Alagutak Otogakure alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Rokudo on Hétf. Ápr. 05 2010, 16:45

Otogakure titkos aluljárói.
avatar
Rokudo
Játékos


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 670

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Rock Lee on Kedd Jan. 25 2011, 21:03

A bejárat előtt a mester kézjeleket hajtott végre és egy névtelen technikával kinyitotta a zárat, így vált számotokra járhatóvá ezen út.
-Amit most láttok, vagy látni fogtok, mind szigorúan titkos, szóval semmikor sem jártatok még csak a közelében se ennek a helynek.
Ezt követően leereszkedtetek az alagútba ahol fáklyák égtek és világították meg az utat. Körülbelül 100 méterenként volt kanyarodási lehetőség, amit olykor olykor igényeltetek is. Először balra, majd jobbra és ismét balra, mígnem már nem igazán tudtad követni merre is jártok. Azért, hogy ne legyen túlságosan monoton az út, újdonsült csapattársad beszélgetést próbált kezdeményezni.
-Én a bábokhoz értek, te miben vagy jó?-nézett rád a fiú szeme sarkából, hogy közben előre is lásson, nehogy hasra essen.
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Amikuja Oshiro on Csüt. Jan. 27 2011, 18:21

A fiúnak nem nagyon tetszett amit hallott. Teljesen naiv volt Kabutot illetően ám ennek köszönhető, hogy hűsége töretlen volt.
-Mester. Minden tisztelet mellet vonom most az ön döntését kérdőbe. Nem gondolja, hogy Kabuto-sama falunk vezetője, tudja, hogy mit miért csinál? S nekünk mint katonáknak nincs jogunk megkérdőjelezni, illetve felülbírálni az utasításait?- Igyekezett nem annyira szemrehányó lenni, bár ki tudja mennyire sikerült neki. Az is szemet szúrt neki, hogyha ennyire titkos helyre mennek akkor minek viszi őket el egyáltalán az oktatójuk. A tekercs titkainak megfejtéséhez minden bizonnyal nem kellenek ők. Mikor társa képességei felől érdeklődik viszonylag fer válasszal szolgál neki.
-Az alap technikákon kívül, nem ismerek semmilyen más jutsut, ám engem elsősorban stratégának képeznek. Keveset értek a csapda állításhoz, otthon mozgok a fizikában, kémiában, illetve a fegyverekkel is egész jól bánok. Minden bizonnyal képzettebb vagy mint én, de hidd el, ha összeütközésre kerülne a sor, megizzadnál ellenem.
avatar
Amikuja Oshiro
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Rock Lee on Vas. Jan. 30 2011, 20:36

-Na figyelj ifjú feltárom az igazságot.-felelte a mester.
-Azért megyünk oda ahova, mert valószínűleg Kabuto rejtett információt dugott el a szöveg sorai között.
-Ez nem megkérdőjelezés, sem felülbírálás, ez csak egy kisebb kitérő. Lehetséges, hogy Kabuto nem csak arra kér amit szabad szemmel is kitalálni vélhetsz.
Ennek a kis magyarázatnak a végén a társad feléd nézett, majd mosolygott egyet.
-Ha akarod én bármikor kiállok ellened, és akkor meglátjuk mit is tudsz.-nézett rád és várt, hogy felelsz-e erre valamit vagy csak hagyod tova szállni eme szavakat.
Lassacskán megérkeztetek a nemrég említett baráthoz aki a tekercset fogja kezelésbe venni. Egy átlagos ajtón mentetek be ahol egy kisebb lakás tárult a szemetek elé. Az első szobában balra és jobbra is volt egy egy szekrény amiken könyveket borított be a pór. Enyhén belátni az egyik innen nyíló szobába ahol egy ágyat lehet kivenni a sötétségből, valószínű, hogy itt éli remete életét az informátor. Jobbra lévő szobában egy asztal előtti széken szunyókált a barát aki hangos horkolással tudatta, hogy nem vett észre titeket.
-HÉJ NAFUH!!-kiáltott fel mestered.
A kiáltásra Nafuh leborult a székről amin mestered nevetett egy nagyot, majd Nafuh feltápászkodott és kómás arckifejezéssel pislogott kettőt.
-Hát te?-érdeklődött, érthetően.-És ők kik?-vetette rátok tekintetét.
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Amikuja Oshiro on Vas. Jan. 30 2011, 21:05

