17. - kiképzőterep

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Pént. Szept. 14 2012, 19:05

Úgy tűnik kicsit szomorú a jounin, hogy nem tud belekötni a mondókádba, bár nem is biztos benne, hogy értetted minden szavad, hiszen úgy mondtad el ezt egy levegővételre, mintha csak egy könyv lapjait olvasnád. De nem foglalkozott vele. Majd aztán elmondtad a beállítottságodat, amire viszont már mosollyal felelt.
- A suiton az én elsődleges elemem is, így a technikákat majd idővel meg tudom tanítani neked, de még nem vagy felkészülve. Először egy egyszerű chakrakontrolt alapú feladatot fogunk elvégezni, méghozzá a falra, fára mászást. És ez alatt nem azt értem, hogy felmászol rá, hanem, hogy felsétálsz. - úgy tűnik, nem tudja rendesen elmagyarázni neked, és látja is rajtad, hogy kicsit sem vagy képbe az által, amit a tudtodra adott, így hát kénytelen lesz megmutatni neked a technikát. Ki is szemel egy közeli fát, majd megáll előtte, és a tigris kézjellel összpontosítani kezd. A lába előtt egy félkörben feltűnik a por, mintha csak egy csíkot húznánk oda.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mutatom meg. - jó, hogy a technika közepén felhívta erre a figyelmed, de hátha eddig is figyeltél, és nem lesz ezzel problémád. Ezután a lábát a törzsre teszi, és mintha valami furcsa ragasztót használna. elindul felfelé vízszintes állapotban. Majd felér a tetejére, és egy kis szélforgót tűz a levelek közé. Ezután leugrik, és melletted terem pillanatok alatt.
- Az edzésnek akkor van vége, ha azt visszaadod nekem. - mutatott a kitett tárgy felé. - Tehát, összpontosítsd a chakrád a talpadba, és egyenletesen fejtsd ki a hatást, és akkor nem lesz probléma, indulj! - küldött utadra.

//Minimum 30 sor a próbálkozásról, és nem sikerülhet. Egy kunai késsel jelöld be a maximális magasságot. Emellett ha túl sok a chakra a lábadban, akkor a törzs megreped, ha túl kevés, akkor leesel. Hajrá.//
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Umi Michishio on Szer. Szept. 26 2012, 01:36

A fiatal fiú furcsállva vizsgálta a dolgokat, és majd gondolkodni kezdet. A gondolkodásának eredménye eltökéltsége lett, hogy mindenképpen bizonyítani fog, és megcsinálja azt, amit mestere, és bebizonyítja azt is neki, hogy az Umi klán tagjai nem hiába büszkék a származásukra. A genin egy makacs tekintettel elő kap egy kunait. Erős elgondolás tigris jel chakra koncentrálás, kisebb neki futás, és egy hatalmas seggre esés, annyira, hogy a fiatal fú pár lépés után eset el, így arra se volt ideje, hogy a fába jelölje, hogy menyit ért el. ~Most jobb lesz~ gondolta magában, ismét tigris jel, most neki futás nélkül indult neki amint rá tette a lábát kisebb reccsenést hallott, ettől egy kicsit meg ilyet, és hátrébb lépet, mivel nem tudta, hogy mi történt. A zavaró esemény után ismét chakrát összpontosított, és megindult, pár lépés után kisebb repedést látott a fában, reccsenés mellet. Kunait nem is használta, mert feleslegesnek tartotta azt, hogy csak ennyit ért el, ami semmi volt. A próbálkozása után elkezdet gondolkodni, a megfelelő chakra mennyiségről. Tigris jel, és ismét nagy lendület, egy pár lépést tudott tenni, amely inkább a lendület számlájára volt írható, mint sem a helyes chakra kontrolléra. A genin kissé durcás volt mivel jóval nehezebb volt a kihívás, mint amire számított, de most nem engedhette meg a hisztit, megcsóválta a fejét, és össze szorította a fogát, és úgy gondolta, hogy a három próbálkozás tapasztalatát egybe kell össze gyúrni, és ha meg van a lendület azután kell jobban koncentrálnia. Tigris jel, majd a lendület pár lépés után jött, a nagyobb koncentráció, és a reccsenés sem marad el. Talán egy jó métert, ha megtett a fiatal fiú, ám az elszántsága nem lohad le. Gondolkodni kezdett, és próbált vissza emlékezni arra, hogy mestere, hogy tett. Kisebb gondolkodás után megfogalmazta magában a chakra kontrol, hiányát ekkor ébred rá, hogy a legelső lépés a megfelelő tenketsu, pontok el találása talpban. Tigris jel próbált a chakráját jobban koncentrálni a talpában a megfelelő helyen keresztül, majd neki látott a fára mászásnak, az eredmény nem marad el, és feljebb jutott, mint előzőleg, ám most megint visszaeset. Újabb, és újabb próbálkozások következtek, a magasság nem nőtt, néha visszaesik, néha pedig a fa törzse reccsen meg, nem értette az összefüggést a kísérletek között, pedig a mesterének milyen könnyen ment, aztán rá jött arra, hogy amikkor jobban koncentrál, tehát több chakrát áramoltat a lábába akkor reccsen meg a fa, amikkor kevesebb chakrát áramoltat akkor esik le. A sok próbálkozásnak köszönhetően lassan kezdett számára összeállni a kép, és a próbálkozások közti kisebb szusszanások is jól jöttek, mivel végig tudta gondolni azt, hogy mit is tett, ám a gyakorlat sajnos jóval kegyetlenebb, mint az elmélet. Tigris jel, és neki futás, minden jól ment, majd megint elfogyott a chakra, és már a lába nem „ragadt” a fához, ám ez pár lépéssel a kritikus pont előtt történt, amelyet a genint kicsit elszomorította, hogy most még addig sem jutott ameddig előzőleg. Tigris jel, és koncentrálás, és egyben egy újabb sikertelen próbálkozás, ám megint a bizonyos pont előtt, ám most jóval előtte reccsent meg a fa. A genin kezdet fáradni, és ezzel együtt kapkodni, próbált vissza emlékezni a mestere minden egyes mozdulatára, és elemezni minden egyes próbálkozását, ám tényleg túlfárad volt, hogy haladást érjen el, ám ahhoz is fárad volt, hogy észrevegye fáradságát. ~Most menni fog!~tökélte el magát. Tigris jel chakra koncentrálás, majd a híres lendület, próbálta fent tartani az egyensúlyt ám még messze volt tőle, és ugyan akkor meg nem tapasztalta meg elégé, hogy miről is van szó, a próbálkozás annyiban sikeres volt, hogy a régen felállított, holtpontot most felülmúlta kettő lépéssel …

//Bocsánat még egyszer azért mert megvárakoztattalak !!!//
avatar
Umi Michishio
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Szer. Szept. 26 2012, 20:11

Próbálkozol, de nem érsz túl magasra, és a szélforgó és föld, távolságnak még a közelében sem vagy, viszont, hogy lásson a sensei még valami pozitívumot is, látható a fejlődés, hogy a vágások egyre följebb vannak. Ez még nem elég.
- Megy ez, megy ez Umi fiú. - bátorított a férfi. - Rá kell érezned a pontos chakraértékre, amit a technikába ölsz, és ha ráéreztél, akkor mindenféle módosítás nélkül, azt a mennyiséged folyamatosan áramoltatnod kell a talpadba. De nem csak, hogy folyamatosan, egyenletesen is, hiszen magad tapasztaltad, hogyha kicsit sokat ölsz bele hirtelen, akkor a fa nem fog téged elbírni. Meg kell találnod a középutat, az egyensúlyt. Bízom benne, hogy sikerülni fog neked, nem vagy te lüke gyerek. - kacsintott feléd. A tanács hasznos lehet, így újból nekifutsz, és feljebb is érsz, de még mindig nincs meg a kunai. Rá kell jönnöd, rá kell érezned, és jó irányba kerülsz a chakramanipuláció terén.

//Minimum 20 sor, a post minőségéből ítélem meg, hogy sikerül-e elérned odáig, úgyhogy hagyd nyitva a lehetőséget.//
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Umi Michishio on Szer. Szept. 26 2012, 22:05

