Elhagyatott Színházépület

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Elhagyatott Színházépület

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Nov. 03, 2017 6:14 pm

Egy kétemeletes épület, amely Amegakure alsó szintjein helyezkedik el, s annak ellenére, hogy már a Hanzou-éra óta be van zárva, még nem adta meg magát az idő vasfogának, persze erős felújításra szorulna. Falai penészesek, itt-ott már omladozó állapotban vannak, az ablakok pedig mind be vannak deszkázva. Az ajtón felirat hirdeti a belépési tiltást, de ennek ellenére hajléktalanok rendszeresen szállnak meg itt. Az épület egyes részei az abban uralkodó állapotok miatt veszélyesek, bármikor leszakadhatnak a korhadt falépcsők. A Nagyterem még úgy-ahogy egyben van, a félköríves elrendezésű előadóhelyiségből csak néhány tucatnyi szék hiányzik, a színpad pedig egy foszladozó függönnyel van letakarva.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott Színházépület

Témanyitás  Kowarii Zion on Hétf. Nov. 06, 2017 11:52 pm

Zion végül sikerrel zárta az edzést, s képes volt, ha nem is a legnagyobb magabiztossággal, de mindenképp kitartó munkát végezni ismét. Ökleit összeszorította, mikor fejet hajtott mestere előtt. Zion örült Kama senpainak, mert képes volt megérteni Zion gyermeki lelkét, s az ő nyelvezetével elmagyarázni és rávilágítani a dolgokra. Kama senpai mindig a titkok mögé mutatott, ugyanis megérteni kellett a titkokat, nem csupán feltárni. Ha nincs meg a miért és a hogyan, sohasem fogja érteni a dolgok menetét. Sem a tanulásban, sem pedig az élet, egyre szürkébb és sötétebb oldalán. Zion sok mindenen ment át az elmúlt napokban, melyet fiatal szervezete és agya nem volt képes teljes mértékben feldolgozni. 
Mégis örült, hogy egy ilyesfajta férfi őrzi és figyeli őt. Vigyáz rá. 
- Köszönöm, kama senpai. Még mindig maga a legmenőbb tanár - kacsint mesterére, miközben arcán széles mosoly húzódik a fülei felé, jobbjának hüvelykujját pedig a magasba emeli a tisztelgés után.
...
Zion a konyhába siet. A vacsorafriss illata keringte be a Kowarii család otthonát. Zion épp időben ért haza. 
- Apa, anya, képzeljétek. Búgócsiga szerzett két jegyet a holnapi cirkuszra. Lesz karnyelő, valami rókabakancs, patkányok meg valami Harakiri...har...Harley Quiin... - Zion zavartan néz a zsebéből elővett jegyre - Áh, Harlekin. Szóval egy csomó minden. Ma meg Menő senpaial edzettem. Épp Búgócsigával olvastuk a fellépőket, amikor a mester betoppant és meglepetésszerűen a földön tartott minket vízzel. Láttátok volna azt a vigyorát, azt mondta...khm...Na mi van kölykök. Háháhá
Zion a vacsora után lefürdött, majd befeküdt az ágyába. Nagyon várta már a holnapot. Zion szerette a cirkuszt. 
...
Zion sietve haladna át a városon. Fiatal kora ellenére sokat járt a házsorok között, így mindig tudta, hol lehet levágni egy-egy nagyobb tömeggel telített útszakaszt. Ugyan ebédelt, mielőtt elindult volna, sőt, még nassolásra is jutott hely, eltervezte, ha beér, fog venni egy perecet és egy kukoricát. A cirkuszban mindenki azt eszi, ezért a cirkuszban azt kell enni. Mikor a fiatal shinobi elérte az alsóbb szinteket, tempóján lassított. Sokkal figyelmesebben haladt már, ugyanis ez a környék nem épp gyereknek való. Való igaz, Zion shinobi, képességei nem biztos, hogy elegendő egy képzettebb bandita vagy valami hobó ellen. Bár a fiú járt már párszor az alsóbb szinteken, nem igazán szerette. A félelem, melyet az utcákon érez, s a nyomor, mely az utcákon lát, egyszerre volt rémisztő és szomorú. Az Isten eltűnésével újból megjelentek a rossz arcú fiúk és a rövid ruhás nénik. Ha Ziont az egyik is megkörnyékezné közülük, inkább gyorsabb tempóban állna odébb, s cska annyit mondana, 
- A vezetőnk küldetésében járok
Végül Zion nagy nehezen elérné a megadott helyet, a lezárt színházat. Bár Zion nagyban azt hitte, a színházat megnyitják a cirkusz számára, nem épp úgy festett, mint amit újból rendbe hoztak volna. Főleg nem úgy, mint ami kinyitott. Ennek ellenére az esőben többen is jelen voltak, s egy mellékajtón jutottak be a lezárt épület belsejébe. Zion a távolból kifigyelte már barátját, s egyenesen hozzá indulna.
- Azt beszéltük, nálad találkozunk. Te Kei...ez a hely...nincs lezárva? Biztos, hogy jó helyen járunk
Bár Zion tudta a választ, s érezte, ez az este nem lesz épp a törvényes módon megtartva. Ennek ellenére követné barátját, s az útjukba álló törpének nyújtaná a jegyét, amint az némán követelné azokat. Az ajtónálló egy szempillantás alatt égetné el a jegyeiket, melyet a fiú nem értene elsőre. Nincsen jegyük, így mégis honnan fogják majd tudni mondjuk az őrök, hogy márpedig nekik volt. Azonban Zion nem idegeskedett sokáig, ugyanis szinte azonnal tovább is álltak, s beléptek a régi színház falain belülre. 
Zion némileg félve tekintene körbe a kísérteties épület belsejében. Leszakadt függönyök, pókhálós sarkok, kopott tapéták várták már az elejétől kezdve, s ki tudja, ki vagy mi húzta meg magát a természet ellen védelmet nyújtó épület falai között. Zion zavart volt, s a cirkusz ténye egyre kezdett halványodni a félelemtől. 
- Nem tetszik nekem ez a hely, Kei.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 330

