány pecsétnél egyet-egyet, a lehető legtöbbet a nála lévő húszas keretből. Bármihez is való a kanji, Itanashi idegenként van jelen. Ha eddig nem szúrták ki, talán megelőzheti a kelepcébe sétálást. 
Itanashi lelépett a fákról, majd megállt még a takarásban, egyenesen a toronnyal szemben. Mély levegőt szívott tüdejébe, miközben határozott zöld szemei végigmérték még egyszer a felhőkarcoló épületet. Fantáziáját újból beindította a torony szerepe és az abban rejlő lehetőségek. Ha majd visszatér Keletre, fontolóra veszi ezen létesítmény felhúzását. Most azonban nem ezért volt itt. Feladata van, méghozzá pont abban az épületben, melyet szinte már csodálóan szemlél. Szemei villanó fényt lát a torony felső térségéből, még ilyen messze is látható villanást. Talán valami jelzés. 
Ám a papnak nem volt túlságosan sok ideje gondolkodni, s mialatt gömbjeit visszafelé irányítana magához, teste egészében remeg meg, az idegen chakra felismerésekkor. Ilyen hirtelen, a semmiből felbukkanó nagy energiákat csak egy ember áraszthat magából. Az Utazó. De mit akarhat? Pont itt? Pont most? Talán elmondani, hogy ez az a torony, amiről egy hónapja beszélt? Még egyszer tudatosítani Itanashiban a feladata kettős súlyát? 
Azonban a hirtelen megjelenő chakra ismeretlen hangon kérdezi őt a háta mögül, s megérinti a vállát. Ez nem az Utazó. De akkor ki? 
Itanashi gyorsan fordul hátra, könyökét fej magasságába emelve, miközben testében aktiválná a föld elemű chakrajat. A doton chakra szétterjedne a testében, előkészítve a Kawarimit. Ily gyorsan és váratlanul még senki nem tudta meglepni. 
Ám a könyök nem ért találatot. Talán elhajolt. Azonban mikor Itanashi teste, pontosabban tekintete is elérte a háta mögötti területet, döbbenten látta, hogy nem állt ott senki. 
~Tér idő technika? Vagy genjutsu?~ Amíg a pap mérlegelt a csapdájának helyzetén, a hang ekkor újból megszólította őt. Ezúttal Itanashi képes volt meglátni a forrást. 
Egy húszas éveit járó férfi. Konohai fejpánt ékeskedett hosszas barna haja alatt. Itanashi azonban nem a jelzést látta meg először. Hanem azt a két pupilla nélküli, fehér szempárt. Ő az. Az Utazó megmondta. 
A Hyuuga egy Bingo könyvet szorongatott ujjai között, s hangosan olvasni kezdte az egyik oldal tartalmát. A Vérpap felismerte magát a sorokban ecsetelt tettei alapján. Itanashi még sohasem hallotta a tetteit ily taglalt felsorolásban. S talán most sem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy elmélkedhessen arra a küldetésére, amelyet elsőként hajtottak végre közösen Mirubival. A küldetés, ahol az Ekibiogami született. 
- Gyorsan terjednek a hírek a Tűz országában. Úgy tűnik, többet tud rólam, mint én magáról, Hyuuga A.
Itanashi megállna, s kihúzná magát a férfi előtt. A két fekete gömbnek ennyi idő elegendő, hogy visszatérjenek alig másfél méteres távolságba a pap testétől, s passzívan lebegjenek körülötte. Itanashi nagyobb terpeszben állna, kezeit pedig a háta mögé emelné. Tudja jól, kivel áll szemben. Azokkal a szemekkel hamarabb látja minden cselekedetét, mint ahogy a pap kigondolná. Várta már ezt a pillanatot, s a megannyi rémálomszerű torz estéknek mostanra vége szakadt. Eljött a pillanat, melyre egy hónapja vár. A pillanat, mikor szemtől szemben állhat Aval. 
- A Templom lerombolása nem volt a terv része. Azonban nem hagyhattam, hogy nemzetem bukásának emlékműve az egekig érjen. Hogy Istentagadók, pogányok, és más vallások könyveivel elrejtsék népem vezetőjének titkát. Vártam már ezt a pillanatot. Vártam már önre. 
- Mit gondol, az imént felsoroltak alapján, én lennék a világ ellensége? A legfőbb gonosz? - tette fel kérdését némi levegővételnyi szünet után. - Az Istenek tombolnak haragjukban. Düh marja lelküket. Háború készül, Hyuuga A. Háború, méghozzá az emberiség ellen. Az Istenek megunták az emberiség gyarló és alantas ténykedését. Kapzsi, önző vágyaik megmérgezi ezt a földet, a levegőt. Kiirtja a természetet, levadássza az élőlényeket. Az Istenek megunták az ember okozta károkat. Azonban még nincs minden veszve. Én láttam a jövőt, A. Tudja mit láttam? Egy megtört világot. Egy elpusztult világot. Egy világot, ahol az Istenek nem léteztek, mert az ember egyetlen dologban hitt csupán. A pénzben. A pénz által hatalomra tettek szert, a hatalommal pedig még több hatalomra éheztek. Az Istenek nem voltak képesek megállítani őket, s talán nem is akarták. Az emberiség pedig kiirtotta magát. Oly mértékű háború közeleg, mely ki fogja irtani az emberi elsőbbséget, s visszaküldi a tápláléklánc aljára. A természet pedig visszaveszi azt, ami az övé. Az Istenek nem engedik, hogy ez megtörténjen. - újabb lélegzetvételnyi szünet után a pap ismét folytatná.
- Engem önért küldtek. Szükségem van magára, hogy beteljesíthessem a sorsom, és bevégezve a küldetésemet, elérhessem, hogy a hit legyen ismét a mérvadó az emberek között. Mert pénzen nem vásárolható meg lelkünk békéje. Mert pénz nem oldozhatja fel bűneinket, melyeket elkövettünk. Mert pénz nem képes kitölteni az ürességet, melyet érzünk. Csak a hit adhat gyógyírt és megnyugvást. Az emberiség ismét hinni fog az Istenekben. És fohászkodni fognak hozzájuk, félni ismét a hatalmukat. - Itanashi ekkor jobb kezét előre mutatná. Nem is pontosan a Hyuugara, sokkal inkább a mögötte álló torony felé.
- A kettőnk találkozását előre elrendelték. Én láttam, A. Szükségem van magára, ezért választhat. Ha ellenkezés nélkül velem jön, akkor a Tövis erődben állomásozó több tucatnyi shinobi életben maradhat. Ha viszont ellenszegül kérésemnek, s hátráltatja küldetésemet, abban az esetben ők mind odavesznek. Én már láttam egyszer. S akkor rosszul döntött. S ugyan roppantmód érdekel, mire is képes, hiszen képes volt legyőzni engem a látomásomban, mégsem lesz képes megállítani. Maga nem tudja, mi készül innen távol. Távol a pénz mozgatta bábnemzetek érdekszféráján kívül. Nem csak én hordozom az Istenek akaratát. Számos olyan harcos és nemzet, kik napok alatt elpusztíthatják a földesurak által irányított nemzeteket. Maguk mind vakon élnek egy eltorzított világban. Hamis bálványok, hamis istenek. Hamis remények. Maga egyszer rosszul döntött, A. A Tűz nemzedéke azonban megkapta megérdemelt büntetését. Ha most velem jön, elkerülheti az újabb rossz döntést. Elkerülheti a társainak halálát. Ha ők meghalnak, az a maga lelkén fog száradni. Az Istenek pedig átokként fogják a tudatot az utódjaira szórni. Talán meggyőző lehet a nevem alatti összeg, nem én vagyok a gonosz. Az ember a rossz, mert rossz akar lenni. A pénz tette őt gonosszá, s szinte élvezi. Nem én vagyok az, aki a világot pusztulásba fogja sodorni. Hanem azok az emberek, akik rosszul döntöttek. Akik a pénzt választották az Isten helyett. Akik a haragot szőtték. Akik mások élete helyett a vagyont akarták. Magának van még egy esélye dönteni. 
Itanashi szavaival megadná azt az egyetlen esélyt, amelyet mindig megad a harcok elején. Egyetlen döntés, egyetlen szó képes a pap számára teljesen nyilvánvalóvá tenni a harc kimenetelét. Tudja jól, hogy a Hyuuga mit fog válaszolni. Így felkészülne a legrosszabbra. 


