Kikötőváros

13 / 17 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Motoi Yazaki on Pént. Ápr. 19 2013, 15:42

//A link amit küldtél irja hogy However, he also feels the same pain as the victim. //

Sui -t feldühítette a nő viselkedése, és továbra is makacs. Nem árul el semmit . Párbajra hívja a kunoichi-t. Gondolom a jutsu hátul ütőjét szeretné kihasználni, hogy a justsu által okozott fájdalom valamilyen mennyiségben hat arra aki megídézte. De ez nem fog összejönni. Aki ezt a technikát használja biztosan nagy fájdalomtűrő képességel rendelkezik. Még mielőtt jelezhetnék Suinak , hogy jó lenne beszélni mert ennek nem lessz jó vége, a kunoichi aktiválja a jutsut. Sui husába belemarnak a drótok.A fájdalomtól akaratlanul felüvölt. Szerencsémre rólam elfeledkezett, így én megúsztam a kínzást. Sui az ájulás határán van a fájdalomtól,amikor csikorgó hang hallatszik mögöttünk. Pár pillanat mulva valaki megérinti a tarkónkat és elájulunk.

Amikor felébredek már nem a ketrecben vagyok hanem kicsivel arrébb egy szalmazsákon. Körül nézek . Sui melletem ébredezik, velünk szemben egy idős férfi ül egy asztalnál.
- Áh felkeltetek... Azonnal a lényegre térek, rengeteg dolgom van. Takigakure elveszettjei vagytok, szeretnétek csatlakozni hozzánk, de ez nem lehetséges. Kiolvasta mindent az agyatokból. Nem bízunk meg túlzottan az árulókban, azonban beléphettek országunk egy szervezetébe, a Bishamonba. A szervezet szívesen fogadja az elveszetteket és bizonyos szinten meg is védi őket. Azonban ha bármi rosszat csináltok, akkor hamar elveszíthetitek az életeteket. Mit szóltok, beléptek? Ha nemmel válaszoltok, akkor szabadon távozhattok, de az országot el kell hagynotok! - Szólal meg a férfi.

Egy nagyot sóhajtok. Végre tulvagyunk a nehezén, és a kínzást is megúsztam, bár Sui nem volt ilyen szerencsés.

- Nincs túl sok választásunk .Belépnénk ebbe az úgynevezett Bishamonba, habár itt nem az enyem a döntő szó. Sui te mit mondasz?
avatar
Motoi Yazaki
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 236

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Suijin Benzaiten on Pént. Ápr. 19 2013, 16:10

Miután befejeztem a mondatom, a kunoichi talán kicsit a szivére vette a dolgot, mert elég vehemesen vetette magát bele a jutsu aktiválásába, talán egy számára fájó dologra tapinthattam. Természetesen nem a legkellemesebb találkozásom egy nővel. Talán neki ez a megszokott ha férfiakkal találkozik? Bár ránézésre nehéz lenne megmondani, kinek mennyire vannak mazohista hajlamai, talán ő pont az a személy aki a shibari technika rajongója, talán ha más körülmények között találkoztunk volna sokkal élvezetesebb időtöltésben lett volna részünk, de reakciójai és viselkedése alapján már rég nem volt más időtöltésben része csak kínzásban, azt viszont megint csak nehéz lenne megmondani, hogy ő, esetleg őt kínozták. Bár a látszat gyakran csal ahogy mondani szokás.
Mikor már kezdem élvezni a fájdalmat, hátunk mögött kinyílik az ajtó. Egy férfi jön be, gondolom, hogy ez a kevésbé kellemes információszerzés második felvonása lesz majd, bár nem tudom mi következik. Még mielőtt közelebb érne a férfi, csak összeszorítom a fogamat, a kunoichi szemébe nézek, mosolygok egyet, majd a földre köpök.
-Kellemes volt ez a kis időtöltés, remélem hamarosan megismételjük!
A férfi megérinti tarkónkat, holott arra számítana az ember, hogy egyszerűen megbeszélnénk a történteket, tehát a cirkusz tovább folytatódik. Eléggé érdekes módon történnek és intézik a dolgokat a ninják. Egyszerűen csak egy emberre voltunk kiváncsiak, erre megkínoznak. Mintha teljesen mindegy lenne mindenkinek mit kellene tenni, inkább csak szeretnék bemutatni mennyire erősek, szeretném megjegyezni nem vagyok meghatva, a ninják akiket eddig láttam nem ütik meg a lécet a mi falunkban.

- Áh felkeltetek... Azonnal a lényegre térek, rengeteg dolgom van. Takigakure elveszettjei vagytok, szeretnétek csatlakozni hozzánk, de ez nem lehetséges. Kiolvasta mindent az agyatokból. Nem bízunk meg túlzottan az árulókban, azonban beléphettek országunk egy szervezetébe, a Bishamonba. A szervezet szívesen fogadja az elveszetteket és bizonyos szinten meg is védi őket. Azonban ha bármi rosszat csináltok, akkor hamar elveszíthetitek az életeteket. Mit szóltok, beléptek? Ha nemmel válaszoltok, akkor szabadon távozhattok, de az országot el kell hagynotok!

És választ is kaptam a minőséggel kapcsolatos aggályaimra. Már értem mi folyik itt, azért van szükségük más ország elveszett ninjáira, mert az ő ninjáik ilyen silányak? Persze ezt csak magamban gondolom, nem szeretném ha rámszakadna a plafon, ebben a raktárépületben minden lehetséges, még a falnak is füle van. Hosszasan el kell gondolkodnom ezen az ajánlaton, ugyanis megeshet az is, hogy nemet mondunk, és az első fűszálban elakadunk a raktárépület előtt és szörnyet halunk, ki tudja merre vannak csapdák, és azt sem nagyon tudjuk merre a kivezető út.

- Nincs túl sok választásunk , belépnénk ebbe az úgynevezett Bishamonba, habár itt nem az enyem a döntő szó. Sui te mit mondasz?-kérdezi Motoi.

Megvonom vállam, nem mintha bármit is számítana mit gondolok, szerintem csak illedelmességből kérdeztek minket, nem azért mert van választásunk.

- Ahogy gondolod Motoi, remélem gyakrabban lesz ilyen kellemes időtöltésben részünk, mint a mai nap volt a ketrecben a kunoichivel.
avatar
Suijin Benzaiten
Játékos

Tartózkodási hely : 霊魂


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Szomb. Ápr. 20 2013, 21:25

//Arra is figyeljetek oda, hogy ne másoljátok egymás írását, se a mesélőét. Tehát ne írjátok le, amit az NJK-m, vagy a másik JK mond.//


Az öreg elégedetten bólint egyet a válaszotokra, majd egy-egy papírost nyújt felétek. Nem igazán tudjátok elolvasni, nem hagy rá túl sok időt.
- Írjátok alá és elvisznek benneteket Kirigakure-be. A fejpántotokat viszont le kell cserélnetek helyire! Erről viszont majd gondoskodnak az embereim. Amint jobban vagytok, elkísér benneteket az egyik Shinobi, csak jelezzétek, hogy készen álltok az útra. - mondja, majd feláll és távozik.
Senki sem megy a közeletekbe, szinte már úgy viselkednek, mintha ott sem lennétek. Ha kipihentétek magatokat, akkor csak jelezzétek valakinek és máris mehettek tovább, hogy elérjétek a célotokat.

//A játéknak itt vége. Csatlakoztatok Kirigakure haderejéhez, az elveszett csoportból viszont még nem raklak át titeket Kiri csoportjába, mivel még csak Bishomon tagok vagytok. Később bizonyítanotok kell majd a falunak. Kaptok +5 chakrát a játékért.//

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Suijin Benzaiten on Pént. Jún. 07 2013, 23:06

// Mizukage palota, Nemzeti küldetés//

Mintha egy évszázadnak tűnt volna, míg mindenki befejezte a bemutatkozást, nem voltam nagyon oda érte, ahogy láttam, a vezetőnk sem. Viszont kis szórakozást nyújtottunk neki, eléggé pszichopata vezetőt kaptunk ismét, talán ez a falu ilyen emberekből áll, biztosan a kevés napfény lehet az oka, vagy valami fura dolog van keverve abba a nyalókába? Végül is teljesen mindegy, a lényeg, hogy miután kimondtuk Motoival, hogy Bishamon tagok vagyunk, elszakadt nála a cérna. Sanda gyanúm támadt, hogy valami rosszat tettünk, mikor egy furcsa jutsu hatása alá kerültünk, fájdalmat éreztem a vállamon, mindezt egy fura szellő előzte meg. Genjutsu, gondoltam magamban. *Megpróbálkozom a genjutsu Kai technikával*
Tenma suttogott nekünk valamit, hogy biztonságban kell tartanunk az információt, meg persze, hogy milyen ninják vagyunk, hogy egy ilyen fontos dolgot is kikotyogunk.
- Sensei... Ezekkel az emberekkel fogok együtt harcolni, nincs értelme bárki előtt is titkokat tartanom. Amennyiben halál a büntetés azért, hogy elmondtam, hogy Bishamon tag vagyok, hát készen állok, de valami azt súgja, hogy a Mizukage hasznot látott bennem, ugyanis nem öletett meg egyből, amint elkaptak, hanem megadta a lehetőséget arra, hogy belépjünk a szervezetbe. Egy új csapat részeivé váltunk. Ha az egész küldetést és csapatépítést egy hazugságon, vagy esetleg titkon alapul, az se nem tartós, se nem erős nem lesz. Nem kell aggódnia, a falu titkai biztonságban vannak nálunk, de ne várja el, hogy a falu legyen az első célunk, megvan a magam célja, viszont ez megköveteli azt, hogy a falut szolgáljam. Gondolom érti mire célzok. Bármennyire kínozhat, ezen nem fog változtatni.
Lassan csepegett a vér vállamról, először meleg érzés volt, majd semleges. Ahogy vártunk egyre hidegebbnek éreztem a sávot, amin végigfolyt a vérem, kezdett megalvadni. A seb már nem volt vészes, mélynek nem volt mély, viszont annál fájdalmasabb. de nem okoz számottevő hátrányt, talán a sensei sem akart lelassítani minket, talán ez a módja az itteni embereknek az információ megosztásának, minden egyes mondat után egy kis kínzás. Kezdem megszokni. Lassan minden ninja felkészül az útra, a kikötő felé vesszük az irányt. Ahogy sensei kitárja a kaput kint vihar tombol, na, ez már egészen jellemző időjárás erre a falura. Csuklyámat a fejemre teszem, majd meghúzom táskámon a vállpántot. Megpróbálom minél kényelmesebben, minél szorosabbra húzni, hátha futva haladnánk, annak érdekében, hogy időt spóroljunk.

