Rankai-Enkyuu

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Namikaze Minato(Inaktív) on Szer. Márc. 31 2010, 18:40


Ez a falu legmagasabb pontja, melyen egy százéves fa áll és egy kisebb erdő veszi körbe. Maga a neve azt jelenti, hogy "Szerelem-domb". Az első Raikage itt kérte meg felesége kezét és itt is esküdtek egybe, s azóta úgy tartják, aki bevallja szerelmét annak a bizonyos személynek a fa alatt, azok örökké együtt maradnak.
Egy titkos információ szerint egy alagút köti össze a domb tetejét a Raikage Palotájával, ám az ezekről tanúskodó iratok a Kage irodájában vannak elzárva.
avatar
Namikaze Minato(Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: IV. Hokage
Chakraszint: It's over 9000!!! @_@

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Sasaki Haru on Vas. Jan. 29 2012, 12:45

Végre megszűnik az, hogy a földet kell néznem, de még mindig nem érezhetem magam teljes biztonságban úgy, hogy Kagerou ölében vagyok... vagy lehet, hogy ezt ellenkezőleg kellene tennem. Sose tudhatom. De ennek ellenére mégis kapaszkodtam belé, hogy a véletlen folyamán se essek le.
Végül már inkább becsuktam a szemem, hogy semmit se lássak, mert így olyan érzés volt, mintha repülnék, s közben nem kell arra gondolnom, hogy bármelyik pillanatban rámjöhet a hányinger.
Később persze már biztos állásban tudhatom magam... egy pillanatig a talpamon, persze még szédelegve, végül a fenekemre huppanok.
Lassan kinyitom a szemem, s meggyőződöm arról, hogy egy olyan helyen vagyok, ahonnan belátom az egész falut, s ahol nagy valószínűséggel nem fog keresni Daiki. Hiszen még ő sem járt erre... s be kell vallanom, még én sem. Ez az első alkalom. És tudatosult bennem, hogy igenis hibát követtem el, hogy még egyszer sem látogattam el erre a helyre. Többször kellett volna ide kijönnöm, de mindig közbejött valami, ami miatt nem lehetett. Például Daiki... például az edzések.
Csodálatos hely volt ez, s hogy jobban körbe tudjak tekinteni, közelebb ültem a látképhez törökülésben.
- Óh, de gyönyörű! - csillogó szemekkel figyeltem a falut... ilyen pontból még nem láttam...észre se venné az ember, hogy az a hely, ahol tartózkodik, milyen szép is lehet, hiszen mi nem látjuk, hogy éppen hol is haladunk el. Ezért jó madárnak lenni, vagy ha tudunk repülni, mert akkor mindent látunk odaföntről.
- Kagerou... verselnél... valami szépet? - rátámaszkodok közbe a két lábamra, s megtámasztom arcom, úgy nézek a messzeségbe. Valójában érdekelne, hogy miféle verssel ajándékozná meg a természetet a nemrég megismert fiú, akit lehet, hogy Daiki egész hamar felírt a fekete listájára.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szer. Feb. 01 2012, 22:19

Kagerou csak elmosolyodott a lány szavain. Igazából ő még sohasem gondolt így bele, hogy amit látni szokott ennyire különleges lenne. Na igen, látta a dombokat, a hegyek ormait, a napot és a felhőket, Kumogakurei házait, utcáit és minden mást amit látni lehetett. De mindig is csak azt írta le, amit látott és amit ezen érzések keltettek benne. De ezek az érzések felszínesek voltak és nem látták azt, ami valójában a szemei előtt volt. Talán azt is mondhatnánk, hogy túl egoista is volt, hiszen ezen kívül csakis saját magával foglalkozott. Hogy mit érez, hogy mit kell elérnie. De arról fogalma sem volt, hogy másokkal mi történik, vagy az, hogy amit nekik mond, mennyire irányítja és befolyásolni is tudja őket.
- Kagerou... verselnél... valami szépet? - Haru-chan szavai keltették fel, ahogyan hátrafordult végre hozzá. A lány ragyogó szemei nézett, ahogyan őt nézte, a fűben ülve és a térdei támaszkodva mosolygott rá. De a fiatal shinobi csak felsóhajtott és visszanézett a tájra. Úgy gondolta, most először a felszín mögé kellene látnia, hogy ne csak azt mondja el, mit lát, hanem sokkal többet. És ez a terve, kicsit furcsa és megmagyarázhatatlan volt a számára. De mintha a szavak maguktól másztak volna ki a száján, méghozzá úgy, hogy fogalma sem volt arról mit is fog mondani. De ugyanakkor nem riad meg.