Miközben Itanashi hosszas monológjával válaszolna a feltett kérdésre, addig valahol a távolban, a torony túlsó oldalán felbukkanna a pap által készített második test. A vérpap már egy ideje csak állna és figyelne a sűrű erdő mélyén. Az ő feladata egészen más még, mint a túloldalt beszélőé. Itanashi mindeddig megbújt, mélyen az erdő sűrűjében, hátrébb a kitarolt mező vonalától. Miután az ellenség felfigyelt az első testre, ő is mozgásba lendülne, s érné el a tar mező első sorai közé. Chakrajat megkezdené kiterjeszteni a térségre, előkészítve a másik test megsegítését, s az idegen pálya adta hátrányok kiküszöbölését. 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1379

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Hidan on Szer. Nov. 22 2017, 12:19

A fiatal férfi meglepetten felvonja szemöldökét az Itanashi által használt megszólítás hallatán, majd ráérősen visszasüllyeszti a fejvadásznoteszt a vállán átvetett kistáskába.
- Vallási fanatikus tömeggyilkosoknak Konoha no Byakurai, közeli barátoknak csak Amatsu. Sose késő váltani! Kezdhetnéd azzal, hogy nem magázol, az álságos modoroskodástól mindig kijön a reumám, meg a hasonló időskori nyavaják. Különben aligha kárhoztathatlak hiányos információidért... Shimura Danzou nagy hamiskártyás és szereti az aduászait az ingujjában rejtegetni, amíg nem biztos benne, hogy kiterítheti a lapjait.
Félszavaiban elejtett sértései ellenére az ifjú Hyuuga parancsnok hangszínén alig-alig érződnek ellenséges érzései, tónusa inkább élcelődő, semmint gyűlöletteljes. Mintha csak rég nem látott ismerőst üdvözölne, nem pedig a Shinobi Világ egyik legveszélyesebb emberét. Tartása csupa büszke, vakmerő fesztelenség, mely csak olyanok sajátja lehet, kik úgy gondolják, nincs oly veszély e világon, mely egy hangyányit is árthatna nekik. Hacsak nem éppen a földkerekség legmesteribb blöffjét adja elő, úgy ez az ember vagy önhitt bolond, vagy pedig olyan hatalom birtokosa, mellyel legföljebb maroknyi halandó vetekedhetne a Nap alatt.
- A világ ellensége..? A legfőbb gonosz? Ugyan, ne légy szigorú magaddal, bárkivel megesik hogy csak úgy lemészárol félszáz papot véletlenül!
A fiú közömbösségének álarca meg-meg repedni látszik a Tűz Templomának említésekor: hangja kissé eltorzul a pökhendi, cinikus szavak alá temetett haragtól, ajka alig észrevehetően megremeg. Ujjait megfeszíti, hogy ökölbe szorítsa őket, apró szikrák pattognak kézfeje körül, ahogy a benne tobzódó düh energiává sűrűsödik.
Ám mire a szó visszakerül a Sötét Prófétához, a konohai erőt vesz pillanatnyi megingásán. Eleinte színlelt egykedvűsége azonban láthatóan valósba fordul át rövidesen, ahogy a paptól szinte kötelező prédákáció kezdetét veszi. Amatsu a mögötte álló vaskos jegenyének támasztja a hátát, s karbafont kezeit csak akkor mozdítja meg, amikor épp egy-egy hangos, elnyújtott ásítást próbál eltakarni. Egy ízben még az időt is megnézi egy képzeletbeli karórán. Ám bármennyi nonverbális jelét is adja unottságának, mégis hosszasan hallgat, türelmesen várja, míg a jashinista befejezi a gondolatot.
- Bla, bla, bla... Bla-bla. Mielőtt kiontanánk egymás belét, hadd kérdezzek pár dolgot... Hogy tudsz ennyi sületlenség kiböfögése mellett reggelente tükörbe nézni? Mondjuk lehet hogy csak baromi rusnya vagy. Az megmagyarázná a maszkot. De... A természet megmentéséről papolsz itt nekem. Biztos vagyok benne, hogy azt a rengeteg robbanójegyzetet is csak a gonosz favágók távoltartására ragasztottad az erdő fáira. Nézz a lábad alá! A fű kirohad a talpad alatt, mert szégyelli hogy egy ilyen ember rálép! Bűnösnek kiáltod az emberiséget, fösvénységért, kapzsiságért, holott csak abból ami a zsebedben lapul, egy nagyobb falu vagy egy évig elélhetne! A világ megváltójaként tetszelegsz magad előtt, aki megment minket a háborúktól, mikor valószínűleg több ember haláláért felelsz egyedül, mint egy nyíltszíni ütközet, amelyet százak vívnak! Mindig is elképesztett, hogy az emberek némelyike olyannyira nem tud szembenézni saját bestiális vágyaival és infernális ösztöneivel, hogy képes ilyen önellentmondásoktól hemzsegő eszmerendszerekkel igazolni kártékony létezésüket. Te nem a gyógyír vagy Lidérc. Hanem a betegség.
Amint a levél shinobi előrébb lép a végszóra, kezdetben alig látható, világos derengés kezd körvonalazódni a Hyuuga körül, mintha csak egy délibáb közepén állna. Azonban ahogy a pillanatok egymásba szaladnak, ez a képlékeny fényaura úgy lesz egyre sűrűbb és fehérebb. A tiszta, nyers és csapongó energia úgy fest, mintha felfelé örvénylene a fiú körül. Egy bizonyos ponton túl az erdő nyirkos talaja egész egyszerűen megadja magát az egy pontba sűrűsödött, határtalannak tetsző erő elviselhetetlen tömegének, s a föld enyhén beszakad Amatsu talpai alatt. Végül testének csaknem valamennyi porcikájából elektromos kisülések záporoznak, mintha csak maga Raijin küldte volna el bosszúálló angyalát. Ahogy a nappal az éjnek, a fény az árnynak, a yang a yinnek, éppúgy ellenképe Itanashinak megjövendölt ellenfele. Talán valóban az istenek rendelték el, hogy bajnokaik véres viadalban mérettessék meg, melyikük égi pártfogójának nagyobb a hatalma a halandók sakktábláján.
A Kaishint azonban nem abból a fából faragták, hogy megrettenjen holmi látványos fitogtatástól, hisz tőle sem ismeretlen az erődemonstráció doktrínája. S nem csupán a gyűlöletből lakmározó hatalom az egyetlen fegyvere... Megfontolt szavai álnok kémmekként kerülik meg a ráció és kötelességtudat bármily ostromot bíró falait. Mögé osonnak, s a szívet célozzák a kétely dárdáival. Az erkölcsös emberek legnagyobb ereje egyben bukásuk írmagva is lehet. A társaik iránt hűség, készség az önfeladásra mások javáért. Ez a kíméletlen eszköz, a manipuláció egy olyan bölcs, hatalmas és áldozatkész embert is esküjének megtörésére kényszerített, mint Bansai, már azelőtt, hogy a valódi harc egyáltalán megkezdődött volna. Vajh Amatsu gyenge pontja is ugyanaz lehet..?
- Hahaha! HAHHAHAHAAA!
Tör ki először halk, majd már-már hisztérikus kacagásban a Hyuuga, mire a lobogó dicsfény körülötte egy szempillantásra kialszik. Az apró földrögöcskék, melyeket felkavart chakrájának tömegvonzásra fittyet hányó felhajtóereje, egyszeriben porrá omolva hullanak lába köré. Az első pár szekundumban nevetése csupán gúnynak tűnik, de valamiért mégis zavaróan őszintének hat. Azonban amikor a Töviserőd parancsnoka észreveszi az Itanashi ajánlatát követő kínos hallgatásban, hogy a jashnista nem hahotázik vele, egyszeriben csak lehervad ajkáról a kaján vigyor. Tejfehér szemei döbbenten kikerekedve merednek a Vérpapra, mintha nem igazán akarná elhinni, hogy a helyzet amibe került, nagyon is valós, s hogy e kegyetlen játszma tétje valóban emberi életekben mérendő.
- Várj... Te tényleg komolyan beszélsz. Tényleg komolyan gondolod, hogy egymagadnak esélye lehet az egész Töviserőd ellen. Ne zavarjon a tény, hogy egy kibaszott hadsereg állomásozik ott, speciálisan válogatott katonákkal, akik mellett a háború kitörése óta egyetlen határsértő sem tudott eliszkolni. Sokuk már akkor harcedzett veterán volt, amikor én még anyám karján ülve szoptam a csecset! Nem tudom, pontosan hány éves vagy, de az arcodat elnézve a maszk alatt te talán még gondolat sem voltál akkor. Egyszerűen nem hiheted magadról, hogy képes lennél arra, amin százak buktak el előtted! Új alkut ajánlok jashinista. Vedd jóindulatom jeléül, mert ha akarnám, már halott lennél... Hallgass a látomásodra és add meg magad most. Ha készséges és együttműködő vagy, talán, ismétlem talán el tudom intézni, hogy egy börtöncellában tengethesd hátralévő napjaid az azonnali bitó helyett, amit a magadfajtáknak tartogatunk. A kutyák valószínű gyomorrontást kapnának tőled. Higgy nekem... Ezt a harcot nem nyerheted meg. Nem számít, hogy egy vagy kettő van belőled. Már akkor elvesztél, amikor beléptél ebbe az erdőbe. Tíz másodpercet adok a döntésre, vagy egy újabb beszédre a világ romlottságáról. Ha letelt... A sorsod megpecsételődött. Nos, Itanashi?


