Djuka Orimi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Djuka Orimi

Témanyitás  Djuka Orimi on Csüt. Nov. 30 2017, 05:25

Időrendi elhelyezés: Raiton tanulás után.

Tanulandó technika: 


Hikariton: Suji Misairu no Jutsu // Fény elem: Vonal Lövedék Technika
Az egyik legmagasabb szintű és egyik legveszélyesebb lézer technika, kevés chakrába kerül, de a létrehozása roppant kifinomult chakrakontrollt igényel. A használó a chakráját az ujjához gyűjti, majd a megfelelő pillanatban szabadjára engedve egy lézer csík távozik az ujjától a célpont irányába, ami mindenen átégeti magát. A lézer 1cm átmérőjű vonalban halad el, egyfajta fénylövedéket alkotva. Mérete végett, körültekintő és jól célzott lövést kell leadni súlyos sérülés, esetleges haláleset okozásához. Viszont több célpontot is érhet, feltéve, hogy egy vonalban vannak. A technikához nem sok chakra kell, így alapszinten (a technika rangján álló shinobi) egy alkalommal csupán kétszer, nagyon jó chakra kontrollal és szerencsével háromszor is el tudja sütni. B-A szinten már többször is.
Megjegyzés: A létrehozott Lézer több száz méterig is eljuthat akadály nélkül, majd a fény szétszóródik a környezetben. Akadályok esetén a Lézer részecskéi hamarabb szóródnak szét.
Chakraszint: 200
Besorolás: A
Kézjelek: Nem igényel kézjeleket.

Megjegyzés: A magasabb szintű technika tanulására az engedélyt Jiraiyatól kértem ki, mint játéktechnikustól. 
+ A technika szövegének értelmezése kissé kusza lehet, ha először olvassák. Az, hogy egy alkalommal használni, annyit tesz, hogy egymás után, egy "végrehajtással". A technika "rangján" álló shinobi megnevezés pedig a chakraszintre utalt eredetileg. 


  

  Nem telt el egy nap se, hisz már edzésemről hazaúton, késő este nyugtalanított a gondolat, hogy mit is láttam, minek is voltam pontosan tanúja, mikor a második elemem képében, a raitont mint olyat próbáltam feloldani, s egyszer csak a próbára szánt tárgy, a villanykörte, felvillant. Ám nem a maga szokásos módján. Érezhetően más volt. Mintha minden egyes részlete, minden apróbb alkotóeleme felvillant volna, nem csak az izzószál. Tanításomra felkért társam természetesen lenyugtázta annyival, hogy túl sok raiton chakrát vezettem bele, így ezáltal erősebb volt a hatás..., de mit tudhatná, ha csak épp hogy arra kapta oda a fejét, nem is látta normálisan...? Minden esetre ezen gondolatokkal indultam egy alapos zuhanyzásra, majd kiadós alvásra. Másnap reggel még mindig gyötörtek saját kérdéseim, szinte kényszerítettek, hogy megpróbáljak valamit kideríteni ezzel kapcsolatban. A szokásos reggeli rutin elvégzése után tehát megindultam a városba, majd azon keresztül vágva az erdősségek felé kanyarodtam. Hirtelenjében véve a legjobb, legmegfelelőbb helyszínnek gondoltam, elvégre... hát mindenki ilyen helyekre jár, ha valamit kísérletezni akar. Mikor tehát úgy éreztem, kellően mélyen bevetettem magam a fák takarásába, a települések zaját se lehetett hallani már, megálltam, lepakoltam edzéseimhez használatos felszerelésem, s pár percig csak leültem végig gondolni, mi is történt akkor pontosan...
~ Na lássuk... a feladat adott volt, a raitont kellett valahogy elővarázsolni. Az azonban nem volt túl egyszerű, nem voltam képes a tüzet "hátrahagyni", mikor próbáltam felvillanyozni a körtét..Ekkor volt az, hogy nem történt semmi... a fém foglalat melegedésén kívül persze. Majd az egymást követő próbálkozások után, megtörtént a kérdéses eset, de az még nem az optimális raiton irányítás volt... Valahol félúton járhattam vele. Egy a katontól és raitontól is független hatás jött létre.. mikor a vhakra természeti formálását gyakoroltam...~ 
-Ahh... nem lesz ez egyszerű...- Sóhajtottam nagyot, miközben magam alá húztam lábaim, egyfajta törökülésbe helyezkedve próbálva gondolkodni tovább.
~Talán valamiféle kitöréses raiton jutsu? Viszont azt hogy tudtam volna használni, ha a raiton chakrát még normálisan ki se tudtam alakítani. Forrósodott a villanykörte, tehát a katont is vezettem még bele akaratom elle...~
-Oh, hogy bassza meg...- Kerekedtek ki ezeddig lecsukott szemeim. -Két elem egyidejűleg használva... két elem egyidejűleg... olvastam valahol régebben a pontos szöveget... Megvan! A használó chakrájának két külön természeti típusát képes vegyíteni ezáltal kapva egy harmadikat, egyfajta különleges technikákat engedélyező erőt, egy új elemet a kettő keresztezéséből. Viszont ez vérvonalképességekre igaz egyedül. A Raiton és Katon párosával pedig semmilyen, a kontinensen ismert elemi kombináció sem épül fel. Ez duplán hülyeség, lévén, hogy az egyetlen kláni vér, ami az ereimben folyik, az a Djuka, s nekik is a gőz elem a kekkei genkaiuk, mely katon és suiton párosából hozandó létre, máshonnan viszont nem örökölhe...- Csuklott el hangom, mikor magamba fojtva szavaim lassan fordítottam fejem karom, s abban rejlő pengéim felé. -Tán ez lett volna a terve...? Vagy ez... egy szimpla véletlen? Persze, hogy az.. kizárt, hogy az a szemétkupac bármit sikeresen tudott volna csinálni... És amúgy sem biztos, sőt! Elég valószínűtlen egy elképzelés, de... egy módja van, hogy utána járjunk, úgy hiszem...- Keltem fel, ledobva bóklászáshoz használt hosszú ujjú fehér köpenyem. 



