Kumogakure Utcái

5 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Danzou on Szer. Jún. 20 2012, 16:20

//Asuko-chan//

Már látod a házatokat, mikor mozgolódásra leszel figyelmes az egyik fa felöl. Egyre jobban erősödik a mozgolódás, miközben emberi hangok is szűrődnek ki a lombok közül. Azonban nem hallod kristálytisztán őket, így csak mondat foszlányokat hallasz.
- Muszáj harapdálnod. Így is elég nehéz nekem.
- Ne ficánkolódj már, mert le fogsz esni.
- Azt az ujjamat nyugodtan harapdálhatod, mivel már nem érzek vele semmit.
Azonban a mondat foszlányokat, felváltja egy ordítás, majd egy férfi esik ki a lombok közül le, a földre. Egyből rohansz segíteni, amikor is felismered a férfit, a Senseied. Mikorra oda érsz, már felállt a földről, és elkezdte leporolni magát, miközben hangosan szitkozódott.
- Az a nyomorult. Megmentem, meggyógyítom, visszaviszem az odújához, erre mi a hála? Lelök a fáról. Többet se mentek meg egyetlen egy mókust sem. Á, Asuko-chan, maga az? Rég nem láttam magát. Ahogy nézem bevásárlásból jött. Hogy van a kedves családja?
Már épp válaszolnál, mikor a szemeid a mestered bal karjára téved, ami nem éppen a legjobb állapotban van. Ugyanis mestered bal karja abnormálisan állt, ami nagy valószínűséggel egy törésnek köszönhető.
- Mi olyan furcsa van a bal kezemen Asuko-chan? Talán elszakadt a ruhám? - kérdezi a mestered miközben ő is a keze felé néz.
Mikor meglátta a kezét, néhány másodpercig nézte, majd a jobb kezével már nyúlt volna visszarakni a bal karját, mikor hirtelen megállt, majd rád nézett.
- Van egy ötletem Asuko-chan. A csonttörés kezelését még nem tanultuk, így ez a szituáció tökéletes lesz magának. Képzelje azt, hogy a harcmezőn vagyunk, és magának sínbe kell raknia a kezemet. Most nagylelkű leszek, nem szabok meg időkorlátot, így addig dolgozhat, amíg akar. A lényeg az, hogy a sín tökéletesen működjön majd a begipszeléshez, amit majd a kórházba fogunk gyakorolni. Most pedig akár kezdheti a feladatot is, vagy, ha akarja, akkor előbb hazaviheti a vásárolt dolgokat, én addig majd itt megvárom.
avatar
Danzou
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Jún. 21 2012, 21:28


[Gaa-samaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa]

Ahh, nemsokára hazaérek, el sem hiszem! Akkorát sóhajtok, hogy szerintem még otthon is hallják, de nem tehetek róla, mocsok nehéz a bevásárlószatyor... Azonban nem szenvedhetek saját kis világomba zárva magam, mert hirtelen igen érdekes motyorgás - na jó, inkább hangos párbeszéd fele - üti meg a fülem, és mivel olyan ártatlan bárány vagyok, egyből fura rémült fintor ül ki az arcomra, és határozottan úgy érzem, nem, nem akarom tudni, mi is folyik előttem kissé felettem. Vagy nem is tudom hol. Most komolyan fényes nappal egy fán lakott területen belül???
Esélyem azonban nincs tovább gondolnia dolgokat, ugyanis érett gyümölcsök helyett egy felnőtt férfi zuhan le az ágakról, s reflexszerűen rohanok a segítségére, azonban közel érve kissé visszahőkölök. Franksensei?! Mi a fészkes fenét csinál itt, és ki az a vadmálna, aki szóba mer vele állni úgy?? Komolyan mondom, előbb dugna meg egy zombit... Nem, inkább nem akarom tudni, ki állna szóba vele, mert elborzasztanak a lehetőségek...
A félreértések viszont tisztázódnak, és egyelőre magát porolgatja morogva, s úgy tűnik, nincs rajta több furcsaság, mint máskor. De elslisszanni nincs időm, már észrevesz - bár szép lenne, ha nem, mikor konkrétan a szájában vagyok szinte. Ám a mondandója ledöbbent. Mikor lettünk mi ilyen kedélyesen jó viszonyban?
Némi megdöbbenés után válaszolnék, mert nem tuskónak neveltek a szüleim, mikor szemem a baljára téved, amely olyan rendellenes szögben lóg, hogy le is akadok rajta, és kissé félredöntöm a fejem elborzadva. Ez az ember valóban egy szörnyeteg! Nincs az a kami-sama, amely ezt fájdalmas ordítás nélkül kibírná, meg merem kockáztatni, még bőgne is egy sort mind, ő meg, mintha mi sem történt volna, bámulja a saját karját. Aztán meg engem. Kezdek félni... T_T
Na de challenge accepted, komoly ábrázatot öltök magamra, majd közelebb lépek.
- Sensei, amennyiben szeretné, hogy minimálisan is szakszerű legyek, működjön együtt - a vagy megcsapom részt lenyelem inkább.
Elsőnek meg kell vizsgálnom a karját, pontosan hol mozdult el a csont, mennyire. Nyílt törést csak nem szenvedett, remélhetőleg még csak törést sem, bár ahhoz elég furin tartja a kezét, mindenesetre a vér hiánya jó jelnek tűnik. Amennyiben sikerül óvatosan kitapintanom chakrám segítségével, mi merre hány méter, akkor visszaemlékezve anatómiai tanulmányaimra, egy határozott mozdulattal kívánom visszahelyezni, remélhetőleg jól, bár kit érdekel, legalább szadizhatom (kérdés, titkon nem élvezi-e, mert nem tudom eldönteni még mindig, hogy mazochista-é vagy szadista). Ha sikerül, akkor már félig jó vagyok, bár nem tudom, hogy képzelte, honnan szülök sínnek valót, de megpróbálom rávenni, hogy jöjjön be hozzánk, ott már biztosan lesz valami, amivel megoldjuk ezt a részét is, mielőtt a kórházba rugdosom. Meg aztán, otthon ott a szakkönyvtenger, amit összehalmoztam már magamnak, talán lesz időm meglesni is, mi a fenét kellene csinálnom. (Mert ugye nem mindegy, válla, könyöke, mije ment ki, tört el stb. Bár arra gondolnék az írásodból, hogy a vállánál sérült, de nem vagyok benne biztos. Embarassed)

avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Danzou on Kedd Jún. 26 2012, 16:46

//Asuko//

//Ja, sorry. Elfelejtettem írni, hogy az alkarjára gondoltam (csukló és könyök között lévő csont) :S //

