Kikötőváros

14 / 17 oldal Previous  1 ... 8 ... 13, 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Hétf. Okt. 28 2013, 15:04

Rövid beszélgetés után, nem volt több. Vagy is csak pár szót váltottunk semmi több ami feltétlen szükséges volt. Az lehetett volna unalmas, és esemény mentes. Aki leleményes, és van fantáziája az feltalálja magát. Tehát a két nap viszonylag gyorsan eltelt, és volt benne minden izgalom és pihenés is egyaránt.
A matrózok rohanása, vissza idézte faluban töltött napokat. Pont ilyen, vagy még nagyobb a forgatag ott is. Mindenki igyekszik a dolgára és azon van azt minél jobban elvégezze. Különös ez a világ nem de? Ha jól megnézzük minden hol találunk olyan dolgot ami szeretett otthonunkra emlékeztet. A nedves fa illata, hajó falnak csapódó víz hangja viszont mind olyan dolog ami a vízi utazáshoz tartozik. Ami megadja az élményt és ha ezek a zajok illatok nem volnának. Nos a vízi utazás nem is lenne igazi út nem volna benne semmi ami figyelemre méltó. Mert mindegyik más élménnyel más hangulattal szolgál. Igaz eddig csak kétszer utaztam hajóval, de ebből tudom. Mostani alkalom teljesen más mint az előző. Nem azért mert most háborús zóna felé hajózunk.

Reggel végül arra riadok fel, hogy a matrózok ordítoznak. Előző este sejtettem nem sokára meg érkezünk, de nem hittem volna ilyen hamar.
A kikötő munkások hangosan üdvözlik a hajó munkásait. A maguk néha durva és közönséges módján.
Fel öltözök ami abból áll, hogy magamhoz veszem felszerelésem. Csuklyás köpenyt és kardokat illetve a táskám. A ruhadarab fejfedőjét fejemre húzom, elrejtve arcom. Egyenesen a fedélzetre sétálok ki a hajóorrba onnan nézem végig a kikötés műveletét.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Midoriko no Minovara on Csüt. Okt. 31 2013, 14:23

Midoriko figyelmesen hallgatta Satsukitanét. ~Azt mondta, hogy az életét teszi kockára ezzel. De akkor miért mondja el ? Nem értem... ~ Gondolta Midoriko, majd egy pillanatra ösztönösen oldalra nézett, egy sötét sarokba. Mikor ismét felemelte a tekintetét, Satsukitane pillantásával találta magát szemben. A fekete hajú lány elmesélte, hogy ő nem Kirigakurében született, akárcsak egy átlagos ninja. ~Akárcsak én.~ Majd Midoriko visszagondolt azokra az időkre, amikor még abban a kicsiny viskóban lakott a korai éveiben. Csakhogy a vele szemben ülő lánynak nincsenek emlékei a gyerekkoráról, mint neki. Midoriko egy pillanatra eljátszadotott a gondolattal, hogy vajon mi lenne, ha ő sem emlékezne a gyerekkorára, ahogy Satsukitane. Vajon ez áldás vagy átok lenne-e számára ? De ez csak egy pillanatig tartott, ezután pedig figyelmét újra Satsukiranére összpontosította. Különös szavak hagyták el a száját, úgy mint "jusetsu" és "exlaw". Midoriko nem ismerte ezeknek a jelentését, sőt mégcsak nem is hallott róla korábban. ~Mindent összegezve ez az exlaw egy démon. Egy olyan, aki ha kiszabadul Satsukitane testéből, akkor csak gyilkolni fog. Ezért rendelt hát mellé a sensei. Hogy ügyeljek rá, hogy nehogy a felszínre törjön.~
- Értem. - zárta le végül a beszélgetést a Minovara lány, és ez igaz is volt, sok mindent megértett Satsukitane magyarázatából.
Ekkor Midoriko érezte, hogy a hajó egyszercsak mintha meglódulna. Úgy látszik a hajósok gyorsabb tempóra látottak. Idővel Midoriko visszaült a saját ágyára és az út hátralévő részét ott töltötte. Két nap elteltével pedig megérkeztek a Tea országába. Mikor a hajó megállt, Midoriko megnézte, hogy megszáradtak-e már a ruhái. Még enyhén nedvesek voltak, tehát magával vitte őket. Végül ő is elindult a fedélzetre, hogy végre elhagyhassa ez a hajót.
avatar
Midoriko no Minovara
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 195

