Elhagyatott város

8 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Okt. 29, 2015 8:06 pm

// Akira //
 
A genjutsut már, ha egyáltalán annak a hatása alatt állok, nem tudom megszüntetni, hiába próbálkozok. S igaz a földről felkelni sincs időm, de legalább a tőrömet még idejében előbírom húzni a tokjából és ki tudom védeni pengéjének a csapását.
* Na, most ez vagy egy erősebb genjutsu, vagy tényleg a valóság! Nem elég, hogy éppen az életemért kell küzdenem, közben még erre is rá kell jönnöm! De, ha fény derülne a kezébe húzódó láncnak a rejtélyére, valószínűleg ez a kérdés is megválaszolásra kerülne.
Ez jár a fejemben miközben a kezeinkben lévő pengéket egymásnak nyomjuk. A két fegyver a rájuk ható erők és ellenerők miatt centis kilengésekkel mozognak fel és le, hogy ne végezzem be, legalábbis az én esetemben ez a célja, ellenfelemnek hát sajnos az ellenkezője.
* Hogyan kéne most kikecmeregnem ebből a slamasztikából, vagy legalább két lábbal a talajra állni?
Tevődik fel fejemben a kérdés amire, a választ kiötleni nem tudtam, mert hát egy harcban nincs szünet átgondolni a stratégiát. A férfi ball kezével, ami még szabad volt felém kezd nyúlni, s ahogy a közelítő nyitott tenyerén megpillantok egy pecsétet.
* És ezzel megoldódott a kézbe húzódó lánc rejtélye, már csak az a kérdés hogy az-e az egyetlen lepecsételt tárgy, vagy ott is van valami szúrófegyver, mint a másik kezében? Muszáj leszek, úgy elkapni a kezét, hogy utána se a lánccal, se egy másik karddal ne tudjon célba venni!
Szintén szabad bal kezemmel, magam előtt keresztben ráfogok az ellenség alkarjára, ezzel próbálom megállítani, s ekkor egy meglepetés kunai repül el az ellenfél feje előtt. Engem eléggé meglepett és abban reménykedem, hogy az ellenlábasom is hasonlóan érez. Ezért a megmarkolt, bal kezét megrántom fejem mögé, ezzel megpróbálom kibillenteni egyensúlyából és a mozgásban lévő testével az enyémet is utána lendíteném, hátha sikerülne egy hátrabukfenccel végre nekem a másik fölé kerekedni. Ráérek utána rápillantani, hogy kis is dobta azt a kunait. Ha viszont, nem jönne be ez a próbálkozás úgy, az egyik lábamat behajlítva felhúznám, annyira amennyire csak tudnám, majd mellkason rúgnám a fickót. Tudom a páncél miatt nem érezné meg, sőt talán ismét nekem lenne fájdalmasabb,  de legalább hátrataszítanám magamtól. Mert mikor megrúgom, abban a pillanatban elengedném az addig fogvatartott kezet. Utána gyorsan felállnák végre mert ez a földön fekvős védekezés valahogy nem az igazi.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Akira on Vas. Nov. 01, 2015 10:16 am

//Akira JM//

Nem derül ki, hogy genjutsu, bár ha az lenne, akkor elég élethűre sikerült, mert elég sok mindent el lehet hitetni az emberrel, de valódi érzéseket és cselekedeteket, amit az áldozaton kívül történik elég nehéz, ha nem lehetetlen. Ha valóban genjutsu, akkor az igazi támadó sm lehet messze, mert, hogy ilyen időzítéssel pontosan arra reagáljon a támadó, amit te csinálsz nem lehet. Ha valamennyire ismernéd a genjutsut nem pazarolnál arra chakrát, hogy a a genjutsut próbáld megszüntetni, mert arról szó sincs. Ez a valóság, ez egy vérre menő harc, ahol akár meg is halhatsz, mondjuk egy genjutsu során sem lehetetlen a dolog. A feléd csapó kezet sikerül elkapnod, de talán nem is érted, hogy mért nem lővődik ki fegyver a pecsétből. Talán, mert rövid lenne a penge, hogy elérjen vagy egyszerűen nincs ideje rá. Ekkor repül a kunai. Ugyan fogod a kezét, de hirtelen a férfi olyan erőt fejt ki jó irányba, kifelé, hogy ha nem engeded el a kezét, akkor bizony a csuklóid megsínylik a mutatványt. (Már előzőleg is mondtam, hogy a pasi hátraugrik) A férfi ezt és a hátraugrást nem azért tette, mert a kunai nagy kárt okozhatna benne, hiszen a páncél megvédi, hanem mert így már több ellenfele is van és ahhoz szüksége van mind a négy végtagra amiből igazából 3 le van kötve, a két kezét te fogod, míg az egyik lábán állnia is kell, még ha a másikkal tud is rúgni. A társaid furcsán néznek rád, amikor a levegőt rugdosod, hogy a férfit hátratántorítsd, mert már nincs ott. Neki nem fáj a rúgás, viszont te egy pillanatra szúró fájdalmat érzel a térdedbe, ahogy megfeszül a fölösleges rúgástól, hiszen nincs ami ellenálljon, így a rúgás ereje egy kicsit a térdedet megrántja, ezzel együtt a szalagokat is, ami bizony fáj de nem veszélyes, csak pár másodpercről van szó. Végre sikerül felállnod, amit szerettél volna és körbenézel, hogy ki az újabb támadó. Szerencsére a társaid azok, így nem kel többfelé figyelned. A férfi vár, hogy most mi lesz. Egyelőre nem támad, csak figyeli a reakciókat, de ha felfigyeltek rá, mintha egyre alacsonyabb lenne, ahogy eltűnik a földbe, hogy majd onnan támadjon. Mit teszel? Mit tesztek?
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 129

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 631

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Nov. 02, 2015 6:36 pm

// Akira //
 
Ahogy fekszek a földön és megragadom a felém nyúló kezet, utána semmi sem történik, vagyis inkább a várt esemény nem következik be. Bal kezének pecsétjéből semmilyen fegyver nem jelenik meg. A pontos okát nem tudom, csak találgatni lehet.
* Talán csak a lánc van belepecsételve, esetleg a nagy durranást a végére hagyja!
Ezzel be is fejeztem, a találgatást. Agytekervényeimet inkább más fontosabb dologgal foglalkoztatom, azzal hogyan is kéne valahogy fölé kerekednem. Ekkor egy repülő kunai süvít el fölöttem a férfit célozva, én és az ellenfelem is egyaránt megkezdtük a magunk úgymond szabadulásának tervét. Én szerettem volna elrúgni magamtól a férfit, miközben ős szintén szabadulni próbált, és sajnos nem fogtam elég erősen ahhoz, hogy a szabadulni próbáló kezet visszatartsam. Alkarja könnyen kicsúszott kezeim közül, és hátraugrott, én pedig a megrúgásával próbálkoztam. Szépen telibe is trafáltam a levegőt, ellenálló anyag híján, ami fogadta volna az érkező rúgást, térdembe hirtelen belenyilall a fájdalom a rándulástól. Sajnáltatni magam nincs időm, ahogy lábaim visszaeresztem a talajra fel is pattanok. Majd hátratekintek, kinek is jött a felmentő sereg.
- Reméltem, hogy véget vetek ennek a harcnak mielőtt ti megjelentek! Az ellenfél igen erős, a kezein, egy-egy pecsét található a tenyerénél. A jobból egy pengét idézett, a balból pedig eddig csak egy láncot, a páncélja igen erős, képes elnyelni a tüzet!
Társaim jöttének több ok miatt nem örülök. Az egyik az-az, hogy egy ilyen zárt térben a csapatmunka úgysem lesz teljesen megoldható. A második, hogy eddig úgy tűnt jobban szeretne egy-az egy ellen harcolni, és volt olyan kedves, hogy elengedte ennek érdekében a lábamat is. Így most nem tudom nem-e fog újfent piszkos trükkökhöz folyamodni.
* Takeshi a Doton: Doroku Gaeshivel (Föld Elem: Földhasító Védelem) felhúzhatna közénk egy falat, de mi a garancia arra, hogy a férfi nem aktiválja a robbanó jegyzeteket. Amikkel kitapétázták Nanami celláját. A legfontosabb az lenne, hogy valahogy onnan a lányt kihozzuk mert, amíg ilyen a helyzet addig bármikor felhasználhatják ellenünk mint túszt. Nincs sok választási lehetőségünk, valakinek vagy valakiknek le kell foglalni a férfit, amíg a harmadik kiszabadítja.
Még mielőtt a tervnek azon részét kitalálnám, hogyan valósítsuk is meg az elterelést, a férfi elkezd belesüllyedni a talajba. Kunait dobni utána értelmetlen, a páncél úgyis megvédené. Inkább azzal próbálkozom meg, hogy a lábamba koncentrálom a chakrám és a Shushin no jutsut használva mögé kerüljek és megpróbáljam a sisak és a mellvért közt nyakon szúrni, vagy legalább esetleg lehúzni róla a sisakot, hogy egy támadható felületet hozzak létre rajta. Ha teljesen elnyeli őt a föld, akkor társaim vakfoltjában keresem, vagyis a hátuk mögött, abban bízva, hogy ők is figyelik az enyémet, amire azért fel i s hívom a figyelmüket:
- Mindenki figyelje valakinek a vakfoltját!
Abban az esetben, ha nem mögöttem próbál előbújni akkor ismét Shushin no jutsut használom, hogy egy megelőző csapást csináljak, de mivel esetleg az is megtörténhet, hogy engem vesz célba hátulról. A társaim pedig jeleznek, félreugrok, hogy ők is megpróbálkozzanak a férfi levadászásával.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Akira on Kedd Nov. 10, 2015 3:13 pm