- Működjek együtt? Ha nem működök együtt, akkor mit csinál Asuko-chan? Talán megver? - kérdezi mosolyt erőltetve az arcára mestered.
Miközben a chakráddal ellenőrzöd a kart, sikerült rájönnöd, hogy ez bizony törött. Ráadásul elég szépen, ami miatt fájdalmasabb lesz a csont visszahelyezése. Miután figyelmeztetted a mesteredet az esetleges fájdalomra, vissza is rakod a megfelelő helyére a csontot. Más ember már fájdalmasan ordított volna, de a mesterednek még a szeme se rebbent.
- Menjek be önökhöz? Oké, de akkor arra készüljön fel, hogy emiatt rosszabb értékelést írok erre a feladatára. Ugyanis lehet, ha szétnézett volna a fa körül, talált volna sínnek való ágakat, gallyakat. Az ilyen dolgokra is figyeljen majd oda a közeljövőben, mert a csatatérről nem ráncigálhatja majd a betegeket biztonságos helyre. Ott a helyszínen kell ehhez, meg még ennél is rosszabb sérüléseket ellátnia.
- Ja, és e miatt a balesetem miatt úgy készüljön, hogy munkám lesz a maga számára. Kaptam nem régiben egy érdekes holttestet, amit tanulmányozni szeretnék, de egy kézzel nem tudom. Így be kell segédkeznie benne. Nemleges választ nem fogadok el, mivel az ilyen dolgokat is szoknia kell majd.
Elértettek a házatohoz, ahova be is invitáltad a hőn szeretett mesteredet. Szerencsédre senki se volt éppen otthon, így gond nélkül dolgozhattál a kéz sínbe helyezésén.
avatar
Danzou
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Vas. Júl. 01 2012, 01:05


[Gaa-samaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa I love you]

Kérdését ignorálom, mert meglepődne, ha őszintén felelnék, mert bizony nem szimplán megverném, de addig püfölném, míg eszméletét nem veszti, mert még akkor is humánus lennék az egész világgal szemben. Na de mindegy, nem vesztem el a fejem, mert tuti azért provokál őFranksenseisége, de nem, azért sem ejtek olyan hibát, amiről én is tudom, hogy ökörség! Így csak szívom a fogam, miközben megvizsgálom. Az alkarjában tört el a csont, ráadásul jócskán el is mozdult.
- Sensei, ez kifejezetten fájni fog, lehetőleg mértékkel káromkodjon utána! - figyelmeztetem, aztán lehetőleg gyors és határozott mozdulattal rántom vissza helyére a csontot - meg se mukkan, ez tényleg mazochista megspékelve egy nagy adag szadizmussal! - , de azért újabb ellenőrzéssel lecsekkolom, jól sikerült-e a dolog, mert engem megnyuvaszt, ha pont rajta nem végzek tökéletes munkát. Legalább is van egy olyan érzésem, hogy számomra fájdalmasan végződne az eset...
Azonban újabb letorkollására már nem tudom lenyelni a fintorom, mérgesen vonom össze a szemöldököm. Úgy csinál, mintha én nem tudnám, de mi a fészkes jó fenének szenvedjek a fával, mikor itt lakom egy szánalmasan harmatgyenge köpésre?! Már épp felháborodva közölném is vele, hogy mit nyafog, örüljön, hogy van, aki még ellátja, mert a kórházban a köztisztelet mellett akkora közutálat tárgya, hogy előbb szerelmeskedik bárki egy nyolc napos vízihullával, mint szól hozzá, és a szó iszonyatosan messze van ám attól, hogy hozzá nyúlva cselekedjen bárki is. Nem azért, mert nem érzi senki kötelességének, hanem mert mindenki látja maga előtt, hogyha döglődne, akkor is képes lenne kioktatni, és megalázni bárkit, nem törődve azzal, hogy ezzel a saját sorsát is megpecsételi, mert orvosi segítség helyett csak egy orvosi szikét kap a mellkasába örök bérletre! De mondandója folytatása elnémít még gondolatban is, és némi hányingerrel kevert undor lep el, de nem nyafogok, mert tudtam, már mikor belekezdtem, hogy ez is az orvos lét része, ettől függetlenül nem kedvencem a boncolás...
- Remek - morgom az orrom alatt, úgysincs beleegyezési lehetőségem, a tény is tényként hangzott el, véletlenül sem kérdésként, még kevésbé kérésként, szóval tök mindegy, mit mondok, így legalább nem vágom akkora fejszével magam alatt a fát, mint vághatnám. Inkább hazáig vezettem - kemény 20 méter, ha lehetett, mert tényleg majdnem hazaértem anélkül, hogy látnom kellett volna a képét... - majd, mivel magam részéről én is iszonyatosan béna vagyok, máris előkerítem azt a sínt, amit már jó párszor használtunk az én rándulásaimra, ficamaimra és néha kisebb csontrepedéseimre is - érdekes, törni még nem törtem magam szó szerint össze - s rögzítés után jól be is kötözöm, majd megérdeklődöm, ugyan kér-e valamit inni, esetleg enni - például ciánt, patkánymérget, ólmot teát, süteményt, netán szendvicset kis sakéval?
Nem, mintha otthon mozognék a vendéglátás terén, de anyám utólag is szíjat hasítana a hátamból, ha meghallaná, hogy szégyenben hoztam a házat, és nem jártam végig eme udvariassági szertartások hosszadalmas túráját.
Amennyiben kér valamit, úgy hozok, de ha nem, hát annál jobb alapon vágom le egy székre a bevásárlást, hogy elpakoljam, főleg azt, ami romlandó, mert szintén földig leszek hordva, ha csak úgy ott hagyom. Ha ezzel is megvagyok, akkor hajlandó vagyok megadni magam a sorsnak, és a kezem adni a keze helyére segítségül... Juppi...
Magamban azért elderülök azon a jeleneten, mikor valamit elszúrva mondjuk elintézem, hogy a halottból kinyomódjon még némi vér vagy egyéb benne leledző nyalánkság, és beteríti a senseit, de persze csak a fejemben olyan tökéletes az a beterítés, és csak úgy vicces, a gyakorlatban körülbelül a sírom áshatnám utána, míg csattogtatja a z ostorát, majd önként bele is feküdhetek, mert még mindig jobban járok, mintha ő tesz bele. A gondolataim viszont legalább az enyémek, így ott nyugodtan sorjáztathatom a viccesebbnél elégtételkeltőbb jeleneteket, míg baktatok önnön szánalmas és végzetes sorsom felé, hogy felszabdalgassak valami hullát, és lehetőleg ne hányjam el közben magam.
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Danzou on Kedd Júl. 17 2012, 19:08

//Asuko//

//Sorry a késedelemért, csak olyan teendőim is lettem amikre nem készültem fel//

- Köszönöm nem kérek semmit se. Így is késésben vagyunk, még a végén teljesen kihűl a holttest, és higgye el nekem, egy már teljesen merev holttestet a legnehezebb boncolni, főleg, úgy, ha mozgatni is kell majd közben. Ugyanis nekünk mozgatnunk is kell majd. Ebben kérném majd a segítségét.
A mestered már készült volna felállni, mikor hirtelen mintha valami eszébe jutott volna, félúton megállt, és a zsebeiben elkezdett matatni. Nem értetted mit kereshet, mikor az egyik zsebéből ki vett egy borítékot.
- Á, itt is van. Eredetileg ezért akartam volna magával beszélni.
Feléd nyújtja a borítékot, és te a legrosszabbtól reménykedve átvetted. Miután kinyitottad a borítékot két belépőjegyet látsz benne, a város legelitebb színházában.
- Eredetileg nekem akarta adni egy volt betegem, amiért még anno megmentettem, de engemet nem nagyon tud szórakoztatni a színház világa. Így arra gondoltam magának adom, hisz megérdemel már egy kis pihenést. A pénz, meg ami még benne van a borítékban azt meg tőlem kapja.
Tovább keresgélve a borítékban meg is találod az említett pénzt. Aminek az összegétől először szóhoz se tudsz jutni, ugyanis háromhavi fizetésednek felel meg. Azt már eddig is tudtad, hogy a mestered többet keres nálad, de sose hitted ilyeneket megengedhet magának.
- Egyelőre ennyit kap. Többet is kapott volna, ha a legutóbbi tesztje nem csak elégségesre sikerül. Eredetileg könyvet akartam magának venni, hogy azt tanulja, de eszembe jutott milyen ügyetlen maga, és így még a végén kárt okozna magában vele. Ha van bármilyen elintézni valója itthon, akkor azt gyorsan tegye meg, mert sokáig oda leszünk.

