Mizukage palota

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Nishikawa Karasu on Szomb. Okt. 03 2015, 16:44

//Danzou Senshi Rengar//
A férfi mosolya után Karasu hátán végigfut a hideg. Valamiféle baljós érzete támad. Hirtelen nem lesz olyan szimpatikus neki a fickó. Ekkor pedig jön a rúgás. A geninnek ideje sincs meglepődni, szédítő sebességgel, és erővel vágódik a falhoz.
-Mi a..a franc?
A fiút enyhe émelygés fogja el, és a földön ülve fogja a hasát, valamint a fejét.
- Tréfálkoztok velem Geninek? Azt hiszitek bedőlök ennek az ostoba viccnek?
 ~Persze, hogy nem hiszi el, hogy a Mizukage halott. Biztosan átlát a csapdán amit mi nem vettünk észre. De ez nem túlzás egy kicsit? Csessze meg! Ráadásul nem csináltunk semmit.~
Karasu látja amint egy pecsét jelenik meg az ajtón.
~Biztosan nem akarja, hogy kimenjünk. Bár ez furcsa kissé...~
Nincs ideje befejezni a gondolatát, mert a férfi ismét megszólal.
-Én Kirigakure no Satou Jouninja vagyok! Nem dőlök be az ostoba... hazugságotoknak! Bár meglepett, hogy képesek voltatok megölni a Mizukage-samát... mint ahogy sokakat meg fog lepni... és az is, hogy nem értem ide időben. De jó lezárása lesz ez egy gyenge Kage uralkodásának... Ti pedig tulajdonképpen hősök vagytok. Halott hősök...!
~Mivan? Ez normális? Méghogy mi megöljük a Mizukagét? Egy gyenge Kage...lezárás...hősök... bah!~
Karasu villámgyorsan pörgeti elméjében az információkat, és ekkor összeáll fejében egy elmélet. Most viszont nincs idő gondolkodni.
Amint észreveszi a felé repülő kunai tőröket, a sunshin no jutsut alkalmazva felugrik, és a plafonon köt ki fejjel lefelé. Chakrával tartja magát melyet a lábaiba koncentrált, de ez csak egy pillanatig tart. Ebben a pillanatban látja, hogy a férfi a levegőben van. A következő lépése egy újabb sunshin no jutsu, ezzel a terem másik végéhez próbál eljutni, minél közelebb az ablakhoz. Rohanás közben előrántja kardját, és gyakran hátranéz, társait, és a férfit figyelve. Látja amint Senshi, és Rengar is támad.
-Nem mi öltük meg a Mizukagét, de ezt maga is tudja. Három genin nem lenne képes erre. Maga tette!- kiáltja oda támadójának.
~Őrültség. Én nem szeretnék a közelében lenni amikor bevet egy jutsut. Biztos, hogy Ő ölte meg a Mizukagét, és ránk akarja kenni.  Nyilván nem tartotta alkalmasnak a posztjára. Kérdés, hogy ki hiszi majd el a meséjét. Semmi esélyünk ellene. Ha nem menekülünk el végünk van. Én csak az alap technikákat ismerem, egy tapasztaltabb genin ellen sincs esélyem nemhogy egy jounin ellen.~
-Meneküljetek!- figyelmezteti társait, akik ha meg is hallják szavait, talán már késő.
Ha a férfi nem jutsuval támad, Karasu védekezésképp a kardját használja. Ha egy olyan jutsut hoz létre mely ellen a fiú nem tud eredményesen védekezni, egy kunai tőrt eldobva kitöri az ablakot. Ezután kiugrik rajta, és megpróbál megkapaszkodni az épület falán , ahogy azt tette nemrég, chakra segítségével. Ha viszont ismét csak kunai-okat dob, esetleg robbanó-cetliket akkor félreugrik előlük, illetve a kunaik kivédésére a kardját használja, és felveszi a harcot, mert úgy gondolja egy jounin nem fog komoly technikát bevetni három genin ellen. Valamint egy erősebb jutsu feltűnést is keltene, ami nem biztos, hogy jól jön támadójuknak.

avatar
Nishikawa Karasu
Játékos

Taijutsu Pontok : 53

Tartózkodási hely : Mei-sama oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Shimura Danzou on Szomb. Okt. 24 2015, 11:34

// Senshi, Rengar, Karasu //
( Elnézést kérek az újabb késésért, kárpótlásul +10 chakrát írok fel nektek.)

Mind a három genin másra számított, voltaképpen alaposan meglepődtek. Ennek ellenére hamar leesett nekik, hogy mi is a jelenlegi szituáció. A férfi még a rangját is közölte velük. Mégis...  egyedül Karasuban ötlött fel a menekülés gondolata, az Ő tudatában fogalmazódott meg, hogy három geninnek nem sok esélye van egy Kirigakurei Jounin ellen, pláne, hogy ez a három genin most találkozott először. A csapatmunka lehetősége már alapvetően kudarcra ítéltetett, hiszen semmit nem tudnak a másikról. Az egyéni akciók pedig eredményesek lehetnek, legalábbis Rengar és Senshi szerint, Karasu nem osztja ezt a nézetet.
Mindenesetre a kunai özönt mind a három Genin elkerüli, illetve kivédi, ami talán meglepő, de mindez elég könnyűnek bizonyult. Eddig.
Senshi a harc hevében elfelejti, hogy a Bunshinjai nem többek illúziónál, így sem érinteni, sem pedig emelni nem képesek. Éppen ezért az asztalt egyedül kell felborítania, ami természetesen nem okoz gondot a Geninnek. Ezután támadásba lendül. Rengar szintén, méghozzá egy fuuma shuriken segítségével.
A Jounin nem véletlenül ugrott fel, ugyanis az ajtó fölötti falrészen áll. A két genin össze nem hangolt, de egyszerre történő támadására mintha nem is ügyelneHárom kézpecsétet formál, miközben Rengar fegyvere és Senshi bunshinjai közelednek felé. Karasu észlelve a veszélyt az ablak felé orientálódik. A Következő pillanatban nagyon sok minden történik.
Fuuma shuriken becsapódik oda, ahol az előbb még a Jounin álltA Bunshinok sem találnak célpontot, ahogyan Senshi sem. Karasu Kunaitőre nem jut el az ablakig, ugyanis a Jounin megjelenik ott és elkapja a fegyvert. Karasu Megtorpan a kézpecsét formálás közben, hiszen zárva a kiút.
Szerencse, hogy a Mizukage-sama nem szereti ezt a termet, különben megkapnánk a legrosszabb küldetéseket. Igen, csituljatok! 
Ha a hármas további támadásokkal próbálkozik, akkor a Jounin három kézpecsétet hoz létre. Ekkor a Geninek nem bírnak megmozdulni, mintha valami idegen erő gúzsba kötné őket, noha teljesen szabadok és nem ér hozzájuk semmi.
- Sokat megtudtam ma. A Senseietek vagyok. Dohou Iwarai! Dolgozni fogunk a csapatmunkán. Holnap találkozunk a kiképzőterepeken. 
Mindezek után egyszerűen elhagyja a termet. Az ajtóra tett pecsét eltűnik. A Geninek ekkor jönnek rá, hogy tudnak mozogni. Ha figyelmesebben megnézik, akkor a Mizukage hullájának hűlt helye van. Különös.

// Az eddigiekre +8 chakrát írok nektek jóvá, mert tetszettek az ötleteitek, illetve nagyon sajátos stílust alakítottatok ki a karaktereknek. Szép volt ^^ Következő poszt a kiképzőterepekre menjen. //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Hasame Yasuhiro on Pént. Ápr. 14 2017, 09:48

// Aokaze Atsushi //


Feszengve várakoztam a Mizukage irodája előtt. A tenyerem izzadt, a szívem hevesen vert. Nem mindennap találkozik az ember Rejtett Falujának vezetőjével, ezért érthető, hogy izgultam. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy érthető. Hiába a sok verés, még mindig nem vagyok elég fegyelmezett, hogy uralkodjam az érzelmeim fölött. A jobbomon ülő Shizuka senpainak ez sokkal jobban ment, de még ő is sikertelenül kendőzte nyugtalanságát. Keresztbe tett lábai és karba tett kezei láthatóan megfeszültek, habár arca akár egy szoboré is lehetett volna. Ha nem ismerném olyan régen, nem is vettem volna észre, hogy ő is kényelmetlenül érzi magát. Takashi a másik oldalamon alig hallhatóan mélyeket lélegzett, kezét néha-néha a nadrágjába törölgette. Egyikünk sem szólt. Egyikünk sem tudott mit mondani.
A folyosó nyitott ablakán beszűrődtek a civilek hangjai. A piaci zsibongás, a játszó gyerekek örömteli kiáltásai, egy-két nyávogó macska vagy ugató kutya. Ha nem tudnám, nem is hinném el, hogy háború van. A hangok hallatán az elmémben kialakuló kép túl békés volt. Talán a front volt túl messze ahhoz, hogy érzékeltesse hatásait, vagy az emberek egyszerűen nem akartak tudomást venni az egészről. Így sokkal egyszerűbb, hiszen nem kell elgondolkodni a világ bonyolultságán. Nem hibáztatom őket, én is ebbe a csapdába estem apám lebénultsága kapcsán. Egyszer majd megváltozik ez a gondolkodásmód. És amikor ez megtörténik, kétség sem férhet hozzá, hogy győzni fogunk.
Amint befejeztem a gondolatot, kinyílt az ajtó és szemünk elénk tárult a Mizukage. Nem volt egyedül, de a szemembe sütő nap miatt nem tudtam tisztán kivenni, hogy ki is áll mellette. Körvonalai alapján férfi lehetett. Shizukára és Takashira pillantottam. Mindketten bólintottak, úgyhogy felpattantunk és beléptünk a szobába. Meghajlással üdvözöltem a Mizukagét és vendégét, majd vártam az utasításokat.
avatar
Hasame Yasuhiro
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 14 2017, 22:35

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //
 
Társaiddal izgatottan vártátok első közeli találkozásotokat a Mizukageval. Érzésetek egy igen természetes reakció, hiszen eddig még csak ünnepségeken láthattátok messziről, vagy csak futólag a faluban. Már ha éppen volt némi szabadideje. Nyugtalanságotokat pedig tovább tetézi a tény, hogy az első küldetésetekkel lesz kapcsolatos a találka. Ezért nem is meglepő, ha mind hármatokon meglátszik a dolog. Ahogy eljön a bejelentkezés ideje, nagy bátorságot vesztek magatokon, mielőtt egymás után beszállingóztok az ajtón. A falu vezetője nem volt egyedül, éppen egy férfival tárgyalt. Kinézetre nagyjából 25-30 éves lehet, 180 centi magas, vékony testalkatú. Fekete hajában, van egy szőke melír. Kék szem nem mutat nagy érdeklődést irántatok, arca nem is komor, nem is vidám. Valószínűleg már megjárt jó pár csatát. Legalábbis az arcán sebhelye erre utal.  Ami ruházatát illeti sárgaövén kívül, amire a fejpántja is erősítve van mindene fekete. Amint mindannyian beléptetek és felsorakoztatok a mizukage előtt, a hölgy már tájékoztat is titeket a helyzetről.
- Nincs sok időnk, ezért csak a lényeget mondom el! Ez a férfi itt Makabe Itsuya ő lesz a vezetőtök ezen a küldetésen. Mivel háborúban állunk kevés shinobi tartózkodik a faluban. Ezért kénytelen vagyok megbízni titeket egy olyan küldetéssel, ami a szintetek felett áll. A feladat pedig nem más, mint egy tolvaj kézre kerítésre. A munka elvégzése során vigyázzatok magatokra és ne feledjétek, hogy egész Kirigakurét fogjátok képviselni. Ezért vigyázzatok mit tesztek! Ha megértettétek, akkor mehettek is!
A beszélgetés elég egyoldalú volt. Bár az előzetes izgulásotok tudatában talán jobb is így. Legalább nem úgy maradtok meg Terumi Mei-sama emlékeiben, mint  ” a három dadogós” vagy valami hasonló. Itsuya veletek együtt jön ki az irodából, de nem szól semmit. Némasága egészen addig tart, amíg ki nem értek az épületből.
- Na, fiatalok, ahogy hallottátok én leszek a csapatotok vezetője a küldetésen. Bemutatkoznom gondolom nem, kell. De ha van kérdésetek tegyétek fel nyugodtan most, a bemutatkozásotok közben!

Edit a képet elfelejtettem berakni Itsuyáról.  Smile 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Hasame Yasuhiro on Hétf. Ápr. 17 2017, 22:31

//Aokaze Atsushi: Éjféli fosztogató//




- Misurame Shizuka – mondta a lány meghajlás közben. Hosszú, fekete hajába belekapott a szél, eltakarva ezzel zöld szemeit. Egész testéből sugárzott a kecsesség. Makabe senpainál majd húsz centivel alacsonyabb volt miután kihúzta magát. Nem is tűnt fel eddig, hogy velem egy magasságú. Kék, térdéig érő kabátját kisimította, csípőjére kötött fejpántját megigazította. Kék nadrágja a lábára simult.
- Ueno Takashi – kísérte ő is meghajlással a bemutatkozást. Rövidre nyírt szőke haja úgy lapult fejére, mintha vizes lenne. Kék szemében látszott, hogy már most Makabe senpai erősségeit és gyengeségeit méregeti. Amikor kihúzta magát egyértelművé vált, hogy alacsonyabb nálam, ugyan nem sokkal, nagyjából négy centivel. Zöldeskék zubbonya derekáig lógott, ahol átadta a helyét hasonló színű nadrágjának.
- Hasame Yasuhiro – zártam a sort. Nem igazán tudtam mit mondhatnék még. A többit megmondják majd a tettek.
- Mit tudunk a tolvajról senpai? – kérdeztem miután egyikünk sem akart megszólalni.
avatar
Hasame Yasuhiro
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 21 2017, 21:09

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //
 
Bemutatkozásotokat nem húztátok el. Senki sem mondhatja, hogy felesleges információval traktáljátok az embert. Csak a lényeget mondjátok, amit kért tőletek. Semmitmondóan hallgatta, bemutatkozásotokat, még a szeme sem rebbent. Egészen addig, míg kérdezni nem kezdtél, ekkor odalép eléd. Szemeit összehúzta, homlokát mérgesen összeráncolta.
- Mi az, hogy senpai?! Mégis mit tanítottak nektek az akadémián? Közel sem vagyunk egy korosztály! Ha megszólítasz az a minimum, hogy a nevem után a san, sensei, taicho vagy a sama jelzőt helyezd! Ellenkező esetben, beléd verem a jó modort. Ez rátok is igaz! Néz társaidra azzal a tekintettel, amivel az előbb téged fegyelmezett.
Visszalép egyet, majd fancsali tekinteteket látva szórós tekintetét kedvesre váltja és elmosolyodik. Végül folytatja mondandóját.
- Nem, kell komolyan venni. Nem lesz verés, de azért a senpai jelzőt tényleg hanyagold. A faluban elnézem, ha csak simán Itsuyának szólítotok. Mivel nem vagyok annyira öreg. De ha megérkeztünk a küldetésre, akkor adjátok meg a tiszteletet és az előbb felsoroltak közül szólítsatok meg. Bár a samát azt inkább hanyagoljátok nem áll jól nekem.
Ezután a férfi jobb kezével beletúr hajába. Néhány szőke tincse után már a barnákon csúsznak végig ujjai. Tarkójához érve pedig kaparni kezdi a fejét. Nem kell félni nem tetves mindössze csak gondolkozik pár másodpercig.  A fejvakargatást akkor fejezi be, amikor az elmélkedést is. * Ahh* sóhajt egyet.
- Mégis mit lehet tudni egy betörőről? Sötét ruhákban jár, arcát jó esetben eltakarja egy maszkkal, rosszabban egy női neccharisnyával. Bár ami titeket izgat az biztos nem, az öltözködési stílusa. A szemtanúk szerint 175 centiméter körüli, testalkata nem túl vékony. Valamint az elmondások szerint, jó eséllyel lehet arra következtetni, hogy a tolvajunk egy átlagember és nem egy chakra használó személy.
Az információk átadása után feltekint az égre. Mély levegőt vesz, majd tekintetét visszairányítja rátok.
- A nap állása szerint lassan, 11 óra lesz. Mennyetek, haza egyetek és igyatok. Majd délre legyetek a falu bejárata előtt. Több napra elegendő élelemmel és kaja pénzel felvértezve. Mert tőlem ugyan nem kaptok kölcsön. Valamint az általatok szükségesnek vélt felszereléssel. Most pedig oszolj!
 