-Értem. Elnézést a kételyeim miatt.- Felet mestere kioktatására. Tényleg szégyellte magát, hisz az érvek teljesen logikusak voltak, és épp Kabuto észjárására vallottak. Nem is értette ő miért nem gondolt a rejtett információk lehetőségére is. Míg agyát törte a távolból hallani vélte új társa válaszát miszerint szívesen össze mérné az erejét.
-Majd ha lesz rá időnk akkor és nem futamodok meg. Addig viszont az esetleges ellenfeleknél figyelheted meg a képességeimet.- Érkezett is az egyszerű, ám sokat tartalmazó felelet. A hobo akit keresztek épp az igazak állmák aludta, ám szerencsére segítőkész oktatója hamar felébresztette.
-Én Amikuja Oshiro vagyok.- Felelte mikor az öreg felék bökve érdeklődött. Nem volt szimpatikus számára a fickó ám remélte, hogy mestere tudja mit csinál és tényleg ért a dolgához.
avatar
Amikuja Oshiro
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Rock Lee on Vas. Feb. 06 2011, 20:22

A férfi megvakarta hasát, majd átvette a tekercset mit sem törődve azzal, hogy te és a másik genin bemutatkoztok éppen. Lerakta az asztalra a tekercset, majd hosszas kézpecsétek sorozata után megszólalt.
-Kai.-de nem történt semmi látható.
Ezt követően kinyitotta a tekercset és a tekercs szélén kibontakoztak a betűk kezdetleges alakjai, ahogy lassacskán rendesen kivehetővé váltak a szavak. A tekercs extra tartalma azt ecsetelte, hogy egy Mokushi nevű férfinél van egy különleges penge markolat nélkül amire Kabutonak szüksége lenne a terveihez. Összetekerte a tekercset, és vissza dobta a mesteredhez aki bólintott, majd indulásra is jelt adott.
-Remélem még találkozunk.-suttogta halkan miközben elindultatok kifelé.
Kiértetek az alagútból és sajnálattal eszméltetek rá, hogy ötletetek sincs merre kezdjétek a keresést így belevetitek magatok az erdő rejtelmeibe.

//Következő post:A Hang Országa-Erdőségek//
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Hana Fujishima on Szomb. Jún. 03 2017, 10:29

