Ninja Emlékmű

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Ninja Emlékmű

Témanyitás  Kanmiru on Szer. Márc. 31 2010, 18:23

Egy szimbolikus, lángot ábrázoló szobor, aminek oldalaira a faluért és az országért meghalt ninják nevei vannak vésve.
avatar
Kanmiru
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Haru Noriko on Csüt. Ápr. 08 2010, 17:13

A ninják élete nem egyszerű, ezt Noriko is tudta, és éppen azért, hogy ezt felmérje, szeretett volna komolyabb küldetésekre menni. A bökkenő csak az volt, hogy alig egy hónapja sikerült záróvizsgáznia, és egyenlőre csak D kategóriájú feladataik voltak. Idő közben csapatokba osztották őket. Az elosztás még változhatott, hiszen az idei geninek egyszerűen nem fértek meg egymással. Ráadásul Noriko csapatába két olyan ember került, akiknek a jelenlétére maximum egy-két hónapig számíthatott. Hiroichi és Konoito mindketten afféle elégedetlen szülők gyermekei voltak, akik minden áron a legjobb shinobi-t akarták nevelni a fiukból,és ezért bármit megtettek. Mindketten szereztek már magántanárt, aki tovább edzhette őket, de az érkezésükig várni kellett, addig pedig nem süttethették a hasukat, ezért beosztották őket Noriko-val egy Yukito Mitsuko nevű jounin felügyelete alá. Miután átestek a nő tesztjein, megkezdhették első küldetésüket. Egyszerű feladat volt: vigyázni egy idős főúr unokájára. A kisfiúz Akhima-nak hívták, és Noriko-ék nagy szerencséjére rajongott a ninjákért. A gyerekeknek elég volt bemutatni néhány bunshin-t, vagy henge no jutsu-t, és a kisfiú máris úgy tisztelte őket, mintha legalábbis a világ megmentői lennének. A kis csapatnak tehát szerencsés napja volt, de az elkövetkező egy hét után a véleményük már merőben más volt a ninják életéről. Bár szereztek apró sérüléseket (Noriko-nak például bedagadt a keze a csalánszedéstől, a Konoito lábán elterülő horzsolás pedig arról árulkodott, hogy sétáltatás közben kibuktatta egy bulldog), mégsem ez aggasztotta őket a leginkább, sokkal inkább az, mikor kapnak végre egy rendes feladatot. Ez az egy hét jó volt arra, hogy jobban megismerkedjenek, de máskülönben nem csináltak semmi érdekeset. Sajnos a gyerekek közül senki sem merte ezt hangoztatni, legfeljebb Noriko, de ő tudta, hogy ennek semmi értelme nincs, ráadásul a „friss” geninek nem is kaphatnak ennél nehezebb küldetést. Így hát nem tehettek egyebet, elindultak az aznapi küldetésük helyszínére, ami a falu szélén elhelyezkedő erdő volt. Azt a megbízatást kapták, keressék meg egy idős hölgy elkóborolt háziállatait. Mivel Juoki baa-chan mániákus egértenyésztő volt, az erdő pedig számtalan lehetőséget kínált egy egérnek, a kis csapat az egész napot ott töltötte.
- Még egy ilyen küldetés, és, és darabokra szaggatom a shinobi-diplomámat!- nyafogott Konoito, mikor a Ninja emlékműnél megtudták a feladatot.
- Ugyan már, minden ninja így kezdi! – próbálta vigasztalni Noriko – mondjuk azt én sem értem, minek kell egy ilyen feladathoz ninjákat fogadni egy csomó pénzért...- gondolkodott, miközben elindultak. Az út legalább fél órába telt, és az idő tökéletes volt arra, hogy ábrándozhasson. Hiába, Noriko már csak ilyen volt- mikor csak tehette, átadta magát gondolatainak. Még akkor sem szállt le a földre, mikor már Juoki baa-chan előtt álltak, aki elmondta, mi történt. De mikor elindultak az erdőbe, észbe kapott. Előbb a munka, aztán a szórakozás- gondolta.
Mitsuko ismertette a tervet.
- Ezekbe a ketrecekbe rakjátok az egereket. 20-at kell találnunk, és nem szeretném, ha elszakadnánk egymástól, úgyhogy a másiktól 15 méternél távolabb ne menjetek!Ha mégis elvesztenétek a csapatot, kiáltsatok, és maradjatok a helyeteken. Van kérdés? – senki sem felelt, így a nő elindította a csapatot. Egy ideig csak haladtak, egyre beljebb az erdő sűrűjébe. Noriko hirtelen ötlettől vezérelve csinált magából öt klónt, a többiek pedig követték a példáját, hiszen több szem többet lát. A várt eredmény pedig nem maradt el: hamarosan már 5 egérrel gazdagabbak voltak. Noriko észre vett egy kis mozgolódást az egyik bokorban. Arrébb húzott néhány ágat, és egy egeret vett észre. Utána nyúlt, de az állat beleharapott az ujjába, és kihasználva a lány meglepettségét, egy távolabbi bokor felé kezdett szaladni. A lány követte, de addigra a rágcsáló eltűnt a levelek között. Noriko pedig nekiállt keresgélni az ágak között, hiszen biztos nem menekült el, azt hallotta volna. Hosszas kutatás után végre elkapta, de mikor a csapat után indult volna, rá kellett jönnie, hogy elvesztette őket. „Ha mégis elvesztenétek a csapatot, kiáltsatok, és maradjatok a helyeteken” – idézte magában Mitsuko szavait, majd nyomban kiáltott egyet:
- Héééé! Itt vagyooooook!! – s mint aki jól végezte dolgát, leült. Az erdő azonban továbbra is csendes maradt, az egyetlen hang az ő visszhangja volt. Mikor fél óra múlva sem jött senki, Noriko kezdett aggódni. A nap hétágra sütött, de a fák lombjától csak itt-ott lehetett látni néhány sugarat. Egyébként az erdőben félhomály uralkodott, és a lány kezdte elveszíteni az időérzékét, sőt, már arra sem emlékezett, honnan jött. Rendben, nyugalom...-gondolkodott- mit tenne ilyenkor egy ninja?...Megvan! Először is találnom kell egy helyet, ahonnan messzire ellátok...- ahogy ez eszébe jutott, elkezdett felfelé mászni a legközelebbi fán. Szerencséje volt: a tölgy, amit választott, jó magasra nőtt, de mégsem látott a tetejéről senkit. Sajnos a lombok túl sűrűk voltak. Ettől kissé elkeseredett, viszont legalább azt megállapította, hol van Juoki baa-chan háza. Lemászott, és némi gondolkodás után elindult. Nem tudta, merre megy, de nem akart kimaradni a küldetésből. Néha azért felmászott egy-egy fára, és gyakran a földre tapasztotta a fülét. Egy kunai-jal sok fát megjelölt egy-egy nyíllal, hogy ha a nyomára bukkannak, a társai meg tudják keresni. Ő maga sajnos nem járt sikerrel, mert nem tudta megtalálni Konoito-ékat. De legalább talált néhány egeret.
A nap már lenyugvóban volt, mikor visszafelé vette az irányt. Egy fa tetejéről megpillantotta az öreg hölgy házát. Nem volt messze, ráadásul az épület előtt álló három alakban csapattársait ismerte meg. Nem mászott le, inkább ágról ágra szökdécselt. Nemsokára odaért, de Mitsuko jól leszidta.
- Azt mondtam, maximum 15 méter! Hogy bírtál így elkeveredni? Noriko, ha valóban felkészültél arra, hogy ninja legyél, nem engedhetsz meg magadnak semmilyen figyelmetlenséget sem! Mindig résen kell lenned, vagy ha nem, még az is lehet, hogy meghalsz!
- Értettem, elnézést...- mondta lehorgasztott fejjel Noriko, miközben elindultak. Mitsuko-nak teljesen igaza volt, ezért szégyellte magát. Nagyon komolyan vette a ninjáskodást, és a legkisebb hiba miatt is óriási lelkiismeretfurdalása volt. Egész visszaúton szavát sem lehetett hallani, sőt, még otthon sem, ami Noriko-ra nézve nagyon ritka eset. Szerencsére este ezt kialudta, és másnap, miközben a társaira várt a Ninja emlékműnél, sokkal pozitívabban értékelte magában a tegnapi eseményeket. Ismét tanult valami fontosat. Egy shinobi-nak mindig résen kell lennie. A ninják élete nem egyszerű...
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Ápr. 08 2010, 18:59

