Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 01:27

Tenrai Shuuyou fölött párszáz méterrel, egy a szirtekbe vájt, tökéletes kör alakú aréna, melynek a szirtfal további befaragásából van nézőtér kialakítva. A falba mélyedő nézőtér előtt egy zuhatag hull a kör alakú terep közepére, és egyenesen a szakadék felé tart tovább, ezzel kettévágva az embermagas, meredező szilákkal megszórt küzdőteret. A küzdőteret letakarított álapotban is állandóan lepi a hó, ami alatt az eleven, zsíros, kemény, hegyi föld található meg, ami jellemzi a Vas Országát, és a magashegységeket általában. A küzdőtér körül csupán öt méternyi fal magaslik, azon a félen, ahol nem a szirtfalból vájták ki. A fal inkább nyersen csiszolt hegyoldal, aminek az aljában néhány, az időt megbíró, és sokkal több már elfagyott fa található.
Az arénát, az egyenlő esélyek érdekében minden párbaj előtt az eredeti állapotára állítják vissza.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 01:28

Az első párbaj résztvevői:

Shirou Tavara és Takezo Kensei


Hideg volt, annyi szent! A nyitott tér, a magasság, és maga hegyi környezetnek hála, a hőmérséklet nem érte el még a nulla fokot sem. A köveken néhány centis, vagy milis hó állt csak, takarítok megtették a dolgukat, hiszen a harctéren olyan körülmények uralkodtak, mely valóban egy élvezetes és dinamikus harchoz voltak elengedhetetlenek. A talaj bár fagyott volt, egyáltalán nem borított hó, csak foltokban imitt-amott. Bár a környezett még így sivár volt, pont olyan, mind amilyent Shirou megismert Iwagakure-ban. Egy-két kikorhadt fa emelkedett csak ki, ahogyan az embernagyságú kövek között szinte parányinak tűntek. De ami legjobban megfogta az embere tekintettét, az a kisebb zuhatag volt, mely keresztülszántotta a helyet. És bizony a zuhatag hevesen csordogált lefelé, révén a mellégvizű forrás nem éppen fagy be még ilyen hőmérsékletek mellett sem. De a legbiztonságosabb és a legjobban őrzött hely a pavilon volt. Az a fűtött helység, ahol az öt Kage, rangjukhoz méltó helyen nézhette végig a harcok minden menetét. Hát igen, míg ők odafent melegedhettek, addig a többi néző, a hidegben ácsorogva, a bátrabbak ülve nézhették végig a harcokat.

Shirou pedig éppen hogy végighallgatta a szentbeszédet, az eligazítást és máris az első harc volt az övé. Kellemetlen helyzet, de nincs mit tenni, révén, hogy az ellenfele az a személy, akivel az elmúlt napokat töltötte és akivel teljesen felfedték egymás ellőt a technikáiknak a nagy részét, illetve a stílusukat is egyben. Így pedig a harc nem ígérkezett könnyűnek, főleg az iwagakurei geninnek nem.
Éppen ezért, amikor kiderült, hogy ő harcol elsőként, megszabadult a kabátjától és az olyan holmiktól, melyek zavarnák a normális és gyors, bonyolult mozgásban. Úgyis mozogni fog ő, nem fog megfázni. Így állt szembe, unott és semmitelen arccal nézve az ellenfelét és várva a vizsgabiztos intő jelét, hogy a küzdelem kezdetét veheti.
- Hát tudtam, hogy előbb utóbb egymás ellen fogunk küzdeni, de nm gondoltam, hogy ilyen hamar. - vakarta meg a tarkóját- Ez roppantul kellemetlen! - közölte Kensei-el.

---

Kensei mosolyogva fogadta a szavaidat, és ő is a feje mögé nyúlt.
-Nekem is... De pont ezért kellene komolyan vennünk egymást, nem? - A mosoly az arcán szépen lassan változott, és elgondolkodó-komoly kifejezéssé vált, szemei pedig a te pillantásodat keresték. -Ilyenkor profin kell viselkednünk, és nem szabad kihagynunk semmit, de nem is szabad mindent megmutatnunk... Ki tudja, pontosan mennyire ismertük meg egymást a vizsgák alatt, és ki tudja milyen aprósággal nyerhet a másik, nemde? Azt hiszem ez a kör nagyon jó vizsgafeladat, de hánynom kell tőle. - Azzal egy utolsó biccentéssel állt meg veled szemben, lábai szélesebb alapállásba kúsztak, és ő már csak az indítás jelére várt.


---

Shirou csak nézte volt „csapatársát”, ahogyan nem is foglalkozott annak szavaival. Testben még jelen volt, de a gondolatai már teljesen máshol jártak. Teljesen felkészült a harcra és több lehetséges variáción gondolkodott, attól függően, hogy Kensei mit is fog tenni. ~Egy biztos, hogy szemtől-szembe nem állhatok ki vele! Túl jó közelharcban és ha a fegyverét is használja, akkor lényegében már meg is vert! Az lenne a legcélravezetőbb, ha sikerülne elválasztanom a kardjától, de ahhoz először rá kellene vennem, hogy előrántsa! Akárhogy is, csak úgy nyerhetek, ha túljárok az eszén!~ gondolta végig az eshetőségek között, a legcélravezetőbb elvet.
- De is jól tudod, hogy egy shinobi ha nincs rá szüksége, nem fedi fel még a társai ellőt sem a teljes erejét. - válaszolt az észrevételére Shirou, ezzel próbálva sugallni, hogy ő így tett és ezáltal, nyomás alá helyzeni Kensei-t.
~Már az első pillanattól ár kell kényszerítenem, hogy úgy mozogjon és azt tegye, ahogy én azt akarom!~ gondolta, ahogyan ő is szélesebb alapállást vett fől, de zen kívül még lassan és aprólékosan még chakrát is próbált a lábába vezetni, hogy ezzel könnyen képes legyen gyorsabb helyzetváltoztatásra. Bal kezét lassan pedig hátrahelyezte a fegyverövtáskájához, hogy előkészítse azt a három-négy shurikent, mely az indítás megkezdése után támadni, vagy védekezni is képes lesz. De ezen felül már előre is gondolt. A lábárakötött shurikentartó-ban lévő mindkét kunai késre már előre felszerelt egy-egy füstbombát. Minden adva volt a tervéhez, mellyel előállt. Persze Kenesei-t ismerve könnyedén előállhat és az indítás után már mindenre fel kell majd készülnie.

---

A készülődésed meghozta a gyümölcsét. A megszólaló gong pillanatában szembe találtad magad egy klónnal, ami pillanatok alatt állt össze közted, és Kensei között. A klón rögtön támadásba is lendült; a legközelebbi sziklára felugorva azonnal hajigálni kezdte pár másodperces időközönként a nála levő shurikeneket és kunaiokat, téged erőteljes kitérésekre sarkallva, hacsak nem véded ki a másolat fegyvereit a tieiddel, miközben a gazdája, egyértelműen a Shushin no Jutsu segítségével eltűnt a szemed elől. Pár pillanat múlva, a nézőtér felőli oldalról, a zuhatag alól a következő szavakat hallod: -Sui Nohara! - A szavak után, ahogyan a technika elkezdődött, azonnal láthattad a változást. A zuhatag alatti vízgyűjtőből, amiből az arénán keresztülcsordogáló patakocska eddig kifolyt, áradásszerű víztömeg tolult ki, és rohamosan öntötte el a környező területeket...

---

Shirou egy pillanatra sem vette le a szemét Kensei-ről! Mégis a kong indítása után, azonnal létrejövő klón zavarba hozta az iwagakurei genin fiút. ~Micsoda!? Még a kézjeleket sem láttam!~ gondolkozott el egy pillanatra, ahogyan a klón akcióba is lendült, nem hagyott reakcióidőt Shirou-nak. Shirou pedig a támadások ellen hátrált, megpróbált kitérni előlük, ahogyan minél nagyobb távolságot akart tartani a klón és saját maga között. ~Megpróbál feltartani és megosztani a figyelmemet!~ próbált kétfelé koncentrálni az első néhány lépéskor még, de rájött, hogy nem képes két ellenféllel is felvenni a harcot. A bal kezét kivette az övtáskájából, a megfelelő egyensúly érdekében, de ezzel párhuzamosan a shurikentartójából is elővarázsolta a kunai kést, hogy legyen mivel védekeznie, ha szükség lesz rá. ~Ez így nem jó! Csak kifáradok, ahogyan a közelébe sem jutok! Muszáj támadnom, de szemből ez őrültség...~ állt meg, ahogyan valószínűleg képes volt elkerülni az összes támadást és felvenni egy biztonságosabbnak nevezhető távolságot a klóntól is, mely nem követte, de ha igen, az sem érdekes, egy pillanat alatt megpróbálja felmérni a helyzetet amennyire lehet.
~Víz? Megpróbálja a saját képére formálni a terepet!~ döbben le egy pillanatra, ahogyan a kisebb áradat felé tartott, de ezen felül amennyire ő átlátta a helyzetet ellentámadása kivitelezésébe is kezdett. ~Számítottam rá,hogy hasonló felfogásban fog küzdeni! A kenjutsu-n kívül, suiton elemű! Ezt tudtam eddig is, de az a klón! Nem vízből épült fel, így Mizu Bushin nem lehet! De a fegyverei igaziak, szóval nemcsak megtévesztés...~ gondolkozott, ahogyan ha az áradat eléri, a lábába vezetett chakra segítségével megpróbálja egy kisebb ugrással elkerülni az árhullám elejét, nem ugrik nagyot, hiszen akkor nyílt célpont lenne, csak akkorát, hogy a hullám el ne ragadja, hiszen az legveszélyesebb tényező jelen pillanatban, majd pedig a létrejövő vízfelszínen megállni, hogy a víz ne akadályozza a mozgásban majd. ~Akárhogy is, a klón köztünk helyezkedik el! Vagyis kénytelen leszek őt támadni először! ~ agyalta ki a tervét!

Ha eddig nem érte olyan támadás, mely megzavarta volna őt a tervében:
Elkezd szaladni a vízfelszínén a klón felé, ahogyan ha támadja őt messziről, megpróbál kitérni előlük, oldalirányú ugrásokkal! Majd a megfelelő távolságban dobná csak el a kunai kést a klón felé, ahogyan ha szükséges még ellőtte robbanna a füstbonba, de ha nem, akkor minél közelebb a klónhoz, hogy zavarja annak látását, és persze ha sikerül, akkor az eredeti teste fog látni semmit Shirou mozgásából, hiszen megpróbál úgy rohamozni, hogy a klón mindig Shirou és Kensei eredeti teste közé essen. És ekkor jön a terv első része, vagyis néhány kézjel után Shirou egy Karasu Bunshin // Varjú Klón-t hozna létre, ahogyan azzal szemből támadná meg a klónt. Bár ez a klón úgymond semmire sem használható, arra talán elég, hogy a klón figyelmét eltérítse annyi időre, hogy Shirou az eredeti testet támadhassa, a hátán lévő Wakizashi-val. És az első terv első része ezzel kész is lenne, vagyis Shirou megpróbálja rávenni Kensei-t, hogy használja a kardját. Veszélyes terv ugyan, de egy próbát megér.

Ha közben támadás érte, a terv ellőt vagy közben:
Nos helyzettől függő védekező reakció! Hja szükséges a következő postban részletezve!

---

A terved, ahogyan folyamatosan pörgött közben az agyad, úgy sikerre is vitted. A küzdőtér bokáig sem érő vízzel telt meg, közben pedig az analízisod jó volt, és a kivitelezés nem hagyott kivetnivalót maga mögött. A felrobbanó füstbombád ködében egy fémes csattanás, majd, már mögötted, a szétröppenő varjak zaja hallatszik, te pedig meglepetésszerűen lépsz ki a füstből. Kensei, amint meglátta az alakodat, a kardjáért nyúlt, és a rohamodat annak egy suhintásával állította meg. Végül a két penge egymásnak feszülve áll keresztben, Kensei pedig erősen zihál. Most már sejtheted, hogy az előbbi suiton kivette az erejét. Az egyeten baj az - és a gondolatra összerándulnak az arcodon az izmok - hogy ennyitől a szokásos Kensei talán nem fáradt volna ki. A sugallatra válaszul Kensei elmosolyodott, az aréna medencéjére pedig tejfehér, félig áttetsző köd ereszkedett.
A közönség, ami eddig feszült csendben nézte a kirobbanóan kezdődő párbajt, most mély, vészjósló-aggályos és izgatott morgolódásba kezdett, a lelátó kék csoportosulásából pedig egy erősen visszhangzó kuncogás tört fel, jelezve, hogy hatalmas hibát követtél el...

Sérülések: -
Chakra: 99%


---

Minden tökéletesen alakult eddig Shirou tervének megfelelően, bár mi értelme volt annak, hogy nyíltan támadott szemből Kensei-re? Nos, alapból véve hogy előrántassa vele az elsődleges fegyverét, a katana-jat de hát ez egy igencsak veszélyes terv volt. Kensei erősebb képességei a kardvívás terén és maga a kenjutsu képességei is. Így mondhatnánk, ez a cselekedett őrültség volt tőle. De volt egy egyszerűbb indok is, maga a klón! Túl gyorsan jött létre, úgy, hogy mondhatni a semmiből! Sőt, Kensei eddig nem nagyon a ninjutsu-airól volt híres! Ezen tények fejében pedig, valamilyen cselt érzet! Nem tudta eldönteni, hogy mit, de a legegyszerűbb talán, ha kideríti, nem mással, mintha az eredeti testet támadja. Minden-t feltett, hogy egy tippre megtalálja a választ, de hát az iwagakure-i genin mindig is ilyen volt. Ha valami érdekelte, addig hajkurászta míg rá nem jött, ha valami zavarta, addig nem nyugodott, míg a zavaró tényezőt ki nem iktatta. És ez a zavaró tényező, most Kensei volt.
Ahogyan a két kard összeért és szembenézett a fiúval, egyből látta, hogy valami nem stimmelt. Bár ahhoz már nagy erő kelet hogy a nagyobb kardot megtartsa a Wakizashi-val, nem is ez a tény, hanem Kensei viselkedése érdekelte. ~Valami nem stimmel! Az a Kensei akit én ismertem, ennyitől nem fáradt volna ki!~ nézte a genin arcát, ahogyan a köd egyre nagyobb térhódítást nyert. ~Megpróbálja zavarni a látásomat?! De hogyan, hiszen nem is használt kézjelet...~ tágultak ki a szemei, ahogyan rájött!
Szemivel körbepillantott a terepen, mivel ha szerencséje van, még mindig lát valamit, hiszen nem tudni, milyen sűrű ködöt alkotott Kensei és illetve a létrehozásához azért időre is van szükség. ~A másik volt az! És két tűz közé is kerültem! Elhamarkodtam a helyzetet és előnyt adtam neki!~ hunyta le egy pillanatra a szemeit ~Mind egy kezdő!~

1.terv
A körbepillantás nemhiába volt, három fontos oka is volt, ha sikerült neki. Az egyik, nehogy hátba támadják! A második, hogy felmérje jobban a terepet ehhez a tervéhez! És a harmadik, a köd mennyire zavarja a látásban! Na de mi lenne a terv! Nos lényegében egy kisebb olyan tárgy megtalálása (legyen az akár egy kisebb kőszikla), melyet felhasználhat a Kawarimi no jutsuhoz. Hiszen jelen pillanatban menekülni nem lenen képes tisztán! Kensei követné és azt sem tudja, hogy hol a másik, milyen csapdákat rejthetett már el eddig is. Így pedig időre van szüksége! Ha pedig talált olyan tárgyat, melyen képes alkalmaznia technikát, akkor meg is tenné. Megpróbálná ellökni egy pillanatra Kensei kardját magától, ahogyan nem ellenkezne mikor utána lesújt! Természetesen akkor már életbe lépne a Kawarimi, melyet ha sikerrel jár, Shioru megspékel egy robbanójegyzettel is, hogy elvonja mind a kettő Kensei figyelmét! Míg ő egy szikla mögött meglapulva belekezdene egy új terv kidolgozásába!

2.terv
Ha nem tudja használni a Kawarimi-t, akkor már nehezebb a helyzet! Így pedig nincs mit tenni! Muszáj lesz közelharcba bontakoznia. Megpróbálná ellökni a kardot magától, ahogyan az azutáni első támadás elől kitérni egy oldalirányú ellépéssel (Természetes, az ellentétes irányba, ahogyan a kard érkezik, hiszen így a nem a penge lesz hozzá közel, hanem a penge hátlapja), ahogyan egy oldal irányú vágással próbálná meg elszakítani Kensei fejét a testétől. Akárhogy, ezután mindenképp menekülőre fogná, ahogyan egy pillanatra sem venné le a tekintettét az ellenfeléről és ha védekeznie kell, azt a kardal teszi!

---

Mire körbenéztél, a köd már állandósulni látszott, a használó pedig eltűnt a szemed elől. Azt te is tudtad, hogy amíg a jutsut az teljes koncentrációjával fenntartja, nem láthatod meg, azaz Kensei most teljes előnyt élvez. A körbekémlelést az előtted levő Kensei szakítja meg egy erőteljes mozzanattal. A szemeid visszaszánkáznak rá, de közben kiszúrsz egy fát, ami megfelel a Kawarimire. Kensei csapása sem késik, te pedig helyet cserélsz a faággal, és közben rácsapsz egy robbanó jegyzetet. Az elfagyott fa ágán biztosan megállva érkezel, majd egyből egy szikla mögé rejtőzöl, hogy a továbbiakon gondolkodj.

Az aréna a vágásváltás, és a halálosnak ígérkező csapás után kirobbanó ricsaj után néma csendre halt. Az egyetlen zajforrás a kis zuhatag állandóan habot verő vize volt. Pár másodperc telik el így, ha hagyod, miközben Kensei elmutogat pár kézjelet, miután hátat fordít a közönségnek, és oldalát mutatja neked. Te húsz méternyire vagy tőle, és az alakját csak a sziklák közötti szabad folyosón át látod.

Sérülések: -
Chakra: 98%


---

Shirou a nála nagyobb szikla takarásában csúsztatta vissza a wakizashit a tokjába, ahogyan még mindig tisztán állt az emlékezetében az a pillanat, mellyel majdnem végett ért a küzdelem. ~Egy pillanattal később veszem észre azt a fát, akkor már végem lenne!~ gondolja rideg arckifejezéssel, ahogyan továbbra is Kensei-t figyeli a ködön keresztül, ahogyan csak a körvonalait tudja kivenni ugyan, de az is több mind a semmi. ~Teljesen ő irányítja a csatát! Ezt próbáltam elkerülni! Hmmm... de valami nem stimmel! Mire ez a nagy köd? Ilyen állapotban a reakcióidőm a nullán van, ha nem szemből támad, de ő ugyancsak vak! Csak a chakráját pazarolja ha így folytatja!~ elemezte a saját módján a helyzetet, ahogyan a szemét le sem vette az ellenfeléről, ahogyan lassan nekidőlt a sziklának és lassan elkezdett beleolvadni (Doton: Iwagakure no jutsu // Kőben rejtöző technika), miközben egy egyszerű tigrispecsétet formáz a kezével, ahogyan abban a pillanatban felrobbantja azt a jegyzetet melyet a fára helyezett. De akárhogyan is történik valami, teljesen beleolvad a sziklába, hogy eltűnjön a fiú szeme elől és mellesleg védve legyen teljesen.
~A kirigakure no jutsu! Ez okozza nekem a legnagyobb problémát! Hogyan tudnám... hogyan tudnám megszüntetni? Várjunk csak! Megvan! A köd keletkezésekor a levegő annyira lehűl, hogy hőmérséklete megközelíti a harmatpontot, és ennek következtében a páratartalom kicsapódik. Az így „vízcseppekből” kialakult fal a levegő átláthatóságát rontja. Ez a köd! Elég csak felmelegítenem a hőmérsékletet annyira, hogy a technika megszűnjön, de a hirtelen felmelegedett levegő felfelé szál, és helyét hideg levegő veszi át! Vagyis ha sikerrel járók, akkor alig lesz egy fél percem, hogy legyőzzem! Megkel próbálnom ,más megoldásom nincs! A ködön keresztül akkor sétálok csapdába, mikor ő azt akarja! ~ elemezte a helyzetet immáron teljes mértékben, ahogyan ellő állt a teljes ötletével, mely kissé időigényes.

A Doton: Moguragakure no Jutsu // Föld elem: Vakond Rejtőző Technika segítségével szabadon közlekethet a talajban és ezt kihasználva az összes robbanó jegyzetét (összesen 9 db) felhasználva a terep közepén egy körben helyezné el, csakis sziklákon. Ha Kensei nem tartózkodik a közelben, nem valószinű, hogy észreveszi, hiszen a köd az ő látását is zavarja és mellesleg valószinű, hogy egész végig őt fogja keresni. Ha a terve ezen része sikerrel jár, akkor jön a második fázisa majd. Vagyis meglapulva továbbra is a földben, méghozzá jó mélyen, egy Tsuchi Bunshin no Jutsu // Föld Klón Technika hozna létre és csalná középre Kensei-t és robbantaná fel a jegyzeteket egyszerre. Persze a második rész még nagyon is elmélet, először az első része sikerüljön!

---

A ködön kívülről valószínűleg csak elmosódott alakokat láthattak, de a közönség így is vadul tombolt; az események beindulta mindenkit adrenalinal töltött el. A robbanás, ami Kensei teljes környezetét faszilánkokkal, és gőzölögve elpárolgó vízzel töltötte meg volt az utolsó képed a külvilágból. A cetlik elhelyezése jó pár másodpercig eltartott - tudtad, hogy ezzel Kensei is időt nyerhetett.
Amint elkészültél a cetlik kihelyezésével, mélyebbre bújtál a földben, és létrehoztál egy földklónt, ami a felszínre húzott a Mogakure jutsu segítségével. Innentől kezdve a végrehajtás a klónod kezében volt, a te összeköttetésed vele pedig mindössza a chakrakapcsolat fenntartása volt. Pont ez a vakság lehetett az, ami miatt nem voltál képes fenntartani a klónt, amikor a földet megrengető robbanás létrejött. Abban a pillanatban a klón fenntartásához kellő chakra olyan mértékűre nőtt, amit nem bírtál a pillanat alatt kipréselni magadból, viszont ezután a pillanat után tökéletesen néma csend ült a földre. A robbanás hulladékai pár másodpercig kopogtak fölötted, de elhallgatásuk után még a közönség távoli zajai is teljesen elhaltak.

Sérülések: -
Chakra: 72%


---

Shirou terve félig bevált láthatólag, vagyis a közönség némasága ezt igazolta első hallásra, de még ha semmit sem tudott a külvilágról, a genin úgy érezte hogy nem járt sikerrel, vagy legalább félsikerrel. De nemcsak az érzés, hanem egy tény is ez mellet szólt. Ami nemmás volt, mint a klón elpusztulásának ideje. Lényegében azért küldte a klónt a felszínre, hogy Kensei a megfelelő pozícióba csalja és akkora időzítse a robbanást, mikor a másolat eltűnik, vagyis megsemmisül. De ez nem történt meg, ami annyit jelenthetett, hogy a klón vagy nem találkozott Kensei-el, vagy igen és tartotta magát. Éppen ezért várt kisebb ideig, de a hatás elmaradása miatt, nem húzhatta tovább az időt. A klón a chakráját fogyasztotta és nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy sokáig tartsa fent. Ezért döntött az mellet, hogy robbant! És miért nem oldotta fel egyből a jutsut? Nos egyértelmű volt, hogyha valóban harcolna vele a klón, akkor egyből észrevenné a csapdát és lenne ideje menekülni, de így a másolat képes volt fenntartani. És a robbanás elhalkulása után, az iwagakurei genin végül is a felszínre jött, de semmit sem bízott még ekkor sem a véletlenre.
~Ha Kensei túlélte a robbanást akkor nem lesz második ilyen esélyem! Nem bújhatok állandóan a föld alá és nem alkalmazhatom ugyanazt a technikákat! Attól tartok, már így is átlátott a taktikáim nagy részén, így pedig újatt kell mutatnom neki! Igen! Ha életben van, azt a kombinációt kell majd alkalmaznom, ha a maradék chakrába kerül is!~ határozta el magát, ahogyan óvatosan nem a pálya közepén, vagy éppen valahol a nyíltabb területen jött ki a földből! Azt a helyett kellett választania, ahonnét átlátja az egész terepet egyből! Vagyis a közönség alatt, a szirtfal lenne a legjobb pózició. Ha sikerrel jár, akkor ott is fog megjelenni és átnézni a helyzetet! De hogy mit is lát és hogyan reagál, az már más kérdés! Majd meglátjuk.

Védekezés
Azonban ha egyből támadás érné, abban az esetben csakis egyvalamit tud csinálni! Méghozzá egy az útközben elővett kunai-al fog védekezni ha tud. Ha másmilyen támadás éri, akkor pedig marad a föld és annak rejteke és a gyors helyváltoztatás, bár ez a lépés a közönség miatt nem biztos, hogy alkalmazni is fogja.

---

A látkép, ami eléd tárult, egy radikálisan megváltozott arénát mutatott. A robbanás ereje nyomán még most is szállingóztak az apróbb törmelékek a levegőben, a füst, habár a ködöt széttolta, megülte az aréna nagy részét, de folyamatosan lassacskán tisztult. A kráterben, ami majd egy méteres mélységig szénné égette a földet a pár méter sugarú körben. az eddig az arénát borító víz gyűlt folyamatosan. A kormos, kerek tó közepén ott állt a víz felszínén, féltérden Kensei, kezében a kardjával. Az alakja körül egy kékesen csillogó-áttetsző forma rémlett, ami, mint egy túlhajlott pajzs ölelte körbe. A fiú zihált, és balján fekete foltok éktelenkedtek, de így is folyamatosan körbetekintett.
Nehéz dolgod lesz; a támadásod sikere attól függ, mennyire tudod kijátszani a minden pillanatban rád váró Kenseit, akinek a legerősebb fegyvere éppen a kezében van.