  Feltápászkodva hát eldöntöttem, végére járok a dolognak. Kiderítem, van-e valami az egész mögött, vagy tényleg csak én haluztam be az egészet. Első lépésként fel kellett hát idéznem, mi is volt pontosan, mi történhetett chakrakezelés terén. Természetesen sok időbe nem tellett, hisz az előbbiekben is már levezettem magamnak a dolgot... A két különböző természetű chakrát egyszerre kell felhasználni. Hasonlóan a frissen tanult jutsumhoz, össze kell gyűjteni a chakrát, ám itt kétfélét is, egyszerre. Keveset tétovázva, magam elé húztam kezeim, tenyereim egymás felé nézve helyeztem, majd mély koncentráció, s vártam, hogy közöttük bukkanjon fel valami. Percek, tízpercek, talán egy óra eltelt, mikor egyfajta eredménynek mondható fejlemény tanúja lehettem. Kezeim között egy kisebb lángcsóva jelent meg, melyet körbetáncoltak elektromos töltések.
-Eredmény, de...nem ez kell.- Jegyeztem meg magamnak kissé kiábrándulva.
Miután tudomásul vettem, nehezebb lesz, mint amire számítottam, kicsit kedveszegetten álltam neki a következő próbának. Természetesen kudarcra volt ez is ítélve, ahogy a következő is, majd az azutáni, s még megannyi azt követő is. Összesítve talán a tizenhatodik próba következett. Koncentrációm lankadt, "hanyagabban" bántam a chakrámmal, fáradtabban estem neki jóval, mint az elsőnek, s ez volt az, mely végül nyomra vezetett. Ahogy a chakrát kezeim közé koncentráltam, hirtelen egyfajta villanás kíséretében szabadult fel a zabolázatlan energia, mely olyan szinten lepett meg, hogy hátralépve saját lábamban botlottam a földre, ahol mozdulatlan dermedtséggel meredve magam elé, próbáltam felfogni mi is történt. Halántékomon éreztem az apró, legördülő verejték cseppet, mely lassan végigfutott duzzadt erekkel tagolt arcomon. Szemeim szinte kiestek a helyükről. Fel alá vizslatták a helyet, melyen pár másodperce még egy véletlenszerű, spontán energiakitörés következett be. Egy fél perc néma csend, a látottak feldolgozása... ennyi kellett ahhoz, hogy nyugtatásként legalább önmagamhoz szóljak valamit.
-Jó...jó... biztos.. van erre valamiféle magyarázat... Valami, amit eddig nem ismertem... valami..- Próbáltam eloszlatni az előbbi események által okozott "sokkot". -Gondoljuk végig... nyugodtan. Nagy levegő be és ki... Másodjára találkozom ezzel a... valamivel. Fogalmam sincs mi ez, mitől van, vagy hogy mi a hatása, mi a kockázata, ennek ellenére... Ahj, tudnom kell, mi ez! Csak tudnom kell és kész. Szóval vegyük át hogy mitől van, próbáljuk megnézni, aztán elválik. Csak nem lehet gond...akkora, ugye?- 
Bátran fogalmazhatunk úgy, hogy érzelmeim vegyesek lettek a kis kísérletemmel kapcsolatban. Egy eddig számomra teljesen ismeretlen jelenség, melynek erejét, kockázatát, hatását egyáltalán nem ismertem, s az egyedüli amely hajtott előre, talán pont ez. Az ismeretlen felfedezése, a kíváncsiság ereje, az, hogy esetleg felfedezhetek valami... különlegeset magamban. 
-Tehát akkor jelent meg ez a fény, mikor bizonyos mennyiségben mindkét elemet elkezdtem áramoltatni. Ki jelenthetjük hogy a kettő együttes hatása. Azonban túl.. irányíthatatlan... Lehetséges hogy az, hogy testen kívül próbálom vegyíteni, nem elég, ezért nem sikerült eddig, s csak akkor jött elő, mikor már szinte kiestem a képből, hanyagul végeztem a dolgokat. Talán még mielőtt kiáramoltatom kellene megpróbálni összekeverni, ha mondhatom így...- 