A falu bejáratától nem messze egy kis téren, az útelágazás mellett, vár rátok a férfi. Könnyedén ki lehet szúrni. Mivel csak ő áll egy helyben a tűző napon. Mindenki más siet a dolgára, elvégre dél van. Lassan felhők kezdik belepni, az eget és néha-néha eltakarják a napot. Szerencsére ezek nem esőfelhők, így nem kell a megázástól tartanotok, egyenlőre. Ahogy egyesével odaszállingóztok láthatjátok nyomait, hogy ő is megtette amit nektek mondott. Rajta is ott csüng a hátizsák, amiben az élelme és egyéb holmijai vannak, akárcsak rajtatok.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Hasame Yasuhiro on Szomb. Ápr. 22 2017, 20:53

//Aokaze Atushi: Éjféli fosztogató//


Meglepődtem, amikor leteremtett. Az Akadémián azt tanították, hogy a feljebbvalókat senpainak, a tanárainkat senseinek kell nevezni. Az érzés kiülhetett az arcomra is, az alapján, ahogy a mondandóját folytatta. Nem lesz ez így jó: ma már másodjára hagytam, hogy az érzelmeim megmutatkozzanak rajtam. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy még egy pofon sem jár a tiszteletlenségért. Össze voltam zavarodva. Lopva Shizukára sandítottam, de nem tudtam róla semmit leolvasni.
- Bocsánat a tiszteletlenségért Makabe san. A jövőben nem fog előfordulni. - mondtam egy ismételt meghajlás kíséretében. Emlékeztettem magam, hogy fel kell jegyeznem ezt a jelenetet a naplómba. Na meg persze az sem árt, ha lejegyzem, hogyan is néz ki a tolvajunk.
Nem volt idő hazakísérgetni egymást, úgyhogy mindenki egyedül indult ebédelni és pakolni. Se anya, se apa nem voltak otthon. Apáról tudtam, hogy valószínűleg egy kocsmában vagy egy játékgép előtt tengeti az idejét, de az váratlanul ért, hogy anya házon kívül tartózkodik. Nem mintha olyan sokat szoktunk volna beszélgetni egymással, de nem szokása csak úgy minden szó nélkül elmenni. Végül is nem zavart túlságosan a dolog, gyorsan bekaptam két rizsgolyót, illetve az utasításoknak megfelelően bepakoltam a táskámba. Miközben rögtönzött ebédemen csámcsogtam próbáltam valami fantomképszerűséget rajzolni az emberünkről, de a jelenlegi információk birtokában ez halva született ötletnek bizonyult. Megráztam a fejem, és eltöprengtem, hogy a civilek miért is ilyen rosszak személyleírásban. Inkább összegeztem az információkat, és levontam belőlük a lehetséges következtetéseket.
175 cm magas, tehát nem egy nagyon feltűnő ember, nehéz lesz kiszúrni a tömegben. Sötét ruhák, úgyhogy valószínűleg éjszaka szeret dolgozni, amely azt jelenti, hogy napközben inaktív, csak a késő délutáni órákban jelenhet meg. Jobb esetben maszkkal, rosszabb esetben neccharisnyával takarja az arcát. A maszk könnyebben kiszúrható, de a neccharisnya nem biztosít kellő takarást, ha sikerül a közelébe férkőznünk. Erre pedig realisztikus esély van, ha valóban nem chakrahasználó személyről van szó.
A jegyzeteket tartalmazó papírost összecsavartam és a táskámba tettem. Még egyszer ellenőriztem, hogy mindent elrakta-e, majd, miután semmi kivetni valót nem találtam, elindultam a találkozási pontra. Shizuka, Takashi és Itsuya már ott voltak. Előbbieket mosollyal fűszerezett intéssel, utóbbit meghajlással üdvözöltem.
- Készen állunk Makabe san. - jelentettem ki. Útközben majd megosztom mindenkivel a következtetéseimet.
avatar
Hasame Yasuhiro
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Ápr. 26 2017, 09:39

// Hasame Yasuhiro: Éjféli fosztogató //
 
Miután korrigáltad, a férfi megnevezését az csak mosolygott és megnyugtatott. Az akadémián tanultak helyesek. Mindössze csak annyin siklottál el, hogy a Jouninok, mint Itsuya is az akadémiai tanáraid fölött állnak, akik csak chunin ranggal rendelkeznek. Valamint a tanulás nem szűnik meg az akadémia elvégzése után. Így jogos a férfi kérése, hogy senseinek szólítsd, mivel nem csak csapatvezetőként, hanem tanárotokként is funkcionál. Hazaérve a gyors étkezés és pakolás után, még fantomképet rajzolni is volt időd. Na, nem mintha, sokat segítene. Elvégre, ha van az embernek egy kis képzelőereje, akkor könnyedén maga előtt láthatja az általad lerajzolt alakot. Amit kicsit átgondolva te is beláttál.  De talán még kaphatsz rá egy jó pontot a senseiednél, az igyekezetért.

A találkozópontra érkezésedkor, már mindenki felsorakozott és csak rád vártak. Te pedig messziről intettél barátaidnak. Ők is visszaintettek neked akárcsak, Itsuya. Utóbbi pont ezért nem is érti, miért köszönsz neki külön miután már tömegesen köszöntél.
- Na, látod pont ezt, mondtam. Ennyire nem kell formálisnak lenned velem a faluban. Sőt ennyire még máshol sem. Elég, ha a tisztelettel beszélsz velem és a magfelelő jelzővel szólítasz meg. De ha neked ez így kényelmesebb, akkor folytathatod így is.
Mondandója befejeztével, elindult előttetek mutatva az irányt. Egyenletes tempóban haladtatok. Az úton nem történik semmi érdekfeszítő. Úgyhogy itt az ideje, hogy megoszd társaiddal következtetéseidet. Nagyjából egy órán keresztül meneteltek, mire elértek a sziget partvidékére. Ott egyenesen a kikötőbe vezetett az utatok. Egy kompra szálltak fel éppen az emberek, egy kisebb sorban állva.
- Gyertek, ezzel megyünk mi is!
Majd beáll a sor végére. Ami szerencsére gyorsan haladt, így nem kellet órákat várnotok az indulásra. Amint odaértek a hajóhídhoz a kalauzok titeket kezdtek igazoltatni.
- Jó napot! Jegyük van, vagy megbízólevelük?
- Szép napot maguknak is! Megbízólevelet tudok mutatni.
Majd benyúlt fölsőjének belső zsebébe és előhalászta az említett papírt. Itt is megmutatta, majd visszavette. Félreállt, majd jobb kezét a komp felé kirakta.
- Csak utánatok.
- Köszönjük sensei!
Jön a válasz Shizukától, miközben elsőként halad el a férfi mellet. Takashi csak a fejt biccenti meg a férfi előtt. Amint te is elmész előtte ő is elindul.
Fönt, a taton elmegy a komp elejére, majd leül egy padra. Hátranyúl övtáskájába és elővesz belőle egy magazint. Szétnyitja az elején, majd olvasni kezdi a benne található cikkeket. Bár nem juthat sokáig Shizuka miatt.
- Sensei bocsánat a zavarásért, de miért nem kellet fizetnünk a felszállásért.
- A kérdésed jogos. Azért mert a falu havonta nagyobb összeget fizet a hajózási társaságnak, hogy minket ninjákat ingyen szállítsanak, ha küldetésen vagyunk. Mivel az ország sok kis szigetből tevődik össze így nem furcsa, ha más szigeteket is meg kell látogatnunk. Ha pedig havonta többször is oda vissza kéne, utazgatni a szigetek közt az drága lenne. Így ezt állja nekünk a falu. Ha az út közben lenne még kérdésed, kérdésetek tegyétek fel nyugodtan. Most pedig szabad foglalkozás a végállomásig, utána itt találkozunk.
Megrázta az olvasmányát, amitől a papír furcsán recsegett. Majd folytatta a félbeszakított olvasást.

// A következő poszt jöhet ide: Határszigetek //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Okt. 09 2017, 18:18

//Jiraiya és a csipet csapat //

Hosszú idő után újra meg kell jelennem a Mizukage palotájában. Ugyanis nem is olyan régen elhagytam a falut és részt vettem a Villámok Országának ostromában. Az a küldetés nem éppen úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a lényeg, hogy túléltem. Most pedig hazatértem és be kell jelentkeznem a falu vezetőjénél. Reggel izgatottan pakoltam össze a felszerelésem, majd amikor elkészültem, el is indultam. Út közben számos biztató szót kaptam, néhányan még a vállam is megveregették. Ez jó érzéssel töltött el, de ha felemlegették a harcokat, akkor sajnos mindig bevillant az áldozataim arca. Nem igazán érzem magam hősnek, hisz akiket megöltem, lehet hogy a barátaim is lehettek volna. 
Amikor megérkezek az épület elé megtorpanok egy kicsit. Sóhajtok egy nagyot, majd óvatosan belépek a palotába. A folyosón most is elég nagy a nyüzsgés: néhány akadémiai tanuló rohangál, irodisták sietnek egyik ajtótól a másikig különböző iratokkal, illetve még egy genin csapatba is belefutok. 
A Mizukage irodája előtt újra megtorpanok. Pár pillanatig csak állok ott és próbálom összeszedni magam. Végül felfigyelek egy idősebb kunoichira aki mosolyogva bólint egyet. Vissza biccentek, majd egy nagy sóhajt követően kopogtatok. Ezután már nem várom meg a választ, belépek az ajtón, lesütöm a szemem, majd köszönök.
- Jó reggelt, Mizukage sama! - szólalok meg kissé bánatos hangon. - Hívatott, így hát jöttem, ahogy tudtam. Tottori Shinko szolgálatra jelentkezik!
Ekkor továbbra is lesütött szemmel állok meg az irodában. Amíg nem kapok rá engedélyt, addig nem nézek fel, így hát várom a további instrukciókat.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 373

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Okt. 09 2017, 22:53

// Tottori Shinko //

Hosszú utat tudhat maga mögött. Néhány évvel ezelőtt még csak frissen végzett Geninként vállalta el első küldetéseit, mára viszont elmondhatja magáról, hogy egy Ninjaháborút is megélt. Sőt, mi több: Túlélt... Bár sok áldozat vére tapad kezéhez, mégis képessé vált arra, hogy igazi Kirigakurei ninjaként bizonyítson egy olyan helyen, ahol az életét kellett kockára tennie, habár a küldetésük nem zárult sikerrel. 
Ennek ellenére több bajtársat is megismerhetett, kik viszont köszöntik őt az utcán, vagy akár előre köszönnek. Ez így van rendjén. Ami viszont az éjszaka történt, arra már régóta nem volt példa. Rémálmok gyötörték a fiút... Újra átélte azt a szörnyű éjszakát azon isten háta mögötti szigeten. Vagy talán már elfelejtette? Elfelejtette az egészet? Talán már azt hitte, de a múlt árnyai kísértették a fiút... Maga előtt látta az egykoron csodaszép nő testét, ki oly' meleg szeretettel viseltetett iránta és Satsukitane iránt. Életét adta értük, nem sokkal később pedig már csak a füstölgő, hörgő, égett teteme maradt hátra, amit az ismeretlen ninják elraboltak. Talán elfelejtette a nőt, kitől a kardját kapta? A Sora no Jinkeit // Az Ég Áldását? Nem... Csupán elmúlt. Ahogyan a vágy, hogy megkeresse senseie gyilkosait, kik elrabolták a nő testét. Na és mi lett a  fekete lángokat ontó lánnyal? Satsu, vagy talán Kitane? 
Az idő minden sebet begyógyít, de az álmok kegyetlenek tudnak lenni, hogyha a tudatalattink peremét kapargató szörnyekről van szó, s ezek most mind egyként rohanták meg az éjszaka folyamán a fiút. 

[...]

Most mégis itt áll, hiszen csak álom volt minden. A vér, a halál az égett emberi hús bűze, az éjsötét chakrájú lány és az, mi később következett. A háború borzalmaihoz semmi nem volt fogható. Megváltoztatta volna a fiút? Vagy ugyanaz az életvidám, tette kész fiú maradt? Nem... Komolyabbá vált. Régen csak berúgta volna az iroda ajtaját, majd a Mizukage képébe mászva követelte volna fantasztikus küldetését, mit csak egy olyan fantasztikus shinobira várt, mint amilyen ő. Egészen pontosan: A küldetés nem állt volna szóba senki mással, csak Shinko isteni személyével. De ez már a múlt. 
A Genin ezúttal sem várta meg az engedélyt arra a bizonyos belépésre, ám most sokkal udvariasabb és illemtudóbb volt, így hát a Mizukage székben ülő Rokudaime köszöntötte, méghozzá kedves mosollyal az arcán. 
- Shinko! Örülök, hogy egyben vagy. - Mosolyodott el még jobban. Így bele gondolva, Shinko akárhányszor látta a Mizukage-samát, ő a fiatal Ninjákkal mindig kedvesen bánt. Ellenben az idősebbekkel... - De nem szeretném húzni most az időt bájcsevejjel, mert a társaid bármelyik pillanatban megérkezhetnek. - A Mizukage kedves, bátorító mosolya és viselkedése egy pillanat alatt vált semmivé, helyét egy sötét, borongós tekintet foglalt el. - Egy új csapatba leszel beosztva. - Ekkor rákönyökölve az asztalra, összekulcsolta kezeit maga előtt, eltakarva a száját. - Egy személyes küldetéssel akar megbízni téged a falu. - Hangja méllyé és komorrá vált. - Ám előtte tudnom kell valamit. Ugye tisztában vagy a Nindo első és legfontosabb szabályával? A Küldetés az első és legfontosabb. A Nindo ötödik szabálya pedig úgy szól, hogy a Ninja csak egy eszköz a faluja kezében, egy penge, melynek az a feladata, hogy teljesítse a kar akaratát. Mindezek fényében, Te Tottori Shinko képes lennél-e végezni a társaiddal a falud védelmében, hogyha a kar úgy kívánja?