Az út alatt nincs kérdésem Tenmához, míg nem ismerem az embert, addig hátulról figyelem tetteit, többet árulnak el róla, mint válaszai. Minden fontos kérdést vagy föltesz valamelyik falubeli ninja, vagy nem is eléggé fontos információ ahhoz, hogy tudjuk, amennyiben mégis fontos lenne, nagy valószínűséggel maga is megosztja velünk.
avatar
Suijin Benzaiten
Játékos

Tartózkodási hely : 霊魂


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Motoi Yazaki on Kedd Jún. 11 2013, 15:00

// Mizukage palota, Nemzeti küldetés//

Úgy látszik a bemutatkozásom nem aratott túl nagy sikert. A vezetőnk furcsán kezdet ránk nézni, bár ebben nem voltam teljesen biztos, mert már így is elég furcsa volt, de mintha valami azt súgta volna , hogy rosszat mondtam , vagy tettem a bemutatkozásom során. Amint az utolsó genin is befejezte a bemutatkozását, vezetőnk hirtelen eltünt, majd megjelent előttünk és belénk mélyesztette a karmait. Próbáltam mozogni, de mintha valami féle genjutsu hatása alatt lettem volna, bár az is lehet, hogy méreg volt a körmeire festve. Miután kellő közelségbe ért valamit hallkan, a szájából kilógó nyalloka miatt alig érthetően, a fülünkbe suttogot. Abból rá is jöttem mi volt a gond a bemutatkozással. Bishamon tagoknak titokban kéne tartani a kilétüket. Na ez nekem új. Lehet nem ártott volna elolvasni a szabályokat, de nem igazan érdekeltek akkor, ahogy most sem. Csak azért vagyok ebben a szervezetben mert muszály volt, és láttam benne egy kis lehetőséget, hogy pár új dolgot tanuljunk, amin már túl is vagyunk. Arról nem is beszélve , hogy Suinak dolga volt a Víz országában és Rejtett Vízesésből származó ninjaként nem juthattunk be, így hát ez az egy választási lehetőség maradt meg nekünk, de most, hogy már mindenre pontott tettünk itt a Víz országában, bármikor leléphetünk amikor csak lehetőség adódik rá.
Miután a vezetőnk visszahúzta a karmát és távolodni kezdett tőlünk, Sui már nembírta tovább és elmondta amit gondol. Én csak némán hallgatam, néha kicsit bólogattam, mert nagyrészt én is egyet értettem azzal amit mondott. Hisz ha belegondolok mit is nyújtott számunkra ez a falu? Nekem szinte semmit , igaz Suinak része volt egy kellemes kis kínzásban, de ez minden. Ne várják el, ezek után, hogy mi az ő hűséges ölebeik leszünk.
Sui és a vezetőnk közti kis beszélgetés lezajlása után a kikötő fele vettük az irányt. Az út során, egy kisebb vihart, leszámítva nem történt semmi. Rengeteg ilyen vihart láttunk a hajón ami ide hozott minket a víz országába, így már egésszen megszoktam az eféle viharokat. Jobban belegondolva egésszen megszerettem a viharokat. A villámok remek látvány nyujtanak az égen, és ha meleg az idő akkor a hűsítő sél és az eső elég kellemes tud lenni.
A vezetőnk elég rendessen belénk vájhatta karmait, mert még a kikötőben is erős fájdalmat éreztem a sebekből. Ki kellett volna tisztítani a sebet,mert kit tudja, hogy hova szurkálhatta ezelőtt a karmait,de erről jobb ha nem is tudok többet, meg azt mondják ami nem öl meg az erősebbé tesz és még életben vagyunk.
A kikötőben türelmetlenül várom , hogy mi is lesz a küldetés, mert ez nagyban befolyásolja a jövőmet és a további kapcsolatom ezzel az országgal.
avatar
Motoi Yazaki
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 236

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Szer. Jún. 19 2013, 15:06

// Mizukage palota, Nemzeti küldetés//


Nem kapok igazából választ, de nem is számítottam rá. Csak reménykedtem valamiben, de ha sejtésem vagy is amit mondtam igaz. A férfi nem fog benne meg akadályozni. Mikor meglátom azt a kis..... talán még engem meg előzve próbál majd végezni vele. Hagyom végig nézen és mérjen a két ismeretlen. Motoi meg Suijin, pillantásukat csak egy pillantással viszonozom. Tekintetem hideg, mintha egy hulla egy lélek nélküli test szemei lenének. Szemekben ott lappang valami más is. Hatalmas vér szomj vágy a vére és sóvárgás az utolsó sikolyok után. Mikor kihuny az utolsó fény egy tépet testű ember szemeiben.
Mikor kilépünk viharba eső és szél csap le rám, köpenyem szorosabbra húzom. Még így is vadul belekap a szél és ostromolja azzal a szándékkal letépi rólam.
El lépek a két fiú mellett, hogy közelebb lehessek vezetőnkhöz. Jelen esetben mesterünkhöz, ha szabad így fogalmazni. Közben pár szót szólok a két fiúhoz.
- Ha harcra kerül a sor ne álljatok az utamba. Saját érdeketekben mondom ezt mert ti még újak vagytok itt. Sok dolgot nem ismertek és fogalmatok sincs róla.
Majd fokoznám a tempót, de még utoljára.....
- Ha ölnöd kell ne haboz, és jobb ha nem dühitetek fel ezen az életetek múlik.
Nem tudják miért mondom ezt, azt hiszik majd csak beképzelt vagyok. Fennhordom az orrom és túlságosan is bízok képességeimben. Nem is erről van szó, ha újra elő jön. Ki tudja ez utal képes leszek uralkodni rajta és vissza zárni. Mert most nincs közelben olyan aki képes lehet rá ha csak Tenma sama nem képes rá.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Midoriko no Minovara on Pént. Jún. 21 2013, 18:49

/Nemzeti küldetés - Újra a fronton/

Egy darabig néma csönd telepedett a társaságra. Az utolsó genin, Shinko elmondta, amit akar, a sesnsei pedig még nem szólalt meg, egyelőre csak nézte őket. Sok embert talán feszélyezett volna ez a fajta csönd, de nem így Midorikot. Ő nagyon is örült neki. Kedvelte a csöndet. Egyszerűen nyugtató hatással volt rá. A lánynak kedve támadt volna lehúnyni a szemét, hogy így élvezze ki a kellemes pillanatokat. Azonban nem tette, hiszen azt tanulta, hogy egy másodpercre sem szabad leengednie a védelmét. Csakhogy a mostani csönd vihar előtti csendnek bizonyult. Először a sensei törte meg a pillanatot azzal, hogy zörögni kezdett valamivel akezében, csak azért hogy egy újabb édességet vegyen magához. Ezután egy lágy szellő támadt, a sensei pedig eltűnt, Midoriko két genintársa mellett bukkant fel ismét. Végül mondott is nekik valamit, amit a lány már nem hallott. Természetesen Midoriko is szerette volna tudni, mi is hangzott ott el, megfordult a fejében, hogy ez talán fontos lehet a későbbiekben, de inkább beletörődött abba, hogy ez olyan információ, amit a sors nem neki szán. Legvégül elintézte annyival, hogy ez úgy sem tartozik rá.
- Nos akkor Cukrocskáim, irány a Kikötő! Kérdéseiteket az úton tegyétek fel! - adta ki a parancsot Tenma-sensei. És ahogy a férfi kinyitotta az ajtót, láthatóvá vált, hogy kinn tombol a vihar. Oh, ez kellemetlen, gondolta a lány, nem hoztam magammal semmilyen más ruhát, csak ezt, ami rajtam van. Hiába, nem számítottam hatalmas esőzésre. Ettől függetlenül Midoriko a Kikötő felé vette az irányt, a sensei utasítása szerint, a többi geninnel. Vékony ruhája persze percek alatt csurom víz lett a viharban, de ő ezzel most nem foglalkozott. Igazából Satsukitane szavai voltal azok, amit inkább bosszantották. Ez a lány már sokadjára kreál olyan mondatokat, melyeknek az értelme annyi, hogy "tartsd távol magad tőlem és a célomtól" valamint, hogy "szeretek ölni". Az ilyenfajta megszólalásokat nem igazán kedvelte Midoriko, mivel nem szerette, ha figyelmeztetik, és azt sem, ha olyan felesleges dolgokat kérnek tőle, amiket amúgy is megtenne. Márpedig az előbbi pont ilyen volt, ráadásul Satsukitane mindkettőt megtette. Végül Midoriko inkább úgy döntött, hogy ezzel is csak annyit fog törődni, mint az esővel: vagyis semennyire.
avatar
Midoriko no Minovara
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 195

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Szomb. Jún. 22 2013, 17:55

Lassacskán lezajlanak a bemutatkozások, amit unottan hallgatok végig, de ahogy elnézem a Sensei is így van ezzel. Ráadásul van két idióta a csapatban, akik még arra sem képesek, hogy eltitkolják a "származásukat". Fel is kacagok, amikor egy kicsit móresre tanítja őket a Sensei. Majd végre elindulunk a kikötőbe.
Az út során egész szépen elázunk, de engem ez túlzottan nem izgat. Satsu szavai viszont annál inkább. Már megint kezdi az elzárkózást, mint azt szokta. Még a végén valami őrült gyilkosnak fogják nézni a többiek. Út közben két dolog tűnik fel igazán: Midoriko mennyire szép, főleg hogy bőrig ázott és így elég sokat lehet látni, illetve, hogy senki sem kérdezett semmit.
- Sensei, hogy áll a helyzetünk a Tea országában? - szólalok meg, ha már senki sem teszi ezt meg. - Úgy értem, mennyire erős ellenfelekre lehet számítani a küldetés során? Elvégre mi nem vagyunk azok a nagyon erős shinobik, akik egy magukban képesek elpusztítani egy falut, de az ellenséges szövetség oldaláról lehet hogy jöhetnek olyanok... A férfit, ezt a Wagarashi-t egy helyen kell védelmeznünk, vagy folytonos mozgásban lesz, nehogy megtalálják? Ha állandóan egy helyen van, akkor akár elpusztíthatják azt az épületet is, ahol tartózkodik... ebben az esetben pedig hiába vagyunk körülötte. Az utolsó kérdésem pedig mellékes: kapunk tőlük száraz ruhákat? Nem igazán számoltam arra, hogy elhagyjuk a falut, ezért nem pakoltam váltóruhát.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jún. 24 2013, 12:40