//Amennyiben kell rajz az erőd körül elterülő területek méretarányairól a pontosításhoz, kérlek jelezd privátban!//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Nov. 27 2017, 12:53

A Vérpap beszédét türelmesen végighallgatta a Hyuuga. Itanashi általában türelmes füleket talál harcai előtt. Ő pedig minden esetben igyekszik kihasználni ezen rövidebb időszakot a másik megtörésére. Az évek alatt a vérimádó, kegyetlen és brutális harcmodort képviselő prófétajelölt egy dolgot megtanult. Kivárni. Húzni az időt addig, míg nem érzi, eljött az ő ideje. Kivárni, amíg szavai elég mélyen beleássák magukat, s dárdákként fúródnak ellenfele szívébe, s a kétely mérgével bekent végük meg nem mérgezik teljesen azt. 
A Hyuuga kitartó volt, arca nem mutatott semmiféle megrengést, nem fejezte ki félelmét, sem pedig aggályait. Nyugodt volt. Túlzottan is. Ám a pap már megtanult régóta hitetlennek lenni az emberi álcával szemben. Tudta jól, hogy minden, amit az emberek arcára kirajzolódik, csupán egy álarc. 
- Mindannyian álarcban járunk. Az én álarcomat Jashin maga választotta. Én az ő álarcát viselem. Feladtam a sajátomat, mert Ő az egyetlen, aki megmutathatja az utamat. Feladtam az arcomat, hogy az övét viselhessem. Hogy az Ő akaratát követhessem. Ahogy elnézem, nem lehet oly sok év kettőnk között. Ön látja az én arcom a maszk mögött. Kíváncsi vagyok, vajon a maga álarca mögött mi rejtőzhet. Ahogy elnézem, elégedett. Kissé talán túlzottan is naiv mosoly ül ki az arcára. Biztos önmagában. Mindannyian azok vagyunk. Úgy érzi, képességei és a maga mögött álló több tucatnyi társa mindenre képesek. Mióta szolgál az erődben? Négy-öt éve? Vagy netalán ebben a toronyban élte le az életét? Mondja csak, Konoha no Byakurai, járt már a Tűz országának határán kívül? Az évek nem jelentenek semmit. Nem tudható be valódi mércének. Hisz vannak, akik száz évet is élhetnek, míg mások meg sem érik az egyet. A világban nincs igazság. Mondja, volt már az első sorban a fronton, vagy csupán a torony kellemes hálójából kiugrálva vadászta le az erre tévedőket? Ahogy elnézem az arcát, látom, hogy nem volt még dolga valódi ellenséggel. Nem szembesült még a valódi ellenségével. Magát olyanok tanították, akik hamis történelmükkel és hamis célokkal fertőzték a nemzeteket. Hogy a hatalmuk saját akaratukból nyerhetik. Hogy azért születnek és élnek, hogy olyanokat szolgáljanak, akik nem érdemelnek rá. Akiket a pénz tett naggyá. A világnak szüksége van a pénzre, de a vagyon iránt érzett elvakultságuk megfertőzte azt, s nyomorba taszította. Maga nem akarja megóvni a világot. Maga azért van itt, hogy pénzt keressen, s hogy megóvja azt, akinek a legtöbb pénze van az országban. Nem akar maga békét, csupán a napi betevőért egy sötét toronyban leélni az életét. Kicsinyes vágyak. Vagy netalán más mozgatja? Nem hinném. Hiszen akkor nem lenne ott a zsebében a Bingo könyv.
Itanashi várna egy kicsit, ha netalán a Hyuuga kifejti céljait. Meghallgatja őt. Mikor Amatsu Itanashi sötét erejét kezdi becsmérelni, s a betegségnek titulálja őt, a világ elpusztítójának, Itanashi, talán a Hyuuga megdöbbenésére helyeslően bólintana.
- Ez így van. Jashin sama azért választott engem, mert én vagyok az, aki képes lehet lerombolni a pénzéhes világot, aki képes lehet elmosni a mocskot. Lidérces rémálomként lecsapni mindazokra, akik tovább erősítik ostoba emberi hiúságukat a világban. Hogy a pénz a valódi hatalom. Hogy mindaz, amit az emberiség elért, a hatalma, a világ táplálékláncának csúcsát önerőből és pénzzel érik el. Hogy hatalmukat nem az Istenek ajándéka. A világ hamarosan változni fog, Konoha no Byakurai. Látom magán, hogy őrültnek tart. S nem is fog nekem hinni, ha azt mondom, hogy maga a Tűz templomának vezetője, Bansai is megértette szavaimat, s talán még szimpátiát is mutatott, megtagadva saját Istenét is, mikor felnyitottam a szemét. Ám emberi hiúsága és önbecsülése a templom szerzeteseinek szinte egészét felemésztette. A saját önzése vezetett a Tűz templomának bukásához. Vagy talán az a néhány elmenekült pap talán nem említette, hogy Bansai maga engedett be a templom ajtaján? Hogy miként tagadta meg istenét, s szenvedett, mikor a felismerés pillanata szembesítette hamis életével? Miként adta fel azt az ötven évének céljait, melyek mindaddig hamisan vezették őt? Neki túlságosan is késő volt. Túlságosan is későn ébredt rá mindenre. Mélyen belül mindannyian tudjuk, miért is élünk valójában. Az álarc mögött tudjuk mindannyian, mi is a célunk. Én már levetettem, feladtam a sajátomat, mikor a felismerés pillanata elragadott. Bansait is elérte. Akkor halt meg. Mikor a felismerés, az igazság dárdaként fúródott szívébe. Nem volt képes elviselni mindazt, amit akkor átélt. A hazugságban leélt élettel való szembesítést. Maga talán fele olyan idős lehet, mint ő volt. Ha ismer engem, akkor tudja, hogy nem állíthat meg. Ha nem csupán a könyvből olvasta a nevemet, akkor tudhatja, hogy én