Kilátás egy dombról
Elém terül a város,
Mely oly sokaknak káros.
Most minden álarcát leveti,
Mi kívülről oly emberi.

Elém terül,
S "alattam" gyűlik a nép.
Én magasban az éjjel,
Bírálok épp.

Ily magasból a sok lámpa fénye
Ragyog, mint megannyi csillag képe.
Mit annyira kedvelek bámulni,
Hol tán az élet új magját elveti.

Sötét van, kormos kémények
Ontják magukból felhőiket.
Fenn a magasban gyűlnek össze,
Szürke burok az égen körbe.

S nem vagyok én egyedül,
Kis csoport: éjszakába menekült.
Mellettem barátom, hallgatag,
Füstbe burkolózva, komoran.

Lenézek újra,
Tekintetem ítélet.
Bár újra kezdhetném
Elölről az egészet.

Németh Dániel

Fejezte be, ahogyan megfordult és csak akkor érezte, hogy maga sem tudta, mit mond, de ezúttal végre minden értelem vagy elszántság nélkül csak azt mondta amit gondolt. És a hatást tisztán látta Haru-chan arcán, aki furcsa szemekkel nézett rá.
- Most mi van? -nevetett fel zavarában, ahogyan megvakarta a tarkóját- Ehhez a helyhez, az őseim emlékeinek egy apró szilánkjához csak egy ilyen vers illet. - a tekintette furcsán szomorú volt.

(Bocsi, de most nem volt időm saját versel előállni. remélem azért megfelel...)
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Darui on Csüt. Feb. 09 2012, 12:29

Az idő és a táj tökéletes volt egy kis pihenésre, vagy nevezhetnénk akár rejtőzködésnek is, habár a nap már alábukóban volt, a kósza felhőket és az eget skarlátvörösre festette mely egyszerre aranyozta be a tájat és a két fiatal pillanatát. A fiatal lánynak majdhogynem könnyek szöktek a szemébe a táj láttán, majd arra kérte Kagerout, hogy verseljen neki egyet, melyet a fiú bármilyen meglepő is, megtette. Tekintete végig a piciny falut fürkészte és közben mondta ami az eszébe jutott. A vers végeztével a lánynak nem sok ideje volt reagálni valamit is, ugyanis egy mély hang csengett fel a semmiből.
- Ez a vers inkább volt lehangoló mintsem magasztaló, oh Konoyaro, Bakayaro! Fületekkel követve a hangot, tekintetetek egészen a mögöttetek lévő híres száz éves fán állapodott meg, ahol nem más ült mint Kumogakure enka reppere, akiről már első látásra lesült, hogy nincs valami jókedve. - Gondolom tudjátok miért vagyok itt, nem nem a gyertyát tartom épp. Az öregek küldtek, hogy elébük vigyem a menekültet. Ehelyett, inkább próba elé állítalak e percben. Gondolom tudod, hogy minek akarják, így ajánlom, szorgoskodjál! Weeee! Kiáltott fel, miközben egy polipcsáp tűnt fel a semmiből, ami pillanatok alatt megragadta a Kagerou mellett ülő lányt, majd a magasba emelte Bee mellé.
- Akkor hát kezdjük el, a célod az, hogy fel gyere, de figyelmeztetlek nem lesz piskóta mert nincs kegyelem! Amint az öklöd az öklömhöz ér, a küldetésed nyomban véget is ér és már tova dalolhatod innen bánatod! Tehát a cél már megvolt a fiú számára, már csak az volt hátra számára, hogy felmásszon a mögötte álló százéves fára, melynek méretei nem voltak éppen apróak, s ha ez nem lett volna elég, Bee Haruval a fa legtetején várta a hátából egy csáppal kiállva, hogy alkosson az ifjú!

