Konoha kapuja

1 / 14 oldal 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Konoha kapuja

Témanyitás  Haru Noriko on Szomb. Május 29 2010, 20:05

Egy hatalmas kapu, amit sokan őriznek. Itt található a tájékozódási pont, és a recepció is.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Haru Noriko on Vas. Május 30 2010, 17:16

[ Shui, Hiroto, Konan ]

Az eligazítás után elindultunk a kapu felé. Az előző küldetésünk félbemaradt, és már megint csak vakon követtük a parancsokat...de a mai napon már nem lepődök meg semmin, a tájékozottságom hanyatlani készül...csak most vettem észre, hogy kettesben maradtam Shui-val, hiszen Hiroto elment ruhát váltani. Elég kellemetlen, hogy csapattársak vagyunk, és két méterre megyünk egymástól, mintha tudomást sem vennénk egymásról...Hát, ezt az egészen nem így képzeltem el. Gondoltam, biztos kapok még egy olyan csapatot, mint azelőtt, jól kijövünk majd egymással, meg lesz egy jófej sensei-jünk, és minden küldetést sec-perc alatt megoldunk. Persze, akkor is tudtam, hogy ez egy tündérmese, ami fényévekre van a ninja-léttől, de azért titokban erről ábrándoztam, olyannyira, hogy már el is hittem. És ebből nagyon nehéz visszatérni a valóságba. De azért ez még nem jelenti azt, hogy ne tegyek semmit ezért az álomért... már pedig most nem járok jó úton efelé, vagy csak tévedek, ha a jó út az, hogy hozzá sem szóluk a tárunkhoz...így hát, hogy mondjak valamit, amivel megtöröm ezt a hideg csendet, megszólaltam:
- Milyen szép időnk van...csiripelnek a fák...azaz...aaaa madarak...- hát ez nem jött be, inkább rá se néztem Shui-ra, így is el tudtam képzelni, milyen képet vág. Nekifutottam újból, ezúttal azt kezdtem ecsetelni, milyen őrült napunk volt. De rájöttem, hogy ez sem a legjobb ötlet, mert még a végén feldühítem, ha eszébe juttatom, hogy megalázta a sensei, hogy égett le a Hokage előtt, és hogy zavarba jött, mikor látta Hiroto-t felső nélkül. Erről eszembe jutott, hogy még mindig azt hiszi, összejöttünk. Kifejthetném neki mi történt, de úgysem hinné el. Aztán egyszer csak a fejembe szállt a mai nap talán legértelmesebb ötlete: Ha rábírom, hogy ő beszéljen, nem fogok többet hibázni, sőt, ha ő ront el valamit, kvittek is lehetünk, ráadásul azáltal, hogy válaszol a kérdésemre, és beszél egy kicsit magáról, közelebb is kerülhetek hozzá.
Ameddig ezen elmélkedtem, meg is érkeztünk a kapu alá. Én rögtön felmásztam egy közeli fára ( fel is ugorhattam volna, de van időnk, én pedig nagyon szeretem kihasználni a természet nyújtotta lehetőségeket, és felmászok mindenre, amire tudok ) és közben hangosan megkérdeztem:
- Egyébként vannak testvéreid? - közben kényelmesen elhelyezkedtem egy ágon, és gyorsan körülnéztem, látok-e két Jounint, akik ránk várnak, vagy valaki ismerőst. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy az őrökön, a recepción és rajtunk kívül egy teremtett lélek sincs itt, Shui-ra függesztettem a teintetem.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Vas. Május 30 2010, 20:28

[ Noriko, Shui, Konan ]

Amikor Tsunade egy újabb küldetéssel bíz meg minket, elvigyorodok, de lelkem mélyén nagyon szomorú vagyok, mivel semmit sem tudtam meg Genzo-ról. Ahogy terveztem, a távozásnál senkit sem engedek előre. Kicsapom az ajtót és rohanni kezdek. Nem mintha félnék Shui-tól, de inkább most nem szeretnék veszekedni vele. Amint elhagyom a Hokage palotáját, felugrok az egyik közeli épület tetejére és szabályosan vágtatok az otthonom felé.
A lakásom ajtaját szinte már betöröm, annyira erősen ugrok neki a kinyitásának. Nem akarom a társaimat megváratni. Amúgy is, ki tudja mit fog csinálni a két lány amíg távol vagyok? Még az is lehet hogy egymás hajába kapnak. Nagyon gyorsan előveszek egy felsőt a szekrényemből, majd még néhány melegebb ruhadarabot is becsomagolok. Nem tudom hogy milyen helyre megyünk, de ha hideg lesz ott, akkor nagyon jól jönnek. Sőt, még 2 másikat is berakok a hátizsákomba, hátha a lányok elfelejtkeznek róla. Végül a hátamra veszem a batyumat és elhagyom a kis lakást. Becsukom az ajtót és elindulok a kapu irányába.
Tetőről tetőre haladok a célom felé, egészen addig, amíg meg nem látom mindkét leányzót. Noriko épp egy fa tetején van.
- Még nem kaptak össze! - mosolyodok el.
Amikor már elég közel vagyok a kapuhoz, leugrok a tetőről és Shui mellé sietek. Valószínűre észre vesz, ezért megpróbálom a reakciójából megtudni hogy milyen hangulatban van. Eléggé közel állok meg mellette. Annyira közel, hogy ha akar, akkor simen meg is tud ütni.
- Megérkeztem! - jelentem be komoran. - Shui, szeretnék bocsánatot kérni tőled! Ha gondolod nyugodtan meg is üthetsz. Nagyon komolyan gondolom ezt a bocsánat kérést, ezért bátran megüthetsz ha az jól esik neked. Azt hiszem ott az irodában tényleg megbántottalak, amit nem akartam.
Noriko-ra addig nem nézek rá, amíg Shui nem válaszolt valamit. Amint megüt vagy bármit is csinál velem, amivel rendezi a számlát, a másik lányhoz fordulok:
- Tőled is szeretnék elnézést kérni Noriko chan! Sajnálom hogy olyan rideg voltam, de a múltam nem olyan könnyű mint a tiétek. Már ha a tiétek is nem volt olyan nehéz mint az enyém. Remélem sikerül összeszoknunk és így hárman megalkothatnánk Konoha legerősebb genin csapatát! Na, mit szóltok?
A kérdésem után rávigyorgok a lányokra, de ha jobban megnéznek, akkor láthatják hogy igen csak megerőltetem magam.
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Aburame Shui on Hétf. Május 31 2010, 00:27