// Újra a Fronton - Víz Szövetsége //


Hatalmas vihar tombol. Kirigakuréban persze a heves eső és a villámlás megszokott lenne, de ez? Hatalmas szél fúj, így szinte az eső vízszintesen csapódik a Geninek arcába. A sensei valahonnan elővarázsolt a sétapálcájára szerelhető, rózsaszín esernyőt, aminek természetesen ebben a viharban, semmi hasznát nem vette. Ő ment elől, így szerencsére nem sokan láthatták a szétázott fejét, aminek hála, még félelmetesebb és visszataszítóbb látványt keltet. Persze csak a víz miatt, ugyanis Kirigakurei shinobi lévén, fel volt már készülve a víz megpróbáltatásaira, így vízálló sminket kent fel az arcára. De az az elázott kutya fej... Végül Shinko lépett oda és feltett néhány igencsak jelentős és érdekes kérdést. Azonban a nagy hangzavarban amit a vihar eredményezett, Tenma kissé elbambult, így egy kisebb szívroham közepette kapkodott levegőért, miután a fiú szólt hozzá, majd éles, rikácsoló hangon szólalt meg.
- Mi a frászt csinálsz te itt!!?! - Ordított rá a férfi megállva - Meg akarsz ölni?! Ne ijesztgess!
 Zihálta, majd egy nagy és mély levegőt véve bontott ki egy rózsaszín cukrot, ami a szájába dobva lenyugtatta.
- Hová süllyed a világ... Nah mondjad mit akartál de gyorsan!
Parancsolt rá immáron nyugodtabban, majd miután Shinko megkérdezett mindent, a sensei megfordult és megállt. Szemtől szemben állt az öt fős genin csapattal. Kezében az esernyő egy gombnyomásra összecsukódott és átalakult sétapálcává. A férfi egész ruházata elázott, egyedül a smink tartott ki valamicskét. A férfi mereven, semmit mondó tekintettel nézte a számára teljesen jelentéktelen emberkéket, majd egy kicsit ünnepélyes hangvétellel megszólalt.  
- Cukorborsó 1 (Shinko) igencsak érdekes kérdést vetett fel. "Hogy áll a helyzetünk a Tea Országában?" Nos igencsak sehogy. Rengeteg eredménytelen csapatot vezényeltünk már ki, akik folyamatosan küzdenek a Wagarashi Rendfenntartók oldalán, de sajnos Konohagakure és Kemurigakure, valamint a Wasabi katonák tudják tartani velünk az iramot. 4 Onin ninjákból álló csapatot rendeltünk ki és annál is több összeszokott taktikai csapatot küldtünk ki. Rajtatok kívül pedig van kint még egy összerakott csapat, ami szintén geninekből áll. Persze van néhány szenzor és orvosi ninja is, akik más és más feladatokat látnak el, de lassan a taktikai csapatok helyét átveszik a századok és az ezredek. A két fél szemtől szembe állítja majd fel a csapatait, összetömörítve és így az fog győzni aki az erősebb shinobikkal rendelkezik. Azt, hogy kikkel és hány ellenféllel kell szembenéznetek azt nem tudom. Valószínűleg eggyel sem, ha jól alakulnak a dolgok, ugyanis Ti Wagarashira fogtok vigyázni. A legveszélyesebb feladatotok a levelek kézbesítése lesz csupán. Wagarashi Kikötővárosban van Wagarashi-sama akit meg kell védenünk. Az Ő birtokán szállunk majd meg, de rajtunk kívül lesz még legalább 3, az én szintemen lévő shinobi, valamint rengeteg Wagarashi katona aki segít majd nekünk. Természetesen az őrjáratok is a ti feladataitok közé fognak tartozni, de ezt majd később... És ruhában ne igazán reménykedjetek. Szállást kapunk de új ruhát...
Fejezte be a mondatot a "férfi". A végére egészen elkomolyodott. Talán idegesítő és bohócnak való stílusa ellenére, Ő is átérzi ennek a Háborúnak a súlyát és a veszteségeit. Persze, hiszen nemrégiben tapasztalhatta meg egy családtagja elvesztését is...


~ Kikötővárosban ~

Pár órán belül, megérkeztetek a Kikötővárosba, ahol elsősorban az undorító halszag csapta meg az orrotokat, ami már beitta magát az egész Kikötőbe. A sensei eltorzult arccal mászott végig veletek az utcákon, kifejezve nemtetszését és undorát. Követve őt, megtaláltátok azt a hajót amivel utazni fogtok. Az összes kereskedelmi és magánhajó eltűnt a Kikötőből, a helyüket pedig átvették a katonai célokra használt szállító és csatahajók. Ti egy igencsak nagy, szállító hajót fogtatok ki magatoknak, melynek vitorláját igencsak megtépázta a vihar, így a matrózok azon munkálkodtak, hogy ezt helyreállítsák. Itt már nem volt annyira érezhető a halszag, sokkal inkább a fa ázott és dohos szaga, valamint a tenger friss levegője. A hajón hatalmas volt a káosz, az éjszaka sötétjében, csak néhány lámpás szolgált némi fényt az ide-oda rohangáló matrózoknak, akik az érkezésetekre leeresztették a pallót, amin ti fel is sétáltatok, követve Tenmát. Az eső természetesen még mindig könyörtelenül zuhogott, a szél pedig megállás nélkül csak fújt. Ilyen időben egyáltalán nem fogtok tudni kihajózni. Ez a sejtésetek be is igazolódott, amint a legénység egy tagja, utat nyitott nektek egy nagyobb csapóajtón keresztül a hajó belsejébe, ahol már várt titeket a kapitány. Tenma és Ő néhány szót váltott egymással, majd elvezetett titeket a szobátokhoz, ami nem állt másból, mint egy nagyobb kabinból, ami sokkal inkább volt cella, mint sem vendégváró szoba. Három leszögelt emeletes ágy, egy leszögelt asztal és két szék volt ebben a kabinban. Persze az egész fából készült és néhány helyen még a víz is szivárgott befelé, de persze ezt a legénység már megszokhatta. Itt lepakoltátok a holmitokat, majd Tenma eligazítást tartott.
- Nos Cukrocskáim, ezen a lepratelepen kell eltöltenünk azt a néhány napot, amíg meg nem érkezünk a Tea Országába. A hajó, amint eláll a vihar, elindul. Maradhattok a hajó belsejében, vagy akár felmehettek a felszínre is, de ott tombol a vihar. Szóval, hajrá!
Mondandója befejezésével, egy marék cukrot vett elő, majd mind az öt genin felé dobot egyet, végül elsétált jobb társaságot keresni.

// A hajó belsejében, csak Ti, Tenma, A kapitány, és 3 matróz van akik kártyáznak. Igencsak tágas a hajó belseje, így sok elfoglaltságotok akad. Akár társaloghattok is egymással, vagy ahogy kedvetek tartja. A fedélzeten nagy a sürgés-forgás folyamatosan akad tennivaló, hiszen tombol a vihar.  Következő postolási határidő: Július 5. //


avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Suijin Benzaiten on Hétf. Jún. 24 2013, 15:42

Mintha csak heteken át futottunk volna az esőben, ilyen érzés kerülgetett mindaddig, míg egyik újdonsült szövetségesem meg nem törte a csendet. A csendet ami leginkább esőzuhogásból, farecsegésből, szélsüvítésből és villámrobajbóll állt. Tottori Shinko töri meg a "csendet" kérdésével, ami  szemmel láthatóan a szívbajt hozza vezetőnkre. Az ember azt hinné, hogy egy vérszomjas ninja hozzá van szokva  a meglepetésekhez. Shinko kérdések tömkelegével árasztja el Tenmat, mit mondjak, tudásszomja nagyobb az egójánál ahogy látom, és bemutatkozása alapján, nem kell a szomszédba mennie érte. Bemutatkozásunk alatt, mikor megosztottuk titkunkat a csapattal, és Tenma megbüntetett érte, kacagott. Nem ez lenne az első reakcióm ha egy csapattársam bajban van, még akkor sem, ha a vezető bünteti. De mit lehet tenni, kíváncsi vagyok, mennyire egocentrikus valójában, be kell vallanom, nem szívlelem az ilyen egyéneket. 
A másik figyelemre méltó egyén a kissé vérszomlyas kunoichi. Sokkal szimpatikusabb mint Shinko, még akkor is, ha egyértelműen hátbadöfne azért, hogy megölje a célpontját. Végül is, csak elmondta az ok okozati összefüggéseket. Érdemes lesz jobban szemügyre venni. Satsukitane, vagy mi is volt a neve.
Utolsó új csapattagom Midoriko no Minovara, csendes egyénnek tűnt, így még nem nagyon tudom hova is helyezzem el a ranglétrán. Ránézésre komolynak tűnik, többet nem tudtam róla megállapítani. Nem szeretek találgatni, így hát nem is foglalkozom a gondolattal többet.
Motoi nem nagyon szólalt meg az út alatt, nem is vártam tőle többet. Az út vége felé már messziről látható, hogy valami nagy készülődés folyik a kikötőben. Furcsa kinézetű hajók vannak mindenfele, közelebb érve jövök rá, hogy ezek nem a megszokott hajók, és talán most tudatosul bennem először, hogy igazi háborúba megyünk, nem csak valami kiképzésre.
Tenma megy elől, én csöndben figyelem az eseményeket, a vihar még mindig tombol, a fedélzeten nagy a nyüzsgés. Tetszett ahogy mindenki a lehető legtöbbet nyújtotta, dacoltak az elemekkel.
Tenma a kapitánnyal váltott pár szót, majd a "szobánkba" mentünk. A látvány elkeserítő volt, talán ideje lenne leszoknom az alvásról, ha ilyen helyen kell ezt csinálnom. 
Megkaptuk a lehetőséget, hogy kint vagy bent legyünk.
Motoi mellé sétálok, figyelmesen körbenézek, majd ha úgy gondolom, hogy senki sem lát, fülébe súgok valamit.
- Próbálj meg információt szerezni a lenti matrózoktól, vagy bárkitől aki itt van.
Miután ezt megtettem, csuklyámat ismét fejemre hajtom, és lassan elindulok a fedélzetre. Nem mondom meg merre megyek, vagy azt, hogy miért.
Kint a vihar, kitartóan tombolt. Körbenéztem, majd megpróbáltam találni egy matrózt akivel beszélhetek.
- Látom nem nagyon szeretik a napsütéses időt. Ebben az időben döntöttek úgy, hogy dolgozni fognak? Én is szeretem az esőt, csak úgy, mint bárki más a fedélzeten, mondja, nincs valami munka amiben segíthetnék, úgy sincs jobb dolgom, és gondolom maguk sem a sok sake ivástól erősödtek így meg.
avatar
Suijin Benzaiten
Játékos