//Haru, remélem nem baj, hogy egy kicsit téged is felhasznállak Kagerou ösztönzésére ^^'' Valamint azt külön díjaznám ha te is írnál egy-két postot, amivel biztatod a srácot Very Happy Persze, nem kötelező postolnod, ha nem szeretnél Smile //
avatar
Darui
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Kérdezd a fekete párducot

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szomb. Feb. 11 2012, 11:28

Az embernek néha még gondolkodnia sem kell azon, hogy amit hall, valódi vagy sem. Hiszen az embereket néha olyan könnyedén tudja becsapni a szél játéka, vagy talán az istenekké? Bár az a komor és mégis csengő hang, mely a semmiből tűnt fel, nem egy ismeretlen alak hangja volt. Ismerősé, olyan emberré, akire Kagerou egész életében felnézett és tisztelt, aki a példaképe volt. Nem kelet azon gondolkodnia, hogy ki lehet az, nem kellett azon sem gondolkodnia, hogy hol lehet. Egyértelmű volt.
Villámgyorsan nézett hátra, de nem Hari chan-ra. A mögötte lévő, kisebb dombon álló mélységesen öreg de még mindig álló és a múlt emlékeit őrző emlékoszlopként, a város fölé magasodó fára. Pontosítva annak egyik legmagasabban lévő ágán csücsülő férfira. Magas, sötét bőrű, fonott hajú, apró kis szakállú izmos férfin, aki kumogakure ruházatát viselte, de nem ez, hanem a bal szeme alatt elhelyezkedő apró kis tetoválás és a hátán még abban a pozícióban is jól látható kardok egyértelműen jelezték a tudatlan embereknek, hogy egy élő legenda áll előttük.
De Kagerou nem volt éppen tudatlan. Jól ismerte ezt az élő legendát, akit vicces módod és mégis egyértelmű névvel ihlettek a falúban. Gyilkos Méh. És mind mindig a szavai egyértelműek és utánozhatatlannak voltak, de mégis, az amit mondani akart a fiúnak, nem sok jóval kecsegtettek.
- Ez a vers inkább volt lehangoló mintsem magasztaló, oh Konoyaro, Bakayaro! Gondolom tudjátok miért vagyok itt, nem nem a gyertyát tartom épp. Az öregek küldtek, hogy elébük vigyem a menekültet. Ehelyett, inkább próba elé állítalak e percben. Gondolom tudod, hogy minek akarják, így ajánlom, szorgoskodjál! Weeee! - Kagerou apró kis szemei felcsillantak ezen rímek hallatán és az egész testét csodálat járta át. Szerette ezt a férfit, ahogyan beszélt, ahogyan élt és egyszerűen magasztalta azt, amit elért. De ami történt a felkiáltás után, melyet még sohasem hallott, Kagerou ösztönösen reagált. Két lábba kissé eltolva egymástól, a térdei berogyasztva kissé, ahogyan a teste előregörnyedt és a keze ösztönösen hátragyúlt a derekán lévő tanto-hoz. Igen, azokhoz a tanto-khoz, melyeket ettől a férfitól kapott és akinek a teste megelevenedett és egy kisebb polipcsáp vágódott ki felé, de érdekese módon a genin fiú meg sem moccant. Ledermedt azon amit látott és azon még jobban ami történt. Haru-chant derekát egy pillanata alatt fonta körbe és villámgyorsan rántotta magához,. Kagerou még fellélegezni sem tudott, csupán felfogta azt ami történt és a lány már Bee-sama mellett pihent a fán, lebéklyózva és értetlenül állva a történtek mögött. - Akkor hát kezdjük el, a célod az, hogy fel gyere, de figyelmeztetlek nem lesz piskóta mert nincs kegyelem! Amint az öklöd az öklömhöz ér, a küldetésed nyomban véget is ér és már tova dalolhatod innen bánatod! - rappelt tovább a hős, ahogyan kumogakurei genin fiú csak elmosolyodott.
- Egyik irányba halál vize, másik irányba az élet íze, onnan ahol fakad a vég, oda tartok, ahol nincs menedék. - és a genin teste megmozdult.
Elkezdett rohanni a fa felé, ahogyan chakrát gyűjtött a lábába, miközben le sem vette a tekintettét a férfiról. Még abban a pillanatban sem értette, hogy mi történik éppen, miért csinálja ezt a Méh-sama, de abban már abban a pillanatban biztos volt, hogy akármi történjen felér a csúcsra és nem azért, hogy sikerrel vegye az akadályt, hanem hogy megmentse Haru-chant, akinek az arcán mindvégig látta, hogy megrémült ás tanácstalan.
De nem engedhette meg magának, hogy dühös és ingerült legyen. Nyugodt volt és csak saját magára és az ellenfelére koncentrált, ahogyan annak idején az a férfi tanította neki, akivel szemben állt. Ahogyan pedig elérte a fát, rálépve elkezdett rohanni felfelé, ahogyan a chakráját már nemcsak a lábába, hanem az egész testébe koncentrálta. Hogy miért? Hogy egy egyszerű mozdulatot hozzon létre ha szükséges. Felkészült arra, hogy ez nem olyan egyszerű lesz, mind az az ember várná. Biztosan vehető, hogy valamit még tartogat neki a férfi, és abban is biztos volt, hogy a csápjait fogja használni, hiszen akárhogyan eddig látta, csak azzal képes távolsági támadásra. És mi lenne az a mozdulat és az amire készült? Észlelni az ellenfele támadását, ahogyan még időben használni a shunsin no justut, de csak rövid távon. Ezzel elkerülve a támadást és közelebb jutni az ellenfeléhez.
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Sasaki Haru on Vas. Feb. 12 2012, 13:24

