Konoha kapuja

14 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hattori Arata on Pént. Feb. 03 2017, 01:01

/Obake Kaito/


//Vettem, és köszönöm, hogy figyelmeztettél rá! ^^//



Az unalmas napok Konohában bizony tespedtté tehettek téged, bár valószínűleg nem olyan fából faragtak, aki csak úgy el tudott tunyulni. Nap-nap után csak semmitevés és semmittevés, tán még a bájaiddal való foglalkozás is kezdett unalmassá válni, amikor egyszer csak közölték veled, hogy szükség van a segítségedre, mivel kellene egy kis... nos, plusz ember, plusz erővel. Ahogy összekészítetted a felszerelésedet és ott voltál a kapuban, nemsokára meg is láttál két, viszonylag fiatal srácot... vagy legalábbis annak tűntek. Mind a ketten konohai chuunin mellényt viseltek és mosolyogva integettek neked. Egyikük magas volt, hosszú, barna hajjal, míg a másik teljesen kopasz és barna szemű, mokány testalkatú férfiú volt. Mikor odaértél, a magasabbik rögtön a kezét nyújtotta feléd. - Kama, a társam pedig Yua. Gondolom kíváncsi vagy az elvégzendő feladatra - amennyiben helyeslésedet valahogy jelezted, Kama rögvest folytatta is.

- Nos, a feladat nem más, mint az, hogy egy segélyszállítmányt kell kísérnünk, amely a sunagakurei menekültek számára hoz ételt és más fontos, mindennapos használati tárgyakat. Jómagad is tudhatod, hogy ezek a segélyszállítmányok szerves részét képezik a menekültek ellátásának; nem csak Konohagakure no Sato, hanem a Tűz Országának többi, nem shinobi falva is kiveszi a részét a segítségnyújtásból ezekben a vészterhes időkben. A szállítmány összesen két szekérből áll, egy közeli kis faluból jön, mindazonáltal az erdőkben leselkedhetnek veszélyek, így egy megbeszélt helyen átvesszük a szekereket az azokat kísérő civilektől. Bár a Víz Szövetségének támadásától nem kell tartanunk ilyen közel Konohához, banditák és elveszett shinobik lehetnek az utakon, akik meg akarják dézsmálni a készleteket. Ezért kellesz te; képességeid nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy sikeresen eljuthasson a szállítmány a menekülttáborba. Készen vagy?

Amennyiben igennel feleltél, vagy ahhoz hasonló utalást tettél, akkor Kama elmosolyodott; nagyon életvidám srácnak tűnt, akárcsak a másik. - Nagyszerű! Alakzatban fogunk haladni odafelé, én megyek elöl, Yua jobb oldalt, te pedig a balon. Az erdőben van a megbeszélt pont, jelezni fogok, amikor odaértünk. Ahogy átvettük a szekereket, közlöm a többi információt, amely a védelmi alakzatot fogja illetni. Köszönöm, hogy jössz, nagy segítségnek tűnsz - Kama ezzel befejezettnek is nyilvánította a kis beszédét és vélhetően elindultatok kifele az erdőkbe.



//A következő posztodat IDE kérném szépen. Bár van ott épp folyó játék, vedd úgy, mintha nem lennének ott, tehát az erdőnek vagy a másik részén, vagy éppen nem abban az idősíkban vagyunk. Posztodat majd azzal fejezd be, hogy megérkeztetek a megbeszélt helyre.//
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 525

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Vas. Feb. 19 2017, 15:29

[Kakashi]


