Kikötőváros

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kikötőváros

Témanyitás  Kanmiru on Szer. Márc. 31 2010, 18:34

Egy kis városka az északi tengerparton, aminek a halászat és a hajózásból eredő kereskedelem adja a megélhetését.
avatar
Kanmiru
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Kedd Május 04 2010, 16:18

A Hokage végső parancsa után rögtön haza indultam. A kilométereket néhány perc alatt tettem meg. Hazaérkezvén csak apám találtam otthon. Egy küldetésről érkezett haza még tegnap, így most pár napig nem kell újra elmennie. Mikor meglátta, hogy leveszem a ninja felszerelésem és pakolni kezdek érdeklődni kezdett, hogy mit csinálok. Elmondtam neki, hogy küldetésre kell mennek, egy ellenséges területre. Ennél többet nem akartam megosztani vele, nehogy túlságosan aggódjon. Elővettem a medikus felszerelésem, Gondaime-sama azt mondta, ha tudok megfelelő indokot elvihetem. Ez egyszerű, utazó orvos vagyok és kész. Ennyi szerintem bőven elég lesz. Ha ennél többet akarnak majd rögtönzők. Az orvosoknak viszont szükségük van szikékre a műtétekhez, így mégsem leszek teljesen fegyvertelen. Gyorsan összekészítettem a felszerelésem, és a pár hétre elegendő hideg élelmet. Erufut is felkészítettem és egy kis táskában csináltam neki helyet. Én a megszokott ruhámba öltöztem, amit feldobtam az álcázás kedvéért egy orvosi jellel ellátott inggel. A ninja kiegészítők nélkül furcsán éreztem magam. Nem volt rajtam a két övtáska, ez furcsa érzés volt, szinte meztelennek éreztem magam a késeim nélkül, de egy idő után csak megszokom. Néhány órával hazaérkezésem után el is indultam. A kikötőváros nem a szomszédban van, így nem nagyon siettem. Csúnya lenne ha a küldetés elején lefulladnák. Az erdőbe belépve azonban könnyebb utazási módra váltottam, a fák ágain ugrálva gyorsabb és mindig is jobban szerettem ezt a módot. Az út felét tehettem meg amikor rám esteledett. Nem volt kedvem megállni így tovább mentem, majd a hajón lesz időm pihenni. Másnap délután értem el a célt, a kikötővárost, ahol a nagy kaland kezdetét veszi.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Kedd Május 11 2010, 23:17

A vidék kopár kietlenségét megtöri az a végtelen zsivaj és nyüzsgés, ami a tenger partján fekvő kis, ám annál népesebb városban fogad. Szinte belefájdul a fejed, ahogy végignézel ezen a végtelenül tarka és valljuk be, kissé dekadens tömegen. A csőcselék és az úri népek mindenféle sokasága meglepő harmóniával sürögnek-forognak egymás mellett, már ha harmóniának lehet nevezni azt, hogy nem egymás torkának. Talán csak a hosszú út fáradalma teszi, de egyenesen nyűgnek hat ez a váratlan zsibongás.
Ezúttal azonban nem shinobi vagy - csupán egy köztük. Nyárspolgár, aki vak buzgósággal igyekszik mindennapi teendői elvégzésére. Legalábbis ezt a képet kellene festened magadról. A jegyedre pillantva - amit korábban, még Konohában kézbesített hozzád egy cingár futárfiú féle - megtudod a móló számát, ahonnan az a hajó fog indulni, ami majdnem két egész napig fogja szelni a tengert, amíg be nem fut Mizu no Kuni hasonszőrű dokkjaiba.
Nem telik bele sok idő, s már a papíron látható számnak megfelelő korhadozó, nyikorgó móló előtt állsz, de valamiért nagyon szeretnéd azt hinni, hogy csupán ostoba tévedés áldozata lettél. Még csak nem is arról van szó, hogy a kikötő legfélreesőbb, leglepukkantabb részéről fog kifutni a hajód... Sokkal inkább az a tudat émelyít, hogy olyasféle emberekkel fogsz együtt utazni egy talán száz évnél is öregebb, lékektől hemzsegő lélekvesztőben. Mondhatni neve is 'hívogató': Részeg Vízipatkány... A név találó, hisz már a távolból is tisztán látni a majdhogynem kutyatermetű rágcsálókat, amik a bárka oldalán kapaszkodnak fel és le a vízből. Az útitársaid pedig... Hát jobban belegondolva mégis inkább a patkányokkal hajtanád a fejed nyugalomra, egy szobában. Konohagakure pénzügyileg ennyire kilátástalan helyzetben volna? Szép kilátások elé nézel...
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Szer. Május 19 2010, 16:00

Ahogy elérem a kikötő határát, az eddigi csendet és békét megtöri a városi zaj. Az emberek hatalmas száma már-már megrendít. Sosem szerettem kifejezetten a tömeget, de ez már egyenesen undorító. A csavargótól kezdve mindenki megtalálható itt. Ha tehetném messze elkerülvén őket, inkább a házak tetején közlekednék. De ezt most nem tehetem, könnyen kiderülne kilétem, ha efféle közlekedési módot használnák. Sajnos át kell verekednem magam, ezen az emberi folyón. Hosszan vergődök köztük, ahogy a móló felé kevergek, ahonnan majd a hajóm indul. Ahogy haladok egyre kevesebb emberrel találkozom. Nem éppen az a látvány fogad amelyre számítottam...
- Mi a fene ez? - Kérdezem miközben az előttem lévő "hajóra" pillantok, ez a tákolmány valószínűleg útközben összeroskad a saját súlya alatt, ennyire haragudna rám Tsunade-sama, azért a pár vacak küldetésért? Ahogy közelebb megyek a roncshoz. Egy korhadozó táblát veszek észre, ami a hajó oldalán van, ez lehet a hajó neve, nehezen, de még kivehető a név: Részeg Vízipatkány. Pár percig merengek a nevet emésztgetve, majd úgy döntök felmegyek a hajóra. A hajóra lépvén rögtön megértem miért kapta ez a roncs a nevét. A patkányoktól hemzsegő fedélzeten, gondolkodóba esem, ha ezt előbb tudom gyalog szerrel teszem meg a távolságot, akármennyi ideig is tart... De ha már itt vagyok, megpróbálom elviselni a helyet ezen a pár napon keresztül...
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Vas. Május 23 2010, 21:51