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd Okt. 10 2017, 20:49

//Jiraiya és a csipet csapat//

Csendben várakozok, de szerencsére a Mizukage nem húzza az időt. Azonnal felvázolja a helyzetet, amit pár pillanat alatt fel is dolgozok magamban. Amikor a kunoichi elhallgat, sóhajtok egyet, hogy rendezzem a gondolataimat.
- Nagyon is tisztában vagyok a szabályokkal! - szólalok meg kissé rekedtesen. - Az életem természetesen Kirigakure érdekeit szolgálja, éppen ezért, ha a helyzet úgy kívánja, feláldozom a társaim életét, vagy akár a sajátomat is. Azt nem tudom, hogy a lelkiismeretemmel hogyan fogok megküzdeni, de  elhiheti Mei sama, megteszek mindent, ami tőlem telhető.
Ekkor újra felrémlik előttem a halottak arca: azoké akiket én öltem meg és azoké, akik a közelemben haltak meg. Sajnos számos életet láttam kihunyni, de most nem hagyom, hogy átadjam magam a sötétségnek. Helyette egy vigyort erőltetek az arcomra, majd újra megszólalok:
- Isteni személyem most kikkel fog társulni? Illetve mi lesz a feladat, amit egy ilyen szupersztárnak kell megoldani?
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 373

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Szer. Okt. 11 2017, 17:23

/ Jiraiya és a Cukorkacsapat // 

Shota-san szavai kérdéseket és gondolatokat plántál elmémbe. Vajon kire emlékeztetem? Szóra nyitnám a számat, hogy kérdések hadát zúdítsam a férfira, de egyetlen pillanat alatt magamba fojtom a szavakat. Nem. Akármennyire is kíváncsi vagyok, hogy mit tud és miről beszélhetne, nem tehetem fel azokat a kérdéseket. Igaza van abban, hogy nem tartozik felém magyarázattal, még egy fél mondatnyival sem. Azonban megjegyzem magamban, hogy Shota-san egy nyom. Valahová vezethetne, csak azt nem tudom, hogy pontosan hová is. ha végig gondolom azt, amit mondott, hogy a tanítványa meghalt, mert megbízott benne, az csakis árulással lenne magyarázható. Shota-san azonban köztiszteletben álló orvos, ha bűnös lenne bármilyen gyilkosságban vagy árulásban, amely egy másik ködrejteki ninja halálát okozta, biztosan nem mászkálhatna szabadon. A magyarázatával tehát valami nem stimmel. Jó doktor, eljön még az idő, amikor örömmel válaszolnál minden kérdésemre. nem tudom még, hogy mikor és azt sem, hogy miképpen kerítünk majd rá sort, de nem feledlek. 
- Köszönök mindent Shota-san. Nem fogok csalódást okozni, sem önnek, sem a falunak. 
 Ez persze a minimum, amit ténylegesen meg kell tennem a faluért és a jó doktorért. Nem okozhatok csalódást és jó benyomást kell tennem. Nekem is vannak titkaim és nem is adom ki a lapjaimat egykönnyen. Összesítsük mindazon sejthető információkat, amelyeket Shota titkolhat. Édesapám nevének hallatán, eléggé elhalkult korábban, viselkedésemet összefüggésbe hozta az egyik tanítványával, akiről jelenleg semmit sem tudok. Mivel semmilyen információm sincs arról a tanítványáról kapcsolatban, ezért ostoba lennék kérdést feltenni ezzel kapcsolatban, hiszen lazán hazudhatna. Márpedig Jounin, tehát a titkait, ha nincs semmilyen módszerem arra, hogy elmesélje, akkor nem fogja elregélni azt, amire kíváncsi vagyok. Mindezekből az következik, hogy háttér információkra lesz szükségem. Igen, ez a megoldás. Nyomozásomat apám után kicsiben kell kezdenem. Nos a kívánt információkat olyan személyektől tudom összeszedni, akik valamilyen kapcsolatban álltak vele. Na és persze hajlandóak is kiadni azokat, anélkül, hogy ezért szívességeket, kenőpénzt, ígéreteket és mindenféle kétes kimenetelű dolgokat kellene ígérnem. Shotától való búcsúm után hazamentem és miután közöltem anyámmal a jó hírt, hogy csapat alakítás és feltehetően küldetések tömkelege miatt holnap délben meg kell jelennem a Mizukagénál, felmentem a szobámba. Listát írtam, hogy kiket is kell majd felkeresnem, kiket érdemes kérdeznem apámról. A lista igen hosszú lett, konkrét nevek még nem voltak rajta egyet, illetve kettőt kivéve. Az első helyen anyám volt. Tőle megtudhatok olyan információkat, amely elvezethetnek a további delikvensekhez. Na és persze fönn volt a listán még Shota is, kinek nevét bekarikáztam. Továbbá az se lenne egy utolsó dolog, ha sikerülne bejutni az archívumba. A kiképzett és állományban tartott shinobikról készült jegyzékek komoly információkat őrizhetnek. Viszont hozzájuk jutni már kockázatos és nehéz. Persze apám megszökött, egy vadász ninját sem lenne rossz ötlet találni, aki hajlandó belső információkat kiadni. De hol talál ilyeneket az ember? Egyelőre semmilyen ötletem sem volt, hogy merre induljak és hogyan kezdjem, így eldöntöttem magamban, hogy a csapatommal való közös munka során, minden bizonnyal sikerül majd adatokra is szert tennem. Türelem Shinroku! Ez az egész nyomozás, amelybe belekezdeni készülsz, olyan mint az elemi chakra. A kapkodás a halált jelenti. Holnap elmész szépen a Mizukagéhoz és felveszed a küldetést. Azután lesz, ami lesz. 

Másnap korán keltem és előre összepakoltam néhány dolgot a hátizsákomba. Bekerült az elsősegélycsomag, hat darab energiatabletta, a szerszámszettem, öt darab füstbombát a rendelkezésemre álló teljes készletet is beraktam. Két shurikentartómat is feltöltöttem, az egyikbe öt shurikent a másikba tíz senbont tettem. Persze, amikor elindultam a Mizukage palotájába, egyetlen felszerelésem sem volt nálam, csak fekete kezeslábasomat és az övként viselt fejpántomat vettem magamhoz. Úgy gondoltam, hogy nagyfokú illetlenség lenne a Mizukagéhoz fegyverzetben érkezni. Ha kiderül, hogy mikor indulunk, annyi időt úgyis kérek, amíg elmegyek a felszerelésemért. 
 A palotába betérve rosszallóan megcsóváltam  fejemet. Semmi esetre se lettem volna Mizukage. Valahogy idegennek és élettelennek találtam a palotát, még úgyis, hogy mindenfelé irodisták rohangáltak. Csendben, némán haladtam a folyosón, ha köszönt valaki hát köszöntem, ha kérdezte valaki, hát elmondtam neki, hogy mi járatban vagyok a palotában. Végül megpillantom a Mizukage ajtaját, ahová délben kell odaérnem. Mivel Shotát még sehol sem láttam toporzékolni, így úgy gondoltam, hogy még korábban is érkeztem. Nos, igen, inkább én várjak, semmint a Mizukage várjon én rám. A folyosó másik végében egy kék hajú és kék ruhába öltözött lányt pillantok meg. Elsőre és másodszorra is ismeretlennek tűnik, így különösebben nem reagálok közeledtére, csak akkor szólalok meg, amikor mozgásából és az ajtó felé irányuló tekintetéből egyértelművé válik számomra, hogy Ő is a Mizukagéhoz hivatalos. Röviden üdvözlöm és semmit sem kérdezek tőle. Elvégre nem tudhatom, hogy milyen ügyben érkezett. Lehet a csapat tagja is, de az is lehet, hogy teljesen más okból érkezik. 
- Üdvözöllek. 
 Teljesen normálisan, érthetően beszélek hozzá. Mivel én nem akarok tőle semmit, így különösebben nem erőltetem a beszélgetést. Köszönni meg szokás, különösen, ha egy helyre akarunk menni.
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 31


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 170

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Okt. 11 2017, 22:06

//Jiraiya és a cukorkacsapat// 

Miért van az, hogy míg én teljes mértékben jól elvagyok magamban; nagyokat nevetek, sírok, szenvedek, szarkasztikus megjegyzések sokaságát teszem, addig mások csak egy üveges arckifejezést látnak? Talán félek a megnyilvánulásoktól? Gondolataim kimutatásától? Vagy tényleg csak egy robot lennék? Uristen! Mi van, ha tényleg egy robot vagyok?! És a gazdám egyszer csak eljön, és kikapcsol... vagy átprogramoz... és ha valaki elmondja ezt nekem, felbírom e majd dolgozni? Vagy mély depresszióba fogok zuhanni? Várjunk... egy robot tud depressziós lenni? Mi van, ha nem? Akkor mi lesz velem, amikor megtudom az igazságot? Érzelemmentesen fogom tűrni? Át fogják kalibrálni a felfogóképességem? Vagy épp emberölő fegyverré fabrikálnak át? Hát ez minden képzeletet felülmúlóan borzalmas... sőt... annál is rosszabb...
Bár.. a másik lehetőség eme kérdés megválaszolására, az az, hogy már az arcizmaim is lusták reagálni... és csak különleges helyzetekben vesznek erőt magukon... igen.. ez mégiscsak logikusabbnak tűnik mint a robotos... vagy csak azt akarják, hogy ezt higgyem?
Végül nem úsztam meg szótlanul eme kínzó küldetést sem. Választás elé kényszerülve, miszerint normális ninja módjára megvédem a gyengébbet, vagy saját magamhoz hűen inkább ráhagyom a sorsa... de ez sajna nem volt ilyen egyszerű. Gondolnom kellett a fontos kérdésekre is... mert ugye.. mi lenne ha leszúrnának? Mármint.. nem szó szerint egy halfiléző késsel... hanem.. mondatokban. Nem szeretem a kioktatást. Egyenesen megrémiszt.. mély letargiába küld... így a legsajnálatosabb módon, azt az utat kellett választanom, mely legkevésbé volt ínyemre való. A jótékonyan kártékony shinobi létet. Vagyis.. meg kellett állítanom a matrózok néped garmadáját... szuper....

