Akadémiai edzőterek

3 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Hyuuga Junpei on Hétf. Szept. 01 2014, 21:36

Csak a sensei megérkezése után pár pillanattal esett le, hogy mekkora hibát is vétettem és hogy valószínűleg ezzel nem épp jó színben tüntettem fel magamat és a klánomat. Még félúton csatlakozott hozzánk egy chuunin aki végig mögöttünk haladt míg a Sensei, Kenjirou színre nem toppant. Teljesen addig míg rá nem hárult a sensei egyik kérdése, melyet nekünk is feltett, nem esett le, hogy ő bizony egy a társaim közül akikkel vállvetve fogok dolgozni. Abban a hitben voltam, hogy ő bizony a kíséretünk vagy éppen a Sensei egyik barátja, olyan akikkel eleinte megjelent. Csak úgy kapkodtam a fejemet jobbra-balra a hatalmas félreértés miatt és minden erőmmel azon gondolkoztam, hogy miképp tisztázhatnám a helyzetet, ám még mielőtt megtehettem volna egy újabb kérdés szegeződött felénk.
- Hány ember viseli a felelősséget, ha valaki hibázik egy csapatból?! Tettem fel újra a kérdést halkan magamnak, ahogyan szinte jött is vissza a válasz melyet a Hyuuga vének neveltek belém.

- Minden ember csakis kizárólag a saját hibája miatt felelős. Lehet másban keresni a felelősséget ha hibázunk, viszont ezt csakis a gyávák teszik. Mi shinobik vagyunk, eszközök ebben a világban akik arra születtek, hogy harcoljanak és hősként győzedelmeskedjenek, vagy gyávákként meghaljanak. Ha valaki hibát követ el egy megbízás elvégzése alatt, azzal veszélybe sodorhatja az egész küldetést, melyet senki sem engedhet meg magának. Ha ez viszont mégis bekövetkezne, az a shinobi gyengeségének bizonyítványa, mivel nem tudta megfelelően felmérni a helyzetet. Ez az én válaszom! Tekintetem egy percre se remegett meg, ez az amit belém neveltek és az az amiben hiszek.
Válaszomat követően egy gyors pillantást vetettem Kaitora, majd mikor visszaemeltem szemeimet a senseire, ő már kézpecséteket formált és egy jusut hozott létre, melynek köszönhetően jópár métert süllyedtünk egy talpalatnyi földel együtt. * Tehát már rögtön el is kezdjük a felkészülést? Ezt nevezem gyors tempónak. Szinte alig ismerjük egymást, de máris vállvetve kell együtt kijutnunk a fedetlen kalitkából. * Futott végig a fejemben a gondlat és már volt is egy tervem, hogy miképp tudnánk csapatként kijutni innen, de mielőtt elmondhattam volna azt, Akane már a falon próbálgatta magát, Kaito pedig lazán sétált rajta fel alá.

- Nem is vártam mást egy Chuunintól! Amint vége a próbatételnek, szeretnék bocsánatot kérni faragatlanságom miatt, de egyenlőre koncentráljunk a problémára! Jelentettem ki, majd miután mindenki rám figyelt, tovább beszéltem. - Van egy használható ötletem. Igazából, chakra nélkül is ki tudnánk jutni innen, ha összekötözzük a felszerelésünkből a drótokat, majd egy kunaira rákötve, már ki is tudnánk mászni ha megakadna odakint valamiben. Azonban a Sensei azt várja el, hogy a chakránk segítségével jussunk ki - egy pillanatra abbahagytam a beszédet, majd kézjelet formálva chakrát összpontosítottam, azonban nem a lábamba. - Byakugan! Kiáltottam el magam, ahogy mindkét szemem szélén erek húzódtak végig és a levendula szempár mélyebb színbe váltott át. - Ez az én Kekkei Genkai Dojutsum, a Byakugan. Ezzel képes vagyok látni az emberek chakráját és chakra kereszteződéseit, a Tenketsu pontokat. Minden ember talpában négy darab tenketsu pont található melyen keresztül áramlik a chakra. Ezek a pontok Y alakban helyezkednek el, kettő fent az Y két szárának végződésénél, egy a középpontban, valamint egy alul, a saroknál. Ha engeditek, képes vagyok megnyitni ezeket a pontokat nektek, hogy akadálymentesen áramolhasson a chakra. Ez merőben megkönnyítené a feladatunkat. Valamint! - vettem hangosabbra a figurát és a chuuninra emeltem tekintetemet - Ha szeretnéd, a talpad közepén lévő tenketsu pontot el tudom zárni, ami megnehezítené a chakra irányításodat. Ezzel te is részesévé tudsz válni a feladatnak, nem beszélve arról, hogy edzésnek sem utolsó.
Mondandómat ezzel befejeztem és kíváncsian vártam, hogy mit reagálnak a többiek. Ha igénybe veszik a képességemet, abban az esetben a Juken // Enyhe Ököl Stílus segítségével már végre is hajtom a feladatot. Saját magamon nem kell alkalmaznom ezt a segítséget, ugyanis a Hyuggák mindvégig arra tanítottak engem, minket, hogy miképp tudunk testünk minden szegletéből, a talpunkat is beleértve, chakrát áramoltatni. Amint mindenki felkészült, szemeimet régi formájába váltom vissza, hogy maximálisan koncentrálni tudjak a lábamra és a mászásra, majd nekiveselkedtem a falnak.


//Szerintem ebből simán lemehetne még egy kör, hisz eddig senki se fejezte be azzal a postját, hogy feljutott a fal tetejére Wink //
avatar
Hyuuga Junpei
Játékos

Taijutsu Pontok : 13


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Sado Kenji on Szer. Szept. 03 2014, 02:24

A nap gyönyörűen sütött le a gyakorlóterepekre, a fák árnyékai is csak kis részt tulajdoníthattak el a napfénytől, hisz olyan két óra felé járhatott az idő és nyüzsögtek az emberek. Leginkább a kiképző helyek szélén, sündörögtek a papírokkal az oktatók az új Genin-ek miatt, kit-hova vettek fel, de maguk a pályák sem voltak üresek: rengeteg Shinobi és Kunoichi jár ide edzeni főleg, hogy a háború a nyakunkon van. Mindenki fel akar készülni a legrosszabbra és ha már meg kell halnia a hazájáért, legalább legjobb ereje szerint és fényességgel beborítva kerüljön vissza az anyatermészethez. Akár egy gyertya utolsó fellobbanása...
A Kenjirou-sensei elmagyarázta, hogy a mi csapatunk egy különleges egység lesz, melyet egyenesen a frontvonalra fognak küldeni. Ennek hallatán egy pillanatra meghökkent: alig hogy elhagytam az akadémiai padomat, már ki akarnak küldeni a "senki-földjére" mozgó célpontnak? Egyáltalán miért választottak ki pont engem? Igaz, egy híres Hó Országi arisztokrata családból származó, van befolyásunk egy-két helyen, de mégis ennyire sokat jelentene ez? Bár az is meglehet, hogy csak kellett egy zöldfülű, aki biztatja a többieket, miszerint ennél rosszabb Shinobi-nak nem lehet lenni, mint ez az újoncka. Chh...
Azt hiszem eléggé túlgondoltam a dolgot...de azt őszintén!
Az ezüstös hajú férfi rögtön egy újabb kérdéssel fordultunk felénk, miközben szúrós pillantásokat vetett a Chuunin-ra, mintha valami illetlent tett volna az előbb. Mivel későn érkeztem, így ez már örökre rejtély marad számomra. Visszatérve a témára, a kérdés úgy hangzott, miszerint egy csapatban valaki elbukik, hányan felelősök érte. Egy pillanatra elgondolkodtam, összeszedtem az otthonomban tanultakat és már vágtam is volna rá a választ, mire elkalandoztam az emlékek vizén: eszembe jutott a gyönyörű, hófödte táj, a jégdarabokkal teli, kékesen csillogó patak, mely végigszánta a birtokunkat, a reggeli ébresztést, az őrök nevetését és az éjszakai történetmeséléseket. Hirtelen úgy éreztem, mintha tényleg otthon lettem volna, szinte ki is rázott a hideg, majd akkor eszméltem fel, hogy mindenki elmondta a válaszát, így nyeltem egyet és én is hozzácsaptam az enyémet.
-Ha tényleg egy csapatról van szó, akkor az egész csapat a felelős...- kezdtem bele.- Egy "csapat"ban nincsen olyan, hogy "te", "ő" vagy "ők", csak olyan van, hogy "mi". Egy csapatnak egyként kell mozognia, szinte olvasni kell egymás fejében s így lesz a jelen esetben négy főből...-emeltem fel a kezemet, miközben négy ujjamat felemeltem.- ...egy.- majd fordítottam egyet a kezemen, így "egy" vonal jött ki.
Egész büszke voltam válaszommal, mire a mester már kézjelekbe is kezdett és kezét lecsapta a talajra, mire az megremegett. Egy pillanatra azt hittem, szétnyitja a talajt a lábunk alatt és egyenesen a pokol fenekére küld, helyette.. majdnem az is lett. Igazából fogott egy nagyobb területet és lesüllyesztette jó pár méterrel. Ahogy felmértem a terepet, rájöttem, hogy ebből a gödörből bizony lehetetlen kiugrani, a talaj is túlságosan puhának tűnt hogy csak Kunaiokkal, mint csákánynak használva kimásszunk.
A tanítónk el is magyarázta a lényegét a próbának: hat óránk van, hogy Chakra-t áramoltatva a lábunkba kimásszunk ebből a gödörből, aki pedig bent marad, azt haza is küldik azonnal. Aztán jött a kellemes megjegyzés, miszerint én vagyok leginkább lemaradva és hogy szemmel fog tartani. Fantasztikus napnak nézünk elébe: ki kell másznunk egy 15 méteres gödörből, miközben egy csapatot is kellene alkotni velük, mindezt 6 óra alatt. Semmi probléma, ugye? Csak őrizzük a pánikot.
Amíg a többiek már elkezdték a diskurálást, hogy ki-mit akar már csinálni, szépen levettem a fölsőmet és csak egy fekete, izompólóhoz hasonlatos ruhadarab maradt rajtam s így a többiek meg is pillanthatnak egy-két sötét rózsaszínben tündöklő heget. Nyújtózkodtam egy-kettőt miközben elpakoltam a hátizsákomba a fölsőmet, majd felpillantva meglátom, hogy a Chuunin szinte játszik könnyedséggel felmászik a falon.
-Felvágós...- motyogtam egy fancsali képpel.
Ekkor jött csak az igazi érdekesség, a Hyuuga-srác aktiválta a különleges szemtechnikáját: erek pattantak ki a szeme mellől, és mintha maga az írisze is megváltozott volna egy csöppet. Az érdeklődés és a visszataszító érzése egyszerre volt jelen az arcomon, így valami eléggé groteszk képpel nézhettem a srácot, mire megszólaltam.
-Remélem van rá valami szemcsepped...- fűztem hozzá, majd folytattam. - Szóval...kezdjük a bemutatkozással: szeretném tudni a neveteket, valami infót rólatok...és a kedvenc színeteket.- jöttek a kérések, kérdések.
Nézhetnek rám furcsán, de én ugyanazzal a kicsit mosolygós, kicsit semmit mondós tekintettel válaszolok nekik: ha egy csapat akarunk lenni, valahol el kell kezdeni megismerni egymást, ezt pedig talán a legmegfelelőbb pillanat.
Amíg a többiek egyesével és REMÉLHETŐLEG válaszolnak is a kérdésemre, nekifutásból felugrok a falra és elkezdek rohanni rajta amíg bírok. Mikor már éreztem, hogy szó szerint kicsúszik a lábam alól a talaj, egy Kunai-al megjelöltem a megtett távot, majd egy elegáns hátra szaltóval visszatértem a gödör legaljára. Kiegyenesedtem, majd kicsit fintorogva néztem azon a majdnem két és fél méteren, amit "fel"futottam. Most már tudom, hogy csupán lendületből ennyire telik, így ha átlépem a vonalat, tudni fogom hogy a Chakra rendesen áramol a talpamba. 
Junpei elkezdett magyarázni klánjának különleges képességéről és egy igen hasznos információt adott a kezembe: a Chakra-pontjaink a talpban Y alakban rendeződnek, így igazából el is tudom majd képzelni, hogyan áramoltatom oda a Chakra-t.
-Ez egy eléggé hasznos tervnek bizonyul, de valahogy...csalásnak érezném. A feladat lényege, hogy csapatban és egyben egyedül is rájöjjünk a falmászás titkára, de nem elvetendő az ötlet!- vakargattam a tarkómat kompromisszumot keresve. - Maradjon ez meg vésztervnek, ha minden kötél szakadna...- tettem egy javaslatot feléjük. -Ja, és Mr. Chuunin a "magaslevegőben"! Ha egy csapat leszünk, akkor mássz már vissza, figyelj minket és pontosíts a mozdulatainkon, technikáinkon...- tettem egy apró mosolyt felé.
Tekintetem egy pillanatra a lányra szegeződött, aki hallgatagan ugyan, de elkezdte a feladatot csinálni és ráadásul még kihívott versenyre minket: aki utána ér fel, annak fizetnie kell valami finom süteményt nap végén. Inspirációnak egész jó volt, de csapatmunkához nem igazán ajánlatos a versengés.
Vettem egy mély levegőt és behunytam a szemem. Elképzeltem, ahogy mellkasomban felizzik a Chakra és szép lassan lekúszik a talpamig, majd kitölti azokat a bizonyos Y-alakú tenketsu-pontokat. Mintha én is éreztem volna, hogy egy parányi porfelhő felszáll a lábam körül, majd lecsillapodik nem messze. Szemeimet kinyitottam és mint egy dühős vadkan, nekirontottam a falnak, lábamat nekiszegeztem és elkezdtem felfele rohanni. Ugyan éreztem, mintha összefonódtam volna egy pillanatra a talajjal, de pár lépés után megint éreztem, hogy le fogok esni. Gyorsan megjelöltem egy Kunai-ommal a pontot, majd visszaugrottam a gödör mélyére. Büszkén vettem észre, hogy ez már majdnem elérte a 3 métert.
Tarkómat kezdtem el dörzsölni, majd levontam belőle a hasznos következtetéseket.
-Jó ha elképzelem a Chakra áramlását, de többet kell beleadni, mert ennyivel nem fogok tudni feljutni a tetejére...- motyogtam az orrom alatt.
Ismét megcsináltam az előző procedúrát, majd ezúttal sokkalta több Chakra-val indultam neki a földfalnak. Már az első lépésnél éreztem, hogy ez biztos vinni fogja, viszont a második és harmadik lépésnél észrevettem valami furcsát: a talaj a lépteim nyomán mintha eldeformálódott. A negyedik lépésnél már majdnem "kirobbant" egy darab föld a talpam alól, aminek hatására kicsit egyensúlyt vesztve landoltam vissza. Végignéztem a pályát, amint haladtam és szinte láthatóak voltak a lábnyomai.
-...viszont ha túl sok kakaót adok bele, akkor a talaj omlik össze a talpam alatt...vagy mellette...fene tudja...- morogtam orrom alatt.
Újfent nekileselkedtem a procedúrának és megpróbáltam megtalálni a tökéletes egyensúlyt a talaj és a talpam között, amivel végre kimászhatok ebből az istenverte gödörből.
Egyáltalán miféle szadista rakjak a kölyköket egy 15 méteres gödör aljára? Szívesen megérdeklődnék, hol tanították neki ezt a "módszert", de félek egy 10 métert hozzácsapna a lyuk mélységéhez...
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Gato on Szomb. Szept. 27 2014, 17:45