Az előző nap folyamán az élete megváltozott; sokan élik ezt át, vagy legalábbis gondolják azt, hogy ezt élik át. Számos olyan esemény van ugyanis, ami egy-egy életet teljes mértékben megváltoztat, a korábbihoz képest eltérő vágányra terel. Az ő esetében viszont ez teljesen abszolút és megváltoztathatatlan sorsfordulatot jelent; az amnézia ugyanis nem egy olyan téma, amivel viccelni lehetne.
A nevét mindössze egy papírlapról, valamint élőszóból ismeri. Az eredeti külső, vagy legalábbis az, amiben ébredt, valójában csak álca volt egy küldetésre, melynek feltételezhetően a végén ébredt abban a rideg, koszos, büdös, rettegéstől teli helyiségben, ahol a megroggyant vénember jó töltetnek találta felnyitni a hasfalát. Hát szerinte nem volt ennyire poénos.
~ Ha a Hokage és emberei nem lépnek közbe, akkor talán most nem lennék itt. ~
A gondolat száraz, egyenesen érzelemmentes; érdemes viszont megjegyezni, hogy nem azért, mert vágyná a halált, hanem azért, mert nem látja még az élet értékét. Hogy is láthatná? Nincsenek emlékei az ölésről, sem a halálról, így ezek gondolata absztrakt szókártyaként villan csupán fel lelki szemei előtt. A tudata ugyan képtelen rá, a teste mégis magától válaszol a gondolatmenetre, mikor apró ujjai ökölbe szorulnak.
~ Áh, igen, ezt még meg kell szokni. ~ Ujjait viszont nem ernyeszti el; hagyja, hogy apró körme félhold alakú íveket vájjanak hófehér bőrébe. ~ A fájdalom jó. A fájdalom... a jelenben tart. ~
Nem mazochista, nem egészen. Az viszont tagadhatatlan, hogy az éjszaka eseményei után feltétlenül szükségesnek tartja tudatát tisztán tartani annyira, amennyire ez lehetséges. A probléma ugyanis nem a Kórházban kezdődött, de még csak nem is az új külsejével, habár tudata ösztönösen visszavillan arra a pillanatra, mikor először meglátta magát a tükörben; ~ Egy idegen az idegen világban, idegen külsővel és idegen múlttal... ~ A probléma még csak nem is a beköltözéssel volt, hiszen egyenesen szárnyalt a boldogságtól, hogy nem a hiperaktív Nővéreket kell túlélnie, sem pedig Konoha Szatírklánját.
A gondok akkor kezdődtek, mikor a Hold már magasan járt az égen, s mikor végre rálépett az álomvilág mezejére – az ugyanis nem zöld lankáival, hihetetlen történeteivel várta őt, hanem tudatának sötét, láthatatlan falaival, fojtogató füstjével, égető bugyraival.
A mentális kastélyban – ami inkább kínzókamra – lépkedve veszi csak észre az obszidiánpadló hibátlan visszatükröződéséből saját magát, aki mégsem önmaga; nem az ezüstös hajú, lila szemű lány néz onnan vissza rá, hanem a vörös hajú nő.
Mégis mi ez...?
Mégis mi e...
Mégis m...
Még...

A gondolat nem hagyja el az ajkait még a mentális síkon sem, hanem egyenesen a levegőből, szinte narratívként érkezik, visszhangozva elméjének falai között – ezek a falak viszont mintha egyre távolabb kerülnének...
Dermedt arckifejezéssel guggol le és érinti meg mutatóujjával a felületet, majd megkocogtatja azt – a tükörképe szintén lehajol, azonban nem kopog a felszínen, hanem először csak nézi őt értetlen szemeivel. Mikor viszont az idősebbnek tűnő nő egy vörös tincset hajt a füle mögé, azt ő maga is érzi. Neki ugyan nem lóg az arcába a haja, így nincs is mit igazgatnia, viszont a halántékát és a fülét simító ujjbegyek érintése érezhető. És az érintés nem a saját kezétől származik.
A felismerés hatására hátrahőköl és jó pár lépést tesz a saját tükörképétől, ami viszont ott marad az eredeti guggoló helyzetében, tükörképlétének ellenére nem követi a gazdatest mozdulatait, hanem egy pillanatra megfagyva követi őt a szemeivel. Ez a pillanat viszont rövid és mulandó, ugyanis a következőben az obszidián mögött megbúvó végtelen sötétség kegyetlen bugyrai nyelik el a vörös alakot, mintha ott sem lett volna.
Viszont ha imádkozna is azért, hogy szabaduljon a tudata sötét börtönéből, akkor azt istenek nem hallják meg, ugyanis az egyik megpróbáltatás után következik egy újabb, talán sokkal nagyobb kihívás: a nőalak eltűntét követően ugyanis a sötét füst környékezi meg őt, amihez volt már szerencséje. A különös anyag azonban most nem hatol be a szervezetébe, legalábbis nem úgy, mint korábban; most a sötétséget hajtogatja apró teste körül, formázza, gyűjti, helyezgeti ide, meg oda, mintha nem lenne elégedett a sötétség elhelyezésével.
A sötét füstből végül alakok emelkednek ki. ~ Nem... nem alakok; emlékek! ~ És valójában mégsem azok. Nem teljesen – silány utánzatok csupán arcok, színek nélkül. Szagtalan, íztelen; hiányoznak belőle az érzések. A tűz nem forró, de még csak melegnek sem mondható. Az ütés erejét nem érzi visszacsengeni saját öklében, saját bőrén. Látja ugyan a mozdulatokat, s szinte érzi is, hogy az izmai most is megfeszülnek, készülve támadásra, de nem látja a célját, ahogyan azt sem tudja, hiszen nem emlékszik, hogy egyáltalán miért támadna a célpontjára.1
Végtelennek tűnő rémálmából az ablaküvegen zörgő kopogás riasztotta fel még napkeltekor. Az üzenet, valamint az utólagosan kért iránymutatás egyértelmű volt – ellentétben az álmaival –, úgyhogy mentsvárként gondol a kizökkentésre.
Próbálja ugyan az álomvilágban hagyni a látottakat, de nem ennyire egyszerű: készülődéskor ismét megpillantja tükörképét – ami ezúttal hűen ábrázolja –, Okami lakásának elhagyásakor képtelen nem észrevenni, hogy léptei határozottabbak, rugalmasabbak. Tenyereire lepillantva érzi a testében cikázó energiát, érzi az erőt, amit az álmai mutattak neki ~ Ezt jelenti hát shinobinak lenni? ~ Az energiához tud fogalmat is párosítani, melyet tudatának legmélyebb zuga sugall, s akár egy megbélyegző átok, úgy égeti bele magát ez is a lelkébe.
Gondolatait elhessegetve pillant fel a hatalmas kapura, remélve, hogy nem késett el.
Ugyanis nincs időérzéke.
Pssszt, van itt valaki? – Hangja feszült suttogás, mint a gyermeké, aki éppen rosszban sántikál.


