Erdőségek

3 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Vas. Dec. 12 2010, 00:53


[Lee-samának ^^]

Annyira belemerültem mindenfélébe, hogy észre sem vettem a hirtelen megjelenő társaságot. Mármint először. Mert ugyan próbálta őkelme felhívni magára a figyelmet neszezéssel, aztán még hangosabb neszezéssel, de mivel a fülem botját sem mozdítottam, hogy tettem volna, hiszen épp azon a roppant fontos problémán gondolkodtam, hogy engesztelem majd ki a holdvirágot szükséges kegyetlenségemért, így kénytelen volt előmerészkedni, és teljes valójában rám vicsorogni. Ahogy felpillantottam elmélázásomból, először nem is reagáltam semmit, csak néztem bugyután az állatra, amely lassan közeledni kezdett, aztán ahogy a fogaskerekek kattogni kezdtek, úgy szűkült össze a pupillám és tágult ki az orrcimpám félelmemben, s minden tagom remegni kezdett. De valami más is változásnak indult, mélyen belül reflexek indítottak rugókat mozgásba, s éreztem, hamarosan nyílik a szelep, én meg nemes egyszerűséggel el fogok ájulni. De akkor engem is megesz majd? Nem akarom, hogy bántson, gondolkodás nélkül hajítom neki a kezemben levő ételt. Majd szinte nyikorogva sóhajtom: - Én.. nem vagyok.. finom... tényleg... - de ahogy az állat megint rám pillant még mindig vicsorgó pofával, a gyomromban növekvő gombóc kifakad, én pedig nemes egyszerűséggel borulok hátra, végigterülve a selymes fűben, és már szuszogok is teljes békében, belemenekülve az álom felszabadító karjaiba. Áldott narkolepszia...
avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sessoku Urami on Vas. Dec. 12 2010, 15:31

//Kakashinak és Hitsukinak//

- Ez eléggé hamar sikerült. - mondom Hitsukinak, miközben baktatunk a ramenes felé. Barátom helyeslően bólogat. Néhány perc után visszaérünk a városba, majd újabb egy-két perc után a rameneshez. Átnyújtom a kajajegyet.
- Egy csípőset kérek. - azzal leülök és várom. Hitsuki is kikéri a sajátját. Nem telik bele egy perc és megkapjuk a forró ebédet.
- Ámen. - azzal falni kezdek. Mikor végeztem, jóllakottan hátradőlök és megvárom a társamat. - Na, azt hiszem ideje mennünk, ne várakoztassuk meg a senseit.
Kilépek az étteremből és elindulok vissza az erdő felé. Hitsuki hamarosan csatlakozik mellém. Félóra kellemes séta után a találkapontnál vagyunk.
-Amíg nem jön addig sziesztázok. - jelentem ki, majd leheveredek egy fa árnyékába és onnan bámulom a felhőket, amíg meg nem jön a sensei.
avatar
Sessoku Urami
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hatakaru Hitsuki on Vas. Dec. 12 2010, 16:27

- Ez eléggé hamar sikerült. - mondja Urami meglepődött arccal.
- Hát igen, azt hittem, hogy egy kicsit tovább fog tartani. De sebaj, mert úgyis megéheztem. Még jó, hogy ez volt a jutalom. - mondom az étterem felé menet. Néhány perc múlva a ramenesnél vagyunk.
- Egy csípőset kérek. - kéri az adagját Urami.
- Én marhahúsos rament kérnék. - mondom, miközben kilyukad a gyomrom az éhségtől. - Nagyon jó illat van itt! - szagolok a levegőbe.
- Örülök, hogy ennyire jónak találod. - mondja a ramen étterem tulajdonosa.
- Ámen.- mondja a társam, majd neki is áll a falatozásnak.
- Jó étvágyat! - mondom, majd én is nekiállok az ebédnek. Urami hátradől, majd így szól:
- Na, azt hiszem ideje mennünk, ne várakoztassuk meg a senseit.
- Én is megyek mindjárt utánad, csak én még befejezem. Különben is, szerintem megint késni fog. De te nyugodtan menj csak előre. - bólint a barátom, majd kilép az étteremből és elindul a találkozópont felé az erdőbe. Mihelyst megettem az ebédet, rögtön elindulok én is a megbeszélt hely felé.
- Egy kicsit gyorsabban megyek, mint Urami. - állapítom meg a lábnyomok távolságából. És igazam is lett, mert még a találkapont előtt találkoztunk egymással. Miután csatlakoztam, együtt megyünk tovább. Félóra séta után már ott is vagyunk a találkozónál.
- Na, mit mondtam, a sensei még mindig nincs itt. - mondom egy kicsit dühösen. - De sebaj, én addig is gyakorolom a kunai és shuriken dobást egy közeli fánál. - azzal sarkon fordulok, és elkezdem az edzést.
avatar
Hatakaru Hitsuki
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: E
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Rock Lee on Vas. Dec. 12 2010, 20:25

/Kitsumo/

A farkas láthatólag nem volt megelégedve a szendvicseddel és téged szemlélt tovább. Pont beütött nálad a narkolepszia ami megmentett az égnek hála. A farkas látta ahogy kiterülsz a füvön és egyszerre fülét kihegyesítve elkezdett szaglászni mintha érdekelné mi is történik éppen. Miközben téged figyelt lassan szájába vette a szendvicset majd két harapást követően lenyelte. Ült előtted egy darabig és figyelte, hogy mit fogsz tenni. Teltek múltak az órák, majd szépen lassan a farkas is elaludt unalmában. Leheveredett nem messze tőled egy fa tövébe, és hegyezte füleit. Nem sokkal később felkeltél és veled egy huzamba a farkas is lábadozni kezdett. Téged nézett, de nem csinált ezen kívül semmit, minden bizonnyal szimpatikus voltál számára. Mire felfogtad, hogy mit történt és történik észbe kapsz, hogy már este van és egy két helyen már látható a holdvirág a holdfényben tündökölve. /Amint megpróbálsz kihúzni egy virágot a farkas rá fog mordulni a virágra...nem rád!!!/
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hatake on Szomb. Dec. 18 2010, 10:40

Kis unalmas várakozás után hirtelen nagy porfelhő következtében előbukkan a senseietek.
- Bocsánat , hogy meg várattatalak titeket. De volt egy kis dolgom.
Nos kezdjük is el a mai edzést. - Megtanuljuk a fára mászást. Először elmondom a lényegét és utána bemutatom. Nos , első feltétel hogy chakránkat a lábunkba kell vezetni , és gyorsan kell lépkedni felfelé , viszont chakránkat folyamatosan áramoltatjuk a talpunkba . Elsőnek nagyon nehéznek látszik. De pár gyakorlat után már ti is rájöttök hogy miért könnyű. Fontos a koncentráció , mielőtt a fára tennétek a lábatok már akkor kezdjétek el áramoltatni a chakrátokat. Most pedig bemutatom, kézbe vett egy kunait , majd elkezdett futni felfelé a fára , s egy karcolást helyezett a fa törzsére majd le ugrott. Fontos , hogy jelöljétek meg egy kunaial , hogy meddig jutottatok. És vigyázzatok mert ha rosszul léptek a fára onnan már besült az egész. Nos Urami neked jó lesz ez a fa , Hitsuki neked pedig az. *megdobja a fát egy kunaial.* Nos , kezdhetitek gyerek. Jó munkát. ~S senseietek leül a fa tövéhez , közben olvas valamit.~
avatar
Hatake
Játékos