De mintha a sors fintora lenne ez az egész. Végre szóra nyitom számat, és erre komolyan se vesznek. Bár, a nem kicsit látványosan szenvedő mozdulataim miatt meg bírom érteni őket. Egymás között sutyorogtak, enyhe fájdalomkeltő cselekedeteken agyalva, a kalóz irányába. Bántani akarják.... sőt.. jobbat mondok... még én is megverném azt a kis gennyládát... de hát.. az a gusztustalan kötelességnek csúfolt wc- papír kötelez...
Ám mondataikkal végül nem kicsit húztak fel, így mondandóm egyre idegesebbé vált. Bár mindezt próbáltam visszafojtani, és valami kedvesebb hangsúlyt magamra ölteni. Nem tudom, sikerült e. A reakciókból ítélve nem. Nem túl aranyos arckifejezéssel tekintettem fel rájuk litániám végén.. hátha sikerül nyomatékosítanom gondolataimat. Látszólag elértem célom. Az előttem álló matrózok némileg összerezzentek. Na... para kislány akcióban. Nagyokat nyeltek, s inkább oldalra tekintettek, elvetvén eredeti terveiket. Jól van... okos vízi szolgák.. jár a buksisimi. Majd, mint akik eddig ott se voltak, szépen lassan kezdtek elszállingózni. Ez is megvolt... elég is volt...
Mesterem egészen hamar visszatért, társaimmal, élelemmel, némi vízzel, s több láda kinccsel karöltve. Ó.. kincs... pénz. Mi lenne akkor, ha én teljesen véletlen elvinnék belőle egy keveset? Úgyse tűnne fel senkinek...
Míg ideértek, én szépen leültem a hajókorlát mellé, s úgy vártam. A falon lecsúszva, hátamat a fának döntve, szemeimet lehunyva, arcomat a magaslat felé irányítottam. Kicsit kifújtam magam. Elfáradtam.. leeresztettem... nekem ennyi pont elég is volt.. már jól esne aludni. Hetek óta talpon vagyok.. küldetés jön, küldetés hátára. Az egyiknek vége.. és még egy szabadnapom sincs.. mert azt is tanulással tölthettem el. Korai kelés, folyamatos fárasztás... kipurcantam...
A megzakkant télapót, a hajó börtönébe zárták, ideiglenesen. Ketrece elé őröket állítottak. Láncokba verték a nagy kapitányt. Kezeit megkötözték... teljes megaláztatás ez, egy egykoron nagynevű személynek... mindenki, ki a csúcson van, leeshet. S ha esik, akkor nagyot zuhan... a hegy tetejéről lehet a legmélyebbre zuhanni...
Lassan már szabad szemmel is láthatóvá váltak, Kirigakure partjainak megnyugtató körvonalai. Ahogy előtűnt a hatalmas ködből, ami mindig övezi a szigetországot. A megbízó is kifizetett minket.. a pénzem már mesterem kezébe került.. s így már nem választ el engem sok, a megváltó Ryoktól.
Épp a hajó orrában voltunk. Onnan vártuk, hogy végre kikössünk. Mesterem úgy mutogatott a sziget partjai felé, hogy majdnem kiesett a korláton. Nem régiben hívott csak ide magához.. én pedig jó kis robothoz híven cselekedtem. Fáradt arckifejezéssel tekintettem rá. Szerintem, szemeim alatt már akkora fekete karikák ülnek, hogy lassan egy horrorfilm díszletének is elmennék.
A nő érdekes dolgokat fejtett ki röpke litániájában. Elsősorban egy dicséretet címzett nekem... kellemesen simogatta az ego-m. Majd a kellemes szavak közé beékelődött egy „amúgy örüljé’, hogy nem döglötté’ meg”, is.. csak más szavakkal. Lévén, kifejtette, hogy nagy eséllyel, egyedül nem éltem volna túl. S... nagyon is igaza van. Hát, nem nekem való ez a shinobi lét.. hol tudok felmondani? Bár, erre nem sok kilátást láttam. Mert a folytatásban, eme problémára is megoldást talált. Be akar szervezni, egy frissen alakuló genin csapatba. Vagyis.. még több feladat.. még több kötelesség.. még több ember. Juhéj...
Arcomra egy kisebb sokkhatás ült ki. Az ilyeneket sajna én se tudom reakció nélkül tűrni.. pedig megpróbáltam. Némileg.. összeomlott bennem egy világ. Még több idegen... és pont engem beszervezni közéjük... pedig annyi más jó kis friss ropogós hullajelölt van.. miért én vagyok rá a legalkalmasabb? Szinte időm se volt eme kérdést feltenni, pár pillanaton belül, ugyanis a nő folytatta mondandóját. Majd.. majd.. könyökével megbökött. Akár.. egy szalmabábut. Hozzám ért.. miért mániája ez? De.. ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Az igazán nagy probléma az volt, hogy könyökét ottfelejtette az enyém mellett.. s.. hagyta.. hogy azok összeérjenek. Némileg arrébb húztam saját kezem, kicsit idegesen. Bár ebből inkább annyi volt leszűrhető, hogy fészkelődtem.. nem az, hogy nem akarom, hogy összeérjen karunk...
Eztán, a nő folytatta mondandóját, leginkább a csapat céljával kapcsolatban. Mikor erről beszélt, szemeiből szinte kipattantak a szikrák. Akár egy képregényben.. mintha.. mintha csiszolóvászon lenne a pupillájában. Kezét ökölbe szorította magát, ahogy dicső hazáját emlegette.. egy vérbeli hazafi. Na.. emberek.. itt látható egy olyan nőszemély.. amilyen, én sose leszek.. és erre büszke is vagyok...
Szemem egy cseppet elkerekedett, de csak olyan tőlem megszokott semmilyen stílusban. Mesterem folytatta litániáját.. majd elakadt. Arca lesápadt, s egy pillanat erejéig úgy tekintett maga elé. A bíztató, s kellemes mondat, egy kevésbé bíztatóba csapott át. Kirigakuréban nincsenek hősök. Rideg ország. Rideg neveltetés. Keserűség.. amit az elitek formálnak. Mindenki túlszárnyalna mindenkit, hogy lába nem érjen bele a vértengerbe.. szánalomra méltó...
Végül egy kérdést címzett hozzám. Veszélyes küldetések.. Csapatszellem és bla-bla-bla.. meg.. több pénz. Erre a mondatdarabra nem kicsit csillant fel a szemem. Ezt az egy érzést aztán még a többinél is nehezebb elrejtenem. Pontosan tudom, hogy ez az egyik fő bűn. Csak hát.. kicsit sem érdekel. Ha engem ez motivál.. akkor ez van.. tessék elfogadni.
Arcom lesápadt.. fáradtság, s kedvtelenség tükröződött róla. Nem repestem az ötlettől. Inkább tehernek éreztem, mintsem megtiszteltetésnek. Egy újabb kötelességnek, ami nem fog majd pihenni hagyni. Egy mélyebb sóhajtás hagyta el számat. Karikás szemeimmel a nőre bámultam, nagyokat pislogtam, majd még egy levegővétel után, én is megszólaltam.
- Persze... legyen.. – egyeztem bele, egy új teherbe, ami meg fogja keseríteni rövidke életem.
   A hajó lassacskán, de végre elérte a kikötőt. Végre Kirigakure partjaihoz értünk. Hihetetlen.. végre.. végre itthon vagyok. vagyis, nem teljesen, de már közel járok. Rémes napokat tudhatok magam mögött. Jól fog esni most ez a pár nap pihenés. A nap narancssárgára festette a hullámzó tenger felszínét. Utoljára még, fáradt pislogások közepette meredtem, a már csak távolban lévő szirtek kontúrjaira. Soha többet nem kívánok oda menni. Elég volt ennyi belőle. A korláton könyököltem. Fejemet kezembe temettem, próbáltam ébren tartani magam, még arra a kis időre, mire hazaérek. A messzeségben magasodó, vékonyka fákkal tarkított erdőt kémleltem. Még utoljára. S.. mintha.. mögöttük.. az erdő fái mögött.. mintha.. három alak lett volna mögöttük. Három elmosódott árnyék. Fekete.. árnyék. A középen lévő alacsonynak tűnt.. tán nem is magasabb, mint én.. de erre azért nem veszek mérget, ha nem baj... és.. mintha egy zsák lett volna a fején?! Minek az rá? Ennyire csúnya lenne az arca, hogy így akarja elrejteni?  Neem.. biztos nem. Ökleimet felemelve, gyorsan megdörzsöltem szemeimet.. hátha valamit rosszul láttam. S, miután visszatekintettem.. már sehol sem volt a három alak. Talán csak odaképzeltem őket... már hallucinálok a fáradtságtól?
  Végre kikötöttünk, végre leszálltunk.. de amit tán a legnagyobb örömöt jelentette nekem, végre hazamehettem. Persze, előtte még mindenki elköszönt mindenkitől. Én is illedelmesen, s mosolyogva intettem mindenkinek. Csak magamban gondoltam azt, hogy remélem soha többé nem találkozunk.. de persze ez nem személyes.. én senkiért se rajongok olyan igazán. A nő azért még külön emlékeztetett, hogy holnap délben jelenésem van a Mizukage palotájában. Ez nem kérés volt.. kötelesség. Vagyis.. feladat.. vagyis.. teher. Magyarra fordítva a szót.. már megint nem aludhatom ki rendesen magamat.

Már nem sok választott azonban el, a jól megérdemelt pihenéstől. Nagy nehezen bogarásztam elő a kulcsomat, hogy bejuthassak a lakásba. A zár kattant, én pedig nagy csörtetve érkeztem meg. Elégedetten szippantottam bele a kicsit poros.. de mégis otthon illantba. Annyira jó.. na végre... úgy hiányzott. Ahogy körbe tekintettem, Kabi szobája tárva nyitva volt. Ahogy bekukkantottam, hogy azért ha alszik is felkeltsem, nem találtam a helyén. Semmi sem volt felborogatva.. a megszokott rend uralkodott. Biztos küldetésen van.. bár, azért egy cetlit és némi kaját hagyhatott volna itthon.. na, de nem haragszom... majd lecseszem, ha hazaér... bár.. ezt is még végiggondolom..
Utam eztán a hűtőhöz vezetett. Szépen beástam magamat annak mélyére, s a legelső sajttömböt kikapva, a saját szobámba csattogtam, közben majszolva a tejterméket. Ágyamra huppantam, oda a puha, s kényelmes matracra, a megannyi plüssállat közé. Feltérdeltem, alkarommal az ablakpárkányra támaszkodtam, s az üveglapokon kitekintve kémleltem az éjszakai égboltot. Bár, ez csak addig tartott, amíg teljesen el nem tüntettem azt az aprócska tömb sajtot. Eztán fürdés, fogmosás, mert már úgy éreztem magam, akár egy csőlakó. Majd felfrissülve, végre bevetettem magam a puha párnahalmokba, a jó meleg takaró alá. Nem is tartott sokáig.. és el is aludtam.. végre.. pihenhettem...
A nap fénye keltett. Élesen szemembe világított.. mert miért is ne.. nehogy aludni hagyjon.. ne.. véletlen se. Fáradtan, s nem kicsit nyűglődve fordultam oldalamra, hogy meglessem, mennyi is az idő. Szemeimet résnyire nyitottam, homályosan láttam csak az órát. Mire látásom kitisztult, tökéletesen le tudtam olvasni, hogy mennyi is a pontos idő. Tizenegy óra, huszonöt perc. Délre kell a Mizukage palotájában lennem.. akkor biztos van még pár órám.. ezzel a lendülettel aludtam is volna vissza, mire realizálódott bennem a helyzet. Rohadtul nincsenek már óráim.. sőt.. még egy órám sincs. Úgy el fogok késni, mint annak a rendje. Akkor pedig engem kibeleznek. Ó.. a jó illatos franc! És még ki se aludhattam magam.. szuper...
Szinte kipattantak a szemeim. Jó.. ez túlzás.. álmosan nyitottam ki őket, és magamhoz képest egész gyorsan készültem el. Fésülködés, fogmosás és hasonló reggeli rutinba beletartozó dolgokat sűrítettem bele úgy tíz percbe. Majd már teljes készenlétben, egy kissé már megfonnyadt almát rágcsálva reggeli gyanánt, toporogtam az ajtóban, s a kulcsomat kerestem. Persze ilyenkor nem találok semmit. Mily’ logikus. Gyorsütemben felforgattam mindent, berohantam a szobába, a hűtőbe is benéztem. Fordultam vagy nyolcszor a saját tengelyem körül, mire szemem megakadt a bejáraton. Persze.. a zárban hagytam a kulcsot. Idegesen, önmagamat átkozva léptem ki végül a kapun. Kattant a zár, én pedig elsüllyesztettem lakáskulcsomat a lábamra felszerelt tartóba. Egy nagy sóhajtást követően, megindultam, amilyen gyorsan csak tudtam, rohanva, a Mizukage palotája felé...
Nem sok kellett, hogy elkéssek. Lihegve léptem be az épületbe, s még mindig szapora léptekkel, de már nem futva haladtam végig a folyosón, a megannyi irodai dolgozó mellett. Fáradtan pakoltam egymás elé lábaimat... hogy utálok én korán kelni. A folyosó másik végén, egy izmosabb testalkatú, talpig feketébe öltözött ninját pillantottam meg közeledni. Nem láttam még.. vagy ha igen.. nem ugrik be. Bár, nem vagyok én olyan jártas, hogy túl sok mindenkit ismerjek. Egy biztos, hozzám képest igen magas. Vajon mit akarhat errefelé? Lehet, hogy csak áthalad.. vagyis.. várjunk.. nem. Ő is pontosan ugyanoda tart mint én. A Mizukage irodájába. Talán ő lesz az új csapatom egyik tagja? Vagy más indoka is lehet.. majd kiderül ez is.
Mikor végre én is elértem az ajtót, még mindig kicsit szapora volt a légzésem, de azért próbáltam kifújni magam, nehogy így álljak a falu vezetője elé. Kezeimet térdeimen megtámasztom, hiszen biztos van még legalább pár másodpercem annak érdekében, hogy kicsit pihenjek. Hirtelen egy hang ütötte meg a fülemet. A közelből szólt, s mintha felém irányult volna. Egy köszönés. Nem igazán számítottam rá, így egy cseppet meg is ugrottam meglepettségemben, s ijedelmemben. Azonnal felugrottam, s egyenesbe hoztam testtartásom, leplezvén, hogy amúgy ezzel is képes volt megrémiszteni. Egy mosolyhoz hasonlatos képződményt erőtettem arcomra, majd hasonlatosan, viszonoztam a gesztust.
- Szerbusz – nyögtem ki végül, némileg már megnyugodtabban.
Már csak annyi van hátra, hogy kopogjunk.. s végül.. belépjünk az irodába...

_________________
"Ha meg se mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad."
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"

Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro
2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Specializálódás : Poéntalan poénok...

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 306

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Okt. 12 2017, 23:38

// Na, csapat! A helyzet az, hogy egy hetet melózok egy hetet itthon vagyok. Amikor melózok mindig este érek csak haza mármint olyan 21 körül. Megpróbálok nektek majd mindig úgy írni, hogy amikor itthon vagyok mert amikor melózok és azon a héten írok, akkor általában a posztjaim igénytelenebbek. Ezért is szeretnék elnézést kérni mindhármótoktól az előző posztok minősége miatt ^^" Ez is amolyan "melós" poszt, de ha jövőhéten tudunk majd haladni akkor szuper lesz, nem lesz ilyen szedett-vedett Smile A sorrend most még nem fontos, de figyeljetek az előttetek való reakciójára.  //


