Mizukage palota

A város kerek és kúp alakú tornyai sokaságából hatalmas méreteivel kitornyosuló palota, ahol a Mizukage és a város vezetése székel.

// Uzumaki Naruto //

>>Folyó parton<<

Miután szépen összeszedtük a szemetet, kikászálódtam a partra, majd Matoke-Sensei is lehuppan a fára, majd látszólag írt valamit a jegyzetfüzetébe. "Már megint az a nyavajás jegyzetfüzet. Esküszöm, hogy kikészít vele" Majd intett Senshi-nek is és mondta, hogy ő cipeli a szemetet. Ezek után még mondott valamit a Sensei, de arra nem figyeltem, majd megindultunk.

>>A Mizukage iroda<<

Miután megérkeztünk, beléptünk a Mizukage-hoz, majd jelentést tettem:
-Tiszteletre méltó Mizukage. Szeretném bejelenteni, hogy a folyót sikeresen megtisztítottuk és emellett megtanultam a vizen járás művészetét. Persze jó sokat csobbantam, de a végére csak összejött. Miután beszámoltam, türelmesen vártam a prédikációját.

Lenyugodtál, hiszen sok emlék és fájdalom tört a felszínre és ezek okozója egyetlen egy ember volt. De hogyan képes egyetlen egy ember ennyi fájdalmat képezni? Ki tudja, de a te fájdalmad, semmi ahhoz, ami ez a kunoichi még okozni fog, ha nem állítja le valaki. De ahogyan végre beléphettél az öt Kage egyikének az irodájába és szembenézhettél a harmincas éveiben járó, gyönyörű kunoichi-vel, minden, az egész életed, akár új kerékvágásba sodródott.
A Mizukage ott ült az íróasztala mögött, ahogyan éppen a város nézte a hatalmas ablakon keresztül. De ahogyan becsukódott az ajtó, ő megfordult és szembenézett veled, és egyben elmosolyodott, ahogyan Ruken félreállt mellőled.
- Végre, már azt hittem, hogy meghaltál! -köszöntött ezzel a bár biztató szóval. - Ruken gondolom elmondott mindent! Hogy a képességeidet mértük fel azzal, hogy ellene küldünk téged...- kezeit az asztallapra helyezte, lágyan és elegánsan- És ha jól gondolom, akkor van néhány kérdésed is. -Sóhajtott fel- Szóval leegyszerűsítem a dolgokat. Te az Okami tagja voltál és egy szökött Kumogakurei ninja, csak volt ellenségek között talál barátra! Így gondolta Hana Fujishima is és nem titok, hogy az ő kérésére történt az ami. Hana-t megbíztam egy fontos feladattal, melynek te is a tagja lehetsz ha hajlandó vagy életeddel és teljes erőddel Kirigakure-t szolgálni! - közölte veled a hírt és mi lehet az a feladat. Ez mind immáron rajtad áll!

A Mizukage egyfolytában téged nézett, ahogyan de őrlődtél a célok, a gondolatok, a tervek között. Ez az alkalom teljesen megváltoztatott mindent. Mondhatni sorfordulat volt az életedben! És ahogyan kinyögted azokat a szavakat, melyek egyértelműen bebizonyították, hogy hajlandó vagy Kirigakure-t szolgálni, a kunoichi elégedetten elmosolyodott.
- Ezt örömmel hallom...- nézett rád, ahogyan a kérdésedre azonban nem azt a választ kaptad, amit vártál. - Az eredeti testét? -kérdezte vissza, ahogyan abban a pillanatban előbukkant Ruken is és átvette a szót tőled.
- Igen...- lépett közelebb hozzád, ahogyan a kezei össze voltak fonva a mellkasa ellőt. - Sikeren túljárt az eszünkön és elmenekült...- közölte a rossz hírt a Kage-val, aki mérgében az asztalra csapott.
- Micsoda!- kiabált rá a fiúra- Képes volt elmenekülni és ti nem eredetek a nyomába! -kiabált továbbra is, ahogyan felállt a székéből is- Az két szakasznyi ANBu harcos- akit alád adtam, most is üldözhetné...
- Ők már nem igazán...- csukta le a szemeit a fiú, ahogyan lehajtotta a fejét is
- Értem... -ült vissza a helyére, ahogyan a tekintetétt rád szegezte- Egyenlőre jobban megkel vizsgálnunk a helyzetet és az információkra, hogy ne hozhassunk további hibás döntéseket...- közölte veletek, ahogyan visszatért rád- Addig is Kurono! -szólított meg ismét- Rendezkegyél ne be, és amint szükségem lesz rád hívatlak. Ruken mindenben a segítségedre lesz az elkövetkező napokban! -hajolt meg a fiú és te is, ahogyan távozzatok a szobából és már az ajtó ellőt, Ruken egyből szavakkal köszöntött.
- Hát ez könnyen ment...- nézett rád mosolyogva- De van kérdésed?- kérdezte.

