II. számú kikézőterep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

II. számú kikézőterep

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Okt. 06 2017, 15:25

Amegakure II. számú kiképzőterepe, a Ninja Akadémiától nem messze. Nem túl nagy, de a rendeltetésnek megfelelő használatra tökéletes, található itt egynéhány fa, gyakorlóbábuk, shurikenjutsu edzéshez való, felállítható célok, egy kisebb, mesterségesen létrehozott tavacska, továbbá még egynéhány pad is, ha valaki megpihenni kívánna két gyakorlat között. A kiképzőterep nyugati oldalán egy kis raktárépület van, ahol a gyakorlóbábukat és egyebeket tárolják, ezeket a gondnok akkor cseréli, ha arra szükség van; az épület általában mindig zárva található.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Kowarii Zion on Hétf. Okt. 09 2017, 11:41

Kagami


Kis büdös hősünk ott áztatta magát a folyó pihentetően sodródó vizében, miközben képes volt túltenni a látottakon, s minden figyelmét a férfi felé fordítva, némán hallgatta végig. Kawa senpai szavai még nagyobb gyökereket növesztett a fiú elméjében, az igazság és a valóság feléledésének gyökerei voltak ezek. Zion szája egyre csak kinyílt, szemei pedig lassan kiestek a helyükről. Megértette, miről is beszélt a férfi. Hogy mennyi igazság van abban, amit mondott.
- Eh...fúh...elnézését kérem senpai. Ezekbe bele sem gondoltam. Nem akarom, hogy a családom, apa és anya, a nővérem, a barátaim, a csapattársaim, Tomashi bá, vagy magának baja essen. Azt hittem, ilyen gonosz emberek már nem élnek ebben az országban. Való igaz, Tomashi bá mesélte, hogy milyen békeidőszak jellemezte az országot mielőtt...Ő...megjelent...majd végleg elment. Csak most kezdem érteni, mi is az a biztonság. Anya és apa is megvéd engem, a nővérem is...de...tényleg ilyen gonosz emberek élnek itt? Én meg még beszéltem is vele...tanított engem. Nem tűnt gonosznak. Segítőkész volt. Milyen gonosz egy álca. Meg is ölhetett volna ott
Zion némiképp elhalkult, majd leült a víz sodrásába, olyannyira, hogy csak a feje lógjon ki. Bűntudatot érzett magában és kudarcot, amiért ő nem értette ezeket korábban. 
- Ezt elszúrtam mester. Talán sohasem leszek olyan menő, mint maga, senpai. Nagyon benéztem Bicebócát. Elhitette velem, hogy segíteni akar, mialatt ártani akart nekem. Legközelebb jobban fogok figyelni az ilyen emberekre, ígérem. És nem fogom hagyni, hogy ilyen gonosz emberek miatt veszélybe kerüljön az ország. 

Miután Zion és mestere leadták a jelentést a Vezetőség irodájában, Kawa senpai jó tanáccsal látta el a fiút, Zion pedig megköszönve azt megkérte mesterét, hogy eddze őt, ha szabadideje megengedi. A fiatal genin ezután hazaindult. Kicsivel nagyobb kerülővel tért haza, próbálta az esővel még inkább kimosni a ruhájából a szagot, mielőtt hazatérne. Ám mialatt az utcákat járta, hasa felharsogott, jelezve ürességét. Így kis geninünk úgy döntött, hazatér, és megfürdik, majd enni fog egy nagyot. Miután testét forró fürdővel tisztította meg, s tiszta ruhát öltött magára, leült a családjával vacsorázni, majd elmesélte, milyen eseménydús napjai voltak Kawa senpaial. Nagy falatokkal pusztította a tányérjában lévő ételt, majd kiürítve a tányérját, hátradőlt, s fújt egy nagyot.
- Anya, ez most életmentő volt. Szerintem megyek aludni. El se hiszem, hogy az ágyamban aludhatok, légzőkészülék nélkül - nevetett fel, majd teli hasával együtt felkelt, s a szobájába indult, majd néhány percen belül már aludt is.

Mély álmából nem lehetett kora délutánig felkelteni a megfáradt fiút. Ugyan pihenhetett odalenn egy keveset, mégsem volt az igazi sem a rejtek, sem pedig a kóma. Ágyának puhasága sokáig fogságban tartotta. Végül csak felkelt, majd megmosakodott. Reggelijét befejezve felöltözött, s elindult a kiképzőterepre, edzeni. Ha ott lesz Kawa senpai, ha nem, Zion tudta, tudásával ugyan kitűnik társai közül, Bicebóca és a gonosz társai nem épp a kortársainak tagjaiból állt. Képeznie kell magát, és edzenie kell, hogy ne maradjon alul a harcokban. Ha legközelebb valaki elárulná az országot, akkor a családja, a barátai, az egész ország veszélybe fog kerülni. Zion elszánt arccal indult meg hát a városon keresztül a kiképzőterep felé. Út közben megállt egy kis bolt előtt, ahol a fegyvereit szokta venni. Egyrészt pótolta azon eszközeit, melyeket a küldetése során hátrahagyott, erre kapott elegendő pénzt a Jounintól, aki a küldetést adta ki. Valamint plusz költő pénzt is kapott, melyekkel kibővíteni szeretné kicsit a készleteit. További tíz senbont vásárolna fel, melyeket mind az esernyőjével, mind pedig a lenn tanult Gyorai Shinhez szükséges lehet. Emellett további, apróbb esközöket helyezne el a pulton. Füstbombák és drótok helyezkedtek el a senbonok mellett. Zion rájött, hogy nem tudja hova tenni majd ezeket, így visszafutott a sorok végére, hogy egy második övtáskát is vásároljon. 
Miután befejezte a készletének bővítését, elhelyezte övén a másik övtáskát, majd megindult gyorsabb tempóban a kiképzőterep felé.
Örülne, ha ott találná Kawa senpait, ugyan nem beszélték meg sem azt, hogy ma fogja tanítani, sem azt, hogy most, Zion mégis örülne. Ha van esetleg valaki a pályán, az ifjú genin először távolról szemlélné, majd ha úgy kívánkozik, akár beállna vele együtt edzeni. Szerencsére a fiúnak sohasem volt probléma a beilleszkedés.