- Félre az útból Sültuborka!
Dörren egy öblös basszus, épp egy leheletnyire a vállad fölött. Olyannyira csak egy leheletnyire, hogy még a gyomrod is ökölbe szorul a dögszagtól, ami a durva hanghoz tartozó fickó reggelijének mementója lehet. De még időd sincs eleget tenni a parancsnak, egy hajóárboc vastagságú kar sodor el ellentmondást nem tűrve, majdnem átlendítve a pallóhoz vezető móló rozoga korlátján. Amint sikerül visszaszerezned az egyensúlyod, sikerül szemügyre venned nyers természetű útitársad és az Őt követő szedett-vetett csőcseléket: igazi sós vízi ragadozók, a kellem és a könyörület minden látható jelét nélkülözik. Láthatóan csak akkor érzik magukat otthon igazán, ha az ingatagan ringatózó hajópadlót éri csizmájuk talpa, a tenger adott nekik életet, és minden bizonnyal az is fogja egyszer elvenni. Mindannyiuk közül a legszembetűnőbb jelenség az a jókora, medvealkatú férfi, aki az előbb lökött fel Téged. Első látásra is könnyű megmondani: társai közt Ő a legnagyobb és legbutább is egyben, ha kettő pedig egy személyben párosul, az csak egy valamit szülhet, vezért. Több kard lóg az övén és a hátán, mint amennyi ujjat a kezén megszámolhatnál. Az olyasféle keménylegényekkel, akik így villogtatják izmaikat, folyót lehetne rekeszteni, egy shinobi számára egyik se jelentene egy féreg eltaposásánál többet. A marcona alak bal karján azonban hitai-ate csillan. Nem is egy... Kapásból öt!
Még mindig szóhoz sem jutva az imént látottaktól, gondolataidba merülve nézed a csapat tagjainak egyre távolodó hátát, míg végül el nem tűnnek a fedélzeten. Már csak az is csoda, hogy ennyi megtermett embertől nem süllyed el ez a lélekvesztő, de hogy még el is férnek... Ismét egy erős, kormánykeréktől kérges tenyér szorul a válladra, egy cápa harapásának erejét idézve. Azonban a mozdulatban semmi ártó szándék sincs... Csupán a Részeg Vízipatkány agg kapitánya jött oda hozzád, hogy eloszlassa aggályaid. Fogatlan szájában míves faragású pipát szorongat, amitől meglehetősen nehéz megérteni a szavait.
- Nö is törőjjön a fánya népivel a Doktor uraság. Nöm épp finom népecskék, ha sabad iljet montani... Dö nem fog bántójássa ösnie. Csak a pízes fajtákra vadásnak. Az én ladikomra mög ki sálna föl, ha kövír lenne az ersénye? Gyüjjön mán, mer rosszul valok a kemény rügtő. Vitorját boncs! A Patkány újra kifut as übölbő! Gyüjjön mán, mer itt marad!
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Szer. Május 26 2010, 20:56

A rozoga bárkára való felkeveredés közepette egy mély hang dübörögve zúgja a fülembe, hogy "Félre az útból Sültuborka!". Elsőre nem gondoltam volna, hogy az a bizonyos "Sültuborka" én lennék. Éppen néznék hátra, hogy mi ez a rothadó hullaszag, ami csak úgy árad felém és elszigeteli a tüdőm az éltető oxigéntől, amikor egy tuskószerű kar eltaszít. Autonóm reakcióként már lendíteném az öklöm, de időben sikerül észbe kapnom. "Civil álca!" Így inkább az egyensúlyom próbálom megőrizni, mielőtt még egy kellemetlen kényszerfürdésre kényszerülnék. Miután kiviteleztem ezt a manővert végignézem az előbbi sziklaagyú tuskón és az őt követő szintén értelmiségi társaságon. Hát igen, fiatalabb koromban az efféle menőmanók szétalázása volt a kedvenc elfoglaltságom. Ez az évek alatt sem változott, ha tehetném péppé verném ezeket a szerencsétleneket, hogy tanuljanak egy kis illemet. Ráadásul az a rengeted fegyver. Hát egyrészt értelmetlen, mert egyszerre nem tudja használni mindet, másrész valószínűleg egyet sem tud rendesen használni... Ez olyan idegesítő, de meg kell fékeznem indulataim, nem érnek ezek annyit, hogy felfedjem kilétem... Egy újabb kéz ereszkedik a vállamra, súlyos kéz, erős markolás, de ez nem afféle, mint az előző, ennek más célja van, nyugtatás. Pár másodperc múlva egy kellemes mély hang szólal meg, bár a kiejtésével gondok vannak, nem kell megfordulnom ahhoz, hogy tudjam, miért az öregnek már kipotyogtak a fogai. Kis mosolyt csalt az arcomra, hogy nem fog bajom esni. Még hogy nekem... inkább a túlméretezett majmokat kéne félteni. Miután a kapitány a fedélzetre lépett én is utána indultam.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Unazaki Nikomi on Szomb. Május 29 2010, 15:16

A kellemetlen emlékek után, jött egy kellemetlen letolás falúja egyik chuuninjától, kit diplomáciai segítségnyújtásért küldték ide. Nikomi úgy döntőt, úgysem tudná őt meggyőzni, hogy itt ő volt a sértett fél, ezért nem keveredett vitába vele. Mikor megkapott minden papírt és útra engedték, úgy döntött, ha már úgyis Konohaban van, akkor a rövidebb utat választja. A fővároson átvágva a kikötőt közelítette meg. Útközben csak ámult bámult, hisz az ő falúja, nemhogy csak kisebb volt mint ez, de nem volt ennyi bolt és közel sem volt ennyire modern stílusú. Nem bírt ellenállni a csábításnak és be-be nézet egy ruhaboltba, olykor egy fegyverboltba is- Pénzét nem költötte, csak nézelődött és élvezte a nagyvárosi nyüzsgést. Azért nem volt teljesen felszabadult, mert belegondolt abba, hogy lehet, hogy követik, és megfigyelik, de igyekezett ezt a gondolatot kiverni a fejéből. Hosszadalmasabb idő alatt elért a Kikötővároshoz, ami szintén a Tűz országának egyik határvárosa volt. Idejét nem vesztegette tovább elkezdett keresni egy olyan hajót ami a Víz országába tart és ki is vinné őt oda, annyi pénzért amit még megtud fizetni. Ha nem lenne elegendő összege, akkor még a hajó tisztán tartásáért is felelősséget vállalna. Nem nagyigényű egy kisebb ladik is megteszi, csak a szállításra képes legyen.