Tartózkodási hely : 霊魂


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Motoi Yazaki on Szer. Jún. 26 2013, 22:17

Amíg arra várok ,hogy a Cukros bácsi elmondja a továbbiakat,  Satsukitane megy el mellettünk miközben pár szót szól hozzánk. Szerintem rossz emberekhez szólt, azt hisszem tisztázom is a helyzetet utánna megyek, ránézek és megszólalok.
- Nem kell félned mi nem állunk az utadba, és nem tudom , hogy a ti falutokban, hogy ment, de nálunk 12 évesen már elég sok ninja összevérezte a kezét, ahogy én is. Ha ölni kell tudom mit kell tenni. Nem kell agódnod, csak arra kérlek te se állj az én utamba, én elvégzem azt, amit kitűztem célomnak és ha valaki keresztbe akart tenni, legyen az barát, vagy ellenség annak nem kegyelmezek.
Nem pont azt mondtam, mint amit gondoltam. Hiába látszik , hogy kerülöm az emberek társaságát. Az igazat megvalva az utolsó mondatot nem is akartam kimondani , csak eszembe jutott egy régi küldetés amikor egy nagyon képzet bandita, vagyis inkább ninja üldözött minket és épp, hogy csak megúsztuk élve Sui-al. Hát igen akkor majdnem sikerült Suit a másvilágra küldenem. Azóta is bánom ami ott ,történt ,de ha lenne rá masik lehetőségem akkor sem cselekedtem volna máshogy.
Shinko kérdések tömkelegével bombáza a mi rózsaszín sensei-ünket . Kérdez jót is rosszat is fele-fele arányban. Sensei egy kisebb szívroham után válaszol Shinko kérdéseire, amelyből mi is nyerünk némi információt a küldetésről.
A kikotőben egy igencsak megtépázot katonai csatahajóra került a választás. A helyzetünkön az is rontott , hogy a vihar még minig tombolt. Nem tudom, hogy ez a nagyra nőt teknő kibirja e ezt a vihart, de nincs mit tenni be kell szállni. A hajó belsejében a Cukros bácsi egy tágas kabinba vezet minket ami a következő napokban a szállásunk lessz. Egy rövid eligazítás után sensei megdob minket egy cukorral majd útnak ereszt minket. Én elég hama megtaláltam az elfoglaltságomat. Három ágy van egyet le is foglalok magamnak, hisz alvás közben telik legjobban az idő. Már pakolnák rá az ágyra amikor Sui megszólít és számomra elég meglepő dolgot kér. Próbáljak informácót szerezni... Ez a dolog annyira lesokkol, hogy elfelejtem megkérdezni miféle információt szeretne tudni. Számomra a legtöbb kocka a helyén van, ami meg nincs az nem érdekel, ám legyen hátha kihagytam valamit. Körbenézek kitől is lehetne valami információt szerezni. Három matróz, vagy a kapitány. Mivel nem érzem ugy, hogy egy normális beszélgetést összetudnák rakni , igy a kapitány kiesett, ezért a három matróz fele veszem az irányt. Jól döntöttem. Kártyáznak, ami jó mert szinte minden kártyajátékot ismerek, és játék közben könyebb némi információt kihuzni az emberből. Amikor az asztalhoz érek  elkezdek kutatni a ruhám alat, majd elő veszek egy kisseb erszényt 200-300 ryout tartalmazhat. Az erszéynt rávagom az asztalra maj határozott hangon megszólalok:
- Beszállhatok?
A válaszukat meg sem várom és leülök az egyik szabad helyre. Amíg az osztásrra várok, megpróballom kideríteni , hogy mit is játszhatnak, de ha nem ismerem a játok akkor sincs gond gyorsan beletanulok minden féle szerencsejátékba.
avatar
Motoi Yazaki
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 236

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Pént. Jún. 28 2013, 12:28

- Ezt remélem komolyan is gondoltad, hogy ha véletlen eléd állnék. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod amit mondtam cserébe megpróbálok így cselekedni én is.
Az út további részében nem volt miéért beszélni. Nem volt olyan téma, amit szívesen meg vitattam volna bárkivel is. Viszont Tenma reakciója mosolyt csalt arcomra. Shin pár lényeges dologra kérdezett rá, végül is ezeket meg tudtuk volna időben. Talán jobb most mint akkor majd az utolsó pillanatban.
- Tehát leveleket kell cipelni és őrjáratozni. Sajnálom, de talán jobb is lesz így ki tudja mi történne....
Suttogom halkan a választ halva. Hangom valószínűleg a vihar el is nyomja így nem hallani a csalódóóságot benne. Az utunk további része tehát esemény mentes. Csak az a kikötői szag ne lenne amit a viharos szél messzire sodor. Házakat még szint nem is látjuk, de a halak bűze már határozottan erezhető. Tipikus kicsi kis koszfészek, de a célnak megfelel jelenleg. Haladtunk előre és a szagok, hangok egyre csak erősödtek. Még egy vak sem tévesztette volna el a kikötő irányát.
Matrózok rohangáltak és tették a dolgokat. Árut vagy is hadi anyagot pakoltak a hajókra. Na meg igyekeztek kezdeni valamit a viharos széllel. Ha a hajók túl erősen csapodnak a part oldalnak, meg is sérülhetnek. Legalább is én így látom a dolgot, szorgosak mint a hangyák. Mindenki végzi a maga dolgát. Igyekeznek azt mihamarabb befejezni, senki sem szeret órákig viharban ázni.
Végül egyenesen a hajó belsejébe kalauzolnak mindenkit, meg sem lepődöm már a körülményeken. Régebben még szinte fekvő hely sem volt, úgy zsúfolódtunk közel húszon egy néhányan egy helyre. Egyenesen egy ágyhoz sétálok rögtön le is foglalom az alsó szintet természetesen. Holmim ledobom az ágy mellé és teljesen át ázott köpenyem levetem. Mivel hajó falhoz közeli ágyat választok szerencsém van. Egy kiálló valamire fel is tudom akasztani a köpenyt ki csöpögni. De itt nem marad annyiban a dolog. Felső ruházatom is le vetem majd a köpeny mellé teszem. Természetesen nem mezítelenül állok az ágy mellett, ahol kell és illik fekete szövet takar.

Ami szembe tűnő ha valaki rám pillantana. A hátam és oldalam tele van hegekkel. Némelyet talán korbács okozhatott másikat talán kés, vagy valami más. Minden esetre mindegyik igen fájdalmas lehetett.
Nyakláncomon függő szemfogak most mellkasomnál vannak.
Pár pillanat alatt át öltözök az egyetlen száraz válás ruhámba. Majd az ágy szélére ülök kardjaimmal az ölemben.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd Júl. 02 2013, 18:05

Úgy néz ki, egy idiótát kaptunk vezetőnek... El kezd velem ordítozni, amiért felteszek néhány kérdést. Inkább örülne, hogy megtiszteltem azzal, hogy egyáltalán hozzászólok és próbálok többet megtudni a helyzetünkről. 
- Cukorborsó? - hökkenek meg amikor belekezd a válasz adásba. - Cukorborsó a jó nénikéd... - jegyzem meg halkan, majd elraktározok minden szükséges információt.
A kikötőbe érve azonnal a jellegzetes szaggal találkozunk: a haléval. Szerencsére nem küld szét minket, hanem vele együtt keressük meg a hajónkat. Ez a hapsi valami hihetetlen finnyás... ahogy itt fintorog közöttünk már kezd idegesítő lenni. Talán már túlzottan megjátssza magát. Ki tudja, hogy valójában mire is képes...
- Hé Sensei! - szólítom meg, ráadásul most még hátba is veregetem, hátha még jobban megijed, mint legutóbb. - Tanítana nekünk valamit, amíg úton vagyunk? Jó lenne, ha lenne egy két erős technika is a tarsolyunkban. 
Ezt a dolgot függőben is hagyom, bár azért jó lenne, ha még indulás előtt tanítana valamit. Annyira szeretnék már valami igazán kemény dolgot tanulni. Valami olyasmit, amivel szinte azonnal lehet ölni... meg akarom büntetni azokat, akik elvitték az egykori Sensei testét!
Mivel nem hajózunk ki, megvárom mihez kezd Tenma, ha nem tanít nekünk semmit, akkor főleg pihenéssel és edzéssel töltöm az időt. Pár száz felülés és fekvőtámasz mindig jól jön.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Midoriko no Minovara on Szer. Júl. 03 2013, 14:15

/Nemzeti küldetés - Újra a fronton/

Javában tombolt a vihar, holott Midoriko magában azt remélte, néhány perc után abbamarad. A ruhái már teljesen átáztak, ő maga pedig egyre jobban fázott. Bár elhatározta, hogy nem vesz tudomást olyan dolgokról, ami ellen nem tehet semmit, ő sem szerette a hideget és egyre jobban bosszantotta az, hogy állandóan remeg. Ez ellen azt találta ki, hogy egyik kezét a vállára tette, így az védte valamelyest az eső ellen a felsőtestét, és talán kevesebb eséllyel fog megfázni.
A csöndet egyszercsak a sensei kiabálása zavarta meg, aki, miután a színészkedését befejezte, elárult a csapatnak néhány fontos készletet a küldetésről. Ebből Midoriko megtudhatta, hogy a fő feladat a testőrködés és a levélszállítás lesz, valamint, ami számára még egy fontos dolog volt, hogy ruhát valószínűleg nem kapnak ott. Ez az információ akarva-akaratlanul is elszomorította a lányt, aki látta már, hogy amikor megérkeznek a szálláshelyre, neki kell valahogyan új ruhát szereznie.
Néhány órán belül a csapat elérte a kikötőt, bár ez Midorikonak sokkal több időnek tűnt. Közben az ujjai már elgémberedtek, így alkalmanként meg kellett egy kicsit dörzsölnie. A remegéshez mostanra már egészen hozzászokott.
A kikötőben az egyik nagyobb katonai hajóhoz vezette őket a jounin, ahol már a hajó belsejében száraz helyre érhettek. Midoriko énnek különösen örült. Szálláshelyül egy elég rosszul felszerelt szobát kaptak, de Midoriko nem is számított többre. Miután a sensei kiment, Midoriko lepakolta a holmiját egy közeli ágy mellé, majd leült rá, és beleburkolózott a rajta lévő takaróba. Úgy tervezte, addid nem nem is veszi le, amíg legalább félig-meddig meg nem szárad.

avatar
Midoriko no Minovara
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 195

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Júl. 11 2013, 16:43


Kint tombol a vihar... A Tenger hevesebb mint valaha, mint ha a természet is csatlakozna a világ körforgásába. Ha az emberek úgy döntenek, mészárolják egymást és romba döntik a Világukat, akkor a természet sem lesz kegyesebb hozzájuk. Azonban a shinobiknak nem szabad figyelembe venni ezen tényezőket! Ha a természet is ellenük van, akkor az azt jelenti, hogy igencsak nagy erőket képviselnek. Tehát ez csak jó jel lehet...