Ahogy meghallottam az Ötödik reakcióját Nocchan beszámolójára, leesett az állam. A fene, simán beárulhattam volna azt a suttyót, a Hokage lazán egyetértett volna velem. Kezdem érteni, mire mondta Mamoru-kun, hogy aki mer az nyer. Nagyot bólogatva jeleztem hát a nő felé határozott együttértésemet, bár talán levehette az arcomon díszlő rögtönzött kötésről, hogy sikerült rögtön közelebbi "jó" viszonyba kerülnöm a drágával...
Azonbana világ azonnal rózsaszín színbe öltözött, ahogy Tsunade-sama kiejtette azt a bizonyos szót: Új küldetés, ráadásul ez komolyabb! A szívem majd kiugrott a helyéről örömömben.
- Ez az! - lendítettem magasba a kezem, majd észbe kapva visszazuhantam a sarokban csendben gombárt növesztő státuszomba. A két jouninnak mondjuk nem örültem túlságosan, remélem, nem valamelyik rokonom lesz, mert akkor kiborulok, na meg ne akarjanak atyáskodni felettünk, mert akkor velem gyűlik majd meg a bajuk, az fix. Elég nekem egy fater, nincs szükségem még párra névlegesen. De ne csigázz, Tsunade-sama, told a részleteket, annyira, de annyira kíváncsi vagyok!
Azonban a nő várakozó álláspontra helyezkedett, pedig nekem már igen zizgett a lábam, mehetnékem volt, de nem mertem megmukkanni. Jobbnak is tűnt azok után, ahogy kivégezte az íróasztalt...
Ahogy végre megkaptuk az utolsó infomrációt, elsőnek startoltam rá az ajtóra. Azaz csak akartam, mert Hiro-kun gyorsabbnak bizonyult, és mint a szélvész, porzott el valamerre. Bízom benne, valami ruhaneműért. Biztos nem viszem magammal félmeztelenül, nem lenne szalonképes! Én nem égetem magam hozzá hasonlókkal!
Kettesben maradva Nocchannal indultunk el a falu kapuja felé. Nem sok kedvem volt vele bájcsevegni, és szerencsére neki sem, így nyugodtan koncentrálhattam arra, hogy életemben immáron harmadszor fogom elhagyni a falut. Annyira izgatott vagyok. Vajon mit kell majd csinálnunk? Valakit megvédeni? Valamit megtalálni? (Jaj, remélem, nem megint valami idióta háziállatát kell felkutatnunk, mert akkor kiborulok, elég volt abból egyszer Tonton...)
A küldetés egész jókedvre derített, és ismét visszakúszott a mosoly az arcomra, amikor is Nocchan megszólalt, de akkora fatális badarságot mondott, hogy azonnal fiontor ült ki az arcomra, miközben a homlokomon megjelent egy mangacsepp. Ez a csaj nem százas... A zöldség az ő kedvét is elvette, sajnos csak egy rövid időre, hogy megmássza a fa ágát. Ez meg milyen már, mint egy majom. A követ itt vár minket valahol a kapunál, ő meg ahelyett, hogy megérdeklődné a kapuőröktől, hogy mi a szitu, kismajmot játszik.
- Van - felelem szűkszavúan -, három fiú - majd ott is hagynám, ha nem jelenne meg előttem Hiro-kun. Most, hogy volt rajta rendesen ruha, már egész elviselhető volt a jelenléte. Na de ahogy hablatyolni kezdett... lehet, meg kell változtatnom az előbbi mondatom alaptételét egy negatív előjellel.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz - jelentem ki úgy, mintha tényleg nem tudnám, még az hiányzik, hogy Nocchan is megtudja... meg különben is, inkább nem akarok tudomást venni csapattársaim perverzióiról. Amíg nem tudom, nem fáj. Helyette a fiú homlokára teszem a fejem. - Lázas vagy? Betegekre nincs szükség egy komoly küldetésen, ha nem érzed jól magad, vagy valami az agyadra ment, húzz haza! - nem voltam durva az én kategóriáim szerint, de nemis akartam jópofizni, nehogy azt higgye, hogy ha ilyen badarságokat súg a fülembe, akkor majd jó pontokat szerez nálam. Még csak az kéne, aztán egyszer arra ébrednék, hogy épp megpróbál bemászni a sátramba. Gyíáá, még a gondolat is ... áááá, nem akarom , hess, gondolat, hess!!!
A többit már meg sem hallgatom, mert ahogy Npcchan felé fordulva ismét zagyvaságokba kezd, én már el is pályázok az őrökig, hogy infomrációt szerezzek. Csak lényegretörően.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért. A Godaime Hokage küldött minket, hogy fogadjunk egy küldöttet, aki elvileg itt vár valahol minket. Esetleg tudnának nekem segíteni, merre lehet? - mosolygok udvariasan. A csapattársaimnak esetlegesen leeshet az álla, hogy ilyen is tudok lenni, mert ebben a pillanatban teljesen ártatlannak és átlagos korombeli lánynak tűntem, akivel szót lehet könnyedén érteni.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Konan1 on Szer. Jún. 02 2010, 08:35

A geninek még csak bele sem kezdtek a küldetésükbe, de máris olyan nehézkesen haladnak előre mintha már az ellenség földjén haladnának. A lassító tényező ezúttal nem valami ellenfél volt hanem saját magukat lassították. Bárki aki rájuk nézett, mármint a három geninre a kapu előtt, lehetett rajtuk látni, hogy nem alkotnak tökéletes csapatot, olyanok mint a víz és az olaj. Noriko felmászott az egyik közeli fára, majd onnan nézett körül, hogy vajon merre is lehet az a bizonyos követ, Shui pedig elindult a kapuőrökhöz, hogy a követ után érdeklődjön. Annyi biztos, hogy egyikük sem járt sikerrel. Noriko senkit sem látott a csapattársain és a kapuőrökön kívül, a kapuőrök pedig értetlenül álltak a dolgok előtt, mert nem láttak semmiféle követet a környéken. Mindeközben Hiroto egy helyben állt ott ahol eddig is nem moccant semerre és a lányokat nézte ahogyan keresik a követet. Azonban az egyik pillanatban nedves tapintást érzett a nyakán, de amikor hátrafordult nem látott senkit. Furcsa jelenség, bár az is lehet, hogy az egyik fa levelén összegyűlt harmatcsepp okozta a tapintás érzéki csalódását. Az Aburame lány információ hiányában visszaindult túlságosan is kedvelt fiútársához, közben Noriko lelkesen kémlelte a tájat és csak egyetlen egy irányba nem nézett, maga mögé ahol egy sötét alak bukkant fel. Ez az alak a saját kezét a szájához emelte, majd a hüvelykujjának hegyét megnyalta és azt végighúzta a lány nyakán. Hátborzongató érzések kavalkádja ez a mozdulat és a lány egyből maga mögé nézett, hogy megtudja mi is volt ez, azonban senki sem volt mögötte. Amikor visszafordult meglátta azt amit eddig igen lelkesen kerestek. Egy lány állt egyenesen a két genin mögött és azok még csak nem is tudtak róla, pusztán akkor szereztek tudomást róla, amikor a lány a fejét Shui vállára akasztotta.
- Te... féled a halált? Suttogta rémületkeltő hangon.


// Itt van egy felvétel a lány hangjáról http://www.youtube.com/watch?v=ivGy1a7vjF0 pontosabban 5:00 -tól fogjátok csak hallani a hangját, úgyhogy tekerjetek oda ^^ !!!figyelem csak erős idegzetűeknek!!! Smile //
avatar
Konan1
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Suyiko Shiai-Ne on Szer. Jún. 02 2010, 21:25

[Előzmény a Hokage rezidencián]

"Egy ijesztő kislány egy ijesztő helyen, ijesztő város egy ijesztő világban. Az ijesztő kislány az ijesztő arcával vicces dalokat énekel, amiket még sosem hallottál."
Könnyű dallamocska, igazán a helyzethez illő. Nem merné megsaccolni, hogy nézhet most ki egy ilyen hosszú durci után, megkoronázva egy remek kis futással. A táskáját még a hokage irodájában ledobta, konkrétan ledobatták vele, még pontosabban leszaggatták, miután nem akart megválni tőle, mert anélkül a körömlakkja semmit sem ért volna, reggel nagy gonddal válogatta össze - de mostanra már mindaz érvényét vesztette, mert csak lihegett, meg amikor éppen nem, akkor dúdolt, rá kellett jönnie, hogy nincs is olyan rossz hangja.
Azon ábrándozott, milyen lenne, ha a filmjében annak idején majd énekelne is. Nemcsak modell és színész lenne, de már énekes is, egy aranyhangú pacsirta, mindenki bálványa és példaképe, ideál és szimbólum...
Jó reggelt, hercegnő, milyen szép is az élet, míg fel nem kelsz! Épp küldetésre igyekszel, épp tanácstalan arcokat látsz, hirtelen meg sem tudod számolni, hányat, és mind olyan ijesztő valamiért. A frászt hozza rád. "Van egy ijesztő macskája és egy ijesztő denevére. Kicsi hintaszék és egy régi kék kalap. Ijesztő kislány, ó, imád énekelni, van egy kis ajándéka, egy meglepő dolog."
Oda kéne menni? vagy várja meg, amíg ők találják meg? Úgysem kell hozzá sok idő, amilyen feltűnő jelenség Szöccikénk. (Az arca egymagában alig fér át a kapun, amekkora hatalmasra nőtt az utóbbi időben, sértődések és megingások ide vagy oda.)
- Igazán nem szeretnék beleszólni a dolgotokba... - Tényleg nem. Ezek mind csak úgy jönnek, a túl sok meggondolatlan szó a nagy arc és vastag bőr feltétlen velejárója, bizonyították egyes konohai felmérések. - De nem tudom, mit csináltok. - Paff. - Bármit is csináltok, ez a módszer nem eredményes. Próbáljátok a dolgokat jobbról megközelíteni, általában ott van a helyes kijárat, régen sokat labirintusoztam. Tudjátok, amikor össze kellett kötni a kavalkádot, meg kellett találni az utat, de mindig elfogyott a türelmed a hatszázharmadik zsákutcánál. - Ez mind annyira természetes! Ahogy az előadásmódja is hősnőnknek, amiben az égvilágon semmi különös nincs, ha tudjuk, hogy hajlamos a díva replik után pihenőül csak úgy megőrülni. És ha eltekintünk az aprócska ténytől, hogy ahhoz képest, milyen tudálékosan osztja az észt, meglehetősen távol van az összes érdekes arctól.
Valaki azért csak felvilágosítja, hogy közelebb kellene menni.
avatar
Suyiko Shiai-Ne
Játékos

