6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Okt. 20 2017, 23:56

???

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Szomb. Okt. 21 2017, 08:37

Hát, egy aprócskát koppantam azzal, hogy végül nem a macska, pontosabban Ninjuu volt, lett volna a mesterünk. Aprócska tévedés, de hát előfordul az ilyesmi, ha félreérthető szituációba keveredik a shinobi fia. A további történésekre, inkább csendben maradok és figyelek. Azt már most levonom következtetésképpen, hogy ez a Shinko egy marha. Még, hogy dedikálni a testrészét Keiko-samának. Természetesen nem ismerem a nőt, így nem tudhatom, hogy kiféle és miféle, de nagyfokú tiszteletlenség, amit produkál irányába Shinko. Ráadásul, mi az, hogy isteni mivoltja? Ki a tököm ez a srác, azon kívül, hogy megjárta a frontot? Biztosan nem lesz a példaképem, semmi kedvem meghülyülni. Lehet a front volt rá ilyen hatással? Szegény fiú. A kék hajú lány, akit mestere Yuukinak nevez, elég hallgatag típus, legalább is így elsőre. Továbbra is csendben és elhűlve állok és lesem az eseményeket, amikor az "öregek" próbálják a megfelelő válaszokat kicsikarni a Ninjuuból. Shota úgy rázza azt a csóri jószágot, mintha egy darab rongy lenne. a Ninjuu végül megunja a bánásmódot és szép lassan kifakul a valóságból, majd nevetés közepette közli, hogy cukorkákat kell keresnünk és az vezet el bennünket a mesterhez. Jó-jó én értem, hogy titokzatos akar lenni, de miért pont cukorkákat? Bármi is legyen a válasz, Shota és Keiko viselkedéséből ítélve, ez egyáltalán nem vicc. Keiko - sama reakciója kissé meglep. Mi a franc? Sírva nem akar fakadni? Shinobi az a lány, nem valami kisded. Ugyanakkor, a tanácsát, én valami miatt megfogadnám. Szóval véletlenül se együnk a cukrokból. Parancsot vettem. Shota reakciója azonban még jobban meglep. A kezembe nyom egy ampullát, majd közli, hogy S szintű ételméreg Tenmának. Mi van? Totálisan összezavarnak. Az egyik mester majd elsírja magát a másik meg mérget ad, hogy szükség esetén, megölhessem Tenmát. Habozva rakom el a fiolát. A fene se tudja, hogy mi lehet benne, lehet valóban méreg? Bárhogy is legyen, ezek itt hárman egyáltalán nem úgy tűnnek, mintha viccelnének vagy valami kamu lenne az egész. Éppen ezért, amikor a Mizukage kinyitja az ablakot, habozás nélkül, elsőként vetem magamat a cukorkák vezette ösvényre, hogy eljussak a senseihez. 

Egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy két társam jön-e utánam vagy valahol kullognak. Sőt! Igyekszem végig megőrizni előnyömet, így ahol lehet használom a Shunshin no jutsut, hogy gyorsabban haladhassak. Miért ez a sietség és lelkesedés? A válasz nagyon egyszerű. Az akadémián kinevettek. Kinevettek, mert nem tudtam elsajátítani a Ködben Rejtőző technikát. Az eset után megfogadtam, hogy olyan technikákra és tudásra teszek szert, amellyel másokat magam mögé utasíthatok. Tenma-sensei bennem elsőre kétes hírnevű egyénnek tűnik. Ugyanakkor, mentoraink, olyan komolyan vették személyét, amely mellett nem lehet elmenni. Shota szavai arra utalnak, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de éppen így lehet a legnagyobb jutalmat megszerezni, nehéz fáradtságos út árán. Tehát, Tenma, az én emberem, ha valami nagyon komoly tudást akarok felszedni. A cukorkák a falun  kívülre vezetnek, amelyen meglepődök. Az őrök azonban egyáltalán nem akarnak feltartóztatni, ami tovább erősíti bennem azt a tudatot, jó irányba haladok és a sensei már értesítette őket, hogy jövünk. A cukorkákat nem szedem fel, két okból. Az egyik az, hogy Keiko-sensei szavainak hitelt adva, nem akarom elfogyasztani azokat. A másik pedig az, hogy szemétség lenne a többiekkel szemben. Ha ez az őrült tényleg képes lenne megölni minket, ha nem találunk rá, akkor unfair lenne velük szemben. Ha jönnek jönnek, ha nem hát nem. A helyszínen meglepődök, még sohasem jártam erre, így a cukorkák követése valóban szükséges. Amikor megérkezem, egy kőfal fogad. 

Nos a kőfalba vésett szöveg láttán, tudatosul bennem, hogy jó helyen járok. Ugyanakkor az a tény, hogy sehol sincs senki, kissé zavar. Ha elsőként érkeztem, akkor bevárom a többieket, ha már megelőztek, akkor még jobb. Egyszerűen felteszem a kérdést. 
- Nos, hogyan tovább? 
Nekem vannak ötleteim és elképzeléseim, hogy mi is lehet a megoldás, de kíváncsi vagyok a többiek, mire gondolnak vagy mire jutottak.
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 81


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd Okt. 24 2017, 22:22

//Cukorkacsapat 2.0 :'(
Nem értettem, hogy jön ide a Mizugakure technika, de rájöttem hogy elírtam a falut az előző reagomban xD //

Isteni személyem azonnal lenyűgözi az érkező kunoichi-t, aki egyből vetkőzni kezd az autogram hallatán. A szavai viszont mintha mást mondanának. Éppen ezért kissé elgondolkodva bámulom őt, mire a másik shinobi közbe avatkozik. A fickó annyira belemászik a képembe, hogy kissé zavarba jövök. Ráadásul először fordul elő, hogy valaki vetkőzni kezd az autogramom hallatán. Lehet, hogy ezért is tévesztem el a falu nevét.
- Akarom mondani, Kirigakure legragyogóbb csillaga! - javítom ki magam utólag.
A kézrázást követően alaposabban megnézem magamnak a párost, majd kicsit elmerülök a gondolataimban. A Villámok országának az említése is elég ahhoz, hogy újra rám törjenek az emlékképek a háború borzalmairól.
- Igen, valami olyasmi - mondom kissé komorabban. - Sok mindent átéltem ott, de most nem ezért vagyunk itt! 
Szerencsémre nem kerül sor a háborús emlékek felidézésére, hisz megjönnek az újdonsült társaim.
________________________________________________________________________________________


Teljesen fel vagyok háborodva, amikor meghallom a csapatunk nevét. Nagyon nem örülök a dolognak, ráadásul isteni személyem sokkal komolyabb csapatnevet érdemel! Viszont amikor Mei sama közli, hogy korábban már tagja voltam ennek a csapatnak, azonnal elhallgatok. Nem igazán tudom, hogy ki lehetett az, aki Cukorkacsapatnak nevezett minket annak idején, de amikor meghallom, hogy az egyik társam egyike a Köd Kardforgatóinak, kezd leesni a tantusz.
- Az nem lehetséges! - szólalok meg. Ezt leginkább magamnak szánom, nem a többieknek. - Lehet, hogy Ő lenne az?
Nagyon zavar, hogy nem ugrik be a Sensei neve, bár már kezd körvonalazódni a fejemben. Míg a többiek beszélnek, addig én elgondolkodva járkálok fel-alá. Ki lehet az? Ki az, aki Satsu-t és engem vezetett. A kezem öntudatlanul is a chakra kardom irányába csúszik, majd amikor a dokitól meghallom az ismerős nevet, megtorpanok. Gyorsan körbe nézek, de a macska már sehol sincs. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem mi történik körülöttem.
- Tenma - dünnyögöm.
A váll veregetésre elmosolyodom, majd bólintok egyet a shinobi irányába. Ezután alaposabban megnézem a társaimat és elhatározom, történjen bármi, megóvom őket. A Mizukage beszédére hamar fellelkesedem, majd intek a társaim felé.
- Utánam, Cukorkacsapat! - kiáltok fel kissé eszelősen. - Vár ránk az új kaland!
Ezután pedig megindulok az ablak irányába. A cukrot azonnal felveszem és zsebre vágom, majd követem a többi nyomot. Shinroku megelőz ugyan, de tudom hogy nem érdemes túlságosan sietni. Ki tudja mi vár még ránk? Így ha lehet, másodikként megyek a cukorkák után, vagy felzárkózom Yukionna mellett.
Lelkesen követem a nyomokat, még az sem érdekel, hogy a a kapuőrök szánakozva figyelnek bennünket. Ha ez a Tenma az a Tenma, akire gondolok, akkor hamarosan el fog szabadulni a pokol! Oda sem figyelek az útra, így egy idő után teljesen elveszítem a fonalat. Majd nemsokára feltűnik Shinroku, aki egy fal előtt áll. A nyomok eddig vezettek hát minket.
- Hatos kiképzőterep. Úgy tűnik, itt fogjuk megkapni az első leckénket. - mondom, majd szétnézek a környéken. - Ha gondoljátok, járjátok körbe a helyet, de szerintem a Sensei nem hiába vezetett minket ide. Arra viszont oda figyelnék, hogy hova lépek. A falba az van vésve, hogy különleges kiképzőterep. Nem lepődnék meg, ha ez az egész hely, egy csapdamező lenne.
Ezután hagyom hogy azt csináljanak, amit akarnak. Nem érdekel, hogy mivel foglalkoznak, én csak összefont karral várom, hogy történjen valami.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 23


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 388

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Hirota Yukionna on Pént. Okt. 27 2017, 19:59

// csipetes-csapatos cukorkasereg//


Megbotránkozások, fennakadások. Probléma van mindennel. A létező összes dolgon fenn kell akadni. Miért nem tudják csupán egyszerűen elfogadni a döntéseket? Értem én, hogy megalázó... azt is, hogy egyeseket furcsa emlékekhez köt... én mindent tökéletesen felfogtam. Sőt, a csapatnevet is hallottam.. és értelmeztem is. Nekem személy szerint tetszik. De ha nem is tetszene... akkor se érdekelne igazán... nem azért vagyok itt, hogy én legyek a világ legerősebb embere.. nem is a rosszak legyőzéséért.. a falu szolgálatáért meg végképp nem... én csupán pénzt akarok keresni... ennyi...
A különböző megbotránkozás sorozatokat követően, a Mizukage ujját felemelvén, mutogatásba, s azzal egy ütemben magyarázásba kezdett. Hmm... vajon miért  takarja el hajával az egyik szemét? Lehet megvakult? Vagy van valami képessége? Hmm.. fura.. Lehet, hogy csak a divat kedvéért csinálja... fura... vagy.. talán, szégyelli az arca másik felét. Talán zöld.. vagy hupi- lila...
Gondolataim őrjítő zajától, szinte alig hallottam, amit a falu vezetője mondott. Némileg már bele is kavarodtam, a fejemben üvöltöző hangokba. Ha egy kicsit bekussolnának, talán most nem itt lennék. Talán erősebb lennék. Talán jól kereső cukrász, vagy bútorárusító lennék...
Ezeket követően csatangolt be a rettentően aranyos, és kifejezetten menő macska. Aki végül a Mizukage asztalán talált pihenőhelyet. Itt kezdődött meg az enyhe szócsatározás. Amit, végül én se hagytam szó nélkül...
A kedélyeket, s szavaink csatáját, az orvos szerű alak felmordulása szakította félbe. Kissé le lettünk szólva. Bár, igaza volt. Nem kéne ezt a viselkedésformát használnunk. De hát.. mit várnak tőlünk? Teljes fegyelmet? Én szerintem még életemben nem tudtam csupán egy dologra összpontosítani. Mind a hárman elhallgattunk. Eztán a Mizukage kezdett kisebb kifakadásba. Megmagyarázván, hogy az asztalán nyalakvó, biztosan nem a sensei-ünk. Megmondtam. A falu vezetője, s az érdekes állat eztán, egy érdekes.. párbeszédet (?) folytattak le. Majd elhangzott egy technika név, s a szőrős ninjuu-t egy mozdulattal lelökte egy kisebb vízsugár a bútorról. Megtudhattuk, hogy miért eme macska jött, a vezetőnk helyett... eközben a nyávogó, csak mosakodott nyugodtan. Lesimította fülecskéjét.. aranyos. De tényleg.... Rettentően cuki...
Sok ideje nem maradt önmaga tisztogatására, lévén az orvoshoz hasonlatos férfi, grabancánál felkapta, s arca elé emelte... ha most leharapja a lábát... én hazamegyek...
Pechemre, csak faggatta. Így nem volt indokom az otthonom felé indulni. Faggatták. Rángatták szerencsétlen állatot. Meglóbálták a levegőben. Mindhiába. Nem mentek vele túlon túl messzire. Sőt... még hátrányba is szorítottak minket. A macska folyamatosan elhalványult. Mi a..? Ez rohad király! Nekem is tanítsa meg! Szimpatikus ez a cica. Sajna, ezzel egyedül voltam. A férfi kissé idegessé vált, mikor kezei közül lassan eltűnt az apró állat. Elvesztette fizikai testét.. áttetszővé vált... menő. Majd végül teljesen eltűnt az „orvos” kezei közül. Aki ennek láttán, csak felnevetett. Hová tűnt az idegesség? Végül pedig, a szobát az állat elnyújtott, nyávogó hangja zengte be.. az utasítást elmondván. Követnünk kell a cukorkákat. Ez valami metafora lenne?  Vagy tényleges édességről lenne szó? Remélem valódi cukorka.. és megehetem... mert ha most nem mehetünk haza.. én napokig kaja nélkül szerintem éhen halok. A legutóbbi étkezésem is a nemesi vacsora óta, egy fonnyadt alma volt... itt fogok éhen dögleni szerintem.. ja, és még felszerelés sincs nálam. Össz- vissz egy kunai tartóm van... abban pedig a lakáskulcsom, ja meg egy kunai, amit benne felejtettem.. hát nem szuper? Nem..,. egyáltalán nem az...
Ha napnyugtáig nem leljük meg.. elveszi az életünket.. ahha.. várjunk.. Mi van?! Én élni akarok! És miért nincs senki se felháborodva? Bár.. a halálom után már nem kell számlákat fizetnem.. oké, nekem mindegy, hogy megtaláljuk e...
Ezek után, a mögöttem álló nő, megragadta a vállam, majd maga felé fordított, s úgy kezdett magyarázni. Szépen a számba rágta, hogy ne egyek a cukorkából. Nem tudom, honnan veszi, hogy ennék belőle. Mert, ugye én tudom, hogy simán megenném.. na de ő.. ennyire kiismert volna? Sebaj.. kivételesen meg fogom állni, hogy teljes egészében elpusztítsam az összes elém kerülő édességet. Maximum éhen halok.. az azért egy fokkal jobb.
Szinte könnyes szemekkel magyarázott nekem. Könyörgött, hogy tényleg ne egyem meg őket. Ennyire veszélyes volna a cukorka? Tudom, én, hogy egészségtelen meg roncsolja a fogakat. .de akkor is... finom.
Sokat nem láttam a többiekből eközben. Csak annyit véltem felfedezni, hogy a köpenyes férfi átnyújt valamit az egyik társamnak, s mond neki még valamit... annyira nem is foglalkoztatott, hogy mi az, vagy, hogy mit hablatyolt.. jobban érdekelt az, hogy eddigi mesterem elengedjen...
Erőltettem valami mosolyszerűséget az arcomra, majd bólintottam, jelezvén, hogy értem amit a nő mond.. és nem fogom megenni a cukorkákat. Eztán, mind a köpenyes alak, mind a velem szemben lévő nő elköszönt, s távozott volna a teremből. De a Mizukage megállásra kényszerítette a nőt... ő még nem mehetett el..
A falu vezetője némileg arrébb húzta székét, s így jól láthattuk az ablak párkányt, amin egy cukorka volt, szépen becsomagolva. Majd mondott még pár lelkesítőnek titulálható szót, végül pedig szélesre tárta az ablak két szárnyát.
Az első, a kék hajú fiú volt, ki intet, s követésére buzdított minket. A másik társam, szinte azonnal elrohant mellette. Mind a ketten kiugrottak az ablakon, én pedig egy szenvedő mosoly közepette követtem őket. Egyik lábamra nehézkedtem, s egy nagy sóhajtást követően, rugaszkodtam el. Majd az ablakpárkányban kapaszkodtam el. Ott még hátrafordulva elköszöntem, hogy illem azért megmaradjon. Majd ellöktem onnan magamat. elengedte az épületet, s gyors szökdelésekkel követtem társaimat. A menetszél hátralökte hajamat. Semmi kedvem se volt hozzá. Mégis eljöttem.. s most már egy csapat tagja vagyok. Gyors ütemben követtem a genineket.. szinte már észre se vettem, hogy haladok, annyira belemerültem gondolataimba. A kék hajú fiút követtem... nem a cukorkákat.. úgyis ugyan oda megyünk.. és ő nagyobb pont volt azért, mint a cukrok.
A falu főkapuján is áthaladtunk. Szinte észre se vettem. Csupán, mikor visszapillantottam, láttam meg a kapuőrök szánakozó tekintetét. Lehet, hogy félnünk kéne?
Mentünk, s mendegéltünk. Egészen addig, amíg meg nem torpantunk végül egy magasra nyúló, feliratozott kőfal előtt.  Már mind a ketten ott álltak, s bámultak maguk elé, mikor az én lábam is, egy kisebb puffanás keretében, elérte a földet.
- Ahha... egy fal... szuper... – jegyzem meg magamban.
Eztán hallgatom a kék hajú társam mondatát. Lehet igaza van. Talán csapdák is vannak. Veszélyes hely lehet ez. Várok pár pillanatot.. hátha előrukkol valaki, valamiféle ötlettel. Amennyiben nem, megszólalok.
- Valaki, valamiféle ötlet? Mert én tényleg szívesen elücsörgök itt, sőt, ha úgy adódik akár állva el is alszom. De a macsek valami olyasfajtát mondott.. ha jól emlékszem.. hogy... talán.. napnyugta után meghalunk? Vagy valami hasonló... – amennyiben valaki előáll tervvel, vagy épp ötlettel, szépen követem őt. Ez a legegyszerűbb, s leglustább módja a világunkban való megmaradásnak. Amennyiben nem, kissé szenvedve, egy álmos sóhaj kíséretében a fal tetejének irányába nézek. – Megnézzem, mi van felül? Talán van ott valami nyom.. vagy legalább friss levegő... 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Okt. 27 2017, 21:00