/Shizune és Noriko/

Sajnos, rá kellett jönnöm, a shinobik élete nem könnyű. Pláne a velem azonos szintűeké. Mi még csak D rangú küldetéseket kapunk, amik nem éppen a legjobbak, amit egy harcos el tud képzelni. Amikor Genzo sensei azt mondta nekem, hogy egy teljesen más világ fog elém tárulni, ha Konohába jövök, nem gondoltam volna hogy kutyát kellesz sétáltatnom, vagy szemetet szednem. Igen, sajnos a genineknek ilyen és hasonló feladatokat kell teljesíteniük kezdetben. Remélem minél hamarabb eljön az az idő, amikor már valóban megbíznak bennünk és komoly feladatokat bíznak ránk. Azonban, jelenleg még a csapatok felállása sem nevezhető biztosnak.
Már voltam egy teljesen lány csapatban, ahol egyedüli fiúként nehéz dolgom volt. A társaim állandóan nyafogtam, minden feladatot megpróbáltak rám hárítani, de szerencsére Yuki, a kunoichi, aki akkor vezényelt minket megoldotta a problémákat. A szemét szedés, amit első feladatnak kaptunk, mindennek mondható, de semmiképpen sem élvezhetőnek. Milyen dolog már az, hogy én szedem fel mások eldobált szemetét. Szerencsére sikerült elkapnom egy kölyköt, aki épp eldobott egy papír darabot. Szépen leordibáltam a fejét, amit a gyerek apja nem díjazott és megkergetett.
Viszont volt még egy emlékezetes küldetésben is részem, amin majdnem megszakadtam a röhögéstől. Az egyik öregúr kutyáit kellett megsétáltatnunk. Hariko, az egyik társam, egy szép nagy termetű kedvencet választott magának. Én mondtam neki, hogy majd inkább én vezetem a kutyát, de mivel nagyon erősködött, rábíztam a dolgot. Az a nagy bengáli pedig fogta magát és rohanni kezdett. Ezzel még nem is lett volna gond, csak hogy Hariko fogta a pórázt és ment a házi kedvenc után. Pár sarkot megtettek így kettesben, majd valahogy a lány útjára engedte a kutyát, aki sikeresen elszökött. Ezután természetesen feladatnak megkaptuk hogy keressük meg. Szerencsére könnyű volt megtalálni, így a nap végére már otthon is lehettünk.
Azonban az eset után módosítottak a felálláson és felbomlott a csapat. A többiek máshova kerültek, míg nekem várnom kellett egy megüresedett helyre. Egy teljes hetet kellett várnom az újabb bevetésre. Ezért vagyok most itt, a Ninja Emlékműnél.
Leülök az egyik közeli fa ágára és onnan várok a csapat többi tagjára és természetesen az újabb kihívásra...
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Aburame Shui on Csüt. Ápr. 08 2010, 23:40


[Shizune, Noriko, Hiroto]

- Kyáááááááááá! - metszette át az átható sikoltás a levegőt. Az Aburame klán területeinek szélén elhelyezkedő kis ház megremegett alapjaiban, a ház lakói mégsem mutattak semmi különösebb izgalmat. Nem is nagyon volt rá szükség, 12 év elég hosszú idő, hogy hozzászokjanak az ehhez hasonló zenebonákra. Meg az ilyenekhez hasonlókra: - Yoroi! Komolyan mondom, még egyszer az arcomba mászol gondolkodás nélkül foglak pépesre taposni! Neee! Tűnj innen, hallod?! Apaaaaa!
Igen, a reggelek újabban folyamatosan így kezdődnek,mióta drágalátos rokonkám odaajándékozta a kis házikedvencét, Yoroit, a zöld undormányt (bogarat), aki fejébe vette, hogy a legjobb barátom lesz. Ahelyett, hogy hagyna lógva. De nem baj, megbosszultam, bezártam a szobámba. Nyehe, egy nap Yoroi nélkül, imáim meghallgattattak!
- Shui-chan, nem kellett volna már elindulnod? - lép be a szobába a középső testvérem Shirogane.
- Ugyan, hiszen még van vagy egy órám! - jelentem ki magabiztosan az órára pillantva. - Látod, még csak fél hét.
- Nem szeretnélek kiábrándítani, de fél nyolc - mosolyog rám fehér haja mögül, ő is pont ugyanolyan kakukktojás külsőleg mint én.
- Jaj, nem veszem ám be - nézek ismét az órára, és az arcom hirtelen annyira lesápad, hogy versenyre kelhetne a hajszínével. - Hogy a büdösbogár fordulna fel, elkéstem! - ordítok fel, és már rohanok is, hogy aztán fél perc múlva ismét berobbanjak a konyhába, és a cuccaimat felkapkodva, vörösen induljak neki újra.
Nagyszerű, végre beosztanak egy nyomorék csapatba, erre elkésem! Pedig mióta vártam már ezt a pillanatot, hiszen mióta levizsgáztam, hanyagolnak. Mit fog szólni a sensei? Jaj, a fenébe, pedig annyira fontos az első benyomás, valamit villantanom kellene, ha már kések mint a terhes nő menszesze...
Ilyen szempontból kényelmesebbek voltak az egyéni küldetéseim. Még emlékszem kalandos utamra az ellenséges Víz Országába. A klánomnak kellett elhoznom valami kis pete-rusnyaságokat valami új tenyészethez. Azért küldtek engem, mert én kevésbé vagyok feltűnő, és nem gyanakodnak megjelenésemkor, hiszen csak egy kölyök vagyok. Volt ott az a fura cosplayes fiú a vörös szemeivel. Ha emlékeznék még, mi volt a neve... A mocsok, semmi kincsért sem árulta volna el, honnan a szerezte azokat a menő vörös kontaklencséket, váltig állította, hogy az az eredeti szemszíne. Persze, én meg a Tűztemplom Istennője vagyok... De legalább vett nekem sütit, ergo jófej. Mennyire raj volt már az a csavarós nyalóka, hmmm.
Puff.
Basszus, ez fájt!
- Te meg nem tudsz figyelni, idióta! - ordítok az útakadállyá avanzsálódott szerencsétlen fiúra, de benéztem, de nagyon, ugyanis ott virít a fején a hitai ate, a száján meg a gúnyos visszavágás. - Shui, csak nem megint késésben vagy, bogaras lúzer - pattan fel, majd kiöltve a nyelvét távozik, míg én még mindig a porban heverek. Tiszta ciki.
- Hogy fordulnál fel, Yokou! - ordítok még volt osztálytársam után, akit már az akadémián is ki nem állhattam. Tipikus okostojás, de legalább jót röhöghettem rajta a gyakorlatokon, mert lehet, hogy okos volt, de akkora egy béna, mint ide Démonok Országa.
Na de most nincs idő ilyesmikre, sietni kell. Mint amikor Tontonnak nyoma veszett. Ott is siettem mint az őrült, mégis majdnem megölt Shizune (xD), hogy hol a fenében késlekedtem. Jó kis kaland volt, az a dinka malac kiment szerelmeskedni az erdőbe. Bár megértem, tavasz, hormonok, szerelem. Hahh.. Bár azt sosem felejtem el neki, hogy miatta rám akaszkodott egy bogármániás fiatal chuunin! Viszont legalább találkozhattam Onee-samával, aki annyira, de annyira menő volt, ahogy elbánt a Tonton vacsora gyanánt fogvságba ejtő banditákkal. S hogy értett a növényekhez! Én nem tudnám magam elképzelni holmi medicninnek, az olyan semmilyen, persze Onee-sama kivétel, meg persze az Ötödik is más tészta, de akkor is, míg mások az életüket kockáztatják, te tapicskolsz hátul a hányásban és a vérben, valahogy nem hősies, valahogy nem Aburame-hoz méltó. Shui-hime többre hivatott ennél, Shui-hime lesz Konoha legközelebbi legendás ninjája, a saját generációja bálványa, és végre az Aburamékat nem csak elismerik majd, de meg is kedvelik, és végre körülrajongják zsenialitásukat. Nem kell hozzá más, csak egy ütős és menő saját jutsu!
Meg még öt perc... Mert ha most kitekeri a sensei a nyakam, akkor fuccs a csodás jövőbeli pályafutásnak. Vajon ebben az esetben legalább a hősök emlékművére felkerül a nevem?
Egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább a házak tetején folytatom az utam, itt mégsem olyan zsúfolt, lehet haladni is.
Vajon most, hogy végre csapatba kerülök, milyen feladatok várnak ránk? Remélem, lesz benne sok csihi-puhi, be kell mutatnom új tudományom. Igaz, az pont szabadulásra jó... mindegy, lényegtelen, hiszen ott van a többi jutsum. Egy viszont biztos, a klántechnikám nem használom semmi kincsért sem. Be fogom bizonyítani a sok marharépának, hogy egy Aburame nem csak azért nagyszerű, mert örökölt egy menő klánképességet, hanem azért, mert egytől egyik elszánt és jól képzett ninják vagyunk! Kyááá, egy bogárraj!
Egy fél mozdulat, ennyi választott el attól, hogy lezúgjak a tetőről, de szerencsésen megkapaszkodtam, így a kezemmel lendítem magam tovább. Már látom is a célt, az emlékművet a távolban. Lehuppanok a földre az utolsó házról, majd tovább kapkodva a lábaim, kalimpálok a többiek felé. Ahogy végre megérkezek az emlékmű elé, összeroskadok, és levegő után kapkodva, fel sem nézve, hogy kikhez beszélek, már is belefogtam.
- Aburame Shui... sárga... Konoha... leendő... legendája... valamint... elnézést... a késésért... - nyelek egy nagyot a légszomjtól. - Mi... a feladat?...

avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Pént. Ápr. 09 2010, 00:53

-Egy álmodozó lány a parkban, egy srác a fa ágán, és egy idióta kiscsaj, aki úgy fut be, mintha ő akarna lenni a következő Naruto. - A hangot mindannyian halljátok, és mindannyian érzitek, hogy ha egyáltalán lehetséges ez, minden irányból jön, mintha az egész park csak egy visszhangzó terem lenne. -Elkéstél. - Ha észreveszi, ha nem, Shui szó szerint arcba kapja a szemrehányást, egy nedves, szidolszagú rongy képében. -Neki is láthatsz a munkádnak, amíg a többiek bemutatkoznak. Tessék sikálni, méghozzá a legaljától kezdve. - Ez a mondat már a szobor teteje felől érkezett, ahol hirtelenjében mégis csak volt egy ninja. A szobor tűszerű tetején egyensúlyozott vaskos deszkán guggoló alak eléggé sablonosan nézett ki, sőt ami ijesztőbb volt, nem is egyenruhát, hanem kiképzői ruhát hordott. Az előbbi hangsúlyt, és a megjelenést viszont felülbírálta a mosoly, amivel a fiatalos sensei lenézett Shuira. A lány könnyedén azt hihette, hogy az egy férfiúi, gyengéd pillantás, "ahogyan csak egy nőre nézhet a férfi."
-Shui neve már ismerős, gondolom a klán is ismerős mindenkinek. Most viszont Shui takarít, szóval rajtatok a sor. - A szavak a két másik új diáknak szóltak, akik addigra a szobor közelébe mentek. -Mutatkozzatok be, és meséljetek magatokról. Nem kell bő lére fogni, de legyen olyan ez a bemutatkozás, mint egy velős csont. Jöjjön mélyről, és legyen benne, ami azzá teszi, ami. Remélem értitek.