10 Senbon= 10*200= 2000 Ryo
2*10 méter drót= 20*100= 2000 Ryo
5 füstbomba= 5*150= 750 Ryo
2 Villanó bomba= 2*500= 1000 Ryo (engedély szükséges hozzá)
Övtáska= 1500 Ryo

Összesen: 7250 Ryo
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Okt. 13 2017, 22:25

/Zion/

//Vond le a pénzt az adatlapodról és írd fel a felszereléseket. A mesélői engedélyt a két villanó bombára megkapod. A becenevet köszi ^^//

Hosszú és fárasztó küldetésen voltál túl, ez nem volt vitás, de az élet nem állt meg. Keresett pénzedet viszonylag hamar elköltötted, szinte teljes egészében, de sosem ártott néminemű pluszfelszerelés, főleg egy shinobinak; ez nálatok bizony erősen fogyóeszköz volt, de szerencsére a Fegyverkészítők Szövetsége jól ellátott mindenkit a megfelelő mennyiségű és minőségű áruval, csak meg kellett fizetni. Több mint hétezer ryo maradt ott a boltban, de ennyi megérte, hogy néhány shurikennel többet tudjál dobni, vagy ügyesebben alkothassál meg egy csapdát, netalántán csak több cuccod legyen, mint az ellenségnek, így ő kifogyjon, de neked még legyen muníciód. Sok múlhatott akár egy kunai-nyi különbségen is a csatatéren, erre előző küldetésed során rájöhettél, amelyet a tömény szarszagban kellett eltöltened. Szerencsére végre idefent lehettél, a saját ágyadban alhattál, és gondolkozhattál azon a fejtágításon, amelyet Menő-senpai tartott neked az árulókról. Sok mindent mondott, olyanokat, amelyek bogarat ültettek a füledbe; s végtére is, küldetésed alatt megláthattad, hogy mit is jelentett igazán shinobinak lenni... legfőképpen amegakurei shinobinak. Nem adhattál kegyelmet, hiszen te sem kaptál volna azt az ellenségtől, ha szorult helyzetbe kerültél volna... és nem mutathattál gyengeséget és félelmet sem. Ki tudja, tán egyszer te is olyan menő leszel, mint Menő-senpai, ámde addig hosszú és rögös út állt előtted.

A kiképzőtérre leérve Menő-senpai sehol sem volt, de megláthattad egy volt akadémiai osztálytársadat, Kasaya Kei-t, akit anno csak Búgócsigának neveztél magadban, mivel állandóan pörgött, sosem állt be a szája, és már nyolc évesen Ayko-senseinek, a fegyverismereti tanárnőtöknek a hátsó felét csodálta, természetesen olyan nyíltan, hogy még néha meg is jegyezte, amikor a tanárnő egy fokkal szűkebb nadrágban ment be órát tartani, mint előző nap. Búgócsiga éppen az egyik gyakorlóbábut rugdosta nagy átéléssel, amikor hirtelen hátrafordult és széles mosolyra húzta a száját. - Némán, a csőlakó! Hallottam, hogy hol voltál küldetésen, szép volt, tesó! - mondta vigyorogva, és pacsira nyújtotta a kezét, amikor odaértél hozzá. Kei nagyjából veled egymagas, fekete hajú és szeplős arcú kissrác volt, természetesen homlokán neki is ott virított Amegakure fejpántja. - Te, csőlakó, van kedved megnézni egy előadást? Nemrég jött Amegakurébe egy cirkusz, állítólag négykarú embereket, meg kétfejűeket mutogatnak! Legalábbis ez van a jegyen... - mondta, és feléd nyújtott egy hosszúkás, téglalap alakú kis papírcetlit, amin vörös alapon, fekete felirat hirdette, hogy "A Cirkusz". - Ne azt a rohadt kreatív nevet nézd, fordítsad meg! - bólogatott Búgócsiga nagy komolyan, ha pedig így tettél, akkor a hátlapon hosszú szöveget láthattál.