Kenjirou elégedetten szemléli az ifjak próbálkozását, mely során megpróbálnak kijutni, az általa generált gödörből. Elégedett-e a csapat eredményével? Mosolyából nem lehet megmondani, aki látja, a jelenetet, amint mosolyog a kis csapatra, arra gondolhat, hogy Ő maga lesz, aki megrövidíti az ifjak szolgálati idejét. Ragadozó mosolya semmi jót nem ígér. Amikor azonban a csapat tagjai próbálkozásaikkal félúton járhatnak, végül megszólal.
- Nem rossz, gyerekek, de ez nem csapatmunka. Egy frontszolgálati küldetés során is, csak trécselni fogtok egymással, hogy miként lenne helyes megoldani a feladatot? Eddig, egyedül Junpei viselkedett úgy, amit próbálkozásnak lehet nevezni. No sebaj, hiába is várok tőletek azonnal, kitűnő feladatvégzést. Arra úgyse lehettek képesek, amire a frontszolgálat alatt összekovácsolódott csapat képes. De, ezért vagyunk itt, hogy kiváló shinobit faragjak belőletek. Ügyesen haladtok, de ... Kaito! Súlyosan sérült, több sebből vérző, mozgásképtelen shinobi vagy. Ez azt jelenti, hogy nem mozoghatsz. Akane, Junpei, Sado! A feladatotok, hogy kihozzátok, ebből a gödörből. Edzésnek tökéletes lesz. S szeretném, ha valamit megjegyeznétek. Kezdjetek el csapatként dolgozni és kommunikálni. Az édes kevés, hogy sütivel akarod motiválni a társaidat. Összehangolt feladatvégzést szeretnék látni, amelyben tervet alkottok és kihozzátok a sérültet. Eszközötök nincs, kizárólag a csapatra és a tanult chakra kontroll technikára támaszkodhattok. Sok szerencsét, bye-bye! 
Integet, majd újabb kézjelek után, különös változást vehet észre a csapat a gödör alján, amelyet már maguk mögött hagytak. A gödör alja, örvényleni kezd, mintha csak megnyitotta volna a Föld gyomrát, amely most éhes gyermekként akarja elnyelni a négyest. Úgy tűnik, hogy, ha valaki leesik a gödör aljára, az örvény magába szippantja. Mi történik vele az örvényben és a föld gyomrának a mélyén? Arra még gondolni is borzalmas. Ráadásul, az örvény mélyéről, olyan hangok szűrődnek a szabadba és a világba, amely a kis négyes hátán felborzolja a szőrt. Nem lehet túl egészséges beesni az örvénybe, Kenjirou, nyilván ezért Jounin, mert olyan ninjutsukat is ismer, amelyek meghaladják nemcsak egy genin, de egy chuunin szintjét is. Kitudja, miféle pokoli trükkök állnak készen a tarsolyában? Csekélyke bemutatója is elborzasztja a négyest. Ráadásul Kenjirou mosolya sem ígér túl sok jót. Lehet, hogy a háta közepére kívánja a kis csapatot és agyára ment a frontszolgálat? Nos, ezt nem tudhatja a négyes, de egyetlen reménysugárba kapaszkodhatnak. A férfi, valamilyen küldetéssel készült. Ez azt jelenti, hogy.... 

/ Nem írtam túl sokat, mert még mindig a gödörben vagytok. Látnivaló és hallani való van bőven. A feladat egyszerű, összehangolt csapatként, kihozni a felszínre Kaitot és nem leesni a gödör aljára. Poszt mennyiség meghatározás nincs, bármilyen ötlettel előállhattok. Kenjirou egyértelműen csapatmunkát szeretne látni. Az összehangolt, ötletes írásért, extra jutalom jár. A posztok megírása után, mindenki felírhatja magának: a Függőleges terepen való mozgást, chakra segítségével. Chakra jutalmat, a csapatmunka és az írás összehangolás minőségétől függően adok. A válaszposztok után, kezdődik az igazi küldetés, amelynek címe: Lépcső A Mennyekbe.  /
avatar
Gato
Inaktív

Specializálódás : Van


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Kuroba Kaito on Vas. Szept. 28 2014, 11:33

Újabb feladattal lettek megbízva társaim no meg persze jómagam is. Ki kell vinniük engemet a gödörből, ami időközben olyan lett, amire nem számítottam volna. Aki leesik az értelemszerűen odavesz, de ha most nekem a sérültet is kell játszanom még talán így is tudok egy kis segítséget nyújtani nekik. Ameddig tudtam lejjebb mentem, hogy ne nyeljen el a lyuk és a belőle kihallatszó hangok majd kíváncsian vártam társaim milyen ötlettel állnak elő. A térdeimre helyezkedtem a falon, mintha egy függőleges talaj lenne csak.
- Srácok! Segítsetek! Nincs erőm felmenni!
Játszottam el a helyzettel és előszedve kunaiomat próbáltam feljebb küzdeni magamat, de nem sikerült. Reméltem nem hagynak ott és sikerül végre Kenjirout is egy kicsit feldobni, mert eddig csak úgy tűnik mintha kis csapatunk halálára várna és nem arra, hogy a feladatott teljesítsük. Ráadásképpen még ott van az a bizonyos küldetés is. Visszagondolva Hokage-sama nem említette és a papíron sem szerepelt az új tag, de lehet ez csak egy utólag történő változtatás volt, hogy egy erősebb csapatot hozzanak össze, ami ezekszernt 5 fős lesz.
avatar
Kuroba Kaito
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Hyuuga Junpei on Csüt. Okt. 02 2014, 14:28

Bár a többiek nem kívántak élni a képességemmel, mellyel megkönnyíthettem volna a dolgukat a mászásban, valahol Kenjinek is igaza volt abban amit mondott. Igaz bár ez egy kis "csalás" ahogy ő mondta, de egy igazi harcban ahol életek forognak kockán, ott a "csaló" egy flancos szó a győztesre, mert melyik bolond az aki nem használja ki saját képességének minden előnyét?!
Így alakult hát, hogy én is nekivágtam a falon való futkorászásnak, ami sokkal jobban ment mint képzeltem. Nem jutottam el első próbálkozásra a tetejére, mondjuk nem is álmodtam volna hogy sikerülni fog, viszont valamivel magasabbra jutottam mint a többiek. *Ennyit jelentene hát a Hyuuga mibenlét, a minden napos edzés és chakrakontroll, melyet a klánunk vénei oly nagy szigorral felügyelnek?* Csak erre tudtam gondolni valamint a mászásra és ennek köszönhetően egyre csak feljebb és feljebb jutottam. Körülbelül a fal közepe táján jutott eszembe egy újabb ötlet amivel megszilárdíthatnám azt a "tudást" amit most szereztem. Vissza is ugrottam a gödör aljára, majd chakrát kezdtem el összpontosítani, pontosan úgy, mint ahogyan eddigi próbálkozásaim során is, azonban most nem futottam neki a falnak, ó nem, nem is a mászás volt a célom. Rátettem két tenyerem a fal oldalára, majd rögvest utána két térdemet, végül lábujjaimat is nekifeszítettem. A célom az volt, hogy ahelyett, hogy futással egyre magasabbra jussak, sokkal inkább a biztos tapadás és falon maradás volt a célom, hisz ha ténylegesen sikerül rajta megtapadnom, akkor onnantól kezdve szépen lassan ki is tudok mászni. Mindazonáltal a dolog nem volt olyan egyszerű, hisz most nem volt meg a lendület, mely segített volna a gravitáció meg egyre csak húzott lefelé.
Kis idő múltával már sikerült biztosan a falon maradnom, habár a térdeimre még mindég szükség volt a falon, de legalább el tudtam indulni felfelé, viszont ezt a tervemet csőbe húzta a tanítónk, Kenjirou a gödör széléhez sétált, majd miután kiosztott minket a csapatmunkát illetően - amiben viszont igaza volt - módosította is a feladatunkat abban, hogy Kaito súlyosan megsérült, egyedül képtelen kimászni, a gödör alján pedig újabb föld elemű jutsuval létrehozott egy örvényt ami mindent elnyelt ami bele esett. *Na mondhatom remek... így sem volt egyszerű kijutnunk innen, erre még egy ilyennel is előáll... ez már javában kimeríti az inspirálás fogalmát. Össze kell valahogy rázni a csapatot és együtt kijutnunk, vagy rosszabb dolog is történhet velünk, minthogy elbaltázzuk a feladatot. De hogyan?!* Kezdtem el mélyen gondolkozni és egy használható ötlettel előállni, azonban ebben maga Kaito zavart meg azzal amit mondott. Úgy tűnt, hogy ő élvezi a dolgot és egy egyszerű jópofa játékként fogja fel, ami kissé kihozott a sodromból.
- Mi vagy te? Egy koszos kölyök?  Chuunin létedre geninekhez rimánkodsz segítségért? Hát hol maradt az önbecsülésed?! Kiáltottam rá mérgesen, habár nem rá voltam dühös, hanem saját magamra, mert nem jutott még eszembe semmi használható ötlet. Teljesen eddig. Apró fénysugárként villant át az agyamon a dolog amitől végre úgy éreztem, képes leszek kivinni nem csak magamat, de a többieket is a bajból.
- Sajnálom Kaito, nem gondoltam komolyan! Kértem elnézést egy apró mosollyal az arcomon, majd folytattam. - Mindazonáltal a feladat adott ki kell juttatnunk magunkat és téged is innen, ezért szükségem lesz a felsődre! És a tiédre is Kenji! Kiáltottam oda a másik társamnak, majd miután megkaptam mindkettőjük felsőjét, a sajátomat is levettem, majd két felsőt összekötöttem így azt tökéletesen tudtuk kötélként használni. *Igen, erről van szó! Ha más nem is teszi meg, majd én összefogom a csapatot és az erejüket felhasználva mind kijutunk.*
- Akane, a te dolgod az lesz, hogy a "kötél" segítségével próbáld meg egyre feljebb cibálni Kaitot, míg Kenji és én a hóna alatt tartjuk őt és úgy mászunk felfelé vele! Egyedül képtelen vagyok kivinni őt, sőt Kenjivel ketten sem tudnánk, ehhez mindhármunk ereje szükséges. Osztottam ki a feladatot, majd miután a ruhadarabot rákötöttem a "sebesült" Kaito derekára, a másik végét a Akane kezébe adtam. - Számítok rád! Mosolyogtam ismét egyet, majd meg is kaptam a fiút a bal hóna alatt és vártam, hogy Kenji is ugyan ezt tegye.
- Kenji, maradt nálam még egy ruhadarab, ahhoz kevés, hogy mindkettőnk derekát átérje, viszont ha a csuklónknál kötjük meg akkor mindketten össze leszünk kötve. Így ha négyünk közül akármelyik is megcsúszik, össze leszünk kötve és biztos nem esik bele az örvénybe. NA LÁSSUNK HOZZÁ! Kiáltottam el magam jó hangosan, hogy ezzel a többieket is inspiráljam, majd mászni kezdtem felfelé.
avatar
Hyuuga Junpei
Játékos