//Bocsesz, hogy megkésve. ^^"//

Az egyik pillanatban még arra kértem Kagerout, hogy verseljen, amit ő meg is tett. Szavai közben a tájat figyeltem mindvégig, szinte le se vettem róla a tekintetem, egyszer-kétszer rásandítottam Kageroura is. Aztán elállt a szavam is, mintha a nyelvemet tépték volna ki a helyéről, hiszen nem tudtam, hogy most mit is mondhatnék erre. Egyszerűen nem tudtam volna szavakba önteni... mindig is szerettem hallgatni, ahogyan verselnek; a nagyapám is mindig mesélt nekem. De azóta már felnőttem, talán nincs is szükségem az ilyenekre... de néhanapján jól esik.
Igen ám... annyira elbóbiskoltam, hogy szinte reagálni sem tudtam arra a hangra, ami a mögöttünk lévő fától jött. Alig, hogy hátranéztem, egy számomra talán még furcsa szerzettel találtam szembe magam... na azért nem pont szembe, hiszen a kellő távolság még érvényesült köztünk, de ami ez után következett, az volt a hab a tortán. Csápok? Ledermedtem... a reflex nálam most egyáltalán nem dolgozott. Kissé rémült képet vágtam, de csak az első percekben, mert megtanultam kezelni a helyzetet, akármiről is legyen szó, ezért próbáltam megtartani a hidegvérem, s nyugodtan állni hozzá a dolgokhoz. Amikor hirtelen a férfi mellett teremtem, jobban szemügyre vettem, s jól megrágtam gondolatban a szavait, a rímeit. Egyik szemöldökömet felhúztam, miután már valamennyire lenyugodtam.
- Emlékeztetsz a nagyapóra... - jegyzem meg magamnak, miközben már rá se nézek... ne próbálják megkérdezni, hogy miért, csak annyit mondhatok, hogy az a vén kecske ugyanilyen szavakat használ, amikor rappelni próbálna, belekeverve még a szakállát is. Hát... nem tehetek róla, hogy ilyen 'zűrös' családból származom.
Node... ez valami próbaféleség akar lenni, nem? Akkor...tulajdonképpen nem is kellene aggódnom... mármint magam miatt nem kellene aggódnom, az pedig már csak egy másik kérdés, hogy mi történik akkor, hogyha Kagerou nem csinálja azt, amit mondanak neki. Akkor bizony kaput nyiss és kaput zárj...
- Kagerou, csak csináld azt, amit mond... velem meg ne törődj! - persze, mondhattam ezt... mert általában hiába a női szó, az nem mindig használ.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Darui on Vas. Feb. 12 2012, 21:29