//Pár alapvető tisztázandó dolog, hogy ismerjük egymás elvárásait a legelején:
Számomra nincs nagy fontossága a bejegyzések hosszának, amíg látom a karaktert a sorok mögött, ami viszont fontos, az a rendszeresség. Szerintem megoldható, hogy legalább heti egy posztot azaz fordulót lebonyolítsunk.
Esetleges elvárások felőletek?//


A hozzászólást Shizune összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 09 2010, 15:15-kor.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Haru Noriko on Pént. Ápr. 09 2010, 14:42

Minden elég gyorsan történt...Először is ez a lány, Shui... Szeretem az ilyen pörgős egyéniségeket, lehet velük miről beszélni. Remélem, jól kijövünk majd... Az a másik fiú, Hiroto, hát, nem is tudom, nem tűnik túl bőbeszédűnek, de majd megbarátkozok vele.
Nem szeretek mindenkit első látásra megbélyegezni, csak pozitív gondolatokkal, úgyhogy nem vonnék le senkiről konkrét következtetéseket. A sensei azonban elég "furcsa". Először megalázza Shui-t, aztán meg az a mosoly...ha valaki így mosolyogna rám, biztosan elolvadnék...De ez most nem a romantika ideje- gondoltam, miközben felálltam a helyemről.
- Haru Noriko vagyok. Nos, mit is mondhatnék... Szeretek álmodozni, de ha valami érdekes téma merül föl, rengeteget tudok beszélni! Emellett érdekelnek a művészetek, például szeretek rajzolni... hát... nem akarom teljesen elárulni magam, majd megismertek. - amint ezt mondtam, a fának dőltem. Remélem, jó első benyomást tettem...én ugyan, amint már említettem, nem szeretek megbélyegezni másokat, de nagyon fontos a többiek véleménye is. Kíváncsi vagyok a sensei-re, végül is egész szimpatikus...meg helyes is...nem, tanárokkal nem kezdek! Különben is túl fiatal vagyok! -gondoltam, de lehet, hogy kicsit elpirultam. De ez nem alkalmas idő ezen gondolkodni, hiszen most van a legnagyobb esélyem megtudni valamit a többiekről! - gondoltam, miközben Hiroto-ra függesztettem a tekintetem.

// felőlem rendben, bár úgy gondoltam, sűrűbben fogunk írni... Én tulajdonképpen mindennap tudok válaszolni, nem tudom, ti mennyire értek rá.//
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Pént. Ápr. 09 2010, 18:24

/Shizune, Noriko, Shui/

Shui alig érkezik meg, máris kap egy kendőt az arcába. A lány első ránézésre hiperaktívnak tűnik, ami számomra nem éppen valami jó jel. Viszont az egy jó pont a számára, hogy nagyon szép. Amint lehúzza az arcáról a rongyot, azonnal rámosolygok.
- Miért ver mindig engem a sors? - kérdezem hangosan és a fejemhez kapok.
Shui már is kap egy feladatot: le kell sikálnia az emlékművet. Nem épp egy hálás feladat, de hát ez van. Ezután a sensei meg kér minket, hogy mutatkozzunk be. Először Noriko kezdi. Minden szavára oda figyelek és megjegyzek minden információt. Amikor befejezi, egy fának dől és rám néz.
- A nevem Kaibutsu Hiroto! - ekkor hátra dőlök, mintha leesnék, azonban helyette könnyedén megcsinálok egy fél fordulatot és talpra érkezek.
- Én nem itt születtem, szóval kevés embert ismerek. Egy kis falu mellett éltem az édesapámmal, aki sajnos egy betegségben meghalt. Viszont így rám talált Genzo sensei, aki segített eljutnom idáig. Lényegében nem sok mindent szeretek csinálni. A szabad időmet általában edzéssel töltöm, vagy sétálással. Asszem, ennyit tudok mondani magamról. - ekkor kis szünetet tartok és Shui-ra nézek.
- Sensei, lehetne egy kérdésem? - ha rábólint akkor folytatom. - Az Aburame, az a bogaras klán vagy az egy másik?
A kérdésem ránézek a szőkeségre és reménykedek abban, hogy nem bántottam meg.

//Bocsi ha gyengére sikerült, de most fáradt vagyok egy kicsit(8tól 4ig suliban voltam). Elvileg én minden nap tudok írni. Legkésőbb este tuti gép előtt vagyok, de ha dolgom akad, akkor úgy is szólok.//
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Aburame Shui on Pént. Ápr. 09 2010, 20:08

[Konoha csapat - fő a lustaság xD]
- Ki akar itt új Naruto lenni? - mormogok felháborodva, dehogy akarok én Naruto lenni, maximum Shino, mert Shino vagány, maga a hűvös Aburame istenség! Csak én szebb és barátságosabb vagyok, na meg okosabb és tehetségesebb. Meg azt hiszem, szerényebb is. De a legfőbb különbség, hogy lány vagyok és nem fiú. Már csak ezért sem lehetnék Naruto sem... Ciki, ha még ennyit sem tud leendő senseiem... Bezzeg felvágni fel tud egy ilyen szánalmas jutsuval, amit ugyan nem tudok, de akkor sem nagy szám. Nem is pazarolnám rá az időm, ha választanom kellene! Lúzer.
- Nem mondj... - vágnék vissza, hiszen ezért turbóztam fel a bemutatkozásom, hogy behozzam a lemaradást. Na meg eddig el sem kezdte, mit pattog. Véleményem azonban nem tudom kifejteni, mert az arcomba "épül" egy nedves rongy. Jobban mondva, csak épülne, de azt hiszem, még annak is jobban örülnék, ugyanis a becsapódást kedves kis rovarkáim akadályozzák meg, az arcomra telepedve, s ugyan látszódni nem látszódik, de én határozottan érzem. - Kyááááá! Fúúúj! - ordítok fel, lekapva a rongyot, ezzel visszavonulásra késztetve a kis undormányokat, de még mindig a remegés ráz a félelemtől. De ahogy észbe kapok, megrázom a fejem, és ismét kihúzom magam.
Durcásan nézem a rongyot, nem azért jöttem, hogy takarítsak, ennyi erővel otthon is maradhattam volna! Összevont szemöldökkel méregettem a fölöttem trónoló férfit. Kiképző ruhában feszít, mintha attól menőbb lenne, pedig látszik a fején, hogy egy idióta, itt vigyorog rám, mintha a sármjával elintézhetne mindent, hát a nagy ganajtúróbogarat!
- Egy leendő legendának méltóságteljesen kell viselnie irigyei rosszindulatát - erősítem félhangosan magam, na meg előadom a minidrámát, majd rányomom a rongyot az emlékműre, és fintorogva dörzsölgetni kezdem. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ettől jobb lesz szegénynek, ez a rongy nem csak büdös, de még undorító is. De azért direkt mormogok, nem hiheti, hogy győzött, tudom, otthon is ez van, három bátyj után nem fog nagyon újat tudni mutatni.
Jaj, ki ne nyald már a hátsójukat, két inaktív hulla. Itt dekkolnak már mióta, és az egyik az eget bámulja, a másik meg magányos farkast játszik a lombok között. Esetleg madárnak hiszi magát, hogy ott gubbaszt. Az meg elvárható, hogy legyen fogalmuk az Aburame névről, hiszen a falu büszkeségei vagyunk! Amelyik azt meri mondani, hogy nem hallott rólunk, én eskü megnyúzom. Arról nem is beszélve, hogy a bunkója be sem mutatkozott, szép... Úgy illik, hogy ha valakiről tudni akarsz valamit, akkor előtt bemutatkozol, szívecském fekete kis csücsökdarabkája...
Na de a mormogást lejjebb halkítom, mert azért kíváncsi vagyok, kinek fiával-borjával hozott össze a sors. Haru Noriko, jó, konvertáljuk valami egyszerűbb és megjegyezhetőbb névre, mondjuk: Nocchan. Több az esélye, hogy ezt megjegyzem, mint a nevét. Na, tipikus álmodozó, rá nem számíthatok, ha harcra kerül sor, mert elalszik fél úton. Ehh, nem is vártam mást. Már ránézésre szánalmas. De a srác sem jobb, itt hőbörög, aztán még nem is tud rólunk semmit. Pöffeszkedő hólyag. De utáltam az ilyet már az akadémián is, azt hiszi, mekkora májer, ha úgy tesz, mintha semmi sem érdekelné, közben csak olyan pancser, hogy nem ért semmihez sem. A neve meg... Kami-sama, most hallottam, de már nem tudom. hmm... Legyen Hiro-kun, valami ilyesminek hívták, szóval jó lesz. Ja, hogy külhonos, ez mindent megmagyaráz, a nyomorék nevet is. Na de a kérdésre még ekkor sincs bocsánat. Mi az, hogy bogaras?!
A rongyot határozottan a képébe hajítom, hogy aztán vörös fejjel kezdjek ordítozni.
- Bogárhasználó, nem pedig bogaras! Bogárhasználó! Felfogtad azzal a csökött agyaddal? - már most elegem van. Nem hittem, hogy alapvetően megváltozik minden, de hogy ennyire maradjon minden olyan, mint az akadémián, az már túlzás. - Ne merészeld lenézni a klánom! Ez a nyamvadt ország nem győzné megköszönni hőstetteinket, és még arra sem képesek, hogy a fattyaiknak megtanítsák, hogy minimális tiszteletet érdemlünk! Nem vagyunk mások, mint ti, nem kell itt utálkozni rögtön! Ha majd legendává válok, pont az ilyen beképzelt hólyagok hátsóját fogom szanaszét rugdalni, és végre visszaállítom a klánunkkal szembeni tiszteletet! - itt csak azért hagytam abba, mert abszolút kifogytam a levegőmből, nagyon felbosszantott. Olyan szinten felment a pumpám, hogy éreztem, még két mondat, és nekiugrom, a kezem már ökölbe szorult fenyegetőn.