Jashin erejét hordozom magamban. Hogy nem fogok megállni, nem fogok meghalni, mert Ő nem engedi. Túlságosan régóta keresem magát, így azt is tudhatja, hogy nem fogok visszafordulni, s ha jó megfigyelő, akkor ennyi idő alatt arra is rájöhetett, hogy feladni sem fogom a céljaim. Az Ő akaratát képviselem, az istenek beavatkozása miatt vagyok itt. Az ő művük, hogy mi a mai napon találkoztunk. Ám a véletlen választotta éppen magát. Különleges képességekkel bír, melyek szükségesek ahhoz, hogy az Istenek beavatkozhassanak a világ működésébe. A jelenlegi rendszernek buknia kell. Az emberiségnek bűnhődnie kell ahhoz, hogy továbbra is a világ része lehessen. Az istenek nem pusztítják el teljesen azt, amit teremtettek. Csupán megtisztítják és feloldozzák bűneik alól. Ha ez nem következik be, az emberiség hamarosan önmagát irtja ki. Háborút háború követ, ahogy a hataloméhes vezetők a pénz érdekében akarnak újabb és újabb földeket bekebelezni. Véget nem érő falánkságukkal az egész világot uralni akarják. Megtagadva Istent akarnak uralkodni mindenen. Azonban mindig van egy éhesebb, aki újabb háborút indít a pénz érdekében. Ezek a háborúk hamarosan elpusztítják az egész világot. A látomásomban az én bukásom vezetett az emberiség végső megsemmisüléséhez. Én vagyok az, aki megakadályozza és elmossa azt a gyarlósággal, szégyennel teli mocskot. Aki megállítja az emberi rendszert, mielőtt az elpusztít mindent. A Föld lángolni fog. Égni, mikor a perszelő tűz végigmossa majd a nemzeteket. S miután az emberiség mocskától megtisztul a világ, új lehetőséget kap majd egy új birodalom felépítéséhez. Az Istenek birodalmának felállítására. Hogy ismételten közénk szállhassanak, s mutathassák valódi utunkat. Ebbe a szennyezett világba nem térhetnek. Ám ők csupán megtisztítják a világot, az emberiség azonban el akarja pusztítani azt.
Itanashi tudta jól, hogy Amatsu látja az arcát, ahogy minden egyes rezzenését és mozdulatát. Tudta, hogy nem lepheti meg a Hyuugat, s valószínűleg már jó ideje felismerte a torony másik végében koncentráló Itanashit is. Talán szavai ismételten célba értek, s lekötötték annyira őt, hogy némiképp átgondolhassa a következő lépéseit. Itanashi megadta az időt rá, ám túlságosan is sok embert akart már meggyőzni, s legtöbbjüknek ugyanaz lett a vége. Hátha az Utazó látomása egyfajta jele lehet annak, hogy most sikerrel fog járni, s szavai megértésre találhatnak. Ha mégsem, a másik Itanashi, a távolság ellenére is, lassan befejezhette az előkészületeket, s kellőképp kiterjeszthette a földön keresztül a chakraját.
Idő közben a Hyuugaval farkasszemet néző Itanashi alaposan vizsgálja ellenfelének mozdulatait. Vár, mígnem a Hyuuga alkut ajánl. A Vérpap elmosolyodik álarca alatt, ám tudta jól, hogy Amatsu látta a mosolyát.
- Itt most magának van választása. Elégedett magával, én megadom az élethez való lehetőségét, ha megértette mindazt, amit mondtam. Szükségem lesz arra, ami magában lakozik, cserébe meghagyom az életét. Az istenek feloldozhatják bűnei alól, s új esélyt kaphat a világban. Térjen haza, telepedjen le a városban, s lássa azt, amiről beszéltem. Élje meg mindazt, amit ebben a sötét toronyban nem élhet meg, s éljen egy új eséllyel. Megadom az esélyét annak, hogy új életet kezdhessen, s hogy a társai, a barátai, azok, akik a toronyban ténykednek, is egyszer hazatérhessenek. Mondja el nekik, amit megosztottam magával. Nem kell a Tűz földének még egy életet elvesztenie, ha képes felnyitni a szemeit. Ne akarjon Bansai sorsára jutni. Ne akarjon a halál árnyékában szembesülni mindazzal, ami a hazugság fátylával eltakarta a szemeit. Ne akarja, hogy túl késő legyen. Vagy netalán ön is könnyek között akar feküdni, s belülről megsemmisülni? Magán áll a döntés, Amatsu.
A vérpap tudatosan nevezte a Hyuugat saját nevén ezúttal. Megpróbált hatni rá, ám kellőképp megfontolt és előre látó volt ahhoz, hogy tudhassa, Amatsu nem fogja megadni magát. Itanashi már az erdőbe lépésekkor folyamatos koncentráció alatt tartotta chakrakészletét, így bármikor képes lehet aktiválni azt, s a Yogensha palástját alkalmazva megóvni testének bármely pontját. A Hyuuga ellőtt a nagy kártyái közül két olyan lapot, mellyel Itanashi képes lehet számolni. Valószínűsítheti, hogy a frontális harcok helyett, s a nagy erejű támadások helyett a hyuuga inkább fog alkalmazni orvtámadásokat, s gyorsabb sorozatokat. Itanashi talán képes volt mindezt megfejteni ellenfele titkaiból. Ametsu belépője rávilágította erre a tényre. Nem számított rá, hogy ilyen gyors, ám ezúttal sokkalta felkészültebb. Ám nem támad egyelőre. Gömbjei még mindig csak lebegnek teste körül, figyelve a szélrózsa minden irányába. Valamint a chakrapalást, emberi szemmel alig látható szürkés árnyalatai is talán már megmutatkozhatnak a byakugan számára. A palást épp oda koncentrálja a chakrat, ahonnan a csapás érkezik, így ezzel nem kell készletét pazarolnia az elején. Vajon mit fog Amatsu válaszolni?