A csodás naplemente közben nincs is jobb mint egy kis harc, egy kis küzdelem egy kis kihívás. Ezen dolgok mindegyikébe belekóstolhatott a fiatal genin aki épp a romantikázásból zökkent át közeledem porondjára. Elvégre shinobi volt és egy shinobinak tudnia kell alkalmazkodni minden egyes szituációhoz, még a legváratlanabbhoz is. Amint Bee elragadta Kagerou mellől Harut, ugyan ezt az alkalmazkodási készséget szerette volna kiváltani és ki is váltotta. A fiú szinte azonnal nekiindult a fának amint megtudta, mivel kaphatja vissza a lányt és példaképe elismerését.
- Oh nem kell félned chibi-chan yo, csak megvicceljük a kisfickót. Suttogta a lánynak Bee és engedett egy kicsit a lány fogásából, a csáp mely "megbéklyózta" a lányt, már cseppet sem volt nyomasztó, olyan érzést kelthetett mintha épp át lenne ölelve, ám ezt az állapotot muszáj volt fenntartani, mert ha elengedte volna a lányt, akkor az el is szökhetett volna és ezzel kudarcra ítélve a kis személyes próbatételt. A férfi szemeivel letekintett a fiúra aki éppen abban a pillanatban tette meg első lépéseit felfelé a fán. - Oh Bakayaro! Kiáltott fel Bee, majd vett egy hatalmas levegőt amitől a hasa is hirtelen kétszer akkora lett mint szokott, az arcáról nem is beszélve, majd szó szerint annyi mennyiségű tintát köpött ki magából, hogy nem csak a fát, hanem még a körülötte elterülő földet is feketére festette, sőt még saját magára is jutott fekete "piszkából", és ha megkérdezi valaki, hogy ez mire volt jó, Kagerou biztos meg tudta adni rá a választ. A válasz egyszerű volt, melyre a fiú is rájött egyből, amikor a chakrakontroll ellenére megcsúszott a lába a tintán majd visszaesett a földre. Igen, a tinta teljes mértékben sikamlóssá tette a száz éves fát és ezzel ellehetetlenítette a feljutást. Míg a fiú új tervet próbált meg kieszelni, addig a fa tetején is állt a bál, ugyanis a fa kecsesen ringatózni kezdett a feltámadó széltől, pláne a legmagasabb ponton, ahol elhelyezkedtek.
avatar
Darui
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Kérdezd a fekete párducot

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Hétf. Feb. 13 2012, 19:03

Egyszer fent, egyszer lent, és ez most lehet, szó szerint is lehetne érteni. Bár a fent, inkább negyed, de a lényeg, hogy Kagerou éppen oda zuhant vissza ahonnét elindult. És csak oly kevés idő telt el azóta hogy elhagyta. De ki gondolta volna, hogy a falú hőse ilyen technikát vett be ellene és ami ennél is fontosabb, hogy megmer tenni ilyent. Hiszen a genin fiú még az arcáról is törölte le a fekete tintát, de szerencséjére még idejében sikerült a kezét a feje elé rántania, mielőtt a tinta zuhany telibe nem találta volna. A tekintette még egy kicsit homályos volt ugyan, de az ami a szeme elé tárult, teljesen ledöbbentette.
A szemei kitágultak, ahogyan a fára és a környezetre nézett. Minden fekete volt, őt is leszámítva. A kezei, a ruhája,a körülötte lévő fű és a maga a szent fa is. Lassan pedig feltérdelt és a fa tetején himbálózó példaképére nézett, ahogyan fújt egyet és becsukva a szemeit egy mély levegőt vett.

Fejére állt a világ...
Netán én fordultam talpra?
A sötétkék égtó fenekéről
drágakövek villannak,
a fekete facsontvázak meg
lenyúló gyökerek -
lombos törzsük, s a jövőm
biztosan odafent vannak...

