Kiképzőterep

A chunninok és jouninok gyakorlási területe. Ha nincs más dolguk és edzeni akarnak, akkor járnak ide a magasabb szintű ninja-k. Elvétve még egy-egy genint is látni itt.

/Ino chan/

A mai nap is pont úgy kezdődött, ahogy a többi. Már kora reggel felkeltem, hogy edzeni mehessek. Nagyon gyorsan magamra vettem a ruháimat, majd megreggeliztem. A reggeli után vissza szaladtam a szobámba és két tekercset vettem elő a szekrényemből. Ezekben raktároztam el mindkét bábumat, Hitogoroshi-t és Utena-t. Ezután már nem volt más hátra, elindultam a kiképzőterepre.
Pár perc alatt elértem a területet, ahol minden nap gyakorolni szoktam. Elővettem az egyik tekercsemet, majd megidéztem Hitogoroshi-t. A bábuval célba vettem az egyik gyakorló babát. Hitogoroshi könnyedén átszelte a levegőt, majd egy csavarral elhúzott a baba mellett. Ezután egy csattanás jelezte, hogy az egyik karpenge betalált.
- Nagyszerű! - motyogtam magamnak. - Na még egyszer.
Újra megismételtem a mozdulatsort, de ezúttal egy újabb csavarral egészítettem ki. Megint eltaláltam a gyakorló babát, viszont most a csavarnak köszönhetően kétszer is. Azonban ekkor észre vettem, hogy Hitogoroshi végtagjai kicsit darabosan mozognak. Épp ez az, amitől állandóan tartok. Valószínűleg megint tele van porral. Jobb lenne ha reggelente átellenőrizném a bábukat. Még a végén harc közben fog besülni.

Vissza húzom magamhoz Hitogoroshi-t és az egyik közeli padra viszem. Óvatosan lerakom, majd leszedem róla a végtagokat. Gyorsan előveszek egy zsebkendőt és neki látok áttörölgetni a belsejét. Miközben törölgetek, elgondolkozok azon, milyen módosításra lenne szükségem, hogy még hatékonyabb legyen. Pár perc múlva végzek a takarítással, mivel csak egy-két helyen volt rengeteg por benne. Ezután újra a levegőbe emelem és letesztelem a mozgását.
- Tökéletes! - szólalok meg, ismét magamban. - Mi lenne, ha megpróbálkoznánk Utena levegőbe emelésével?
Hitogoroshi-t vissza zárom a tekercsébe és előveszem a másikat. Pár pillanat múlva már előttem terem Utena. Azonban még mindig túl nehéznek találom. Óvatosan megpróbálom a levegőbe emelni, de nem megy. Jóformán még meg sem sikerült mozdítani.
- Mit csináljak most? - kérdezem hangosan magamtól. - Valamit ki kell találnom, ha használni is akarom Utena-t! Legyen egy kis futás kezdésnek.
Odalépek a bábuhoz és átölelem. Óvatosan felemelem, majd a hátamra rakom. Ezután óvatosan lépek egyet. Majdnem elvesztem az egyensúlyomat, de sikerül megtámasztanom magam. Lépek egyet a másik lábammal is. Sikerül lassan elindulnom, ami jó jel. Lépés lépést követ, végül már kocogok. Pár kört megteszek Utena-val a hátamon, majd egyszer csak össze esek.
- Fúha, ez aztán kimerítő volt! - fordulok egyet a földön, így a bábu lekerül rólam. - Azt hiszem, sokáig kellesz így edzenem, ha őt is használni akarom később.
Ezután lihegve fekszek a földön és nem foglalkozok semmivel...

/Ino chan/

Ahogy fekszek a földön, az nagyon jól esik. Azt hittem hogy leszakadt a hátam Utena súlyától, de szerencsére semmi hasonló nem történt velem. Azonban kénytelen voltam felülni, mert egy nagyon kellemetlen hangra lettem figyelmes.
- Mi a... - szólalok meg, amikor meglátom a lányt.
- Nem, nem ijesztettél meg! - válaszolok a kérdésére.
Ezután folytatja tovább a beszédet, a maga idegesítő hangján. Nem tudom, hogy mit akar de az, hogy a sensei-em akar lenni egy kicsit őrült ötlet.
- Te, az én Sensei-em? Ez most komoly? Na, húzd el a csíkot és játsszál valahol máshol. Szerintem még az akadémiára sem kerültél be, nem hogy küldetést bízzanak rád.
Ekkor felállok és újra a vállamra veszem Utena-t. Óvatosan megint lépkedni kezdek, de ezúttal nem fogok futni. Most csak sétálással edzek.
- Menj, babázzál valahol, ne zavard a nagyokat edzés közben! - fordulok felé. - Vagy ha annyira ninjásat akarsz játszani, akkor találj magadnak egy másik partnert! - nyögöm a szavakat.
Ezután nem foglalkozok a lánnyal, csak körözök a területen, a bábuval a hátamon.