Ez az a kegyetlen feladat melyben az elmélet, és a gyakorlat ötvöződik. Kitaro biztatása örömmel töltötte el a fiatal genint, és tanácsát/kritikáján kezdett el gondolkodni. Behunyta szemeit, és nagyot sóhajtott, elfogadta azt a tényt, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezt idáig is sejtette, ám most eset le neki teljesen. Leült törökülésbe, és elő vette a cuccát kivette belőle az ételt, amit az édesanya csomagolt neki miközben azt ette, a mestere mozdulatain, és szavain gondolkodott, és azon, hogy mit csinált idáig. Ahogy befejezte az evést ivott egy kortyot, és megtörölte a száját, majd erősen megragadott egy kunait, Kitaro bíztató szavai, és a finom étel frissítően hatott rá. Tigris jel, koncentrálás, és neki futás, ám megint csak alig jutott tovább a holdponton, amikkor lesett a fáról. ~Pontosság, folyamatosság,és egyenletesség~ ahogy ezeken gondolkodott, próbálta belőni azt, hogy most körül belül mennyi chakrát áramoltat a lábaiban található tenketsu pontokban, próbált rá érezni arra, hogy hogyan is mérheti a chakra mennyiségét. Tigris jel, koncentrálás neki futás következet, ám az előzőnél most sem jutott tovább talán, csak egy lábnyival, ám a különbséget a genin büszkén jelölte, mielőtt lesett. Tigris jel, koncentráció, chakra mennyiség mérése, lendület, és természetesen újabb próbálkozás, és alig egy centivel feljebb tudott vésni egyet a tőrével. Tigris jel, koncentráció chakra mennyiség mérése, és lendület, ezekkel indult az elkövetkezendő öt sikertelen kísérlete, amelyeknek köszönhetően vagy öt centit halad előre maximum, és minden alkalommal leset a fáról. A sikertelen próbálkozások ellenére a fiú kissé elmosolyodott, mivel csak a külső szemlélő számára tűnhetett sikertelenek minden neki lendülés, a fiatal geninek viszont fontos sikere származott belőle, ugyan is minden egyes próbálkozásnál ugyan annyi chakrát használt, így már képes volt mérni, a chakra mennyiséget. ~Most jöhet a folyamatosság~ gondolta magában. Tigris jel, koncentráció, és lendület, amint halad felfelé, nem nyitotta ki a szemét, mert próbálta folyamatosan, ugyan annyi chakrát áramoltatni, majd amikkor érezte, hogy a lába elválik a fától akkor nyitotta ki a szemeit, és vette észre, hogy fele annyira sem jutott felfelé, mint előzőleg. A tény sokként hatott, és próbálta össze szedni gondolatait, majd kénytelen volt rá ébredni arra, hogy túlságosan fél attól, hogy össze reped alatta a fa, mivel minden utóbbi próbálkozása során leeset ami azt jelenti, hogy a végén nem koncentrált elég chakrát, továbbá mivel most egyenletesen koncentrálta a chakrát, és nem jutott tovább az azt jelenti, hogy végig kevés chakrát használt. Rá kellet jönnie, hogy mit is jelent ennél a feladatnál pontosan a pontosság. Ennek ellenére a következő négy próbálkozásánál nem változtatott a chakra mennyiségen, ugyan is gyakorolni akarta, az egyenletességet. Ismét neki látott az egésznek, és most sem használt több chakrát, ~Jöhet a folyamatosság~ gondolta magában majd megindult, és a következő öt próbálkozásnak köszönhetően egyenletesen, és folyamatosan áramoltatta, a chakráját, így eljutott a legutóbbi legmagasabb ponthoz. ~Most már csak több chakra kell~ gondolta eltökélten, úgy hogy már majd nem kiáltotta gondolatát. A koncentrálások, és chakra mennyiség növelések hosszas sora jött, és a genin fáradhatatlanul próbálta eltalálni a koncentráció, ami szükséges számára, majd egyszer csak megállt kifújta magát,megtörölte a homlokát, kisebb csönd következett majd felkiáltott „Ez lesz az !!!” ordította, Tigris jel komoly arc koncentráció, és lendület, neki ált felsétálni a fán, miközben folyamatosan, és egyenletesen koncentrálta a chakráját, majd felpillantott, és le sem vette a szemét a cél-ról, amely lassan, de közeledet, nem sokára kiderül, hogy ez lesz az e …

// Utolsó próbálkozás zenéje Smile //
avatar
Umi Michishio
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Csüt. Szept. 27 2012, 15:04

És, mikor elindultál, már úgy érezted, hogy ennek végre sikerülnie kell, ez lesz az a nekifutás, amire már régóta vártál, amikor végre eléred azt a nyavalyás forgót. Úgy döntöttél, fontosabb a feljutás, mint a gyorsaság, és így a felsétálás mellett döntesz. Óriási összpontosítás kell ehhez, egy ilyen szintű shinobitól, és így be is csukod a szemed, hogy semmi ne zavarjon meg, különösen a magasság.
- Hé, Umi fiú! Le ne ess a fa túloldalán. - hallottad halkan a sensei hangját. De miért halkan, és milyen túloldalról beszélt? Kinyitod a szemed, de már ráéreztél, így nincs probléma, a fára tapadva veszed észre, hogy a sarkadnál van a kitűzött trófea. Le is "szakítod" helyéről, és gyorsan lesietsz a fáról.
- Gratulálok Umi fiú! Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan ráérzel, úgy tűnik jó vagy ezekben a dolgokban. - mondta nevetve. - Esetleg, szeretnél még valamit tanulni, vagy vállalhatunk végre küldetést, amiben meglátjuk, mégis mire vagy képes. - mondta a sensei. Úgy tűnik a döntést rád bízta, neki teljesen mindegy volt, hogy mit fog cselekedni a mai napon.

//Megtanulva! Ha szeretnél még valamit tanulni, vagy küldetésre menni, vagy ilyesmi, nyugodtan szólj PM-ben, és folytatjuk. Ha nem, akkor csak egy befejező post-ot kérek. Jutalom: +5 chakra//

avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Umi Michishio on Csüt. Szept. 27 2012, 18:29

Lassan jár tovább élsz tartja a mondás, és ez igaz a fákon is. A genin a szélforgót hihetetlen örömmel veszi le, az sem lenne meglepő, ha később aranyba öntené. Ahogy leérkezik a fáról a mestere elismerése érkezett, amelytől mondhatni meghatódott, és talán egy könnycseppet is el morzsolt ami nem túl feltűnő módon, csorog le az arcán, és most talán még büszkében érezte magát mint a genin vizsgán. Egy gyors, kérdést tett fől Kitaro, amely még tovább emelte a genin hangulatát, ugyanis a kérdés inkább felajánlás volt, és a küldetés szó, számára úgy hangzott, mint a legédesebb angyali hang.- Igen egy küldetést szívesen el vállalnék ! Mondta rendkívül határozottan szélles mosollyal az arcán.
avatar
Umi Michishio
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Csüt. Szept. 27 2012, 19:17

- Áh, nagyszerű, hogy ezt válaszoltad, ugyanis én már választottam is egyet, mielőtt ide jöttem, mert nem akartam az egész hetemet egy kiképző területen tölteni. A feladatunk, hogy elkísérjünk egy nemes lányt a világ másik végébe, Iwagakure-ba sértetlenül. Ez azért lesz nehéz, mert a rangja, és a háború miatt az útba eső országokban megpróbálhatják elrabolni szerencsétlent. Ezt 'B' szintű küldetésnek listázták, de szerintem megbirkózunk vele, különösen úgy, hogy kijelöltek még egy chuunint a feladatra, akivel a kikötőben találkozunk. A neve, Reimuyu Shiba. Nagyon erős fiú, volt tanítványom, csak az elemünk különbsége miatt mást osztottak be mellé tanárnak, persze tudom, nem a jutsu a minden, ezért a küldetéseken még szoktunk találkozni, ugyanis nem üti egymást a két elem. Nagyon jól össze szoktam vele dolgozni, és most te is ott leszel, hogy erősítsük a csapatot, hát nem remek. Egyébként, ha nem figyelsz oda, könnyen otthagyhatod a fogad. Így dönthetsz, hogy vállalod-e a küldetést. Ha úgy döntesz, hogy csatlakozol hozzánk, akkor szedd össze a holmid, és gyere a kikötőbe. Engem meg fogsz ismerni, de ha még nem lennék ott, akkor ő itt Shiba. - és átnyújtott neked egy képet a sensei. A döntés a tiéd, hogy vállalod-e ezt a megbízást.

//Hosszú a kaland, ahol sok megpróbáltatással kell szembe nézned. Végtagvesztés, és a halál is fenn áll ,mint eshetőség, ha nagyon rosszul döntesz, viszont magas jutalom jár az elvégzéséért. A te döntésed, hogy vállalod-e, vagy inkább egy gyengébb küldetéssel kezdesz. Ha vállalod, következő post a kikötőbe, ahol leírod, hogy milyen felszereléseket hozol magaddal.//

avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Bayakoshi Yuukihime on Pént. Aug. 23 2013, 18:57

Újabb, csodálatos reggelre ébredtem, az akadémia folytatja a kiképzésemet és egy edzést írt elő. Szerencsére, nem kellett felkészületlen tahóként érkeznem, ugyanis voltak olyan rendesek, hogy a levélben megírták, hogy mit kell magammal hozzak. Drót. Ezt nevezem, a kiképzőm nem aprózza el a dolgot. Hallottam már róla, hogy a ninja, a dróthuzallal igen sok mindenre képes. Csapdákhoz ideális, de egyéb hatékony felhasználási módjai is ismertek előttünk, shinobik előtt. Erre az alkalomra, határozottan szükségét éreztem, hogy felvegyem fejpántomat, amely hirdeti, hogy Kirigakure geninje vagyok. Máskor nem szoktam viselni, teljesen felesleges erőfitogtatás. Már pedig én egy törékeny nő vagyok, nem demonstrálhatom előre, hogy miféle titkokat rejt a testem. Ninja overallomat is magamra húztam, ennek is épp úgy szükségét éreztem ezen a jeles napon, mint a fejpántnak. Akcióban ezek, mind-mind árulkodó jelek, amelyekre semmi szükség, egy olyan világban, mint a miénk. Üss először, üss keményen, üss utoljára. Ez az én filozófiám, ami a harcot illeti. Reggelire nem ettem túl sok mindent. Lehet, hogy körbe fogják ugráltatni velem az egész kiképzőterepet és az hiányzik, hogy elhányjam magam. Indulás előtt, magamhoz vettem a levelet, amelyet, majd felmutatok, hogy meg lettem hívva az edzésre, valamint a nálam lévő valamennyi dróthuzalt. Három méter volt nálam, amely nem túl sok, de pont elég. Időben indultam, nehogy elkéssek a kezdésről és lemaradjak valami fontosról. Mivel, az akadémiai értesítőt az edzésről, már egy nappal korábban megkaptam, könnyedén megtaláltam a 17. számú kiképzőpályát. Amikor megérkeztem, gyakorlott pillantással kerestem azt az ember, aki illetékes lesz az edzésemnél. Azt sajnos elfelejtették megírni, hogy melyik sensei fogja megtartani a edzést, de ettől függetlenül, én örültem, hogy mégse hagynak csak úgy magamra. Elvégre két, súlyos év van mögöttem. Van mit bepótolnom. Amikor megpillantom a mestert, meghajolok előtte, majd bemutatkozom. A tisztelet megadása nem maradhat el. A geninek oktatóinak többsége, olyan magas rangú ninja, akik már-már tökéletes fegyverek. Remélem, hogy egy napon, majd én is hozzájuk hasonló fegyver leszek, akinek rettegik majd a nevét. 
- Bayakoshi Yuukihime vagyok, az Akadémia által kiírt edzésre érkeztem, sensei. 
Mondtam tisztelettudóan és átnyújtottam a levelet, amely bizonyítja, hogy nem egy arra járó kósza geninecske vagyok.  
avatar
Bayakoshi Yuukihime
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 206

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Aug. 25 2013, 23:27

Lassan, de biztosan megérkeztél a 17-es számú kiképzőterepre. A fák árnyéka kevés volt ahhoz, hogy a nap égető sugarait eltakarhassa, így igen nehezen kezdődött el az edzés. A területen néhány másik genin várakozott már, voltak, akik a nemrég sikerült geninvizsgájuk részleteit mesélte, volt, aki édesapjának vadászkalandjáról dicsekedett barátjának, egyszóval, volt élet a kiképzőterepen.
Alig, hogy megérkeztél, egy újabb alak jelent meg a terület másik oldalán. Az alak egyre közelebb jött, majd megállt. A gyermekcsoport megállt, a zajok elhalkultak, majd beállt a teljes csend.
Egy igen magas, hosszú hajú férfi lépett előre.