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sessoku Urami on Szomb. Dec. 18 2010, 14:35

Végighallgatom a sensei mondókáját, majd amikor kiadja a feladatot nem habozok.
- A feladat érthető sensei, azonnal nekilátok! - mondom nagy lelkesedéssel. Összeteszem a két kezemet, behunyom a szememet és arra koncentrálok, hogy a chakrámat a talpamba áramoltassam. Mikor úgy érzem, hogy sikerült nekirugaszkodok és elkezdek felfelé futni a fán. Sikerül megtennem 4-5 lépést, de aztán érzem, hogy elkezdek csúszni, így gyorsan megvágom a fa kérgét a kunaial.
'Túl kevés volt a chakra és nem áramolt folyamatosan.' - állapítom meg magamban. Újra koncentrálok, majd ismét nekifutok. Ezúttal ugyan magasabbra jutok, de ismételten kicsúszik a fa a talpam alól. Harmadszorra is nekiállok a koncentrálásnak, és harmadszorra is nekirugaszkodok a fának. Sikerül túlszárnyalnom az első kettőt, de most pedig érzem, hogy megrepedt alattam a fa kérge, így kénytelen vagyok ismét elugrani.
'A francba. Ez nehezebb, mint hittem.' - kicsit oldalra pillantok, Hitsukinak hogyan megy, de aztán megrázom a fejem. - 'Most a feladatra koncentrálj! Hitsuki is biztos ugyanolyan béna, mint te. Ne terelje el a figyelmed. Ezúttal ő a vetélytársad, ne szurkolj neki.'
És ez az utolsó gondolat ad erőt a következő nekifutásnak. Ha ő nyer, akkor tuti az orrom alá dörgölné, azt pedig nem hagyhatom. Nem fogok veszíteni ellene!
- Sajnálom Hitsuki, ezt a partit én nyerem meg! - mondom, majd még egyszer koncentrálok, és most minden eddiginél magabiztosabban nekiindulok, hogy legyőzzem a fát és vele együtt Hitsuki barátomat...
avatar
Sessoku Urami
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hatakaru Hitsuki on Szomb. Dec. 18 2010, 17:35

Két óra várakozás után egy porfelhő jelenik meg mellettünk.
- Na, éppen ideje volt! - jelentem ki dühösen.
- Bocsánat, hogy megvárattatalak titeket, de volt egy kis dolgom. - kezdi a sensei mentegetőzve.
- De ha már itt van, akkor kezdheti is a mondani a küldetést. - mondom. Azzal a sensei belekezd az információk közlésébe, és amikor végzett, egy kunait dob az egyik fára.
* Áh, erről a bizinyos chakra koncentrációról mesélt nekem az apám.* - gondolom magamban, mikor megjelenik egy jelenet a fejemben. Éppen a Bunshin no Jutsu-t gyakoroltam, mert ez az egyetlen jutsu, ami nekem nem ment. Akkor a házból kijön az apám, és belekzd egy apai jó tanácsba:
- Fiam! Látom nehezen megy a Bunshin-t megidézni. Ezért lesz az első jutsu-k között a chakra koncentráció. - mondja.
- A chakra koncentráció? - kérdezem igen kíváncsian.
- Igen. Tudod a ninjának kivétel nélkül kötelező megtanulnia a chakráját kordában tartani. Ezt általában fára, vagy vízen járással lehet fejleszteni. Vegyük például a fát. Ha túl kevés chakrát koncentrálsz a talpadba, akkor le fogsz csúszni, de viszont ha túl keveset, akkor megreped a fa, és szintén leesel. Ezt jól vésd be a fejedbe, fiam! - mondja, majd megsimogatja a fejem, és egy mosolyt hagy el a száján.
Amikor visszatérek a valóságba, azon kapom a fejem, hogy Urami már kétszer is felfutott a fára, de egyenlőre csak néhány lépést tett meg.
- Na lássunk hozzá! - kiáltok fel, majd egy kézjel után a chakrámat kezdem koncentrálni a talpamba. Nagyon erölködök, majd amikor úgy érzem, hogy a talpam szinte ,,izzik'', akkor nekifutok a fának. Felugrok rá, és elsőre egy 5-6 lépést teszek felfelé, amikor is elveszítem az egyensúlyom.
- Jaj, ne! - kiáltok fel, majd egy határozott mozdulattal a kunai-al megjelölöm az elért magasságot. - Na, még egyszer! - azzal újra nekifutok, ezúttal viszon már 7-8 lépsét is meg tudtam tenni, amikor is megrepedt a fa, majd kunai-al megvágom a fát.
- Sajnálom Hitsuki, ezt a partit én nyerem meg! - hallom, hogy Urami barátom szemében ott ég a tűz a versenyszellem miatt.
- Ne is álmodozz erről, haver! - én is mondom, majd egy magabiztos futás után a fának ugrok, és reménykedem, hgy ezúttal sokkal jobban fogok teljesíteni, mint eddig...
avatar
Hatakaru Hitsuki
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: E
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hatake on Csüt. Dec. 23 2010, 10:43

Mesteretek fél szemmel figyel titeket , másik szemével pedig a könyvet. Látja rajtatok , hogy mindketten nagyon küzdtök. Csak ez az egészséges küzdelem nehogy átmenjen rosszba.
- Idő gyerekek! Gyertek ide! *megvárja míg oda értek.*
- Nézzétek , itt nem egymással kell versenyeznetek hanem magatokkal. Ne törődjetek azzal hogy a másik meddig jutott fel a fán. Mindketten nagyon jól haladtok , csak próbáljátok jobban össze szedni a chakrátokat mielőtt a lábatok érintkezne a fával. Ha túl kevés chakrát adtok bele akkor fel se tudtok menni a fára, ha pedig túl sokat akkor megreped alattatok és azért estek le. Meg kell találnotok az arany közép utat , ami elvisz a célotokhoz. Nos én elmondtam amit akartam. Folytassátok! ~int, hogy kezdhetitek~ Ő maga pedig vissza ül a kényelmes helyére és tovább nézegeti a könyvet.
avatar
Hatake
Játékos


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Csüt. Dec. 23 2010, 18:43


[Lee-samának]