//Hidan-san-nak//

A gyertya lángja már alig pislákolt, az olvadt viasz pedig groteszk és felismerhetetlen formát kezdett mintázni a kanóc végén. A nő, akit valaha Hana-nak hívtak megrezzent a felismerés láttán. Alig pár perce maradt csak és újra körülöleli őt a sötétség. Ezen az ablak nélküli, dohos börtönben, mely valaha talán raktérként funkcionálhatott, most mégis az ő börtöne volt hosszú idő óta. A láncok megcsörrentek, ahogy megmoccant. A kopott és dohos kövekről visszaverődő hang sértette a fülét, de ő mégis csak a lángot bámulta. Néha órák teltek el így. Ez volt az egyetlen mentsvára, mely még ehhez a világhoz kötötte őt. „A sötétséget elűzi a fény.” szokta hallani, de már korántsem emlékezett rá, hogy kitől. Az emlékek pedig néha megrohanták. Yoshitora szerető ölelése lassan árnnyá változott és nem volt képes felidézni, hogy milyen is lehetett a csókja, mely lassan méregé vált a számára. A remény apró lángjai pedig eltűntek.
A láng lassan kihunyt és ettől félt a legjobban. „A démon az éj gyermeke.” Az őrület, a félelem, a harag mind neki kedvez. Régóta tartó harcuk pedig lassan a végéhez ért. Már túl gyenge volt ahhoz, hogy ellenszegüljön neki. Megtört immár a némaság börtönében. Először a teste, majd szépen lassan az elméje is.
Behunyta a szemeit és megpróbálta felidézni azt a bizonyos napot. Egy háztetőn volt, vagy éppen egy toronytetőn? Tél vagy nyár ölelte őt a keblére Kumogakure hegyei árnyékában? Nappal volt, vagy a hold árnyéka vetült rá? Lassan egy apró könnycsepp gördült végig a kosztól mocskos arcán. Már azt sem tudta felidézni lassan, hogy milyen a nap fénye.
~Elbuktál. ~ halottá ismét magában a démon hangját, mind mindig mikor kihunyt a fény. ~ Gyenge lettél. A büszkeséged pedig oda. Nem vagy többé más, csak egykori árnyéka önmagadnak. ~ a lány teste remegett. Jobban félt tőle, mint akármitől ebben a kegyetlen világban.
- Elég...- suttogta alig halhatóan.
Még a beszéd is nehezére esett ebben az állapotban. Napok óta alig pár korty vizet kapott csupán és ez a kiváltság is egyre jobban kezdett megszűnni. Lassan ő maga is megértette, hogy számára ez a hely lesz a végzete. A láncok pedig halkan és egyfolytában csörömpöltek. Hana remegett, akár a nyárfalevél a kora nyári szélben.
~Félsz tőlem? Félsz attól amivé válni fogsz? Félsz...~ nem bírta a kunoichi elviselni tovább a csörömpölést. A láncok megmozdultak először jobbra majd balra.
- ELÉG!- kiáltotta bele a néma sötétségbe.
Nem bírta tovább elviselni az élet súlyát. Ezt a tétlenséget, ezt a némaságot, mellyel a sors sújtotta őt. A világ egy olyan arca érintette meg, melynek sohasem lett volna szabad létezni. Nem az eredendő gonosz, hanem az emberek szívében nyugvó sötétség, mely a legjobb emberből is démont varázsolhat.
- Meg akarod ölni magad? -kérdezte egy hang a sötétből.
- Megami? -kérdezte halkan, a remegés lassan abbamaradt – Te vagy az? – hangjában nem gyűlölet hanem a remény hangja ébredt.
- Csak nem hiányoztam? – kérdezte tőle lágyan, ahogy az édesanya próbálja megnyugtatni síró csemetéjét.
- Mért hagytál el? Mért hagytál egyedül ezen a helyen? -a sírás újra a hatalmába kerítette, ahogy egy nő alakja kezdett kibontakozni a sötétségből.
- Kitudja...
A pofon magához térítette. A jéghideg földön feküdt, de előtte a lángok újra égtek. A jobb csuklója sajgott és tisztán érezte a kézfején végigcsorgó meleg vér utánozhatatlan érzését. A láncok nem engedték őt. Megfosztották a mozgás szabadságától, a rajtuk lévő jegyzetek pedig a chakrájától.
Egy férfi térdelt előtte és a kézfejét vizsgálta. Egy másik a jegyzeteket ellenőrizte. A harmadik az ajtóban pedig őt nézte. A tekintettük találkozott és a férfi elmosolyodott. Az élvezett utánozhatatlan érzésére vetült az arcára.
- Megami...- suttogta halkan
avatar
Hana Fujishima
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 867