//Ruházata: egyszerű; igazából az van rajta, amit a förtelmes rózsaszín bőröndben talált: sötétkék térdig érő, passzos nadrág, és póló, amin egy rövidre szabott yukata található teljes színpompában (avatar). Lábbeli: vastag talpú szandál (ami inkább tűnik bakancsnak).
Felszerelés, pénzösszeg: ?
1 Utalás az „emlékezett” technikákra.
Edit: színezés.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 178

Specializálódás : Agyfaszosztás

Tartózkodási hely : Pszichiátria


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd Feb. 21 2017, 14:05

// Első posztjaim csetlő-botlóak lesznek, tudjuk be a kaland átvevésének. //


Hangodra nem jön azonnali reakció, egy kisebb csúsztatott pillanatban viszont egy ismerős hang és szintúgy ismerős kéz érint meg téged.
- Bu. - A hang egy férfié, nem is akárkié, a lakótársadé, Okamié. - Nem hagyhattam ki. Gondolom kíváncsi vagy mire is vállalkozunk ezúttal. - Vakargatta meg mutatóujjával feje oldalát a férfi, mintha csak bűntudata lenne. Elővett egy közepes méretű tekercset, amit szét is hajtott a földön. A tekercsen egy viszonylag jól kidolgozott színes térkép volt, aminek egy - saját szemeddel jelentéktelen - pontjára mutatott melléguggolva.
- Itt. - Mire felvonhattad volna szemöldöködet egy újabb kéz tapintását érezted a válladon. 
- Hajnalt, hugica. Ma kit kell szanaszét csábítanom? Vagy inkább... Mit? - Ült kaján vigyor Akume arcára. Ezek szerint ő is fő része lesz a kis csapatnak. Talán egy kicsit csalódott is vagy, elvégre szabadidőd nagy részét vele kell majd megosztanod, nem csak a normálisnak nevezhető Okamival. Mondjuk hasonló testvérek között nem nehéz jónak lenni, pont úgy, mint szarok közt királynak lenni.
- Khm... Ömm, igen. Akume is velünk tart. Hármas csapatot alkotunk és erre a pontra - bökött rá ismét - kell eljutnunk, itt pedig egy láda tartalmát kell lepecsételnünk. A láda megvan jelölve egy belső informátor által, így nem lesz nehéz dolgunk.
- Azonban?
- Azonban... A hely banditák menedékeként van számon tartva, ami így, nem igaz. Képzett őrökkel van tele a hely, nem holmi útonállókkal. - Felállt a férfi, majd mindkettőtök tekintetét elkapva folytatta. - Az országon belül van a célpont. Csendesnek kell lennünk. Mire bemegyünk már ki is jöttünk.
- Úgyis szeretem a ki-be járkálást. - Tette szét kezeit a nő, mire Okami zavartan elkapta a fejét. A férfi vezetésével elindultok, majd kérdéseidet nekiszegezve válaszokhoz is juthatsz.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Feb. 22 2017, 18:58