Taijutsu Pontok : 13


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 175

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Mitsuya Akane on Szomb. Okt. 04 2014, 14:28

Noha én magam igen, a sensei a legkevésbé sem volt megelégedve teljesítményünkkel. Micsoda egy alak! Nem elég, hogy fenn hordja az orrát, küldetéssel zsarol minket, és idióta megjelenése van, még kritizál is. Ráadásul egyáltalán nem hisz az édesség hatalmában sem. Ez mindenképpen több, mint amit bárkinek is engedélyezni szoktam. Az első adandó alkalommal majd jól móresre tanítom, az egészen biztos. Persze, hogy ezen vágy beteljesülésének mennyi valóságalapja van, azt most inkább hagyjuk. Jelenleg a feladatra kellett összpontosítanom, ami ráadásul éppen megnehezedett. A senseiünk egy új szkenáriót vezetett be, miszerint Kaito megsérült, és cipeljük ki mi magunk a veremből. Ráadásul a gödör aljára valami komisz jutsut vetett be, melyhez hasonlót én még soha életemben nem láttam, és valószínűnek tartottam, hogy a többiek sem. A front bizonyosan megbontotta ennek a fickónak az elméjét...
Szerencsémre volt a csapatban, aki tudott még normálisan is gondolkodni, Junpei (mostantól Junpei és nem „a Hyuuga srác”) magára öltötte a csapatvezető szerepét és kiosztotta feladatunk. Kaitot együttes erővel kellett kivinnünk a gödörből, ehhez pedig először is felsőket gyűjtött be. Az enyémet mondjuk nem kérte el a kis úriember. Talán odaadtam volna, de végül is jobb így, ruha nélkül úgyis csak túlzottan elvonnám a skacok figyelét, aztán sorra lepottyannának az örvénybe. Humoros lenne, már ha az a valami nem okoz komoly sérüléseket, de a legkevésbé sem akartam a kelleténél több időt tölteni ebben a csapdában.
Junpei összekötötte a ruhadarabokat, majd felvettük a pozíciót. Engem küldött legfelülre, jó eséllyel én rendelkeztem a legkevesebb súllyal, így ez teljesen logikus döntésnek tűnt. Ráadásul így mindenképpen én fogok elsőre felérni. Az bizony három sütemény, akárhogy is számoljuk.
- Rendben. – biccentettem Junpeinek, majd erősen megragadtam a kötelet. Kaitonál súlyosabb dolgokat is húztam-toltam már a fogadónkban, tele hordókat, meg részeg flótásokat, csak hogy néhányat megemlítsünk. Ezúttal viszont függőlegesen kellett ezt tennem. Hogy a fizika mit mond ennek nehézségi különbségéről, arról nem sok ismeretem volt, de a két ninjanövendékkel együtt bizonyosan nem vallhatunk kudarcot.
- Igyekezzünk egyenletesen haladni. – mondtam a srácoknak, majd együtt megindultunk felfelé.
avatar
Mitsuya Akane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Sado Kenji on Vas. Okt. 12 2014, 17:28

// Elnézést a várakozásért! //

A földfal már rendesen elkezdett kopni a sok Chakra gyakorlat miatt, de már elég jól haladtam ahhoz, hogy megtartsam magam vízszintesen. Bármennyire próbáltam kommunikálni a többiekkel, valahogy mindenki annyira magába volt zárkózva, mintha csak tolvajok lennének csőlátással, csak a pénz, csak a zsákmány. Valami hasonló volt itt is a helyzet, csak itt a gödörből való kijutás volt a lényeg. Egy pillanatra megálltam megtörölni a homlokomat, mikor felnéztem az égre és a mester mosolygóan sunyi arcát vettem észre. Gyanakvó tekintettel felé fordultam és szinte már vártam, hogy történjék valami.
Be is következett a legrosszabb, még jobban megnehezítette a feladatot a mester, méghozzá hogy Kaito-sant kellett kivinnünk a gödörből, ugyanis ő "súlyosan megsérült" és alig bír életbe maradni, nem hogy még falat mászni. Erre persze a csöppet beképzelt Chuunin poénkodva eljátszotta a hattyú halálát, ami nem kis hisztérikát váltott ki a csapattársaimból.
-Ez igen...- motyogtam lenézően, hogyan viselkedik egy Chuunin ilyen helyzetben.
Lemerem fogadni, hogy ha ez a gyakorlat valóság lenne, már rég összevizelte volna mindenét és üvöltene fájdalmában. Ám többre nem is volt időm gondolkodni, csak Ken-sensei vigyorgó arcára figyeltem fel a kézpecsétek végén és megmozdult a talpam alatt a föld. Abban a szent pillanatban is ugrottam táskámért és fel a falra, majd mikor visszanéztem, magát a poklot láttam: a talaj elkezdett forogni és egy örvény keletkezett a közepén, miközben felváltva rémisztőbbnél-rémisztőbb nyögések és sikolyok hagyták el a verem mélyét. Sosem éreztem még ilyen intenzív menekülési kényszert, mint akkor abban a percben. Szerencsére Junpei hangja visszahozott a valóságba és már másztam is a többiek felé. A Hyuuga-srác már ki is ötlött egy kimenekítő technikát, ami be is válhat ha meg tudjuk csinálni, de még mindig nagyon új nekünk ez a fal mászás és máris hármunknak kellene plusz nem is tudom hány kilót felcipelni magunkkal. Nem lesz könnyű...
Ahogy azt Junpei kérte, oda is adtam a fölsőmet neki, plusz ami még a táskában is volt és így egy hosszú kötél segítségével Akane meg is indult felfele, hogy elkezdje a kiemelést. A fehér szemű hapsival már megbeszéltük, hogy akkor az utolsó ruhadarabbal egymás kezét kötjük össze, hogy még véletlenül se essünk a lyukba. Valahogy most tényleg úgy éreztem, hogy egy csapatként dolgozunk, mert amikor minden összedőlni látszik, mikor már csak egy apró reménysugár van, akkor tudnak az emberek igazán összefogni.
Csak egy pillanat volt, mikor épp meg akartam kötni a kezem a ruhadarabot, csak egy pillanatra el is feledkeztem, mire is kell koncentrálnom, csak egy pillanatra elszállt a lábamból a Chakra és már zuhantam is a mélybe. Láttam, ahogy Junpei szemei kitágulnak és üvöltésre nyitja ki a száját, Akane éppen hogy csak megpillantotta a jelenetet, majd tekintetemet a mélységre szegeztem. Láttam az örvényt és mintha emberi kezek nyúltak volna minden egyes másodpercben kifelé, hogy az élőket magukkal rántsák az örök sötétségbe. Azt hiszem, édesanyámat láttam. Éppen hogy a szemem sarkából, de mintha az örvényben őt láttam volna, ahol nyúl felém és szólít, hogy jöjjek. A szívverésem felugrott a magasba, lélegzésem felgyorsult. Eszembe jutott Iroh-bácsikám beszéde, miszerint te iszod meg majd a teát, vagy a tea nyel el téged? Képek sora ugrott szemeim elé: gyerekkori, nemesi életem; a rókahölgy; a családom meggyilkolása; a véres penge; a szobor; a menekülés és a sikolyok.
Ekkor mintha tényleg kinyitottam volna a szemem, mintha eddig csak vakon éltem volna. Éreztem, ahogy az adrenalin és a Chakra keveréke végigjárja a testem utolsó porcikáit. Egy tizedmásodperc alatt előrántottam a kardom, majd egy gyors csapással a falba állítottam azt éppen annyira, hogy meggátolja a további zuhanás sebességét és hogy a talpamat a falhoz tapasszam.
-Nem...itt...lesz...a vesztem...Nem...itt...- lihegtem, majd akár egy rakéta, úgy törtem fel a falon a többiek felé.
Mikor végre odaértem, a kardomat visszahelyeztem a hüvelyébe, az anyagot gyorsan a kezem köré csavartam és jól megszorítottam. Nem érdekelt, hogy fájt a szorítás. A fájdalom jelezte, hogy még élek, még tudok küzdeni.
-Hagyjuk már végre magunk mögött ez azt ocsmány gödröt!-mondtam a többieknek és hármunk erejével elindultunk végre kifelé a gödörből.
Sosem örültem még ennyire a napfénynek, a kék égnek és a lágy szellőnek... 
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Gato on Hétf. Okt. 13 2014, 14:10