//Akira - Jm//

A pecsétből előugró fegyver hiánya csak gondolatokat ébreszt, többet nem tudsz vele foglalkozni, lévén ez egy csata és nem sakkverseny. jó ha az ember harc közben néha gondolkodik, de attól nem nyered meg a csatát, ha csak a fejedet használod és nem támadsz. Se a rúgás, se a kunai nem tene benne kárt, mégis hátraugrik, mint, aki azt a parancsot kapta volna, hogy foglaljon le titeket és várja meg, míg megérkezik az erősítés. Vagy nem, de ezt rajta kívül más nem tudhatja. A fájdalom csak néhány másodperc, amíg a feszülés megszűnik és te könnyen talpra állsz. Egyből fordulsz is a repülő kunai forrása felé, hogy mégis kiről van szó, kinek akartak segíteni, még ha nem is volt elég világos, hogy ha nem neked akartak volna, akkor téged céloznak. Túl sokat beszélsz, mert minden egyes szavaddal a férfi kb 1 centit kerül beljebb a földbe és egyre kisebb az esélyed, hogy elkapd, sőt ami rosszabb, ha teljesen eltűnik, akkor csak tippelni tudtok, hogy vajon kit fog támadni. Aztán végre észreveszed, hogy a férfi mintha összemenne, de szerencsére nem telik sok időbe, hogy felfogd, hogy oda akar visszatérni, ahonnan előjött. Megtámadod és sikerül lekapnod róla a sisakot, de ekkor furcsa dolgot veszel észre. Az ellenfeled nem rohad, de látszik rajta, hogy nem ma halt meg és valaki ügyesen mumifikálta a testét. Nem tudhatod, hogy milyen technikáról van szó, hiszen ilyen "sötét" orvosi technikával ritkán találkozik az ember, feltéve, ha nem egy őrült tudós laborjában keresi, márpedig ti itt vagytok, így nincs min meglepődni. A társaid támadnak, egy- egy kunait dobva az ellenfeletek fejének, de az egyszerű kézmozdulattal védi ki és mintha mi sem történt volna, lassan eltűnik a földbe, ha csak nem akadályozzátok meg valahogy. Mit teszel, mert jelenleg a társaid is tehetetlenek, mert még ők sem találkoztak hasonlóval. Nincs sok időtök gondolkodni, mert lépteket hallotok, talán ismerős lehet a hang, talán nem, de lassan ki fog derülni, hogy ki is jön, barát vagy ellenség.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 129

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 631

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Nov. 18, 2015 7:15 pm

// Hidan //
 
Miután sikeresen bolondot csináltam magamból a levegő rugdosásával, végre felállok és elmondom társaimnak az ellenfélről, amit eddig tudok. Közben ő csak süllyed le a talajba és mire észreveszem már késő, hiába próbálom meg elkapni, eltűnt a talajban. Én pedig pár méterrel tovább szaladtam a kelleténél. Megfordulok, hogy figyeljem társaim hátát. Egészen addig, míg a férfi el nem kezd előbújni, és éppen pont ott jön föl, ahol lesüllyedt. Még miközben emelkedik kifelé a földből, sietve oda rohanok hozzá, nehogy újra eltűnjön. Elsőre a lendületem túl nagynak bizonyult így csak a sisakját sikerült megragadnom, ami aztán le is jön a fejéről. Ezzel sikerült egy támadható felületet létrehoznom rajta. A páncélból egy nem éppen mai hulla feje kandikál ki.
* Ez most mi?! Egy horrorfilm főszereplője lettem? Először mutánssá változtatott lány, aztán egy kutyába ültetett emberi agy, most megy egy élőholt! Mégis mikor lesz már végre vége ezeknek az embertelen beavatkozásoknak?
Majd társaimtól érkező egy-egy kunai, ami a zombit célozza, végre visszaránt a valóságba. Igaz a páncélos egy kézzel is könnyen hárítja a fejére célzott fegyvereket, de legalább rámutat, hogy attól hogy úgy néz ki, mint egy hulla még igen is meghalhat.
És most újfent eltűnni vágyik, hamar a kezemben lévő tőrömmel meg is próbálom torkon szúrni, remélhetőleg sikerül eltalálom, mert a kúria folyosójának falai már ide-oda dobálják egypár cipő egyre közeledő lépteinek hangját. S csak remélni merem, hogy nem egy újabb természetellenes élőlény jön felénk, ha nem is a sensei, de legalább szintén ember legyen, még akkor is ha egy újabb ellenségről is van szó.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Pént. Nov. 27, 2015 6:50 pm

A rejtélyes páncélba öltözött holttest úgy merül el a talajban, mint forró kés a vajban. Bár a többiek érkezésével az erőviszonyok mérlegnyelve erőteljesen Atsushiék javára billen, a fantom vizenyős, véreres szemeiben a félelemnek szikrája sem csillan. Feltehetően tisztában van az őt fenyegető veszéllyel, s állapota ellenére valamilyen fokú öntudattal is bírhat, hisz korábban értelmes mondatokat alkotott és sokkal precízebb mozdulatsorokat produkált, semmint azt az élettelen báboktól megszokhatta az ember. Visszavonulását azonban megakasztja pár pillanatra a torkába döfött penge, épp csak pár hüvelyknyivel azelőtt, mielőtt teljesen belesüppedne a padlózatba. Istentelen mivoltát megerősítendő egy csepp vér sem buggyan ki a halvány, pergamenszerű bőr alól, amikor az felszakad. Forró gőz viszont annál több, az égető vékonyan sípoló hanggal préseli át magát a seb szűk keresztmetszetén, egyszerűen kilőve magából a kunait és enyhén megégetve támadója - legnagyobb szerencséjére - kesztyűbe bújtatott kézfejét, mire fájdalmas szisszenéssel magához kapja azt. A sérülés egyáltalán nem komoly, inkább olyan amikor valaki túl korán markol rá a forró teáscsészére, inkább zavaró, semmint valóban fájdalmas.
Ha többet nem is, az ellenfél ezzel egy pillanatnyi egérutat nyert magának, ami épp elég ahhoz, hogy ismét eltűnjön a csapat árgus tekintete elől. Rejtőzködése azonban nem tart sokáig, rövidest a katakombákba vezető lépcső alján jelenik meg ismét, ott ahonnan a közeledő léptek zaját hallani. Tartása ezúttal azonban egyáltalán nem támadó: szálegyenes tartással, enyhe terpeszben emelkedik ki a védelmet adó kőburkolatból, páncélkesztyűs kezeit úgy kulcsolva össze ágyéka előtt, ahogy a testőrök és kidobóemberek szokták. Az illusztris társaság olyan döbbenten figyeli a kibontakozó jelenetet, hogy még támadni is elfelejtenek. A keménytalpú cipők nesze lépésről lépésre hangosabb lesz, hangjukat mélán dobálják egymásnak a rusztikus gránitfalak. A lépcsőfordulóban egyszer csak egy gondosan élére vasalt fehér nadrágba bújtatott láb jelenik meg, s követi a másik. Az érkező hasonló színű orvosi köpenyt visel, s nyakában sztetoszkópot. A hanyag eleganciával aláhulló hószín haj, a négyzetalakú szemüveg, az ujjai között pörgetett szike és a blazírt fintorba húzódó ajkak egy csepp kétséget sem hagynak a jövevény kiléte felől: a halottnak hitt Hiroto az! Szabad kezének középső ujjával egy nemtörődöm mozdulatával feljebb tolja orrnyergén pápaszemét, miközben a geninekre sem nézve szólal meg undortól csöpögő hanggal:
- Bár nem vagytok a meghívottak listáján, látom a komornyikom már méltó üdvözlésben részesített titeket. Remélem ti sem gondoltátok komolyan, hogy másodszor is szétrombolhatjátok a laborom és elvihettek egy értékes mintát büntetlenül. Már épp elég borsot törtetek az orrom alá, ti taknyos kölykök! Itt az ideje hogy ennek egyszer és mindenkorra véget vessünk. Mi az, elvitte a nyelvetek a cica..? Azt hittétek talán hogy ilyen könnyen megszabadultatok tőlem? Sajnálom hogy csalódást kell okozzak. Adjátok meg magatok és kegyes leszek: gyors és fájdalommentes halált ajánlok nektek. Dacoljatok velem és olyan fájdalmas kísérleteknek lesztek alanyai, amiket még elképzelni sem tudtok!

