Magashegységi területek

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Vas. Május 03 2015, 22:53

//Ködszellem - Kawachi kalandja //

Ahogy felteszed a kérdésed, egy pillanatra mintha gyanakodna, de vagy elhiszi hogy segíteni akarsz, vagy az őrülete naivvá is teszi.
-Vinni kell lámpást. Nem jó a hegyen sötétben. -áll fel, majd az asztalhoz lép, ahová letette korábban.
-Felviszlek. Tudsz mászni? Messze van.- talán figyelmeztetésnek szánta, de már indul is, amint felkapta a cuccait. A bokrok között bevár, ha esetleg késlekednél, majd nekivágtok az ösvénynek. Kövek, gyökerek nehezítik a járást a félig-meddig kitaposott ösvényen és Go is veletek tart. A fák lombja sok fényt kizár, így szürkületi homályban haladtok, de a bolond még nem gyújt lámpást. Ha kérdezed, annyit mond, hogy "kell az útra".
Végül az ösvény egy keskeny sziklafokra vezet fel, majd folytatódik tovább egy sziklás "fogsoron" át, egy újabb erdős rész felé. Itt megáll a fiú, és egy kicsit elgondolkozik. A hely önmagában is veszélyesnek tűnik, s ennyi idő után esély sincs nyomot találni arra, hogyha esetleg volt itt fenn valaki.
-Emlékszem hogy siettem lefelé.. talán itt volt. De nem emlékszem az esésre. -majd megrázza a fejét, és megy tovább. Hosszú gyaloglás után éritek csak el az úticélotok. A fák közt egy barlang ásít, odabentről pedig beszélgetés foszlányai szűrődnek ki.
-Hahóóóó- emeli a fiú a szájához a kezét.
-Visszajöttem! Gyertek!- mire két kamaszgyerek óvakodik elő, de megszeppennek ahogy meglátnak. Véznák, de legalább egészségesek. A bolond barátként mutat be nekik, így lehetőséged van bejutni a barlangba, ahol még két egész kicsi gyerek is található. Ők még jobban meglepődnek az ottléteden, és a bolond második látogatásán is, de szinte azonnal felpattannak, hogy megöleljék. A barlang szegényes ugyan, de némi berendezése van. Mindenféle dolog amit a bolond fel tudott hordani, és lentről, a fogadóból nem hiányzott.
-Sokan mentek el mikor nagyok lettek.. de néha hoznak fel új gyerekeket.. Sokat járom a hegyet, meg akarok találni mindenkit... -magyarázza a helyzetet a bolond. Ezek szerint a hegy továbbra is elátkozott, hiszen az emberek itt szabadulnak meg a gyerekektől... 
-Ő mit keres itt?-a barlang szája felől ismerős, erélyes hang szól. Az egér az, s láthatóan nem boldog attól, hogy itt vagy, vívópozíciót vett fel.