avatar
Danzou
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Pént. Júl. 27 2012, 11:13


[Gaa-samaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa]

//Semmi gond, látod, én sem vagyok villám XD//

Annál több marad nekünk, fut át az agyamon, bár a hulla, és a merevség elveszik a kedvem a fejben való undokoskodástól. Nem szeretem a hullákat, én az élőket szeretem,akik bár először betegek, de utána egészségesen és életvidáman távoznak. Tudom, hogy a halál is az élet része, de akkor is, úgy gondolom, természetes, hogy egy orvos is jobban kedveli az élve távozókat, mint a hullazsákban aszalódókat. És nem azért, mert kivételezne, vagy diszkriminálna. Szerintem a páciensek is jobban szeretnek a saját két lábukon kikerülni, mint egy hullaszállító csoport kezei közt himbálózva.
Na de amilyen lendülettel megindul, olyan lendülettel torpan is meg, és ahogy számomra eszelősnek tűnő mozdulatokkal - mert igen, minden rosszat ki tudok belőle nézni, a jót nehezebb - turkálni kezd a zsebében, nagyot kell nyelnem. Aztán szerencsére csak egy boríték kerül elő, nem mintha nem lehetne benne mondjuk ebola vírus, de akkor is, csak egy boríték, nem pedig mondjuk egy két lábon járó fércelt horrorlény. Esetleg véres bárd, amivel apró darabokra szeletel a sushihoz.
Az már kevésbé tetszik, hogy külön nekem szánta ezt mind. Kezdek félni. Nagyon.
Bizonytalanul is veszem át az összehajtogatott papírdarabot, majd kinyitom, s döbbenetemre két színházi belépő van benne. Ezt most mire véljem? Randi?????!!!!!
Nem, annyira nem. De akkor is halálra döbbentett, de komolyan. Nem is tudom hirtelen, hogy reagálhatnám le, annyira megilletődtem. Szerintem, ha szerelmet vall, is jobban kezelném a helyzetet, de ez a spontán kedvesség, ez így leölt teljesen, s kénytelen vagyok rebootolni a rendszerem.
- Ano... köszönöm... - préselem ki magamból nem valami hangosan, de annál jobban pislogva még mindig a borítékra, és komolyan mondom, ha mernék, elsírnám magam, annyira meghatott, hogy ezek szerint a maga módján, de elismer tényleg tanítványának, és ezek szerint a sok szemétkedés sem feltétlen azt szolgálja, hogy az őrületbe kergessen, hanem tényleg így tartja hatékonynak a tanítást. (Bár erről nem ártana elbeszélgetni vele, és felvilágosítani, hogy nem épp kiváló módszer, még ha az eredmények nem is ezt mutatják...)
Aztán már csak kapkodok a magam ügyefogyott módján, és egy jól irányzott mozdulattal belendítem a kamrába a bevásárló szatyrot, majd anya elpakolja, és a kis felszerelésemmel jelentkezem is nála indulásra.
- Készen vagyok, sensei! - vágok igen determinált és lelkes ábrázatot. Mert igen, most fellelkesültem, most úgy érzem, meg akarom neki mutatni, hogy megérdemlem valóban a bizalmat, amit belém fektetett. Rég nem éreztem magam már ennyire motiváltnak, mint most, hogy az én fejemben az a kép alakult ki, hogy az én "nagyon" szeretett mesterem megbecsül voltaképp, és azért zúdítja rám minden blődségét.
Mondjuk ennek ellenére nem szeretem a hullákat... De ha ezt elmondanám, most kifejezetten csökkenne a megbecsültségem, így erről akkor sem nyilatkoznék, ha orvosi pengét a nyakamhoz szorítva fenyegetne. Bár.. úgyis látszik majd az ábrázatomon. Remélem, el azért nem hányom majd magam...

avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Danzou on Hétf. Aug. 13 2012, 16:04

//Asuko sorry ismét a késésért, csak a Falunap elvette az összes időmet//

- Akkor lassan indulhatunk is. Majd ne lepődjön meg, ha úgy érzi, mindig figyelik önt. - mondta a mestered, majd azzal meg se várva téged elindult.
A mesterednek azonban igaza volt, ugyanis az utcátokból ki se értetek, de egyre jobban úgy érezted, mintha állandóan figyelnének téged. Végül már több általad is ismert Jounin is titeket figyelt, sokuk közülük egymással is beszélgettek.
- Lefogadom, azon jár az esze, hogy miért figyelnek minket ennyire, és miért sugdolóznak. Nos, azért van ez, mivel ez egy nem hétköznapi holttest lesz amit boncolni fogunk. Ugyanis találtunk a DNS-ében néhány érdekes dolgot, ami megrendítő erejű, és néhány másodpercig még a tanács se tudott szóhoz jutni, mikor megmondtam nekik mi ez az érdekes dolog. Ami nagy szó az utóbbi időben. Aggodalomra viszont semmi ok, se magát, se a családját, se egyéb hozzátartozóit nem fogják belekeverni semmilyen politikai dologba. Maga, mint mondtam, csak az alanyt segít majd felboncolni nekem, semmi több. Olyan információkat nem fog megtudni, ami miatt talán veszélyesnek tartaná önt a jelenlegi hatalom.
Rendesen el se tudtál gondolkozni az elhangzottakon, mikor a kórház jellegzetes alakja már a távolba látszott. Már készültél volna belépni az ajtón, mikor a mestered a kezével elállja az utadat.
- Most még meggondolhatja magát. Ha akar, nyugodtan elmehet, ha egyáltalán nem akar belekeveredni ebbe a dologba, vagy, ha még se bírná a boncolást a gyomra.