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 10 2013, 14:20

Megérkeztetek a Tea Országába. Napkeltekor kötöttetek ki a Wagarashi Kikötővárosban, ahol már csak az ehhez hasonlatos hadi és szállító hajók sorakoztak. A matrózok tudták a dolgokat, párhuzamosan álltak fel az egyik stéggel, hogy le tudjanak szállni és ami még fontosabb, lerakodni. Ahogy Benzaiten, Yazaki, Kitane, Midoriko és Shinko a fedélzeten várt a kikötést a még mindig Bohócarcú Tenmával, körbenéztetek a belátható vidéken. A hajó orrával szemben volt Dél. Veletek szemben egészen Délen, a Wagarashi Kikötőváros volt látható teljes egészében és ahogy megy felfelé a főút, úgy rajzolódik ki Wagarashi-sama birtoka is. Tőletek Délkeletre szintén Wagarashi volt látható, de az már a félsziget vége. Délnyugatra pedig az erdő volt látható, ami mögül fekete füst szállt fel. Jó messziről jön, ez látszik rajta. Leszálltatok hát a hajóról és már indulnátok volna meg a Wagarashi palota felé, amikor egy hang hallatszott a magasból. Egy sas hangja, aki jelezte, hogy leszállni készül. Mindannyian a szemetekkel kísértétek végig, ahogy a madár egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik. Nagyon jól tudja, hogy kit kell keresnie és ilyenkor megszokott volt, hogy a csapat vezetője kinyújtja a kezét ezzel jelezve a madarának, hogy leszállhat. De ezt nem tette meg, így a madár csak ereszkedett lefelé, végül pedig pár centire szállt csak el Tenma fejétől, aki behúzta azt, majd szitkozódva ordított a madárnak.
- Te undorító párnatöltelék! Ezért kitépem a tollaidat!

Ordította mindenki füle hallatára. Azonban lehet, hogy a madár is nagyon jól hallotta, ugyanis megindult visszafelé, most már nagyobb sebességgel. Valószínűleg nem tetszett neki a férfi hangja, vagy csak értette amit mondott és így akarta megbosszulni. Karmait előre szegezve repült a sensei felé, aki egy villámgyors mozdulattal levágta a madár lábát, aki "felsikoltva" szállt elfele az erdőbe. A fegyver amivel levágta a lábát, nem más volt, mint az a rózsaszín sétapálca a kezében, ami ezek szerint nem más, mint egy Shirasaya-Katana. A sensei ezután megtörölgette a véres pengét, majd összerakta azt a botjával, ami így ismét sétapálcaként funkcionált. Felvette a földről a levágott lábat, majd letekerte róla az üzenetet és elolvasta, majd a lábbal együtt a Tengerbe hajította.
- A Mizukage visszarendelte a két Bishamon tagunkat. Keressetek egy hajót, ami vissza visz titeket. Innentől nem tarthattok velünk. Ez a Mizukage parancsa. A többiek pedig velem jönnek! Változott a helyzet.
Mondta, majd megindultatok a Wagarashi birtok felé. 

// Írjatok a Wagarashi Kikötővárosba //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Garu Tokedo on Kedd. Dec. 10 2013, 14:29

// Egy küldetés, amire nem számítottál. Orochimaru mesélésében. //


Tokedo sietve érkezett meg a kikötővárosba melyben ott lappangott a jól ismert köd és átjárta a frissen fogott halak szaga. Egyesek a leggazdagabb kikötőnek nevezték, ennek ellenére nem élt olyan ember a földön, aki kellemesnek találta volna. Az utcák közül csak néhányat burkoltak kövekkel. A többi útvonal halszagtól, legyektől zsongó, keskeny sáros keréknyom volt csupán. Körültekintett megnyugvóan hogy a karavánnak még nyoma sincs így nem hoz rossz fényt a Kirigakurei parancsnokságra sem saját jó hírére. Míg várt felszereléseit ellenőrizte mindenből megvan e a kellő mennyiség. 10 darab kunai kés, 5 darab shuriken, 5 robbanó cetli, egy fontos elsősegély készlet és 3 darab bármikor készenlétben álló füstbomba.  Mindent a megfelelő helyére tett s hátáról leakasztva kedvenc katanáját éles csiszoló hangok mellett élezni kezdte. Hatalmas megnyugvás volt számára tudni végül hogy Akira mégsem megy hozzá a Daimyo fiához. Legalábbis, egyenlőre. ~ Köszönöm, hogy megvársz Akira, így legalábbis ezen a küldetésen nem kellesz kételyek között őrlődnöm. ~ mosolyodott el a fiú miközben élező kövével húzott egyet az íves pengén. ~ Üzleti tárgyalás hol rengeteg Szövetségesünk ott lesz. A legjobbat kell kihoznom magamból amennyire csak lehetséges. ~ folytatta gondolatmenetét amint lassan remegni kezdett a föld. Halk zakatolást és paták kopogását lehetett hallani a távolból. Hatalmas port csapva a kikötő utcáin lassan megérkezett a karaván. Tokedo hüvelyébe csúsztatta a villámos pengét majd kihúzta magát és mint ahogy tanulta édesapja keze alatt várta igazi testőrként az említett Rokujiro Habakit. A két szekérből álló karaván pont előtte állt meg. A négy szekeret vezető ember lassan leszálltak ülésükből majd friss vízért és egy kis eleségért indultak, hogy a lovak megpihenhessenek. A 20 katona ketté osztva gyémánt formában álltak a két szekeret körülvéve. Habaki az utolsó kocsiban utazott mely mögött az egyik katona Habakiék családi lobogóját szorongatta. A kocsi ajtaja kinyílt Tokedo szeme előtt, majd egy testes és igen gazdagnak tűnő férfi lépett le a földre, megfintorodva a kikötőváros mondhatni nem túl nemesi környezetén. Habaki volt az semmi kétség. A fiú meghajolt az üzletember előtt majd bemutatkozott.
- Garu Tokedo vagyok nemes uram. Én leszek a kísérője és személyes testőre. – egyenesedett ki amint letudta bemutatkozó monológját.
avatar
Garu Tokedo
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Kedd. Dec. 10 2013, 18:08