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1379

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Hidan on Kedd Dec. 19 2017, 06:34

Amatsu mindössze elnéző mosolyokkal és kétkedő grimaszokkal reagál Itanashi feleleteire, amikkel a neki címzett vádakra válaszol. Más mint Bansai… A vénséges apát ugyanúgy istene elkötelezett híve volt, akárcsak a Lidérc. A szellem embere. Nem csoda hát, hogy minden egyes másik vallását káromló testamentumot hosszas litánia követett mindkettejük részéről. Hisz nem csupán erkölcsi, de hittételbeli kötelességük is volt megvédeni saját krédójukat a másikéval szemben.
Az ifjú parancsnok azonban nem pap, hanem világi ember. Talán még csak nem is hisz az istenekben. Nem kényszere végső kinyilatkoztatásokat tenni a világ mikéntjéről. Olyan férfi, aki sokat beszél, s mégis... Meggyőződéseit a szívén viseli az ajkai helyett. Fölényesnek szánt hallgatása mélyről jövő bizonyosságról tanúskodik, mintha olyan ember látszatát akarná kelteni, aki birtokában van valami olyasminek, aminek mások nem. Bármi is legyen az. Hisz magában, az igazában, s láthatóan fittyet hány másokéra.
- Én már meghoztam a döntésem Itanashi...
Feleli halkan, mosolyogva, csaknem kedvesen. Tekintete a semmibe réved, mintha gondolatban máshol járna. Aztán akárha csak álomból ébredne, seszínű tekintetébe visszaköltözik az a vakmerő, dacos csillogás, ami akkor sugárzott a fakó szempárból, amikor felfedte magát a jashinista előtt. Táskája vállpántját egy hanyag mozdulattal leveti válláról, az erszény pedig a lábához pottyan.
Ezután kimonója alá nyúl, s előhalászik egy apró, stilizált Napot ábrázoló medált. Lehunyt szemmel csókot lehel rá, majd visszasüllyeszti a ruhája alá. Amikor pillái újból feltárulnak, arcélei megkeményednek, tekintete kissé elkomorul.
- És te is meghoztad a sajátodat.
Az ifjú férfi lassú, mégis céltudatos lépéseket tesz a Próféta felé. Tartása továbbra is fesztelen, de a Vérpap húsába ágyazott fémek erősödő rezgése elárulja: ez csak a vihar előtti csend.
- Nézzük meg, hogy az istened valóban oltalmába vesz-e!
Az utolsó dolog amit Sötét Nagyúr küldötte lát, mielőtt eltalálná az első csapás, egy fenyegető mosoly. Aztán vakító fehérbe öltözik a világ.

A frontális, hastájékon érkező ütés egy öklelő bika erejét is megszégyenítő lendülettel érkezik. Bár a jashinista elveszítette látását pár pillanatra, annyi lélekjelenléte még maradt, hogy időben aktiválja Yogensha Palástját az egész törzsére kiterjedően. Ami azonban némi gyanakvásra ad okot… Hogy a találat mintha szándékosan a védelme legerősebb, legáttörhetetlenebb pontját célozta volna.
Bár a chakrapajzs megóvta a Kaishint a belső szervi roncsolódásoktól, a fizika szabályszerűségeit aligha írhatja felül. A tehetetlenség törvényének engedelmeskedve teste iszonyatos erővel csapódik a mögötte lévő fának. A vaskos törzs nemes egyszerűséggel kettétörik a derekánál, szabad utat engedve a következő platánig, ami végül felfogja az őt levegőbe repítő erőt. Itanashi hatalmas csattanással vágódik a második fának, de szerencséjére nem esett komolyabb baja, páncélja és technikája megóvta a súlyosabb zúzódásoktól. Amikor látása kitisztul a villanás utáni, kérészéltű vakságból, valamivel arrébb Amatsut látja, amint kényszeredetten nevetve rázza az egyik kezét, mintha csak egy görcstől akarna megszabadulni. Láthatóan úgy pozicionálta magát, hogy tisztességes távolságban legyen mind a Lidérctől, mind pedig a sötét chakrából alkotott gömböktől.
- Ez aztán chakra, ember! Mintha csak egy kályhát érintettem volna meg!
Közli önfeledt, játékos kacagással, mintha még mindig nem tudná vagy akarná felfogni a helyzet súlyát. Vigyorogva feltartja tenyereit. Az egyiken fedetlen ujjai láthatóan rózsaszínűbbek mint a másikon.
- Mondd csak, ez az erő... Hogy nem rohaszt el téged belülről? Állati! Még csak hasonlót sem láttam!
A Hyuuga ezután nagyokat szuszogva valamiféle lazítógyakorlatba kezd, mintha nem is egy harc közepén lenne. Szinte folyamatosan lábujjhegyen áll, aprókat szökdécsel, vagy épp úgy tesz, mintha előrefele futna, miközben ellentétes irányba halad. Mozgáskultúrája egy az egyben egyik széles körben elterjedt harcművészetre, vagy taijutsuágazatra sem emlékeztet, sokkal inkább azok egyvelegére. A harcos papok kecsesen ívelő, körkörös mozdulatai egy kocsmabunyós kiszámíthatatlanságával karöltve. Hogy e bemutató mögött gyakorlati megfontolás is van, vagy csak Itanashi hergeléséért pattog össze-vissza, nehéz lenne megmondani.
- Nagyon remélem, hogy nem vettem el a kedved a harctól… Mert én még csak most kezdek belejönni!