//Ha nem gondolod meg magadat, akkor írj a Kórházba, ha még se vállalod akkor írj megint ide az utcára//
avatar
Danzou
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

On the way

Témanyitás  Sasaki Haru on Pént. Dec. 28 2012, 19:00

Már hetek teltek el azóta, hogy valami különlegeset csináltam volna, sőt, úgy emlékszem, hogy ezek a különleges esetek manapság ritkaságszámba mennek nálam. Nem is emlékszem már, hogy mikor voltam utoljára valami bevetésen, vagy egyáltalán részt vehettem egy jó beszélgetésen, pedig rengeteg időm volt. Régebben találkoztam valakivel, aki kissé megváltoztatta az életem, de az csak egy röpke pillanat volt, s aztán hogy hova tűnt.... se híre, se hamva, soha többé nem is láttam.
Arra gondoltam, hogy a mai nap érdemes kijönnöm a házból, mert lehet, hogy vár rám valami... elvégre mindig történik valami érdekes, még ha csak kis dolgokra is gondol az ember. A legnagyobbak is mindig a legváratlanabb pillanatban törnek elő a semmiből, és igen, abból a bizonyos semmiből is olykor nagy dolog sülhet ki. Szerencsére most az idegesítő unokaöcsém, Daiki sem követett sehova, bár napokkal ezelőtt bejelentette, hogy ő olyan akar lenni, mint én, így mivel már Akadémiai tanuló, nekem kell őt tanítanom az alapokra. Sose gondoltam volna, hogy egy tőlem fiatalabb olyan akar lenni, mint én, ráadásul ő fiú, én meg nem. De nekem is sok tanulnivalóm van még. Mázli, hogy élnek még a nagyszüleim, mert tőlük megtudhatok egy-két fontos dolgot, ha pedig tőlük nem is, akkor vannak még élő rokonaim. Ezt lekopogom. Mivel azt ígértem, hogy sosem leszek szomorú - bár lehetnek kivételes esetek-, ezért most is mosolyt lehetett látni az arcomon, ahogy végigsétáltam az utcán. Ha valaki szembejött velem, rámosolyogtam és bólintottam, még akkor is, ha nem ismertem, hiszen hozzászoktam, hogy 10-ből 9 esetben tisztelem a másik felet. Az az egy eset pedig nem az ő napja.
Útközben azt néztem, hogy hová lépek, nem is azt, hogy hová megyek, így nem igazán láttam magam elé, de éreztem azt, ha valaki velem szembejön... ha pedig mégsem, akkor legjobb esetben kikerülnek. Csak figyelem, ahogy egyik lábam a másik után lép, közben nem gondolva semmire, csak sodor az ár egyenesen előre.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Pént. Jan. 04 2013, 02:16


[Haru - gomen, nem sikerült olyan gyorsra a válasz, mint szerettem volna ._.']

Ahogy magad elé bámulva mondhatni sodródtál az árral, hirtelen előtted - bár az emberektől kevésbé kivehető az oka - ricsaj támadt, amelyből annyit érzékelhettél, hogy valaki istenesen felkáromkodik, majd tolvajt kiáltva iramodhatott meg, ezt az egyrészt a tömegből érkező sikkantások és haragos zúgolódás alapján gondolhattad, másrészt azért, mert a hang - így nyilván a tulajdonosa is - egyre közeledett. ösztönösen térnél te is ki, te a kis tolvaj sokkal hamarabb terem előtted, riadtan nézve fel rád, mint nem várt akadályra, minthogy félre húzódhatnál. A tolvaj egy fekete cica, akinek a farkán egy fehér foltocska van, míg a mellkasán olyan foltocska, amely a falud jelképére emlékeztethet téged, s amely a te fejpántodon is díszeleg, épp csak nem fehér szőrből. Pici szájacskájában egy méretesebb hal terpeszkedik, s máris felborzolt szőrrel pillant rád, miközben fenyegető auráját fenntartva próbál kitérni, hogy tovább meneküljön a vészesen közeledő férfi elől. Kérdés, te hagyod-e.

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Szomb. Jan. 12 2013, 15:33

//Bocsi, közbeszólt a koli. ^^"//

A nagy nyugalmam hangos üvöltés zavarta meg. Valaki tolvajt kiáltott, amire azonnal feleszméltem. Már nem a lábamat, nem a lábbelim orrát néztem, hanem egyenesen magam elé, bár ez csak egy pillanatnyi cselekedet volt. Azonnal a hang forrásába tekintettem, s keresni kezdtem jobbra-balra fordítva a fejem, hogy vajon ki lehet az a tolvaj, akit ma el kell fognom. Valami azt sugallta, hogy nézzek mégis a lábam elé, s nocsak, egy macska állt előttem egy hallal a szájában. Biztosan ő a tolvaj! Már épp nevetni kezdtem magamban, hiszen ha egy állatról van szó, ebben az esetben hagynám, hadd egyen, ha annyira éhes. De volt rajta valami, ami miatt úgy éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban. Bár legnagyobb ellenségeim közé tartoznak a kistermetű élőlények, mégis arra vetemedtem, hogy követem. Nem is jelzem szándékomat senkinek sem, hogy utánamegyek, egyébként is, azon a halon mentenivaló már nincsen, hiszen senki nem venné vissza, a macskát megbüntetni meg nehezen lehet érte, mivel nem tudja megfizetni.
Követtem minden léptét a macskának, olyan sebesen, ahogy csak tudtam, remélve, hogy nem vesztem el a nyomát. Ahol befordult, ott én is befordultam. Bár még mindig könnyebb lenne egy embert követni macska helyett. Mintha már nem is azért követném, mert ellopott valamit, hanem kíváncsi vagyok, hogy vajon merre vezet el.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Pént. Jan. 18 2013, 00:37


[Haru]

Akadályozni nem akadályoztad a kis állatot a menekülésben, viszont követted, amely láthatóan kifejezetten irritálta, és bár az üldözőjét sikerült lehagynotok, továbbra is manőverezett, minden bizonnyal téged kívánt lerázni, ám egyszer csak, már a falu szélén, ahogy befordultál az egyik sarkon, ahol eltűnt a szemeid elől, szembetalálhattad magad vele ismét, ahogy ücsörögve, a szájában a hallal vár téged, legalább is okos szemeivel felpillant rád, mintha csak némán kérdezné: mit akarsz tőle, miért követed? Ezen gesztusa félelmetesen emberinek tűnt, s ha nem lett volna a szájában a hal, talán még azt is elvártad volna, hogy hangosan is kimondja kérdését, s inkább azon lepődtél volna meg, ha csak felnyávog, mint azon, hogy megszólal. Egyelőre azonban nem folyamodott egyik hangkiadási módszerhez sem, csak méregetett gyanakodva.

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Szomb. Jan. 19 2013, 19:07

Futottam egyenesen a macska után, amikor úgy tűnt, hogy hirtelen valaki leradírozta őt a papírról. Vagy legalábbis csak egy pillanatig hittem ezt, mert amint befordultam, s tovább léptem volna, ott ült a lábaim előtt. Szerencsém volt, hogy korán észrevettem, mert talán rátapostam volna, vagy rosszabb. Úgy nézett rám, mint aki kérdőre vonna engem, s nem tudtam, hogy ebben a helyzetben mit is tehetnék. Egyszerűen csak elmosolyodtam, amúgy is szeretem az állatokat, főleg a macskákat, ezért ezzel a mosollyal az arcomon leguggoltam hozzá.
- Hé, ne félj, nem bántalak. - óvatosan közelebb emeltem fejéhez a kezem, s ha engedi, megvakarom a füle tövét.
- Csak tudni akarom, hová vezetsz. Elvégre van gazdád, vagy nincs? - tulajdonképpen nem is tudtam, hogy mire gondoljak. A külsejéből ítélve nem tudom, hogy kihez tartozhat, vagy tartozik e egyáltalán valakihez, esetleg a maga ura...köhm...macskája. Olyan rossz, hogy nem látok bele az állatok fejébe. Bár nem mintha az emberek gondolatait látnám, hiszen csak azt tudjuk, hogy mire következtethetünk akkor, amikor valamilyen megjegyzést tesznek, utalgatnak. A tekintet sok mindent elárul, de nem tudom pontosan, hogy ez a macska mire gondolhat. Engedi e, hogy továbbra is kövessem, vagy egyszerűen eltűnik a szemem elől?
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Csüt. Jan. 24 2013, 03:11