- A nevem Damatsu. Én foglak képezni titeket - fordult körbe a sebhelyes arcú mester. Hosszú köpenyét megigazította, majd megtámasztotta a lábait. - Most pedig támadjatok rám, felmérem a tudásotokat. - tette ki bal kezét maga elé.
Nem kellett sokat várni, az első önkéntes azonnal nekirontott. Csapott egyet oldalra, talán kikerülni sem kellett volna, ám a férfi elhajolt, majd a köpenye alól, mintha kígyók lettek volna, úgy eresztette ki a kezére kötözött drótok egyikét a fiúra, teljesen megkötözve. Ekkor érkezett a következő delikvens, kinek csapás közben fogta meg a kezét, majd hasonlóan az elsőhöz, kötözött sonkát csinált belőle. A harmadik, aki történetesen egy lány volt, megállt a rohamban, tanulva az előző kettő hibájából, inkább a távolból támadott. Természetesen egy genin dobótechnikája nem ér fel egy Jounin szintjével, így a fegyvert egy egyszerű. A támadások megakadtak, belátták, a mester halálosan komolyan veszi, tehetetlenül álltak, a megkötözött társak előtt.
- Egy olyan technikát fogok nektek bemutatni, amellyel hatástalaníthattátok ellenfeleiteket. Ehhez pedig nem is kell más csak - tűrte fel ruhájának ujját - drótok. - A két keze fel volt tekerve drótokkal, kígyózva fogták körbe.
A technika, amelyet megtanítok nektek az Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika. A technika lényege, hogy a drótba chakra-t vezetve képesek lehetünk mozgatni azt. Mindenki vegyen elő egy drótot, majd kezdje a chakraját belevezetni.

~A jövő héten nem tudom, hogyan tudok lenni, így egy gyorstalpalóban fogjuk megoldani a tanulást. Egy 50 soros postot szeretnék, amelyben megéled a kezdeti harcot, majd a próbálkozásokat. A számait rád bízom, érdekel, mennyire reális a játékod. A végét hagyd mindenképp nyitva.~

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Bayakoshi Yuukihime on Kedd. Aug. 27 2013, 21:08


Damatsu-sensei utasításai egyértelműek voltak. Támadjuk meg őt. Én egy kicsit kivártam, amíg a többiek, képtelen támadásokat indítottak. Micsoda idióta banda, kész csoda, hogy egyáltalán geninekké válhattak. A támadásaik azért olyanok, amilyenek, mert képtelenek felfogni, hogy egy Jounin szintű ninjával állnak szembe. Nem, hogy nincs könnyű dolgunk, egyenesen borzalmas nehéz feladatot kaptunk. A mester nem egy mai csirke. A geninek támadásai sorban leperegnek róla, mintha csak esővíz hullana a kabátjára. Figyelem társaim próbálkozásait. nem sok sikerrel járnak, ami azt illeti, csak azt érik el, hogy mindnyájan kötözött sonkaként végzik. hamar rájövök, hogy a sensei túl gyors ahhoz, hogy szemből támadjuk meg. A reakciói sebessége, jóval egy genin fölött áll, szóval, egyszerű taijutsuban fel se érünk hozzá. Ez lenne, hát a legendás Jounin szint. Aprócska csapatunk gyorsan elvérezne egy ilyen szintű ninjával szemben, talán még akkor is, ha az illetőnek hiányozna az egyik lába és csak fél szeme lenne. Na jó, ez talán mégis csak túlzás, de feltehetően megizzasztana minket. Végül döntök,  a frontális támadás ötletét elvetem. A senseit, csak akkor lehetek képes eltalálni, ha ki tudom cselezni, ergo elterelem a figyelmét. A Bunshin no Jutsu, erre tökéletesen megfelel. Persze, véletlenül se ringatom magamat abba az illúzióba, hogy képes vagyok a mestert felülmúlni. A Láz nagyon kiütött, sajnos nagyon sok időt kellett azzal töltenem, hogy nyomom az ágyat. Két évet kihagytam. Ez mésgis arra késztetett, hogy most száztíz százalékkal teljesítsek, s ezzel bizonyítsam, hogy méltó vagyok a genin rangra és nem hoztam szégyent a Bayakoshi névre. Anyám tutira lekarmolná az arcomat, ha olyasmit csinálnék, amellyel foltot ejtek a becsületén, vagy a hírnevén. De, azt hiszem, ezzel minden anya így van. Egyik se örülne, ha a fia, vagy esetemben lánya miatt szégyenkeznie kellene. Eme tudat sarkallt arra, hogy gyorsan kitaláljak valamit és közelebb kerülhessek a senseihez, mint a társaim. Pontosabban, közelebb a feladat teljesítéséhez. Agyalni kezdek, hogy mégis hogy lehetnék hatékonyabb társaimnál, akiknek bár több tapasztalatuk lehet, mint nekem. Én azonban egy Bayakoshi vagyok, nekem sokkal több sütnivaló szorult a fejecskémbe, mint ezeknek a nyámnyiláknak.  Az ötlet, hamar megszületik a fejemben, a klónom szemből ront rá a mesterre, miközben én oldalról próbálkozom egy lábsöpréssel. Gyorsan elmutogattam a szükséges kézjeleket, amelyek a Bunshin no jutsuhoz kellenek. Amikor megjelent a klónom és rohamra indult, én is elindultam. A magam részére kitűzött cél, az volt, hogy egy szépen kivitelezett lábsöprést mutatok be a senseinek, amelyet remélhetőleg komolyan vesz, de minimum elismeréssel szóljon róla. Mivel arról szó sem volt, hogy halálos kimenetelű támadással próbálkozzunk, ezért döntöttem úgy, hogy legfeljebb elgáncsolni próbálom. A klónom feladata, amelyet az idézése előtt határoztam meg, az volt, hogy frontálisan támadja le a senseit. Ezzel egy rövid időre elterelve a figyelmét rólam,  így kellő időt nyerve számomra, ahhoz, hogy kirúghassam a sensei lábait. Ez határozottan olyan teljesítmény lenne, amelyről igen sokan beszélnének. A klónom persze, hamar szétpukkadt, a sensei nem volt olyan ostoba, hogy hagyja magát beszívatni egy klónnal. Ezen meg sem lepődtem, hiszen egy Jounintól elvárható, hogy egy ilyen egyszerű trükköt ne vegyen be és hamar rájöjjön, hogy át akarják verni, mint ama bizonyost a palánkon. Akkor azonban komolyan meglepődtem, amikor a sensei könnyedén felugrott a levegőbe, majd ahelyett, hogy valami ügyes Taijutsuval próbálkozott volna harcképtelenné tenni, a ruhaujjából elővágódó drótot használta. A drót, akár egy kígyó, a lábam köré tekeredett s a következő pillanatban, már a földön feküdtem. Azt az észveszejtő sebességet, amelyet a sensei produkált, szinte követni se bírtam. Mikor tekerte a lábamra a drótot és mégis hogyan? Ezt muszáj, leszek megtanulni, hiszen olyan technika, amely kimondottan hasznos lehet számomra. A sensei végül bele is kezd a magyarázatba, hogy miről van szó és mégis hogyan tudnánk mi is hasonló hatékonyságra bírni drótjainkat. Tehát a chakrát kell belevezetni? Igen, a sensei ezt mondja. De hogyan irányítja? Amíg a többiek erőlködtek, a drót életre keltésével, én leültem lótuszülésbe és visszapörgettem az előbb történteket. Anélkül, hogy megtalálnám a választ a hogyanra, fölösleges lenne elkezdeni a próbálkozást. Ahogy elmémben visszapörgettem az eseményeket, láttam, hogy a sensei, nem tett semmilyen különleges kézmozdulatot. A drótok egyszerűen elővágódtak. Mi a titka? Kézjel? Nem, az nem lehet, nem láttam egyetlen kézjelet sem. Mégis hogyan gondolhatja, hogy … várjunk csak. Gondolat. Gondolat! Ez az! A gondolataival irányítja a drótot! Miután a chakráját belevezette a drótjaiba, képes annak irányítására. Ez nem lehet túl nehéz, hiszen a Bunjin no jutsut is gondolatainkkal irányítjuk. Nos, akkor lássunk is hozzá. Előhúztam zsebemből a drótomat, mutató és hüvelykujjam közé fogtam a végét és koncentráltam. Először csak az ujjaim hegyébe irányítottam a chakrámat. Ez ment, hibátlanul. A drótba vezetés, már nehezebben ment. Az talán segít, ha a drótot a testem meghosszabbításának képzelem. Amikor sikerült a drótba vezetnem a chakrámat, a következő szintre léphettem. Azt hiszem, hogy olyan profi szinten nem fogom tudni alkalmazni, mint a sensei. Egy Jouninhoz nem érhetek fel, ennyi idő alatt. Nos, akkor kezdjük el. Az első próbálkozásom abból állt, hogy különböző mennyiségű chakrát vezettem a drótba. A senseinek éreznie is kell valahogy a drótot, mintha hosszabb karja lenne. Nagyjából, ötödszörre sikerült ráéreznem a drótra.  Az azonban meg sem akart mozdulni. Finom csuklómozdulatokkal próbáltam mozgásra bírni, amely sajnos nem vezetett eredményre. A következő próbálkozás abból állt, hogy a csuklómat mozgattam s közben a drótba vezetett chakra energia mennyiségét változtattam. Nem sok sikerrel jártam, valami határozottan hiányzott. A Drót kézzel történő mozgatását elvetettem, a mester nem mozgatta fölöslegesen a kezét. Talán, ha a chakrával csinálnék valamit. Várjunk csak, ha chakra mennyiségét változtatom a drótban, akkor talán mozgásra bírhatom. Feltehetően ez lesz a kulcs a technika használatához, minden más, csak adalék. Ezt azonban még koránt sem próbáltam eleget. Mindenesetre megpróbálhatjuk ezt az irányvonalat követni. Mivel a sensei nem ad túl sok iránymutatást, magamnak kell kicsikarnom az eredményt. Elsőként azzal próbálkoztam, hogy teljesen telítem a drótot, mintha megfeszült volna. Ez eredményként nem is rossz. Ha elkezdek játszani a drótba vezetett chakra mennyiségével, akkor … előfordulhat, hogy ez a kulcs? 