// Mivel előttetek a terep, és nem történik semmi, ezért rajtatok a sor, hogy cselekedjetek. Menjetek még egy kört! Smile // 

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Pént. Okt. 27 2017, 23:01

A Cukorkacsapata 2.0 végül megérkezett teljes létszámban a Kiképző Terephez. Kérdésemre, hogy hogyan tovább, konkrét választ nem kaptam. A Shinko nevű csávó viselkedése teljes mértékben csalódás volt számomra. Ez a kölyök elméletben megjárta a frontot, most mégis úgy viselkedik, amikor mint közülünk a legtapasztaltabb, mint valami duzzogó kis kamasz. Megjegyzése, hogy körülöttünk mindenhol csapda lehet, különösebben nem visz előre bennünket. Ahogyan a lány is kifejtette véleményét és nagyon is jól emlékezett, azt mondta a macsek, hogy napnyugtáig meg kell találni a mestert, különben meghalunk. Mivel egyik társam sem áll elő semmilyen tervvel, végül én szólalok meg. 
-
Tekintve, hogy a 6-os kiképzőpálya nevében szerepel a különleges szó, itt sokkal inkább összetettebb akadályokra kell számítanunk, mint a csapdák. Egyszerűen ücsörögni, egyáltalán nem célra vezető, a következő okokból kifolyólag. Helyesen emlékszel, én is hallottam, hogy a macska azt mondta, meg kell találnunk a mestert. Kiképzésünk pedig már elkezdődött. Első feladatunk az, hogy meg kell találnunk a mesterünket. Ebből az következik, hogy Tenma-sensei a probléma megoldó képességeinkre kíváncsi. A probléma pedig itt van előttünk. Szerintem butaság lenne azt feltételezni, hogy majd megjelenik tíz perc múlva és széles vigyorral köszönt bennünket. Ahogyan véleményem szerint az is elhibázott következtetés, hogy ez lenne itt az orrunk előtt a Különleges Kiképzőterep. Tekintve, hogy a Falun kívül helyezkedik el, túlontúl az egyszerű emberek orra előtt helyezkedne el. Nézzetek körül! Csapdákkal felszerelni, bármelyik kiképzőterepet lehetne és távolabb sem kellene mennie senkinek a Falutól. 
 Hagyok nekik némi szünetet, hogy végig gondolják amit mondok, majd folytatom. Én már végig gondoltam a lehetőségeket, amikor ide értem és a többiek érkezésére vártam. A sziklafalra mutatok, amelybe bele van vésve Ködrejtek jele, valamint a kiképzőpálya neve. Ha példának okáért shinobik jönnének egy másik faluból, békeidőben Ködrejtekbe, egyszerűen kileshetnék az itt: a szabad ég és nyílt terepen folyó edzéseket. Ködrejtek oltalmazó és elrejtő falain kívül van, tehát jó rejtőzködéssel egy bokorból meg lehetne lesni az egész tréning időszakot. 
- Túl nyilvánvaló lenne, hogy itt, a szabad ég alatt lenne a pálya. A sziklafal felirata jelzés, azoknak a ködrejteki shinobiknak, akiket ide irányítanak, hogy a pálya a környéken van. Én három lehetőséget látok azon túl, hogy persze ücsöröghetünk és várhatunk a mester megérkezésére. Szerintem semmilyen hátrányt nem szenvednénk, ha megpróbálnánk őket. Az első ötletem pofonegyszerű, Genjutsu! Pontosabban a bejáratot takarja, valamiféle genjutsu, amit a geninek is képesek feloldani. Nem hülyeség, ha nem tudja az ellenség, hogy mit keressen, akkor nem fogja keresni. Egy civilnek, semmilyen lehetősége sem lenne feloldani a bejáratot takaró genjutsut. 
 
Ki is próbálom, történetesen ismerek egy technikát, amellyel genjutsut lehet feloldani. Jó, jó tudom én, hogy pofon egyszerű lenne a megoldás, de semmit sem veszíthetünk, ha próbálkozunk valamivel. Ráadásul, ha ténylegesen igazam lenne, akkor mehetnénk is tovább, hogy megkeressük a senseit. S nem égne be a pofánk, hogy felsültünk egy ilyen feladattal, hogy megtaláljuk a senseit. Aprócska terpeszt veszek felé és a Genjutsu Kai technikát használva, kíváncsian várom, hogy történik bármiféle változás. Igen, lelkes genin vagyok, aki próbálkozik, nem csak leül a földre és standol, hátha lesz valami. 


- A második elképzelés, hogy egyszerű titkos ajtó, amelyet valahogyan ki kell nyitni. Jó, mondjuk ennek adom a legkevesebb esélyt. Ugyanakkor probléma megoldóképességünk tesztelésének sem lenne az utolsó. Egyszerű, ajtónyitó kart keresni, túl egyszerű és átlátszó dolog lenne. Feltűnhet bárkinek, valamiféle idegen, a terepbe egyáltalán nem illő tárgy jelenléte. A sziklafal közelében kell lennie, vagy egy kőnek, amely elfordítása nyitja a szerkezetet vagy ... - leveszem az övként szolgáló fejpántot. - az is lehet, hogy minden kördejteki shinobinak van hozzá kulcsa. Ha titkos ajtó, akkor egy a fejpántunk mintájával megegyező zárt is elrejthetnek. Betudod illeszteni a fejpántodat a zárba? Nyert ügyed van! Ez ellen pedig nem érv a szököttek hasonszőrű fejpántjának megléte, hiszen eszük ágában sem lenne egy kiképzőterep közelébe menni, amikor körözik őket. Úgysem tudnak mit ellopni, hiszen nem különleges fegyverek raktárát keressük, hanem egy kiképzőpályát. Nézzünk körül, egy próbát megér! 


 Biztosan viccesnek és nevetségesnek tűnhet, ahogy a szilafal közvetlen környékét átkutatom, hátha akad valamiféle említésre méltó eredmény. Ugyanakkor tenni valamit, még mindig több, mint nem tenni semmit. Járatom az agyamat, próbálkozom, ha pedig ez is sikertelen akció, akkor levonhatom a tapasztalatokat. Persze óvatosan keresgélek, a fene se tudja, nem e rejtett el valaki, valamiféle csapdát. A harmadik elképzelés, már sokkalta hihetőbb és ésszerűbb. Ugyanakkor mindenféleképpen ezt akartam utoljára hagyni, mert számomra ez lenne a legnehezebb. 


- A harmadik ötlet, hogy a Kiképzőterepet nem horizontálisan, hanem vertikálisan kell keresni. Ha felnézünk, láthatjuk, hogy ködbe burkolózik a teteje. Lehet, hogy nincs ott semmi, de az is elképzelhető, hogy egy teljes épületkomplexum rejtőzik a ködben. Különleges Kiképzőterep, a neve is stílszerű lenne. A kérdés az, hogy miképpen jutunk fel? A sziklafal elég simának tűnik, nem igen látok lépcsőt. Hegymászó felszerelés sincs. Elképzelés? 


Teszem fel a végső kérdést, hogy bevonjam a többieket is a munkába. Nem utolsósorban pedig azért, hogy bármiféle tippet kapjak, hogy miképpen lehetne kivitelezni egy efféle kirándulást felfelé. Időre dolgozunk, elvégre napnyugtáig meg kell találni a mestert. Szóval hálás lennék mindkettejüknek, ha elkezdenénk összedolgozni.         
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 81


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Tottori Shinko on Szer. Nov. 01 2017, 20:25

Úgy tűnik ez a Shinroku gyerek nagyon is friss hús még. Amikor megpróbálja átvenni az irányítást, csendben hallgatom, bár az arcomon egy halovány mosoly ott csücsül. Érdeklődve figyelem a beszédét és próbálok rájönni, honnan szedi ezt a sok mindent. Míg a srác beszél, párszor ránézek a kunoichire, hogy ő mit szól az elhangzottakhoz, hátha sikerül valamit kivenni az arcvonásából.
Amikor Shinroku végre elhallgat köhintek egyet és gyorsan végig vizslatom a látóhatárt. Ha nem látok semmi érdekeset, akkor a srácra nézek és megcsóválom a fejem.
- Meglátszik, hogy nem vagy még túl tapasztalt - mondom. - Túl sokat gondolsz ebbe az egészbe. Jártam már a falun kívül olyan kiképzőterepen, ahol elég sok csapda volt. Ráadásul az ilyen veszélyes helyeket jobb a falun kívül tudni, nehogy egy civil belépjen és elveszítse az életét. A külsősöket meg nem igazán érdekli a geninek edzése. Szerintem, ha valaki a gyakorlótér közelébe menne azt időben megtudná a vezetőség. Ami viszont a megölésünket illeti... nem hiszem, hogy engedélye lenne ilyesmire. Ennek ellenére nem árt, ha körül nézünk a környéken.
Ezután hagyom a többieket érvényesülni. Ha azt mondják, nézzek szét valahol, akkor azt megteszem, de leginkább csak követem őket. A szemem viszont folyamatosan nyitva tartom, hátha észre veszem a Sensei-t.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 23


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 388

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szomb. Nov. 04 2017, 17:21

//this ist the best post of Jira //

Végül mind a hányan befutottunk. Pontosabban már csak én futottam be, ugyanis utolsó voltam. Nem mintha ez verseny lenne, sőt, az igazat megvallva nem foglalkoztat, hogy mikor toppantam be. A lényegen nem változtat. Megérkeztünk. S ezennel kezdetét is vehette egy igazán hiper szuper küldetés. Most mindjárt pofán röhögöm magam, ha képes lennék rá. Többet ilyet még gondolni se akarok. Ez nem egy szuper dolog... csupán fárasztó... ja, és mi több lehet, hogy halálos is. Amennyire emlékszem a palotában töltött pillanatokból.. nem volt túl jó. Na, de hát ez van, ezt kell elviselni. Shinobi vagyok, nincs más választásom. Majd lustulok, ha lesz végre egy saját országom. Egy saját országom, melyben nem kell semmit se csinálnom. Mindenki rohadt magas adókat fizet nekem. Én pedig csak punnyadok... szép álom...
Szépen figyeltem, amint egyik társam csak karba tett kézzel lehuppan a földre, míg a másik erősen gondolkodott. Vicces ellentétek. Az egyik, mint egy felsőbbrendű lény, várja a megoldást.. de hát, ha neki így jó.. akkor nincs ellenvetésem. Legszívesebben én is leülnék.. sőt, állva is könnyedén elaludnék. Csak, nem akarok meghalni. A másik fiúnak már ránézésre se volt kedve leülni. Nagyon komolyan vette feladatát. Úgy tűnik, neki okai is vannak az ittlétre. Hmp...
Eztán szépen kifejtettem, véleménynek csúfolt emlékeimet. Ami igazándiból, abból állt, hogy taglaltam az aranyhal memóriám minden részletét, amit meg bírt jegyezni abból amit az a rém aranyos, szivárványnyelvű macska mondott. Majd egy kérdést szegeztem társaim felé.. s csak vártam a csodát.. mit is tehetnék mást, ötlet, s motiváció nélkül?
Végezetül a magasabb, s fiatalabb társam nyitotta szóra száját, s kezdte taglalni ötletit. Nekem úgy tűnt, belebonyolódott a dolgokba. Túlbonyolítaná? Vagy csupán sokat gondolkodik... gyorsan vág az esze? Nem tudom.. a lényeg az, hogy nagyon beleásta máris magát. Én ennyire bele se akartam gondolni. Bezzeg ő, levezette, hogy milyen komplikált is a helyzetünk. Mind a kiképzőterep, mind a számok, s a mester. Durva lesz. Ennyire eltérő személyiségek egy csapatban... hú...
Az első gondolatra én nem igazán tudok mit szólni. Az rendben, hogy túl kézenfekvő lenne bármely ellenséges országnak, hogy egy kiképzőterepet válasszanak messze a falutól, s azt felszerelni csapdákkal. De mégis minek tennének ilyet? A falu mondhatni itt van a terület szájában, így nincs olyan balga nemzet, ki ezt használná ki. Bármikor járhatnak erre kirigakure emberei.. túlon túl is megfontolatlan dolog ez...
Egy kis idő után folytatta. El kezdte felsorolni az általa kitalált megoldásokat. A genjutsus tervezetét gyakorlatban is kipróbálta. Hát.. nekem ez tűnik túl kézenfekvőnek.. de mit tudok én, egyszerű fáradt genin?
Amennyiben nem sikerült ~
ezt követően megint csak folytatta mondandóját. A második egy mechanikus ajtónyitó kar keresése. Ötletnek ez se rossz.. de valószínűtlen. Nevetségesnek, és viccesnek nem mondom. Csupán nekem egy kicsit olyan, mint egy kalandregény harmadik fejezete. amiben a gyerekek rájönnek, hogy a kulcs végig a szívükben volt. Félreértés ne essen.. általánosságban nincs igazab. De mégis..  nem a barátság ereje fogja megtalálni a senseit. A szökött ninják, ugyanúgy beszökhetnek. Nem véletlenül lesz valaki elveszett ninja. Okuk van rá... és ha az az ok személyek meggyilkolása? a fejpánt segítségével belép egy ilyen helyre, majd kivár. Megvárja amíg a friss husik (zöldfülű geninek) vagy akárki bejön, s egy jól irányzott, meglepetésszerű mozdulattal megöli. Egyszerű, nem? Egy próbát megér, egy szót se mondtam ellene.. csupán.. furcsa.. és én mégis, hogy a retekbe szereljem le ezt a szar fejpántot a karomról? úgy rácsomóztam basszus... ehhez fogó kéne.. láncfűrész.. vagy egy traktor.
De várjunk.. indítsuk be azt a gépezetet, amit agynak neveznek. Nézzünk körbe.. bármi lehet itt.. én tényleg.. fel akarok menni a tetejére.. és onnan akarok körbenézni. Magyarázatot nem tudok rá adni, hogy miért. Egyszerűen csak, az én józan paraszt eszem, azt súgja, hogy menjek fel és nézek ott, és onnan körbe. Miért baj ez? Egy lusta ember nem lehet kíváncsi?
Végezetül a fiú elmondta azt, amire én vártam. Menjünk fel! Csak az utoljára feltett kérdések ütötték meg a fülem. Nem tud úgy tűnik megmaradni a függőleges területen. Én meg aztán fel nem cipelem. Na.. ééés... mi van ha, amíg ő idelent keresgél, addig én kicsit feljebb? Furcsa mód.. szeretek magasban lenni... és függőlegesen mászkálni is.. igaz, csak nem rég tanultam.. de ez egy olyan vicces képesség...
Arcvonásaimból a beszéd közben nem lehet sokat kivenni. A megszokott, szinte kis híján elbóbiskolt kifejezés ül rajtam. szememmel a természetet kémlelem.. keresem az állatokat, s a kibúvókat. Mindig amikor a fiú elhallgatott feleszméltem gondolataim zajából, s egy kisebb mosolyt csúsztattam arcomra, jelezvén, hogy azért figyeltem, akármennyire is nem úgy tűnt. A mellettem ülő társam csak vigyorgott.. majd megcsóválta fejét, s a beszélőre tekintett. Ő is elmondta véleményét. Konkrétan, burkoltan lehülyézte a csapattársát.. heh.. vicces..
Magam köré tekintettem, majd sóhajtottam egyet. eztán felnéztem.. fel a magas köddel fedett sziklafal teteje irányába. Majd egy kíváncsi mosolyt villantottam.
- Én.. szívesen körbenézek arra felé. – mutattam fel -  a mondandódból úgy jött le, nem tudsz felkaptatni a függőleges sziklafalon. Én viszont igen, és fel is mennék. Kifejezetten érdekel, hogy mi a retek van arra. Meg a furcsa gondolkodásnak mondható izém, azt súgja, hogy nézzek körül onnan. Nem vagyok a túlbonyolítás híve. Lusta emberhez méltóan, mindig a legegyszerűbb megoldást keresem.. és.. ez az. – jelentem ki, majd visszanéznék társaimra. Egy kisebb mosolyt erőltetnék még arcomra, eztán megerősítést várnék. Amennyiben fejüket hajtják döntésemre, megindulok a fal irányába. Persze, végig óvatosan.  Ha engem most elkap valami vacak, sikítok. Eztán kiropogtatnám elnyűtt végtagjaim, s egyik lábamat a másik után pakolva indulnék el fel. Folyamatosan figyelve lábam elé. Fél úton megállnék, s körbenéznék lefelé, hogy onnan mit is látok.. mert ugye a magaslatból minden más. Majd ha semmit se látok, megindulok.. meg a csúcs felé... 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Nov. 04 2017, 19:05