[Kakashi]
//Erősen kétlem, hogy azok lennének.//


Kifejezetten aprónak érzi magát a hatalmas kapu jelenlétében, ahogyan a sziklafalból letekintő arcok pillantásában is, mint a tudatának végtelen sötétségében állva. Úgy tűnik, nem számít, hogy a tudatában vagy a valóságban léteznek ezek a jelenségek, az eredmény ugyanis megegyező; aprónak, majdhogynem jelentéktelennek érzi magát a rá vetülő hatalmas árnyékban – már ha egyáltalán ezek vetik azt...
A sötét füsttengeren belül mégis némaság lakol; a nyugalom szinte töretlen, egészen természetesnek hat, mintha az álmában nem pillantott volna meg valamit, amiről ugyan csak emlékfoszlányok maradtak birtokában, hiszen a teljes kép ébredése pillanatában apró darabkákra robbanva hullott ki kezei ügyéből, mégis alkalmas volt arra, hogy felkavarja bizonytalan tudatát.
Viszont a levegő, a környék, az egyre világosodó égbolt megnyugvást hoz forrongó lelkére; bár minden bizonytalan, egyvalami mégis tagadhatatlan: ő itt van a jelenben. Itt, Konohában.
~ És jelenleg csak ez számít... ~
Elkerekedett szemekkel fordul újdonsült lakótársa felé, de arcára gyorsan a felháborodottság szikrája pattan: – Azt hittem, hogy alszol... Van fogalmad róla, milyen nehéz volt idetalálni még az adott útmutatás ellenére is? – Összefont karral pillant fel a nála jóval magasabb férfi arcára, miközben jobb lábával számonkérően topog.
Viszont elégedetlensége nem éppen egy kitartó jelenség – egyelőre –, ugyanis kíváncsisága valóban felülmúlja az összes érzését, így még a különböző aggodalmait is. Torkát megköszörülve hajol a térkép fölé, habár neki nem kell leguggolnia ahhoz, hogy ennyivel közelebb kerülhessen a talajhoz. ~ Hát mégis lehet előnyös kicsinek lenni! ~ Különös árnyalatú szemeivel érdeklődve szemléli a térkép tartalmát; számára minden ismeretlen. Ez emlékezteti alapvető bizonytalanságára, de arra is ösztönzi egyben, hogy minél többet tudjon meg a világról, amiben él, valamint az életről, aminek korábban a részese volt. ~ Talán nem lehetek teljesen olyan, mint aki voltam, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetnék önmagam. Elvégre úgy tűnik, van, aki még nem adta fel... vagy legalábbis nem adott túl rajtam. ~
Ezüstös kósza tincsei a képbe belógva lengnek az enyhe szellőben, de észre sem veszi, amilyen intenzitással tanulmányozza a térképet, annak színeit, feliratait, továbbá mindent, amit láthat rajta, ugyanis ösztönösen tudja, hogy minden információtartalommal bír; minden információ érték.
Jó reggelt, Trampli-nee! – A válla felett egy lehengerlő mosolyt villant a méretes nő irányába, miközben belül úgy érzi, mintha egy felsőbbrendű hatalom éppen ellentétes irányba csavarná a fejét és a teste többi részét. Különös, mintha a sötétség is megdermedne az őrült teremtmény láttán.
A térképre visszapillantva, a férfi által adott instrukció hallatán viszont homlokát ráncolva, ajkát lebiggyesztve pillant fel Okamira: – Az országon belül van...? De hát itt nem a Hokage az úr? – Fejét értetlen kiskutya módjára biccenti oldalra. – És ebből kiindulva: miért kell csendesnek lennünk? – A szavai megfogalmazása nyomán a sötétség elismerően kezd kígyózni, mint a ketrece mögül prédáját szemlélő vadmacska. Ha mindenkit megölnek, akkor nem kell a lelepleződéstől tartaniuk, hiszen nem maradna senki, aki a történtekről anekdotázhatna, jelenthetne másnak. A sötétség morgását, vicsorgását figyelmen kívül hagyva fordul immáron a nővére felé. – Találtam ruhát a bőröndben, viszont semmi más felszerelést nem, így attól tartok, fegyverem sincs.
Ugyan megmagyarázni nem tudja, mégis természetes volt számára felvenni a földről a kunait a Kórházban, ösztönösen emelte azt maga elé. Ami azt illeti, kifejezetten meztelennek érezné magát, ha legalább egy ilyen fegyver nélkül kellene elhagynia a biztonságot jelentő falvat. ~ De az is könnyen lehetséges, hogy túlreagálom az egészet. Elvégre, ha igaz, amit mondanak, akkor korábban ezt az életet éltem. ~
A görnyedő pozíciójából felemelkedve lép egyet hátra, hogy mindkét felnőtt irányába kényelmesen tudjon pillantani. A homlokráncolása nem múlik el, nem is enyhül, sokkal inkább erősödik, mikor ajkait csücsörítve teszi fel a következő kérdését: – És ha ennyire... problémás a hely, akkor miért nem számoljuk azt fel végleg? Nem lenne jobb megkímélni a Hokagét és Konohát további kellemetlenségektől? Sőt... – Törékeny mutatóujjával ritmusosan érinti meg alsó ajkát: –, ha valami kell Danzou-samának, akkor miért nem hozunk el mindent, hátha van ott még más is, ami Konoha hasznára lehetne? – Kérdezi egy gyermeki vállvonással, ami még inkább reflektrofénybe helyezi jelenlegi naivitását... vagy éppen tudatlan kegyetlenségét?1