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Pént. Jún. 30 2017, 21:00

//Hidan-san üdvözletét küldi, én jöttem helyette Smile //

A langymeleg félhomályban óvatos táncra kelnek az alaktalan árnyalakok, ahogy az őket vető, pislákoló fáklyák lángja finoman meglebben a mellettük elhaladó, vastag köpenybe burkolózó alak kimért mozdulatai által keltett légáramlatok nyomán. Céltudatosan halad a földalatti kazamaták végeláthatatlan útvesztőjében, mintha csak úgy ismerné őket, akárha tulajdon tenyerét. Tán így is van.
Szandáljai alatt könnyed örvénylésbe kezd a padlózatot megülő por, ahogy megáll egy bizonyos tömlöc előtt. Csuklyája alatt széles, kifürkészhetetlen mosolyra húzza szabad szemmel szinte láthatatlan méretű, csontfehér pikkelyekkel szegélyezett ajkait. Halovány kezét egy pillanatnyi habozás után a szúette ajtó kilincsére kulcsolja, majd elfordítja azt. Az olajozatlan sarokvasak panaszosan felsírnak, ahogy a súlyos fatábla kinyílik. Sárgás hüllőtekintete számára nem idegen a félhomály, egyetlen apró részlet sem maradhat rejtve előtte.
Emberei épp a fogollyal gorombáskodnak, pont ahogy állatias természetük megköveteli tőlük. Nem mintha zavartatná magát emiatt, de az agresszió ilyen kicsinyes és alantas formája mindig is távol állt tőle. Most azonban a javára válhat a foglárok brutalitása, hisz tökéletes akkordja lehet annak a sorsszimfóniának, aminek ő a karmestere. Földet söprő csuhája alól a fészküket védő viperák fürgeségével kúszik elő egy fehéres kígyó, melynek vastagsága egy megtermett férfi combjáéval is vetekszik. A ragadozó vészjósló sziszegéssel siklik be pontosan a börtönőrök és a falhoz láncolt nő közé, mintha csak az utóbbi védelmére kelne.
- Ejnye fiúk, hát illik így bánni egy megbecsült vendéggel..?
A középszerűség mocsarába ragadt, verőembernek is hitvány shinobik levegő után kapkodva keresik a szavakat valami kifogás után kutatva, de ő leinti őket. Yakushi Kabutónak nincs ideje kisszerű mentegetőzésekre.
- Távozhattok.
Veti oda velősen, mielőtt beljebb lépne, hogy szabaddá tegye a kifelé vezető utat hű, ámbátor meglehetősen földhözragadt csatlósai előtt. Amikor mindannyian elhagyták a szűkös kis cellát, az Otokage behajtja maga mögött az ajtót, s a jobb napokat is látott kunoichire fordítja figyelmét. Megindul a lány felé. Köpenyének takarásában, lassú léptei mellett egészen úgy tűnik, mintha csak siklana a töredezett kőcsempék felett.
- Szörnyen sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak Hana-san... De az események kellemetlen fordulatot vettek azzal, hogy várakozásaimmal ellentétben Kurono-kun igencsak szószerint értelmezte a "végtelen határidő" fogalmát, amikor ismertettem vele a szabadságod árát jelentő küldetés részleteit. Utálom bevallani, hogy tévedtem... De talán nem is vagy olyan fontos neki, mint hittem!
Hangja kedves, előzékeny és tiszteletteljes, mint egy rég nem látott baráté, éles kontrasztban áll szavai rideg mivoltával. Egészen közel sétál a megtört amazonhoz, aki térden állni is csak a falba húzódó láncok segítségével bír már, úgy legyengítette a börtönélet. Kabuto hosszú, vékony ujjaival gyengéden megemeli Hana állát, hogy hüllőpillantásának delejes aranyát a lány könnyfátylat viselő őzbarnájának szegezhesse.
- Egy virágnak nincs helye a dohos föld kriptasötét mélyében. S mivel a barátod olybá tűnik fukar megfizetni a téged megillető napfény árát, barátságom tanúbizonyságául megadom neked a lehetőséget, hogy magad vásárold meg azt. Egy bizonyos shinobi, akinek egyszer segítő kezet nyújtottam, elmulasztotta megfizetni a jóindulatom árát, ami olyan hiba, amit csak egyszer követhet el az ember egy életben. Azt akarom, hogy emlékeztesd Kenshiro Mirubit a nekem tett ígéretére. Ha nem hajlandó, vagy képtelen beteljesíteni azt, hozd el őt nekem élve. Vagy holtan ha úgy tetszik... Elvégre nem nagy érvágás egy szavahihetetlen barát elvesztése, nemde..? Ha teljesíted a kérésem, mindent visszaadok neked, amit elvettem tőled, s annál talán még többet is, ha jó szövetségesnek bizonyulsz. Persze meg is tagadhatod a küldetést... De annak olyan következményei lehetnek, amelyek egyikünket sem tennék boldoggá. Jól fontold meg a válaszod... Hana-san!
Sorait halk, de erősödő kacagással zárja. A mellette ágaskodó óriáskígyó egészen közel hajol a jutetsu arcához, villás nyelvével szaporán kaszálva a levegőt egészen közel a kunoichi arca előtt. Apró szemeiben lobot vet a vérszomj, mintha csak a parancsra várna...