//Következő >> Víz országa/Határszigetek//
avatar
Unazaki Nikomi
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Vándorló ninja
Chakraszint: 141

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Szer. Jún. 09 2010, 15:49

A vén kapitány habókos nevetgéléssel terel fel a fedélzetre, mielőtt eloldanák a köteleket, hogy a Patkány végleg elhagyja a partokat. Pár perc sem telik bele, s már a nyílt tenger ringatja rozoga bölcsőtök, de mielőtt még megtudhatnád, melyik kabinban fogod eltölteni a következő napokat, a bárka ura ellentmondást nem tűrve von magával, hogy körbevezessen a hajón. Mielőtt sétára indulnátok a fedélzeten, a maga sajátos kiejtésével - amit nem igazán könnyű érteni, ha másnak címzi - utasítja a másodtisztet, hogy vegye tulajdon kezébe a kormányzást. Ezután már semmi nem szab gátat annak, hogy bemutathassa neked szeretett 'ladikját'. Végül a jobb napokat látott ebédlőbe vezet, ami ezúttal szinte kong az ürességtől. Nyöszörögő lomhasággal húz ki magának egy széket a kapitánynak fenntartott asztalnál, majd Téged is hellyel kínál. Pipájából egy ócska, tákolt fémtálba szórja az elszenesedett dohányt, majd frissből újat töm magának. Kemurigakure címere ékeskedik a kis dohányos tarisznyán... Nem hiába, bármennyire is viharvertnek látszik, ez a hajó minden bizonnyal bejárta a világ minden tengerét.
- Engöjje meg, honny bemunyatkosszak. Umikuma tajcsó zsoldállatára. Enyim e vínségesz kurfa, több kézen fortult mög, minty aháj csijjagot az ég boltján sámba löhetne fenni. Nya dö... Nöm dőre henszegés a kenyerem, bözélni híttam. Vihárosz föllegek lepegnek a felünk fölöt. Mi dolog sólit ety orfost a Tűz vidékéről, hoj a tengör habain iss átevickélődve a Vízére utasszék? Hát... Ha maga dolta, akór a magha dolta. Dé! Ha háborúsukodász jár nyomába, ákkoj az én fejömre is bajt hohhat. Nattyon, nattyon naty bajt. A pedig pénbe kerül. Nem kefésbe. Töhát. Röméjjem, hoty ősinte lész ety vén tengöri mejjével. Ety orfos mit kenes hát asz én dájgámon?
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Szer. Jún. 09 2010, 16:50

Megindulok a vén tengeri róka után, majd éppen mikor elszakadnák tőle, hogy a kabinomat megkeresve végre pihenhessek egy keveset, és hogy szegény Erufunak se kelljen tovább egy táskában szorongania. Úgy dönt hogy én most vele tartok, mert annyira érdekel a "hajója". Az igazat megvallva kicsit sem érdekel, amég képes úszni. De ezt azért mégsem közölhetem így vele... Szóval úgy döntöttem udvariasságból végighallgatom a mondandóját. A hajó nem csak kívül, de belül is rossz állapotú, ahogy ez várható is volt egy efféle régi tákolmánytól. Az omladozó válaszfalak nem valami bizalomkeltőek, és egy amikor csak rájuk nézek végigfut rajtam a hideg. Egy nagyobb terembe érkezve a kapitány leül, majd engem is erre buzdít. Majd beszélni kezd, azon a szinte érthetetlennek tűnő akcentussal, ami a fogak szokatlanul kevés száma miatt alakult ki. De ha az ember jól figyel nem nehéz megérteni a mondanivalóját. Figyelmesen végighallgatom amit mond majd egy kis gondolkodás után egy fedő sztorival állok elő, végül is csak nem mondhatom el neki mit is keresek errefelé.
- Hát hol is kezdjem... Ahogy azt ön is észrevette egy orvos vagyok. A rendelőmet nemrég porig égették, mivel mást jelenleg nem tehetek, néhány ismerősömhöz kell utaznom, hogy egy kis kezdeti tőkét szerezzek, ami segítségével újjáépítethetem a munkahelyem. Röviden ennyi a történetem, hogy miért pont ezen a hajón vagyok? Mint mondtam a rendelőm elpusztították, így anyagilag nem állok valami jól. Tehát nem tellene egy luxusutazásra. - Mesélem nyugodtan, és hogy a történet még hitelesebb legyen lehajtott fejjel várom a reakcióját.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Szer. Jún. 09 2010, 22:55

- Hajúgy, hájúgy. Siványoknak pecsületíre, őfinte réjszvénem.
Dörmögi a vén Umikuma tájcsó. //xDDD//
- Ennyek esetibe ahój khísércse minnen lépéjit a Toktorr kurafinak.
Szava elálltával csettint bütykös ujjaival, a kérges bőr élesebben csattog még a nyelvénél is. Mintha csak bűbáj volna, olyan hirtelen sebességgel vágódik ki a hajókonyha ajtaja. Egy nyurga, vékony fiú suhan ki rajta katonás léptekkel, talpig fehérben, fején kuktasapka billeg hetykén. Alig lehet tizenhét éves, de szebben szalutál a Kapitány előtt, mint a hadviselt veteránok.
- Fijú! Mutazzsad mög a veöndég újfinak a kabinnyát. Dö! A legtakarószabb lészen!
A zsenge korú szakács kötelességtudón fordul sarkon, majd int a fejével, hogy kövesd. Amennyiben így teszel, nemsoká már ismét a fedélzet ősöreg padlódeszkái ropognak, nyikorognak alattatok. Útközben azonban ismerős ábrázat tűnik fel a láthatáron...
A kötekedő fickó cammog fegyvereitől éktelenül csörögve előttetek, arcán csak úgy virít foghíjas, diadalittas mosolya, ahogy végigmér Téged. Mozgása nem lassul, kiállása pedig egyre fenyegetőbb. Amikor azonban elhaladtok egymás mellett, csak továbbhalad, termetével egészen a falnak szorítva Titeket. Irányjelzésképp, hogy mégis ki a legény a gáton, azért még távoztában még lecsapja idegenvezetőd fejéről a sipkáját. Miközben valami olyasmit morog: hülyegyerek...
A fiú, bár behúzza kissé a nyakát, semmi különösebb jelét nem mutatja annak, hogy félelem szorongatná, csupán komoran elkapja az orra előtt lomhán földre hulló fejfedőt, még reptében, majd ismét az üstökére húzza. Ha visszafordulnál, hogy számon kérd a melák barmot, csupán szótlanul, erősen megragadná a karod, majd egészen addig vezetne addig így, amíg úgy érzi, szükség van még rá.
A kisebb közjáték után végre elfoglalhatod szállásod. Meg kell hagyni, a Umikuma Kapitány valóban szívélyes volt, amikor legtisztább szobáját ajánlotta fel - magához a bárkához képest igencsak csinos kis szoba, talán nem is olyan régen tapétázhattak itt. Talán olcsó, de mégis kényes örömlányok rezidenciája volt, talán csak különleges alkalmakra tartogatták. Miután a hajószolga magadra hagyott, végre szabadon engedheted Erufut. Az állat hálás tekintettel adózik, amiért végre ismét friss levegő töltheti a tüdejét. Ezután már nincs más hátra, csak a jól kiérdemelt pihenés... Kulcsra zárod ajtódat, majd elterülsz a sós szagú vánkoson, az egyedüli fekvőalkalmatosságon a szobában. Az álom nem várat soká, pár perc múlva már édes kimerültség lesz úrrá elméden és testeden egyaránt. Hosszú út áll mögötted...
De ez a kegy sem adatott meg sokáig. Alig pár óra pihenés után verítékes homlokkal riadsz fel, az istenek kiáltottak büntető ítéletet égi hadterükön... Szemedbe vakító fény villan, majd mielőtt látásod kitisztulhatna a villanó világosságtól, a hajó alapjaiban rázkódik meg, leesel az ágyról. Egyre egyértelműbbé válik a helyzet, hisz füledet baljós kiáltás üti meg:
- VITORJÁT LE!
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Szomb. Jún. 12 2010, 10:36