Specializálódás : Glamourous.

Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Haru Noriko on Csüt. Jún. 03 2010, 16:50

Shui válaszán nem lepődtem meg. Hideg és nemtörődöm, de mire számíthattam volna?
Inkább tovább nézelődtem, de nem láttam senkit. Egyszer csak hátborzongató tapintást éreztem a nyakamon, és bár nedves volt, olyan érzésem lett tőle, mint mikor a körmöm végig húzom a falon, vagy egy papíron. Libabőrös tagokkal fordultam hátra, de nem volt ott semmi, még egy ág sem. Tűnődve fordultam vissza, hogy mi lehetett ez, de a kérdésemre azonnal megkaptam a választ, mihelyst megláttam a társaim, és a mögöttük álló, feltűnően fekete lányt. Biztosan ő volt, de ki lehet valójában? Remélem, nem a követünk, mert már a jelenlététől is kiráz a hideg...- ebben a pillanatban a lány a fejét Shui vállára helyezte, és olyat kérdezett, amitől végleg megbizonyosodtam róla, hogy nem teljesen százas. Nem szoktam az emberekről első látásra véleményt alkotni, de ez a belépő azért durva...
Egy pillanat alatt a földön termettem, és miután felegyenesedtem ( mert guggolva érkeztem le az ugrásból ), a lány szemébe néztem. Egy pillanatig próbáltam megállapítani a korát, de miután nem sikerült, megkérdeztem:
- Te meg ki vagy ?- és hogy ne tűnjek udvariatlannak, hozzátettem:- az én nevem Haru Noriko. - mindvégig komoly és hűvös maradtam. Tudtam, hogy most csak játszom a nagymenőt, és nem is tudom, hogy jól áll-e nekem, de néha ilyet is kell.
Aztán eszembe jutott valami, amitől csak egy hajszál védett meg, hogy el ne mosolyodjak. Vajon mit kap majd ezért Shui-tól ? Szegény lány, nem tudja, kivel áll szemben...bár, erősnek tűnik. Fejpántot nem látok rajta, ezért nem tudom, honnan jött, de gondolom ninja...Mindenesetre lehet, hogy nem lesz szükség az erejére, ha Shui nem szól be neki, az előbb eléggé beégett azzal, hogy megijedt a Hokage-tól.
Úgy tűnik, csak az arca nagy, de egyébként nulla. Ez a gondolat kicsit növelte a magabiztosságomat, és csak most jutott eszembe Hiroto. A fiú mellettem állt, de nem szóltam hozzá, mert eléggé hatásromboló lett volna. Hitartóan néztem tovább a titokzatos jövevény vörös szemébe, de a gondolataim még mindig Hiroto körül forogtak. Kedves, hogy beismeri a hibát és bocsánatot kér, de az már nem annyira tetszett, hogy sajnáltatja magát, mintha csak ő lenne a világon. Nem tudom, milyen volt a múltja, de úgy beszél, hogy ő sem tud rólam semmit. Nem tudja, hogy hat éves koromban milyen lelki sérelmek értek...Hogy majdnem megöltem valakit, és hogy azóta sem tudtam meg, vajon sikerült-e volna, mert megmentették az életem. De ezek a rémképek megmaradtak, ráadásul retteghetek, hogy mikor támadnak meg újra. És hogy képes leszek-e megvédeni magam. És mégis egy optimista gyerek vagyok, sosem szomorkodom, mert nem úgy akarom felfogni a dolgokat, mint Hiroto. Panaszkodhatnék, persze...de semmi értelme nem lenne! - ezt meg is fogom majd mondani neki. De nem most. Előbb ki kell derítenünk, vajon kivel is állok szemben.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Jún. 03 2010, 20:20

Miután befejeztem a mondókámat, Shui nem vágott pofon. Ez már jó jel! Vagy csak megtetszettem neki és azért nem akar bántani? Rengeteg dolog fut át az agyamon, de amikor valami a nyakamhoz ér azonnal megfordulok. Viszont nem látok semmit.
- Hmm... - dünnyögök egyet.
Ez vajon mi lehetett? Amikor a nyakamhoz érek, érzem hogy tényleg nedves. Ekkor nagyon gyorsan az égre nézek és madarak után kutatok. Nagyon remélem, hogy ez nem az akar lenni amire gondolok. A felsőm ujjával törlöm le a nedvességet magamról, majd nagyon óvatosan megszagolom.
- Nem büdös. - sóhajtok fel halkan, alig hallhatóan.
Kicsit megnyugszok, hogy nem egy madár illetett meg. Azonban hirtelen egy nagyon furcsa, suttogó hangra leszek figyelmes. Mire oda nézek, látom hogy egy lány pihenteti a fejét Shui vállán.
- Látom új barátod van! - szólok oda a lányhoz, majd sietek is oda hozzá.
Ha Shui bántalmazni próbálná a jövevényt, azonnal közéjük ugrok és megállítom. Nem akarom hogy bunyó legyen ebből. Szegény lány nem tudja hogy a csapatunk idegbeteg tagjával kezdett ki.


//Bocsi, ez gyenge lett :S //
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Aburame Shui on Pént. Jún. 04 2010, 13:36