//Amatsu mozgását a Baguazhang harcművészet és a boksz keverékeként lehet a legkönnyebben elképzelni. A második testnek 3 körre van szüksége (ha teljes sebességgel halad), hogy a Töviserőd körüli tisztásra érjen, ekkora területet (15 km) nem tud dotonnal mozgatni. A torony alapterülete kisebb mint a Tűz Temploma, de így is közvetlen közelről lehet csak ekkora objektumban kárt tenni//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Itanashi on Vas. Dec. 24 2017, 02:37

Mikor a Hyuuga a kimonójának belső részeiből egy Nap formájú nyakéket húzott elő, Itanashi arca a maszkja alatt komorrá vált. Látott már hasonló szimbólumot korábban. A Démonok országának északi erdeit járva a pap egy igen gyenge, mégis erősnek ható chakrahullámzást sugárzó tónál, a Nap egyik harcosával hozta szembe a sors. Nikko híve vereséget szenvedett, ám a pap kevés oly képzett harcossal találkozott, mint amilyen ő volt. Merész ellenfél és rendkívül edzett. Talán Amatsu is hívő lenne? Nem olyannak tűnik. 
- Tán nem Nikko, a Fény sietnének egy újabb bajnoka? - mosolyodott el álarca mögött a pap. A Hyuuga könnyedén láthatta szemei segítségével azt az elszánt mosolyt - Habár nekem nem úgy tűnik, hogy egy fanatikussal lenne dolgom, nem is számít most. Látom, önre szavakkal nem lehet hatni. Még. Ne akarjon úgy szenvedni, mint ahogy Bansai, s a többi szenvedett, kik keresztezték Jashin útját. Kik megpróbáltak ellenállni az Isteni akaratnak.
A Hyuuga gyors reakciója újból meglepte a papot. A vakító fehérség megtette a dolgát, s a pap csak érzékeire tudott támaszkodni. Képzettségének hála még így is, a másodperc töredéke alatt bekövetkező támadást is képes volt Yogensha palástja blokkolni. Azonban a gyors és mérhetetlen erejű csapás, mely a Vérpap testét érte, kellőképp nagy erejű volt ahhoz, hogy Itanashit jó néhány méterrel hátrébb repítse. A pap száguldó teste átszakított egy fát, szerencséjére a palást megóvta őt a belső sérülésektől, mégsem volt kellemes érzés saját testével rombolni a környezetét. 
A férfi kegyetlenül gyors, ezt a pap azonnal beismerte, s azt is, hogy nem veheti fel vele a versenyt, ha pusztán az ökleire támaszkodik. Mialatt Itanashi lassan felkelt, s leporolta sötét köpenyét, újragondolta a stratégiát. Azt már tudja, milyen gyors az ellenfele, s ezt milyen mértékben képes kihasználni a fizikális támadások során. Meg kell tudnia még, milyen szinten képes védekezni. Hogy mennyit bír el a védelme. Mikor a vérpap ismét két lábán állt, Yogensha palástja kiteljesedett, s a pap egész testét beborította a szürkés aura. Immáron chakrajat a lábán keresztül a földbe is kiterjesztené, hogy a következő ütésnél képes legyen leszögeznie a lábait, elkerülve ezzel a repülést. Ugyan tudatában van azzal, hogy jelenleg nyílt lapokkal játszik, mégis megteszi a szükséges intézkedéseket. Kell lennie valami gyenge pontnak. S ezt a pap ki is fogja deríteni. 
~Harmadjára nem engedem, hogy ilyen könnyen hozzámérhess. Szenvedni fogsz~ gondolta magában, miközben befejezné a portalanítást. Zöld szemei elemeznék a férfi mozgását. Amatsu valamiféle nyújtógyakorlatokba kezd bele, melyet ívelt, kígyószerű mozgással járó táncba kezdene. 
- Kiérdemelte az elismerésem, kevesen képesek megütni. Ám engem Yogensha palástja oltalmaz. Jashin leghatalmasabb harcosának köpenye. Az erőm az Ő adománya. Az Ő ereje. Jashin, a pusztítás Istenének romboló ereje. - Itanashi aktiválná a teste körül lebegő gömbökből kettőt, melyek a lehető leggyorsabban indulnának meg Amatasu felé. A sötét chakragömbök nagy erővel próbálnának belecsapódni a férfi testébe, akár a végtagjaira. Ha nem sikerül, üldözőbe vennék a félreugró férfit, s folyamatos csapásokat próbálnának mérni a testére. Itanashinak meg kell bizonyosodnia a férfi taktikájában. Tudnia kell, hogy beleáll e a csapásokba, vagy végig testének fürgeségére épít, s inkább elkerüli a támadásokat. Erre a gömbök az egyik legtökéletesebb eszközök. 
Míg a két gömb aktívan próbálná a férfi testét sebezni, ezáltal hátrányba, s osztott koncentrációra kényszerítheti a pap ellenfelét, addig a másik két gömb is aktiválódna, s teste körül lebegnének, várva a következő vakító csapást. A Hyuuga rohamára a két gömbből egy-egy, ugyan nem valódi pusztítást végző, de mindenképp kellemetlen Kasseikent bocsátana ki magából, mely megóvhatja a papot 360°-os területen. Ha pedig ellenfele belesétálna a lökésbe, talán nehezebben kelhet fel, mint Itanashi az imént. 
Amennyiben a Hyuuga beleállna a támadásokba, s valamiféle taijutsuval hárítaná a gömbök csapásait, abban az esetben Itanashi némi chakra felhasználásával újabb technikát hozna létre a gömbökön keresztül. A keleten kifejlesztett módszert alkalmazná, mégpedig a gömbök felszíni módosításával. Két éles pengeszerű csáp nőne ki a felszínéből, majd a gömb saját tengelye körüli forgásba kezdve, valóságos láncfűrészként rontana a Hyuugara. Ha Amatsu beleállna valamiféle chakravédelemmel,a  foylamatosan forgó pengét, hála a sötét chakra pusztító hatásaival ötvözve, hamarabb áttörheti.
Ha azonban a Hyuuga elkerülné a támadásokat, s mozgása kifinomult, és kacifántos, mégis működő formációkkal lenne tele, melyek megakadályozzák a két gömb sikerét, abban az esetben Itanashi növelné a támadható felületet, mégpedig azzal, hogy a gömböket a Hyuuga két oldalára állítaná, körülbelül 3-3 méternyi távolságra, majd a Sötét tűfelhőt alkalmazva, sötét chakraból álló tűk tucatjaival próbálná a sebzés esélyét növelni. Talán van a szemének gyenge pontja, talán nem tökéletes, mint ahogy minden másnak is megvan a maga hátránya. 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1379