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Dec. 01, 2015 6:41 pm

// Hidan //
 
A földben egérutat remélő ellenfél most is gyorsan süpped, de fortuna asszonysága inkább az én hajómhoz tereli szerencsés áramlatait, és sikeresen beledöföm a nyakába a tőrömet. A penge nem túl mélyen szúródik bele, de azért elégséges ahhoz, hogy egy átlagember artériáját eltalálja, ellenfelem mégsem vérzik.
* Ez hogy lehet, van öntudata, de nincs benne vér?
Túlzottan bele bonyolódni ezekbe a gondolatokba most nem tudok, mert hát tiszta célpont vagyok. Na meg azért is, mert a sebe felől sípolló hang keretében a tőr kivágódik belőle, hiába fogom erősen. A kicsapódó gőz kicsit megégeti a tenyerem, bár a kesztyűmnek hála főképp inkább csak az ujjbegyeim érezték a hirtelen hőt. Nem mintha egyébként is nagyon kihatna a harcomra. Mindössze az ellenfél kapott pár másodpercet arra, hogy befejezze a félbeszakított próbálkozását. Hirtelen őrült módjára kapkodom fejem jobbról-balra, fentről-le azért, hogy még idejében felkészülhessek az újabb támadásra. Most sem marad sokáig a padlóban. Tőlünk pár méterre emelkedik ki, a lépések hangja felőli folyosó elejében. De valami mégis furcsa. Miközben lassan egyre többet látunk belőle annál inkább az vehető észre, hogy nem támadni akar hanem, mint egy jó szolga várja mesterét. Rövid időn belül a ”mester” kiléte is felfedeződött. Mikor megpillantom egyszerre köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Néhány nappal ezelőtti ellenfelem jött közénk, akinek most Konohában kellene lennie egy magányos cellában, esetleg egy jó kis vallatáson Morino Ibikivel.
- Mégis, hogy lehetsz itt?! A sensei és Ayame elvittek a falunk börtönébe, talán klónoztad magad? De abban igazad van, hogy ennek itt véget kell vetni! A magadás nem szerepel ernyeink közt. De gondolom, te sem szeretnéd önként felszámolni ezt a helyet, és a falum börtönében továbbélni hátralévő életed?
Kérdezem kissé idegesen, ami most inkább a szorult helyzetünk miatt van mintsem a férfi iránti haragom miatt. Válaszát még megvárom aztán, kénytelen vagyok, társaimat az oszd meg és uralkodj taktikára rákényszeríteni.
* Nem bírnám elviselni, ha Ayame vagy Takeshi is egy kísérleti patkányként végezné a kezei közt. Én pedig már egyszer sikeresen fölé kerekedtem, bár akkor még életben hagytam! Most már nem lennék képes, életben hagyni. Egyrészt biztos keményebben fog küzdeni másrészt nem bírom neki megbocsájtani, amit Ayaméval akart tenni és azt sem, amit Nanamival és a testvérével tett.
Amint befejezte Hiroto a mondandóját illetve megadta a kérdésemre a választ. Rögtön rá is erőltetem többiekre az akaratomat. Miközben bal kezemmel benyúlok az övtáskámba és előveszek egy füstbombát, hogy kéznél legyen, a kellő időben.
- Enyém Hiroto, ti hárman valahogy találjatok egy módot a gőzzombi kiiktatására! És ha lehet, akkor ne haljatok meg!
Ahogy befejeztem a mondandómat, megindulok Hirotó felé. Fél szememet még továbbra is a páncéloson hagyom, mert nem szeretném, hogy valamivel meglepjen. Ha sikerül zökkenőmentesen eljutnom Hirotóhoz akkor, megpróbálom a földalatti járatok felé vezető folyosóba csalni.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Kedd Dec. 08, 2015 5:27 pm

A 'jó doktor' fennhéjázó, kelletlen hangon válaszol a neki feltett kérdésre, mint ahogy az arrogáns emberek szoktak egy buta kölyöknek:
- Ugyan... El sem hinnéd, ha elmondanám, milyen könnyű összegyűjteni egy börtöncellában az emberi test szervetlen összetevőit. Szervezetünk tömegének hatvan százalékát oxigén teszi ki, ez adott volt. S persze a maradékot sem volt olyan nehéz összekaparni. Szinte gyerekjáték volt egy chakrával mozgatott porhüvellyel eljátszani a saját öngyilkosságom! Ezután már lankadt az őrök figyelme, csak a megfelelő pillanatra kellett várni. Most pedig... Legyetek szívesek meghalni!
Sziszegi fogai között Hiroto, majd Atsushi felé hajítja az ujjai között pörgetett szikét, amit épp hogy csak sikerül elkerülni. Ezzel egy időben a hátborzongató lakáj is eltűnik a földben, hogy pár pillanattal később közvetlenül a felmentősereg mellett emelkedjék ki ismét. Lendületből vágódik Takeshinek, páncélba bújtatott karjaival átfogva a fiú törzsét. Azonban a vetődés után nem zuhannak a földre azonnal. Az élőhalott vascsizmás talpából lángnyelvek vágnak ki, amiknek felhajtóereje - nagyjából egy méter magasan, vízszintesen - tovább repíti őket a kazamaták sötétségbe vesző folyosói felé. Ayame egy pillanatig habozik, láthatóan őrlődik, hogy kinek a segítségére siessen. Amikor azonban kedvese kijelenti, hogy egyedül száll szembe az őrült tudóssal, nem hezitál többet. Megacélozza tekintetét, s annyit mond:
- Bízom benned! Tanítsd móresre ezt a pszichopatát! És ne merészelj meghalni!
Pár kézjel elmutogatása után a Fürge Test segítségével a pácba keveredett Takeshi után suhan. A magára maradt Toya hangos csaholással Nanami zárkájába siet. A folyosó kiürült, csak ketten maradtak. Így legalább már nem kell visszafognia magát a fiúnak a végső harcban. A genin a gonosztevő után veti magát. Aki ráérős léptekkel kezd el felfelé hátrálni a kőből faragott csigalépcsőn. Ujjai kézpecsétek rövid sorozatát mutogatják el, miután nagy levegőt vesz. Amikor kiengedi, színtelen ajkai között sötétlilás felhő csapódik ki, elárasztva az egész folyosót, s egyben az egyetlen hozzá vezető utat. Vajon hány mocskos praktikát rejt még a doktor repertoárja..?


Atsushi:
Chakra: 80% (Shunshin, Henge, Katon: Endan, taijutsu használat, stb)
Állapot: törött bordák, megégett ujjbegyek, enyhe fáradtság

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Dec. 10, 2015 10:05 pm

// Hidan //
 
Hirotó miközben továbbra is halad felénk a csigalépcsőn jó házigazd a módjára válaszol a vendég minden kérdésére. De ezzel nem rakta félre az illedelmességet, még kedvesen megkért arra, hogy önként és dalolva patkoljunk el. Majd továbbra is játszva a segítőkész vendéglátót, felém dobja a kezében pörgetett szikét, hogy segítséget nyújtson meghalni. Viszont én még nem szeretnék meg hali, így jelezvén ezen opció elutasítását elhajolok előle, még éppen időben.
- Sajnálom, de ezt a kérésedet nem teljesíthetem! De téged átsegítelek a túlvilágra, ha akarod, ha nem!
Közben a páncélos élőholt ismét lesüllyed a talajba, nem tudva kit szemelt ki magának kénytelen vagyok szinte teljesen figyelmen kívül hagyni. Mert valószínűleg Hirotó már nem lesz olyan kedves, hogy megvárja, amíg valahogy leverjük a kis kedvencét. Nem marad sokáig a talajban, Takeshi előtt emelkedik ki villám gyorsan, majd neki is veti magát. Ahogy testközelbe ér, hirtelen kezeivel szorosan deréktájon átölelve magához szorítja, hogy ne szabadulhasson. És hiába a páncél nagy súlya, nem csapódnak a talajba. Egyenlőre, mert ugye ami késik az nem múlik, sikerül a páncélba bujtatott zombinak újra meglepnie minket, a vasbakancsok talpából hirtelen lángszóró lett, és a fizika törvényeit használva felhajtóerőnek használta a lángokat. Hamar tovaszálltak a sötét folyón olyan távolra, hogy el is tűntek látóterünkből. Társam bajával most nem tudok foglalkozni, mert én is farkasszemet nézek a közeledő ellenfelemmel. Ayame kénytelen hezitálni kinek is a segítségére kellene segítenie. Mivel ez egy nagy teher, hogy eldöntse kinek is nyújtson segítőkezet, megadom neki a kezdő lökést.
- Enyém Hiroto, ti hárman valahogy találjatok egy módot a gőzzombi kiiktatására! És ha lehet, akkor ne haljatok meg!
Ahogy távozik társunk kisegítése érdekében, még intéz hozzám néhány buzdító szót, majd sebességgel távozik. S Toya is félrevonul a csatatérről, csak nem a társaimnak segíteni hanem testvéréhez a cellába. Így most már csak egy emberre kellett összpontosítanom, bár még így is nyugtalan voltam, mert kénytelen voltam társaimra bízni egy igen erős ellenfelet. Nem hezitálhatok túl sokat, mert az idő most luxusnak számít. Így átveszem a kezdeményezést és megpróbálok közel kerülni hozzá. Ahogy rohanok ez ellenfél felé, megtorpanásra kényszerülök egy mély lila gázfelhő miatt, amit az imént lehelt ki a száján, ami beteríti kettőnk közt a folyosót. Hirtelen megállásomból egyből elrugaszkodok a talajtól és hátraugrok, majd a biztonság kedvéért a befogom az orrom, hogy ne lélegezzem be a valószínűleg káros gázokat.
* Na, ez biztos nem a rossz szájszagának a megtestesülése. Orvos révén ismerheti a mérgeket és így képes lehet előállítani rám és másokra nézve halálos gázokat. Ilyenkor érzem, hogy milyen jól is jönne néha-néha egy gázmaszk.
Miközben figyelem a gázfelhőt hogy jön-e az ellen vagy esetleg egy támadása. Berakom a zsebembe a bal kezemben lévő füstbombát majd előveszek, két kunait és két robbanó cetlit, majd fél kézzel megpróbálok  nagyjából feltekerni a markolatára őket. Ahogy megvagyok mind a kettővel, elrakom őket az övtáskámba, így újra szabad a bal kezem a jobban pedig az ajándékba kapott tőrömet tartom. Közben csak várom, hogy elenyésszen a gázfüggöny, ami kettőnk közé ékelődött. Abban az esetben, ha a füst anélkül enyészne el, hogy megtámad, akkor ismét megpróbálkoznék a közelharccal. Ha nem akkor csak kivédeném, illetve kitérnék előle, ha egy jutsuról lenne szó.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Csüt. Dec. 17, 2015 5:39 am

A harcoló feleket elválasztó füstfüggöny két oldalán egyfajta passzív helyzet látszik kialakulni. Egyik shinobi sem cselekszik egyelőre, mindketten arra várnak, hogy majd a másik eszeveszetten kirontva a lilás miazmából rohan bele majd az általuk állított kelepcébe. Ez a pillanatnyi szünet elégnek látszik ahhoz, hogy Atsushi előkészítse a kunaira csomózott robbanójegyzeteket, mielőtt visszasüllyesztené őket tarisznyájába. Ezután következik a türelemjáték. A gázfelhő csak nagyon lassan oszlik el, a szűk és zárt térben alig van huzat. Így beletelik nagyjából két percbe, míg annyira ritkás lesz a gyilkos pára, hogy sejteni lehessen egymás körvonalait. Ekkor kezd az addig feszült mozdulatlansággal várakozó Doktor akcióba. Nyilván nem akar könnyű célpontot nyújtani egy alagútban, ahol alig van hely a kitérésre a távolsági fegyverek elől. A sötét füstcsíkok mögött egy villámgyorsan kézpecséteket formázó alak sziluettje bontakozik ki homályosan. A mozdulatsort a technika nevének kiáltásával zárja Hiroto:
- Suiton: Kokuun no Jutsu!
S ekkor ismét eltűnik szem elől. A lila füst egészen besűrűsödik, majd fokozatosan sötétedve éjfeketévé válik. A sűrűbb és nehezebb anyag súlya magával húzza az azzal elkeveredett légies szubsztanciát is, így az pár pillanat leforgása alatt olajos fényű pára formájában lecsapódik a kazamata nyirkos kőfalaira és padlózatára, mintegy három négyzetméteres területet lefedve. Mire azonban az őrült tudóst eltakaró felleg teljesen elterül a járólapokon, annak már hűlt helye sincs. Hogy ilyen hamar menekülőre fogta volna a dolgot, vagy csak egy újabb aljas csapdával kell szembenéznie az ifjú levélninjának, azt csak egyféleképpen tudhatja meg...