"A Cirkusz csak itt és csak most, egyszer Amegakurében kápráztatja el nézőit! Világszínvonalú fellépők! Négykezű Daisuke, a nők bálványa! A Patkánykompánia! A Hét Kirigakurei Kardnyelő! A Hegy és Völgy egytestű ikrei! A Rókabrancs! A főszerepben pedig az egyetlen és utánozhatatlan Konohai Harlekin!"


- Na, jössz? Neszke, a tiéd a jegy, én vettem még a bratyómnak egyet, de berendelték küldetésre és nem akarok egyedül menni. Az alsó szinteken lesz, a régi színházban, tudod, ami nagyjából a Hanzou-éra óta be van zárva. Holnap este lesz az előadás! - Ha úgy döntöttél, hogy elrakod a jegyet, akkor Búgócsiga kinyújtotta a jobb kezét, és egyértelműen várt valamire; beugorhatott neked, hogy a jegy hátlapjának, jobb alsó sarkában ott szerepelt az, hogy "250 ryo". Amennyiben leszurkoltad a kezébe, röhögve még egy pacsira nyújtotta a kezét, és közölte veled, hogy akkor holnap este, az előadás előtt egy órával nála találkozzatok, utána mehettek megnézni ezeket a nagyszerű, világszínvonalú fellépőket. Örömetek felhőtlen volt, azonban nemsokára köd ereszkedett a kiképzőtérre, ami ebben az időben egész... furcsa volt, s ezen a zárt helyen bizony még inkább furcsa lehetett; teljesen egyértelmű volt számotokra, hogy valaki a Kirigakure no Jutsut alkalmazta.

Már épp készültetek volna elővenni a fegyvereiteket, amikor valami hatalmas erővel nektek csapódott, és a földhöz vágott benneteket. Ha megpróbáltatok feltápászkodni, akkor megint ugyanez történt, és a becsapódáskor víz loccsant rátok, nem is kevés. Nagyjából öt-hat percig tarthatott ez a kis közjáték, amikor a köd megszűnt, és megláttad magatok mellett Kama-senpait, akir röhögve nézett rátok. - Na mi van, kölykök? - kérdezte, majd elővett egy tekercset, és összeráncolt szemöldökkel nézett rá Búgócsigára. - Te nem vagy mára beosztva. Menj át az egyes számú kiképzőtérre tovább rugdalni azokat a szerencsétlen, senkinek sem ártó bábukat, Zionnal van csak dolgom most. Gyerünk! - közölte, Búgócsiga pedig elbúcsúzott tőled és Menő-senpai vigyorogva nézett rád. - No, a falunak jobban tetszett a küldetésünk, mint azt gondoltam. A geninek fejlődéséért felelős osztály beosztott melléd, hogy tanítsak neked egy-két hasznos technikát, szóval... itt vagyok. Ne is szaporítsuk a szót, amit meg fogsz tanulni, az a Kirisamegakure no Jutsu lesz, mivel jó kiegészítő lehet adott esetben; ezt alkalmaztam rajtatok előbb, de támadásra, védekezésre és kiegészítésre is perfekt lehet, hogyha a helyzet úgy hozza. A lényeg, hogy a Kirigakure no Jutsu ködjéből kivonod a chakrával telített vizet, utána formálsz egy cápát és ráküldöd az ellenségre, aki hanyatt vágódik és lehetőleg nyekken egy kurva nagyot. Egyszerű elemi manipuláció, nem kell szörpöt hánynod és jó kezekben jól alkalmazható. Nosza, próbáld megfele - darálta el egy szuszra a technika lényegét, és karba tett kézzel várt arra, hogy mit fogsz kezdeni ezek után, pedig még fel sem ocsúdhattál az előző meglepetésből.



//A következő posztodban Zion eljuthat odáig, hogy a ködből már el tud kezdeni összeállítani valamit, ami leginkább egy vízgömbre fog hasonlítani. Az első néhány próbálkozásra csak a Kirigakure no Jutsu fog összejönni neki, utána sok chakrabefektetéssel elkezdheti kivonni a felgyülemlett párából a vizet. Említs meg három sikertelen próbálkozást, ahol csak az alaptechnika jön össze, egy olyan próbálkozást, ahol részsikert ér el, és ezek után még négy próbálkozás (elég említés szintjén, ezt nem kell majd részletezni) múlva fog összejönni a gömb; mindez nagyjából kora délutánra. Hajrá! ^^//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Kowarii Zion on Kedd Okt. 17 2017, 01:36

