Ninja Akadémia

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Okt. 29 2015, 21:55

//Hakkyou Katsumi//

Össze vissza kóvályogsz az akadémián, ráadásul senki sem veszi a fáradtságot, hogy segítsen neked. Csak tanulókkal találkozol, akik önmaguktól nem ajánlják fel a segítséget, de mivel nem is kérsz, ezért nincs mit tenni. Kopogtatsz egyik ajtón, majd a másikon és így tovább, de senkit sem találsz. Néhány gyerek sutyorog mögötted, majd hangosan kacagni kezdenek. Ekkor egy erőteljes férfi orgánum lohasztja le a kedélyeket.
- Itt meg mi folyik, kérem szépen? Már azonnal menjetek a helyetekre és várjátok a kijelölt oktató! - üvölti le a fejüket.
A tanoncok azonnal megszeppennek, majd elhúzzák a csíkot. Nem marad más, csak Te és a másik shinobi a folyosó végén. A fiatal harcos érdeklődve méreget, majd elővesz valamit a ruhája egyik zsebéből. Valamiféle papíros az, ránéz, majd rád és ezt megismételi párszor.
- Yo! Hakkyou Katsumihoz van szerencsém? - kérdezi, majd elindul feléd. - A nevem Omote!

_________________
Adatlap
On this sea of rats I shall set my throne On this sea of death I shall claim my crown

Karakterek: Obake Kaito, Hoshizoku Kaito, Doshiri Asuka, Tottori Shinko
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 73


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 469

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. Okt. 31 2015, 21:52

Az ajtót nyitó szemüveges még az előbbinél is meglepettebben nézett le Ijinre és farkasára.
- Honnan tudsz te a tekercsekről? - kérdezte. Válaszodra pedig a következőket mondta:
- Fogalmam sincs, honnan tudott az a két lurkó a lopásról, de végül is igazuk van. Valóban valaki meglopott bennünket. Ugyan a tekercsek szinte semmi értékeset nem hordoztak magukban, csupán az idei tanterv állt bennük, pontosabban azoknak a másolata. Ennek ellenére nem hagyhatjuk, hogy bemocskolják iskolánk hírnevét, mer ezzel feltehetőleg csökkenne azoknak a szülőknek a száma, akik ide iratják utódaikat. Ez hatalmas veszteség lenne Kumogakure számára, a jövőben ezzel túlságosan csökkenne a falu védelme, habár - mint azt bizonyára Te is tudod - jelenleg sem vagyunk túl rózsás helyzetben.
- Úgy van. Kiri támadása miatt már kérvényeztem az Akadémia ideiglenes átköltöztetését valahova máshova, de a Raikage-sama egyelőre nem reagált. - hallatszott egy ismerős hang a tanáriból. A szemüveges félreállt, és betessékelte Ijint, aki egyből észrevehette a bal oldalon kávét főző Hisoka-senseit, és még két másik tanárt. Négyükön kívül még legalább ugyanennyi személynek volt hely odabent az asztaloknál. 
- Szerintem elfogadhatjuk a segítséged, erre gyere! - mutatta az utat az egyik asztalnál ülő tanár. Egy tekercstartó polchoz kísérte Ijint, majd megmutatta, honnan hiányzik a két tekercs. 
A polcokon tömérdek idegen illatot érezhetett Rakurai, melyek közül csak halványan türemkedett ki egy oda nem illő szag. A többi kéz sajátos aromája a polc rengeteg részén előfordult, de ez az egy csak a hiányzó fakkok környékén volt jelen. Mihez kezd most a kis duó?

***


Fekete hajú, jelentéktelennek tűnő kisfiú támaszkodott a falnak a tanárihoz közeli fordulóban. Még akadémiai tanonc lehetett, mégis homlokán, felkarjain, és övék is volt egy-egy fémlapocska Kumogakure jelképével. Igaz, ezek nem lehettek hivatalos falusi pántok, tisztán látszott a mintákon, hogy puszta kézzel készült vésetek, holmi kópiák voltak csak. 
Mindezek a tulajdonságok eltörpültek azonban amellett a tény mellett, hogy a gyerek feltehetőleg mindent hallott. Észrevétlenül rejtőzött el a tanárok, Ijin, és Rakurai érzékei elől.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Hakkyou Katsumi on Hétf. Nov. 02 2015, 18:07

//Kaibutsu Hiroto//

A mi egyidős ninja nőnk szemügyet vetett a dokumentumra. Tüzetesen átnézte, mert a kereskedőket látva nem egy engedély hamisítvány haladt el az orra előtt. Persze ez csak megszokás, mert a faluban biztos van akkora bizalom egymást közt, és senki nem annyira bolond, hogy egy hamis irattal álljon el, főleg egy jelentéktelennek burkolt ügy miatt.
Sajnos illetlenségnek bizonyulhat, hogy Katsumi nem mutatkozott be azonnal. Átvette kaburo-donotól azt a szokást, hogy csak teljesen legális, hivatalos engedély esetén bánik a vendéggel emberi módon. A kontárokat pedig hazazavarta.
Viszont a ninjanőnk nem tudott olyan színészien mosolyra fakadni a legális dokumentum miatt, mint a kovács mestere. Viszont kisugárzásán érződhet a a komolyabb, mégis bizakodó viselkedése.

- Igen! Én lennék! Hakkyou Katsumi. Megkérdezhetem Ön mi célból van itt?

Az egyből tárgyra térő, pontos fogalmazással sajnos bajai vannak, mert nem volt szüksége tárgyalásokon aktívan résztvenni. S átgondolva a mondani valóját, tényleg kicsit ködös. Így reméli, hogy kicsit koorigál a villám falusi ninja, hiszen személyisége nem teljesen szocializálódott a társadalomra. Nem akart bunkó, vagy alja módján szólni, inkább illedelmesen, viszont van még mit tanulnia ezen téren is.

Hakkyou Katsumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 34


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése https://sway.com/HECA3hFsG0hH2TSA

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Nov. 05 2015, 21:04

Omote várakozóan néz rád, de amikor válaszolsz neki, úgy tűnik megkönnyebbül kissé. Kérdésedre megcsóválja a fejét, majd legyint egyet hogy kövesd. Így indultok el a folyosón a kijárat felé.
- Nem saját célból... - jegyzi meg. - Van valami szerződés, ami miatt segítenünk kell néhány idegennek, hogy ninjutsu-t tanuljanak. Sajnos én vagyok az egyik kiválasztott, akit kijelöltek két alap technika megtanítására.
Miközben beszél, elhagyjátok az épületet és kimentek mögé, a gyakorlótérre. Hárman vannak kint, ha rájuk nézel, láthatod rajtuk a falu fejpántját, tehát ők már nem tanulók, hanem legalább geninek. Éppen közelharcot gyakorolnak, ugyanis egymás ellen harcolnak. Elég látványos, amit csinálnak, főleg hogy nagyon gyorsak. Omote itt megtorpan, majd feléd fordul.
- Nem tudom mennyire vagy képes a chakrádat használni, de most szükséged lesz a koncentrációra. A technika neve Shunshin no Jutsu. A testedbe kell koncentrálnod a chakrádat, majd amikor elég összesűrűsödött, felgyorsítod vele a mozgásodat. Lényegében robbanásszerűen kell létrehoznod a kívánt gyorsaságot. Egyik pillanatban még itt, a másikban pedig már máshol vagy.
Amint ezt kimondja, jobb keze megformál egy kézjelet, pukkanást hallasz és csak kisebb füst marad a tanítódból. Viszont szinte azonnal egy újabb pukkanást hallasz és meglátod a shinobit egy távolabbi fa ágán.
- Ez lenne az! - kiáltja neked. - Most pedig ülj le és gyakorold a chakrád irányítását!

//A következő reagodban minimum 5 sor a chakra irányításának gyakorlásáról szóljon! //

_________________
Adatlap
On this sea of rats I shall set my throne On this sea of death I shall claim my crown

Karakterek: Obake Kaito, Hoshizoku Kaito, Doshiri Asuka, Tottori Shinko
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 73


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 469

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Akira on Pént. Nov. 13 2015, 15:15

//Akira JM//
Felkészülés aka egy gennin első szárnypróbálgatásai


Szép bárányfelhős reggelre ébredt Kumogakure no sato, a tanulók már órán ülnek, az emberek is a dolgaikat intézik. Van aki most ér vissza egy küldetésről és siet jelenteni az eredmények, mások most hagyják el a falut, hogy teljesítsék a rájuk kirótt feladatot. Az átlag ember papír ügyeket intéz, kertet rendez, házát szépíti vagy renoválja, néhány kutya egymással játszva rohangál a faluban. Senki nem szól rájuk, hiszen ismerős, mindegyiknek van gazdája és a faluban nem zavarnak senkit, még egy- két fiatal gyerek, aki még nem érett az iskolára beáll az állatok közé és úgy játszik velük, mintha ő is egy lenne közülük, ezt az ebek nem nagyon bánják, sőt úgy tekintik, mintha falka tag lenne. Minden idilli... lenne, ha nem tudnánk, hogy a falu határát épp kirigakure ostromolja és mindenki feszült, de a civilek nem tudnak mit tenni, ezért úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, de természetesen mindenki tudja, hogy ez nincs így. A háttérben már készülnek az ostromra, a falu szabad ninjáinak nagyrésze és a tanulók segédkeznek abban, hogy a falu rejtekébe megfelelő mennyiségű élelmet szállítsanak, hogy ha a háború eléri őket, akkor már csak a civileket kelljen menekíteni a rejtekutakon keresztül.
Mindenki dolgozik, kivéve néhány gennint, akik a mesterükre várnak, hogy egy újabb küldetésre induljanak. A sorból egyetlen ember lóg ki, egy Setsu nevű ifjú, aki nem rég fejezte be az akadémiát és arra vár, hogy vajon mikor osztják be csapatba és kik lesznek a társai. Azt mondták neki, hogy itt várjon, mert kap egy mestert, aki egyengeti az útját. Pontosan tudja, hogy egyelőre nem a szokásos csapat felállás lesz. Egyedül kap egy mestert, aki felméri a képességeit és ez által döntik el, hogy milyen felépítésű csapatba teszik. Több sors társa is van, akiről még nem tudták eldönteni, hogy milyen irányú a tehetsége, hiszen a falu klánjainak csemetéit már születésekkor a klán véröröksége "beskatulyázzák", de vannak olyanok, akik nem mindig férnek be ezekbe a skatulyákba vagy mert túl jók vagy mert túl rosszak. Szerencsére a falu nem különbözteti meg az ilyeneket, hanem őket külön mérik fel és ez alapján döntk el mi lesz a sorsa. Sajnos a túl jók esetében nehezeb a helyzet, mivel ők mindenben jók, de ha mindenre tanítják őket, akkor előbb utób az valamelyik terület, de akár mindegyikének a kárára lehet. Nem véletlen, hogy egy ninja, még a zsenik is maximum 2- 3 területen érnek el kiemelkedő eredményeket, amellett, hogy a többi területet is szinten tartják. Setsu, nem tudjuk, hogy min jár a feje, de nem sokat tud gondolkodni, mert egy  jelenik meg a színen, az a fajta, akibe az elsőre szerelmes lesz. Mosolygós, kedves és mindig csak a jót látja meg az emberben, ő az, akinek nincs negatív ismerőse, mert kisugárzása taszítja azokat, akik esetleg panaszkodni akarnak.
- Szia! Setsu ugye? - Kérdi lehajolva, hogy szemmagasságba kerüljön veled, miközben megsimogatja a fejedet.- Jöttem, hogy felmérjelek, remélem szót tudunk érteni.
Mondja, majd leveszi a kezét a fejedről és továbbra is a szemedbe nézve a két kezét a lába közé teszi és várja a reakciódat. Ő napestig így marad, ha nem vagy hajlandó válaszolni, mert amilyen kedves, olyan türelmes is. Nem szeret semmit erőltetni, képes kivárni azt, hogy az ember magától nyíljon meg, ami a tiszta szeretet hatására általában nem tart tovább 5 percnél. Neki ehhez nem kell semmilyen faggató technika, személyiségéből ered, hogy ilyen nyitott és jószívű, ami másokra is átragad. Nyugodtan vár, hogy vajon mikor szólalsz meg, hogy folytathassa a beszélgetést. ha valakivel beszél, akkor nem monológot akar elmondani, szereti, ha a másik is reagál a mondandójára, ezért az érintéstől sem riad vissza. Na vajon meddig fog így állni és a válaszodra várni? Amúgy rafkos is a kiscsaj, mert azzal, hogy előrehajolt és a szemedbe néz, te ha akarsz egyenesen belátsz a dekoltázsába, ami egy igazán ütős fegyvere a nőknek, ami ellen kevés férfi tud ellenállni, még ha csak 12 éves is.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 189

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 802

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Setsu on Kedd Jan. 05 2016, 02:31

Szép bárányfelhős reggelre ébredtem, ahogyan mindenki a faluban, meg úgy a környéken. Szeretem az ilyen időt. Jó látási viszonyok, amik igazán hasznosak azoknak, akik alapvetően nem rejtőznek. Ez az otthonom, miért is rejtőznék ugye? De aki be akarna lopózni ide, hát sokkal nehezebb dolga van, mint a minden ablakot csukva tartó sötét zivatarok idején.
Most, hogy levizsgáztam és megkaptam a fejpántomat, végre feladatokat is kapok. Eddig csak úgy ímmel-ámmal, kulimunkát, de lassan talán csapatba is osztanak. Rögtön azután, hogy felmérték a képességeimet. Azt remélem, ezek az események a mai napon kezdődnek el. Csak nem megint macskakergetésre hívtak ide...
Nem is kell sokat várnom, megérkezik az a bizonyos felettes shinobi. Az öltözékéről még nem volna egyértelmű, de az alóla ki-kivillanó fegyverek már elárulják. Ezért is várakoztam az udvar olyan részén, ahol többféle szögből is idetükrözik az ablakok a nap fényét. És igen, ezért is szeretem az ilyen szép, bárányfelhős reggeleket.
- Hachiro Kurosetsu, szolgálatára - húzom ki magam, mintha csak a megszólításkor figyeltem volna fel rá.
Egy kicsit azért várom, hogy illemtudó is legyen a nagy barátságossága mellé, és megtudjam a nevét. Ha már én bemutatkoztam neki.
avatar
Setsu
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 105

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd Jan. 05 2016, 13:00

// Egy karakter a játéktéren egyszerre mindössze egy helyen tartózkodhat. Kérlek, ezt vegyétek figyelembe! //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Akira on Szomb. Jan. 09 2016, 20:23

//Én nem tudtam, hogy Setsunak van már meséje. Megbeszéltem vele és a játék fagyasztva van addig, amíg a karakter felszabadul//
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 189

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 802

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Nakahara Saki on Pént. Júl. 15 2016, 23:05

Senju Tobirama - Továbbképzés

[10 nappal korábban]
- Nakahara Saki, mivel csak nemrég oldottad fel az elsődleges elemed, illetve szociális képességeidet sem ártana fejleszteni, ezért továbbképzésre küldünk Kumogakurébe!
Hangzott fel a jounin kiképző kissé rekedtes hangja, s kissé olyan volt, mintha valami betanult szöveget próbálna visszamondani. Ám az igazság teljesen távol állt ettől, egyenesen a 14 éves kunoichi szemébe nézett, aki legszívesebben a föld alá süllyedt volna. A genin idegesen gyűrögette felsőjének szélét bal kezével, jobbját pedig teste előtt elvezetve másik karjába kapaszkodott. Az előtte álló férfi nagyot sóhajtva fordította el a fejét és mintha kicsit meg is csóválta volna azt.
- Um... sensei... ez biztos? - kérdezte halkan a lány.
- Igen, biztos. Úgy ítéltük meg, hogy ez lesz számodra a legjobb. Reméljük hasznodra fog válni ez a kis út.
Tehát semmit nem tehetett ellene, a kunoichi kénytelen volt belátni, tényleg ismeretlenekkel fog egy idegen országba utazni, ezúttal csapattársai sem tartanak vele. Igazi próbatétel elébe nézett, főleg hogy néhány dolog hiányzott belőle, ami igazi ninjává tette volna. Szerencsére a könnyeit vissza tudta tartani, de az idegessége kiült az arcára. A kiképző legyintett egyet, majd elmondta, amit tudnia kell erről a kiképzésről. Több országból érkeznek majd shinobik a Villám országába, bár olyan részleteket még a férfi sem tudott, hogy hányan lesznek, milyen rejtett falvakból érkeznek még - bár nyilván főként a Tűz szövetségéből tűnt logikusnak.
Saki miután hazament, nekiállt becsomagolni az útra. Néhány lengébb öltözetet is pakolt be, mert jól tudta, nem mindenhol olyan hideg az időjárás, mint a Hó országában. Szülei ugyan igyekeztek megnyugtatni, de ez csak keveset segített, félelmét alig tudta agya egyik hátsó szegletébe száműzni.