Lassan kedzett derengeni a világ. Az ébredés pillanatában az álom még erős szorítással kapaszkodott belém, s csak nehezen engedett el ragacsos mocsarából, s az utolsó pillanatig küzdött, hogy visszarántson, végül mégis csak sikerült nekem győznöm. Nem mintha akartam volna, csak voltaképp ez volt a természet rendje, amilyen váratlanul képes voltam elaludni, olyan váratlan határozottsággal és kegyetlenséggel borult rám az ébrenlét is. Mint a részegek, kótyagosan ülök fel, s homályos tekintettel próbálom befogni a teret, hol is lehetek most tulajdonképp? Az információ csak lassan realizálódik bennem, s kezdem kapiskálni, hogy az erdőben lennék, de miért is? Na és miért is sétáltatok épp egy kutyát?
Az apró morzsák hirtelen kapnak konkrét körvonalat, ahogy eszembe jut, mi és hogyan is történt, mielőtt elvágtam volna magam a külvilágtól, s riadtan sikkantva ülök fel, szinte ugorva egyet. A farkas azonban csak unott képpel, mintha ezerszer látta volna ezt a mutatványt, pislog rám laposakat. Őszintén szólva el is pirulok, mennyire nem érdeklem, ellenben én mekkora frászt kaptam tőle.
- Jól rám ijesztettél, hallod-e - jegyzem meg feltápászkodva, mire csak morran egyet, mintha kuncogott volna. Vigyorgós durcássággal pillantok rá. - Ez nem vicces ám!
De végül is az én hibám, hogy kinevethet, meg hát, nem ő az első. Egész megszoktam, hogy senki nem tud öt percnél tovább komolyan venni. Úgy döntök, hogy én sem foglalkozom különösebben vele, leporolom magam, s ahogy feltekintek az égre, egész elsápadok, mint a hold, amely visszatekint rám. Banyek, ha nem sietek, lemaradok a holdvirágról, apám meg megnyúz! Sietős léptekkel hagyom faképnél "társam", jobban mondva csak hagynám, mert érdeklődve követ, de már nem zavar, végül is nem harap, onnantól kezdve nincs vele sok bajom.
Hamar megérkeztem a közelben levő kis tisztásra, ahol már pompázatos teljességükben virágoztak a holdvirágok sorjában, tündérkerté varázsolva a tisztást. Elbűvölve hajolok le, hogy letépjek egy virágot, mikor is útitársam felmordul. Kérdőn pillantok fel rá, mire újabbat mordul, de nem rám, hanem a virágra morog. Értetlenül nézek a virágra, amelyet kiszemeltem, de nem látok rajta semmi különöset.
- Mi a baj, öreg? Valami bajod van a virággal? - kérdezem tréfálkozva a farkast, majd ismét a virág felé nyúlok, de ő határozottan morog egy újabb figyelmeztetőt. Most már abszolút tanácstalanul nézek fel rá. - Nem igazán értelek, de ha megpróbálnád értelmesen elmagyarázni, mi a bajod, talán segíthetnék.
Nem, nem éreztem a helyzet abszurditását, én nem csak az állatokkal, a növényekkel is beszélgettem, nem volt furcsa, hoyg egy állattól elvárom, magyarázza el érthetőbben, mit szeretne.

avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sessoku Urami on Csüt. Dec. 23 2010, 19:33

Kakashi & Hitsuki

- Értettem sensei. - mondom, miután végighallgattam. Visszamegyek a fához és teljesen kizárom a gondolataimból Hitsuki teljesítményét.
"Gyerünk koncentrálj!" - mondom magamnak, miközben koncentrálom a chakrát a talpamba. Bár már kissé fáradt vagyok, de azért még teljes összpontosítással futok fel a fára. Ezúttal sikerül a lehető legmagasabbra jutnom, de megint elvesztem a lendületemet, nem sokkal a célom előtt. Másodszorra is nekifutok, még magasabbra jutok, de megint nem sikerült. Harmadszorra viszont teljes összpontosítást hajtok végre, és minden eddiginél jobban és tisztábban érzem a chakra egyenletes áramlását a talpamban.
"Ez tök jó érzés" - gondolom, miközben mosolyogva futok a fa felé. Túljutottam a vágáson és érzem, ezúttal feljutok a tetejére. Még egy-két lépés...
avatar
Sessoku Urami
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hatakaru Hitsuki on Csüt. Dec. 23 2010, 22:08

- Folytassátok! - mondja a sensei, majd int, és visszaül a helyére.
* Ki kell zárnom mindent a gondolatomból. Nem csak Urami teljesítményét, mindent! * gondolom magamba, majd hosszú percekig csak a chakrakoncentrációval foglalkozok. Minél jobban koncentrálok, annál jobbnak és erősebbnek érzem magamat.
- Akkor kezdjük el! - kiáltom, majd teljes erőmből sprintelek a fa irányába, majd ugrok fel, és látom, hogy az eddigi legmagasabb távomat lefutom, és egyre inkább rohanok az ég felé...
avatar
Hatakaru Hitsuki
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: E
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Rock Lee on Szomb. Dec. 25 2010, 14:49

//Kitsumo//
Miközben morgott az újonnan szerzett barátod, te értetlenül álltál, hogy mit is akar pontosan. Meg kérted, hogy magyarázza el mi baja, de csak nézett rád, majd megfordult és elindult. Két három lépés után fejével visszafordulva jelezte, hogy kövesd. Nem dönthet helyetted, csak rajtad áll, hogy követed-e és lehet csapdába végzed, vagy itt maradsz és kitéped a virágot. Nem ad sok időt gondolkodni hanem eltűnik a bokorban te meg ott állsz tétlenül. Gyorsan utána kell szaladnod, vagy csak hagyod, hogy végleg eltűnjön és foglalkozol a rád kiszabott feladattal.
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Szomb. Jan. 01 2011, 13:55


[Lee-samának]

Felelni nem felet, de nem is vártam, hogy két lábra állva, egy szivart és gyújtót előrántva nekiáll kielőadást tartani. Lehet, a frász jött volna rám helyben. Így viszont, hogy látszólag arra kér, kövessem, tanácstalanná váltam. Apának minél hamarabb kell a növény, viszont iszonyat kíváncsi vagyok az állat mondanivalójára. Valahogy nem szokványos, hoyg egy kóbor farkas megmorog valakit, miközben egy virágot szeretne leszakítani. ha még egy méh lett volna, persze nem az morgott volna, de az lett volna zabosabb, megértem, de egy húsevő ragadozónak aztán nem sok vizet zavar normál esetben, hogy valaki a szeme láttára babrál a növényekkel, hiszen azok nem tartoznak kedvenc táplálékai közé. Másrészt okos állatnak tűnt, nem csak amolyan sima, erdőben kóborló léleknek, és határozottan a tudtomra kívánt adni valami szerinte iszonyatosan fontosat. Nem sérthetem meg a bizalmát...
Összébb vontam a szemöldököm. Apának majd azt mondom, hogy megint rohamom volt, azért késlekedtem. Végtére is azzal, hogy engem küldött, bevállalta ezt a rizikót is. A narkolepszia nem túl irányítható dolog, és végül is nem hazudnék, csak az időtartamot illetően, hiszen tényleg elájultam.
Hogy az alibit kiötöltem, sietős léptekkel indulok meg az állat után, amely már el is tűnt a bozótosan.
- Hé, várj meg, nekem nem megy ám olyan gyorsan - kiáltok utána amolyan, várjatok, engem mindig itt hagytok stílusban. Nem mintha nagyon törődne velem, így még gyorsabb tempóra kapcsolok a susnyásban botladozva. Ruhámba, bőrömbe néha-néha durván belekap egy-egy tüskés növény ága, de nem veszi kedvem. A kíváncsiságom olyan mértékűre növekedett, hogy megszállott elhatározássá vált: kiderítem, mi folyik itt. Meg aztán, igaz csak rövid ideje "ismerem" farkas komát, de megkedveltem, és barátomnak tekintve úgy hiszem, kötelességem meghallgatni, és ha tudok, akár segíteni neki, igaz, még nem tudom, mit szeretne, és mi "ellen" megyek neki minden akadálynak, amelyet az erdő rejteget számomra. Azért lassíthatna egy egészen pöppnyit...

avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Rock Lee on Vas. Jan. 02 2011, 11:56

Elhatározásra jutottál és követted a farkast. Lassacskán kiértetek a sűrű növényzetből és egy nyílt tisztásra értetek ami tele volt gyönyörűen pompázó holdvirággal. A farkas felemelte bal mancsát és a virágokra mutatott, majd leült és várta, hogy kitépjél annyit amennyi csak jól esik. Nem is haboztál sokat hallgattál farkas komára és leszedtél annyi virágot amennyire szükséged van, majd elindultál vissza a táborhelyedre. A farkas lefeküdt sátrad előtt te pedig a sátorba és aludtatok mint a bunda. Másnap reggel összepakoltál és még egyszer megnézted azt a virágot amire morgott a farkas. Döbbenten vetted észre, hogy az életed ezennel egy farkas mentette meg. A virág mi mostanra megmutatta való alakját egy húsevő virág volt ami más virágok alakját veszi fel, hogy magához vonzza a bogarakat és a mérgével feleméssze őket. Amennyiben hozzáértél volna nagy valószínűséggel téged is megmérgezett volna és a méreg a véráramodba kerülve egy órán belül végzett volna veled. Körbenéztél, hogy megköszönd a megmentődnek, de már nem volt sehol ahogy jött úgy el is tűnt. Már csak hazafele kell venned az irányt és odaadnod a holdvirágot apádnak.
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Rock Lee on Vas. Jan. 02 2011, 11:59

Elhatározásra jutottál és követted a farkast. Lassacskán kiértetek a sűrű növényzetből és egy nyílt tisztásra értetek ami tele volt gyönyörűen pompázó holdvirággal. A farkas felemelte bal mancsát és a virágokra mutatott, majd leült és várta, hogy kitépjél annyit amennyi csak jól esik. Nem is haboztál sokat hallgattál farkas komára és leszedtél annyi virágot amennyire szükséged van, majd elindultál vissza a táborhelyedre. A farkas lefeküdt sátrad előtt te pedig a sátorba és aludtatok mint a bunda. Másnap reggel összepakoltál és még egyszer megnézted azt a virágot amire morgott a farkas. Döbbenten vetted észre, hogy az életed ezennel egy farkas mentette meg. A virág mi mostanra megmutatta való alakját egy húsevő virág volt ami más virágok alakját veszi fel, hogy magához vonzza a bogarakat és a mérgével feleméssze őket. Amennyiben hozzáértél volna nagy valószínűséggel téged is megmérgezett volna és a méreg a véráramodba kerülve egy órán belül végzett volna veled. Körbenéztél, hogy megköszönd a megmentődnek, de már nem volt sehol ahogy jött úgy el is tűnt. Már csak hazafele kell venned az irányt és odaadnod a holdvirágot apádnak.
avatar
Rock Lee
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Szomb. Jan. 08 2011, 17:47


[Lee-samának]

Már épp kezdtem bánni, hogy úgy döntöttem, követem az állatot, mikor hirtelen vége szakadt az aljnövényzetnek, és én jóformán kizuhantam a tisztásra, s ahogy felemeltem a fejem először meglepetten, majd totál elérzékenyülten pillantottam szerteszét. A látvány egyszerűen lenyűgöző volt, mindent beleptek a pompájuk teljében levő holdvirágok. a farkas, mintha csak házigazda lett volna, felemelte mancsát, "Gyerünk, szedj, amennyit csak akarsz, bátran, nem kell szégyenlősködni!" Majd mint egy jótékony szellem, figyelte tevékenykedésem.
Magam részéről észbekapva első körben feltápászkodtam, majd szépen előkészítettem mindent a "szertartáshoz". Mert hogy kisebb "imádság" volt elmagyarázni a virágoknak, mennyire sajnálom, hoyg meg kell sebeznem őket, és biztosítottam őket arról, hogy ettől nem esik majd komolyabb bántódásuk, és következő évben is virágozhatnak majd, majd lemetszettem szakszerű precizitással a kellő mennyiséget, és elzártam őket gondosan, letakarítottam az eszközeim. Ezután a farkas társaságában, komolyan, tényleg olyan, mintha az erdő védőszellemével sétálgatnék, visszatértem a táborhelyemre, hogy nyugovóra térjek, biccentve farkas-komának.
Reggel nagyot nyújtózkodva ébredtem, a nap már javában az égen járt. Ahogy előbújtam, barátomnak már nyomát sem találtam. Viszont még mindig foglalkoztatott, miért nem tetszett a kis komámnak az általam választott virág, így megszemléltem. Döbbenetes volt a látvány: a holdvirágom egy rusnya húsevő növénnyé változott. ejnye, hogy nem vettem észre? Jól átvágott, szép, mondhatom. Mondjuk nem is tudtam, hogy nálunk is őshonosak az ehhez hasonló növények.
Magamban újabb hálát rebegtem az állatnak, majd összepakolva hazafelé vettem az irányt. Otthon szépen leadom a cuccot, és visszaáll a lusta semmittevős világbéke. Hacsak a fater nem talál ki megint valami szellemeset...

avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ogawa Kazuma on Vas. Okt. 02 2011, 12:37

Ogawa és Koike sétálnak lassan az erdőségekben, hogy megkezdjék kalandjukat, melyet Ogawa olyan régóta tervezett. Hidan nevű Akatsuki tag felkutatása és kiiktatása. Amint ez megtörtént, következhet Deidara. Meg kell bosszulnia családja, bátyja, legjobb barátja és mestere halálát.
A terv első lépése az, hogy felkutatja az ellenséget, megfigyeli, majd amikor nem számítanak rá lecsap és egy hatalmas küzdelemben megöli a célpontokat. Nincs nagyon kidolgozva, azonban Ogawa Remete képességeinek hála egy cseppet sem aggódik, hogy esetleg veszítene ellenfeleitől; a bosszú vágya elnyomja benne ezt az érzést.
~Eleget vártam, eleget gyakoroltam.. Most végzek minddel!~
Hátán hatalmas utazótáskával úgy döntött, hogy rákapcsol a sebessége; ahogy haladt előre úgy nőtt a harag benne, egyre erősebbnek érezte magát. Azonban mielőtt nekilódult volna, kézjeleket formált, majd a következőt mondta:
-Kuchiyose no Jutsu! - csapta le a tenyerét a földre, majd a kanji szimbólumok megjelenése után egy kisebb füstfelhő kíséretében megjelent Pakkun a Ninken egyik tagja.
-Hello! - köszönt Ogawanak, majd így folytatta: Miben segíthetek neked öcskös?
-Üdv, Pakkun. Kérlek adj át egy üzenetet Tsunade-samanak.
Azzal elmesélte neki, hogy most kezdi el az Akatsuki elleni kalandját, amit még régebben mesélt neki. A kutya tudomásul vette Oga kérését, majd egy pukkanás kíséretében köddé vált.