[Haru]

Ahogy megpróbálod megnyugtatni a macskát, nem kis döbbenetedre megszólal. Tényleg megszólal, ahogy azt úgy vártad is volna. Mégis meglep, mert józan ésszel már rég elhessegetted ezt a képtelen érzetet, és erre tessék, a macska beszél! Bár tény, legalább hagyja, s élvezi is, hogy vakarod a füle tövét
- A magam ura vagyok teljesen, és szerintem nem vezetlek sehová, ha nem vetted volna észre, le akartalak rázni - nyújtózik egy nagyot, jelezve, hogy elég volt a vakarászásból.
- Te is azért vagy a nyomomban, hogy megjavíts, és elprédikáld, hogy bár még sosem bizonyították rám, lopni nem szép dolog? - egyenesedik fel, s hirtelen nagy pukkanás hallatszik, s a füstből a macska helyett egy veled egyidős fiúcska bukkan elő. - Vagy valami más cél vezérelt, amikor úgy döntöttél, követni fogsz?


Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Szomb. Jan. 26 2013, 21:36

Valóban megdöbbentem, amikor tényleg megszólalt a macska annak ellenére, hogy én nem vártam ezt volna el tőle. Egyszer, mikor kicsi voltam, azt kívántam, hogy bárcsak beszélnének a macskák. Persze akkor még nem tudtam, hogy mindez lehetséges, de ma már minden megtörténik... főleg a jutsuk segítségével. Hirtelen emberré változik, s nagyon meglep, amikor körülbelül egy velem egyidős fiú néz velem szembe. Most eléggé zavarban vagyok, mert eszembe jut, hogy mindvégig egy fiút kergettem, akiről azt hittem, hogy teljes mértékben macska... ráadásul egy embert simogattam! Próbálnám zavartságomat valahogy eltakarni, de azzal csak még jobban kimutatnám, hogy mennyire elvörösödtem. Veszek egy nagy levegőt, hogy legyen elég erőm megszólalni, lehetőleg úgy, hogy ne mondjak hülyeséget.
- Nem mondtam, hogy lopni nem szép dolog. Ha valaki szükségét érzi, úgysem lehet parancsolni neki. Bár nem tudom, hogy te miért érezted szükségét... - egyenesen a szemébe nézek, majd a hajára, ahol az előbb még macskafülek lógtak.
- Igazából arra nem tudok magyarázatot adni, hogy miért követtelek. Valami egyszerűen megsúgta... hiszen nem lennék normális, ha vissza akarnám venni tőled a halat.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Csüt. Jan. 31 2013, 20:51


[Haru]

A fiú végigmért a válaszod után, majd elmosolyodott, láthatóan tetszett neki a zavart őszinteséged, s talán legfőképp az, hogy nem kívántad kioktatni.
- Ha már idáig nem adtad fel, gyere, mutatok valamit - int a kezével is, hogy kövesd, barátságossá vált vigyorral, majd tovább haladva vezet a falu szélén, ki az erdőbe, amely végighúzódott a hegyoldalon, amelynek magaslatára a falut építették, le egy közeli falunak tűnő településig, amely első látásra is szegényesebb volt, s itt megáll, elkiáltva magát. A környező, düledező házakból, amelyekről azt sem gondolná az ember, hogy élnek benne, több gyerek sereglett elő. Ha jobban megvizsgálnád a helyet, akkor felfedezheted, hogy felnőttek is vannak, de ahogy a gyerekek, a felnőttek is elcsigázottak, és meglátszik rajtuk a nélkülözés nyoma. A családok azonban csonkák, mindenhonnan hiányzik a férfi, az apa.
- Lopni valóban nem jó dolog, de tőlük is lopnak. Az élet lehetőségét, a boldogulás reményét lopják el tőlük, egy kis hal cserébe igazán nem nagy dolog, és az a nagy pacák is kibírja nélküle - állt melletted magabiztosan a fiú, odaadva a gyerekeknek a halat, a zsebéből más "kincseket" is elővadászva, többnyire különböző cukorkákat. Kicsit olyan volt, mint Robin Hood, legalább is a saját elgondolása szerint mindenképp.

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Pént. Feb. 01 2013, 22:20

Szokásom, hogy nem okoskodok mások előtt, vagy legalábbis sosem voltam az a típus, aki szereti kioktatni a másikat. Maximum csak jó tanácsokat osztogattam, ha társam valami rosszat tett, de amíg nem tudtam életének előzményeit, addig sosem szóltam. Így hát csak követtem a fiút, aki egy olyan helyre vezetett, amit talán eddig még egyáltalán nem fedeztem fel. A házakból emberek tűntek elő... valóban első pillanatban, amikor odatekintettem, azt hittem, hogy mind lakatlan, de amint szemem elé kerültek a gyerekek, már rögtön átláttam a helyzetet.
Míg a fiú magyarázott, türelmesen figyeltem rá. Azon gondolkodtam, hogy mégis hogy kerültek ide ezek az emberek, egyáltalán hogy jutottak el ilyen szintre, hogy megélhetésük elég nehézkes. De megértettem, hogy miért volt ez a fiú az utcán abban a pillanatban és miért lopott. Meg volt rá az oka. Ahogy mindennek, ennek is volt oka.
- Hogyan tudnék segíteni? - hiába kavargott fejemben annyi kérdés, mégis ez volt az első, ami legelőször kicsúszott a számon. Szeretnék segíteni, hiszen a rászorulóknak mindig segítek, akárki is legyen az... persze a negatív dolgokat nem képviselem. Amíg a gyerekek köröttünk özömlenek, sóhajtok egyet, majd fejembe üt a gondolat, hogy a zsebemben van egy csokoládé. Mindig tartok magamnál, ha kimozdulok otthonról. A zsebembe nyúlok, s mosollyal az arcomon adom át egy gyereknek, nekem nincs rá szükségem, nekik viszont annál nagyobb. Ezzel a mosollyal az arcomon arra is buzdítom, hogy nem kell tőlem félnie, vegye el nyugodtan. Ha mindennek vége, újra a fiúhoz fordulok.
- Hogyan vagy képes ilyen alakot ölteni? - utalok a macskára. Meg sem fordulna a fejemben. És még mindig nem arra kérdeztem rá, amire valóban kíváncsi vagyok. Kezdek félni attól, hogy kérdéseim be fogják szőni szegény fiú fejét.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Szomb. Feb. 09 2013, 01:52


Hirtelen kiszökkent kérdésedre a fiú csak felsóhajtott.
- Szüntesd be a háborút, tégy rendet a világban és teremts lehetőséget a munkára - érezhető volt, hogy ez nem egy ember feladata, de ha csak egy kicsit segítheti őket, hát ő szívesen megteszi, és kifejezetten hálásan pillant rád nagylelkű ajándékod miatt. Az édesség ugyanis errefelé valóban elérhetetlen luxuscikk.
Második kérdésed viszont már csalafinta mosolyt rajzol az arcára. - Érdekelne, mi? Nem olyan nehéz egyébként, a Henge no jutsu egy kicsit kiterjesztettebb formája, amelynek segítségével összébb tudom tömöríteni magam, és nálam kisebb alakokat is fel vagyok képes ölteni. A macska formát meg kifejezetten szeretem, mert a macskák nemcsak hajlékonyak, de gyorsak és leleményesek is. Olyan izomzattal rendelkeznek, amelynek köszönhetően sok lehetetlen helyzetből tudják kivágni magukat, és a "küldetéseimen" jól jön ez a kis felfedezésem. Még nem tettem meg, így engedd meg hogy pótoljam, és bemutatkozzak: a nevem Ootori Shirohige, de szólíts nyugodtan csak Higének. Benned kit tisztelhetek? Mesélhetnél magadról egy keveset!



Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Vas. Feb. 10 2013, 00:03

Csak bámulom és bámulom, hiszen mindazt, amit mond, egyedül én nem tudom teljesíteni. Ha akarnám sem tudnám, hiszen egy személyben én nem testesítek meg egy egész hadsereget, ráadásul ilyen korban talán semmit sem tehetek. Pedig nagyon szeretnék segíteni. Ezért visszafordulok, hogy magam elé nézzek és megpróbálom kieszelni valamit, de egyszerűen nem jönnek a gondolatok.
Viszont jó látni őt mosolyogni kérdésemen. Azt hittem, hogy nem fog válaszolni, de ehelyett egy eléggé hosszas választ ad. Én is elmosolyodok.
- Ráadásul a macskák cukik - jegyzem meg csak úgy magamnak. Én is szeretem a macskákat, nem is tudnék nekik ellenállni. Ha tehetném, egész nap csak ülnék egy macskával az ölemben, és addig simogatnám, amíg bele nem alszok.
- Mégiscsak jól esett az a fülvakargatás, nemde? - gondolok vissza az utcán lezajlott kis jelenetre, amikor még azt hittem róla, hogy tényleg egy macska. Végül bemutatkozik, s arra kér, hogy én is tegyem ezt. Mélyen a gondolataimba fúrom magam, mert addig nem szándékozok válaszolni, amíg nem tudom, hogy mit is mesélhetnék magamról.
- Sasaki Haru vagyok, Hige - küldök felé egy mosolyt, megnevezve őt, ezzel is az eszembe vésve, hogy hogyan kell neveznem majd.
- Nem valami érdekes az életem. Nem is tudom, hogy mit mesélhetnék. Azt tudom, hogy szívesen segítek másokon, ha tudok, ha nem. És hiszek abban, hogy elérem, amit szeretnék, mert mindig van, ami motiváljon. De nem is tudom, hogy pontosan mire vagy kíváncsi, mit mesélhetnék - fogalmam sincs. Az életemet nem mondhatom el, hiszen az unalmas... szerintem. Bár nem tudom.
- Egy részem talán idetartozik, hisz egyik felem szegény, a másik gazdag. Egy éltetőt elvittek tőlem, mikor még egészen kicsi voltam. Ők a szüleim voltak. Csak a bátyám maradt, és a nagyszüleim. Ők azok, akik még tartják bennem a lelket. Azóta megtanultam, hogyan nevessek minden nap. Azt mondják, egy mosoly mindent megváltoztathat, még a legszegényebb embereket is gazdaggá teheti. Mert ha adni akarunk valamit, jobb, ha olyat adunk, ami a miénk. Ezért nem is szomorkodom, holott tudom, lenne rá okom... de miért? Hiszen annyi minden létezik, amiért érdemes örülni, mint ahogy minden egyes pillanatnak. Nem ér annyit, hogy egész életünket arra áldozzuk, hogy sírunk és nem cselekszünk - itt rátekintek. Nem mondom, de szememből kiveheti, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek rajtuk, ha már megmutatta, hogy mi rejtőzik a felszín mögött.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Hétf. Feb. 18 2013, 02:18


Szavaid, történeted komoly hatással vannak rá, szemén látszik, hogy igenis érdekli minden szavad, majd válladra teszi a kezét biztatón. - Tetszik az életfilozófiád! Fontos, hogy az ember a sok rossz ellenére képes legyen mosolyogni, elvégre hé, még élünk, és még tehetünk valamit, hogy másoknak, és így nekünk is jobb legyen. Na de hogy ne csak ilyen csúnya dolgokat mutassak, mutatok neked valami szépet is, valami optimistát és biztatót - mosolyog rád, és megfogja a kezed, hogy maga után húzzon, nem rohanva, csupán sétálva, de erősen tartva a kezed, kissé ugyan kipirulva, de nem engedve, hogy ha akarod, kihúzd a kezed a kezéből. Ez a kézfogás mintha kissé összetartozóvá is tenne benneteket, titkos szövetségesekké, akik hasonlóan gondolkodnak, és talán majd egyszer hasonló célokért küzdtök is vállt vállnak vetve, ninjákként.
A fiú kijjebb vezet a szomorú kinézetű faluból, be az erdőbe, de nem kell olyan sokat mennetek, mert bár sűrűnek tűnt az erdő, pár méter után egy hatalmas tisztásra értek. Bár ahogy jobban megnézed, ez nem is igazán tisztás, mintsem inkább megművelt föld, ahol zöldség, burgonya és kis gabona növekedik.
- A falubeliek nevelgetik őket, egy részét saját maguk teremtették elő, egy részét én szereztem nekik. Nem tudják, hogy hogyan - vörösödik el kissé, és ezzel kimondatlanul arra is kér, hogy ne áruld el nekik. - Ez új erőt adott nekik, és ismét látom a szemükben a tenni akarás vágyát. Számomra ez mindent megér. Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, de másképp nem tudok segíteni, és valahogy úgy érzem, megéri a rizikót, még ha egyszer majd súlyosan meg kell fizetnem az árat.
Felelősségteljes monológja után lehuppan, s előkotor egy szendvicset, majd nagyjából kettétörve nyújtja feléd az egyik felét. Majd a sajátját majszolgatva, kissé ugyan illetlenül, tele szájjal, felteszi következő kérdését: - Mondd, van valami célod, valami elképzelésed, ami miatt ninja lettél, nyugodtan elmondhatod, még ha gyereke is, mert én például szuperhős akartam lenni, és ezért nyúztam a szüleim, hogy írassanak be az akadémiára.


Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Pént. Feb. 22 2013, 19:43

Miután végighallgatta a történetemet és elmondta róla a véleményét, végig csak mosolyogtam. Vannak olyan velem egykorúak, akik egyáltalán nem tudják felfogni az életfilozófiámat vele ellentétben, így nem igazán lelek társra. Vagy legalábbis olyan társra, aki komoly helyzetekben komoly, de ha eljött a szórakozás ideje, akkor életvidám. És pont ez az, amit Higén láttam: hiába a sanyarú sors, mégis annyira örülm leginkább annak, hogy valamilyen formában tud segíteni.
Ezután egy váratlan dolog ér, mégpedig megfogja a kezem, s nem is olyan gyerekesen húz maga után, mint ahogy azt a legtöbben tennék, hiszen annak érdekében, hogy ne jöjjenek zavarba, mindig elkezdenek rohanni. Ezzel ellenben Hige egyszerűen sétál, s bár kicsivel előrébb jár, mint én, így nekem félig háttal mutatkozva, mégis érzem vagy legalábbis apró nyomát látom a zavartságának, vagy pontosabban a pírnak. Hogy ne higgye azt, hogy csak úgy kihúznám a kezem az övéből, én is megszorítom az övét, bár csak gyengéden. Bevezet az erdőbe, s mikor megállunk a termékeny talaj előtt, amelyet gondolom mezőgazdaság céljával tartanak fent, elengedem a kezét. Valahogy megkönnyebbültem; de nem amiatt, mert elengedtem a kezét, hanem azért, amit láttam, mert tudtam, hogy akkor nem volt minden tett hiába. Lelkesedtem.
- De hisz ez nagyszerű! - kiáltom el magam, de nem úgy, hogy a világ tudtára adjam, hogy hol is tartózkodom most.
- Ügyes fiú vagy! - megborzolom a haját, pontosabban azért, amit mondott, hogy szerinte ez nem helyes. De szerintem ez volt a leghelyesebb dolog, amit ember tett másokért.
- Tőlem senki sem fogja megtudni. Ha pedig egyszer meg kellene fizetned az árát, én fedezlek - tisztázom egy mosollyal, mielőtt azt hinné, hogy nem bízhat meg bennem. Ezután egy fél szendvicset kapok, s egy ideig csak nézek rá. - Ezt igazán nem kellett volna - de azért elfogadom tőle.
Következő kijelentésén visszafojtom a nevetésem, ugyanis nem tudom elképzelni róla, hogy szuperhős legyen... vagy legalábbis olyanok, amiket a fekete dobozokban is látni lehet, viszont könnyedén mögé lehet képzelni a hőst, aki valóban egy újfajta Robin Hood. Mélyen elgondolkodok.
- Igazából... eddig nem gondolkodtam el rajta - közben leülök mellé. - De ha nagyon elmerengek és mélyebbre ások a gondolataimban, akkor elsősorban azért lettem ninja, mert nagyban függök a bátyámtól. Tulajdonképpen gyerekkoromban az volt, hogyha ő tett valamit, azt én is akartam, mindig az ő útját jártam. De miután felnőttem és tudtam a saját fejemmel gondolkodni, s nem csak egy példaképet láttam magam előtt, akit bálványoznom kell, az volt az álmom, hogy egyszer majd emberi életeket mentsek. Nem csak úgy megmenteni őket a bekövetkező sorscsapástól, hanem a lelki sérelmeiket ápolni. Mint ahogy most te is teszed, valamilyen nemes célt szolgálsz, ez az elhivatottságod... ahogy nekem is - fejezem be a mondandómat, majd beleharapok a tőle kapott szendvicsbe. Amint lenyelem, rögtön belekezdek egy másik mondandómba.
- Esetleg van ezen kívül még valami célod? Mondjuk... egy hőn akaródzó vágyad, amit mindig is meg akartál tenni, de soha sem tehetted? Tegyük fel... újra gyerek lenni és elfeledni egy pillanatra a gondokat? - hogy ilyen feladatokat teljesítsen, gondolom, hamar fel kellett nőnie. Mint ahogy nekem is, hamar be kellett nőnie a fejem lágyának, miután a szüleim meghaltak.
- Tudod, néha azt kívánom, hogy bár újra tudnám élni a gyerekkoromat teljes vidámsággal - mosolygok rá.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Részeges Teng Leng on Hétf. Márc. 04 2013, 12:39

//Kakashi//

Leng mosolyogva nyugtázta a mester szavat, főleg mikor az a "bátor" szó elmondásához ért sértésnek vélt mondatában, de ő csak ennyit hallott belőle.: "Bátrabb vagy, mint a bátyád Leng."
- Oh, mester köszönöm a dicsérő szavakat, de tudtam én, hogy nincs harag. A második kört én fizetem. Hikk... - Mosolygott a nagy darab óriásra, majd követte őt útja felé.
- Nahát, itt már jártam, jó kis...hikk...hely ez, ha megunjuk az ivást, jó kis hepajt lehet utána itt csapni. - Magyarázta a mesternek, majd még beesve az ajtón hozzátette.
- Ha valaki piszkálja, a pultnál megtalál. A mesteremmel...SENKIIIII nem packázhat! Hikk... - Mutatta fel ujját az égbe, majd megadva magát a gravitációnak, beesett a kocsmába.
- Emberek! Megjött Leng cimborátok, hihiiiijj! Csapos egy májromboló mosolycsalogatót ide hamar a mesterem számlájára. Ott az a nagydarab, Kumogakurei Jounin, meló miatt vagyunk itt, de csss! Lehet titkos. - nevetett a fiú, mikor ráesett a pultra, majd hatalmas vigyorral az arcán nézett a kocsmárosra.
- Na a mesteremnek is valami hasonló rettenetet, enyhítsük meg a lelkét, nagyon feszült. Amúgy is ünnepelünk, mert én is shinobi lettem! Szóval mostmár rossz arcú pacákok, anélkül rúghatom szét a seggeteket, hogy kijönne a jard. Háháháháhá. - nevetett Leng önfeledten, miközben nem is sejtette, mekkora marhaságot csinál.
avatar
Részeges Teng Leng
Játékos

Taijutsu Pontok : 11

Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sai on Kedd Márc. 05 2013, 18:01


[Haru]

Jólesnek neki a dicsérő szavak, ezt láthatod az arcára kiülő mosolyból. Valószínűleg inkább azt hallhatja - ha hallhat bármit is ezzel kapcsolatban -, hogy ez nem helyes, mert illegálisan segít nekik, de hogy is segíthetne egyszerű emberként, még ha shinobi is, ennyi emberen, ha nincs rá jó eséllyel pénze, hiszen a ruhái nem fényűzőek, nincs semmi olyan csecsebecséje, amit eladhatna jó áron, és már így is sok mindent elért lényegében, Robin Hoodként szegve törvényt, de adva is sokat, lehetőséget téve az itteni reményvesztett lelkek kezébe. Ettől függetlenül bizonyára büntetést érdemelne, ha egyszer elkapnák, talán ezért is jó érzés számára is megosztani valakivel a terheket, aki megérti, mi a valódi célja, és nem próbálja meg áttéríteni, megváltoztatni az általa helyesnek gondolt elveit, s azokhoz igazodó cselekedeteit.
- Ugyan, végtére is akkor ugyanaz volt a ráhatás mindkettőnk esetében, te a bátyád követted, én az apám, akit szuperhősnek tartottam, iszonyatosan menő valakinek, akit senki nem verhet le. Aztán pedig olyasvalakinek, aki gonosszá vált, és csak egy szuperhős mentheti meg. Csak később értettem meg, milyen áldozatot is vállalt azért, amiben hitt. Akkor is, ha emiatt el kellett hanyagolnia a családját, amit anya nem bírt. Az Akadémia alatt bukott ki végleg, s ma is elmegyógyintézetben él. Akkor nagyon haragudtam apára, de az Akadémia utolsó évében végül megértettem, miért tette, amit tett, mikor a halálhírét hozták. Beépült egy illegális szervezetbe, és fontos információkkal látta el az országot. Mehetett volna más is, de ő nem akart kitérni, tette, amit a kötelességének gondolt. Azt hiszem, neki sem lehetett egyszerű élete, tudva, hogy talán sosem térhet már haza, mert nem lesz képes feltárni az egész szervezetet, hogy felszámolhassák, s ha hazatér, veszélyeztetett volna minket is. Azt hiszem, ezzel is függ össze a vágyam, amit soha nem fogok tudni megtenni: szeretném elmondani neki, hogy mennyire tisztelem azért, amit magára vállalt, s szeretnék ott lenni, a kezét fogni, mikor meghal. De ez már a múlt, így ezt a célt, hacsak nem találom fel az időutazást, aminek nem nagy az esélye, nem fogom tudni sosem elérni. Viszont szeretnék én is hinni valamiben, és aszerint élni. S azt hiszem, én azt választottam, hogy kinyújtsam mások felé a kezem, még ha nem is kapom vissza sosem - viszonozza vallomásod, és mosolyod is.
- Tényleg! - jut hirtelen eszébe, és rád néz. - Te még nem játszottad el a falu bizalmát - ezek szerint ő már igencsak "listás" lehet. - Nem lennél benne valami legális adománygyűjtögetésben? Mi lenne jó... - kezd erősen gondolkodni. - A kéregetőst gondolom nem kedvelnéd, ha nem nagyon szeretsz segítséget kérni másoktól... Lehetne valami előadás! Van itt egy csomó gyerek! Vagy... nem is tudom... mit szólsz? -fordul feléd lelkesen.