Sérülések: -
Chakra: 71%


---

Shirou végre előjött! Mondatni abbahagyta a bújócskázást. Hogy miért? Mondhatjuk, hogy megunta ezt a harcmodort. Akik ismerték a genin fiút, hát akik életben voltak, vagy voltak olyan szerencsések, hogy közelebbről is ismerték őt, bár ha most jobban belegondolok, az ilyen embereket egy kezén is megtudta számolni és jelen pillanatban egyik sem volt jelen a küzdelmen, de csak ők tudták csak igazán, hogy milyen Shirou harcmodora. Csakis akkor rejtőzött el, ha arra nagyon szüksége volt, ha erősebb volt az ellenfél, vagy egy technika egy terv része volt, vagy egyszerűen gondolkodnia kellett, akkor mindig ezt a technikát alkalmazta. De ha befejezte, csak az jelentette azt, hogy valójában előállt valamivel és hajlandó volt a testi épségét kockáztatni.
Ennek fényében már világos lehet, hogy miért mosolyodott el a genin, a szirtfalból fél testtel kilógva. ~Értem! Szóval így élte túl! ….Kenjutsu! ….A te legnagyobb erősséged Kensei és egyben a legnagyobb sebezhetőséged most! ~ emelkedett ki még jobban, ahogyan teljesen megmutatta magát, de nem hagyta, hogy a gravitáció hasson rá. Megállt a szirtfalon merőlegesen ahogyan a chakrát a lábába vezette, de a tekintetét egyszer sem vette le Kensei-ről. Aki már ha igaz észrevette őt, de a hely miatt nem fogja őt erős támadással támadni! Hiszen ha megteszi, akkor előfordulhat, hogy a tömör sziklafal egy része leomlik és akkor a közönség egy része is vele együtt foglal helyet a pályán. Egy jó shinobi, mindig felméri a környezetét és ha tudja az előnyére fordítja azt. ~A kenjutsu csak közelharcban használható igazán! Ha távol tudom tartani magamtól, akkor győztem is! Sőt enyém a helyzeti előny! -mosolyodott el, arcára széles vigyor ült ki- Ez a talaj, sziklás! Bár így több chakrámba fog kerülni az biztos, sőt lehet hogy a megmaradt tartalékom felét is felfogja emészteni, de nincs más megoldás! Azt a combot kell alkalmaznom!~ gyűjtötte össze a chakráját, és vezettet többletet a lábába is, ahogyan ezzel egy nagy ugrásra készült. ÉS rugaszkodott is el. De éppen ezért, egyszerűen ugrott! Nem szaltózott, hogy láthassa Kensei minden mozdulatát és ha keljen védekezni is tudjon ellene, bár 90% eséllyel, most már csakis a kardját fogja használni! Még a levegőben megalkotná a kézjeleket, ahogyan ha semmi sem szól közbe, a pálya közepének peremén ér talajt, nem messze Kensei-től (kb. 10-12 méter), ahogyan mindkét kezét azonnal a földre érintve megkezdené a tervét!

(Csak ez az 1 terve van! Erre tesz fel mindent! Úgy írom le, hogy semmi sem szólt közbe, persze te ott avatkozhatsz közbe ahol akarsz és jónak látód! )

-Doton: Doryou Jouheki- mondaná ki a technika nevét, ahogyan abban a pillanatban az alatta lévő föl megmoccanna és egy jó 10x10 méteres kocka-t emelne ki a földből, mely mind egy torony magasodna Kensei fölé, jó 10 méterre. De ezzel nem maradva félbe a technika, hiszen ha minden igaz, akkor az ellenfél sem fog tétlenül ülni, hanem megpróbál Shirou közelébe jutni és ezt akarta az Iwagakurei genin is. Hiszen újabb kézjelsorozatba kezdene.
- Doton: Iwa Nadare – mondaná ki az újabb technika nevét, ahogyan most jönne ki teljes mértékben a helyzeti előny. A pálya magasan a sziklákba van vésve, és bár igaz, hogy a felszíne sima talajréteg, az alatta lévő már tömény szkla, melyet ezzel a technikával Shirou felszínre hozott és melyet most ki is használ. Ha technika bejött az előtte létrehozott torony 2/3 része tűnne el, minden irányban. Vagyis körülbelül egy 2 négyzetméteres rész maradna meg a toronyból, ahogyan a maradék 8 méter kisebb kőtömbök formájában hullana le. Azért körkörösen, mert mikor Shirou Doryou Jouheki-t alkalmazta, önkénytelenül is szem elől vesztette őt. Így pedig szinte az egész pályát sikeresen beterítené kőtörmelékkel melyek maguk alá temetnék Kensei-t.

De mindvégig zavarta valami Shirout. Mégpedig az a tény, hogy Kensei nem használta a legerősebb technikáját, melyet eddig látott tőle! A Harmadik Osztály (Santou)-t! Éppen ezért vészmegoldásképpen tenne még egy óvintézkedést. Létrehozva gyorsan egy Karasu Bunshin no Jutsu // Varjú Klón Technika-t, ahogyan alá süllyedve gyorsan, hogyha a klón megsemmisül, azonnal alkalmazza a Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld Elem: Lefejezés Jutsu-t, hogy ezzel befejezze a küzdelmet. Persze ezzel a sok ninjutsu-val az összes chakráját elhasználná, vagyis ez az utolsó lehetősége.

---

Kenseinek pár pillanat elég volt, hogy észrevegyen, de te ekkor már elrugaszkodtál a falról, ő mégsem mozdult azonnal - mintha csak tudta volna mire készülsz, bevárt. Nyugtalanság fogott el, de a pillanatnyi megingásnak vége volt: Kensei teste felizzott, kék lángok vették körül, ő pedig egy feltörő ordítással chakrát szabadított fel, aminek az érzete azon nyomban megcsapott téged is. A közönség tébolyultan őrjöngött; mindenki tudta, hogy ez a nagy finálé ideje, és mindenki a talpán akarta végignézni...

A tribün sem kivétel, a kagék nem számítottak ilyen kimenetelre; Onoki, aki már a robbanás óta a talpán toporgott, már nem volt egyedül. A Raikage és ezután a Mizukage is a korlátokhoz lépett, a Hokage pedig egy kacajjal nyugtatta a feszített helyzetet.
-Pont ezért nem akartam fogadni erre a meccsre.

A másodpercek lassulva pörögtek, te pedig egyre jobban megerősödve a halál és a siker közti keskeny mezsgyén, földet értél, Kenseiel szemben. Az érzés, hogy egy hatalmas szellemmel állsz szemben, abban a pillanatban tűnt el, amikor felemelkedtél a kőtoronnyal. A torony, a megemelkedés utáni pillanatokban, amikor a kézjeleket végezted, megremegett. A közönség hangja pedig mintha hirtelen visszacsapott volna - talán meglepetésében. A kezdő megrökönyödés azonban, egy már jóval erősebb robajjal együtt, újra lelkes szurkolásba csapott át, majd, pont mielőtt elindítottad volna a sziklaomlást, újabb változás zavarta meg a koncentrációdat. Érezted, amint a torony megmozdul; Kensei chakrájának kirobbanó érzése, és a közvetlenül utána megomolni készülő kőzet egy pillanatra megfagyasztott: Kensei berobbantotta a tornyot? Kettévágta? - Tudtad, hogy bármelyik is az eset, pillanataid vannak csak, és ha nem állítod meg Kenseit az Iwa Nadareval, véged.
Tudtad, hogy a technikát nem arra tervezték, amire te éppen használni fogod, éppen ezért pumpáltad a chakrádat a toronyba, hogy a hatása felerősödjön, és a kőtömbök kirobbanjanak belőle, amikor a közönség ordítását túlharsogva pár vészjósló kiáltás megcsapta a füledet - reagálni viszont már csak akkor tudtál volna, amikor beindítottad a technikádat.
A torony a túltöltött chakramennyiség miatt egy pillanat alatt robbant szét a lábad alatt, és a sziklák fülsértő ropogással szóródtak szét az arénában, kisebb nagyobb halmokat építve az aréna embermagas sziklái között, neked pedig éppen-hogy volt időd körbe pillantani. Az adrenalintól, és folyamatosan bizsergetően aktív chakráidtól felgyorsult érzékelésed látni engedte, amint egy jókora víztömb, sárkány formájában, a fejed fölül egyenesen zuhan rád. A sárkány testének íve a zuhatag fehérlő gőzös csíkjához vezetett vissza.
Az agyad reagált, és felfogta a történeseket, de a tested fájdalma, a rövid idő alatt távozó hatalmas chakra miatti megerőltetés maradványa megakadályzott abban, hogy bármit is tegyél. A következő szempillantás után az őrjöngő nézőtömeg és a záporozó kőtömbök zaja mély, távoli morajlássá és kopogássá változott, a kékké változó világ pedig elnyomta a tudatodat...

A hideg, fehérlő fény áttörte a szemhéjadat, a hátad pedig nekitolódott valaminek a vízárban, és újra közeledett hozzád a közönség zaja, ami ugyanúgy tombolt, mint azelőtt. A kövek ropogása már abbamaradt, te pedig kiszakadtál vízből. Annak a nyomása megszűnt, így mozgásra képtelenül gurultál le az egyenes sziklapárkányon. Pár másodpercbe beletelt, míg felfogtad hol vagy; a lejtős-sima felület még sugározta a chakrát, és ahogy felnéztél a túloldalára rájöttél, hogy a tornyod hajdanvlt alját nézed, amit Kensei egy átlós vágással kettészelt. Pár másodperc telik el, és a fiú, izzó körvonalakkal és világító szemekkel jelent meg a felület magasabbik szélén. Jobb karján patakzott a vér, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ugyanúgy mozogjon, mint legjobb formájában. Abban a pillanatban, amikor felnéztél rá, egyenesen feléd indult, és egy harántvágásra emelte a kardját.
Te, remegve a fagyos hidegtől és a fáradtságtól tudtad, hogy már nincs sok hátra, ha van egyáltalán...

Sérülések: egész testes gyengeség és remegés, enyhén homályos látás, nyomás a mellkasban, nehéz légzés, hátfájdalom
Chakra: 18% (mivel a chakrád a testi és szelemi energiáid összességéből szabadítod fel, ezt az értéket veheted a jelenlegi állóképességednek is)


---

Shirou alábecsülte volna Kensei-t? Nem, egész végig tisztában volt az erejével éppen ezért adott bele most a végén mindent p is. Nem rajta múlott, hogy nem sikerült minden az előzetes terv alapján. Hiszen ahogyan a torony megingott, azon még az iwagakure genin is meglepődött. ~Lehetetlen! Egy 10 négyzetméteres, sziklás alapú területet képes volt ilyen könnyedén átvágni? Erre nem számítottam!~ Vetette meg a lábát, ahogyan az utolsó kézjeleket is megalkotta és abban a pillanatban minden rosszra fordult. Hatalmas sziklák robbantak ki az oldalra dűlő toronyból és borították be a területet embernagyságú sziklákkal, ahogyan a torony egyre csak oldalra dőlt, de ez egyáltalán nem volt még veszélyes, vagyis Shirou-nak, hiszen míg át nem lépi azt a bizonyos határt addig biztonságban van, de onnantól minden az ellenkezőjére fordulhat.
De még erre nem került sor. Valami hatalmas nehezedett a genin fölé, aki felnézve az égre, semmitmondó arckifejezéssel szemlélte, hogy hatalmas vízsárkány felé robog. A teste nehéz volt, túl sok chakrát használt el és csak egy halvány és széles mosolyra volt ideje. ~Értem, a zuhatag vizét használta fel és hátulról támadott...~
- Ezt nevezem! -nézte a sárkányt, ahogyan a technika telibe kapta.

Olyan érzés volt, mintha lebegne, mintha egy gödörben lenne. Egy kútban, ahogyan egyre mélyebbre süllyed és már nem fuldokol, érezte ahogyan a tüdeje már megtelt vizel és nem érez fájdalmat, vagy éppen semmi mást. Egyre jobban belemerült a sötétségbe, ahogyan a kút apró kis világos szája egyre távolabbinak tűnt. Egy apró kis hangot halottcsupán, egy női hangot, ahogyan messziről szólítja őt. ~Nahát, mintha Megumi hangját hallottam volna.~ nézte a messzeséget, ahogyan valami becsapódott. A zavargó sötét vízben keletkező buborékok gyorsan tűntek el a fiú szeme elől, ahogyan valaki megragadta. Érezte a gyengéd női érintést, ahogyan most erősebb volt mind valaha, erősebb mind amilyennek érezte annak idején. A kút szája egyre közelebb és közelebbi volt, ahogyan az ismeretlen felhúzta őt a sötétségből. A hideg, fehérlő fény elvakította a genin fiút, ahogyan az aranyló napsütésben egy pillanatra látta az arcát. ~Nővérkém...~ csapódott neki a háta egy kősziklának, ahogyan a bájos arca és a szeretetteljes mosolya eltűnt a fiú szeme elől és visszatért újra a valóságba.

Legurult a lejtőn, ahogyan mindene sajgott és levegőt is alig tudott venni. De nem nagyon zavartatta magát. Az egy pillanattal ezelőtti emlékek nem zavartak fel semmit, mondjuk nem is volt mit. Shirou már régen lezárta az a kérdést. És most egy újabb kérdésre kereste a választ. Felkelt lassan, ahogyan tisztán látta, hogy miért ingott meg a torony. ~Egy egyszerű egyenes vágás! Az a technika hihetetlen áthatoló erővel bír! Igazán meglepő és vicces vagy Kensei! Még sohasem volt nálad erősebb ellenfelem!~ nézett fel, féltérdről az összeomlott torony tetejére, ahol megjelent az említett genin. A keze erősen vérzett és ugyan megviselt állapotban volt, egyáltalán nem tűnt fáradtnak.
- Akkor fejezzük be... - közölte unott hangon az ellenfelével, aki abban a pillanatban megindult felé és Shirou is, amennyire gyorsan tudott, reagált.
Előrántotta a a hátán lévő wakizashit, ahogyan egyetlen egy támadásban fog eldőlni minden. Engedné, hogy Kensei közelébe érjen, ezzel is tartalékolná az energiáját, és csak az utolsó pillanatban cselekedne. Chakrát gyűjtene a lábába, megpróbálna beugrani egy váratlan lépéssel Kensei elé. Ezzel elkerülné a kard hatótávját és csak a genin keze tudná így elérni Shirout, ahogyan a kis karddal egyenes Kensei mellkasát célozná és megpróbálná átszúrni őt. ~Vajon mennyire vagy erős?~ ez a kérdés futott át az agyán, ahogyan ez a kérdés foglalkoztatta most leginkább.

---

A feltápászkodás is elég erőt vett el tőled, és már ahhoz is a chakráddal kellett erőszakot tenned magadon, hogy iramot legyél képes tartani Kenseiel. A fiú izzó szemekkel száguldott feléd, a kardját pedig kék formátlan anyag vette körül, ami a lendítésre, mint ostor nyúlt ki. A reakciód kellő időben léptetett be Kensei elé; láthattad, amint arcán távoli kifejezés ül, mintha nem is lenne a helyszínen, mintha nem is a riválisával nézne szembe, mintha nem egymást készülnétek megölni.
A döfésed ebben a fagyottnak tűnő pillanatban állt meg; Kensei kardjának tsubája állta az útját. A helyzet, normális esetben patt lett volna; Kensei nem mozdíthatja el a kardját, nehogy a döfésed utat találjon, neked pedig ott kell tartanod a pengét, hogy ellehetetlenítsd az ellenfél kardjának mozgását. Kensei nem várt a döntésedre; megmarkolta a wakizashi élét és chakráját neked szabadította. Az előző pillanatok egyike az oldaladba vágó, jegesen hideg érzéssel ütött vissza. Az ostorszerűen kinyúló anyag pont olyan volt, mint a jeges víz, amiben pillanatokkal azelőtt áztál, de vibrálóan vad chakra járta át, ami a neked csapódó nyúlványt olyanná tette, mintha a nagy katanák egyike haladna a testedbe őrjítő, és fenséges könnyedséggel.

A közönség pedig őrjöngött; mindenki imádta a mérkőzést. Az emberek örömét és izgalmát csak fokozta, hogy a tribün összes vendége a talpán volt. A kagék elmélyülve figyelték a párbaj kimenetelét, ez pedig a legritkábban látott precedensek egyike volt.
-Jól használja ki a környezetét, és eszesen használja a ninjutsujait. Remek nevelés, ahogy azt Iwától megszokhattuk. - A Raikage mosolyogva biccentett Onoki felé, aki a maga öregapós stílusában volt kritikus, megint.
-De még mindig nem ismeri a korlátokat. Mit kezdhetek egy ninjával, aki nem tudja mikor kell visszavonulni, akármilyen tehetséges is.
-Ugyan már, Onoki-sama. A fiú sarokba szorított egy ilyen kaliberű ellenfelet, annak ellenére, hogy milyen erőkülönbségekkel rendelkeznek. - Terumi Mei huncutul kuncogott egyet, mire Onoki csak egy legyintéssel válaszolt.

A közönség tombolásából megint csak egy végtelenig tartó visszhang lett. Kezed megremegett, a wakizashi már nem tartott többé, Kensei kardja pedig megindult, hogy folytassa amit a vízpenge elkezdett... De a pillanat elillant.
A hátad mögött, a folyamatosan ingadozó, és elmosódó valóság peremén érezted az idegen chakrát, és láttad, amint egy kimono meglebben a fejed magasságában, és egy láb, rajta geta, Kensei felé száguld.
-A meccsnek vége. Nincs szükség halottakra...

A valóság az utoljára hallott szavakkal hozott vissza a jelenbe. A gyengélkedőn voltál, egyből felismerted a jellegzetes helyet, és a jellegzetes szagokat a korábbi rutinlátogatásokról. A teremben csend honolt, te pedig, sajgó, pokolian égető fájdalommal az oldaladban tudtad megmozgatni magadat. A terem többi ágyában az eligazításokról már ismert, és a döntőkbe jutott másik két ninja Karen és Takashi feküdt, illetve Kensei.


A hozzászólást Shizune összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 19 2010, 11:33-kor.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 01:53

A második párbaj résztvevői:

Ariku Saya és Jokoji Akazumi


Akazumi egyedül állt veled szemben. A patkánya, Nemaru, nem jött vele, de ez várható volt. Valószínűleg az állat valahol figyel titeket kívülről, ahogyan egy mentor teszi, elvégre ő még nem idézés, hanem felvigyázó Akazumi mellett. A fiú oldalra fordítja a fejét amikor hozzá szólsz, majd a szokásos, inkább bugyuta, mint értelmes stílusában válaszol.
-Nem is vártam mást Jégcsap-kisasszonytól. - A vigyorát úgy tűnik nem tudod lemosni, de végül csak-csak elgondolkodik, és megszívja a fogát. -Tudod, amíg erre a gongra várunk, azért valamit kérdezhetek? Hogy legyen tétje a versenynek... Teszem azt, hogy mesélj magadról többet, ha nyerek. Ha pedig te nyersz, akkor én fogok többet mesélni. - A megváltozott stílusból valami újat szedtél ki, nem a szokványosat. A fiú tekintete változott; talán pont azért, mert egy olyan pontnál vagytok, ahonnan nincs többé visszafordulás, vagy talán mert tudja, mennyivel okosabb vagy nála? A pillanat kellemetlenségét a gong előtt némuló tömeg, és a szélcsend mélyítette el...


---

Meglepte a genint az elnevezés, úgy tűnt a fiú ellopta a patkánytól ezt a megnevezést. Nemaru hívta először jégcsapnak őt. Ugyan nem értette mire föl ez a névadogatás, de érdekes módon nem képzelte el, ahogy megöli a volt csapattársát.
Saya némán állt és úgy tűnt, hogy nem akar válaszolni az ajánlatra. Eleget tudott Akazumiról, nem volt szüksége több információra. Gondolta, hogy a fiú azért próbálkozik ezzel, mert jobban meg akarta ismerni a kunoichit.
- Nekem ez nem tét. - válaszolt mégis a lila szemű genin. - De ha annyira akarod legyen.
A gong még váratott magára egy kicsit, s már-már olyan érzés terjengett a levegőben, mintha szándékosan akarnák húzni az időt. Még a szél is elállt, pedig ezen a helyen ez is ritkaságszámba ment. A tömeg nem morajlott, nyilván feszülten várták, hogy mikor fog kezdődni a verseny.
*Azt hiszi, hogy ezzel elér bármit is. Kis, naiv álmodozó.* Írta le magában Saya az előtte álló Sunagakure-i genint. Habár egyszer megmentette az életét, mégsem tekintett rá úgy, mint mondjuk a társaira a szervezetben. Csak egy újabb feladat volt, némi vizsgával megfűszerezve.
- Kezdődjön már. - sóhajtott egy nagyot a lány, és nem is figyelt ellenfelére, pedig bármikor megkezdődhet a küzdelem. Talán nem is veszi ezt igazán komolyan? Vagy megint csak játszik Akazumi idegeivel, aki ki nem állhatja, ha ilyen érzelemmentes és jéghideg? Mindenesetre nem látszott, hogy ideges lenne, csak állt és várt.


---

Az utolsó megnyilvánulásod, de leginkább testbeszéded, ami mindig is a fiú idegeire ment, most is gyorsan hatott. Akazuni arckifejezésében fellángolt a düh, és maga elé mormogott pár szót, amit talán csak te érthettél, mert egyedül te voltál vele szemben, hogy lásd az ajkait.
-Azt hiszed, hogy bármit is elérhetsz így? - A fiú nem is várt. Szerencséje, vagy éppen szerencsétlensége, hogy a gong megszólalt, így a felindulásból nekiugrott Akazuni már meg sem állt többé. Három shuriken került elő az oldaláról, amiket azonnal elhajított. Idegében, vagy izgatottságában, pont a fejed fölé egy vonalban. Ha nem akarsz túl óvatosnak lenni nem is kellett volna törődnöd a shurikenekkel, azonban amikor azok pár méterre voltak előtted a lábad jelzett. A fagyos föld kérgesen roppant meg, te pedig talán csak azért tudtál reagálni, mert az időjárás tényleg neked kedvezett. A kérdés már csak az, hogy mit és hogyan reagálsz...

Sérülések: -
Chakra: 100%


---

Saya csak nézte, ahogy ellenfelében felgyülemlettek az indulatok. Sosem értette, miért van szükség ennyi felesleges dühre, csak lelassítja az embert, semmi haszna. Régebben gyűlölte az apját, amiért megölte a szeretteit, de ma már csak meg akarja ölni. Nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne, egyszerűen nem vesz tudomást a dolgokról.
A gong megszólalt, s Akazumi azonnal támadásba lendült. Nem vesztegette az időt, pedig még bőven van lehetősége támadni. A shurikenek amúgy sem találták volna el, de a kunoich ösztönösen mozdult. A lába akaratlanul megfeszült és arrébb ugrott, tehát más szögből látta a fiút. Ez a heves roham elég volt ahhoz, hogy úgy érezze, előnybe került. A genin felugrott az egyik magas sziklára, ami a földből állt ki és onnan nézett le Akazumira.
- Heves vagy. - bökte oda a shinobinak, majd vett egy mély levegőt. Ideje volt elkezdeni a játékot, ami akár halálig is tarthat. Először nem támadott túl erősen, mert tudta, hogy ha elhúzódik a harc, akkor az fog számítani, ki hogyan tartalékolta a chakráját. Elővett egy kunait, majd felugrott a magasba és onnan célozta meg ellenfelét. Már nem azt az esetlen srácot látta, aki napokig hozzá volt láncolva, hanem egy ninját, akit nem kímélhet. Aztán előre gondolkodott egy kicsit, hiszen Akazumi biztosan meg fogja tenni a megfelelő ellenlépéseket, amik elől ki kell térnie. Amikor a levegőből visszaérkezett a sziklára, lefutott és a földön próbált eljutni a vízhez. Örült, hogy itt van ez a zuhatag, mert így nem kell majd használnia a tekercsbe pecsételt vizet. Egy kis chakrát vezetett a lábába és úgy kezdett el futni a víz felé. Közben végig figyelte a másik genin mozgását, egy percre sem vette le róla a szemét. Ennyi idő alatt megtanulta, hogy sosem szabad hátat fordítani az ellenfélnek. Amennyiben Akazumi felől valami nagyobb támadás érkezik, megpróbál még gyorsabban futni vagy bevetni a Kawarimi no Jutsut. Látta, hogy a hegyoldalban van néhány fa, az egyiket biztosan felhasználhatja a cserére. Egyelőre többet nem akar támadni, inkább kivárja, amíg a fiú elfárad, esetleg a dühtől valami meggondolatlant cselekszik. Most, hogy nincs itt a patkány, nem tud kitől tanácsot kérni.


---

Akazumi kirohanása nem állt meg, és a fiú mindvégig követett; amikor a levegőbe ugrottál ő is utánad ugrott. A dühe láthatóan nem hagyta nyugodni, így a felé hajított fegyvert egy túlságosan is merész, szikrákat vető ellenvágással ütötte el, majd nem sokkal utánad egy közeli sziklán landolt. Nem törődve a távolsággal, sem azzal, hogy röppályáját kiszámolva több fegyver hajításával azonnal megsebezhetnéd, amikor lefutottál a szikláról ő máris utánad vetette magát. A közönség, ami az előző meccs taktikus feszültsége után már-már vágyott az akcióra hangos oda-vissza buzdításokkal ünnepelte a heves hajszát.
Az óvatos-védekező, szemeidet folyton az üldöződön tartó tempóra ráerősítettél, hogy Akazumi nehogy utolérjen, de mivel a tempója sokkal gyorsabb volt mint a tiéd, elkezdted a Kawarimi no Jutsut. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a földet elérő lépésed alatt már nem havat, hanem valami puhábbat érzékeltél. Nem is volt időd lenézni csak érezted, ahogy pár éles karom beleszántott a lábszáradba, és lerántott a földre. Te magad is meglepődtél, de a hangos nyekkenéssel való elpuffanás során a kezed megtartotta a jelet, és a mindig kemény lélekjelenléted már-már önmagától rábírt, hogy befejezd a technikát. Az utolsó felpillantásoddal láttad, ahogy Akazumi rádcsapódik, és kunaiát a mellkasodba vágja - de a fájdalom már nem ért el; a következő pillanatban egy fa ágának nyomódtál, körülbelül húsz méterre a sziklától. Akazuni idegesen tekintett körbe, és mondott valamit, mire a vakond aki mellette épphogy-csak kilógott a földből, két lábával és a fejével, már akkora volt, hogy majdnem felérte a fiú vállát. Akazumi szavaira a vakond, akit sokadik pillantásra sem ismertél fel, mozgó bajusszal kezdett szaglászni, és pár pillanat múlva már feléd is nézett majd hangos chakrafelszabadulással eltűnt a földben, a fiú pedig azonnal feléd vetette magát.