/Ino chan/

Alig teszek meg néhány kört a bábuval a hátamon, hirtelen valamibe beleütközök. Szerencsére még időben kitámasztottam magam a lábammal, így nem estem el. Már majdnem elkiabálom magam, hogy már megint ki zavar, de amikor meglátom azt az idegesítő jelenséget, aki az imént zavart, nem csattanok fel. Az az igazság, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Ez nem egy egyszerű Shunshin volt, amit még az akadémián tanítanak, hanem valami más. Nem ismerem még ezt a technikát, de ha jól tudom, akkor a Doton használókra nagyon jellemző. Amit mond az különösebben nem érdekel, ezért nem is figyelek oda, csak amikor egy ismerős nevet hallok meg. Azonban ekkor már a "gyerkőc" elindult, hogy megkeresse a célszemélyét.
- Most akkor én jövök. - motyogom magamban, miközben lerakom a földre Utena-t.
Gyorsan előveszem a másik tekercsemet, majd előhívom belőle Hitogoroshi-t. A füstfelhő még el sem szált, a bábú már a lány előtt termett. Ezután mozgatásba hozom Hito végtagjait, amitől rátekeredik a lányra.
- Megállj pici lány! - szólítom meg. - Te éppen engem keresel. - ekkor már mozgásba lendülök én is.
- Add csak ide azt a levelet! - érintem meg a vállát, majd felém fordítom. - Végre hogy megkapom már az első küldetésemet.
Ezután, még mielőtt átadná a nekem szóló levelet, leszedem a lányról Hito-t.

/Ino chan/

Majdnem felrobbanok a méregtől, amikor a lány azt mondja, nem adja ide a levelet. Abban valóban igaza van, hogy nem adhatja oda bárkinek, de miért érdekelne engem más levele.
- Ez most komoly? - kérdezem tőle. - Szóval a szavam nem elég. Nem muszáj ide adnod, el is vehetem tőled könnyedén!
Hirtelen előveszek valamit a zsebemből és Hito nyakába akasztom. Ezután a bábut újra a lány felé lendítem. Hitogoroshi a levegőből szintre rá esik a kunoichi-re, de még időben vissza rántom, így megáll felette. Ekkor a lány megláthatja a bábu nyakában az igazolványomat, amivel bizonyítani tudom a személyemet. Ezután kinyitom a bábu száját, amiben egy senbon vető rejtőzködik.
- Add oda szépen Hito-nak! Nyugi, nem akarlak bántani, csak gondoltam mutatok neked néhány dolgot. Bocsi, de mi is a neved? - kérdezem tőle kicsit barátságosabban.
Valószínűleg meglepi majd az hogy hirtelen máshogy kezdek viselkedni vele. Jó lenne már bele kerülni egy csapatba és még az is lehet, hogy egyszer össze kerülünk egy küldetés erejéig.
- Elnézésedet kérem, hogy túlságosan bukó voltam, de az az igazság hogy egy kicsit idegesítő természeted van !

/Ino chan/

Óvatosan kinyitom a levelet és már csak azért is úgy húzom elő, nehogy bele tudjon olvasni. Amikor a sorok végére érek elfehéredek és a lányra nézek.
- Nos, Narina! Azt hiszem hogy társak leszünk egy feladatban. Itt a levél, olvasd el nyugodtan. Remélem csak rosszul értelmeztem és nem kellesz az idegesítő hangodat hallgatnom a küldetés alatt! Felolvasnád még egyszer hogy mit ír?
Ekkor magamhoz húzom a Hitogoroshi-t és tisztogatni kezdem. Egy direkt erre szánt kendővel végig simítom a bábu "arcát". Alaposan áttörölgetem, néhány alkatrészre ráfújok, hogy jobban kitisztuljon.
- Te leszel a társam, vagy egy másik személyt kapok? - kérdezem meg tőle hirtelen. - Ha veled kell mennem, az sem baj, annyira nem vagy idegesítő. Viszont arra megkérnélek, ha együtt teljesítjük ezt a feladatot, akkor ne nyivákolj annyit. Jó?