- Sensei!

Kiáltottam örömömben, amikor végül úgy éreztem, hogy megtaláltam a technika nyitját. S valóban ezen az úton indultam el, azt hiszem ez a kulcs. Még némi extra instrukció és talán sikerül is a többieket megelőzve elsajátítani a technikát.  
   
avatar
Bayakoshi Yuukihime
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 206

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Uchiha Madara on Hétf. Szept. 02 2013, 15:00

A gondolkodás, a logika mind olyan erő, amelyet nem minden ember használ fel. Akik azonban előbb gondolkodnak, mint cselekednek, valószínűleg könnyebben hajthatnak végre egy adott feladatot, igaz, időigényesebb. Te ezen emberek közé tartozol. Általában mindent megtervezel előre, nem rohansz neki fejjel a falnak, átgondolod minden lépésed, akár egy sakk játszmában.

Sensei-ed felfigyelt a hívásra, majd hátratett kezekkel sétált lassan feléd.
- A klónos kölyök. Nos? Hogy állsz? A többiek még mindig a sebeiket nyalogatják, örülnék, ha végre valakinek sikerülne felállni a földről és nekikezdenie a technikának. Vagy netalán azt akarod mondani, hogy készen is lennél vele? - töprengett mosolyogva, habár a választ már tudta. Mindvégig nézett téged, úgy, ahogy a többieket is. 
A gondolatmenetel helyesnek bizonyult, a drótba chakra-t kell vezetni, majd ezután meg kell határozni annak irányát. A gondolatmenetből gyorsan áttértél a gyakorlati részbe, majd a kezedben lévő drót, ha nem is nagyon, de megmozdult, tekeredni kezdett a kezedre. Ha felnézel mesteredre, az arcáról semmiféle érzelmet nem olvashatsz le, ugyanolyan arccal nézett téged végig, majd hátat fordít neked, tovább sétál.
- Hazamehetsz - jegyzi meg halkan, ujjával rád mutatva a háta mögött, végül a következő alanyhoz lép, egy mellette álló lányhoz, akinek szintén sikerült a technika.


~A technikát alap szinten elsajátítottad, felkerülhet az adatlapodra. Jól írsz, a külön jutalom csupán a gyors tanulás miatt marad el, egyenlőre.~

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Csüt. Ápr. 17 2014, 00:15

Suhanó árnyak 
Daizo Tensei  tanulás és kaland
In'eito // Árnypenge

-Nem jó!- csattant fel a határozott hang. Edzőtársad folyamatosan ostorozott. Hiába tértél haza dicsőséggel, s hiába volt a rangod, itt, a gyakorlótéren ez mit sem számított. Ai meglepően alacsony, fekete hajú nő volt, hihetetlenül gyors, akrobatikus mozgással. Bár általában a kisebb fegyvereket szerette, a kedvedért most kardra cserélte őket. Nem először edzettetek együtt. Ai-al másfajta módon tudtad a reflexeidet, és a chakra kontrollod finomítani. A szinteden ezek mellett már képes voltál arra is, hogy hasznosan felmérd a környezted és akár pillanatszerű, mégis átgondolt választ adj az adódó helyzetekre. Ezt a helyet is jól ismerted már. Ahogyan Ai is. A helyismeret most nem jelentett előnyt a gyakorlás alatt, a nő azonban megnehezítette a dolgod.
Egy csapás. Ő pedig eltáncolt a kardod elől, és ott billegett a hatóköröd szélén. Idegesítően elérhetetlenül mozgott, hiába próbáltad újra megfelelőre csökkenteni a távolságot. Hosszú percekig tartott ez a játék, mígnem egy csapáskombinációnál félig elfordulva hátrált el tőled, majd újra felvéve a távolságot, szabad kezével egy shurikent hajított feléd. 
-Meglepetés!-a nő láthatóan élvezte, hogy sikerrel használhatja ki ellened a mozgékonyságát és marad a hatókörödön kívül. Számodra pedig egyre idegesítőbbé vált a felvetődő probléma.


//Nos, mivel saját technikáról van szó, kezdjük szépen az alapoknál. Szeretnék először is legalább harminc sort, amiben megfogalmazod a problémát, felveted az ötletet magadban és elgondolkozol a megvalósítás alternatíváin. Sok sikert! //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Vihar - Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Daizo Tensei on Csüt. Ápr. 24 2014, 22:49

Daizo csendben ült kertjében. Egy fa árnyékában pihent meg, előtte néhány madár lépkedett a földön. Egy padon ült meg a chunnin. Elbambult a madarakon, mosolygott. Csend volt. És élvezte.
Az elmúlt időszak, az ifjú számára nem volt más, mint egy rémálom. A Szél országának fővárosában, a homokban, porban, vérben és sikolyok tengerében ölték egymást, szemtől szemben. Ez nem bandita leszámolás volt. Nem holmi fiatal lázadó, akik a szüleiktől kapott keserű gyermekkort akarják megbosszulni. Ez háború volt. A Víz szövetségének egy nagy létszámú serege villámtámadást indított az ellenséges Szövetség egy tagjának a fővárosa ellen. Emberek tucatjai hevertek a földben, belefulladva a koszba és vérbe. A sikolyok robbanásként hatott a fülre, mikor arra a por miatt szükség lett volna. Pengék csattanása zúgott végig a csatamezőn. Izzó labdák, repülő földdarabok és borotvaéles viharok pusztítottak mindenhol. Az emberek zsákok módjára dőltek el, már ha egyben maradtak.
A harc végére kevesen maradtak a városban, akik ott maradtak, mostanra mind láncolva ül egy sötét és hideg cellában. Köztük maga a Szélben rejtőző falu vezetőjét is, Gaara-t. A város elesett, a Szövetséges haderő elfoglalta és bevette.
 
Az emlékek elsuhantak, mikor a csendet egy ismerős hang törte meg.
- Daizo! –
Daizo elfordította a fejét. Régi társa állt a kert végében, mosolyogva intett neki. Daizo elmosolyodott, néhány napja nem hitte, hogy újra átélheti ezeket a perceket. Felkelt a padról, amelyen ült, megigazította kardját, amely övén lógott. A kard, amely megóvta őt a falak mögött. A penge, amely rengeteg vért ontott. A háborúban edződött penge.
- Örülök, hogy újra látlak, Ai – köszönt, mikor megérkezett a lány elé, majd meghajtotta a fejét.
Az ifjak nem csupán beszélgetés céljából találkoztak azonban. Ai hátán ugyanúgy ott pihent a halálos penge, mint ami Daizo övén is lógott.
Hamar elértek a város kiképzőterepére. Kardot rántottak, majd azokkal kezdek kommunikálni. Mindig is így beszéltek. A kardok nyelvén. Aki jobban forgatja, az beszél. Olyanok számára, mint amilyenek ők maguk is voltak, a kardforgatás nem más, mint kifejezőeszköz. A mozdulatsorokon, a gyorsaságon, a tempón minden rejtett érzés feltárul.
Az ő harcuk most gyors volt, az idő mégis oly lassúnak tűnt. Ai megpróbálta elkerülni Daizo csapásait, mikor a fiú a pengék használatában úgy tűnt, felülkerekedik, Ai mindig kitért a penge hatótávolságából. Először még nem zavarta a fiút, azonban egyre inkább arra lett figyelmes, hogy kardját, forgassa azt bármilyen gyorsan, mégsem képes egy bizonyos távolságon túl hatni. Ilyenkor jönnek a távolsági támadások, azonban ezekhez a mozdulatokhoz már más eszközöket használ a shinobi, nem a kardot.
A lány folyamatosan elkerülte a pengét, majd egy gyors ellentámadással lépett ismét közelebb. A kardok összecsattantak, megvillantak a napfényben, egy pillanatot vártak és újra mozgásba lendültek.
Az idő lassan szállt, mikor a lány ismét mozgásba lendült. Összecsaptak, talán kétszer, esetleg háromszor, a lány kígyózva kikerült ismét a kard hosszából, majd egy shurikent hajított a fiú felé.
Daizo sietve kapta maga elé kardját, amely remélhetőleg megakasztja a száguldó fegyvert. Amennyiben hárítja, kardját leengedi.
- Tartsunk egy kis szünetet. – ajánlja fel.
 
- Még mindig gyors vagy. – mosolyog a lányra. – Képes vagy kikerülni a halál mezejéből, és még előnyödre is fordíthatod a távolságot. Sajnos, mindennek megvan a hátránya. – tekint le szomorúan kardjára,a mely az ölében pihent. – A kardforgatásnak is megvannak a hátrányai. A kard nem fegyver, hanem testünk meghosszabbítása. Elérhetővé teszi, hogy távolabbra érhessünk el, ám ennek a távolságnak is megvannak a határai. A toldás épp akkora, amekkorát a használója forgatni képes. – majd gondolkodni kezdett.
- Ha ezt a távolságot kitolhatnám… - idézett néhány shurikent a csuklóján lévő pecsétből, majd elhajította őket. Célpontjuk egy vastag fa volt. Mielőtt a shurikenek becsapódtak volna, néhány kézpecsétet követően megsokszorozódtak, majd belefúródtak a törzsbe – Akkor azzal nagyban megnövelhetném a kard erejét.
Az árnyék shuriken technikához hasonlóan talán más eszközöket is meg lehet sokszorosítani chakra segítségével. Azonban…a kard mindvégig a hazsnáló kezében van.
- Nem a kardot, csupán a pengéjét, ha sikerül megalkotnom chakraból, az már nagy lépés lenne. Miután pedig létrehoztam a pengét, a suhintással képes lehetek talán távolsági támadásra használni. – gondolkodott tovább az ifjú. Terve nem volt egyszerű, azonban ha gondolatmenete helyes, akkor új erőre tehet szert, egy olyan erőre, amelyhez foghatót nem igazán láttak korábban.
avatar
Daizo Tensei
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Csüt. Máj. 01 2014, 21:52

Suhanó árnyak 
Daizo Tensei  tanulás és kaland

Ai természetesen felhagyott a támadással, mikor arra kérted, és a shuriken sem okozott problémát a hárításodnak hála. A lány érdeklődve, kíváncsian figyelt, leeresztve a kardját. Láthatóan érdekelte mi jár a fejedben, és nem volt nehéz észrevenni, hogy bármiben készségesen segíteni fog, ami ahhoz kell, hogy megoldd a problémát.