Rejtett boldogsággal veszem tudomásul, hogy a mesém elég hiteles lett ahhoz, hogy a kapitány elhiggye. Habár nem volt jó érzés, hogy átkell vernem ezt a kedves kapitányt, nem veszélyeztethettem a küldetés sikerét, még ezzel sem, látszólag nagyon nem tetszik neki a háború, és ha megtudná, hogy épp egy ellenséges létesítményt indulok lerombolni nem valószínű, hogy ilyen kedvesen bánna velem, mint most. Egy csettintés ránt el a gondolatok tengeréből, majd ezután egy korombeli fiú lép elénk. A kapitány kiadja a parancsot, a fiú megindul majd int. Én egy biccentéssel búcsúzom a kapitánytól, majd az inas után indulok. Ismét az omladozó válaszfalak között sétáltunk, már-már megszoktam a padló recsegését. Lassan nyugtatóvá vált, viszont megjelent előttem egy alak, aki miatt a nyugalmam elillant és ennek helyére undor és gyűlölet költözött. Ez a nagyképű istenverte, már azóta rossz szemmel néz rám mióta először meglátott, csak kössünk ki szívesen elbeszélgetek vele... Miután elhalad mellettünk, és leveri kísérőm sapkáját, valami mélyen belül elpattan és egy hang üvölt a fejemben, hogy szedjem szét a tuskót. Nehezen ugyan, de sikerül megállítanom ezt a dührohamot. De nem teljes mértékben, így miközben tovább haladunk visszaszólok neki nyugodt és kifejező hangon, eközben fejem hátrafordítom és tekintetemmel szinte átszúrom.
- Ha ezt tovább folytatod, megmutatom mire képes egy vérbeli orvos a szikével. -
Ezután tovább folytattuk utunkat, ha esetleg a nagydarab megpróbált volna megállítani ebben, egy gyors erőteljes ütést mérek a hasára és mintha misem történt volna folytatom utam. Kisvártatva elérjük a kabinomat, takaros kis szoba, a hajó többi részével ellentétben tökéletes állapotú. Itt elengedem Erufut majd kényelembe helyezem magam. A hosszú út, amely idáig vezetett rajtam hagyta bélyegét, így rövid idő alatt elszenderültem...
Talán két-három óra alvást követően arra ébredek h a földön heverek, a hajó furcsán dülöngél, már-már a borulás határain mozog.
- Mi a fene? - Kelek fel gyorsan a földről, miközben szememmel a szobát lesem. Erufut keresem, ami gyorsan sikert eredményez, egy szét alatt gubbaszt, látszik rajta, hogy neki sem tetszik ez az egész. Gyorsan felkapom, majd a táskájába parancsolva veszem fel a holmim a földről és indulok a fedélzetre megkeresni a kapitányt, hogy megtudjam miben segíthetek.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Csüt. Jún. 24 2010, 01:46

A született hősök feltétlen segítni vágyásával vágódsz ki immár feldúlt kabinod ajtaján. Egy rövid folyosón vágsz végig, s bár víz még egy csepp sem érte az arcod, máris valósággal mellbe vág az az ősi, nyers, elementáris erő, amit a vihar szabadított fel... A kijárat ajtaját kegyetlen kíméletlenséggel cibálja, ahogy a hiéna is szokta a különösen alantas dögök, vagy kistermetű állatok testével. Lábad mellett kövér patakokban folyik a jéghideg víz, kisebbfajta áradattá duzzadva. Tüdődből mély sóhaj préseli majd' az összes levegőt, hogy utána nagy lélegzetvétel után belevesd magad a sorscsapás kellős közepébe. Szemed világát ismét égi harag, mennyek ostora vonja pár pillanatra opálos, tejfehér homályba. Nyelsz egyet. Nagyon jól tudod, hogy akármi is történik, nem lesz túl könnyű dolgod.
Lendülettől dinamikus léptekkel vágsz ki a fedélzetre, immár Te is belecsöppentél a rémálomba. A vizes hajópadló rettentően csúszik, kis híja van csupán, hogy meg bírod tartani az egyensúlyod, s nem bucskázol át a korláton, egyenesen a háborgó tenger mostoha ölére. Alig látsz valamit, a zuhogó eső valóságos függönyként zár el az érzékelhető világtól, s füled még mindig élesen zúg az ég üvöltésétől. Érzékeid árván hagytak. Valahogy így nézhetett ki a világ is, teremtése táján, zabolátlan, mint a végtelen síkok vadlovai, zavaros, mint egy megtört elme, a tudatlanok kegyetlenségével tombol, minta csak a világból akarna kiszakítani magának egy apró darabot.
A morajló zúgáson át azonban sikerül átérnie a távolságot a legénység vészjajainak is. Tekinteted a hang forrása felé szegezed, és az özönlő cseppek armadáján át emberi alakok homályos sziluettjét pillantod meg. Libasorban állnak egymás után, egy kötelet húznak minden erejükkel. Élükön a vén kapitány, élemedett kora ellenére is erőnek erejével húzza a kötelet. A rozoga tengerjáró iránt érzett imádata olyan erőt kölcsönöz neki, ami daliákat taszíthatna szégyenbe. Persze nem fog, hisz ez is csak egy körmönfont matrózhistória lesz, mire elér a partokhoz. Ha elér...
Bár semmi ok vigasságra, a szorult helyzet ellenére is mosolyt csal az arcodra, hogy az ősöreg Umikuma még most sem engedi el a szájából pipáját, noha vajmi kevés esély van rá, hogy nem ázott csurom vizessé a dohány benne. Így osztja a parancsokat, és próbálja tartani a ritmust a legényekben, egy-egy harsogó "hó-rukk" kiáltással.
- HÁ NYÖM THUGGYUK JESZÖNNI AZ ÁTKOSVERET VITOJJÁT, MINTY ITTÉ BUZTULUNK! NYÖM ÉTTED KÖLLEMÉNY?! HÁ VAJKI FŐ TUNNA MÁNNI AMA ÁBÓCOSSZON, EVVÁGHANNÁ A KÖMTELEGET... DE KI VÓNA KÉPES RÁ?! SZÁRAZRA VÁJÓ NULAK VATTOK TI, NYÖM A TÉNTYER RJÉMEI!
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Csüt. Jún. 24 2010, 13:13