Sérülések: szúrt sebek a lábszáron, enyhe fájdalom a hátban, még nincs kihatása a teljesítményedre
Chakra: 98%


---

Láthatóan a hevesség vitte előre a harcban Akazumit, ami miatt Sayának össze kellett szednie magát. Már nem lehet csak úgy futkosni és néha-néha fegyvereket hajigálni az ellenfél felé. A lábába hatoló fájdalom egy pillanatra elködösítette elméjét, de akkor is végigcsinálta a jutsut. Egy fával cserélt helyet, de ez sem volt sokkal jobb, hiszen a háta bánta a dolgot. Azonban több ideje nem volt gondolkodni, ismét az ösztönök uralkodtak el rajta. Látta, hogy a fiú felé igyekszik és az a valami, ami elkapta a lábát, eltűnt a föld alatt. Ugyan azt nem fogta fel, hogy milyen lény segít a geninnek, de tudta, hogy a földre nem érkezhet vissza, mert ott bármikor elkaphatják. Éppen ezért pillanatok alatt chakrát küldött a lábába és egy gyors kézjelet mutatott. A Shunshin no Jutsu segítségével egy másik helyre ment át, méghozzá közelebb a vízhez. Úgy gondolta, ideje lenne átalakítani a terepet, ezért elővett egy robbanó cetlivel ellátott kunait, s Akazumi felé célzott vele. Amikor úgy érezte elég közel van, de a fiú nem tudja hárítani, a Kassei segítségével felrobbantotta.
Innen két lehetőség áll fel, mindkettő figyelembe veszi az állatot és a shinobi ellentámadását.
I. lehetőség:
Amennyiben nem esik a hó, és nincs túl hideg, ami akadályozhatná a jutsut, Saya a közeli vízből két Mizu Bunshint hoz létre, ebből az egyik eltereli az ellenfele figyelmét, a másik pedig az állatot próbálja felkutatni. Ha az egyik klón megsérül, a tudása azonnal visszaáramlik az igazi Sayába, szóval tudni fogja, hogy mi történt. A kunoichi közben rátér a jutsura, méghozzá a Suiton: Kokuun no Jutsu-t hozza létre. Ha minden jól megy és a hőmérséklet engedi, tehát nem túl alacsony, akkor egy felhőből olaj fog lehullani a környező területre. Saya utána egy robbanó cetlivel meggyújtja az olajat. Remélhetőleg a tűz visszaszorítja a genin segédjét és a fiú sem tud olyan könnyen támadni. Felkészül, hogy mérgezett senbonokat tudjon Akazumi testébe juttatni. Ha az egyik víz klón olyan helyzetbe kerül, hogy sérülést tud okozni, akkor a kunoichi a Suiton: Mizu Bunshin Daibakuha-t alkalmazza. Persze ez csak akkor, ha Saya is látja a lehetőséget.
II. lehetőség:
Amennyiben esik a hó, vagy túl hideg van ahhoz, hogy az olaj folyékony állapotban maradjon. Ekkor Saya a Kirigakure no Jutsuhoz fordul segítségért, a vízből ködöt hoz létre. Ez némi előnyt ad neki a harctéren, a következő lépésként pedig a Muon Satsujin Jutsu segítségével megpróbál Akazumi közelébe kerülni és néhány mérgezett senbonnal eltalálni.


---

A robbanó cetlis kunai az utolsó pillanatban kapta el Akazumit, aki vészriadót fújva menekült messzebb tőled, a sziklák rejtekébe. Az idő viszonylag nyugodt volt, hó nem esett, de olyan hideg egyébként sem volt, hogy az olaj egyből megfagyna, így a terved kivitelezésében nem akadályozott semmi. A vízklónok vadászni indultak, s az egyik hamar talált is. Pár másodperc kellett csak, a klónok épphogy elindultak az összeállás után, de egy klón már össze is omlott. Az alatta beomló üregből mély hangú káromkodás szűrődött ki, ami a fagyos vizet szidta. A reflexeidnek hála, a felhő létrehozása közben is azonnal tudtál reagálni; a másik klón, ami mindössze két méterre, ha lehetett a széles hasadéktól rávetette magát és szétrobbant a kézjeledre. A hangok elhaltak, a nézőtéren halk-elhaló mormogást lehetett hallani, aztán Akazumi ugrott ki az egyik szikla mögül.
-NEEEEEEEE! - A felhőd már összeállt, és elkezdett belőle záporozni az olaj, Akazumi erre alig látható sebességgel száguldott a szakadék felé, majd rávetette magát a nyílásra, és a zápor, illetve a nézők közül érkező zavart kiáltások közepette, nem törődve a veszéllyel csak azt kiabálta: -Tűnés! Menekülj! - Több neked sem kellhetett, a robbanó cetlid futótüzet lobbantott az esőd alatt, Akazumi utolsó artikulálatlan kiáltása pedig pár másodperccel a pokolian égő, és feketén füstölő lángtenger fellobbanása után, annak mélyén elveszett. A közönség a kiáltás elhalása után, főleg a sárga-barna színekben tobzódó tribünrész felől, félelem és fájdalomsikolyokban tört ki, és keveredett némi vad ujjongással.
A tűz gyakorlatilag addig ég, amíg fenntartod az esőt, utána pár másodperccel a hideg, és a megolvadt hó átveszi a föld fölött az irányítást, az aréna megszenesedett talajából, a hasadékból egy otromba, összeégett, szenes test alakja domborul ki kissé.

Sérülések: szúrt sebek a lábszáron, enyhe fájdalom a hátban; változás nincs
Chakra: 70%


---

Nem volt visszaút, a sötétség teljesen úrrá lett a lányon, nem érdekelte, hogy ez elvileg egy "barátságos" összecsapás. Amikor elérkezettnek látta az időt, mindent beleadott a támadásba, s amikor végre úgy érezte, hogy vége, megszüntette a jutsut. Az olaj már nem esett a felhőből, így a tűz is szépen kialudt. Ez egy kicsit furcsa is volt, mert régen Sayában is így hunytak ki az érzelmek. Lila lélektükrei hidegen bámulták az elszenesedett testet, ami kibukkant a talajból. Hallotta a morajlásokat, az üdvrivalgásokat, de nem érdekelte semmi. Vett egy mély levegőt, de azért figyelme nem lankadt. Talán még neki is túl könnyen ment ez az egész, ráadásul túl sok chakrájába került ez a támadássorozat. Tudta, hogy innentől gazdaságosan kell bánnia a chakrájával, elvégre nem sejtette, hogy még mi vár rá az elkövetkezendőkben. S bár a halálsikoly igazán valóságosra sikerült, megtanulta nem elhamarkodni a döntését. Az állatot nem látta sehol, szóval akár egy Kawarimi no Jutsu is lehetett. Ugyan ezt nem tartotta valószínűnek, mert Akazumi túlságosan kötődött az állatokhoz. A saját érdekében nem használt volna föl mást, erre csak azok képesek, akik már áttáncoltak a sötétbe. Saya pontosan ilyen volt, egy elveszett ninja, akiből kihalt a legtöbb érzelem. Közelebb akart menni az elszenesedett hullához, de shinobi ösztönei óvatosságra intették.
- Ostoba... - préselte ki ajkai között, majd a biztonság kedvéért elővett két mérgezett senbont és észrevétlenül a mutató, a középső és a gyűrűs ujja közé tette azokat.
Tudta, hogy néhány Namigakure-i is ott ül a nézőtéren, talán álruhában még a Ryukai pár tagja is eljött megnézni a győzelmét vagy a bukását.
*Az állat még itt lehet.* Futott át az agyán hirtelen a gondolat. Még jó, hogy megtette az előkészületeket. Mást nem tehetett, csak várt, néhány pillanat múlva kiderült, tényleg halott-e Akazumi.


---

A tömeg elcsendesült, csak néhány hang maradt még mindig rimánkodó a közönségben, de a hirtelen változás neked is megkapta a füledet. Felpillantottál a tribünök felé; Gaara, a nálad nem sokkal idősebb Kazekage karjait összefonva állt a tribün korlátjánál. Mellette egy tekercsekkel felszerelkezett fekete ruhás ninja az egyik oldalról, és egy hatalmas fegyvert a hátán viselő kunoichi. Egyik kísérő sem volt olyan nyugodt mint Gaara; a festett arcú férfi a korlátot szorongatva grimaszolt, a nő pedig kezét ökölbe szorította, és átkokat szóró pillantással vizslatta a terepet. A közönség soraiból néhol kacajok törtek fel, de hirtelen midneki megint elcsendesedett.
-Ne várass! - Gaara szólalt meg, mire pár pillanaton belül a párbajok bírája lépett ki a tribün alatti kijáróból. A hagyományos ruhákban tetszelgő férfi, oldalán szamurájkardjával most egyáltalán nem mutatta az előző mérkőzés végeztével látható oldalát. Amint belépdelt, és léptei közben a füstölgő test maradványait szemlélte, arcára gőgös él ült ki.
-A párbaj győztese... - A közönségre tökéletes néma csend ült, az egyetlen zaj forrása megint a zuhatag volt. -Ariku Saya. - A szirtet robbanó hangorkán lepte el, te pedig csak álltál, még mindig az arénára figyelve - azaz a koncentrációd a hangrobbanással együtt tovaszállt. A bíra, aki folyamatosan téged vizslatott, eleresztett egy megvető cüngetést.
-Tcshh... Legalább annyi tisztelet legyen benned, hogy... - A tömeg zaja megint elmosta az így is alig hallható bíra hangját. Ha megfordulsz, vagy hátranézel, láthatod, ahogyan az ünneplő tömeg megoszlik. A Sunagakurei tábor egy emberként ül csendesen a helyén, Gaara és kísérői majdhogynem változatlanul állnak a tribün elején, a hátrébb elhelyezkedő Kagék pedig szavakat váltanak.

Sérülések: szúrt sebek a lábszáron, enyhe fájdalom a hátban; változás nincs
Chakra: 70%


---

Ez volt a vég, szó szerint. Saya felnézett a tribünre, ahol a Kage-k és a nézők ültek. Sunagakure vezetője úgy látszik nem nézte jó szemmel, hogy az egyik kis ninjája elvérzett a vizsga közben. A kunoichi tudta, hogy nem ez volt a legjobb ajánlólevél, de legalább ezen a fordulón túljutott. Kimondták a győztes nevét, Ariku Saya. Hirtelen nem volt tisztában vele, hogy ez mit is jelent. Ismét egy elveszett ninja volt, de nem ismerhették fel, hiszen megváltozott, na meg ez csak egy felvett név, amit szökése óta használ.
A bíró megvetéssel nézett rá, ugyan olyan kegyetlen shinobinak titulálta, mint a többiek. Tisztelet, mégis mi az? Mit ér vele az ember? Nem lesz jobb semmi, attól még ugyan úgy egy gyilkos sarja és egy bűnszervezet aktív tagja. Nem érdekelte, mit lát benne a szamuráj, ha gonosznak hiszi, Sayát nem zavarja. A kezében lévő senbonokat szépen visszacsúsztatta a táskájába.
- Ő sem tisztelt engem. - válaszolta elhalóan a fekete hajú genin, majd tekintete ismét a nézőtérre vándorolt. Ott ült a sok ember, mindenki őt éljenezte, a győzelem mámora elárasztotta őket. Ám az egyik részleg mit sem változott, Sunagakure lakói nem örültek. A Godaime Kazekage nézte és nézte, a kunoichi tisztában volt vele. Viszont vándorévei alatt hallott egyet s mást a nagy vezetőről. Amikor a lány még akadémiai tanuló volt, egészen másképp mentek a dolgok. Elmesélték neki többen is, hogy milyen szörnyeteg lakozott Gaarában. Persze neki volt ürügye, hogy később megszeressék, tiszteljék, csak ki kellett szedni belőle az egyfarkú Shukaku-t. Éppen ezért gondolkodott el Saya egy pillanatra. Vajon hat év múlva ő is ennyire más lesz? Jelen pillanatban nem akart ilyenné válni. Csak az maradhat életben, aki képes áthágni a társadalom által hozott szabályokat. S ez egyfajta szabadságot is jelent.


---

A szamuráj lemondóan nézett a föld felé, majd elindult a kijárat felé. Melletted megállt, és válla fölött rád nézve szólt hozzád, elég halkan ahhoz, hogy biztosan csak ti halljátok. A nézőtéren az őrjöngés hamar abbamaradt; gyakorlatilag mindenki egyik pillanatról a másikra szívdobbanásszerűen elhallgatott. Az okát csak az elhallgatás pillanatában vetted észre; a szamuráj keze a kardját markolta, és a katana már egy hüvelyknyire kinn volt a hüvelyéből.
Az ekkor felropogó földet már az egész aréna hallhatta - a lábfejeid pedig abban a pillanatban, amikor a föld megnyílt, két hatalmas vakondkar fogta a földhöz úgy, hogy annak karmai a földbe fúródtak. Ha a tökéletes átfogás nem lett volna elég, érezted, ahogy a karokból erős chakraimpulzus érkezik.
-De. Tisztelt. - A bíra alakja egy pukkanással Akazumivá vált, aki egy kunait fogott a kezében, amit lassan feléd tartott.

Sérülések: szúrt sebek a lábszáron, enyhe fájdalom a hátban; változás nincs
Chakra: 70%


---

Saya meg sem lepődött ezen a fordulaton. Viszont végre felismerte milyen állatot hívott segítségül Akazumi, egy vakond fogta le a lábait, semmi kétsége nem volt efelől. A nézőtér lecsendesült, senki sem kiabált már, csak a szamuráj harcos szavait hallotta.
- Ó, tényleg? - kérdezte kissé gúnyosan. A kunoichi egy pillanatra lehajtotta a fejét, mintha nem is vette volna észre az átváltozást és a kunait. A fiú ebből a szögből csak a lány ijesztő vigyorát láthatta, szemeit eltakarta éjfekete hajkoronája.
- Azt hiszem van még remény a számodra. - suttogta lágyan, egészen eltérő stílusban. Fejét szép lassan fölemelte, de valami megváltozott, tekintete egészen másról árulkodott. - Gyerünk, tudom hogy mit akarsz! Nyomd a torkomhoz a kunait... egyetlen vágás az egész. Datte... watashi wa mamono. (Hiszen... démon vagyok.)
Ilyen könnyen feladta volna egy elveszett ninja, egy érzéketlen shinobi, aki nem törődik semmivel? Nos, nem egészen ez történt. A genin nem akart szabadulni, egyelőre csak állt és nézte a Sunagakure-i fiút. Hirtelen lila szemei összeszűkültek és a hátsó táskájából előkapott egy kunait.
- Mégse adom olyan könnyen a bőröm. - mondta vigyorogva a kunoichi, majd maga elé emelte a fegyvert. - Támadj! - kiáltott rá Akazumira, ezzel még jobban megpróbálta felhergelni. Tudta, hogy nincs sok esélye kiszabadulni innen, vagyis volt egy, amit még nem próbált. Mivel a vakond lefogta, ezért csak úgy tudja majd eltávolítani, ha beleereszt pár shurikent a lábába és ezzel együtt a vakond karjaiba is. Egyelőre ezzel még várt, bár éppen itt lett volna az ideje. Ha Akazumi támadásba fog, megpróbálja a kunai-val elterelni és a nemrég eltett mérgezett senbonokat újra elővenni és használni.


---

Akazumi, mielőtt bármit is tett volna, felpillantott a tribünökre. A korábbi helyzet alig változott; Gaara ugyanazzal az arckifejezéssel tekintett le az arénára, a kísérői mindössze valamivel könnyebb kifejezéseket erőltettek magukra. Akazumi visszanézett rád, és pár másodpercig elgondolkodott.
-Mit érsz el így, ahogy most vagy? Mit érsz el ezzel a gondolkodással? Miért pecsételed meg magad? - A kunai leereszkedett. A fiú mintha mondani akart volna sok mindent, de úgy tűnt, meg kell elégednie ennyivel, vagy talán nem tudta hogyan is mondja azt, amire készült. Mintha szorítaná a hely vagy az idő. Végül a kés visszakerült a helyére, és Akazumi feltette a kezét.

Az arénában hangorkán kelt, gyorsan és egyre hangosodva, ahogyan a vihar szokott indulni a tengeren; a kagék tribünjében is mozgolódás kelt. Onoki felpattant a helyéről, és Gaara férfi kísérőjét félreállítva lépett a fiatal vezető mellé.
-Mire véljük ezt, Kazekage? Biztos vagyok benne, hogy mind követtük - intett a tribün többi tagja felé -a ninja mozgását odalenn. Maga megszólalt, és a ninja befejezi a meccset egy ilyen helyzetben? - A kérdő pillantására Gaara még csak nem is felelt, helyette Terumi Mei szólalt meg.
-Onoki-sama, arra nem is gondol, hogy a ninja maga döntött ezen befejezés mellett? Még ha tényleges is az összefüggés, az ifjú odalenn máshogyan is befejezhette volna a párbajt.
-Talán pont a hullámföldi kunoichi tetteire válaszul történik ami történik? - Hamacho Raiki véleménye láthatóan elérte Onokinál a tetőpontot; az öreg egy pöffeszkedő fújással döcögött vissza a székéhez.

Sérülések: szúrt sebek a lábszáron, enyhe fájdalom a hátban; változás nincs
Chakra: 70%


---

Saya lila szemei csak meredtek előre, miközben a kunait maga előtt tartotta. Akazumi kérdéseit meghallotta, de nem érezte azt, hogy válaszolnia kellene.
- Mit tudsz rólam, kölyök? - kérdezte halkan, de kissé ingerülten. - Honnan tudod, hogy mi a jó és mi a rossz? Minden csak viszonyítás kérdése. Életben akartam maradni, sikerült, az már nem számít hogyan. Egyszer azt mondta valaki, nem hisz abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Tudod mi lett vele? Meghalt. - ugyan a kunoichi sosem beszélt sokat, most azonban előtörtek a szavak belőle. Lehajtotta a fajét és jobb karját, amiben a fegyver volt, maga mellé rakta. Aztán a kunait és a senbonokat is visszarakta a táskájába. Túl sok mindent akartak egymásnak mondani. Mindkét fél a maga igazáról próbálta meggyőzni a másikat, s így sosem jutottak volna el a végére. Amikor a fekete hajú lány újra felnézett, Akazumi már feltette a kezét.
- Mi az, most meg feladod? - a genin elfordította a fejét, majd felnézett a közönségre. Látta, hogy a kagék mozgolódnak fönt, viszont azt már nem hallotta, hogy miről folyik a társalgás. Láthatóan sokakat meglepett ez a döntést, talán egy kicsit Sayát is. Ennyi kioktatás után azt várta, hogy egy mindent eldöntő támadásban fog kiteljesedni ez a harc. Közben néhány kézjelet mutatott a genin és amikor a végére ért, kimondta a Kawarimi no Jutsu nevét. Mivel eddig nem utalt semmi jel a támadásra, ezért valószínűleg nyugodtan elvégezheti a technikát. Ismét egy kiszáradt fát vett célba és ha sikerül a művelet, akkor máris az aréna egy távolabbi pontján találja magát.
Amennyiben Akazumi ismét meggondolja magát, újból előveszi a méregbe mártott senbonokat és azokkal próbál támadni. Mivel elég közel vannak a vízhez, ezért egy Mizu Bunshin megidézésével is próbálkozik. Végső esetben pedig robbanó cetlis kunaiokat dob el az ellenfele felé és felrobbantja.


---

A cselekedeteid csak egy csalódott sóhajt váltanak ki Akazumiból, aki utánad pillant az óvintézkedések után, és vár. A bíra belépdel mellé, és átad Akazuminak egy gondosan hajtogatott kendőt. Amikor az átveszi, a bíra fennhangon megszólal, hangja pedig visszhangzik az arénában.
-A második párbaj győztese, ellenfele visszavonuása miatt, Ariku Saya. - A közönség újra örömrivalgásba kezd, azonban ez a ricsaj már jóval kevésbé lelkes, mint addig volt. Akazumi visszaadja a kendőt a szamurájnak, majd eltűnik szem elől, hogy egy pillanat múlva a tribünben jelenjen meg, féltérdre ereszkedve Gaara előtt.
A bíra, mielőtt kilép az aréna bejáratán, felszólít, hogy hagyd el azt, hogy elkezdhessék a következő meccs előtt az eredeti helyzet visszaállítását.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 02:13

A harmadik párbaj résztvevői:

Ayanokoji Takashi és Nerami Karen


Az ember azt hiszi hogyha sínen van az élete akkor az úgy is marad. Nos, ez természetesen nem így van. Megtudtuk a következő forduló sorsdöntő feladatát ami pont az amire számítottam... Csak nem azzal vagy az ellen akire számítottam. Hmm... Ezt értsem úgy hogy Karen ellen kell küzdenem. Azért Taka... Erre te is számítottál. Igaz Dante. Nincs más választásom, küzdök. Küzdök ameddig kell és ameddig el kell mennem hogy elérjem a célomat. Kapucnimat felhelyeztem a fejemre és szépen kivártam a sorom, hiszen én "csak" a harmadik vagyok. Várakozás és gondolkozás közben nem találkoztam Karennel, de ez így volt helyén. A jelzés után elsétáltam a "méltó helyemre" azaz a "csatamezőre".
Éreztem hogy még mindig fáj a jobb karom, nem véletlenül van bekötözve. A hátrányom nem fog sokáig tartani. A hideg, hűvös időjárást megszoktam de most mintha még hidegebb lett volna. Azt hiszem hogy ez nem lesz könnyű küzdelem... De ami egyszer elkezdődik, az be is fejeződik. Még a kezdés előtt lehajtom a fejemet eltakaró sötét kapucnit és üveges tekintettel megszólalok.
- Úgy néz ki hogy ez így alakult... *Enyhe sóhaj* Ne fogd vissza magad, én se fogom!
Hirtelen erős, fagyos tekintetemmel folytatom tovább... Tekintetem hidegebb és erősebb mint a legerősebben kovácsolt kard pengéje... Komolyság övez, erősen szorítom a jobb csuklómat.
- A célomat el kell érnem! Ebben még te sem állíthatsz meg KAREN!


---

Elég kellemetlen helyzet alakult ki. Az a lány, akivel még tegnap, úgymond randiztál, most az ellenfeled volt. Bár ahogyan Dante is mondta, erre számíthattál volna. De akkor is, elég kellemetlen, ahogyan téged idézzelek, hogy rögtön az első körben, szinte az összes továbbjutott genin a saját „csapatársával” kell, hogy megküzdjön. Nehéz feladat, hiszen egyből, mind a ketten ismerik a másik stílusát és erejét, taktikáját és a jutsuinak egy részét. Szóval itt nem csak az erő, hanem már a taktika is számít.
De elég sokáig kelet várnod, hiszen a nyolc továbbjutott genin közül, ti voltatok a harmadik páros, így pedig a terep már megviseltebb volt ,mind az első küzdelem idején, hiába próbálták meg rendbe rakni, hát kevés sikerrel. De most, hogy itt egymással szemben álltok és szó szerint kijelentetted, hogy a kunoichi se fogja vissza magát, minden más semmisnek tűnik, és immáron csak a jelre vártok.
- Pedig olyan cuki fiú vagy...- nyafogott egy kicsit Karen - … de ha így akarod legyen. Nem fogom vissza magam! -jelentette ki ő is, ahogyan a páncélba öltözött Samurai vizsgabiztos egy hatalmasat ütött az indító gongra és abban a pillanatban minden ért. A küzdelem elkezdődött.

De elsőre semmi sem történt, a gong visszhangja eltűnt a sziklák között, ahogyan a kunoichi lassan hátranyúlt a derekára kötött övtáskájához, de szemeit egy pillanatra sem vette le rólad. Majd egy gyors mozdulattal három shurikent dobott feléd és abban a pillanatban felfedezted, hogy valami nincs rendjén. A shurikenek feléd tartottak, de a távolság és azok gyorsasága nem a megfelelő volt, nem voltak összhangban. Túl lassúak voltak, de te hogyan reagálsz erre, az csak rajtad áll.