// „Régi Nakának” voltak a bőrén elhelyezett pecsétekben fegyverek, de nem tudom, hogy azokat, illetve az azokban elpecsételt tárgyakat eltávolították-e Danzouék; amennyiben igen, akkor jelenleg zéró fegyvere van.
1 Még nem érti, nem látja át a parancs koncepcióját (nem tudja, mit jelent, hogy „a parancs, az parancs”).//

avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 178

Specializálódás : Agyfaszosztás

Tartózkodási hely : Pszichiátria


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Feb. 26 2017, 20:13

- De a Hokage az úr, de mint tudjuk a leggondosabb kertbe is nőnek gazok. Ahova Hokage-sama keze nem ér el, odamegyünk mi. - Nyugtázta Okami kérdésedet, de természetesen már tetted is fel a következőt. - Azért kell csendesnek lennünk, hogy ne tudják, hogy ott voltunk. Hivatalosan nem létezünk, nem cselekszünk, ott se leszünk. - Hunyta le szemét. A nőhöz intézett kérdésre elmosolyodott a válaszadó. - Akkor jobb, ha leleményes leszel, hugi. - Itt közelebb is hajolt dekoltázsát jól megmutatva... Lehet rossz embernek.
- Na jó, ez is segíthet, nyaljam meg a nyalnivalódat. - Pöttöm tekercséből - melyet mellei közül pattintott ki - elővarázsolt egy egyszerű, de kifejezetten jó minőségű katanat. Nem is hagyományos katanat, shirasaya-katanat teremtett Akume. Átnyújtja, de amint hozzáérnél visszahúzza, majd megint odanyújtja és vissza. Jó játék, csak nehogy puffogj miatta. Markolata hagyományos fa, pengéje edzett acél és ha továbbvizsgálod látsz a markolat alján egy kis írást.
" Ki látta az igazságot, már nem hazudhat. "
Költői, de a penge bizonyára hasznosabbnak fog bizonyulni.
- Van egy rendszer amit... Nem bolygathatunk meg közvetlenül, csak is közvetetten. Fogalmazzunk úgy, hogy a célpontunk egységének vannak riválisai, kik veszélyt jelentenek rá. Mint mondtam, mi nem létezünk, így nem vezethetik vissza munkásságunkat a Hokagehoz, ezért hát úgy csináljuk, hogy nem vesznek észre és úgy cselekszünk, úgy hagyunk nyomokat, mintha a rivális tette lett volna. Minek veszélyeztessük a népünket, hogyha vannak akik helyettünk is elvégeznék a piszkos munkát? Igazából a te szavaidat használom, ironikus. - Felelte Okami. Bólintott feléd és Akume irányába, majd jelzett, hogy induljatok. Tempójuk meglehetősen gyors, de meglepő módon tested könnyen tartja az iramot. A fákat szelve Okami előrehaladt, míg ti lányok hátul maradtatok, egységben egy tökéletes háromszöget alkotva. Pár ágnyi idő után közelebb ugrott hozzád Akume, majd rád kacsintva szóra nyíltak nőies ajkai.
- Psszt, mutassak pár trükköt?