A fedélzetre érve a pokol maga jön fogadni, a szakadó eső elvakít, a halálon túli dörgés süketít, a sós tenger víz szaga felülkerekedik kifinomult szaglásomon is. Lépni próbálok, de ráeszmélek hogy értelmetlen, majdnem rongybabaként hullok a tajtékzó habok közé. Gondolkozni kezdek, de minduntalan csak egy valami jut eszembe, valamit tennem kell, nem állhatok itt legyökerezve. Egy percre megállok szemem lehunyva elmélyülten gondolkozom, kizárom a zavaró tényezőket és csak a megoldás meglelésére összpontosítok. Megvan! Az álcázás miatt már nem egy tapasztalt shinobi szemével néztem a dolgokat, hanem egy egyszerű gyenge medikus képében tetszelegve, már-már elfeledtem valódi képességeim. Már tudom mit kell tennem, ekkora zűrzavarban senki sem fogja észrevenni ha egy kicsit "csalok". Összpontosítok, majd chakrát vezetek a talpamba, lépek párat, hogy eltaláljam a megfelelő mennyiséget. Már csak az érzékszerveimre van szükség. Várok egy kicsit, talán képesek ezekhez a mostoha feltételekhez is alkalmazkodni. Néhány perc elteltével a szakadó esőn át alakokat fedezek fel, a hangos zúgáson át egy már jól ismert hang veszekszi át magát. A kapitány ordibál a matrózokkal. Az öreg ha tehetné már rég megmentett volna mindent és mindenkit, de ehhez már nincs elég ereje. De azért még most is vívja a hosszú háborúját a tenger ellen, melyet végül úgy sem nyerhet meg. A tenger a végén úgy is felülkerekedik a kitartó kapitányon, de nem most. Most nem hagyom. A kapitány szavait hallva megindulok, pár kötél nem állhat egy igaz shinobi útjába, akkor sem ha nincs igazi fegyvere. Nekem nem kell sem shuriken sem kunai ehhez a feladathoz, elég néhány éles szike is, melyeket rohanás közben könnyen előhalászom a táskámból. Az árbocon felfutva orvosi chakrát áramoltatok a késekbe, melytől élesebbek lesznek így egy kötelet vajként vághatnak át. Majd eljön a pillanat, a kötelet elérve késeim meglendítem, ezzel remélhetően azt átvágva, madj ellökve magam az árbóctól a kapitány mögött termek.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Pént. Jún. 25 2010, 17:00

Akrobatikus elemekben kicsit sem szegény, látványos segítségnyújtásod siker vont maga után, nomeg több tucatnyi döbbenettől tágra nyílt szempárt. A kapitány áhítattól kinyíló szája közül tehetetlenül esik ki kedvenc pipája - amit mindaddig ott tartott, a vitorlát szaggató szélvészben is. Egyedül az menti a míves faragású darabot attól, hogy a hánykódó fedélzetről a tengerbe bucskázzon, hogy a szótlan kukta kötelességtudón veti utána magát, egy cseppet sem törődve teste épségével. A vén tengeri medve, éledezvén a fásult kábulatból, amit az imént látottak váltottak ki belőle, utoljára kiereszti harsogó hangját, hogy tekerjék fel a lomhán lehullt vitorlát és vigyék biztonságos helyre, majd int, hogy mindenki kövesse a kantinba.
Mihelyst mindenki helyet foglalt a hosszú asztalok mentén - Téged közvetlenül az asztalfő mellé ültet, maga mellé - a szakácsfiú eltűnik a konyhában, hogy fejedelmi vacsorával kárpótolja a vihartépte matrózokat. Az öreg épp vizes pipáját próbálja meggyújtani, több-kevesebb sikerrel. Egy ideig láthatóan nagyon mélyen gondolkozik valamin, majd végül ismét hozzád fordul.
- Há a duttyam, hóty á toktorr élteket ment... Dé hoty imigyen isz! Komisz dzsibész maga, Toktorr kurafi. Dé mifelhotyan megmenté a Patkány ézs a lepénység éltit, nöm kéddem, mely égyedemen tyaníjjanak ilyesfélét. Hájám örök, minty a tenger. Dé hájával nöm lészen gaszdagapp sönki, aki anya zsűrt. Mit áthadok zsöréjbe?
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Vas. Jún. 27 2010, 15:24

A mozdulatsor művészi kivitelezése sikert von maga után és a kötél darabokban hull alá. Majd mikor a meglepett tengerészek mögé kerültem, ráeszméltem, hogy a nagy kavarodás közepette is minden szempár rám szegeződött. Még az öreg kapitány is tátott szájjal állt a látottak után. Most örültem volna egy shurikennek, annak segítségével messziről is elvághattam volna a kötelet és mindenki a viharnak tudta volna be... De a múlton hiába rágódik az ember. Már csak abban reménykedhetem, hogy valahogy sikerül kibeszélnek magam a történetből. Bár azt még nem tudom hogy hogyan. Éppen a gondolatmenet végére érek, mikor a kapitány feleszmél és kiadja az utasításokat. Mindenki megindul az öreg Umikuma után és megkezdjük a díszmenetet az ebédlő felé. A folyosón leveszem a táskám, mely Erufut rejti és a cipzárt lehúzva pillantok bele. Kiveszem a táskából a kutyám, majd leteszem magam mellé. Nagyrészt védve volt, de a bundája kicsit nedves, így megrázza magát. Néhány perc múlva már mindenki helyet foglalt. Ezután a kapitány felém intéz néhány rövid mondatot, amitől megnyugodok. Sikerült megúsznom és még történetet sem kell kieszelnem. De hogy még kérjek is valamit? Erre aztán igazán nincs semmi szükség.
- Öhhm hát igen maradjunk annyiban, hogy jók voltak a tanáraim. Igazából semmire sincs különösebben szükségem. Az már elég öröm nekem, hogy megmentettem mindenkit, főleg, hogy nem kell úszva megtennem a további utat. - Mondom csendesen a végén elmosolyodva.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Vas. Júl. 11 2010, 21:57