---

Pár szó után már jött is a küzdelmet inditó gong. Egy pillanat szünet és utána már kezdi is a támadást Karen. Repül pár shuriken... De valami nincs rendjén. Hát ez meg...? Mintha a shurikenek lelassultak volna! De az idő... Ez egy genjutsu?! Ha ez egy tér-idő genjutsu akkor fel kell oldanom! De ha mégsem, akkor viszont időt veszítek és kiesek a ritmusból nyílt sebet hagyva a védelmemen. Mi lehet ez? Mi van ha a gongban volt valami! Nem. Az már csalás lenne, Karent meg nem úgy ismertem meg, ráadásul ez lehetetlen. Akkor meg... Mi van ha az adrenalintól vagyok ilyen? Azért ennyire csak nem, vagy még is? Nem tudom Takashi, de sokkal jobb lenne ha kitapasztalnád. Lehet hogy csapda, de ha megtudod a trükköt akkor te kezdesz az előnnyel. Kockázatos, de megéri szerintem. Lehet. Mindenesetre most még én harcolok, szólok ha kell segítség... Azért ezt köszönöm. Szívesen. A shurikeneken volt a tekintetem majd döntést hoztam. Kitapasztalom! Karen azt mondta hogy csak egy genjutsuja van, és az a Kanashibari... Vagyis célzott rá hogy csak egy van neki, vagy csak kevés? Nem emlékszem. Mindenesetre mindjárt kiderül hogy miben sántikál.
1. lehetőség
Azt akarja hogy kitérjek, ám legyen. Megpróbálnék gyorsan kitérni majd a bal kezembe venni egy kunai tőrt. A jobb kezemet még nem használhatom. Maradt a bal, gyerünk! Hirtelen elindulnék Karen felé miután út közben megpörgettem egyszer a fegyvert. A jobb karom futás közben csak úgy lifeg ide-oda, mintha nem is lenne benne erő. A shinobi egyik erénye a megtévesztés. Igaz hogy megsérült a karom, de ennyire nem súlyos. Mindenesetre még nem fogom használni... Majd ha eljön az ideje. Kockáztatnám a közelharcot és gyors támadásokkal próbálnám megsebezni és kitapasztalni az erejét, technikáját. Ha megsebezném akkor elrúgnám magamtól és én is hátrálnék majd védekezésbe állnék csupán a bal kezemet használva.
2. lehetőség
Úgy néz ki hogy akkor el kell kezdenem a taktikámat... Gyorsan elhajolnék a repülő fegyverek elől, de max. csak pár lépést tennék. Ha valami genjutsu szerűséget észlelnék akkor a bal kezemet hozzátenném a lógó jobb kezemhez és megpróbálnék egy kézjelet formálni. Genjutsu kai! Ha megszűnne a jutsu ha nem, elővennék a bal kezemmel egy kunai tőrt és körbenéznék az arénában. Figyelnék a hangokra, a reagálásokra. Miután befejeztem pörgetnék egyet a fegyveren és védekezésbe állnék... Egy kézzel. Nem fedhetem fel magam, még nem.


---

Hát elkezdődött a harc, de te, hát mondjuk ki túlságosan túlspiláztad a dolgot. Az első megérzésed, hogy a shuriken túl lassúék, nem egy egyszerű, vagy egy bonyolultabb trükk része voltak, hanem hogy a kunoihci, nem olyan erővel hajította el őket feléd, hogy az te kikerülni könnyedén ne tud. Magyarán Karen nem vett komolyan, vagy nem akart olyan támadást intézni, mellyel megsebezhet. De te csak akkor jöttél rá, mikor könnyedén elugrottál a shurikenek elől és semmi jelét nem vetted észre annak, hogy ez egy genjutsu lenne, mondhatni, ekkor tudatosult benned, hogy mi is történik. És te ezután te támadtál.
Egy kunai kés és gyors ellentámadás elég volt, hogy meglepd őt. Nem számított arra, hogy ilyen elszántan és komolyan fogsz küldeni, ez leírt az arcáról. Kicsit akadozva és őhozzá képest furán hajolt el azonban az összes támadásod elől, ahogyan te te nemcsak a kést, hanem a fizikai erődet is megpróbáltad kihasználni. Úgy küzdöttél, mintha az ellenfeled nem egy lány lett volna. És ez az egész hová vezetett? Nos elmondom.
Szegény Karen éppen az egyik kuani-al indított oldalirányú vágás elől tért ki, ahogyan te azzal lendülettel fordultál ki és ököllel vágtad arcon. A kunoichi megvetette a lábát nehogy ellessen, ahogyan te azzal az erővel rántottad vissza a kést . A lány időben elhajolt ugyan, de az arcán egy halvány vágás jelezte, hogy te egy pillanatra sem gondoltad úgy harc közben, hogy nem veszed komolyan ezt a harcot. Karen remegő kézzel törölte le az arcáról a vércsikót, ahogyan szende arckifejezéssel rád nézett. A vágás után eltávolodtál tőle, de hogy miért azt magad sem tudtad? Talán együttérzés?
- Te tényleg komolyan gondolod ezt a harcot igaz? -kérdezte tőled remegő hanggal, jól láttad rajta, lesújtotta őt, hogy akiben megbízott, képes lehet ilyenre is. - Hát legyen! -kiáltotta el magát ,ahogyan ökölbe szorította a kezét és az arca elhatározástól parázslott. Végre is komolyan vette a harcot.
Hátranyúlt a táskájába és egy kisebb összekötött zsineget vett elő, ahogyan néhány gyors mozdulattal tekerte a kezére, majd harapta el. A drót, csak lógott a kezén, ahogyan egyfolytában téged nézett, majd pedig megremegett a szája, ahogyan a drót megemelkedett és lassan egy madár alakját vette fel, mely a lány keze ellőt lebegett, de szorosan össze volt fonódva a lánnyal.
-Ninpō: Ayame Tori! - kiáltotta el magát, ahogyan egy szempillantás állat támadott is. Közvetlen támadás ugyan, de egyből látod, hogy ezúttal nem viccel, komolyan harcol már ellened. De te hogyan cselekszel? Az rajtad áll. A lány egyenes támad, gyorsan, de ez nem vészes! Annál fontosabb, hogy milyen technikát használ és az mennyire veszélyes ellened.

---

Sikeresen megsebeztem Karent, amiből le lehetett olvasni hogy nem vette annyira komolyan. Az első támadás sikeres... De ha így folytatja tovább, akkor nem fog sokáig tartani ez a harc. Szedd össze magad Karen! Miután eltávolódott tőlem a kunoichi ismét pörgettem egyet a kunai késen, hogy jobb fogást találjak rajta. Karen kérdőre vont remegő hanggal amin én egy picit se húztam el a szám, semmit se csináltam. Lehet hogy nem fejezem ki az érzéseim, de nekem is rosszul esik. Ám... A küldetésemet teljesítenem kell. A küldetés az első és csak utána jövök én majd a kapcsolataim. Nem látszott rajtam hogy megviselne, de legmélyen éreztem egy kis bűntudatot. A ninjának el kell nyomnia az ilyen pitiáner érzéseket...
- Én előre megmondtam. Nem fogom vissza magam!
Karen el is fogadta, majd egy fonallal működő technikát szabadított útjára. Ayame Tori? Milyen jutsu ez? Jobban szemügyre vettem az alatt a kevés idő alatt miközben felém közeledett, majd gyorsan megállapítottam hogy ez nem egy gyenge jutsu akar lenni. Megállapítottam? Ehhez nem kell sok ész. Előbb elfogadta hogy itt nincsen lágyulás, igaz szívből és erőből kell harcolni, akkor meg miért aktiválna egy rám veszélytelen jutsut? Ez abszurdum. Ha csak... Ha csak nem egy olyan jutsu ami egy terv előfutára! De Karent nem úgy ismertem meg hogy előre tervez ennyire. Habár... Ha úgy vesszük hogy itt komoly helyzet van, akkor bármi megtörténhet.
Ahogy mondod Takashi, szóval jobb ha odafigyelsz vagy itt hagyod a fogad. Tudom Dante, tudom.
1. lehetőség
A közelgő támadás elől úgy térnék ki hogy balra gurulnék. Azért a bal oldalamra, hogy fenn tartsam annak az illuzióját hogy nem tudom használni a jobb karomat. Drót technika, hmm. Biztos több is van a tarsolyában. Jobb ha felkészülök... De ki kell tapasztalnom. Miután stabilan megállnék guggolva egyből neki iramodnék és ismét csak a bal kezemet használnám. Félúton elővenném az egyik tekercsemet az övtáskámból és földobnám a levegőbe kicsit úgy hogy majdnem Karen fölé repüljön. Miután ez megtörtént elhajítanám a kunai tőrömet felé és felugornék a levegőbe.
Tobidogu no jutsu! A tekercsemből előbukkanó kardot megmarkolnám a bal kezemmel és innentől már a levegőből indítanám a támadás sorozatomat. Miután leérnék egyből rátámadnék Karenre. Egy hosszú és gyors kardcsapás sorozatot zúdítanék felé ami remélhetőleg kibillenti az egyensúlyából és valami jutsut vet be. Ha közel vagyok hogy megvágjam akkor a bal lábammal egyenesen gyomorszájon rúgnám majd hátrálnék és védekeznék.
2. lehetőség
Hirtelen felfelé ugranék és a kezemben lévő tőrt felé hajítanám. Miután leérkeznék egy újabb tört vennék elő és védekezésbe állnék. Rendben... Több chakrát használt el és még egy kicsit meg is van sebezve, jó kezdés. Megállnék és egy jó idejig csak fülelnék. Fülelném a morajokat, a nézők szavait, a levegővételem hangját, ritmusát. Körbenéznék, majd vissza az ellenfelemre. Úgy néz ki hogy többet kell kifacsarnom az ellenfelemből, csak ne vigyem túlzásba. Na ilyet is ritkán hallani tőled Taka, de igazad van. Rezeg a léc alattad még, szóval vigyázz. Elkezdeném egy kicsit ingerelni Karent, hátha támadásnak ered.
- Karen! Ha azt hiszed hogy ilyen könnyedén chuunin lehetsz és el veheted tőlem az esélyt akkor nagyon tévedsz! Egy olyan nő aki nem képes végezni a társaival, nincs a szívében gyűlölet az nem megy semmire! Ha a sötétség magja nem lapul a testedben akkor nem tudod levetni a gyökereidet a ninja életben! Küzdj... Gyerünk...
Kicsit eltúloztad Takashi, pedig még csak most kezdődött! Talán... De még nincs vége Dante. Kicsit lehajtom fejem, majd erőteljesen vissza.
- ...ÖLJ MEG! Gyerünk! Mire vársz, gyerünk!!


---

Egyből rájöttél, hogy már komoly a harc! Azonban semmit sem tudtál Karen jutsujáról, arról milyen elven alapszik és lényegében mire is képes. Éppen ezért jól cselekedtél, mikor megpróbáltad elkerülni az első támadását. ÉS ezen az sem változtatott, hogy egy kicsikét meglepett azzal felugrott a levegőbe az első csapása ellőtt. Bár ezzel lényegében el is dőlt, hogy felfelé nem menekülhetsz. Oldalra, pontosabban balra tértél ki, egy ügyes guruló mozdulattal a fentről érkező csapás elől már ebből rájöttél, hogy a technika erőssége első látásra nem vészes. A madár belecsapódott a földbe, de nem törte azt ketté, nem repesztette be, még porfelhő sem keletkezett, hanem váratlanabb volt az ami történt. A madár alkotta zsinegek úgy álltak bele a földbe, mind a kés, melyet egy zselével töltött edénybe szúrnak.
Kiss távolság volt csak köztettek, éppen ezért gyorsan megpróbáltad kiélvezni a helyzetet. Azonnal felé hajítottad a kunai késedet, mely veszélyes volt, főleg ilyen szinten és ilyen közelről. Karen épp időben tudta csak félrerántani a fejét, ahogyan a szemében nem ádáz tűz égett, hanem más. Egy olyan lány szemébe néztél, akin még mindig látod, hogy hezitál és nem add bele mindent, vagy éppen hogy belead, de nem szánta el magát arra, hogy megöljön. Lassan felemelte a kezét a földről, ahogyan a zsinegek is követték a mozdulatot, de ismét nem támadott egyből.
De a szavaid annyira szíven ütötték, hogy még a könnye is megeredt. Az előbb még levegőben lévő drótok lekonyultak, ahogyan a veremben egy pillanatig még mindig visszhangot vertek a kiabálásod hangjai. Eközben pedig a közönség az elégedetlenségének adott hangot. Néhánya pfujoltak a közönség tagjai közül, hiszen eddig ez a harc volt a legunalmasabb, igazából semmi érdemleges nem történt.
- Haragszom rád, de nem gyűlöllek! - rebegte válaszát, ahogyan egy könnycsepp csúszott végig az arcán- Különben is, miért gondolod ezt?! -kiáltott rád sírva- Milyen marhaság ez! Aki nem képes végezni a társaival, nincs a szívében gyűlölet, akiben szívében a sötétség magja nem lapul meg! Te tényleg ezt gondolod?! Valóban eszerint élsz és így álsz mindenhez...? Valóban képes lennél megőlni a céljaid érdekében? - mosolyodott el, ahogyan rád nézett könnyes szemmel és várta a válaszodat, ahogyan a közönség hangos fújólásba kezdett.

---

A harc ugyanúgy megy tovább akarva akaratlanul. A közönségnek nem tetszik. Hát persze... Mit akarnak látni vért, fájdalmat? Takashi miért ezzel foglalkozol?! Nézzél csak előre! Miután előre figyeltem és szemügyre vettem Karent, újból hezitált. Miért nem képes harcolni? Miért?! Itt a lehetőség hogy chuunin legyen! Miért... Majd ami ezután következett kicsit megremegett a szívem. Miért olyan ismerős ez...?
Mindig amikor kicsi voltam ezt kellett hallgatnom, csak másképpen. - Anya ő miért más mint mi? Olyan furi és bunkó! - Héj TE! Ha nem tudnád nem kedveljük a depis fazonokat vili? Na húzz innét'! - Apu miért van az hogy ez a fcikó sokkal másabb mint mi? - Kisfiam hagyd őt békén és ne barátkozz vele! Csak úgy visszhangzik a fejemből... A fújolás is! MINDEN! Kérdőre vonják az embert az elvei és az élete alapján! Hol ott semmit sem értenek... Ha átélnék azt amit én! Takashi! Ne kalandozz el! Még mindig a küzdelmed közepén vagyunk! Megértelek de jobb lenne ha figyelnél és harcolnál! Igaz. Miután Karen szeméből könnycsepp hullott jól megnéztem magamnak. Egy könnycsepp? Miért sír...? Hogy tud sírni egy olyan emberért mint én? Én... Én nem... Miután feltette az utolsó kérdést kicsit lenéztem. Mit tud ő... De... Hirtelen egy még nagyobb fújolás vettett véget a kissebb gondolatomnak. Idegesítő... Idegesítő ahogy ez a könnycsepp is, ahogy ezek a kérdések is! Túl messzire mentél Takashi... Még a végén megakadályoz valami érzelem vagy épp ellenkezőleg. Nem lesz ez így jó, gondolkozz hideg fejjel! Tudom Dante, tudom. De ez egyszerűen... Halkan, elfordulva mormognék valamit majd egy kissebb könnycsepp húzódna le az arcomról nekem is.
- Mit tudsz te...
1. lehetőség
Egy ninja sosem... Egy ninja sosem sír. A fenébe is az érzelmekkel! A FENÉBE IS! Karen kérdésére nem válaszolnék csak a mormogásom a válasz. Nem tudom mit tegyek... Chakrát kell használnom. Elővennék egy újabb kunai tőrt a bal kezembe és neki iramodnék miután lehullott a könnycsepp. Útközben aktiválnám a Shunsin no jutsut amivel sokkal nagyobb sebességre tennék szert. Megpróbálnám megkerülni Karent és a hátamögé jutni. Ha ez sikerül, akkor a kunai tőrt a nyakához szorítom és halkan a fülébe súgom az igazi választ.
- Te is nagyon jól tudod a választ Karen....
2. lehetőség
Egy igazi ninja nem tesz ilyet... Nem fűtik az érzelmek! Mindegy. Egy kis idejig csak állnék majd a közönségre néznék és tömör gúny vetülne az arcomra. Idegesítőek... Idegesítő pojácák! Bezzeg ha nekik kellene harcolniuk életre-halálra! Á... Elővenném a tekercsemből a kardomat és órdítanám az igazi választ a kunoichinek.
- Csak egyet tudsz... Az igazi választ a kérdésedre! Te is tudod nagyon jól a választ!!
Miután lehullna a könnycsepp az arcomról egy Shunsin no jutsuval felgyorsulnék és a bal kezemmel gyomorszájon ütném a kunoichit. Karen...


---

A lány téged nézett könnyes szemmel, továbbra is, ahogyan te, a legnagyobb szégyenedre, megesett rajta a szíved. Nem értetted, főleg azzal a felfogással, melyet vallasz, hogy lehet képes sírni érted. De ezen ne csodálkozz, ő teljesen máshogy nőt fel. Nem azt mondom, hogy nem volt shinobi-nak való, hogy túl lágyszívű volt, csupán azután, melyen keresztülmentettek a vizsga első részén, ő úgy érezte, hogy több is volt köztettek sima szövetségnél. Ő úgy érezte, hogy a barátja lettél. Harcolni akart veled ő is, de nem minden beleadva, nem úgy, hogy komolyabban megsérülj, hogy esetleg meghalj. Sőt még magának sem merte bevallani, de többet érzet irántad, mint barátság. És most ezek a szaval, melyet a szemére vetettél, azok taglózták el annyira, hogy az ide vezetett. Úgy érezte, hogy átverték, hogy elárulták, hogy csalódott egy olyan emberben, akit szeretett. És az utolsó szavaid, a tetteid, végül nem hagytak más kiutat neki. Letörölte a könnyeket a szeméből egy határozott mozdulattal, ahogyan a te kezedben megfeszült a katana, az övében pedig a zsineg új életre kelt. Láttad a szemében, hogy most már nem fél, nem hezitál, olyan tűz égett a szemében, melyet eddig még nem láttál. Elhatározta, hogy ha kell, de mindenáron győzni fog.
- Akkor bebizonyítom hogy tévedsz! Le foglak győzni Takashi! -kiáltott rád.
A közönség hirtelenjében lecsendesedett, ahogyan az arcodról a könnycsepp a földre hullt és te eltűntél a közönség szeme elől. De a harc innentől nem lesz olyan könnyű! Ahogyan megjelentél a kunoichi ellőt és elindítottad az ütést, a lány keze is ugyanúgy lendült. Bal kezével hihetetlen reflexeiről téve tanulságot, gyorsan védte ki az ütésedet, ahogyan a keze rászorult az öklödre és ezután a katana állt szembe a zsineggel. Mind a ketten egyszerre lendítettétek a kezeteket és egyszerre támadtatok, félelem nélkül. A te csapásod felülről az ő testét célozta a vállait, míg Karen-é egyenes vonalú, mely a mellkasodat. És ekkor történt a váratlan esemény. Egyikőtök sem védekezett, de a helyzeti előny a kunoichi-é volt. A felemelt kezed alatti oldaladat támadta meg, a mellkasod mellett. A zsinegek behatoltak a húsodba, ahogyan felszántották az oldaladat de szerencsédre a sérülések nem voltak mélyek, de az erős vérzés és a fellépő fájdalom elég volt ahhoz, hogy a katana meginogjon a kezedben egy pillanatra és ezzel erőtlenül vágódjon a lány vállába. Azonban még ez is megtette a hatását. A kard keresztül szántotta a lány vállát, ahogyan egyedül a kulcscsont állította meg. Tekintettek pedig csak egy pillanatra találkozott össze, ahogyan láttad a lányon még mindig, nem fogja feladni és a végsőkig elmegy. És mintha kigondoltátok volna egymás gondolatát, távolodtatok el egymástól, ahogyan a közönség hatalmas üdvrialgásban tört ki, hogy végre valamit látnak tőletek.

Eközben pedig a díszpáholyban, a két küzdő fél, a két rejtek Kumogakure és Konohagakure Kage-i is egymásra néztek, ahogyan Tshunade arcán egy halvány mosoly ült ki, de ez már a Raikage arcán nem tükröződött. A Hamacho klán feje pedig szavat is adott elégedetlenségének:
- Nem igazán érdekveszítő küzdelem. Nem igaz Hokage-dono? -kérdezte a „vén banyát” aki csak letekintett a kalapja alól a küzdőtérre.
- Várjuk csak ki, még akármi történhet! - intette óva, a nála fiatalabb szövetségesét.

.........................................................
Takashi:
Testi egészség: 80%
Chakra tartalék: 95%

---

Innentől már Karen szemében is látszódott hogy ő is olyan komolyan veszi a harcot mint én, ha nem komolyabban. Ez már valami... Valami nála is elkezdődött. Pár pillanat múlva az ismerős gonosz fújolások abbamaradtak és egy hosszú szögesdrót állt az oldalamba, míg az én kardom Karen vállába. Elhátráltunk majd miután megálltam kihúztam magam egy pillanatra és vissza. Megfogtam a sebemet és egy kicsit tapogattam, de nem túl erősen. Szép... Ez egy szép találat. úgy néz ki hogy Karen végre rájött az igazi valóságra. A kezemet magam elé helyezem és egy kicsi idejig nézem. Milyen rég nem láttam vért. Más vérét sem, a sajátomét sem. Furcsa érzés... Hirtelen a tömeg üdvrialgásán kapom magam. Cöh! Kell a vér és a fájdalom! A szenvedés végtelen kínját akarjátok látni igaz? Hát persze... Mi mást?! Tudhattam volna, a többi ember csak a bukásomat akarja látni. Tudom hogy mit akarnak hiszen olyanok mint a többi! Hát nem adom meg az okot az örömükre!! A bal kezem ökölbe szorul azaz erősen megmarkolom a kardom majd a fájdalomtól kicsit meginog a kezem. Nem kell ez a seb... De így harcolok! Újból megmarkoltam a fegyvert és ugyanúgy éreztem a fájdalmat, de ez csak ösztönzött arra hogy bebizonyítsam az igazamat Karennek és legyőzzem.
- Be fogom bizonyítani...
Akkor is! Hirtelen átfutott az agyamon egy emlék szerű kép.
Shirot, Saruwatarit és Kazumi-senseit látom magam előtt.
- Miért vagy ilyen undok?
- Miért vagy ilyen merev?
- Takashi viselkedj és fogadd el őket a csapattársaidnak! Akár tetszik akár nem ez már így marad, a Raikage parancsa! Jobb ha viselkedsz...

Öh... Miért futott át ez az agyamon? Nem értem.
1. lehetőség(Csak ez az egy van)
Muszály bebizonyítanom az igazat. Egyenesen Karen szemébe néznék és látnám az elszántságát. Nagyon hatalmas elszántság lakozik most benne... Messzire mentem egy picit. De legalább elértem azt, amit akartam. Most már csak két dolog van hátra. Nyerni és megmutatni az igazi valóságot Karennek. Erősen markolnám a kardomat és neki iramodnék megint. Egyre gyorsabban futnék és ismét támadnák egy kardcsapás sorozattal. Most az a lényeg hogy közel kerüljek hozzá. Miután olyan közel értem hozzá hogy meg tudjam támadni egy-két vágást intéznék felé majd egy technikát alkalmaznék.
- Kanashibari!
Ha sikertelen a jutsu akkor hátrálok és védekezek. Ha viszont sikeres akkor megtorpanok(Ahogy ő is) és jobban szemügyre veszem. Félelem és sokk hátráltatja, de még mindig ott lapul benne az elszántság és a mersz. Nagyon szép.
- Ezt nevezem Karen... Te talán még nálam is jobban tudod az elszántság gyakorlását. Csak tudod... Az elszántság nem mindig elég.
Abban a pillanatban a kardomat fölemelném és egy lesulytással csapnék a másik vállára amikor eszembe jutna valami. Így már kicsit hátrányba lenne ám a fájdalomtól felébredhet a sokkból. De még mindig nem tudja mi az az igazi fájdalom! Nem is fogja. De attól még megtaníthatsz neki egy alapleckét nem Takashi? Igazad van Dante. Hátranyúlnék és két kunait vennék elő.
- Sosem tudod meg milyen az az igazi fájdalom... De egy pillanatra azt hiheted.
Sietnem kell, mivel a fájdalom felébresztheti. Nagy nehezen felemelném a jobb kezemet is és egy-egy kunait helyeznék el a markaimban. A két fegyvert kíméletlenül belevágnám a jobb és bal vállába egyszerre majd egy rántássál lehúznám. Egy nyílt sebbe még egy seb, fájdalmas. De nem eléggé... Ezután hátrálnék és a mostmár erőtlen(nek tűnő) jobb kezemből kiemelném a fegyvert majd visszatenném az övtáskába. Tudnám hogy bármikor ordítva nekem ronthat hiszen hallodtam már olyan esetről ahol az egyik shinobi a fájdalomtól olyan erős lett hogy meg tudta ölni az ellenfelét miközben 2 katanaval is átszúrták a testét. Ez okból kifolyólag - még ha távol vagyok is - azért védekeznék a bal kezemben lévő tőrrel. Gyerünk.
- Érezd a fájdalmat, érezze minden porcikád. Tapasztald a fájdalmat, érezd!!
A nem rég elhullott könnycsepp immáron veszni látta értelmét...