Koike végig csendben követte gazdáját, ám érezte, hogy hamarosan valami történni fog és emiatt kissé nyugtalan volt; ráadáasul Ogawa míg folyamatosan a jövőre gondol, hogyan ölje meg áldozatait, észre sem vette, hogy kutyájával valami nem stimmel.

Mielőtt még tovább indulhattak volna, Ogawa és Koike szinte egyszerre megtorpantak, majd érezték egy ismerős chakra közeledését. Oga remete érzékelésének, azonnal meg tudta állapítani, hogy az, aki közeledik nem más, mint Kensei. A chakrája természetét már nem is vizsgálta meg, hiszen egyáltalán nem érdekelte, csak meg akarta tudni, hogy mit akar, aztán tovább is akart állni; nem igazán szívlelte Kenseit, a kezdetektől fogva az agyára ment a folytonos okoskodásával és azzal, hogy állandóan csak Ogawat minősítette.
Úgy döntött, hogy lerakja hátizsákját egy fának támasztva, majd abba az irányba fordult, ahonnan Kensei jött. Koike kezdett egyre nyugtalanabb lenni, ugatni kezdett és morogni, azonban csak ezt a választ kapta:
-Tudom, csak Kensei az, Fejezd már be! - üvöltött rá kutyájára, majd várta az érkező riválisát.
avatar
Ogawa Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Vándorló ninja
Chakraszint: 940

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Juurin Kensei on Vas. Okt. 02 2011, 14:03

Kensei egy kicsit egyedül akart maradni, talán a túl sok hirtelen történt eseménynek köszönhetően. Abban biztos, hogy valahol össze kell szednie a gondolatait, hogy mi lesz a bosszújával, Yun-al, na meg persze ezzel az egész misszióval, amit a nyakukra sóztak. Nem mintha lenne belőle valami is. Már eltökélte, hogy nem hajlandó ebben részt venni. Kumogakure pusztulását akarja, de nem úgy, hogy ő közben egy taggal harcol csak. Nem, ő az egész falut személyesen akarta a porba dönteni, de sajnos ez nem következhetett be. Nem is fog egy ideig, de hát erre a dologra készül egész életében, és még bizony erősödnie kell. Elhagyta a bázist, és egyenesen az erdők felé vette az irányt. Ugrálva egyik ágról a másikra feledkezhet gondolataiba. Ilyenkor nem is számítana az ember társaságra. Nem is csoda, Kensei nem lesz nagyon elragadtatva, hogy pont most fut össze valakivel. Oga-t pillantja meg a távolban, bár tudhatta hogy csapattársa vár rá, hiszen hallhatta Koike ugatását, csak úgy visszhangik tőle az erdő. Leugrik a fáról a férfi, amikor már elég közel ért, úgy közelíti meg Oga-t.
Látja, hogy Koike, morog, és ugat rá, de őt nem különösebben zavarja. Már hozzá szokhatott vadabb állatokhoz is az erdőkben, különösképpen, hogy elveszett shinobi.
- Látom nem csak én akarok egyedül lenni. - mosolyog egy kicsit gúnyosan. Provokálni akarná társát? Ugyan már csak mérges, mert ezek szerint mégse tud egyedül lenni. Nem elég, hogy a bázison lévő Bishamonosok felhúzták. Kurono-val az élen... Az a kis takony nem tudja hol a helye. Azt hiszi erős, pedig még nagyon sokat kell tanulnia. Példaképp sokkal kevesebb harci tapasztalattal is rendelkezik, mint bárki más az Aka-Bara-ban. Kensei utálja az ilyen fenhélyázó alakokat.
- Csak nem vesztetek össze Shion-al? Mert észrevettem, hogy mennyire figyelted. Legközelebb egy kicsit óvatosabban bámulj egy nőt, talán emiatt utasított vissza. - próbál jobban gúnyolódni, meg talán egy kicsit ki is okítani Oga-t a nő ügyekről. Volt már egy jó pár csaja, így nyilván-e téren is szerzett már valamennyi tapasztalatot. De nyilvánvaló, hogy ezzel most csak idegesíteni akarja társát.
avatar
Juurin Kensei
Játékos

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 900

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ogawa Kazuma on Vas. Okt. 02 2011, 14:20

Ogawa már kezdett türelmetlen lenni, alig bírta kivárni, amíg Kensei a közelbe nem ér. Amikor a közelbe ért régi csapattársa, behunyta a szemét, rá se akart nézni, mielőtt azonban kérdezhetett volna, Kensei rögtön jött a már régóta várt szemtelenkedéseivel.
Normális esetben Ogawa ezen felhúzta volna magát nyilvánosan, ám később visszhangzó veszekedésbe kezdett volna Kenseiiel, azonban most ez másképp történt. Szinte semmi reakciója nem volt; arcából sugárzott a gyűlölet és a harag. Kinyitotta a szemét, majd mélyen Kensei szemébe nézett és ezt válaszolta:
-Szánalmas vagy... - kezdte, gúnyosan elnevette magát, egyszerűen képtelen volt kifejezni azt, amit gondolt most Kenseiről.
Azonban Kensei következő mondatára nem tudott ilyen higgadtan reagálni. Látszott az egész ninján, hogy testének minden izma görcsbe rándul az idegességtől és alig bírja türtőztetni magát, hogy ne ölje meg a vele szemben álló Kenseit.
-Mégis mi a fenét képzelsz magadról?! - tört ki belőle az indulat.
Nem maga az igazság idegesítette annyira, hiszen Shion egyáltalán nem lökte el magától, egyszerűen úgy döntött, hogy nincs ideje a nőzéssel foglalkozni, csakis a végső küldetése lebeg a szeme előtt. Persze nyilván Kensei ezzel tisztában volt, csak provokálni akarta Oga-t, aki most nincs olyan állapotban, hogy mérlegelni tudja a helyzetet. Tudta, hogy ha faképnél hagyná, akkor ő kerülne ki vesztesként, ami most igen zavarta az ijfú remetét; mestere mindig is arra tanította, hogy az ilyen konfliktusokat kerülje el, mert semmi jó nem származhat belőle. Azonban ehelyett így cselekedett. Nem tudott igazán sokat Kenseiről, azonban egy valamit igen, amivel kiverheti a biztosítékot nála.
-Emlékszel, amikor az Aka-bara bázisán véletlenül összefutottunk? Yun-al kettesben jöttetek a bázis belseje felé. - kis hatás szüntet tartott, majd így folytatta.:
-Yun nagyon gyönyörű lány, csodálkozok, hogy miért egy ilyen reménytelen embert választott. Bár ott a bázison, amikor egymásra mosolyogtunk, valahogy nekem inkább úgy tűnt, hogy szánalomból választott téged, mert akkor én éppen menni készültem. - itt gúnyosan elmosolyodott, azonban egy percre sem vette le a szemét Kenseiről, ugyanis semmi másra nem vágyott, mint hogy jól megleckéztesse a most már ellenségként kezelt Kenseit..
avatar
Ogawa Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Vándorló ninja
Chakraszint: 940