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu



Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Szer. Május 06 2015, 23:07

Azt hittem, hogy az emberi érzések kivesztek belőlem, mégis ez a történet olyan érzelmeket hozott fel bennem, amikre nem találok szavakat. Düh, undor, szánalom és sajnálat. Dühös vagyok, hogy ilyen megtörténhet az országunkban, szánalmat érzek a szülők iránt akik egyetlen megoldásnak a saját gyerekeik feláldozását látták, mindamellett undort is, hiszen egy szülőnek eszébe sem kellene jutnia ilyennek. Igaz az én szüleim sem voltak mintapéldányok, apám a helyi bűnbanda egyik vezetője, majd később jó útra tért. A múltja nem hagyta békén 20 év után visszaesett, aminek az eredménye az lett, hogy kivégezték. Anya ugyan él, bár a a füst országában kiírtottuk a bandát, mégis akad még tagja, így anya nagyobb biztonságban van, ha nem tudja, hogy élek és ennyi év után valahogy már nem tudok visszamenni hozzá. A kérdésemre, hogy vigyen fel egy pillanatra gyanakvás fut át az arcán, de aztán elhiszi. Valóban segíteni akarok, még ha talán el is felejtettem hogyan is kell azt pontosan. Mondatai nem ijesztenek meg, hiszen tudok mászni, ha pedig szükséges a chakrámmal könnyedén rá tudok segíteni. Nem késlekedek sokat, ahogy kilép az ajtón már a hátamon van a zanbatom és követem. Nem kell bevárnia, mert gyorsan haladok. Nem érdekel, hogy meggyújtja-e a lámpást vagy sem, úgyis tudja, hogy mikor kell és nekem meg aztán mindegy. Go a lábam mellett sétál, valamivel ügyesebben kerülgete a kiálló gyökereket, mint én, meg is botlok egyben, de sikerül időben lépnem, így nem történik semmi. Megmutatja az esés valószínűsíthető helyét. Nem tűnik többnek, mint egy átlagos sziklafal, de azt el kell ismernem, hogy esős időben még egy ninjának is kihivást jelenthet az itt való felmászás, de jele, hogy itt valaki járt vagy leesett volna nincsen, de hát ki tudja, hogy az már mikor történt. Miután "kigyönyörködtem" magam a sziklában tovább sétáltunk. Hosszú séta volt, de az, hogy shinobi vagyok sokszor kisegített a nehéz terepen, így néha gyorsabban is tudtam haladni, mint a bolond. Egy barlanghoz vezett, ahonnan hangok szűrődtek ki. A fiú elkiáltja magát,mire két kamasz kinézetű fiú lép elő a barlangból. Valószínűleg a második látogatás is meglepő, de a nagyobb okot a csodálkozásra az én megjelenésem okozhatja, hiszen nem vártak rám, azt sem gondolták, hogy valakit felhoz a megmentőjük. A barlang belsejáben két fiatalabb gyerek is található, akik szintén meglepődnek rajtam, de egyből átölelik az óriás csecsemőt. Magyarázni kezd a bolond, hogy még mindig van, aki hisz az átokban, mert még mostanában is hoznak fel új gyerekeket a szülők. Ezt jelentenem kell a falunak és véget kell vetni ennek a hisztériának. Ekkor ismerős hang üti meg a fülemet, a korábban látott egér, aki affelől érdeklődik, hogy én mit is csinálok itt, majd vívó pozíciót vesz fel. Nem számít, hogy kisebb, előveszem a ninjatom és felveszem a ködállás alaphelyzetet, hogy ha támad, akkor védekezni tudjak.
- Segíteni akarok, a falu megbízásából jöttem, hogy kiderítsem mégis milyen szellem telepedett rá a fogadóra. Most, hogy tudom, jelentenem kell a falunak és azt is el akarom érni, hogy a gyerekek szállást kapjanak és legyen vége ennek az egésznek. Nem akarom, hogy több gyereket hozzanak a hegyre, mert a falu nem segít. Nem tudom pontosan, hogy mi az, ami miatt a szülők felhozzák ide a csemetéiket, de azt akarom, hogy ne történjen több ilyen.
Az érzéseim vaódiak, mégis furcsán érzem magam. Az utolsó két ember halálával azt hittem, hogy belőlem is kihaltak az érzelmek, mégis... előtörnek belőlem egy elfedett énem emlékei, hogyan is kell érezni. Nem hiába, a shino is csak ember, ha azt is várják el tőle, hogy érzelmek nélkül teljesítse a kiadott feladatokat, még ha azt is jelenti, hogy a barátjával kell végezni, mert az rossz útra tért.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 67