Mosoly mögé rejteni a fájdalmainkat... Ez a legjobb módja annak, hogy elkerüljük az olyan helyzeteket, amikor szembe kell néznünk érzelmeinkkel. Elvégre, mikor kell elszámolnunk saját lelkiismeretünkkel, saját fájdalmunkkal? Csak akkor, hogyha másnak kell beszélnünk róla. Ha magunkban tartjuk, hogyha magunk vagyunk, akkor a fájdalom felemészt minket, vagy fel sem sejlik bennünk. De ha nem akarunk szembenézni a szívünkben lakozó keserű sötétséggel, akkor egy mosollyal kikerülhetőek a helyzetek, melyekben felelnünk kellene értük. 
Na meg persze, hogyha az érzelgősség nem a Mizukage személye elé való... 
A nő elégedettnek tűnt, bár nem volt meggyőzve. Mindazonáltal ezt a választ várta, talán pontosan ezt a reakciót, talán pontosan ezt az eltökélt bizonytalanságot. Hiszen Shinko maga sem tudja, hogy mit tesz majd az után, hogy elvette egy társa életét. Na de hogyha a küldetés megkívánja? Akkor bizonyára jó oka lehet majd rá... Ez most ki is fog derülni. 
- Ez esetben rád bízom a feladatot. - Mizukage benyúlt az egyik fiókjába, majd három aktát vett elő. Ebből kettőt átnyújtott Shinkonak, egyet pedig magánál tartott. Utóbbit fejjel lefelé helyezett az asztalra, így az aktán lévő nevet a Genin nem tudta elolvasni. Amikor pedig jobban megnézte a két aktát, láthatta rajta leendő társai nevét: Hirota Yukionna és Matsuhito Shinroku. - Olvass bele. Ők lesznek a társaid. - Ha kinyitja, megtalál róluk minden adatot a képzettségtől kezdve az elvégzett küldetésekig és a jellemükig. //Adatlap információ// Ezen kívül más információkat is olvashat róluk, amik részletek, de fontosak lehetnek, bár ezeket a Mizukage is elkezdi taglalni, hiszen az információtömegbe most nincs ideje beleásnia magát a képzett Geninnek. - Amint látod, Shinroku édesapja egy Kirigakurei Shinobi volt, habár soha nem ismerték egymást. Az apa elhagyta a falut és több tucat embert mészárolt le. Egy bűnszervezethez is kapcsolható a neve... - Ekkor kis szünetet tartott, majd folytatta. - A lány faluját felgyújtották, a szüleit pedig... - Nyelt egyet. - Elrabolták. Valószínűleg már nincsenek életben. Csak kettő gyermek élte túl azt az éjszakát, az egyik a társad, Yukionna. Mindkét gyermeket egy bérlakásban helyeztük el és megfigyelés alatt tartottuk őket. A falut felgyújtók sejtéseink szerint kerestek valamit. Egy ismeretlen szervezet tehette, de nem tudunk többet róluk, ahogyan azt sem, hogy van-e kapcsolat Shinroku apja és e között a szervezet között. Semmiben nem lehetünk biztosak, ahogyan abban sem, hogy nem próbálnak meg kapcsolatba lépni valamelyik társaddal. A legrosszabb esetben ő maguk akarják majd elhagyni a falut. Fennáll a lehetősége annak, hogy Yukionna megpróbálja majd felkutatni a szülei gyilkosát, vagy talán Shinroku az apját. Ezért a feladatod, hogy tartsd rajtuk a szemed és hogyha bármelyikőjük is megpróbálná elhagyni a falut, vagy elárulni azt, akkor végezz vele. Értetted? - Ahogyan kérdését feltette, az ajtón kopogás hangja hallatszott. Ekkor a Mizukage a kezét nyújtva igényelte vissza a dokumentumokat. - Erről csak te tudsz, senki más. Első sorban a csapat nem azért alakult, hogy megfigyeljük azt a kettőt, hanem azért, hogy képezzünk titeket. Ezért ami itt elhangzott, teljes egészében maradjon köztünk. Nekik pedig semmiről egy szót se! Gyere! - Mondta, mire kattant is az ajtó kilincse. Természetesen a betérő személyek még látták, hogy Shinko átnyújtja az aktákat, de ez teljesen természetes dolog. Sokan kapnak aktákat ha küldetésre mennek... Pontosan ezért volt ez érdekes. 
Az ajtón két személy lépett be. Egy fiatal, Shinkotol kicsivel alacsonyabb, barna hajú lány. Chuunin egyenruhát viselt és kissé megilletődött, amikor odabent találta a Genint. Rögtön utána egy fehér köpenyes alak jelent meg, látszólag orvos. A szemüvege is erre utal, de valamilyen fura szagot áraszt magából. Ha Shinko tapasztalt már ilyet, akkor rájöhet, hogy a vadkendernek van ilyen szaga amikor meggyújtják. A fickó csak biccentett Shinko felé, majd a fiú balján állt meg, míg a lány Shinko jobbján. 
- Áh Keiko-chan, Shota-senpai... Örülök, hogy időben érkeztetek. Most már csak a többieket várjuk. Addig is Shinko, szeretném bemutatni Keikot és Shotát, ők a leendő társaid mentorai ahogyan neked... - Nos igen. Neki kicsoda? Kidoru-sensei halott, valószínűleg Mei-sama ezért is hagyta abba a gondolatmenetet. Ám ekkor máris kopogtattak az ajtón, így megmentve a helyzetet. - Gyertek!

~~~~~~~~~

Eseménydús napok állnak mindkét Kirigakurei Genin mögött. Shinroku jó ninjához méltó következtetéseket vont le, míg Yukionna ninjához méltó megpróbáltatásokon ment keresztül. Most mégis ide találtak, most mégis ide rendelték őket, hívta őket a kötelesség. Bár indokaik eltérőek, mégis egy csapatot fognak alkotni. Ám minden annyira ködös egyenlőre. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, így arra sem számíthattak, hogy egymásba botlanak majd pont itt, ez előtt az ajtó előtt. Yukionna zavara pillanatok alatt látványos méreteket öltött, bár mindez betudható annak, hogy kifáradt. Shinroku ezzel szemben ahogyan egy igazi ninja, higgadtan viselte magát. Egyenlőre...
Akárhogy is, végül kopogásra dördült a koros faajtó, mire azonnal érkezett is a válasz.
- Gyertek! - A Mizukage-sama hangja erős és határozott volt, így hát a két Genin belépett. Odabent négyen várták őket: Középen egy hasonszőrű Genin volt látható, míg bal oldalán Shota áll, ki Yukionna számára volt ismeretlen. Innen orvosnak tűnt, míg a Shinko jobbján lévő nő, vagyis inkább lány egy 25 éves Chuuninnak látszott. Ő óriási mosollyal fogadta Yukit, majd intett neki, hogy álljon elé. Shota csak bólintott Shinroku felé, majd kissé félrelépett, jelezve, hogy ő pedig elé álljon be. Mivel egyik mentor sem volt sokkal magasabb, mint mentoráltja, így végül is Shota és Keiko is srégen állt meg az előttük álló Geninjük mögött. Yukionna, Shinroku és Shinko most egy vonalban álltak meg egymás mellett a Mizukage asztala előtt, min csak egy fejjel lefelé lehelyezett akta volt látható. 
- Most, hogy mind itt vagytok... - Kezdett bele Mei-sama, miközben felállt székéből és kinyitotta irodája ablakát. Idefentről az egész köddel lepett falu jól látható volt, már amennyire azt fátyla engedte. - Szeretném bemutatni Kirigakure no Sato új csapatát: - Miután az ablakot kinyitotta, megfordult és felvette az asztalon lévő aktát és fellapozta. - A... a... ez meg... - Kezdett volna az olvasásba, ám szava elakadt, s jól láthatóan némi furcsán dudorodó ér is megjelent az amúgy szemrevaló Mizukage homlokán. - A Cukorkacsapat 2.0-át... - Nyögte maga elé hitetlenkedve és ahogyan ezen szavakat kimondta, a Shinroku mögött álló köpenyes orvos alakja megremegett és furcsa, prüszkölő hangot hallatott. Ha ránéztek, láthatjátok, hogy éppen kitörő nevetését fogja vissza. Ezzel szemben Yukionna mentorának, Keiko arcára erős rémület ült ki, aminek hangot is adott.
- Mizukage-sama! Megtudhatnánk, hogy ki lesz a csapat Jouninja? Tudja a névválasztás...
- Választás... - Szakította félbe őt a Mizukage suttogása. - Választás... Egy választás. Egy életre. - A nő kisugárzása mintha megváltozott volna. Érezhető volt a borongás még a levegőben is.
- Mizukage-sama! Ez a név nem elfogadható én...
- Elfogadható? - Újfent félbeszakította. - Elfogadni őt? Egy életre? 
- Mizu...
- Fogd be! - Emelte fel hangját, majd ahogyan jött, úgy el is tűnt az a borongós aura, a helyét pedig újra a kedvesen, még szemeivel is mosolygó "Terumi Mei arckifejezés" vette fel. - Vagy megöllek. - Persze mindezt félelmetes ártatlansággal mondva.
- Beengednétek miáuár? - A hang magas és éles volt, ezen kívül elnyújtott és... Nyávogós? Az ajtó mögül jött. - Ha nem hát mieem. - Hallatszott újra, mire már mindenki az ajtót figyelte, ám ekkor ott, abban a pillanatban, nemes egyszerűséggel a hangját hallató, furcsán beszélő lény, csak átsétált a csukott ajtón, befelé ide a szobába. Először apró termete, - mi leginkább macska méretű, hiszen egy MACSKA volt - majd zöldes árnyalatú bundája tűnt fel, mi lassan váltott át ezüstbe, piros csíkokkal. Ami pedig a legfeltűnőbb volt, az az, hogy a szemei lilán villogtak, szája pedig mintha folyamatosan sunyi mosolyra húzódott volna.
- Te... Fiú? Ezt az izét te is látod? - Súgta oda Shota Shinrokunak, miközben kikerekedett szemekkel nézte végig, ahogyan a megjelenő lény macskaszerű, ruganyos léptekkel haladt végig az ajtótól, egészen a Mizukage asztaláig - az ott lévők között szlalomozva - miközben jobbra-balra forgatva szemeit mérte fel a Genineket. Elérve az asztalt, felugrott rá és leült a csapat felé fordulva. 
- Keiko-chan? Szmiauen rosszul festesz... - Vernyogta a fiatal mentor felé, kire ránézve jól látható volt a rémület. Hevesen mutogatva az állat felé, csak annyit tudott kinyögni hogy: 
- Ni-Nikoyaka... - Végül összeszedve magát már förmedt volna rá a Mizukagéra, mikor is ő megelőzve a visongást, felmutatta a kinyitott akta elejét, amin nagy, vastag kanjikkal egy név volt látható.
- Ő lesz a csapat Jouninja, Airo Tenma! - A név láttán Shota szinte ösztönszerűen kapott a homlokához, majd Shinroku vállára tette a kezét, barátian megveregetve azt.
- Hát fiam, rácsesztél... - Eközben Keiko majdhogynem sokkos állapotba kerülve próbálta meg felkaparni a földről tulajdon állát.


// Nem kell csendben tűrnötök, reagálhattok bármire nyugodtan ^^ //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Matsuhito Shinroku on Szomb. Okt. 14 2017, 23:30

Végeláthatatlannak tűnő pillanatok gördültek, valahol az idő síkján, hogy idegeinket húzva, végül egyikünk kopogásra adja a fejét. Mint kiderült a kék hajú csajszi, ugyanazért volt jelen a Mizukage palotájában, mint amiért én. na jó előrefutottam, mert ez csak azután derült ki, hogy beléptünk az irodába. Szóval kopogtatás után sikerült végül bejutnunk, pontosabban bebocsátást nyernünk. belépés után, meghajoltam, majd köszöntem. 
- Üdvözletem , Mizukage-sama!
 Röviden, velősen a szóval takarékoskodva. Mivel ebben az időben volt megbeszélve a találkozó és egy fiatal nőt és Shotát már itt találtam, valamint egy fiút is, akit egyáltalán nem ismertem fel, én magam nem kezdtem bele semmilyen mondókába, hogy miért vagyok itt és ki is vagyok. Elvégre ez maga a Mizukage, ha Ő nem ismeri a saját ninjáit, akkor a faluban senki sem ismer senkit. Mondjuk a bent lévők közül én se ismerek szinte senkit. Shotával gyakorlatilag alig egy napja találkoztam. Tiszta hülye vagyok, mi a fenének jöttem egyáltalán ide? Na jó, elhatároztam magamban, hogy szépen csöndben figyelni fogok. Ez itt kérem szépen türelem játék, akár csak az élet maga. Nem kapkodunk, szépen nyugodtan kivárunk. Hiszen ebből a csapatból, akik közül senkit sem ismerek, még valami jó is kisülhet. Különösebb eligazítást még nem kaptunk, ehelyett a Mizukage elkezdett vitatkozni a csapat név választásról, ami szerintem is közröhej tárgya. Cukorkacsapat 2.0, hát ennél hülyébb nevet biztos, hogy nem lehetett volna választani. Nem vagyunk mi szopogatótabletták. Meg hát ... édesek sem.  
- Mi lett a Cukorkacsapat 1.0-val? 
Csúszott ki számon a tiszteletteljes hangnemben megformázott kérdés. Mert, ha mi vagyunk a kettes csapat, ezen a néven, akkor volt már egyes is. Én arra tippelnék, hogy meghaltak. Ilyen hülye névvel, inkább rituális öngyilkosságot hajtottak végre és felvágták az ereiket az előző Geninek. Shota mozgásából és fuldoklásából az derül ki, hogy majd összeröhögi magát, így nevelőcélzattal megpróbálok rálépni a lábfejére, hogy tanuljon már egy kis jó modort. Ez itt még meg is szégyenít azzal, hogy elröhögi magát. Micsoda egy balfácán. Én legalább próbálok magamról jól nevelt és értelmes képet kialakítani. Shota meg elrontja a renomémat. Majd a Mizukage megfenyegeti a Chuunin csajt, hogy megöli, ha nem fogja be a száját. Hatásos nevelési módszer. Öljünk meg mindenkit magunk körül, az tényleg működőképes. Végül ugyanis senki sem lesz körülöttünk, akit fegyelmezni kellene. Meg élő sem, de az másik kérdés. 

Mikor végül belép az ajtón keresztül ... ismétlem,  az AJTÓN keresztül, újdonsült mesterünk, majdnem leszakad az állam a helyéről. Ez izé. Nem mondanám, hogy nem cuki, meg nem imádni valóan édes a bundájával, de nem hiszem, hogy meglehet simogatni. Meg sem szeretném kérdezni, hogy szeretne e egy kis buksisimit, mert valószínűleg halál jár érte. Ilyen macskát akkor sem láttam annak előtte, szóval teljes mértékben belém fagy a szó és csak nézem. Shota kérdésére, hogy én is látom-e ezt az izét, csak apró biccentéssel felelek.  Ennek a valaminek is kiderül a neve, Airo Tenma. Hallottam már ninjuukról, de ilyet még nem pipáltam. Amikor Shota vállamra teszi a kezét és közli, hogy rácsesztem, lesöpröm vállamról a pracliját, majd kifakadok. 
- Ne röhögtessen Shota-san! Tenma-sensei, nagyon menőnek tetszik lenni! Szabad kérdezni a mesterrel kapcsolatban? 
 Mondom és tiszteletlenség helyett, őszinte csodálat érződik a hangomban. Hogyan is ülhetnék csöndben a seggemen vagyis ... állhatnék a lábamon egy helyben, amikor az embernek egy feltételezhetően Ninjuu lesz a mestere. Aki ráadásul át tud menni az ajtón is. Hát ez marha menő, menőbb még Shotánál is. 