//Gyönyörű volt az első kör, élvezetes, érzelmes felvezetéssel. Jó látni hogy valaki a tanulás során is energiát fordít a karakterformálásra. 

A második körben a technika kidolgozására helyezz hangsúlyt, nyugodtan utalj a chakraelméleti tudásodra is, merüljenek fel hibák, buktatók, és arra adott megoldások, végül pedig egy-két sikeres próbálkozás, esetleg utólagos korrekció, vagy teszt a végső technika eléréséig. Természetesen Ai-t mozgathatod kedved szerint. 
Az írásod ezúttal kicsit hosszabb legyen, 50 sort várok. Neked nem lesz nehéz. Smile//

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Vihar - Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Daizo Tensei on Vas. Máj. 04 2014, 13:45

Daizo egy újabb ötlettel állt elő, amelyet a lány, Ai is támogatott, és úgy döntött, hogy segít neki.
Daizo ismét összeszedte minden gondolatát, miután a földre ült, megtervezte és lépésekre bontotta ötletét.
- Egy olyan chakrapenge, amelyet képes lehetek egy suhintással nagy távolságba küldeni nem kevés chakra-t igényel. A fegyverembe kell áramoltatni a chakrat, majd alakot szabva neki kell azt ellőnöm.  Talán még sohasem volt ennél nehezebb feladatom. – fejezte be a gondolatmenetet a fiú.
~Igaz, sok olyan technikám van, ahol a chakram a testemen kívül formázom, azonban most mégis úgy érzem, ez az ötlet túlmutat a képességeimen.~ szomorodott egy pillanatra, majd oldalán lógó kardjára nézett.
- Nem. Dehogy múlja fel a képességeimet. Daizo Tensei vagyok, aki megóvta a Hinorima klán lányát, az ország Chunninjaként segítettem az országot, és ott volt Sunagakure bevételénél, ott álltam a város előtt, túl a falon és kapun,a  vérben áztatott, füstben fuldokló faluban. Sikerülnie kell.
Daizo oldalához nyúlt, majd előhúzta lassan kardját. A penge megcsillant arca előtt, ahogy lassan forgatta a napfényben.
- A segítségedet kérem, Ai – nézett a lányra.
Első lépésként az ifjú a chakra, kardba való áramoltatását tervezte. Ez még nem okozhatott neki komolyabb fejtörést, egy kenjutsu használónak, akinek fegyvere a kardja, valamint a tudástárában kutatva is találhatunk olyan technikát, amelynek ez az alapja. Talán ez a technika a későbbi lépésekben is segítséget nyújthat neki.
Daizo előrenyújtotta kezét, kardja előremeredt, akár a kopó, amely szagot fogott és csak gazdájának parancsát várja. Ekkor Daizo parancsot adott a benne lévő erőnek, és karján keresztül áramoltatni kezdte chakraját a kardba. Azonban a chakranak nem csupán a kardban kell tárolódnia, hanem be kell vonni a külsejét, hogy egyszerűbb legyen azt suhintva kilőni. Így hát a kardba áramoltatott chakraval lassan be kellett vonni a kard fémrészét, hogy aztán az egész penge szinte lángoljon a chakratól. Amennyiben a fiú képes chakraval bevonni kardját, akkor megtartja a további áramlást, valamint mindig törekszik az egyenletes szétosztásra.
A pengét körülölelő chakra készen áll a következő lépésre, a suhintásra. Daizo a tanulás elején említett technikáját, a Senpu-t alkalmazza ismét, pontosabban csak egy részét, hogy képes legyen a kardot médiumként használni, és azon keresztül chakrat irányítani a természetbe. A fiú azonban nem fordult meg egész testtel, csupán jobb karjával körzött feje felett, majd a kört bezárva maga elé tartotta, és a chakraját a testen kívül kezdte irányítani. A pengén lévő mennyiség eltűnt, azonban a chakra szinte azonnal szétáramlott a levegőben, szétesett a formája és a tartása.
- Túlságosan is elbíztam maga, nem figyeltem a chakra egybetartására – morgolódott, majd újrakezdte a műveletet. Újabb chakrat áramoltatott a kardba, majd megforgatta a pengét, hogy lendületet szerezhessen. A távolságot leredukálta, és egy közeli fát szemelt ki. A chakrat újra előtte, és most figyelt, hogy egybe maradjon a penge. A szálló tömeg csupán néhány méteren keresztül maradt meg, a fában nem okozott nagyobb kárt. Újra és újrapróbálta, azonban a chakra nem maradt egybe. A Senpu tanulásánál nem volt efféle problémája, hiszen ott a chakrat csupán a pengén át kellett áramoltatni, és a létrejövő széllöket elegendő volt a technikához. Ez egy sokkal magasabb szintű technika. És egyenlőre a szint meghaladja képességeit, legalábbis látszólag, és egyenlőre csak a chakrat pazarolja a kirigakurei chunnin.
Daizo kardját tartójába szúrta, majd egy nagyobb kőre ült, gondolkodott. Emlékeiben visszatért a régebbi tanulásokhoz, ahol azt érezte, lehetetlen feladat előtt áll. Ugyanilyen elkeseredve állt, mikor az ÉG és Víz konvergenciát tanulta. Egyszerűen képtelen volt a talajvizet, egy olyan tényezőt mozgatni, amelyet nem lát. A chakra egy rendkívül összetett és rejtélyes eleme a világnak. Aki ismeri a chakrat, annak nem elég magas a világ teteje, nem forró a pokol tüze és nem lehetetlen elkerülni a halált sem. Azonban túl sok a kérdés, a chakra egy töredékét ismerik csupán az emberek, a harchoz és túléléshez szükséges feladatokban hívják segítségül, ezért sem ismerik az emberek a chakrat teljesen.
Az ismeret, amellyel Daizo is rendelkezik azonban elegendő ahhoz, hogy újabb és újabb technikákat alkothassanak meg, csupán a HOGYAN kérdést kell megválaszolni. Daizo a választ tudta, csupán nem értette, még. Szemeit lehunyta, kardját lassan kiemelte övéről, majd lassú chakraáramoltatásba kezdett. Kezét lassan mozgatta, érezte, ahogy a chakra átáramlik fegyverébe. Talán csak néhány perc volt az, amit ő óráknak élt meg a sötétségben. Szemeit továbbra is csukva tartotta, majd lassan kardjával furcsa mozdulatokba kezdett a levegőbe, mintha írna valamit.  Majd szép lassan feje fölött megforgatta a fegyvert, végül suhintva előre tartotta.
Reccsenést hallott, mintha eltört volna valami. Lassan nyitotta ki szemét, ekkor vette észre az előtte lévő fán a kéregbe égetett, átlós vonalat. Talán sikerült. Ai mosolygott. Daizo újra próbálta, nem kapkodott, talán még lassabban és megfontoltabban vágott neki, mint az imént. Saját szemével akarta látni a technikát, annak létrejöttét, és hatását a becsapódás pillanatában. Fáradt volt, homlokáról izzadságcsepp hullott a földre, ám ő nem adta fel. Meghúzta fejpántját, majd újrakezdte a műveletet. A kardba vezetett chakra felvette a penge alakját, majd egy pörgetés után sikerült is ellőnie azt. A ragyogó anyag sebesen száguldott a fába, megtörve az évtizedeken át egybemaradt kéreg erejét és vonalat égetett abba.
- In'eito. Árnypenge. - szólalt meg ismét. - A kard, amely nem csak közelharcban hasznos. Egy penge, amely árnyként suhan végig, egy csendes gyilkos. - elemezte Daizo a látottak alapján új, saját technikáját. Ezzel egy új fejezetet nyithat a kenjutsu-k történelmében. A kard, amely távolról öl. egy kardforgató, aki nem ismeri a lehetetlent.
avatar
Daizo Tensei
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Máj. 07 2014, 22:31

// Gratulálok, a technikát sikeresen elsajátítottad! Smile
A tanulás során igyekeztél a legjobbat kihozni magaból, és ez mind karakterjáték, mind a technika elméleti hátterének kifejtése szempontjából sikeres és alapos volt, ezért a technikán kívül 15 ch jutalmat is adok. //


Suhanó árnyak 
Daizo Tensei  kalandja

Szinte még el sem ült az új technika kifejlesztése felett érzett eufória, mikor meghallottad Ai tapsát.
-Ez.. lenyűgöző volt!- lelkes hangja a nyugalom maszkja mögül meglepő könnyedséggel tört elő. A levegőben még ott rezgett a névadás ünnepélyessége, mikor a lány elindult feléd.
-Részletesen el kell mondanod, mi járt a fejedben, mit éreztél.. és mindent!- az izgalom ragyogott szemeiben, aztán hirtelen elharapta a mondatot ahogy a balsejtelem kúszott torkába, ahogyan a tejfehér pára is kezdte körülölelni a terepet. A fa, amit az imént metszettél ketté, megrezdült, majd lassan felállt és friss hajtások nyúlványai kezdték összeforrasztani, mintha a technikád soha nyomot nem hagyott volna rajta.
-Mi a fene ez?- siklott ki szitokként Ai ajkai közül, ahogy fegyverét feljebb emelte, és hiábavalóan nézett körül ellenség után kutatva. A pára sűrűbbé vált, és egy pillanatra mintha apró lábak dobogását hallottátok volna. Aztán a pára rejtekében elsuhant valami, meglepő iramban távolodva a falutól.