A fegyver:




// Következő posztot ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t22p525-hatarvidek //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Kagemare Ran on Szomb. Május 27 2017, 13:28

/Senju Tobirama/

Újult erővel vetettem bele magam a gyakorlás folytatásába, mikor leesett a tantusz hogy dicséretet kaptam. Abban igaza volt, hogy nem voltam valami jó a gyakorlati dolgokban. Én inkább az elmélethez értettem, de ha kellett megtudtam, védeni magamat.  És még most is úgy gondoltam, hogy a csetepaté ellenére is furcsa dolog volt a küldetés mögött. Először túl könnyen indult. Majd az, hogy magyarázat nélkül hagytak minket azok a ninják és elvitték a megbízóinkat. Vajon kik lehettek azok? Gondolkodtam, ahogy szórakozottan pörgettem ujjaim közt a fogpiszkálót. Ahogy haladtunk egyre sötétebb lett és már majdnem a falu kapujánál voltunk és szerencsémre az új technika is egyre jobban ment. De észrevettem, hogy valami nincs rendben. Otaru percről – percre furább volt és nagyon ideges lett. És ezen Modoma visszatérte sem javított. Ő is nagyon ideges volt. Majd elfogott egy furcsa érzés. Pont olyan, mint mikor elindultunk. A gyomrom is görcsbe rándult, és most már biztos voltam benne hogy nem képzelődök.
-Srácok. – meredtem magam elé, ahogy tovább haladtunk. – Nem lehetséges, hogy az indulás óta követnek minket? – kérdeztem idegesen. Most már tényleg nagyon szerettem volna tudni, hogy mi is folyik itt.

// Szeretnék bocsánatot kérni amiért ilyen sokáig húztam a dolgot. Remélem nincs ezért harag. Most pótoltam hiányosságaimat és megpróbálok mihamarabb vissza rázódni a játékba. A vigaszdíjat pedig nem fogadom el mivel rengeteget késtem. //
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Jún. 07 2017, 17:02

/Ran/

  A már hosszúra nyúlt utazás, bár inkább az azt kísérő furcsa események mindenkin meghagyták a nyomuk, te sem voltál kivétel. Kezdted észre venni, hogy társaid egyre furcsábban kezdenek viselkedni, s hamar gyanakodni kezdtél, valami nincs rendben. Otaru sem volt az, aki eddig, látszott rajta a növekvő idegesség, nyugtalanság, ahogy Modoma-n is. Kettejük közül mégis Otaru tűnhetett furcsábbnak, hisz eddigi jellemvonalait fölrúgva elegyedett szóba veled. Nem az volt a fura, hogy megtette, hanem ahogy. Rövidesen el is hangzott tőled a már régóta érő kérdés, melyen Otaru kissé meghökkent, Modoma elmosolyodva nézett rád.
-Kissé korai volt ez...- Hangzott el a mondat, s mintha csak egy gomb lenyomásával jelezték volna számukra, nagyjából 6 shinobi ugrott elő, hasonló felszerelésben, mint akikkel már dolgotok volt.
A furcsaságok azonban nem itt végződtek, Modoma szinte azonnal rátámadt Otarura, ki védekezés közben próbált segítséget kérni tőled.
-Ran, segíts, Modoma áruló!- Ám senseied sem hagyta ezt szónélkül.
-Ne hallgass rá, nem Otaru, csak felvette az alakját.-
Nehéz döntés elé álltál tehát, rá kellett jönnöd, ki is az akinek mondja magát, és ki az áruló, vagy imposztor. Előbb azonban meg volt a saját gondod. Hat shinobi állt téged körbe, s bármelyik pillanatban megindíthatták támadásuk. Kelleni fog egy terv, vagy legalábbis egy módszer, amellyel leküzdheted őket. Miközben ezen gondolkoztál, már meg is indult a támadás, s az egyik shinobi egy gyors mozdulattal került föléd. Ideje cselekedni, a kérdés, hogy mit tervezel azzal a csomag fogpiszkálóval és a nálad lévő felszerelésekkel.