  Kis pihenő, lenyugvás és gondolkodás után felkeltem, s remélve, hogy elég erőt gyűjtöttem a folytatáshoz, észrevételeimnek, vagy inkább következtetéseimnek eleget téve megpróbáltam hát a felvázolt manővert. A chakrát ezúttal nem külön-külön vezettem ki, majd egymásnak "ütköztetve" reméltem, hogy lesz belőle bármi, hanem már alapból úgy terveztem kivezetni azt, hogy se raiton, se katon ne legyen, hanem a kettő egyvelege valahol. Ugyanazt a pozíciót vettem fel, tenyereim egymás felé néztek, chakrámat karjaimon vezettem át. Azonban megpróbáltam ezúttal az elképzelésnek megfelelően. Kár is volt reménykedni benne, elsőnek természetesen nem sikerült, ahogyan másodikra sem, és így tovább. Kellett idő, mire ráérez az ember, de a kitartás ezúttal kifizetődött. Chakrám egyfajta gömbbé állt össze, mely ahogy nyomtam bele a chakrát, egyre nőtt. Sokkal könnyebb volt megtartani, stabilan tartani, mint a kyuuden no jutsut. Inkább az Endan nehézségével bizonyult egyenértékűnek, ilyen téren. És ha már az Endan. Egy kis idő múltán, miközben tartottam kezeim közt, felfedeztem, hogy képes vagyok a hőjét változtatni. Egészen olyan volt a kitapasztalt maximum hő, mintha egy gyertya felé tartanám a kezem. Másik véglete viszont egy teljesen "hideg" energia volt, melynek hőhatását egyáltalán nem is érzékeltem... Csak kapdostam a levegőt, kerestem a szavakat. Amint kinyitottam a szám, s próbáltam valami hangot kipréselni rajta, az valahol félúton megakadt, meggondolta magát.
-Ez...ez fény? Mégis... mi ez..?- Meredtem rá csodálattal, mégis kissé talán szörnyülködve.
Eloszlatva a jelenséget, visszazuhantam a földre. Úgy éreztem, komolyan el kell gondolkodnom azon, amit "találtam", hogy folytassam-e, hogy egyáltalán.. mi ez... Általában gond nélkül ugrottam fejest szinte bármibe, ami új, ami érdekes. Ez most viszont elgondolkodtatott. Egy jelenség, melynek eddig híréről sem hallottam, én, aki olyan könyveken élt tízéves kora óta, melyeket chunninok forgatnak maximum, olyan könyveken, melyekben a világ ezidáig tapasztalt összes jelensége, legyen az rendellenes mutáció, vagy akár a legegyszerűbbnek mondható vérvonal képesség megtalálható, nem ismertem. És mint olyan, aki ezeket olvasta, pontosan tudtam, mivel járhat egy nem éppen jótékony hatású kekkei genkai használata. Szervek roncsolódása, a szervezet önmagát pusztítja el, egyszerűen csak maga a hatás amely akár végezhet az egyénnel... Másfelől véremet sem tagadhattam meg... fűtött a kíváncsiság, előre akartam haladni, tudni akartam mi ez, és ha valami ténylegesen új, akkor először válni a mesterévé. Ez a késztetés hatalmasabb az embernél, hatalmasabb bármely gondolatánál. A shinobi azon ösztöne, mely arra készteti, erősebb legyen. Fel kellett zárkóznom régi osztálytársaimhoz, kikkel együtt kezdtük az akadémiát, szétválásunk óta azonban Chunninok, jouninok, a falujuk neves képviselői, kikre büszke mindenki. Nem maradhattam alul, nem maradhattam gyenge... tovább folytattam a gyakorlást, a kísérletezést.
 -Na jó... ha ez tényleg fény, megmagyarázza, miért tudtam a hőjét emelni, ha pedig tudom a hőjét emelni, koncentrálni is lehet egy adott pontba. Ha pedig koncentrálni lehet a hőt, az minden bizonnyal forróbb lesz, mint alapból. Tehát magyarán, ha sikerül összehoznom egyfajta nagyító effektust, akkor kijelenthetjük, hogy ez fény és hogy ez tényleg valami új. Nem hittem volna, hogy áldani fogom az edzéseim, de ha a chakrakontroll elcseszetten túlzott gyakorlása jól jöhet valamikor... ez most az a pillanat.- Tápászkodtam fel azzal a lendülettel, s kissé leporoltam magam, lévén, hogy a földön ücsörögtem. Ekkor eszméltem csak rá, hogy gondolkodásom, vacillálásom, egészen órákig tartott. Már lemenőben volt ugyanis a nap. 