---

Az oldalad fájt és égett, de ez a sérülés nem volt annyira jelentős, hogy a harcban igazán hátráltasson. A sérülés szerencsédre felszínes volt csupán, amely azonban felvetet egy problémát! Az a támadás mellé ment volna, vagy szándékosan pórbált ott megsebezni? Nyugodtan támadhatta volna a mellkasodat is, mely egyből,. Akár halálos kimenetelű is lett volna. De ez át sem futott az agyadon, hanem szinte megörülve, hogy bebizonyítsd neki, hogy igazad van, megpróbáltad a lehető legnagyobb erővel és hévvel támadni!
Gyorsan kezdtél el egyből rohamozni, ahogyan Karen vagy elhajult, vagy a zsineggel védte ki a támadásaidat! Méghozzá sikerrel! Ezúttal már nem bírtad megsebezni, ahogyan észrevetted néhány csapás után, hogy a sérült válla miatt, a jobb keze nehezebb mozog, és lassan is azon az oldalon! Éppen egy fentről indított csapásodat védte a zsineggel, ahogyan te azzal a lendülettel rúgtad őt hason, mivel azzal, hogy magasba emelte a mindkét kezét a hasa védtelen maradt. A kunoichi azonban nemeset el. Csúszót néhány métert a földön, ahogyan a rúgás közben már megvetette a lábait, de abban a a pillanatban értél hozzá a mellkasához, ahogyan aktiváltad a Kanashibari technikát. A kunoichi pedig ledermedt. És te kegyetlenül kihasználtad az esélyt.
Kardodat magasab emelve a lányra néztél, ahogyan lesújtottál a másik vállára is, és a lány hangja sikolya bezengte az egész stadiont. A karodat ezúttal utat talált a csonton keresztül is, ahogyan kettétörte Karen kulcscsontját is. De a lány legnagyobb szerencséjére a csont annyira lelassította a kardot, hogy az néhány milliméter után megakadt a lány testében, mielőtt elérhette volna a fontosabb szerveit. Hiszen ha ez nem történik meg, egyszerűen kettévágtad volna őt. A lány térdre rogyott, ahogyan a zsinege sem mozgott tovább a keze körül és természetesen a Kanashibari abbamaradt egy ilyen behatás után. Lány könnyei eleredtek a fájdalom miatt.
- Sosem tudod meg milyen az az igazi fájdalom... De egy pillanatra azt hiheted.
A másik kezedben megjelent a kunai, ahogyan a közönség kissé megemelkedett, hiszen nyíltan látszódott, hogy a meccs eldőlt. Ekkor azonban váratlan dolog történt, A lány felemelte a jobb kezét és erősen rámarkolt a katana-ra, ahogyan feltekintett rád. Szemében még mindig láttad a tűzet, ahogyan elmosolyodott.
- Lehet, de ki nem szarja le! Azt hiszed, hogy fájdalom, a sötétség megold mindent?! Magyarázat mindenre?! Egy nagy lószart! Csak felemészt és egy szörnyeteggé válasz! Én tudom, hogy milyené válhatsz! Láttam, hogy mit tesz az emberrel a keserűség és a sötétség! ÉS ezért ha kell... -mosolyodott, ahogyan a katana meg sem moccant. Felszántotta a lány a kezét, mely erősen vérzett, de nem bírtad kirántani belőle. - … most megöllek! - kiáltott rád, ahogyan a drót újra megelevenedett. Észre sem vetted, de míg ő beszélt a drótok lassan újra megmozdultak és körbevettek. -Ayatori -közölte veled halkan, lehajtott fejjel, ahogyan a drótok egy pillanat alatt záródtak össze és ejtettek fogjul. Nem tudtál mozdulni és ahogyan mocorgtál, a drótok egyre jobban összeszorultak, mígnem belevágtak a húsodba.

---

Úgy néz ki hogy belevágtam mind a két kezébe Karennek és még mindig mozog, sőt... Hmm... Kutyaszorító. Érzem a fájdalmat, más mint a többi. Ezt nem azon a bizonyos helyen érzem, hanem az oldalamtól egészen a vállamig. A hasamnál is és a hátamnál is... Egy picit mozdulok és már érzem is ahogy a drót el kezdi metszeni a húsomat. Igen, mostmár felszínre lépett Karen igazi énje, az igaz elszántságát mutató énje. Még egy ici-picit megmozdulnék és ismét belémhasítana a fájdalom. Igen, ez más fájdalom. Csak ezután eszmélek rá hogy a kunoichi mit is mondott a sötétségről. Egy szörnyeteggé válok? De ami... Ő is tudja jól hogy mit tesz a keserűség és a sötétség az emberrel? Talán mindegy is... Felnézek az égre miközben érzem a drót metszését. Milyen érdekes. Talán utoljára látom az eget? NEM! Takashi te nem halsz meg és nem is fogsz! Emlékezz az igazi célodra és arra hogy mit tettek veled az emberek! Nem is, inkább velünk! Te ezt csak úgy hagynád hogy megússzák büntetlenül?! Valakinek rendet kell tennie és ítéletet hoznia! Nem... Nem tudom.
Én viszont igen! Ha te nem fogsz segíteni magadon akkor majd én segítek mind a kettőnkön és ítéletet hozok!! Dante... Érzem ahogy kezd egyre jobban álom hullani a szemeimre, Dante akar küzdeni, mindkettőnkért. Már-már teljesen el vagyok zárva a harc folytatásától amikor belém hasít valami és igazat adok Dantenak. Nem tehetik ezt velünk... Hagyd Dante! Majd én! Ezt akartam hallani Takashi, gyerünk!
1. lehetőség
Újból érezném hogy én vagyok a felszínen és végre az én szemembe is elszántság tükröződne. Az elszántság nem mindig elég. Kell hatalom is, erő is és... Törvény ami meghozza az ítéletet!
- ,,Kell egy törvény ami meghozza a bűnösök számára a végítéletet. Ha nincs törvény akkor kell egy törvényhozó. Egy olyan törvényhozó akiben van elszántság, erő, és mindenek feletti hatalommal bír. Egy olyan törvényhozó aki ítéletet hoz... "
Amit az előbb elmondtam az egy idézet az egyik kedvenc könyvemből. Mennyire romlott is ez a világ. Ez a világ és a benne élő emberek. Egy kicsit elmosolyodok majd ismét komoly tekintetet veszek föl és ránézek Karenre. Igaz... Igaz. Igazság.
- Ez egy idézet az egyik könyvemből... És még látni fogom azt a könyvet!
Visszahajtom a fejem és jól látom a drótokat ahogy kíméletlenül fonódnak belém. Nem fogok itt meghalni. Nem fogok itt elpusztulni... Nem fog Karen megállítani! A gondolkozás egyszerűen nem menne nekem, túl nagy lenne az elszántság és az igazság elhozatalának szenvedélye a szívemben. Akkor is megmutatom a világnak az igaz valót! Egyre jobban mocorognék amivel egyenlően egyre jobban belém hatolna a drót és hirtelen fájdalmat éreznék a jobb kezembe.
- Áááááááh!
Még ha nem is sérült meg annyira a kezem az edzésen attól még megsérült és így érthető lenne a fájdalom. A kötések a jobb karomról lehullanának és jól láthatóak lennének a sebek tömkelege. Akkor is... Akkor is... AKKOR IS!
(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch?v=glseVDz8fHk&feature=related)
- *liheg* Akkor is kiszabadulok és megmutatom a...*liheg* valóságot és a *liheg* fájdalmat.
A józan ész nem lenne jelen nálam, de mégis elhatároznám magam valamire. Folyamatosan chakrát áramoltatnék a jobb karomba és nem állnék meg egy jó idejig.(Kb. 23% chakra) Mindegy hogy mit hisznek rólam az emberek, úgy is nekem lesz igazam! A jobb kezembe érezném hogy nem csak chakrát adnék bele de még elszántságot és merszet is. Megmutatom a világnak! A tömény chakra átáramlaná a kezemet, de én nem elegednék meg ennyivel. A bűnösök nem menekülhetnek! Miután rábíznám magam a jobb karomra még jobban beleadnék mindent, alkalmaznám a Gouwan technikát amit megpróbálnék szétterjeszteni a karomon. Egy új világ fog születni egyszer az én kezem alatt, erre esküszök! Ez... Egy eléggé merész ötlet, de számíthatsz rám! A bűnösök szenvedni fognak!
- Gyarló és bűnös lélek vagy Karen. *liheg* Nem érted az igazságot... A sötétséget, a fájdalmat. De én megmutatom neked! Háááááá!!
A mondatom végén elereszteném az összegyűjtött energiát úgy hogy közben felfelé emelném a karomat így remélhetőleg a masszív energia szétszedi a drótokat. Hasznos lenne csak egy oldalra fektetni az energiámat mert így remélhetőleg nem oszlik el és szétszakad a gúzs. Ha csak meginogna a technika akkor is megpróbálnék kiszabadulni. Összegyűjteném minden erőmet, elszántságomat és megpróbálnék kitörni. Miután kiszabadultam gyorsan hátrálnék majd jól megnézném magamnak az ellenfelem. Bűnös... De... Nem! Bűnhödnie kell! Ekkor tudatosult bennem hogy talán én is visszafogtam magam, és némi kétely vetődött fel bennem a harc kezdetekor. Hibámat ki fogom javítani... Esküszöm! Elővennék egy doboz energiatablettát és bekapnék egy tablettát aminek segítségével felgyógyulhatok a fizikai sérüléseimből. Meg kéne tennie a hatását. Miután érezném a hatást elégedett mosoly ülne ki az arcomra.
- Érezd a sötétséget Karen. Itt az idő a végső ítéletre.
Itt az idő. Gyorsan elővennék egy tekercset és a tartozékokat a rajzhoz. Sumi bunshin no jutsu! Az üres tekercsből egy ugyanolyan Takashi emelkedne ki mint én. Eltenném a kardomat a táskámba majd elővennék egy kunai tőrt és egy villanóbombát(Mostmár nyugodtan használnám mindkét kezem). Ránéznék a klónomra majd vissza Karenre. Ezután elhajítanám a tőrt és pontban azután Karen felé a bombát majd lehunynám a szemem és a jobb kezemmel betakarnám a klónom szemét. Miután vége a hatásnak odaadnám a kardomat a klónnak és előre iramodna. Miközben fut előre én is futnék a háta mögött és előkészíteném a puszta ökleimet a harcra. A klónom belevágna egyet Karenbe(Ha nem sikerül akkor tovább próbálja vagdosni), majd utána én következnék ami annyit takar hogy felülről támadok és ha elég közel vagyok akkor a bal ruhaujjamat felhúzom és a senbon kilövővel támadom. A bűn bűntetést von maga után. Miután betaláltam én egy picit távolodnék hogy a klón legyen közelebb és ne vethessen be valami csapdát...
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 02:14

Takashi vs Karen #2


A terved, hogy chakrát gyűjtesz az egész kezedbe túlságosan grandiózus terv volt! Hiszen egy ilyen kivitelezés hihetetlenül nehéz feladat. Először is, nemcsak egy helyre, hanem lényegében egy egész testrészedbe kellett vezetned a chakrádat, ahogyan egyenletesen összegyűjtened azt, majd egyszerre koncentrálva kieresztened. Egyetlen egy hiba és a drótok szétvágnak! És ez a mód nem is sikerült volna, ha nem vagy egy bizonyos technika birtokában, mely nemmás mind a Gouwan // Erős kar! Ez a technika elsajátítása közben rájöttél már, hogy hogyan is vagy képes egy helyre összpontosítani nagy mennyiségű chakrát. Ez volt a szerencséd is egyben.
De még így is, érezted, hogy Karen nem enged egykönnyen majd el. Még összpontosított chakrával is vágót a drót, bár már nem olyan könnyen és ahogyan milliméterről milliméterre érezted, hogy egyre nagyobb teret nyersz és ez meglátszott Karen arcán is, aki összeharapott szájjal próbálta fenntartani a jutsut. De mindhiába. Az elhatározás plusz erőt is adott, ahogyan abban a pillanatban, hogy megpróbáltad szabadulást, a drót elpattant, és Karen egy villámgyors mozdulattal ugrott hátra tőled. Az arcán tisztán látszott, hogy meglepődött azon ami történt.

És nemcsak ő! Még Tshunade is felállt a székéről, ahogyan lenézett rád és csodálkozva mért végig. Ő sem hitt a szemének, hiszen ez a technika képes kettévágni akár egy fémcsövet is, de te mégis képes voltál kiszabadulni.
- Hihetetlen ez a fiú!- nézett a Raikage-ra, aki csak elmosolyodott a kijelentésen és csak utána válaszolt.
- Valóban! De egyikük sem üti meg a chuunin szintett! Előtérbe helyezik mind a ketten az érzelmeiket és túl forrófejű mind a kettő! Ez pedig egy chuunin esetében nem jó! Erősek, de a látottak alapján, egyikükből sem lesz chunnin!
- De egy chuunin-nak nem csak a helyzetet kell elemeznie, nemcsak az ésszerű döntéseket kell meglátnia! Ők ketten ha így folytatják mindhalálig fognak harcolni! Ez mértékű elhatározás pedig elengedhetetlen egy chuunin-nak. - válaszolt a Hokage, ahogyan egy harmadik fél is beleszólt a beszélgetésbe.
- De az önfeláldozás gyermeki ostobaság! - szólt közbe a Tsuchikage is, ahogyan immáron mind a hárman a küzdelmet figyelték.

A szabadulás okozta chakra pazarlás miatt lihegtél kissé, ahogyan a ruhád több helyen elszakadt, és igazából mind a két kezed erősen vérzett. De annak fényében, mivel próbálkoztál ez igencsak kevés hátrány. Karen pedig még rosszabbul nézett ki. A jobb válla erősen vérzett, miután az ugrása közben a katanád még jobban felszántotta a vállát. És jól láttad, hogy mi történt. A lábba is megbicsaklott, ahogyan féltérdre rogyott, de az arcát le sem vette rólad. A közönség pedig nem tombolt. Néma csend ült a stadionon. Mindenki azt várta melyikőtök fekszik el ellőbb. Te pedig gyorsan kaptál be egy energiatablettát, mely a vérzést nem állította el, csak több chakrát adott, melynek hála jobban érezted magad. De a tervedet megállította Karen szava.
- Alig álók a lábbamon! -közölte veled- Ez lesz az utolsó technikám és véget vetek ennek a harcnak! - közölte veled határozottan, mely változtat a helyzeten. De miben az rajtad áll.

.........................................................
Takashi:
Testi egésség: 50% (erős vérzés mindkét kezeden, bal kezed nehezebb mozog, illetve minden mozdulat kisebb fájdalommal jár!)
Chakra tartalék: 39% (Még az energiatabletta bevételével is)

---

(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch#!v=nlxuqY7A0qY&feature=related)
Az ellenfelem immáron egy végső csapással akar megállítani, hiába szabadultam ki. Milyen érdekes. Már-már alig érzem a testem. Pillantásom mind a két kezemet végigjárná majd egyenesen néznék Karen felé. Vér és fájdalom. De ez a vér más, ez a fájdalom más! Ez az érzés egyáltalán nem olyan amilyet megszoktam. De mégis... De mégis érzek egy olyan fájdalmat ami ismerős. Érzelem, ez érzelem. Valamit érzel Karen után, valami erőset... De attól még te döntesz most. Kérdem én, mi legyen Takashi? Hogy mi legyen? Őszintén... Nos ezt a döntést meg kell hoznom, de nehezebb mint gondoltam.
- Igaz is... *liheg* Ezt a döntést meg kell hoznom, ahogy neked is Karen.
Lenéznék a földre de nem látnék egyebet csak puszta, kissé havas földet. Dante... El vesztettem volna a hitemet ilyen gyorsan? Ezt a földet nézve, csak puszta talajt látok nem pedig azt amit akarok. Egy szebb világ földjét, ahol az arra méltók élhetnek! Miért... Miért kell nekem szenvednem a szebb jövőért, egy jobb világért? Valakinek meg kell tennie Takashi. Nézz körül. Lassan körbenézek, de csak a fejemet mozdítom el. Igazad van. Ezek az emberek csak a pusztulást érdemlik, nem tennék meg azt, amit én fogok. Miközben körbenézek egy-két személyen megakad a szemem.
Hokage... Raikage. Kérdem én, ők megtennék azt amit én fogok? Vajon megtennék? Egyszer majd könnyen kiderítheted. Ám most még a harcra kell koncentrálnod majd a csata végén megkérdezheted... Pár év múlva pedig meg is tapasztalhatod. Mit gondolsz? Azt hogy megteszem azt akinek már rég megkellett volna tennie! Egy kicsit akadozva megtettem egy lépést a jobb lábammal amikor a fájdalom határt szabott nekem és féltérdre rogytam. Véres kezemet kinyújtva mutattam Karen felé majd próbáltam egyre jobban összeszorítani az öklöm, mintha elragadnám. Miért ilyen nagy a fájdalom? A testem nem is sérült meg ennyire! Nem értem... A szíved Takashi. Harcolj a szívedből és nem lesz akadály előtted! Valóban? Mindig is azt hittem hogy egy ninja érzelmei nem vihetik tévútra és nem játszhatnak szerepet! Ez igaz. De ha egy ilyen kaliberü tervről van szó amit te fogsz véghez vinni, akkor szívedet, lelkedet és minden erődet bele kell adnod! Értem, de többször nem lesz ilyen! Hidd el hogy lesz Takashi... De most harcolj! Küzdj az álmodért! Kissé nehézkesen ugyan, de feltápászkodtam. Itt az idő.
- Nézzünk egymásra Karen! *liheg* Miért is küzdünk egymás ellen ennyire? Ja igen... Azért mert más elveket érzünk helyesnek! *liheg* De tudod egy valamiben különbözünk! Én az igazságot tartom helyesnek, míg te hiú ábrándokat kergetsz! Ha azt hiszed hogy olyan könnyen meg lehet változtatni az embereket és ezt a világot, akkor nagyon tév...
Hirtelen összeestem és a hideg talajra érkeztem. Neee! Nem... Nem hagyhatom! Nem fogom hagyni! Neem fogom hagyni, nem..!
- Hol vagyok?!
- Válaszokat keresel, de nem találsz igaz? Nyisd ki a szemed, tekints körbe és utána válaszolj.
A fickót nem is láttam, de azért teljesítettem a kérését. Lassan körbenéztem és egy nagyon szép helyen találtam magam. Cseresznyefavirágok hullanak a semmiből, bimbózó virágok nőnek és szép tarka ég születik, míg én csak állok a gyönyörűség közepén. Milyen szép is ez. Milyen gyönyörű is ez.
- Nem hittem volna hogy egy olyan embert mint te Takashi, ilyen kezdetleges örömökkel boldoggá lehet tenni. De most nem ezért vagyunk itt. Akár ez is lehet a jövőd! Ez a szép paradicsom amit te hozol létre! De ehhez fel kell kellned és küzdened! Gyerünk!
- De mindig valami fájdalom zavar meg. Egy ismeretlen erő.
- Azzal ne törődj! Ez egy jel, hogy jó ösvényen jársz! Egy olyan ösvényen amit te tapostál ki magadnak! Tehát most menj és küzdj a világért! Hordd a hátadon a terhet amit apád és anyád hagyott rád... Gyerünk! Élj sokáig és küzdj! Küzdj!
- A szüleim?! Mit tudsz a szüleimről?! Mondj el mindent! Kérlek!!!
De már késő volt. A chuunin vizsgán voltam. Hirtelen újból éreztem magamban az erőt és a hitet. Azt az érzést ami éltet engem. Talán az érzések nem is olyan feleslegesek...
A szüleim... Nem fontos! Majd később, most fel kell tápászkodnom és küzdenem! Gyerünk! Már nem is éreztem annyira a fájdalmat és a hideget ami megtöltötte a hitem helyét. Lassan fel is tápászkodtam a kb. 5 másodperces fekvésemből amit én 5 percnek éreztem.
- *liheg* ...Tévedsz, azért mert az igazság fog győzni!
1. lehetőség
(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch#!v=gW2rRSJ5C3A&feature=related)
Az igazság mely a fájdalomból és sötétségből támadt föl! Az az igazság... Melyet én fogok elhozni! Egy olyan igazság amivel rendet lehet teremteni! Miután föltápászkodtam összeszedném minden erőmet és a jobb hüvelykujjamat a véres bal kezemre nyomnám. Ezt a hitet nem lehet megtörni! Ezt be is bizonyítom! Összekaparnám majdnem minden egyes csepp chakrámat amit a hitemmel és a véremmel kevernék. Ez elől a támadás elől te se fogsz kibújni Karen! Kézjelek formálásába kezdenék nagy erőfeszítések árán.
- Kuchiyose no jutsu!!
Ezután a kiáltás után lecsapnék a földre és megpróbálnám megidézni Hanshou-t(Adatlapon a leírás mellékelve). Ha az idézés sikeres akkor a füst után megjelenne a fekete bundájú, határozott külsejű farkas.
- Megígértem hogy segítek kölyök, na nyögd ki hogy mi kell!
- *liheg* Karennek fogom bebizonyítani az igazságot...
A farkas rámnézne és egy picit elhúzná a száját ami persze nem azért lenne mert aggódik értem, hanem azért mert ilyen könnyen "hagytam magam elpáholni".
- Jól elbántak veled kölyök mi tagadás. Nem értem hogy hogyan tudtak így elbánni veled. Mindegy! Te most maradj itt és ne legyél az utamba!
A kicsit goromba farkas el kezdene a kunoichi felé futni majd egy jutsut aktiválna.
- Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu
Ezzel a jutsuval a föld alá süllyedne és egy gyors mozdulattal berántaná Karent amivel remélhetőleg foglyul ejti. Nem hagyhatom hogy Hanshou hozza meg a végítéletet! Én vagyok a törvényhozó ebben a csatában! Ha elfogja akkor odasétálok majd kissé erőtlenül előveszem a kardomat és a nyakához szegezem. Eljött az ítélet... Hanshou kicsit morcosan, de odaengedne a "prédájához". Hanshou jó szolgálatot tett.
- Eljött az ítélethozás ideje Karen. Ugye tudod hogy mi jár neked? Hát persze hogy tudod... HALÁL!
Már lendíteném is a kardot tiszta erőmből, de a nyakánál megállnék. Komorság ötvözné az arcomat.
- Nem. Te még ezt sem érdemled meg. Fuss, fuss ameddig csak a lábad bírja Karen, de tudd hogy az igazság elől soha sem futhatsz el.
Háttal fordulnék majd egy-két lépést tennék és ha nem történne semmi akkor jeleznék a bírának egy kicsit nehézkesen. Hanshou ott maradna a kunoichi mellett és ha valamivel próbálkozna netán kiszabadulna ugatna párat. Ha valahogy kiszabadul és jelzi a farkas akkor gyorsan megforulok és a maradék erőmmel a hasába szúrom a kardot. Bármit is mondd ezt felelném neki a szemébe nézve:
- Bolondság Karen... *Hasába szúrnám még jobban a kardot* Bolondság.
Ezután egyszerűen összeesnék a kunoichivel eggyütt(Valószínűleg).


---

A kis magánszámod, mely neked sokkalta intenzívebb és fájdalmasabb volt mind azt kívülről látni lehetett, adta tudtodra, hogy az igazság, melyet te annyira fontosnak tartasz még benned is ellenmondásokat tesz. De ahogyan felálltál, hiszen Karen nem használta ki a mozdulatlanságodat, hanem megvárta míg rendbe jössz, bár azt sem tudta, az mennyi időbe is telik. Ahogyan pedig felálltál Karenés te is egy egyszerre kezdett kézjelekbe.
- Kuchiyose no jutsu!! // Kurotsuki Ayatori!! (Fekete hold vonaljáték) - kiabáltátok egyszerre, ahogyan az utolsó technikátokat hoztátok ellő.

Nagyobb pukkanás közepette idézted meg a fekete farkast, ahogyan mind a ketten láthattátok Karen technikáját. Az egész teste körül fonalak kezdtek el mozgolódni, ahogyan lassan körbevették őt, rámásztak a testére és befedték azt teljesen, de ezen felül a zsinegek öt nagyobb dróttá is összefonódtak (egyenként 25 mm vastagságúvá), melyek olyanok voltak, mind a csápok. Bizzar és eddig nem látott technika, olyan, mire még az összes Kage felfigyelt és jól láthatóan elemezték a technikát!
De a lány felé intézett szavaid, mintha egyáltalán nem is értek volna célt. A kunoichi nem mozdult és nem is mondott semmit, ahogyan farkas rohamra indult és azok a bizonyos csápok is megelevenedtek. Hatalmas, szemkápráztató sebességel csapódtak be a földbe, ahogyan Hanshou egy gyors ugrással kerülte el őket, de ez a megmozdulás is bizonyította neked, hogy azok a „csápok” hatalmas átütő erőt képviselnek. A keletkező füst pedig eltakarta azt mozzanatot, mikor a farkas koma a föld alá süllyedt. Karen csak téged nézett, ahogyan meg sem mozdult! Egészen addig míg Hanshou alulról nem támadta. Feltörve a földet, harapta meg a lány bokáját, melyet a zsineg ugyanúgy behálozott. Sőt ahogyan észrevetted, az egész testétt, kivéve az arcát védte, mind egy áthatolhatatlan páncél. És ez a páncél valóban hatásos volt. A farkas felnyűszitett, ahogyan vér csurgott ki a szájából, majd azzal az erővel ahogyan megjelent el is tűnt a föld alatt. Nem értetted mi történt, de ahogyan a föld mozgolódni kezdett melletted és ő megjelent, rád mordult.
- Annak a kis szukának a fonalai chakra-val vannak átitatva! Négy fogam bánta ezt a húzást! -jegyezte meg, ahogyan tisztán láthatóan, az egyik szemfoga is kettétört- Még sohasem láttam ilyen technikát! -jegyezte meg ezt is, ahogyan új tervel kell előállnod.

Kurotsuki Ayatori!! (Fekete hold vonaljáték)
Ez a technika a zsinegek teljes körű irányítását teszi lehetővé! A használó képes akár az egész testét zsinegekkel fedni, így nyerve védelmed minden fizikai támadás ellen! De ha akarja gyors és hatalmas támadosokat is végezhet vele, ahogyan az írányitás olyan mértékű, hogy semmilyen kézjel, vagy modzulat nélkül, nagyobb távolságokból is képes lesz irányítani őket, ameddig a fonalak összekötettésben vannak a testével. Ezen kívül a zsinegeket a használó chakrája járja át, így pedig annak áthatoló ereje hatalmassá válik, a sebességével együtt is. Azonban mindez rengeteg chakrába kerül!


.........................................................
Takashi:
Testi egésség: 50% (erős vérzés mindkét kezeden, bal kezed nehezebb mozog, illetve minden mozdulat kisebb fájdalommal jár!)
Chakra tartalék: 19% (alig tudsz lábbon maradni, kimerült vagy és gyenge!)