Zion a kiképzőterepre érve meglátta volt akadémiai osztálytársát, Keit. A vörös hajú fiú elmosolyodott barátjának felbukkanásától, s némiképp meg is feledkezve Kawa senpai hiányáról, odarohant. 
- Szevasz, Búgócsiga. Oh, köszönöm - vakarta meg mosolyogva fejét - Veled minden rendben? Milyen a csapatod? 
Miután barátja előhúzott egy papírost, ecsetelni kezdte a városba érkezett cirkusz iránti érdeklődését, majd meghívta Ziont az előadásra. Átadta a jegyet, melyre az volt írva, A Cirkusz. Zion elmosolyodott, valami ütősebbet várt a jegytől. Azonban Kei felszólítására megfordította a papírost, majd hangosan felolvasta a fellépőket. 
- Azt a jó édes...Fú Kei, el kell mennünk erre. Elfogadom hát
Miután Zion kifizette barátjának a jegyet, miközben egy közeli élményét kezdte el mesélni.
- Képzeld, az előző küldetésemen épp egy cirkusznak segítettem. Eltűnt Pocok, akiről azt hittük, hogy mókus, aztán kiderült, hogy egy hatalmas medve. Miután elfogtuk az erdőbe kóborolt állatot, kiderült, hogy nem a valódi medvét fogtuk el, de szerencsére meglett. Nagyon ciki volt... - nevetett Zion, majd abbahagyta, mikor erős köd szállt a csapatra. Zion tudta, ez nem természetes ezen a környéken, így valószínűsíthetően a Kirigakure no jutsut alkalmazta valaki. Azonban mielőtt a fiú alaposabban körbetekinthetett volna a sűrű ködön, hirtelen egy hátulról érkezett csapást érzett a hátán, majd egy újabbat. A váratlan ütések a földre terítették Keivel együttesen. Zion próbált volna megfordulni, de a hirtelen érkező csapások mindig visszalökték őt a földre. A folyamatosan érkező csapások valamiféle víztömegből állhattak, ugyanis nem keletkezett nyílt seb rajtuk, a test elsodrására szolgálhat az ismeretlen támadás. Valamint az első csapás óta Zion kabátja egyre jobban elázott. Valaki szórakozik velük, ha valódi támadásként akarta lesöpörni a két fiút és a földön tartani őket, már rég megölhette volna őket. 
Végül a támadások alábbhagytak, a köd pedig szertefoszlott, majd végül, egy Zion számára ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Ka...Kama senpai?  - kérdezte tátott szájjal a genin. A várva várt mester nem várt belépője és az a hatalmas, elégedett mosolya megkönnyebbülést hozott a fiú szívében. Ugyan sejtette, hogy nem valódi támadás alatt voltak, mégsem lehetett biztos benne, amíg meg nem látta mesterét. Kama senpai hamar tisztázta helyzetét, s elzavarta szinte Keit.
- Jól van, Búgócsiga. Úgy tűnik, a mai edzésünk sztornó, de akkor holnap este találkozunk nálad. Szevasz haver - adna egy pacsit barátjának, majd visszafordulva Kama senpai felé. Mestere elmondta, hogy a vezetőség újabb képzést rendelt el a fiú számára, melyet nem más vezet le, mint az utánozhatatlan menő senpai. Zion öklét összeszorítva, vigyorgó mosollyal az arcán lóbálná öklét dereka mellett. 
- Ezzz az! Menő senpai, ugye nem kell ma is a csatornába mennünk?
Úgy tűnt, Menő senpai nem készül a mélybe ismét, hanem itt, a kiképzőterepen fogja edzeni a fiút, méghozzá az előbb demonstrált technikára.
- Cápa...cápa...Miért mindenki cápával használja a vizet? A cápa nagyon erős, de vannak rémisztőbb dolgok is a vízben...Egy cápa legalább egyből megöl, de egy polip például...vagy valami hatalmas...huhu, kirázott a hideg - nyelt egy nagyot a fiú. Kawa senpai gyors technikai elemzését a fiú kezdi megszokni. Nincs nehéz dolga, ugyanis a férfi rendkívül ért a fiatal generáció nyelvezetén, így Zion fejébe hamar beég a létrehozási fázisok sorrendje.
- Na, hogy is volt? Kirigakure, utána chakrat ki és csapás...menni fog
Zion először is kézpecsétet alkotott. Ugyan fiatal kora ellenére ügyesen bánt a chakrajával, nem volt zseni. S bár a suiton elem iránt igen csak nagy affinitást mutatott, alaposan meg kellett tapasztalnia még sok mindent. Megérteni azt, amivel jóval megkönnyebbülhet a tanulás menete. A tényleges alapokat. Érteni kell a technikát, nem betanulni. Ez nem egy lecke, aminek leül az ember és bemagolja. Ha az ember érti, mit tanul azzal, amit megtanul, azzal sokkalta erősebb eszköz a kezében bármi, amihez csak nyúl. Zion sohasem az a magolós fajta volt. Szerette megtapasztalni a dolgokat, s való igaz, a csatornában történteket még mindig nem pihente ki, a saját bőrén tudta a legjobban megérteni a világot.
Felszólalása éppen ezért lett ilyen hangos...Tudta, a technika nem azért hasznos, mert képes egy cápát megalkotni. Hanem mert a sűrű ködben képes lecsapni az ellenfélre, méghozzá olyan szögből, hogy ne láthassa azt. Zion sem tudta beazonosítani a támadást. Esélye sem lesz volna kikerülni, ha csak az egyikük egy mérgezett kunai lett volna. Csak az egyik. Ők meg perceken át feküdtek a földön a csapások miatt. A technika lényege, hogy a Kirigakure no jutsuból kivonunk egy kis résznyi vizet és azzal megtorpanásra bírjuk az ellent. Kama senpai tökéletesen elmagyarázta, Zion pedig megértette.
Az ifjú genin, miután tisztázta magában még egyszer az elméleti részt, kezeit pecsét formájába helyezte, majd az aprócska mesterséges tó segítségével kiterjesztené a chakraját a környezetére, s létrehozná a Kirigakure no jutsut. Túlbuzgó fiatalságának köszönhetően a ködöt igen csak nagy méretre szabta, ám rá kellett jönnie, ez túlságosan is nagy lesz gyakorláshoz. Így visszavéve a koncentrált chakraból, egy 9 négyzetméteres térségre koncentrálná a suiton elemű chakraját. Miután képes lenne stabilan megalkotni a ködöt, Zion folytatná a technikát. Először is újabb koncentrációja után megpróbálna megragadni a Kirigakure no jutsu ködében keringő chakraból egy ökölnyit, majd kiválasztva kiemelni azt. Azonban a víz szétesett. A második próbálkozásakor még azelőtt szétesett volna, mielőtt még kiemelkedhetett volna. Zion azonban nem adta fel. Újra koncentrált, s harmadjára is nekiveselkedett a feladatnak. Ám ez is sikertelennek bizonyult.
Zion alaposabban átgondolta a technika alapját, majd rájött, hogy a mostani képesség nem sokban különbözik azzal, amit még Mister Kaméleon tanított neki az erdőben, amiket Pocakot keresték. A Senkou Hagami Kujo is hasonló elveken alapulhat, mint ez. A különbség, hogy ott a mesterséges tóban kell megalkotni a víznyalábokat, itt pedig a ködből. 
Zion ennek tudatában ugrott neki újból és újból a koncentrációnak. Próbálta a leszűkített ködön keresztülhatolni a chakrajaval. Eggyé vált a köddel, s minden mozdulata oly kifinomult mozgású volt, akár a lágyan kavargó víz. A sűrű párás levegőben rengeteg víz volt, ezt pedig Zion is tudta. Azt is tudta, hogy a chakraja összeköti őt a köddel. Némiképp bonyolultabb, s talán több chakrat igényel, mint az előbb említett technika. Pontosabban több vizet igényel, ezáltal nagyobb területre kell kiterjesztenie a chakraját. Hosszan tartó koncentráció, s chakramozgatásos edzésnek nézhetett az ifjú genin elébe. Zion testében foylamatosan kavarodott a chakra, s egyre több tenketsuján engedte ki, ezáltal a levegőbe juttatva akarta elérni az őt körülvevő ködöt. A ködben lévő vízrészecskékkel keveredve a chakraját pedig arra használná, hogy koncentrálva egy adott pontba kiemelhessen, formázhasson és irányíthassa a vizet.
Zion végül képes volt megalkotni egy tenyérnyi gömböt, melyet egyelőre nem dobott el. Megpróbálná chakra behatásával növelni a gömböt, formázni azt. Miután úgy érzi, kellőképp megalkotta a labdát, elhajítaná azt, bele a semmibe. Zion hallja, ahogy a tenyérnyi gömb loccsanva szétesik. Újra próbálná az előző tapasztalataival a gömb megalkotását, ezáltal több chakrat belefeccelve. Egyelőre a formai manipulációt a gömb formájára összpontosítaná. Csak akkor dobná el, ha úgy érzi, képes lehet vele hátráltatni egy adott testet. Hogy felhasználható egy adott helyzetben. Újra és újra próbálná alkotni a gömböt, hogy az minél keményebb lehessen. Mindeközben terjesztené maga körül a Kirigakure hatását, hogy még több vizet nyerhessen ki a levegőből. Zion edzése javában belenyúlt a délutánba. S ki tudja, mit tervez még mára Kama senpai.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Uchiha Kagami on Vas. Okt. 22 2017, 23:46