  Ahogy azt sejteni lehetett, ismét chakrámmal kezdtem bűvészkedésbe. Először előhoztam egy-két kis fénygömböt, melyek arra kellettek, hogy frissen is érezzem, milyen az állaga, a tulajdonsága, hogy önmagában mint egész milyen. Eztán mikor úgy éreztem, elég, jobb karom kinyújtottam, mutató, s középső ujjam kinyújtva hagytam, többit mintha ökölbe szorítanám, bal kezemmel pedig alkaromra fogtam, próbálva azon keresztül is "átadni" a chakrát. Ebben a pozícióban próbáltam meditálni, összegyűjteni az összes létező kevert elemű energiám, mindent, amit lehetséges egyenesen az ujjaim elé. Mikor úgy éreztem, megvan, ami kell, az ujjaim előtt egy kisebb gömb formájában, szinte vakító jelenségként összegyűlt a chakra. Mikor azonban megpróbáltam elengedni azt, egész egyszerűen szétvetődött. Egy villanás, szétszóródó fény és volt gömb, nincs gömb. A hirtelen reakcióra szemem önkéntelenül összehúztam, készültem a legrosszabbra, ám egy enyhébb hőhullámon kívül nem tapasztaltam semmit. Értetlenül álltam a dolog előtt, hisz éreztem, én csináltam valamit rosszul, nem a feladat lehetetlen. Ismét nekifogtam, majd minden sikertelen próbálkozás után újra és újra. Már a nap régen lement, teljes sötétség telepedett a környezetre, mikor sikerült elérni az áttörést. A kékesfényű gömböt, "összesűrítve" a lehető legjobban, majd azt elengedve, kisebb plusz lökettel megtoldva, nem foszlott szét... A kékes fénnyel ragyogó gömb, mintha kinyúlt volna, s a pillanat egy tört része alatt tűnt el. Ezt azonban egy fán keresztül tette. Mikor közelebb léptem, megvizsgálni a hagyott nyomot, kénytelen voltam azonban felismerni, hogy ezt nem csak egy fa sínylette meg. A még parázsló lyukba tekintve két további törszön láttam keresztül, egészen egy szikláig. Természetesen odamentem, megnéztem pontosabban is, miről van szó. A kőzeten esett lyukat pedig le akartam mérni. Erre legalkalmasabb célszerszámomnak egyik kardom bizonyult, melynek pengéjét benyomva a keletkezett sérülésbe képes voltam megállapítani, meddig is jutott.
-A fél... pengéje a katanamnak?!- Döbbentem le a látottaktól.
Egész idáig, talán az adrenalintól, de nem is éreztem, mennyit vett ki belőlem. Szörnyen nagy mértékben fárasztott ki, s chakrám vesztesége sem volt elhanyagolható.
-Durván a chakrám harmadát emésztette fel.. egyetlen lövés. Viszont ez... ez nem is evilági. Ez teljesen másik szint. Ha ez eltalál valakit... Két besorolási szempont van... egyik a másiktól függ leginkább... Nehézség és képviselt erő... D besorolású technikák. Azok, melyek kárt maximum felületesen okoznak, létrehozásuk a legkönnyebbek közé sorolható, C, melyek akár életveszélyesek is lehetnek, nehezebbek már B, melyek könnyedén elveszik egy ember életét, ezek már nehéz technikák, és A, melyek, akár emberéleteket, többet, egyszerre is képesek kioltani. Ezen felül csak a tiltott technikák vannak, melyekből falunként is már csak pár darab van. Maga az A besorolású technikák elsajátítása, sokszor időtlen időket tud felemészteni. Mint a Yondaime Hokage Rasenganja, mely szintén A besorolású technika, rendkívüli erőt képvisel. Nos.. a könyvek alapján... ez is ide sorolható...- Nézek hátam mögé, egyenesen a fatörzsön ejtett lyukba, melyen keresztül, három fán át, egészen a kiindulási pontig látok vissza. 
-Akárhogy nézem, ez egy jó kétszáz méter...- 