[2 nappal korábban]
Saki csak néhány napja tartózkodott a Villám országának rejtett falujában, Kumogakurében, és nem meglepő módon a legtöbb idejét arra fordította, hogy várost nézzen, illetve a lehető legtöbbet megtudja az itteni kultúráról. Az embereket igyekezte elkerülni, már amennyire egy ilyen nyüzsgő helyen lehetett. Korábban csak kisebb nemzetek falujában járt, ahol nem akkora a népsűrűség, a Rejtett Felhőről pedig ez pont nem mondható el.
A részletesebb program ismertetésére ma hívták össze a Hó országából érkezett látogatókat, köztük a kék szemű lányt is. Annyira mélyen nem mentek bele, mint amennyit a genin várt, ám így is éppen eleget tudott meg. Két nap múlva kellett megjelenjen a ninja akadémián. Addig még bőven volt ideje összeszedni a bátorságát, hiszen más országok képviselőivel együtt kell megmutatnia, hogy mit tud.

[Mai nap]
A kékesfekete hajú kunoichi reggel korán kelt, pedig nem sokat aludt. Tisztában volt vele, hogy ma kezdődik meg a továbbképzése - bármit is jelentsen ez -, tehát természetes, hogy az idegesség jelei látszottak rajta.
*Bárcsak otthon lehetnék!* Futott át agyán a gondolat, miközben azt próbálta eldönteni, milyen ruhában jelenlen meg. Végül egy világoskék, hosszú ujjú felsőt vett magára, sötétszürke vékony nadrágot, ami a térde alá ért, illetve a szokásos ninja szandált. Sosem szeretett kiöltözni, mindig is a praktikusság híve volt. Szerencsére az időjárás miatt elég volt ez a néhány ruhadarab, mert bár hegyek között tartózkodtak, koránt sem hűlt le annyira a levegő, mint szülőhazájában.
*Vajon mit fogok tanulni? Azt tudom, hogy a Suiton elemet szeretnék fejleszteni. De... még csak az alapokat tudom... a Kirigakure no Jutsu elég egyszerű, azt hamar megtanultam. Remélem nem fogok felsülni.*
Mély levegőt vett, majd felcsatolta a nagyobb övtáskáját, amiben az elsősegély készletét tartotta, illetve mindkét lábára a szokásos egy-egy kunai tartót rakta fel. Ezzel végre tényleg készen állt az újabb kihívásra, amit legszívesebben inkább elkerült volna, ám most már nem táncolhatott vissza.
Kilépett a szálláshely ajtaján és elindult a ninja akadémia felé. Könnyű volt megtalálni, még ebben a nagy rejtett faluban is, viszont nem siette el az odajutást. Aprókat lépkedett, csakhogy így is megérkezett a céljához. Szíve egyre hevesebben kezdett verni, a torkában keletkezett gombócot pedig nagyjából negyedszeri próbálkozásra sikerült eltüntetnie onnan. Azzal sikerült némileg megnyugtatni magát, hogy az első elem feloldása és a Kirigakure no Jutsu megtanulása két olyan lépés volt, amire nem számított, hogy valaha meg fogja tudni tenni. Többször gyakorolta a Kaitou technikát, ami már egészen jól ment neki, vagyis a chakrája segítségével nem csak ködöt, hanem egy kis vizet is tudott teremteni.
*Menni fog... menni fog... menni fog!* Győzködte magát, miközben a találkozó pontos helyét kereste az akadémián belül.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Hiromi Akio on Vas. Júl. 17 2016, 18:59

// Tobirama - Továbbképzés //


Anyám szerint kevesebb könyvet kéne olvasnom és többet kéne figyelnem a külvilágra. Persze ez nagyon szépen hangzik, de ezt csak azért mondta mert nem figyeltem a leveket amiket kaptunk és történetesen egy jött is nekem. Ami benne állt az kifejezetten egyszerű volt. A legtöbb újonnan érkezett ninját - beleértve engem is - továbbképzésre küldik Kumogakureba. Hm, minden bizonnyal az esedékes frontharc miatt.
- Téged nem küldtek továbbképzésre anya?
- Mintha bármi szüksége lenne édesanyádnak ilyenre!
- Érdekes... - Kezdtem el matatni a levélkupac között. Miután egyet kiemeltem lóbálni kezdtem a levegőben, természetesen széles vigyorral az arcomon. - Ez itt nekem nem azt súgja! - Anyám meghökkenve vette ki, nem is, sokkal inkább tépte ki a kezemből.
- Mii? Nekem?! Hát ez, hát ez, hát ez... 
- Kevesebbet kéne olvasni és többet kéne figy...
- Ne merd befejezni ezt a mondatot Akio. - Felelte lángcsóvákat szóró tekintettel.
- ...Elni a külvilágra. Heheheee. He! - Ezután több-kevesebb sikerrel szaladni kezdtem a szobában anyám újsággal csapkodós haragja elől. Tíz perc fárasztó kergetőzés alatt szépen lassan összeszedtem a cuccaimat a nagy utazásra, természetesen csak egyenként, elvégre ügyelnem kellett a testi épségemre is. 
- Jól bírod az iramot ahhoz képest, hogy milyen öreg vagy!
Ennél a résznél anyám akarva-akaratlanul is széttépte az újságot a kezében majd egy serpenyőért nyúlt és villámsebesen hozzám vágta. A találattól hátra estem, majd ki életéért küzdene kikúsztam az ablakhoz majd kinyitva azt visszafordultam.
- Ez fájt... Nénje. Höehöe.
Összes erőmet összeszedve pont kitudtam slisszolni az ablakon az összes cuccommal, szerencsémre nem jött utánam a shunshin no jutsuval. Az irányom Kumogakure volt természetesen, a levélben leírtak alapján a találkahelyre sietnék. Miután odaérnék türelmesen elhelyezkednék, ha úgy esne körbekérdeznék hogy mégis merre hány méter. Természetesen csak illedelmesen. Akárhogy is ami a képzésen lesz az tuti nem lesz olyan veszedelmes mint édesanyám.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 80

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 470

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Aihara Arata on Szer. Júl. 20 2016, 17:14

// Tobirama - Továbbképzés //
 
Hazafelé mentem a feleségemmel a reggeli bevásárlásból, mikor kifordult a postás az utcánkból. Így ahogy hazaértünk, Asami bele is nézett a postaládába. Egy újságot és néhány levelet vett elő belőle. A házba érve letette a konyhapultra, és elpakoltuk a vett holmikat. Majd amíg ő főzött én átnéztem a postát. Nem meglepő módon egy újabb hivatalos levél érkezett a nevemre. A levélben egy továbbképzésről van szó amit Kumogakuréban tartanak az ottani akadémián, a jövőhéten. Illetve, hogy az utazási engedélyt a holnapi nap folyamán kérjem el a hokagétól.
- Na, jó hírek?
- Nem éppen, ismét el kell mennem pár napra.
- Máris, hova és miért?
- Úgy tűnik Kumogakuréban lesz egy továbbképzés és részt kell vennem rajta. Holnap kell indulnom.
- Akkor a mai nap minden percét ki kell élveznünk!
- Hát igen úgy tűnik.
Válaszolok miközben lassan mögé lépek és átölelem, majd nyakon csókolom, amit egy rendes csók követ. Utána pedig beálltam konyhai kuktának. Mert Asami mégiscsak jobban ért a főzéshez. A közös főzőcskézés után, jött a közös ebéd és persze minden más, ami még hátra volt a napból.
 
Másnap reggel összepakoltam a felszerelésem, majd elköszöntem szeretett feleségemtől és elindultam a hokagéhoz a papírokért. Ott egy újabb meglepetésben részesültem. Az irodában velem és a falu vezetőjével volt még egy maréknyi genin is. Előbbi engem tett meg a képzésre utazók vezetőjének, minthogy én már chunin vagyok. Ezt követően átadta nekem az engedélyeket, amikkel átléphetjük az országok határait. Az eligazítás után már útnak is indultunk.
 
Négynapi utazás után, végre megérkeztünk Kumogakuréba.  A falu teljesen más volt, mint Konoha, és mivel még nem volt itt egyikünk sem így miközben próbáltunk eljutni a helyi Ninja Akadémiára egy kicsit játszottuk a turistát is és megcsodáltuk az épületeket. Párszor kénytelenek voltunk útbaigazítást is kérni, mert könnyen el lehetett tévedni egy olyannak, aki nem idevalósi. De ez persze minden nagyobb településre látogatóval elő szokott fordulni. Végül aztán sikerült valahogy eljutnunk az igazi célunkhoz a képzés helyére. Az akadémiába lépve láthattuk, hogy még ez sem közös a falukban. De ez sem furcsa hisz minden falunak megvan a maga tanterve. Végül aztán kerestünk egy kiírást, ami pontosít azon, hogy hova is kell mennünk az épületen belül. Így végül szétváltunk és ki-ki ment a maga útján.
avatar
Aihara Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 111


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 510

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Szomb. Júl. 23 2016, 17:07

/ Tobirama - képzés /


Hátamat lazán az egyik oszlopnak döntve pihengettem az utca szélén. Látszólag gondolataimba merülve lébecoltam it, mindenféle ok nélkül. Azonban valójában igenis fontos dologra vártam, mely akár napokkal lerövidítheti a kutatásaim idejét. Sokan mondták már, de ha meg akarsz találni valamit, vagy valakit nem mindig szükséges törvényes utat választanod. Bár az én utam nem teljesen törvénytelen, azért nem néznének rám jó szemmel nyilvánvalóan, ha fény derülne a találkámra. Szinte végszóra, szinte a semmiből egy alak dőlt ugyanannak a póznának. Bár reggel volt, teste mégis szinte az árnyak közé olvadt. Ha valaki nem figyelt rá szánt szándékkal, nagy eséllyel nem is vette volna észre, hogy mi folyik itt. Az alak tompa, alig hallható hangon szólalt meg.
Ezer ryo lesz.
- Szóval te lennél a híres Patkány… gonolom tudod, hogy mi…
Igen tudom… de addig nem mondok semmit, míg nem látom a pénzem…
Egy nagyot sóhajtottam, majd átnyújtottam a pénzt a rejtélyes férfinak, aki anélkül, hogy megszámolta volna, már zsebre is vágta. Pontosan ezer ryo volt, se több, se kevesebb.
A személy, akit te keresel, Kumogakureban van. Lesz egy nyílt oktatás, mely több falut is érinteni fog. Két nap múlva kezdődik.

Mielőtt megszólalhattam volna az alak, már el is tűnt. Ismét felsóhajtottam, majd megráztam a fejem. Egyik ismerősömtől hallottam erről a Patkányról. Azt mondják, szinte mindenről tud beszélni… ha megfizetik. Viszont legalább tudom, amit akartam. Már jó ideje terveztem a genjutsu művészetébe dolgozni, mert úgy éreztem, nagy hasznát vehetném a fejvadászat során… de egyszerűen… nem találtam oktatót. Ezt a ritka ninja ágat úgy tűnik, nem ismerik olyan sokan. Így hát szedelőzködtem is, és megindultam Kumo fele.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 79


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Komimushi Zanami on Szer. Júl. 27 2016, 21:18

//Tobirama- Továbbképzés //

Ez is egy átlagos napnak indult. Felkeltem és elmentem zuhanyozni. A víz furcsán hideg volt és el is fogyott mielőtt végezhettem volna. Egy kicsivel később jöttem rá, hogy apa előtte egy órán át fürdött forró vizzel. Kissé megtépve léptem ki a fürdőszobából, amikor apa azzal jött, hogy miért vagyok még itthon. Én erre nem tudtam mit reagálni, mert azt sem tudtam, hogy hol máshol kéne lennem szerda reggel. Fel is világosított, hogy ma egy programban veszek részt, szóval el kell utaznom. Fogalmam nrm volt így hirtelen, hogy mit kéne vinnem ezért bementem a szobámba és elmentem a szobámba. Nem is tudom már mit, csak pakoltam. Amint végeztem apa épp jött volna be a szobámba, hogy induljak már, de megelőztem és kimentem. Kaptam tőle egy ölelés aztán elváltunk. El is indultam a megbeszélt helyre, Kumogakuréba. Egy kis ideig nagyon fáradt voltam az úton, de első este már nagyon jól aludtam, ezért másnap reggel már is éberebbnek éreztem magamat, nem csak a tegnapinál de a szokásosnál is. Ezért mentem tovább nyugodtan tovább. Az utam egész hosszú volt, de mire odaértem sokkal jobban éreztem magamat, higy ott lehetek. Egy kicsit elkezdtem mászkálni a területen, hogy felmérhessem a terepet, hogy van-e ott más is, de mivel nem nagyon találtam sok embert ezért fogtam magam és lefeküdtem a legközelebbi fa tövébe.
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Senju Tobirama on Pént. Aug. 05 2016, 10:38

//Képzés//
Nos hát akkor induljon a képzés. Elnézést a megkésésért.