A fiú felnevet a szavaidon. Jobban ismerte a Mizukage-t mind te, jobban és régebb óta, így már tudta, hogy mennyire mehet el, mi jelent rosszat vagy jót. És mikor kel esetleg menekülni előle.
Bizony könnyen!- válaszolt neked- Ha tudnád, milyen mikor tényleg ideges...- mosolygott ahogyan elsétáltatott az ajtó elől és kifelé haladattok, mikor is lényegében akadt néhány kérdésed, melyre a válaszok is akadtak.
- Csak sorjában! -tapsolt egyet Ruken, ahogyan készségesen válaszolt minden egyes kérdésedre. - A szállásodra természetesen elkísérlek, és útközben megmutatom, hol találod a lényegesebb helyeket...- kezdett bele, ahogyan kiértettek a szabadba- A ruháidat gondolom betudod szerezni egyedül is, több bolt is van a városban, de hogy ilyen fazont találsz-e, az jó kérdés...- nézett végig rajtad, ahogyan felsóhajtott, hiszen lényegében csak egy kérdésre nem kaptál választ. - Végül Hana?- kérdezte vissza- Hát mostanában elégé morcos hangulatában van, így lehet hogy nem lesz szivélyes és kedves...- jegyezte- Tudod, elrontott egy fontos küldetést és még Kumogakure is a nyomába eredt...- vakarta meg a tarkóját- Állítólag súlyosabb sérülésekkel szállították vissza, de most már jobban van. - mosolygott egyet- De hogy hol van? Az jó kérdés! Azt hiszem a geninjeivel szórakozik éppen, de hogy hol? Fogalmam sincs! -közölte veled híreket, ahogyan körbevezet a falúban, megmutatta hol a kórház, a könyvtár, a shinobi akadémia és egyéb fontosabb helyeket, míg végól elértetek a lakásodhoz.

//Hozd létre a lakásodat és írj oda...//

//Fórumkaland//

Arra ébredtem olyan hajnali hét óra magasságában, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Mikor nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és ajtót nyitottam, anyámmal találtam szembe magamat.
- Ez most jött neked - nyújtott felém egy borítékot.
Álmos szemekkel vettem át a levelet, melyet kinyitottam és olvasni kezdtem. Rövid üzenet volt, de bőven elég ahhoz, hogy kiszaladjon a szememből az állom.

,,Azonnali hatállyal jelentkezz a csapatoddal az irodámban! Mizukage"

Csoda hát, hogy szinte kiugrottam az ajtón és már rohantam is a fürdőszobába?
- Mi az?! - kiáltott utánam anyám.
- Hivat a Mizukage! - válaszoltam.
Elég gyorsan elvégeztem a mosakodást, majd tértem vissza a szobámba. Anyám, aki megneszelte, hogy bizony sietős dolgom van, már kipakolta az ágyamra a szükséges ruhákat. Gyorsan felöltöztem, majd miközben a felszerelésemet igazgattam, berobogtam az előszobába.
- Megkérhetlek rá, hogy készítsd össze nekem egy hosszú útra elegendő felszerelést?
- Persze, de ebből nem csinálunk rendszert!
Bólintottam, majd lóhalálában elhagytam a házat, és a háztetőkön ugrálva indultam el a Mizukage palota felé. Így utólag belegondolva valószínűleg rekordot döntöttem, mert csakhamaro ott álltam a bejárat előtt. Belépve viszont láttam, hogy nem voltam elég gyors, mert a két másik csapattársam már ott volt. Hiába, az elmúlt egy hét sokat kivett belőle, ami nyúzott arcomon igencsak meglátszott.
- Bocsánat a késésért! - lihegtem.
Gyorsan kifújtam magam, és vártam, hogy elinduljunk a Mizukage irodája felé.