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Juurin Kensei on Vas. Okt. 02 2011, 14:43

Már talán Oga is hozzászokhatott Kensei viselkedéséhez, hiszen szereti az embereket felhúzni. Természetesen őt is fellehet, nem egy dologgal... Ami furcsa, hogy mindig ellenezte a hirtelen haragot. Mégis mindig sikerül dühbe jönnie. Hacsak Yun-al, vagy a a klánjával kapcsolatos dolgokat feszegetik. Na és, hogy szánalmas lenne-e Kensei? Hát miért is lenne? Szeret viccelődni az igaz, néha a legrosszabb helyzetekben talán. Viszont amikor például a tanács ignorálta őt, nos hát... Direkt vetett be egy poént, hogy visszaszerezze egy kicsit a társaság figyelmét. Az már mellékes, hogy Yun amiatt meg mérgesedett rá, de hát van ilyen.
- Tudod a modorod irányomba se változott. Nem is csodálom, úgy emlékszem, hogy régen megütöttelek... áhh... igen, azt hiszem az te voltál. 7 éve volt... Ugye milyen gyorsan telik az idő Oga? De te mégis mindig ugyan olyan maradsz... - mosolyog ördögien, ahogy most nem csak arra célzott, hogy társa modora nem változott. Látta Oga-t mostanában harcolni, de egyelőre a sikerét csak puszta szerencsének ítéli, nem többnek. Tisztán, és érthetően még mindig lenézi Oga-t. Be is fejezi most a mondókáját, többre nem is akarja méltatni a múltat, csak figyel. Persze megint csak provokatív megjegyzést kap, és nem is akármilyet. A férfi keze ökölbe szorul, tekintete ördögire változik, ahogy egyre jobban csak feszül a dühtől. Emlékeztetnie kéne magát, hogy a nyugalom fontos erény, főleg a harcban. Nem szabadna őrült dühvel fejjel rohannia a falnak. A legtöbb shinobi így szokta ott hagyni a fogát. Így meglepően egyelőre nem mozdul semmit, csak próbál nyugodtan válaszolni.
- Szóval én reménytelen, és szánalmas vagyok, mi? Érdekes... De nem vártam, hogy egy kis senki mondjon ilyet nekem. Van egyáltalán fogalmad arról, hogy mégis kivel beszélsz? - szeme bezöldül, ahogy megjelenik benne a Midoriryugan. Genjutsu-val próbálkozna? Áhh... ugyan, egyelőre csak egy kicsit megpróbálja beijeszteni Oga-t. Nem is méltatja társát annyira se, hogy a genjutsut aktiválja.
avatar
Juurin Kensei
Játékos

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 900

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ogawa Kazuma on Vas. Okt. 02 2011, 15:06

Kensei mondatai hallatán rengeteg minden lejátszódott Ogawa fejében. Többek között eszébe jutott a csatlakozása az Aka-barahoz, és sok minden más. Kensei ütése, hogy eleinte egy senki volt a szervezeten belül és hogy gyakorlatilag szánalomból engedték, hogy tag lehessen. Kensei régi, begyógyultnak hitt sebeket szakított fel, hiszen régen Oga nagyon sokáig azért ostorozta magát, mert nem tudta bátyját megvédeni Deidaratól, mert félt és mert gyenge volt és nem ment vele sajnos az utolsó küldetésére. Ezt éveken keresztül elfojtotta, rengeteg mindent elért, többek között a remeteséget is és a sikerek az életében segítettek felejteni ezt az érzést, hiszen úgy volt vele, hogy most már elég erős ahhoz, hogy a múltban elkövetett hibáit korrigálja. Azonban mintha minden sikere eltűnt volna emlékezetéből, mintha valóban 7 évvel ezelőtt lennénk, amikor Oga nem mert visszaütni Kensei ütésére.
-Egy kis senki vagy, akit mindjárt eltakarítok az utamból... - tört ki Oga-ból; nagyjából hét éve is ugyanezt a reakciót adta, ami persze nem világosodott meg előtte. Mintha soha nem találkozott volna mesterével, mintha semmit nem tanult volna tőle az elmúlt évek során.
Az ifjú remeténk nem csak közel harcra specializálódott, hanem távol harcra is, azonban mindig az volt a módszere, hogy mielőtt bevinne egy végzetes csapást, felméri ellenfelét és a gyengepontját támadja meg, ami általában sikerhez és győzelemhez vezetett. Sajnos annyira elvesztette az önuralmát, hogy képtelen egy ideig még hideg fejjel gondolkodni. Támadni fog, mint egy első éves genin, aki nincs tisztában a saját erejével. Jelenleg Kenseiiel nagyjából egy szinten vannak, azonban a hirtelen támadt harag hevében Oga képtelen tiszta fejjel gondolkodni, képtelen shinobi lenni, jóllehet ezt egyelőre még nem tudja.

Kensei utolsó mondatára hirtelen szabadjára engedi chakráját, ami csak egy dolgot jelenthet: Másodperceken belül támadni fog. A következő pillanatban egy egyszerű shinobi annyit érzékelhet, hogy kardjáért nyúl, majd hirtelen eltűnik.
Mind ez idő alatt Oga beveti követhetetlen sebességét és előrántva kardját Kenseit szemből támadja meg. Ogawa taijutsu terén sem elmaradott, ismer rengeteg klánjából származó Aikido technikát, amit könnyűszerrel bevethetett volna ellenfele ellen, hogy sakkban tartsa azt, azonban a harc hevében képtelen volt hatékonyan támadni, csak szemből, mint egy tipikus kezdő. Annyiban erősítette a dolgot, hogy kardjába közben szél chakrát irányított, amely annyiban erősít a támadásán, hogy ha Kensei nem vigyáz, hiába védi ki a támadást, mély sebet ejthet rajta a szél chakra természetéből adódóan.