Atsushi:
Chakra: 80% 
Állapot: törött bordák, megégett ujjbegyek, enyhe fáradtság

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Dec. 19, 2015 8:18 pm

// Hidan //
 
Az ellenfél által kreált talán mérgező, lilás gázgomolyag, teljesen befedte a folyosót faltól falig. Sehol sem lehetett átlátni a légnemű anyagon. Nyomasztó csend ült a harctérnek nevezett hosszúkás alakú szobára. Még arra is ügyeltem, hogy a kunaiok előkészítése a lehető leghalkabban történjen. Közben fülemet hegyeztem, s kissé vagyis, inkább teljesen gyér szaglóképességeimet is próbáltam használni, de sajnos nem jártam sikerrel, ami érthető is hisz nem vagyok egy Inuzuka.
Lassan de biztosan oszlik a füstfüggöny, ami másfél percnél már észrevehető, de csak a másodikban lehet átlátni rajta. És akkor is csak annyira, hogy egymás körvonalait meglássuk. Hiroto sem mozdult akár csak én, ő is pont ugyan ott ált ahol ezelőtt is.
* Nahát, valaki nagyon magabiztos, annak ellenére, hogy nem rég kikapott ellenem! Oké, hogy ismét nála a hazai pálya előnye, de szerintem nem csak erről van szó és tartogat még némi meglepetést!
Ahogy azt sejtettem készül valamire, a férfi kezei mintha gyorsan mozogni kezdenének teste előtt, mire is lehetne ekkor gondolni, minthogy ismét egy jutsut vet be ellenem. Amit hamar igazol is mikor a kézjelek befejeztével kiabálja a technika nevét. Hirtelenjében a férfi ismét eltűnik egy sötétebb anyag miatt ami, hamar magába olvasztja az előző leg kilehelt anyagot. Ez a sötét valami sem marad meg túl sokáig, mert hirtelen, egy kémiai folyamat keretében a falra és padlóra kerülve nehezíti a közlekedést, abban a néhány méterben, amit lefed. De mire ez a folyamat végbemegy az elmebajos orvos elsomfordált, s közben valami furcsa szag üti meg az orrom, ami valószínűleg az imént létrejött jutsuból árad.
* Mégis mi ez? * Szimatolgatok mégy egy kicsit. * Talán… olaj! Ezzel próbálná meg meggátolni, hogy robbantsak vagy, hogy emberi lángszóróként ontsam rá haragom tüzét? De mégis honnan akar támadni? Ha ismét nem mozdulok, talán éppen társaimat gyilkolom meg, mert pont feléjük siet. Talán el kéne indulnom feléjük, hátha előbújik rejtekéből!
- Ah, hát ez meglépett!
Majd ahogy elhintettem benne kissé a csalódottságom magvait, vagyis inkább csak megpróbáltam ezt tenni elindulok társaim felé. Közben csak a környezetemre koncentrálok, honnan is fog felbukkanni. Abban az esetben, ha nem kíván élni a felkínált helyzettel, akkor csak addig megyek, hogy ha tűztechnikát használok vagy felrobbantom a robbanójegyzeteket a falakon és padlón lévő olaj lángjai ne érjenek el. Majd ott várakoznék tovább.  

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Vas. Jan. 03, 2016 7:31 am

Úgy tűnik Hiroto meglehetősen alábecsülte ellenfelét, amikor azt hitte, hogy az könnyedén bekapja a csalit és felelőtlenül belesétál a csapdába. Ismét a várakozás idegőrlő pillanatai következnek. A csendet végül Atsushi töri meg egy blöffel, hátha a Doktor vak dühe a saját kelepcéjébe vezeti őt. Azonban olybá tűnik, hogy az elveszett medikus sem afféle forrófejű idióta, aki felbátorodva az ellenfél hátrálásán kiszolgáltatott helyzetbe sodorná magát. A másik lehetőség hogy már rég továbbállt, hogy valami kerülőúton a csapat kevésbé veszélyesnek tűnő tagjaira támadjon, egyesével felszámolva a konohaiak ellenállását, mindig a legkisebb ellenállás irányába haladva.
Egy dolog biztos: a fiú nehéz döntés előtt áll, amikor azt kell mérlegelnie, hogy tovább marad-e harcolni egy olyan ellenséggel, aki talán már tovább is állt, vagy a hátát védtelenül hagyva a barátai segítségére siet. Hátat fordít, s az ellenkező irányba fordul, hátha utána iramodik az elvetemült orvos is, de sajnos csalatkoznia kell. Így hát úgy dönt, lángra lobbantja a falakat és padlózatot vastagon megülő olajat. Így legalább biztos lehet benne, hogy a lángok hatósugarán kívül van, amikor a folyosórész berobban. Egy egykezes kézpecséttel aktiválja a falakra tapasztott robbanójegyzeteket. Merész döntés egy ódon, romos kúria kazamatáiban állva, de bátraknak áll a világ...
Az ifjú shinobi vakmerő meggondolatlanságának azonban nem várt következményei lesznek: amikor hangos robajjal belobban a folyosót betöltő gyúlékony pára, a gyenge huzat és a robbanás által keltett túlnyomás a lépcsőforduló felé tolja a lángok jó kétharmadát. Hátborzongató, artikulálatlan férfisikoly harsan az alagsorba vezető grádics felől, s borzasztó visszhangját még sokáig dobálják egymásnak a rideg kőfalak. Az ezt követő síri csendet csak alig hallható, keserves nyögdécselés töri meg. Pár pillanat múlva Hiroto tántorog elő a fordulóból, egyik kezével a falnak támaszkodva. Fehér köpenyének majdnem a felét éjfekete korom és pernye borítja. Valaha jól fésült, hószín hajának maradéka szánalmas szalmaszálakként lóg alá foltokban égett fejbőréről. De minden sérülése közül a legborzalmasabb az arcát érte. Arcának egyik fele, fültől orrig - ha egyáltalán orrnak lehet nevezni azt a csonkot - borzalmasan megégett. Bőre egyáltalán nem maradt, az eleven hús egyszerűen járomcsontjára olvadt. A szörnyű arcon villogó dühödt vicsor a rémtörténetek szörnyszülötteit idézi. Egy jelentőségteljes percig csak némán dühtől izzó tekintettel mered a geninre. Mint a vulkán, ami kitörni készül. Végül vinnyogó-hörgő hangon ordítozva szólal meg:
- EZÉRT CSERÉBE OLYAN FÁJDALMAS HALÁLT KAPSZ TŐLEM, AMILYET ELKÉPZELNI SEM TUDSZ TE KIS FÉREG! DE CSAK MIUTÁN VÉGIGNÉZTED, HOGY AZ ÖSSZES TAPLÓ ZSOLDOSOM VÉGIGMENT A KIS SZAJHÁDON!
Válaszra nem vár, ismét kézjelek mutogatásába kezd. Pár gyors mozdulat után ismét köd borítja el a folyosót, ezúttal a hagyományos fajta. Mielőtt végleg eltűnne, a Doktor haragtól fortyogó hangon annyit mond:
- Jövök, Atsushi.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Jan. 05, 2016 10:07 pm