/Ino chan/

A lányka miután válaszol a kérdésemre rám kacsint majd egy puszit nyom az arcomra. Na ez volt az amire nem készültem fel. Kicsit meglepetten hátra lépek egyet, majd az arcomra teszem a kezemet. Pont oda, ahol megpuszilt. Hebegni kezdek, de még én magam sem tudom hogy mit szeretnék mondani. Mire észbe kapok, a lány már eltávolodott tőlem. Mielőtt eltűnne még integet nekem, amit egy legyintéssel viszonozok felé. A történtek után már csak annyira maradok a kiképzőterületen, amíg össze szedem Hitogoroshi-t...

Végül eljött a várva várt nap, a küldetés napja. Vajon ki lesz a társam? Izgatottan sétálok a kiképzőterepre, de amikor oda érek, óvatosan körbe szaglászok. Szerencsére a lány nincs itt, csak egy fiú. Elégedetten sóhajtok egyet és a shinobi-hoz sétálok. Amikor oda érek, abba hagyja az edzést és felém fordul. A kérdésére rábólintok.
- Obake Kaito, személyesen!
Első ránézésre úgy tűnik, jól ki fogunk jönni. Azonban hirtelen egy ismeretlen hangot hallok meg. Ugyanaz a kellemetlen sipító hang, ami tegnap megzavart az edzésben. Mire észbe kapok már előttem is terem a lány. Amikor azt mondja, megsértődött rám, meglepődök.
- Szia Nana! - remélem jól emlékszek a nevére.
Pont megakartam kérdezni a lánytól hogy miért is haragszik rám, de a fiú magához húzta. Inkább a hallgatás mellett döntök. Amikor a srác elmondja hogy a lány a húga, majdnem hátra esek. Amikor a kezét nyújtja felém, észbe kapok és megmarkolom a kezét.
- Örvendek a találkozásnak. - rázok vele kezet. - Na szóval, milyen küldetésről is van szó?
A kérdésem után kicsit hátrébb lépek, nehogy a lány meglepjen valamivel.

/Ino és Kaito/

Angikame már tegnap is kint járt az edzőterepen, meg az előtt is, meg az előtt is, na szóval minden nap. De a tegnapi nap volt a legjobb. Nikusival, a hiénájával voltak kint és épp gyakoroltak, a kis hiéna egész jó segítővé válhat, majd harc közben. Angikame emellett sokat gyakorolta még a Négy láb jutsut és mi tagadás kezd neki elég jól menni. Tegnap viszont kapott egy levelet amiben azt írták, hogy küldetésre megy. Csak az a gond, hogy se senseie, se társa, se semmi. De nem baj majd ma meglátja. Nikusival a zsebében érkezik a kiképzőterepre. Úgy néz ki már van ott valaki, vagy valakik. Kicsit körülnéz, úgy csinál mint a rossz kutya, azaz mondhatni körülszaglászik (felméri a terepet) ezután szép komótosan odamegy a két alakhoz. Nikusi kiugrik a zsebéből és megáll gazdája mellett.
- Helló. A nevem Tsihidoro Angikame, állathasználó shinobi, legalább az akarok lenni. Ti a társaim vagytok? -kérdi kíváncsian.
A kis hiéna megszaglássza a személyeket és ezután egy vakkantással beugrik gazdájának jó puha zsebébe, csak fejét dugja ki és úgy figyeli az eseményeket.

/Ino és Angikame/

Miután Miroku haza küldi a lányt, egy újabb genin jelenik meg. A fiú ide hívja hozzánk, mivel mint kiderült ő is részt vesz a küldetésben. De jó, még egy emberrel többen vagyunk. Ennyien már szinte biztos hogy nem vallunk kudarcot.
Korábban már láttam itt edzeni a fiút, aki egy kis állatkát tartott a zsebében. Amikor meghallom hogy egy állathasználóról van szó, kicsit elmosolyodok. Remélem ez a kis zsebcirkáló csak egy kis kedvenc neki, nem pedig őt használja harcra. Habár, ha jobban bele gondolok, még nem láttam állathasználót harc közben, ezért még akár meg is lephet a kis hiéna.
- Menjünk a kikötőbe! Ott majd felszállunk a hajóra ami el visz minket a Víz országába. Legalábbis közel ahhoz a helyhez, ahol a küldetésünk van.
Ezután elhallgatok és megvárom a többiek véleményét. Ha benne vannak akkor a csapat élén elindulok a kikötő felé.

//Ino chan, szerintem te a következő postodat már írhatod a határvidékre.//