//10 chakra vagy 10 tjp kárpótlásként választás szerint, következő posztodban kérlek jelezd, melyiket szeretnéd.//


A hozzászólást Yakushi Kabuto összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 24 2017, 22:17-kor. (Reason for editing : Yakushi Kabuto)
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Hana Fujishima on Pént. Júl. 07 2017, 20:28

//Yakushi Kabuto-san-nak.  Máskülönben a 10 chakra -pontott kérném. Úgy érzem abból vagyok jelen pillanatban kissé hátrányban. //

A férfi groteszk vigyora félelemmel tölti el a megtört kunoichi szívét. Annyiszor látta már ezt tőle, annyiszor ellenkezett már vele és megszámlálhatatlanul vesztett ellene. Barna hosszú haja, melybe már ezüstös tincsek sorakoznak, veres szakálla, mely hordó méretű hasára omlik. Duzzadt és száraz ajkai, melyeknek furcsa ívét valaha nevetség tárgyává tette volna.
Mára azonban elhagyta az ereje és akarata. Szemeit a gyertya lángjaira szegezi és próbálja elhitetni magával azt a hazugságot. Ennél rosszabb nem lehet.
- Mi lenne ha ma megint vele szórakoznánk fiúk?- rekedtes és röfögő hangja visszhangot ver a cella kopár falain. Sárga és fekete fogai kivillannak mocskos szakálla alól.
- Megvesztél?- förmed rá a fiatal shinobi, aki a feladatának eleget téve, szorgalmasan ellenőrizte a láncokon lévő jegyzeteket. - Azt hallottam, hogy Yoroi-san torkát elharapta mikor hozza mert érni.
Hangos nevetésben tört ki a fiatal fiú szavain a két öreg róka. A történet amennyire igaz, annyira régen történt már, vagyis Hana pontosan így érzi, ahogyan felrémlik neki a régmúlt dacos és rendíthetetlen énje.
- Hogy ez? - kérdi megvetően a hordóhasú malac, ahogy belép a tömlöc ajtaján és zsíros kezeivel megérinti a kopott kilincset. - Valaha rá sem mertünk volna nézni, de én betörtem a kis kancát hahahaha...- a szavak mint apró kis pengék. - Na játszunk egy kicsit vele...- a zsanérok rekedtek hangját elnyomja a két férfi nevető röfögése.
Az addig a pillanatig, a szótlanul őt néző férfi nevetése válik a leghangosabbá. A kunoichi csuklóin lévő vér teljesen felcsigázta őt és remegő kézzel kapta el a lány barna hajfürtjeit.
- Megnézzük, most  meddig bírod kislány...- szavai alig voltak érthetőek az élvezettel átitatott nevetése közepette.
A gyertya fénye lassan kezdett halványulni. Minden nesz olyan távolinak és semmimondónak tűnt, egyedül maga a fájdalom volt az ami ébren tartotta fáradt tudatát.
Az ököl, ami újra lesújtott rá magához térítette egy pillanatra. Az arca sajgott és tisztán érezte, hogy a bőr felszakadt gyönyörű és mocskos arcán. A meleg érzés, ahogyan a saját vére lassan végigszántja az orcáját felizgatta őt. Halvány mosoly kúszott az arcára és bár maga sem tudta volna megmagyarázni miért, felnézett a hájzsákos shinobira. Egyenesen azokba az ocsmány szemeibe bámult.
- Te kis szuka! - hördült fel a férfi - Még élvezed is? - nyúlt lassan a háta mögé - Akkor ezt imádni fogod! - kiáltott fel diadalittasan, ahogyan a tonfa lesújtott a lány arcára és minden elsötétült körülötte.
Az az érzés annyira ismerős volt a számára. Mintha meztelenül egy kígyókkal teli verembe esett volna. Már nem csak az arca, hanem az egész feje sajgott. A szája megtelt vérrel és ahogyan kinyitotta gyönyörű szemeit a világ vörös ködén keresztül csak hófehér pikkelyeket látott maga előtt.
~ Ez... ~ szóra próbálta nyitni a száját, de szavak helyett csak vért tudott hányni. A nyelve furcsán zsibbadt, de minden olyan gyorsan változott, mint maga az események. ~ Kurono? ~ hallja a fiú nevét és tekintetét a közeledő férfira szegezi. Már csak ketten voltak a sötét cellában és egy újabb megmagyarázhatatlan érzés kezdi a hatalmába keríteni.
A lágy érintés jobban magához térítette mint egy hatalmas pofon, de a melengető érzés helyett, csak undor és félelem kezdett eluralkodni rajta. A shinobi szavai egyre tisztábban, de mégis csak halk duruzsolások a szélben.
~ Egy egyesség volt köztük? ~ uralkodik el minden érzésén a mérhetetlen düh~ Kurono - kun elárult volna? ~ néz Kabuto félelmetes szemeibe és észre sem veszi már azt a tényt, hogy tisztán hallja már a férfi hangját. ~ Itt hagyott engem megrohadni? Cserben hagyott? ~ kezei ökölbe szorulnak és lassan visszatér az élet utáni vágy azokba az apró kis szemeibe. ~ Megölöm ezt a Mirubi-t, aztán Kurono-kunt... ~ teszi fel lassan a kérdést neki Kabuto-san, a kunoichi pedig a félelem legkisebb jelét sem adva már néz farkasszemet a kígyóval. ~ ...aztán téged. Yakushi Kabuto és mindenkit aki az utamba mer állni! ~
Széles és boldog mosoly jelenik meg a nő arcán, miközben kihívóan bámul a kígyóra. Az életkedve melyről már azt hitte, hogy eltűnt az életéből, most újult erővel tőr a felszínre. A lehetőségek tárháza és a szabadság ígérete még soha nem tette ennyire boldoggá.
- Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy én mindig is egy hervadt virág voltam, mert a bennem rejlő sötétség miatt soha nem tudtam kivirágozni. - halk kuncogása akár egy ártatlan kislányé. - De tudod, ennél nagyobb ostobaságot még soha nem hallottam. - kócos már majdnem fekete fürtjei közt kivillanó vörös pupillái, akár egy rózsa szirmai- Vannak virágok melyek a sötétben szökkenek szárba és válnak gyönyörű virággá. Ha pedig el is hervadnának, elég egy apró kis fény, hogy újra virágozhassanak. -örült mosolya éppolyan zavarba ejtő mind csábító . - Most te voltál a fény Otokage. Hahaha... - láncok megcsörrennek, ahogyan örült nevetése bezengi a cella kopott falait. - Eresz el és megteszem amit kérsz...- egy pillanat alatt vált komoly hangszínre és válik fenyegetővé a magatartása is. A mosolya immáron egy elégedett és célravezető nőé. Egy olyan kunoichié, amilyen régen Hana is volt.
avatar
Hana Fujishima
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 867