 // Hidan //
 
Miután eltűnik szemem elől Hiroto várok egy kicsit, pontosabban addig, amíg ki nem ötlöm mit kéne tenni. Majd sarkon fordulok, hogy megnézzem társaim bajban vannak-e, bár igazából én magam sem gondolom komolyan, hogy velük kezdené a mészárlást. De így legalább most én is megpróbálhatom csapdába csalni. Persze mielőtt elhagynám a mostani harcteret, ha lehet annak mondani, hogy egyhelyben állok és tervezgetek elhelyezek egy robbanó cetlit a falon közel az olajos borításhoz, hogy a robbanás hatósugarán belül legyen. Utána egy megnyújtott lépésekkel ballagok társaim felé. Közben viszont Hiroto felbukkanását várom. Sokáig nem történik semmi, így amint úgy ítélem meg, hogy elég messzire kerültem. Bal kezemmel megformálok egy egyszerű kézpecsétet, majd egy hatalmas robbanás. Féloldalasan hátranézek a bal vállam fölött hogy lássam menekülnöm kell-e a lángok elől. Szerencsém van a lángok főképpen a csigalépcső felé veszik az irányt. Ahonnan egyszer csak egy hangos fájdalommal teli kiáltás hallatszik, s a hang eléggé ismerős, melynek visszhangja még sokáig hallatszik a folyosóban.
* Na, remek csak pár lépcsőfokot visszament, én meg annyira túlkomplikáltam, hogy azt hittem valami titkos ajtón át fog megtámadni! Bár azt hiszem így még jobban is jártam.
Ahogy elhallgatnak a visszhangok, szinte síri csönd ül a helyre, csak alig hallható keserves jajgatás az, ami nem engedi, hogy nyugalom legyen. Hisz ez azt jelzi még mindig él az ellenfelem. Visszafordulok és elindulok, hogy megadjam neki úgymond a kegyelemdöfést. Közben ő is lassan felsántikál a lépcsőn, a falnak támaszkodva. A látvány nem ép kellemes, arcán a hús az egyik oldalon szinte teljesen leéget, dús hajkoronája már csak egy-egy lekókadó hajszál, feje búbjának többi részét szintén égési sérülések csúfítják. S rövid ideig még, csak bosszús tekintettel figyel. Mit a bika, akit a matador hergel és készül a felöklelésére.
- Végül oly torz lettél külsőleg, mint amilyen a belsőd! Milyen érzés az, ha te költözöl egy ”új” testbe? Tán most már átérzed, mit éreznek, éreztek azok, akiken kísérleteztél.
Végül ő is abbahagyja a néma játszását, s dühödten próbál rám ijeszteni azzal, hogy elmondja milyen sors vár rám és szerelmemre mielőtt meghalnék.
- Látom félsz, de ez még nem ok arra, hogy a szádra merd venni Ayamét! A kinézeted miatt pedig ne aggódj, nem kapsz tőlem nyitott koporsós temetést!
Majd ismét kézjeleket formálgat, ismét ködöt hozott létre, de most már csak a hagyományosat. S ezt követően, szinte szinkronban beszéltünk pár szót.
- Félsz a tűztől?
* Most, aztán megfogott! Itt tüzet nem nagyon lehet csiholni. Muszáj lesz kijutnom innen, mert hiába sérült, itt övé az előny!
Hamar megindulok a helyemről Ayameék irányába, hisz Hiroto biztosan tud tájékozódni a ködben. Megteszek pár lépést jobbra, majd felugrok a plafonra ahol aztán chakrát koncentrálok a talpamba és úgy szaladok ki a ködből megspékelve magam még a shushin no jutsuval is. Abban az esetben, ha sikerül kijutnom a ködből minden eddig felhalmozott dühöt, amit elfojtottam belegyúrom egy méretesebb Katon: Endanba. Ami remélhetőleg elég erős lesz ahhoz, hogy átszelje az instant ködöt. Ha pedig sikerül megakadályoznia, hogy kimenjek, akkor kénytelen leszek a jobb kezemben lévő tőrrel brillírozni. Valamin kénytelen leszek elhasználni a két előkészített robbanócetlis kunaikból legalább egyet.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Hétf. Jan. 11, 2016 6:11 am

Az átláthatatlan homály kérlelhetetlenül magának követeli a folyosót, ellehetetlenítve ezzel a vakharcban járatlan Atsushit a visszavágásban. Keménytalpú cipők ütemes, egyre gyorsuló visszhangja jelzi, hogy Hiroto rohamra indult. A fiú gyorsan felismeri, hogy a környezeti tényezők ezúttal cseppet sem válnak a javára, így az ellenkező irányba sprintel. Ez nem csak azért hasznos, mert a látási viszonyok sokkal kedvezőbbek a ködön kívül, így kellően messze érhet ellenfelétől, hogy távolsági ninjutsut vessen be ellene. Még a plafonon szaladva kézjelek formázásába kezd, majd az utolsónál sarkon fordulva - még mindig fejjel lefelé - egy Endant küld útjára a ködbe vesző folyosón keresztül. A fiú mélyről fakadó haragjának perzselő lángjai az egész katakombát kitöltik. A lángnyelvek mindkét falat nyaldossák, s dühe olyan forró, hogy még az erősen párás környezet sem oltja ki a katon technikát. A köd nemes egyszerűséggel elpárolog. Amikor azonban a helyét betöltő forró gőz pár pillanattal később lecsapódik a kövezetre, a shinobit csak a pince üresen tátongó látképe fogadja, a Doktornak hűlt helye sincs.
- Sakk matt Atsushi!
Az ostorként csattanó, hörgő férfihang Nanami cellája felől jön. Ez volt hát a genin tervének egyetlen gyengepontja: az ádáz harcban megfeledkezett arról, hogy az akinek megmentésére érkeztek, a hátrálással ellenfele és közé került. A felállás ismét ugyanaz, mint pár nappal - mintha évek lennének... - ezelőtt, a másik laborban. A tébolyult orvos túszok mögé bújik, hogy előnytelen alkukat zsarolhasson ki ellenfelétől. Ez az alak még a gyáva féreg jelzőt sem érdemli meg...
- Ha nem akarod, hogy fültől fülig felvágjam a drágalátos Nanamidat, dobd el a fegyvereid és feltartott kézzel gyere be a zárkába. Figyelmeztetlek: az első gyanús mozdulatra kifilézem ezt a mutáns kurvát, szóval csak óvatosan!

Atsushi:
Chakra: 72%  (Shunsin, Katon:Endan)
Állapot: törött bordák, megégett ujjbegyek, enyhe fáradtság

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Jan. 11, 2016 8:29 pm

// Hidan //
 
Sikerül kifutnom a folyosót, ellepő ködből, majd azonnal rákontrázok a plafonból egy tűzgolyóval. Veszek egy mély levegőt, közben formálom a kézpecséteket: Patkány, Tigris, Kígyó, Kos, Majom. És emelet a tüdőmbe koncentrálom a chakrám, ahol aztán elkeverem a levegővel. Végül a chakra-levegő keveréket kifújom s még a számban elhelyezkedő tenketsuimmal elvégzem, a végső simításokat mielőtt kifújnám és begyújtanám.
- Katon: Endan!
A tűzgolyó melybe beletettem minden dühöm, úgy megy végig a folyosón, mintha az imént létrehozott köd nem is létezne. A falakat is elérő lángcsóvák felmelegítik, azt és még a festést is elintézik. De valami nem stimmel, az előbbi sikítás nem hallható, s amint eltűnik a technikám. Még holttestet sem látok. Majd hirtelen a jól ismert férfihang felcsendül Nanami cellájából.
* A kis szemét, átvert nem én voltam a célpontja! De mi lett Toyával, miért nem támadta meg vagy legalább ugatással jelezhetett volna. Az ő érzékei jobbak, mint az enyémek, tudnia kellett volna, hogy feléjük megy. Oh, én hülye még mindig fél tőle! Fél ellenállni neki!
Miközben lassan elindulok a cella felé, kezeim lassan engednek a tőr szorításán, míg végül kicsúszik ujjaim közül. Majd lassan lecsatolom, combtokomat, aztán megszabadulok az övtáskámtól is. Közben bámulok meredten a cellába, s így tartom szóval:
- Félsz? Megértem, bárki félne attól, aki oly csúnyán elintézi! Én is félek, de a helyzet nem engedi meg, hogy elfussak! Olyanokért vagyok bátor, akiket szeretek fontosak nekem! Ha ott leszek előtted mersz támadni?
Az igazság az, hogy ezen szavak nem Hirotóhoz szólnak és nem is Nanamihoz, hanem a testvéréhez. Most perpillanat csak rá számíthatok, és hogy hajlandó legalább egyszer megtámadni korábbi gazdáját. Hogy megvédjen hasonlóan ahhoz mint, amikor Nanami és közém vetette magát a Yamanaka birtokon. Lassan átsétálok, a hosszúnak tűnő folyosón a hatalmas csend miatt. S közben látom, Nanami kétségbeesett tekintetét.
- Ne érezd, hogy a te hibád! Én nem voltam elég eszes, hogy rájöjjek a köd alatt nem engem támad hanem csapdába akar csalni. Úgyhogy ne érezd, hogy miattad halok meg, már, ha képes lesz megölni!
Amint belépek a cellába kétféleképpen cselekedhetek, ami csak a szituációtól függ majd. Abban az esetben, ha Toya összeszedi a bátorságát és megtámadja Hirotót akkor én is neki megyek, megragadom a két kezénél, majd elrántom a lánytól, aztán kezeinél fogva lerántom a föld felé majd arcon térdelem. De ha Toya mégsem mer cselekedni, megpróbálom elkerülni a támadását. Legrosszabb estben kézzel hárítom el már, ha késsel próbálkozik. Majd úgyszintén megragadom az egyik kezét, azt amelyikben a kés van. Majd megpróbálom kiráncigálni a cellából, aztán szabad kezemmel oldalbordájára mérek több ütést. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Kedd Jan. 19, 2016 7:16 am