- Izé ... akarom mondani, elnézésüket kérem ... de sose láttam Tenma-senseihez foghatót.
avatar
Matsuhito Shinroku
Játékos

Taijutsu Pontok : 31


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 170

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Okt. 16 2017, 22:36

Kissé összeszedem magam, majd a Mizukagéra nézek. Úgy tűnik, a kunoichi elégedett a válaszommal, de nem igazán győzöm meg. Ennek ellenére rábólint a dologra, majd felém nyújt két aktát. Először kinyitom az egyiket, majd nagyon gyorsan átfutom. Próbálok a lehető legtöbbet megjegyezni az olvasottakból. Amikor nagyjából átnézem, becsukom és átnézem a másik aktát is. Az utóbbi szól Yukionnáról. Közben meghallgatom Mei samát is, így az információk sokkal jobban rögzülnek.
- Értettem Mei sama! - jegyzem meg, amikor befejezi a Mizukage a mondandóját.
Ezután visszaadom az aktákat, majd az ajtó irányába fordulok. Két újabb shinobi lép be, egy kunoichi és egy orvosnak tűnő alak. Az utóbbi eléggé fura szagot áraszt magából. Nem tudom mit szívhatott, vagy minek érzem a szagát, de nagyon remélem, hogy nem fogunk túl sokáig egy helyen tartózkodni.
- Szóval ők tanították eddig az új társaimat? - nézek Mei samára. - Kettőjük közül ki fogja vezetni az új csapatot? Esetleg valaki teljesen más fog minket vezetni?
Ekkor el kezdem tapogatni a ruhámat, illetve benyúlok a zsebeimbe. Csak egy filctollat találok, dedikálni valót nem...
- Ajh, otthon hagytam a fotókat! - szólalok meg kissé ingerülten, majd Keiko-ra vigyorgok. - Fotóm az nincs, de ha gondolod, szívesen dedikálom valamelyik testrészed!
Ezután meghajolok mindkét sensei irányába, majd a Shota felé nyújtom a kezem.
- A nevem Tottori Shinko, Mizugakure legragyogóbb csillaga!

Majd újra kopogtatnak. A falu vezetője azonnal jelez, hogy bejöhetnek az újabb érkezők. Ekkor újra az ajtó felé fordulok. Betoppannak az újdonsült társaim, majd a mestereikhez lépnek. Biccentek egyet feléjük, majd alaposan megnézem őket magamnak. Elvégre csak jobb személyesen is megítélni őket, mint egy kép alapján. Azt hiszem nem fog különösebb nehézséget okozni, hogy végezzek velük. 
Miután megérkeznek, Mei sama átnéz egy aktát, amiben az új csapatunk neve van. Kissé meglep a Mizukage viselkedése, hiszen még sohasem láttam ilyennek. Velem eddig mindig kedves volt, ezért eléggé eláll a lélegzetem amikor meglátom a hangulatváltozását.
- Hogy mi?! - lepődök meg, amikor meghallom a csapatnevünket. - Cukorkacsapat? Na azt már nem! Isteni személyem nem léphet be ilyen csapatba! Az ki van zárva, hogy egy ilyen gagyi dologban részt vegyek!
Ekkor beugrik hogyan viselkedett az előbb a Mizukage, ezért elhallgatok. Épp jókor, mert hamarosan belép egy beszélő macska. Nem tudom, hogy mi van a levegőben, de azt hiszem kezdek megzakkanni... Viszont hallom, hogy a fura szagú pasas is eléggé hitetlenkedik, így rájövök, nem velem van a gond. 
- Airo Tenma? - kérdezem. - Hallani kellett volna róla?
A genin srác reakciója viszont eléggé meglep. Szinte már körül rajongja a macskát és kérdéseket tesz fel neki. Kissé felmegy bennem a pumpa és pár pillanat múlva ki is engedem fortyogó dühömet.
- Te megvesztél? - kérdezem Shinroku-t. - Azt ne mond már nekem, hogy egy macskát akarsz nekünk vezetőnek! Hülyének fognak minket nézni!
Ezután Mei samára nézek, hátha mosolyog és lassan közli, hogy ez csak vicc volt.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 373

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Hirota Yukionna on Pént. Okt. 20 2017, 19:38

//Bocsi bocsi, csipetcsapat >< Azért nem akartam, hogy ennyit kelljen várnotok miattam Very Happy Megpróbálok gyorsabban írni majd ^^//


Hogy én mennyire rühellem ezt az egészet. Fáradt vagyok, és semmi kedvem jó pofizni a falu vezetőjével és pár idegennel. Ha az életkedvemet jelenleg hasonlítani akarnám valamihez, azt mondanám, olyan mint egy kipurcant varangyos béka, melyre még rá is léptek, és jól kitaposták a szemgolyóját. Lehet, velem van a baj. Lehet, az én hibám, hogy ennyire nincs ami motiváljon. Vagyis van.. de azt nem szabad hajtogatni, mert egyike a fő bűnöknek.. az a cseppnyi kapzsiság ami belém szorult.. ez az egyetlen dolog, amiért még nem vágtam valaki asztalára a fejpántomat, és adtam fel a ninja létet. Mert.. nekem ez néha túl megerőltető. Nem vagyok én ehhez elég kedvel teli.. mondhatni, cél nélkül lézengek. Egy rettentő lusta kis lény vagyok.. aki szíve szerint most is csak aludna... de hát, az élet nem mindenkivel kegyes... velem főleg különösen undok, amiért már megint nem hagy pihenni...
Kezdődhet a csapat összetákolása. Mily nagy öröm, piciny szívemnek, hogy újabb idegenek közelségét tűrhetem meg. De tényleg.. lekaparom az arcom, ha megint értelmiségen aluli parasztokkal művelhetem majd Kirigakure földjeit. Így, már csak a remény szólhat belőlem, hogy tűrhetőek lesznek... mert ha nem... én lehet be fogok csavarodni. Bár, végiggondolva.. milyen jó is lenne az.. a diliházban nem kell semmit se fizetni.. és még etetnek is.. ugye?
Enyhe ijedelmem, melyet az után tanúsítottam, hogy az ismeretlen magas személy rám köszönt, már kezdet elszállni... meg amúgy is.. szerintem igazán profi módon lepleztem... szinte büszkeség tölt el, amiért még csak jelét se mutattam halálfélelmemnek.. jó.. ez azért erős túlzás volt...
Kopogtak. Vagyis kopogtunk. A koros faajtó belezengett, s átengedte a hangot. Válaszul pedig a Mizukage erős és határozott hangja szűrődött ki. Az ajtó kinyílt, mi pedig beléptünk. A mellettem álló egész nyugodtan, míg én egy hatalmas ásítást próbáltam gyorsan elfedni, és csak az után benézni. Mert.. mégis, milyen fényt vetne rám, ha a társaság arcába ásítanék?
Belépésemkor mint mindenki, én is illendően köszöntem, és elfedtem nemtetszésem. Az ajtó túloldalán, négyen vártak minket. Ebből csupán két arc volt ismerős. A falu vezetőjéé, és eddigi mentoromé. A másik két figurát, szerintem még életemben nem láttam. A középen álló, nem tűnt még túlkorosnak.. de már akadémistának sem. Látszatra szereti a kék színt.. okos. A mellette álló orvosnak tűnt.. vagy egy fehérköpenyes igazságosztónak. Doki- man, a nagy Kirigakurei szuperhős. Ja, és ha már ítélkezéseknél tartunk, a mellettem állóról még egy szavam se volt. Magas.. legalább is hozzám képest biztos. Nem tűnik nálam sokkal idősebbnek, bár ezt nem mondom biztosra. Egy valami viszont tökéletesen látszik.. nyugodt. De vajon miért? Ilyen lenne a személyisége vagy csak így akar elrejteni valamit? Na.. ez is kiderül majd. Első látásról való benyomás, pipa.
Mire magamban levezettem mindent, az ismerős nő tekintetével találkozott az enyém. Széles mosollyal nézett felém, majd intett, hogy menjek oda. De aranyos.. azt hiszi tényleg önszántamból jöttem. Szépen elcsattogtam, majd tökéletesen beálltam a nő elé, s úgy néztem a falu vezetőjére.
Ezt követően, a Mizukage szóra nyitotta száját, s bele kezdett mondandójába. Lassan felállt, s kinyitotta az ablakot. Így tökéletes rálátás nyílt a köddel borított falura... erre a furcsa, s rejtélyes helyre..
Eztán, ahogy felemelte az asztalán heverő aktát, homlokán egy idegességre utaló jel jelent meg. Majd nyögve- nyelősen, de kibökte a csapat nevét. „Cukorkacsapat 2.0”. He? Milyen beteg ember választ ilyen nevet?! Akárhányszor eszembe fog jutni majd, biztos éhes leszek... mily’ aljas dolog ez. Látszatra mind a két Genin kiakadt, rajtam kívül. Szavuk kifakadt, nyugodtságuk megtört. heh.. kezdők. Engem már ez sem zaklat fel.. sőt.. engem a név az, ami a legkevésbé aggaszt. Így, egy enyhe elfojtott nevetés közepette, próbálom tovább figyelni az eseményeket...
Ahogy magam mögé pillantottam, immáron már visszanyelve kitörő röhögésem, mentorom arcára döbbenet ült ki. Mégis mi baja van? Egy kellemes kis szócsatába fogott a vezetővel, aki eztán mindezt egy szép kis fenyegetéssel zárta le. Máshogy nem is lett volna értelme.. így volt minden szép és tökéletes.
Ezen társalgást követően, egy nyávogó hang törte meg a levegő csendjét. Magas volt.. furcsa. Mégis kihez.. avagy mihez tartozik? Mindenki csak az ajtót figyelte. Meredten. Ekkor, egy érdekes küllemű macska sétált át, csodás egyszerűséggel a csukott ajtón. Menő... nekem is megtanítaná? Soha többé nem kéne ajtót nyitnom, vagy bejáratot keresnem.. egyszerűen „sutty”, átmennék a falakon. Bundája, ahogy egész kinézete, különleges volt. Nekem személy szerint tetszet.. és.. vajon ha megkérdezném.. megengedné, hogy megsimogassam? Olyan kis puhának tűnik...
A lény, ruganyos léptekkel haladt, egészen a Mizukage asztaláig. Nem tudom, ki hogy van vele.. de szerintem rettentően cuki. Míg elérte a bútort, közöttünk szlalomozott, s felmérte az összes genint. Majd elérve a kívánt berendezési tárgyat, mentorom felé tekintett, s vinnyogott felé valamit. A rémült nő, csupán heves mutogatás közepette tudott egy szót kinyögni. Nekem szemem elkerekedett, s meglepetten bámultam a macsek felé. Semmi bajom se volt vele... egyenesen tetszett...
Még mielőtt hatalmas hiszti vette volna kezdetét,  a Mizukage kicsapta az aktát az asztalra, s bejelentette a csapatvezetőt. Az orvos szerű ember, kedves szavakkal idegelte geninjét, míg a mögöttem álló nő, éppen csak enyhén került sokkos állapotba.. hát.. szarban vagyunk, az már egyszer biztos.
A magas fiú, kivel együtt jöttem be, egyszerűen kifakadt. Láthatóan örült a gondolatnak, hogy a macska lesz a sensei-ünk. De hát.. nem látja a fától az erdőtüzet. Keiko, teljesen mást nevet mondott a macskára, mint ami az aktára van írva. Szerény józan paraszt eszem, úgy gondolja, hogy ez a ninjuu a mesterünkhöz tartozik... de ez csak.. úgymond, megérzés...
Erre a kék hajú is kifakadt. „ Hülyének fognak nézni minket”... hehehee... eme mondatot már én se tűrhettem szótlanul. Egy kedves mosoly keretében kicsit előrehajoltam, hogy a másik két geninre nézhessek.
- Miért, szerinted nem néznek annak már amúgy is? – imádom azt a vacak humorom...
Eztán visszaállok helyemre, s várom a továbbiakat... felőlem az lesz, ami. Nem változtathatok rajta, és nem is nagyon érdekel. Én, egy ninja vagyok, aki csak a megélhetéséért végzi munkáját. Vagyis.. felőlem egy bohóc is lehet a mesterünk. Vagyis.. azt inkább ne. Félek a bohócoktól....

_________________
"Ha meg se mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad."
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"

Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro
2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Specializálódás : Poéntalan poénok...

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 306

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Okt. 20 2017, 23:50

// Cukorkacsapat 2.0 | Következő posztolási sorrend akkor --> Shinroku, Shinko, Yukionna. Mostantól ezt kell tartanunk. ^^ // 





A Mizukage nem válaszolt Shinko kérdésére, ugyanis a fiú lekötötte saját magát azzal, hogy az érkezőkkel foglalatoskodjon. Ami pedig Shinko isteni személyét illeti, nos nem szenvedett csorbát. Olyan varázslatosan bájolta el az érkező leányzót, hogy az már ropogtatta is ujjait, miközben az az erecske csakúgy dagadt a homlokán, mégis egy szemlátomást erőltetett mosolyt eresztve szólalt meg.
- Hát persze, gyere csak ide és máris rám firkanthatsz egyet. - Kapcsolta szét mellényét, majd húzta le kezeslábasa garbóját, ám Shinko, ha nem teljesen együgyű, akkor nagyon is érezhette azt, hogy ez a hölgyemény most olyan, mint a húsevő virág a bogarak számára... Az idősödő köpenyes ezt pedig jól látta, így Shinko vállára téve a kezét terelte el a fiú figyelmét.
- Yare-yare! Egy frontharcos, mégis mennyire életvidám. Úgy hiszem, remek álarcot hordasz fiam. - Hajolt a fiú arcába, miközben szemüvegének lencséjén vészjóslóan tört meg a fény, ezzel láthatatlanná téve a férfi szemeit. Mégis, az a sejtelmes, vagy sokkal inkább rémisztő mosoly nagyon is jól látszódott az arcán. Ennek ellenére természetesen Shinko isteni személyének nem vette el a kedvét semmitől, azonnal kontrázva, a kezét nyújtva mutatkozott be. Ez a cselekedete teljesen kizökkentette a köpenyes alakot, miközben Keiko a mellényét visszakapcsolva higgadt le. - Mizu... Gakure? - Shota Mei-sama felé fordult. - Ez a kölyök nagyot koppanhatott a csatatéren, de hát ilyenek az igazán életrevaló Ninják nem igaz?! - Ahogyan ezt kimondta, most már egy barátságosabb mosoly ült az arcára és bátran csapott Shinko markába. - Kézrázás mi? Meglehetősen Nyugati szokás, a Villám Országában tanultad? - Tette fel kérdését, miközben a tapasztalt Genin ebből a kézrázásból rengeteg információt leszűrhetett ha akart. Érezte, hogy Shota-san tenyere puha és gyengéd, egyáltalán nem érdes vagy durva. Meglehetősen apró egy férfi tenyeréhez képest, ugyanakkor karjának tartása merev. Valószínűleg ha akarná se tudná megmozdítani, egyedül a gyenge csuklóját lenne képes kitekerni. Mert képes lenne rá, jól érzi a fiú. Ezen tulajdonságok minden kétséget kizárólag egy finom kezű, precíz, remegésmentes orvosra vallanak.
Azonban a fiú bármit reagálna, már nem volt ideje rá, hiszen kopogtattak. Shota azonnal elengedte Shinko kezét, majd odébb állt, Shinko sem szólt egyenlőre többet, hiszen a Mizukage emelte meg hangját. 
- Gyertek!