MINDENKI


Megérkeztetek a képzés helyszínére, ahol rajtatok kívül nagyjából 80 másik nálatok fiatalabb és idősebb arc fogadott. Hogy hol? Az akadémia egyik edzőtermében, ahol nagy tér volt szolgáltatva számotokra. Elvégre el kell hogy férjen 80-90 ember. Két oldalt, két lépcső vezetett fel egy emelvényre, ami azt a célt szolgálja, hogy a tanárok megfigyelhessék a diákokat. Az egyik falon végig, nyitott, duplaszárnyúajtók voltak végig. Tökéletesen áramlott be a kinti levegő, így nem kellett egy fülledt, nyomott érzetet keltő helyen nyomorognotok. Nagyjából az utolsó érkezők után fél órára három mellényes jelent meg az emelvényen. Névsort olvastak, majd akik jelezték jelenlétüket egy számot hallhattak. A szám a termeket jelölte, ahová beosztottak titeket, elemek, képességek, korosztály szerint. Minden csoport kapott egy kijelölt képzés vezetőt, akit a csoport a teremben kellett, hogy várjon.


|| FONTOS! Nagyjából egy-másfél élmény hosszúságú legyen az írás. Ezekbe a posztokba visszaemlékezések, álmok, gondolatok, minden szerepelhet, nem muszáj a technikáról szólnia, viszont a FELE mindenképpen szóljon róla. Az, hogy mivel töltitek ki a mennyiséget és nyújtotok be egy kellemes irományt, azt tőletek függ. Nyilván ne menjetek el benne küldetésre és hasonló, de egy-egy történetet beleírhattok, ami majd esetleg rávezet a technika nyitjára ||


Nakahara Saki Suiton: Lekuu no Jutsu // Víz Elem – Jég Dárda Technika
A hármas szám által jelölt terembe osztottak, mely közvetlen a gyülekezési helytől nem messze helyezkedett el. Belépve más, főleg veled egykorú egyének fogadtak. Nagyjából félóra várakozás után egy magas, barnabőrű férfi lépett be, szőke hajjal. Az egyik közeli folyóhoz vezetett titket. Egy fákkal tarkított, zöldellő területről beszélünk, mely közepén egy folyó halad el. Felétek fordult, majd szóra nyitotta száját.
-Üdv! Én leszek a képzésvezetőtök. Hamada Genmoi vagyok Kumogakurei Jounin. Ezen a képzésen a Suiton: Lekuu no Jutsu-t fogjuk tanulni. Nem a legkönnyebb víz elemű technika, ám közel sem a legnehezebb. Először is elmagyaráznám a lényegi részt. A jutsu maga a vízelemű chakránk használatával fog végbe menni. Először is az előbb említett módszerrel, hozzunk létre egy adag vizet.-Mondata végén felfelé fordított tenyerében megjelenik egy nagyobb adag víz.- Azután adjuk meg neki a dárda szerű formát. -A víz egy hegyes végződésű formát ölt.- Majd ebbe a sima chakránkat is bele vezetjük, ami a "megkeményítését" szolgálja. Később törekedjetek arra, hogy ezt már a technika megalkotásánál is bele tudjátok könnyedén vezetni. -Majd nekidobta az egyik fának, melyen úgy hatolt át a technika, akár kés a vajon. -Most pedig szóródjatok szét, keressetek célpontot, ami nem a társatok, ha nem gond és nem okoz csalódást. Körbe fogok járni és mindenkinek megnézem a haladását. Ha kérdés van fel is lehet természetesen tenni.
Ahogy a férfi végzett, mindenki izgatottan kezdett próbálkozásokba, hogy elérje a technika kívánt hatását. Persze ostobaság úgy gondolni, hogy egyből a sensei szintjén tudja bármelyikük végrehajtani egyenlőre. Ő mégis csak egy jounin.
// Két napot fog igénybe venni a technika megtanulása, tehát az irományod ezt az időintervallumot ölelje fel.//


Hiromi Akio Doton: Doryuu Taiga // Föld Elem: Földsárkány Áradat 
A hatos terembe osztottak be, ahol számos veled egy rangú shinobit találtál. Jól látszott mindenkin, hogy izgul. Izgul, hogy mit kell majd csinálni, hogy sikeres lesz-e, és hogy milyen lesz a sensei maga. Nem telt sok időbe, hogy meg is érkezzen az említett személy, ki talán meglepetést jelenthetett számotokra. Egy fiatal, széparcú, mellényes kunoichi állított be az ajtón. Fekete haja tökéletesen kiegészítette zöld szemeit, melyekkel végig mért titeket. Nem szólt sokat, csupán elmosolyodott és intett, hogy kövessétek. Egy sziklás területre vezetett titeket, ahol pár kisebb patak, vagy inkább ér csordogált, melyek aztán egybe torkollva folytatták utukat. Kicsivel az egyik folyás mellett álltatok meg.
-Nos..Üdv mindenkinek! Én fogom vezetni a képzéseteket. Homate Yui vagyok Jounin. Remélem mindenki sikeresen végzi el ezt a kis tréninget. Mind olyan kis cukik vagytok, nem lenne jó ha bárki elhasalna, tehát csak figyu ide, jó? Először meg fogom mutatni a technikát aztán majd ti elkezditek gyakorolni, amit én meglesek egyenként miközben járkálok. Rendben?- Kacsintott egyet jobb szemével, majd kézjeleket formált. Egy rettenetesen híg sártócsa jött elő alatta, mely aztán nagy sebességgel indult el felétek. Elérni nem ért el, viszont a felfröccsent sár meghagyta ruhátokon nyomatát.
-Erről lesz szó. A
Földsárkány Áradat technikát láthattátok, ami főleg az ellenfél hátráltatására alkalmas. Tökéletes alapot szolgáltathat egy jól megindított támadáshoz. Ügyeljetek a használatánál arra, hogy sokkal könnyebb dolgotok van, mikor víz közelben vagytok. Ha szárazabb helyeken harcoltok kicsivel több chakrátokat fogja elemészteni a dolog. Ennél a technikánál lényegében egy adag nedves földet, sarat kell létrehozni, ami már-már ténylegesen folyékony. Ez a technika súrolja a suiton-doton kombinált elnevezés határait, mivel ugye a nedvességet is megkell teremtenünk, nem csak a földet. Ezt aztán a kijelölt célszemély felé kell irányítanunk, hogy aztán az jól megszívja. Tehát összefoglalva, kézpecsétek, sár, irányítás. Ebben a sorrendben. Na most oszolj! Gyakoroljátok, én addig körbe megyek és megnézem ki mit alkot. Egyéb kérdés?
//Akio 1,5 nap alatt elsajátítja a technikát. Az idő azért ennyi, mivel, bár a jutsu maga egyszerű, a föld ilyen mértékű nedvessé tétele már-már súrolja azt, hogy kombinált technikának nevezhessük.//


Aihara Arata Katon: Hiuchi Yagura // Tűz Elem – Felgyújtó Váz
A tizenegyes terembe irányítottak titeket, ahol egy mellényes shinobi várt már rátok. Arcán sebhelyek foglaltak helyet, haja fehér volt, szeme kék. Némán intett nektek, majd egy fennsíkra vezette a csapatot. Ahogy odaértetek a nem épp élettől duzzadó helyszínre, kisebb körök tárultak elétek, melyek tökéletesen kirajzolódtak a poros, homokos földön. Látszólag valamiféle olaj lehetett, ám nem sokat kellett várni az igazságra ezzel kapcsolatban. A férfi ki eddig némán vezetett titeket megfordult, s szóra nyitotta száját.
-Kamatsuga Han. Kumogakure, Jounin. Én leszek a képzésetek vezetője. Egy egyszerű ám roppant hatásos, veszélyes technikát fogok a kezetekbe adni. Látjátok azokat a köröket?- Mutatott az előbb említett formákra. -Azok a körök olajjal lettek felrajzolva. Akinek szüksége lesz még rá, nálam jelezze. Most pedig bemutatom a technikát magát.- Azzal odalépett az egyik olajformához egy kunaiial a kezében, melyre egy robbanójegyzet volt tekerve. Kézpecséteket formált, s a kunait az olajba dobta, melyben a papírbomba robbanásával beindította a reakciót. Az olaj elkezdett égni, ám mikor a férfi egy, az utolsó tigris kézpecsétet formálta meg, a lángok nagyjából két méteresre nőttek. Tisztán látszott, hogy ez nem szimplán az olaj égésének hatása.
-Tehát ezt kellene megcsinálni. Egy előkészített helyszín, ha úgy tetszik csapda megléte során be kell gyújtani az anyagot melyet alkalmasnak gondolunk. Én személy szerint az olajat tudom javasolni a legjobban. Miután begyújtottuk az égetni való anyagot a kézpecséteket megalkotva hajtjuk végre a jutsut magát. Nincs más dolgunk, mint a meglévő tüzet az elemi chakránkkal megerősíteni. Nem egy bonyolult technika. Óh igen, egy tipp. Az utolsó kézjel előtt gyújtsátok be az anyagot, mivel így időtakarékosabb maga a jutsu. Ha most én jövök feléd, akkor te elkezdheted a kézjeleket, úgy, hogy én nem tudom mit akarsz, ám ha begyújtod akkor én ki fogom kerülni a lángokat és nem értél vele semmit, mert sejthetem hogy azzal akarsz valamit babrálni. Ha pedig formálod a jeleket én addig beleérkezek a kívánt területbe akkor meg simán meglepetést tudsz okozni. Tehát, kézjelek, utolsó előtt gyújtás aztán a  chakrátokkal felerősítitek az egészet. Inkább így gyakoroljátok be. Hajrá, munkára. Ha kérdés van itt előttem kérem jelezni.
//Aratanak nem lesz szüksége egy egész napra, nagyjából estére végez a tanulással.//


Amaken Yoshimitsu Kanashibari Kangen // Bénító Zene
Harminckettes terem számát mondták neved után. Megjelenve csupán egy csapat gyereknek tűnő shinobit pillantottál meg. Ám mikor épp beléptél volna az ajtón, egy kezet éreztél válladon. Odapillantva egy szakállas, hosszú barna hajú férfit pillantottál meg. Ruházata érdekesnek hathatott. A mozgásán, a beszéd stílusán és öltözködésén, kisebb megfigyelés után tisztán érződött, hogy egy művészies vonalú emberről beszélünk. Azonban lágy, kedves hanglejtéssel szóra nyitotta száját.
-Elnézést Uram! Önök jönnek a képzésre, csak mert akkor kérem, kövessenek.- Azzal megfordult és kivezetett titeket az akadémia udvarára. Egy egyszerű udvar, nagy térrel, néhány gyakorlóbábú és néhány földre rajzolt nyom, melyet egy-egy tanuló hagyhatott.
-Nos hát üdvözletemet fogadják. Úgy értesültem, hogy önök a genjutsu érdekes és hívogató világával akarnak ismerkedni. Személy szerint nagyon jónak találom hogy érdeklődnek még az ilyen iránt és nem csak az ifjú shinobik és kunoichik figyelmét keltette fel. Igaz?- Pillantott rád kisebbet kacagva. Arcán és hangján érződött a viccelődés. -Nem, nyugalom, csak szokásom viccelődni. Remélem nem sértettem meg, nem volt célom. Na de hogy haladjunk. Minden előtt szeretném, ha meghallgatnának egy szép nótát.- Majd előkapott egy kicsi, érdekes fúvós hangszert mely nem igazán volt beazonosítható. Valószínűleg saját, egyedi tárgy. Neki kezdett a dallamoknak hamar ám nem csak annak. Nagyjából pár másodpercig hallgattátok, mikor észrevettétek mozgásképtelenségeteket. Mikor a férfi látta, hogy mindenki tisztában van a történtekkel, abbahagyta a zenélést, minek hatására ismét képesek voltatok mozdulni.
-Erről lenne szó. Szimpla hang alapó genjutsu, melynél a hangok fogják közvetíteni a chakránk ellenünket célba véve. Ott, a hallójáratokon át az agyba jut el, ahol pedig nem kell messzire mennie, hogy megbénítsa a mozgásért felelős agyrészt. Ez az egész addig marad fent míg meg nem szűnik a folyamatos chakra beáramoltatás, jelenesetben a hang, mivel a hang "szállítja" el a chakránkat a célponthoz. Egyéb kérdés? Ha nincs akkor mindenki fogjon valami eszközt és gyakoroljatok.- Befejezve beszédét gondtalanul nyomott fülébe füldugót, majd hátradőlt, lefeküdve a földre. -Hajrá, hajrá figyelek!-
//Yoshimitsu két nap alatt tanulja meg a technikát.//


Komimushi Zanami Suiton: Samehou // Víz elem: Cápapisztoly
Neved után a tizenhatos termet hallhattad. Belépve főleg veled egykorú genineket találtál. Egy azonban mégis más volt. Ránézésre is maximum nyolcévesnek hatott a félhosszú, kék hajú kislány. Talán épp azon gondolkoztál, hogy mit kereshet veletek ezen a képzésen, mikor kilépkedett a táblához, a tömeg elé.
-Sziactok! Én Mimi vagyok. Én fogom felügyelni a ti kis képzésecskétek! Gyertek utánam.-
Mondata végeztével odahívta az egyik magasabb srácot és a nyakába ugrott. Így navigálva vezetett el titeket egy széles, sebesen mozgó folyóhoz. Megérkezésetek azzal nyugtázta, hogy leugrott a fiúról.
-Na hát itt lennénk. Most mutizok nektek egy jó kis jutsut. Aki ismeri az ne súgjon!- Azzal kezét kitartva egy adag vizet gyűjtött össze. Az összegyűlt víz aztán egy cápa alakját vette fel. Amit aztán egyszerűen meglendített egy közeli kisebb szikla irányába. A szikla ettől nagyobb darabokra hullott szét. A technika láthatólag erős. Képes leszel-e megbirkózni vele? Mielőtt válaszolnál. A lányka még nem hagyta abba közlendőjét.
-Ezt kellene utánam csinálnotok. Ha kérdésetek van...- Csillan fel a szeme. -Egy gombóc fagyi lesz.- Ekkor egy középkorú férfi tűnik fel mögöttetek.
-Mimi! Ez egy képzés. Nem a saját tanítványaid, tehát áruld csak el a technika nyitját nekik!- Förmedt rá a shinobi.
-Hanome, te mindig csak ártani tudsz az üzleteimnek, de rendben.- Sóhajtott fel Mmi. -A fontos része a dolognak, hogy vizet kell létrehoznotok. A vizet nyomáson kell tartani hogy nagyot üssön. Ám itt közre játszik az alakformálás is, ami nem könnyű dolog. Legyen a szemetek előtt egy szép-szép nagy cápa, amit aztán megformáztok és Búúúm.- Magyarázza nagy átéléssel.
-Hogy meg is értsétek...egy suiton technikáról beszélünk, mely során formaimanipulációt hajtunk végre, ami jelen esetben egy cápa. Elsőnek a suiton chakrátokat vízzé kell összegyűjtenétek melyet aztán kiterjesztetek egy cápa alakjára.-Beszéde közben arra lesztek figyelmesek hogy képzés vezetőtök éppen nagy beleéléssel támadja a férfit. Harapdálja, ütögeti ám nem zavartatja magát shinobink. -És valóban, az alakot könnyebb elérni úgy, ha előttetek van annak a képe amire formázzátok. Mint egy festő előtt a modell. Ezért próbáljátok elképzelni magát az élő cápát. Ami pedig a nyomást illeti. Ez adja az erejét a támadásnak. Ezt úgy fogjátok tudni elérni, ha a vizet nem csak megformázzátok, de egyszerre, azonos nagyságú erővel próbáljátok szétrobbantani és összetartani. Tehát lesz egy irányítás cápa külseje felé, valamint egy, a belseje felé, ettől a víz megkeményedik és ilyen ereje lesz. Ám óvatosan egy ilen nagy mennyiségű vizet használó suiton technika ki tudja meríteni gyorsan a chakrátokat. Ezért vagyunk a folyó mellett. Lehetőleg onnan merjétek ki a technikához szükséges vizet. Ha pedig már megy, akkor próbálkozhattok magatoktól is. Tehát összegezve: Chakránkat gyűjtjük, melyet formázunk és nyomáson tartunk, majd eldobunk. Van elég célpont a környéken tehát hajrá. Csak ne egymáson gyakoroljatok lehetőleg.
-Hanome. Te olyan botus vagy. Én is ugyan ezt mondtam. Na tehát tessék csinálni én addig végig nézlek titeket. Ha kérdcsizni akartok akkor csak ügyesen. Tudjátok az árát... na jó...csak halljam...- Fejezi be kissé letörve.
Na most válaszolj. Képes leszel rá?
//Két nap alatt tanulod meg a technikát. Először csak a folyó vizéből aztán képes leszel egyedül, saját chakrádból is előállítani.//




Hajrá emberek, ügyesen!