Ahogy megfordultam, és ott hagytam a két őrt, már le is olvadt a mézes-mázos mosoly az arcomról, és erős megvető fintorba ment át. Már megbocsásson a világ, de milyen kapuőrök az olyanok, akik még egy olyan egyszerű dologra sem képesek válaszolni, hogy merre van a ránk várakozó küldönc?! Ha valaki csak úgy ki-be rohangál a faluba anélkül, hogy a "drága" őrség felfigyelne rá, akkor nagy a baj. Szánalmas, hogy ennek a nagy múltú és ma is világpolitikát meghatározó falunak ilyen lúzereket kell alkalmaznia őrszolgálatra. Bezzeg a bátyám, Mamoru, de még Shirogane vagy Kouni is jobb védelmet tudna szavatolni, csak kiengedik a bogaraikat, és onnantól kezdve tudtukon kívül senki nem járhatna se ki, se be. De ez nem is lenne csoda, az Aburame klán egyszerűen fantasztikus, és simán lepipál bárkit!
Ahogy visszaértem Hiro-kun mellé, inkább szóval sem illetve fura vakarózását - szerintem agyára ment a kunais feladat - fűztem össze a mellkasom előtt két karcsú kezem, ezzel is jelezve, hogy inkább ne szóljanak hozzám, mert mindjárt felrobbanok. Itt kell rostokolnunk a kapuban, mikor már rég elindulhattunk volna. Arról már említést sem teszek, hogy a falu drágalátos, nagyrabecsült jouninjai még az órát sem ismerik. Hát milyen morál ez már?! Az Ötödik helyében igen komoly szankciókat helyeznék kilátásba a léha bandának!
Néma dühöngésem, amelytől durcás és vörös lett az arcom, hirtelen szakad félbe, mikor valami a vállamra nehezedik. Kisebb koromban annyiszor és annyian hozták már rám a frászt, hogy a reakcióm itt sem volt normális és megszokott (azaz, hogy felvisítva megpördülök, vagy legalább lesápadva megremegek, vagy valami), ehelyett kidagadt egy ér a homlokomon, majd egy mozdulattal hátrafelé irányítom a könyököm (ami gondolom nem fog találni), ezzel riasztva el a gusztustalan és nem kívánatos rovart a közelemből, majd nagy hévvel megfordulok, és ha Hiro-kun nem avatkozik közbe (és ha van rá lehetőségem, mert a csajszi nem tűnik el), nekiugranék a fura jövevénynek, így csak ordítozni kezdek hevesen kapálódzva, mint valami veszett állat, épp csak a szám nem habzik.
- Szórakozz azzal, aki rá van szorulva! Ha a frászt akarod valakire hozni, kelj fel korábban, szerencsétlen lúzer! Még egyszer hozzám mersz érni, esküszöm, megtéplek, hallod! Beverem azt a búval bélelt, nagyképű és dark-depressziós pofád, csak kerülj a kezeim közé! - majd a fiút is kiosztom. - Vedd le a kezed rólam, te perverz! Nincs jogod a dolgaimba avatkozni! - majd tovább toporzékolok, hogy megölöm, megverem, megtépem, szétcincálom a lányt. Az újonnan érkező, és eleddig a reflektorok fényébe be nem lépő új jövevény jelenléte fel sem tűnt.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Konan1 on Szomb. Jún. 05 2010, 13:09

Megjelent egy furcsa lány és mindenkit akit csak látott a közelében, egy szempillantás alatt végignézett és egy személyen maradt meg a tekintete. Az Aburame család nagyszájú heves kislányán, akihez oda is ment és a fejét a vállára rakta, suttogva neki egy mondatot. A többi genin akik Shui mellett voltak, tudták, hogy ebből így baj lesz ezért közelebb is mentek a lányhoz, hogy le tudják fogni ha esetleg "felrobbanna". Azonban Shui megfékezhetetlen volt, az általános helyett reakció helyett, feldühödött és egyből a mögötte állónak esett. Hiroto azonnal szaladt segíteni, de a lány heves kapálózása miatt nem sokat tudott változtatni a történteken. Shui egyből a egy könyöklő megmozdulással indított, azonban az csak a levegőt szelte ketté mást nem, mert a lány ekkor már egy lépéssel mögötte állt, azonban még nem volt vége, nekivetette magát mint valami kiéhezett vadmajom a banánnak //xD ezt nem tudtam kihagyni Razz// és a földre teperte. Ordítozott, kiabált vele, de amikor kinyitotta a szemét, azt látta, hogy Hirotot teperte le a földre és ő vele ordibál.
- Érzem, hogy nem vagy egyedül... odabent. Érzem, hogy közeleg a halál! Jelent meg újból a lány, Shui mögött, rásimulva a hátára és a szavait egyenesen a fülébe suttogta. Ezután felegyenesedett, majd a fán megérintett Norikora nézett.
- A név elenyészik, az idő folyamán... Kyoufushou Fea, így neveztek el megjelenésemkor.
Mindeközben a háttérben egy gyönyörű szép nőszemély tűnt fel aki végig szemmel kísérte a dolgokat és még a történtekhez kapcsolódni is próbálkozott, bár ez még nem igazán jött össze neki. Talán a legegyszerűbb az lenne, ha kegyes bájával csak simán odasétálna hozzájuk.

//Kyoufushou Fea: Mindkét szó jelentése Félelem/Beteges félelem. //
avatar
Konan1
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Haru Noriko on Szomb. Jún. 05 2010, 19:14

Megrökönyödve néztem az előttem álló lányra. Shui és Hiroto nem igazán érdekelt ( végre tisztázzák az egymás közti feszültséget, én pedig inkább nem égetem magam le annyira, hogy beszálljak verekedni ). Viszont "Fea" már jobban érdeket. Lám, lám, megint bebizonyosodik, hogy a név hat az emberekre...eddig két embernek tarthatok felvilágosítást a fájdalomról, szuper. Nem hiszem el, ilyen egy elcsépelt napot...Nem elég, hogy kaptam két ellenségeskedő csapattársat, akik még csak nem is akarnak csapatmunkában dolgozni ( talán Hiroto ), de most itt van ez a követ, akitől még a hideg is kiráz! Szeretnék már egy értelmes emberrel találkozni... És ekkor, mintha valaki fentről végig figyelt volna, egy gyönyörű teremtés kezdett közeledni felém. A nő arca szinte sugárzott a tisztaságtól, én pedig földbe gyökerezett lábbal meredtem rá. No nem indultam be rá ( hiszen nem vagyok lezbi ), de művészi szemekkel nézve... El tudtam képzelni egy festményen, a tengerparton...és őszintén szólva kicsit irigykedtem is rá. Én sem vagyok csúnya ( meg hiú sem, csak szerény, hehe ), de ez a nő tényleg a megtestesült szépség volt. Kíváncsi vagyok, hogy ha majd Shui megunja a csapattársunk agyabugyálását, és végre felnéz, mit fog majd szólni, hogy lekörözték? Most már kíváncsi vagyok, mire lesz nagy az arca, mert semmiben sem lesz a leg-. Nem lesz sem a legszebb, sem a legokosabb, és a kisugárzásáról ne is beszéljünk...- majd tettem egy lépést a nő felé, és óvatosan a kezemet nyújtottam felé.
- A nevem Haru Noriko...- majd miután ő is bemutatkozott, még mosolyogtam egyet, aztán elsiettem, hogy szétválasszam ezt a két...na jó, talán bírják még az idegeim pár napig, de eddig csak a jó oldalam ismerték meg. Nem tudják, milyen mérges tudok lenni, ha elszakad a cérna, vagy hogy milyen csípőseket vagyok képes beszólni, ha akarok. De még egy ideig megerőltetem magam...nyugi...majd csak kijövök velük valahogy...- közben oda is értem, és a ruhaszélénél fogva elrángattam Shui-t szegény Hiroto-ról. Közben résen voltam, hogy ha kell, megvédjem magam. Tisztában voltam vele, hogy most nekem fog támadni, de nem hiszem, hogy erősebb lenne nálem. Végül is éltanuló voltam az akadémián... Taijutsu-ból jó alapjaim vannak, ninjutsu-t nem hiszem, hogy használna ellenem ( ennyire azért még ő sem forrófejű ), ami pedig a genjutsu-t illeti, azt könnyen fölismerem, és föl is tudom oldani. Ha pedig simán a képembe vág valami förtelmességet, én is tudok olyat szólni, hogy elsápad belé.
A tekintetem Feára emeltem. Kíváncsi voltam, vajon mit szól ehhez az egész cirkuszhoz. Furcsa, most, hogy így egymás mellett állnak a másik nővel, teljesen olyanok, mint egy angyal, és az ördög...
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Szomb. Jún. 05 2010, 20:51