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 699

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Pént. Május 08 2015, 23:42

//Ködszellem - Kawachi kalandja //

Az egér nem támad, csak mereven figyel, mintha a szíved mélyére láthatna, miközben a gyerekek érezve a helyzet élét, elcsendesedtek. Aztán az egér lassan bólint.
-Tehát segíteni jöttél... és biztos vagy benne hogy a falud segíteni fog ezeken a gyerekeken? - mintha nem hinne teljesen a dologban.
-Régóta vigyázunk már rájuk. Nehéz hinnem abban, hogy egy olyan országban ahol ez megeshet, valóban segítenek nekik.. -sóhajt nagyot. Szinte hallod hogy a teher, amit a gyerekek védelme és ellátása jelent, mennyire nyomja a vállát. 
-De az, hogy akár karddal is hajlandó vagy védeni őket, jó jelnek tűnik. -teszi el a saját fegyverét.
-Tudod fiú, az ami miatt a mai napig felhozzák a gyerekeket, a tudatlanság és a félelem furcsa elegye. Gyere velem, és mesélek az emberek gyengeségéről.. Nem kell minden fülnek hallania itt.. -int a gyerekekre utalva, és ha követed, elindul a kis tisztáson át, hallótávolságon kívülre, az egyik szirtfokra ahol megáll.
-Tudod fiú, nem számítottam rá, hogy Buto felhoz téged ide, vagy hogy kitartasz addig, hogy egyáltalán e hely létezésére fény derüljön. De talán jobb így. Nem gyerekeknek való a barlang. - félig-meddig magának mondja, mielőtt belekezdene a történetbe.
-Mikor először kerültem ide, egyszerű felderítő voltam. Új útvonalakat kerestem a hegyeken át, így vetődtem ide. Akkoriban, talán hallottad már, mindenkit, akinek a vére elég erős volt, hogy különleges képességeket hordozzon és örökítsen, üldöztek. Ekkor indult el ez az egész. Az ország súlyos terhet visel, nem csak dokumentált gyilkosságokét, de a csendesekét is. Sok gyermek halt meg ezekben a hegyekben, és itt gyökerezik az egyszerű emberek sötét szokása is, mely miatt a mai napig időnként itt hagynak egy gyereket.. Ostobaság az egész, hiszen már senkit nem üldöznek. De olyan ez, mint valami stigma.. mélyen beivódik az emberek tudatába, és kitörölhetetlen nyomot hagy, és így néhányaknak talán már elfogadott, helyes megoldásnak tűnik, pedig csak magányt, nyomorúságot és halált hoz... -sóhajt nagyot.
-Emlékszem az elsőre akire még életében rábukkantam. Az anyja épp csak letette a bokrok közé, és sírva rohant el. Nem volt képes szembenézni a tettével. Mielőtt bármit tehettem volna, egy férfi lépett elő a bokrok közül, és magához vette a gyermeket, majd elvitte magával. Nem tudta otthagyni s akkor döntöttem úgy, hogy én sem leszek tétlen, itt maradok és segítek az elhagyottaknak. Kezdetben pokoli nehéz volt, de amit lehetett, megtettem értük.. Voltak, akiket elveszítettem, és voltak akik már távoztak egy jobb életet keresve. De nem mindenki.. Az az első gyermek, akit az idegen fickó vett magához, Buto volt, lehet hogy furcsa, de jóval idősebb annál, amennyinek kinéz.-mintha még neki is furcsa lenne a dolog, noha tisztában van bele, hogy a fiú megbomlott elméje is okozója annak, hogy arca fiatalos és sima. Az izmoknak nincs meg az a tónusa, mint ami kellene, a tartása pedig szintén a baleset miatt torzult...  
-Lehetetlennek tűnt, de mintha valahol nyomot hagyott volna benne az a szörnyű élmény, amint nagyobb lett, elkezdett felmászni a hegyekbe. Elkezdett segíteni gondoskodni a többiekről, és mindaddig így is tett, míg le nem zuhant a szikláról. Sokszor kívánom, hogy bárcsak ott lettem volna, hogy megmentsem, bár ő láthatóan nem aggódik emiatt. Azóta is feljár, és akkor is feljött, mikor nem kellett senkiről gondoskodni. Már-már azt hittem, vége a szörnyűségeknek, mikor egyik nap Buto ezekkel a kicsikkel várt fenn.. És ők már nem is voltak kisbabák.. Csak egyszerűen elzavarták vagy kitették őket a szüleik. Úgyhogy nem volt más lehetőség, mint a fürdőből megszerezni nekik mindent mire szükség volt. Te pedig most azt mondod, segítenél. - ezúttal látod a vágyakozást is a tekintetében.
-Hogyan tudnál? Mondd, mit tennél, hogy segíts nekik?