Benzaiten:

Ahogy kinyitod a felfelé vezető, hatalmas csapóajtót, tömérdek víz áramlik befelé, egyenesen az arcodba. Az eső igencsak sűrűn és nagy szemekben esik, valamint erre még rá is tesz a hatalmas szél, ami ezeket a cseppeket úgy vágja hozzá az emberhez, hogy valósággal fáj neki. Azonban nem állsz meg, mész felfelé a sötétbe, ahol a matrózok egykedvűen szorgoskodnak. Pörgés van, nem lazsál senki. Mindenki egy egy kötelet vagy lámpást fog. Akik mégsem, azok is találnak maguknak elfoglaltságot, ugyanis ezért kapják a fizetésüket. A csuklyás fiú körül is szaladtak el emberek, de figyelmen kívül hagyták. Mint ha csak egy szellem lenne. Odébb sétál, egészen a főárbocig, ahol három matróz egy kötelet feszít éppen, míg az árboc legtetején egy fából készült, nagyobb "kosár" lifegett, ami a hajó legmagasabb pontjaként volt számon tartva. A három kötél arra szolgált, hogy rögzítsék az elengedett kosarat, amíg a fent ténykedő matróz, oda nem szögeli újra. Megszólítod az egyik matrózt, aki egy kicsivel idősebbnek tűnt többi társánál.
- Hát fiam, nem mindenki szereti az esőt! Mi sem jókedvünkből dolgozunk itt. Persze, ha a hajó mozgásban van akkor más a helyzet... Akkor nagyon jó érzé...
Harapta el az utolsó szót, ugyanis a kötél hirtelen megfeszült a kezében. A matróz aki az imént odafent próbálta visszaszögelni a kosarat, megcsúszhatott és így a köteleket által körbefogott és megtartott kosárba kapaszkodott.
- Hogy a rosseb egye meg! Kapaszkodj Yorui!
Tekerte hitelen kezére a kötelet a férfi. Látszott rajta, hogy fáj és égeti. A többi kötéltartón is ugyan ez látszott, de tudták, hogy ha elengedik, akkor a kosárral együtt a társuk is leesik.
- Te ninja vagy igaz!? Akkor hozd le!
Hallatszott a férfi hangján az aggodalom, de az arcán semmi... Valószínűleg a korral jár. Mindenesetre, remek edzés lesz ez az ifjú Bishamon tagnak.

// Ha képes vagy megmaradni chakrával a függőleges területeken is, akkor azzal a chakrairányítási művelettel megpróbálhatsz felmenni, de a víz miatt minden nehezebb. Ha nem vagy még képes erre, akkor is próbáld meg, azonban nem fog menni, de így előkészítheted a terepet majd, hogy a későbbiek során könnyebben menjen majd a művelet megtanulása. Ja és persze írd le, hogy hogyan segítenél az emberen. Feltéve, ha segítesz... //



Yazaki

A hajó belseje sok lehetőséget rejt. Bármilyen tárgy vagy láda elárulhat bármit, de emberből kevés van. A kapitány valószínűleg elfoglalt, így csak az a három matróz maradt. Egy nagyobb, kör alakú asztalt ülnek körbe, de a székek száma jóval több mint amennyien vannak, így a helyed már megvan. Az asztal közepén és gyertya foglal helyet, ami pont annyi fényt áraszt magából amennyi szükséges a játékhoz. Közelebb érve megfigyeled a három alakot. Mindhárom egy barna, megtépázott inger visel, valamint egy fekete hosszúnadrágot. Oldalukon egy több bőrzsebbel ellátott öv van, valamint egy-egy kard. A tőled balra lévő fickó, rövid fekete hajú, napbarnított férfi, aki a többiekhez képes, szinte már kórosan sovány. A veled szemben lévő férfi, egy csupa izom, magas és kopasz férfi, akinek egy vörös kendő fedi a fejét, a szakállától pedig szinte az egész arcát nem látni. Végül a tőled jobbra lévő emberke haja félhosszú, a válláig és korom fekete. Félig az arcába lóg, azonban ahogy elfordítja az arcát, egy vágás látható a jobb szeme alatt.
Ahogy közelebb érsz és levágod az asztalra a tarisznyád, felkelted a három férfi figyelmét, majd a nagydarab kigyúrt, rámutat az egyik székre. Ám meglepetésére, nem kell noszogatni és te már azelőtt a elfoglalod a helyet.
- Hahaha! Ezt már szeretem! Pénzben akarsz játszani fiú?
- Akkor nem a kártya a játék...

Mosolyodott el a cingár, majd elővett nyolc kockát és négy poharat, amit az asztal közepére helyezett.
- Mond csak... Ismered a Kalóz Kockát? (Perudo)
Tette fel a kérdést, várva a választ. Azonban Yazaki valószínűleg nem a játék miatt jött ide, hanem azért, hogy minél többet tudjon meg ettől a három férfitól.

// Dönts, hogy belemész-e a játékba és úgy beszélgetsz velük, vagy esetleg a játékon kívül akarsz többet megtudni... Minden rajta áll //



Kitane & Midoriko:
Kitane magányosnak érezheti magát a kabinjában, hiába volt ott Midoriko. Egyik lány sem szólt a másikhoz. Azonban valaki még is figyelte őt... A lány nem érezhette, nem tudhatta ki az... Mint ha csak egy árny lett volna.
Midoriko is csak gubbasztott a takarójába burkolózva. A pokróc érdes volt és durva. Nem a selymes és érzékeny lányok bőrének való, de legalább árasztotta magából a meleget.
Miután Kitane átöltözött, léptekre lettetek figyelmesek. A kabinotoknak nem volt ajtaja, csak egy rács kerete, amihez hozzá vannak rögzítve az ágyak, valamint néhány deszka ami eltakar a kíváncsi tekintetek elől. A bejárat pedig egy ajtó formájú üres terület volt a rácson, ahol a léptekkel együtt, hamarosan Tenma is megjelent. Szájából még mindig lógott a rózsaszín nyalóka, amit vígan forgatott. Fene se tudja, hogy hogyan és miért, de a ruhája teljesen száraz volt, ahogy a vállig érő, szőke haja is. A jobb kezében a rózsaszín sétapálcája, a másikban pedig négy ruhanemű. Semmit mondó arccal nézett a két lányra, majd ledobta eléjük a ruhákat.
- Csak ezeket találtam... matrózoknak való, de még használatlan. Amíg megszáradtok felvehetitek.
Mondta, majd beljebb lépet. Egészen pontosan átlépett az ingekből és fekete vászonnadrágokból álló ruhakupacon, majd az egyetlen lékhez lépett ami a hajó oldalán volt. Csupán egy fél ujjnyi lyuk volt, amin a víz szivárgott, de a már beszivárgott víz igencsak beszívta magát a fapadlóba. Tenma beledugta a lyukba az ujját, így elállt a víz, majd kihúzta és így újra folyni kezdett. Akárcsak egy 5 éves kisgyerek, úgy játszott a vízzel, majd miután megunta, visszafordult a lányok felé, majd kijelentő hangnemben megszólalt.
- Te vagy Kitane... A Jutsetsu. Wagarashiban maradj mellettem... Nem kell még egy olyan kitörés, mint a szigeten. Ott csak egy érintésembe került a megállításod, de legközelebb már nem lesz ilyen könnyű dolgom. Kidoru nem véletlenül lett beosztva mellétek...
Látszott a mindig idétlen és komolytalan férfin, hogy testvére halála igencsak megviseli, de jó Jouninhoz méltóan, nem akar kizökkenni a szerepéből.

Midoriko valószínűleg nem igazán érti, hogy miről is van szó... Nem csoda, hiszen ennek a két személynek, van egy közös pont az életében, így ezt csak ők érthetik. Azonban Tenma nem hagyta ki a pokrócában kuporgó lányt sem. Közelebb lépett hozzá, majd egészen a füléhez hajolt. A lány érezte a "férfi" málnás, szedres illatát. Olyan volt mint a legerősebb illatú gyümölcs, de még is természetes hatást keltett. Halkan a fülébe súgta.
- Téged bízlak meg a lány felügyelésével. Légy vele kedves... Színészkedj neki. Játszd el, hogy kedveled. A szigeten pedig nem lesz helye a kényeskedésnek. Erősítsd meg magad.
Fejezte be végül, egy puszival, amit a lány arcára nyomott. A helye is megmaradt. Egy lilás csók folt. Kitane amit a sensei mondott Midorikonak nem hallotta, azonban az kérdéses, hogy a lány mennyit mond el Kitanénak ebből és hogy Tenma bízhat-e benne. Talán most sikerült összezavarnia mindkét lányt... Talán teljesen őrült?! Nem lehet biztos benne senki sem, ugyanis Tenma kisétált kopogva a kabinjukból...

//Ketten vagytok a kabinban, reagáljátok le a történteket //



Shinko:

Mint ha csak levegőnek nézne, nem reagál semmit. Azonban biztos lehetsz abban, hogy ez a dolog még nem marad megtorlatlanul. Talán végre van valaki, aki direktben piszkálja az igencsak nagyképű és karakteres "Férfit" és Ő csak erre várt... Az eligazítás után a sensei lelépett, így Shinko is nekiállt valami hasznosat csinálni. Edzéssel töltötte az idejét, egy nyugisabb környezetben. Ám, nem csak Kitanét figyelte valaki... A semmiből, egy alakra lett figyelmes a fiú, ami figyeli őt a sötétből. Felállt a fekvőtámaszok sorozatából, mire az alak mozogni kezdett. Két gyertya jelentette Shinko számára a sötétségtől való biztonságot, így gyorsan láthatóvá vált a felé közeledő árny alakja. Az a Bohóc volt az. Jobb kezében a sétapálcájával, míg bal kezében egy nyalókával. Megállt amikor a fény elérte az arcát. Minden bizonnyal a teli sminkelt pofa még ijesztőbb és idétlenebb volt a félhomályban...
- A kard hol van? Kidoru neked adta nem? A Sora no Jinkei a Te birtokodban van nem igaz?
Tette fel a kérdések sorozatát, amik mind egy irányba összpontosultak és  az az volt, hogy hol van az a bizonyos kard.