- Észhez tértél végre fiú?
Hallatszik Hiroto meglepett hangja a cellába lépő, immár fegyvertelen Atsushi láttán. Nanami még mindig félkábán lóg láncairól, a tudós pengéjének éle fakó nyakát nyaldossa. Toya pedig farkát behúzva nyüszít az egyik sarokban, próbálva minél messzebb kerülni a férfitól, ki megannyi fájdalmat okozott neki. Bár a helyzet cseppet sem kedvező, a fiú gyorsan átlátja a helyzetet, s fondorlatos eltereléssel próbálja azt a saját javára fordítani. A vezércsel beválik - a Doktor tévesen azt gondolja, hogy a levél shinobi hozzá címzi szavait. Önuralma mintha pengeélen egyensúlyozna az őrület mélységei felett, hangja alig palástolt dühtől csöpög:
- Félni?!
Gúnyos, velőtrázó kacagás.
- Meg kell hagyni, van vér a pucádban te kis szemtelen taknyos, hogy még ilyen vesztes helyzetben is kérdőre vonod az ellenfeled bátorságát! Most pedig... ÁÁÁ!
Nem tudja befejezni, mert a vádliján összezáruló állkapcsok kínkeserves szorítása artikulátlan üvöltéssé torzítja szavait. Reflexszerűen a támadás irányába vág tőrével, csak egy ujjnyival elvétve az elveszett bátorságát megtaláló négylábú ütőerét. A vágás a marján éri szerencsétlen kutyát, aki a fájdalomtól megriadva ismét visszahőköl. Áldozata azonban nem volt hiábavaló: az elveszett ninja kiszolgáltatottá vált egy pillanatra. Pont amire az Aokaze fiúnak szüksége volt. A genin kihasználva, hogy ellenfele figyelme lankad, megragadja azt két csuklójánál fogva és maga felé rántsa. A szorítástól kiesik a tőr a markából, s így kézpecséteket sem képes formázni. A lendületből előredőlő Hirotót egy arcát érő térdrúgás állítja meg esésében. Az égett arcán csattanó térdkalács nyomán reccsenés hallatszik, minden bizonnyal a férfi arcüregcsontja tört ripityára. Bár egy pillanatra elkábul, eszméletét nem veszíti el.
- MEGÖLLEK!
Kiáltja, s teljes testsúlyával Atsushinak veti magát, minekután mindketten a robbanójegyzetekkel felszórt padlózatra esnek. Bár a fájdalom, amit a repedt bordákra való esés okoz, szinte már elviselhetetlen, a konohainak sikerül továbbra is szorításában tartani az ádáz ellenség csuklóit. Ugyan a gonosztevő felismerhetetlenségig torzult arcából kövér patakokban szivárog a vér, őt sem hagyta el ereje. Minden izmát megfeszítve próbálja közelebb húzni egymáshoz kézfejeit, s valószínűleg semmi kellemes nem vár a fiúra, ha sikerül neki.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Jan. 19, 2016 7:33 pm

// Hidan //
 
Megszabadulok teljes fegyverzetemtől, amin Hiroto kicsit meg is lepődött. Nem mintha nem lett volna lehetőségem a fegyverzetemmel harcolnom ellene, de akkor Nanami rövid életének is véget vetnék.
- Mi az nem hitted, hogy megteszem, amit kérsz?
* Különben is a shinobik egyik legerősebb fegyverétől nem vagy képes megfosztani. Amíg az eszem élesebb, mint neked, győzhetek fegyverek nélkül is!
Ahogy közeledek a cella felé, próbálom megtéveszteni a magát okosnak vélt fickót azzal, hogy a Toyának címzett buzdító beszédet felé mondom. Tervem jobban sikerült, mint vártam, mert még Hirotót is sikerült kihoznom a sodrából. Már csak az a kérdés, hogy ez az egész a kutyára is úgy hatott-e, ahogy azt én szerettem volna ezt jelezte gúnnyal teli hangos nevetése, és dühvel fűszerezett válasza. Lassan végigérek a folyosón, már csak pár lépés választ el a cella ajtajától. Tudom a hezitálásnak nincs helye, s példát is kell mutatnom Toyának. Így egy másodpercre sem torpanok meg, csak ugyan olyan gyorsasággal, mint eddig haladok tovább. Olyannyira sikerül felbátorítanom, hogy még a tervezett pillanat előtt, meg is támadja Hirotót. Aki még a válaszát sem tudja teljesen befejezni, de ő az önvédelmi reflexek miatt máris megtámadja a fölbátorodott ebet. Én is próbálok elég gyorsan reagálni, de vagyok elég gyors. S bár nem létfontosságú helyen, de sikerül megsebeznie, a támadóját, akinek ettől hirtelen jött bátorsága el is illan. De innentől többet nem is várok tőle, most már minden csak rajtam áll. Megragadom mindkét kezét, majd megrántom aztán, ahogy zuhan a föld felé erőteljesen beletérdelek az arcába. Reccsenő hang jelzi, hogy arca még tovább csúfult. Fél kábult állapotban elejti a kését, majd valószínűleg a fájdalomtól ismét magához tér és dühödten felkiált. Az ordítás közben nekem veti magát, így hátrazuhanok. A földet érés nem kellemes alapból sem, de a törött csontjaim miatt most még rosszabb, de nem engedek a szorításából. Még akkor sem mikor megpillantom még rondábbá vált arcát, amiből a vérpatakokban folyik. Heves állóküzdelem, bár a mostani helyzetben inkább fekvőküzdelem alakul ki kettőnk közt. Próbálja összehúzni kezeit hogy kézpecséteket formáljon, miközben én próbálom szétfeszíteni vagy legalább megtartani, mostani helyzetében, majd egyszer csak én is felemelem hangom:
- Ááááá!
Heves harci kiáltássommal hirtelen megemelkedik felső testem is. Majd megfejelem az ellenfelet, s a homlokpántomnak köszönhetően ez a csapás is elég kemény. Hát még akkor, ha ezt többször is megismétlem. Az arcából patakzó vérből már rám is annyi került, hogy azt lehetne hinni, hogy engem is sikerült megvágnia. De szerencsére ilyesmi nem történt. Amint elég kába lesz, megragadom a testénél és átfordulok vele úgy, hogy ő legyen alul. Majd tovább püfölnöm, lassan pépes arcát, amit csak akkor hagyok abba, mikor megragadom az imént elejtett tőrt. Szabad bal kezemmel jobb vállánál fogva, lenyomom a földre, ha mégis még magánál lenne.
- Nem szeretnék gyilkolni, de te megérdemled a halált! Jobban örülnék, ha a börtönben rohadnál meg, de mint láttuk képes vagy megszökni még onnan is.
Majd a jobb kezem, és ami fontosabb a tőrt is meglendítem a szíve felé. De végül a lelki ismertem nem hagyja, hogy megöljem. Csak a tenyerét szúrom át vele. Majd még egy utolsót behúzok neki. Amitől ha eddig nem is most már tényleg elájul. Ha ez megvan gyorsan összeszedem az eldobált felszerelésem. Majd Hiroto hátára ismét felragasztok egy robbanó cetlit a biztonság kedvért, majd nekilátok Nanami kiszabadításának.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Hidan on Kedd Jan. 26, 2016 4:30 am

Az orvos és a genin között kialakult földharcban az utóbbi látszik felülemelkedni. A laborban töltött évek alatt bizonyára sokat hanyatlott a Doktor fizikuma, míg az ifjú konohai rendszeres és intenzív edzéseknek van kitéve. Bár az erejük közti különbség nem jelentős, de pont elég ahhoz, hogy megakadályozza Hirotot a kézpecsétek megformázásában. Amikor pedig a fiú acélkemény homlokpántja csattan az arcán, annyira elkábul, hogy Atsushi szinte játszi könnyedséggel feszíti szét karjait. Minden egyes újabb fejeléssel gyengül a tudós, valaha markáns, jóképű arca a felismerhetetlenségig torzul, s vérrel borítja el az alant fekvő fél vonásait is. Valószínűleg már az első pár csapás után teljesen elveszítette az eszméletét, mert egész teste elernyed, s holt súlyként csúszik az Aokaze klánbeli shinobi oldalára. Azonban az elmúlt napok szörnyűségei magának követelték a fiatal ninja könyörületének foszlányait. Ahogy felülkerekedik ellenfelén, tovább folytatja. Öklei szinte lángolnak minden egy ütéskor, ahogy az összeeső járomcsontnak ütköznek, apró szilánkok egész miriádja fúródik a bőre alá. De minden pillanatban, amikor újra lesújt egyúttal megszabadul egy kevéstől abból a mérhetetlen fájdalomtól és keserűségtől, amit ez az istentelen férfi okozott neki, szeretteinek és még megannyi ismeretlennek. A vérködön át hunyorogva észreveszi az elejtett tőrt figyelme horizontján és a mélyről jövő dühtől vezérelve utána kap, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen ennek a lidércnyomásnak. A helyes és helytelen közti különbség elhomályosodni látszik, amikor Atsushi a sorsdöntő pillanatban egy másik emberi lény életének és halálának az ítészévé válik. Még ha mások biztonságáért teszi is, a vak haragtól vezérelve kioltva a nukenin életét egy része, bármilyen apró és jelentéktelen is, de olyanná fog válni, mint aminek az elpusztítására hivatott. Ha azonban keze, s szíve megremeg az utolsó pillanatban, s irgalmat oszt ott, ahol nem érdemesek rá, az újabb és újabb ártatlan emberéleteket követelhet. Az ellentétes indítékok és érzések kavalkádjában hánykolódva próbál a fiú elhatározást gyűjteni ahhoz, amit most tenni készül. Tőrt markoló keze, mint néma ítélet függ az elveszett ninja mellkasa fölött. De ahogy a szív felé sújt, az utolsó pillanatban lelkének egy nemesebb része arrébb kapja a kezét, így a penge a Doktor tenyerébe fúródik. A férfitól már csak erőtlen nyöszörgésre és hörgésre telik, sérüléseit elnézve azok hamarosan maguktól is bevégzik azt, amire Atsushi képtelen volt.
Miután megtette a szükséges óvintézkedéseket és felmarkolta felszerelését, a fiú hozzálát Nanami kötelékeinek eloldásához. Ahogy a bilincs már nem tartja többé pille súlyát, az elkínzott lány erőtlenül megmentője karjaiba botlik, s csontsovány karjait a fiú nyaka köré fűzi, hogy meg tudja tartani magát. Halk, gyötört hangon suttog a genin fülébe:
- Köszönöm Atsushi. Nem érdemeltem meg a jóságod, s mégis utánam jöttél... Ezt sose fogom tudni meghálálni. Ami pedig őt illeti...
Mutat a földön kiterelt Hirotora.
- ... Jól döntöttél. A gonoszt nem győzheted le kíméletlenséggel, mert abból táplálkozik. Amíg vannak olyan emberek... Akik akkor is képesek könyörületesek lenni, amikor minden ellenük szól... Addig ez egy olyan világ, amiben még érdemes élni, mert van még jó a Nap alatt.
Egy-két percig esetlenül próbálja visszanyerni elvesztett egyensúlyérzékét. Elgyengült lábai még nehezen tartják meg a súlyát, s fél kezével még mindig társa vállán támaszkodva próbál erőt gyűjteni a cella elhagyásához. Amikor már képes segítség nélkül megállni a kijárat felé indul, de félúton megáll. Mérhetetlen haraggal vegyes undorral bámul az előtte elterült tudósra. A válla felett visszanéz Aokazéra, szemeiben könnycseppek gyűlnek, s bűnbánatos arckifejezése mintha némán esdekelne megbocsátásért.
- De szükség van olyanokra is, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket, hogy kisöpörjék az ilyen mocskot a világból. Sajnálom Atsushi.
Amint kimondta szavait, egyik lábát felemeli és az orvos feje felé tapos. Mire egy pillanattal később eléri azt, betegfehér combja szőrös, patás lábban végződik. Az amúgy is sérült koponya valósággal szétrobban a kemény szaru súlya alatt. A sarokban idáig csendesen vérző Toya kétségbeesetten felvonyít a borzalmas jelenet láttán, de nővére édesgető szavai hallatán hamar eloszlik minden félelme, s a guggoló lány karjai közé somfordál, hogy hagyja magát egy szoros ölelésbe zárni.
- Gyere Toya. Ideje felébrednünk ebből a véget nem érő rémálomból.
A kutya oldalán a zárkaajtó felé kezd sántikálni. Lassan halad, így bőven marad ideje búcsúzó szavakra:
- Nem tudom mik a szándékaid engem illetően, hova akartatok vinni, ha megmentettetek. De könyörgöm ne vigyetek vissza Konohába. Ott újabb vizsgálatoknak vetnének alá engem és a húgom, hogy törvényes keretek között kifürkészhessék ennek a szörnyetegnek a titkait. Sosem lehetne teljes életünk. Kérlek, mondd a feletteseidnek, hogy a küldetés sikertelen. Hogy már meghaltam, mire ideértetek. Talán valahol, egy messzi országban még vár ránk egy szebb holnap, ha boldog nem is. Hisz mivé váltunk... A természet gúnyolásává... De ez is több, mint ami a faludban vár rám. Köszönök mindent. Add át a barátaidnak az üdvözletem! Csodálatos emberek! Ég áldjon titeket!
Majd meg sem várva a fiú válaszát, ügyet sem vetve a számtalan veszélyre, amibe a kiúton botolhat, elindul, hogy a pincéket elhagyva tiszta lappal kezdhessen új életet.