/nekem csak a hétfő és a szerda necces, mert akkor sokáig dolgozom, de majd igyekszem Shuihoz összekaparni a fejem, egyébként nekem is abszolválható a napi egy post/
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Pént. Ápr. 09 2010, 22:01

Shimon csöndben várja végig a bemutatkozásokat, és mindenki felé megereszt egy bátorító mosolyt. Hiroto kérdése után a szája válaszra nyílik, még mindig mosolyogva, amikor is, mint derült égből a villámcsapás, a kis hiperaktív lányból fúria lesz. Az addigi mormogások még aranyosnak tűntek, de ami ekkor jött, már nem volt megbocsájtható. Shimon arca egyre keményedik, majd számotokra észlelhetetlen mozdulatokkal tűnik el a szemek elől a pillanat tört részére.
"Ez a nyamvadt orsz..." És a lány elcsendesedik, méghozzá egy hatalmas csattanással. A csapás gyorsaságával még a bogarak sem bírtak iramot tartani, de ha tették is volna, nem értek volna sokat a vaskos deszka útjában, ami horpadást hajtogatott a homlokpánt ívébe, és méterekre repítette a lányt.
A következő pillanatban Shimon, még repülése közepette, a nyakán levő szíjat megragadva rántja magához a lányt. A felismerhetetlenségig megváltozó hideg tekintetbe valami velejéig menően rémisztő költözik, amitől Shui egyszerűen csak megfagyni tud. Tökéletesen hall és ért mindent, de így is érzi, a teste képtelen bárminemű mozgásra, még akkor is, ha a halála közeledik. A bogarak rázó érzése futkorászik a lány testén, ahogy azok a reménytelen helyzetet még elkeserítőbbé teszik: visszamenekülnek rejtekükbe, valószínűleg ugyanazon érzésektől menekülve, amitől a béna Shui képtelen elszabadulni. A következő pillanatban a béna arc a hideg fémnek tapad. Az emlékműhöz tapadva az uralma a teste fölött éppen visszatér, azonban az agyát újabb sokkoló élmény csapja meg. Egy hosszú függőleges listán, épp a szemei előtt Aburame nevek sokasága, oszlopban. Hatást meg se várva, Shui feje tovább száguld a fémen, és egy teljesen más oldalon Haruk sorát pillanthatja meg. A fejet még tovább noszogatják, ezúttal a Hijiri nevek felé, majd végül egy emlékezetes soron állapodik meg. Az új sor a Hokagék neveivel halad egyre lejjebb, és mellettük számtalan olyan név áll, melyek előtt más országok jelképe is díszeleg. A Sandaime neve mellett pedig feltűnik egy mostanság annyit látott címer. Az örvény jelképe, mellette az ismerős névvel; Uzumaki. Shimon végül elengedi Shuit, majd a lány fejéhez nyúl. A homlokpánt, aminek a horpadása fájón szorította, leoldódik a fejéről.
-Azt terveztem, hogy ma tanítok nektek valami fontosat, de úgy tűnik, hogy az alapokat sem érti mindőtök. Kaptok egy órát. Addigra késznek kell lennie a takarításnak, és meg kell tudnotok mondani, miért is volt Shui feladata kezdettől a takarítás, és a ninjalét melyik aspektusát szimbolizálja ez a fajta feladat. Shui ezen túl még válaszol egy kérdésre. Addig is, magatokra hagylak, mert ezt meg kell mutatnom valakinek. - Azzal megfordul, és sietősen eltűnik az emlékmű parkjából.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Haru Noriko on Vas. Ápr. 11 2010, 11:15

Meredten bámultam magam elé. Ez a sensei, Shimon...nem hogy fura, de iszonyú fura!
Erre végképp nem számítottam. Elég kellemetlen helyzetbe kerültünk: a sensei eltűnt, Shui arca pedig -mind a szégyenben, mind a súrlódástól - egészen elvörösödött. Talán mondanom kéne valami vigasztalót, de ahogy az előbb rám nézett, biztos úgy gondolja, hogy valami stréber vagyok, pedig ez nem igaz. Lényeg a lényeg, lehet hogy nem díjazná, de ami fontosabb, ki kell takarítanunk mindent. Ami pedig Shimon kérdéseit illeti, gőzöm sincs, miért takaríttatta le Shui-val az emlékművet. Talán azt akarta elérni, hogy meglásson egy-két nevet mindkettőnk klánjából, és megjöjjön a tisztelete...nem tudom. Azt sem igazán, vajon most mondanom kellene-e valamit. A testem azonban magától dolgozott: odaléptem a lányhoz, majd egy sóhajtás kíséretében - kicsit durva mozdulattal - kitéptem kezéből a rongyot, és némán nekiálltam a takarításnak. A sok név között egyen megakadt a pillantásom: "Haru Okosai" szinte suttogtam, de nem valószínű, hogy hallották. Ő volt a nagyapám, és mint sok más shinobi, életét áldozta a hazájáért. Azon gondolkodtam, nekem sikerülne-e ilyet végrehajtanom. Valószínűleg nem... Pedig azt mondják, ennél szebb halált shinobi nem kívánhat. De én ehhez nem érzem magam elég erősnek. Nem testileg, inkább lelkileg. Pedig egy ninja nem magáért él, hanem a hazájáért- ezt sokszor hallottam már, de képtelen vagyok megbékélni vele. Gyáva vagyok, de azért is lettem ninja, hogy ezt leküzdjem. Nem tudom, milyen jövőt tartogat számomra a sors, de remélem, egyszer én is elég bátor leszek ehhez... Kíváncsi vagyok, vajon Shui hogy gondolja? Az arca úgy tűnik, elég nagy... Talán van is mire? Tényleg ilyen erős? – miközben ezen gondolkodtam, észre vettem, hogy a kezem egyre erősebben dörzsöli a hideg fémet, ami már csillog-villog, ezért inkább odébb mentem, és újra nekiláttam. Ha valóban remek shinobi, nem tudhatja meg, hogy ezen gondolkozok. Egyáltalán, gyengeségnek semmi jelét nem mutathatom neki! Még csak az kéne, hogy hetekig engem csúfoljon! Gyáva nyuszi!- szinte már hallottam a hangját. Ezen kissé felhúztam magam, és ismét azt vettem észre, hogy a kezem túl erősen mozog. Most, hogy kicsit odafigyeltem rá, észre vettem, hogy elkezdett zsibbadni. Rendben, nyugi- gondoltam, miközben –most kicsit gyengébben – ismét takarítani kezdtem. Nem csinálhatom ezt a végtelenségig, ki kell találnunk a válaszokat!- felálltam, és léptem egyet csapattársaim felé. Most nincs idő vitázni velük, össze kell dolgoznunk. – közben odaértem. A testem remegni kezdett, de nem a félelemtől, inkább az izgalomtól. Ahogy megláttam Shui arckifejezését, hatalmába kerített egyfajta ellenszenv. Láttam rajta, hogy valahol ő is az a típus, mint én. Szeret egyes embereket az irányításuk alá vonni, de én nem fogok megtörni! Ezen tűnődve a tekintetem magabiztosabb lett, szinte már parancsoló.
- Rendben, lehet, hogy nem bírsz elviselni, és hidd el, én sem szívesen mondom, de most össze kell dolgoznunk, hogy kitaláljunk valamit. – Néztem rá. A földön ült, de ha állt volna, akkor is nagyjából egy fejjel alacsonyabb lenne. És egy ilyennek engedelmeskedjek?! Nevetséges! Most azonban nem volt idő nevetni.
- Van valami ötletetek?- kérdeztem, majd elmélyültem a gondolkozásban.