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Júl. 25 2017, 00:17

Az Otokage mesterkélt nevetésébe pár pillanat erejéig őszinte akkordok váltják fel a hamisakat a kunoichi metaforái hallatán. Eszelős kacagása hosszan visszhangzik a kazamata labirintusszerű folyosóin. Ahogy Kabuto hátraveti csuklyás üstökét, a fáklyák gyér fénye úgy törik meg túlméretezett szemüvegének lencséin, mintha pillantása valósággal világítana az okuláré üveglapjai mögött. Aztán hahotája amilyen gyorsan jött, épp oly hirtelen vált idegőrlő hallgatásba. Az óriáskígyó még mindig éhesen tekereg a lány orcájától alig egy hüvelykre. A hüllőarcú férfiú azonban ahelyett, hogy visszahívná bestiáját, ő maga is zavarba ejtően közel hajol a megláncolt nőhöz. Pikkelyes ujjai hátborzongatóan gyengéden a hosszú, barna tincsek közé túrnak a halánték táján... A negédes, elsuttogott szavak után keletkező lehelet émelyítő, forró páraként csapódik a Fujishima sarj viaszfehér, elnyűtt arcára.
- Omoshiroi! Sok mindennek hívtak már, de a fény még sose tartozott közéjük! Reméltem, hogy helyesen döntesz... Hana-san! Ez jutalmat érdemel!