//Gratulálok! Küldetésed sikerrel végezted, nagyon ügyesen vettél minden akadályt amit eléd gördítettem, különösen a végjátékban. Öröm volt olvasni, a szerepjáték is jó volt. Mivel egy jó ideje együtt játszunk, sok posztváltás történt, és nem adtam időközben semmit, nagyobb jutalmat is kapsz a szokásosnál: 70 chakra és 10000 ryou. Ha akarod, még kijátszhatjuk pár posztban a társaid, illetve a sensei megkeresését, de az már nem lényegi része a kalandnak, szóval elég ha megemlíted a záróposztodban. Egy élmény volt!//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Jan. 26, 2016 5:25 pm

// Hidan //
 
A talajra vitt harcunkban én diadalmaskodtam. Hála a shinobi élettel, amit én nem löktem félre, mint ellenfelem a műtőasztalért. Ahogy széthúzom kezeit, abban a pillanatban meg is fejelem. Az arcán csattanó fejpánt, már elsőre is megtette volna a hatását, hogy helyet cseréljünk, de még párszor megismételtem a mozdulatot. Majd végül, mint egy rongybaba esik rám. De dühöm csillapítására még ez sem elég, félrelököm magamtól, s aztán fölé térdelek majd további erőteljes ütéseket viszek be teljesen szétroncsolt arcára. S a közbeni fájdalomra, amit a bőrömbe fúródó apró csontszilánkjai okoznak, már meg sem érzem. S végül a fájdalomtól teljesen kiütött Hiroto teste közelében megpillantom a kését. Majd azzal próbálom ledöfni, s végül a józan eszem sikeresen felülkerekedik és csak az egyik kézfejébe szúrom bele. Majd gyorsan fölszedem a felszerelésem és kiszabadítom a láncok fokságából Nanamit. Gyönge testét képtelen megtartani, mikor elengedik a béklyói. S egyenesen a karjaimba esik, majd apró kezeit átkulcsolja a nyakamon és megpróbál fölállni. A lány fiatal korának ellenére a köszönetnyilvánításkor igazi mélyenszántó beszéd is elhagyja száját, melyet sok bölcsész is megirigyelhet. Majd lassan elmegy egészen a cella ajtóig egy kis segítséggel, onnan pedig már egyedül megy el Hirotoig. A férfi fölött állva, könnyes szemekkel visszanéz, mintha sajnálna valamit. Alsó végtagjait lecseréli leginkább egy lóéhoz hasonlítható végtagra. Rögtön rájövök mire is készül, s próbálnám megállítani, de már késő. Lábával széttrancsírozta az eszméletén kívüli, férfi koponyáját. A szétfröccsenő vér leginkább a lánylábán volt, de azért rám is jutott egy kevés. Meghökkenve álltam, attól hogy ilyen törékeny kislány képes legyen önszántából gyilkolni. Az okait viszont teljesen megértettem, s nem is éreztem rá jogot, hogy szemre hányást tegyek érte hisz én is majdnem megöltem, pedig nem is okozott számomra annyi fájdalmat, mint nekik. Ezután a lány testvére oldalán elindult. De végül nem kívánt velünk tartani a faluba, saját útját szerette volna járni. És ismét el is tűnt mielőtt én beszélhette volna vele.
* Remélem nem felejti el amit a Yamanaka klánnál utána kiáltottam! Most is megtenném, de félek a többiek meghallanák!
Végül kihúzom Hiroto kezéből a kést majd, jó messziről belehajítom az egyik robbanó cetlibe, amivel kitapétázták a cellát. A felsértődő pecsét megtört és egy hatalmas robbanásban magával vitte a többit is. Társaim nem sokkal ezután épségben visszatértek. Kissé nyúzottan, ugyan de velük is minden rendben volt. S még mielőtt a szétrobbantott celláról kérdeztek volna megelőztem őket.
- Mielőtt Hiroto meghalt felrobbantotta a robbanó cetliket. Nem tudtam megmenteni egyiküket sem! Ne is kérdezzetek többet!
Persze társaim sem hülyék, így valószínűleg rájöttek az igazságra és pont ezért nem is kérdeztek semmit. Hárma visszaindultunk azon az úton, amelyen jöttünk a konyháig. Onnan ismét lementünk a csatornába, de már négyen. Mazurit is magunkkal vittük hisz az ígéret az ígéret. Kint találkoztunk Kai senseiel, aki sikeresen elvégezte azt a feladatot, amit magára vállalt. Értetlenül nézte miért is egy néma fiúval jövünk ki Toya és Nanami helyett, de ahogy neki is elmondtuk az egyességet a fiúval és, hogy hogyan haltak meg a lányok ő sem kérdezett többet. Úton hazafelé viszont Mazuri is levált tőlünk és saját otthona felé vette az irányt, Konohába érve pedig jelentést tettünk.
 
// Akkor most inkább a rövidebb lezárást választom. De nem lustaságból, hanem inkább, azért mert várom a következő játékot. Köszönöm a bőkezű adományozást és a sok jót amit rólam írtál. Számomra is egy élvezetes játék volt, bár már kicsit örülök, hogy vége. De szerencsére a közös munkának még nincs. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Miyo Zerina on Hétf. Feb. 29, 2016 1:12 am

- De hát én nem is hazudtam, sensei.- bevágok egy jó kislányos arcot, de persze nem akarom elhitetni, hogy igazat mondtam neki, akkor nem így csinálnám. Egyelőre olyan nőnek tűnik, akivel lehet poénkodni, én meg bírom ezt, szóval nem próbálom komolyan átverni. Azért kicsit fura, hogy csak így szétdobta a csapatát, de hát meg lehet érteni, fiúkkal nem lehet fürdeni. Ahányszor látnak egy cicit, rögtön beléjük ragadnak a szavak, meg hirtelen tök szégyenlősek lesznek. Makot is egy kisebb csata volt rávenni a chunin vizsga előtt, hogy levetkőzzön végre, pedig akkora dumája volt mindig előtte.
- Hát annyira nem volt kérdéses, hogy minek fogok tanulni, a Miyo klán örököse vagyok, szóval adott volt hogy ninja leszek. De nem kényszerből toltam soha, mindig élveztem, meg mindig nyomot akartam hagyni magam után. Amúgy magamról, lássuk.... tizenöt vagyok, kedvenc kajám a rágó, és az előző tizenhetes csapat tagja voltam, csak a két srác már chunin lett. Én sajnos beleléptem valamibe a győzelem kapujában, hogy kapná be. És mindenki szerint lusta vagyok, pedig ma reggel is lenyomtam ezerötszáz felülést meg kétszáz fekvőt.
Látszik, hogy mostanában keveset beszélgettem, és azt is a húgommal, mert többet beszéltem a szokásosnál, de hát ez valami bemutatkozás, úgyhogy csak csámcsogok a rágón, és közben a másik lányra nézek. Niana, ha jól értettem, kicsit csendesnek tűnik, de persze meg lehet érteni, sokakat ledominálok. De majd a forrásnál megismerkedünk. Vagy most, hogy kicsit kettesben vagyunk.
- Szóval, Niana... mesélj valamit! Bírnak a pasik?- az utolsó mondatot nem a szemébe nézve, hanem a melleit lecsekkolva intézem felé. Jól néz ki a csaj, úgyhogy akár valami rivális is lehet, főleg, hogy nőiesebben viselkedik nálam. Ami persze nem teljesítmény, én annyira vagyok nőies, mint egy hurrikán. Bár azoknak női nevük van.
avatar
Miyo Zerina
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Genki Niana on Szomb. Márc. 05, 2016 2:22 pm