//Fórumkaland//

Ma korán keltem, és később kiderült, hogy ezt nagyon is jól tettem. Már majdnem egy hete nem történt semmi, mivel a két hónapos edzés után ennyi pihenőidőt kaptunk. Csak magamban edzettem, de már kezdett hiányozni a csapat is. Az intenzív edzések után az egész napos szabadságommal, és a túltengő energiáimmal nem tudtam mit kezdeni. Már nagyon vártam, hogy leteljen a pihenőidőnk, és újra együtt dolgozzunk.

Lementem a konyhába, hogy reggelizzek. Akimoto mindig korán kel, így ő volt még ébren rajtam kívül a házban. Leültem az asztalhoz, és vártam, hogy ő is csatlakozzon hozzám. De amikor nekiláttunk volna a szegényes reggelinek, az ajtón kopogást hallottunk. Akimoto fölállt, és kiment az előszobába, hogy kinyissa az ajtót.
- Ki volt az? – kérdeztem két falat között, amikor halottam, hogy becsukódott az ajtó
- Neked hoztak egy levelet. – mondta, majd amikor visszaért a néhány lépésnyire lévő konyhába, átadta az üzenetet.
Kibontottam, és elolvastam. A szemem felcsillant, és letettem a kezemben lévő rizsgombócot. Vigyorogva néztem Akimotora, majd szó nélkül fölrohantam a szobámba, még arról is megfeledkezve, hogy magyarázatot adjak. De erre nem is volt szükség. A nő kezébe vette az asztalon hagyott levelet, és ezt olvasta: „Azonnali hatállyal jelentkezz a csapatoddal az irodámban! Mizukage”

Egy pillanat alatt összepakoltam, és már robogtam is a Mizukage palotához. Gyorsan mentem, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen okból hívat be minket a Mizukage.
Amikor megérkeztem a helyszínre a sensei már ott várt, de Kazuyat, még nem láttam sehol. Köszöntem Hananak, majd együtt vártuk be a fiút. Aki hamarosan megérkezett, majd együtt mentünk be a Mizukage irodájába.

Elég érdekes fejlemények kezdtek kialakulni. Hana is, ahogyan a két genin tanítványa, otthon kapta a hírt, méghozzá egy futár kíséretében. És a futárnak itt, az első helyen volt a legnagyobb szerencséje. Hana éppen zuhanyzót mikor rákopogott, így láthatta a lány csurom fizessen és egy valamit alig takaró törölközővel. Ez adhatott neki némi pluszt, hogy a két maradék levelet is gyorsan kézbesítse. És egyben nem kellett fölösleges dolgokkal traktálnia magát a kunoichi-nek sem, aki még helyben az ajtóban elolvasta a levelet, majd indult is felöltözni.
Az alsónemű, a ruha, majd a fegyverek, ez volt a sorrend. Na jó, a fehérnemű és a ruha között megszárította a haját is, és egyben meg is fésülte, de ahogyan minden a helyén volt kész is volt az indulásra és ezt alig fél óra alatt. Hát igen, a hajszárítás hátránya a hosszú haj, elégé időigényes, de ez van. Minden a helyén volt, a három kard, a két erszény, benne a szükséges tekercsek.

Alig kellett eltelnie tíz percnek és Hana máris a Mizukage épülete ellőt volt. ~Elismerem, hogy sokat fejlődtek, de remélem nem szánsz nekünk valami nehéz küldetést! Nem szívesen tenném még ki öket ilyen megpróbáltatásnak...~ sóhajtott fel, ahogyan csak remélte, hogy nem B színtü küldetést kell teljesíteniük. És csakhamar megjelent Hikari is, akinek Hana köszönt, de szót nem váltottak. Ő sem tudott többet, mind a lány, és Hikari is rájött, hogy bizony mesterre sem lehet okosabb a küldetésükről. És bár Kazuya-ra kellett egy kicsit várni, az a néhány perce, nem sokat nyomott a latban arról, hogy sikeresen elkezdjék a küldetést, vagyis annak az ismeretesét.
- Induljunk! -szólt a geninekhez Hana, ahogyan beléptek az épületbe, majd felsétálva néhány lépcsőn, csakhamar a Mizukage szobája-irodája ellőt voltak, ahova Hana bekopogott, majd elsőként be is lépett.
- Hivatott minket Mizukage-sama...- köszönt neki ezzel a néhány szóval, ahogyan a dolgok hamarosan csak jobbak és tisztábbak lesznek.