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. Aug. 11 2016, 19:14

Mivel senki sem töri nagyon magát, ami persze nem baj, ezért egy mindenkinek még kedvező határidőt írok ki. A mai naptól számítva másfél hetetek lesz durván, azaz Augusztus 23.-áig kérem a postokat. Aki nem írja meg addig a postját, az kiesik. FONTOS, hogy a hosszúságra vonatkozó követelmény változott. Többek kérésére lejjebb vittem az alsó határt.

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Aihara Arata on Szomb. Aug. 20 2016, 14:44

// Tobirama - Továbbképzés //

Végre megérkeztünk, a Felhő országának, rejtett falujának ninja képzőjébe. Így egyenlőre nem volt más dolgunk, mint megtalálni az épületen belüli gyülekezőhelyet.  Aminek a helyét ki is írták, a bejárat melletti üzenő falra egy alaprajzzal együtt. Így nem volt nehéz eljutni a kérdéses pontra. A képzésre hivatalos ninják gyűjtőhelyét az akadémia egyik edzőterme alkotta. A terem bejáratával szemben egy üresen hagyott pódium volt. Ahová a vendég ninják, ha fel tehették volna a lábukat, de nem tették. Én az éppen nyitott nyílászáróknál kerestem helyet, ahol várhattam a kezdést. Nem sokkal azután, hogy mindenki bent volt, aki meg volt hívva, vagy épp ki volt rendelve a falujából beindultak az események. Három mellényes fickó állt ki a pódiumra, kezükben egy-egy mappával, ami egy névsor és egy terembeosztást biztos tartalmazott. Más adatokról nem tudok, mert csak ezt a két dolgot, mondták és látni nem láttam a papírt. A névsorolvasás közben, mikor hozzám jutottak válaszul csak egy hangos - Jelen! - hagyta el a számat. Majd vártam a választ, hogy melyik terembe kell majd mennem. Miután véget ért a névsorolvasás, a teremben lévő shinobik birka módra kezdtek kiözönleni a teremből. Ezt az elvet és persze a tömegnyomort én inkább passzoltam, így a falak dőlve megvártam, amíg az emberek jó része elhagyja a tornatermet és valamennyire megtisztul az út. Rövid várakozást követően én is kiindultam a Kumogakurei shinobiképző létesítmény edzőterméből. Nem tudtam hol is van pontosan az a terem a hová mennem kell, de gondolom nem csak én voltam vele így. Szerencsére a helyiek erre is gondoltak ezért ragasztgattak ki cetliket, amik segítettek a tájékozódásban. Végül megérkezek a terembe, ahol már a csoportom többi tagja szinte tűkön ülve vártak, az oktatóval együtt. Bár az utóbbi sokkal kevésbé izgatott, mint a vele szemben lévők. Elvégre ő a képzés minden paraméterét tudja, hiszen ő a felügyelők közé tartozik. Miután belépek a terembe, behúzom a tolóajtót.
- Bocsánat a késésért általában nem szokott ilyesmi történni!
A gyors sajnálat nyilvánítás után szemügyre veszem a kirendelt oktatót. Az arcát tarkító sebekből látszik, hogy egy veterán sok véres harcot megjárt ninjával állok most szemben. Még szerencse, hogy nem ellenfélként. Miután a férfi is végigmért mindenkit, intett egyet és kisétált a teremből, mi pedig utána. Csöndesen végigmentünk az iskola folyosóján, hogy ne zavarjuk meg az esetleges elméleti oktatást a termekben. Végállomásunk egy hatalmas, kopár szabadtéri síkság lett, amit a helyiek gyakorlótérnek használnak.  Mivel még semmit sem mondtak, vagyis inkább mondott az oktatónk arról mit is fogunk megtanulni, így a terep láttán egyből zakatolni kezdett az agyam.
* Ugye nem lettek félreinformálva rólam és nem egy Doton képzésre írtak fel?! Bár még valami taijutsu oktatás is elmenne. A Katon is beleférne a helyszínbe, de nem látok céltáblát, és mivel a legtöbb tűz elemű jutsu szájon át hozzuk létre így kéne valami, amire célozni is lehet. De egy valamiben biztos vagyok, bármit is tanítsanak nekünk, az nem lesz hangtalan gyakorlás. És ez a hely nem lesz olyan csöndes, mint most, amikor egy kisebb sereg egyszerre kezd majd elgyakorolni.
Végül, ahogy közeledünk a fennsík közepe felé megpillantok a talajon minimális nedvességű 1,5-2 méteres köröket egymástól hasonló távolságokra. Amik már kezdtek felszáradni a napon. Majd mielőtt még időnk lett volna elmélkedni kezdeni azon, hogy mire is kellenek a kijelölt részek, oktatónk magához vette a szót, végre. Bemutatkozással kezdett, majd a tanulandó jutsuról árult el egy keveset. Ezt követte egy gyors, de annál szemléletesebb bemutató. Majd újra a ninjutsuról kezdett beszélni, de már nem olyan szűkszavúan, mint egy perccel ezelőtt. Az elméleti oktatás végén már minden tudásunk megvolt, ami a technika elsajátításához kellett és csak rajtunk állt a siker.
* Milyen kár, hogy nem olyan egyszerű a kivitelezés, mint amilyennek látszik! Tuti megfog, még gyűlni vele a bajunk. Pedig lényegében csak olyan mintha fát raknánk a tűzre.

Mielőtt még belekezdtem volna, a jutsuba vagy bármiféle elmélkedésbe, előkészítettem az olaj begyújtásához szükséges kunaiikat. Elővettem belőlük ötöt és ugyan ennyi robbanójegyzetet, majd feltekertem őket a markolatokra. Miután az olajat begyújtó szerkezete készen állt jöhetett a gyakorlati rész, hogy én magam is megtapasztaljam a jutsu létrehozását. És, hogy utána könnyebben foglaljam össze a tanulságot. Nem is várok tovább, de mielőtt még a kézjelek formálásába kezdenék, jobb kezemmel előveszek a combtokomból az imént előkészített kunaikból egyet, amit a talajra rajzolt kör közepébe hajítok. Csak utána kezdtem el megformálni a kézjeleket. Majd ahogy az oktató is mondta, az utolsó előttinél aktiváltam a robbanójegyzetet. A nem túl nagyméretű detonáció, reakcióba lépett az olajjal, ami egy fél méter magas lánggyűrűt hozott létre végeredményként. Ahogy az olaj lángra lobbant az utolsó kézpecsétet is megformáltam, és ezzel egy időben a chakrámat a lángokba irányítottam. Félpercnyi koncentráció után, nem történt semmi. Így inkább megszakítottam a chakra kontrolt. De mivel az olaj még égett, így megpróbáltam még egyszer. Csak, hogy ne pocsékoljunk. Újra elkezdtem elmutogatni a kézpecséteket. De most nem tartottam egy pillanatnyi szünetet sem az utolsó kettő között. Hiszen nem kellett újra begyújtanom az olajat. Ezért a Kos után egyből megformáltam a Tigris pecsétjét is. És ezzel egyszerre elkezdtem, kiterjeszteni az elemi chakrámat a természetbe. Pontosabban a lángok felé. Sajnálatos módon most sem lépett reakcióba a chakrám a tűzzel. Így egyenlőre, felhagytam a felesleges, chakra pazarlással és inkább az elméletbe vetettem magam. Most, hogy megvolt a gyakorlati tapasztalatszerzés is.
* Éppen ahogy gondoltam! Nem olyan könnyű kivitelezni, mint amilyennek látszik. A technika maga talán könnyű, de éppen ezért téveszteni is könnyebb! A létrehozási folyamat is kevesebb lépést tartalmaz, már ami a chakra irányítási részt illeti. Mindössze három dologra kell figyelni: Elemi chakra felhalmozása, a tenketsu pontokon való kiáramoltatás és egyenlő részben szétosztani, táplálni a tüzet. Azért hogy elsajátítsam a jutsut ezt a három részt kell jól megcsinálni. A chakra halmozás és a tenketsu pontokon keresztüli kiáramoltatása az már megy. De azt még nem tudom, hogy nagyjából mennyi chakrát is kell használnom hozzá. De mielőtt ennek a mennyiségnek belövésével foglalkoznék, azt kell elérnem, hogy a kör minden pontját egyszerre érje el a chakrám.
Gondolataimat nem volt olyan egyszerű összeszedni. Bár ennek az oka inkább az volt, hogy körülöttem mindenki a robbanójegyzetes taktikát használta, a lángok begyújtására, akárcsak én. De így legalább kvittek vagyunk. Mert valószínűleg én is ugyanúgy zavarom majd őket a koncentrálásban, mint ők engem. Végül azért a zavaró külső hatások ellenére is sikeres volt a gyors eszmefuttatásom. Legalábbis fogjuk rá! Ami után, még egyszer megpróbálkozok a jutsuval, mielőtt még az olaj táplálta utolsó elkanászodó lángocskák eltűnnének. Elkezdem megformálni a technikához szükséges kézjeleket, közben pedig elkezdem felhalmozni magamban az elemi chakrát. Majd amint, megformálom az utolsó kézpecsétet is, a testem tenketsu pontjaiból elkezdem kivezetni a chakrát és a tűz felé irányítani. Körülbelül húsz másodperccel később a már végét járó lángok fellobbantak, a tűzgyűrűnek hozzám közelebb eső részénél. Örülni még nem nagyon volt okom hisz, ez csak azt jelentette, hogy végre elértem arra a pontra, amire már lehet építeni valamit. Viszont most már kialudt a tűz. Így mielőtt folytatnám a gyakorlást el kellett battyognom a kiképzőnkhöz az olajért. Miközben a férfi felé megyek, körbepillantok, hogy megtudjam, hol tartanak a többiek. Megkönnyebbülve látom, hogy még ők sem jutottak messzebb. Végül, ahogy odaérek csak fölveszem mellőle a kannát, majd visszafordulok. A helyemre érve gyorsan fölrajzolom, vagy jelen esetben lelocsolok egy körülbelül akkora kört, mint amilyen az előbb is itt volt. A művészkedés után visszavittem a helyére az olajoskannát. Ezután pedig, ismét elsétálhattam a helyemre, hogy folytassam a gyakorlást. Kezdésnek egy újabb robbanójegyzettel ellátott kunait dobtam a kör közepébe. Majd elkezdtem halmozni magamban a chakrát. Miközben a kézpecsétek elmutogatásába is belekezdek. A folyamat közben, a Kos és Tigris közt pedig ismét hagytam egy kis szünetet, ami alatt a robbanó cetlit aktiváltam. A láng fellobbanása után, az elemi chakrámat a tenketsu pontjaimon keresztül kiengedtem, és a tűz felé irányítottam, hogy tápláljam.  Néhány másodperc múlva, a tűzgyűrű egy kis részén ismét magasabbra törtek a lángok, de a többi részénél, alap magasságukban lobogott tovább és csak nagyon nehezen kezdett el nőni. Megpróbáltam még kétszer létrehozni a jutsut, amíg égett a tűz. Sajnos nem jártam sikerrel.  És ha nem lenne így is elég bajom azzal, hogy alig bírom elérni a chakrámmal a lángokat. Még itt van a nagy hőség is, ami tovább nehezíti a gyakorlást. Ami a helyieknek és a Sunagakureieknek talán nem akkora gond, mert hozzászoktak, az efféle külső hatásokhoz. De én viszont nem. És gyanítom, hogy más faluk shinobiai is hasonlóképp vannak vele, mint jómagam.
De mivel nem vagyok egy önsajnálkozó típus, ezért inkább elkezdek agyalni azon, mi lehet a gond és annak a megoldásán.
* Mi lehet a gond, amiért nem akar sikerülni? Nem elég a technikába vitt chakra? Nem, nem azzal van itt a gond! Vagyis igen, az is gond. De most még nem is akarom, hogy akkora legyen, mint amekkorát a kiképzőnk mutatott. Akkor pedig azzal van a gond, hogy nem oszlik el rendesen a chakra, hanem inkább egy pontba sűrűsödik, mint mondjuk egy Endannál. Igen az lehet a gond. Remélem egy kis vizualizáció segíteni fog a chakra, könnyedebb szétosztásában. Talán ez még működhet is. De előtte még irány újra egy kis olajért.
Amint lett egy új ötletem a tanulás továbbhaladásában újra elindulok olajért. Mint az előbb, most sem szólok az oktatóhoz, hisz segítségre egyenlőre nincs szükségem. És azt pedig tudja, hogy miért is megyek. Miután ismét fellocsoltam egy majdnem tökéletes karikát, indulnák vissza az olajjal. De egy másik srác már, ott várt, hogy elvihesse magával. Természetesen átadtam neki a kannát így legalább nem kellett fölösleges köröket tennem. Viszont mielőtt újra elkezdenék, kézjeleket formálni hátizsákomból előveszem a kulacsomat és iszok pár kortyot, ami igen jól jön ebben a nagy hőségben. A frissítő után, egy határozott mozdulattal letörlöm számról az ott maradt vízcseppeket. Amint visszahelyeztem a kulacsot a táskába, ismét előhúztam egy kunait a combtokomból. Amit ez előző kettővel megegyezően a kör közepére hajítottam. Mivel minden előkészületet elvégeztem a jutsuhoz, újra belevághattam a gyakorlásba. Elkezdtem megformálni a kézjeleket, közben pedig halmoztam magamban az elemi chakrát. A végén a tigris kézpecsét előtt jött egy rövid szünet, ami alatt aktiváltam a robbanójegyzetet, hogy lángra lobbantsa az olajat. Majd becsuktam a szemem miközben megformáltam az utolsó kézpecsétet, hogy könnyebben elképzeljem a chakrám haladását. Az elemi chakrát elkezdtem kiterjeszteni, a tenketsu pontjaimon keresztül, a tűz felé. Fejemben pedig végig követtem az útját, ahogy halad egyenesen, miközben szépen lassan elkezd két irányba szétválni és félkörívben haladni tovább. Majd ahogy bezáródott a kör egyszerre összeszűkítettem a kört, hogy a chakra a tűzbe áramoljon. Hirtelen felmelegedett előttem a levegő, mire kinyitottam a szememet. A szokásos félméteres lángok, helyenkénti kisebb kitüremkedései helyett. Majdhogynem egységes, méteres lángok táncoltak körbe előttem. Amik hamar összementek miután abbahagytam a koncentrálást.
* Na, úgy tűnik végre, sikerült elérnem azt, hogy a kör minden hajlatánál egyformán növeljem a lángokat!
A siker örömmel töltött el. De tudtam jól, hogy még mindig nem teljes a jutsu addig, amíg nem lesznek legalább kétméteresek a lángok. Így újból bele is vágtam a dologba, de most több chakrát használva, mint az előbb. Elkezdem megformálni a technikához szükséges kézjeleket, közben pedig elkezdem felhalmozni magamban az elemi chakrát. Majd amint, megformálom az utolsó kézpecsétet is, a testem tenketsu pontjaiból elkezdem kivezetni a chakrát és a tűz felé irányítom. Nem is kétséges, hogy most is sikerrel jártam, már ami az egységes méretet illeti. De sajnos a magassága az még a másfél métert is alig érte el. Viszont az előzőnél már, így is magasabb volt. Amikor pedig újra belekezdenék a jutsuhoz szükséges kézpecsétek megformálásába, hasam korgással jelezte itt az ideje enni végre. Ami nem is csoda hisz, az ebédidő már órákkal ezelőtt elmúlt. Testünk egyes jeleit olykor nehéz megérteni. De ezt viszont még a hülye is tudja, mit jelent. Így megfogadom a tanácsát. Felveszem a földről a hátizsákomat, majd a kiképzőnk felé veszem az irányt.
- Elmegyek ebédelni! Remélem nem baj?
A férfi nem válaszolt csak, biccentett egyet a fejével. Én pedig tovább haladtam mellette a falu központja felé.