Épp indultunk volna, amikor egy vörös hajú lányt láttunk meg mögülünk közeledni. A sensei felvilágosított, hogy ő lesz az új csapattagunk. Az üdvözlés után a sensei kérésére elmondott magáról pár mondatot tömören. ~Nem túl nőies egyénnek tűnik, és elég jól tud beszélni is. Na igen, ebben egyáltalán nem hasonlítunk...~  Miközben magáról beszélt végig méregettem, megpróbáltam kideríteni milyen harci stílust kedvel, de nem igazán volt időm ezt megtenni, egyből kérdést szegezett nekem. - Szóval, Niana... mesélj valamit! Bírnak a pasik?- A kérdést hallva azonnal zavarba jöttem, az arcom fokozatosan átment pirosba, majd negyed-fél perc döbbentség okozta dermedtségemből kilépve, méregtől duzzadva fakadtam ki. - Már megbocsáss, lehet, hogy én tudom rosszul, de ilyet egyáltalán nem illik kérdezni, és egyáltalán miért érdekel? Semmi okom válaszolni mivel semmi közöd hozzá! - Kifakadásom után szinte azonnal visszatért a hidegvérem és folytattam - Elnézést az előbbiért, csak nem vagyok épp az a típus, aki ilyenekről tud beszélni. Inkább folytassuk az utunkat és beszéljünk szolidabb témákról, ha megkérhetlek. - A mondat végén egy mosolyt próbáltam kanyarítani az arcomra, feltehetően elég erőltetettnek hatott. Majd a sensei után siettem. ~Mondhatom most jól lejárattam magam. Biztos merevnek hisz. Lehet, hogy az is vagyok?~
avatar
Genki Niana
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Miyo Zerina on Szer. Márc. 09, 2016 11:37 am

Muszáj elvigyorodnom, ahogy pontosan úgy reagál, ahogyan arra számítani lehetett. Ebből rögtön meg is tudom, hogy vagy nem kedveli a pasikat, vagy azok nem kedvelik őt, mert ha lett volna már barátja, mint nekem, nem igazán vette volna szívére a kérdést. Na mindegy, legalább tudom, hogy ő annyira nem laza arc. Fújok egy lufit, de tovább mosolygok, és közben úgy döntök, hogy azért még húzom kicsit az agyát. Érdekel, hogy tényleg ilyen simán dühbe jön-e.
- Hát, barátnők vagy mik leszünk, úgyhogy azért van közöm hozzá. De akkor ezek szerint nem volt még semmi. De ne parázz ezen, lesz még, rendben vannak a formáid, főleg a melleid fogják bírni.- hagyok pár másodpercet a lánynak, hogy idegeskedjen, ha akar, de bármennyire idegeskedik, ha törik, ha szakad, én bizony leszoktatom erről a komolyságról. Bár ha a harmadik tagunk majd szintén vicces lesz, akkor nem baj ez így, mert egy komoly a csapatba rendben van még. A sensei nem tűnik annak, úgyhogy nem borul akkor a négyből egy arány. Azért viszonozom Niana mosolyát, lehet csak zavarban van.
- Te még nem voltál chuninvizsgán, ugye, Niana? Miben vagy jó? Egy kis izom nem lenne még rossz rád, de majd segítek edzeni. Mondjuk felülésezéssel kezdheténk.- az utolsó szavaimnál megérintem a fehér hajú lány hasát egy-két másodpercre. Bárki bármit mondd, a fizikai erő azért még mindig az egyik leghasznosabb dolog, az közel sem zabálja fel úgy az ember tartalékait, ha csak pofozkodik, mintha mindenféle jutsuval dobálózna. Az ellenfelem is hiába győzött a második fordulóban, már járni is alig tudott a végén.
avatar
Miyo Zerina
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Namikaze Minato on Szer. Ápr. 06, 2016 6:46 pm

// Nos akkor hogy egy kicsit pörögjünk írok most én. Ebben a körben még Niana velünk maradsz, de a későbbiekben elválnak útjaitok, hogy Zeina mehessen tovább, persze csak ha nem érsz vissza. Ha igen akkor tárt karokkal várunk továbbra is ^^ // 


- Lányok ne pöcsöljetek annyit! Még oda is kell érnünk, ha fürdeni akarunk!
Kiabál hátra a Sensei irányotokba, gyorsabb mozgásra ösztökélve benneteket. Igaz még szinte alig indultatok el, de Konoha hatalmas kapuit már szépen magatok mögött hagytátok. Az erdei ösvény amin haladtok nem éppen rendhagyó, szinte ugyanaz végeláthatatlan ideig. Bokrok, fák, fű, homok.  Kicsit sem izgalmas de legalább a levegő jó.
- Néhány részletet azért tisztáznunk kell! – Fordul meg hirtelen a Sensei, és valami oknál fogva nagyon közel kerül az arcotokhoz. De valóban nagyon.
- Először is. A papika ápolása a ti feladatotok lesz, én majd csak nézem, mert csak úgy tanultok, ha csináljátok. Persze ha gáz van fordulhattok hozzám, de és ismétlem de csak akkor ha valóban nagyon gáz van. Amúgy figyelek majd rátok. A másik és talán a legfontosabb a fürdési rend. Az első kör az enyém. De ha akartok csatlakozhattok, persze csak ha rendben van minden az öreg körül. Ha van szabadidőtök akkor felváltva mehettek a vízbe. Van kérdés?
Úgy tűnik a sensei nagyon ragaszkodik ahhoz a forráshoz. Vagy valami más célja lenne ezzel a kis üdüléssel? 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Genki Niana on Hétf. Ápr. 18, 2016 3:25 pm

// Sajnálom, csak sűrű időszakom volt, de valószinüleg most már itt tudok lenni. Hetente egy poszt körül meg tudom csinálni Smile Sajnálom hogy vártatok rám sokat. A megjegyzés részhez még annyit, hogy elég rég nem vagyok Mo.-on így sajnálom ha kicsit érthetetlen.//


A lány kicsit zavarba ejtett az első kérdésével. Próbáltam válaszra nyitni a szám, de még mindig az előző gondolatok jártak a fejemben. ~Tényleg merev lennék?~ Mikorra feleszméltem és válaszoltam volna a sensei már közbe is vágott és eligazított minket a feladatvégzésünk beosztásáról. ~Remek, mi végezzük a piszkos és undi munkát míg ő relaxál.~ Szokásomhoz hűen, természetesen teszek fel kérdést is. -Sensei, egy kérdésem azért lenne. Mégis mi, geninek akik azt tanuljuk épp, hogy hogyan lehetünk sikeres és jó ninják, mit tanulhatunk egy öregember ápolásával? Értem én, jó dolog a fürdő az tény, de mégis mi az ami olyan fontos és csak így tanulhatnánk meg?- Érdeklődve várom a sensei válaszát aztán társamra tekintve várom, hátha neki is van valami kérdése.
avatar
Genki Niana
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Miyo Zerina on Szer. Ápr. 20, 2016 11:48 am

Nem tudom, hogy a mesterünk hogyan képzelte el ezt az ismerkedés dolgot, de nem hagyott rá túlzottan sok időt. Még arra sem volt időm, hogy megkérdezzem Niana-chan korát, sőt, igazából semmit nem tudok a nevén kívül, meg azon kívül, hogy még szűz. Ez azért elég kevés információ ahhoz, hogy csapat munkázni lehessen, de hát mondják, hogy a második csapatok, amik nem akadémiai osztálytársakból épülnek, mindig elég nehézkesen indulnak. Na nem baj, majd valamikor leülünk egy üveg szakéval „én soha nem”-et játszani, akkor megtudjuk a fontosabb dolgokat. Itt, ezen a küldetésen is kiderülnek majd dolgok: mennyire becsületes, mennyire szorgalmas, milyen fehérneműt hord... azért engedelmesen elhalkulok rögtön, és odaállok a sensei elé. Róla is ki kéne derüljön még pár dolog.
Kicsit elmosolyodok azon, hogy a nő úgy próbál zavarba hozni, hogy behajol az aurámba, mert nem működik rajtam. Egy pillanatra eszembe jut, hogy esetleg hirtelen megcsókolom a száját, csak úgy poénból, de semmiképp nem jönnék ki belőle jól, bárhogyan reagál, szóval mellőzöm. Amúgy sem jönne be, ha a nőkre buknék is, túl idős hozzám. Meg nem szimpatikus, hogy ránk akarja sózni a munka szívás részét, bár az talán érthető. Ha én jonin lennék, tuti nem mosnám le ronggyal egy öreg tata lábát. A többit geninként sem fogom, lebokszoljuk Nianával, ő úgysem hiszem, hogy látott már ilyet.
- Hát, gondolom a gusztustalanságot kell szokni. Amúgy én benne vagyok a közös fürdésben, úgyis van egy rejtett tetkóm, amit szeretnék megmutatni.- egyelőre nem lövöm le a poént, hogy pontosan hol, mert ezt már kipróbáltam korábban, és vicces érzés, amikor megpróbálnak úgy csinálni, mintha átlátnának a ruháidon, és megpróbálják megkeresni. Lehet, hogy azt bírtam Makoban, hogy ő tényleg megtalálta, mielőtt megmutatta neki. Csak sajnos, a végén más lányoknak is kezdte keresni a rejtett dolgait. Hát ja, soha nem járok többet Hyuugával, főleg, hogy a gyerekeink is rémálommá tennék az életem, ha örökölnék azt a hülye szemet.
avatar
Miyo Zerina
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Elhagyatott város

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

8 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.