// bocsánat, hogy tegnap nem írtam, kivételes eset - Nem vagy elvárva, nem vagy kötelezve, csak így tovább, mert jók a postjaid. Smile//
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Vas. Ápr. 11 2010, 14:11

/Shizune, Noriko, Shui/


Nem akartam megbántani Shui-t, de sikerült. A lány annyira felkapta a vizet, hogy kiabálni kezdett velem. Viszont ezzel nem is foglalkoznék, viszont amit ezek előtt mondott... Az egy kicsit zavaró. Nem csak hiperaktív, hanem még hiper nagyképű is. Azonban amit a sensei csinál, az egy kicsit megrémiszt. Genzo sohase lett volna képes ilyet csinálni velem. Még amikor az ő keze alatt voltam, akkor én is mondtam néhány őrültséget, sőt hasonló dolgokat is, mint amilyeneket Shui az előbb, de ez azért durva. Szegény lányt lényegében szó szerint szétkente az emlékművön. Azt hiszem, jobban meg kell majd fontolnunk a szavainkat, ha nem akarunk így járni. Mielőtt eltűnne a sensei, még ránk bíz egy feladatot. Ki kell találnunk, miért volt az ő feladata kezdettől a takarítás. Szerintem erre nagyon egyszerű a válasz, de az én ötletemet úgy kellesz előtálalnom, nehogy a lány megint ideges legyen.
Amikor eltűnik Shimon, Noriko neki lát a takarításnak. Én nem megyek neki segíteni, inkább Shui-hoz lépek és megvizsgálom az arcát.
- Ha jól látom, nincs komolyabb bajod. Nem vagyok orvos, de szerintem elmehetnél egy kivizsgálásra. Még a végén a mi kis legendákból nem lenne semmi. - ezt kicsit gúnyosan mondom a lánynak. - Jobb lesz ha a későbbiekben oda figyelsz a szavaidra. Bocsi ha az előbb megbántottalak, a bogarast nem úgy értettem hogy őrültek vagytok. Bogárhasználóra gondoltam, de sajnos így jött ki a lépés.
Ekkor Noriko befejezi a takarítást és oda jön hozzánk. Hallom hogy mond valamit, de nem nagyon foglalkozok vele, mivel elsősorban nem nekem szól. Azonban az utolsó kérdésére mégis felé fordulok.
- Nekem lenne egy ötletem. - ekkor Shui-ra nézek. - Elnézésedet kérem Shui, de szerintem újból meg foglak bántani. A sensei azért akarta hogy takarítsa le az Emlékművet, mivel tudta hogy milyen nagyszájú. Szerintem szóltak neki hogy próbáljon vissza venni Shui arcából. Ami pedig azt illeti, csak akkor leszel legenda, ha a te neved is felkerül a többi hős neve mellé. Gondolom arra már rájöttél hogy ennek érdekében az életedet kell áldoznod a hazádért. - ekkor a másik lányra nézek.
- Noriko, szerintem nem csak most kell csapatként gondolkodnunk. Ha bármit is el akarunk érni ebben az életben, akkor jobb lesz, ha mindannyian össze barátkozunk. Amíg azt látják hogy állandóan marakodunk, ennél komolyabb feladatra ne is számítsunk. Ki bízna ránk bárki is egy komoly küldetést, ha az ellentétek miatt kudarcot vallhatunk? Szerintem senki. Ez főleg Shui-ra vonatkozik, legalábbis véleményem szerint.
Miután befejezem kezet nyújtok szőkeségnek és egy hatalmas vigyort vágok. Csak remélni tudom, hogy nem csinálok semmi rosszat a beszédemmel, nem lenne jó veszekedni.
- Annak viszont örülök, hogy ti nem nyavalyogtatok még, mint az előző társaim!
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Aburame Shui on Hétf. Ápr. 12 2010, 00:41



Még bele sem melegedtem az ordibálásba, amikor váratlan, és túl intim kapcsolatba kerültem egy deszkával - honnan került az oda?! - a lényeg, hogy a fájdalominger abszolút kikapcsolta a beszédközpontomat, és nem hogy ordibálni, de még tátogni sem volt erőm. Úgy éreztem, menten leszakad a fél fejem, a homlokpántom pedig elviselhetetlenül szoros lett. De ez volt a legkisebb problémám, hiszen nem csak, hogy megtanított repülni a deszka, de hamarosan a senseijel találtam szemközt magam,. még földetérés előtt, és a fojtogató érzéstől csillagokat kezdtem látni, ahogy megragadta nyakpántomat. Nem, megrémülni sem volt időm, egyrészt a gyorsan lepergő másodpercek, másrészt a sokk miatt, s máris újabbat koppant a fejem a hideg fémlapon. Valahol itt szűnt meg egy egészen rövid félpillanatra a világ, hogy belső remegéssé váljon, valamint undorrá, mert ez a remegés tőlük származott, tőlük, akik miatt mindig valami hasonló történik velem. A könnyeim önként buggyannak ki, sem erőm, de még csak hajlandóságom és lélekjelenlétem sem volt elrejteni vagy visszatartani őket.
Csak a betűkre tudtam koncentrálni. Aburame-k sorjáztak a listán szép számmal, mind szegről-végről rokonom, akadtak közelebbiek, távolabbiak, de még a nagyszüleim neve is fenn szerepelt. Aztán az arcom végigszánt a fémlapon, hogy egy újabb ponton álljon meg. Haruk sorakoztak hasonló oszlopban, újabb rántás után pedig Hijirik bandukoltak sorra, s az utolsó állomás a Hokage-k listája volt, s a jól ismert örvény...
Minden kavarog, a szemem előtt a világ, a gyomromban a reggelim, s a fejemben a fájdalom és a félgondolatok zagyva elegye. Csupán messziről érzékelem, ahogy a fejemen legalább a szorítás enyhül, s fásultan nézem, ahogy a sensei kezébe szorítja a fejpántom. Hamar megbuktam... Apa dühös lesz... Nem is, sosem dühös, csak kiül majd az arcára az a jellegzetes szomorkás félmosoly. És mindenki nagyon, de nagyon csöndes lesz... Ismét sírhatnékom támadt, s idegesen harapdáltam az ajkaim. Csupán foszlányokat fogtam fel a sensei mondataiból. "Egy óra", " takarítás" "Shui" "kezdettől" "ninja lét aspektusa" "még egy kérdés", " meg kell mutatnom valakinek". Értelmetlen fogalomhalmaz, csak az utolsó borzaszt el egy egészen kicsit, talán csak azért nem nagyon, mert ahhoz még túlságosan le vagyok fagyva.
Az arcom égett, a fejem zsongott, csak a szívem volt közömbös, hiszen megszakadt már rég, nagyobb kár nem eshet benne. Nem reagáltam arra, hogy Nocchan a ronggyal az emlékmű letakarításához lát, ahogy arra sem , hogy Hiro-kun mellém lép, egészen addig, míg az arcomhoz nem ér, ekkor szisszenve húzódom arrébb reflexből ellenséges pillantással. Már az megalázó, hogy könnyes szemekkel kell ezt megtennem, de még inkább a földbe döngölne, ha elfogadnám a segítségét. Nincs szükségem másokra! Nem érdemel senki bizalmat!
A gúnyos megjegyzés csak alátámasztja igazam. Ő sem más, pont olyan, mint a többiek! Mint az akadémián... de miért?

Egyedül ücsörögtem idegesen lóbálva a lábam. Hajam két kis aranyos copfba volt kötve, egy-egy fekete masnival. Izgatott voltam nagyon, hiszen életem első napját kezdem meg a ninjaakadémián. Sosem volt kérdéses, hogy ide fogok járni, de mivel nagyon a falu szélén lakunk, nem igazán ismertem senkit a korosztályomból. Előző nap persze minden könnyűnek tűnt, sok-sok kedves gyereket képzeltem el, akik majd mind nagyon jó barátaim lesznek, és végre lesz kivel játszanom.
Ahogy így ücsörögtem, egy lány lépett a terembe, majd barátságosan mosolyogva lépett hozzám.
- Szia, azt hittem, én leszek az első, a nevem Hisoka, Amu Hisoka - nyújtotta a kezét, én mosolyogva fogadtam el a kéznyújtást, és szintén bemutatkoztam.
- Örvendek Hiso-chan, Aburame Shui vagyok.
A lány arca elfehéredett, miközben kirántotta a kezét az enyém "szorításából". Majd mintha leprás lennék, a lehető legtávolabb foglalt helyet. Nem értettem, csak azt éreztem, hogy hamarosan el fog törni a mécses.


Akkor még nem sejtettem, hogy majdnem mindenki így reagál majd. Igaz, voltak, akik közömbösek maradtak, de igazán barátom nem volt, ellenben minden alkalommal igyekeztek megalázni, főleg, mikor ráébredtek bogárfóbiámra. Onnantól kezdve nem volt megállás. Hányszor mentem haza kisírt szemekkel, feldagadt arccal, vagy épp megtépázottan, kék-zöld foltokkal? A végén már a létformámmá lett. De annyira reménykedtem benne, hogy most majd más lesz, de nem, azt hiszem, ez már a lényem részévé vált, undorító bogár vagyok én is...
- Hagyj békén... -suttogtam a fiúnak, nem volt szükségem a kis litániájára. Rájöttem magamtól is, hogy kihúztam a gyufát, de ne aggódjatok, nem lesz legközelebb, mert szépen ki leszek rúgva a csapatból. Már fejpántom sincs úgysem. Nem csoda, ha nem voltam feldobva attól, hogy Nocchan is csatlakozott a társaságomhoz. Miért nem tudják felfogni, hogy húzzanak a francba?
Már épp felhúznám magam megint Nocchanon, amikor Hiro-kun csak fokozza a dolgot. Ismét érzékeny pontra tapintott, de most nem üvöltöttem, most csak jegesen és halálosan komolyan kijelentettem: - Pontosan tudom, és nem félek akár most azonnal szembenézni a halállal! Azt akarom, hogy a nevemre büszkék lehessenek a rokonaim, és tisztelje az egész falu! Mit számít, élek-e vagy halok ezért? Másrészt nincs szükségem a kioktatásotokra.
Nem foglalkozom sem Nocchannal, sem Hiro-kun kinyújtott kezével és mosolyával, feltápászkodom, majd a kis kabátkámat levéve tépek belőle egy darabot, amivel bekötöm felhorzsolt arcom, a maradékkal pedig tüntetőlegesen az emlékmű másik oldalára megyek, és miután a kulacsomban levő vízzel benedvesítettem, nekilátok takarítani. Mormogva jegyzem meg: - Apám szerint alázattal és tisztelettel kell végezni minden jellegű munkát - nem, nem okoskodtam, durcásan emlegettem fel, mint egy kellemetlen emléket. - Valószínűleg a sensei is pont emiatt bízta ránk az aljamunkának tartott koszsuvickolást. Nem nagy cucc. Kár annyit agyalni rajta.
Nem mutattam, nem akartam, hogy lássák, de egyre jobban patakzottak a könnyeim, s alig bírtam visszatartani, hogy ne törjek ki hangos zokogásban, még szipogni sem mertem, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. Nincs szükségem a sajnálatukra! Gyűlölöm az egész világot!
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Hétf. Ápr. 12 2010, 23:40