// A kérdés egyértelmű és világos, reagáld le a történteket, a karaktered jelleme szerint. Milyen következtetések és kérdések merülhetnek fel benned? //
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Suijin Benzaiten on Csüt. Júl. 11 2013, 18:36

Rövid keresgélés után az egyik matróz végre válaszol kérdésemre, annak ellenére, hogy egy kosarat kell tartania egy kötél segítségével. Meg kell mondjam, csodálatra méltó az erő amivel rendelkezik, néhány embernek még a lábán megállnia is nehéz lenne ilyen időben a fedélzeten. Válaszadás közben hirtelen a negyedik matrózzal történik fent valami, ugyanis a kosár megbillen, egyből mindenki szorosabbra fogja a kötelet. Kezem egyből a táskámba csúszik, és megpróbálom három darab kunaimmal eltalálni a kötelek végét, ha netalán elfáradnának, vagy megcsúsznának legyen egy kis idő, hogy lábra álljanak, visszanyerjék egyensúlyukat, mielőtt a kosár a mélybe zuhanna.
Képzésem alatt sokszor kellett fára mászni. A küldetés előtt, miután beléptünk A szervezetbe, egy kunoichi edzésén vettünk részt, ahol nehezékekkel másztunk fára. Tehát nem állt messze tőlem a dolog, amire a matróz megkért.
Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha napsütéses időben, szélcsendben kellene fölmásznom, akkor becsukott szemmel, különösebb erőfeszítés nélkül is menne a dolog, de így kicsit komplikáltabb a helyzet.
Csuklyámat lehajtom, egyből arcomba csap a szél. Pont ezt akartam, megfigyelem melyik oldalról fúj, és az árbóc takarásában kezdem el a felfelé haladást, így az esőtől és a széltől is védve leszek bizonyos szintig számításaim szerint. Ha a szél változna, aszerint változtatom az oldalt, ahogy a hajamat fújja.

 Egyik kezemben egy kunait fogok, hátha megcsúsznék, segítségével talán nem esem vissza. Ha nem lenne szükség rá, akkor is az árbóc tetején használhatnám a kosár kitámasztására.
Összeteszem kezeim, koncentrálok, majd elindulok felfelé a szélvédett oldalon. Minden tudásomat latba vetem, amilyen eső van, talán még a vízenjárást is gyakorolhatnám.
Amennyiben sikerül fölérnem, kisegítem a matrózt a kosárból, ha biztonságosnak érzem, vállamra veszem, és az egyik kötélen megpróbálunk leereszkedni, amennyiben nem bírnám el, a keresztrúd mentén a hajó széléig mászunk, ügyelve, hogy amennyire csak lehet alacsonyan tartsuk a testünket, hogy minél kevésbé fújjon a szél. A rúd végén megcélozzuk a tengert és ugrunk, először a matróz, majd én minél közelebb hozzá. A vízben megkeresem, majd vízenjárás mellett tartom, míg kötelet nem dobnak nekünk.

*Amennyiben leesem és nem tudok visszamászni*
Fölkiáltom a matróznak, hogy ugorjon le. Aktiválom a Fürgébb Test Technikáját, majd mikor alá kerültem, kihasználom a körülöttünk lévő vyz mennyiségét, és megpróbálom a Suiton: Kaihoudanal lassítani zuhanását, és megpróbálni elkapni.

*Ha minden hiábavaló, kihasználv aaz erős szelet, megcélzok egy kevésbé fontos vitorlát, és pár jól irányzott shurikennel megpróbálok kivágni egy akkora darabot, amit ha a matrózok kifeszítenek a föntrekedt társuk trampulinként használhat.*
avatar
Suijin Benzaiten
Játékos

Tartózkodási hely : 霊魂


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Motoi Yazaki on Pént. Júl. 12 2013, 16:33

Az asztalnál ülve látom csak meg , hogy miféle figurákkal fogom eltölteni a szabadidőm. Igazi kalózformák, Hosszú Szakál , Sebhelyesarcú és az anorexiás barátjuk. Jó parti lessz ez , csak ne valami unalmas játékkal jöjjenek elő.
A nagy darab szakálasnak tetszik az, hogy pénzel kezdem a bemutatkozást, de hát ez már csak így megy, a játék elveszti az igazi értéket, akkor amikor nincs miért játszani.
- Milyen játék az amelyikben nincs semmi tét. Tét nélkül nem lehet élvezni a játékot. - Szólok vissza a matrózcsapatnak , bár tisztában vagyok vele , hogy ők is igy gondolják, hisz látni rajtuk , régi motorosok ebben a szakmában. Mert ha valalki jól üzi a kártyát, simán megélhett belőle, de ahogy látom ők még ezen a hajón ragadtak igy elég jók az esélyeim.
Úgy látszik , hogy a matrózok nem csípik anyira a kártyát, lehet gondot okoz nekik a 6 .nál nagyobb számokkal történő gondolkodás, Kalóz kockával szeretnének kifosztani a vagyonombol. Elég ismerősen cseng ez a játék, de kell egy kis idő mire beugrik , hogy mi is lenne ez. Nem vagyok a kockajátékok híve, inkább kártyáznék, de ha már leültem legyen. Kicsit gondolkodom mi is lehet ez a játék ,mintha már olvastam volna valahol erről. Szép lassan a szabályok is kezdenek eszembe jutni.5 kocka 1 pohár és jó sok blöff . Ha minden igaz Perudo a másik neve. Ugy emlékszem  , hogy mindenki kap 5 kockát es beleteszik egy pohárba és dobnak vele. Miutan mindenki megnézte ,hogy mit dobott elkezdődik az igazi játék. Téteket mondunk, mint például 3 darab 2 vagy amit épp gurítottunk,  a téteket folyamatosan emelni kell . Ha valaki nem hiszi el azt amit a másik mond, akkor a játék megáll és megnézzük a kockákat. Ha igazat mondott az aki az utolsó tétett mondta akkor ő nyert ha nem akkor vesztett. Ja igen majdnem elfelejtettem 1-es olyan mint egy Joly azaz bármely más kockának megfelel és a téteknél az egyesek 2x anyit érnek. Lehet, hogy kihagytam valamit , de majd játék közbe ugyis rájövök.
- Alapokat ismerem, de hosszú még a nap , majd belejövök. Lássuk azokat a kockákat!
A kelleténél jobban beleéltem magam a játékba és elfelejtettem  azt amiért idejöttem, az információ szerzést. Na mindegy , így biztos nem fognak gyanut, meg legalább kiderül menyire beszédesek maguktól a matrozok. Így is elszolhatnak valami érdekes dolgot,arrol nem is beszélve ,hogy a jaték még csak most fog kezdődni . Már megint fölös dolgon járatom az agyam... Na akkor játékra fel!
avatar
Motoi Yazaki
Játékos

Tartózkodási hely : Mögötted


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 236

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Szomb. Júl. 13 2013, 16:23

Meg lepett a hirtelen felbukkanása, de még is valahol vártam. Kívántam jelenjen meg, de igazából valaki mást akartam érezni és láttni. Ő szeretett engem és elfogadta azt ami és aki vagyok. Egy konuichi akit saját elborult émelyű szadista apja kínzót. Talán én voltam az oka az egésznek. Kezem kard markolatára fonódott újjaim bele fehéredtek a szorításba. Még anyám sem ismertem csak azt a szemetet. Végén eljött az idő amikor nem kelet tovább tűrnöm. A szemei amikor rá jött, hogy mit is teremtett, ki volt az akit annyi éven át....
Fejem felkaptam hirtelen amikor meg jelent Tenma és ruhákat hozott. Még is miért tenne ilyet, gyűlölnie kellene engem. Nem voltam elég erős, hogy megvédjem őt.
Majd meg is szolit, hát tudja. Tudja az egészet és ott volt meg állított az ő .. az őőő. Ha nem állít meg akkor nem ragadják el. Be fejezte a mondandóját és el is fordult. Viszont most.... most.....
- Ki..do..ru
Halkan suttogom a nevet szótagolva. Majd a fegyvert elejtem és az ágy mellett rogyok térdre amikor fel akarok állni. Kezem fejemhez kapom és szorítom erősen. Láthatolag vagy iszonyatosan fáj vagy probálok valakit vagy valamit nem meghallani.
- Nem nem meny innen, te selejt te gyenge voltál.
Össze görnyedek majd ki egyenesedek, egyenesen hajó oldalához verem a fejem elég erősen. Majd meg tántorodva az ágyra esem, nyakláncom elmozdul és kristály majdnem elöl van.
- Te voltál a gyenge engedtél neki......
Rövid kis jelenet, de annál drámaibb. Most mi is van ön magával veszekszik, gondolhatja joggal más. Még igaza is van részben, egy bizonyos mértékig. Össze gömbölyödve az ágyon nem a tenger vize nedvesiti a szövetett. Könnyeim sűrű és nagy cseppekban hülnak. Testem meg remeg az elfojtott kitörni készülö sírástol.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Júl. 15 2013, 17:55

Odakint hevesen tombol a vihar, tanításra pedig nem számíthatunk. Így hát marad a saját kis edzésem. Egész sok gyakorlatot elvégzek, amikor feltűnik, hogy más is van bent rajtam kívül. Azonnal leállok a fekvőtámaszokkal és próbálom kifürkészni az árnyalakot. Csak hamar a Sensei(?) bontakozik ki a fényben. Már kezdek örülni, hogy végre tanít valamit, helyette viszont kérdezősködni kezd.
- Hogy mi? - szólalok meg. - Nem tudom mi az az izé amiről beszél...
Nem sok fogalmam van arról, hogy mit akar tőlem. A szavai alapján a kard kell neki, amit kaptam. Azt viszont nem adom át neki. Még jó hogy az óvatosság kedvéért még korábban bedugtam az egyik padlódeszka alá.
- Ha autogrammot kér tőlem, akkor azt mondja, ne kezdjen el teljesen más dolgokról beszélni! Ha pedig kard kell, csak ezzel szolgálhatok. - mondom, miközben a sarokból előveszem a Ninjato-mat és felé nyújtom.
Nem tetszik ez nekem. Valamiért túlzottan érdekli a kardom, amit az egykori Sensei-től kaptam. Jó lenne megtudni, hogy most akkor ő mégis kicsoda és mit akar.
- Viszont, ha már így felhozta a témát, akkor beszélhetünk róla. Kije magának Rokuro, illetve mit akar attól a kardtól? Még az is lehet, hogy tudok segíteni. Bár az nem lesz olcsó mulatság, elvégre ha segítek magának, akkor valamit nekem is kapnom kell cserébe... mondjuk egy pusztító technika meg is felelne. Tudja, nálam volt az a bizonyos kard, de a jelenlegi helyéről csak én tudok, illetve a Mizukage. Viszont azt hallottam, hogy a háború miatt ő is elutazott. Tehát, ha megválaszolja a kérdéseimet és tanít nekem egy nagyon kemény gyilkos technikát, akkor szívesen segítek. Elvégre, valamit valamiért...
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Midoriko no Minovara on Szer. Júl. 17 2013, 18:57