// Ha még nem tetted meg, nyugodtan felírhatod a fogpiszkáló technikát az adatlapodra. Természetesen nincs harag, örülés van, hogy visszajöttél! ^^ //

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Kagemare Ran on Szer. Jún. 07 2017, 17:55

/ Senju Tobirama /

Miután Modoma visszatért az érzés hogy követnek minket csak erősödött. Majd hirtelen hat ellenséges shinobi vett körbe minket vagy is csak engem. Modoma pedig megtámadta Otarut. Segítséget kért tőlem de, nem tudtam, hogy melyikük is az áruló. Mikor cserélhették ki Otarut? Hisz végig velem volt. Modoma sokáig távol volt ő az esélyesebb, de nem lehetek biztos benne. Most mit tegyek? Gondolkodtam, de mielőtt bármit is tehettem volna az egyik ellenség már felém is ugrott. Reflexszerűen, felé fordultam, és mázlim volt, hogy sikerült megtanulni a technikát. Egy fogpiszkálót kezembe véve a torkát céloztam remélve, hogy sikerül eltalálnom, majd a felszabadult rést kihasználva kitörtem a körből és megindultam Modomáék felé. Nem tudtam más tenni, mint nagy sebességgel feléjük vetődtem bár így mindkettejüket letaroltam. Kicsit távolabb értem földet tőlük. Nagyon sajgott a vállam, de azonnal felkeltem és két kunait vettem a kezeim közé. Most mi legyen? Melyikük lehet az áruló? Gondolkozz Ran! Veszekedtem magammal, és nagyon ideges voltam. Tudtam, hogy ezek a támadók erősebbek, mint az előzőek. Nem tudtam mi is folyik itt.  
- Mi folyik itt? Modoma miért bízzak benned? Otaru végig velem volt, de te hol voltál egészen idáig? – kérdeztem tőle. Majd Otarura pillantottam. Most légy okos Ran, ki kell találnod valamit. Magam előtt tartottam a kunaiokat, hogy megtudjam védeni magam ha szükséges. 
Takarékokodnom kell, már nem maradt túl sok dolog amit felhasználhatnék.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. Jún. 22 2017, 03:31

/Ran/

  A támadás hevében kissé hezitálva, de kapcsoltál, az előbb tanult technikákat alkalmazva próbáltad leszerelni a feléd vetődő embereket, ám nem sikerült maradéktalanul, így mikor Modomáék felé indultál volna, egyikük előtted termett, s azonnal egy ütéssel indított. Szerencsére reflexeid elég élesek voltak, hogy időben ki tudj térni, azonban innen jön még az igazi küzdelem. Öten vesznek körbe, hisz egyiküket sikerült eltalálnod már a fogpiszkálóval. Ennyi ellenfél azonban még mindig nem figyelmen kívül hagyható. A feszültség egyre jobban érződött, s szinte érezted, ahogy játszanak az idegeiddel, ahogy hezitálnak a támadással, várnak arra, mikor leszel kellően ideges. Tudtad azonban, hogy támadni nem feltétlen lenne előnyös, csak valamilyen biztos taktikával, amely elszigetelhetne akár csak egy pillanatra is a másik négytől. Ha mondjuk az egyikük hátát tudnád támadni. Eközben szemed sarkából láttad, ahogy a két férfi immár kardjukat előrántva harcolnak. Rá kellett döbbenj, hogy talán életed eddigi legkeményebb harcába csöppentél bele. De hát... mind mondani szokták, ésszel vívják a csatát, te pedig bizonyítottad már, hogy komoly tervező képességgel bírsz, ha egy harci szituációról van szó. Itt a lehetőség hogy kamatoztasd!

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Nakagawa Naraku on Pént. Júl. 28 2017, 12:51

//Tobirama - Bocsi a röpke egy éves késésért ^^//


Állok a két chuunin előtt, először figyelmesen hallgatva mondandójukat de hamar ráeszmélve, hogy ennek a kettőnek valami nincs rendben a fejével. Mire akár egy szót is szólhattam volna, ők már rég másik támánál jártak...
- Szirup elfogó?! - szólaltam meg magamból teljesen kivetkőzve, magamhoz képest teljesen idegen stílusban. Hoppá, ezt nem akartam hangosan kimondani... De még is, mi a fene lehet az? Mindegy is...
- Hmm, értem. Tehát nem nagy esély van rá, hogy szabad szobát találjak. Mindegy, azért megpróbálom. - Legfeljebb alszom valahol a szabad ég alatt, úgy is megszoktam már, hogy nincs tető a fejem fölött.
- Köszönöm a segítséget - Böktem oda a chuuninnak, majd ha nem mond mást, el is indulok egy fogadót keresvén...