Az öreg ráncok szabdalta ábrázata valami mosolyféleséget ölt magára, ahogy végigmér Téged. Kisvártatva megszólal:
- Ákój, amenyeszt thutok kífánnyi nyékede hőszjejkű galantorr, a Viharifte ággya még a zsorzsod.
Az igazán őszinte jókívánságnál már csak a hajókonyhából kiszűrődő szaftos illatok simogatóbbak. Szinte összefut a nyál a szádban, pedig még csak azt sem tudod, mit fogsz enni, ami igazán ékére válik mind a szakácsnak, mind kapitányának. Egy örökkévaló sóvárgásnak tűnik, amíg végre a késeddel, villáddal nekieshetsz a kétfogásos vacsorának. Főképp hal, és egyéb mélységi teremtmények, ízlésesen elrendezve a tányéron. Minden, amivel a tenger szolgálhat zabigyermekeinek. Még Erufu is külön tányérban kapott egy jó adag sült halat. Jóízűen kezdesz neki a kései étkezésnek, észre sem vetted, mennyire megéheztél a hosszú nap folyamán, sok energiád emésztette fel az út, és persze az hajókázás is. Annyira belefeledkezel az étkezésbe, hogy az asztaltársaságon keresztül Rád szegeződő, gyűlölettől lángoló, hunyorgó tekintetet sem veszed észre...
Az estebéd végeztével jóllakottan hagyod el a kantint. Az ég is tiszta már, a süvítő szelek messze sodorták a viharfelhőket, csupán halk zúgása búg füledben. Hiába aludtál szinte a hajóút egésze alatt, mégis dögfáradtnak érzed magad. Mintha a nyílt vizeken gyorsabban kimerülne a szervezet. Valahogy így lehetnek a tengeri patkányok is a szárazfölddel. Kabinodhoz visszatérve azonban keresetlen látvány fogad: szobád ajtajába egy katanát szúrtak bele, a keresztvas egészen a nyílászáró lapját súrolja. Hatalmas erő kellhet ahhoz, hogy valaki ezt csak úgy átdöfje egy igencsak vaskos ajtón. Ez csakis üzenet lehet. És nem kecsegtet semmi széppel...
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Vas. Júl. 11 2010, 23:10

A tápláló étkezés végeztével visszaindulok a kabinomba megemészteni a hatalmas mennyiségű tengeri állatot, amit az imént jóízűen tömtem magamba. Az ajtóban megtorpanva egy másodpercnyi gondolkodás után ráeszmélek, hogy Erufu nem követett. Visszasétálok az asztal mellé és felveszem a tányér mellett békésen szunnyadó kutyát, majd ismét visszaindulok a szobámba. A folyosó kihalt, mindenki az igazak álmát alussza, ezért nem is hibáztathatóak, már az ágy gondolatára is elálmosodom. Végre megérkezem a szobámhoz, de az ajtóban valami szokatlant találok... Valamelyik vadállat egy katanát vágott bele, mondhatom szép, én megmentem, erre ő... Nah de hagyjuk, majd szétrúgom a hátsóját, ha próbálkozik. Egy ásítás keretén belül megragadom a kardot a markolatánál és egy egyszerű mozdulattal kirántom onnan. A kardot magammal viszem, majd holnap megkérdezem a kapitányt, hogy kié lehet, bár van egy ötletem... Az a sültuborkázó izomagyú gyáva tengeri egérre tippelek. Bár ez mindegy, besétálok a szobába elterülök az ágyon és elalszom.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Hétf. Júl. 12 2010, 01:13

Valóban elterülsz az ágyon, bár ehhez némi keresetlen lendületet ad egy orvul, hátulról az arcod felé száguldó kéz, jó diónyi ökleivel. Prédaösztönöd túlságosan későn kapcsolt, nem volt már időd kivédeni a támadást. Agyad fájdalomittas fantazmagóriák vonják sűrű homályba egy pillanatra. Amikor szemed tisztulni kezd, a nagydarab fickó termetes sziluettje rajzolódik ki előtted. Skorbuttól ocsmány mosolya majdhogynem a füléig ér, de szemében kín szülte gyűlölet csillan. Övén tizenegy kard lóg, az utolsó volt az, amit az ajtóból húztál ki - és amit a letaroló ütés okozta meglepetésedben ejtettél ki a kezedből.
- Mintha több lennél mint orvos, Sültuborka. Elég shinobi patkányt láttam már ahhoz, hogy tudjam, Te csak az lehetsz. Jöhettek fiúk!
Mintha csak varázsszóra érkeztek volna, az ajtón sorban tódul be a bagázs többi jóvágású úriembere, egy lépésnyi helyet sem hagyva a kabinnal. Mindannyiuk kezében husángok, láncok, és rozsdás kések. Mint a sakálcsorda, mielőtt dögre veti magát. Összesen nyolcan vannak.
- Hitodenashi! Elintézhetjük?
- Csak rajta! De élve akarom.
Csupán pillanatnyi időd van mérlegelni, mielőtt Rád vetnék magukat...
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Hétf. Júl. 12 2010, 02:20