---

(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch#!v=cnyPIOyXJjA&feature=related)
Karen technikája olyan hatást fejtett ki amire nem számítottam. Olyan előnyre tett szert amit én el sem tudtam képzelni. Hanshou is megszenvedte, míg én alig álltam már a lábamon. Ez lehetetlen. Ilyen nem létezik! Egyszerűen nem tudok győzni... Nem tudom az igazságot megeleveníteni. Miért? Miért nem tudok sikert elérni? Miért csak a fájdalom, a szenvedés, és a gyűlölet jut nekem amikor én csak... Nem értem. Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Ránézek Hanshou-ra és látom hogy egy kicsit vicsorít. Hanshou-t hívtam segítségül, de még vele eggyütt se tudok győzni. Nem tudok, egyszerűen nem! Kudarcra vagyok ítélve... Kudarcra vagyok ítélve a kezdetektől! Térdre roggyannék és a két kezemmel támasztanám meg magam hogy ne essek össze teljesen.
- Miért nem lehet... Talán keményebben kellene dolgoznom? Talán az életemet is oda kéne adnom a célomért? Talán még azt is fel kéne áldoznom a célomért ami a mindent jelenti nekem?
Takashi... Ne gyötörd magad hanem küzdj az isten szerelmére is! Gyerünk kellj fel! Küzdj akár az életed árán is! Gyerünk kellj már fel! Minek? Olyan sok dolog van amit még csinálni szeretnék. Temérdek ötlet, tudásvágy és harci szomj lakozik bennem. Sok minden kárba veszne ha most felkellnék. Ez a hozzáállás tiporja szét a világot, hát nem érted Takashi? Ha nem kellsz fel végre a földről akkor lehet hogy már sosem fogsz felkelni! Nem a fizikai sérülésed miatt, hanem a lelki sebeid miatt! Ha viszont felkelsz és küzdesz akkor tovább élheted az életed! Dante bíztatására nem feleltem. Próbáltam felkelni, de nehéz volt a súly, a súly ami lenyomott. Nehéz a ninja sorsa. Nehéz már a testem is, alig tudok mozdulni.
1. lehetőség
(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch#!v=V-Wr5BqZD2E&feature=related)
- Felkelek azért is! Bebizonyítom az igazságot!
Irdatlan nehezen feltápászkodnék majd egy kissé merész lépésre szánnám el magam. Bármi áron meg fogom akadályozni a söpredéket! Egyenként bevennék 4 darab energiatablettát ami eléggé nagy mennyiség. A mellékhatás csak azután fog bekövetkezni miután megöltem Karent!
- Hanshou, számíthatok rád?
- Megígértem kölyök! Ráadásul még tartozom ennek a cafkának!
- Rendben. Az energiatabletta mellékhatása nemsokára meg fog jelenni, tehát sietni kell. Fogd ezt a robbanócetlis kunai tőrt és ha szólok akkor dobd el rendben?
Ezután a mondat után egy robbanócetlis kunai tőrt nyújtanék az idézett farkasnak aki remélhetőleg elvenné egy kissebb megjegyzés keretében.
- Cöh, rendben de ne baltázd el!
- Nem fogom... Ezt úgy is muszály megtennem! Hanshou tereld el a figyelmét!
A farkas morogna kettőt aztán nekiiramodna és elkezdene futni Karen felé. Valószínű hogy meg fogja támadni amire ő is számítana és el kezdene ugrálni / kitérni a támadások elől míg én előkészülnék a végső csapásra ami már tényleg az utolsó lenne. Elővennék egy átlagosnál nagyobb vörös tekercset amit a céljaimra használnék fel. Eljött a végső csapás ideje. Az ítéletet ki kell hirdetnem... A tekercsből megidéznék 700 virágszirmot(980 van benne) ami egy pukkanás keretében körülöttem teremne. Megmutatom... Magam elé helyezném mindkét kezem.
- Érezd a fájdalmat KAREN! Hana Ninpou: Hyakkasaihouu!
Ezzel a technikával irányítanám az összes virágszirmot Karen felé az utolsó szusszanásomig, hiszen nem akadályozhatna meg semmi(Vagyis azt hinném). Itt a vége!!
- Eljött a vég! Hanshou, most!
Ekkor a virágszirmokat hirtelen sebességgel a kunoichi felé irányítanám majd amikor a virágfelhő már teljesen beborítaná, ökölbe szorítom a kezem és felrobbantom mind a 700 virágszirmot! Ezzel egyetemben egy kicsit távolodna Hanshou és eldobná a robbanócetlis kunait ami ugyanúgy berobbanna, ezzel egy utolsó és végső detonációt alkotva!
- Érezd a fájdalmat Karen!! Érezd!
Miután látnám hogy meghalt-e az ellenségem vagy sem egy hirtelen mozdulattal összeesnék.
- Pedig a világnak én kellek... *Puffanás a földre*
2. lehetőség
Valami hirtelen csapás vagy hatás bekövetkezik és összeesem, netán olyan sebet kapok hogy elájuljak / ne tudjam folytatni a harcot.


---

Ezúttal azonban Karen várta meg a kis lelki válságod befejeztét! A technika fenntartása hatalmas chakratartalékokat emésztett fel, így pedig bár te nem tudtad, alig volt egy perc vissza ahhoz, hogy a kunoichi összeessen a kimerültségtől, na meg persze a vérveszteségtől. Így ahogyan térdre rogytál és a földet kezdett bámulni, azok a bizonyos kis fémből álló csápok megmozdultak.
- Mit csinálsz te ostoba kölyök! - kiáltott rád a farkas, ahogyan neked ugrott és ezzel megmentette az életedet, hiszen hatalmas porfelhő kíséretében csapódott be az összes „csáp” a pillanattal ezelőtti helyedre. - Szedd össze magad, mert különben meghalsz! - morgott rád, ahogyan te is felálltál a földről, hiszen az előbbi incidens és a magasban lezajlott szavak és az elhatározás erőt adott neked.
A közönség pedig néma csendben figyelte a küzdelmet, ahhoz képest hogyan is indult, a végére epikus harc keletkezett belőle, olyan, melyet ritkán látni. Így pedig nemcsak öt Kage, hanem a közönség is nagyon élvezte a küzdelmet. Lassan végrehajtottad a veszélyes manővert is, hiszen a négy bogyó visszaadta az összes erődet, de hatalmas kockázatokat vállaltál te is, plusz immáron mind a kettőtöknek ugyanannyi esélye maradt. Ugyanaddig bírjátok, most már akármi megtörténhet!
- Nem vettél észre valamit? -morgott rád Hanshou, ahogyan te is észrevetted, hogy a lány körülvevő zsinegek között vér folyik ki. Vagyis a technika megvédi a külső támadásoktól, de az azelőtt szerzett sérülései kifogják nyírni ha így folytatja. – És nemcsak az! -közölte veeld, ahogyan szinte olvasott a gondolataidban- Amióta felvette ezt az alakot, egyszer sem mozdult meg! Se a támadásomkor, se utána. Se a fejét, se a kezeit, semmilyét nem mozdította meg! Ezt kéne kihasználnunk! - nézett rád, ahogyan a „csápok” újra megmozdultak és feléd kezdtek kuszni a földön, ahogyan a lassú mozgásuk egyre gyorsabba lett, majd egy pillanattal később mind az négy csáp a magasba emelkedett éés szétvált. Mind egy drótfal csapott le rád, ahogyan a fejenként egy milliméteres drótok egy tüskefalat alkotva közelített téged, teljesen eltakarva a látómeződet. Nagy gyorsaság és ha elér, tűpárna lesz belőled! Elkel kerrülnőd, de hogy hogyan az rajtad áll.

......................................
Visszamaradt idő: 50mp
.....................................
Takashi:
Testi egésség: 49% (erős vérzés mindkét kezeden, bal kezed nehezebb mozog, illetve minden mozdulat kisebb fájdalommal jár!)
Chakra tartalék: 50% (újra erőre kaptál, de egy perc múlva kimerülten esel össze!)

---

(Aláfestés: http://www.youtube.com/watch?v=gNqn22tpuB0)
Hanshou felkeltette a figyelmem a gyengepontokra amit én nem is nagyon vettem figyelembe. Igaza van! Ha valahogy kitudnám használni ezeket a tényezőket akkor könnyebb lenne a győzelmem! Ezután már tiszta fejjel gondolkoztam, és a hitemet is megtartottam, jó páros. Ha egy gyors csapással lehetne kijátszani akkor... De vajon mivel? Olyan gyors és masszív támadás kellene ami kizökkentené a ritmusából! Ezután már úgy is könnyen meglehetne ölni. Egy kicsit elmerengtem a lehetőségeimen amikor egy gyors támadás felébresztett. Hát ez meg?! A fenébe!
- Shunsin no jutsu!
Hallatszana a technika, majd a jutsuval gyors helyváltoztatásba kezdenék a jobb oldali irányba. Pff... Már megint ezt a technikát kellett használnom. Útközben kivennék két shurikent és el is hajítanám Karen felé. Hanshou is megpróbálna követni, de mivel ő kutya ezért neki nem kellene olyan nagy akrobatika(Bár azért kicsit nehézkesen kerülné ki). Miután megérkezne mellém a farkas egy kicsit elgondolkoznék. Mivel tudnék egy olyan rést nyújtani amit Hanshou kihasználhatna és végzetes csapást mérhetne? Hmm, ez egy eléggé nehéz taktika kidolgozásának pillanata. Mi az Taka átmentél gondolkodóba? Kettőnk közül én vagyok az eszesebb, szóval csönd. Tehát, ha elterelném a figyelmét Karennek akkor talán valahogy hátulról megtámadhatná Hanshou. Ám mi van ha hátulra is tud csápokat növeszteni? Vagy... Ha mégis tud, de nincs elég chakrája hozzá! Ez eléggé nehéz így. Kockáztatnom kéne. Tehát kell egy csali! Ránéznék a farkasra majd egy kissé elmosolyodnék.
- Mit mosolyogsz? Van egy terved?! Bökd már ki!
- Talán. Kéne egy csali Hanshou. Kérlek vállald el!
- Én csali?! Még csak az kéne hogy... Áá rendben! De először és utoljára!
- Arigatou. Egy eléggé masszív támadást kell végre hajtanunk tehát nagyon figyelj oda!
Hanshou nem kezdene vitát, de érezhető lenne hogy a figyelj odás részt nem kedvelné és inkább kioktatna. Rendben. A terv előállt már csak végre kell hajtani Hanshou beavatása nélkül. Úgy is csak időt vesztenék vele.
1. lehetőség
Elővennék egy robbanócetlis kunai tőrt és odaadnám Hasnhou-nak.
- Ha szólok akkor kérlek dobd el... Én is hasonlóképpen fogok támadni tehát vigyázz a robbanásra.
A farkas elvenné a fegyvert és nekiiramodna a jobb oldalról míg én a balról. Alig indulnánk el elővennék két füstbombát amit oda is hajítanék Karen-hez. Nem tud mozdulni így nem is térhet ki a bombák elől! Ráadásul nem csak leszűkíti a látótávolságát, de még homályosan is fog látni tőle! Itt az idő a támadásra. Figyelnénk az esetleges támadási kísérletekre nehogy valami törés keletkezzen a terven. Most kell támadni! Előkapnék két robbanócetlis kunai tőrt amit a jobb kezem ujjai közt helyeznék el. Most... Most!
- Hanshou, most!!
Abban a pillanatban mind a ketten felszökkennénk a levegőbe és elhajítotanánk a fegyvereket a kunoichi felé. Kicsit meglepődnénk hogy majdnem egyszerre ugrunk, ráadásul ugyanazt csináljuk, de ez nem jelentene akadályt. Itt az idő a robbantásnak! Mind a ketten hátrálnánk hiszen a hangom alapján ki lehetne következtetni a helyzetem, ráadásul a robbanás is nemsokára bekövetkezne.
- Jibaku fuda: Kassei!
Abban a pillanatban mind a három fegyver felrobbanna ráadásul talán még a füst anyagai gyúlékony részecskéket is tartalmazhatnak, ami azt eredményezné hogy egy gigantikus lángbörtön keletkezik és mivel nem tud mozdulni ezért több mint valószínű a halál.. Hmm... Ránéznék a farkasra és komoly arckifejezéssel szólnék hozzá.
- Talán egy pillanatra megismeri a fájdalmat.


---

Sikeresen kerülted el a támadást, ahogyan a fekete farkas egy pillanattal később a keletkező füsttörmelék közül ugrott ki, hogy csatlakozzon hozzád. A kezedben már megjelenő néhány shuriken azonban sem volt elég, hogy megizassza a Karen-t. Belecsapódtak a mellkasába és mintha egy páncélról pattannának vissza, úgy estek le egyszerűen a földre és álltak meg benne.
- Nem használ semmi sem! Az egyetlen hely a jelek szerint, ami sebezhető az feje! Ezt kellene kihasználnunk! - jelentette ki Hanshou, ahogyan hirtelen ledermedt.
Az előbb még mozgó zsinegek hirtelen a földre hulltak, erőtlenül, ahogyan te elmosolyodtál.
- Mit mosolyogsz? Van egy terved?! Bökd már ki! -kérdezte Hanshou
- Talán. Kéne egy csali Hanshou. Kérlek vállald el!
- Én csali?! Még csak az kéne hogy... -itt azonban új fejlemények alakultak ki. A farkas hirtelenjében abbahagyta a beszédet, ahogyan ijedten rád nézett. - Nem öt csáp volt! -kiáltott rád, ahogyan ekkor döbbenhetsz rá, hogy nem figyeltél oda. Mikor Karen felvette ezt az alakot ö csáp jött létre és az összessel támadot, az sikertelen első támadásod után, melybe beletört a blöki néhány foga. Azonban ez az csapás, mellyel meglepett az imént és kényszerített arra is, hogy a Shunsin no jutsut használd, csak négy csáp támadott meg! Egy eltűnt volna? Nem! Te azonban szemed hunytál ez felett és ez lett a bukásod oka. A föld hirtelen felrepedt mögötted, ahonnét az a bizonyos csáp utolsó támadása csapott le rád.
Vér fröccsent az arcodra, ahogyan Hanshou eléd ugrott, hogy megvédjen. A drótcsáp a mellkasánál hatol be és átszakítva néhány fontos izmot, és belsőszervet meg sem állt feléd. Szinte lepergett előtted az életed, ahogyan a drót hajszálnyira de megállt a szemed ellőt, majd erőtlenül hullott le a földre. Hanshou is a földre zuhant, ahogyan erősen vérzett. De ez sem akadályozta meg abban, hogy mérgesen rád morogjon.
- Ostoba kölyök! - közölte veled, ahogyan egy pukkanás közepette eltűnt, ahogyan a te szemed láttára Karen-ről is lehulltak a drótok, majd összeesett. A közönség pedig hatalmas üdvrialgásban tört ki.

---

Egyáltalán nem számoltam a leglényegesebb tényezőkkel és ezt majdnem meg is szenvedtem. Hanshou elém ugrott és megmentett engem az egyik csáptól ami a föld alól tört elő. Istenem! Hirtelen leblokkoltam és lepergett elöttem az életem.
Megszülettem nagy nehézségek árán egy eléggé nyirkos napon. Szüleim? Nem tudok róla. Barátaim? Egy, Sora... Ő is halott Mesterem? Kazumi-sensei és Mizuki a kovács! Igen, van aki tanít és támogat! Ellenségem? Ellenségem, még hogy ellenségem? Ellenségeim! Mindenki aki nem tudja megérteni a fájdalmat és könnyelműen éli az életét! Nameg... Aki megölte Sora-t! De az életem... Lepörög most az életem, de mit látok? Mit?! Mindenhol nyomasztó feketeség és a közepében én. Körülöttem az elmosódó alakok akik megvetnek és csak néha-néha pillantanak rám. 3 ember aki fehérbe van öltözve. Mizuki, Kazumi, Sora. Távolodik a több személyből álló fehér körvonal... Az életem? Szinte semmi. Nem volt célom, csak egy! Azaz egy is olyan lehetetlen hogy már alig tudok belegondolni. Mostanáig! Mert van célom és meg is valósítom... Hirtelen egy újabb fehér alak rajzolódik ki... Raikage-sama. Vajon ő megtenné azt amit én szeretnék? A sokkomból a sebzett farkas dühös dongálása ébresztett fel. Lassan ránéztem, majd egy pukkanás alatt eltűnt. A közönség kiabálása és üdvrialgása nem is érdekelt. Miután elment kb. 5 másodpercig csak néztem magam elé majd térdre rogytam és megmarkoltam a talajon lévő hideg havat. A fenébe...
- Hanshou!! A fenébe is... *Suttogva* Hanshou.
Lassan felállnék és a havat elengedném a kezemből. Megmentett... Áldozata miatt nyertem. Nem volt hiába való hogy megmentett. Figyelj Takashi! Nem biztos hogy meghalt! Lehet hogy nem úgy érte a támadás... Lehet. Mindenesetre... Elővenném a kardomat és elkezdenék közelíteni az összeesett Karen-hez. Lehet hogy még él. Ráadásul még nem biztos hogy én győztem. Miután odaérnék, felkészülnék bármilyen csapásra hiszen nem biztos hogy meghalt. Talán csak maximalista vagyok. Azért lehajolnék és megnézném a nyakán a pulzusát. Ha még él(Ami több mint valószínű), akkor felállnék és egy mondatot fűznék hozzá, majd a kardomat eltéve elsétálnék, ezután pedig jeleznék a vizsgabiztosnak.
- Majd még találkozunk, ebben biztos vagyok.
Ha viszont halott(Csak nem) akkor egy kicsit meglepődnék majd a kardomat eltéve elindulnék és jeleznék a bírának... Ezután pedig lehetséges hogy csak úgy összeesek.


---

Lassan felálltál és odasétáltál a földön fekvő Karen-hez, aki még eszméleténél volt, így nem kellett semmit sem tenned. Körülötte egy kisebb vértócsa jött létre már, ahogyan a fejét lassan oldalra fordította és halványan elmosolyodott. Az egész arca vértől és hótól volt nedves, ahogyan téged nézett, de láthatólag mégsem voltképes mozdulni, lassan alig hallhatólag szólalt meg, ahogyan a Kagepáholyban, már a jutsuja óta talpon lévő Hokage megszorította a kötőmből kifaragott korlátot, ahogyan az hatalmas reccsenéssel tört ketté.

-Nyugodjon meg Hokage-sama! Ha a lány győzött volna, akkor sem lett volna képes indulni a következő fordulóban! Ilyen sérülésekkel jó ha túléli ezt a mérkőzést! - közölte vele a Raikage, aki nyugodtan a helyéről figyelte a küzdelmet.
- Elég érdekes technika! Szóval Konoha-nak még mindig vannak olyan technikái melyet nem láttunk? -nézett fel az öreg Tsuchikage, akinek a szavait Tshunade meg sem hallotta, hanem olyan hangosan kiabálta el magát, hogy abba a stadion összes nézője elhalgatott és visszaült a helyére.
- Hol van már az orvos csapat! -kiabálta, ahogyan négy fehérrúhás alak jelent meg a küzdőtéren, hogy el lásák Karen sérüléseit.

Eközben pedig te tisztán hallottad azokat a szavakat, melyek felzaklathattak. Melyet Karen mondott neked alig érthetően.
- Boccsás meg! Nem bírtalak megölni! -közölte veled, ahogyan ezzel azonnal leesett, hogy szándékosan oldotta fel idő ellőt a technikát - Nem bírtalak, mert olyan vagy mind az apám! … Ő is hit az igazságban, abba, hogy a vétkeseket megkel büntetni, hitt abban, hogy akik vétkeznek, azoknak jár a halál! …. Annyira hitt benne …. hogy amikor ő tévedett …. végzett saját magával is, hogy az igazsága helyes legyen! … -nevette el magát, ahogyan vért köhögött fel és abban a percben odaértek az orvosok is, akik odébb löktek, de így is hallottad az utolsó szavait. -Nem jött rá, hogy a halál nem igazság, hanem büntetés!
Abban a pillanatban összeestél, ahogyan a bogyók kezdtek hatni és minden erőd elhagyott. Még láttad, hogy az egyik orvos föléd hajol és közli a társaival. ~Ő rendben lesz!~ és lassan elnyomott a sötétség.

- Hova megy Hokage? Kérdezte Mei, ahogyan Tshunade csak ennyit válaszolt a Mizukage-nak.
- Annak a lánynak nagyobb szüksége van rám, mint, hogy itt üldögéljek!

Amikor felébredtél a kórházban, tisztán láttad, ahogyan nem messze fekszik tőled Karen, teljesen bekötözve, de él. Másik oldalon Shirou és az ő ellenfele Kensei feküdt és még néhány genin, akiket nem ismertél, de valószínűleg, az előző forduló sérült részvevői lehettek.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Jún. 19 2010, 02:16

A döntő párbaj résztvevői:

Ariku Saya és Ayanokoji Takashi
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Kenshiro Suiren on Szomb. Aug. 14 2010, 23:33

Saya nem figyelt arra, hogy mit mondott Mifune. Eleget hallotta már beszélni az öreget, tehát inkább ellenfelére koncentrált. A tömeg addig elcsendesedett, amíg a Vas országának vezetője beszélt. A kunoichi kiélvezte a csöndet, és arra használta fel a kis időt, hogy körülnézzen. Felmérte a terepet, ami nem sokat változott az elődöntő küzdelme óta. Még mindig ott volt a víz a küzdőtér közepén, amit a hasznára tud majd fordítani. Izmai megfeszültek, de egyúttal készen állt bármilyen támadásra. Közvetlen rohamra és cselre is felkészült. Ekkor még nem tudta, hogy a Kumogakure-i fiú milyen technikával rohamozza meg. Nem látott bele a másik gondolataiba, ezért a testbeszéde alapján próbálta meg kikövetkeztetni, hogy mi lesz az első lépése. Ekkor valami történt, a tömeg újra nagy zsongásba kezdett és a gong is megszólalt.
*Kezdődik.* Amint Saya fülébe eljutott a hang és az agya is feldolgozta az információkat, azonnal reagált. Egy kis chakrát vezet a lábába, majd egy ugrás után kicsivel hátrébb érkezik le a talajra. Meg akar tartani egy bizonyos távolságot, bár ez nem működhet a végtelenségig. A hátsó táskájához nyúl, taktikát változtat és eldob egy kunait, amire robbanó cetli van rögzítve. Persze előtte kivár pár másodpercet, hogy a lehető leghatékonyabban tudjon támadni. Amikor úgy érzi, hogy a cetli aktiválásával megsebesítheti, vagy csak megzavarhatja az ellenfelet, azon nyomban aktiválja a Kassei segítségével. Közben igyekszik a víz felé közeledni, mert ott van több esélye támadni, illetve védekezni is egyszerre. Lehet, hogy Saya hidegvérű és nem tud másokkal törődni, azért a hibáiból mindenképpen tanul. Nem szól a másik shinobihoz, inkább állandóan felméri őt. Igyekszik átgondoltan cselekedni, habár ez sosem volt az erőssége. Takashi támadásától függően megpróbál védekezni ha szükséges. Amennyiben nem látja túl sok értelmét kitérni, akkor szembe megy a fiúval, hátha ez megzavarja egy kicsit. Folyamatosan figyeli a környezetét, hiszen a támadás bárhonnan jöhet. Szeme hozzászokott a ködben való tájékozódáshoz, úgyhogy ha a látási viszonyok csökkennek, akkor sem kerülne akkora hátrányba, mint egy nem Kirigakure-i ninja. Egyelőre a chakráját is tartalékolja, mert ki kell tartania akkor is, ha elhúzódik a küzdelem. Amennyiben nem szükséges, csak simán elugrik vagy elfut, ha fegyvert dob felé az ellenfél.
avatar
Kenshiro Suiren
Játékos

Tartózkodási hely : Sötétségben


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 298

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Csüt. Aug. 19 2010, 16:43

// Elnézést a késésért. //

Csak néztem a nagy tömeget, ámultam, gondolkoztam, másra nem is nagyon figyeltem. Bár bele látnék a jövőbe. De most nem a jövő a fontos... Egy gyors pillantást vetettem a kunoichire majd vissza. ...Hanem a jelen. Egy ideig még néztem a tömeget majd a lány felé fordítottam a fejem, hiszen "nem árt ha figyelek". Vajon mivel fog támadni vagy milyen mozdulattal fog kezdeni? Ha hátrál... Nincs más hátra én is hátrálok. Ha viszont támad akkor is hátrálok. Azt addig is tudtam hogy mit teszek majd, csak az a kérdés hogy hogyan. Információt kell szereznem, nyugodtnak kell maradnom és nem lesz gondom. A tömeg nagy rivalgásban tört ki és a harc kezdetét jelző gong is nagyot szólt, elég hangosat ahhoz hogy mindenki hallja. Itt az idő!
A gong után egyből hátrálnék egy ugrás vagy egy szökkenés segítségével. Ezután nem venném le a szemem a lányról, minden mozdulata elárulna valamit, csak ki kéne fejtenem. Ki kell derítenem hogy milyen harci képességei vannak! A taktika adott lenne csak a teljesítés maradna hátra. Elővennék egy kunait a táskámból amit csakis védekezésre használnék. Egyenesen néznék a lányra hiszen a támadása, védekezése, semmittevése akár egy jól kivitelezhető taktika első stádiuma is lehet. Ha eközben támadna akkor természetesen megpróbálnék kitérni előle, ha viszont olyan mód támad akkor valószínű a tőrt is használatba venném. Ha megpróbálna provokálni elereszteném a fülem mellett hiszen csakis a védekezés és az információszerzés lebegne előttem. Ha egy nagyobb hatótávú támadást kivitelezne akkor is megpróbálnám kikerülni azzal hogy egy fára vagy egyéb magasabb helyre menekülnék. Ha szükséges lenne akkor alkalmaznám a shunsin no jutsut is aminek segítségével nagyobb sebességre tennék szert és könnyebben kitérnék a támadás elől. Eközben a Kirigakure-i lány mozgását egyre jobban fürkészném. Ha az ő helyében lennék akkor egy olyan helyzetet kényszerítenék ki ami hasznos számomra. Szóval... Ha közel akar kerülni hozzám akkor vagy el akarja terelni a figyelmemet vagy fel akar mérni, netán csak meg akar sebezni. Ha elemi jutsut akar alkalmazni akkor közel kell kerülni az eleméhez... De az is lehetséges hogy ez egy elterelés. Pf... Víz, föld, levegő, tűz, villám. Ha tűz akkor simán rám támadhatna akkor amikor akar... Ahogyan azt a tűzzel, levegővel és villámmal tehetné. Víz... Kirigakure. 50% esély van rá hogy Suiton elemű. Viszont az is lehetséges hogy a többi elem közül jeleskedik valamelyikkel. Ez nagyban megnehezíti a gondolkozásomat. Nincs más hátra vagy a salyát bőrömön tapasztalom meg, vagy csalit használok. Nehéz helyzet. Ha az ellenségem fegyvert használ akkor természetesen kitérnék, el futnék, hátrálnék, védekeznék. Ha taijutsuval próbálkozna akkor csak annyira engedném magamhoz közel hogy valamit kiolvassak a mozdulataiból.
- Hmm...
Ha jutsut használna akkor először elemezném és csak utána terveznék, míg a cselekvés marad utoljára. A taktika talán most itt a legfontosabb. Minden esetben csakis az információ szerzésre hajtanék és a védekezésre / kitérésre. Ha viszont megpróbálna hátrálni és védekezni... Az az majdnem ugyanazt mint én, akkor egy eléggé furcsa tükör szerű harc jönne létre. Nem zökkentesz ki! Megpróbálnám még akkor is tartani magam a tervhez annyi változással hogy shurikenekkel megpróbálnám "szóra bírni" a testét azaz a testbeszédéből le olvasni valamit. Meglátjuk hogy melyikünk vét először hibát!
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 148

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 580

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Karin on Pént. Aug. 20 2010, 10:38

A harc elkezdődött és a közönség kicsit lehalkult. Mindenki kíváncsian várta, beleértve a díszvendégeket is, hogy vajon mit is hoz ennek a küzdelemnek a végkifejlete. Ha a falukat összehasonlítjuk és erre szánjuk egy másodpercet, akkor a legtöbben a Kumogakure-i shinobi győzelmére jósolnak, a kicsi, eddig nem nagyon ismert Namigakure-i kunoichi-vel szemben. Azonban akik látták az előző küzdelmet, azok észrevehették, hogy míg a Namigakurei lány könnyedén jutott a döntőbe, addig a Kumo-i srác nagyon megizzadt a győzelemért! Ezzel pedig az állás 1:1! Úgy látszik, mind a kettő szereplőnek ugyanannyi esélye van a győzelemre, és ahogyan mindkét fél egyszerre távolodott el egymástól, vissza is kanyarodunk a harchoz.
Nőt a távolság, ahogyan egy, csakis egy pillanatra csend honolt a küzdőtéren és a közönség soraiban is. Megállt a levegő, ahogyan Saya keze egy gyors mozdulattal érkezett hátra és kapta elő a kunai kést. Persze nem nem rest azonnal, egyenes irányban elhajítva az ellenfele felé. Takashi pedig ezúttal kissé félre számította magát. Ameddig nem lángolt fel a kuani vége, addig a pillanatig abban a tévhitben élt, hogy a lány csak próbára akarja tenni a mozdulatait. Pedig nem. A kunai közel volt, de a robbanásig volt elég idő, volt két másodperc ami elég is volt a fiúnak. A shunsin no jutsuval hátrált, ahogyan a robbanás majdnem telibe kapta, azonban így csak a füstjét kapta el.
A közönség felkiáltott, hiszen sokan elhitték, hogy ennyi volt! De nem! A füst egy pillanatra eltüntette mindenki elől a fiút, ahogyan a következő pillanatban kirobbant a takarásból, ahogyan jó néhány métert csúszott még a földön is. Megúszta, de csak szerencsével. Azonban a füst még fennál, nem sokáig de eltakarja a kéz szembeálló felet, ezért itt az idő, hogy mindketten egy tervel álljanak elő!