Kenjirou-sensei érzett-e bármilyen aggodalmat, amikor Sado megcsúszott és majdnem leesett az örvénybe? Nem. Arcáról vagy szemeiből bármit is ki tudtak volna olvasni a próba alá vetettek? Nem. Kenjirou nyugodtan állt és mosolygott. Úgy tűnt, hogy jó kedve van és amikor a kis csapat végül lihegve és fáradtan kikeveredett a gödörből, azt láthatták, hogy a mesterük elégedett. Talán az eddiginél is szélesebb mosoly volt látható. Szemei szinte már-már összeforrottnak tűntek, amint leste a kis csapatot és az elégedettség szinte sütött róla. A mester végül egy kézlegyintéssel jelezte, hogy tegyék le Kaitot, majd lehervadt arcáról a mosoly.
- Örülök, hogy sikerült teljesíteni a feladatot.
Mondta, miközben a csapat mögött a gödör eltűnt és a helyén az eddigi terep volt látható. Tehát a mesterük feloldotta a technikákat.  Mielőtt azonban újra megszólalt volna, benyúlt ruhájának az ujjába és meglengette a küldetés tekercset, amelyet nem rég adhattak ki. Végül a tekercset letette maga mellé egy székre, ami eddig nem volt itt. Úgy tűnt, hogy amíg a gyerekek próbálkoztak a gödörben, hozott magának valahonnan egy széket. Ezután végül megszólal.
- Kaito, Chuuninnak lenni nem csak egy rang viseléséből áll. Hanem társaid segítéséből és tanításukból. Még akkor is, ha a shinobik képzése a Jouninok dolga. Bölcsebb és megfontoltabb leszel, ha továbbra is követed utasításaimat. Még valami... a színészkedést ne vidd túlzásba. Akane, tudom, hogy ennyi férfi között, nagy kihívást jelent nőként helytállni. Motivációnak tökéletes, hogy megmutasd a fiúknak, hogy te is vagy olyan .. hm "vagány", mint Ők. A süteménnyel való motiválás, azonban inkább kezdő akadémistáknál és kisgyerekeknél működik. Ennek ellenére, gratulálok. Ügyes voltál. Junpei! A klánod büszke lenne rád, ha látta volna azt, amit itt végbe vittél. Kitartás fiú és nagy shinobi lesz belőled, akárcsak klánod bármely tagjából. Sado Kenji. Te is ügyes voltál, csak így tovább. Most pedig, mindannyian menjetek az akadémiai ebédlőbe. Egyetek és pihenjetek egy kicsit, ugyanis indulunk egy küldetésre. Ezt direkt nektek kértem, sokat alkudoztam, mire a csapat megkapta, mert eredetileg valami S besorolású ANBU csapatnak akarták adni. De én azt mondtam, hogy nekünk is simán menni fog. Na jó, ez igazából vicc volt, igazából egy C besorolású küldetésről van szó. El kell jutnunk a Mennyekbe és fel kell keresnünk egy Makato nevű remetét. Az illető kiemelkedő képességű Szanitéc és a háború folyamán elesett Szanitécek utánpótlásának képzésére van szüksége rá a Falunak. Nos a probléma az, hogy a Mennyekbe, eleddig, csak ő jutott el és elképzelésünk sincs arról, miféle akadályokba ütközhetünk. De, én úgy hiszem, hogy ez a csapat kiválóan fog teljesíteni ebben az ügyben. Most menjetek és pihenjetek. Szedjétek össze a felszereléseteket. Én még elintézek pár dolgot. A falu kapujában találkozunk, három óra múlva.
Ezek után Kenjirou elsétál és hagyja, hogy a kis csapat pihenőképpen elmehessen ebédelni. Az Akadémia ebédlőjében, négy főre megterítve találnak asztalt. A kiadós menza, bizony jól esik a csapatnak, ha közösen elfogyasztják az ételt. Az ebéd elfogyasztása után van rá lehetőségük, hogy összeszedjék a szükséges felszerelést. A küldetés nem lehetetlen, hiszen a Mennyekről mindannyian hallottak már. Hi no Kuni, egyik legmagasabb hegycsúcsát hívják Mennyeknek. Köztudott róla, hogy koránt sem egyszerű megmászni. Sőt! Egyes oldalai függőlegesek és kizárólag chakra segítségével lehet megmászni őket. Így értelmet nyert az előző edzés, hogy miért kellett megtanulnia mindenkinek, a függőleges felületen való mászást.

/ Aki lemaradt volna róla, annak ismét mondom: mindenki felírhatja az adatlapjára a Függőleges felületen való mászást chakra segítségével. Ezenkívül, mindenki kap +15 chakrát. Stresszes helyzetben megtanulni egy chakrakontroll feladatot, nem könnyű. A következő poszt, a Falu kapujába legyen írva és tartalmazza a közös étkezésen való beszélgetést, valamint azt, hogy milyen felszerelési eszközöket pakoltok be a küldetésre. Az étkezésen beszélgethettek bármiről, akár a küldetésről is. Figyelem! Csak azokat a felszerelési tárgyakat viszitek magatokkal, amit leírtok, hogy vinni akartok. /
avatar
Gato
Inaktív

Specializálódás : Van


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Hétf. Dec. 08 2014, 19:27

Ugyan sikerrel zárult a genin vizsga mégsem érzem azt az elégedettséget amit kellene. Jó eredmény, egy oklevél, egy kis hírnév, viszont mit sem ér ez az egész, hogy ha nem lehet az ember önálló? Hol itt a bizalom? Természetesen sehol sem, pusztán azért mert egy aprócska seb tarkítja az arcom jobb oldalát, testőrt fogadnak mellém, mintha nem lenne éppen elég problémás az, hogy egy csapatot osztanak ki mellém akikről még gyakorlatilag az égvilágon semmit sem tudok. Valódi öngyilkosság. Ezen gondolatok jártak a fejében miközben fel alá járkált a szobájában azon felszerelései között válogatott amelyekre szüksége lehet a nap folyamán. A levél ami a minap érkezett, túlságosan is rejtélyes és tömör volt ahhoz, hogy felmérje mi az ami létfontosságú. Persze az időpont láttán abban is biztos lehet, hogy nem egy komolyabb hangvételű dologról lesz, szó, sőt több mint valószínű, hogy a felügyelőnkkel fogunk találkozni, és alaposabban megismerni milyen ember is ö, na meg persze azokat a koloncokat akiket a nyakára küldtek. Már órák teltek el azóta, hogy nekikezdett a felszereléseinek a válogatásához, viszont még mindig nem tart sehol sem. Az ágyon egyesével gondosan felsorakoztatta a meglévő Kunai és Shuriken készletét, alatta pedig néhány füstbomba hevert, tőle balra pedig néhány üres kulacs. Mind nélkülözhetetlenek egy ninja számára, több szempontból is, azonban amennyi előnye származik az embernek belőlük annyi hátrányt is okozhat a túlzott felszerelkezés. Nem málhás szamarakról van szó, hanem hangtalan, árnyak között megbúvó ninjákról! Hatalmas sóhajtás kísérte az előbbi gondolatmenetet majd pedig az éjjeliszekrényen heverő shurikentartókhoz lépett, egyet kezébe véve. Néhány másodpercig haboz, viszont az ideje fogytán van, illetve még abban sem biztos, hogy szüksége lesz egyáltalán ilyen mértékű felszerelésre amelyet a reggel folyamán előhalászott. A tartót magára öltve, gondosan elrejti a ruhája alatt, azonban, egy kis dudor mégis keletkezik a vékonyka szoknya alatt, amint sikerült kényelmesen eligazgatnia, elrejt benne egy Kunai-t, két Shurikent, egy füstbombát, és egy darab robbanó jegyzetet, a biztonság kedvéért. Az órára pillantva megbizonyosodik arról, hogy még bőven van ideje, néhány perccel múlt hét. 


Kétes érzések kavarogtak benne miközben belép az akadémia edzőterére, nosztalgikus érzés volt végigsétálni a fűvel borított pályán, elsétálni néhány megviselt gyakorlóbábu mellett. Nosztalgikus, ám egyben elszomorító is volt. Alig négy évvel ezelőtt ö is megízlelhette miféle érzés is az amikor valaki célpontjává válsz, illetve azt a fájdalmas érzést amikor nem önhibából, hanem mások hozzá nem értése végett sérül meg az ember. Akkor hibát követtem el. Végzetes hibát, ami miatt kénytelen vagyok ezt a szemkötőt viselni. Ámde most pontosan ugyanaz a hiba készül megismétlődni, csak, hogy ezúttal nem egy, hanem kettő terhet ültetnek a nyakába. Még néhány kört tesz a gyakorlópályán, lassú kecses léptekkel, maga előtt összekulcsolt kézzel, majd egy közeli padon talál menedéket, ahol megpihen a többiek érkezése előtt. 
- Ah túl korán érkeztem. 
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Yuu on Hétf. Dec. 08 2014, 20:20

Nyár van, meleg dél körül járhat a nap, anyámmal a játszótéren vagyunk és épp a homokozó mellett gyűjtöm a csigákat, három éves vagyok ekkor. Találtam egy különösen szépet, így hát elkezdek anyám felé rohanni, nézem a kezem, gyönyörködök a csigában, majd anyám felé nyújtom, anyám halk hangja rázza végig a testem
- Mért tetted ezt? -
Értetlenül állok előtte, nem értem mi rosszat tettem, majd felnézek arcára, melyet sötét árnyék takar, csak egy szájat látok, ez nem az övé, ez valami sokkal démonibb. Megijedek, hátrálni kezdek, de elesek a homokozó szélében.  Az anyámnak gondolt lény feláll és felölti démoni alakját, majd hangosan üvölt.
-  Te vagy az én gyilkosom! –
Eközben bal szemem felé kap, ömlik, belőle a vér én zuhanok a sötétben, nem tudok megkapaszkodni, nincs miben, egyre csak zuhanok. Hirtelen felébredek a lidércnyomásból, szemem lüktet, ráteszem kezemet, hogy csökkentsem a fájdalmat, de ahogy kezem az arcomhoz ér, valamiféle folyadékot érzek rajta. A folyadék könny volt, épp úgy folyt, megállíthatatlanul, mint korábban álmomban a vér szememből. Ezt az eseményt húgom az ablakpárkányomból nézte végig, éreztem a jelenlétét, de könnyeimmel nem tudtam mit csinálni, a démonnak álmomban igaza volt, én öltem meg anyámat.
- Tűnj innen! –
Üvöltök Yuki felé, miközben a kunai repül felé kezemből. Nem akartam megsebezni, az ablakpárkányt céloztam, és azt is találtam el, utoljára egy gúnyos mosolyt vet rám, felhúzza ANBU maszkját és kilép ebből a szörnyű jelenetből. Gyakran álmodok hasonlót, ezt leginkább annak tudom be, hogy éjszaka nem tudom irányítani a csakrám és a pecsétem ellenére is, nem értem mi okból, de nyomás van a szememen, persze ezt reggel rendbe hozom, de mégis nehéz helyzetben vagyok, rég aludtam már ki magam.  Fél hat van ekkor, kikecmergek az ágyból és reggelizek, fontos az energia bevitel edzés előtt, az edzésre pedig szükségem van, nem érzem magam elég erősnek, sosem érezhetem eléggé. Reggeli után, egy órás kardióedzést folytatok, majd még fél órát gyakorlom a shuriken és a kunai használatot. Ezután következhet a tusolás, majd mikor ezen is túltettem magam, már fél nyolcat ütött az óra, nincs más dolgom, ideje indulni, mindenki előtt szeretnék odaérni, maximalista vagyok ilyen téren, sosem kések, bár ezúttal kicsit több mint egy órával előbb érkezek. Egy kis meglepetéssel kedveskedek a védendő személyhez, szeretném letesztelni a képességeit. A hátizsákom és az övtáskám teljes felszerelését is magammal viszem. Egy csapdát készítek, és remélem, belesétál. Megérkezek az edzőtérre, ott is egy pad, igencsak vonzónak tűnhet, hiszen misem alkalmasabb várakozásra, mint ez a padocska. A csapdát felállítva, elrejtőzöm a pad mögötti fán, melynek ágait segítségül vettem csapdám felépítéséhez. Közeledik egy lány, szőke hajú, szemét fedő borítja, kezdődjék hát a móka. A lány leül, és ahogy befejezi mondatát, a csapda élesedik, és lábánál fogva felrántja őt, miközben én a pad háttámláján guggolok, itt az ideje bemutatkoznom.
- Üdv! A nevem Saito Yuu és én fogok vigyázni rád. Ne aggódj, jobbkor nem is jöhettél volna. -

E-közben mélyen a szemébe nézek, akár meg is ijesztheti fekete szemem látványa, arcomon semmiféle érzelem nem látható, de ugyanakkor roppant elégedett vagyok a munkámmal és elégedetlen a lánnyal, bár nem vártam sokkal többet. Arra se reagálok, ha esetleg a lány szoknyája fellibbenne.
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Hétf. Dec. 08 2014, 20:47