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu



Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Hétf. Május 11 2015, 23:00

Nem tudom, hogy az egér mit akar ellenem, hiszen a méreténél fogva nem jelentene kihívást a legyőzése. Néhány pillanatnyi néma, szinte tapintható a csend, még a gyerekek is elnémulnak. Engem nem zavar, még segít is a koncentrációba, ahogy az egérrel farkasszemet nézünk. A pillanat elmúlik és az egér elfogad, legalábbis a bólintás ezt jelenti a számomra.
- Nem vagyok, de abban sem, hogy a falu tud róla. A falu valaha véres hely volt, de ma már sokat fejlődtünk.
Nem számít sokat, hogy mióta vigyáznak rájuk, talán egy utolsó emberi oldalam utolsó próbálkozása, hogy megnyerje a csatát abban a háborúban, amit már elveszített. Lehet, hogy valamennyit visszahozhatna, de a végső győzelem már a sötét, érzéketlen oldalamé. Ahogy elteszi a fegyverét, én is követem a példáját, bár készenlétben tartom. Nem bízom az egérben, de nem tudom, hogy mi mást tehetnék, így követem. Ahogy hallótávolságon kívül kerülünk az egér beszélni kezd.
- A falutól azt a feladatot kaptam, hogy oldjam meg a szellem rejtélyét és én nem az a típusú ember vagyok, aki egy kis nehézség esetén feladja a küldetést.
Nem ismerem a vereségét, igaz a legtöbb emberi érzelmet sem, de ez nem lényeges most. Figyelem a mondandóját, nem értem, hogy ki küld ide egy egeret, hogy felderítse a hegyet, hogy új utakat találjon, ha csak nem valóban egy ninjuuról van szó, aki a faluját elhagyva jár a nagyvilágban
-Igen, tanítottak ilyet az akadémián, ekkoriban emelkedett ki Zabuza a démon. Akkoriban a falut vérködben rejtőző falunak hívták.
Nem vagyok hülye gyerek, a falunk történelmét jól ismerem.
~ Zabuza, a démon. Akit rémtettei tettek híressé és egy sikertelen merénylet után az akkori mizukage ellen menekülnie kellett. Eyik példaképem, hiszen a szörnyűségek ellenére amit elkövetett, nagy dolgokat vitt végbe. Igaz, ha beépek az Oinin sorába sok hozzáhasonlóval fogok végezni, akik elhagyják a falut, de akkor is tisztelem azért, amit elért a fauban.~
- Egyelőre annyit tehetek, hogy szólok a falunak, hogy ezek megtörténnek és az emberek még mindig ezt csinálják. Én sajnos csak egy gennin vagyok, még ha hamarosan el is kezdhetem az oinin képzést sok szavam nincs a falu ügyeiben. Én csak elindítani tudom a dolgot, a döntés és a végrehajtás már a vezetőségen múlik.
Valóban alacsony szinten állok a falu ranglétrán, de ez meg fog változni, hamarosan elérem a szintet, hogy elkezdhessem az edzéseket, amikre az akadémia elvégzése óta vágyom. Már akkor eldöntöttem és az akkori mestereim azt az utat szánták nekem, hogy az ANBU soraiba lépjek. Azóta pedig megerősítést is kaptam, hogy valóban a falu látja bennem a potenciált és hamarosan elkezdhetem az edzéseket. De emellett nem tudok napirendre térni, hogy emberek nem képesek felfogni, hogy a z a kor már elmúlt, amikor a falu vérköd rejtek névre hallgatott és csak ezért ártalmatlan gyerekeket képesek feláldozni, hogy ők nekik nyugtuk legyen. Kooyan, ez szörnyű, hogy a "modern" időkben még az emberek mindig nem tudták levetkőzni egy elmúlt idő emlékét.
- És amúgy mennyit tudsz ezeknek a gyerekeknek a képességeiről? Van, aki kekkei genkai képessége miatt lett kitéve vagy a szülők sem tudják már pontosan, hogy mért is szabadulnak meg a gyerekeiktől?
Ha csak megszokás azt nehezebb megszüntetni, mint ha valóban vérvonalbeli gyerekekről van szó, akiket a vérük miatt raknak ki. Mert az embereknek el lehet mondani, hogy ez már felesleges.
- Igen, ha elmegyek lejelenteni a falunak a dolgot esetleg velem jönnél, hogy a beszámolóddal alátámaszd a mondandóm?
Kell a segítség, mert nekem nem biztos, hogy hinni fognak, de ha valódi bizonyítékot viszek, akkor nagyobb esélye van, hogy lépnek az ügyben.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 67