Saya: 99% chakra // 100% Testi épség

Takashi: 98% chakra // 100% Testi épség

//Megj.: Takashi! Látom eddig nem volt Jk-Jk elleni harcban részed! A sorrend ilyenkor nagyon fontos! Az aki az első postott írja, ő támad mindig ellőbb, neked pedig nemcsak reagálnod kell rá, de ellentámadást is ki kell tervelned, ha képes voltál elkerülni az ő támadását! Persze azt én döntöm el, hogy az ellentámadásod megvalósul-e! Ha igen, akkor pedig Saya-nak kell ugyanezt megcsinálnia és így tovább! De mostantól minden esetben csakis arra reagálj és ellentámadj ha tudsz, mással ne foglalkozz, ne kalandoz el olyan irányba, mely teljesen nem valósul majd meg! //
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Kenshiro Suiren on Hétf. Aug. 23 2010, 22:31

Az első támadás félsikernek mondható, legalábbis Saya ezt könyvelte el magában. A robbanás utáni füsttől ugyan nem látta ellenfelét, de a földön való csúszás hangját nem lehet összetéveszteni semmivel. Itt volt az alkalom, hogy kicsit felpörgesse a dolgokat, néhány kézjel és a Bunshin no Jutsu segítségével máris három kunoichi állt a küzdőtéren. Talán furcsának tűnhetett, hogy eddig csak alapvető genin jutsukat alkalmazott, de ennek is megvolt a maga oka. Egyelőre nem szándékozott több energiát fektetni a küzdelembe, csak amennyit szükségesnek érzett. A három Saya elindult Takashi felé, de nem egy irányból közelítettek, hanem az egyik másolat szemből támadt, míg az igazi shinobi és a másik klón oldalról közelítettek. Azért nem akart ő szemből menni, mert ismét meg akarta próbálni átverni az ellenfelet. Igaz, hogy a Bunshin no Jutsu nagyon könnyen észrevehető, de bízott a gyors mozgásában, amit még elveszett ninja időszaka alatt tanult meg egy másik kunoichitől.
Ahogy egyre közelebb ér Takashihoz, úgy érzi hogy esetleg védekezésre is szükség lesz, ezért figyelme egy percre sem lankad. A két klón ugyan nem képes bonyolult mozdulatsorokra, de azért a tekintetüket ők sem veszik le a fiúról. Elterelésnek tökéletes a két másolat, először az egyik, aztán a másik rohan neki egyenesen a Kumo-i ninjának. A valódi Saya ismét fegyverért nyúl, de ezúttal nem kunaihoz. A jobb combjára erősített tartóból elővesz két shurikent, amivel megcélozza a másik genint. Amennyiben alkalmasnak találja a helyzetet el is dobja a két fegyvert. Nagyjából három másodpercet szünetet hagy a két shuriken eldobása között és mindkettőnek más röppályát ad. Eközben a bal keze sem tétlenkedik, a ruhája ujjába rejtett senbont belecsúsztatja a kezébe. A tűn közepesen lassan ható bénító méreg van //lásd adatlap!//, amit igyekszik belejuttatni Takashi szervezetébe. Egyelőre azonban nem dobja el a senbont, elvégre védekezésre is szükség lehet. Amennyiben közvetlen támadás éri, nem használ kézjeleket, csupán a lábába küldött chakra segítségével próbál elugrani, illetve kitérni.
avatar
Kenshiro Suiren
Játékos

Tartózkodási hely : Sötétségben


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 298

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Kedd. Aug. 24 2010, 19:23

// Igen-igen, még nem játszottam így. Köszönöm a leírást. //

Épp hogy csak, de kikerültem a robbanás sugarából hála a fürge test technikának. Kicsit megkapott... De legalább csak a füst. Valahogy az szűrődött le nálam hogy nem kéne ennyire defenzívnek lennem. Talán ha most nem védekeznék, és hátrálnék... Igen, úgy is gyűjthetek információkat hogyha harcolok. Offenzív taktikát választok és ha betalálok akkor egy nagy előnyre teszek szert. Igen, most kell támadnom! Bármelyik pillanatba jöhetett volna támadás, éreztem. A füst eléggé akadályozott a tájékozódásba ezért próbáltam a hangokra koncentrálni. Gyerünk-gyerünk... Fenébe is! Erre nincs idő! A hangra specializálódásomat elvetve egy gyorsabb gondolatra vetettem mentális energiámat amit majd út közbe úgy is tovább gondolnék.
A füst eltakarja, de tisztán emlékszem hogy hol volt! De mi van ha helyet változtatott, miközben én kitértem a robbanás elől? Hát... Akkor támadunk több oldalra! Gyorsan hátra nyúlok 3 shurikenért és elhajítom három irányba. Oda ahol előbb láttam és természetesen a másik két oldalra az eredetitől kb. 2 méterre. Ez csak elterelés lesz! Itt az idő hogy elkezdjem a támadás sorozatomat! Ezután elindulok megkerülni a füstöt természetesen fedezék árnyékába így ő sem vehet észre. Megérkezek egy biztos pontra és két kunai tőrt hajítok a lány felé. Nem-nem! Még nem végeztem! Újból alkalmazom a Shunsin no jutsut aminek hála sokkal nagyobb sebességre teszek szert és elindulok a Kirigakurei kunoichi felé. Természetesen nem a fegyverek háta mögött hiszen ha valami módon észrevenné a dobófegyvereket akkor engem is és a támadásomat is könnyedén hárítaná. Ebből kifolyólag a fegyverek mellett haladnék és mivel a fegyverek gyorsabban haladnak(mivel hamarabb dobtam) ezért hamarabb érnek oda. Ami azt jelenti hogy vagy kitér előle a lány vagy kivédi, vagy becsapódik a testébe. Mindenesetre én egy eléggé erős támadást viszek véghez. A Fürge test által adott gyorsaságot még kombinálom a Gouwannal(Erős kar) ami egy az egyben jelentené az erőt és a gyorsaságot is. Egy erős ütést mérnék a gyomorszájára a kunoichinek ami eléggé fájdalmas lenne hála a Gouwan pusztító erejének. Ezzel az erővel és lendülettel durva izomszakadásokat és egyéb töréseket is lehet okozni, ezt nem úszod meg olyan könnyen! De még nem végzek! Miután egy óriásit csaptam a lány hasába fordulásból rúgnék rá egyet sarokkal! Ezt nem vétheted el Taka! Tudom! Ezután valószínűleg távolodna tőlem amíg én kicsit kifújnám magam és felkészülnék az esetleges fegyver dobásra azaz a shuriken tartómhoz helyezném a kezem biztos ami biztos.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 148

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 580

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Karin on Csüt. Aug. 26 2010, 08:25

A harc egyre jobban átment a részletek és az előny, de főleg az ellenfél kiismerésére. De ezúttal már a hév is erőt adott, hiszen egyszerre kezdtetek a támadásba és bár a füst miatt mind a ketten nem láttatok semmit a másikból, kockáztatva támadtattok is. De hogy mi is történt a tervekből? Az most derül ki.

Saya ahogyan létrehozta a három sima Bushin másolatot, meghalott azt amit némileg már nagyon is jól ismert. Egy eldobott shuriken hangját, mely a következő pillanatban jelent meg a füst takarásából. De ez elégé amolyan fegyverpocsékolás volt. A shuriken, melyet a fiú egyenes dobott, messze elkerült titeket, hiszen pocizót váltott a Namigakure kunoichi. De Saya nemcsak ezt, hanem a másik két shurikent is észrevette. Furcsa dolog, de egyszerre támadtattok. Méghozzá mind a ketten egy irányba léptettek ki. A két klón egyszerűen támadott, ahogyan az eredeti Saya és az ellentámadásba kezdő Takashi éppen szembekerült egymással.
Két nagyobb szikla között találkoztatok össze, ahogyan nem bájcsevegésre fordítottátok a dolgokat, hanem arra, hogy megöljétek egymást. Takashi felé, azonban kettő shuriken repült azonnal. Nemhiába Saya volt most előnyben! Az első és a másodig mind egyre csak közelebb szorították a fiút a palánkhoz, hiszen a másik irányba tér ki, akkor a füstbe szaladt bele, mely kisebb lett, de olyan gyorsan azért nem tűnik el, főleg hogy a robbanás óta, tíz másodperc sem tellett el.
Na de folytassuk, ahol abbahagytuk. Takashi kitért a shurikenek elől, még ha egy hajszálnyira is kerülte el őket, de ahogyan a háta nekivágódott a falnak, egy pillanatra megtorpant, melyet Saya ki is próbált használni. De biztosra akart menni, hiszen a méreggel teli senbont nem pazarolhatta el. A fiú ellőt termet, ahogyan csak a fellendülő kezébe, mellyel magát védte, volt csak képes a tűket szúrni, de ezzel a méreg be is került Takashi testébe. De a lány is elkövetett egy nagyobb hibát! Túl közel merészkedett Takashi-hoz. Aki a tűs és véres kezét lendítve, az ökle külső részével találta el a lányt, akinek ez olyan érzés volt, mintha egy kővel csapdát volna arcon. Hatalmasat repült oldalra, ahogyan két foga bánta ezt a trükköt. De megérte. Most már csak kikelet várnia, hogy a méreg hasson.


Saya: 95% chakra // 90% Testi épség // két letört fog, illetve fájdalom az arcon // 4 kunai, 3 shuriken, 9 robbanó cetli, 8 senbon

Takashi: 98% chakra // 99% Testi épség // két kisebb senbon okozta szúrás a testen és méreg a vérben // 12 shuriken
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Kenshiro Suiren on Csüt. Szept. 02 2010, 20:35

Saya vért köpött ki a szájából és ezzel együtt az a két letört foga sem zavarta már. A lány elszámította magát, de így is sikerült végrehajtania a tervet. Ráadásul azt már tudta, hogy ellenfele rendelkezik a Gouwan technikával, mert csak azzal okozhatott ilyen mértékű sérüléseket.
*A méreg nem hat túl gyorsan. Addig le kell foglalnom és megvárni, amíg lebénul. Ideje bevetni pár technikát.* Gondolkodott a kunoichi, ám közben teste is reagált. Arca ugyan fájt, de ezzel most nem törődhetett. A sziklás terepen már nem érezte előnyben magát, ezért gyors kézjelek után a Shunshin no Jutsuval megpróbál ismét közelebb jutni a vízhez. Mivel a tekercsbe pecsételt víz megidézésére nem lenne elég ideje, ezért választja ezt a megoldást. Remélte, hogy a másik genin kicsit megzavarodott az előbbi eseményektől. Amennyiben a fiú mégis gyors ellentámadásba lendül, nyomban védekezik, nem akar újabb sérülést szerezni, legalább is nem ilyen sokkolót. Ha Takashi fegyverrel támad, akkor elővesz egy kunait és azzal próbálja kivédeni, de nem dobja el. Esetleg fel is ugrik egy sziklára, ha úgy látja jónak. Ellenben ha mégis sikerül a küzdőtéren átfolyó víz közelébe érnie, már sokkal magabiztosabban állna neki a küzdelemhez. Nagy valószínűséggel a genin követni fogja őt a folyóhoz. Saya megpróbál időt nyerni és ha úgy látja, hogy van elég ideje, akkor létrehoz egy Mizu Bunshint, és elterelésnek használja. Mivel a ez a fajta klón nem semmisül meg olyan könnyen, ezért van lehetősége bonyolultabb mozdulatokat is végrehajtani. Az ál-Saya fogadná Takashit, és megpróbálja megtámadni. Az igazi kunoichi eközben egy szikla mögé bújik és onnan figyeli az eseményeket. Ha a másolat meg tudja fogni a fiút, akkor Saya aktiválja a Mizu Bunshin Daibakuha-t, vagyis felrobbantja a klónt. Mivel ez a robbanás nagyjából olyan erősségű, mint egy robbanó cetli, ezért komoly károkat is okozhat. Viszont ha Takashi előbb semmisíti meg a Mizu Bunshint, vagy előbb talál rá az igazi lányra, akkor más tervet fog kieszelni.
avatar
Kenshiro Suiren
Játékos

Tartózkodási hely : Sötétségben


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 298

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Csüt. Szept. 23 2010, 19:09

// Elnézést, távol voltam. //

Miután betaláltam a kunoichinek egy ütéssel és eltávolodott tőlem kicsit megállt bennem a pumpa ami az adrenalint nyomta, aminek hatására végre megéreztem hogy engem is ért találat, ránéztem a kezemre. Senbon... Ez nem jelent túl sok jót. Néztem a kezemből kiálló senbont majd rámarkoltam a másik kezemmel aminek hatására összerándult a jobb szemem... Fájt. Ahogy rámarkoltam megmozdítottam a fegyvert amit természetesen megéreztem. Ez nincs jó helyen, ráadásul a senbon minden bizonnyal mérgezett volt. Hát persze... A méreg lehet idegméreg is de lehet akár altatóméreg is. Ch na persze altatóméreg! Ha azt megkapná a szervezetem akkor 100% lenne hogy a meccset elveszteném. Tehát minden valószínűséggel idegméreg. Hmm, ez se jelent túl sok jót. Valószínű hogy nemsokára hat is majd, tehát jobb lesz ha gyors és effektív támadásokkal próbálkozok, amíg még van esélyem.
- Ez nem kell ide...
Megmarkoltam a tűt és egy gyors rántással kikaptam.
- Aáhh! *liheg*
Éreztem a fájdalmat de volt valami amit még jobban... Ismerős érzés kezdett körbe fonni, megszüntetve az időt és teret körülöttem, egy olyan érzés megy nyomasztó és terhelő volt. Dante?! Mit művelsz? Taka, hadd hogy én jöjjek! Mi?! De hát még csak most kezdődött a meccs! Takashi! Nem azt mondtam hogy folytatni akarom a harcot... Hadd hogy én kezdjem el! Micsoda?! Dante nem adhatom csak úgy át a stafétát, ez nem így működik, te is tudod! Takashi... Nem! Hadd hogy folytassam a harcot! Érezni akarom a fájdalmat, a harc hevét, és ha úgy alakul a veszteséget és a győzelmet... minden egyes porcikámban! Ezt nem veheted el tőlem Dante! Addig nem ameddig nem engedem! Te is tudod hogy milyen fontos ez nekem! De...! Rendben. Ez a beszélgetés alig 1 másodpercet vett igénybe ahogy lassan kezdtem visszanyerni a tér és időérzékem. Egyre jobban hallottam a tömeget és a kissebb morajokat ahogy visszanyertem teljes látásomat és érzékeimet. Felhajtottam a fejemet és egy kunai tőrt vettem elő a bal kezemmel. Nincs kegyelem, elérem a célomat minden áron.Tudom hogy gyorsnak kell lennem ezért ismét a shunsin no jutsuhoz nyúlnék. Ezzel a technikával ismét nagyobb gyorsaságra tennék szert és elindulnék Saya felé ha készen állok egy tervvel. Az álmomért harcolok és ezen nem változtathat semmi és senki! Ezután máris megfogalmazódott az agyamba az átgondolás. Ha a fürge test jutsut alkalmazza valaki akkor a védekező fél arra számíthat hogy az ellenfele azaz én, hátulról támadja meg vagy frontálisan azaz elölről. Inkább hátulról szokott ez a támadás beválni de erre számíthat ő is, tehát frontálisan támadjak? Nem. Helytelen döntés lenne könnyen kivédhetné, marad az hogy oldalról közelítek. Nem hinném hogy számítana rá, ráadásul még ki is kerülöm az esetleges dobófegyvereket. Ezután el is indulok Saya felé hirtelen gyorsasággal majd ha odaértem a Hajaifuru no jutsu technika segítségével (egy ütés ideje alatt akár hármat is bevihetek) egy gyors jobbkezes sorozást vinnék be fejre minél gyorsabban, minél erősebben és minél kíméletlenebbül. Akár eltalálom akár nem a bal kezembe lévő tőrrel megpróbálnám megvágni a lányt ott, ahol érném. Ha valamilyen okból kifolyólag egyik sem sikerül akkor megpróbálnám megrúgni hogy eltávolodjon tőlem. Ha viszont sikerül akkor egy pár sebbel gazdagítanám a kunoichit ami jól jönne.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 148

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 580

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Karin on Kedd. Szept. 28 2010, 10:40

//Bocsánat a várakozásért, csupán az infók miatt, melyeket Saya-tól vártam most érkeztek meg, szóval hajrá! //

Saya hatalmasat kapott az ellenfelétől és örülhetett, hogy csupán ennyivel megúszta. De egy ilyen ütés mellékhatások nélkül nem is nagyon múlik el. Ahogyan magához tért és érzékelte a dolgokat, egyben azt is észrevette, hogy kicsit szédül és nehézkes neki a mozgása. Apró kis mellékhatás, egy ilyen ütés után, rövid, szinte egy-két másodperc alatt múlt el, majdnemhogy nyomtalanul, de ennyi időveszteség egy harcban nem megengedett. De szerencse, hogy Takashi sem éppen volt egyből letámadom hangulatban. Bár ő a helyzetet nézve gyorsabban reagált.
Mire Saya feltápászkodott és körülnézett, mondhatjuk felmérte a terepet, addigra Takashi már elég közel került hozzá. Kezét ökölbe szorítva próbálta megütni Saya-t ahogyan váratlanul termett mellette. Jó kombináció és meglepte vele a Namigakure-i kunoichit, azonban ne írjuk le a hölgyet sem. Időben húzta le a fejét az ütés elől, ahogyan Takashi ökle csak a levegőt ütötte meg, a lány feje fölött, de még mielőtt örülhetett volna a kis hölgy, jött a következő, méghozzá a fiú másik kezével. Annyi idő, hogy keresztbe tegye a a kezeit maga ellőt, ennyi ideje volt a lánynak, ahogyan az ütés, szerencséjére nem volt erős, nem annyira, mind várta, de így telibe kapta a kezeit. Elemelkedett a talajtól, ahogyan a levegőben úszva elkerülte a a mögötte lévő sziklákat és bár nem messze, de jó két-három méterrel odébb fogott csak talajt, de nem háton, hanem lábon csúszva, pont jó irányba. A víz már elég közel volt hozzá, annyira hogy ha jól alakulnak a dolgok, az az előnyére válthassa és bizony elég jól alakultak.
Takashi érezte, hogy kifut az időből, ha előnyt add a lánynak, ezért a két shinobi kezében megvillanó kunai kés, csakis Saya-nak kedvezett, aki odafigyel precízen védte a vad támadásait és hátrált okosan a víz felé. A közönség pedig éljenzett, a küzdelem az eddig legjobbnak mutatkozott, révén látták mi történik odalent és nemcsak az erőről az elszántságról vagy éppen a tervekről szolt, hanem mindről egyben. Eközben a Kage-k is érdeklődve nézték a küzdelmet és várták, hogy ki tudja legjobban kihasználni a helyzetet. Mindenki érdeklődve nézte a küzdelmet, kivéve a Munkagépe, aki állát dörzsölve nagyon gondolkodott valamin.
Azonban Saya odalent nagyon is jól állta sarat. És Takashi mondhatni utolsó kunai-al történő suhintását is elkerülte egy ügye elhajlással, ahogyan váratlanul elugrott a talajtól, hátrált, egészen a víz felszínig, ahogyan hogy feltartoztassa Takashit felé hajította a tört. És ez elég volt ahhoz, hogy a terve látszólag sikeresen érjen véget. Ahogyan Takashi védte a saját fegyverével a felé dobott tört, Saya kézjelének hatására megelevenedett előtte a víz és egy tökéletes Vízklón jött létre egy szempillantás alatt. Takashi rájöhetett, mi a helyzet és tudta, hogy hátrányban van. Saya a saját területén harcolhat és ezzel ő került előnybe, több módon is.