Családod már évtizedek óta arra szakosodik, hogy miként válljon a legjobb testőrré, így talán ez a legkézenfekvőbb feladat a számodra, ebben vagy a legjobb, és ezt tudod a legkevesebb hibával elvégezni, talán Ao nem csak azért osztott be a nemes mellé, mert csak te voltál kéznél, hanem mert ezekre a feladatokra te vagy a legjobb választás, mindegy, ezt nem tudhatod, így mikor megérkeznek a szekerek, te felpattansz, és üdvözlöd a férfit. Rokujiro Habaki mélyet szippant a levegőbe, és hatalmas kacarászásban tör ki.
- És végre itt, az alkoholtól, szajháktól, hajóktól, dohánytól, mocsoktól és bűztől illatozó kikötőben, ahonnan én is kezdtem, de most enyémek a legnagyobb, és leggyorsabb hajók, a legjobb megrendelőkkel, azta mindig milyen boldogság tőlt el, amikor itt lehetek. Szerbusz fiam, jól hallottam Garu? Azt hittem az a klán visszamondta a felkérésemet, várjunk csak, te shinobi vagy? Hm, vannak még csodák, akkor te lennél Kirigakure küldötte, nagyon örülök, indulhatunk? - kérdezi ő tőled, míg te kapkodva a levegőt bólogatsz, hogy igen, így egy hatalmas hajó felé veszitek az irányt, majd egy kicsivel kisebbre szálltok föl. - Ez nem termékcipelés lesz, így a leggyorsabb hajóval megyünk, néhány nap, és elérjük a szigetet, ahol a tárgyalás lesz, a koszorú szigetek közül az O'uzuru szigete, nem egy nagy táv, de lesz időnk megismerkedni, harcra nem kell számítani szerintem, túl jól védve vagyunk. - mondta, és a testőrök is bólintottak, gyorsan felszálltok a hajóra, ami ki is fut a tengerre, amikor egy férfivel találod szembe magad, ő nem a megbízó.
- Szerbusz Tokedo-san, én Gintama vagyok, a testőrség feje, az én parancsaimra fogsz dolgozni, de előtte szeretném felmérni a képességed, szóval védd magad. - mondta, és előrántotta kardját, és egy függőleges csapást indított feléd, úgy tánik máris bedobnak a mély vízbe...
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Garu Tokedo on Kedd. Dec. 10 2013, 18:49

Ahogy a hatalmas ember felnevet, és múltját kezdi mesélni a helybéli kikötőről Tokedo arcára is felül egy lágy mosoly. Próbál komoly lenni ahogy azt odahaza tanították. Egy jó testőr épp eléggé éber ugyan akkor a legjobb támogatást nyújtja megbízójának. Kevés kérdés, elég válasz, hogy meglegyen a megbízó és megbízott közötti kapcsolat. Maga a bizalom.
- Igen uram, a Garu klán szülötte vagyok. - válaszolta illedelmesen a fiú. ~ Ismerős ez a férfi, mintha már apám dolgozott volna vele.. de nem fontos, koncentrálni kell az igazi feladatra. Nem kalandozhatok el. ~
- Jól látja, shinobi vagyok, a családi történetem erre az utazásra hosszú lenne. De természetesen, indulhatunk. - felelt a további kérdésekre. Tokedo ámuldozva nézett az óriási hajóra melynek fa árbócai morajlóan recsegtek a fedélzeten a tenger komótos hullámain. Aztán irányt váltva szembetűnt az apró kis hajó melyen a legénység, a katonák és még némi apró kellék is szűkösen de elfér. Tokedo a kiadott információkat folyamatosan raktározta, a katonák felszerelését és az egész bagázs ellátottságát próbálta feltérképezni. Rossz előérzete támadt, egyfajta sugallatot érzett. Gyorsan körbefürkészett a fedélzeten amint egy majdnem félig teli hordó mellett sétáltak el. ~ Nem tetszik ez nekem. ~ Szorosan követve Habakit, mögötte kézjelet formálva kiterjesztette chakráját a hordóra mely pillanatok alatt Tokedo alakját vette fel. A fiú gyorsan az alap rakományok közé a volt hordó helyére bújt amint elindult a hajó. Bunsinja tovább követte megbízóját, onnan figyelte a további eseményeket amint a helyettesítője elé nem állt egy férfi. A bunshin megdermedve bólogatott Gintama kapitány mondandója alatt majd előrándult a penge és felé száguldott. Tokedo szemei elkerekedtek, nem a megrémüléstől inkább csak a meglepettségtől hogy ilyen gyors beavatáson fog keresztül esni.
– Dainamikku Entorii! – Mondta ki jutsuja nevét amint egyenesen a lassan szétfoszló bunsinból maradt hordó és Gintama kapitány felé dobta egyik shurikenjét. ~ Most meg van kapitány! ~ Reménykedett, hogy véghez tudja vinni Jutsuja második felét is miközben a shuriken vadul szelte maga előtt a levegőt.
avatar
Garu Tokedo
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Kedd. Dec. 10 2013, 20:14