/Zion/

Menő-senpai megjelenése örömöt keltett benned, és nem is hiába... az elmúlt napokban egész sok időt töltöttél vele, de szerencsére most kellemesebb szagok között kellett találkoznotok. Búgócsiga elköszönésével és megnyugtatásoddal, miszerint nem kell most a csatornába mennetek, kezdetét vette tanulásod, amely nem volt más, mint a Kirisamegakure no Jutsu. Hasznos technikának tűnhetett már első látásra is neked, főleg, hogy egyenesen a bőrödön tapasztalhattad meg a hatásait. Amegakure falain belül már csak így működtek a dolgok, ha nem ölt meg, vagy nem szakította le egy végtagodat sem a technika, akkor általában úgy demonstrálták, hogy a tanítandó delikvenssel elszenvedtették a hatást. Persze... ez főként akkor működött, ha nem égette szénné, rázta agyon, vagy bénította le a technika, de kinek lett baja eddig egy kis víztől? Igaz, bele lehetett fulladni egy nagyobb adag vízbe, de ez a kis demonstráció nem okozott semmi kárt azon kívül, hogy hanyatt vágott. Így legalább első kézből tapasztalhattad meg, hogy milyen az, amikor az ellenség beleakad a technikába, és könnyebb is lehetett felépítened innentől a metódusokat... persze rajtad állt az egész, főleg az, hogy milyen úton-módon és milyen gyorsan fogod elsajátítani azt. Első látásra talán könnyűnek tűnhetett, Kama-senpai is annak állította be, de persze lehettek buktatók a dologban, ugyanis... mindenhol voltak, miért lett volna ez kivétel azok alól?