Mivel, nem ismerem Kumogakure felépítését ezért, párszor útbaigazítást kellett kérnem, de végül sikerült eljutnom egy kifőzdéhez. Hamar rendeltem is egy miso rament, hogy megtudjam a helyiek felveszik-e a versenyt Ichiraku főztjével. Az étel nem volt rossz, de azért nekem a hazai ízek jobban tetszenek. Az étkezés közben végre tudtam pihenni és a chakrám is visszatöltődött valamennyire. A leves elfogyasztása után, fizettem majd visszaindultam, a fennsíkra. Negyedórányi séta után vissza is indultam, a fekete karikákkal díszített edzőtérre. A gyakorlók száma viszont megcsappant.
* Mi van, talán őket is meggyőzte a gyomruk, hogy tartsanak szünetet? Vagy máris végeztek volna a jutsu elsajátításával? De bárhogy is legyen, az ő esetleges sikerük nekem nem hoz hasznot! Jobb lesz, ha folytatom a gyakorlást.
Elvettem az olajoskannát, majd visszamentem, oda ahol én gyakoroltam. Vagy legalábbis a közelébe. Levettem a hátizsákomat, ezt követően felrajzoltam újra a négyméteres átmérőjű kört. Végül pedig visszaszolgáltattam az olajat. Visszaérve elővettem az utolsó előtti robbanó jegyzetes kunaimat és behajítottam, a kör közepére.
* Azt hiszem itt az ideje belevinni az érzelmeket is a dologba!
Lehunytam szemeimet, majd magam elé képzeltem feleségem. Ahogy láttam lelki szemeim előtt törékeny testét, hamvas bőrét. A hosszú szőke haját, ami a napfényben úgy ragyog, akár az arany. És az alatta ragyogó kék szemei melyekkel, ha rám néz, a lelkemig hatol. És a csodálatos ajkát amivel, ha rám mosolyog a legnagyobb bajban is képes reménnyel megtölteni. Olyan colt minthogyha mellettem lett volna és ez melegséggel töltötte el. És köztudott hogy az érzelmek is hatással vannak az elemi ninjutsukra. Így ez egy újabb pozitívum, ami segít a jutsu elsajátításában. Elkezdtem megformálni a kézjeleket, közben pedig halmoztam magamban az elemi chakrát. A végén az utolsó kézjel megformálása előtt aktiváltam a robbanójegyzetet. És csak ez után ál rá a kezem a Tigris kézjelére, aminek mutatása közben az elemi chakrát elkezdtem kiterjeszteni, a testem tenketsu pontjain keresztül, a tűz felé. Fejemben pedig végig követtem az útját. Azt, ahogy halad és ahogy szépen lassan körbezárja a tüzet. Majd amint ez megvan hirtelen, összébb megy és reakcióba lép a Katon chakra a lángokkal, amik fölcsapnak a magasba. És megvilágítja fényével a környéket a lemenő nap fényei helyett.
avatar
Aihara Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 111


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 510

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Komimushi Zanami on Kedd Aug. 23 2016, 16:38

//Tobirama - Képzés//


A hosszúnak nevezhető utam után Felhő rejtekbe, mikor elértem a ninja akadémiát, a nevemet kiáltották és mellé egy terem számat. Én persze hamar elmentem megkeresni, de elég nehéznek bizonyult, mivel nem nagyon ismertem ezt az akadémiát és persze kicsit más is volt m int a Konohai. Miután hosszas keresés megtaláltam a termet, csak azt láttam, hogy már tele van nagyjából velem egykorú emberekkel. Ennek valamennyire örültem, mert azt hittem mindenféle korosztályból lesznek ott emberek. Miután körbenéztem, kerestem egy sarkot ahol megálltam és vártam a parancsokat. Hirtelen egy kislány szólalt fel. Bemutatkozott aztán azt mondta, hogy kövessük. Peresze így is tettünk, mire kivitt minket egy területre ahol volt egy folyó. Aztán váratlanul megint elkezdett beszélni. Meg is mutatott egy technikát, amivel egy cápát csinált vízből, majd egy sziklának csapta. Ez nekem kifejezetten tetszett, de nem tudtam, hogy mi lehet. Eztán mi8mi azt mondta, hogy ha kérdésre kell válaszolnia akkor adnunk kell neki egy kérdéshez egy gombóc fagyit, ez kiakasztott, mert nem tudtam volna megoldani egyedül,, viszont nem is tudtam volna neki elegendő fagyit szerezni, ami megtört. Ekkor meglepetés szerűen egy férfi jelent meg Mimi mellett és ráparancsolt, hogy magyarázza el nekünk a jutsu lényegét. Persze erre ő is kiakadt, mert állítólag így ártott az üzletének. Mindezeket követve, el lett valamennyire magyarázva a technika Mimi által, de aztán szerencsére Hanome is kicsit jobban elmagyarázta nekünk, a feladat lényegét és célját. Tehát megtudtam, hogy a suiton chakrámat meg kell formálnom egy cápa alakjában, majd kívül-belül nyomáson tartani.

~Huh…hát ez nehéz lesz, de sebaj…valahogy csak megoldom, nem lehet olyan nehéz, hogy ne sikerülne. Ha belegondolok, csak koncentrálnom, kell és ha nem megy akkor segítséget kérek. Talán könnyebb is lesz, mintha Chozu senseijel gyakorolnék, mert akkor elmenne aludni és akkor nem is tudnék kérdezni…~ - futott át az agyamon ez a néhány bölcs tanács magamtól magamnak

El is indultam, hogy keressek egy nyugodtabb helyet, a kiképző terep szélén, a víz mellett. Persze nem én voltam az egyetlen, aki a jó helyeket kereste, de legtöbben csoportosan jöttek és viszont még azelőtt elosontam hátul, mielőtt a többiek akár csak észre vehették volna. Éppen, csak hallottam már sétálás közben, de szerencse is, hogy hallottam, mert Mimi mondta, hogy már nem kell neki fagyi a válaszokért. Ez valamelyest megnyugtatott,így reméltem is, hogy igaz. Mire megtaláltam a tökéletes helyet, nagyjából addigra értek a többiek is a számukra kihasználandó területre. Mindenek előtt lepakoltam a felszerelésemet az egyik közeli fa tövébe. Ezután elkezdtem próbálgatni, azt, hogy mindenek előtt csak kiemelhessem a vízből a vizet. Bele is kezdtem és lassan, először csak kevés vízzel, próbáltam használni. Órákon át próbáltam egy szinten tartani, és ment is…persze nem valami jól , de folyton addig gyakoroltam egy adott mennyiséggel, amíg azzal nem sikerül, majd növeltem. Miután ez már kellőképpen jól ment, azt kezdtem el gyakorolni, hogy megformáljam a cápát. Hát…ez voltaképpen kicsit sem ment. Csak arra tudtam, gondolni, hogy koncentráljak a vízre…az alak semmiképp nem ment, mert képtelen voltam elképzelni egy élő cápát. Mivel sehogy nem akart menni, ezért fogtam magamat és leültem a part mellé, ahol elkezdtem koncentrálni. Koncentrálni egy cápára...

~Cápa…élő mozgó lélegző…kopoltyúval lélegző cápa. Hát ez nagyon nem akar menni nekem, ki kell találnom valamit. Talán ha segítséget kérnék Mimitől…nem. Minek nekem segítség, hiszen csak el kell képzelnem egy cápát, aztán megformálni a vizet olyanná, ez csak nem olyan nehéz!~



Rettenetesen koncentráltam egy cápára ami él és mozog. egy kis időt ugyan igénybe vett, de sikerült elképzelnem teljesen jól. Miután ez sikerült, belekezdtem a vízzel való megformálásába. Emiatt egy kicsit újra gyakorolnom kellett az első pontot, de szerencsére abba hamar belelendültem újra, szóval elkezdtem alakot formálni. Ez persze jóval nehezebb volt mint hittem, de nem volt baj, mert bőven volt időm megtanulni a technikát. Először ezt is kicsiben kezdte, vagyis csak kevés vízzel. Így egy kisebb cápát sikerült is megformálnom nagy nehezen, de itt nem álltam meg. Fokozatosan folytattam és sikerült is egyre nagyobb cápát formálnom a vízből. Ez valamennyire kellő képen ment, amikor nekifogtam a nyomás belevezetésének.

~Mintha ment volna…de nem. Kicsit sem ment…gőzöm sincsen, hogy hogyan vezethetnék bele bármekkora nyomást.~

Mivel nagyon nem tudtam, ezért arra gondoltam, hogy megkérdezek valakit. Senki nem volt valami közel hozzám, ami eddig nem is volt baj, de most túl akartam esni rajta. Oda is siettem a leges legközelebb lévő emberekhez akiktől hamar meg is kérdeztem, hogy ők hogyan vezettek bele nyomást. Sajna ők sem tudták, sőt…még csak az alak megformálásánál tartottak. Ezt egy kicsit furcsálltam, mert már napnyugta is elmúlt, de nem törődtem vele sokat, így továbbmentem a következő emberhez. Ő valamennyire ott tartott ahol én, ezért még ő mint kiderült, ő sem tudta. Ezt még egy kis ideig folytattam, mert még senki sem tartott a nyomásos résznél. Mire megtaláltam azokat akiknek ment, addigra már éjfél körül járhattunk. Kedvesek voltak és elmondtak, hogy ők hogyan csinálják, majd távoztam és visszafelé mindenkinek akitől megkérdeztem korábban, annak elmondtam a lényeget. Már nagyon késő…vagyis már már meglehetősen korán volt, amikor visszaértem a saját kis „bázisomra”. Végül úgy határoztam, hogy egy kicsit ejtőzök. Le is feküdtem pihenni. Egy-két órán át aludtam, majd egy hatalmas zajra ébredtem fel. A part másik oldaláról valaki a felettem lévő fához csapta a cápáját…Hát mit ne mondjak, meglepődtem. Egy kicsit ugyan eláztam, de ha már felkeltem akkor kihasználtam az időt. Felvettem egy almát amit lerobbantottak a fáról, és megettem. Miután jó ízűen elfogyasztottam az almácskát, folyatattam a tanulást,. ott ahol este abbahagytam. Mivel már tudtam, hogy hogyan vezessek nyomást a cápámba, már egészen kezdtem belejönni. Persze mindenek előtt újra megformáltam a cápát, hogy ne felejtsem el, hogyan kell, aztán megpróbáltam nyomást vezetni bele, de nagyon nem ment. Mivel kicsit sem volt hajlandó sikerülni, úgy döntöttem, hogy előbb inkább csak a nyomást próbálom meg, hiszen talán ha külön-külön megy akkor majd csak össze tudom rakni. Hosszanti fa rongálás követte az ötletemet, majd mikor már úgy, ahogy ment  nyomás belső és valamennyire a külső használata, megpróbálkoztam összerakni a technika két részét. Mindenek előtti9ndig csak a cápára koncentráltam, aztán amikor az már kinézett úgy ahogyan ki kellett néznie, akkor belevezettem egy kis nyomást. Persze ez nem volt olyan egyszerű, mint amikor Mimi megmutatta, vagy ahogyan Hanome elmagyarázta. Sajna az élet nem ilyen egyszerű. Én ebbe mégis megpróbáltam minél hamarabb beletörődni és megismételni a korábbi sikeremet. Addigra már eléggé ki voltam készülve, mégis képtelen voltam abbahagyni. Rettenetesen jó érzés volt a cápákat nekizúdítani a fáknak, a kerítésnek, a földnek, sőt még egyszer véletlenül az egyik másik geninnek is. Mire eléggé sok mindent szétzúztam, egyre erősebben, addigra, már felkelt az nap és én úgy éreztem, hogy már megpróbálhatom a saját chakrámból létrehozni, nem használva a folyó vizét. Előtte én mégis akartam egy kicsit aludni, szóval lefeküdtem. Nagyon hamar elaludtam, de nem bántam, mert egy kellemes álomban volt részem...legalább is nekem az volt. Olyat álmodtam mint még soha. A technikáról álmodtam. Az volt benne, hogy sikerült megtanulnom és alkalmazom egy nagyon fontos küldetésen. A hokagét kísértem el valahova. Nem is tudom hova, de azt tudom, hogy nem is a közeljövőben lesz…tudom kicsit furcsa olyanról álmodni, ami a jövőben megtörténik. Azt is tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni, még akkor sem, ha a hokage irányítása alatt szolgálhatok ANBU-ként. Hiszen ha belegondolok mindig is az volt az álmom, hogy az ANBU tagja legyek. Talán ez az álom akkor lenn csak még szebb, ha egy jövőképet fejtene le. Így vissza gondolva arra az álomra…jó lenne ha megvalósulna. Akkor én sajna mégis arra ébredtem fel, hogy a támadás után, megérkezünk a hokagéval a kijelölt helyre. Mire felébredtem már tűzött felettem a nap…a baj csak az volt, hogy a fa ami korábban árnyékot adott, már nem volt. Ennek viszont az volt a jó oldala, hogy megint ehettem egy kelés utáni almát, mint korábban. Miután azt jóízűen elfogyasztottam, ismét, addigra készen álltam, a tanulás folytatására. Először megint csak a folyóból használt vízzel próbálkoztam, majd mire az ismét felvilágosította az elmémet, elkezdtem gyakorolgatni a saját chakrámból kinyert suitonnal. Ez nem volt sem túl nehéz, sem túl könnyű. Ugyanis az könnyű volt, hogy tudjam, hogy hogyan csináljam, de az már nem, hogy sikerüljön is kiviteleznem önmagamból. Ebbe belegondolva már könnyebb volt ráébrednem, mit is kéne tennem. Ugyanazt fogom csinálni, mintha a folyóból venném ki a vizet. Bár nem volt nagy felfedezés, de mentségemre szóljon, hogy nem aludtam valami sokat azon a néhány napon. Minden es esetre Folytattam a saját hipotézisem szerint, és szó ami szó egész jól ment. Magamból kinyerni elegendő chakrát először nagyon nehéz volt, de aztán fokozatosan haladtam és így belejöttem. Egyre nagyobb és nagyobb cápát sikerült formálnom, persze még nyomás nélkül. Aztán, mikor már kezdtem kifáradni akkor sikerüld hozzáadnom a nyomást is. Ezt persze már nehezebb volt kordában tartani, de azért valahogy megoldottam. Lassan de biztosan haladtam megint, viszont ez hatásos volt. Mire már teljesen sikerült, annyira kimerültem, hogy alig tudtam megmozdulni. Mindkét karom teljesen elzsibbadt és nem éreztem a lábaimat sem. Furcsa érzés volt, de azért leküzdhető. Beájultam, hisz már elég későre járt. Akkor mégis, mire felébredtem, már vaksötét volt. Magam körül nem láttam, szinte semmit. Az orrom hegyéig sem láttam el. De mivel már végeztem, ezért megpróbáltam eligazodni tapogatással. A víz mellett haladva szerencsém volt, mert hallottam, hogy merre kéne menni. Egy idő után már csak kúsztam a földön, de sebaj, mert elértem Mimit és néhány genint akik ott maradtak a közelében. Szerintem nem értette, hogy miért kúszok, bár, hogyan is érthette volna…ők láttak, mert volt tábor tüzük. Mire feltápászkodtam végig is mondtam, hogy már végeztem a feladattal és nagy nehezen sikerült elsajátítanom a technikát. Be is mutattam neki mind két verziót. Először a folyó majd a saját vizemet használva. Ez utóbbi nem sikerült elsőre, de egy-két hiba után az is ment. Mikor végeztem a bemutatóval úgy döntöttem, hogy reggelig nem áll szándékomban elmenni, így leültem és beszélgettünk. Kiderült, hogy Mimi tud érettebb is lenn, mint ahogyan megmutatja, bár ez csak az én véleményem. Minden esetre reggelik ott voltam velük, de közben arra is rájöttem, hogy a fánál hagytam a holmimat, szóval fogtam magam és elmentem érte. Ismételtem fogtam egy almát és visszafele útközben megint ettem egyet. Végül is kellemes néhány nap volt, de a biztonság kedvéért, hátha még nem végeztünk volna, fogtam magamat és leültem arra a szent helyre, ahol este is ültem Mimiékkel. Ott vártam, hátha van még valami teljesíteni valóm.
avatar
Komimushi Zanami
Játékos