A motyogást csupán egy hangos sóhajtás követte még mielőtt levetette volna magát a padra ahol a többieket szándékozta megvárni. Természetesen nem számított arra, hogy van olyan elvetemült alak aki képes egy akadémiai edzőtéren állít csapdát. Rémült sikoltás közepette emelkedett a levegőbe, kezeit pedig automatikusan a szoknyájához csapta, elfedve azokat a részeket amelyeket senki más nem láthat, több kevesebb sikerrel, azonban ez szinte lehetetlennek bizonyult. Tömérdek elmélet futott végig az agyán, arról, hogy mégis miért történt ez. Nem lehet véletlen, hogy reggel kilenc órára lettek iderendelve, és egy csapda fogadja. Bizonyára ez egy teszt, méghozzá az éberségére volt kíváncsi a sensei. Más nem lehet, csakis ö. Azonban ez az elképzelés hamar megdőlni látszik, amint észreveszi a férfiút aki a padon guggol, mit sem mondó tekintettel, bemutatkozik, mire a lány fehér arcán először halovány pír, majd a szoknyájára pillantva, végül fülig elvörösödik. 
- TEEE... - mordul fel, és máris előhúz egy Kunai-t, amivel le is vágja a lábáról a csapdának csúfolt kötelet, és egy ügyes kis mozdulattal földet is ér. Szemei lángolnak, és még mielőtt felfoghatná a helyzetet kifordulva önmagából, a magát Yuu-nak nevező fiúra förmed - MOCSKOS DISZNÓ! - kiáltja el magát, és már reppen is egy pofon. Rémülten fésüli a szoknyáját el, kissé megigazgatja, próbálva elterelni a gondolatait arról a tényről, hogy az imént éppen szemmagasságban lehetett a fiú és az ö alsóneműje. Nem számított ilyesfajta arcátlanságra, arra pedig végképp nem, hogy olyasvalaki előtt villantja meg kék alapon fehér pöttyös kincsét mint ez a senki. Talán éppen emiatt nem tudja kiverni a fejéből a történteket, és ismételten lángba borul az arca. 
- Mégis, hogy képzelted, hogy csak úgy fellógatsz egy fára egy olyan lányt aki mint láthatod... szoknyát visel?! Nincs benned annyi tisztelet, hogy másképpen köszöntesz? Mint mondjuk egy Szia Saito akárki vagyok, örvendek a találkozásnak?! Tudod, ahogyan a normális emberek is teszik! - böködi meg a fiút elég erőteljesen, majd pedig hátrébb lép és végigméri - Esedezz a megbocsájtásért! Ha híre megy a falúban, hogy mit műveltél mindenki egy utolsó perverznek fog gondolni, ezt pedig nem akarjuk... ugye? 


//Elnézést, de mindenképp le szerettem volna reagálni ezt még mielőtt megérkezik Erisa-tan  Embarassed //
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Yuu on Hétf. Dec. 08 2014, 21:22

A lány reakciója koránt sem volt meglepő, az aranyos visítás és az elvörösödött az arc, mintha csak az apám által annyira szeretett egyik történetbe teremtem volna. A lány meglepően gyorsan levágta magát a kötelemről, bár kissé sajnáltam azt a csomót, sokat dolgoztam vele. Amire nem voltam felkészülve, az a pofon volt, számomra érthetetlen, hogy mi válthatta ki, hiszen ez csak egy teszt volt, amin egyértelműen elbukott, szégyenkeznie kellett volna ahelyett, hogy ütést mér az arcomra. Szerencsém volt, a maszkom a tenyere felét levédte, bár fehér arcomat így is egy fél kéznyom terítette be és a pofon kibillentett egyensúlyomból így leestem a padról. Hamar feltápászkodtam, és szólni nem bírtam mire a lány böködni kezdett, nem értettem mi ez a közvetlen viselkedés, hiszen úri hölgyről van szó, úgy látom félretájékoztattak, korábban még nem tudtam eldönteni hogyan kéne vele viselkednem, de már tudom, ezt a lányt irányítani kell, vagy képes és megöleti magát, hatalmasat zuhant a szememben.
- Örülök, hogy legalább annyit megjegyeztél a nevemből hogy Saito, úgy tűnik annyira elvoltál foglalva a fehér pöttyös alsóneműd takargatásával, ami jelzem nem sikerült, hogy nem figyeltél a nevemre. Így kénytelen vagyok, megismételi. A nevem Saito Yuu, bár tudom a neved, de reméltem, hogy egy úri hölgy betudja mutatni magát, de ahogy látom, nem érzed szükségességét. Vésd az eszedbe, ha azért béreltek volna fel, hogy megöljelek, már nem élnél. –
Elégedett voltam szavaimmal és magammal, de rögtön folytattam is mondandóm, keménynek kell lennem vele.
- Bizonyára te is tudod, hogy a te nevednek sokkal jobban ártana, mint az enyémnek, főleg hogy elméletileg nem is létezem, mindenesetre ne menjünk bele a részletekbe, ami bizonyos, hogy az akcióm titkos, és ha bárkinek is kotyogsz, kivégezlek. Most pedig, légy jó és mutatkozz be szépen, ahogy illendő lenne Sayuri-sama. –
Fura, mégis jó érzés volt így, kissé lekezelően beszélni valakivel, remélem, hogy nem fogom megbánni később ezt a cselekedetet, talán engedelmesnek kellett volna lennem, de nem hiszem, hogy az használ. Így hogy könnyedén belesétált a csapdámba, tűrjön.
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Hétf. Dec. 08 2014, 23:35

Kellemes nyári napfény sütött be az ablakon, egyenesen az ágyamra, s a fénysugarak lágy ölében, szépen lassan sikerült kinyitni a szemem. Bár még félálomban voltam, tettem egy kísérletet annak érdekében, hogy kimásszak az ágyból, ami nem volt túl eredményes első próbálkozásra. A melegágy ölelése visszatartott, nem engedett. Rég nem aludtam ilyen jót. Azonban az ágyam rám ható befolyása pillanatok alatt szertefoszlott, amint rápillantottam az ágyam mellett lévő órára "8:52". Ezt tudtam leolvasni róla. Nem kellett harminc másodperc, hogy kirepüljek az ágyból, be a ruhásszekrénybe, és magamra aggassam ruháimat. Majd egy pillanatra megálltam, hogy rendezzem gondolataimat."9 óra a megbeszélt időpont. Van még hét percem, hogy beágyazzak, reggelizzek, lefürödjek, összeszedjem a felszerelésemet, és odaérjek a kijelölt helyre. Azt hiszem, a mai nap a reggelit és a fürdést kihagyom, a beágyazást pedig majd elintézem később."Gondoltam magamban, és már nyúltam is az övtáskámhoz. Beletettem, az éppen a kezem ügyébe kerülő két kunait és négy shurikent, majd az ablakpárkányon napozó 10 szál virág fejét is az övtáskámba helyezem el, majd nem sokkal később már a legrövidebb úton haladtam célom felé. Azonban minél közelebb értem a megbeszélt helyre, annál hevesebben vert a szívem. "Vajon milyenek az új csapattársaim? Meg fogok felelni nekik? El fognak fogadni barátnak?" Ezek és még sok más, ehhez hasonló kérdés cikázott a fejemben, mikor azt vettem észre, hogy a lábam már a gyakorlópálya földjét tapossa. Szemem hamar elkezdte fürkészni a helyszínt, velem egykorú ninják után kutatva, s hamar talált is kettőt nagyjából 20 méterre egy padnál. Elkezdtem magabiztosan feléjük sétálni, miközben azon rágódtam, hogy milyen formában fogok bemutatkozni. Azonban minél közelebb értem, lépéseim annál bátortalanabbak lettek. Mikor már elég közel értem hozzájuk, jobban szemügyre tudtam venni őket. Az egyik egy szőke lány volt, akinek az egyik szeme be volt kötve, a másik pedig a maszkos srác a Vizsgáról. Hogy őszinte legyek a hideg kiráz tőle. De ami rögtön feltűnt, az az, hogy egyikük sincs jó kedvében. Ráadásul a maszkos gyerek arcán, egy kisebb méretű kéz lenyomata volt látható. Nem igazán tudom, hogy miről maradtam le, de számomra most egy a fontos: A jó benyomás. Épp ezért, erőt vettem magamon, odaléptem hozzájuk, és félénk hangon sikerült is kipréselnem magamból egy rövidke bemutatkozást:
- Üdv! Én... Mármint... Az én nevem Fenereshy Erisa!


A hozzászólást Fenereshy Erisa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 23 2015, 19:08-kor.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Dec. 09 2014, 13:48

// Örülök, hogy jól feltaláljátok magatokat! Very Happy Kérnék még egy kört! Sorrend: Sayuri --> Yuu --> Erisa. Ha megvagytok, akkor írok nektek!
Annyit jegyeznék meg, hogy ha becsatlakoztam volna már előbb, akkor Nekem kellett volna eldöntenem, hogy a csapda működik-e. Tehát ha innentől lenen valamiféle ilyesmi, akkor a végeredményt a mesélőre kell hagyni. Smile  //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Kedd Dec. 09 2014, 16:03

Hárpia módjára nekitámadt a fiúnak, és mindent ami éppen akkor a száján kifért a fejére is zúdított, cseppet sem úrinő módjára, de talán ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit megnyugodjon még ha egy pillanatra is. Ugyan azt remélte, hogy a fiú mindezek hallatán legalább egy bocsánatkérést méltóztat majd elmormogni, azonban helyette újbóli sértésekkel, és üres spekulációkkal állt elő. Burkoltan utalt rá, hogy csupán egy gyenge nővel áll szemben. 
- Bemutatkozni? Ugye most csak viccelsz?! Épp az imént szégyenítettél meg, és még azt várod, hogy majd illedelmes meghajlás közepette foglak köszönteni, majd pedig bemutatkozni?! - förmed rá a fiúra, majd pedig a gyilkolás hallatára csak felvonja a szemöldökét, és értetlenkedve pillant a fiúra. - Ha azért béreltek volna fel, hogy megölj nem fényes nappal a városka közepén tennéd, egy ilyen nyílt és központi helyen. Persze, hogy ha ninja létedre mégis megpróbáltad volna nem túl valószínű, hogy messzire jutottál volna. - vont vállat, kicsit sikerült magát lenyugtatnia, miközben kioktatta a fiút. Ugyan az imént elengedte a füle mellett a fehérneműjére tett megjegyzést, de ez nem jelenti azt,  hogy el is van felejtve a dolog. Csupán értelmetlennek látja, hogy azzal fáradozzon, hogy ismét megpofozza. 
- Kivégezni? Nem vagy egy kicsit túl öntelt? Egy hozzád hasonló alak még csak meg sem tudna sebezni. Ne bízd el magad pusztán azért mert sikerült meglepned. Nem vagyok olyan gyenge mint képzeled. Az küldetésed pedig legkevésbé sem érdekel. - válaszolt a fiúnak, persze csak azokra a részekre amelyekre szükségesnek érezte a válaszadást. Talán éppen a feléjük tartó lányka miatt is hagyta abba a vitatkozást, és fordult is az egyén felé. Nem lehet biztos benne, hogy apja igazat mondott-e, azzal kapcsolatban, hogy csak "egy testőrt" fogadott, és valójában ez a lány sem egy olyan talpnyaló zsoldos mint ez a neveletlen fiú. Viszont az ilyesmi nem éppen beszédtéma, ezért jobbnak látta elkerülni az efajta kérdéseket. 
- Suzuhito Sayuri. Örülök, hogy megismerhetlek. - a köszöntést pedig egy mély meghajlás követte, természetesen az érkező lányka felé.