//Fórumkaland//

Vigyázzban állva hallgattam a Mizukage szavait. Mit ne mondjak, nem kis kalamajkába készült beledobni minket. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy milyen fegyvernek lehet ekkora ereje, és a jelek szerint a Mizukage sem volt pontosabb információk birtokában. Vagy csak egyszerűen még nem látta időszerűnek megosztani velünk. Bármelyik is volt a megoldás, nem kicsit zavart, hogy ennyi kérdőjel van a küldetésünk körül. Egyszer már kis híján ráfaragtunk egy hasonló, sok információt elhallgató küldetés során. Csak reménykedni mertem benne, hogy ezúttal ez nem olyan lesz.

Vigyázni ez követre, az bizony alaposan igénybe veheti a kísérők tudását. Hogy szintjét tekintve ez milyen küldetés lehet? Nos, amennyiben elkísérjük, és oda-vissza nem történik semmi baj - ami pedig a legideálisabb -, akkor a küldetés C szintű. Amennyiben támadás ér minket, és a támadók egyszerű útonállók, akkor még mindig csak egy C szintű küldetésről beszélünk. Ám ha a támadók ninják... nos, akkor a küldetés szintje jobbik esetben felugrik B-re, rosszabbik esetben akár A-ra is. Nyeltem egyet, miközben ezt végiggondoltam.

A Mizukage láthatóan befejezte az eligazítást, ami nekem még mindig szűkszavú volt. Viszont abban bíztam, hogy a követ, akit nekünk kell védenünk, majd ad számunkra némi bővebb információt. Megvártam, amíg Hana utasítására ki nem mentünk a teremből. Ezt követően arra vártam, hogy a követ mond-e valamit nekünk még, esetleg Hikarinak vagy Hanának lesz-e kérdése a továbbiakban. Igen, nekem is voltak kérdéseim természetesen, de mivel csak alapvetőek, ezért biztos voltam benne, hogy választ fogok kapni rájuk anélkül is, hogy kinyitnám a szám. Szóval a részemről maradt a bölcs hallgatás és figyelés.

Amint Hana engedélyt ad rá, már rohanok is haza, hogy magamhoz vegyem az édesanyám által összekészített felszerelést - mely a múltkori cipelésből okulva most javarészt tekercsekbe van rögzítve -, elbúcsúzok anyámtól, azután már megyek is a találkozási ponthoz, hogy elkezdődjön az újabb küldetés...

Beléptünk a Mizukage irodájába, és hamarosan megtudtuk, hogy miért hivatott ide minket. Kiderült, hogy egy fontos küldetést kapunk, amiben egy követ védelme a feladatunk. Alapvetően egy személy védelme, nem nehéz feladat. Hiszen az ilyen jellegű feladatok besorolása C szintű, ha nem történik semmi váratlan. Persze, ha már ninjáktól kell védeni az illetőt, akkor a besorolás az ellenséges ninják képességeihez mérten növekszik. Mivel nem mondtak ennél többet, úgy néz ki, hogy egyenlőre C szintű a küldetésünk. De a többi információ birtokában, vagyis hogy egy olyan nagy erejű fegyverről döntenek, aminek kihatása lehet a kényes erőegyensúlyokra, máris más volt a helyzet. Sajnos, nem kaptunk több információt annál, minthogy a követet meg kell védenünk. De az nem hangzott el, hogy kiktől. Valószínűleg sokan szeretnék megkaparintani azt a fegyvert maguknak, és nem hiszem, hogy csak a falvak tudnak róla. Kicsit aggódtam, mert hajlamos vagyok a legrosszabbra gondolni.

A követ nagyon fiatalnak tűnt, csak néhány évvel volt idősebb nálam. Érdekes, hogy ilyen fiatalon, már ilyen fontos ügyekben képviselheti a falut. Mivel a Mizukage befejezte, vártam, hogy hozzá fűz-e valamit Chihaya, vagy csak később tájékoztat minket a továbbiakról. Habár nagyon szerettem volna tudni, hogy számítsunk-e támadásra. Ha például tudnak olyan szervezetekről, vagy magánszemélyekről, akik nagyeséllyel megtudhatták a fegyver létezését, és meg is akarják szerezni, akkor fel tudjunk rájuk készülni. Vagy pedig mondjuk, olyan ellenségek, akiknek nem áll érdekükben, hogy Kirigakure kaparintsa meg a fegyvert… valahogy úgy éreztem, hogy ez sokkal bonyolultabb annál, mint amit elmondtak nekünk. Ez a küldetés akár nagyon veszélyes is lehet…