~~~~~~~~~~


Cukorkacsapat... A név, mi felborzolta a kedélyeket és ami már nem először szerepel egy csapat aktájában. Az, hogy a Mizukagét is látványosan megbotránkoztatta ez a névválasztás, azt jelenti, hogy nem ő adta ezt a nevet. Ha pedig nem ő, akkor valószínűleg a csapat Jouninja. Aki viszont igazán képes elveszni a részletekben, az felfigyelhetett arra a kis utalásra, arra a megjegyzésre, melynek okán egészen biztosan nem ők az elsők, akik ezt a nevet viselték. Így amíg Shinroku feltette kérdését és Shinko megbotránkozva tagadta meg a csapat megjelölését, a Mizukage karját felemelve, mutatóujját előre szegezve bökött rá a középen álló, kék hajú fiúra. 
- Az egyik egykori tag ott áll melletted. - A mutatóujj egyértelműen elárulta, hogy a megbotránkozott Shinko nem először tagja egy ilyen nevű csapatnak... Tán csak nem tudott róla? - Bár nem hinném, hogy tudatában lett volna a csapat nevének. A Cukorkacsapat egykori tagjai mind kiemelkedő ninjákká léptek elő. Az egyik a Köd Hét Kardforgatójának tagja lett, míg a másik kettő, beleértve a társatokat Tottori Shinkot, Kumogakure ostrománál kapott kulcsfontosságú szerepet. Persze voltak itt még mások is... - Nézett a sokkolódott Keikora, ki összerezzent. Ekkor tért be az új jövevény. 
Miután végigszlalomozott a Geninek között és lila szemeivel végigmérte őket, megült a Mizukage asztalán. Természetesen ezt sem hagyhatták szó nélkül a Geninek, nem beszélve arról, hogy nagyon úgy tűnik, hogy maga a Ninjuunak remélt lény lesz a csapat "Jouninja." A macska szóra nyitotta volna száját, miközben mosolygó arca most már gunyorossá vált, főleg akkor, amikor Shinko kiakadt társa reakciójára. Ezt már Yukionna sem hagyhatta szó nélkül, továbbra is higgadtan, vagy éppen unottan jegyezte meg csendben véleményét egy kérdésbe burkolva. 
- Jajj nekem... - Shota felmorduló hangja és homlokára tapasztott keze elcsitította a kedélyeket. Persze leginkább az a mély, gondterhelt hang. - A Mizukage színe előtt álltok, erőltessetek magatokra némi jó modort. - Egészen idáig Mei-sama nem szólt semmit, csak figyelte a kibontakozó jelentet, ám Shota szavára mindhárman elhallgattak. Valószínűleg Keiko is egyetértett volna ezen szavakkal, hogyha nem állát keresgélte volna a macska felbukkanása óta.
- Köszönöm Shota-senpai. - Bólintott a férfi felé, majd villámló tekintettét a Geninekre vonta, miközben az asztalon ülő macska egyre önelégültebbnek látszott. - EZ ITT - bökött a jószágra - nem a senseietek!
- Miauz hogy "ez itt!?" - Kapta oda a fejét a vigyorgó macska, de amint megemelhette volna hangját...
- Suihachi! - Mondta ki a technika nevét a Mizukage, mire a macskát telibe találta egy kisebb vízmennyiség, mely éppen csak arra volt jó, hogy a vízundorral rendelkező állatot lezavarja, ki fújva huppant a talajra és rázta meg a bundáját. - Mégis ki engedte meg, hogy az asztalomra ül...?! - Tüsszentette el mondandója végét a Kage. Kivörösödött az arca és az orra. Allergiás lenne?
- Olyan kegyetlen vagy Miauzukage-sama! - Vernyogta, majd újból megrázta magát és nyugodtan leülve elkezdte nyalogatni ázott szőrét.
- Áhh... - Sóhajtott Mei-sama - Inkább azt mond meg, hogy miért te jöttél Tenma helyett? - Szemlátomást nyugodtabbá vált a hangja, amilyen gyorsan felkapja a vizet, olyan gyorsan le is nyugszik.
- Hát miaunem egyértelmű? - A macska nyelve hosszan nyúlt el szőrén és a  szivárvány minden színében pompázott, teljesen illett furcsa külleméhez. 
- Nem. És azt ajánlom, hogy ne játssz az időnkkel! - Csapott az asztalra a Kage.
- Miau vagy úgy! Nos, hát azért én jöttem, mert ő nem tudott. - Még csak rá sem nézett a nőre, úgy válaszolt, végig a szájához emelve nyalta meg mellső lábát, majd simította le vele fülecskéjét. Ám egy ilyen mozdulat során, Shota a grabancánál fogva ragadta meg a Ninjuut, majd emelte közvetlenül arca elé. 
- Nikoyaka mi? - Dörmögte, miközben az állat csak kihívóan mosolygott. Elengedve magát lógott a férfi keze között. - Illik rád a név. Na de... Ha nem akarod bundakesztyűként végezni, akkor ajánlom, hogy válaszolj normálisan a Mizukage kérdéseire.
- Shota-sensei... Nem... - Indult meg Keiko a köpenyes doktor felé, ám ő csendre intette. 
- Nos? Mit mondasz Vigyori? - Lóbálta meg kissé a levegőben, ám a macska mosolya csak egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül már a fogait is megvillantotta. És... Halványulni kezdett... A macska teljes teste elkezdett áttetszővé és anyagtalanná válni, egyedül a lila szemek és az őrült mosoly maradt utána a levegőben. Shota kezével kapkodott utána, majd amint a mosoly és a szemek is eltűntek, értetlenül vakarta a fejét és nézett körbe. - Akkor ezt már tuti, hogy csak én láttam igaz? - Kacagott fel szégyenében, ám ekkor Nikoyaka nyávogó, elnyújtott hangja csendült fel. 
- Kövessétek a cukrokat Geninek és miaueg találjátok a Senseietek. Ha miaupnyugtáig nem lelitek, elveszi az életetek... Miauhahahaha... - A szörnyű nevetés visszhangzott mindenfelől, a Mizukage pedig csak a fejét fogta. 
- Yuki! - Ragadta meg Keiko Yukionna vállát, majd maga felé fordította őt és letérdelt elé. Szinte az arcába hajolt és mélyen, aggódó tekintettel, szinte könnyes szemekkel nézett a lány szemeibe. - Történjen bármi, NE egyél a cukorból! Érted?! - Rázta meg a lányt, szinte már-már eszelőssé válva. Elnézett mellette, rá a többiekre. - Értettétek!? Shinko: Te tapasztalat vagy, vigyázz rá! - A lány szemében félelem is látszott, valóban aggódott tanítványáért. Eközben Shota köpenye belsőzsebében kotorászott, majd egy kis ampullát vett elő.
- Fogd! Szükséged lehet rá fiam. Szenteltví... Azaz, akarom mondani: egy S szintű méreg, ami csak Tenma ellen működik. Ételméreg, meg kell, hogy egye. Végszükség esetére. Ha valóban ő lesz a senseied, akkor tényleg rácsesztél. - Shota most annyira komoly, mint tegnap az utolsó percekben abban az irodában. - Ha viszont túléled, akkor a falu legélesebb pengéje lehetsz. - Nézett Shinroku szemébe, majd elsétálva Shinko mellett megveregette a Genin vállát. - Sok sikert neked is fiú. 
Bár nem kért eltávozásra engedélyt, elköszönt a Mizukagétól, majd ki is lépett az ajtón. Eközben Keiko megvárta Yukionna válaszát és ő is felállt, majd meghajolt a Mizukage előtt és lépett volna ő is az ajtó felé, amikor is a Kage megállította.
- Keiko, te maradj még kérlek. Ami pedig titeket illet... - Nézett a Geninekre, majd kicsit félrehúzódott a székével, hogy jól láthassátok a nyitott ablak párkányát, ahol, egy rózsaszín csomagolású cukorka volt látható. - Úgy látom indulnotok kell. Tegyétek amit a macska mondott! A küldetésetek innentől kezdetét veszi, mi nem más, mint a Kiképzésetek! Ti lesztek a Cukorkacsapat, - mondandójában még a név említésére sem lépett fel komolytalanság - kik azért jöttek létre, hogy követve Kirigakure no Sato legjobb kiképzőjének utasításait utánpótlást biztosítsatok az elkövetkezendő időkre. Ti vagytok a Rejtett Köd új generációja, kikre később a falu támaszkodhat. Tegyetek meg mindent azért, hogy fejlődjetek és a lehető legjobb ninjává váljatok. Most pedig: Induljatok! - Kiabálta el magát a Kage, majd felállva székéből teljesen nyílt utat engedett a Genineknek az ablak irányába. 

_____________

Ha a Geninek kiugranak az ablakon, követve a cukorkát, akkor mindhárman észrevehetik, hogy pontosan a szemben lévő ház tetején egy újabb cukor van elhelyezve. Ezúttal kék csomagolásban. Oda érve a ház peremének másik oldalán újabb cukorkák és ez így folytatódik egészen a falu főkapujáig, ahol már öt méterenként helyezkednek el cukrok kifelé a biztonságot jelentő településből. A kapuban álló őrök kissé ideges szánakozással tekintenek a három Geninre, egyáltalán nem állják útjukat, így követhetik a kijelölt utat. Az pedig fél óra alatt, Shinobi tempóban vezette el őket egy ismeretlen helyre. Kirigakure no Satot sziklás hegységek veszik körbe, letérve a főútról, vagyis a falu kereskedelmi útjáról mely egészen a Daimyou falváig vezet, bevezette őket a cukorkaösvény az erdőbe, onnan pedig ide a Sziklás Hegység mélyébe. Sokat hallottak már erről a helyről, folyamatosan sűrű köd borít mindent és kevés ninja merészkedik erre. Kirigakure no Sato számára mégis egy fontos stratégiai pont. Ám őket ez szemlátomást nem érinti, elvégre a cukorkák egy óriási sziklafalhoz vezették őket... A falon Kirigakure no Sato jele volt látható, bele volt karcolva a sziklába, alatta pedig szintén a kőbe vésve a következő felirat volt látható: "6-os Számú Különleges Kiképzőterep." Innen viszont merre? Ez lenne az? Maga a Sziklás Hegység? Vagy valami más van a háttérben? A fal miért van megjelölve? Kérdések, melyekre valószínűleg a csapatnak kell megkeresniük a választ, ugyanis a cukorkák eltűntek, ide vezette őket...

Ha a Geninek az ajtón próbálnának meg távozni, nem látnának semerre cukorkákat. Ettől függetlenül ha mernek ellenszegülni a parancsnak, kedvük szerint cselekedhetnek.

// Következő posztot ide kérem azoktól akik követték a cukrokat: http://narutohun.niceboard.org/t3559-6-os-szamu-kulonleges-kikepzoterep //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Gojou Saigo on Kedd Okt. 31 2017, 16:08

//Nem tudom, hogy mit írjak a fejlécbe.//

Saigo éppen a szobájában ült az ágyán, és az apjától ráhagyott katanát és wakizashi-t tisztogatta. Reggeli rutinjához tartozott, hogy amint megette a reggelit és elmosogatott, megtisztogatta a pengét, majd azután a hüvelyt és a markolatot mindkét fegyveren. Nem szerette volna, ha baja esik bármelyiknek, túl sokat jelentettek neki és az anyjának is. Miközben a katana hüvelyét törölte le, az anyja szólt neki, hogy levelet kapott, amit jobb lenne, ha minél előbb elolvasna.
- Rögtön jövök! - válaszolta a fiú, majd a kardokat egymás mellé helyezve belecsavarta egy vászontakaróba, amit aztán az ágya melletti ládába tett. A szobáját elhagyva rögtön az anyjához sietett, aki egy lepecsételt levelet nyújtott át neki. A pecsétet feltörve, majd az alig egysoros írást elolvasva az forgott a fejében, hogy: 'egy ilyen apró üzenetnek kár ez a sok papír'. Felvitte tehát a levelet a szobájába, ahol fókuszált fény alatt is megnézte, hátha van még valami ráírva, de nem. Csak az a pár szó, hogy: "Gojou Saigo délután 1 órakor jelenjen meg a Mizukage irodájában!" Mivel addig még volt bőven ideje, így be tudta fejezni a szénrajzot, amit tegnap elkezdett.
A szobájában lévő cserepes liliomot használva referenciaként képzelte el, hogy milyen is az, amikor egy pillangó száll rá egy mezei virágra. Amellett, hogy szépen néz ki a falon, Saigo az ujjai és szemei koordinációját, valamint finom-motoros képességei fejlesztése céljából is alkotott, és mivel festeni nem tudott, ezért maradt a rajzolásnál. Ki tudja, talán egy nap még közvetlen hasznát is veheti, hogy ilyen pontosan tud rajzolni. Ebéd előtt természetesen megmosta a kezét, és amint befejezte a curry-s rizs elfogyasztását, azonnal a szobájába ment, hogy a fegyvereit magához vegye. A fegyverövként használt fejpántot kötötte először a derekára, majd ebbe tűzte bele a katanát és a wakizashi-t. A shurikeneket és a kunai-okat egy külön erre kialakított lábra csatolható tárolóban tartotta, eddig sohasem használta őket élesben, habár naponta gyakorolt velük. Most ezt a tartót csatolta fel a jobb combjára, majd ezeket követően jött csak a fehér kendő, és végül az előszobában csavarta maga köré a hosszú, kék köpenyt, és húzta fel a szandálját. Mindig így ment mindenhová, ha munkáról vagy hivatalos dolgokról volt szó, most sem tett másképp.
Az ég most is felhős volt, esőre állt az idő, így a nap nem sütött a földre. A szél nyugodt volt, nem vihar készült, inkább egy csendes eső. Saigo már hozzászokott, hogy ezen a környéken sokat esik az eső, ezért is nőtte be az egész országot a növényzet, olyan volt számára, mint egy természetes üvegház. Ahogy végigment az utcákon, mindenhol ismerős arcok néztek rá, és köszöntötték, ő pedig illedelmesen mindenkinek köszönt, akit ismert. Senki sem állította meg a palota felé igyekezve, így időben odaérhetett kereken egy órára a Mizukage irodája elé.  Az ajtó előtt megállva mindig lelkesedés fogta el, akárhányszor járt erre. Szembefordulva az ajtóval illedelmesen kopogott, majd várt, hogy érkezzen valamiféle válasz a túloldalról. Nem kellett sokat várnia, hiszen szinte azonnal szóltak bentről: - Gyere be! Saigo lassan benyitott az irodába, és illedelmesen köszönt.
- Jó napot! Kaptam egy levelet, hogy jelenjek meg itt egy órakor.

avatar
Gojou Saigo
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Okt. 31 2017, 21:35

// Se a poszt hosszával, sem pedig a minőséggel nincs baj! Very Happy //


A soha, vagy csak nagyon ritkán megszűnő szürke fellegek ismerős morajlással jelezték Saigo és a falu minden lakója számára, hogy eső közeledik. Ahogyan pedig a felszerelkezett Genin elérte a Palotát, máris érezte bőrén az első esőcseppeket...
Végigsétált a folyosókon, egyáltalán nem sietett. Teli volt a hasa, kipihent volt és teljesen kiegyensúlyozott, legalábbis ezen a napon. Nem volt szüksége arra, hogy siessen és nem volt szüksége arra, hogy izguljon. Sokkal inkább fellelkesedett, hiszen ezúttal is egy újabb feladattal fogják megbízni és legyen az bármennyire is kicsi, vagy jelentéktelennek tűnő, ő mint mindig, ezt is a tőle telhető legjobb tudásával fogja végrehajtani. 
- De Mizukage-sama! Emiatt volt a mi dicső nemzetünk Chigiri no Sato // Vérködnek nevezve! Hogy engedélyezhetett egy ilyen szörnyűséget?! Már évekkel ezelőtt betiltásra került ez a módszer! Tenm...
- Elég lesz! - Kiáltott fel a Mizukage csendre intve a másik női hangot. Saigo az ajtó előtt állva azonnal meghallotta a kifakadást, majd Mei-sama csendre intését, mi után óriási csend állt be. A fiú hezitált, de úgy döntött, hogy kopogtat az ajtón, mire érkezett is a válasz. - Gyere be! - Ugyanolyan erőteljes volt, mint a csendre intés...
Belépve a szobába, a Genin megláthatta a zaklatott lányt, ki most nagyokat lélegezve, kósza hajszálait gyorsan kisöpörve arcából, - egészen a füle mögé - nyugalmat erőltet magára és egy meglehetősen baráti mosolyt enged el Saigo felé. A Mizukage-sama pár pillanatig még szúrós tekintettel méri végig a teljes harci díszben megjelenő Genint, majd a jól megszokott, kellemes, kedves mosollyal köszönti.
- Örülök, hogy ideértél Saigo. Szeretném neked bemutatni Keikot aki a háborús időszakban itt maradt Geninek fejlesztéséért felelős. Ő fog téged segíteni az edzéseidben. - A lány ekkor még mindig mosolygott, majd bólintott és előkapta az egyik vaskos jegyzetfüzetét, amiben villámgyorsan nyálazta át az oldalakat. 
- Saigo... Saigo... Genin... Kinézet... Áh meg is van! - Kiáltott fel, majd bújni kezdte a jegyzetét. Eközben Mei-sama végig a fiút nézte, mégpedig a szemeit. Egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét.