//Köszi, hogy szóltál :3, nekem még nagyon új az oldal rendszere, ezért  nagyra értékelem, hogy ha hasonló észrevételeket is megosztasz majd velünk. Most már jobban odafigyelek az ilyesmire.  Very Happy//
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Yuu on Kedd Dec. 09 2014, 19:20

Úgy tűnik, hogy végül nem várhatom el Sayuri-chantól hogy együtt működjön velem a továbbiakban, ez sajnálatos, bár az esetleges küldetések során gondom lesz rá, hogy ne essen baja pimaszsága ellenére, mégiscsak az a dolgom hogy megvédjem. Viszont úgy érzem, hogyha ebben a tempóban haladnak a dolgok, akkor megfog gyűlölni, és ez nem tenne jót a küldetésemnek, a belső viszály elfogadhatatlan, így ennek elkerülése végett kénytelen leszek engedni felé, át kell adnom a gyeplőt és jól szolgáló ninjává kell válnom. Bár továbbra is, minden érzelem nélkül igyekszem cselekedni, így amit mondok, nem feltétlenül komoly, csupán az érdekeim kívánják, hogy ezt tegyem.
- Sajnálom, ha megsértettelek, csak az éberségedet akartam tesztelni, nem akartalak megbántani, kérlek, rendelkezz felettem Sayuri-sama. -
Mondandóm közben, a tenyérlenyomatra tettem kezem és illedelmesen meghajoltam felé, ezzel azt jelezve, hogy megbánta, amit tettem. Igyekszem kitapogatni, hogy miként, miféle stílusban lehet hatni rá, már ha lehet bármiféle módon, hiszen hihetetlenül ellenszenvesen viselkedik velem. Minden esetre, eleinte nincs látóteremben az érkező harmadik tag, de amint kissé oldalra fordítom fejem, megpillantom Erisa-sant, ki ekkor mutatkozott be.
- Örvendek a találkozásnak Erisa-san, a nevem Saito Yuu, enyém a megtiszteltetés. -
Hajolok meg a lány felé.
- Tehát itt a teljes csapat, remélem jól kijövünk majd egymással, mindkettőtökkel Sayuri-sama, Erisa-san. -

Valójában tényleg reménykedek benne, hogy semmiféle feszültség nem lesz a továbbiakban, a csapatban, Erisa-san nem tűnik túl indulatosnak egyelőre, de majd elválik. Viszont világos, hogyha kettőjüket kellene megmentenem, a célom eléréséhez Sayuri-chant kell előrébb sorolnom, persze Erisa-san is jól jöhet a továbbiakban, remélem nem két teljesen haszontalan ninja tanoncot kaptam magam mellé.


//Elnézést, a dolog miatt, bár igazából a kötélbe lépés nagyjából megbeszélt volt, korábban elküldtem Sayurinak a hszem.//
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Kedd Dec. 09 2014, 23:17

Örültem, hogy mindketten ilyen kedvesen viszonozták bemutatkozásomat. Egy picit megnyugodtam, mivel alapból arra készítettem fel magam, hogy nem lesznek ennyire barátságosak, de szerencsére kellemeset kellett csalódnom. A következő lépés pedig, hogy valamilyen kapcsolatot létesítsek, ezért egy enyhe mosolyt erőltetek magamra, majd egy pillanat alatt felmérem társaimat. Ami rögtön feltűnik Yuu arcán, már amennyi kilátszik a maszkja alól, hogy egy csepp érzelem sincs rajta, ami azért egy picit megrémiszt. Hogy lehet valaki teljesen közömbös egy másik emberrel szemben? Félelmetes, kicsit olyan mintha akármelyik pillanatban képes lenne nekem esni és ugyanolyan rideg arccal megölni. Ráadásul azok a szemek! Picit olyan érzésem van mintha egy démon nézne rám vissza. Nem hiszem hogy egykönnyen össze tudnék vele barátkozni. Sayuri  viszont számomra szimpatikus volt. Szeme melegséget árasztott, és viselkedése is teljesen természetes volt, semmi különlegeset nem találtam benne. Viszont hamar kíváncsivá tett a letakart szeme. Vajon mi történhetett vele? Lehet hogy vak arra a szemére? Vagy ha nem, akkor miért hordja azt a szemkötőt? Sajnos nem vagyok túl jó emberismerő, így egy szimpla bemutatkozásból túl sok mindent nem tudok leszűrni. Viszont ami még nagyon feltűnő, az a Yuu arcán lévő friss pofon nyoma. Eddig is azt gondoltam hogy az bizony egy fájdalmas ajándék, de közelebbről nézve ez már bizonyos. Valószínűleg Sayuri volt az ajándékozó. Dúsztom sincs mi oka lehetett rá. Lehet hogy együtt voltak, és most szakítottak? Á, kizárt. Bár bizonyára beszélhettek valamiről. Szívesen belehallgattam volna szerelmi vitájukba. Már ha szerelmi. Viszont ha volt köztük kapcsolat, akkor ez befolyásoló tényezőként hathat a csapatmunkára. Bár a dolog nem tartozik rám, azért úgy éreztem, nem árt ha tudom, mire számítsak. Persze csak úgy ezt nem kérdezhetem meg. Ezért az az ötletem támadt, hogy belekérdezek miről is beszélgettek idáig, és mivel gondolom hogy volt románcukat nem akarják majd elém tárni,  arra számítok hogy válaszukat habozás fogja megelőzni, amíg eldöntik hogy mit fognak válaszolni. Abban bízom természetesen hogy csak félreértettem a helyzetet, hisz akkor még van esély arra, hogy ezek ketten képesek lesznek együtt dolgozni. És ha nincs is igazam, legalább be fogok tudni szállni a beszélgetésbe, habár már elmúlt kilenc, nem tudom mennyi idő jutna a csevegésre. Így hát fel is tettem a kérdésem, bebizonyosodva arról, hogy rosszul nem járhatok, és legalább azt is fogom tudni, hogy mire számítsak a csapattársaimtól:
- Úgy látom, hogy Ti már régóta itt vagytok. Esetleg becsatlakozhatnék a beszélgetésbe? Megtudhatom hogy mi volt a csevej témája? -
Természetesen arra számítok, hogy nem érkezik semmi válasz, ennek nem örülnék, csupán összenéznek majd, és másodpercekig csak tűnődnek majd, hogy mégis mit válaszoljanak. Ezzel párhuzamosan én a jövőre gondoltam, és arra, hogy ebben a csapatban, az én testi épségemet a csapattársaim, nem fogják tudni garantálni...


A hozzászólást Fenereshy Erisa összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 23 2015, 19:09-kor.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Dec. 10 2014, 14:04

   Az Akadémia Edzőtere két részből áll: Salakpálya és a füves terület egy-egy hintával, padokkal és gyakorló szalmabábukkal. Ez utóbbinál foglaltak helyet az újdonsült Geninek, akik pár nappal ezelőtt még az Akadémiai eredményükön izgultak. Persze ez nem teljesen így van. Nem véletlenül kerültek egy csapatba, ugyanis nem a véletlen az, aki irányítja az eseményeket. Ugye azt már tudjuk, hogy a harcias kis "Hercegnő" és a rideg Yuu miért kerültek egy csapatba, azonban az utoljára érkező leányzóról vajmi keveset tudni. Azonban ennek is meg van az oka, méghozzá egy egészen kézenfekvő ok. Egy valami közös ebben a három Geninben: Mindhárman kitűntek a társaik közül. Persze ugyanígy, mind a három Genin külön egyéniség és mindhárman más-más készségekkel tűntek ki társaik közül. Sayuri leginkább lexikális tudásával és az ügyes Chakrakontrolljával, míg Yuu a könyörtelenségével és a Ninja életformához leginkább illő természetével. Erisa pedig az, aki csendes és visszafogott, azonban így képes a lehető legtöbbet kihozni önmagából elvégre a nyugodtság az, amely meghatározza sokszor egy döntés helyes meghozatalát. Ő tűnik a leggyengébb láncszemnek, de valójában képességei egészen sokoldalúak lehetnek... 
   A kis csapat tehát egymásra talált és máris kiéleződtek az ellentétek, azonban az újonnan érkező lány kérdésére nem érkezett válasz. Óh nem, nem a csapattársak bunkóságából, de talán ebben már a sors keze van, hogy a helyzetet megmentvén léptek zajára lesz figyelmes a kis csapat. Mindhárman ugyanabba az irányba néznek, egészen pontosan az Edzőtér hátsó kijárata felé, ami az utcára nyílik. A Főbejárat az iskolából nyílik kifelé. Egy magas, sötét ruhás férfi közelít a csapat felé egy sodort cigarettát tartva a szájában. A férfi léptei erősek, látszik a testén, hogy masszív természet, ám testalkata átlagos. Ha csak a testfelépítését kellene szemügyre venni, akkor egy átlagos ninja állna most a csapat előtt, ám ez a férfi merőben eltér egy hétköznapi Jounin vagy Chuunintól. A haja hosszú, vállig érő. A lányok észrevehetik, hogy nem sűrűn mossa, ugyanis zsíros és fésületlen. Teljességben egy igazi 
végbeli (Edit: VÉGBELI?! ÚRISTEN!!! Vérbeli!!!) "férfi", főleg azzal a borostával az arcán. Ám ami mindenkinek feltűnik azok a sebek az arcán. Több seb is látható és mindegyik elég frissnek tűnik. Nagyjából 1-2 hetesnek. Van egy vízszintes vágás a jobb szeme alatt és van három vágás a homlokán. Mindegyik már gyógyulófélben van.
  A férfi eldobja félig elszívott cigarettáját, majd fekete ruházatában megáll pár méterre a csapat előtt. Az alsó ruházata egy hagyományos Chuunin viselet mellény nélkül. Sötétkék felső és sötétkék nadrág, sok zsebbel. Azonban ami megkülönbözteti őt a többiek viseletétől, Ő egy bokáig érő, nyitott ballonkabátszerű kabátot visel, aminek zsebébe a cigi eldobása után bele is nyúl. Az ember azt hinné, hogy megfogott valamit, de nem... Ott hagyja. Erős szél kezd fújni... Az eddig nyugodt és meleg nap, hirtelen feszült, megfagyott lékkörbe csap át. Olyan, mintha a férfi megérkeztével a hideg szél is eljött volna, de persze ez csak véletlen egybeesés, ahogy az is, hogy a férfi arcába egy csinos kis papírzacskó repült, amely megállapodott rajta és a széllel vadul táncolni kezdett azon a csinos, férfias arcon, ott csapkodva a gazdáját, ahol csak érte. A szél ekkor elcsendesedett és a kínos csend, átment egy igencsak komédiába illő jelenetté. Most már a szél lecsendesedésével a zacskó sem járja a táncát, csak viccesen lóg a férfi arcáról.
- Te Átkozott!!!
Morogja a férfi, majd kabátja zsebéből előkapja Kunaiát, majd másik kezével letép arcáról a zacskót, amit felszúr a fegyverre és feldob a levegőbe.
- Nesze Te! Tudod kivel szórakozz! Bakuha // Robbanás!!
Mondta a férfi, majd a levegőbe repült zacskós kunai egy pillanat alatt felrobbant és a fegyver, valamint a zacskó lángoló és leginkább olvadt darabjai a környéket sorozták meg mindenféle fájdalmat és szennyezést keltő szeméttel. A férfi elsápadt majd a felismerés pillanatában megszólalt, elhadarva mondanivalóját!
- Ooohhhaaa!! Basszus, basszus, basszus!!! Üdvözöllektiteket, énvagyoka14-esCsapatkapitánya éstivagytokacsapatom! Utáánam!
Ordította őrült fejjel. Látszott rajta a félelem, ami természetesen a robbantás miatt volt. Elvégre a férfi az Akadémia területén robbantott fel egy kunait... Ez nem éppen megengedett dolog! De nem volt rest, kiadta a parancsot: Utána! Nos, hogy ez mit takar az nyilván világos, de a férfi egyáltalán nem várta meg a csapatát... Úgy húzta el a csíkot, hogy talán csak a mögötte lévő port követhette a csapat. - Persze ez nem igaz, de eléggé gyors volt - Éppen ezért, minél előbb mozdulniuk kell, mert ha nem, akkor talán ez a nap teljesen értelmetlen marad a csapat számára.