Egy óra; takarítással és gondolkozással telik. Csak egymás szavai vannak ott számotokra, amiből mindből leszivárog a maga igazság, vagy egyértelmű, tényszerű tartalma. Mit lehet tenni, valamennyire közel jártok az igazsághoz, ezt biztosan érzitek, míg mást nem. Az egy óra csendben telik, amit csak a súrolás és a víz hagjai zavarnak meg. Nomeg az egyértelmű tudat, hogy Shui a nektek ellentétes oldalon összeomlott. Zavarotok csak nő és nő, míg már mást sem tudtok tenni, csak egymásra pillantgattok zavarodottan, és amint sebtében befejezitek a szobor felétek eső felét, majd ledőltök, háttal a szobornak. Mindkettőtök magába zár egy kicsit. Gondolataitok végig járja annak az értelmét, amiért itt vagytok, és anélkül, hogy tökéletesen értenétek miért, folyton eszetekbe jutnak a nevek, amiket a szobron súroltatok az órában. A történtek titeket is visszavetnek, talán mélyebbre is, mint kell: tudjátok mi az, ami még a túloldalon összeomlott lánynál is nehezebb, kegyetlenebb és megoldhatatlanabb. A ninja élet, ami rátok vár.

Az egy óra Shui számára perceknek tűnve, meg nem álló könnyek áradataként, és mint folyamatosan a szemei elé ugró képek sora telik el. Látni már régen nem látsz maga elé, és akaraterőd annyira tart ki, hogy ne mukkanj meg. A görcsösen szorongatott ruhadarabot a szobor fémjének nyomva gubbasztasz, míg családod, a lemondó arcok, a tömegesen csak rá néző, fintorgó, undorodó gyerekek, az idegen felnőttek némán állnak körülötted. A csönd zavaró, és egyre zavaróbb. A szemek égetnek, a tudat, hogy ebben a pillanatban is két "társad" a túloldalon talán rajtad nevet, vagy megvet, pedig még elkeserítőbb. Új helyzetbe jutottál, és nem változik semmi...

-A ninják huszonötödik törvénye: A ninja semmilyen körülmények között nem mutathatja ki az érzelmeit. A ninja feladatának mindig az első helyet kell elfoglalnia a gondolkodásában, és olyan lélekjelenléttel kell rendelkeznie, ami nem engedi számára, hogy bármikor elsírja magát. - Shimon egyetlen zaj és jel nélkül tűnt fel újra, centikre a szobor végétől, hogy rálássatok mindkét oldalról. Először Hiroto és Noriko elgondolkodó alakját, majd a még mindig meredten bámuló Shuit nézte meg magának. Közelebb lépett, és leguggolt a lány mellé. Lassan annak kezére tette sajátját, és újra dörzsölni kezdte a szobor felületét. -De egyetlen szabály sem írja elő, hogy a ninja nem rendelkezhet érzelmekkel, és egyetlen szabály sincs, ami kimondaná, hogy a ninjának tilos gyengének lennie. Azért vannak a szabályaink, hogy mindig legyen mi szerint élni, és hogy legyen mi szerint, miért halni. De amíg élünk addig azért vannak a társaink, azért vagyunk csapatban, hogy legyen kire támaszkodni amíg gyengék vagyunk. - A sensei keze elhagyta Shuiét, ő pedig a lány mögött, majdhogynem körülölelve őt guggolt tovább. Valamiért a táskájába nyúlt, majd szépen lassan Shui köré fonta a karjait, de végül nem ölelte át; kezei a lány homlokához értek, és egy homlokpántot raktak a sírástól vöröslő homlokra. Amint a pánt újra szorosan, tökéletesen ott volt a fej körül, Shimon felpattant, és hirtelen megváltozott a hangszíne. -Fel a földről lusták, ha olyan készen vagytok, akkor hoztok nekem egy ilyet a városból, tőőőlem, amíg Shui-chan befejezi a maga oldalát. - Azzal a felpattanó Hiroto és Noriko előtt meglengetett egy kunait, aminek a gyűrűjéről egy egyméternyi szalag lógott. Ha a kis geninek értetlenkednek, akkor hozzá is teszi; -De most!

Ahogy a két másik genin eltűnik a tér környékéről a város felé, Shimon odalép a szoborhoz, és nekidőlve lerogyik a lábához. Sóhajt egyet, megrázza a fejét, és rád néz. Látszik rajta, hogy ő sem mindenható, de ahogy az előbb is érzett, most is, hogy nem tudja iagzán, hogy mit kellene, vagy mit szabadna igazán tenni ilyenkor.
-Tudod, a vizsgákon falnak döngölni a nagymenőket, akik túlléptek az arcuk szintjén, az sokkal könnyebb, mint három éppen megérő emberre felügyelni. Ha minden jól megy látlak titeket felnőni, és lesz egy csapatom, akikre rábízhatok mindent, mert tudom, hogy mindent tudnak, amit én tudhattam, sőt még többet is. Ez nem csak neked nagy választás, hanem nekünk is. Rajtad kívül még három ember, és aztán ki tudja hány, akiken ezzel segíthetünk. - Néz rád, és vizslatja az arcodat jelek után. Ha úgy maradsz, akkor ő is úgy marad, és vár. Addig vár, amíg nem mondasz valamit, vagy nem változik az arcodon levő kifejezés. Végül, egy kisebb sóhajjal néz el a messzeségbe. -Az ilyen nagy beszédekben nem vagyok jó...

-Te mit mondasz?



//A párostól kérek Konoha utcáira postokat a történtek lereagálásával és egy kutatás elkezdésével, amihez két nyomotok van: tudjátok, hogyan néz ki a kunai, amit meg kell találnotok a városban, méghozzá a senseinél.//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Aburame Shui on Csüt. Ápr. 15 2010, 01:19


[Shizu-chan]