// Köszönöm a bekeretezést, amint lesz alkalmam rá már nyomtatom is és megy a falamra :') //



Csapdamezők, rejtett ajtók, hegycsúcson lévő terepek, genjutsu és széthúzás... 
Vélt igazságok hangzanak el, mindenki gondolt valamire, de csak egy ember cselekedett egyenlőre és az Shinroku volt. Habár Shinko és Yukionna, de még az említett Shinroku sem látott semmi rendkívülit a környéken csak az óriási hegységet, melyet köd lengett körbe, Shiroku kezdett bele a kutakodásba és a probléma megoldásába egyes egyedül. Jóllehet elég is volt terveihez egyetlen egy ember, így ezért nem cselekedett a másik kettő, ám a tetteknél sokszor sokkal rosszabb a tétlenség. Mindazonáltal nem kell és nem is kellett elsietni semmit, messze még a napnyugta, messze még a halál. Persze az idő relatív mindenki számára. Attól függ, hogy ki mennyit szeretne még élni.
Ami viszont Shinroku terveit illeti, nos egyik sem vált be. A Genjutsu Kai-t valószínűleg sikeresen használta, mégsem változott meg semmi, ahogyan a rejtett kapunyitó szerkezetet keresve sem lelt semmit. Se egy használható lyuk, se egy kar, se egy hozzáférhető mélyedés, semmi az ég világon... Egyetlen megoldás maradt, mégpedig a felfelé vezető út. Abban mindhárman megegyeztek, - az egyértelműen bomladozó morál ellenére is - hogy ha itt nem jutnak egyáltalán semmire, akkor jobb lesz szét nézni. A három közül kettő gondolta úgy, hogy a legkézenfekvőbb, hogyha odafent kezdik, így ,mivel senkinek nem volt ellenvetése // Ha Shinko megelőzné Yukionnát, akkor Shinko kezd felfelé menni a falon, mit Yuki valószínűleg ráhagy, de ha nem akkor legyen úgy, majd meglátjuk mi sül ki belőle a következő körben // valamelyik a két tapasztaltabb Genin közül megindult felfelé. A bökkenő csak az volt, - vagy inkább a fény az alagút végén, a kulcs az ajtóhoz, a chakra a falban - hogy amint a Genin ráhelyezte lábát a Kirigakurei jellel és a kiképzőterepet jelölő kanjikkal ellátott falrészre, az megmordult és a fal egy része körkörösen felhasadt. Az, ki megakarta tenni az első lépést szerencséjére idejében észrevette ezt, így elhátrálva figyelhették a lassú, lomha eseményt: A körkörös repedés egy félkör alakú kaput formált, majd a megjelölt hegyrész egyszerűen csak, akárcsak egy kapu, felhúzódott a sziklafalba, ezzel szabad utat adva a hegy sötét belsejébe...


~ Mindeközben a Mizukage irodájában ~

A barna hajú, gesztenye szemszínű Kunoichi kérdőn tekintett a Mizukagéra, ki még az irodájában marasztalta. Percek teltek el szótlanságban, mígnem végül biztosak nem lehettek abban, hogy senki nem marad itt a Geninek közül és minden nemkívánatos fültanú eltűnt az iroda környékéről. Terumi Mei felállt a székéből és becsukta az ablakot, majd szembefordult Keikoval.
- Shishou... Miért szerettél volna velem beszélni? - Tette fel az első kérdést ami megfogalmazódott fejében.
- Mi a véleményed a Geninekről most, hogy tudod kik kerültek egy csapatba? Te ismered mindhármat, megfigyelted őket, tisztában vagy a képességeikkel. - Keiko ekkor zavartan elpirult, majd elkapta a tekintetét a Mizukagéról, majd azonnal elővette jegyzeteit és átlapozta őket. Olyan gyorsan tette ezt, hogy szemei tizedmásodpercről-tizedmásodpercre ugráltak, balról-jobbra és mindössze tíz másodpercvolt egy Genint teljesen elemezni a leírt jegyzetei alapján.
- Arra kíváncsi, hogy egyenként milyenek, vagy pedig csapatként hogyan fognak tudni együtt dolgozni?
- Egyértelműen a csapatra vagyok kíváncsi. - Keiko néhány másodpercet habozott, majd válaszolt.
- Meg fognak halni. Az egyénenkénti egyéniségük annyira elüt a másikétól, hogy nem fognak tudni csapatként működni. Ők még nem igazi Ninják. Shinko képzett a Suiton technikák terén és a Kenjutsukban is van tehetsége, de a tapasztalatait nem fogják hitelesnek venni a megférhetetlen személyisége miatt. Shinroku, ki a feladatait komolyan veszi és egyenlőre nem jeleskedik semmilyen Chakrahasználati területen, a tudásával válhatna hasznos tagjává a csapatnak, hogyha képes lenne tolerálni azt a kettőt. Ennek hiányában ez további ellentéteket szít majd, elvégre Yuki... Akarom mondani Yukionna lusta... A szél is előbb fújja őt odébb, minthogy önszántából mozduljon meg. Ennek fényében nyugodt és képes mindig tisztán látni az adott helyzetet. Nem pörög túl, ami egy harcban előnyt jelent a számára, emellett a Suiton technikákban is tehetséges. A nemtörődömsége viszont... Újabb viszályt szíthat. A három személyiség teljes mértékben elüt egymástól. - A Mizukage Keiko mondandója végén leült székébe, majd az asztalra könyökölve kulcsolta össze maga előtt kezeit.
- Mindhárman maszkot hordanak. - A Mizukage szemében ördögi sötétség kezdett terjengeni. Fájdalmas, sötét évek tapasztalata ütközik ki arcára, olyan éveké, melyek nem csalják már meg ezeket a szemeket... - Legbelül pedig könyörtelen Kirigakurei Ninják. Ezt az egyikőjük jól tudja... Az aki mosoly mögé rejti a sötétséget, ami a szívében lakozik. A másik kettő pedig... Az egyikőjük elfogadja azt, hogy csak egy eszköz, egy penge, a falu fegyvere. Alapjaiban fogadja el a ninják életét, de a maszk, melyet visel megtévesztő még önmaga számára is. A lány pedig... Nos ő a legrejtélyesebb. Azt mondtad, hogy rezzenéstelen arccal ölt a jelentés szerint igaz? - Keiko bólintott. - Még ő sem ismeri saját magát... Nem véletlenül Tenmát neveztem ki a csapat élére. Ha ő sem tudja belőlük kihozni a legjobbat, akkor senki. - Keiko ekkor nyelt egyet.
- De nem fogják túlélni.
- Tenmát?
- Igen... - Keiko aggodalma egyre csak nő.
- Az meglehet. Az ő módszerei elég drasztikusak. De te már csak tudod. - A lány egész lényében remegni kezd, ahogyan a Mizukage szavai a régmúlt idők emlékeit újra felszínre hozták. - Ezúttal az előttetek lévő csapat tesztfeladatát kérvényezte.
- Kérvényezte? Tenma? Ő szokott... - Keiko értetlensége belé fagyott, ahogyan szemei kikerekedtek, elvégre felfogta mit is jelent az a tesztfeladat...


~ A barlang bejáratánál ~

Ahogyan a barlang szája felemelkedett és a Kiképzőtér bejárata a Geninek elé tárult, az ajtó porzása átjárt mindent. Mintha csak ritkán járna erre bárki is...
- Nürühühühü ~ - Hangzott a magas hangú nevetés? Lehet ezt nevetésnek mondani? Sokkal inkább volt ez kuncogás. Minden esetre a barlangból jött és olyan hangos volt, hogy teljesen átjárta azt, visszhangzott mindenfelől és még kint az erdő fáiról is visszaverődött. Amit pedig megláttak a Geninek, azok újabb cukrok, melyek a barlang belsejébe vezettek. Az irány egyértelmű volt, így a Geninek nem tehettek mást, valószínűleg megindultak befelé, hiszen a cukrokat kellett követniük. Ezek szerint a bújócska még nem ért véget?
Egyre beljebb kerülve a barlangba, úgy lett egyre sötétebb. Maga a járat amiben a három Genin kényelmesen elfért nagyjából 5 méter magas volt és 10 méter széles. A Cukrok pedig... Világítottak? Igen, foszforeszkáltak a sötétben, még az után is, hogy a bejárat lassan bezárult a csapat mögött. Amennyiben tovább mennek, útjuk során a falak mentén furcsa motoszkálást hallanak, ám fény hiányában nem látják csak a cukrokat. Ami azt illeti, talán még saját magukat sem látják. Ha viszont sikerülne bármilyen módon fényt létrehozniuk, akkor láthatják, hogy a falakon apró bogarak és alkar méretű százlábúak rohangálnak kisebb lyukakból a nagyobb lyukakba. Végül pedig a cukrok vezette út véget ér, pontosabban egy elágazáshoz érkezik a három Genin. Az elágazás két járatból áll mind a két járat felé vezetnek cukrok, majd mindkét járatban jól láthatóan megszűnnek, eltűnnek, vagy egyszerűen csak a járat eléjére szórt belőlük a sensei. Ami viszont biztos, hogy mindkét járat bejáratánál lévő legutolsó cukor ökölnyi méretű és kinézetében is különbözik a többitől. Ha jobban szemügyreveszik, akkor láthatják, hogy ezek a "Cukrok" papírba vannak csomagolva. Mindkét papír alapja fehér, és mindkettőn egy-egy felirat áll: "Egyél meg!"
Ami a különbség a két csomagolt cukor között az a fehér lapon lévő kép: A bal oldali járat felé vezető cukorka csomagolásán egy virág látható, mégpedig egy rózsaszín orchidea, míg a jobb oldali csomagolt valamin egy teáscsésze, melyen rózsaszín virágok futnak körbe. Kicsomagolva a cukrokat jól látható, hogy valóban ökölnyi méretűek... Biztosan nem fér be egy ember szájába se. Mihez kezd a három Genin? Valóban meg kellene enni az édességet? Merre induljanak tovább? Mit jelentenek a jelek? Érdemes bárminek is hitelt adni? Rengeteg kérdés, válaszok nélkül. Ami viszont biztos: A sensei már most próbára teszi őket.



___________________
Shinko
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Shiroku
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Yukionna
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Vas. Nov. 05 2017, 17:55

Miközben elmondom társaimnak az ötleteimet, azok, csak csendben ülnek és lesnek. Hát, így nem igazán leszünk jóban. Ráadásul, az is eléggé bosszantó, hogy meg se mozdulnak, miközben én az ötleteimet vázolom, majd sorra meg is próbálom őket. Hiába. Tény és való, hogy egyik próbálkozásom sem sikerült, a Genjutsu Kaira, semmi sem történt, titkos ajtó nyitó szerkezetét sem találtam és akkor... A Shinkonak nevezett srác, elkezd beszélni. Nem igen akarok hinni a fülemnek, ugyanakkor több okból sem. Az egyik, hogy ahelyett, hogy bármivel is próbált volna segíteni, csak ült a seggén. Amikor pedig kiderült, hogy ötleteim nem váltak be, elkezd még lehordani is a maga stílusában. Felé fordulok, majd zsebre tett kézzel elindulok a srác felé, ha közben nem áll fel, akkor megállok fölötte és lenézek az ücsörgőre, ha feláll közeledésemre, akkor a szemeibe nézve fejtem ki a mondandómat. 
-
Nem vagyok elég tapasztalt? Igazad van, valószínűleg fele annyi küldetés sincs a hátam mögött, mint nektek. De sok mindenben tévedsz. Vegyünk, mindjárt téged. A Mizukage azt mondta megjártad a frontot és ismered jelenlegi mesterünket. Ehhez képest, önelégülten ülsz a tökeiden és mikor próbálkozásaim kudarcot vallottak, megjátszod a nagy gurut. Az viszont meg sem fordult a fejedben, hogy segíts, ahogyan az sem, hogy megossz velünk olyan információkat, amit tudsz a mesterről. Meg sem fordult a fejedben, hogy most csapatban dolgozunk. Én legalább beszéltem az ötleteimről, hogy ti is betudjatok kapcsolódni a gondolatmenetbe. Tovább dolgozzátok, ötletet adjatok, vagy bármivel elősegítsétek a probléma megoldását, ami elé állítottak bennünket. Méltóságodon alulinak tartod, hogy velünk dolgozz? Hát tessék, ücsörögj, amíg jól esik. Én viszont megpróbálom megoldani a problémát, mert, csak így juthatunk előrébb. A probléma pedig ott van! 
 Mutatok a sziklafalra. Még szólnék pár mondatot, de ekkor a lány is megszólal. Használhatónak tűnik az ötlete, amit felvázolt. Felé fordulok, majd megszólalok. 
- Igen. Nem ismerem az általad említett metódust. Jó ötlet lenne megpróbálkozni ezzel. Légy óvatos, ha megpróbálsz felmenni. 
Ugyanakkor túlságosan nem is kell magasra mennie, bőven elég, hogy a lábával megérinti az említett sziklafalat. A jelölt rész morgásba kezd, majd akár egy vérbeli titkos ajtó, kinyílik. 
- Rejtett bejárat! Mit csináltál? 
 Kérdezem a lányt, hogy mondja meg, mit csinált. Történetesen annyit láttam, hogy a talpát a falra helyezte. Ebből ugye túl sok minden nem derül ki. 