Nézett fel vigyorogva, ahogyan felállt a földről és magabiztosan és semmitől sem félve nézett fel a Bee-sama-ra. Szó szerint farkasszemet néztek ilyen messziről, ahogyan a jounin mester érezte, hogy ez a fiú biztosra vehetően nem fél és olyan határozott abban amit tennie kell, mind nem sokan ebben a világban. Tudta, hogy az akaratereje megingathatatlan. És a tekintette önbizalmat sugárzott, a kiállása pedig egyetértett ezzel, biztos volt abban, hogy akármi is történik majd, biztosan legyűri az elé terelődő akadályokat. És a Hachibi megszelidítője érezte magán, hogy ez a fiú, méghozzá az ő és a volt bátyja klánjából, pont olyan mind ők voltak annak idején. Ugyanaz az a Yotsuki temperamentum van meg benne is.
- Na viszlát!- intett fel a férfinak, akinek még a szemüvege is majdnem leesett a meglepetéstől. Mindaz, melyet érezhetett az előbb, mintha megszűnt volna, miközben Kagerou megvonta a vállát.- Hisz...

Zokogó fák tövében álok,
Fekete lepel terült a szent fára,
Szívem súlyos vasbilincsek húzzák,
S Fájdalmában ordítana.

Fordult meg, ahogyan mintha nem is érdeklené az, amit Méh tesz vagy mond neki. Lassú mégis kimért léptekkel sétált, ahogyan a fekete tintában meglátszódott az útvonal, ahonnan elindult. És mégis miért tette ezt? Kiderült a szavaiból, hiszen a számára ez a hely egy szent hely volt, az Első Raikage szent helye, a Yotsuki klán egyik szent helye, mely most bemocskolódott szó szerint és hát ezen a genin kissé felhúzta magát.
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Darui on Kedd Feb. 14 2012, 21:13

Bee válasza a felfelé araszoló számításait teljesen keresztülhúzta azzal, hogy tintát vetett be, ahelyett, hogy a fiú várakozásainak megfelelően csápokkal támadjon. A fiú lábai nyomban meg is csúsztak majd mélyrepülésbe esett át a magas ívű szárnyalása. A történet igencsak mókásra sikerült főleg Bee számára és már épp az forgott a fejében, hogy mégiscsak megérte eljönni kicsit játszani az ifjúval ahelyett, hogy enka rap koncertet adjon. A férfi jól érezte magát, annak ellenére is, hogy elég ingatag volt alatta a "talaj", hisz még a cipője is csurom tinta lett, na meg a szél se segített ezen, mégsem vesztett öröméből, egyedül Kagerou volt az akinek elkerekedtek a szemei eme tetten. A fiú vett egy mélyebb levegőt majd hangot is adott a szeme elé tárult látványnak, majd egy érdekes kis helyzet alakult ki. A genin egyenesen Bee szemeibe nézett, legalábbis próbált, de a szemüveg igencsak az útját állta, ám mégis tovább meredt rá olyan kiállással melyet egy Kage is megirigyelne, majd hirtelen sarkon fordult és a kezét felemelve a következőket mondta. - Na viszlát! Eme reakció olyan szinten meglepte Beet hogy még az álla is leesett, hisz az előbbi mindenre elszánt kis aurája szinte azonnal a ködbe veszett.
- Ha most az Aniki élne biztos mutatna egy kis vallást mely javítani nem kicsit a hallást és máris kapnám az arcomba az utánozhatatlan rúgást. Ám a tényeken ez mit sem változtat, a lány nálam van és te meg kárhozhatsz. Ha nem teljesíted amit kiróttak akkor tőlem is egy nagy karót kapsz! Jelentette ki Bee, miközben egy széles mosollyal a száján nézett le Kageroura, majd a fejét a lány felé fordította. - Ígérem mindezért kárpótollak, de egyenlőre kiálts fel kicsit vágyódva! Suttogtam természetesen még mindég rappelve a Jinchuuriku Harunak, hogy azt még csak véletlen se hallhassa az épp távozni készülő fiú, majd a csápok a lány körül enyhén megszorultak, melynek eredménye egy erőteljes felnyögős volt ami talán telibe találta a hősünk szívét.
avatar
Darui
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Kérdezd a fekete párducot

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rankai-Enkyuu

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.