Mélységes keserűségem és határtalan gyűlöletem minden cseppjét az emlékművön éltem ki, hol lassú, elgondolkodó mozdulatokkal simogatva, hol durván már-már megerőszakolva és letépve róla a koszt, mint az emberről a bőrt, hogy kivillanjon nyers húsa. A könnyek viszont csak nem akarnak fogyni, újra és újra benedvesítik a hideg követ. Több szó nem hangzott el közöttünk, amiért kifejezetten hálás voltam a magam módján, nem morogtam, nem szuszogtam, a legteljesebb mértékig igyekeztem megszűnni a másik kettő számára. Élni és élni hagyni, csupán ennyit kívántam, de az emberek nem képesek az ilyen alapvető törvények megértésére sem. Egy sebzett lélek nehéz eset, és nem nyitható fel olyan egyszerű módszerekkel, mint egészséges társai. Igaz volt ez, ha beismerném, ha nem, rám is.
Egy idő után, ki tudja, talán egyedül is hagytak, csak észre sem vettem, felegyenesedem, és az emlékmű hátát bámulom látszólag, gyakorlatilag csak meredek magam elé, mint egy porcelánbaba, mára kisírtam a lelkem. De nem akartam így hazamenni, azt akartam, hogy apa majd azt lássa, hogy jól vagyok, hogy nincs veszve semmi, és nem akarom, hogy eltántorítson, hogy más jövőt képzeljen el számomra, és nem akartam, hogy szégyenkeznie kelljen gyengeségem miatt. Mosolyogva akartam neki közvetíteni, hogy minden rendbe fog jönni, minden!
Apró darabokból kellett lassacskán újraépítenem magam, de a sors úgy hozta, hogy ezt ne vihessem sikeresen végig: váratlanul zeng fel a hang, amire reflexből összerezzenek, s sajnos le is dermedek, de még így is felfogom, a sensei az. A férfi, aki az első mozdulatával megalázott, és a földbe döngölt, akinek emiatt talán sosem fogok megbocsátani! Mikor felém lép, letérdelve gubózom be és bújok össze ismét sikálásba kezdve, nem kérek belőle többet! A könnyek megint gúnyosan kacagva ülnek ki a szemem sarkába. Átkozott vízcseppek, áruló aljanép!
Nem csoda, ha még a hideg is kirázott, mikor ő betörve intim szférámba, a kezemre tette a sajátját. Borzalomtól elkerekedő szemekkel, és eltátott szájjal figyeltem, ahogy kezünk eggyé válik, és mozgásba lendül. Ki kellett volna tépnem, de mentálisan túl gyengének és védtelennek bizonyultam még. Még darabokban voltam, és nem voltam teljes egész, még nem tudtam teljes erőbedobással érvényesíteni magam.
Elutasító tekintettel pillantottam fel az arcára, de ő csak magyarázott és magyarázott mindent szavakba öntve, amit úgy vélt, tud, de fogalma sem lehet róla.
Szinte fellélegeztem, mikor elengedte a kezem, hogy ismét megfeszüljön minden izmom és megfeszüljön minden idegszálam, ahogy szinte körbeölel. Szinte remegtem a feszes erőlködéstől, a görcsös merevségtől. Mégis némán tűrtem a sorsom,ami nem is bizonyult olyannyira borzasztónak, csupán a hűvös fémlap érintése váltott ki belőlem egy apróbb nemtetsző szisszenést, de azt is elharaptam félúton.
A feszélyező pillanat végre elmúlt, és a sensei ismét energikusan pattant fel a másik kettőhöz szólva, s elküldi őket első megmérettetésükre. Fejem a hideg kövön koppan halkan. Semmi kedvem egyedül maradni ezzel az emberrel. Gyűlölöm, ahogy gyűlöltem az összes tanárt életem során.
S ismét mellém telepszik, most jön majd a nagy litánia az élet dolgairól...
Na tessék, megmondtam, nem? Tüntetőleg lehunytam a szemem, semmiféle kontaktusra nem voltam hajlandó, áradt belőlem a passzív provokáció. Üss meg megint, ha akarsz, nem érdekel!
A csöndet egy sóhaj metszi ketté, majd egy félszeg félmondat, és egy kérdés. Én mit mondok? Mit mondhatok, "drága" sensei?
Jeges tekintettel pillantok fel, fejemet elemelve a kő kényelmes támasztékától. Arcom bizonyára feldagadt, de a kötés takarta valamelyest.
- Képmutató - mondtam ki a szót minden bennem összegyűlt daccal. Majd felpattantam, és hátat fordítottam a férfinek. - hiteltelen - nem tehetek róla, de vagyok annyira aberrált és elfuserált, hogy a legnagyobb nyugalommal vágjam saját magam alatt a fát, nem törődve a következményekkel. Még mindig kemény pillantással néztem vissza szemem sarkából a férfire, kíváncsi voltam, mit lép, de közben még tovább mentem. - Rúgjon ki, vagy végeztessen velem is valami feladatot, diszkrimináljon, verjen laposra, vagy hagyjon békén, de ne várja el, hogy lelkizzek magával.
A szavaim megtoldottam azzal a pimaszsággal, hogy elindultam, jelezve, képes vagyok egyszerűen faképnél hagyni. Sőt, egész kezdtem magam jól érezni a határozott és kegyetlenül szemét fellépésemmel, amikor megtorpanásra késztetett Ő! Ledermedtem, majd remegni kezdtem veszettül, szinte farkasszemet néztünk, hogy az én idegeim mondják fel előbb a szolgálatot.
- Egy darázs - rebegtem rémülten, majd szinte eszeveszett iramban kezdtem hátrálni, nem törődve vele, hova haladok. A pánik olyan hamar rángatott maga alá, hogy fel sem fogtam, már hadonászva sikítoztam, míg nyekkenve át nem estem a tanáromon, hogy a földön folytassam hisztérikus zokogásom, folytatva a hadonászást, kergetve a képzeletbeli rovart, amely a valóságban azóta ki tudja, merre járt.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Csüt. Ápr. 15 2010, 23:13

Shimon csak megvakarta az arcát amikor Shui felállt, és belekezdett saját mondandójába. Figyelte a lányt elhaladni, majd szimplán csak nem is mozdította egyetlen ujját sem. Megvárta amíg a lány a földön fekve csillapszik zokogásában.
-Én, én, én. Hol vannak a többiek? - Shimon maga elé, magának mondta ki a szavakat, aztán várt. Megint csak várt, amíg kellett. Tekintete folyton változott, és a mosolyának még az árnyéka is végleg eltűnni látszott. Arcán végigjárt a keze, és egyszerre nyúzottnak tűnt. Fejét a maga elé húzott térdein pihentette.
-Ha végeztél önmagad sajnáltatásával, akkor fejezd be a feladatodat végre. Senki nem kivételezett veled, és ha így haladsz senki nem is fog soha, mert csak magadra figyelsz. - A szobor megdübbent, ahogy Shimon keze rácsapott, te viszont legalább felkaptad rá a fejedet. -Ide kerülni könnyű. Az a nehéz, hogy a többiek, akik tőled függenek, ne kerüljenek ide, amíg te megakadályozhatod. - Mintha valamit láttál volna az arcán. Ki tudja mi az, te akkor sehogy sem tudtad volna megmondani. Ültél, a fetrengésedből feltápászkodva, és figyelted a gyerekként összehúzódó Shimont, aki egy néma és mozdulatlan perccel később felállt ülőhelyéről, és feléd dobott egy rongyot.

-Fejezd be. Hamar. - A mozdulatok, majd ahogyan végig figyeli, ahogy befejezed a takarítást, végtelenül távolinak tűnnek, Shimon pedig érzékelhetően nincs ott melletted lényegesen.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Aburame Shui on Hétf. Ápr. 19 2010, 20:25


Csak kis idő múlva esett le, hogy a képzelt veszély már sehol sincs. Ahogy ez az apróság leülepedett az elmémben, a szégyen férge kezdett rágni belülről. Nemcsak hogy kimutattam legnagyobb félelmem és gyengeségem, kiszolgáltatva magam ismét az ugratásnak, a megaláztatásnak, de teljesen bolondot is csináltam magamból. Szégyenpírral az arcomon kuporodtam össze, ruhám olyan volt, mintha egész nap a homokban hemperegtem volna, mocskos voltam zilált. Semmi sem maradt meg belőlem, csak a régi-új szomorúság. Mert otthon mindig is cserfes voltam és vidám, de máshol... máshol már nem volt ennyire egyszerű. Mikor a férfi ajkai szóra nyíltak, csípős megjegyzést vártam, valamit, ami nagyon fáj, és még kisebbé zsugorít, de nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Ahogy a kifakadást is csak bámultam értetlenül. Mit mondhatnék, ő nem érti a helyzetem, és nem jó oldalról szemléli az én problémám, sosem volt az én cipőmben, ahogy én sem az övében, én nem érthetem az ő fájdalmát, ami a szemében csillan meg. De miért mutatja meg nekem? Miért vállalja fel valamennyire is?
Mások. Azok, akikért egy legendának az életét is áldoznia kell, ha azzal megmentheti őket. Mások. Akik körbevesznek a faluban, és meghatározó élményekkel színesítik az ember életét. Mások. Akik tisztelettel bólintanak vagy hajolnak meg enyhén, mikor végigsétálsz apával a falu utcáin. Mások. Akik a sötét sikátorok mélyén kegyetlen röhögéssel törik össze az álmaid. Mások. Akik kiöltik rád a nyelvük, akik elhúzódnak, akik beléd rúgnak, akik szerint csak egy érzéketlen, rusnya bogár vagy. Ezek mind a többiek. Mégis, akárhányszor végiggondoltam, mit tennék, ha sikerülne tényleg erős és elismert ninjává válnom, gondolkodás nélkül, szinte természetszerűleg jutottam arra a következtetésre, hogy mindenkit megmentenék, akit csak tudok. A sok rossz közepette végül is mindig csak arra vágytam, hogy a többiek közé tartozhassak. De ez az egész olyan nehéz. Hogy tartozzak oda, hogy ha bármit is teszek, ők messze elkerülnek? Csak akkor hajlandók velem foglalkozni, ha kötelező. Akkor is ott ül az undor az arcokban. ( Vagy csak odaképzelem azonnal?)
Végül ismét a sensei hangja az, ami elvág mindent, keresztülmetszve engem is. A rongyot magamhoz emelem, és utasításának megfelelően megint nekilátok, most nem sírok, fásultan és fáradtan dolgoztam, és nem akartam beszélni. El sem várták tőlem. Egyszeriben honvágyam lett, biztonságra vágytam, feltétlen elfogadásra és szeretetre, amit itt nem éreztem, csak a ridegséget és a feszültséget mindenhol. Menekültem volna, de tudtam, ha megteszem, örökre elbúcsúzhatok vágyaimtól, és azoknak lesz igaza, akik két rúgás között a lelkembe marva közölték: egy ilyen lúzerből sosem lesz semmi. Nem lehet nekik igazuk! De olyan nehéz már most az elején is... Megint nem hisz bennem senki, megint nem mosolyog rám senki, megint én lettem a fekete bárány...
- Elméletben kész - suttogom egy idő múlva.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Kedd Ápr. 20 2010, 20:33

-Yooosh! Akkor takarodó, mert pótolni valód van. - Ezzel a lendülettel repül feléd a kulacs, de egyáltalán nem bomba, vagy útálat tárgya. A kezed automatikusan kap utána, te meg felnézel Shimonra megint. A férfi bambán vigyorog, és megtörli a száját. -Ez jól esett, főleg ebben a hőségben. Tán nem hallasz? Vagy nem füllik utánam inni? Akkor add vissza de ám, kell még nekem is. - Kivárja míg iszol, és/vagy visszaadod, aztán ő is megint meghúzza a kulacsot.
-Na a feladat következő része rád is vár. El kell venni tőlem a kunait a városban. A többieknek nem mondtam még, úgyhogy te is kellesz a csapatba: természetesen nekem kell visszahozni. Ja és még valami. Jobb, ha nem hagyjátok, hogy elkapjalak titeket. - Ahogy a szobor árnyékában ült, imitálta is a mondandóját azzal, hogy saját gallérját rángatta, ahogyan a rossz gyerekekét szokás, ha elkapják őket csínytétel után.