A terved tökéletes, még szerencse, hogy észrevetted, valami nem stimmel, így könnyedén legyőzted a férfit, aki mosolyogva kelt fel a deszkákról.
- Megleptél, ezt nevezem, ügyes kölyök vagy, és elég jó leszel nekünk. - mondta a férfi, majd tovább állt. Ahogy sétáltál a taton egy furcsa férfire leszel figyelmes, aki az őrök ruháját viseli, ám nincs nála katana, se semmilyen más fegyver, talán furcsa, talán nem rendszerető, a te dolgod, hogy megítéld.

Utána mész, és ő a lakó részt közelíti meg a hajón, ahol találkozik néhány másik őrrel, akik kinevetik, hogy lehagyta a kardját.
- Már megint, komolyan, olyan feledékeny vagy. - ekkor egy kisebb mosolyt veszel észre az arcán, ami szomorúságba torkollik.
- Nem tehetek róla, olyan egyszerű elfelejteni, de nincs ilyedség, attól még elég jó vagyok.
- Tudjuk, tudjuk. - mondták az őrök...

Nem érdekel különösebben, így a férfi mellé mész, akinek őrzése a feladatod, és nem gondolod azt, hogy egy ilyen hajón is biztonságban van, minél közelebb a vész, annál távolabb a baj, ez lehet a te, illetve ellenfeleid mottója is, ki tudja kinek van igaza...
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Garu Tokedo on Szer. Dec. 11 2013, 16:27

A kihívás után Tokedo illedelmesen meghajol a kapitány előtt. Kicsit talán önbizalommal telt mosollyal áll tovább. Minden veszélyforrást megpróbált likvidálni, legalábbis magában, felmérte a terepet miként s hogyan lehetne cselekedni egy adott szituációban, ha netalántán az égiek ismét küldenének egy jelet, egy sugallatot az esetben ha bármi vész közelegne. Ahogy a fedélzeten a hajó körül repkedő sirályokat figyelte egy a katonáktól nem megszokott lépkedést hallott maga mögött, az a férfi volt ki egy kicsit kilógott a többi katona közül, semmi fegyver, semmi jel arra hogy ő is közéjük tartozna. Követve a férfit ki betért a lakó térségbe semmi gyanúsat nem fedezett fel. A többi őr kárörvendően nevetett rajta így Tokedo pár mély lélegzet vétel mellett megnyugodva csatlakozott Habaki társaságához. Hátáról katanáját öldalövére csatolta s a markolaton tartotta kezét az esetleges meglepetésekre való tekintettel. Jobb félni mint megijedni, tartja a mondás és ez esetben a nemes Habaki védelme a legfontosabb számára és Kirigakure jövőjére nézve egyaránt. A férfi mellé lépett majd kihúzta magát.

– Uram, ha feltehetnék egy kérdést az lenne, hogy maga válogatta össze a testőrségét. Mármint a katonákra értem. – kezdett bele mondókájába csendesen – Ugyanis véltem észrevenni, hogy némelyikük felszerelése hiányos. Van ennek valami indoka, hogy fegyvertelen katonákkal őrizteti magát, vagy aggodalomra lehet okunk? – kérdezte enyhén gyanakodva az őrizete alatt álló férfit körbe-körbe tekintve olykor a háta mögé nézve. Ki tudhatja a veszély honnan és milyen arculatban talál rájuk a nyílt tengeren?
avatar
Garu Tokedo
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Vas. Dec. 15 2013, 17:32