Miközben bandukolok, kerülgetem a sok embert és elmélyedek a gondolataimban: Több mint kétszáz genin? Shinobi képzés? Vajon miről lehet szó? Na de nem is igazán számít, ez azt jelenti, hogy tele van a falu ismeretlen shinobikkal, így talán nem fognak kiszúrni engem, vagy kiadhatom magam geninnek... Hmpf... Minek is gondolkozok én ezen? Tényleg... Mit akarok én itt?
avatar
Nakagawa Naraku
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Aka Amire, Raizetsu on Hétf. Aug. 07 2017, 15:46

//Itachi//


Konoha terepén egy edzéshez használatos farönk árnyékában ülve éppen a chakrám áramoltatását gyakoroltam, amikor egy közeledő férfira lettem figyelmes. Shinobi volt az már biztos, hisz fejpántján konoha szimbóluma ékeskedett, ahogyan immáron az enyémen is, viszont abban különböztünk, hogy taktikai mellényt viselt ami chuuninok esetleg Jouninok szoktak magukon hordani. Felemeltem hát fejemet és figyelmesen néztem mígnem oda nem ért hozzám, majd belekezdett mondandójába.
Kérdésére miszerint én vagyok-e Aka Amire, bólintottam egyet, majd még hozzátettem, hogy - Raizetsu - Ezzel teljes értéket adva nevemnek. Elmondása szerint egy három napos küldetést bízott ránk Konoha vezetése, amibe sürgősen bele kellett kezdenünk. Ezt követően a férfi, vagyis Akihiro végigmért engem, pontosabban a hiányzó karomat, majd láthatóan kétely keletkezett benne alkalmasságomat illetően. Ez természetes volt részéről én pedig nem vártam kevesebbet, Amegakure után ez már nem igazán tudott meglepni. Nem válaszoltam kérdéseire, csak figyelmesen hallgattam, mit sem törődve az általa kreált furmányosnak legkevésbé nevezhető becenévvel, majd nyugtáztam az este 8 órai találkozót a nagy kapunál. Miután Akihiro elment, felemelkedtem a rönk tövéből, majd annak tetejére ülve szalmakalapomat a fejemre tettem és gondolkodóba estem.
*Egy három napos küldetésre mindenek előtt élelemre és vízre lesz szükségem ami kitart még akkor is, ha esetlegesen tovább húzódik maga a feladat, valamint az eszközeimet is magammal kell vinnem, mert több mint valószínű, hogy nem csak edzeni megyünk, így minden segédeszköz jól jöhet majd. Ha minden igaz, akkor Akihiro mellett lesz még egy tagja a küldetésünknek, aki több mint valószínű, hogy genin lesz, hisz most a falu nem hemzseg éppen a szabadidős chuuninoktól és Jouninoktól. Ebben az esetben 5 napra elegendő élelmet pakolok be magamnak, hátha a másik tag elszámolja magát, vagy elhúzódna a feladat.*
Miután megterveztem a hátizsákom tartalmát, neki is vágtam az élelem beszerzésének, ami jelen esetben Onigirik voltak, hisz kevés helyet foglalnak a táskában, a rizs pedig jól telítő, laktató étel megfelelő tápértékkel. Felütöttem fejemet néhány üzletben, majd miután beszereztem az 5 napra elegendő élelmet, haza indultam parányi kis lakásomba, ahol felszereléseim vártak rám. 
Lassan eljött az este 8 óra, én pedig a kapunál vártam, ahogyan meghagyta azt küldetésem vezetője Akihiro. Gyorsan végignyugtáztam, hogy mindenem megvan-e amit szerettem volna. Fekete köpenyem alatt bal oldalt, a derekamhoz rögzített fegyvertartóban kapott helyet 5 shirukenem valamint 5 kunaiom és a robbanó jegyzeteim, jobb oldalamon, rögvest markolatával kezem alatt kapott helyet katanám, táskámban pedig az élelem kapott helyet, két kulacs vízzel együtt, valamint egy tekercs is, melyben 10 méter drót volt lepecsételve. Felkészültnek éreztem magam, már csak várnom kellett Akihirora valamint küldetésünk harmadik tagjára.


//Felszerelés:
- 6 napi élelem + két teli kulacs víz (1 - 1 liter) - hátizsákban
- 5 kunai - bal oldali fegyvertartó
- 5 shuriken - bal oldali fegyvertartó
- 5 robbanó jegyzet - bal oldali fegyvertartó
- 1 katana - jobb oldalt derékhoz rögzítve, markolattal kéz alatt
//
avatar
Aka Amire, Raizetsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kapuja

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

14 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.