Az események nem épp úgy alakulnak ahogy szerettem volna. Miután megragadtam Shui-t hogy elráncigáljam a másik lánytól, de ő kiszabadul a kezeim közül. Ezután még a fejemhez vágja azt is hogy perverz vagyok. Ez aztán szép. Azonban a következő események még jobban meglepnek.
Hirtelen azon kapom magam, hogy Shui letepert és folyamatosan ütlegel. Egyszer sikerül pofon vágnia, de utána már védekezni kezdek és nem kapok többet. Lényegében még élvezhetném is a helyzetet. Na jó, kicsit élvezem is
Shui rikácsolásán kívül mást nem nagyon hallok, de egyszer mintha Noriko is megszólalna. Hamarosan azonban megérkezik a másik társam és leszedi rólam a szőkeséget.
- És még én vagyok perverz... - szólok oda Shui-nak. - Szerintem azért vagy mérges, mert jobban szerettél volna TE ott lenni a tetőn velem. Fogd már fel, hogy nem csináltunk semmit sem ott! És perverz sem vagyok! - ekkor meglátom a társaságunkhoz újonnan csatlakozó szépséget.
Gyorsan felugrok a földről és leporolom a ruhám. Miután befejezem a tisztogatást, oda megyek a nőhöz és meghajlok előtte.
- Kaibutsu Hiroto szolgálatára áll, szép hölgy! - majd csak ezután kezdek el foglalkozni a követtel.
- Elnézését kérem, hogy a szöszi így letámadta, de a mai nap folyamán nagyon ingerlékeny. Remélhetőleg holnap már normális lesz!
Genzo sensei annak idején arra tanított hogy a kötelességeimet mindenáron teljesítsem. Viszont azt is megtanultam mellette, hogy a szép hölgyekkel mindig bánjak illően.
- Várunk még valakire? - nézek rá a követre.
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Aburame Shui on Vas. Jún. 06 2010, 00:16


//Előre szólok, ahol a karakterem jelleméhez nem illett az általatok leírt dolog, ott egy kicsit módosítottam, gomene ^^//

Annyira belelendültem az ordítozásba, hogy még a szemem is becsuktam, így váratlanul ért, mikor ismét mögülem hangzott fel a lány hangja. Az anomáliát megértendő kinyitottam a szemeim, és arra kellett eszmélnem, hogy Hiro-kunon töltöm ki a mérgem épp.
- Mi a picsa? - tört ki belőlem nemes eleganciával a kérdés, majd felpattantam, hogy a mögöttem elhelyezkedő lányra pillantsak, de megint lassúnak bizonyultam. Így már csak a levegő lehetett szemtanúja az újabb zavar miatti pírnak, és annak az ultragörbe nézésnek, amellyel a nyilvánvaló pimaszsággal növelt aggressziómat kívántam kifejezni.
- Persze, hogy nem vagyok egyedül - morogtam magamnak, és én lennék tényleg a legboldogabb, ha ez nem így lenne. -, hiszen Aburame vagyok!
Fea, egy életre megjegyzem, az biztos. Ekkor ütötte meg a fülem Hiro-kun megjegyzése.
- Álmodik a nyomor, mi? - vetem oda foghegyről, mert az én figyelmem is leköti az új jövevény. Nem szeretném kommentálni, mert ezt nem lehet. Komolyan egy barbie-baba? Ugye nem ő az egyik jounin?! Nem lehet ő! Szerintem egy pofon után sírva fakadna, hogy elcsúfult az arca! Áh, még annyira sincs szükség, felkapaszkodik valahova, és hisztirohamban fog kitörni, amiért letört a körme! Ez egy vicc!
Hiro-kun viselkedésére elfintorodom gúnyosan, még hogy nem perverz, rögtön rázoomolt az új bigére. Annyi baj legyen, végre nyugtom lehet, mert leszáll rólam.
- Mi az, hogy holnap remélhetőleg normális lesz?! - dagad ki ismét az ér a homlokomon, és keresztbe fonom sértődötten a karjaim a mellkasom előtt. - Tuskó... -mormogom magamnak, és figyelem a kialakult eseményt. Kifejezetten jó lenne, ha végre kiderülne, hogy ez a "követ", márha valóban ő az, és nem csak a másik jouninnak titulált valaki, valamint a cicababa végre felfedné a kártyáit. Áhh, miért nem könyörögtem ki apától, hogy magándiák lehessek egyik klántagunk kezei alatt? (Az indok egyértelmű, mert akkor erőszakosan köteleztek volna arra, hogy használjam a bogaraim, és én abba belehaltam volna, az fix!)
- Kinyögtök végre valamit, vagy itt rostokolunk napestig, ahelyett, hogy a Hokage parancsának eleget téve végre nekikezdenénk a küldetésnek? - szólalok meg körülbelül tíz másodperc múlva, türelmetlenségem nem ismer határokat, így esélye sem volt senkinek, hogy megszólaljon, mielőtt kifakadok.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Suyiko Shiai-Ne on Vas. Jún. 06 2010, 15:58

Csak bámult, távolról, mint akiben megállt az ütő és mindennemű életjel. Vegetatív szépség lett Ályicsanunkból, földbe gyökerezve, amolyan semmilyen. Aki ránéz, nem lát minimális gondolatot sem a szép buksija mögött, bár ez gyakori. De most különösen igaznak bizonyult, olyannyira, hogy senki sem vette észre. Márpedig ehhez ő nincs hozzászokva, úgyhogy szépen előrébb nyomul, csak lassan, vigyázva a sarkakat egyáltalán nem kímélő talajjal.
Mégis van benne valamiféle gondolat: sajnálja magát, szegényt, akinek nem csak egy ígéretes fotózást kellett kihagynia, de még a pasijával is összeveszett. Jól esne most egy hajmosás, ezt alátámasztandó egy laza mozdulattal lófarokba is kötötte hosszú haját.
Mint egy szappanopera! Vannak azok a rossz napok, mikor valahogy semmi sem jön össze. És miért is nem? Mert elhívták valami béna küldetésre, azt sem tudta, mit kell tennie, csak jött - meg persze, miért is ne, először Tsunade is jól letolta. Így kell ezt, kislány!
Ha már béna szappanopera, a kis embercsomó sem tűnik különbnek az ő életénél. A civakodó kölykök, meg a nyugis kislány, aki próbálja őket leállítani. És a hátborzongató gonosz, akiről nem tudni semmit. Szép csapat, ide társul a valószínűleg néhány évvel idősebb cicababa, aki azt sem tudja jelenleg, hanyadikán lehet elseje. Azért az "aranyos lányt" ez a bambaság nem zavarja, örömmel mutatkozik be neki. De nem, nem a rajongója, mert autogrammot nem kért. Nagyszerű, tudatlan kölykök. De semmi probléma, felvázoljuk a bájos mosolyt, máris szebbnek tűnik az élet. (Ó, ha ennyi elég lenne másokhoz is, a csökönyös pasikhoz meg menedzserekhez!)
- Szió, Suyiko Shiai-Ne vagyok. És nem tudom, hogy miért vagyok itt, de majd veletek leszek, nagyon úgy tűnik. - Aztán hatásszünet, "nem-tudunk-egymással-mit-kezdeni" mosoly és némi normalitásra utaló jel - ugyan, ez biztos csak valami vicc, itt senki sem normális!
Azért a kissrác megragadja a lényeget, érzékeli a vitathatatlan szépséget és kisugárzást, így kell ezt. (Hé, csajszi, egódból lassan visszavehetsz!)
Majd segít a harmadik jómadár, az arrogáns kis energiabomba. Negédes mosoly, kedve lenne olyan nagymamásan megcsipkedni az arcát is, de valljuk be, nem meri.
- Miért, ő ki? - Mutat elképedve a sötét csodabogárra, aki furcsa (de még milyen furcsa!) módon nem szólt hozzá, így, vagy úgy. - Mondom, Ai vagyok, és fogalmam sincs, miért rendeltek ide. Épp egy fotózásról rángattak el, úgyhogy most nagyon morcos vagyok, gyorsan meséld el te, hogy mi a pálya, ha olyan sürgős neked is! - Förmed a szőke lányra, és érzi, bizony, ők jól meglesznek egymással. (Aha. Nem.)
Lehet, hogy még élvezné is a helyzetet, ha nem lett volna előtte néhány kellemetlen órája. De így nem nagyon tud megnyugodni, hiába áll olyan szépen és takarosan a másik két csapattag.
avatar
Suyiko Shiai-Ne
Játékos

Specializálódás : Glamourous.

Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Konan1 on Szer. Jún. 09 2010, 10:18

A dolgok folytak egymás után, minden olyan hirtelen történt, a küldetés, Fea felbukkanása és a megérkezett egyik elveszett Jounin akit Ai-nak hívnak. A lány akit követnek neveztek, kicsit félreállt, hogy megismerkedjetek egymással és végig szemmel kísérte a civakodást amit az Aburame lány gerjesztett, hát az biztos, hogy nem egy hétköznapi lány. Nekirugaszkodott az ismeretlennek és meg akarta verni azt aki mögé suttogott pár értékes szót, még ha egy idősebb öregről, vagy egy Jouninról is lett volna szó. Mindenkinek megvan a saját egyénisége, de mind közül egynek kiemelkedő volt ami szemet is szúrt Feanak és az pedig az újonnan érkező cicababáé volt. Kicsit aranyos, kicsit fellengzős, kicsit beképzelt és ezeket az utolsó mondata is mutatott. A kérdés után amiben Fea kiléte után érdeklődött a lány azt hitte, hogy az utána következő mondatokat is hozzá intézi és ez feldühítette.
Fea mozgásba lendült és egyenesen az újonnan érkező felé tartott lassan. - Ki vagyok én? Suttogta halkan... - A te legrosszabb rémálmod! Tekintett fel rád a vérvörös szemeivel és ahogy egyre közelebb ért a lányhoz, Ai számára úgy szürkült el minden és mindenki. Akik eddig nyüzsögtek, megálltak, megfagytak. A fák zöldellő levelei elvesztették élénk zöld színüket, a nap sugarai elvesztik ragyogásukat, minden sötétté, szürkévé válik még a lány sminkje is. Ályicsan nem tud mozdulni, lábai lemeredtek, ahogyan az egész teste és amikor közel ért hozzá Fea, a füléhez hajolt. - Még mindég boldognak érzed magad Ai? Motyogta ki ahogyan ha a sztár Kounoichi körülnéz furcsa látványnak lehet tanúja. Shui, Hiroto és Noriko testéről egyaránt kezdett el felszakadozni a bőr, majd porrá válva a levegőbe repült, ezt követően a hús az erek és végül csak csontvázak és a töménytelen vér maradt a három genin helyén. - Jól válogasd meg szavaidat, vagy te is így végzed. Suttogta ezt is ám a végén egy apró halk kacajt ejtett, majd Ai bőre is elkezdett leválni a testéről, porrá válni és elszállni ám ebben a pillanatban a világ visszanyerte eredeti valóját, a levelek újra színesek lettek Shui még mindég izgága volt és ami a legfontosabb mind éltek. A geninek számára az a amit Ai átélt mindössze egy pillanat volt, habár a lánynak akár egy örökkévalóság is lehetett volna.
Fea hirtelen ott termett a kapunál, majd a többiek után szólt. - Megvárjátok a halált, vagy magatok akartok belerohanni? Ezzel hátat fordított mindenkinek majd útnak indult.

// Következő post mehet Tűz országa->Erdőségek//
avatar
Konan1
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

[Ami-chan csapata]

Témanyitás  Akimoto Kazuma on Kedd Feb. 22 2011, 16:39

Halk futás zaja veri fel a csendet, ahogy Kazuma rohan a kapuhoz. Megáll, majd körbesandít, csapdákat sejtve mindenütt.
Az fog győzni, aki tényleg jobb, és szerencsés, ezt ne felejtsd el Suzume. Nem biztos, hogy ez te leszel. Szóval ide kellett jönnöm. És most?
Nagyjából elűzött mindent a fejéből, hogy tisztán járhassanak a gondolatai a feladat körül. Egyelőre senkit nem lát, aki ismerős lenne, úgyhogy további információkra várva, nagy türelemmel szemlélődik, összpontosít.
A két jutsu csábító, de szerintem ez csak egy egyszerű mézesmadzag. Senki sem teheti meg, hogy elhanyagolja a tanítványát egy másik javára. Biztos, hogy nem lesz lemaradása egyikünknek sem.
Hiábavaló lenne lebecsülnöm Suzumét, hiszen amúgy is, alig ismerem. Kíváncsi lennék a képességeire, és a határaira. Ahogy a sajátjaimra is.

Gyomrának halk mordulása emlékezteti, hogy régen volt már reggeli, ezzel türelmét is kezdi elveszteni.
Mégiscsak jó dolog az a ramenkupon. Hol vagy már Ami-chan?
Morfondírozik, majd úgy dönt, a tettek mezejére lép.
Ami-chan! Itt vagyok! Merre tovább?
avatar
Akimoto Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hyuuga Hinata (inaktív) on Kedd Feb. 22 2011, 18:36

Amíg nézelődsz, sokszor süpped be a puha homok a lábad alatt, annyiszor jártak már ott, hogy az öreg föld kezdi feladni az egy helyben maradást. Mókusok, madarak is gyakran rezgetik meg a közeli ágakat, a recepciósok meg csak bámulnak rád, mint egy hülyére.
- Mit akarsz itt? Kire, mire vársz? - kérdezgetnek néha, amire válaszolhatsz, vagy akár figyelem nélkül hagyhatod Őket.
A legcsekélyebb jelre vársz, mikor egy shuriken suhan el melletted, majdnem megvágva Téged. Hátulról jön a támadás, de mivel a hátad mögött semmit se látsz, visszafordulsz, és meglátod, hogy ott egy cetli a shuriken-en.
A cetlin ez áll: "Hol máshol vásárolnál fegyvert, ha nem itt? Kicsi bolt, nagy forgalom.. "
Csak eddig tudod olvasni, hiszen ezután a tinta el van mosódva, olvashatatlanná válik a többi információ. Úgy látszik, ez alapján kellesz megtalálnod a következő jelet. De melyik bolt lehet a sok közül?
Ahogy Ami-chan ígérte, hamarosan pukkanásokat hallasz, megint a hátad mögül, és mikor hátrafordulsz, és a füst is elszállt már, egy nyíl alakot formáló alakzatot látsz shurikenek-ből, ami a város keleti része felé mutat, ezzel jobban lecsökkentve az átnézendő boltok számát.

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Akimoto Kazuma on Szer. Feb. 23 2011, 13:46

Nem kell sokáig várnia, máris megszólítják az őrök.
Ó, csak egy küldetés a senseiemtől.
Ezzel le is rendezte a tájékoztatót, mást nem fog nekik mondani. A kis rezdüléseket is figyelmesen hallgatja, semmi sem kerülheti el a figyelmét. Ekkor hirtelen becsapódik a shuriken. Körülnéz, de mivel senkit sem talál, megnézi magának a kis pengét, ekkor meglátja rajta a cetlit.
„Hol máshol vásárolnál fegyvert, ha nem itt? Kicsi bolt, nagy forgalom.. " A többit nem látom.
Felmordul, ahogy végiggondolja, mennyi fegyverkereskedés van a faluban, ráadásul semmi több nem derül ki. Letépi a cetlit, és azt is elteszi. Megpördül az újabb pukkanás hangjára, és a füstből egy nyíl bontakozik ki.
Kelet. Arrafelé egy boltot ismerek csak, a Kaz Kunora Fegyverkereskedést. Nagyon remélem, hogy az lesz az.
Gondolatai ekörül forognak, de lábai már sebesen repítik a keleti városrész felé.
Csapdák még nem voltak, de nem árt résen lennem. Attól tartok, innen nehezebb lesz, és minden ravaszságomra szükségem lesz.
Nagyokat ugorva halad a szerinte megfelelő hely felé, és reménykedik, hogy jó a cél, amit a papírfecni alapján megjelöltmagának. Ügyel arra, hogy a keze ügyében legyen legalább egy shuriken, vagy kunai, nehogy meglepjék és ezzel elbukja a próbát.
avatar
Akimoto Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Sayuri Akeme on Hétf. Márc. 07 2011, 19:32