Taijutsu Pontok : 33

Tartózkodási hely : Az álmaimban


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Nakahara Saki on Kedd Aug. 23 2016, 23:38

[Tobirama – Továbbképzés]
Ahogy egyre több ember gyűlt össze a Ninja Akadémián, Saki úgy lett egyre idegesebb. Azt már megszokta, hogy csapattársaival együtt kellett tanulnia, de ez egy teljesen új helyzet volt a számára. Biztos volt benne, hogy sokkal több szempár fogja figyelemmel kísérni a próbálkozásait. Abba bele se gondolt, hogy mindenki más a saját technikájával lesz elfoglalva, nem pedig őt fogják nézni. Szép lassan gyülekeztek az emberek, a kunoichi pedig mindkét kezével a világoskék felsőjét gyűrögette. Hiába telt el két év a geninné válásától számítva, még mindig nem vetkőzte le ezt a szokását és ebben a helyzetben hamar előjött belőle. Tekintetét a földre szegezte, viszont néha fel-felpillantott, hogy tisztában legyen a történésekkel. Egy idő után azt vette észre, hogy nem érkezett több ninja. Hirtelen elhalkult a mormogás, ami egészen eddig háttérzajként töltötte be a teret. Saki ekkor fölemelte a fejét, mert biztos volt benne, hogy valami fontos fog történni. Néhány pillanat múlva három shinobi jelent meg az emelvényen, ahonnét be lehetett látni az egész termet. A kékesfekete hajú genin csodálkozott rajta, hogy a sok ember ellenére egy cseppet sem érezte fülledtnek a termet. Óvatosan hátra pillantott, ahol korábban bejött és csak ekkor vette észre a sok ajtót, ami biztosította, hogy a kinti levegő szabadon áramolhasson be a terembe. Fejét visszafordította és a sötétkék szempár a Kumogakure mellényét viselő férfiakra tapadt. Amikor elkezdődött a névsorolvasás, Saki akaratlanul is számolta a jelen lévőket. Úgy nagyjából harminc körül hagyta abba, már ezt is túl soknak tartotta. Elég hosszú időt vett igénybe mire eljutottak hozzá. Amikor kimondták a Nakahara nevet, óvatosan felemelte a jobb kezét.

- Je-jelen…

Csak azért hallották meg, mert a feltartott jelezte, mégis kit kell keresni a tömegben. Idegességében majdnem elfelejtett jelezni a férfinak. Cserébe megkapta a hármas számot, amit már hallott ezelőtt, többször is. A jounin, aki ide küldte, azt mondta, hogy a Suiton elemet fogják fejleszteni, ezért úgy gondolta, ez jelöli az adott elemet. Az ismertető alatt jelezték a kiképzők, hogy elemek és korosztály szerint fogják őket csoportosítani.
*Um… még mindig nem értem, mit keresek itt.*
Töprengett el a kunoichi, pedig már többször is mondták neki, hogy van tehetsége és sok mindenben tudná fejleszteni magát.