/Nemzeti küldetés - Újra a fronton/


Midoriko csak ült az ágy szélén a takaróba burkolózva. Néha megigazította magán a pokrócot, és közben gondolkodott. Már elterveztem magában, hogy egy lepedőt vagy bármi más anyagot fog felvenni magára éjszaka, ha nem lesz más. Ezalatt Midorikonak feltűnt, hogy kiürült a helyiség. A sensei és a társai már elmentek, csak Satsukitane maradt. A lányra nézve látta, hogy teste teli van hegekkel. ~Ezek szerint elég sokmindent megtapasztalhatott már.~ Gondolta Midoriko, mjd a padlóra tekintett. Amíg meg nem száradt, mást nemigen tehetett a várakozásnál. Ekkor viszont lépek zajára lett figyelmes. A bejárat rácsvázán keresztül megpillantotta Tenma sensei sziluettjét. Az ajtón belépve egy köteg ruha lapdolt a lábai előtt. ~Akkor ez a probléma megoldódott.~ Nyugtázta Midoriko, majd továbbra is a senseiét követte figyelemmel, aki a ruhákon átlépve a hajó oldalához sétált. A lány Tenma-sensei egyik újabb gyermeteg játékát vehette szemügyre, míg az abba nem hagyta és medint beszélni kezdett hozzájuk.
- Te vagy Kitane... A Jutsetsu. Wagarashiban maradj mellettem... Nem kell még egy olyan kitörés, mint a szigeten. Ott csak egy érintésembe került a megállításod, de legközelebb már nem lesz ilyen könnyű dolgom. Kidoru nem véletlenül lett beosztva mellétek... - miután ezt elmondta a férfi Midoriko fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. ~Jusetsu ? Vajon miféle kitörésről beszélt Tenma-sensei ? És ki az a Kidoru ? Ha jó emlékszem, Satsukitane már említette ezt a nevet...~ Bár Midoriko nem szeretett más dolgába beleavatkozni, és mégkevésbé azon rágódni, de már másodszorra hallott olyan dolgokat, amit nem tudott teljesen megérteni. Végül arra a következtetésre jutott, hogy Satsukitanében van valami, ami már egyszer kitört, azon a szigeten. És Tenma-sensei tudja ezt megakadályozni... Közben a jounin Midorikohoz lépett. Miközben a füléhez hajolt, a lány ösztösen elhajolt volna, de nem tette. Tudta, hogy nem tehet szándékosan ellene a senseie cseledeteinek... Így ehelyett inkább csak mozdulatlanul ült tovább, és meghallgatta, amit a férfi a fülébe súgott:
- Téged bízlak meg a lány felügyelésével. Légy vele kedves... Színészkedj neki. Játszd el, hogy kedveled. A szigeten pedig nem lesz helye a kényeskedésnek. Erősítsd meg magad. - mondta a sensei, majd Midoriko arcára egy puszit adott.
A lány először azt se tudta eldönteni, hogy ez vajon tényleg megtörtént vele, vagy csak képzelte. Döbbent tekintettel bámult a padlóra, miközben azon gondolkozott, hogy ez most valóság volt-e vajon vagy csak képzelet ? Azonban valamiért úgy érezte, hogy mintha még mindig nyomná valami enyhén az arcát, ebből rájött, hogy amit érzékelt, az a valóság volt. Ezután levetette magáról a takarót, és ahhoz a helyhez rohant, ahol nemrég Tenma még a vízzel játszott. Egyik kezét a lyukon át beszivárgó nedvességhez emelte, majd miután ujjai vizesek lettek, dörzsölni kezdte az arcát. Mikor Tenma lila rúzsa már rég lejött az arcáról, a lány még mindig úgy érezte, mintha ott lenne valami. Ezért csak nedvesítette a kezét és dörzsölte az arcát, görcsösen. Végül Midoriko észrevette, hogy az időközben felfokozódott szívverése kezd visszaállni a normális tempójába. Örömmel látta, hogy már a kezei sem remegnek annyira. Midoriko nem értette Tenma Satsukitanéhez intézett szavainak lényegét. Azt sem tudta, miért kérte a férfi, hogy játsza meg magát Satsukitanének. Sőt, mégcsak azt sem értette, hogy miért kellett neki az arcáhot érnie. Ami viszont a legjobban zavarta, az az volt, hogy a saját viselkedését sem értette.
Végül azonban sikerült teljesen visszanyernie a nyugalmát. Eldöntötte magában, hogy ami történt, az tulajdonképpen nem is számít semennyire. Tenma ezen cselekedete nincs kihatással a jövőjére, ezért nem is kell vele foglalkoznia. Tehát ami történt, az "semmi".
Ezután a lány odasétált a Tenma által otthagyott ruhákhoz. Felemelt közülük egy inget és egy nadrágot és átöltözött. Nedves ruháit az ágya szélére terítette, hogy megszáradjanak. Majd ismét leült az ágy szélére, hogy elgondolkodjon a jounin szavain. Bár alig tudott úgy gondolni rá, hogy ne fogná el az utálat, végül azonban sikerült felülkerekednie az efajta érzésein.
A parancs az volt, hogy színészkednie kell. Azt kell eljátszania Satsukitanének, hogy kedveli. ~De mit is jelent tulajdonképpen kedvesnek lenni ?~ Gondolkodott a lány. ~Akkor amit ezidáig tettem, az nem lehetett az. De akkor mi a kedvesség ? Mindenképpen egy pozitív dolognak kell lennie.~ Ezután Midoriko elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen pozitív cselekedetek érték őt életében. Mivel a kirigakurei tarartózkodásától kezdve nem emlékezett ilyenekre, ezért kénytelen volt visszagondolni azokra az emlékekre, amik már régen nem jutottak az eszébe. Vagyis a gyerekkorára. Amikor még azzal a nővel élt, akit az anyjának hitt. Nagyon szerette, amikor az a nő mesélt neki. És azt is, amikor a velük élő nő, Mirai labdázott vele. Amikor epertortát sütöttek neki, azt különösen szerette. Ah, igaz is, az epret még mindig szereti. Akkor ha valaki most epertortát sütne neki, az kedvesség lenne ? ~Vajon ezt jelenti kedvesnek lenni ? Hogy jót cselekszek valamivel ?~ Ezt a lány még nem tudta, de majd kiderül, amikor végrehajtja első kedves cselekedetét Satsukitanén.
avatar
Midoriko no Minovara
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 195

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Aug. 04 2013, 16:16

// Shinko elméletileg már nem fog játszani, szóval Őt NJK-ként viszem tovább, a későbbiek során pedig az Én karakterem lesz, ugyanis átvettem tőle //


Benzaiten:

Igencsak vakmerő dolog egy ilyen vihar kellős közepén a hajó legmagasabb részén tartózkodni. A matróz valószínűleg azt hitte, hogy elég tapasztalt ahhoz, hogy egymaga megszerelje és rögzítse a kosarat, de ez nem sikerült, ugyanis a "véletlen" közbeszólt. Fortuna azonban kezeskedett arról is, hogy a matróznak ne kelljen meghalnia. Az erős férfiak, mind szorosan tartották a kötelekkel körbefont kosarat, amibe a matróz kapaszkodott. A fiatal ninja pedig akcióba lendült. Ugyan a terep csúszós volt, mivel a szélirány mindig változott, de Benzaiten még így is képes volt megmaradni a fán. Már csak pár méter volt hátra, hogy elérje a megmenteni kívánt matrózt, amikor hirtelen kiáltás hallatszott. Többen ordítottak fel, hogy "Elszakad a kötél!" Az egyik kötél pedig tényleg elszakadt. A kosárból kiálló szögbe akadt bele, ami néhány szálat sikeresen eltépett és így már nem tudta megtartani a súlyt. Egyel kevesebb kötél tartotta a matrózt és a kosarat. Azonban, hamarosan újabb négy matróz érkezett a kötelet tartók segítségére, így két kötéllel is tökéletesen meg tudták tartani a súlyt, addig míg a másik két kötél el nem szakad. A fiatal shinobi, ahogy egyre csak feljebb tör, sietve, hiszen nem tudni, hogy meddig bírja még a matróz, hirtelen megcsúszott és kunaiával kapaszkodva tartotta meg magát. Viszont, volt már annyira tapasztalt és kitartó, hogy még így is folytatni tudja a mentőakciót. Erőt vett magán, majd ismét megindult felfelé, ahol elérte a matrózt. A férfi vékony volt és körülbelül 50 éves. Valószínűleg azért ment fel Ő megszerelni a kosarat, mert Ő a legkönnyebb matróz. Te chakrát koncentráltál a lábadba és a kezedbe is, hogy fenn tudj maradni könnyebben az árbocon, így a matróz beléd tudott kapaszkodni. Ahogy elengedte a kosarat, egy újabb kötél szakadt el rejtélyes módon. A lent lévő matrózok káromkodva ragadták meg az utolsó kötelet, amit már tizenhat erős kéz markolt meg. A kötél elég feszes ahhoz, hogy lemásszanak rajta, hiszen ezt talán a matróz jobban meg tudja csinálni mint egy ninja, viszont fennáll a veszélye annak, hogy ez a kötél is elszakad... A víz nem túl hívogató, különösképpen nem egy matróznak, ugyanis olyan vad szelek fújnak és olyan erősek a hullámok, hogy elképzelhető, hogy aki most beleugrana, az nem jönne ki onnan élve...