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Vihar - Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Daizo Tensei on Kedd. Máj. 13 2014, 22:40

Daizo kardjával suhintott, ekkor egy sötét színű tömeg hagyta el pengéjét, akár egy szellem a halott testből kilépve vette célba az előtte lévő fát. A fa kérge megreccsent, majd széttört, megállíthatatlanul belehatolva hagyott égetett nyomot. A kirigakurei elégedett volt. Társa, Ai is szóvá tette az imént látottakat, Daizo tehetségét. A fekete hajú ifjú mosolyogva hajtott fejet, megköszönve a dicséretet. Ekkor azonban olyanra lett figyelmes, amelyre talán soha azelőtt. 
A fa mintha regenerálódott volna, lassan eltűnt az előző támadás nyoma, valami bűzlött a levegőben. Köd terjedt szét a területen, a lábuk alatt kúszott be a területre, majd egyhamar eltakart mindent előlük.
- Ai, mögém - utasította a kirigakurei lányt, majd kardján forgatva tekintett körbe. A köd szinte mindent eltakart. 
~Talán a kirigakure no jutsu-t alkalmazza valaki~ elemezte a lehetőségeket az ifjú. ~Azonban...a fa nem gyógyulhatott be magától. Itt valami másnak kell lennie.~ ekkor látott meg egy árnyat, amely végigsuhant előttük a ködben.
- Ai - bökött az árny után. Azonban Daizo tudta, hogy a ködben nincs esélye, amíg nem tuja, kivel áll szemben.
Lehetőségeit összevetve az első lépést megvárja, Ai-val egymásnak hátat fordítva, így fedezve egymást várják a támadást. A dobófegyvereket képes a fiú kardjával hárítani, azonban a biztos látás érdekében némi chakrat koncentrál kardjába, majd megpörgeti azt feje felett. Ezzel a kenjutsuk egy technikáját, a Senpu-t alkalmazza. A Senpu nevét a kardforgatás által kreált kis forgószélről kapta a nevét, amely a gyengébb ködöt képes lehet kitisztítani maga előtt, legalább annyira, hogy a fegyvereket láthassa és még időben érzékelhesse.
Amennyiben nem érkezik támadás, az árny irányába veti magát, kardját végig kezében tartva. A ködből való kijutás talán a lehető legjobb megoldás, hisz egyszerűbb felvenni bárki ellen a harcot tiszta látásviszonyok mellett. Azonban ha további furcsaságokat vesz észre, halkan Ai mellé lép és füléhez súgja.
- Egy illúzió csapdájába estünk. - talán még nem késő visszafordítani, pontosabban megtörni az illúziót, ehhez bal tenyerét és jobbjában lévő kardját használja. találkozott korábban genjutsu használóval, tudja, ha megtöri a chakraáramlását, vagy fizikális fájdalmat okoz magának, azzal képes lehet megtörni a gyengébb illúziók hatását.
Mindvégig Ai mellett marad, nem akarja elveszíteni a lányt, ismét. Megtesz bármit annak érdekében, hogy élve kijuthassanak a köd fogságából.
avatar
Daizo Tensei
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szomb. Máj. 17 2014, 22:08

Suhanó árnyak 
Daizo Tensei  kalandja

Ai gyorsan és pontosan foglalta el a helyét mögötted, hátát a tiédnek vetve. Fegyverei a kezében voltak, és figyelt. Ilyenkor veszedelmesen hűvössé vált, de ezt az arcát már jól ismerted.

-Észre vettem!-kiáltott a lány, de nem lépett el a hátadtól. A ködöt fürkészte.
-Nem hiszem, hogy körbe vettek volna.-morogta, de téged talán jobban lekötött, hogy míg az árny elsuhant, a már teljesen ép fa egyszerűen eltűnt, láthatóan csak a köd örvénylett lassan, sűrűn a hűlt helyén. Támadás pedig nem érkezett.
-Ha nem megyünk utána, elveszítjük.-mondta ki a lány, miközben a technikád hatékonyan oszlatni kezdte a ködöt előtted. Nem tűnt túlságosan erősnek, ráadásul apró, még épp kivehető nyomokat is felfedezhettél magad előtt. Talán ennyi előnye volt annak, hogy a terület oly gyakran volt nedves. 
Ai már-már elindult, de a szavaidra megtorpant.
-Mégis mit akarnának tőlünk?- kérdezett vissza. 
-Ekkora kockázatot vállalni csak miattunk?-A lány gondolatmenete világos volt előtted: hősökkel leszámolni a csatatéren, az egy dolog... de a saját országukban megtámadni őket esztelennek tűnt Ai számára, hacsak nem valami nagy haditerv része, amiben, a hangából érezted, kételkedett. 
Jól ismerted a finom fájdalmat, mely képes volt megtörni az illúziókat. Szinte jóbarátként üdvözölhetted, ám úgy tűnt, most valami másról van szó.

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Vihar - Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Daizo Tensei on Szer. Jún. 04 2014, 23:43

A kirigakurei csapat megrekedt a ködben. A lány és a fiú egymás hátát támasztva forogtak a ködben, várva, hogy mikor érkezik az első támadás. Azonban a várokozás csupán húzódott, de nem érkezett. Ai egyre lendületesebben kezdett tervezni, azonban az óvatlan mozdulatokra vigyázniuk kell, könnyen csapdába eshettek a ködben. Mégis, igazat kellett adnia a lánynak, ha elveszítik azt, aki létrehozta a ködöt, talán sohasem tudják meg, mi történt épp. 
- Ai, utánam - szólt a fiú, majd pecsétet formálva teste begörnyedt, fülei megnőttek, szemei kitágultak. Szaglása és látása, valamint a hallása felerősödött, így ha sikerül bárminemű szagot fognia, ami még egy ember áraszt magából, azonnal nyomát követve indul meg utána. Ezzel talán kijutnak és el is fogják az ismeretlen támadót. Kardját maga elé tartja, ezzel fedezve a testét. Ai szorosan háta mögött akarja tartani, a szétszakadás csak még nagyobb galibát okozhatna.
Amennyiben sikeresen kijutnak a ködből, Daizo újabb szagok, nyomok után kutat, hogy megtalálja a használót.
Amennyiben a köd átláthatatlan és végtelen, Daizo hosszabb lépésekben kezd el futni, majd kezét maga elé tartja, forgó ugrásban kezd el nagy sebességre szert tenni. A Tsuuga nevű technika segítségével hamar kiverekedheti magát a ködből, talán még a felállított csapdák reakcióidejénél is gyorsabb.
Bárhogy is történjen, a kirigakurei chunnin felkészülten várja az ellenfelét. 


Gommen, fáradt voltam a végére Sad
avatar
Daizo Tensei
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Jún. 11 2014, 22:21

Suhanó árnyak 
Daizo Tensei  kalandja

Ai bólintott, majd elindult a nyomodban. Érzékeid kiélesítve a szagoknak furcsa egyvelege ér el hozzád. A fa felől erős fa szagot érzel, jóval élőbb, mint amit a friss vágás önmagában okozna. Nedves állati bunda is szaglik, és minden apró nyom ezt a szagot árasztja, távolabb pedig mintha éreznéd egy ember szagát, és áthat mindent a víz illata, a zöld növények és a rothadás termésetes szaga. Élesebb érzékeid egész más tartományt is felfognak, füled haloványan hallja egy síp szavát. Érzed, tudod, minden arra tart. Ahogyan te és Ai is.
A ködnek egyszercsak mindenféle átmenet nélkül vége szakad. Senki nem támad rátok.
-Nem látok semmit.-Ai megtorpant és körbe néz, kezében neki is ott vannak a fegyverek, de leginkább az zavarja, hogy az, aminek a nyomába eredtetek, menekül, nem pedig támad. Orrod érzi még a bunda szagát. Mintha megállt volna. Még be is tudod azonosítani a helyet, egy kisebb fatörzs mögött. Majd még néhány mögött.  Hirtelen úgy érzed, mintha körbe vettek volna. Ugyanaz a karakteres szag érződik több helyről is. De nem támadnak.
-Mi legyen? Megyünk tovább?

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Vihar - Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Hiai on Csüt. Aug. 04 2016, 10:47