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Hatake Kakashi(Inaktív) on Szomb. Márc. 09 2013, 16:02

// Leng //

Kakaru nem szólt semmit arra hogy nem igazán fogtad fel a mondandóját, csak a dicséretnek vélt szavakat és az ingyen piára való invitálást fogta fel a kevés megmaradt agysejted. Aztán a helyzet az "Ördög Pohara" nevű igen sötét és füstös kocsmában sem változott. Belépődet csupán azért nem honorálták az italukat kedélyesen fogyasztó vendégek egy rossz pillantásnál és morgásnál többel mert a rettegett Kakaruval érkeztél meg. -Leng legyél jó tanítvány és igyál egy kört míg én váltok pár szót valakivel. -Mondta gonoszan mosolyogva a shinobi majd felkapott és leültetett a pulthoz éppen a sebhelyes, kopasz csapos elé. -Yamira adjál neki egy két kört a számlámra.- Intett a mester majd hátat fordított neked és elindult egy nagy díszes asztal felé, ahol valami nagy góré beszélgetett pár fiatal lánnyal kacagva. Persze négy katanával felszerelt testőr is tartozott hozzá és még kettő a kijáratnál, valamint egy a pult másik végénél. -Mit akarsz Kakaru? Azt hittem megegyeztünk a faluval! Nem foglalkoztok velünk, mi meg segítünk ebben abban ha úgy van.- Mondta hirtelen ingerülten az öltönyös főnök. -Ez így is van tisztelt Mitsu sama! Csak csekkolni jöttem, meg szólni hogy az a srác azt hangoztatta az előbb hogy tegnap a mindkét lányoddal hált és hogy mennyire élvezték egymás társaságát.- Mutatott egyenesen rád a mester, mire a Yakuza dühöngve uszította rád az őreit.
avatar
Hatake Kakashi(Inaktív)
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sasaki Haru on Szomb. Márc. 09 2013, 22:52

//Sai//

Meghallgattam, hogy mi is volt a célja, ezzel viszonozva az én válaszaimat. Arra viszont én már semmit sem mondtam, csak bólogattam, ugyanis mondják, hogy nem jó bolygatni a múltat, ki tudja, mi sülhet még ki belőle. Lehet, hogy visszájára fordulna az egész. Vagy legalábbis én nem igazán szeretem emlegetni azt, ami már megtörtént, mert ha akarnám se tudnám visszahozni. Pedig ezer dolog van, amit másképp tennék most meg, ebben a pillanatban, ilyen gondolkodásmóddal.
Következő kijelentésére felütöm a fejem. Adománygyűjtögetés. Tetszik az ötlete, ezt mutatva el is mosolyodom, közben azon gondolkodom, hogy mivel lehetne adományt gyűjtögetni legálisan. Abban igaza van, hogy a kéregetés nem az én műfajom, vagy legalábbis nem nézek ki utcánülőnek egy kalappal magam előtt, bár ahogy elnézem őket, nekik szívesen megtennék bármit. Amikor előadást emleget, feltartom mutatóujjam, hogy ihletet kaptam, vagy legalábbis elkezdett égni az a bizonyos villanykörte.
- Előadás! Hát persze! Hiszen akár mi is betaníthatunk nekik egy darabot, ha ismerünk valamilyen drámát, esetleg... mi magunk is kitalálhatunk. Meríthetünk a mindennapi életből akár. Én segítek neked betanítani őket - lelkesedtem, miközben végig őt néztem csillogó szemekkel. Egyébként is szerettem a tőlem fiatalabb gyerekekkel foglalkozni, főleg megtanítani nekik újabb és újabb dolgokat, amit esetleg még nem tudnak.
- Azt pedig elintézhetem valahogyan, hogy a faluban megtarthassuk az előadást... a segítségeddel. Már csak azt kell kitalálnom, hogy kivel beszéljek... na meg azt, hogy mi legyen az előadás témája - agyaltam, de hirtelen nem jött semmi. Úgy tűnt, hogy ehhez kell egy kis idő, de persze tudom azt is, hogy Hige ilyen téren agyasabb.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Részeges Teng Leng on Kedd Márc. 12 2013, 11:11

//Kakashi//

A mester aztán tudja, mivel hozhatja meg Leng jókedvét, nem is egy, hanem egyenesen két kört fizet neki. Nem is kellett több neki az ujjongáshoz, úgy verte az asztalt, hogy az recsegve adta mindenki tudtára a fiú állapotát.
- Most miért ilyen morcos mindenki? Hikk. Buliiii vaaaan! - kiáltotta Leng, majd le is húzta az elébe rakott felespohár tartalmát. Mivel két kör lett neki rendelve, már csúszott is a következő kör elébe, de nem eszik forrón a kását, ő azért nem alkoholista, tart egy kis szünetet a két ital között.
- Ő az én kedvenc mesterem, nézd csak ottan-e. - mutatta meg a sebhelyes csaposnak.
- Kedvel engem, ez tisztán látszik. Most is valami barátjának és a lányainak mutat be. Biztos szép dolgokat mond rólam. Rám mutogat, úgy illik, hogy visszaintegetek. - mondta mosolyogva, majd ahogy illik, hatalmas mosoly kíséretében rángatta karját jobbra és balra.
- Nézd jönnek a barátai is, isznak velem egyet. Remélem Kakaru sama a lányoknál csupa jó dolgot mondott rólam. Szerintem bejövök nekik. Hikk... - Mosolygott, majd szét tárt karokkal figyelte az érkező katanás férfiakat.
- Gyertek srácok, igyunk egyeeet! Aztán elénekeljük a Lányok a fürdőbeeeeen... - kezdett bele a dalolásba, miközben egyre közelebb invitálta a négy testőrt.
avatar
Részeges Teng Leng
Játékos

Taijutsu Pontok : 11

Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Utcái

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.