// A posztodba foglald bele, hogy mit vált ki Saigoból az, hogy a Mizukage ilyen árgus szemmel, zavartalanul és kendőzetlenül figyeli őt. Természetesen akár szóvá is teheti a karakter, bármit megtehetsz, lévén: Szerepjáték. Smile  Ha nem tűnne fel akkor itt mondom, hogy a Keiko névre kattintva megláthatod a kari kinézetét ^^ //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Gojou Saigo on Szer. Nov. 01 2017, 00:36

//Rendben, akkor igyekszem tartani a szintet. Az lenne a minimum tőlem.//

Saigo, még mielőtt benyitott, az ajtó túloldaláról is hallotta az emelkedett hangú szóváltást, azért nem mert gyorsabban benyitni. Azt már nem tudta kivenni, hogy miről szólhatott a vita, de ez egyáltalán nem tartozott rá. Ő csak azért jött, hogy új feladatokat kapjon; bármi legyen is az. Eddig mindig pontosan járt el mindenben, akárhányszor rábíztak valamit, még ha azok a dolgok nem is számítottak olyan nagyot. Talán a legfontosabb megbízása eddig a gyógyszerek házhoz szállítása volt a kórházból, úgy két hónapja.
Ahogy belépett a terembe, becsukta maga mögött az ajtót, majd az asztaltól három lépésnyire megállt. A karjait szorosan a teste mellett tartotta, és egy kicsit meg is volt szeppenve, hogy minden tekintet rá szegeződik. Tudta, hogy ez nem mindig egy jó dolog, és most egyáltalán nem volt világos, hogy örülnie kellene ennek vagy sem. Nem is tekintgetett semerre, hanem egy kissé lesütött tekintettel állt az asztal előtt. Azt már megszokta, hogy amikor mások nincsenek a teremben, hogyan kell viselkednie, de az ilyen (egyébként abszolút nem rendkívüli) esetekben igyekezett minél inkább ártatlannak tűnni. Szerencsére most csak egy fiatal lány volt bent a teremben, és nem Ao (aki elég egyértelműen mindig azt figyelte, hogy mikor fog Saigo valami meggondolatlanságot csinálni). A lány valamiért mosollyal köszöntötte a fiatal fiút, és ahogy néhány másodperc alatt megszokta, hogy őt bámulják, meg is tudta állapítani, hogy nincs önelégültség vagy gúny abban a mosolyban, csupán kedvesség; ami még jobban segített Saigonak megnyugodni. A Mizukage észlelhetően nem rajongott az ötletért, hogy a fiú fegyverekkel együtt sétált be, de Saigo el tudta viselni a szúrós tekintetét, ha nem is szokta még meg az ilyesfajta reakciókat. A hirtelen váltás a teljes leképezés és a mosoly között egy picit zavarba hozta a fiút, bár ezt nem adta környezete tudtára semmilyen módon, csak a lábai remegtek meg egy hangyányit.
Amikor Mei-sama megszólalt, nem vett észre semmi fenyegetőt vagy kényelmetlenséget okozó vagy sugalló dolgot a beszédében, és ez még jobban megnyugtatta Saigot, hogy a feje most is a helyén maradhat. Amint kiderült, a fiatal lányt, aki rajtuk kívül a teremben tartózkodott, Keikonak hívták, és Saigo nem is volt rest maga bemutatkozni neki.
- Örvendek, én Gojou Saigo vagyok, Genin, sajnos még csapat nélkül. – A fiú meghajolt a lány fel fordulva, majd feltekintve látta, ahogyan az biccent egyet, még mindig mosolyogva. Visszafordulva Mei-sama felé észrevette, hogy folyamatosan a szemébe néz. Ő a kihívást elfogadva megpróbált minél tovább a szemébe nézni vissza. Arra a pár másodpercre, amíg Keiko kikereste a füzetében a Saigoról szóló részt, a fiú számára csak a zöld szín létezett. Sajnos a lány túl hangosan kiáltott fel ahhoz, hogy ne törje meg Saigo koncentrációját, így ő pislantott először.
avatar
Gojou Saigo
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Nov. 03 2017, 21:23

A Mizukage egy pillanatra sem vette le Saigoról szemeit, végül pedig csak kedvesen elmosolyodott és egy kérdést tett fel.
- Ugye amit hallottál az imént, az csak köztünk marad? - A fiú nem tudta nem kiérezni a tagadhatatlanul őszintének tetsző mosoly mögül érkező kérdést, mi úgy szegeződött Saigo torkának, akárcsak egy éles penge. Még a jegyzeteit bújó lány is felkapta a fejét és meglepetten nézett a fiúra, ki minden bizonnyal megnyugtató válasszal szolgál a Mizukagénak.

Ha így történik:
- Ennek nagyon örülök. - Az a félelmetes aura, mely környékezte a nőt egy szempillantás alatt tűnt el, helyén pedig csak a kedves mosoly maradt és annak nyugtató kisugárzása. Keiko nem törődött azzal ami az imént történt, csupán egy fekete, macskamintás könyvjelzőt húzott elő, amivel megjelölt egy oldalt a jegyzetében és becsukva azt hajolt meg a Mizukage előtt.
- Engedelmével távozunk és megkezdem a friss Geninek kiképzését az említett küldetés lebonyolítása közben. - Ekkor a nő kiegyenesedett és Saigo felé fordult. - Üdvözöllek a csapatban, én leszek a Senseied. A társaid már a főkapunál várnak minket, útközben elmondom a küldetésünk lényegét. Nálad van öhm... - Néz végig egy pillanatra Saigon elgondolkodva mondandója lényegén, de úgy dönt, hogy azért befejezi a kérdést. - Nálad van minden felszerelésed amire csak szükségünk lehet? Egy B szintű küldetésen fogunk részt venni.



// Ha még ma kapok reagot akkor lehet, hogy még ma válaszolok ^^ Ha Saigo nem adna megnyugtató választ akkor majd meglátjuk, hogy mi történik. //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Gojou Saigo on Pént. Nov. 03 2017, 22:53

Saigo nem igazán tudta, hogy miről szólt a vita, mielőtt belépett, de ez nem is volt az ő dolga. Ő csak egy egyszerű genin volt, aki jött, mert hívták, és csak a küldetés miatt volt itt. Természetesen érezte a kérdés irányított mivoltát, és nem is állt szándékában nem őszintének lenni vagy elviccelni egy nyilvánvalóan komoly kérdést, tehát a lehető legőszintébben válaszolt.
- Ha tudnám is, hogy miről volt szó, akkor sem adnám tovább. Biztosan nem rám tartozik, legalábbis még nem most.
Saigo úgy tűnt, hogy jól válaszolt a kérdésre, hiszen az a fenyegető nyomás, ami belengte a termet egy pillanat alatt megszűnt, amikor Mei-sama arcára újra kiült az a megnyugtató mosoly. Keiko úgy látszott, hogy nem igazán akart túl sokáig maradni; vagy a küldetés sürgőssége vagy az előbbi vita lehetett az oka. Akárhogy is volt, de Saigo ismét Keiko felé fordult, mivel az éppen hozzá beszélt. Nem nézett a szemébe, csupán pillanatokra, ezzel jelezve, hogy figyel arra, amit mond.
Akármennyire is kevésnek tűnt Keikonak az, amit Saigo felszerelését kitette, ő mindig is arra gondolt, hogy jó stratégiával még puszta kézzel is le lehet győzni egy egész csapatot. Ha ismered az ellenfeledet, és ismered magadat, száz csatától sem kell tartanod.
Saigo nagyon jól tudta, hogy ez nem egy szimpla küldetés lesz, hanem itt már ténylegesen komoly tétje van a dolognak. Persze, szeretett volna bizonyítani, de azért egy B osztályú küldetésre elküldeni egy genint nem volt szokás sehol, hacsak nem volt kiemelkedően tehetséges, vagy nem akartak a lehető leggyorsabban, de tiszta kézzel megszabadulni tőle. Saigo újra érezte azt az érzést, amikor akkor szokott, amikor Ao figyeli őt. Azt, amikor egyszerre érzi magát kiszolgáltatva és választás előtt. Ez a kemény mérlegelés ideje, amikor a hadvezérek megtervezik, hogy hogyan állítsák fel a seregeket, és ezzel félig el is döntik a csatát. Ellentmondva a józan észnek, és engedve a vágynak, hogy végre igazi megpróbáltatáson essen át szélesre húzta száján a mosolyt, talán egy kicsit ijesztően is festhetett. Úgy festhetett, hogy már nagyon örül annak, hogy csapatos küldetést kap, pedig igazából azért volt lelkes, mert tudta, hogy ha ezt a küldetést sikerrel teljesíti, akkor egy lépéssel közelebb kerül kitűzött céljához, hogy olyan híres és sikeres legyen, mint az apja.
- Igen, ez a teljes felszerelésem. Habár nem tűnik soknak, de még mindig több, mint amennyit eddig használtam küldetések alatt. Persze ez nem azt jelenti, hogy képzetlen lennék, csupán tapasztalatlan.
Saigotól megszokott módon pontos és őszinte válasz volt. Mintha minden egyes szava egy lépés lenne shogiban.
avatar
Gojou Saigo
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 110

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Nov. 04 2017, 00:14

Mivel Saigo válasza kielégítő volt a Mizukage számára, így mosollyal az arcán és megelégedettséggel nyugtázta, hogy bízhat a Geninben - vagy ha nem így volt akkor sem adta a fiú tudtára - eztán pedig hagyta, hogy a téma más irányba terelődjön.
Keiko figyelte a fiú válaszát, majd lelkesedéssel a szemében szorította ökölbe jobb kezét, majd emelte mellkasához. 
- Yosh! Akkor induljunk! Kirigakure egy újabb dicső diadalt fog aratni és újabb Genineket nevelek ki a falunak. - Ekkor Saigora nézett, újfent végigmérte a fiút. - Remek kis feláld... Akarom mondani remek kis csiszolatlan gyémánt vagy, na de majd a küldetés alatt én szépen kikupállak. - Ekkor Keiko kinyitotta az ajtót, majd kisétált rajta és intett Saigonak, hogy ő is tegye ezt. Ha a fiú a Mizukagéra pillanat, akkor Mei-sama csak kedvesen mosolyogva bólint, ezzel köszön el és hagyja jóvá a távozást.

[...]

Kiérve a Mizukage palotájából Saigo jól látja, hogy Keiko szemében vad tűz ég. Lefele jövet a lépcsőn, folyamatosan azt taglalta, hogy Kirigakure milyen jól harcolt a fronton a háborúkban és hogy rengetegen elestek, de az áldozatok mind szükségszerű áldozatok, kik a falu dicsőségéért haltak meg. Saigo azt is megtudta, hogy Keiko dolga a faluban maradt Geninek képességeinek felmérése és szintre hozása, hogy megfelelő utánpótlása legyen a későbbi generációk számára. Nagyjából ennyi hangzott el míg ki nem értek a palotából, itt pedig folytatta.
- A mostani küldetés is azt szolgálja, hogy megedződjetek. Nem csak te leszel tapasztalatlan zöldfülű, két másik társat is kapunk. Sajnos a falunak nincs elég mozgósítható embere ezekben a vészterhes időkben, így ránk hárulnak a veszélyesebb feladatok is, de biztos vagyok benne, hogy megbirkózunk majd velük. - Ekkor "kedvesen" hátba vágja Saigot, ki szinte megbicsaklik a vékony női kéztől, mely olyan erőt fejtett ki, mintha csak egy megtermett férfi paskolta volna meg a fiatal Genint. Ám Keiko csak felkacagva folytatta mondandóját. - Ami pedig a feladatod illeti: Kiküldtünk küldetésre egy kisebb csapatot, akiknek a feladata az lett volna, hogy számoljanak fel egy öttagú bandát, akik az Isora-templomot szállták meg és azt használják, mint bázisukat. A főúton több kereskedőt is megállítottak és mindig a csapdáikat használva ütöttek rajtuk. Nagyon összehangolt támadásokat vittek véghez, de egyáltalán nem használtak chakrát. A leírások alapján piti útonállóknak tűntek, kik bemocskolták Országunk és falunk hírnevét. - Keiko keze megint ökölbe szorult, vicsorító fogai között préselte ki szavait, miközben egy ér is kidagadt homlokára. - A kirendelt csapat azonban eltűnt, már napok óta nem adtak jelet magukról. A csapat négy tagból állt: Shizai Hotatsu volt a csapat vezetője, ki egy hozzám hasonló Chuunin. Rendkívül jó képességekkel rendelkezett és hamarosan megkapta volna a Tokubetsu Jounin rangot. Első osztályú nyomkövető volt. Az általa vezetett zöldfülű Geninek pedig: Ayame Ayako, Hobo Ronbi, és Kizotsuchi Kabi névre hallgattak. Ayako kezdő Suiton használó volt, míg Ronbi egy kezdő Kenjutsuhasználó. Kabi volt a csapat medikusa, ki szintén alap szinten volt a saját területén. És igen, azért beszélek róluk múltidőben, mert alapos okunk van feltételezni, hogy meghaltak. Hotatsu sosem hibázik, mindig képes üzenetet küldeni és naponta jelenteni, hogy mi történik a küldetésen. Ez az egyik specialitása. Ám a küldetés második napjától nem érkezett egy jelentés sem. - Saigo és Keiko már közeledtek Kirigakure Főkapujához. - Ezeken az információkon kívül még van egy 4-es Titkosítási szintű információnk a körülményekről, de azt csak akkor áll módomban ismertetni veletek, hogyha nem találjuk meg a csapat nyomait és nem mondhatjuk ki teljesen világosan, hogy mind meghaltak. Van kérdésed? Vagy bármi észrevétel? Mit gondolsz az esetről? Ne feledd, ez már a képzésed része... - Keiko most teljesen komoly volt és árgus szemekkel figyelte a fiatal Genin válaszát, meg persze minden egyes reakcióját.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mizukage palota

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.