- Seiun, várj meg! Nem tudok olyan gyorsan futni, várj már meg! - kiált nővére után egy kislány, kinek kinézete oly emlékezetes számomra, mégis oly idegen.
Sötét haja az idősebbikéhez hasonló, éppúgy, mint szeme színe. Kék íriszei már-már kétségbe esetten lesnek a tőle egyre távolodó alak után, mi egyszer csak elveszik látóteréből. Megdermed, lefagy, s szomorúsággal telve néz szét, igyekezve még jobban kapkodni lábait, mindhiába. Csak nem jelenik meg újra testvére alakja, csak a fehér köddel találkozik mindenütt. Egy pillanat alatt szippantott magába látványa, átéreztetve velem akkori magányát, mi rögtön azután ijedelembe vált át, ahogy a magasba emelkedik. Ujjaival szorosan kapaszkodik az őt emelő karokba, jobbra-balra tekintgetve, mígnem az illető nyakában köt ki. Ismerős illat csapja meg orrát, kellemes és biztonságot nyújtó, melynek hála szinte azonnal megnyugszik.
- Seiun! - derül fel arca, ahogy lenéz nővérére, ki immár vele nyakában indul meg, még csak meg sem ingva pehelynyi súlya alatt.
- Maradj nyugton, vagy leesel, Hiai! - szorítanak rá a kezek a kisebbik lábaira.
Érzem combjaimon az ujjak nyomását, éppoly erősen, mint a gyermek. Furcsa nosztalgiával tölt el, kellemes érzéssel, melyből sosem akarnék kiszakadni. Agyam azonban tudja, mi a valóság.
Mintha csak megszólalna a nem létező ébresztőm, szemeim kipattannak. A földön fekve lesem a plafont, szokatlan ürességet érezve mellkasomban. Nem, nem is olyan szokatlan. Valójában már egészen hozzászoktam, jobban mondva még régebben hozzászoktam. Mostanában nem történt ilyen, éppen ezért ennyire... értelmetlen.
- Rossz érzésem van - motyogom magam elé bosszúsan.
Fordulok egyet a földön, kiélvezve annak hűvösségét, ugyanakkor magamra rántva az alvás közben lefetrengett takarót. Szemeim nem tudom lehunyni, képtelen vagyok rá. Egyszerűen meredek az üres, kopott falakra, mik egykor sokkal jobb állapotban voltak. Az ingerültség végigárad bennem, aprócska, szétfoszló párnám gyűröm ujjaimmal, fogaim összeszorulnak. Mégis mi a franc ez? Aludni akarok! Gyomrom felkordul az éhségtől, melyre csak egy enyhébb összekuporodás a válaszom. Ahogy máskor, úgy most sincs reggeli. A fekvéshez egyébként sem kell sok energia, így nyugodtan megvagyok én így is. Majd iszok jó sok vizet. De akkor meg pisilni kell sokat, az sem megoldás. Akárhogy is, ezzel most nem foglalkozom. Megemelem fejem, aztán a párnám, majd jó erősen visszavágom a földre és fordulva egyet rá fekszem. A pokrócot magam után igazítom, szemeim lehunyom és próbálok aludni még néhány órát, csak hogy addig is teljen a nap és ne unatkozással.
Már az álom határán járok, mikor kopogtatnak. Nyűgösen kelek fel, alaposan megváratva az illetőt, ki még arra sem méltat, hogy köszönjön. Nem mintha én foglalkoznék ilyesmivel, csak laposan pislogok rá, elhúzott szájjal, mikor kezembe nyomja a levelet és lelécel. Mintha csak menekülne, vagy nem tudom. Biztos sok dolga van, velem ellentétben. A levelet nem szívesen nyitom ki. Az egésztől a hideg fut végig a hátamon, főleg, hogy nem szoktam leveleket kapni. Lassan, mondhatni körömheggyel nyitom ki az iratot, mintha csak valami undorító izéhez kellene hozzáérnem, miközben egy hisztis, elkényeztetett liba képében tetszelgek. Kár, hogy számomra aligha létezik olyan lény, vagy olyan izé, amit nem mernék megfogni, ha kell. A szövegen gyorsan végigfuttatom tekintetem, ujjaim pedig reflexszerűen gyűrik össze a levelet. Aztán ismét kihajtogatom, elolvasom pontosabban, majd megint összegyűröm.
- Tudtam én, hogy valami katasztrófa fog történni. Francba!
Holmiim kelletlenül szedem össze, hogy aztán meginduljak a levél által kijelölt helyre. Nem szívesen teszem. Nagyon nem szívesen teszem, mert amit abban a vacakban írtak, az egyet jelent számomra a szenvedéssel és azzal, hogy lemondhatok lustasággal eltöltött napjaimról. Persze az is igaz, hogy így legalább fejlődök egy keveset, így haszna is lehet. Csak ne az legyen, hogy hirtelen kelljen mindent megtanulni, vagy agyon kell hajszolni magunkat, mert arra nem vagyok vevő. A 17. kiképzőterep felé veszem utam, ahol elvileg találkozom a nyakamba varrt egyénnel, egyénekkel, vagy emlékszek is én már rá, hogy kikkel. Az elkövetkezendő időszak legnagyobb problémájával, az biztos. Odaérve szinte azonnal letelepedem az egyik fa alá, amit találok a kevés közül. Nem bővelkedünk sok árnyékban, az egyszer biztos. Én viszont nem állok neki keresgélni, majd itt megtalál az, aki meg akar, ha meg nem, nekem úgy is tökéletesen megfelel.
avatar
Hiai
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Senju Tobirama on Pént. Szept. 09 2016, 15:55

/Hiai/
Nem sokáig élvezhetted az egyedüli, nyugodt létet, választott fád tövében, ugyanis egyből, a megbeszélt időpontra tökéletesen pontosan érkezett tanítód. Igazság szerint tanítóid. Két szőke, nálad nem sokkal idősebb egyén (klikk), egy fiú és egy lány sétált feléd. Elég sok vonásuk egyezett, könnyen leszűrhető volt, hogy testvérek lehetnek. Ahogy eléd értek, a lány hűvös hangon szólalt meg.
-Üdv! Én Yumino vagyok, ő itt pedig a bátyám, Satetsu. Kirigakurei geninek. Azért küldtek, mert elvileg képzésre szorulsz és mi tudunk majd segíteni. Tajutsura specializálódtunk, így most azt fogsz tanulni. Ha tetszik, akkor maradj, ha nem pedig még most lépj le.- Fagyos tekintetével végig mért, majd biccentett testvére felé. Hátrébb szökkentek, távolságot teremtve tőled, valamint egymástól is.
-Most figyelj jól.- Ahogy mondata véget ért, két kunait kapott elő, melyeket testvérének irányába dobott.
Satetsu könnyedén hárította a kunaiokat, ám testvére ekkor egyszerűen szinte mögötte termett, s egy erőteljes térdest vetett a fiú hátába. Ettől természetesen összerogyott. Különös mód, a lány nem mutatott túlzott aggodalmat bátyja iránt, pedig láthatóan erős támadást kapott be és igencsak megérezte azt. Feléd kezdett lépkedni lassú tempót felvéve.
-Nos, ez, amit láthattál a dinamikus belépő nevet viselő taijutsuba tartozó mozdulat. A lényege, hogy miközben a célpont figyelme elterelt állapotban van, te kihasználva ezt mögé kerülsz egy egyszerű shunshin no jutsuval, esetleg szimpla fizikai erődet használva, ahogy én az előbb. Nem olyan gyors, de chakra takarékos. Figyelned kell arra, hogy jól időzíts, különben észreveszik a mozdulatod és védekezni fognak. Jól meg kell ragadni a megfelelő pillanatot, máskülönben semmit sem ér az egész. Ügyelj a mozgásra. A lábad feszesen, mégis lazán, ha úgy tetszik kő súlypontot használva. Mikor laza a lábad, de mégis érzed azt, hogy húzza valami össze. Az fog kelleni most. Kihasználva, ebből a helyzetből való kilépést energia szabadul fel, amit a szökkenésedhez tökéletesen fel tudsz majd használni, plusz lendületet ad neki. (Valós technika, Wing Tsunban alkalmazzák az alapállásfelvétele is ezt a "kősúlypontot" idézi elő.) Ha van kérdés, akkor most tedd fel.- Szemei kérdően irányultak rád.
Itt az idő, hogy megmutasd nekik, milyen fából is faragtak téged. Edzőpartnered a lány lesz, aki mint bizonyította, nem túl könyörületes személyiség.


// Elnézést a megkésésemért! Kompenzálva az időt, melyet várakozással töltöttél, 10 ch jutalmat írok fel. A következő postodban írd le, ahogyan megtanulod a technikát. Szabad kezet kapsz egy bizonyos határig, ami az ésszerűség. Legyen egy hosszabb terjedelmű iromány, amely egy fél nap cselekvéseit és munkáját foglalja össze. Tartalmának jelentős részér, kb. egyharmadát a technikai rész tegye ki. Abban az esetben, ha nagyobb része szól róla, természetesen nagyobb jutalmazásban lesz részed. Jó munkát hozzá! ^^ //

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Hiai on Szomb. Szept. 10 2016, 13:13