A barlang belsejébe, foszforeszkáló cukrok vezettek. Erre szükség is volt, mivel a barlangban igen csak sötét volt. Mondhatni az orrunkig sem láttunk, csak a világító cukrok mutatták az ösvényt. A neszezésekre én is felfigyeltem, hiszen a Néma Gyilkolás Művészetével felvértezve, ezek a neszek jól hallhatóak voltak. 
-
Fura ízlése van Tenma-senseinek. 
Jegyzem meg magamnak. A világítós cukrokból felszedek, amelyek már mögöttünk vannak, miközben haladunk előre. Beteszem őket a zsebembe. Sosem lehet tudni, hogy pontosan mire is jó a világítós cukor. Elvégre azt senki sem mondta, hogy ezeket nem szedhetjük össze. Elég bizarr és cseppet lelkesítő ez a környezet. Igazából elképzelésem sincs, hogy mégis ki járhat errefelé, miféle kiképzőterep lehet ez. Az biztos, hogy a Néma Gyilkolás Művészete hasznos, igyekszem ugyanis a barlangban zsizsegő jószágokra nem rálépni. Különösebb csapdák és előugró ellenfelek nélkül, elérkezünk egy elágazáshoz. Az elágazás egyik és a másik ágában is egy ököl méretű cukorka van, valamilyen papírba csomagolva. Nekem elképzelésem sincs, hogy melyik lenne a helyes, elvégre a szimbolikát, amely a papírt ékesíti, nem értem. 
- Én ehhez nem értek, jobbra vagy balra. Mindkét irányba sötét van, a csomagoló papír pedig semmit se mond. Habár az egyiken egyetlen virág van, egy nárcisz, míg a másikon több virág és egy teáscsésze. Leegyszerűsítve ez annyit mond, hogy egyik irányba meghalunk, a másik irányba meg egy jót teázunk. Persze, ha egyáltalán bármi köze is van a csomagoláshoz az útbaigazításnak. A cukorból viszont nem ennék! Emlékszel, Keiko-sensei szavaira? " Ne egyél a cukrokból. " Ezt mondta. Viszont kellene valami fény, mert a vaksötétbe belépve, nehéz dolgunk lesz. Két ötletem van. Íme az egyik, remélem még működik. 
 Mondom, azzal leveszem az övemet, amely ugye a fejpántom. A fémes lap, ami ugye a homlokpántunk, íves, hiszen a homlokunknak is van egy íve. Erre a fémlapra helyezem a világító cukrokat, majd rátekerem a pánt egyik szárát. A szár rögzíti a pánthoz a cukrokat, a másik szárával pedig meglehet fogni. Ha működnek még a cukrok és a fényük összeadódik, akkor egy kis foszforeszkáló lámpás az eredmény. Túlzott fénykörre nem számítok, de mégsem kell majd vakon csatangolnunk. 
-
Lámpás, ala Cukorkacsapat 2.0.        

A másik ötletemet még nem vetem be, ahhoz ugyanis chakrát kell használni. Mivel a technikát, csak nem rég tanultam meg, elég veszélyes lenne alkalmazni egy ismeretlen, nem belátható terepen. Ha működik a lámpás, akkor bevilágítok először az egyik, majd a másik oldal járatba. Ezután visszafordulok két társamhoz és az eldöntendő kérdést nekik szegezem. 
-
Nos, merre? 
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 81


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Nov. 06 2017, 21:44

Azt hiszem nagyon jó csapat leszünk. Shinroku szeret okoskodni, de úgy tűnik, az nem igazán tetszik neki, ha valaki ellentmond neki. Jómagam továbbra sem csinálok semmit, csak nézem, hogy mivel próbálkoznak.
- Amúgy, ha lejár az időnk, akkor úgyis megjelenik Tenma. Akkor meg mondhatjuk neki, hogy megtaláltuk. Szóval nem kell parázni!
Ahogy ezt kimondom, Yukionna elkezd menetelni a falon. Vagyis csak kezdene, hisz pár lépést után megnyílik előttünk az út, ami egy sötét járatba vezet. Ekkor már én is felállok és megyek a többiek után.
Úgy tűnik, a Sensei nem unta meg a cukorkaszórást. Újra elkezdjük követni a "nyomokat", de ezúttal már nem teszek semmilyen megjegyzést. Az óvatossággal viszont nem foglalkozom. Megyek a többiekkel, néha pedig azt dünnyögöm: "Utálom a bogarakat!" Hamarosan pedig elérünk egy útelágazáshoz. Shinroku összegyűjti a világító cukrokat, így bizonyos szinten van egy fényforrásunk. Ezt annyira nem is rossz, legalább látunk valamit. Azt viszont nem tudom, hogy merre kellene folytatnunk az utunkat. Éppen ezért felveszem mindkét ökölnyi cukrot. A baloldalit a bal, a jobboldalit a jobb kezemben fogom meg.
- Az biztos, hogy nincs konkrét utasításunk a továbbiakra - szólalok meg. - Szerintem nézzétek meg mindkét járatnál a falat, hátha van valamilyen jelölés, vagy bármi, ami azt jelzi, arra kell menni. Addig én megvizsgálom ezt a két cukortömböt.
Ezután szépen zsebre vágom az egyik cukrot, majd a másikat kibontom és megvizsgálom a csomagolás belsejét. Ha nincs rajta semmilyen jelölés, akkor megszaglászom a cukrot. Ha nem érzek rajta semmit, nem bűzlik, vagy nem kezdi irritálni az orrom, akkor megnyalom. Párszor megforgatom a számban, utána sűrű köpködés közepette próbálok megszabadulni a számba került cukortól. Ha nem történik semmi, akkor visszacsomagolom és előveszem a másik cukrot. Azt is ugyanúgy kibontom és ugyanúgy megvizsgálom. Ha annál sem tapasztalok semmi rosszat és nem leszek rosszul, akkor mindkét cukrot a zsebembe tömöm és csatlakozom a társaimhoz, hátha rájövünk a továbbjutás nyitjára.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 23


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 388

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Nov. 15 2017, 20:30

// Már megint késtem, oké, nem tagadom
elhavazott az élet, bevallom.
Nem vagyok én gyorsvonat
Ezt már mióta mondogatom.
Úgyhogy most fogadjátok mély sajnálatom.
Írok én gyorsan, ahogy azt a lelkem engedi,
De a palackon át nehéz pötyögni.
Na de nem is szaporítom már a sorokat,
be is fogom a lepcses kis pofámat.
Még egyszer bocs a csúszásért..
De hát.. ennyit tehettem az ügyért... // 



Végül én lettem az, aki el is indult, hogy felcsámborogjon a magasan rejlő hegycsúcs irányába. Nem mintha sok kedvem lenne hozzá.. sőt, a kedv nálam egy külön dolog. Legszívesebben itt helyben hanyatt vágódnék, s következmények nélkül aludnék. Csak ezzel annyi a probléma, hogyha nem csinálok ló-lepénynyit se, akkor bizony nem kapok pénzt. Már pedig a pénz hajtja előre a világot, s ezzel egy ütemben az én életemet is. Az éltető papírnem az, melyből kaját lehet venni, s pár napot is.. lustálkodásnak. De, akármilyen elkeserítő is (márpedig az) ez a nap, nem az a nap, amikor felpolcolt lábakkal bámulhatok ki a fejemből, akár egy gyp-s... pedig, hogy várom én már azt, hogy erre virradjon a nap... Szép álom.. tán túl szép is...
Na, de kicsit talán megint eltértem a tárgytól. Bár.. Én mikor nem? Egyszerűen nehezemre esik talán egy bizonyos ideig egy dologra koncentrálni? Meglehet. Ebben már csak az a furcsább, hogy miközben én egy egész ország megteremtését képes vagyok lejátszani a fejemben, közben arcomról csak a teljes sötétség opálfénye ró le. Pedig nekem aztán el lehet hinni, nem vagyok teljesen reménytelen. Csupán nem szeretek se beszélni, se másokkal megosztani a gondolataim. Sőt.. azt se igazán szeretem hallgatni amit ők mondanak. Általánosságban, amikor így el-elmélázok valami orbitális baromságon, a fülem részlegesen meg is süketül.. s szemem is megvakul... vagyis, agyam nem fogja be kellő mértékben a jövő információt.. így észre se veszem, ami körülöttem történik... Furcsa, nem de? Ez már vajon antiszociálisság, vagy egyszerűen csak fura vagyok?
O, már megint túl sokat pofáztam. Na, de miről is volt szó eddig? Oh... igen... még mindig egy megoldatlan probléma előtt állunk. Egy rohadt magas probléma előtt. Megnevezvén, egy fal. Egy kőfal. S én, mint a lustaság kíváncsi hercegnője, szedtem is töpszli lábaimat, s nekiindultam a probléma megmászásának. Lévén, a másik két társam nem akart. Vagyis, Shin6 próbálkozott... ő sokat gondolkozott rajta, míg a kékhajú inkább csak bólogatott, akár egy nagypapa az unokáinak. De, engem ez mondhatni nem igazán hatott meg. Se a tervek garmadája, se a bölcs szavak. Én fel akartam menni, és pont. Mindennemű segítőszándék, s kalandvágy nélkül... és csak fel akartam sétálni.. ott frissebbnek tűnt a levegő. Legnagyobb sajnálatomra, nem juthattam el a tetejéig. Egyik lábamat a falra tapasztottam, majd chakrat áramoltattam talpamba, hogy ez által meg bírjak maradni rajta. De... ez nem úgy működött, mint amire számítottam. A fal megmordult, majd egy része körkörösen felszakadt. Na... ez azért meglepett.. vagyis.. enyhén megijesztett. Így hiper- sebességgel hőköltem is hátra, s leplezvén halálfélelmem, erőltettem egy keserédes mosolyt arcomra.. majd prüszkölve kifújta tüdőm tartalmát.
Jaj, de nehogy kihagyjam azért a vicces részt eme óratöredékből. Még talán, egy fél napja.. sőt, egy órája sincs, hogy társak vagyunk. Mégis.. szinte egymásnak esett a két fiú. Hát ez kész... vicces. Cicaharc. Vagy az lányoknál van? Áh... nem igazán érdekel a megnevezés...
Na, de visszatérve, mert ugye nem ez volt a fő cselekményszál. Miután megjelent a rejtett átjáró, mely a barlangba vezetett, a fekete ruhás Shin, kérdőn tekintett rám.. én pedig hasonló értetlenül néztem vissza rá.
- Esküszöm, hogy ötletem sincs – emeltem fel kezeim – Én csak.. fel akartam menni... és.. az meg kinyílt..  - mutogattam. – Gondolom a chakra- behatás – motyogtam, némileg szenvedő hangsúlyozással.
Ezt követően, szépen becsámborogtunk mind. Én valahol középen gyalogoltam.. bár, még az orrom hegyét se láttam a vakságban. Ámbár.. az orrom hegyét amúgy se látom.. nem vagyok csiga. Bent, a sötétben egy furcsa, mégis elképesztő cuki nevetés hangzott fel. Újabb cukorkák sínylettek fel, melyek a barlang belsejébe vezettek. Foszforeszkáló édességek voltak ezek. Vajon fény ízük van? Az milyen? Finom? Nem.. azt mondták ne egyem meg.. ez a nap egyre inkább elkeserítő..
Shin6 volt az, ki folyamatosan szedte össze a világító cukorkákat.. biztos terve van velük. Ellenben a másik Shin, csak folyamatosan motyogott. És én? Én néha – néha egy apró összerezzenés, halálra rémülés, megijedés, sóhajtás, félő levegő visszafojtás keretében konstatáltam, hogy eme hely tele van bogarakkal és hasonló lecsapni való szörnyűséggel. nem bírom a bogarakat. Egyszerűen nem... Ezek... gusztustalanok és rémisztőek. Egye meg őket a lepra. Vagy akár a szifilisz... dönthetnek..
Kisebb haláltúra megtétele után, újabb válaszúthoz érkeztünk. Szó szerint. Két irányba mehettünk.. jobbra vagy balra. Balkezes vagyok... menjünk arra... nincs kedvem agyalni. Bár.. megeshet, hogy azért át kéne nézni pár dolgot. De nincs kedvem. De hülye Yuki.. ez nem kedvre megy.. és nem is keddre... csak is lakbérre.
A cukorsorok végén, egy az eddigieknél nagyobb fénylő darab hevert. Mind a kettőn egy-egy kecsegtető felirat volt olvasható. Emellett pedig a díszítés. Bevallóm.. nem is néznek ki olyan katasztrofálisan. Az egyiket egy orchidea, míg a másikat apró virágok s egy teáscsésze ékesíti. Szeretem a teát.. menjünk arra. Menjünk akkor jobbra.. teázzunk. Én teázok.. te meg ázol.. hehe.
Ekkor Shin6 ragadta meg az első szó jogát. Én pedig fejemet felkapva szavaira néztem rá.
- Orchidea.– sóhajtottam.. nem különösebben érdekel a tévesztése... csak nekem is mondanom kellett valamit.
Az orchidea a bájt, a szépséget, a szerelmet és a nagyra értékelt tudást jelzi. Gondolom ez semmit se jelent.. csak úgy eszembe jutott. A teázás, egy rég bevett hagyomány.. valami, ami pihentet.. még mindig a teára szavaznék.
Ezt követően a fekete ruhás társam fabrikált valamit... Valami lámpaszerűt. Míg másik társam elkezdte megvizsgálni a nagydarab cukrokat. Én pedig a falat kutatná át. tenyeremet rátapasztom, és chakrat vezetek bele.. még ez is beválhat.. bár.. újra erősen kétlem, hogy bejön.. de ez nem zavar.
Amennyiben semmi se vált be, s Shin1 se halt bele abba, hogy nekiállt nyalogatni a cukrokat, szépen nekiállok a földön keresgélni. Mivel ez egy sziklás barlang, nagy esély van kavicsok találására. Kettőt össze is gyűjtenék, majd mind a kettőt, egy-egy járatba hajítanám. Hátha hallunk valamit.. hátha beindítanak egy reakciót, vagy redukciót. Ha meg nem.. legalább dobálóztam egy jót...