- A cápa az általánosan elterjedt formázási mód, továbbá talán a legkönnyebben kivitelezhető. De ez szimpla... hagyomány - vont vállat Kama-senpai. - Ha te máshogy akarod formázni, formázd máshogy. Kíváncsi vagyok, hogy mi lenne az, amivé alakítanád a dolgot. Hadd lássam - mondta, s ezek után karba tett kézzel figyelt téged, amint lépésről-lépésre haladtál a technikában. Jól kezdted a dolgokat, s a kezdeti sikertelenségek sem szegték kedvedet, továbbá szeleburdiságod is inkább segítségedre volt. Persze a hév, amellyel először létrehoztad a Kirigakure no Jutsut, kicsit sok volt... de hát fiatal voltál, s fiatalon az emberek vétettek apró-cseprő hibákat, melyeket később, vagy még azonnal korrigálni is tudtak. Szerencsére sikerült leszűkítened a lefedett területet, bár ez már egyszerű rutinmetódus volt számodra; a kilenc négyzetméter jól behatárolható és átlagosan könnyen kezelhető minősült, továbbá a chakrádat sem pazaroltad ezzel a kis távolsággal, bár alapanyag volt bőven, hisz az eső folyamatosan és szüntelenül esett, a tócsák pedig csak gyűltek és gyűltek... szinte alig kellett chakrát belefektetned a technikába, de a neheze még hátravolt.

Végtére is sikerült eljutnod a gömbig, Kama-senpai pedig mosolyogva bólogatott melletted. - Nagyszerű. Innen már csak arra kell figyelned, hogy innen miként mész tovább. A fontos, hogy ne legyen túl lassú, és ne ragadj le a gömbnél; az átmenet legyen szemmel követhetetlen, csak azok a konohai fehérszemű fattyak tudják látni, hogy mit művelsz éppen... de lehetőleg még ők se. Mindegy, inkább ne találkozz eggyel se közülük. No, akkor innentől már újfent rajtad áll a dolog. Szépen haladsz, szerintem legkésőbb kora estére megleszünk. Folytasd, kiskrapek. Vagy hívjalak csőlakónak? - nevetett fel és rágyújtott egy szál cigarettára, közben ugyanúgy figyelt téged, ahogy eddig. - Ha eljutsz a formázás végéig, tartunk egy kajaszünetet, hoztam neked is pár falatot - tette hozzá, majd hallgatásba burkolózott és várta, hogy mit fogsz csinálni a továbbiakban.



//A következő posztodban nagyjából kora estére sikerülhet Zionnak elsajátítania a technikát. A lépéseket úgy építsd fel, hogy az elején megszenved egy kicsit a formázással, két-három sikertelen lépés után összejön neki a kívánt forma, tartanak egy ebédszünetet Menő-senpai-al, utána elkezdheted kidolgozni a többit is. Estére maximum tíz megformázott cápával (vagy az általad kívánt formával) renelkezhet, továbbá nem lesznek olyan pusztítóak, mint Kama-senpai technikája alatt létrejöttek. A poszt végét hagyd majd függőben, szokásos módon ^^ Jó munkát!//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Okt. 25 2017, 17:30