Amint megejti az első támadást, egyáltalán nem veszi figyelembe Koike jelenlétét, aki minden másodpercben morog és ugat, azonban most nem Kenseire, hanem Ogawara. Szükség esetén egy Ranji Shigumi no jutsuval közbeavatkozik a harcba, hogy megvédje gazdáját, azonban, amíg nem jön el ez a pillanat nem hajlandó cselekedni.
~Nem hagyom, hogy holmi senkiházik becsméreljenek engem. Azt hiszi még mindig az a kis genin vagyok, aki voltam. Téved. Pontosan ugyanolyan, mint az Akatsuki. Semmiben nem különbözik tőlük, ő lesz az első, akit eltakarítok az utamból...~gondolta hevét nem visszafojtva és közben figyelte Kensei reakcióját.
avatar
Ogawa Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Vándorló ninja
Chakraszint: 940

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Juurin Kensei on Vas. Okt. 02 2011, 19:30

Rá akart ijeszteni Oga-ra azzal, hogy aktiválta a Midoriryugan-t, de igazából másképp alakultak a dolgok. Egyszer mennének olyan simán a dolgok, mint ahogyan ő azt előre eltervezte. Ő is felvesz egy harci állást, mivel már látja, hogy társát kezdi egyre jobban elönteni a düh. Ezt azért tényleg nem várta Oga-tól. Most valóban úgy viselkedik, mint 7 évvel ez előtt. Tehát Kensei teóriája kezd beigazolódni, hogy természetesen Oga semmit se tanult ez alatt az évek alatt. Már ami a harci tapasztalatot illeti. Nem kell őt félteni, már érzi, hogy ellenfele támadni készül. Minek ide chakraérzékelés. Egyszerűen itt látja a férfi szemében... Társa támadásba is lendül, eltűnik a gyorsaságát használva. Lehet, hogy Kensei nem olyan gyors, mint Oga, de annyira ő is letudja követni, hogy ez bizony szemből jön, és lábai hiába lassabbak, keze nagyon fürge. egy másodperc talán, mire ő is előkapja a kardját a Ganryuu-t. Ugyan ebben a pillanatban már csap is egyet a közeledő Oga felé, hogy kivédhesse a támadást.
Ám ugye kell valami kis védelem, hogy biztosra mehessen az ember, mivel aktiválva lett a Midoriryugan, így egyértelmű, hogy Kensei azonnal megtudja szilárdítani a bőrét, a kő keménységére. Ha ne talán véletlenül társa egy picit is eltalálná ami egyébként nagy vágást eredményezzen, az most csak egy ici-pici karcolássá változzon. Hmm... az egyetlen hiba amit talán vétett, hogy egyelőre megfeledkezett Koike-ről. Mondjuk nem is nagyon tudott volna már reagálni a kutyára, hiszen nagyon gyorsnak kellett lenni ebben a pillanatban. Tekintettel a környezetre, itt nyugodtan szabadjára engedhetik mind a ketten az erejüket. Mit számít egy kis erdőírtás, ha már olyan könnyen emberek tucatjait mészárolták le. Ez a harc majd talán visszadja egy kicsit a régen lezajlott harcukat, de persze olyan értelemben, hogy újra két álmodozó csaphat össze. Két ember, akik olyan utat választottak, ami talán a legnehezebb. Túlélni, megtartani az álmaikat... és ami mégfontosabb az életüket.
avatar
Juurin Kensei
Játékos

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 900

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Zetsu on Hétf. Okt. 03 2011, 20:48

//Oga & Kensei, előre bocs a rövid postért//

A két titán harca hát elkezdődött, rettegjen a világ, mert a föld is bele fog remegni ha itt elszabadulnak a kedélyek! Ogawa nem is tétovázott, egy meggondolatlan full frontális támadást indít, vérben úszó szemekkel ront neki a régi ismerősének. A levegő megrezgett amikor a fehér hajú nekilódult a mutatványnak, a fekete hajú ellenfele azonban elég gyakorlott szemekkel rendelkezett ahhoz, hogy még ilyen gyorsaságnál is képes legyen mérsékelten figyelemmel követni a mozgását. Kensei gyorsan előkapta kardját a helyéről, azonban így egyből suhintania is kellett kardját, hogyha ki akarta védeni Ogawa fegyverét. A két mozdulat olyan hangot eredményezett, mintha ténylegesen belevágtak volna a levegőbe és az fájdalmában felsikoltott, majd a fémek egymáson csattantak, és szikrák hullottak mindenfelé. Ogawa olyan erővel és gyorsasággal száguldott a Juurin klántagba, hogy bár kivédte a támadást, hátrébb siklottak, felszántva lábaikkal a földet. Ogawa tovább is ment volna, dühében majdnem lefejelte a tőle karnyújtásnyira levő Kenseit, azonban ő kardjával kicsit arrébb lökte magától.

Most egymástól kb. 5 méterre álltok, és úgy tűnik, hogy a támadást semmi eredményt nem hozott, Kensei megérez valamit kővé vált bőrén. Bár kivédte a támadást, a szél-chakra átjutott a támadáson, és a vállán meg a hasán egy-egy nagyobb heget hagytak, egymás között egy kis helybéli kihagyással, a kardok érintkezése miatt a szél egy része nem jutott át. Nagy mázlija volt, hogy bőre kemény lehet mint a kő, nélküle most szép mély sebek tátonganának ott. Koike még nem lép semmit, csak morog és ugat, mint eddig. Nézzük hát, mit lépnek hőseink a következő körben.

//

Ogawa Kazuma
Chakra: 99,9%
Sérülések: -

Juurin Kensei
Chakra: 100%
Sérülések: (kőbőr miatt) elhanyagolható hegek a jobb válladon és a hasad jobb részén

//
avatar
Zetsu
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ogawa Kazuma on Hétf. Okt. 03 2011, 22:37

Ogawa első támadása sajnos nem érte el a várt eredményt, azonban kis mértékben legalább megsebesítette ellenfelét, a sárkánybőr ellenére. Mérhetetlen gyűlöletet érzett ellenfele iránt az ifjú remeténk; rá kellett jönnie, hogy ellenfele nem akármilyen ellenfél.
Ninja pályafutása során Oga rengeteg S szintű ninját ölt meg, a nagy részük még Istennek is vallotta magát, hogy őket lehetetlenség megölni. Hát erre remete képességeivel rá is cáfolt Oga, ezzel is folyamatosan elnyerve Konoha bizalmát.
Kensei azonban más volt: ő nem egy egyszerű S szintű ninja. Pályafutása során rengeteg tapasztalatot szerzett és dojutsujának köszönhetően hihetetlen erőre tett szert, amit egy hirtelen támadás esetén is tud alkalmazni. Szemei sem akármilyenek. Képesek az ellenfél gyengepontjait észrevenni. Ez a világ egyik legbrutálisabb támadó dojutsuja; ezzel Oga még ha csak hallomásból is, de tisztában volt. Azt is tudta, hogy nem lenne képes Kenseit önmagában legyőzni, esetleg csak megsebesíteni, éppen ezért úgy döntött, hogy keményebb módszerhez folyamodik. Természetesen megint nem gondolkodott:
Ahogy öt méter távolságban álltak egymással szemben Oga szúrós tekintettel nézett Kenseire, majd hirtelen elmosolyodott. Ismét szél chakrát irányított kardjába, azonban most egy konkrét jutsut is alkalmazott, méghozzá a legerősebb technikái egyikét:
-Fuuton: Kaze no Jaiba! - mondta ki a varázsszavakat, melynek hatására egy erős, gyorsan Kensei felé száguldó szélpenge indult meg, amely elég nagy és erős ahhoz, hogy elpusztítson tíz méteren belül mindent, amit elér. Ogawa most úgy idézte meg jutsuját, hogy annak pengéje majd hogy nem vízszintesen közeledjen Kensei felé. Maga a jutsu sebességéről és erejéről híres; akár még mélyebb sebet is tudna ejteni ellenfelén, azonban célja még sem ez volt.
Megpróbálta megsaccolni, hogy ellenfele nagyjából merre fog kitérni a támadása elől - hiszen mást nem igazán tehet ellene, mint védekezni -, majd Oga szabad bal kezébe chakrát irányít, és megint gyorsaságát bevetve egy Gouwan-al próbál végezni ellenfelével, közben jobb kezében katanáját tartja egy erős ellentámadás esetére.