Miután a névsor végére értek, megkértek mindenkit, hogy a megfelelő számú terembe fáradjanak át, ahol majd kezdetét veszi az oktatás. A genin lány is így tett, a hármas számmal ellátott helyiségbe ment be. Meglepődött, mert viszonylag közel helyezkedett el a gyülekezési helyhez, de egyáltalán nem bánta. Óvatosan lépett be és igyekezett kerülni a szemkontaktust. Ahogy gyorsan körbepillantott, feltűnt neki, hogy főleg olyan korú shinobik tartózkodtak már bent, mint ő. Persze ez nem sokat javított a helyzeten, mivel főleg a fiatalabbakkal jött ki. Néhányan már beszélgetésbe elegyedtek, Saki azonban inkább félre húzódott egy sarokba és ott várta, hogy megérkezzen a kiképző. Nagyjából fél óra telhetett el mióta, bár nem igazán számolta a perceket.
A tanítójuknak egy szőke hajú, barna bőrű férfit kaptak, amin a lány nem csodálkozott, hiszen amióta megérkezett Kumogakuréba, elég sok ilyen kinézetű lakossal találkozott. Ami jobban meglepte, hogy egyenesen át lettek terelve egy másik helyre, egészen pontosan egy folyóhoz. Először azt hitte azért, mert valami olyan jutsut fognak tanulni, amihez elengedhetetlen a víz közelsége.
*Talán nem lesz olyan nehéz technika.* Futott át az agyán, ám ezt hamar darabokra törte a kiképző gyors ismertetése.
Saki maga elé emelte jobb karját, kezét pedig ökölbe szorította és úgy tette mellkasára. Tekintete ide-oda járt, próbálta összeszedni minden bátorságát, hogy neki kezdjen a jutsunak, miután a sensei megmutatta, mégis miként kell létrehozni. Annyi könnyebbség talán volt benne, hogy kézjelek nélkül végre lehetett hajtani, de a kunoichinek pont az okozta volna a legkevesebb gondot. Az elméletet azonnal megjegyezte, sőt arra is emlékeztette magát, hogy később már kombinálni kell a Suiton és a sima chakrát, mert csak így lesz könnyebben elérhető a kívánt hatás. A technika egyébként lenyűgözte, bár kicsit félt is tőle. A senbonokkal alapból jól bánt, főleg az orvosi ismeretei miatt, ezért úgy érezte, ez egy megfelelő jutsu lesz a számára.
Megpróbált valami félreesőbb helyet keresni, ahol gyakorolhatta a technika létrehozását. Jól gondolta, ez teljesen más típusú, mint a Kirigakure no Jutsu, amit még korábban tanult.
*Azt hiszem… ehhez több nap fog kelleni.* Gondolataiba mélyedve próbált megfeledkezni a külvilágról és csak magára a Lekuu no Jutsura koncentrálni. Valószínűleg azon kevesek közé tartozott, akik alapból sem tervezték más emberen tesztelni a technikát. A férfi viccnek szánta, viszont Saki nagyot nyelt, mert akaratlanul is a jelenlegi háborús helyzetet juttatta eszébe. A másik ok, hogy elég kevés shinobit osztottak be ebbe a csapatba a falujából és őket is csak látásból ismerte, szóval inkább kerülte a közelebbi ismerkedést. Ez volt a másik ok, amiatt ide küldték, ám egyelőre jól megvolt egyedül is, nem érezte szükségét ismerkedni.
Felidézte magában a néhány perccel ezelőtt látott folyamatot és az alapján igyekezett elindulni a tanulás útján. Lehunyta a szemét, mert úgy jobban tudott koncentrálni. Előhívta a Suiton chakráját, ami már egy ideje sokkal könnyebben ment neki, mint azt gondolta. Úgy érezte a Víz elem a része, nem lehet elválasztani tőle. Amint ez megvolt, visszaemlékezett az alapokra, amiket már Yukigakurében tanult. A fehér hajú nőt sosem feledte el, nagyon félt tőle, na meg a bukástól is, aztán mégis sikerült megismernie elsődleges elemét. Kinyitotta a szemét, majd a Kaitou segítségével létre hozott egy kis vizet a tenyerében, pont ahogy a mestertől látta. Az első lépéssel tehát megvolt, de innentől kezdődött az igazi kihívás, vagyis a formai manipuláció.
*Um… szóval akkor hegyes formát adok a víznek, mint egy senbon. Utána pedig a sima chakrámmal megkeményítem. Így nem is hangzik olyan bonyolultan. Megvan az elmélet… remélem a gyakorlatban is sikerül.*
A tenyerében lévő kis vízre koncentrált és megpróbálta elképzelni, ahogy magára ölti a formát, amit látott a senseitől. Egy senbont nem volt nehéz elképzelni, viszont a formai manipuláció már koránt sem bizonyult olyan magától értetődőnek. A folyadék továbbra is az eredeti formájában maradt meg, illetve a két szélénél mintha picit elkezdett volna csúcsosodni. A sötétkék hajú lány néhány pillanatig csak nézte, majd alsó ajkába harapott, még mielőtt idő előtt feladta volna. Közben fülét csalódott morajlás ütötte meg, de nem mert oda nézni. Arra tippelt, hogy másnak sem jött össze elsőre, emiatt egy kicsit megnyugodott és ez vitte tovább, hogy újfent próbálkozzon. A vizet sikerült a tenyerében megtartania, nem szökött át az ujjain, amin eléggé meglepődött, bár valamennyire koncentrált a Suiton chakrájára.
Lehunyta a szemét és mély levegőt vett, úgy képzelte el maga elé a víztűt, amit létre akart hozni. Néhány próbálkozás után újfent kezdett letörni amúgy sem túl nagy lelkesedése. Szerette volna teljesíteni ezt a feladatot és megtanulni a technikát, ám egyelőre úgy nézett ki, ez kifog rajta. A kiképző állandóan körbe járkált, újabb zavaró tényező jelent meg a helyszínen. A kunoichi egyelőre szerette volna eltitkolni, hogy nem igazán boldogul a feladattal. Inkább kiöntötte a kezéből a vizet, amit a talaj gyorsan felszívott. Igyekezett úgy időzíteni, hogy amikor a jounin arra járt, azt lássa, hogy újabb adag vizet hoz létre a chakrája segítségével. Miután sikerült megint megtöltenie a tenyerét folyadékkal, nekilátott az újabb próbálkozásnak.
Visszaemlékezett a korábbi tanulásaira és hamar rá kellett jönnie, hogy mindig a fokozatosság vezette őt sikerre. Tehát ennél a jutsunál is ez volt a kulcs, semmit nem szabad elkapkodnia, mert akkor tényleg felsül az összes próbálkozással. Az új terv szerint először megpróbálta átformálni a vizet. Tudta, hogy gömb formába a legkönnyebb rakni ezt a kis mennyiségű folyadékot, ezért azt igyekezett összehozni. Néhány próbálkozás után ez már egész jól ment neki, könnyen meg tudta tartani a formát, mintha kis csepp lett volna.
*Ez jó lesz.* Mondta magának Saki és rátért a következő lépésre, ami a gömb átalakítását jelentette. Közben a nap egyre feljebb kúszott az égen és a hőmérséklet is kicsit magasabb lett, de nem sokkal, köszönhetően a magas tengerszint feletti tartózkodásuknak. Ez mondjuk annyira nem zavarta a lányt, Yukigakuréban hozzászokott a jóval hidegebb és mostohább körülményekhez. Szülőhazájában sokszor nézegette a jégcsapokat, olyan szép formákat tudtak megalkotni, pedig lecsöpögő vízből keletkeztek, semmi sem befolyásolta az alakulásukat. Ebből jött az az ötlete, hogy megpróbálja inkább jégcsap formájúra alakítani a vízgömböt. A senbon a harcokra emlékeztette, ami megijesztette, s talán emiatt habozott. Az érzelmei mindig nagy hatással voltak a chakrájára, ami megnehezíthette a tanulást. A gömb formát szép lassan, apránként kezdte el nyújtani, egyre vékonyabbra.
Nagyjából délután egy óra körül járhatott az idő, amikor megéhezett. Pluszban a chakráját sem ártott egy kicsit tölteni, mivel abból a gyakorlások ellenére sem lett sokkal több. A vizet már ovális alakúra tudta formázni, vagyis alakult a jégcsap. Megkereste a senseit, viszont a többiek fejlődését inkább igyekezte figyelmen kívül hagyni. Így is látott pár tanulót a szeme sarkából, akik már egészen közel jutottak a jutsu első fázisához, vagyis a tűk megformálásához.
- Um… Genmoi-sensei… szeretnék szünetet tartani. Ennék egy kicsit… és pihennék is.
Reménykedett benne, hogy a kiképző nem túl szigorú és nem várja el tőlük, hogy egész nap itt legyenek a gyakorló terepen. Miután megkapta az engedélyt, hogy elhagyja a helyszínt, keresett egy csöndes kis zugot, ahol elővehette a szárított húst, amit mindig magánál hordott vészhelyzet esetére. Ugyan tett több sétát is a faluban, még nem fedezte fel minden helyét, illetve étkezdét sem talált. Ahhoz pedig még kellett volna némi bátorságot gyűjteni, hogy megkérdezzen valakit, mégis milyen helyet ajánlana. Látta, hogy többen is elindulnak valamerre, Saki azonban a helyén maradt és majszolta tovább az ebédjét. A korábbi tanulásainál is kellett szünetet tartani, valamint párszor energia tablettát is kapott. Szerencsére nem hordott magánál ilyesmit, mert az emlékek elég szörnyűek voltak az utóhatásairól. Miután evett egy kicsit és úgy nagyjából fél órát pihent, a chakrája kezdett szépen visszatöltődni. Hiába gyakorolt ugyan azzal a kis adag vízzel, a formázás mégis leszívta az energiáit.
Közben jöttek-mentek a shinobik, valószínű ők is ebédelni mentek, csak ismerték a járást Kumogakurében. A lány úgy döntött, hogy majd máskor hozzájuk szegődik, de egy kis távolságot tartva. Úgy gondolta egy nap nem lesz elég a technika megtanulásához, vagyis felkészült rá, hogy el fog tartani egy ideig. A Kirigakure no Jutsu elsajátításához volt egy napra szüksége, ez pedig jóval bonyolultabb technikának számított. Visszatért a szokásos gyakorló helyére, amit még a kiképzés megkezdésekor talált. Gyakorló bábút szintén talált, ám erre egyelőre még nem volt szüksége. Erősen koncentrált és létrehozta a szokásos víz mennyiséget a tenyerében, amit el tudott nyújtani. A jounin által mutatott dárdaszerű képződménytől még messze állt, azonban Saki ezt egész nagy haladásnak tudta be. A folyó lágy hangja megcsapta a fülét, amit egészen idáig a nagy koncentrálásban figyelmen kívül hagyott. Támadt egy ötlete, ami talán kicsit megkönnyíthette volna a tanulási folyamatot. Oda sétált a folyó partjára, amihez egészen közel választott magának helyet. Chakráját belevezette és a Suiton elem segítségével megpróbált a folyóból kiemelni egy dárdaszerű alakot. Tenyerét simogatta a hűs víz és amikor kivette a vízből a kezét, egy hosszúkás alakzat ott maradt. Először azt hitte, csak simán ott maradt, mint amikor valaki belemeríti a kezét a folyóba. Viszont túlságosan szabályos alakot vett fel, pont olyat, mint amit a genin korábban gyakorolt. Ez nem lehetett véletlen, a sok gyakorlás végül meghozta gyümölcsét. Még egy párszor megpróbálta és közben arra koncentrált, hogy egyre jobban nyújtsa a vizet, amit kiemelt a folyóból. Talán nem a legmegszokottabb módszer, de neki bevált, ráadásul amikor visszatért ahhoz a módszerhez, hogy a tenyerébe hozzon létre vizet, sokkal könnyebben ment ez a lépés. Mintha eggyé vált volna az elemmel, még jobban érezte magában. Korábban azt hitte, hogy sosem lesz képes megtalálni magában az elemét, viszont az idő végül eldöntötte, nem volt igaza.
Fokozatosan haladt, egyre jobban és jobban ment neki a formai manipuláció része. Korábban említette ugyan a kiképző, hogy próbálják meg kezdetektől fogva a sima chakrát is hozzáadni, hogy megkeményedjen a víz tű és támadásra alkalmas legyen, ám Saki tisztában volt a képességeivel és a korlátaival is, vagyis először az első lépésre koncentrált.
Inkább többször tartott kevesebb pihenőt, mert így nem fáradt el annyira, mintha húzta volna az időt, ameddig tudja. Akkor jött rá, hogy valószínűleg a délelőtt folyamán azért indult el olyan nehezen az első lépés, mert majdnem túlerőltette magát. Szeretett volna megfelelni a képzésen, mert a lelke mélyén ott rejtőzött egy kis bizonyítási vágy, ám ilyenkor hajlamos volt elfeledkezni a gyengeségeiről. Szerencsére időben rájött és délután már egészen más stratégiát alkalmazott, mint ebéd előtt. Ha úgy érezte, akár tíz-tizenöt perc gyakorlás után szusszant egy kicsit, ilyenkor úgyis hamar új erőre kapott.
Nem sietett, a maga tempójában haladt. Genmoi-sensei többször megnézte, mégis meddig jutott. Ilyenkor igyekezett nem idegeskedni, hanem a tőle telhető legjobban megformázni a senbont, vagyis a jégcsapot, mert akkor valahogy könnyebben ment neki. Már nem is ellipszis, hanem tényleg tű formát öltött az alakot kapott folyadék. Tehát jó ötlet volt a gömbből kiindulni és azt fokozatosan lapítani, illetve nyújtani. Az árnyékok egyre hosszabbra nyúltak, lassan eljött a nap vége. Egyre többen ujjongtak, mert nagyon sokat haladtak már az első napon. Ezzel szemben Saki csendesen örült az eddig elért sikereinek.
*Azt hiszem, holnap jöhet a második lépés.* Amint erre gondolt, szép lassan megformázta a tűt, ami már egészen olyan alakot vett fel, mint amilyet a tanítójuk mutatott. Még néhányszor megpróbálta létrehozni, mert a véletlenre már nem akarta bízni. Amikor először sikerült a kívánt formát megalkotni, azt hitte képzelődik. Pár kísérlet után ugyan olyan hegyes jégcsapot formált meg, mint amit a technika megkövetelt. A nap végén a sensei körbejárt, hogy megnézze ki meddig jutott el. Miután mindenkit leellenőrzött, szétoszlatta a csapatot és meghagyta, hogy holnap reggel mindenki a hármas számú terembe gyülekezzen, ahová ma be lettek osztva a névsorolvasás után.
A kunoichinak könnyű dolga volt, követte a többieket, akik mind a környéken lettek elszállásolva. Hűvös éjszaka elébe néztek, már ilyenkor lehetett érezni, hogy kelleni fog a jó meleg takaró. Az egész napos gyakorlás és a chakraveszteség miatt Saki szinte azonnal elaludt, amint visszaért a szállására és ágyba került. Az éjszaka nem álmodott semmit, vagy legalább is reggelre elfelejtette. A szálláshelyen kaptak reggelit, ezért nem kellett éhes gyomorral kezdeni a napot. Rizs, sült halt és miso leves került terítékre. Sakinak ismerős volt mindegyik, a Hó országában is nagyon népszerűnek számított a hal, sok félét lehetett a part közelében fogni. Tudta, hogy szüksége lesz minden energiára, ezért annyit evett, amennyit csak tudott. Ezúttal fehér felsőt és sötétkék nadrágot vett fel, a szokásos ninja lábbelivel, széles övtáskával és dupla shuriken tartóval kiegészítve.
Sokkal hamarabb oda talált a találkozó helyére, mert tegnap megjegyezte merre kell menni. A hármas számú teremben elég szép számmal gyűltek össze a shinobik, de még páran hiányoztak. Nagyjából fél óra múlva jelent meg Genmoi-sensei és összecsődítette a méhkasként zsizsegő csapatot. Megint a folyóhoz mentek ki, ahol tegnap is gyakoroltak. Ennek örült a genin, hiszen újfent rendelkezésre állt a víz, bár már megtanulta, hogy kevesebb chakrából tudjon előállítani. A sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, egész sokáig jutott a jutsu megtanulásában. A szokásos kis félreeső helyét megkereste, majd neki is látott a tanulás folytatásának.
Először úgy gondolta, hogy gyakorolja egy kicsit még a formai manipulációt, mert csak most kezdte az alapokat, az ismétlés pedig sosem ártott. A Suiton chakráját nagyon hamar elő tudta hívni, utána pedig már az sem okozott komoly gondot, hogy vizet hozzon létre a tenyerében. Néha észrevette, hogy mások már a célba dobálást próbálták meg, de próbált határozott maradni és nem letörni attól, hogy mások már előrébb járnak. Inkább haladt a saját maga tempójában. A dárda formát könnyen meg tudta adni a kis tócsának, ami a tenyerében foglalt helyet. A délelőtt egy kis részét töltötte azzal, hogy újra és újra elismételte a folyamatot, ügyelve a gyorsaságra, mert tisztában volt vele, a csatában nem lesz idő sokáig időzni a technikával. Egyelőre azonban támadásra még nem használhatta, mivel a lágy folyadék állagot őrizte meg, csupán más lett az alakja. Amikor felnézett az égre, a Nap még nem járt túl magasan, szóval bőven volt még ideje tökéletesíteni.
*Um… na jó, rátérek a következő lépésre.* Döntötte el magában a kunoichi. Közben a kiképzőjük sokszor járt körbe és mindenkit megdicsért az elért sikerek miatt. Akik képzettebbek voltak, sokkal gyorsabban haladtak, viszont a jounin ügyelt arra, hogy mindenkinek egyformán gratuláljon, ha éppen olyan szakaszba értek a tanulással.
Sakit is megdicsérte, nyilván látta a tegnapi próbálkozásait és mai fejlődését is, szóval össze tudta hasonlítani. A sötétkék szemű shinobinak már fel se tűnt mennyit haladt. Igazából azt vette észre, hogy egyre kevesebb chakrát használt fel, illetve a létrehozás sebessége is sokat javult. Szüneteket még mindig kellett tartania, de közel sem annyit, mint előző nap és kevesebb pihenés is elég volt, hogy visszatöltődjön az energiája. A jégcsap alakzatot megformálta, aztán hozzáadta a sima chakráját, ahogy azt látta a senseitől. Az első pár kísérlet jó nagy kudarcba fulladt. Szétfolyt a tű alakú víz, vagy csak néhány másodpercig sikerült megtartani a keményebb állagot. A lány megrázta a fejét, majd újra próbálkozott, ha idáig eljutott, már nem volt szabad feladnia.
*Ezt is csak gyakorolni kell. A formai manipuláció sikerült… szóval egy része megvan. Még sosem tanultam olyan jutsut, ahol egyszerre több mindenre kell figyelni. De majdcsak megtanulom. Korábban… akkor biztos feladtam volna. Fuyu és Kaito miatt erősebbé kell válnom… számítanak rám.*
Elkezdett azon gondolkodni, vajon minek a segítségével tudná jobban megragadni a technika lényegét. Maradt a jégnél, ha már a jégcsap adta a kezdő ötletet. Yukigakure ninjái képesek különleges felszereléssel manipulálni a létező jeget és havat. Az is eszébe jutott, amit a sensei mondott nekik, amikor ismertette a technikát: a formai manipulációt és a sima chakrával való erősítést egyszerre próbálják meg alkalmazni. Tehát megvolt az új megközelítés, a fokozatos tanulást félre tette és azzal próbálkozott, hogy egyszerre alakítsa a dárda formát és keményítse meg a víztűt. Ezzel szinte visszament a tanulási folyamat elejére, viszont úgy volt vele, talán így gyorsabban eljut a végéig és tökéletesíti a jutsut.
Lassan elékezett az ebédidő és ezúttal úgy döntött, hogy a többiekkel tart, hátha tudnak valami jó kis étkezdét mutatni. Egy nagyobb csoport elkéredzkedett a senseitől, aki természetesen megengedte, hogy elmenjenek ebédelni. Találtak egy jó helyet, egészen pontosan ramenezőt, ahol jól lakhattak. Saki egy sima, szója alapú rament kért, amiba naruto halkarikákat tettek, tésztát, zöldségeket és főtt tojást. Megtöltött gyomorral és feltöltődött chakrakészlettel már bátrabban nézett a délután elé. Szinte alig beszélt valakivel, csak köszönt, egyébként csendben maradt.
Nagyjából 2 óra körül járhatott az idő, ami azt jelentette, hogy napnyugtáig már csak pár órája maradt. Nem is tétlenkedett, koncentrálni kezdett, hogy minél hamarabb eredményt tudjon felmutatni. A Suiton chakrával már nem akadt problémája, a kettő keverése okozta a bonyodalmat. Lehunyta a szemét és úgy képzelte maga elé a látványt: egy víz tű, ami kemény akár az acél. A Víz elemet és a normál chakráját egyszerre próbálta meg előhívni és körülbelül három másodpercig sikerült fenntartania egy viszonylag kemény dárdát. Eddig eljutott, vagyis innentől már csak gyakorlás kérdése volt az egész. Fokozatosan ölt bele egyre több chakrát, ahogy próbálta kitolni az időtartamot. Lassan haladt és újból be kellett iktatnia a többszöri pihenőt. Viszont már eljutott arra a pontra, hogy nem fordulhatott vissza. Sokan elszállingóztak, mert sikeresen bemutatták a technikát a senseinek, aki rábólintott.
Újabb hosszú órák kellettek, mire létre tudott hozni egy dárdát, ami megfelelt a követelményeknek. Egyszerre irányította bele a Sution chakrát, amivel formát adott a víznek, illetve a simát is, ez adta a keménységet. Még messze járt a jounin tanító szintjétől, csakhogy semmi oka nem volt a szégyenre. Túljutott ezen a kihíváson is, amit a faluja támasztott elé. Tulajdonképpen kezdte értékelni ezt a fajta tanulási módszert. Sokan voltak körülötte, mégis sikerült annyira megfeledkeznie a tömegről, hogy tudott a jutsu tanulásra koncentrálni. Amikor Genmoi-sensei látta, hogy meddig jutott, odalépett hozzá. Megkérte, hogy mutassa meg egy gyakorló bábún, mégis milyen hatékony a kemény vízből készült fegyvere.
A genin lány lehunyta a szemét, létrehozta a vizet a tenyerében, aztán megadta a hosszúkás és hegyes formát neki, közben ügyelve arra, hogy megkeményítse.
- Suiton: Lekuu no Jutsu!
Ezt a próbálkozást siker koronázta. A mester utána jelezte, hogy eldobhatja a hegyes víztűt, mert mindenkitől kért egy bemutatót és ebből a kunoichi sem maradhatott ki. Saki célzott és a gyakorló bábu mellkasába dobta bele, akárcsak egy senbont. Ugyan nem vitte át a fát, mint a jounin példánya, de így is komoly sérülést okozott. Mivel megszűnt a chakra ellátás, a kis adag víz lefolyt a célponton. Már majdnem beesteledett, de végül sikerrel vette az akadályt, szóval elmondhatta magáról, hogy két nap alatt elsajátította a technikát.
Hazafelé alig tudott megállni a lábán, annyira elfáradt. Bedőlt az ágyba és elhatározta, hogy tovább fog aludni, nem kel föl korán.

//A ramen árát levonom, csak mondd meg mennyibe került.//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Aug. 24 2016, 18:35

Azok, akik eddig nem adták le, legkésőbb, Szeptember 1.-ig adják le, vagy sajnos kiesnek.

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Hiromi Akio on Szer. Aug. 31 2016, 00:54