- Való igaz, a cápa a legveszélyesebb állatok egyike, de nekem valamiért egy egészen más ragadozó tetszett meg. Ezt nézze, Menő senpai! - ekkor Zion kézpecséteket alkotna villámgyorsan, majd a körülötte lévő tócsák egyikébe koncentrálná chakrajanak egy részét. A chakra elérné a tócsa vizét, majd egyesülve azzal emelkedne ki a földből. A kiemelkedő víztömeg egy hatalmas szájú piranhavá formálódna, mely egyenesen Kama senpai felé ugrana. Zion tudja, hogy az ő technikája korántsem elég ahhoz, hogy árthasson mesterének, nem is ez volt a célja. Való igaz, ha a technika telibe találná mesterét és némiképp megbillentené, vagy netalán a földnek csapná, némi elégtételt érezne magában az előzőért. Ebben az esetben természetesen mesterének felsegítésére igyekezne, majd kezét nyújtva húzná fel.
- Na de akkor lássuk azt a ködöt. - húzná ki magát Zion, majd a megfelelő pecsétet formálva létrehozná a Kirigakure no jutsu egy kicsinyített változatát. Miután a köd szétterjedne, Zion megismételné az imént elsajátított gömb létrehozását, majd alaposan szemügyre venné. Idő közben erős koncentrációval kezdi átalakítani lassan a testét. Óvatos, precíz de nem elegendő a sikerhez. Az első gömb, miközben épp átalakult, kettészakadt, majd a földre hullott. A második már kezdett megnyúlni, mikor Zion megfeledkezett a külső burkolat fontosságáról, s hagyta, hogy az eső darabokra mossa a növekvő gömbjét. 
- Fenébe... - mérgelődött, majd átgondolta még egyszer az újabb kudarc előtt, hogyan is kellene nekifogni. Talán a Senkou Hagami Kujo alapjait alkalmazhatná. Elvégre ott is hasonló az eljárás. Igaz, utóbbit tócsákban alkotjuk meg, de az élőlény lekicsinyített, valamint erőteljes csapásra kényszerítése szinte tökéletesen megegyezik. Ebben az esetben talán könnyebb dolga is lehet az ifjú genninnek, ugyanis a fiúnak nem kell lendületben tartania az élőlényt, ahhoz, hogy a tócsa területén belül tudja tartani, elég a közeléből kiemelni, megformázni és azonnal lecsapnia. Ez sem lesz olyan egyszerű, Zion mégis érez elég késztetést a siker érdekében. 
Zion tudta, hogy a végső képet a legegyszerűbben úgy hozhatja létre, ha kiterjeszti a chakraját a köd egy adott területére, ezután pedig a Villanó őrlő pusztítás technika segítségével miniatürizált Suikoudant kell megalkotnia. Bizarr kombinációnak látszik elsőre, azonban Zionnak korántsem kell megalkotnia mind a három technikát. Elegendő volt csak az alapokat felhasználni a végső formához. Zion erős koncentrálásba kezdett, mikor megkezdte az újabb gömb megalkotását. A vízgömb lassan emelkedett ki a ködből, majd miután megállt a vörös hajú fiú szemei előtt, Zion megmozgatta némiképp vállait, s kezeinek mozgatásával, s imitálásával kezdett neki az apró piranha megalkotásának. A gömb lassan alakult át, vonalak lepték el, melyek szinte darabokra törték az egészet, a gömb mégsem esett szét. Zion figyelt az egységre, s ezáltal képes volt megtartani még akkor is, amikor durvább vonalakkal alakította át a felszínét. Zion óvatosan emelte kezeit is, nehogy elhamarkodja. 
Végül Zionnak sikerült megalkotnia egy piranhara hasonlító halat. Az aprócska halat Kama senpai felé indítaná, tesztelve a gyorsaságát. A kilövését a Suikoudan no jutsu alapjaiból oldaná meg a fiú. 
A kezdeti siker után Menő senpai ebédszünetet rendel el. Zion nem ellenkezett, ráfért már egy kis pihenés. Ugyan Zion a sűrű, sötét felhőktől nem látta a Napot, s annak állását, volt egy olyan érzése, hogy már rég elmúlhatott dél. Ráfért már a szünet. Zion elindulna a fedéllel borított térséget, ahol leülne egy padra és hozzálátna az anyja által csomagolt szendvicsnek. Zion anyukája mindig rakott paradicsomot és majonézt a fiú szendvicsébe. Zionnak a kedvenc párosítása volt egy tökéletes szendvicsben. Az ebédszünet harmonikus csendjét nem zavarta meg a fiú, hanem két pofára betolt magába, a hozott három szendvicséből kettőt, majd egy kicsit hátrébb dőlt.
- Fúúh, na ez jól esett. Várhatunk mester egy öt percet még? - fújtatott megfeszült hassal a padon a fiú.
Miután a pihenő lejárt, s Zion is úgy érezte, hasa nem fogja őt lehúzni a földre, ha felkel a padról. Visszatért a kiképzőterep azon sarkába, ahol az ebéd előtt edzettek, majd nekikezdett a piranha újbóli létrehozásához.  A halat ismét lassan alkotta meg. Tudta jó, egy siker nem tökéletes siker. Nem elég egyszer sikerülnie valaminek, csak akkor lesz valami hatásos, ha rendesen begyakorolja. Az apró piranha ugyan lassabban készült el, mint az előző, mégis, Zion némi rutint érzett már most magában. Az alapok megvoltak benne, mostanra pedig ráérzett. Az első kész piranhat nem indította azonnal a földnek, hanem inkább újabb és újabba kezdett bele. Valódi helyzetben is jobb, ha egyszerre több lövedékkel képes támadni és a földre taszítani az ellent.
Ahogy teltek az órák Zion képes volt egyre több piranhat megalkotni egymás mellett. Miután kettővel megpróbált egyszerre lőni, a két cápát nehezen tudta egyenesbe tartani, így elméjének minden apró töredékére szüksége lesz a sikerhez. Összetettebb technika, mint gondolta. Nem elég, hogy a levegőből kell megalkotni a technikát, el is kell lőni azt, de csak miután megformázta, s még tartsuk tűz alatt is az ellent? 
Zion visszaemlékezett a Kama senpai általi támadássorozatra. Próbálta oly sorrendben ellőni a létrehozott piranhakat, ahogyan elszenvedte. Egymás után, gyorsan, s mindig más irányból. Ez fontos tényező, ugyanis az ellenség akkor nem törhet ki alóla, ha kellőképp megzavarjuk, s ezáltal nem lesz képes kiszámítani a következő csapást. 
Zion csak gyakorolt és gyakorolt, amíg nem érezte biztosnak a három cápával való támadást, addig nem lépett tovább a negyedi vagy ötödikre, hanem szintekre bontva gyakorolt. 
A sűrű felhők ellenére is tudta a fiú, hogy már sötétedik. Kezd későre járni. Ő pedig egész nap itt volt a kiképzőterepen, s a chakrajat használta a technikához. Úgy tűnt, idáig tartott az egész napos edzés után a készlete. Tíz piranha. 
Zion a földre ülne, kifáradt. Homlokán az eső ellenére is észre lehetett venni az izzadtságot. Mély levegőt véve, lihegve kérnezné mesterét.
- Kama senpai. Mit gondol, belefér egy kis szünet
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Uchiha Kagami on Vas. Nov. 05 2017, 21:15