Az ágyon elterülve csak egy dolog jut eszembe... "Miért nem hagynak aludni?!" A tippem helyesnek bizonyult itt az izomagyú idióta. De tény és való, van benne erő, ha egy átlag embert talál így el, órákig feküdne itt ájultan. De peckére nem egy átlag embert csapott le. Ezt a nevetést viszont lekellene törölnöm a képéről, még a végén elbízza magát. Miközben behívja a tulkok bandáját, magamhoz ragadom a szót.
- Lenne néhány megállapításom értelmileg sérült barátom, az első a shinobik nem patkányok, a második a shinobik nagyot ütnek, és a harmadik ha még egyszer le "sültuborkázol" péppé zúzom a fejed. De ha már úgyis tudod, hogy shinobi vagyok, nem kell visszafognom magam, ugye? Ha meghaltok, remélem nincs harag, végülis ti kezdtétek... -
Miután befejeztem az oktatást megszámolom a beérkezőket, tehát a felállás nyolc plusz a vezér kontra én... Nah nézzük csak mi lesz ebből. Épp hogy a gondolatmenet végére érkezem a bagázs körbezár és támadni készül, Erufu még mindig a karomban van, bár esés közben felébredt. A kardal ellentétben, őt nem ejtettem el. A helyzetet mérlegelve itt már csak a védekezés lehetséges, a baj hogy 360°-ban kell védekeznem. Megvan, villan fel a kis lámpa az agyamban.
- Ninja Művészet: Tüskés Védelmező (Ninpo: Hari Jizou). -
Ha a technika sikerül, a fegyvereik beleakadnak a védelmembe, és így elvesztik azokat, ha elég óvatlanok, akár a kezük is megsérülhet, amint végeztek a támadással, megpróbálom őket gyorsan leütni, ha ezt nem kivitelezhető, vállal áttöröm a kabin falát (tengeri oldal) így kikeveredve a támadásaik hatósugarából, a vízen állva várom a mivel próbálkoznak.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Hétf. Júl. 12 2010, 14:12

A rosszarcú kalózok egész gyülekezete egy emberként veti Rád magát, hogy megtanítsanak kesztyűbe dudálni. Persze Téged sem abból a fából faragtak, hogy hagy magad legyűrni pár útonálló által, pár rövid pillanat alattt mérlegeled a helyzetetet, majd a lehető legkevesebb pusztítással járó megoldáshoz folyamodsz. Számításaid nem csaltak tévútra: amint hajad a pillanat törtrésze alatt borítja be egész tested, majd válik kőkeménnyé, a banditák fegyverei ostoba játékszerként akadna meg sörényedben, vagy pattannak le róla. Megsebesülni azonban csak egy sebesül közülük, Őt a többiek lendülete nyomta tüskéidnek. Ez a félnótás a fegyverét is elejti, ahogy fájós karjához kap, de a többi még mindig harcra készen áll.
Hirtelen gondolattól vezérelve, a chakra elemi erejétől fűtve áttöröd a kabinod falát, hogy következő mozdulatoddal el is hagyhasd azt. Lábad oly könnyen csúszik el a bágyadtan ringatózó víztükrön, mintha csak jégen szaladgálnál. Magad mögé pillantva a hajót látod, a méretes emberforma törés mögött pedig az életedre törő csapatot, amint gúnyos rikoltozásokkal és lenéző tekintetekkel néznek utánad.
- Na mi van Sültuborka?! Onnan nehéz lesz szétverni a fejünk... Ennyi lett volna minden shinobi praktikád? Gyere vissza és harcolj Te gyáva!
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Hétf. Júl. 12 2010, 15:11

A technika használatát siker koronázza, egyik szerencsétlen támadása sem volt sikeres, ráadásul egy még meg is sérült. Miután kivetem magam a hajó oldalfalán visszapillantok a bárkára. A roskadozó falaknak nem tesz jót egy ilyen harc, így nem használhatom teljes szabadsággal a technikai arzenálom, ahhoz sincs elég hely a kabinban, hogy a sebességemből fakadó előnyt kihasználva harcoljak. Hát igen... A shinobik nem egy ilyen helyszínre teremtettek...
- Jah bocsi fiúk, elfelejtettem milyen bénák is vagytok... Nekem még a kutyám is képes annyira irányítani a chakráják, hogy a vízen járhasson. Ellenben ti... -
Ezzel leteszem Erufut a víztükörre, majd egy pillanatra elgondolkozom mit is kezdjek ezekkel az együgyűekkel... Ha nem megfelelően járok el a hajó elsüllyed, milyen optimista kilátások, viszont ha eléggé sikerülne őket felidegesítenem ahhoz, hogy elhagyva a hajót a vízben próbáljanak megtámadni, már nyert ügyem is lenne. A vezérük gyorsan felkapja a vizet, és ha az emberei is hozzá hasonlóak, akkor már csak egy kicsit kell szórakoznom velük és megoldódik a probléma.
- még ahhoz is gyávák vagytok, hogy kiálljatok velem szemtől szemben. A túlerő még nem is lenne gond, ezt megszoktam a félős nyulaktól, amilyenek ti is vagytok. De hogy egy roskadozó bárkán támadjatok meg, ahol még rendesen küzdeni sem lehet. Azt kell hogy mondjam, eddig ti vagytok a leggyengébb ellenfeleim. Már azt is kétlem, hogy megéritek a fáradtságot, hogy elbánjak veletek. -
Ha a terv sikerül, és a feldühödött bagázs a vízben próbálkozna, megvárom amíg mind a vízben lesznek és a villám elemű chakrám a vízbe vezetve ütöm ki őket, ha csak páran jönnének, őket puszta kézzel ütöm ki.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Szomb. Júl. 31 2010, 21:27

Hitodenashi pár döngő lépéssel a hasadék szélénél terem, majd - egyik - fegyverét az ég felé nyújtva köpi szitkait feléd, öblös basszusán:
- Ellentétben veled, meg a kutyáddal shinobi, mi nem vagyunk vízibolhák. Ha úgyis olyan jól érzed magad a tenger víztükrén, talán így is megtehetnéd az utat a partokig... Persze, csak ha bírod szusszal, féreg. Tudod, a hajó nem vár. Erre talán még szükséged lehet!
Mondandója végeztével poggyászod előzékenyen utánad küldi, a habok tajtékzó ölére. Tettét talpnyalói harsány nevetése koronázza, amire Ő csak elégedett mosollyal válaszol. Meg kell hagyni, talán mégsem annyira ostoba, mint hitted. Elvégre - habár egy igen gyenge értelmű - csapat egyedüli vezetője, ami igényel némi sütnivalót. Talán Ő lehet a brigád 'agya', még ha ez ironikusan is hangzik.
- Ne feledd, itt én választok helyet és fegyvernemet. Ha gondod van a szabályokkal, nyugodtan megvárhatod, amíg kifogysz a chakrából. És... Majdnem elfelejtettem szólni. Itt nem csak mi éhezünk a véredre...
Követve a férfi kárörömtől csillogó, sötét tekintetét, a víztükröt kecsesen szelő, három hátuszonyt pillantasz meg. Talán tanácsosabb lett volna a hajón maradni?
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Vas. Aug. 01 2010, 00:00