//Jól megérdemelt szünet és majd írhatsz a többiekhez, ha jelzem ott.//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Hakusho Yoshiteru on Szomb. Május 08 2010, 19:00

Idő, idő, idő... Gyorsan repül, ha sok a tennivaló, és lassan pereg, ha unatkozik az ember. A napjaim általában mind egyhangúak és unalmasak, néhány gyenge küldetés, kutyasétáltatás, segítség a raktárak rendben tartásában, a falu lakosainak napi teendőiben segédkezni. Egyáltalán nem olyan izgalmas, mint ahogy ezt Hakusho lefestette nekem… A jobb küldetéseket mindig az idősebbek kapják, és mi csak a kis munkákkal bíbelődhetünk, amihez nekik semmi kedvük sincs. Egy kicsit igazságtalan. De majd ha én is idősebb leszek és izgalmasabb küldetéseket kapok, teljesen más véleményen leszek. Viszont nekem most ezeken a gyenge kis feladatokon kívül is rengeteg dolgom van. Az új család sok elvárással van irántam, sokan hiszik, hogy nem leszek elég jó. Hakusho szinte minden szabadidejét feláldozza arra, hogy engem felkészítsen, hogy majd a klánunk tagjai előtt ne valljak kudarcot. Én pedig mindent meg is teszek, hogy ne hozzak rá szégyent. Milyen rossz lenne neki, ha azt mondanák, hogy felkarolt egy gyenge fiút. Ráadásul lát bennem valamit, ami saját magára emlékezteti. Egyszerűen nem hagyhatom cserben. Mióta ide kerültem folyamatosan edz és tanít a klán történelmére. A történet elég hosszú és részletes, tudnom kell minden klán technika kifejlesztőjének nevét, a klán technikák részletes leírását, használatának elméleti részleteit, és ha elég erős leszek hozzá meg is kel tanulnom majd őket. Hosszú ideig fog tartani, néha úgy érzem, hogy nem haladtam egy lépést sem. A napi edzés nagyon kimerít Katamit is folyamatosan képeznem kell, hogy ha eljön az ideje tudjunk közös technikákat is alkalmazni. Napjaim fele szinte mindig edzéssel telik. A mai nap viszont más, Hakusho egy hosszú küldetésre ment, így nem tudok tanulni tőle amíg vissza nem tér. Ez így sokkal nehezebb, ha megmondja mit kell csinálnom elvégzem és kész, de ha nem tudom mit kell csinálnom, akkor mindent gyakorolnom kell, hogy biztosan látszódjon a fejlődésem mire visszaér. Shuriken és kunai célba dobás, chakrakontrol és még egy csomó feladat. Az időm nagy része rámegy. Most is mehetek edzeni, nehogy lemaradjak, most úgy döntöttem a ninja emlékműnél fogok gyakorolni, valamiért itt mindig nyugodt vagyok, és nyugodt körülmények között könnyebb a chakrakontroll…
avatar
Hakusho Yoshiteru
Játékos

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Május 08 2010, 21:32

A parkban találkozol egy alakkal, azaz a fekvő éppen a ninják szobránál ül, menekülve a hőség elől éppen a szobor árnyékában. Az alak felnéz jöttödre, de egy rövid végigmérés után megfeledkezik rólad, aztán hirtelen felpattan, láthatólag észbe kapva, hogy éppen a Konohai hősök szobra alatt pihengetett, te pedig akár pont a te családod miatt lehetsz itt. Mikor megközelíted, mosolyogva int, majd meg is szólal.
-Te kiért jösz ide ilyenkor? - Látod rajta, hogy a mosolya kicsit zavart, és megkeres egy nevet a szobron.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Hakusho Yoshiteru on Vas. Május 09 2010, 08:58

Elmélázva nézem a hóbortos fazont miközben észrevesz. Mosolyára arcom önkénytelenül is szelíden megmozdul. A kérdése kissé meglepetten ért, de végül is jogos. Még nem ismerem új családom minden tagját, de ha pár percig keresném, biztosan találnák valakit, azonban most más dolog foglalkoztat... Most nem állhatok meg neveket keresni.
- Most nem emlékezni, hanem edzeni jöttem. - Válaszolok halk nyugodt hangon.
Látom, hogy szeme a nevek közt kutat így nem indulok tovább, megvárom kit is keres.
avatar
Hakusho Yoshiteru
Játékos

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Vas. Május 09 2010, 13:15

A válaszodra a szemei újra rád tekintenek. -Ó tényleg? És kivel, ha szabad megtudnom? - Az arcán láthatod az izgatottság jeleit, már-már gyerekesen felvirulni, ahogyan eltér az eddigi témától, mintha ő is csak arra várna, hogy edzhessen (valakit - ez is felmerülhet benned). Ahogyan erre gondolsz, meglátod a szobor mellett álló vödröket, és az abból kilógó legalább három rongyot. Valaki vajon tényleg edzett, vagy még mindig edz itt?
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Hakusho Yoshiteru on Vas. Május 09 2010, 15:26

A szemeim tágra nyílnak a kérdését hallva, talán mégsem kell egyedül edzenem? Szemeimben tükröződik a remény sugara. Egyedül sosem szerettem edzeni, úgy nem az igazi... Viszont ha valami meglátja a hiányosságokat és arra edz minket az egészen más.
- Hát, öhhm most éppen egyedül. - Mondom csendesen majd ezt egy sóhajtással és egy vállvonással fokozom. Kissé szétnézve néhány vödröt pillantok meg, fogalmam sincs miért is vannak ott, de eddig csak ő kérdezett így most én következem.
- És maga mit is csinál itt? - Nézek rá kérdőn, elkerekedett szemekkel.
avatar
Hakusho Yoshiteru
Játékos

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Vas. Május 09 2010, 16:39

-Várom vissza a srácaimat. Aranyos kölykök, épp a te korosztályod. - Mosolyogva válaszol, és vakarni is kezdi a fejét rögtön. -Na jó, azért van egy kis probléma velük, de kivel nincs ilyen forrófejű, fiatal korban? - Nevet egy kiadósat, majd láthatóan jó kedve támadtan elgondolkodik, és közelebb hív, mintha csak titkot mesélne el, és egyébként, mintha bárki kihallgatná...
-Szeretnél egy kicsit edzeni, és felmérni magad? - A vigyori képéről nem sok jót olvashatsz le de valahogy emlékeztet a kép egy utcai csínytevésre...
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Hakusho Yoshiteru on Kedd Május 11 2010, 16:53

Ahha... Végre leesett, ez egy jounin, kinem nézné belőle az ember, de ha én korosztályom beli tanítványai vannak akkor ez megkérdőjelezhetetlen. Már majdnem indultam volna tovább, hátrahagyva a srácait váró shinobit, amikor közelebb invitál. Majd valami érdekeset súg. Csodálkozva néztem, hisz az előbb mondta, hogy várja a tanítványait, ebből kifolyólag úgy gondoltam, hogy elfoglalt. De ha nem az nekem csak jót jelent.
- Igen, szeretnék edzeni. - Mondtam felvillanó szemekkel, de az arcára pillantva nem valószínű, hogy egy hétköznapi edzésbe egyeztem bele.
avatar
Hakusho Yoshiteru
Játékos

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Shikaku on Csüt. Május 13 2010, 21:21

//Az aranyos kis geninjeimnek.//


Ahogy visszatértetek, már-már mondhatni a szokásos látvány fogadott titeket, holott most láthatjátok így másodjára a fickót. Shimon lazsált a szobornál, azoban amikor befuttok a tisztásra feláll a kőről, és integet, mint aki bolond. Ti csak odamentek a senseihez, mint akik jól végezték a dolgukat, majd átadtátok neki a kunait, illetve nem voltatok túlzottan koncentráltak, lévén túl sok mindenre figyeltetek egymáson, mint sem, hogy például Shimont figyeltétek volna meg. Merthogy Shimon abban a pillanatban, amikor a kezében volt a kunai, eltűnt a szemetek elől. Shushint használt, de a gyorsasága koránt sem volt észrevehetetlen, nem úgy, mint addig bármikor. A következő pillanatban egy másik Shimon jött ki a bokrok közül, a másik oldalon, éppen egy bizonyos ruharészt igazgatva, és jóleső sóhajjal, amikor meglátott titeket.
-Még mindig nincs meg a kunai? Knyörgöm, már halálra unom magamat... - Shimon visszasétál, és leül a szoborhoz, nyújtózik és nyaggat titeket, hogy siessetek már. Bármit is mondtok, ő csak furcsán néz, vagy furcsálló megjegyzésekkel utasít vissza mindenféle klónokra vonatkozó vádakat, bármi is legyen az, mondja ő, ha itt volt akkor nem lehet túl nehéz utána menni még. Miután elindultok üldözni az ál-Shimont, és távolodtok a tisztásról elvigyorodik (csak az látja, aki esetleg visszanéz rá).


//El vagytok engedve, tessék megérkezni kis keresgélés után Tsunade anyuhoz az irodába, ahol valaki otthagyta a kunait.//
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Ninja Emlékmű

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.