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Nov. 16 2017, 16:36

Vaksötétség lengi körbe a helyet, s a falak nyirkos hidege átjárja a levegőt, miközben az átláthatatlan feketeségben apró csörömpölés zaja hallatszik. Miféle lehet ez? A csörgés, mintha tányérok lennének, és... Finom illat? Méz és gyümölcs aromája lengte be a helyet, a csörömpölő hangok pedig a terem minden részéről visszhangoztak. Tompán, de mégis megtették, sőt mi több: Vízcsobogás hangja bugyog fel, mintha csak egy tálat töltenének teli vízzel.
- Egy cukorral, vagy kettővel? - A hang magas és nyájas volt, szinte elnyújtottan, dalolva szólt.
- Termiauszetesen hárommal, vagy miaéggyel... - A nyávogás halk volt, s mellé mély dorombolás társult.
- Ötöt kaptál... nürüh... - Jegyezte meg a másik fél gunyorosan, sőt mellé még egy kis kuncogást is eleresztett.
- Nyahúúú, köszönőőőőm! - Dorombolta a jószág boldogan, szinte teljesen feldobódva a sok cukor gondolatától, s ennek következtében az asztalon csörgés-zörgés harsant fel.
- Vigyázz a teára! Hé! - A hang meglepett volt és kissé zaklatott. - Nikoyaka!  Neeee... Ne oda... - A hang megremegett, mintha zavarba jött volna? - Óh... Óóóhhhh! Nü... Nü-rühühühü... - Némult el végül az akadékoskodó, miközben már csak a mindennél mélyebb hangú dorombolás hallatszott.
Egy mindent átható, fülsüketítő koppanás harsant fel, mely átvisszhangzott a sötétségen.
A Démon bíborszín szeme felcsillanni látszott a terem feketeségében, miként szája tébolyult mosolyra húzódott, hangját pedig őrült izgatottság fojtogatta... Egy szempillantás alatt tűnt el minden fajta érzelme, s minden gondolata megsemmisült, egyszerűen csak felállt székéből és a járat felé szegezte szikrákat vető tekintetét! Csak egyetlen egy mondatot volt képes kipréselni hegyes fogai közül, melynek nyomán hideg pára hagyta el száját:
- Jön-nek MÁÁÁÁÁR!!!!! - Egy újabb koppanás.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A barlang tátva nyitotta száját, a Geninek pedig követvén a cukrok mutatta utat, zökkenőmentesen jutottak el választásuk helyszínéhez.
Különbözőbbek nem is lehettek volna: Más-más gondolatok játszódtak le bennük, figyelmüket egyazon tényezők kerítették hatalmába, mégis mindahányan eltérő érzéki ingerekre voltak figyelemmel. Míg Shinroku utat mutatva társainak, fényükül szolgálva alkotta meg kreatív lámpását, - melynek fénye ugyan csak egy 1 méteres sugarú körben volt mérvadó - s igyekezett nem kárt tenni a barlang élővilágában, addig Shinko magában morogva próbál nem foglalkozni a számára utált bogarakkal. A csapat legszótlanabb tagja pedig gondolatainak végeláthatatlan kavalkádjába veszve tűnődött a fény ízén, miközben Shinroku "lámpásának" fényébe kerülő bogaraktól viszolyogva próbált meg nem szívrohamot kapni. 
Ennél különbözőbbek már nem is lehetnének...
Ám a kezdeti nehézségeket hamar leküzdötték és a csapat mindhárom tagja immáron azon fáradozott, hogy megleljék a helyes utat. Egyértelmű, hogy a szimbólumok nem szolgáltak sok információval, legalábbis a számukra nem. Lehet, hogy nincs is értelmük? Vagy talán olyan értelmük van, amit nem képesek felfogni? Akárhogy is, a tettek mezejére lépve csak közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Shinroku lámpásának hála Ő és Yukionna meg tudták nézni a két járat falait, melyeknél nem találtak sem jelzést, sem pedig más, a helyes útra utaló nyomot. Ezt követően a Kék hajú lány, chakrát vezetve a falba ráhelyezte tenyerét, ám ekkor a chakrahatás következtében az amúgy is képlékeny terület elporladt a lány keze alatt és egy alkar méretű százlábú szökött ki rajta. A lány azonnal elkapta kacsóját, mégis érezte, ahogyan a lény még hozzáérve elsuhan tenyere alatt, majd elveszik a barlang sötétjében. Yukionna hátrahőkölve botlott meg az egyik kőben, s ha Shinroku nem kapja el - reflexszerűen képes rá - akkor a rémült lány hanyatt vágódik a barlang hideg, köves talaján.1!2!
Eközben Shinko is tette a dolgát azon a bizonyos "Tettek Mezején" és kibontogatta a két ökölnyi méretű cukrot. Az Orchidea csomagolású cukor közepén egy Orchidea virág volt látható, melyet lilás, gyémántszerkezetű és küllemű cukor vett körül, mi teljesen átlátszó volt. A teáscsésze jelölésű cukor sárgás árnyalatú volt, ugyanúgy kristályos kinézetű és a közepén egy apró teáscsésze díszelgett. Innen úgy tűnt, mintha az is valamilyen ehető édességből lett volna. A fiú nem sokat teketóriázott, Keiko-sensei egyértelmű utasítása ellenére megnyalogatta az említett édességeket. Persze jól vigyázott arra, hogy ne nyeljen és minden nyalás után köpködött, az ízük mégis fergeteges volt. Az Orchidea cukor egyszerre édes és savanyú ízhatása egyetlen egy nyalintással is szétterjed egész nyelvén és az illat beszökött az orrába is. Úgy érezhette, hogy majdnem elérte a cukorka ízének teljes telítettségét azzal az egyetlen nyalintással, de mégsem... Újabb és újabb kóstolásra vágyott, mellyel már egészen biztosan eltelhetett volna. Legalábbis így gondolta... Ugyanezt érezte a Teáscsésze cukornál is, melynek mézíze karakánabb és töményebb volt. Normális körülmények között talán egyáltalán nem ízlett volna a fiúnak, ám ez a cukor valahogyan hívogatta.3! Akárhogy is, ha ellent tud állni az íznek ha nem, úgy tűnik nem mérgezettek. Sőt, ha tovább nyalogatja még a jótékony hatásait is felfedezheti. 
Miután a kis százlábús affér véget ért a két Genin megvizsgálhatja a lyukat, amit Yukionna hozott létre (?) de nem találnak ott mást, csak a bogarak által kivájt utakat. De legalább a barlang kövei használhatóak a feszültség levezetésére és persze a járat felmérésére is, így a Néma Kékség kezébe véve egy-egy követ, eldobta őket. Először a bal oldali járatba. A csattanó hang iszonyatosan fülsértő volt, hiszen mindenfelől visszhangzott. Előlük, mögülük és mellőlük is, ám amint a közvetlen környezetük hangjai elcsendesültek és Yukionna dobta volna a másik járatba azt a bizonyos második követ, a jobb oldali járatból hangok szűrődtek ki. *Csatt-csatt-csatt.* Pontosan ugyanolyan visszhang, melyet az előbb hallottak, ám ez valamivel halkabb volt és mintha késleltetett is lenne... Eztán repült a kő a jobb oldali járatba is, mely ugyanolyan fülsüketítő csattogással járt, mígnem elhalkult és pár pillanat múlva már érkezett is meg a bal oldali járatból: *Csatt-csatt-csatt.* A kérdés csak az, hogy mit is jelent ez?

_________________________________________

1! --> Shinroku döntse el, hogy elkapja-e Yukit.
2! --> Ha Shinroku úgy dönt, hogy nem szolgál a lány támaszául, akkor Yuki Ninja képességeit latba véve megpróbálhat egy akrobatikus mozdulattal nem hátra esni a földön. Meglátjuk, hogy sikerül-e.
3! --> Ha Shinko nem tud ellenállni a cukrok vonzásának és újra és újra meg akarja nyalni őket, akkor nem fog semmi különöset érezni a harmadik nyalintásig, amikor is úgy érzi, mintha majd kicsattanna az erőtől. [Chakratartalék:+20% Állapot: +20%] Ám ahogyan eszi, egyre többet és többet akar, ha ezt az utat választod, akkor Shinko legalább 2 körig folyamatosan nyalogatja majd a cukrokat. Az, hogy ellen tud-e állni neki avagy nem, azt rád hagyom.

Shinko
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Shiroku
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Yukionna
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

// A koppanásokon kívül nem hall senki semmit. Legalábbis más idegen hangot ^^ //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Vas. Nov. 19 2017, 01:53

Nos, ki kell jelentenem önmagamban, hogy büszke vagyok két újdonsült társamra. A kezdeti ücsörgéshez képest, már-már életnek nevezhető valamit produkálnak. Nem is értem, hogyan élhették túl a küldetéseket. Ilyen aktivitással, tervezéssel és végrehajtással bizony-bizony Ködrejtek legjobb genin csapata leszünk. Posztumusz. Önmagamnak viszont bizonyítottam, hogy nem is volt olyan rossz ötlet ez a lámpás. Még a korlátozott fénykörével is elégedett vagyok, sejtettem, hogy nem lesz egy reflektor. Az elágazásban annyira sötét van, hogy hiába világítok be a rögtönzött lámpásommal, különösebb útmutatást nem nyerünk, hogy merre is az az arra. Szomorú vagyok, ugyanis két társam, akik elméletben jóval több küldetésen vettek részt, mint én, sőt ez igazából igaz is ... szóval nem igen brillírozik. Talán meg vannak szeppenve az új helyzettől vagy nem is tudom, de ha nem pörögnek föl minél előbb, akkor komoly bajban leszünk. Az én tapasztalatom ugyanis véges, ha pedig nem hajlandóak előbb utóbb átvenni a kezdeményezést és kitalálni, hogy mit is csináljunk, akkor nekem kell Őket vezetni, mindaddig, amíg meg nem találjuk Tenma-senseit. Kérdésemre, hogy hogyan tovább és merre is legyen az az arra, semmilyen választ nem kaptam, de még ötletet sem. A srác, mire visszafordulok a járatba világítás kísérletéből, már a cukrokat nyalogatja. Undorodva elfintorodok, nekem ezek után biztosan nem fog kelleni belőle. A lány, valamit a szemközti fallal próbálkozik s csak az utolsó pillanatban tudok mögé lépni és két karommal a hóna alá nyúlni, hogy megmentsem a bogarak tengerébe való belezuhanástól. Történetesen én hallottam a reakcióikat a bogarakra. Most már kérdés nélkül is tudom, hogy egyikük sem szereti ezeket a jószágokat.
-
Óvatosan. Ezek a bogarak opportunista ragadozók és dögevők. Ha megsérülsz, a vér szagára, minden bizonnyal köréd fognak rajzani és várják a lehetőséget, hogy kicsípjenek belőled egy darabot. Ugyan ezzel a problémával találhatjuk szembe magunkat, ha történetesen rajtad a havivérzés. 


Kegyetlen játékot játszok vele. Nyugtató hangszínem és egyszerű tényközlő stílusom mögött, ugyanis kegyetlen és aljas szándék áll. Történetesen, a félelem sötét kútjába taszítani. Ha mástól nem, ettől minden bizonnyal felpörög. Ha kérdőre von, még mindig takarózhatok azzal, hogy én csak tudományos tényeket közöltem. Ha nem megjátszás, amit a bogarakkal szemben művel, akkor hatásos tréfa lesz. Lámpásommal megvilágítom a járataikat, amely feltárult a lány kézrátételes próbálkozása után. 
-
Befúrják magukat mindenhová. Viszont, ebből kiderül, hogy ez egy igen csak régi Kiképzőterep. Ettől persze nem leszünk közelebb a célhoz. 


A lány, a kavicsdobálással, azonban nagyon jó információval lát el bennünket. Történetesen nem azzal, hogy még meg van a fülünk, mert irtózatosan fáj, az a csattogás, amit a kő elhajítása után, annak földet érése produkál. Hanem az, hogy a földet érésének a visszhangja, a másik irányból is hallatszik. Ez egyetlen egy esetben lehetséges... 
felveszek én is egy kavicsot, vagy követ és bedobom a baloldali járatba, majd számolni kezdek. Pontosan arra vagyok kíváncsi, hogy meddig tudok elszámolni, mire a csattogó visszhang megérkezik az ellentétes irányból. Ha ismét ugyan úgy történik minden, mint az előbb, amikor a lány dobta el a kavicsokat, akkor bólogatok, majd hümmögök magamba. A kísérlet ugyanis sikerrel járt. Ez esetben pedig a lámpást a jobb oldali járat felé fordítom és megszólalok. 



- Ez lesz a helyes irány. A fénnyel ellentétben, a hang, több felületről is visszaverődik. A visszhang kizárólag azért érkezhetett meg mindkét irányból, amikor eldobtad a köveket, mert körbement. Azért érkezhetett késleltetve vissza, mert meg kellett tennie egy bizonyos távolságot. Viharban, amikor látod a villámot lesújtani, abból tudod megállapítani, hogy milyen messze történt, hogy számolsz. A hang sebessége, háromszáznegyven méter másodpercenként. Minél tovább számolsz, annál távolabb történt a villámlás. Ez persze egy megközelítőleges adat, nem száz százalékban pontos. Ez tehát, egy körfolyosó. A teljes sötétben, ha nem rendelkezel ezzel az információval, akkor körbe körbe mész, ugyan mindig visszajutsz ugyan oda, de elveszíted a tájékozódó képességedet. Így végül elveszel a sötétségben és felemészt a félelem és a téboly. Elméletben bármelyik irányba elindulva, ugyan ide érkeznénk, kivéve persze, ha az egyik irányban a folyosó tele van csapdával. Esetleg egy nagy, sötét és üres akna tátong valahol.  Beugró vagy ajtó, pedig a falakon lesz, nem pedig előttünk. A megoldás tehát egyszerű, létre kell hozni egy elemi Bunshint, amelyet magunk előtt terelve, biztonságban haladhatunk libasorban. Az elemi Bunshinnak van  tömege, a padlóra épített csapdákat aktiválja, ahogyan az aknába is belezúg. A botlódrótos akadályokat is benyalja, tehát hatástalanít előttünk minden olyan szerkezetet, amely veszélyes lehet. Kinek van vízklónja? 


Állapítom meg a tökéletes tervet és a megoldást a problémára. Jobb ötletem történetesen nincs, ugyanakkor, ha két társam valamelyike, ennél egy jobb megoldással áll elő, akkor készséggel bólogatok, hogy felőlem csinálhatjuk azt is. Engem kérem támogató szerepkörbe hoztak ide, nem vezérnek, amíg azonban hármunk közül én agyalok és egyedül én merem kimondani az ötleteimet, addig kénytelen leszek én viselni a vezéri szerepkört. Ez akár tetszik társaimnak, akár nem. Bármi is legyen végül az elfogadott terv, bólintok. 
-
Mire várunk, csináljuk?! 
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 81


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd Nov. 21 2017, 22:13

Úgy tűnik a csapatösszhang teljes mértékig nulla. Ahogy a többiekre nézek, látom, hogy mind különbözőek vagyunk. Nem igazán pendülünk egy húron, de ennek ellenére össze raktak minket. Nagyon érdekes a vezetőség döntése, bár ha azt nézzük, hogy részben azért vagyok itt, hogy megöljem őket, ha arra kerül a sor...
Shinroku összeeszkábál egy lámpást, amivel próbálja az utat mutatni. Nem igazán tetszik az, ahogy megpróbál főnökösködni, de most még nem akarom átvenni az irányítást. Hagyom hogy kiélhesse magát. A kunoichi viszont túlságosan csendesen. így hát nekem nem marad más hátra, mint hogy megkóstolom a nagy cukrokat. Yukionna közben kicsit elősegíti a célunkat, bár így majdnem elvágódik. Szerencséjére Shinroku ott van mögötte és elkapja, így nem történik komolyabb baj. Legalábbis addig, amíg a srác meg nem szólal.
- Ez most komoly? - kérdezem. - Te eszement, mi a francért hozod fel a női dolgot? - ekkor felváltva nyalogatni kezdem a cukrokat. - Próbálj a feladatra koncentrálni és ne most ökörködj! Nem ártanak ezek nekünk, de ha mégis veszélyesek lennének, akkor végzünk velük.
Most már elkezdem aktiválni magam. Betársulok hozzájuk, miközben a cukrokat nyalogatom ~ nagyon finomak ~. Alaposan megnézem magamnak a helyet, majd amikor Yukionna elkezdi a köveket dobálni, fülelek. A hangokból hamar rájövök, hogy mindegy melyik utat választjuk, valószínűleg ugyanoda vezet mindkettő.
- Még jó, hogy van velünk egy két lábon jár lexikon... én már attól kezdek elveszni, hogy téged hallgatlak. Induljunk el a jobb oldali járatban, az rövidebbnek tűnik - mondom, miközben elindulok. Út közben pedig kicsit meglököm a vállammal a srácot.
- Ismerek klón technikát, de nem fogom használni. Még a végén egy olyan csapdát indít el, amitől a fejünkre szakad a mennyezet... Inkább add ide a "fáklyádat". Én megyek elől, ti pedig libasorban kövessetek. Én majd szétnézek, hogy van-e bármilyen csapda. Ha találok valamit, akkor szólok. Ha nincs gáz, akkor ugyanott gyertek, ahol én! Ellenvetést nem fogadok el!
Ezt követően fájó szívvel visszacsomagolom a cukrokat, majd zsebre vágom azokat. Ezután pedig, ha Shinroku átadja a világító cukrokat, elindulok a jobb oldali járatban és próbálom megvizsgálni a padlót és a környező falakat. A célom a csapdák keresése, éppen ezért próbálom a különböző drótokat észre venni, illetve a padló kövét is megvizsgálom, hátha van olyan, amelyik különbözik a többitől.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 23


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 388

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szomb. Dec. 02 2017, 21:51

// Ezúton is bocsánat a mostani, és a belátható cselekedeteiért a karakteremnek.  Senkit sem szeretnék megbántani, senki ellen sem irányul. Csupán, így telik ki a karakter személyiségéből.. én pedig azt nem hazudtolhatom meg ^^ Tehát előre is bocsánat, bármiféle sértőnek ható dologért >< Ja, és az elegáns nem túl durva, de a Word szerint trágár szavakért is O.O //