Fenébe, ezek mégsem olyan együgyűek, mint hittem, igaz nem is a legokosabbak, de legalább nem csak a koponyájuk kitöltésére szolgál az agyuk. Bár vezérük e szerv kapacitásának nagyobb részét a sértések kiötlésére fordítja. De tény és való nem egy könnyű ellenfél, és jól választja a helyszínt, nem engedi kihasználni a ránk jellemző sebességet, ami nekik gondot jelentene... Érdekes fickó, de nem adom meg magam egy könnyen, ez egy fontos feladat, ha már néhány istenverte kalóztól is vereséget szenvednék, az... gáz lenne. Ekkor kezéből orvosi készletem repül ki, egyenesen a nyílt vízre, ha elmerül az elég nagy baj lenne. Erufut felkapva rohanok a felszerelésem felé, majd miután sikerült elkapnom felveszem, majd az újabb mondókájára körbenézek, és már tényleg idegyűlt néhány ragadozó, akik rám pályáznak. Fenébe, a világ ellenem fordult volna? Ez nem az én napom, de azért mindent megkell próbálnom. Néhány rövid másodpercnyi helyzetelemzés után már készen is van egy stratégia, igaz, nem a legfinomabban közelítem meg a helyzetet, de talán sikerülhet sérülés nélkül megúsznom. Ránézek Erufura, aki vicsorogva nézi hol a vízben közeledő ellenséget, hol a hajón álló bandát. Egy rövid "chakrafelmérés" után elégedetten nyugtázom, hogy még bőven van bennem spiritusz, így elkezdem gyakorlati síkra fektetni az előbb kidolgozott stratégiát.
- Inu Hito Awasaru no Jutsu. /Kutya Ember Egybeolvadás Technika/ - mondom csendesen, majd a technika sikeres használata után, újdonsült sebességem latba vetve indulok el a hajó felé. Ha minden jól megy a matrózoknak nem is fogják teljes mértékben látni a mozgásom, ebből még előnyt kovácsolhatok, orvosi tapasztalataim alkalmazva az öklömbe kezdek chakrát gyűjteni, majd a hajó elé érve egy jól irányzott ugrással az általam ütött hasadék szájánál álló vezetőt célzom meg. Ha minden jól meg a technikámból fakadó erő, és a precízen koncentrált chakra együttes erejével leadott ütést, nem lesz képes hárítani és ez keresztbetesz neki, ezután remélhetőleg a társai is megszeppennek és könnyebb lesz a dolgom.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hidan on Vas. Aug. 01 2010, 00:57

Táskádat és tartalmát épp időben sikerül megmentened a mélység enyészetétől, bár pár apróbb holminak kénytelen vagy búcsút inteni. Sebaj, a nagyja úgyis csak kacat volt, az igazi shinobinak semmire sincs szüksége ahhoz hogy életet mentsen - vagy épp kioltson. A tengeri ragadozók hollétét jelző uszonyok egyre sebesebben közelednek Feléd, s egyre inkább kikristályosodik benned a gondolat: nincs sok időd. Szúrós tekinteted a kabinodban álldogáló martalócokra szegezed, mielőtt ujjaidat határozottan kézpecsétekbe fonnád. Végül kimondod a technika nevét, s az átalakulás kezdetét veszi. Épp időben fejeződik be, mielőtt a cápák elérhetnék a lábadat. A végletekig felfokozott érzékszervekkel suhansz végig a víztükrön. Teljesen másképp érzed magad. Nem csak testben, de lélekben is eggyé váltál négy lábú társaddal, olyan érzések kerülgetnek, amik emberi szavakkal egyszerűen leírhatatlanok. Teljesen másképp látsz, hallasz, szagolsz, és érzel mindent, ami körbevesz Téged - leszámítva egy valamit: a fortyogó dühöt a támadóitok iránt, mely mindkettőtök sajátja. Amikor már alig pár méter választ el a bárka testétől, könnyed mozdulattal elrúgod magad a víztükörtől, és az ugrás lendületével sújtasz le a bandavezérre, aki az elemi erejű csapástól egészen a szobádba vezető folyosó falának csapódik, félresodorva két társát is.
Egy valamit azonban nem vettél számításba: levegőben alighogy, jobban szólva kis híján sehogy nem tudod irányítani a térbeli mozgásod, és ha padlót is ér a lábad, még mindig a peremen állsz. Noha a meghökkent kalózoknak szükségük van néhány másodpercre, mire feleszmélnek a fagyos döbbenetből, egy pár pillanat múlva már támadásba is lendülnek. Harcosok. A vérükben van. Az egyik átlósan támad egy szablyával, a jobb combodat célozva, míg kettő másik husángokat lendít feléd - az egyik a fejed célozza, a másik a bal karod. Még szerencse, hogy nem férnek egyszerre többen ide. Minden ügyességedre szükséged lesz, ha sértetlenül akarod megúszni ezeket a támadásokat.
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hakusho Hurima on Vas. Aug. 01 2010, 01:33

A pillanatok alatt kidolgozott tervem siker koronázza, és három fekvő ellenfél, bár csak a vezért találtam el, ő sikeresen magával rántotta két társát, ez nem várt eredmény. De most fontosabb dologgal kell foglalkoznom, ugyan ellenfeleim valóban meglepődtek a nem várt támadástól, ez nem volt hosszú életű és mit sem törődve sérült főnökükkel már támadnának is, három támadás, jól koordináltan, egy lent, egy középen és egy fent, ahhoz képest, hogy egy szedett-vedett bandita csapat egész ügyesek. Nincs sok időm cselekedni így a legegyszerűbb technika mellett döntök, a testhelyettesítő technikát épp ilyen alkalmakra találták ki, egy gyors pillantást vetek a szobára és annak tartalmára, hogy megfelelő eszközt találjak a kivitelezésre, egy kis szekrényt pillantok meg a súlya közel azonos lehet a testtömegemmel így megfelel a célnak, kezeim önkéntelen reflexszerű pecsétet formálnak, majd a technika életbe lép.
Ha ez a rögtönzött helycsere nem sikerülne fejem és lábaim pontosan időzítve rántanám el, egy ideiglenes gömböt alkotva, miközben bal kezemmel a felé haladó husángod tartó csuklót próbálnám megragadni. Így valamennyire leblokkolva a támadást. Mindkét esetben azonnali pusztakezes ellentámadás lenne a válaszreakcióm.
avatar
Hakusho Hurima
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol a ninjavilágban.


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 620

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.