Gyorsan jár az agyad, megnézted a férfit is, majd megemlítetted a főnöknek, sokan mondhatnák ez olyan árulkodó feeling, lehet egy ember ezért veszíti el a munkáját, de van az értelmesebb csoport, aki tudja, hogy életeket dönthet el a hiányos felszerelés.
- Tényleg, lenne egy ilyen? Hát nem én választom őket, teljesen megbízok a parancsnokban, már évtizedek óta ismerem, jó barátok voltunk, és vagyunk, ő választja meg a testőrségem tagjait, az ő emberei. - mondta a férfi, majd el is mehettél, hiszen ha az elveid betartod, épp annyit csevegsz a megbízóval, amennyi pont jó, az arany középút gondolata, is hasonló elveken alapszik. Ahogy sétálsz a hajón észreveheted újra azt a férfit, immáron egy karddal a hátán, de bőszen panaszkodik, hogy ez nem az övé, csak a raktárból szedte elő, az övé eltűnt. Elég gyanúsan hangozhat, hogy eltűnt a kardja, de lehet csak a figyelmet szeretné felhívni magára, az is lehet, hogy valamilyen rejtett szerekezet van a fegyverben, és ezért dugta el, hogy később merényletet követhessen, nagyon sok az opció, és van olyan is, amiben ártatlan, a te megítélésedre van bízva, mit hiszel el.
- Konotori Yakuza! Azonnal elém! - ordított az a férfit, akit az imént nyűgőztél le, Gintama-taichou. - Hogy merészelsz ilyen helyzetbe hozni a főnök előtt, hogy hiányos a felszerelésed, és így mutatkozol a testőrségben, egy heti béred vonom meg emiatt, és mert ez nem az első eset, nagyon vigyázz, hogy többet ne foduljon elő. - fejezte be, közben láthatod, hogy sok ember van a hajón, ide-oda járkálnak, bárki lehet potenciális ellenség, így rádbízom mit teszel legközelebb, a férfit figyeled meg, vagy esetleg másmerre jársz, vagy a megbízó közelében maradsz, de ne felejtsd el, enned is kell, és innod, jól oszt be az időd. Írd le a következő postban az estig történteket, és félkövér betűtípussal jelöld azt a szót, a post-ban, ahol voltál, elég egyet egyszer, majd én a következő reag-omban leírom mit találtál ott, írd le miként keresel, merre mész, ha mész, ha keresel, érted szerintem mire gondolok, ha nem, akkor jöhet a PM.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Garu Tokedo on Vas. Dec. 15 2013, 19:32

Tokedo gyanakodva húzta fel szemöldökét amint maga mögött hagyta a nemest, mondhatni megnyugtató mondandója után. ~ Minden furcsa mióta felszálltunk a hajóra. A katonák, a túlzott nyugalom itt valami teljesen nincs rendben. ~ vezette le magában a gondolatmenetet ahogy meg pillantotta az első számú gyanúsítottat. Kard volt a hátán, bár ahogy látszott a férfi egyáltalán nincs megelégedve, hogy nem saját vasa tündököl a hátán. ~ Ez a katona egyre furcsább és furcsább.. ~ mérte fel a katona magatartását. ~ Körbe kellene néznem a lehető legtöbb helyen, majd addig egy klónom vigyáz itt Habakira. ~ Kezei kézjelek formálásába kezdtek majd hallatszott a megidézés szövege.
- Bunshin no jutsu. - Egy a fiú chakrájáról másolt klón jelent meg ki bólintva sétálni kezdett fel, s alá nem túl feltűnően nem is túl gyanakvóan Habaki környékén, követte az urat tisztes távolságból úgy ahogy Tokedo fejében ezzel a tervel idézte elő. ~ Most hogy meg van a klón így nem nagyon mernek majd Habaki közelébe férkőzni. Remélem. ~ s azzal a kardos fickó után indult. Hirtelen feltűnt Gintama kapitány ki le ordította beosztottját a sárga földig. A férfi fohászkodva tovább vonult a nagy nyüzsgésben egyenesen az étkező helységek felé. Tokedo hasa nagyot kordult ahogy a raktérbe vezető halkan nyöszörgő fa léc lépcsők nyikorogva hívogatták. Most az egyszer hasára hallgatva a férfit követte az étkezőbe hol egy adag ételt kikérve pár asztalnyira nem túl messze helyet foglalt célszemélyének háttal. Az étkezőben nem volt nagy hangzavar, mindenki nyugodtan fogyasztotta ételét. A pulton a korsókba töltött ital kellemes hangja és a friss cipók kérgének felrepedése mellett Tokedo a férfi összes mondandóját próbálta elcsípni. A gyanús alak mindenkivel beszélt, mindenkivel közvetlenül és mindenkinek panaszkodva fegyveréről és hogy a kapitány, hogy lehurrogta feledékenysége miatt. Ez még furcsább volt, lehet csak egy átlag katona volna? Egy átlag, feledékeny katona? Kérdésre kérdéssel felelve fejében elfogyasztotta kosztját majd egy jó nagy korty vizet lehajtva tovább állt a fiú. ~ Majd később még vissza nézek a katonára, de valami nem hagy nyugodni. ~ törölte le az arcáról a morzsákat. Kardjára helyezte kezét s a hajó rakterébe vette az irányt. A recsegő lépcsőkön át, pár pókhálóba ütközve és az ijesztő huzatos helységbe belépve az egész raktár csordultig volt pakolva. A hajó oldalán pár ablakon egyre halványabban szűrődött be a fény. Ahogy Tokedo végzett a raktár átfésülésével már nem hatolt be semmilyen fény a hajó belsejébe odakinn leszállt rájuk az éjszaka világító fényeivel beborított leple. Hangos sóhajtozásokat követve vissza indult a fedélzetre majd megbízója felé vette irányát. A sötét éjszakában a hajó megfigyelői lámpásokat gyújtottak s azokkal térképezték fel a hajót s kémlelték az eléjük táruló hatalmas tengert, akadályok és más nemzetiségű hajók után. Az aprónak tűnő hajójuk mely rengeteg mindenkinek ad most otthont az emberekkel együtt, rengeteg bajnak és veszélynek egyaránt. Semmi más csak a hajó gerincének csapódó apró hullámok lögybölődő hangja az árbócok halk ropogása, s a fel alá járkáló katonák csizmáinak kopogása törte meg a tökéletes csendet, ezen a furcsa éjszakán.
avatar
Garu Tokedo
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Hétf. Dec. 16 2013, 14:35