A magasabb társam, összeeszkábált lámpása végül mégiscsak adott fényt. Menő. A másik még mindig nem mutatott különösebb érdeklődést. Senki se mutatott a másik iránt. Miért is tennénk? Különbözőek vagyunk mind. Tán túlzottan is. Nem is tudom nagyon felfogni, hogy milyen őrölt meggondolásból raktak össze minket. Talán épp jó kedvében volt az illető... vagy unatkozott.. s izgalomra vágyott; ezért hát összerakott pár teljesen elütő személyiségű genint, hogy lássa, mily vicces szituáció alakulhat ebből. Elárulom.. semmilyen. Viccesnek nem mondható, sőt még a humoros kifejezés is túlzás néha. Ellentétek... Kizárólag azok vagyunk. Az egyik tapasztalatait akarja villogtatni s így talán segíteni... a másik, még mindig nem barátkozott meg velünk.. ez látszik. Egyszerűen nem szimpatikus neki, hogy nem vesszük annyira komolyan a feladatot, mint ő. Való igaz.. Én speciel eltéblábolok még. Nincs életveszély... vagyis.. még nem tűnik úgy. Egyelőre minden nyugodt. Miért kéne túlspiláznom mindent? Felesleges túlgondolni.. meg ugye.. az rettentően megerőltető is lenne.. én pedig, mint azt a lustákról jól tudjuk, feleslegesen meg sem mozdulok. megkeresem a legegyszerűbb utat, melyen a létező legkisebb erőbefektetéssel ugyanazt az eredményt tudom elérni... vagyis, attól még, hogy nem vagyok egy aktív teremtés.. attól még bennem is lehet értelem.. csak ahhoz is lusta vagyok, hogy ezt megosszam másokkal... de ez mégis kit zavar? A csend jó dolog... feleslegesen nem törném meg a nyugtató zajtalanságot, értelmetlen cseverészéssel.. de ez ugye az én furcsaságom csupán... másokat érdekesebb hallgatni, mint amiket én sziszegek.
Na de ezeket félretéve, mert már megint kicsit túlzottan eltértem a tárgytól...  Az instant lámpás fényében szépen átkutattuk a barlang falait. Jelzések, motívumok vagy akár csoki foltok után kutatva. De elkeseredésünkre semmi ehhez hasonlatos dolgot nem fedezhettünk fel. Ez nem vált be.. így, ha már az előbb bevált, ugyanazzal a módszerrel próbálkoztam, mint a kőfalnál. Tenyerembe vezetvén chakrámat, azt a falra helyeztem, hátha ez is lereagálja valamilyen módon eme tettemet. Meg is történt ez.. Csak nem úgy, ahogy én vártam. Annál sajna sokkal, de sokkal rosszabb verzióban. A képlékeny terület elporladt kezem alatt..  s alóla egy alkar méretű százlábú kúszott ki. A másodperc tört része alatt kaptam el kezem, s egy kisebb üvöltés keretében dobódtam hátra.. hogy minél messzebb kerülhessek a förtermes, gusztustalan, hányingerkelő, embergyalázó, állatsértő, rémes, szörnyű és még hasonló szinonimákkal illethető lénytől. Még éreztem azonban, ahogy a förtelem átsuhan kezem alatt, hozzáérve bőrömhöz. Ott tört bennem össze egy újabb világ. Nem bírom a bogarakat.. s semmi hozzájuk hasonlatos hányingert imitáló izét. Szép kis manőverem következtében, melyben hátra próbáltam lépni, eltávolodván a faltól, sikeresen megbotlottam. Kezemmel nagy kalimpálásba kezdvén próbáltam nem egy gyönyörű mozdulattal elesni. na, ez se jött össze. Miért is sikerülne? A hozzám hasonló traktormozgású lényeknek, ennél nagyobb kihívás ritkán adatik meg.
De, mégsem estem teljesen a földig. Elkaptak. Egy ember. Hozzámért. Úristen. Fúj. Hozzámértek. Egy ember. Basszus! Nem is akárki, hanem a társam volt az, ki gondolom puszta kedvességből próbált meg segíteni rajtam. Marha cuki ez tőle, egyem a zúzáját, hogy ilyet tesz.. de na..  nem szeretem az embereket.. így akkor, mikor végül megálltam zuhanás közben, tán még jobban lesokkolódtam, mint a bogártól. Arcomra egy furcsa, kissé meglepett kifejezés ült. Egy hangot nem bírtam kinyögni..  de mielőtt normálisan lereagálhattam volna a helyzetet, a fiú szólalt meg. Jobb lett volna, ha ezt nem teszi meg. Hú, mennyivel jobban járt volna, ha befogja a pofáját. Most fogom magam pillanatok alatt elvágni nála.. lehet, hogy most fogom rettentően megutáltatni magam vele. De leszarom.. visszamegyek a pici-gyerekek szintjére.. de akkor is ő kezdte..  tanulja csak meg, hogy előbb rohasztom le a fülét bárkinek, mint, hogy az ilyenre se reagáljak. Amilyen rettentő lusta vagyok, olyan hamar húzom fel magam bármin.. Rossz tulajdonság lenne? Nem izgat... most már rohadtul nem érdekel...
Nyugodt hangszíne van.. kifejezéstelen arca. Szórakozik velem? Komolyan ennyire hülyének néz, vagy ez valami begyöpösödött poén akart lenni, amihez nekem szar a humorérzékem? Igen, rettentően gyűlölöm, és félem a bogarakat. De akkor ki van? Paranoiás nem igazán vagyok.. tehát ezzel csak egy cseppet felcseszte az agyam... Megijeszteni ilyen baromságokkal nem tud... ezzel csupán felhergel. Másik társam is kellőképp idegesen reagálta le a helyzetet.
Miután a fiú befejezte mondandóját, enyhe csapkodások és hadonászások közepette álltam két lábra. Majd brutális gesztikulálásokkal néztem fel társamra, s kezdtem bele kiborulásnak nevezhető szófosásomba.
- Na, figyel édes kedves kis cunci mókus tücsökpöcs! Nem tudom, mi a retkes bajod van neked, hogy valakivel mindig kekeckedned kell. Zavarja az egódat, ha nem akaszthatod össze valakivel a szarvacskádat? Be kell szólnod, he? Megsúgom, pont annyira voltál rémisztő most, mint egy kavics. Viszont, cseszd meg nyugodtan, hogy ilyen hülyének nézel.. oké? Még a havibajos beszólásod volt a legkisebb bajom drága..  azt még el is engedem a fülem mellett.. Ezeket lenyelheted nyugodtan. De tudod, attól még, hogy én nem ötletetek, s nem vagyok olyan rohadt aktív, mint te, pár óra alvás után, arról nem tehetek. Egy lusta dög vagyok.. na és? Értem én, hogy ez nem tetszik.. De mindannyiunknak van személyisége... Én nem leszek soha olyan életvidám, és nem fogok olyan komolyan venni speciel semmit, mint ti. Úgyhogy szépen kérlek, nyugodjunk le. Nem szeretnék én itt kiosztani senkit.. Nem az a célom. Megbántani se akarlak, sőt, megutáltatni magam se. Csak nem szeretem, ha hülyének néznek. Gondolom ezt megérted. Ne vedd magadra, mindenkinek lehet rossz napja. Mind lehetünk fáradtak és éhesek is... én speciel mind a kettő vagyok. Nekem így ennyi is volt... nem akarok durva lenni.. Köcsög meg aztán főleg nem... már nem is haragszom.. már nem is érdekel ez az egész... csak figyelj arra mit, és hogyan mondasz.. zokon lehet venni.. – erőltettem ezennel egy kedvesnek mondható mosolyszerűséget az arcomra, hogy enyhítsem mondandóm. Nem akarom megbántani, nem ismerem a lelki világát. Csak ne nézzen hülyének.. ennyit kérnék.. Nem szeretem, ha diszkriminálnak. Eztán visszavettem a már jól ismert arckifejezésem, és mintha mi sem történ volna, úgy folytattam cselekedeteimet. Amennyiben erre kifakadna társam bármelyike, figyelmen kívül hagyom.. nem szeretek balhézni... az nem az én stílusom..
Eközben másik társam a cukorkákat nyalogatta.. majd egy kis idő után bevágta azokat zsebébe. Én, eközben két kavicsot felvéve, azokat a járatba hajítottam. Pattogott a hang.. itt is.. ott is.. hmm.. Fura.
Kisebb szópárbaj zajlik le eztán két társam között, a következtetések levonása közben. Úgy tűnik, ők aztán végképp nem jönnek ki. A kékhajú indult el a jobb oldali járatban.. én pedig szépen teljesítem, amit mond.. nincs energiám már ellenkezni.. úgyis túl sok energiámat emésztette fel ez a mennyiségű beszéd.. így, libasorban követtem társaimat.. inkább rájuk hagyok mindent.. Csak haladjunk...

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Dec. 13 2017, 19:06

// Örülök a jellemjátékotoknak, csak így tovább! Very Happy
Mint azt már ha jól tudom mindenki tudja, Shinrokut külön szálon viszem majd tovább, terveim szerint 2-3 körön belül ketté is mesélem a csapatot. Megjegyezném: Az oldalon a játékosok játékai a tudtukon kívül is összefügghetnek, sosem tudhatja senki, hogy mikor és mikortól számít a kalandja egy nagyobb Fórumkaland részének... Különösen a háború után... Sosem lehet tudni, hogy mikor és kivel kerül össze majd a karakter. Mindez az élménydúsabb játékot szolgálja, de persze minden JK-nak van beleszólása az ilyesmibe, így minden karakter előtt több lehetőség és több ajtó áll teli választási lehetőséggel. //



"Az ellentétek vonzzák egymást..."
Ha ez a kijelentés igaz lenne, akkor a tűz és víz is kedvelnék egymást, a kutyák és macskák közt se folyna háború és a fény is megférne a sötétség mellett anélkül, hogy éles határt rajzolnának maguk közé. Természetesen aranykivételek léteznek, ám minden jel arra mutat, hogy ami papíron, statisztikák és képzettségszintmérők alapján működik, az a gyakorlatban bukásra van ítélve... Persze ez csak a látszat. Idő előtt nem szabad semmit feladni, kezdeti nehézségek pedig mindig vannak és lesznek is. A kérdés csak az: A kezdeti nehézségeket vajon képesek lesznek átlépni ezek hárman, vagy pedig már az elején elbuknak?
A konfliktusuk, csak rájuk tartozik, bár minden egyes apró tett befolyásolhatja az egész feladatukat. Bármit tesznek, az megbolygatja a jövő szövevényes szálait és akár teljesen össze is kuszálhatja azokat, persze mindaz, mi a barlang elágazásában zajlik olyan jelentéktelen dolog, mintha csak egy pillangó csapdosna szárnyaival...
Yukionna kő dobálása után már kissé más megvilágításba helyeződött helyzetük, ami azt jelenti, hogy végre ki tudnak valamiből indulni. Shinroku nem tétlenkedik, megint csak a tettek mezejére lépve a konfliktus után felkap egy követ, majd eljátssza ugyanazt, amint Yukionna, most azonban magában számolja, hogy hány másodperc telik a visszhang megérkezéséig. A bal oldali járatban keltett hangzavar elhal, addig 10 másodperc telhetett el, már, hogyha pontos ütemben számolt magában. Mire a hang visszaérkezik a jobb oldali járatba, már 20-nál tartott. A következtetés: Jobbra kell menni, ennek fényében a jobb oldali utat választották, persze teljesen benne van a pakliban, hogy nem mindannyian akarnak ugyanarra menni a kibontakozó vitát követően. 1!


Ha mindenki a jobb irányba indul:
A sötét járat falai a rögtönzött lámpás fényétől is alig voltak láthatóak a Geninek közvetlen közelében, mintha csak direkt lenne itt ennyire sötét. Talán ez is egy próba, a vakság legyőzése... Minden esetre a három fiatal vakon gyalogol a sötétségbe, mely nem múlik el létezni. Aki már járt hasonló cipőben, az érezhette azt a bizonytalanságot, azt a félelmet, mellyel csak az ilyesfajta láthatatlan veszély képes fenyegetni. A sötétségben semmi nem biztos, s hiába, hogy a lámpás náluk van, annak tompa fénye is annyira halvány, mintha csak folyamatosan emésztené el a barlang feketesége. Mégis mindhárman töretlenül mennek előre, bízva abban, hogy valahol majd vége lesz a járatnak, hogy elérnek valahová és ott majd minden rendeződik. Ám egy valamivel egyikőjük sincs tisztában: Ha túl sokáig meredsz a sötétségbe, a sötétség előbb vagy utóbb visszanéz rád!
Végül elérték a járat végét.
Ahogyan meglátták, hogy az út kiszélesedett egyik pillanatról a másikra, lényegében keretet adva a járat "végének" megálltak. Egy pillanatig nem láttak semmit, csak a hatalmas űrt, majd megpillantották a távolban pislákoló apró fényeket és a talajon elterülő, tompa fényű cukrocskák tömkelegét. Szinte minden négyzetméterre jutott egy, bevilágítva a hatalmas barlangcsarnok alapját... mert igen, a járat egy óriási csarnokba vezetett, melynek falain zöld fénnyel izzó kristályok telepedtek meg és szinte ugyanolyan gyenge fénnyel vibráltak, mint maguk a cukorkák... S míg a csapat mindebben gyönyörködött és a szemük elkezdte szokni a látványt, valamint a sötétséget, Shinko kénytelen volt újra elővenni az elrakott cukrok közül legalább egyet és újra belenyalintani. Ám ahogyan ez megtörtént és eltette azt, mintha egy pillanatra megszédült volna.
- Öltél... - Hallotta a hangot, de mintha csak képzelődött volna, olyan halk volt, mintha csak valaki hangosan gondolkozott volna, mégis a Kunoichi-társa felől érkezett. Ha a lányra emeli tekintetét, láthatja, hogy Yukionna ugyanúgy mered a sötétségre, mint ők, és egyáltalán nem Shinkora figyel. Az ő hangját hallotta... Ez biztos volt.
- Gyilkos... - A hang most a másik irányból érkezett, mégpedig gyorsan, elharapva a szó végét. Shinroku hangja volt és most mintha még tisztábban hallotta volna, mint Yukionnáét. Akár akar reagálni rá, akár nem, egy picit megszédült, de nem annyira, hogy az látványos legyen, így amikor a fülsüketítő hang felcsendült a távolban, azonnal kijózanodott.
Lassú, vontatott, erőteljes tapssorozat hatotta át az egész termet. A hangok visszaverődtek mindenhonnan. 
- Már azt hittem, hogy egész nap csak köveket fogtok hajigálni... - Csendült fel valahonnan a barlang közepéről egy nyájas, ugyancsak vonatott hang. - Kezdett belefájdulni a fejem... - A kristályok és a cukrok fénye is erősödni kezdett, ezen kívül még árnyalatot is váltott: A bíborba és rózsaszínbe öltözött az egész barlang, ám éppen csak annyira lehetett látni ebben a fényben, hogy a Geninek megláthassák a barlang határait és a terület közepén álló Senseit. A probléma csak az volt, hogy nem a földön helyezkedett el, hanem a barlang plafonjáról tekintett le Geninjeire egy asztalon állva. Ruhája és kalapja is a fején volt, egyáltalán nem lógott le, mintha csak teljesen ellentmondana a gravitációnak, ahogyan az asztalon lévő tányérok és teáscsészék is!
A Sensei sötétben:


Se a mester arca sem pedig a ruházata nem volt teljesen kivehető teljes egészében ebben a félhomályban, elvégre a plafonig alig jutott el némi fény. Az a furcsa botszerű valami azonban teljesen jól látszódott a férfi kezében, ahogyan az idétlen, óriási kalapja is. 
- Akkor hát! - Kiáltott fel, majd két ujjával megforgatta botját és nemes egyszerűséggel mutató és hüvelykujjával összefogva lógatta lefelé, majd ejtette le. Az eszköz őrületes sebességgel zuhant, a Geninek szinte nem is bírták követni, majd amikor földet ért, egy barlangrengető robajjal fúródott a földbe, egy kisebb krátert hagyva maga után. Mind a hárman észrevették, hogy kard körül repedések keletkeztek, mik a földön futva végig, egészen a falakon terjedtek szét. Egyes helyeken kisebb-nagyobb kövek törtek le a plafonból és az egész barlangrendszer remegni kezdett, ami pedig még rosszabb hír: A mögöttük lévő járatból is őrületes robaj csapott fel, mit egy nagyobb szél kíséretében porfelhő követett. A hátuk mögött lévő járat lezárult... 
Érdekes módon feléjük szerencsére egyetlen egy nagyobb kő vagy szikladarab se zuhant, így el sem kellett ugrálniuk. Veszélyesebb lett volna, hogyha mozognak. 
Nem csak a járatukból, hanem az egész barlangból felcsapott a por és törmelék, mi átláthatatlanná tette az egész helyet. Egyedül a plafon volt kivehető, ám ott már sem a teás asztal sem pedig a Sensei nem  volt látható. 
- HÁÁÁLLÓÓÓÓ!!!! - Sikított fel a fülsüketítő hang, mire az összes por szétszéledt egy nagyobb légáramlat kíséretében, a sensei pedig ott állt pontosan a földbe szúrt kardon egy lábbal. A feltörő szél meglökte mindhárom Genint, arcukon érezték a por súrlódását és a kisebb kavicsok ruhájuknak ütődését. Ami pedig Tenmát illeti: a lenti fényviszonyokban jól láthatóvá vált arca, ruhája, és a kezében tartott dobozka...
Sensei Teljes valójában:


Rózsaszín haja szinte már csillogott a cukorkák és a kristályok fényében, ahogyan a jobb szeme körüli festés is... Kéklő szeme már-már világított a sötétben és olyan őrült fény csillogott benne, amit az ember ritkán láthat. Egyedül bal szeme nem volt látható, ugyanis haja takarta el. Ruhája összhangban állt hajszínével és viselkedésével, lila, fehér és rózsaszín, bő kabátot viselt, rengeteg csipkével és túl csicsázott dísszel. Még a gombjai is fénylő üveggombok voltak, amik rózsaszín és türkiz színben pompáztak. A bot pedig, amint állt... Rózsaszín alapú, fekete csíkokkal díszített volt. Shinko felismerte azt az eszközt, biztos volt benne, hogy már látta valahol.
- Na így kell köveket dobálni... - Húzódott szája Démoni mosolyra, miközben kivett egy nyalókát lilás dobozkájából és szájához emelte. Nyelvét alig kidugva nyalta meg, majd a Geninek felé nyújtotta a dobozkát. - Vegyetek bátran, gyertek érte! Nürüh... Nürühühühüüü! - Kuncogott. - A nevem Airo Tenma! Én leszek a mesteretek és egyben kiképzőtök... És most Cukrocskáim még mielőtt szóra nyitnátok szátokat: Meséljetek magatokról, miért akartok ninják lenni? - Csapott a közepébe rögtön, miközben szökkent egyet, hogy lábat váltson. Úgy állt azon a földbe szúrt boton, mint valami flamingó. - Ja igen, aki másról kezd el csicseregni, azt megölöm. - Jegyezte meg könnyedén, mosolyogva, majd nyalt egyet nyalókáján és figyelte a Geninek reakcióját. - Nincs időnk diskurálni...
Nem egy teaparti közepén vagyunk. - Ekkor szabad kezét használva, benyúlt köpenye belső zsebébe, ahonnan valahogyan egy teáscsészét vett elő. Ki érti ezt?



________________
 --> A kialakult konfliktus kibontakozása, esetleges rendezése, durvulása befolyásolja majd mindhárom karakter történetének eseményeit. Az, hogy hogyan, azt nem tudjátok, ne gondoljátok azt, hogy ha mindenki kibékül a másikkal az majd előnyt jelent, egészen pontosan három különböző út áll most előttetek a jövőre nézve az egyéni tetteitektől függően. Ami fontos az a jellemjáték ^^
1! --> Mivel Yukionna és Shinko leírta, hogy jobbra mennek, így ha Shinroku ezek után nem szeretne jobbra menni, nyugodtan választhatja a másik irányt. (Ezzel még nem íródna ki a közös kalandból.) Ha Shinroku nem velük megy, akkor a csapat 2 tagjával ugyanúgy a leírtak történnek meg.


Shinko
Állapot: 120% - A szédülés ellenére is

Chakratartalék: 120%

Shiroku
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

Yukionna
Állapot: 100%
Chakratartalék: 100%

// Tenma hangja ehhez hasonló: Undertaker //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Pént. Dec. 22 2017, 22:50

//  Elnézést, a gyárban, ahol dolgozom, a héten volt a véghajrá, nem volt könnyű túlélni. Meg a rövidségért.  // 


Aprócska csapatunk programja kissé besűrűsödik. Gondolok itt arra, hogy csapatunk egyetlen töketlen tagja, aki nem gúny célpontja, ezzel a jelzővel, kissé kirohan. Túlértékeli és túllihegi a szavaimat. Jó, tény és való, hogy én kezdtem. De vajon, honnan tudta, hogy rá akarok ijeszteni, hiszen ebbéli szándékomat abszolút kendőztem? Valamit elronthattam? Hmm. Egy dolog viszont kiderült számomra, a csaj pillanatok alatt be tud pörögni. A jelenet, amit produkál, kissé erős, de legalább nem akarja vérre vinni a dolgot. helyes, úgy tűnik a komoly stressz helyzetben is képes megőrizni a hidegvérét. Egy valami azonban nagyon jól sül el. Először is, a lány önként adott ki magáról információkat. Kicsit fel is ébredt ebből a méla, lusta kulimászból. Mivel a szavait eleddig különösebb reakció nélkül hallgattam végig, amikor befejezi, meglepő választ kap szavaira. 
-
Igyekszem tartani magamat, többet nem fordul elő. Ígérem. - igazából, pillanatokkal később kiderül, hogy a srác is reagált erre az eseményre. Végre, felráztam őket ebből a mázas, rózsaszín tinidrámából. Shinko fogja magát és tapasztalatához méltó módon kis csapatunk élére áll. Micsoda megkönnyebbülés, hogy nem kell tovább rimánkodnom nekik, hogy ne Én, a legkevesebb tapasztalattal rendelkező álljon a helyzet élére. - Hallhattad, visszafogom magamat! Megígértem Yukinak. - mondom és amikor elkéri a lámpást, nemes egyszerűséggel a kezébe nyomom. Igen, ilyen könnyedén és egyszerűen. Nem állok le vele vitatkozni, oldja meg az előttünk álló problémát. Ő járta meg a frontot és már az elején a helyzet magaslatára kellett volna állnia. Ehelyett inkább ücsörgött a heréin. Elindulok velük a jobb oldali irányba. Észrevettem ám, hogy csak úgy kijelentette, melyik a jó irány. Viszont, elsőnek én mondtam meg, én határoztam meg, a hang sebessége által. Bárhogyan is akarják titkolni és tagadni, az általam megadott irányt találták mindketten helyesnek. Már mentünk egy jó darabon, amikor megszólalok, megtörvén a csendet.
- Ahogy mondtam, semmi csapda és semmi ellenség. 


Utunk végén, persze kezdem bánni, hogy egyáltalán felkeltem a mai napon. Az ideiglenesen ismeretlen, kalapos manusz elkezd kövekkel zörögni. Majdnem ránk szakad a plafon és utána, még menőzik is. Legalábbis nem tudom mire vélni az egy lábbal a kardon állást. Mindezek ellenére, elismerően füttyentek. Tény és való, hogy zseniális egyensúly kell ahhoz, hogy valaki megtámaszkodhasson egy kardon, anélkül, hogy elesne vele.
Miért öltözött bohócnak? - kérdezem igazából, csak úgy magamtól. Elég szokatlan egy jounintól, hogy ilyen, külhoni fejfedőt viseljen a fején. Miért akarja, hogy cukrot együnk? Mi van akkor, ha történetesen elhiszem, amit Yuki mestere mondott és eszem ágában sincs enni a cukrokból. Nyilván akkor nem eszem a cukrokból. Amikor kiderül, hogy ez a fazon lesz a mesterünk, majdnem hátat fordítok, hogy: akkor kösz, ennyi elég volt, heló. De sajnos nem léphetek le, a küldetés az küldetés, márpedig engem ezekhez osztottak be. A kérdése különösen bosszantó. Minden Jouninnak ez a mániája, hogy meséljünk magunkról? Rosui-sensei is tudni akarta, hogy miért és Shota-san, se vetette véka alá, hogy érdeklődik ebbéli ambícióim iránt. Szépen csöndben megvárom, amíg a többiek kifejtik a miérteket és mikénteket. Amikor rám kerül a sor, akkor feladom a leckét a három shinobinak. Tenma sensei értelmi képességeiben nem kételkedem.  
- Miért akarok shinobi lenni? Ugyan azért, amiért a fegyverkovács kardot, vagy lándzsát készít. - a válasz egyszerű, tömör. Maga a sensei is kijelenti, hogy nincs időnk diskurálni, így nem fogok regét szőni a miértekről. Ők úgysem értenék meg
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 81


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Tottori Shinko on Vas. Dec. 24 2017, 22:27

Arcomra hatalmas vigyor feszül, ahogy hallgatom a kunoichi kirohanását. Nagyon is tetszik, ahogy beszól Shinrokunak. Úgy tűnik, nem szorul védelemre, ha valaki rászáll. Viszont most nem fogom megveregetni a vállát és gratulálni a beszólásának. A srác viszont eléggé meglep azzal, ahogy meghunyászkodik. Ez nem igazán tetszik nekem... ha tényleg egy csapat leszünk, akkor kénytelen leszek kikupálni őket!
Majd végre elindulunk a jobb oldali járatba, ahol már az élre állok. A sötétség szokatlan, szinte már természetellenes. Éppen ezért nagyon óvatosan haladok előre és próbálom megvilágítani a többiek előtt is a járatot. A világító eszközünk viszont nem szuperál valami jól... Ez most még annyira nem vészes, hisz hamar elérjük a járat végét. Egy csarnokba érkezünk, ahol különböző kristályok adnak minimális fényt. Miközben körbenézek újra nyalogatni kezdem az egyik cukrot. Picit elbambulhattam, hisz nem igazán tudnám megmondani hogy mikor vettem elő a nyalánkságot. Majd meghallok egy hangot, ami a kunoichi irányából jön. Érdeklődve nézek a társamra, de nem mondok semmit. Kicsit émelygek, ami valószínűleg a sok cukortól van. Majd egy újabb hang üti meg a fülemet. Mintha a társaim lennének... de az nem lehet. Nagyon gyorsan elrakom a cukrot és most már próbálom nem újra elővenni.
Ezt követően egy ismerős hangra leszek figyelmes. Ez már nem csak egyetlen szót mond, hanem teljes mondatokban beszél. A fények megváltoznak, vörösre váltanak. Eléggé zavaró, kicsit megkavarja az érzékelésem... de szerencsére azért még el tudok navigálni. Az események viszont eléggé furcsa fordulatot vesznek. A Sensei a földre ejti a kezében tartott fegyvert, ami a földet érést követően hatalmas robajjal átalakítja a barlangot. Nagyon nem tetszik a dolog, biztos hogy készül valamire! A szívem hevesen kezd verni az izgalomtól. Alaposan megnézem magamnak a Sensei-t, de nem kétség, ez Ő! A fegyver, amin áll ismerős valahonnan, de nem igazán tudom belőni, hogy honnan. Shinroku eléggé merész, hisz lebohócozza Tenmát. Utána viszont a válasza is eléggé semmit mondó. Biztos meg fogja szívni... éppen ezért kell közbelépnem.
- Te eszement! - kiáltok Tenmára. - Azt hittem, hogy meghaltál! Hova a fittyfenébe tűntél? Azt kérdezed miért szeretnék shinobi lenni? Azért, hogy megvédjem az otthonomat és a falu lakóit. Amikor láttam, hogy az a kalóz, vagy mi, elviszi a testedet, elhatároztam hogy sokkal erősebbé válok, hogy soha többé ne történjen ilyen. Erre az egész csak színjáték volt? Válaszokat várok, de rögvest!
Remélem a kirohanásommal eléggé magamra vonom a figyelmét és nem támad rá Shinrokura. Ha a Sensei rám támadna, akkor valahogy megpróbálnék kitérni előle, vagy legalábbis eltávolodni tőle.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 23