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott Színházépület

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Nov. 10, 2017 11:49 pm

/Zion/

- Volt egy kis para... mondjuk úgy. Anyám megtudott egyet, s mást a cirkuszról, ami nem tetszett neki... tudod, mindig nagyon maradi volt, szerinte nem helyénvaló embereket pénzért mutogatni... szóval... hát, kiszöktem, na. Hagytam neki egy levelet, hogy a falu behívott segélyszállítmányt pakolni, tehát mégsem nevezhetjük igazán kiszökésnek, de mégis. De a lényeg, hogy itt vagyunk, prostik és naplopók társaságában élvezhetjük ezt a pazar esőt! - pörgette nyelvét Kei arra a tényközlésedre, hogy nála kellett volna találkoznotok. A kis ürge, aki intett benneteket, hogy kövessétek, egy oldalsó ajtón vezetett be titeket, és nagyon vigyáznotok kellett, hogy a szűk folyosón orra ne bukjatok. Fényt egyedül a liliputi szolgáltatott nektek, méghozzá egy tolvajlámpással, amely csak az előttetek álló utat világította be, se többet, se kevesebbet. Bár sokan jöttek erre még, furcsa módon nem éreztétek más emberek jelenlétét magatokon kívül, ti ketten voltatok csak a folyosón a kis emberkével egyetemben, aki látszólag ügyet sem vetett arra, hogy a lámpás fénye az ő méreteinek teljesen megfelelt, nektek viszont bizony figyelnetek kellett minden egyes lépésetekre. A járat ide-oda kanyargott, lejtett és emelkedett, mikor pedig már végképp nem tudtátok, hogy merre vagytok, hirtelen előttetek termett egy szépen faragott, feketére lakkozott tölgyfaajtó. A kis emberke hármat koppantott rajta parányi kezével, olyan halkan, hogy ti is alig hallottátok... de nemsokára zár kattanását hallhattátok, és az ajtó kitárult. Szabad volt hát az út előttetek, de a kérdés persze a levegőben lógott: hova vezetett az az út?

Szerencsére nem kellett sokáig várnotok arra, hogy kiderüljön, ugyanis az ajtó túloldalán a régi színház nagyterme várt rátok. Zöld fények égtek a falra akasztott lámpásokból - vélhetően annak üvege keltette a zöldes hatást - és emberek sorjáztak be ilyen-olyan mellékjáratokból. Mellettetek is kinyílt egy másik ajtó, ahonnét két másik férfi bukkant elő, szintén egy liliputi figura vezetésével; sőt, ha jobban megnéztétek, csak ilyen lámpásos törpék vezették be az embereket a nagyterembe. A ti vezetőtök előre mutatott és egy-egy fecnit adott nektek, amelyre rá volt írva a sor- és székszámotok. Ha helyet foglaltatok, még nagyjából fertályórán keresztül jöttek az emberek, mígnem gyakorlatilag teltház lett, csak a kivett székek helyén nem ült senki; a feszültséget tapintani lehetett a levegőben, a zöldes fényű lámpások pedig még inkább emelték a hangulatot. Díszletek nem voltak elhelyezve, pont elég volt az épület félig-meddig romos állapota, a mállott tető, az azon csepegő eső és a jótékony félhomány, no meg a színpad szakadt brokátfüggönye. Ahogy mindenki beért és elfoglalta az ülőhelyét, a lámpások egyszer csak kihunytak, s teljes sötétség honolt a teremben; itt-ott hallhattad, hogy az emberek csak úgy kapkodtak a levegő után.