// Képzés. //


A hármas számú terembe osztottak be, hol főleg velem egykorú nindzsákkal gyülekeztem. Szerencsére nem volt egy anyámhoz hasonló vén anyó se. Na jó, erre a gondolatomra reflexszerűen hátrafordultam, hátha ott áll lesben egy serpenyőkészlettel. Míg a többiek idegesnek tűntek én főleg a ruhámat igazgattam és ásítoztam. Becsléseim szerint ez a képzés semmi lesz ahhoz képest amit majd át kell élnem ha hazaértem. Az egyik ásításomra be is lépett a feltételezhető mesterünk, amire én egyből idegesen visszakaptam a kezemet. Elvégre nem illik beleásítani egy mentor arcába, főleg ha az egy nő. Fekete hajával és zöld szemeivel kifejezetten kellemes látványt nyújtott, többeknek - közöttük nekem is - meg is jött a kedve a tréninghez. Persze azért máson is megakadt a szemem. Noha még csak könyvekben láttam, nagyon úgy nézett ki mintha Kumogakurei jounin mellény lett volna a nőn. Mindenesetre megnyugodtam hogy jó kezekbe leszünk.
Miután bemutatkozott és szemléltetett egy doton jutsut, elkezdtem elmélkedni. Ez a technika kifejezetten hatásosnak tűnik, vagy ahogy Yui kisasszony mondaná, tökéletesen alkalmas arra hogy a másikat megszívassa. Bizonyára nem csak leszerelésre alkalmas, egy csapdába is bele lehet tuszkolni valakit. Nem rossz-nem rossz. Nagy gondolkozásomat egy sziklának dőlve folytattam. Vajon milyen ember lehet a senseiünk? Nagyon kedélyes stílusa van. Lehetséges hogy régen nem is volt ilyen? Vagy mindig is ilyen volt? Lehetséges hogy a családi körülményei miatt menekült a felszínes optimizmus sűrű kátrányába, ahonnan a menekvést semmi, de semmi nem jelentheti? Mi van ha meg kéne mentenem?
- Jaj ne! - Csusszant ki a számon, noha csak halkan.
Elég-elég, megint csak túlgondolom. Rátekintettem az ideiglenes mesterünkre és arra lettem figyelmes hogy mennyire bátorítja a jelenlévőket. Kedves velük és ellátja őket tippekkel, mosolyog, keresi a szemkontaktust... 
- Mégis igazam volt...! - Kaptam a számhoz rémülten, majd miután észrevettem magam, rácsaptam a homlokomra. Megint túlgondolom a dolgokat. Ha anyám ezt látná már hallanám is a kilométer magam hegyi beszédet. Akio annyi mindenre használhatnád az elmédet, de te inkább ilyesmikre pazarlod! Hát nem emlékszel, hogy osztályelsőnek végeztél az akadémián? De emlékszem anya, ott voltam. Meh. Ezek után inkább a tanonctársaimra figyeltem. Meglepődésemre volt akinek elsőre sikerült létrehozni a technikát, még ha csak kicsiben is. Egy tenyérnyi sár nem nagy lépés, de azért jobb mint egy sziklának dőlve elmélkedni. Kézpecsétek, sár, irányítás. Ekkor támadt is egy kezdő lépésnek egész okés tervem.  Megérintettem a mögöttem lévő követ és lehunytam a szemem. Szilárd. Ezután odamentem a patakhoz és ugyanazt a kezem belemártottam a csörgedező vízbe. Hm, kézpecsétek. Elkezdtem ismételni azokat a pecséteket amiket a jounintól láttam, majd szépen lassan elkezdtem feloldani doton chakrámat.  Az előző mutatványom arra szolgált, hogy fejben összetudjam mosni a szikla és a víz állagát, révén nem valami gyakran láttam. Utoljára talán pici csöpp Akio látott sarat, amikor édesanyja bő vizet locsolt neki a kis homokozójában. Hm, emlékszem még a fülemből is ki kellett mosni. Ha más hasznosra nem is, arra az érzése tökéletesen emlékszem. 
Miután felelevenítettem az elképzelésemet is nekikezdtem a jutsunak. Első próbálkozásra egy paca félig sár, félig föld kupac terült elém. Nem rossz-nem rossz. Ezek után stílusosan beletenyereltem.
- Ühhüm-ühhüm, érzem a problémát. - Feleltem, nem törődve a külvilággal.
Újonnan nekilendültem a kézpecséteknek és egy kicsivel több chakrát belefeccölje újból létrehoztam a technikát.  Az eredmény szinte teljesen szilárd lett. Ezek alapján könnyen leszűrtem hogy nem mindegy mennyit adagolok és hogyan. A sima chakrámat is bele kell adnom, vegyítenem kell a föld chakrámmal. Mintha csak a sima chakrám lenne a suiton elemem. Igen, bizonyára így lehet.
Kicsit közelebb merészkedtem a patakhoz, újdonsült próbálkozásaimat immáron ott folytattam. Rendíthetetlenül igyekeztem kisaccolni a chakrám adagolásának mértékét, egyensúlyát. Újabb és újabb kudarcok juttattak a hasznos információk birtokába. Volt hol túl sok saját chakrát adtam bele és az eredmény sokkalta inkább törmelék volt, mintsem sár. Volt hogy túl sok doton chakrát áldoztam bele, és így egy viszonylag nagy méretű kőnek adtam életet. Legalább is a törmelékhez képest nagy méretű volt...  Mellesleg e folyamat során észre se vettem hogy kezd lemenni a nap. Körbetekintettem és láttam ahogy sokan a földön piknikeznek míg a mesterünk... Nos őt nem találtam sehol. Bizonyára egy pillanatra máshova szólította a kötelesség. Remélem semmi komoly! Remélem nem támadták meg a falu határait ellenséges ninják. Lehet őt is odarendelték... A halálába! Jaj ne! Meg kell mentenem!
- Elmélkedünk? - Éreztem egy kocogtatást a vállamon.
- Oh, ő igen. Szokásom, hehe... - Látszott rajtam hogy kifejezetten gyenge pillanatomban kapott el az említett kunoichi.
- A képzés nem nonstop, nem árt ha harapsz valamit. - Mosolygott rám Yui kisasszony. Én csak elismerően biccentettem, majd nekiláttam a táskám tartalmának. Egyedül ettem a gyümölcsöket amiket hoztam otthonról mégsem éreztem magam egyedül egyáltalán. Lehet mert a gondolataim mindig elkísérnek? Vagy csak hozzászoktam volna a magányhoz? Ki tudja. Egy dolog viszont biztos volt. Az alma amit eszek rohadt. Szép volt Akio, mire észreveszed hogy romlott ételt eszel addigra már a fele elfogy. Biztosan a nagy otthoni menekülésben észre se vettem hogy rossz gyümölcsöt rakok el. Reflexszerűen köptem ki azt a keveset ami a számba volt, sőt még a nyelvemet is elkezdtem lekapargatni.
Ekkor történt viszont hogy jobban megnéztem azt a maradékot amit kiköptem. Hmmm, az állaga...
- Csábító. - Nyújtottam tenyerem felé, de még időben elkaptam másik kezemmel. - Meg is van! - Siklott át elmémen egy briliáns képzeletbeli kép a chakra elosztásomról. Éhségem el se jutott az agyamig, hisz tudtam egy áttörés fog színre lépni helyette. Felpattantam majd nyomban kézjelekbe is kezdtem. A patakhoz fordultam és kimondtam a jutsu nevét magabiztosan.
- Doton: Doryuu Taiga!
Abban a pillanatban létrehoztam egy viszonylag méretes kupac sarat egyenesen a patak közepébe. Ez az! Végre sikerült eltalálnom az arányt! Nem éppen egy földsárkány áradat, sőt, sokkalta inkább pici sár pancsoló, de hé, valahol el kell kezdeni! Mondjuk lehet nem a patakba kellett volna, kissé elragadott a heuréka érzés. Ekkor éreztem egy ismerős kezet a vállamon.
- Nem rossz-nem rossz. Úgy 15-20-szor nagyobb mennyiséget kéne előállítani, hajrá! - Csak egy akadozó mosolyt tudtam felajánlani mesteremnek, a heuréka érzésemmel együtt. Övé lehet, én már úgy sem tudom használni ezek után. Pillanatnyi lelkesedés lankadásomat az dobta föl, hogy rájöttem elég fáradt vagyok ahhoz hogy ledőljek. Ezt honnan is tudtam? Onnan hogy összeestem. Másnap kora reggel keltem a szálló részlegen, ismertebb nevén egy sátor mélyén. Betúrtam a táskám aljára és előhalásztam egy méretes szendvicset. Reggelinek tökéletes volt. Ezután kisomfordáltam a szellő lengette fekvőhelyemről és a patakhoz mentem egy kis arcmosásért. Felfrissülve lendültem neki az új jutsu elsajátításának. A sár méretét kellett növelnem és az irányát belőni. Természetesen a méretével kezdtem. Nem bizonyult túl trükkösnek, hiszen, ha az arányok megvannak, csak a chakramennyiség beleölésén múlik minden. Pár óra leforgása alatt sikeresen magamévá is tudtam a kellő mennyiséget. Amint megláttam magam előtt a nagy sárkupacot eltűnődtem.
- Ez eddig oké, de miként indítom meg? Kell neki egy kis chakralöket? Hm. - Sutyorogtam magam elé, nem törődve a többi gyakornokkal, vagy a mesteremmel. A tervem a hangos gondolkozásomat követte. A nagy sárkupacot úgy terveztem létrehozni hogy amint létrejön egy kis plusz semleges chakrával indítom útjára.
- Doton: Doryuu Taiga! - Mondtam ki a jutsu nevét egy kicsit magabiztosabban, és talán hangosabban is a kelleténél. Abban a szent pillanatban megjelent egy hömpölygő sárzuhatag ami egyenesen megindult. Fél szemmel láttam mentorom mosolyát, azt az aranyat érő büszke-büszke mosolyt. Azonban az a mosoly hirtelen változott egy "ó jaj" arckifejezésre, nem csoda hisz a sárzuhatag kanyarodott egyet és engem vett célba.
- ...De ne erre! - Szaladtam előle, mintha csak életem utolsó futása lett volna. Szerencsére idővel kiugrottam oldalra, egyenesen a patakba. Milyen szerencse! Ezek után mindenki kellő mosollyal nézett rám. Szép volt Akio, ma is hoztad a formádat. Még szinte ki se értem rendesen a vízből és államra tettem kezem, jelezvén mély agymenésem. Csak egy dolog miatt nem kapott el, túl lassú volt. Ha elég löketet kap akkor bizonyára az irányát is megtartja, és gyorsabb is lesz.
- Persze, mint egy rakéta! - Csaptam bele öklömet tenyerembe.
Az elkövetkezendő órákban a megfelelő irányítás elérésének szenteltem magam. Voltak érdekes eredmények, de éreztem hogy csak egy hajszál választ el az áttöréstől. "Oh mindegy, legalább megszáradtam." Nyugtattam magam ezzel a mondattal, de végül az esti órák holdfényében sikerült tökéletesítenem a technikát. A kellő löket, a mennyiség, az irány, a hatékonyság, minden sikerült. Legalább is úgy láttam, meg kell valljam eléggé homályosan láttam már a vége felé. Odaténferegtem senseiünkhöz és jeleztem neki.
- Láttam, ügyes vagy. - Dicsért meg a kisasszony egy fejsimogatás keretében. Annyira fáradt voltam hogy túlgondolni se tudtam a simogatást, így hát útnak indultam hazafelé. Majszoltam még egy kis útravalót amitől visszatért az erőm, pont annyi hogy megállótól megállóig jussak. Tudniillik Konoha nincs valami közel. Pár nap múlva hazaértem, amit egy shinobihoz méltó szaltóval ünnepeltem meg, egyenesen az ágyamba. Anyám még nem volt otthon azt hiszem, igazából nem is figyeltem. Két dolog számított, teljesítettem a képzést és aludhatok. Végre.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 80

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 470

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Senju Tobirama on Kedd Nov. 01 2016, 13:02

Üdv!
Először is szeretnék elnézést kérni az elnyúlt reagálási idő miatt. Csupán volt aki még nem adta le és nem szerettem volna azt tenni, amit most megkell... A tanulások szépek voltak, mindenki felírhatja a technikát, aki beadta a posztját, -Értelem szerűen így az az egy illető nem.- továbbá 15 chakrát írok fel a szép munkákért!
Csak így tovább emberek, jók voltatok!

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Jan. 18 2018, 23:29


[Kaibutsu Hiroto]

Mikor reggel felkeltem, már sejthettem volna, hogy a tér-időkontinuum megbomlott, és valami szokatlan készülődik a levegőben. Nem estem hasra sem a takarómba beakadva, se a papucsban. Nem vertem le a térdem a kis szekrénnyel, ami amióta az eszem tudom, a fürdőben van a mosdó alatt, mégis az esetek 99%-ában sikerül letérdelnem. Nem fröccsent rám a wc-ből valami különös fizikai anomáliának engedelmeskedve az öblítővíz, de még csak a reggelimet se sikerült elszúrnom. Na jó, ez utóbbinál jelentős előnyt jelent, hogy anyukám készítette el, de még akkor is ráboríthattam volna mondjuk a sótartót. Mit több, el se késtem!
Az egész olyan túl szép, hogy igaz legyen szagú kellett volna, hogy legyen, de nem! Semmi ilyesmire nem gyanakodtam, mikor a szokásos reggeli kávét bevittem Franksenseinek – aki szokásosan csicskának néz… Még az se keltett bennem gyanút, hogy a fura vén fazon sehol sem volt. Mi több, úgy éreztem, enyém a világ. Még arra is rávetemedtem, hogy némi körbesandítás után beleüljek a székébe, és kényelmesen hátradőlve pördüljek vele egyet, s ahogy újra szembekerültem az ajtóval, őt kifigurázva kezdjem el mondani a sületlenségeit. 
- Asuko, maga egy lúzer, tegye hasznossá magát, és lehetőleg forduljon már fel a kettesben levő jounin helyett – imitáltam a sensei hangját. Persze konkrétan még sosem kívánta a halálom, de már egyszer eljátszotta, hogy bevágott egy halom fertőzött nyúl közé, hogy így tanuljak meg immúnissá válni, ahelyett, hogy szépen elmagyarázta volna a jutsu lényegét… 
Annyira beleéltem magam a dolgokba, hogy még a lábam is felpakoltam az asztalára. Úgyis akkora a káosz, nagy kárt nem tudok csinálni alapon tespedtem, és megengedtem magamnak azt a harmadik pofátlanságot, hogy belekortyoljak jóízűen a kávéba, ami eredetileg a senseié volt, de mindig az én pénzemből vetette meg, amit természetesen soha nem adott meg.
Éreznem kellett volna, hogy ennyi mindent megúszni már túl gyanús. Benne kellett volna motoszkálnia a zsigereimben, hogy most lesz az a pillanat, amikor a Sors fordít egyet a kerekén, és jön az elemi katasztrófák sorozata. Ehelyett csak annyi fordult meg a fejemben, hogy hmm, belekortyolok még egyet a kávéba, nem olyan sok az, hogy nagyon feltűnő legyen a hiány.
Ám mielőtt újra az ajkaimhoz érhetett volna a bögre, kivágódott az ajtó. Reflexből rándultam össze, lendületből lerúgva egy papírtornyot az asztalról, miközben mivel a csészét már megdöntöttem iváshoz, az ölembe borítottam a még forró kávét. Ennek köszönhetően úgy pattantam fel, mint a katonatiszt, s miközben a szobát beterítették a szálló A/4-es papírdarabok, a forgószék hatalmasat csattanva elvágódott mögöttem, újabb döngő puffanással esve neki az üvegszekrény fából faragott aljának, hogy az első fokú égési sérülés miatt szitkozódó sikkantásomat az üvegszekrényből letáncikáló fiolák és üvegcsék ripityára törésének csilingelő szólama kísérje. 
Franksensei arca rezzenéstelen volt. Állt az ajtóban, mint a nyugalom kőszobra, hogy aztán csak két rövid mondat hagyja el az ajkait. 
- Menjen az akadémia 101-es termébe. S ne siessen vissza, ha jót akar.
Nem kellett kétszer mondani, életemben még ennyire gyorsan nem értem át az akadémiára. Még akkor se rohantam így, mikor anno ide járva mindig késésben voltam óráról. 
Míg a megadott termet keresem, elgondolkodom. Vajon mi vár rám a 101-es teremben? Ha Fransensei valami újabb „meglepetése”, akkor lehet, jobban jártam volna, ha felnyalatja velem az összes kiömlött gyógyszert és egyéb szert, ami kiborult a szekrényből. Bár lehet, akkor is ez a helyzet, ha valami olyan feladat vár rám, amit elvileg ő kapott, de mivel nem érdekli, lepasszolta nekem hivatalos jóváhagyás nélkül, én meg majd izzadhatok, hogy mi a jó fenét csináljak, hogy ne fojtson meg se a megbízó, se később Franksensei.
Mire ráakadok a 101-es teremre – igen, keresni kellett, fene se emlékszik már, mi hol volt ebben a suliban, mindig eltévedtem! -, egész behergelem magam, s úgy lépek be, hogy reszketek, mint a nyárfalevél a viharos szélben, s szét se nézek, mi több, inkább hirtelen lehunyom a szemem, ahogy a stressz miatt kissé hangosan – és roppant kétségbeesetten – sikerül felhívnom magamra a figyelmet.
- SZÉP NAPOT, TOMOSHIKA ASUKO VAGYOK, IDE KÜLDTEK A KÓRHÁZBÓL!


avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Akadémia

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.