Eddig csak pár másodperc telt el a harcból, de Ogawa már most beveti legerősebb technikái egyikét. Természetesen mivel nem képes hideg fejjel gondolkodni. A harc során megnőtt hirtelen adrenalin szint miatt és a belülről fakadó gyűlöletéből adódóan az agya végig pörög a lehetséges támadásokon és ellentámadásokon, ám ez nem minden. Kensei korábban tett megjegyzései is végig ott vannak a tudatában és mint egy filmjelent újra le is játszódik agyában, mely egészen visszanyúl arra az időkre, amikor még a bátyja élt és hívta őt egy D szintű küldetésre, mely során együtt edzettek volna, ám Ogawa visszautasította. Ezek az emlékek a másodperc töredéke alatt lezajlottak ifjú remeténk fejében, ezzel nem megzavarva a küzdelmet, legalábbis egyelőre...

Koike végig figyelte a harcot, de úgy döntött, hogy még nem avatkozik bele, csak a legszükségesebb esetben. Kensei szándékait próbálta kitalálni, hogy most valóban meg akarja-e ölni Ogawat, vagy inkább rádöbbenteni saját ostobaságára. A kettő nem ugyanaz; előbbi esetben kénytelen segíteni gazdájának, utóbbi esetben azonban csak a legszükségesebb helyzetben szőrét tüskés kő keménységűvé változtatva védi meg gazdáját éppen annyi időre, hogy az összeszedje magát.

Ha Ogawa támadása nem sikerül, akkor is egy nagyobb kráter keletkezik a földön, amely elég nagy erejű ahhoz, hogy kibillentse Kenseit az egyensúlyából és ennyi időt nyerve Oga egy kardsuhintást intézzen annak szíve felé. Azonban bárhogy is alakul a szituáció, Ogawa folyamatos önmarcangolásának köszönhetően kezd rájönni, hogy megváltozott. Ez már nem ő, hanem egy gyilkológép, aki most volt csapattársán próbálja levezetni a dühét. Azonban amíg keményebb ellentámadás nem történik, addig ez mind a tudatalattijában fog szunnyadni és időre van szüksége, hogy ezeket a tényeket belássa. Most azonban feszülten figyeli ellenfele reakcióit és próbál rájuk megfelelően reagálni.
avatar
Ogawa Kazuma
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Vándorló ninja
Chakraszint: 940

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Hétf. Márc. 19 2012, 10:01


A kertben fekszem, a felhőket bámulom, és élvezem, hogy magamba szívhatom a virágzó rózsák illatát. Most, hogy huzamosabb ideje szép volt az idő, a kert is csendesebb, mindenki fürdik a nap sugaraiban, és jól érezzük magunk a bőrünkben. Ehhez persze hozzájárult, hogy végre szétültettem a vitatkozó kakastaréjt és kardvirágot, mert mindketten ráhajtottak az árvácskára, de most valóban szent a béke.
Lehunyom a szemem, s elmélázom. Legutóbbi utamon kedves lányt ismertem meg, s annak ellenére váltunk el jó viszonyban egymástól, hogy a nyakába borítottam párféle gyógyszert, amelyek egymással reagálva csúnya, viszkető kiütéseket okoztak a bőrén. Szerencsére nagybátyámék megoldották a dolgot, még szerencse, hogy amúgy is hozzájuk tartottam Démonok Országába.
Mostanában azonban nem volt különösebb dolgom. Apa kísérletezget a laborjában, anya hol itthon van, hol a faluba jár üzletelni a kórházzal. Olyan nyugalom van. Egy ideig arra vártam, hogy ez is csak amolyan vihar előtti csend és beüt valami hatalmas krach, de hála az isteneknek, eddig nem vált be ehhez fűződő balsejtelmem.
Jó lenne kimozdulni. Be kell valljam, unatkozom, és lassan sem gondolataim, sem növényeim balhéi nem foglalnak le eléggé. Nyugodt típus vagyok, nem igénylek én nagy változást, de jól esne már valami rövidebb út.
Jelenleg azonban ez kivitelezhetetlen, és megértem szüleim, hogy nem küldenek sehova, inkább a huszadik, ki tudja, milyen szegről-végről rokon ismerősöket küldik ezerfelé. A narkolepsziám ugyanis "romlott". Igazából nem romlott, csak mostanra annyira hozzászokott a szervezetem az ellene kifejlesztett szerhez, hogy nem nagyon hat, és ha hat is, olyan mennyiség után, amely már komoly károkat is okozhat a szervezetemben, így most "elvonón" vagyok, hogy a szervezetemből kiürüljön a szer, és lehetőleg minél kevésbé emlékezzen rá. Ezért már vagy két hónapja nem vehettem be belőle, így tényleg bármikor rám törhet a móka, múltkor a padlásra menet a létrán aludtam el például.
Csak ez így meg, főleg, hogy már igen mélyen belekóstoltam az utazgatásba, megöl. Kalitkában érzem magam, amelyből azért nem tudok kireppenni, mert elalszom fél úton... Feldereng bennem Ira alakja. Csókját még mindig érzem az ajkamon, pedig az a küldetés jó ideje volt már. Izgalmas volt, nem gondoltam volna, hogy én mint civil, részt vehetek majd hasonló ninja-küldetésen. Nagy álmom volt az is: a ninjalét bűvköre még mindig képes romantikus regényekbe sodorni, s messzire röppen a gondolattal a fantáziám. De ez is olyan dolog, amit el kell engedni, kitépve magamból, hagy repüljön tovább.
- Na elég a nyöszörgésből! - ülök fel, biztatva saját magam. Szerintem felmegyek a felső szentélybe, és kitakarítom, addig sem unatkozom olyan mélységesen, a szentély ugyanis tele van régi ereklyékkel, amiket imádok nézegetni.
avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.