Hogy meddig tarthatott a sötétség, azt pontosan tudhattad; tizenhárom perc, tizenhárom másodperc, ugyanis egy folyamatosan kattogó hang jelezte az idő múlását. Nemsokára tizenhárom ütést hallhattatok, és a színpadon hamarost fények gyúltak, s enyhe köd ereszkedett a nézőtérre. A köd végül elkezdett mozgolódni, kavargott és kavargott, mígnem a színpad közepén összegyűlt és felvette egy nyurga férfi alakját, de néhány pászma azért maradt a székek között, sőt, mintha az idő is lehűlt volna. Az illető nem volt az a tipikus cirkuszba illő egyén, fekete csuklyás köpenyt viselt, arcán pedig hófehér maszkot hordott, melynek két szeménél egy-egy vörös színű, függőleges csík húzódott. Amint köpenyének utolsó darabja is a helyére került, színpadiasan meghajolt a nézősereg előtt, és beszélni kezdett; hangja olyan volt, mintha a síron túlról szólt volna. - Legmélyebb tisztelettel üdvözlöm kedves vendégeinket a Cirkuszban - kezdett bele, sírontúli hangjához pedig furcsa akcentus párosult, minden szó kezdetét egy enyhe "h" hanggal toldotta meg, így a "kedves" leginkább "khedves"-nek hangzott, akárcsak az összes többi szó, mely elhangzott a szájából. - A mai estén Amegakure tiszteletreméltó polgárai olyan műsornak lesznek szemtanúi, melynek párja nem akad széles-e világon. Mivel itt vannak, tudják, hogy mire számíthatnak, így nem is szaporítanám tovább a szót; üdvözöljék esténk legelső fellépőit, a Hét Kirigakurei Kardnyelőt! - az utolsó szavakat bár nem kiáltotta, mégis olyan extázis áradt belőlük, hogy akaratlanul is beleborzonghattál.

Mielőtt a függöny felemelkedett volna, a porondmester - hisz ki más lehetett ez az alak - még felemelte jobb kezét. - Kérem, a tapsot mellőzzék a műsor végéig - közölte veletek, majd széttárta mindkét karját, s a függöny... nos, nem felemelkedett, hanem egész egyszerűen szertefoszlott, ő maga pedig ezzel egyetemben szó szerint köddé vált és eltűnt a színpadról. A köd újfent a nézőtérre ereszkedett, a lámpások oldalt nagyon enyhén pislogtak, míg a színpad fényei szintén a zöld különböző árnyalataiban játszottak. Nemsokára hét alak emelkedett tűnt elő a ködből, három férfi és három nő; mindannyian kirigakurei fejpántot viseltek, de látszott rajtuk, hogy szimpla díszletnek szánták azokat, ruhájuk pedig csak külsőleg hasonlított az átlagos shinobi ruházatra. Oldalukon egy-egy katana helyezkedett el, három fekete, három fehér és egy vörös hüvelyű. Nem szólaltak meg, csak előhúzták kardjaikat, és olyan páratlan zsonglőrmutatványt láthattál, amelyet eddig még soha.

A hét alak össze-vissza pörgött, forgott, kardjaik pedig csak úgy szelték a levegőt; a nő egyszer katanáját úgy dobta a földre, hogy markolatánál érintve azt, egyenesen megállt, ő maga pedig felugrott annak hegyére, csakhogy az egyik férfi fentről egy erélyes mozdulattal ledugja a torkán az ő kardját; mindenki hüledezett, de a kard előkerült a nő szájából, aki teljesen sértetlen volt. A Hét Kirigakurei Kardnyelő mutatványa vagy fertályórán keresztül tartott, olyan nyakatekert mozdulatokat mutattak be, amelyek bármikor halálos balesettel végződhettek volna. Elkezdődött hát a Cirkusz... de vajon tényleg most kezdődött, vagy valami még váratott magára a háttérben?

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott Színházépület

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.