// Legközelebb ne irányíts NJK karaktert engedély nélkül. //

A klón amit létrehozol, tekintve, hogy ez egy alaptechnika, nem tudja megvédeni a férfit, viszont elrettentésnek tökéletes lehet, így szerencsén is múlik, de nem történik semmi az öreggel, de te ezt nem tudod. A kardnélküli kardos után eredsz, és meg is vacsorázol/ebédelsz közben, és hallgatod, hogy miről beszélgetnek körülötted, de nem találtál semmi érdekeset, csak az időjárás, a háború, és a férfi nyavajgása a kardjáról, és a leszidásról, így a raktár felé vetted az utad. Ahogy ott sétáltál, a sötétben egy megágyazott sarkot veszel figyelembe, itt valaki alszik, vagy aludt, de most nincs itt az illető, mellette ládák, fegyverekkel és termékekkel. Ahogy átvizsgálod őket, észreveszed, hogy nem is egy kard van idelent, tehát könnyen lehet pótolni a hiányt, illetve, vannak különlegesebb pengék is, melyeknek markolatán egy-egy szimbólum van, volt oroszlán, vadkan, gólya, és még kanári is, szebb pengék, edzettebb vasak. Mást nem találtál lent, így hát felmentél a megbízóhoz, észrevétlen átvetted a klónod helyét, majd figyeltél annak biztonságára. Eltelt már 1 óra, amikor megjelent a kardtalan kardos, hogy ő következik az őrségben, így hát választás elé kerültél, maradsz a férfival, mert túl gyanús ahhoz, hogy ne történjen semmi, lehet meghal az embered, vagy lemész a raktárba késlekedés nélkül, megnézni, ki az aki azt béreli az útra, vagy mást is csinálhatsz, alszol, mást nézel meg, te döntesz, de ami biztos, minden késlekedés egy döntéshozatal előtt mérvadó lehet a kimenetelében az ügynek, nehéz döntés, és sok múlik rajtad.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Pént. Feb. 21 2014, 14:18

Végre itthon nem csak ismerős a terep. A fák, a kikötői hangok ez a halszag és a só illata.
Kezem ökölbe szorul, na nem azért mert haragos, vagyok. Csak feltoluló fájó emléket akarom elnyomni magamban. Nem találtam meg azt az alakot, tudom ez a rögeszmém. Akkor is, az arca örökre belém vésődött, amint meglátom az biztos megölöm.
Kilépek a partra és köpenyem csuklyáját csak még jobban fejemre húzom. Itt nem lenne mitől tartanom még is jobb ha rejtegetem magam. Nincs most szükségem a kíváncsi szemek tengerére.
Igazából van egyáltalán valami amire még vágyok, amit nem a bosszú a harag követel tőlem? Ahh fene tudja, talán jobb lesz ha bele temetkezem bizonyos dolgokba.
Vállaim meg ereszkedve, lassú léptekkel távolodom a hajótól ami eddig szállított. Talán, meg van ez az!
Ököllel nyitott tenyerembe csapok, ez az meg van!
Edzeni fogok és tanulni képezni fogom magam. Minél magasabb küldetéseket válalhasak és talán egy napon ráakadok. Mizukage is megmondta amikor a kardot át vettem. Kell minden segítséget meg adnak tanuljak és tovább fejlődjek. Nos víz elemel elég gyéren álok, talán erre kellene kicsit erősítenem és persze Kenjutsukra.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Szer. Feb. 26 2014, 19:20