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Hidan on Csüt. Dec. 28 2017, 05:26

- Persze hogy sietne a fény, azért olyan gyors, de nem értem ez hogy jön ide. És különben is ki ez a Nikko? Úgy hangzik mint valami mellőzött revütáncos művészneve!
Feleli szórakozott félmosollyal Amatsu, miközben egy pillanatra sem áll le idegesítő szökdécselésével. Láthatóan nem túl jártas a vallástörténelemben, de ez aligha róható fel neki. A keleti kontinens panteonja merőben különbözik a Shinobi Világban ismert és tisztelt istenektől. Bansai nevének újbóli említésére azonban láthatóan elkomorul kissé, mozgása is lelassul pár pillanat erejéig.
- Ha azt gondolod, akár csak egy szavadat is elhiszem arról, hogy a Tűz Templomának vezetője, országunk egyik legbölcsebb embere egy szemernyit is rokonszenvezett a kiforgatott tanaiddal, beteges babonáiddal... Akkor ki kell ábrándítsalak! Az életétől talán megfoszthattad. De a hagyatéka minden levél shinobi szívében ott lobog! Folyton hozzá hasonlítasz... Na nem azért, hízelgő egy picit. De egy valamit elfelejtesz. Én nem pap vagyok. Hanem harcos. Egy harcos, aki mindjárt letörli azt a fölényes mosolyt az álarcos pofádról!
Sziszegi acsarogva összeszorított fogai között a Hyuuga és a jashinista felé iramodik. Erőteljes léptei üteme folyamatosan gyorsul, testéből pedig szikrák pattognak minden egyes mozdulatnál. Átlagos shinobikat messze meghaladó fürgesége miatt már alig pár méter választja el az ifjú férfit Itanashitól, amikor az utóbbi körül teljesen kirajzolódik Yogensha Palástja. A Kaishin ellenfelének fakó szemei kitárulnak a masszív védelem láttán, s ugyanebben a pillanatban fékezni kezd. Ninjasarus lábai sekély menetet szántanak a földben, végül pedig teljesen megáll. A fiú talán heves vérmérsékletű, de láthatóan egyáltalán nem ejtették a fejére. Ajkait szólásra nyitja a felé cikázó sötét gömbök láttán és egy kacsintás kíséretében csak ennyit mond korábbi derűs hangján:
- Kapj el ha tudsz, Itanashi!
Egy fél hátraszaltóval ugrik el Shontawai'shi lövedékei elől, s abban a pillanatban, amikor épp tótágast áll a levegőben, tenyereivel a talajtól elrugaszkodva segít rá saját lendületére. Amikor lábai földet érnek, enyhén berogyasztja térdeit, hogy aztán egy villámgyors mozdulattal rugaszkodjon el az őt ádázul üldöző fekete golyóbisok útjából. Ezután a környező fák törzseiről folyamatosan egymásnak ugrálva próbálja fenntartani lépéselőnyét. Mozgása kecses, akrobatikus, s már-már a tökéletesség határait súrolja. Bár láthatóan még arra sem veszi a fáradtságot, hogy ninjutsuval gyorsítsa magát, sebességét így is alig lehet szemmel követni.
Azonban úgy látszik, ahhoz hogy a sűrű rengetegben el tudjon manőverezni az Elmúlás négy gömbje elől, még ez is kevés. Amikor látja, hogy két oldalról is beszorították a Vérpap golyóbisai, elrugaszkodik a meneküléshez abban a pillanatban használt égerről, hogy egy pillanattal később a tisztás átellenes oldalán érjen földet. A Sötét Nagyúr Prófétájának gömbjei ekkor kezdik el rázúdítani a feketés chakrából formált tűk áradatát. Amatsu széttárt karokkal kisterpeszbe helyezkedik, mintha csak célpontként kínálná magát a senbonfelhő számára. Mozdulata azonban itt nem ér véget, egyik lábát ívesen elvezetve maga előtt hátrébb helyezi, míg a másik egy helyben marad. Ezután mozgása rohamosan felgyorsul, s forgószélre emlékeztető iramban pörögni kezd a saját tengelye körül, miközben testének minden egyes pórusa rikítóan világos, kékesfehér chakrát szivárogtat magából.
- Raiton: Hakkeshou Kaiten!
Kiált a Hyuuga, spirális tánca pedig egyszerűen eltűnik a Vérpap tekintete elől, ahogy a szikrázó energia centripetális örvénylésének folytonossága végül egy hevesen forgó kupolává áll össze körülötte. A rázúduló tűeső egészen egyszerűen lepattog a dómszerű védelem faláról, mintha csak játéknyilacskákból állna. Amikor a forgás abbamarad, Amatsu sértetlenül áll a helyén, miközben egy gúnyos arckifejezést öltve Itanashi felé megvonja a vállait.
- Nem rossz, de most én jövök!
A kijelentést egy robbanásszerű hang követi és a kapitánynak már csak hűlt helyét látja az elveszett shinobi. Talán átlépte volna a hangsebességet..? Akárhogy is, Jashin papja nem tétlenkedhet soká, mivel egy újabb aggasztó jelenséggel kell farkasszemet néznie. Egy nagyjából tíz méteres körben körülötte egy szikrázó délibáb látható, melyben néha fel-fel fedezhető egy pillanatra Amatsu sziluettje is. Olyan, mintha a konohai mindenhol ott lenne egyszerre, és sehol sem, akármerre kapja a fejét a Kaishin, mindenhol ugyanazt látja: felé záporozó kunaiokat, néhányukon vöröses cetlivel.

//Kérlek írd meg nekem, Itanashi hány gömböt használ (én 6-t számoltam, de lehet tévedek) és hogy hány százalék chakrát használt fel hozzájuk a megalkotáskor, hogy a következő körre megcsinálhassam az állapotjelzőket.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Itanashi on Pént. Dec. 29 2017, 01:08