A végszóra az óvatos simítás egy pillanat műve alatt válik egy erőteljes rántássá, ahogy a hüllőfajzat a hajánál fogva húzza oldalra az erőtlen, béklyókba zárt lány fejét, hogy szabaddá tehesse vékony, selymes bőrű nyakát. Élveteg mosolyban játszó ajkai természetellenesen szélesre nyílnak, látni engedve méregfogszerű agyarait, melyeket egy szempillantás múlva a nyak és váll találkozásánál az elveszett kunoichi húsába mélyeszt.
Ha Hana eddig azt hitte, tudja hogy mi is az igazi fájdalom, hát most kínkeserves sarccal fizet naiv tévedéséért. A világ, mely jelenleg épp csupán cellájának szűk valóságára korlátozódik, örvényleni kezd vele. Ahogy a különös mérget magával sodorja az artéria lüktető sodrása, utolsó hajszálere is úgy ég a minden porcikájában perzselő forróságtól, akárha olvadt kőzet csordogálna bennük vér helyett. Sorvadt, elsatnyult izmainak minden rostját szétszakadni érzi, miközben homályosuló figyelme horizontján egyre elmosódottabban hallja fogvatartója behízelgő, bocsánatkérő orgánumát:
- Ez csupán a bizalom záloga. Elvégre nem követhetem el kétszer ugyanazt a hibát... Az adott szó oly könnyen kámforrá illik, amint a hátat fordít az, akinek az ígéretet tették. De az Ajándék, amit adtam neked... Nos, az már sokkal kézzelfoghatóbb biztosíték a hozzám való hűségedre. Béklyó, ha szökni próbálsz, de csaknem végtelen hatalom, ha elfogadod a sorsodat! Persze, csak ha túléled a metamorfózist. Ne nézz ilyen szigorúan Hana-san! Egy Otokage nem adhat holmi elveszett ninják fogadalmaira. És még kevésbé van szüksége gyenge szövetségesekre. Mához egy hétre Kemuri no Kuniban fogsz magadhoz térni. Ez az ország a célpontod utolsó ismert tartózkodási helye. Hogy ott hogyan akadsz majd a nyomára, az már legyen a te gondod. Most viszont pihenned kell, szükséged lesz minden erődre, ha jól akarsz szolgálni engem. Oyasumi nasai, Hana-san!
Ez az utolsó, amit a vízfalusi renegát hall, mielőtt bakacsinba borulna szemei előtt a világ.


Hana Fujishima álomtalan álomból riad, éppoly éjfekete sötétségre, mint amilyenre utoljára emlékezni tud, mielőtt elveszítette volna az eszméletét Otogakure no Sato végeláthatatlan alagútrendszerének egy félreeső pontjában. Az első, amit érez a lázas szomjúság, az éltető levegő után. Mozdulni próbálna, de rá kell jönnie, hogy alig-alig képes rá: magzatpózba görnyedve, elgémberedett tagokkal próbálja vakon kitapogatni szűkös börtönének falait. Minden jel arra utal, hogy valamiféle hordóban, esetleg kisméretű koporsóban lehet. Ahogy megpróbálja kilökni a tárolóeszköz feltételezett fedelét, az meglepő módon mindenféle ellenállás nélkül utat enged vékony kezei nyomásának. A zenitjén járó Nap fájdalmasan vakító fénye oly ragyogónak tűnik a hónapokig csak sötétségben tengődött lány számára, mintha csak először nyitná lelkének barna tükreit széles e világra.
Ahogy hunyorgó pillantása előtt szép lassan körvonalazódik a láthatár, a lány kénytelen ráeszmélni, hogy egy kietlen, dimbes-dombos puszta kellős közepén van, egyes egyedül. A távolban bambuszerdők halvány sziluettje játszik, melyekhez kecsesen lengedező, derékig érő fűben vezet az út.
Ahogy kikászálódik az őt foglyul tartó - vagy épp anyaméhként védelmező..? - tárolóeszközből, láthatja, hogy egy derékmagasságig érő, öles, számára semmitmondó pecsétekkel telerótt hordószerűségben szállították őt ide, melyet egy vaskos, lilás kenderkötél fog körbe. Nyaka bal oldala és környéke éget, mintha soha nem tapasztalt izomláz gyötörné. Enyhén szédül, s talán láza is van, de ezt az érzést alig-alig észleli a farkaséhségtől és égető szomjúságtól, ami őt kínozza. Ilyen szabadságot áhított volna, mikor az ég felhősodros kékjéről álmodott ébren a dohos szalmazsákon átvirrasztott éjszakákon egy örökkévalóságon át..? Alighanem nem pont ilyet. De a milyensége ellenére egy valamit nem lehet vitatni: kezeit immár nem kötik bilincsek. S csak rajta áll, mihez kezd velük.