// Satsukitane //



Elhatározástól lángoló lélek, bosszúállásra szomjas szív. Veszélyes út ez, de kétségtelen, hogy a rögeszme, mely kialakul eme nehézségekkel teli, életveszélyes úton, a leggyorsabb módja arra, hogy az ember megerősödjön, vagy a saját kardjába dőljön végül. A te utad igazán még csak most kezdődik, sorsod, életed folyama, pedig tovább hömpölyög. Bár nem tudni jelenleg merre tartasz, miként is óhajtod kivitelezni egyszerűnek tűnő tervedet, melynek megvalósítása után sokkalta nagyobb magasságba szárnyalsz, mint ahol most leledzel.
A kikötő népes forgatagába szépen, lassan beleolvadsz. A halkufárok ordibálnak, kétes alakok árulják különféle portékáikat, valahol a távolban egy hajó kapitánya, pedig nagy hanggal utasítja matrózait. Az élet ragyogó, örökké buzgó, szűnni nem akaró oldala. Mint egy adrenalintól túlpörgött szív, úgy áramlik az életez ezen a helyen is.
Utad viszont kivisz ebből a forgatagból, lábad magától megy, látszólag céltalanul haladsz előre, jobbra s balra a házak, boltok és raktárak között, hisz bár terved megvan, úti célt még nem láttál magad előtt. Így, mondhatni elveszve, a lüktető élettől távolodva, belépsz egy látszólag halott helyre. Az utcák, sikátorok piszkosak, rendezetlenek, a házak ajtaja, ablakai bedeszkázva, némelyik, pedig erőtlenül lóg zsanérjáról.
Akár egy illúzió, gondolhatnád, hisz ez a hely halott, nem érezni semmit ezen a helyen, mégis, az árnyakban mintha gonosz jelenések bújnának meg. Nem halott ez a hely, gyenge szíve halkan, észrevétlenül lüktet, lélegzetét visszafogva várja, hogy valaki besétáljon a kelepcéjébe, hogy pulzusának gyorsulásával megmutassa, korántsem halt még meg. Minderre nem is kell sokat várnod, ahogy belesétálsz a tetszhalott kelepcéjébe. A jobb oldaladon lévő sikátorodból két marcona alak kerül elő hatalmas szablyákkal felszerelkezve, azonban a haramiák nem csak kettecskén érkeztek. További négy erőteljes, vad kinézetű, prémbe öltözött férfi kerül elő a mögötted és előtted lévő elhagyatott épületekből elzárva a menekülés útját.
- Kehkehkeh… Mit gondoltok fiúk? Szerintetek mennyit kaphatunk érte? – kérdezi a legnagyobb darab az összes közül, aki feltehetőleg a főnök szerepét tölti be.
Kezében hatalmas pörölyt lóbál, tekintete vad, zabolátlan, ám első ránézésre ostobának tűnik.
- 20.000 ryout is kaphatunk ezért a csinos kis pofiért a feketepiacon Yonna-san. – jegyzi meg az egyik nyurgább alak mögötted, aki visszafelé vezető utat állja el, kezében egy méretes tőrrel.
- Hát akkor mire vártok fiúk? Elkapni! – adja ki a parancsot a feltételezett vezető.
A nagydarab fickót leszámítva mind az öten rád vetik magukat. Megölni ugyan nem akarnak, de az se zavarja őket, hogy ha egy kissé megsérülsz.


// Az ellenfeleid kardokkal és tőrökkel vannak felszerelve, egyedül a nagyobb darab fickó használ más harcmodort melyre csak a fegyvere ad választ. Hogy mit teszel, csak rajtad áll, ám jobb, ha óvatos vagy. //
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Satsukitane on Csüt. Feb. 27 2014, 14:01

Céltalan a séta, nem is törődök inkább törődtem azzal merre is haladok. Kellene egyáltalán foglalkoznom ilyen dologgal? Kisé azért körbe nézek, és mintha édenkertbe értem volna. Az utonálok, gyilkosok édenkertjébe. Roskatag házak tiszta kísérteties hangulat, rajta ütés és íjestégetés itt a tökéletes. Nini egészen mintha genjutsu lenne, amihez gyökér vagyok mint mellesleg azt oly kevesen tudják. Mivel az önkínzás mókás és jó dolog. Meg ugye háború is van és jobb biztosra menni a dolgokban még akkor is ha ez hazai pálya.
Ajkamba harapok, hogy vér serkenjen. Ezzel egy a baj vér izét, illatát érezve néha hajlamos vagyok tombolni. Ilyenkor a rossz felem kiélvezi alaposan ezeket a dolgokat.
Be is igazolódik a furcsa érzés ami csak kezdet sejleni kicsiny elmémben. Tényleg próbálkoznak néhányan, nem tudják ez nagyon kevés ellenem? Ohh ohh de vigyázunk, nem szabad ellenfelet alábecsülni.
- Szóval Yonna-san mi?
Na tessék kész a balhé, Kitane már nem bír magával. Végtére is most ö uralja a testünket.
- Ez sértés tőletek, csak 20,000-rett? Nem szeretem ha sértegetnek, azt meg még ennyire sem ha engedély nélkül megzavarnak.
Kezem felemelvén egyetlen jelet formálok, majd suttogok. Kirigakure no Jutsu azonnal működésbe is lép Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája következik. Micsoda mázli, hogy a környék tele van párával és vízzel. Végül is ez most egy kikötő elhagyatottabb része.
Így történt hát, hogy Nuibari új áldozatokra lelt. A ködben némán hangtalanul mozogva habozás nélkül, nyársalom fel a hozzám legközelebb állót. A kard hogy át halad testén alulról felfelé hegyével érinti a szívét ellenfelemnek. Amint a mozdulat sikeres, már megyek is az új áldozat felé kinek mozgását érzékelve azonnal véget vetek életének.
avatar
Satsukitane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Csüt. Márc. 06 2014, 17:49