Miután megkaptuk az új küldetést amiről igazából, néhány töredék információn kívül nem nagyon tudtam semmit, elindultam haza, hogy összepakoljak. A szüleim már nem voltak otthon, de látszott még a nyoma annak, hogy a sensei nem is olyan rég itt járt. Összeszedtem némi kaját, és elcsomagoltam ruhákat, és minden egyéb szükséges holmit. Miután minden megvolt elindultam Konoha kapuja felé. Mikor odaértem meg is láttam az új társamat aki kicsit sem volt szimpatikus. Odasétáltam hozzá és belenéztem a szemébe.
-Undorodok tőled. Ajánlom, hogy nem legyél az utamba a küldetés során. Nem szeretek senkivel balhézni, de utálom az olyan embereket mint te- mondtam neki, és valahogy késztetést éreztem, hogy megüssem, de nem tettem. Már az elején láttam, hogy a lán nem teljesen normális, de úgy néz ki mintha a vérvörös színnel szemben megszállott lenne. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de tudtam, hogy nem árt vigyázni vele. Az edzőterepen a saját vérért kente rám és attól félek, hogy más emberek vérét sem fél kiontani azért, hogy saját beteges vágyainak éljen. Persze ez remélhetőleg nem fog megtörténni.
avatar
Sayuri Akeme
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Ayami Remiyu on Hétf. Márc. 07 2011, 22:06

Le ugrom a fáról és hátam azonnal neki is döntöm. Nem lesz ez így jó. Túlsókat akartam egy szere. Bántott néhány dolog. Nagyot sóhajtottam léptem egyet előre és meg fogtam a fejem.
-Áú.
Úgy döntöttem nem figyelek a többiekre. Csak a mestere annak minden szavára és mozdulatára.
- Rendben.
nem szóltam egy szót sem csak karba tett kezekkel egy szó nélkül elsétáltam. Egészen a szomszéd utcáig. Onnan futni kezdtem haza. Egészen az ajtóig és onnan a konyhába. Fájdalom csillapított vetem be és egy nagy pohár vizel a kezembe ültem le a konyha kövére. Lassan elkortyoltam a vizet. Felállok a szobámba sétálok ahol Ren álmából ébredve ugrik fel. hangosan miákolva vad dorombolásba kezd.
- Most nem érek rá. Össze kel pakolnom és indulnom küldetésre.
Nem kapkodtam. Egy levelet írtam mostoha apámnak amit majd a konyha asztalra fogok tenni. Meg etettem Rent és nekiláttam pakolni.
Kunai, Shuriken.... egy kis víz, tartós étel.
Egy táska amiben mindenem elfér ami csak kell. Még eszek néhány falatot majd meg etetem Rent és elindulok a kapuhoz.
Ezek veszekednek? Nézek távolról végig csapat társaimon. Közelebb érek nem szolok. Csak leveszem táskám és mélyen belekotrok.
Egy pici csomagot veszek elő belőle. Ki bontom négy darab sütemény van benne. Akamének tétovázás nélkül nyújtom.
miután vett egyet Akame Maora nézek. Kicsit félek tőle mert még nem ismerem. Nem tudtam a jelenlétéhez szokni még edzés alatt sem.
Oda lépek elé és oda nyitom a pici csomagot de nem szolok egy szót sem. A mozdulat egyértelmű.
avatar
Ayami Remiyu
Játékos Mesélő

Tartózkodási hely : Macskák földjén


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Katsumi Mao on Kedd Márc. 08 2011, 18:01

//Elnézést a kellemetlenségért, figyelmetlenségem végett rossz helyre írtam postomat ''^^. Az általam leírtak Ayami és Akeme postja előtt történtek Smile //

A nő kérésének saját érzésem szerint kellően eleget tettem, hisz ugyan úgy mondtam el mindent ahogyan Tomoko is tette. A szempontok ugyan azok voltak, név, mit szeretek és mit utálok. Miután mindezt megtettem, a két hátsó, szelídnek tűnő lány rám förmedt, hogy mégis hogyan nevezhetem őket semmirekellőnek. Ez nálam azt bizonyította, hogy nincsenek tisztában a szavak jelentőségével jelentésével, igaz szándékosan fogalmaztam félreérthetően, hogy megtudjam mit is reagálnak. Nem kellett sokáig várnom, az idősebb hosszú vörös hajú lány nekem is támadt, majd a nyakamat elkapva egy fának szorított. Eleinte meglepett engem ez a mozdulat, de ez is csak az oktalanságát bizonyította. Mondataiban elhangzott egy olyan rész melyet én sem hagyhattam szó nélkül. Közel volt hozzám hajolva, így én is tudtam neki súgni valamit.
- Akárhányszor látod, akárhányszor érinted, akárhányszor ízleled, ez a szín megunhatatlan és magasztaló. Jelentettem ki miközben ráharaptam ajkam szélére, majd az abból kiburjánzó vérből egy keveset gyengéden a lány arcára vittem fel az egyik ujjam segítségével, majd a többit a nyelvemmel ízlelgettem. - Ettől a színtől nem lehet megszabadulni, akárcsak a hajadtól sem. Mondtam neki végül, majd ő elengedett és a másik lány felé sétált aki láthatóan elmenekült előle egyenesen az egyik fára, majd ott valami pukkant. Kis füstfelhő keletkezett, de több jelentőséget nem tulajdonítottam ennek az esetnek, mert már egy furcsa férfi fel is bukkant és Tomokoval kezdett el tárgyalni. Néhány szófoszlányt sikerült elcsípnem a beszélgetésből és megtudtam, hogy egy vélhetően öregember megszökött valahonnan. Ebből már arra következtettem, hogy a következő feladatunk az öreggel kapcsolatos. Míg ezen gondolkoztam Tomoko elhessegetett minket, mondván készüljünk fel egy küldetésre. Nem is maradtam tovább a fa árnyékában, elindultam haza, hogy összeszedjem a szükséges holmiaimat. Hazaérve megkértem nővéremet, hogy csomagoljon be nekem több napra elegendő ételt, mert szükségem lesz rá az első küldetésem miatt. Ő erre bólintott egyet, majd nekilátott. Én addig felsétáltam a szobámba, majd gyorsan összekapkodtam azokat a felszereléseket, melyeket fontosnak véltem. Hátamra felcsatoltam Fuuma Shurikenem, fegyvertartóimat megtöltöttem kunaiokkal valamint shurikenekkel végül kezemmel erősen megmarkoltam esernyőmet és elindultam. A házból kimenet nővérem még odaadta nekem az elkészített hidegételt és így vált teljessé felszerelésem. A házból kilépve kinyitottam az esernyőt és a fejem fölé tartva még visszakiáltottam nővéremnek.
- Ittekimasu! Jelentettem ki távozásom, majd normál léptekkel közelítettem meg Konoha kapuit. Amikor odaértem, a két őrön kívül senki sem volt ott, tehát én érkeztem elsőként a kijelölt helyre. Esernyőmet gyorsan becsuktam és beálltam az egyik fa árnyékába és ott vártam csapatom felbukkanását.
avatar
Katsumi Mao
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Karin on Szer. Márc. 09 2011, 09:20