/Zion/

A hosszú gyakorlás, melyeket kellemes kis pihenőkkel szakítottatok meg, végül meghozta a gyümölcsét. A piranhák bár nem voltak még olyannyira pusztító erejűek, mint Kama-senpai cápái, de elmondhattad magadról, hogy elsajátítottad a technikát. Egy újabb nagy lépéssel voltál közelebb kitűzött céljaidhoz. Menő mestered néhányszor vállba veregetett téged. - Szép volt, Zion. Ha nem haragszol meg, most mennem kell, van még egy pár dolog, amit el kell intéznem, ezek között azt is, hogy jelentést tegyek a geninek fejlődéséért felelős ügyeletesnek arról, hogy jól vetted az akadályokat. Úgy érzem, hamarost újfent meg foglak keresni téged, addig is... sok sikert a továbbiakban. Szép estét! - köszönt el tőled Menő-senpai és elindult. Gyakorlatilag egyedül maradtál a sötétedő kiképzőtéren, de a siker örömteli érzése átjárhatta tagjaidat, hiszen újfent egy hasznos tudás birtokába kerültél. De lehet ideje volt eltenned magad későbbre, hiszen Búgócsiga egy cirkuszjeggyel örvendeztetett meg téged, és az előadásra másnap este fognak sort keríteni. Ha hazamentél a kiképzőtérről, és másnap elindultál az alsó szintekre, akkor shinobi mivoltod miatt nem állítottak meg téged sehol, amennyiben felvetted a fejpántodat. Ha nem, akkor viszont kerülőutakat kellett találnod, ugyanis sok hely le volt zárva errefelé, az állandó járőrözés pedig mindennapos látvány volt, de még így is történtek kisebb... balesetek, amelyek felelősei sosem kerültek elő.

Az alsó szintek. Amegakure tán leginkább misztikus része, az a terület, ahol az igazán szegények tengették az életüket, mindennapjaikat a napszámos munka tette ki, amellyel épphogy csak ki tudták fizetni azt a kis lyukat, melyet ők háznak neveztek, s amellyel naponta olyan kevés ételt tudtak az asztalra rakni, hogy legtöbbjük kórosan sovány volt és végül ez vitte őket a sírba. Az itteniek üzemekben dolgoztak főként, a híres esernyők alapanyagait is itt készítették elő, a legolcsóbb munkaerő alkotta a falu legdrágább és legkeresettebb exportcikkét; de ez a kettősség mindig is megvolt Amegakuréban. Gyilkosságok történtek itt, amelyek megoldatlanok maradtak a vezetés számára, s az Isten halála óta bár az Angyal óvó szárnyai vetültek ki a falura, újfent fellángoltak itt az ellenségeskedés lángjai. A keménykezű, ámde igazságos, mégis zsarnoki uralom lanyhulásával az alsó szinteket újra örömlányok és futtatóik népesítették be, kisebb-nagyobb bandák verekedtek meg egymással, kértek védelmi pénzt az amúgy is szegény üzlettulajdonosoktól. Amint egy eset felderítésre került, egy újabb dolgot találtak a háttérben, ami még mélyebbre vezetett és még rosszabb dolgok látottak napvilágot. Óvatosan kellett lennie egy shinobinak is itt, de egy ilyen fura cirkusz hol máshol tartotta volna meg az előadását?

Az elhagyatott színház tetejét épp verte az eső, amikor odaértél - persze, ha mentél - és Búgócsiga becenevű társad már kezét tördelve várt rád. - Na végre, hogy itt vagy! Már elegem van, a hatodik prosti jött ide, hogy csak tíz ryo per negyedóra! No... menjünk be? - kérdezett téged, de mire elindultatok volna, valaki megböködte a lábatokat. Ha lenéztetek, akkor egy alig száztíz centi magas, kicsi alakot láthattatok, egy törpenövésű, csúf arcú férfit, aki mutatóujját az ajkára tette és a markát tartotta. Ha pénzt akartatok adni neki, akkor megrázta a fejét és elővett egy jegyet, ezzel tudatosítva bennetek, hogy azokat kéri. Búgócsiga átadta az övét neki, ha pedig te is így tettél, akkor is a kis férfi a markába szorította és egy pillanat alatt elégette őket, majd jelezte, hogy kövessétek őt. Egyértelműen a bezárt színház felé ment, de egy oldaljáraton keresztül vezetett titeket, hogyha utána mentetek. Vajon mi vette kezdetét ezzel a baljóslatú hellyel? Mik vártak rátok odabent? Itt volt az ideje kideríteni...

//A technikát természetesen felírhatod az adatlapodra. A folytatáshoz kérlek IDE írj, az elhagyatott színházépülethez, ott reagáld le az itt történteket is//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: II. számú kikézőterep

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.