Ennyit a pihenésről. Sajnálatomra az engem kereső illetők időben megérkeznek. Remélem, sokáig keresgéltek előtte, csak hogy nekik is kellemetlen legyen egy kicsit. Nem kelek fel, a fa alatt maradva, félig nyitott szemmel figyelem a jövevényeket. Persze, hogy azonnal kettőt kapok. A bemutatkozásra elhúzom a szám. Neveiket megjegyzem, ahogy azt is, hogy geninek, ami kicsit furcsa. Nem az, hogy genineket küldenek a fárasztásomra, elvégre miért gyötörnék velem a magasabb rangú ninjákat, de a koruk. Fogadni mernék arra, hogy nálam idősebbek kicsivel. Nagyjából a nővéremmel lehetnek azonos korúak.
- Én voltam itt előbb, menjetek el ti – közlöm velük unottan, és még ásítok is egyet, egy kisebb nyújtózkodás közben. – Tudjátok, már az én koromban is furcsa, hogy genin valaki, de… Nem gondoljátok, hogy már le kellett volna vizsgáznotok? – kérdem, bármiféle gúny nélkül, ugyanakkor érdeklődés sem található hangomban.
Akár tényként is közölhettem volna az egészet. Na mindegy, erről ennyit. Akár piszkálódom, akár nem, nem úgy tűnik, hogy sokat levesznek belőle. Csak csendben, ugyanolyan tekintettel néznek rám, mintha csak meg sem szólaltam volna. Idegesítő. Ezt mondanám elsőre, s talán még ki is mutatnám mindezt, ha nem lenne ez a mindenre teszek álca. Pedig nem így van. Nagyon nem. Ha csak rájuk nézek, a rideg tekintetekre, ha felidézem magamban a hangjukat. Túlságosan emlékeztetnek valakire. Valakire, akinek meg kell mutatnom, hogy erős vagyok. Mert az vagyok. Csak még nem tudom, hogy miben.
Mikor figyelnem kellene, újabbat ásítok, utána azonban figyelem azzal az egy szememmel, hogy mit csinálnak. A lány könyörtelenül elpüföli a bátyját. Bárcsak én is ezt tehetném a nővéremmel, ez azonban jelenleg lehetetlen. Mégis, ebben a szituációban inkább a fiatalabb hasonlít rá, és ez nem a neme miatt van. Sokkal inkább a viselkedése miatt. Elfog az érzés, hogy megmutassam ennek a szőke geninnek, hogy nem vagyok én olyan gyámoltalan, mint hiszik. Hogy képes vagyok erre és még többre is. Ehhez persze meg kellene tanulnom.
Mondandóját csukott szemmel hallgatom végig, mintha csak nem érdekelne, közben azonban elmémben hozzátársítom a szavakhoz a látott képeket. Laza, mégis masszív, ruganyos felállás, a könnyed induláshoz. Kunaiokkal való elterelés, Satetsu védése, és a térdes.
- Azt hiszem, nincs más választásom. Ha most elmegyek, később újra zargatni fognak – sóhajtom, miközben feltápászkodom helyemről.
Lássunk hát hozzá. Először talán nem árt végiggondolni a helyzetet. A technika alkalmazása két időben lehetséges. Vagy a harc kezdő lépéseként, vagy közben, az utóbbi még talán könnyebb is lehet, mert akkor már fáradtabb az ellenfél és akkorra valamennyire megszokható a ritmusa. Az elején azonban, ahogy a mostani szituáció is felvázolja, könnyebb figyelni. Arról nem is beszélve, hogy mivel ez a tanítás lényegében egyetlen mozdulatsorra alapszik, az ellenfelem tisztában van vele, hogy milyen lépéseket teszek. Az általuk már jól begyakorolt mozdulatokat, melyeknek minden bizonnyal találkoztak már mindkét felével. A technika használójának szemszögével és az elszenvedő szemszögével is. Na meg persze kívülről is látták. Ahogy eddig észrevettem, Yumino nem fogja könnyen hagyni magát. Valós harcot kell elképzelnem. Még jó, hogy ez egyáltalán nem az erősségem. Inkább mentem volna aludni!
Fejem vakarom kicsit, szemfedőm felett. Nekem ezzel is számolnom kell. Akár rajtam van, akár nincs, a látóterem kisebb, mint az övé. Könnyebb eltűnni benne, nekem viszont könnyebb lenne arra kimozdulnom, mert akkor az ép szememmel jobban rálátnék a lányra. Erre minden bizonnyal ő is számít. Úgy sejtem, azzal a gyors végignézéssel szépen felmérte a helyzetemet. Fizikumban erősebb, mint én, és hát a fizikai erő sem konkrétan az erősségem, hiába foglalkoztunk vele annyit régebben, így marad a Shunshin no jutsu. Kíváncsi vagyok arra, mennyire nehéz ezt elkerülni. Nyilván nekem nehezebb, de mégis…
- Használd rajtam a technikát! – szólalok meg, mielőtt még jobban átgondolhatnám a dolgot.
Úgy tűnik, ez egy kicsit meglepi, de nem úgy tűnik, hogy vonakodna is. Sőt, mintha már ő is gondolkozott volna ezen, csak hogy ne várassam sokkal tovább és noszogasson. Szemei azonban még mindig nem változnak sokat, hamarosan pedig visszatér beléjük a ridegség. Én csak így utólag jövök rá, hogy aláírtam a félholttá verési ítéletemet. Nem jó, nagyon nem jó! A kunaiok viszont már szállnak is felém. Nem foglalkozom azzal, hogy kivédjem őket, helyette inkább félre ugrom, így kerülve el a pengéket, ekkorra azonban látószögemből eltűnik. Egy helyre mehet, mögém, ezért előrébb mozdulok, akkor viszont már érzem rúgását hátamban. Ez nem térdes, hanem tényleg egy rúgás. Valószínűleg így válaszolt az előre mozdulásomra. Azon nyomban földet fogok, levegőért kapkodva, fájlalva hátam. Azt hiszem, eltört valamim. Mégsem, azt megúsztam, ugyanakkor kegyetlenül fáj. Nem csodálom, hogy a srác úgy összerogyott. Pedig ő már találkozhatott vele párszor.
- Igazán visszafoghattad volna magad – nyögöm, rövid pihenőm közben, utána azonban felkecmergek.
Számított arra, hogy elmozdulok. Valószínűleg azt is kitalálta, hogy azért kell megtámadnia, hogy megtapasztaljam ebből a szemszögből is, de… A francba, tényleg visszafoghatta volna magát! Megelégedtem volna egy pacsival a hátamra, abból is csak egy gyengéd legyintéssel. Engem valószínűleg jobban lefoglaltak saját szavaim, mint kellett volna, na meg a merész követelésem utólagos átgondolása. A kunaiok érkezésének tényénél sokkal jobban leblokkolt annak átgondolása, hogy kire kellene hagynom azt az üres épületet, a szakadt párnámat és a pokrócomat. Valószínűleg senkire. Nem lenne kire.
Itt az ideje, hogy én is tegyek valamit. Most rajtam a sor, már csak egy hatásos elterelésre lenne szükség. A sima kunaiok nem hiszem, hogy beválnának, amennyiben feléjük irányulnak. Fogaskerekeim nyikorogva dolgoznak, miközben felveszek egy ruganyos alapállást, amiből könnyedén kilőhetem magam a megfelelő irányba, amint elkezdődik az elterelés. Állásilag stabil, induláskor azonban nagy löketet ad. Hátam mögé nyúlok táskámba és előveszek belőle két kunait. A megállapításom ellenére mégiscsak elkezdem az alapot, amit mutattak. A kunaiokat felé dobom, egyikkel lábát, míg másikkal felsőtestét célozva, aztán várok, míg saját karjával maga elé takar és megindulok. Egyelőre saját fizikai erőmmel próbálkozva, mi valóban nincs olyan, mint az övé. Nem maradok le sokkal, de azért mégis… Ez a különbség bőven elég ahhoz, hogy karjával kivédje támadásom, majd rögtön ezután egy ellentámadást is megmutasson, mi egy gyomrosban mutatkozik meg. Azt hiszem, laposra vernek, még mielőtt ez sikerülne.
Következő kísérletem egy kisebb pihenő után történik meg. Itt amint eldobom a pengéket, végrehajtom a fürge test technikát, ezzel növelve sebességem, ehhez azonban cseppet sem vagyok hozzászokva. Ahelyett, hogy a megfelelő helyen megállnék, túlrohanok rajta, mire pedig visszaérnék, ugyanaz az eredménye, mint korábban. Azt hiszem, gyakrabban kellene használnom. Meg futni se ártana néha, és még sorolhatnám. Pedig ez még nem is egy ninjutsu, hogy akkora bonyodalmakat okozzon. Egy taijutsuról beszélünk, a fenébe már!
Az egész legnehezebb része a megfelelő figyelemelterelés és az indulásra alkalmas pillanat megtalálása. Azé a pillanaté, amikor az ellenfél biztosan nem látja, hogy merre is indultunk. Yumino ellen nyilván nem hatásosak az én gyenge dobásaim, sem a gyengécske fizikai erőmmel kifejtett sebességem. Szükségem van a shunshinra, még akkor is, ha a technika lényege nem épp a sebességen, sokkal inkább az időzítésen alapszik. Ha viszont az egyszerű dobásokkal nem megyek semmire, valami mással kell próbálkoznom. Valami olyannal, ami váratlan lehet, főleg egy gyakorlás közben. Újra motyómban kezdek kapirgálni, hogy elővegyem a korábban eltett fegyvereket, az egyik azonban ezúttal egy robbanó cédulát visz magával, amit egyelőre elrejtek a tenyeremben. Itt az ideje, hogy meglepjük egy kicsit rideg kisasszonyt.
Az alapállást ismét felveszem, aztán megbizonyosodom róla, hogy kellőképp laza. Ezzel nem lesz gond. A kunaiokon a sor. Eldobom azokat, utána pedig azonnal felveszem a jegyzet aktiválásához szükséges kézjelet, mindezt széles, magabiztos vigyorral képemen. A tőrökkel egyre kevesebbet foglalkozik, mikor azonban rám néz, figyelme visszaterelődik az eldobott fegyverekre. Itt a megfelelő alkalom. Amint elkapja rólam tekintetét, és elkezd azon fáradozni, hogy kellő távolságba kerüljön a cetlitől, aktiválom a shunshin no jutsut és elindulok. Elrugaszkodva helyemről, mihamarabb háta mögé kerülök és amilyen erővel csak tudom, megrúgom. A franc se fogja sajnálni ezt a libát, főleg én nem, ha már ennyiszer a földre küldött. Ennyit teljes mértékben megérdemel az a fennhéjázó tyúk.
avatar
Hiai
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Senju Tobirama on Hétf. Okt. 03 2016, 07:36

/Hiai/
Támadásodat immár sikerült tökéletesen végrehajtanod, így joggal lehetsz büszke magadra. Ám célpontodat nem igazán rendítette meg találatod. Földre zuhant, ám gyorsan kelt fel onnan.
-Szép! Most még egyszer!- Kiáltott feléd.
Arca kicsit mintha megváltozott volna. Tekintete, melyet rád szegez, immár olyan, mintha kihívást keresne benned. Biztosra veheted, hogy még mindig jóval feletted áll, ha a taijutsu ismereteket kell alapul venni, ám most már nagyobb erőbedobással is fog ellened küzdeni. Kérdés, hogy ki bírja majd tovább...

//Szép tanulás volt, amit ezennel lezártnak tekintek. Szép, hosszú és jó minőségű irományokat olvashattam tőled. Már-már túl hosszúakat is az én ízlésemnek. Very Happy Mindenesetre ez csak pozitívum! Elnézést a záró rövidségéért, de már nem igazán lehet többet írni szerintem, olyan jó, átfogó irományt kaphattam tőled ami az előző posztodat illeti. Ezek után egy posztot kérek még amiben tökéletesíted a technikát és estig gyakoroltok. Azt követően írhatod fel a technikát adatlapodra. (Nem kell várni vele, hogy megnézze valaki.. egyből felírhatod ahogy bekerült a poszt.) Na meg persze a jutalmazás...//

Nem volt egy nagy kaland, ám elég szép posztokat írtál, ezért megszavazom neked a +5 chakrát. Taijutsupontjaid a technikával járókon felül még +2vel növekednek a kimerítő és nehéz edzés miatt. Továbbá felírhatsz 1500 Ryo-t amit egyfajta továbbképzési ösztöndíjként könyvelhetsz el. Elhasznált jegyzeteidet és egyéb eszközeidet a falu megtéríti, tehát nem kell levonnod őket ezúttal az adatlapodról. Jutalmaidat felírtam a miniadatlapodra, kérlek vezesd fel őket a rendesre.
Összegezve: 
2+2 tjp 
5 ch
1500 ryo

További jó játékot, és várom az utolsó, gyakorlós posztod! ^^

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: 17. - kiképzőterep

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.