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 388

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szomb. Jan. 06 2018, 21:07

// Bocsánat csipet-csapat, hogy ennyit késtem, megint ><" //


Furcsa világba, furcsa helyzetbe keveredtem én is. Konfliktusokba, melyekbe sose akartam. Emberek közé, kiket sose szívleltem. Küldetésre, melyet megvetettem. Feladatokat kell elvégeznem.. dolgoznom.. mozognom.. miközben semmit sem gyűlölök jobban ezeknél. De ezt is már sokszor kifejtettem.. hogy miért is olyan gusztustalan dolog a munka, s a shinobi lét. Halál követi az odaadásunkat. Akkor meg mégis mi értelme van? Hősi halált halnánk? A jó nagy francokat! semmi hősies nincs abban, hogy random kinyiffanunk egy másik ember keze által. S ennek mi értelme? Ezután kapunk egy szép kis temetését, melyen annyi ember megsirat majd minket. Igen.. engem meg fog siratni.. körülbelül két ember. A többi, ha egyáltalán eljön, maximum műkönnyekkel itatva a földet, fog állni és egész végig azon fog kattogni az agya, hogy én mégis ki a franc voltam. Sok értelme van, nem? De legalább a sírban annyit aludhatok, amíg le nem bomlok. Remélem télen halok meg.. a hidegben nehezebben bomlik az emberi test. De ez a tény se nyugtat meg igazából. Még mindig nem vagyok képes felfogni, valaki, hogy örülhet annak, ha a falujáért ontják a vérét? Ő csak egy katona, a több millióból. Pótolható. Akármennyire is az emberbe verik, hogy ő bizony fontos.. hát nem az. Egy elhanyagolható létforma. Egy fegyver a falu kezében. Olyan mint egy eldobható zsebkendő. S ez olyan unalmassá tesz mindent. Gyűlölöm ezt... 
Na de boldogabb vizekre evezve. Mázlimra sikeresen enyhítettem kirohanásomat, s ügyesen vissza is fogtam további szavaimat. Az ezt hallgató társam, csupán kifejezéstelen arccal figyelt engem, majd egy igen meglepő választ adott. Mikor befejezte mondandóját, csak a tőlem megszokott higgadt verzióban, egy kedvesebb mosolyt erőltettem arcomra, majd mintha mi sem történt volna, fordultam a megfelelő irányba. 
Mint egy jó bárány, mely követi a csapatát, én is úgy indultam meg társaim után, a jobb oldali irányba. Szépen komótosan mentem mellettük. A lámpás fénye, hozzám már szinte el se ért... nem láttam semmit..csupán az előttem araszoló fiú hátát... szuper. Mondhatni vakon gyalogoltunk. utunkat nem állta semmilyen csapda. Nyugalom volt. Tán túlzottan is. Mikor szemünk elveszti világát.. ha csak pár pillanatra is. Ha nem érzékeljük a körülöttünk lévő világot, a sötétséget nagyobbnak érezzük mint amekkora valójában. Csak megyünk és megyünk.. magunk se tudjuk hová. Bízunk a koromszín világban.. s miért? Mert nem tehetünk mást. S minél tovább tartózkodunk itt.. annál jobban kebelez be minket. Saját árnyékunk már a sötétség martaléka lett..s azon keresztül kebelez be minket is. Mi vagyunk a fény.. melyet emészt a vaksötét.. 
Aztán elértük a járat végét.. bárcsak ne tettük volna... lehet én is, nyugodtabb lettem volna. A járat vége, mondhatni egy keretet kapott... melynek hatására mi is megtorpantunk. Nem is igazán láttunk semmit.. csupán az űrt.. s a vaksötét űr végén, apró, tompa fényű cukrokat. Már megint. Mi lehet ez a cukorka perverzió ennél az embernél? Ő a cukros bácsi. A gyenge fényű édességek bevilágították a barlang alapját.. érdekes . A csarnok egész falán körbe, zöld, s a cukorkákhoz hasonló gyenge fényű kristályok telepedtek le. Szép. Érdekes.. s mégis oly lenyűgöző látványt nyújtott mindez. Megbabonáz. Szemem lassan szokta már meg  a sötétséget. Pupillám akkora volt, akár egy rossz drogosé.. de mégis.. oly lenyűgöző volt... 
Bámészkodásomból azonban most kizökkentettek. Valami hangosabb.. ütemesebb volt az, mely túlharsogta gondolataim zaját. Valaki tapsolt. S a vontatott ütem visszhangzott mindenhonnan. Majd ezt, egy nyájas s kissé unottas hang váltotta fel. Na.. szuper... kezdődig.. valami rohadtul kezdődik. A cukorkák, s a kristályok fénye is csak egyre esősebbé vált. Tébolyító. S a zöldes árnyalatot, bíbor színek váltották fel. Na, ez már nem tetszik annyira..de még így is menő. Azonban ami talán mégiscsak a leginkább furcsa volt, az maga a sensei. Vagyis első soron az elhelyezkedése. Egy asztalon állt, a terem közepén.. felettünk. Nem érdekelte se őt, se a kis teázókészletét se a gravitáció. Sokat az emberből azonban nem lehetett kivenni. Csupán botját, s elég furcsa, s szokatlan kalapját. Amennyire fura fazonnak tűnik, annyira szimpatikus. Egy kisebb kiáltás után, mesterünk földre ejtette eddig kezében tartott botját. Vagyis..ara a földre, amin mi is álltunk. Szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal száguldott le, majd ért földet, maga után egy kisebb krátert hagyva, s megrengetve az egész barlangot. A kard körül repedések keletkeztek..s azok csak egyre kúsztak feljebb..s növekedtek. Ez...ez rohadtul nem tetszik. Miért van olyan érzésem, hogy meg fogunk dögleni? Áhh..nem baj. Ma amúgy is pont úgy keltem fel, hogy "hmm...milyen jó is lenne ha ma palacsintává alakulhatnék". Legalább most a lerepülő sziklák majd teljesítik eme vágyálmom. Kisebb kövek szakadtak ki a falból. s ami csak még vészjóslóbb, s annál is hidegebb volt.. a szél mely a járatból csapott elő.. majdan eme említett járat bezárulása. Innen már nincs kiút. Na.. szupi.. meghaltunk. 
Állításomat azonban nem igazolta az a tény, hogy minket egyetlen egy szikla vagy épp puha kő sem lapított finom étellé, melyet lekvárral szoktunk fogyasztani. Épségben megúsztuk..legalábbis a testünk. Hatalmas mennyiségű por szállt a levegőben, rontva a már amúgy sem jó látási viszonyokat. De egy dolog így is kivehető volt.. a plafon.. s hogy onnan hiányzott valami... és valaki. 
Eztán sikított fel egy rettentően hallójárat szaggató hang. Nem leszünk jóban, ha a jövőben sokat tervez visongani... szőnyegfonást csinálok a hangszálaiból. De a hang mellett valami más furcsaság is volt. Maga a tulajdonosa.. mesterünk, ki a földbe szúródott karján állt. Na, ehhez kell aztán egyensúlyérzék. A süvítő szelet, s az azzal járó porfelhőt mi is megéreztük..engem kicsit oldalra is fújt, így nem könnyen, de azért megálltam még a lábamon. 
A sensei maga nagyon de nagyon furcsán festett. Ami be kell, hogy valljam, nekem kifejezetten tetszett. Menő ez a furcsaság.. olyan egyedi. Tiszta király. Az a rózsaszín haj...emlékeztet a vattacukorra...szeretem a vattacukrot.. vajon nagyon fog utálni, ha megkóstolom? A kék szeme pedig akár a gumicukor..az is tetszik... tuti finom. Azonban csak egyik lélektükrét láthattuk...a másik alatt tuti valami másikfajta édesség van... Az egész ember úgy festett számomra akár egy nagy cukrászda. 
Kékbe burkolódzott csapattársam ki is fakadt láttán.. gondolom ismeri. Másik társam is tett rá megjegyzést. Én viszont csendben néztem, amint a furcsa fazon felszólal. Szemembe enyhe kíváncsiság is szökött, s a megszokott unott kifejezés helyett, arcomon tükröződni látszott, hogy mennyire is tetszik leendő mesterem külleme. Lehet, hogy furcsa... de szerintem akkor is jó..vagy legalábbis egyedi.. bármilyen is legyen, akkor is jó. 
A férfi (azt hiszem az) szája ördögi mosolyra húzódott. Eztán megnyalt egy a dobozkájából kivett nyalókát, és a többit felén nyújtotta. Eztán elnevette magát. Úristen... ELKÉPESZTŐ CUKIN NEVET! De tényleg... ez borzalmasan aranyos... hogy lehet ilyen kis kedvesen nevetni? Beleolvadok a nemlétező zoknimba. Ez cuki. Ennek örömére én vettem is egyet, ha már a többiek nem tették..azonban nem eszem meg.. csupán kezemmel gyömöszölöm. Ezután mesterünk be is mutatkozott. Egy kérdést tett fel..azt amit az összes többi is szokott...azt a kérdést, amibe én a legjobban bele tudok bukni. Erre a kérdésre, ha elmondom az igazat, letépi a fejemet a helyéről... de.. azt mondta.. hogy az igazat mondjuk el.. mert ha mást mondunk, akkor meghalunk. De én ha az igazat is mondom el, akkor is meghalok. Nem szimptaikus nekem ez a helyzet.. na mindegy... maximum meghalok. ezt követően megvártam, amíg rám kerül a sor, majd megszívtam fogaimat, s kissé zavartan belekezdtem. 
-Hazudhatnék most bármi szívet facsaró csodát, hogy ne kelljen meghalnom... de az igazat megvallva.... ez a legjobban fizető állás... nekem pedig fizetnem kell a lakbérem.

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Jiraiya Yesterday at 13:47

// Elnézést a késésért! +5 chakrát írok jóvá mindenkinek. | Mivel Yuki nem írta le, hogy odamegy a senseihez, csak azt, hogy venne a cukorból, így számomra logikusan következik, hogy oda kellett mennie érte. Viszont, mivel az se lett leírva, hogy visszamenne a társaihoz, így a sensei mellett maradt. Ezt csak azért írom le, hogy tudjátok, hogy ki miért tartózkodik ott, ahol. //

A szürreális helyzetre mindhárom Genin máshogyan reagált. Ugyanúgy, ahogyan az egész cukrosdi, a fények játéka, úgy a sensei megjelenése is gyerekesnek és méltatlannak hathatott Kirigakure no Sato híréhez. A Ködben Rejtező falu, mely éjszaka támad és ha leszáll a Köd, akkor mindennek vége... Cseppet sem illik a képbe egy rózsaszín púderpamacs a maga kis körítésével. Ezt akárhogy is, de mindhárman észrevették, ám ez nem azt jelenti, hogy mindhárman el is ítélnék ezt.
Ahogyan senki meg sem mozdult a kezében tartott doboz cukorka láttán, majd végül Yukionna vette a bátorságot és lassú, ámbár sietős, talán kissé bátortalan lépésekkel megindult felé, Tenma arckifejezése nem változott meg egy cseppet sem. Szemével követte a lányt, miközben a kékség lépéseinek kopogó hangjai visszhangzott mindenfelől. Ugyanakkor ezeket a hangokat, némi morajlás követte. Shinko és Shinroku úgy hallotta, mintha mögülük, a lezárt járatból szűrődnének át a sziklamozgáshoz hasonló hangok. Ahogyan ők ezt meghallották, - Yukiona léptei miatt nem, a két fiú pedig közel volt a zaj forrásához - Tenma is láthatóan elemelte tekintetét a lányról, és ugyanazzal a sunyi arckifejezéssel nézett a beszakadt járat irányába. Valószínűleg csak a kövek zörögtek. 1!
Végül Yukionna elérte a senseit, aki egyből ráemelte tekintetét. Most már szadista fény csillant kéken fénylő lélektükrében, s mintha remegett volna... Mintha sietni akarna és minthogyha várná, hogy a lány elvegye tőle végre a cukrot, mert csak akkor indulhatna. Ennek ellenére a kék hajú Kunoichinek volt bátorsága elvenni tőle a cukrot. 2!
- Háhh! Fogyaszd egészséggel, amíg még teheted. - Rántotta el a dobozkát, miután Yukionna megfogta az egyik cukrot, nem lehetett nem észrevenni azt, hogy esze ágában sem volt egynél többet adni. Ahogyan azt a Démoni mosolyt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, amit Yuki választása után ejtett meg. - Most pe... Bohóc... BOHÓÓÓC? - Rikácsolt, amint eljutott tudatáig Shinroku kérdése, ám ekkor egy újabb morajlás hallatszódott a járatok felől. Tenma figyelme megint csak elterelődött és még egy kihívó mosolyt is megejtett a hangok irányába. Szinte révületi állapotba esett, majd arca megrezzent és sűrű pislogások közepette kapta fel a fejét Shinroku válaszára. Fintorogva nézett rá, miközben leguggolt a földbe állított botjára. Ezután Shinko ordított fel, mire a Sensei bő, igencsak bonyolult ruházatába varázsolva cukros dobozát, a füleit befogva, szemöldökét ráncolva figyelte őt... A frontot is megjárt Genin szavai után néma csend követte a társaságot, Tenma pedig úgy festett a botján kuporogva, kezeit a füleire tapasztva, mint valami furcsa Selyemmajom. 
- "Hazudhatnék..." - Kezdett bele Yukionna, mire a kuporgó szerencsétlenség szemei kikerekedtek, egész testében megremegett és fejét a lányra kapva ordított fel ijedtében, majd dőlt le oldalra a botjáról... - ... De az igazat megvallva... - Akadozott Yuki hangja, bár úgy tűnt be akarja fejezni mondandóját, miközben a Sensei ledöbbent arccal nézett rá a földön fekve. - ez a legjobban fizető állás... -3! És végül a következőkben befejezte. Szemlátomást a Sensei teljesen elfelejtette, hogy Kunoichije ott áll mellette és csak a zajokra, valamint a másik kettő Geninre koncentrált. Az arcán így a zavar és a rémület elegye látszott, majd egy újabb kőmozgás csattant fel a járatok felől, ezúttal már hangosabban. Mindhárom Genin most már odakapta tekintetét, akik gyengébb lelkületűek, talán meg is ijedtek a zajokra. 
- Unnnaaaaalmaaaaas! - Hangzott a hosszúra nyúlt nyávogás, mire miden bizonnyal mindhárman visszakapták tekintetüket a Senseire, ki ugyanúgy, ahogyan az előbb, a botján állt, ám ezúttal egy lábbal egyensúlyozva úgy pörgött körbe-körbe rajta, hogy a földben az említett eszköz az óramutató járásával ellentétes irányban kezdett el ugyancsak mozgolódni. - Blahh ide fogok hányni... - Motyogta. - Egy izzadt Kovács, egy agyalágy Ütődött, és egy cukorkamániás Pénzhajhász... Állandóan a selejteket kapom, amúgytemitállszitt. - Hadarta lenézve Yukira, de meg se várva a választ, azonnal folytatta. - Most pedig, remélem, hogy még van időnk - Elővette zsebóráját, mely nem kör, hanem négyzet alakú volt és a szivárvány minden színében pompázott. - így, mivel mindenki megismerte a másikat és elkezdtetek összecsiszolódni... - Tenma hangja elmélyült, szinte teljesen megváltozott, ahogyan arckifejezése is elkomolyodott. Olyan hidegséget, olyan gyilkos ösztönöket érezhetett mindhárom Genin felőle, amilyet még nem tapasztaltak. Ez a Ninja nem rejtette el érzéseit, most gátat engedett annak a vágynak, ami őt hajtja Ninja Útján... - Öljétek meg egymást! 

Ahogyan a rideg, szadizmussal telt utasítás elhangzott, a bezárult két járat szája kövek százait ontotta ki magából. Shinroku alatt Tenma egyik repedése kiszélesedett, de a fiú már a hátán érezte a repülő sziklák fájdalmas erejét, így reagálni sem volt ideje annyi minden történt egyazon pillanatban: Beesett a repedésbe. 4!
Shinko alatt nem nyílt meg semmi, egyedül fejlettebb Shinobi-érzékeire hagyatkozhatott. Szerencséjére már társa előtt érzékelte, hogy valami nincs rendben, ám a robbanás, mely szétbombázta a járatot eltömítő sziklákat olyan gyors volt, hogy a Geninnek nem volt ideje társát is megmenteni, egyedül magát menthette. Ezen kívül látta, hogy Tenma botjától kiinduló repedés kiszélesedik, ha Shinrokunak szerencséje van, akkor beesik. Itt az ideje cselekedni, ugyanis ha nem teszi, akkor a kirobbanó törmelék beteríti őt, az pedig komolyabb sérüléseket, esetleg halált eredményezhet.
Yukionna messze állt a kőrobbanástól, ám jól látta, hogy Shinrokut elnyeli a mélység és, hogy Shinkot maga alá temetni készül az óriási szilatömeg. Ránézve a Senseire, már nem látja őt jobb mellette állni a botján, hanem egy-egy csontos kacsó nyomását érzi saját vállán. A sensei Yukionna háta mögé kuporodva nézte végig a jelenetet. Ha a lány ránéz, akkor csak bambán vigyorog és a következőt mondja:
- Jönnek már! - Sem hangában sem arckifejezésében nem érződik többé a vészjósló gyilkolási vágy, sokkal inkább az őrület...



1! --> Most már mindhárman látjátok, hogyha körbenéztek (Szinte kiszúrja a szemeteket) hogy a járat mellett amin jöttetek (A járatból kilépve balra) egy másik járatot vehettek észre, amit ugyancsak betemetett a sziklazuhatag. Rájöhettek, hogy a két járat, amit a sensei elétek tárt, ugyanide vezetett volna. A kövek hangja a bal oldali járatból átszökött a barlangban ahol most vagytok, onnan pedig tompábban, de visszajött a jobb oldali járatba. Így mindegy, hogy merre indultatok volna, ugyanoda lyukadtok ki. Az, hogy akkor minek van értelme és ha van is mi, derítsétek ki ti, hogyha tudjátok és akarjátok ^^

2! --> Yukionnához közel három cukor van, közülük akar választani a Kunoichi:
- Egy Rózsaszín nyalóka, melyben fehér csíkok örvénylenek.
- Egy Szürke nyalóka, melyen egy fekete halálfej díszeleg. 
- Egy Kék becsomagolt cukorka, amin egy piros gomba jele látható.
Dönts, hogy melyiket kéred.

3! --> Yukionna szavai másképpen csengenek Shinko fülében: "Azért lettem ninja, hogy megmutassam annak az önelégült nyomorult Shinkonak, hogy mennyire nem ér szart sem!" //Tenma nem Shinko elrabolt, önfeláldozott Senseie, hanem egy másik alak, aki ugyan kapcsolatban áll vele Very Happy A régi játékokat ha elolvasod, le fog esni, hogy ki is ő. Viszont --> // Ezen kívül Shinko nem olyannak látja Tenmát, amilyen valójában, hanem egy egész testét befáslizott, furcsa ruhába öltözött nőnek, aki pontosan ugyanazon a hangszínen beszél, mint egykori mestere, Yawaraka Kidoru.

4! --> Shinroku mivel nem látott más kiutat, hagyta magát zuhanni a szakadékba. Nem voltak még olyan kiforrottak az érzékei, hogy előre érezze a veszélyt, így amikor a hátán érezte a kövek nyomását, azonnal hagyta magát lezuhanni. Nagyjából 15-20 métert haladt lefelé a vak sötétben, de szerencséjére a járat folyamatosan szűkült lefelé. Érezte, ahogyan a falak egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzá, mígnem ruháját feltépve, az utolsó 2 méteren bőrét nyúzták. (Ezt megpróbálhatod bárhogyan kikerülni, az itt leírtakat megmásíthatja a következő posztodban leírt cselekvés) Végül az utolsó fél méteren már annyira összeszűkült a járat, hogy ezáltal Shinroku is lelassult és úgy érkezett a talajra. A fentihez hasonló kisebb-nagyobb kristályok világították meg a járatot, ám itt bokáig érő, jéghideg víz állt mindenhol. Nem képes visszamászni, mert jól hallhatóan több tucat szikla torlaszolta el a felfelé irányuló járatot, így most csak előre, vagy hátra indulhat... Tőle függ a döntés. 



// Shinrokut kiírtam a csapatos játékból, őt innentől fogva külön szálon viszem tovább ^^ Ugyanide kérem, hogy írjon, de a többiektől függetlenül posztolok neki. Apró megjegyzés: Mindegyikőtök kalandja a Háború vége felé játszódik, ezt ne felejtsétek el... A többiek pedig hamarosan kapnak egy új társat. // 
________________
Yukionna
Chakratartalék: 100%
Állapot: 100%

Shinko
Chakratartalék: 130%
Állapot: 130%


Shinroku
Chakratartalék: 100%
Állapot: 95% - A sérüléseket a következő körben tüntetem fel, attól függően, hogy hogyan cselekszel zuhanás közben. Ettől függ az Állapot %-od is.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 6-os Számú Különleges Kiképzőterep

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.