// Nem baj, hogy ha mesélő nélkül játszotok akkor megszabjátok mi történik, csak onnantól, hogy becsatlakoztam, onnantól kell figyelni. Nos döntsetek, hogy mit csináltok, természetesen utoléritek a senseit, aki egy utcai "büfé" előtt állt meg //




A Sensei
[color=#ff0000]A Sense[/color]i:

A Sensei


A hozzászólást Rikudou Sennin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 10 2014, 17:08-kor.

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Szer. Dec. 10 2014, 17:02

Egy picit meglepte a fiú hirtelen bocsánatkérése, amit egy bólintással el is fogadott, viszont haragja nem szállt el, sőt soha nem fogja megbocsájtani neki azt amit tett. A lehető legrosszabb döntés egy ifjú hölgyet kellemetlen helyzetbe hozni. Az érkező lány legalább semmiféle csapdát nem állított fel, hogy a lehető legextrémebb módon mutatkozzon be, Sayuri hasonlóképpen járt el, egy mély meghajlással megdobva. Persze a lány kérdésére nem válaszolt, sokkal inkább a távolban felbukkanó alak képe keltette fel igazán az érdeklődését. Maga előtt összefogta kezeit, és a megfelelő pillanatra várt, hogy elsőként köszönthesse a férfit, persze ehhez szükség volt rá, hogy elég közel is érjen hozzá. Türelmesen várta, hogy hallótávolságon belülre érjen, majd amint ez megtörtént már nyitotta is a száját, viszont egy kissé agresszív zacskó támadt az idegenre. Kissé nevetségessé vált a szituáció, gyakorlatilag tönkretette a bemutatkozást, és a férfi reakciója megmosolyogtatta a lányt, majd a lehető leggyorsabban le is törölte a huncut kis mosolyt az arcáról, ugyanis illetlenség kinevetni a másikat, ráadásul egy feljebbvalójáról van szó, még ha a férfi nem is mondható szépnek, vagy karizmatikusnak, de a külcsín a leglényegtelenebb dolog. Arcát sebek tarkítják, ruhája sem mondható átlagosnak, gyakorlatilag nem lehet megmondani mit is rejthet a hosszú ballonkabát alatt, vagy éppenséggel azokban a zsebekben. Ismét bemutatkozni próbálna, azonban a férfi megtalálta a lehető legjobb pillanatot arra, hogy közbevágjon. Kezd zavaró lenni a lány számára, hogy kétszer is belé fojtották a szót, de a türelme megingathatatlan, így hát megvárta a férfi mondandóját, és egy pillanatot még arra is áldozott, hogy megpróbálja kiszűrni belőle a fontos részeket.
- Örvendek a találkozásnak Sensei! Az én nevem Suzuhito Sayuri. - hajol meg, azonban nem számított arra, hogy a férfi csak úgy eltűnik, meg sem várva a csapatának bemutatkozóját. Egy halk sóhajtással a kócos férfi után szaladt, majd amint beérte meg is ismételte a korábbi bemutatkozását. Persze legkevésbé sem foglalkoztatta az a tény, hogy talán otthagyta a "társait", vagy éppenséggel meg kellene őket várni, sokkal inkább a Sensei-el próbált lépést tartani.
- Sensei. Megkérdezhetem, hogy mégis merre tartunk? -
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Yuu on Szer. Dec. 10 2014, 17:55

Erisa-san kérdése nem zavart meg, egy ninjának felkészültnek kell lennie arra, ha rögtönzésre van szükség, a válaszom „A vizsgáról beszélgettünk” lett volna, de egy furcsa alak tűnt fel, testemet a hideg rázta át, az alak a tanárok egyenruhájának egy részét viselte, innentől egyértelmű volt, hogy ő lesz az, aki miatt meg kellett jelennünk ezen a helyszínen. Arcát frissen szerzett sebek tarkították, szinte biztos voltam benne, hogy egyenesen a háborúból tért vissza. Sayuri-chant figyeltem, hogy miféle reakciót vált ki belőle, egy sebbel tarkított viseltes ninja, lenéző tekintetet vártam ezzel szemben semmi ilyet nem láttam az arcán. Érdekesnek tartom a dolgot, először könnyedén elfedte haragját Erisa-san érkezésekor, és most ez, pedig korábban egyértelműen levehető volt a viselkedéséből, hogy gazdag kislányként, lenézi a magam fajtákat. Alapvetően azt sem értem, hogy egy nemes származású kislány, mért dönt a ninja út mellett, mi oka lehet rá, mi az ő indíttatása erre. Erisa-sanról semmit sem tudok még, bár a későbbiekben igyekszem megismerni őt, tanulmányozni, ki is ő valójában. Az emberek egy dologra jók, nem is szeretem őket, csak arra jók, hogy az időmet elüssem és találgassak, hogy mért azt a célt választotta amit, miféle fordulópontok, elágazások voltak életében, és vajon mért döntött eme választás ellen. Azt mondják, az ember maga alakítja sorsát. Ez részben igaz, részben pedig nem, hiszen befolyással vagyunk egymásra. Ha egy embert is kitörölnek az időből, annak óriási jelentősége van. Például ha Danzo-sama meghalt volna néhány nappal ezelőtt, akkor én még mindig nem tehetném ki lábam a szobámból és élném szánalomra sem méltó a társadalomra tekintve haszontalan életem tovább. De nem így van, mindenkinek megvan a keresztje, a sorsunk útjai kivannak jelölve, a kérdés, hogy bajra, vagy jobbra megyünk-e eme utakon és hogy melyik miféle változást jelent számunkra. Ha anyám nem segít rajtam, talán a mai napig élne, nem tudni, mindenesetre ő ezt a sorsot választotta, így én tovább haladhattam utamon és igyekszem jól dönteni, minden egyes elágazásnál. Bár kicsit elkalandoztam, Sayuri-chan erőlködése vissza hoz gondolataim verméből. Nagyon igyekszik, nem értem mit akar elérni, tökéletes élete lenne, ha csak otthon ülne és csinálná az arisztokrata dolgokat. De ő nem így tett és talán ezt tisztelnem kéne, talán minden ninját tisztelnem kéne, de míg nem ismertem meg életútjukat, nem érthetem mechanikájukat, addig nem tudom elhelyezni őket a világomban. Mindenesetre nekem ezt a lányt kell megvédenem, ez a feladatom, ezt az utat választottam a legutóbbi lehetőségnél, mondhatni jobbra fordultam, a bal számomra a ballépést jelenti. A korábbi életemnél ezáltal, ha nem szúrom el, csak jobb várhat rám. A kunai robban, a sensei elviharzik, figyelem Sayuri-san mozdulatát, ahogy indul utána, igen san, az erőlködése kissé javított a képen, ami kialakult róla, Indulok utána, szorosan a nyomában. Nem tudom, mitől kell megvédenem, de maximális figyelmet fordítok a körülöttünk lévő terep minél nagyobb területére. Bár a sensei teljesen odavágta a róla alkotott képet, bár ez nem az ő hibája, de egy háborút járt ninja előtt nem mutathatok kevesebb tiszteletet. 
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szer. Dec. 10 2014, 20:10

Kérdésemet egy röpke csend követte, és társaim meglepődött arca, melyből csak arra tudtam következtetni, hogy igaznak bizonyult feltevésem. Azonban hamar rájöttem, még csak nem is engem néztek. Pillantásuk mögém összpontosult, ennek hatására én is hátravetettem tekintetemet. Egy sötét ruhás férfi közelített felénk. Arcát sebhelyek díszítették, szájában egy szál cigaretta füstölgött. Egy picit hátraléptem , és engedtem hogy a többiek szóljanak majd előttem. A félelmetes fickó közeledtével a szél is felerősödött, ezáltal cigarettájából a füst heves táncot járt a levegőben. Nem tűnt túl barátságosnak, és látszott, hogy félelmetesen erős ninja. Azonban az összképet hirtelen egy zacskó zavarta meg, mely egy kissé nevetségessé tette a szituációt. Az utána következő robbanás pedig annyira meglepett, hogy szinte teljesen lesokkoltam. Amit pedig utána elhadart... Egy pillanatig még azt hittem, hogy a puszta tekintetével fog a sírba vinni, de most... Azt mondta menjünk utána, de még csak be sem mutatkozott. Amint kizökkentem a Sensei által okozott traumából, a lábaim magától elindultak, de a fejem nemet mondott nekik. Össze kell szednem a gondolataimat. Szóval hirtelen megjelenik egy látszólag tapasztalt és sok mindent megélt ninja, aki csak annyit mondott, hogy ő a csapatkapitány és kövessük. Egy cseppet bizarr. Bár nem tudom mi ezzel a célja, de még az is lehet hogy ez csak valamiféle csapda. Bár nem tudom mit akar ezzel letesztelni. Mindenesetre, mást úgy sem tehetek, utánarohanok, de hamar belém fagy a vér, mikor azt veszem észre, hogy senki sincs itt rajtam kívül, mindenki elviharzott. Annyira el voltam magamban, hogy azt sem figyeltem merre mentek. Ott álltam a pálya közepén, és ötletem sem volt, merre menjek. Itt hagytak a többiek... De nem maradhattam ott. Valahogy  utol kellett érnem őket. Éppen ezért elindultam egy véletlenszerű irányba, s ahogy alkalmam adódott rá, felugrottam egy magas pontra, hogy körül tudjak nézni. Szerencsém volt, hamar kiszúrtam Sayuri szőke haját. Megörültem, hogy mégsem vagyok elveszve, s rögtön eléjük szaladtam. Talán egy kis meglepetést is tudok szerezni, ha nem követem a Senseit mint a többiek, hanem bevárom egy saroknál, mintha tudtam volna merre akarna menni. Így is történt, jóval eléjük mentem, és bevártam őket hátamat egy falhoz támasztva. Miután végre ideértek vettem a bátorságot kérdőre vonni a Senseit hogy mégis merre tart az útja.


A hozzászólást Fenereshy Erisa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 23 2015, 19:09-kor.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Dec. 11 2014, 16:14

// Nektek is megcsináltam ma a Kalandtervet, amit természetesen csak nagy vonalakban terveztem el, hiszen MINDEN a karaktereiteken múlik. //