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 699

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Május 13 2015, 22:25

//Ködszellem - Kawachi kalandja //

- Köszönöm az őszinteséget fiú. - bólint komolyan az egér, ahogy a falubeli helyzeted ecseteled. 

- Ebben én sem maradok adósod.- majd vesz egy mély levegőt.
- Úgy tűnik a történelemről tanítottak. Azok az idők nagyon zűrzavarosak voltak. Sokakat kimenekítettünk, és volt, akiknek bejutni segítettünk. Az én klánom kicsi, a szövetségeseink sem bírtak nagy erővel, de az információ jó pénzt hozott akkoriban, így a felderítések is nagy fontossággal bírtak, kiváltképp ha járhatatlannak hitt hegyi utakról volt szó. Én nem vagyok ennek a vidéknek az ellensége, de a szövetségese sem, épp ezért lehetetlen, hogy elkísérjelek, bármennyire is szívemen viselem a gyerekek sorsát. Nem.. ha a helyzetük rendeződött, én is hazatérek. - nézett rád. Biztos volt benne, hogy megérted a helyzetét, és bár ideje volt felkészülni rá, ha ellenségesen lépsz fel ellene, valahol remélte, hogy nem keveredtek harcba.

- A gyerekeknek, ezeknek itt, nincsenek vérvonalképességeik, bár affinitásuk lenne az életmódunkhoz. Őket lényegében megszokásból hagyták magukra. A nagyok testileg és szívükben erősek, de túl nagyok a szokványos képzéshez, a kisebbek viszont jó korban vannak ahhoz, hogy elkezdjék a felkészülést, ha a falu valóban gondot viselne rájuk. Buto még bizonyíthatná is a történeted, ha van a vezetőidnek elég türelmük, hogy kihámozzák a szavaiból az igazságot. Persze lehet hogy egyszerűbb lenne nekik, ha együtt maradhatnának, és békés életet élhetnének valahol, ahol hasznukat veszik. -morfondírozott. Shinobi élet külön, vagy egyszerű közemberi élet együtt az egyetlen ismert családdal, egymással... Az egér azon gondolkozott, hogy a magára hagyott gyermekeknek melyik is lenne jobb, a döntést mégis rád bízta.
- Köszönöm, hogy segítesz nekik. Ha vissza kell térned a faludba emiatt, egy ideig még vigyázok rájuk idefenn, de nem kívánom bevárni a társaidat. Ha meg tudod mondani, mennyi idő kell a faludnak, hogy elküldjön értük, esetleg segítek lemászniuk innen a fürdőhöz.. Az út nem egyszerű. 


// Egy záró postot kérnék még tőled, melyben leírod, hogy végül milyen módon próbálsz a gyerekekről gondoskodni. 
Azzal számolj, hogy a fürdőnél pozitív lesz a fogadtatás, Buto érzelmileg bár ragaszkodik, de elengedi őket, ha úgy döntesz a falura bízod őket, a falu pedig ha kellő bizonyítékot mutatsz fel, elfogadja a történeted, és gondozásába veszi az árvákat.
Az egértől pozitívan, de lényegi előnyök nélkül búcsúzhatsz. 
A Fürdő vezetője nem tájékoztatja a falut a nézeteltérésetekről.