//A továbbiakban Hidanként folytatom számodra a mesélést, mindaddig, amíg Kabuto nincs jelen közvetlenül a történetben. A választott chakrajutalmat jóváírtam az adatlapodon. Remélem, nem húztam nagyon keresztbe a karakteredről alkotott koncepciód az átokpecsét előzetes egyeztetés nélküli megadásával, de Kabuto másképp sosem engedte volna szabadon Hanát. Mivel ez az én döntésem volt, engedélyt természetesen nem vonok le az átokpecsétért, különösen, hogy nagy ára van, ha használni szeretnéd. Ha szeretnél megszabadulni tőle, arra is kínál lehetőséget a Naruto világa, azonban az sem éppen egy könnyű vállalkozás. Azt, hogy Mennyei vagy Földi átokpecsétet szeretnél-e, teljes mértékben rád bízom, illetve szeretnék majd pm-ben egy tervezetet arról, hogy milyen fizikai módosulásokat és képességeket szeretnél megpályázni a pecsétnek, így kicsit hozzászabhatod az előnyeit a karaktered harci stílusához. Hogy hogyan teljesíted a Kabuto által adott küldetést, ha egyáltalán a vele való együttműködést szeretnéd választani, csakis rajtad múlik, nem fogok előírni semmilyen előre megtervezett irányvonalat, most a Te képzelőerődre és kreativitásodra vagyok kíváncsi, hogyan is lehet megtalálni egyetlen személyt egy országban. A lényeg, hogy tényleg csak a karakter által tudható dolgokra támaszkodjunk Smile A karaktered összes eddigi felszerelése a hordóban volt egy tekercsbe pecsételve, valamint talált egy kitépett lapot a BINGO könyvből (ha szeretnéd felírhatod az adatlapodra), ez az egyetlen kiindulási alapja:
Kauru Mirubi
Információk: Konohagakure no Satoból származik; Chuunin Vizsga után eltűnt kiérdemelve a Chuunin Rangot; Több helyen is látták szerte a világon, más-más Körözött Ninják társaságában; Többrétű Ninjutsu használó. 
Ismert tettek: 
- Konohagakure no Sato engedély nélküli elhagyása a Chuunin Vizsga után
- Részt vett azon elveszett ninjákat tömörítő csapatban, amely feldúlta Fagy Országának egyik faluját, s amelynek során a Daimyou fia életét vesztette, valamint a népesség is jelentős károkat szenvedett.
- Több Civil és Chuunin Rangú Ninja meggyilkolása
- Behatolt és információkat gyűjtött egy Konohai ANBU különítmény által elfoglalt fogadóba
- Az Ame no Ekibiogami nevű bűnszervezet vezetője
- Betörés a Medvék Országába, több Hoshigakurei Ninja és Zsoldos lemészárlása, majd Kirigakurei ANBU-tagokkal való megütközés. 
- A Nibi Bijuu-val való harc, majd a lény lepecsételése. 
Veszélyességi szint: S
Kinézet: 18 éves, Kb 180 cm magas, szeme világoskék, haja barna, testalkata átlagos, súlya kb 80kg, bőre fehér, babaarcú és makulátlan bőrű, korához képes egy 12 éves fiúnak néz ki.  
Fejpénz: 22.000.000 Ryo [Holtan] 



Ha bármilyen kérdésed van akár a kalanddal kapcsolatban, vagy segítség kellene az átokpecsét kidolgozásához, nyugodtan kérj segítséget a Hidan profilomra címzett pm-ekben Smile Következő poszt ide jöhet: http://narutohun.niceboard.org/t220p75-hatarvidekek// 
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Alagutak Otogakure alatt

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.