Saya: 80% chakra // 85% Testi épség // két letört fog, illetve fájdalom az arcon és a kezeken // 3 kunai, 3 shuriken, 9 robbanó cetli, 8 senbon

Takashi: 92% chakra // 90% Testi épség // két kisebb senbon okozta szúrás a testen és méreg a vérben, mely lassan kezdi kifejteni a hatását, a mozgás egyre lassab // 12 shuriken
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szer. Okt. 20 2010, 17:53

// Kérdem én Karin-chan te irányítod az idézett lényemet vagy én? Csak hogy képbe legyek meg ilyenek. ^^ //

Akárhogy is terveztem Saya került előnybe. Cöh... Szóval suiton? Rendben. Mivel ezt már tudom ez egy fél pont ide. Viszont két pont oda. Ahogy érzem kezdek egy kicsit zsibbadni, mintha a méreg kezdené kifejteni a hatását... Ráadásul az ő elemének megfelelő szituációba került a harc. Na és most Takashi? Hogyha így fojtatod akkor gyakorlatilag hagyod hogy felnyársaljon, ugye tudod?Tudom... De nem fogom hagyni! Ha egyedül nem is fog menni akkor majd hívok segítséget! Óóó... Gondolom ez nem én leszek, igaz? Rendben, idézd meg azt a zsémbes plüssfigurát... De vigyázz a klónra! Ez is a tervem! Csak előtte hátrálnom kell. Kezemet próbálgattam hogy mennyire zsibbadt el, majd gyorsan megmozdítottam a lábam. Ch! Jó lesz ez!
Chakrát vezetek a talpamba majd egy nagy hátraugrással hátrálok és még út közben elmutogatom az Idéző jutsu kézjeleit. Egy kis méreg nem fog ki rajtam!
- Kuchiyose no jutsu!!
Amint leérkezek máris rácsapok a földre, azaz aktiválom a technikát és megidéznék egy farkast, pontosabban Hanshout. Mégegyszer segítenie kell! Ha sikerül az idézés akkor egy kissebb mosolyt görbítenék az arcomra, majd szólnék Hanshou-nak hogy foglalja le a klónt és Saya-t ha kell jutsut is alkalmazzon(, ha viszont nem sikerül akkor újból próbálkoznék). Ha nem akadékoskodik akkor egyből neki is látnék a továbbiaknak, hiszen minden egyes másodperc számít a méreg miatt. Elő is rántanék egy tekercset és a többi szükséges felszerelést egy tinta klón megteremtéséhez. Hanshou számítok rád... Te leszel a jobb kezem, míg ez a klón a bal kezem. Ha a méreg jobban kifejti a hatását, még mindig tudom folytatni a küzdelmet! Ahhoz hogy nyerjek elengedhetetlen Hanshou... Viszont én sem bírom örökké ahogy ő se. Rövidre kell fognunk a küzdelmet akárhogy is. Ecsetet ragadnék és máris elkezdenék alkotni majd a gyors festés után kézjelbe szorítanám a kezem és kimondanám a jutsu nevét:
- Sumi bunshin no jutsu!
Ennek hatására kiemelkedne egy pontosan ugyanolyan klón mint én, csak tintából. Azt hiszem hogy most nem én leszek előtérbe... Hehe. Mindenesetre azért nyitva tartom a szemem. A klón elővenne egy kunai tőrt amit én is követnék. Én védekeznék ahogy a klónom is. Csak akkor menne be a tinta bábu ha segítségre lenne szükség vagy sebezhető a kunoichi. Ennek működnie kell... Ha a víz temérdek mennyiségben áll is rendelkezésére, a chakrája nem kifogyhatatlan.
- Ch.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 148

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 580

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Karin on Szomb. Okt. 23 2010, 23:33

//A továbbiak miatt, ez a küzdelem kissé érdekes véget fog vetni! //

Takashi egy ügyes ugrással kerülte a el közvetlen támadását, bár nem volt valami nehéz dolga, nem kellett megerőltetnie magát, hiszen eme klóntípus az eredeti test csupán 1/10 részét birtokolja, ami jelen pillanatban azt jelentette, hogy egy genin vagy egy akadémiai tanuló szintjén áll a vízklónt. A levegőben , a véredet felhasználva alkottad meg a kézjeleket, ahogyan a leérkezésed pillanatában hatalmas pukkanás kíséretében máris megérkezett a jól ismert segítőd, Hanshou és bizony nem volt rest, egyből telibe találni egy ugrással a közben rád támadó klónt.
Hamar mérte fel a terepet, jó szokásához híven, miközben hátranézett rád, látta mi a bajod, de nem szólt ezúttal. Tudta miért idézted meg újra és azt is sejtette, hogy az ellenfeled nem hétköznapi shinobi sem. Bár azért elkellet ismernie, kicsit unta, hogy ilyen gyorsan idézgeted őt, a szájába még mindig láttad az utóbbi harcod egyik reményét a letörött fogát, melynek megjavítására sem volt ideje.
- Készülj fel én addig lefoglalom mind mindig...- morogta, ahogyan neki is iramodott. Te pedig kihasználva a helyzetet azonnal megalkottad a tinta klónt és őt is a Saya-ra uszítottad.
Érezted, hogy a tested már nem mozdult normálisan, zsibbad, de erőt vettél magadon. Hanshou egy villámgyors mozgással cikcakkosan támadta le az ellenfelét, ahogyan a kunoichi sikeresen félreugrálva a farkas támadásai elől, az utolsó pillanatban még egy sikeres rúgást is bevitt az idézett lényednek, aki a vízen csúszva eltűnt abban. De a klón, főleg a farkas ügyeskedése miatt, sikeresen támadta hátba őt. Hatalmas ütést mért az arcára, hiszen későn vette észre a támadásodat, de ahhoz nem volt elég, hogy kiüsse vele. Bukfencezett egyet a vízben, ahogyan azonnal talpra pattant és kézjelekbe kezdett, de befejezni nem tudta. Hanshou feje pukkant ki a vízből és kapta el a kunoichi lábát ahogyan te már a levegőben úsztál, minden erődet az öklödbe gyűjtve a goukan-nal sújtottál le a kunoichi-re. Az állkapcsára, ahogyan nem tudott elrepülni, eszméletlenül puffant a vízbe, de nem merült el, a társad, révén egy nőről volt szó, a hátára vette és elkezdett kiúszni vele a partra.

Eközben azonban a Kage páholyban is érdekes szituáció zajlodott le, mely lényegében elvonta a harcról a jelenlévők figyelmét. A Mizukage egyik kísérője lépett be a terembe, kezében egy borítékkal, furcsa is volt a jelenlévőknek, hogy miért csak az egyik kísérő volt jelen egyik, de szót nem fecsérelte rá. Meghajolt Kirigakure legerősebb vezetője ellőt, ahogyan átnyújtotta neki a dossziét, majd valamit a nő fülébe súgott, ami egyáltalán nem tetszett a jelenlévőknek, főleg az öreg Onoki szólta meg a helyzetet.
- Mit akar ez jelenteni Mizukage- dono? Társaságban nem illik sugdolózni...- förmedt rá a nőre, aki nem is foglalkozva vele, kinyitotta a mappát majd mérgesen dobta oda a mellet ülő Onoki ölébe, ahogyan felállt és az éppen beszaladó orvosokra kiáltott, olyan hangnemben, hogy az nemcsak a közönséget csitította el, hanem minden jelenlévőt meglepet.
- Hozzá ne nyúljanak! Egy árulónak nem jár semmilyen esély!
- Mit jelentsen ez Mizukage-senpai?- kérdezte Mifune is, aki kezét felemelve intett az orvosoknak, hogy engedelmeskedjenek neki. - Őn nem dönthet másik nemzet Shinobiait érintő kérdésekben...
- Hahahah...- nevetett fel Onoki- Szóval egy szökött ninja képes volt átverni mindenkit és álnéven bejutni a sorozat döntőjébe, ez nagyon jó... hahaha..- nevetett hangosan.
- Ha ez igaz, akkor Namigakure elég sokat megenged magának...- szólalt meg alegfiatalabb is közölük.

avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Okt. 24 2010, 15:37

A terveim - ha nem is úgy ahogy terveztem - sikerrel jártak. Saya-t sikerült kiütnöm Hanshou segítségével. Azt hiszem hogy én nyertem...? Taka ha azt az ütést kibírja ez a csaj akkor sziklakeménységű cuccból faragták az tuti! Csak nem fog felkelni... Lehet... Ránéztem Hanshou-ra és egy gyors szemkontaktus után próbáltam megköszönni a segítséget hogy szó nélkül segített(kis morgással), de hirtelen nagyobb zsibbadást, szinte már nyomást kezdtem érezni a testem különböző pontjain. Féltérdre ereszkedtem majd csak ezután fogtam fel hogy mit is csináltam. Összedolgoztam Hanshou-val és sikerült csapást mérni az ellenfelemre. Büszke lehetek magamra? Azt hiszem. Megérte?
- Igen, megérte... *Szusszan*
Az adrenalin még mindig túltengett bennem, ha ez nem is látszott. Jól megnéztem a kunoichit majd egy kis támaszkodással fölálltam. Hirtelen egy ismeretlen női hangra lettem figyelmes, olyan hangra mely határozott volt és mindenkit elcsitított, beleértve engemet és a nézőket is...
- Hozzá ne nyúljanak! Egy árulónak nem jár semmilyen esély!
Hát ez meg mit jelentsen? Egy szökött ninjával harcoltam? Hogy jutott be? Vagy most... Micsoda? Higgadj le Taka. Attól még hogy mással harcoltál mint akivel hitted hogy harcolsz, nem változtat semmin. A vizsga arról szólt hogy megmutasd, alkalmas vagy-e a chuunin rangra... Szerinted alkalmas vagy? Igen...
Megpróbálnék odasétálni a törött fogú farkashoz(ha addig nem ment el) majd a kezemet nehezen felemelve megpróbálnám megsimogatni ha csak nem rántja el a fejét.
- Köszönöm Hanshou hogy segítettél nekem.
Miután letette a farkas a kunoichit a szemébe néznék egy kis ideig. Nekem mindig a nők jutnak... És még nem is ismertem. Feltenném kapucnimat és nézném az eseményeket, hiszen eljött az a pillanat hogy magabiztosan nézhetek föl. Megtettem amit tudtam, ameddig tudtam. Egy lépéssel közelebb állok a terveimhez. Egy új lépcsőt léptem meg egyedül. Egy új szintet értem el ami után az út már csak fölfelé vezet!
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 148

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 580

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Hisao on Hétf. Nov. 22 2010, 18:25

A feladat nem tűnt nehéznek. Az osztagommal a küzdelmek zavartalan lebonyolítását kellett ügyelnünk és főképp arra figyelni, hogy a harcokat figyelő shinobik ne avatkozzanak közbe, vagy ne essenek egymásnak. Mint az osztag vezetője végig közel tartózkodtam a Kagék tribünjénél, hátha a Hokage samának szüksége volna rám. Ezekben az Iwagakurei patkányokban nem lehet megbízni és Kirigakure múltja is elég vére ahhoz, hogy aggódjon az ember. Rajtam kívűl pedig már nyílván elfelejtette hogy a Homok már egyszer elárult. Nos én megbocsájtok de nem felejtek és rajta tartom a szemem azon a Gaara gyereken. Merthogy gyerek, fiatalabb nálam és már nemis Jinchuuriki. Vajon így is elég tökös-e?
A harcok zavartalanul folynak. Az elmekommunikációs jutsummal, amit még Netegoma sensei tanított meg genin koromban, tudom küldözgetni a gondolataimmal az utasításokat az osztagnak. Eleine zavarta őket ez, de miután végleg bebizonyosodott, hogy nem vagyok gondolatolvasó megnyugodtak. Marhák, ha akarnám, még az anyukájuk melltartóméretét is dalolva mesélnék el, miközben sakét hoznak nekem kézenállva. Maguk a küzdelmek nem annyira unalmasak, mint régebben. Minden falu fel akar vágni a másik nemzetnek. Így megy ez évtizedek óta de a háború idején különösen megnőtt a rivalizálás és megszűnt a fair play. Konoha fájdalmas veszteséget szenved. ~Legalább nem Iwagakure vert el minket... Jól harcoltak mindketten, de a csatatéren már halottak lennének. Még kölykök és az egész shinobi világ őket nézi. Mint egy rohadt lóverseny...~ Gondolom, fájdalmas arcomat szerencsére elrejti az ANBU maszkom. Nekik sokkal nehezebb, mint nekünk volt. A döntő küzdelemet meglepetésre egy Hullám Kunoichi vívja, a rejtek alig pár éve létezik és már ilyen képzet geninjei vannak.~Hihetetlen, vagy inkább gyanús? Jobb lesz oda figyelni rájuk.~ A többi Kage arckifejezéséből látom, hogy hasonlóan gondolkodnak, aztán történik valami, ami mindent megmagyaráz. A küzdelmet a Kumogakurei nyeri ugyan de mint kiderül, ellenfele egy szökött shinobi. ~Érdekes fordulat, csak nehogy rossz vége legyen. Mondjuk életben kéne hagyni, hogy kivallassuk, dehát gondolom a boncolással is megtudhatunk valamennyit.~ Ezután közelebb megyek a Kagék és a Samurai vezető páholyához, hogyha bármi történne közbe tudjak lépni és megvédeni a Hokagét. > Álljatok készenlétben! Ha bármi gyanús történik, azonnal szóljatok!< Küldöm az embereimnek az utasítást, majd várok, hogy mi fog történni.

_________________

Konoha Lángoló Pengéje
Aktív Karakterek: Hisao Mezuri Ryu
Pénz & Sárm
avatar
Hisao
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Taicho + 1 sör
Chakraszint: 1077

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Zetsu on Szomb. Nov. 27 2010, 21:38

A harc érdekes volt, elvégre bejutott a döntőbe egy Namigakurei genin is, úgy tűnhet jó kiképzésben részesítik a diákjaikat. Azonban a Hokage minden mozzanatra figyelt, ahogy a két ninja egymással küzdött, biztos volt benne, hogy egy újonnan alakult ninja falu nem lehet "természetes" úton ilyen ügyes kunoichi gazdája. Elvégre ahhoz hogy így felkészítsenek valakit, ahhoz egy olyan kiképzőre van szükség, aki már veteránnak számít ilyen téren. Persze lehet, hogy nincs igaza, és ezt ő is számításba vette, elvégre vannak olyan kiképzők akik erre a feladatra születtek, és bár kicsi az esélye, lehet, hogy Namigakure szolgálatában is áll néhány ilyen személy. Most Konohának is nagy szüksége lenne még több ilyen emberre, elvégre nem áll nagyon jól a szénájuk. Azonban Tsunade-sama azzal is tisztában van, hogy más országok sem állnak a helyzet magaslatán, akármennyire is nagyszájú lehet az öreg Onoki, országon belüli krízisek jelenleg szinte az összes országban vannak. A harcról tekintetét csak a Mizukagéhoz érkező hírnök vonta el, ami sok Árny-társát úgy tűnik felidegesítette, elvégre nem szeretik a sugdolózást.
*Chh...megszokták hogy mindenről tudnak az országukban, itt meg ha már nem tudnak valamiről máris ráförmednek arra aki esetleg új információval szolgálhat.*
Közben vissza tekintett a harcra. Az ifjú Kunoichit éppen a vízből húzta ki az ellenfele idézett állata. Legalább még az ifjúságban van tisztesség, ha már a kivénhedt személyekből ez is kezd kihalni. A Mizukage oda dobta a bizonyos dossziét a Föld Országának Kagéjához, valószínűleg hogy csituljon már el, és utána elordította magát. Tsunade kíváncsian várja, hogy ebből mi lesz. Áruló...már az Oinin-ek sem a régiek?
- Mit képzel?! Az a lány meghal ha nem kap orvosi kezelést! Nem az ön hatásköre alatt áll, hogy meggyógyítják vagy sem!- mondta ingerülten Tsunade, nem vette jó néven, hogy önkényesen próbál dönteni ilyen dolgokról a semleges országban a másik Kage, de majd kiderül hogy mi is az oka.
Onoki idegesítő nevetése ismét felcsengett. Igen, bizony egy "elveszett ninja". Tsunade egy kicsit aggódott, bár ez kívülről nem látszott. Látta, hogy Yoh közeledett a páholyhoz, de intett neki, hogy ne idegeskedjen. Elvégre annyira talán nem elvetemültek, hogy itt kezdjenek el harcolni a Kagék. Gaara rögtön kifejtette a véleményét a dologgal kapcsolatban, részben igaza is volt. Azonban Tsunade nem akart semmi konfliktust ebből, senkinek sem tenne jót.

- Mizukage-sama - illette meg tisztelettel, már kicsit lenyugodva egyetlen női társát -, ne hamarkodjon el semmit, honnan tudhatja, hogy biztosan az ön falujából származik a lány? Ha az orvosok nem segítenek rajta, akkor meghal, azonban ezt nem vennénk jó néven, elvégre egy szövetséges falu kunoichijéről van szó. Ha megengedné, hogy kivallassuk, és hogy személyesen nézzek utána a dolgoknak, akkor nagyon hálás lennék, addig kérem hagyja hogy az orvosok had csinálják a dolgukat!
Csak remélni tudja, hogy Mei hallgat rá. Hiszen ő sem akarhat egy komoly konfliktust. Ráadásul nem érti ezt a kirohanást tőle, elvégre Ő az aki vissza csábítgatja a régi Kirigakurei ninjákat, nemde bár...
avatar
Zetsu
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Vas. Nov. 28 2010, 07:49

Onoki a nevetést, és a kedvtelésből való lapozgatást az aktában azonnal otthagyta, amikor a vita felcsendülni látszott, és amíg Tsunade-sama beszélt, elgondolkodott a kérdésen. Végül, miután a tekintélyes Tsunade-hime befejezte a mondanivalóját, ő is hozzátette a maga véleményét a történtekhez.
-Mizukage-sama. Az elveszett ninjának van egy hivatalos otthona, és ezzel a státusszal egyedül ön vitatkozhat, de mivel nem szövetséges vagy saját területen vagyunk, meg kell gondolnia, hogy mit tesz. Javaslom a ninja kihallgatását, vagy talán hirtelen haragjában elvesztegetne egy információs kincsesbányát, ami szó szerint az orra alatt fekszik? - látszólag az öreget cseppet sem érdekelte, hogy nem zárt falak mögött, és eredetileg barátságos rendezvényen vesznek részt: érvei pontosan tükrözték praktikus célkövetését, és Saya a Tsunade féle "haldokló szerencsétlen" kategóriából a "fontos árucikk" kategóriába sorolt át a mondandója alatt...


A hozzászólást Nara Shikaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 19 2011, 14:20-kor.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Karin on Hétf. Nov. 29 2010, 12:06

Mei ezúttal valóban túlreagálta volna a dolgot? A dosszié fényképe, az adatok, a testsúlyról, a magasságról és a harci stílusról mind megegyeztek, ezenfelül a fiatal kunoichi sem változott olyan sokat, mind azt gondolnák, hiszen mióta, talán egy éve hagyhatta el a falút, max három, nem sokkal több ideje. De nem is ez volt a lényeg. A Mizukage érvelését félig meglehetett érteni, hiszen egy általa állított tény miatt, Kirigakurei szökött ninjáról beszélt! Aki mellesleg egy ellenséges országhoz csatlakozott, sőt volt mersze részt venni ezen a viadalon, szinte bolondot csinálva belőle. Ez zavarta inkább Mei-t, nem azok a bűnök, melyeket a kunoichi elkövetett.
De láthatólag lenyugodott, ahogyan a Hokage nyugodt és kimért szavai eljutottak hozzá. Hát igen, az öreg Tshunade jól tudta, hogyan kell szót értenie másokkal és ez mellett nagyon i jól érvelt, és amit az öreg Onoki mondott, nos az csak még érdekesebbé vagy inkább tisztává próbálta tenni a képet. Saya valóban egy értékes információforrás volt, ennek tudatában volt Mei is, főleg ah azt vesszük alapul, hogy Namigakure szinte a semmiből jött létre és nagyon zavaró foltként volt jelen Konoha és Kiri között, amellett elzárta az utat a legközelebb szövetségese elől is.
- Legyen...- ült vissza a helyére, ahogyan láthatólag lenyugodott- … és bocsásson meg a viselkedésemért Hokage-sama. Ez a tárgyalás a békéért folyik, nem a háborúért. Önre bízom a lányt és remélni tudom, hogy minél előbb bebizonyosodik az igazság a kunoichiről. Ha nincs ellenvetése, az egyik tanácsadóm elkíséri önt és a tudása legjavával segíteni fogja a munkáját! -közölte Tshunade-val, ahogyan hiába nem olyan embernek ismerte őt, aki képes lenne becsapni valakit, mégsem bízott meg benne teljes mértékben, ahogyan a többi Kage-ban sem. - Remélem ninss kifogása Tsuchikage-dono?- kérdezte az öreg Onoki-tól, hiszen ha Kirigakure birtokába jut annak az információknak, akkor arról értesíteni fogja Iwagakure-t is.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Shikaku on Kedd. Nov. 30 2010, 14:58

A Tsuchikage csak intett egyet, és öreg hátát megdörgölve sétált vissza a kényelmes trónusa felé, azonban a visszaúton megállt. A csendes és eleddig ismeretlen ifjú Raikage-sama is talpon volt már, Onoki pedig semmi pénzért nem hagyta volna ki, hogy megismerje az ifjú viselkedésének és érvelésének árnyalatait, hogy a nagy tanács minden tagjáról lehessen véleménye és vélekedése újra.
-Raikage-sama, csak nem beleszólni kíván a vitába? - Fejét felemelte, a nálánál jóval magasabb kage előtt, de mivel újra csak hátát kellett dörgölnie - azt is úgy, hogy csak a közelében levők figyelmét nem kerülte el - lassan felemelkedett a földről, amíg végül a feje a többi kagéval megegyező magasságokba került. Kezeivel a háta mögött a szokásos bölcs felüljárói pozícióját vette fel.


A hozzászólást Nara Shikaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 19 2011, 14:19-kor.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Sai on Szer. Dec. 08 2010, 02:34


A Kazekage fürkésző tekintettel figyelte a kibontakozó eseménysort, s csupán egy jelenlétét hangsúlyozó félmondatot eresztett meg elgondolkodva. Tőle nem volt szokatlan az érzelemmentes viselkedés, legalább is ami az arckifejezését illeti, mert a szavakkal megtanult nem fukarkodni, ha arról van szó, de most volt más, aki elmondja helyette a gondolatai egy részét - a publikusabb részét. Kész áldás az Ötödik Hokage temperamentuma, és orvosi ninja múltja, azonnal védelmébe veszi a lányt. Neki sem árt majd figyelmét még inkább a namigakurei geninre szentelnie, a felszín alatti dolgoknak szerencsésebb, ha megmaradnak odalenn.
A konfliktus azonban diszkrét olvadásba kezd - igaz, ez is csak a felszínen, mert bizonyos erők csak arra várnak, hogy valamin elindulva végleg egymás torkának ugrasszanak mindenkit.

//Shi-sama, írtam Pm-et//

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Namikaze Minato(Inaktív) on Hétf. Dec. 20 2010, 20:09

//Megkésve bár, de ahogy mondani szokták jobb később mint soha >.> //

Az idő eléggé hűvös volt kint, hol gyengébb hol erősebb szellők rázták meg a fákat. A Végső Leszámolást szimbolizáló Chuunin Aréna teljesen megtelt és az emberek őrjöngtek egy kis harcért, főleg ha az vérre megy. A két fél kisétált az aréna közepébe majd farkasszemet néztek egy ideig.
"Milyen is rég volt, hogy így kellett egy ellenféllel harcolnom..." töprengett magában a Raikage, majd megdörzsölte az arcát.
A körülötte lévő Kage-k mind várták már a küzdelmet, ahogy persze ő is, de még is valami lefoglalta a gondolatait. Talán pont ezért volt egész idő alatt csendesebb a Felhő Falu Kage-ja. A mostani gondja nem a kül vagy belügyekről szólt, hanem a családról.

<Flashback>
Raiki nyugodtan ült a szobában és az unalmas papírmunkákat nézegette át, mikor az egyik testőre benyitott a szobába. Egy pillanatra észre sem vette a Ninja-t, ám mikor az már zavarában köhögött, rögvest odakapta a fejét.
-Elnézést, hogy[ zavarom Raikage-sama!- hajolt meg illedelmesen.
-Ugyan-ugyan! Milyen hírt hoztál?- kérdezte egy mosollyal a száján.
-Nos...Az öccséről lenne szó, Yoshitaro Hamacho-ról!- nyögte ki.
A Kage teljesen megmerevedett, majd a kezében lévő papírt leejtett és ugyan azzal a kézzel belenyúlt a hajába. Az előbbi mosoly egy pillanat alatt eltűnt róla, sokkal inkább a düh és az aggodalom keveredtek benne.
-Mit csinált?- kérdezte unottan.
-Semmit, Uram! De tudja van ez a küldetés, amire Ön küldte a Fegyverkészítők falujába...- kezdett bele.
-Igeeeen?- s próbálta rávenni a fickót, hogy nyögje már ki, mi a probléma.
-Szóval...Az egyik kémünk felfedezte, hogy Hana Fujishima is részt fog venni a Kard eladásán, mint Kirigakure Követének a testőreként.- válaszolta határozottan, majd nyelt egy nagyot.
-Hogy azahhrrr...- morogta aggodalommal, majd felállt és elkezdett a szobájában járkálni. -Köszönöm a jelentést, elmehet!- fordult vissza a testőrére, aki rögvest kiment a szobából.
Raiki nem volt túl boldog ettől a hírtől. Tudta, hogy amióta Hana elárulta őket, igen sok minden történhetett vele és ha netán Hana haragja és Yoshi indulatai elszabadulnak, ott kő kövön nem maradt. Már indult is volna, hogy szóljon valakinek, menjen az öccse után, de ekkor villant csak át az agyán, hogy a Chuunin Vizsga kellős közepén van. Nem hagyhatja itt a Shinobi-jait, akik számítanak rá, nem is beszélve arról, ha egyszerűen elillanna a megmérettetés elől, mindenkit magára haragítana.


Folyton abba reménykedett Raiki, hátha az a kém tévedett és még sem őt látta, csak valaki hasonlót, de minnél inkább gondolt rá, annál jobban marcangolta a lelkét.
A küzdelem már rég elkezdődötti, bár ez csak most esett le neki igazán. Némán tekint előre a mérkőzés területére, mire az egyik testőre közelebb hajol hozzá.
-Raikage-sama! Minden rendben?- kérdezte.
-Hogyne-hogyne!- bólogatott neki.
-Elég csendes ma, Raikage-sama...- szólalt meg Mifune és Raiki-ra nézett.
-Csak eldöntöttem, mit fogok tenni, ha Kumogakure nyeri a mérkőzést...- vigyorodott el, majd szeme sarkából ránézett a Mizukagre-ra.
Ám csak most vette észre, hogy a nő nem is figyel rá, hanem az egyik Shinobi-jával beszélget. A férfi gyanakvóan összevonta a szemöldökét, majd figyelte az eseményeket. Kiderült, hogy az egyik vizsgáztató valójában egy volt Kirigakure-i Ninja. Egy pillanatra maga is ledöbbent, hogy volt képes egy kislány túljárni a rendszeren, majd figyelte a vitákat. Hirtelen köhintett egyet, mire Onoki felé fordult.
-Raikage-sama, csak nem beleszólni kíván a vitába?- emelkedett fel a Tsuchikage.
Raiki elmosolyodott, majd a küzdőtérre szegezte tekintetét.
-Nem gondolják...- kezdett bele, hogy mindenki ráfigyeljen. -...hogy ez a helyzet annyira...hogy is mondják? Szánalmas?- nézett vissza a Kage-kra. -Egy kislány képes volt kijátszani azt a rendszert, amiről mi úgy véltük, nem lehet. Persze biztosan nem egyedül csinálta, de mégis... elgondolkodtató, mit is érünk egyedül és mit együttesen...- mosolyodott el újra.- Ami pedig a lányt illeti...Nem hittem volna, hogy egy Ködfalusi lányt fogok védelmezni. -majd a Mizukage-ra pillantott.-Lássák el a sebeit! Még ha át kis verte a nemzeteket, nem ki bátorság, ravaszság és ügyesség kellett ehhez.- tette még hozzá, majd elengedte magát.
Tekintet újra a harcterületre összpontosult és saját Shinobi-jára nézett.
~Ügyes voltál, Takashi...~ mondta magában és amint a srác tekintete az övével találkozik, kacsint rá egyet.
avatar
Namikaze Minato(Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: IV. Hokage
Chakraszint: It's over 9000!!! @_@

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.