   Komédiába illő jelenteket. Egy szokatlan külsejű férfi, aki a falu Shinobijának látszik, viszont képes volt és felrobbantott egy Kunait és egy papírzacskót az Akadémia területén. Béke időkben sem megengedett a falun belüli harc és a robbantás, vagy bármilyen nemű károkozás, főleg nem az Akadémián belül, ahol több tanuló is lehet és főleg nem Háborús időkben! Ez egyszerűen nevetséges, de mégis tragikus, elvégre ha ebből kellene megítélni a Senseit - és lássuk be, eddig mást nem nagyon láthattunk tőle - akkor a csapat jövője meg van pecsételve.
   Elsőként Sayuri futott a sensei után, akit pár perc elteltével be is ért, eközben pedig Yuu is megindult, hogy védelmezhesse Sayurit a lehető legnagyobb óvatossággal. Persze a falun belül aligha fordulhatna elő, hogy bárki is megtámadja őt gyilkos szándékkal, ahogy az is valószínűtlen, hogy egy ellenséges ninja szivárogjon be Konohába a teljes titok megtartásával. Éppen ezért volt felesleges Erisa aggodalma, amivel le is maradt a többiektől. Persze ezért senki nem hibáztatja, ugyanis jobb félni mint megijedni és az ész mindig többet ér, mint a nyers erő. Ám számításai nem jártak sikerrel, ugyanis a számtalan utcán és mellék úton át, nem volt kiszámítható, hogy hova tart a Sensei és a két társ, így Erisa a tetőkön akrobatikázva, sikeresen beérte a csapatot. Persze a tetőkön jóval gyorsabb és könnyebb a haladás, mint odalent. Menet közben Sayuri mint már említettem talán, beérte a férfit és egy kérdést szegezett neki, ami ebben a helyzetben logikus volt. Habár, jobban belegondolva nem ez lett volna az első kérdés, ami az ember eszébe jut, de megbántani ugye nem akarják az állítólagos vezetőt, aki futtában válaszolt a lánynak és Yuunak, aki a másik oldalán állt a férfinak.
- Természetesen minél messzebb, de ha egy célt kéne mondanom, akkor az csak az Ichiraku Ramenbár lehet!
Mondta a férfi, majd elmosolyodott és belehúzott...
   Odafentről Erisa látta, hogy a csapat még nagyobb tempóval halad, így Ő is gyorsított, majd látván, hogy egy perc elteltével a Sensei lassítani kezdett, Ő is ezt tette és amint megálltak, kihasználva Shinobi adottságait a sensei mellé ugrott. Természetesen esetleg csak a csapat két másik tagja lepődött meg, elvégre egy Jounin nehéz meglepni, még akkor is, ha ennyire semmirekellő, béna alaknak látszik... Ahogy körbenéztetek láttátok, hogy valóban elérkeztetek az Ichiraku Ramenezőbe, ahol végre szusszanhattatok egyet.
- Huuhh! Ez azért meleg volt nem gondoljátok?! Elnézést az iménti kis perpatvarért, de ez már a harmadik alkalom, hogy valami hülye zacskó elcseszi a belépőmet...
Mondta a férfi várva, hogy leessen a poén és a teljesen valószínűtlen állítás a három Geninnek, ám hamar kiderül, hogy ezzel nem ért el semmit. Egyáltalán nem volt vicces amit mondott, de még csak szellemes sem, így inkább egy mosoly mögé rejtette zavarát és intett a három Geninnek, hogy jöjjenek utána, majd felhajtotta az Ichiraku Ramenes szalagjait és belépett. Középre ült le. Jobbjára ült a két lány és a baljára Yuu.
- Kérnék négy adag Miso Rament!
Mondta a jó öreg Ichirakunak, mire Ő csak bólintott és máris elkezdte készíteni az ételt.
- Nos. Mint látjátok, kissé lobbanékony természet vagyok. Ezek a sebek is ennek köszönhetőek. - Mutatott mosolyogva a homlokára - A homlokpántomat is ezért nem hordom, így féltem is egy kicsit, hogy nem hiszitek majd el, hogy a Tanárotok vagyok. De így van. A nevem Kumori Mugo, de ti szólítsatok Mugo-senseinek. Ez a hivatalos megnevezésem, mint Csapatvezető.
Mondta a férfi, majd elővett egy flaskát és meghúzta azt. Igencsak komoly fejet vágott, így valószínűleg valami erős ital lehetett benne.
- Most viszont ti jöttök. Kérnék neveket és célokat. Miért akartok Ninják lenni és mi a célotok az életben?
Tette fel a talán legértelmesebb kérdést, amit most fel lehet tenni, elvégre egy csapatvezetőnek érdeke, hogy megismerje az alárendeltjeit. 


// A következő posztot ide: http://narutohun.niceboard.org/t41p165-ichiraku-ramen-bar Az Ichiraku Rameneshez kérem! //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Vas. Dec. 14 2014, 11:27

Előzmények


A bemutatkozását követően türelmesen figyelte ahogyan leendő társai is bemutatkoznak, a fiú persze azonnal belé kötött, amire nem kívánt reagálni. Aki bolond az az is marad, nincs oka kioktatni, így legalább elkerülheti a felesleges vitákat. A megvédésről szóló részre, pedig még a tekintetét is elkapta a fiúról. Mégis miért mondja ezeket a dolgokat állandóan? Kezd nagyon kényelmetlenné válni. Egy halovány pír fut végig az arcán, ami többnyire saját elkalandozó gondolataiból születtek, majd még mielőtt valaki ráfoghatná, hogy mocskos dolgokra gondol, vagy a fiú szavai hozták ennyire zavarba, maga elé kapja az imént kapott forrongó ráment, és elkezdi falatozni. Sokkal könnyebb a meleg ételre fogni, az ilyesmit, mint buta kifogásokat keresni, arra, hogy mi az oka a pírnek. A magát Erisa-nak nevező lány bemutatkozása pedig meglehetősen rövidke volt, csupán egy szösszenetnyi, éppen, hogy hallatni engedte a hangját. Kicsit megmosolyogtatta a bizonytalan cél, és egy támogató mosolyt küldött a lányka felé. Ha valaki ilyen magasra emeli a mércét az vagy nagyon buta lehet, vagy nagyon eltökélt, és célra törő. Reméljük, hogy az utóbbi igaz rá. 


Még a ramenes előtt a fiúnak üzent jelek, úgy tűnik meghozták a hatásukat, csak kicsit másképpen mint ahogyan arra számított. Félrenyelte a levest, és néhány köhintés közben, oldalra kapja a fejét. Talán jobb lett volna, hogy ha nem sózza másra a magyarázást, és inkább saját maga beszél a sensei-el, a kételyeiről, mintsem egy olyan fiúra bízni aki mint látjuk, nem nagyon érti a célzást. A sensei pedig egy hosszasra nyúló választ adott, kikerülve a harcra vonatkozó részt, el sem utasítva, és el sem fogadva azt. Csupán egy küldetést említ és a lefokozást. 
- Viszont látásra Sensei. - köszön el illendően, és a férfihez hasonlóan ö is kiverekedi magát a bárból, hogy egy meghajlással is búcsúztassa a férfit, azonban mire kijut, addigra a férfi már sehol sincs. Ezt követően azonnal visszatér a társaihoz. 
- Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen, és szeretném ha ti sem vennétek félváron a dolgot. A helyzetre való tekintettel szeretnék egy stratégiai megbeszélést tartani. Kérlek kövessetek. - megvárja amíg a lányka befejezi az ételt, ha még nem tette, majd pedig határozott léptekkel vezeti vissza a többieket a reggeli találkozóhelyhez. Pont ugyanahhoz a padhoz. 
- Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy Genin lehessek, és nem szeretném a véletlenre bízni a holnapot. A lehető legtökéletesebben fogjuk elvégezni a kijelölt feladatunkat, de ahhoz, hogy ez valóban így legyen, szeretném ha kicsit megismernénk egymást, illetve nem árthat egyfajta stratégiát kitalálnunk. A sensei minden bizonnyal arra kíváncsi, hogy mennyire tartunk ki egy krízishelyzetben, és milyen gyorsan sikerül megoldást találnunk a problémára. Az is előfordulhat, hogy egyből egy bevetésre visz minket. - a hosszúra nyúlt szövegelés után, végignéz a többieken, szigorú pillantásokat vetve mindkettőre, persze csak ha időközben nem gondolja meg magát valamelyik önfejűen és lép le.
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Vas. Dec. 14 2014, 12:34

 "Kihasználni a lehetőségeket. Vajon mire gondolt? Egy harcban nem az győz, aki az erősebb? Mi lesz ha visszafokoznak Akadémiai Tanulóvá?" Ezek, és sok ehhez hasonló kérdések járták át a fejemet újra és újra, amíg visszaértünk oda, ahonnan elindultunk. Yuu-chan ajánlata a Senseinek minden tekintetből meggondolatlanság volt, nem is tudom honnan vette az ötletet. Mi járhatott a fejében? Semmi esélye a győzelemre! Ráadásul  a mi jövőnk sincs biztonságban. Valamit ki kell találnunk! Sayuri-chan meglátása minden bizonnyal helyes, de nem hiszem hogy egy jounin szintű ninja ellen olyan könnyen tudnánk hatásos stratégiát felállítani. Abban sem vagyok biztos, hogy tapasztaltak vagyunk annyira, hogy képesek leszünk időben megoldást találni a problémára. Csak egy valamit tehetünk. Mivel a győzelemhez kevesek vagyunk, csak be kell bizonyítanunk a Senseinek hogy van bennünk kurázsi. Kíváncsi lennék a képességeire, túl sokat ugyanis még nem láttunk belőlük. Azt sem tudjuk hogy mire készüljünk fel. Így elég nehéz lesz használható stratégiát alkotni. Azzal, hogy fajankónak állítja be magát, az a célja, hogy alábecsüljük. Yuu-chan már bele is esett a csapdájába. Már nála van az előny, pedig még el sem kezdtük. Megpróbálhatnánk, csapdákkal előre előkészíteni a helyszínt, de az sem biztos hogy ott fog minket letesztelni. Semmi támpontunk sincs, így képtelenek leszünk akármit is tenni. Fogalmam sincs mit tervezhet a Sensei. Viszont... Lehet hogy ő az erősebb... De ha nem engedjük meg neki... Hogy kihasználja a lehetőségeit... Talán... Lenne esélyünk? Picit úgy érzem, mintha direkt segítséget adott volna, korábbi beszélgetésünknél. Már csak arra kell rájönnünk, hogy hogyan. Mindenesetre, úgy gondolom, innen kellene felépíteni a stratégiát, úgyhogy közzé is teszem az ötletemet:
- Úgy vélem, hogy az egyetlen esélyünk, ha nem engedjük, hogy kihasználja a képességei, és a helyszín adta lehetőségeit. Mivel a képességeiről nem tudunk semmit, csak a helyszínből tudunk kiindulni, hisz arról mindent tudunk. És bár az is lehet, hogy az csak találkozási pont, és más helyen fog felmérni minket, de egyelőre nem látok más lehetőséget arra, hogy használható stratégiát állítsunk fel. És azzal is számolnunk kell, hogy a Sensei bizonyára számít rá, hogy ez lesz a tervünk, úgyhogy mindenféleképpen kell egy "B"-terv. - Mondtam, hozzám képest meglehetősen magabiztos hangon. Bár nem tudtam, hogyan kellene mindezt véghezvinni, reménykedtem benne, hogy ez segítséget ad majd Yuu-channak, és Sayuri-channak. Más ötletem nincs, hogy három Genin hogy tudna legyőzni, egy Jounint. Vártam a visszajelzéseket a társaimtól, és reménykedtem benne, hogy nem mondtam semmi hüyeséget.


A hozzászólást Fenereshy Erisa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 23 2015, 19:10-kor.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Yuu on Vas. Dec. 14 2014, 17:54

Teljesen kitért a válaszadás elől és új témát hozott fel, elég nagy probléma lehet abból, hogyha valamelyikünk elrontja a vizsgát, persze talán nem nekem. Nem tudom, hogy a küldetésem beteljesültnek vagy bukottnak lenne e betudva. Mugo-sensei vissza vágott, rólam lepattan ez a dolog, ha még használom is mások ellen, ellenem nem működik, nem ragadok le olyan egyszerű dolgon, mint a megszólítás, egyáltalán nem fontos, és ha tehetném, elvetném ezt a dolgot. Meg kell felelni a dolognak, bár még nem tudjuk mi lesz a feladat Sayuri-sannak igaza van, követem az edzőtérre. Erisa-sannak is igaza van, de nem tudhatjuk, hogy miféle feladat is lesz az egész, főleg egy ilyen embertől, aki így viselkedik. Még ha csak megtévesztés is, a viselkedése, akkor is személyiségrombolóak tettei.
- Sayuri-sama, miféle megismerésre gondolsz, ha szabad kérdeznem?
Tettem fel kérdésem, majd folytattam.
- Egyébként remélem világos, hogyha egyikünk megbukik, az egész csapat megbukik. Remélem eleget tesztek az álmaitoknak, és nem semmitmondó szavakat hallottam tőletek. Mert részemről egyértelmű, hogy a legjobbat adom. Nem tudhatjuk viszont, hogy miféle feladatunk is lesz holnap, szerintem a lehetőségek végtelensége miatt, ez nem túl fontos, elég lesz akkor kiagyalni, ha megkaptuk a feladatot.
Először leültem, majd hátamat földnek vetettem, kezeim fejem alá tettem és úgy hallgattam tovább a beszélgetést. Lassan délhez közelít az óra, és a nap is egész szépen süt, kihasználom ezt a kis időt hogy egy kis vitamint szívjak magamba.
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Akadémiai edzőterek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.