Nem sokáig, talán ha öt percig kellett várnotok a jounin kunoichire. (Ezalatt szabad reagálások lehetnek a másik jk-k előző postjra!) De nem hiába, immáron, ahogyan megjelent, tényleg hasonlított Konoha egyik jounin-ja. Mellvértett hordott, bár jol látszott, hogy alatta csak az a szokásos ruházata van, de ez igazából kit is érdekelt. Ahogyan megjelent előtettek, mosolyogva intett rátok, hogy gyűljetek köré, ahogyan a zsebéből előkotort egy képet, melyet felmutatott nektek.
A kép egy öreg, sőt mondhatni már nagyon vén férfit ábrázolt, hosszú fehér szakálla, a térdét verdeste, ahogyan a kopasz fején megvillant a fény, Hát igen, első ránézésre meg nem mondtátok volna, hogy ez a kép egy ninját ábrázol. És miközben a kép körbement, Muromoto részletezte az első közös küldetésetek lényegét.
- A képen lévő férfi, a falú egy öreg veteránja. A neve Tousaku Yagi. Már régen nyugdíjazták, de azóta sem tud nyugton maradni. Havonta eljátssza ezt, eltűnik és várja, teszteli az utána küldött csapat képességeit. - sóhajtott fel- Vigyázatok vele, annak ellenér, hogy csak egy csonthalmaz, elég gyors és erős, amihez a tapasztal miatt, mondhatni még nekem is okoz elég kihívást. -vakarta meg a tarkóját- Emelet ti főleg vigyázatok lányok, ő egy elég perverz alak, szóval ha nem figyeltek, kellemetlen pillanatok következhetnek számotokra. Persze ha velem kezd ki én egyszerüen elcsapom! Hahahah - nevetett fel, ahogyan belenyúlt az oldalán lógó táskájába, ahogyan elővette a mikrofonokat- Tessék, Vegyétek fel és a négyes sávra állítsátok. -csatolta fel ő is- Ahogyan ismerem, a közeli erődbe vette be magát, szóval azt kell átkutatnunk utána. - nézett ki a nagy kapun. - Oké, ti egyeztessétek a felszerelésetek, ameddig én leadom a papírokat a kapunál. -sétált el tőletek.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Katsumi Mao on Szer. Márc. 09 2011, 10:39

Elsőnek érkeztem a kapuhoz, ahogyan az egyik fához sétálva nekidűltem és pihentettem a szemeim. A nap erősen tűzött, már már zavaróan is, ezért kellett árnyékosabb helyre vonulnom. Nemsokkal az érkezésem után jött meg a második befutó is aki Akeme volt, majd odasétált hozzám és a szemembe nézett. A lélektükreim nem sokat árultak el rólam, hiába nézett bele, csak az ürességet látta benne, mert legbelül is üres voltam. Jelenleg nem izgatott semmi, nem érdekelt az, hogy mit mond nekem. Egy szót sem szóltam hozzá miután befejezte mondandóját, pusztán fejemet kicsit arrébb fordítottam mert takarta előlem a kilátást. Miközben kitekintettem oldalra, láttam, hogy Ayami is megérkezett és egy pillanatra megtorpant amikor rám nézett, bár nem is nagyon vártam mást. A pillanatnyi megtorpanását követően ismét megindult, majd valamit elővéve Akemenek nyújtott, majd némi hezitálás után felém is nyújtott abból amit Akemenek adott. Értetlenül néztem a lányra, tudtam, hogy mit akard, de nem értettem miért teszi azt amit. Amikor közelebbről megnéztem azt a valamit, megláttam, hogy sütik azok és még az illatukat is megéreztem ami mondhatni elég finom volt. Imádtam mindenféle édes dolgot és ezek alól a sütemények sem voltak kivételek, így a testem magától cselekedett holott én legszívesebben elutasítottam volna nevetséges kis felajánlását. Kezem lassan megemelkedett, de még mielőtt vettem volna egy darabot, ujjaim megálltak a sütemény felett. Szemem sarkából rápillantottam Akemera majd utána Ayamira is, hisz sosem lehet tudni mit terveznek mások, lehet hogy direkt valami bénítómérget kevertek az egyik szeletbe. Miután nem láttam semmit sem a lányok arcán, egy határozott mozdulattal megragadtam az egyik szeletet. Fejemmel bólintottam egyet a lánynak, ezzel is jelezve köszönetemet, majd pár lépésnyit távolodtam tőlük, hisz túl közel voltak hozzám. Ráfonódtam a fa másik, nyugalmasabb oldalára, majd ott fogyasztottam el a finomságot.
Nemsokkal azután, hogy elmajszoltam a süteményt, melyből jól látható apró morzsák még maradtak a szám, Tomoko-sensei megjelent előttünk és pont úgy nézett ki mind egy Jounin. Egy képet húzott ki az egyik zsebéből, majd a küldetés részleteit ismertette velünk. Miután minden lényeges információval ellátott minket, adott mikrofonokat, hogy tudjuk tartani egymással a kapcsolatot. *Felszerelést egyeztetni? Végül is, fontos lehet...* Gondoltam magamban, ahogyan a másik két lányhoz léptem.
- 5 Shuriken, 5 Kunai, 1 katana, és amint láthatják a kezemben és a hátomon, 1 esernyő és egy Fuuma Shuriken. Közöltem lényegre törően üres, semmitmondó tekintettel, majd megvártam a csapattársaim információit a felszerelésükkel kapcsolatban. Miután az egyeztetés megtörtént én Tomokohoz sétáltam, majd felvázoltam neki a fejemben kialakult tervet.
- Eleinte négy felé kellene válnunk, hogy a keresés gyorsabban haladhasson, végül ha meglátta valaki az Tousaku-sant, informálja a többieket és onnantól csapatként visszahozni. Ha az elmondottak igazak, akkor sok csapdára kell számítani, ezért fokozott óvatossággal kell majd haladni. Mondtam el a véleményemet, ahogyan nekidűltem a kapunak, majd a kezemben lévő esernyőt kinyitottam és a fejem fölé tartottam. - Van még egyéb információ mely segíthet minket a továbbiakban? Elemi beállítottság, taijutsu ismeret, esetleg genjutsuban való jártasság? Kérdeztem az esernyőm árnyékából.
avatar
Katsumi Mao
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Sayuri Akeme on Szer. Márc. 09 2011, 18:59

Mao nem nagyon törődött azzal amit mondtam neki, de nem is gond. Nekem elég az is ha nincs az utamba. Hamarosan Ayami is megérkezett. Odajött hozzánk, és megkínált minket süteménnyel. vettem egyet, és megköszöntem neki majd megette. Az íze isteni volt. Hamarosan a sensei is megérkezett és ismertette velük a tervet. Elmondta, hogy az öreg elég gyors, és erős. Nem tudom, hogy miért éppen minket küldtek ki, de ha már így lettek a dolgok akkor jól agyon csapom az öreget amiért nem tud nyugton maradni. Mao felvázolt egy kis tervet, és néhány dolgot kérdezett. Nem tudtam mit hozzátenni, így inkább nem szóltam semmit. Fura belegondolni, hogy hosszú idő után ez az első küldetésem. Várom már az összecsapást.

//Bocsi most csak ennyi lett -.-//
avatar
Sayuri Akeme
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Ayami Remiyu on Szer. Márc. 09 2011, 20:02

Mosolyogva nyugtáztam csapat társak a sütit majszolják. Mester megérkezésekor neki is át nyújtok egy szeletett. miközben elveszem a mikrofont. A maradékot vissza csomagolom és elteszem.
Majd felcsatolom a mikrofont és beállításom. De még nem kapcsolom be.
- Csak az alap felszerelés. 5 shuriken, 2 kunai, 10m drót.
Mao mellé sétáltam és nagyot nyeltem közben meg álltam mellette.
- Ha tényleg annyira perverz akkor talán kellene egy csali. A jutsum miatt könnyeben közlekedek a fákon erdős területeken. Látásom is jobb mint normál estben. A külsőről nem is beszélve. Talán ezt fel lehetne használni.
Óvatos voltam az egy lépés távolságot meg tartottam az új emberkétől. De ezért érdekelt kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet.
Macska kíváncsiság az óvatossággal keveredve.
- Talán a legjobb lenne egy csapda. A perverz egy védtelen vonzó nőnek hamarabb bedőlne. De ezt nem nekem kell eldöntenem.
Szóltam és vissza vonulót fújtam. Elsétáltam vissza a táskámhoz amit a hátamra vettem.
- Ha úgy alakulna a csapat érdekében leszek én a csali. Az öreggel való találkozás úgyse lehet rosszabb mint a mesterrel.
Az első alkalom, hogy mosolygok társaságban. Az első alkalom, hogy vicces dolognak fogom fel ami akkor ott történt. Pedig, hogy lázadtam ott a padnál.
avatar
Ayami Remiyu
Játékos Mesélő

Tartózkodási hely : Macskák földjén


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 14 oldal 1, 2, 3 ... 7 ... 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.