// Találd ki, hogy ebben a helyzetben mit teszel, vagy hogy mi lenne a legmegfelelőbb alternatíva egy ilyen szorult helyzet megoldására //


Yazaki:
Miután letisztáztad magadban a felrémlett szabályokat, addigra már az asztalon voltak a kockák és a poharak. A kocka a szokásos volt, fehér alapon fekete pöttyök. A poharak pedig fából készültek. Mindenki kapott egy poharat és három kockát. Miután ez megtörtént, a cingár férfi nyitotta ki a száját.
- Nos, mi a Kalózkockát Játsszuk. Módosított szabályokkal. Kicsit egyszerűsítve van a gyorsabb és egyszerűbb játék miatt. Nos a lényeg, hogy van három kocka mindenkinél. A kör úgy kezdődik, hogy mindenki beledobja a poharába a kockát és összerázza azt, majd levágja maga elé az asztalra a poharat, ráborítva az összerázott kockákra. Megnézi azokat úgy, hogy csak Ő lássa, majd megteszi a tétet. Ekkor az Óramutató járásával megegyező irányba haladva, a következő játékos is megteszi a tétet és így tovább, addig amíg a kör vissza nem ér a kezdő játékoshoz. Ha a kör alatt senki nem dobja be a törülközőt, akkor új kör kezdődik, egészen addig amíg el nem fogytak a tétek, vagy az összes játékos ki nem szált. Az nyer, aki a legnagyobbat dobta. Ez a kockapóker...
Mosolyodott el a férfi, majd beledobta a kockákat a poharába. Ekkor a többiek, köztük Yazaki is követte a példáját. Kezükkel letapasztva a nyílást, összerázták a poharat, majd mindenki egyszerre vágta az asztalra.
- Szerintem kezdjen az új fiú!
Szólalt meg a szakállas. A cingár csak bólintott, a sebhelyes arcú pedig nem szólt semmit, így megnézted a kockáidat: Egy 6-os, egy 2-es és egy 4-es. Összesen 12-t ér a kockád. Megrakod a tétet? Esetleg máris kiszállsz? Ez csak rajta múlik...

// Döntsd el, hogy mit teszel. Teszel-e tétet, mennyit teszel, vagy akár bedobod most. A Ninjutsu és a chakrahasználat is ér, ha gondolod, csak ne bukj le. Szabad akarta, szabad döntések //

Kitane & Midoriko:
Mind a két lány kissé össze volt zavarodva és mindkét lány úgy érzete, hogy a dolgok egyre furcsábbak körülötte. Ez valóban így volt és valószínűleg ez a kezdeti zavartság, ami később majd kitisztul, ha majd többet megtudnak erről a bizonyos Tenmáról és a feladatukról. Valószínűleg itt nem csak az a dolguk, hogy teljesítsék a feladatokat, hanem, hogy egy teljes értékű csapatként működjenek. A szobában kezdett egyre sötétebb lenni, ahogy az egész hajón, hiszen a gyertyák kezdtek elaludni. A két lány pedig még mindig csendben és lélekben magányosan ücsörgött az ágyon.


Shinko:
Tenma szemében valami vészjósló tükröződött, azonban az arca nyugodt és érdektelen maradt mindvégig. Azonban érezhető volt, hogy nagyon érdeklődik a kard felől. Nem mutatta azt, hogy mennyire be lenne sózva és hajtja a vágy, de a hangján és a hanglejtésén már nem tudott változtatni. Mint akit hajt a tatár, úgy hadart kezdetben, azonban miután Shinko hülyeségei megtörték, sóhajtott.
- Ám legyen, tanítalak... Kidoru a testvérem volt. A kard amit kaptál tőle, a Sora no Jinkei. Az Ég Áldása. Ez... - Húzta ki kardját a rózsaszín sétapálcából, ami így világossá vált, hogy egy Shirasaya-Katana -  Ez pedig Dojou no Hyoukyo, azaz a Föld Átka. Ez a két penge egy ikerpenge. Egy érc és acél keveréke, amit megolvasztott állapotban évekig itattak át, egy bizonyos chakrával, amitől erős lett és ellenálló, valamint különleges ereje van mindkét kardnak. Ez egy családi hagyaték, amit mindig a két gyermek örököl... Mivel mi ketten vagyunk csak már a családban, így Kidoru neked adta a fegyvert. Az Én pengémet is át kell adnom így valakinek, akivel összekötöd az életed örökre.
Fejezte be a beszédet, majd várta a reakciót.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Kedd Aug. 13 2013, 21:53

Még mindig az ágyon fekszem, nem tudom mit is tegyek. Tudom miért vállalkoztam erre az útra, a vágy hajtott. Vágyakozom a férfi után aki megölte Kidorut. Szeretném látni ahogy a vére patakokban ömlik a földön. Végre meg bosszulhatnám a halálát. Van még itt más is nem pusztán ez az ami hajt. Van itt még valami más is a csata a háború zaja a szél, és az érzés amit magával sodort. Ez legbelül a sötét mélység fenekén kígyózik. Vonz, vágyat ébreszt bennem amit érzem ki kell elégítsek. Egyszerű ez a vágy, a morbid öröm. Halál látványa az ami ezt ki elégítheti. Látni és hallani haldoklókat, utolsó sóhajokat és hörgéseket. A pislákoló fény szemekben mikor felfogják itt a vég nincs tovább.

Hirtelen fl ülök az ágy szélére és meg rázom a fejem. Néhány könny csepp repül szét, majd fejem szorítom. Nem nem nem nem lehet, el innen a fejemből.
Táskámba nyúlok néhány korty hideg vizet jutatok szervezetembe.

- Kidoru.....
Nem fordulok a lány felé, csak sóhajtok egy nagyot. Talán jobb ha tud néhány apró részletet.
- Kidoru sensei Tenma sensei testvére volt. Feladatunk az volt menyünk szigetre és mérjük fel kik és mik tartózkodnak ott. Sensei megpróbált megmenteni engem és Shint. Sensei meghalt akkor ott a szigeten, pedig semmi szükség nem volt arra, hogy megmentsen. Jobb lenne a világnak ha én nem élnék. Azért ami vagyok és amivé válhatok ha valami rosszul sül el.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Midoriko no Minovara on Kedd Aug. 20 2013, 23:40

Midoriko még mindig az ágyon ült, de mostmár Satsukitanét nézte. Közben érezte, hogy egyre jobban fáznak a lábai, így fölhúzat őket az ágyra és a takaró alá tette. Ezalatt le sem vette a szemét Satsukitanéről. ~Ez a lány innentől fogva az én személyes küldetésem. Fekszik az ágyon. Talán gondolkozik. Most felült. De így talán észreveszi, hogy figyelem.~ Gondolta Midoriko, majd lefeküdt az ágyra. Egy idő után viszont Satsukitane megszólalt:
- Kidoru.....
~Micsoda ? Kidoru ? Ezt most nekem mondta ? Áh, igen, emlékszem, hogy Tenma említette ezt a nevet. De ki az a Kidoru ?~
Ezután Satsukitane mesélni kezdett, és Midoriko megtudta, ki volt az a Kidoru. Információkkal gazdagodott, melyek alapján közelebb kerül ahhoz, hogy megértse azokat, amiket Tenma néhány perccel ezelőtt mondott. ~Ezek szerint Kidoru volt Satsukitane senseie. Azonban meghalt, amikor a lánnyal egy küldetésen volt. És ő meg akarja bosszulni. De miért ? Nekem is meghalltak már csapattársaim mellettem egy küldetésen, ennek ellenére nekem meg sem fordult a fejemben, a bosszú. Vajon miért akar ez a lány bosszút állni ? És miért gondolja úgy, hogy jobb lenne a világnak nélküle ?~ Tette fel magában ezeket a kérdéseket Midoriko. Közben szemei összeszűkültek a gondolkodástól. Most, hogy már többet tudott a történetből, igazán kíváncsi volt a részletekre. Végül felült, és csak azt a kérdést tette fel a lánynak, ami utoljára megfordult a fejében:
- Mi az... amivé válhatsz ?
avatar
Midoriko no Minovara
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 195

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Csüt. Szept. 05 2013, 20:29

- Elmondom, bár az életemet teszem ezzel kockára. Mizukage és Tenma tud róla és hagyják faluban éljek.
Nagyot sóhajtok és a lánnyal szembe fordulok.
- Én nem Kiriben születtem. Azt sem tudom hol, amire emlékszek ninja nevelést kaphattam. Ezért vagyok tele sebbe kell, néha emlékszek egy dühös férfira aki engem szidalmazva ver, vagy korbácsol.
Felemelem a kezem és jobb kezem ujját mutatom, ezzel jelezve nem fejeztem még be.
- Csak sokkal később jöttem rá ennek az oka mi lehetett. Mindig éreztem, hogy van valami a testem lelkem mélyén. Egy gondolat, egy különös akarat vagy cél. Nem lehet ilyen egyszerűen definiálni az érzést. Az egész pedig akkor derült ki mikor sensei meghalt.

- Én egy szörny vagyok egy Jujetsu. Testemben pedig egy exlaw lakik aki ha a felszínre tör nem ismer kegyelmet. Azon a napon akkor a tengerpartot hullák borították. Ha nincs az anbu akkor nem csak tengerpartot borította volna.

Mondatom vége elégé sötétre sikeredett. Elvégre a téma is maga az volt sötét és baljós.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Szept. 24 2013, 16:13

// Újra a Fronton - Mivel a két Bishamon tagról nem tudunk semmit, így ők ki lesznek zárva, ha a következő körben sem írnak, Shinko pedig az Én karakterem lett //

Ahogy az ágyon ültök, mozgást éreztek. Nem olyat mint eddig. Most nem csak ringatózik a hajó... Most megindult egy hatalmas lökéssel. Az eső még mindig zuhogott és a vihar még mindig tombolt. A szél iszonyatos erővel repített előre a hajót. Ennek oka az is lehet, hogy minden egyes vitorlát kiengedtek. Valószínűleg Tenma, vagy a Kapitány elégelte meg az ácsorgást, mivel a Teának szüksége van a Geninekre és erre a hajóra.
A víz még mindig folyt befelé a kabinba, de ahogy jön úgy el is megy. Beszívódik az öreg fába, ami a hajó belső padlózatát alkotja. Idelent minden csendes. A matrózok és a csapatotok egyik tagja, csöndben eljátszadozik az egyik asztalnál és már Shinko hangos edzését sem lehet hallani. Az egyetlen zavaróbb zajforrás a felettetek kopogó eső és a sürgő-forgó matrózok. Ilyen tempóval egy napon belül elérhetitek a Tea Országát, olyannyira gyorsan haladtok. A baj csak az, hogy ez a vihar nem tart ki addig...


// A postotokba írjátok bele, hogy eltelt két nap és megérkeztetek a Tea Országába. Ezt a két napnyi folyamatos utat, majd felhasználhatjátok egy Élményetekben is akár. Azért lódítottam meg így az eseményeket, hogy haladjunk a kihagyások után //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

13 / 17 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.