A Hyuuga mozgása láthatóan lelassult Bansai nevének hallatán. Mélyen érintheti, elvégre Konoha, méginkább az egész Tűz nemzetének egy igen csak nagy becsben tartott személyét ölte meg. Legalábbis a Bingo könyv szerint. A hírek valósak. Bansai valóban elbukott, s megszűnt a Tűz főpapja lenni. Azonban Bansai nem halt meg. Korántsem. Valahol, az erdőn túl ott van, s éppen dolgozza fel az Itanashi által mondottakat. Építi be a lyukasnak s sötétnek vélt múltjába azon elemeket, melyek képesek betömni ezen réseket, hogy hamarosan az ő elméje is oly edzett, s éppoly elkötelezett legyen Jashin sama felé, mint a Vérpapé. Ichiwarii hamarosan felépül, s Itanashi mellett fog visszatérni a Vér Templomába. Itanashi ugyan nem is oly rég hagyta maga mögött a templomot. Száműzetésének minden perce éveknek tűnt, s a közel másfél hónap alatt átélt események, s leendő eredményei, melyekkel visszatérhet, s ismét a Hetek Tanács elé járulhat, valóban emberfeletti képességekre utal.
- Valóban, az már bebizonyosodott, hogy ön nem vallásos. Legalábbis mélyen nem. Ön a hétköznapok embere. Látom a szemében a keserűséget, a hétköznapok által adott célok kutatásának reményét. Hogy megrendült, mert egy olyan embert próbál lelki vezetőnek beállítani, aki hátrahagyta saját hitét, s elfordult saját istenétől, ezáltal társait a halálba küldte, ön mégis oly nagy becsülettel említi, talán annak ellenére, hogy valaha is találkoztak volna. Bansai hátralevő életét szenvedésben töltötte. Nem az én kezem okozta a vesztét, hanem szavaim igazsága. Ám be kell látnom. Ön korántsem oly bölcs, mint amilyen ő volt. Ezt a harcot nem a hitünk által diktált szavak fogják eldönteni, hanem sokkal...hétköznapibb eszközök. Ha pedig végeztünk, a saját szemeivel láthatja majd, hogy téved. Bansai igenis egyet értett hitemmel. Majd meglátja, Amatsu.
Itanashi a teste körül forgó gömbökből kettőt szinte azonnal a Hyuuga irányába küldött, míg a másik kettő maradt a teste körül, hogy egy esetleges ellentámadásnál megfékezhesse a konohai rohamát. A Hyuugat ostromló gömbök végül megakasztották a Hyuuga rendkívül gyors mozgását, s megannyi tűt kezdtek magukból lőni. A tucatnyi tűk a szélrózsa minden irányából támadták a konohait. A Hyuuga azonban korántsem adta ily könnyen magát. Itanashi szemeinek lehetetlenség volt lekövetni azt a gyors forgást, melyet Amatsu demonstrált. A Hyuuga forgása egy állandó mozgásban lévő chakraaurát hozott létre, mely elsöpörte a sötét tűket. 
~Villám beállítottságú. Ez megmagyarázza azt a szemmel lekövethetetlen mozgását. Veszélyes alak, azokkal a szemekkel és azzal a gyorsasággal nehéz dacolni. Akkor kell elkapnom amikor közel jön. Versenyezni vele felesleges. Gyors csapással kell elintéznem.~ gondolta magában a pap, miközben Amatsu folyamatosan hárítja Itanashi támadásait. 
Miután az utolsó tű is a földre hullva megsemmisült, a konohai a másodperc töredéke alatt tűnik el ismét. A vérpap felvillanó sziluettekre lesz figyelmes, ahogy fordul körbe a fák sűrűjében. A fényforrások helyéről kunaiok, némelyik robbanó cédulával felerősítve repülnek a pap felé. Hamarosan Itanashit szinte teljes egészében körülveszik az érkező kunaiok. Amatsu valószínűleg a fákon lévő pecséteket használja, s próbál minél több irányból támadni. Itanashi robbanásszerűen indítaná a testében és azon kívül immáron tökéletes harmóniában koncentrált chakrat, aktiválná a Hyuuga, ha nem is pontosan számított, de megbecsült irányában elhelyezett korábbi robbanójegyzeteket, hátha meg tudja akasztani. Ám még a robbanás előtt alkalmazná a földben való eltűnés és mozgásának, talán egyik legnevesebb technikáját, a Fusha no jutsut, hogy ugyan a Hyuugahoz nem mérhető, de emberi mértékekben igen csak gyorsan, a másodperc tört része alatt tűnhessen el a földben, s jöhessen elő a beérkező robbanás rádiuszán kívül. Itanashi olyan fák környékén törne elő a földből, ahol még nem aktiválta a robbanójegyzeteket. Pontosabban a Hyuuga fénysziluettjének kiindulási pontjából. Ha a Hyuuga valóban a pecsétek között utazik, akkor még a hasznára válhat, ha a fák egy részén megvannak a jegyzetei. A pap szürkés aurájába beépülő két gömb, mely eddig védelmezte a testét, most ismét szó szerint kiszakad a palástból, s újból a teste körül lebegnek, hogy háríthassák a közelharci megmozdulásokat. 
Ha a papnak  a jegyzetekkel sikerül megakasztani a Hyuugat, vagy ha ő maga megáll a támadási sorozata után, Itanashi ismét védelmi állásban helyezkedne. Megpróbálja az idegenbeli hátrányát azzal, hogy a gömbökkel és a robbanójegyzetekkel valamilyen szinten lefedhesse saját területét. A két, eddig tűk lövő támadógömbök ismét a Hyuugat vennék célba, most azonban ismét a tiszta felszíni sérülésekre törekvő tiszta becsapódások, és ütközések próbálkozása lenne a céljuk. A Hyuuga lábát célozná az egyik gömb, lehetőleg elszakítva a talajtól testét, ekkor érkezne a másik, s a Kasseiken kisebb változatával próbálná elsodorni, s megsebezni a shinobit. Amatsu könnyed mozgásában a pap gyakran vélt felfedezni oly mozgást, mely egy efféle támadáshoz lehetőséget adhat, legyen az a levegőben, vagy épp egy mélyebb, nehezebb elhajlás során. Itanashi a két gömbbel fárasztani és a Hyuuga készleteinek mérséklését kívánja elérni, tudja jó, hogy nem lehet képes még most végzetes csapást bevinni, épp ezért nem is erőlteti a saját készleteit. A gömbök passzív és aktív módban is képesek feltöltődni, ám ezekhez a fajta mozdulatokhoz nem igazán szükséges a nagy pazarlás a pap szintjén. Ki tudja, a Hyuuga meddig bírja az ugrálást. Egyszer eljön a pillanat, amikor megunja, s ellentámadásba lendül ismét azzal a villanó robajával. Itanashi pontosan ezt várja. Hogy a Hyuuga közel kerülhessen , s a vakító fény pillanatában a testét védő gömbök teljes lefedettséggel indítsanak szinte a pap testéből kiáramló, sötét chakrahullámot. Ha a Hyuuga megakad, akkor Itanashinak lehetősége nyílik a támadásra. Addig azonban várnia kell. Itanashi pedig képes várni.


// Összesen négy gömböt alkotott, ebből kettő védelmi 10-10% chakraval, kettő támadó 20-20% chakraval. A gömbökben ugyan benne van a chakra, Itanashi képes felölteni, illetve visszavonni az energiát belőlük. A két védelmi gömb eddig csak lebegett a pap körül, a támadók pedig a Gureikumot alkalmazták, a mostani Kasseiken létrejötte még kérdéses//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 167

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1379

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tövis Erőd

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.