 
Kis pihenés után, kissé visszanyerve erőm, ismét megpróbáltam a módszert. Ezúttal viszont ismét kísérletezésbe kezdtem. Megpróbáltam kitartani magát a lövedéket. Azzal, hogy a hatást folyamatosan adagolom, hatványozódhat a nehézsége, több erőmet veheti el, azonban úgy gondoltam, megér egy próbát, ha tényleg azt kapom, amire számítok. Ismét felvettem hát előbbi testtartásom, s chakrámat koncentrálni kezdtem ugyanúgy, ám ezúttal nem teljesen engedtem el a lövedéket, tartottam, folyamatosan adagoltam a chakrát, ezzel egyfajta vonalat, sugarat kapva. Ekkor azonban mozgást hallottam hátam mögül. Reflexből kaptam hátra fejem, s követte egész testem. Ekkor viszont, mikor a technika, a sugár, nagyjából három másodperce volt aktívan jelen, látásom homályosodni kezdett, testem gyengült s csak egy feketehajú egyén körvonalait láttam csupán. Túl sok chakrát használtam fel, s ez okozta az ezt azonnal követő eszméletvesztést. Ismeretlen idő múlva tértem magamhoz végül. Fejem vizes volt, arcomat egyenletes ütemmel csapkodták.
-Keljél már fel! Gyerünk!- Szólalt fel a már ismert hang. Nayumi volt az, gyermekkori barátom.
-Mi...mi tör...- Kérdeztem volna félkómásan ám az elém táruló látvány belém fagyasztotta a szót.
A sugár erősebb volt, távolabbra is ment, ám nem ez volt a fő látnivaló, hanem hogy a hozzávetőleges három-négyszáz méteres félkörben, melyben karom lendült, csupán parázsló, félbevágott famaradványok, felperzselt bokrok, felvágott, kiégetett sziklák képe fogadott...
-Azt én is szeretném tudni...- Válaszolt enyhe rémültséggel hangjában a lány...

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka Orimi

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Dec. 01 2017, 22:24

Szervusz!

Mivel engedélyed van a szintednél nagyobb besorolású technikára, továbbá a Hikariton élményben való feloldására is, így ezek fényében a tanulásodat elfogadom és +6 chakrával jutalmazom. Bár némiképp száraz volt, ettől függetlenül tetszett, hogy Orimi miként fedezi fel a klánjától eltérő különleges adottságát. Kíváncsi leszek majd a továbbiakra is ^^

Kagami

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.