A kaland mérlege pedig:
 a kívánt technikát elsajátítottad,
 kicsit szűkmarkúan jutalmaz a falu, 300 Ryo -t kapsz,
 a kitartó, aktív, hosszú játékért pedig, melyben a gondolatokat és érzelmeket is szerepeltetted,  32 ch-t adok.
Csak így tovább!

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu



Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Csüt. Május 14 2015, 01:36

Ugyan tanultam történelmet az akadémián, de akkor sem és most sem tudom elképzelni, hogy milyen lehetett az az idő. Ugyan leírások vannak róla, de azok nem adják vissza azokat a dolgokat, amit abban a korban élők átéltek. Mivel többet hozzátenni nem tudok, így csak hallgatom az egeret, amint arról a korról beszél, ami ugyan szégyenfoltja a falunak, de anélkül nem lenne ott, ahol ma tart. Lehet, hogy Konoha is keményen edzi a harcosait, de kirigakurenak a specialitásává vált a csendes gyilkolás, amit a mai napig oktat a shinobijainak. Csatában sokat eldönthet, ha valaki mestere a gyilkolásnak, még ha nem is ismer S szintű technikákat, ha az ellenfél nem tudja merről érkezik  a támadás, akkor sokra nem megy a kemény edzéssel. Figyelem, amit mond és sajnálom, hogy nem jön el a faluba, mert tényleg kellene egy értelmes szemtanú, aki pontosan elmondja, hogy mi történik. Ugyan Butobó is ki tudják szedni megfelelő technikákkal, de őt nem akarom kitenni ilyen vallatásnak, egyetlen lehetőség tényleg az egér lenne. Hallgatom, amit mond, maj mikor elhallgat néhány másodpercnyi hallgatás után megszólalok, bár nem szeretek beszélni.
- Nem szabhatom meg a gyerekeknek, hogy mit akarjanak. A döntést rájuk bízom, elmondom nekik a lehetőségek előnyeit, hátrányait, de dönteni nem dönthetek helyettük. Azt nem tudom megmondani, hogy mennyi idő, míg a falu dönt, annyit tudok mondani, ha most elindulok, akkor fél napon belül ott tudok lenni a faluban.
Mondom el a tényeket, mert tényleg nem tudok ígérni semmit, hogy a falunak mennyi idő dönteni. Ha nem akar többet mondani, akkor én elköszönök és emlékeim szerint visszamegyek a fogadóba. Ott elmondok mindent, a mai napig hegyekbe hagyott gyerekekről, Buto útjairól és úgy érzem, ha már ezt elmondtam, akkor a szellemről is beszámolok. Szerencsére pozitívan állnak a dologhoz, ahogy ahhoz az ötlethez is, hogy a falunak elmondajm az it átélteket és a gyerekek sorsát is, hogy remélhetőleg a falu gondozásba veszi őket. Mivel már itt sincs dolgom ezért megköszönöm a segítséget, majd haza térek. Alvás nélkül török át a környező erdőkön, azért a szintemen már nehéz lenne meglepni, még sötétben is és hát a falunk specialitása is sokat segí, hiszen némán suhanok az ágak között, így nagyon nehéz kiszúrnia egy potenciális támadónak. Reggeledik mire a faluba érek és már lassan 8 óra is lesz mire a falu közepén lévő mizukage paotához érek, de sietek, így nem nagyon várok, egyből az irodába sietek, hogy elmondjam a dolgot, amit kopogás és az engedély a belépésre megkapása után egyből meg is teszek. Nem nagyon hagyom szóhoz jutni a Mizukaget, mindent elmondok a küldetésemmel kapcsolatban, néhány olyan dologgal kiegészítve, amit nem mondtam el a fogadósnak, mert csak a falura tartozik.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 67

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 699

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Magashegységi területek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.