A terved nem volt egy elveszett ötlet, ám kissé átgondolatlanul cselekedtél. Noha valóban egyszerűbb volt környezetedben ködöt alkotni, a technikát se lehet két pillanat alatt létrehozni. Így esett, hogy amíg te a köd létrehozásával foglalatoskodtál és kezdett eltűnni a látóhatár, addig a rabszolga kereskedők, edzett emberek lévén hamar letudták a köztetek lévő rövidke távot. Hátulról már is rád csimpaszkodott kettő, míg a többiek némiképp visszavettek a tempóból, hiszen hova sietni, ha egyszer könnyűszerrel elfogtak téged.
A két marcona a füledbe liheg, élvezik a helyzetedet, noha nem tudják, hogy kivel van dolguk. Győzelmükben teljesen biztosak, a többiek, pedig némiképp leengedik fegyvereiket és ezáltal védelmüket is.
- Szép volt fiúk, látjátok, könnyű meló, könnyű pénz.
- Ahogy mondod főnök. – búgja a jobb oldaladon csimpaszkodó egyén. – Ez igazán könnyen ment.
A többiek heherésznek, lassan már egymás vállát veregetik csak azért, mert szerintük elfogtak egy végtelen lányt. Azonban tényleg így lenne vagy van esetleg még némi trükk a tarsolyodban?
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ookami Nanami on Csüt. Máj. 01 2014, 11:09

/ Shimura Danzou/



A férfin nem láttam különösebb érdeklődést, kivéve mikor a jegyzetei irányába fordult, s újra igencsak gyorsan firkálgatni kezdett. Egy két szót elcsíptem , miket írásai közben mormogott, de valahogy ideges voltam, így nem fordítottam rá nagy figyelmet. ~ Írjon csak amit akar, számomra a vizsga része, lesz majd a fontos, nem szabad elkalandoznom, összpontosítanom kell majd az ezzel kapcsolatos szavaira. ~ Gondoltam, miközben valahol bent örültem, hogy rávettem Rent arra, amit talán nem is akart. ~ Bár tény, nem hiszem, hogy ennyire gyenge lenne, de most valahogy talán megesett rajtam a szíve, jó volt az a kis pityergés, kellett  a hatás eléréséhez. Hehe. ~ Folytattam a már közel sem követhető gondolatmenetem, de ez van...
- Akkor indulunk! - Szólalt meg a vizsgáztatónk, majd elég lassan, amolyan egyedi stílusban indult el. ~ De mi ez? ~ Gondoltam, s figyeltem kicsit talán érdekes arckifejezéssel. ~ Nem is ismerteti a küldetésünk, Mit fogunk csinálni? Jó ha most megkérdezem tőle? Vagy inkább hallgassak...áh..nem tudom. ~ Zavarodtam össze egy pillanatra, de végül is kérdéseim magamba fojtottam, s csak csendesen követtem őt. Léptei halkak voltak, mégis egyben érezhetően képzett ember lehet.

 Utunk már régóta tartott, bár nem számoltam, mégis már több óra lehetett, nem mondom, hogy elfáradtam, sőt azt hiszem jól is jön most egy kis túra, rég voltam már. Nemrég került az utunkba egy karaván, melyre természetesen, a sensei, már ha hívhatom már őt így, hiszen csak egy vizsgáztató...de lényegtelen, felkérte magát, persze minket kifelejtve a sorból. Bár azt mondta ez is a felmérés része, mégis én valahogy nem bántam. Nem igazán zavart a gyaloglás, mindig is jól bírtam, sosem volt még bajom a fizikai próbákon, így hát nem szóltam rá semmit sem, csak haladtam. Általában beszédesebb vagyok, de mivel egyikőjüket sem ismerem, így nem akartam megszólalni. A társam vagy mim..Ren, nem tűnt túl kedvesnek, bár most azért bele tudtam rángatni a terveimbe..a mesterem meg úgy alapból nem volt színpatikus számomra, ezzel a furcsa írogatással.  Persze, most is azonnal jegyzetelt, csak tudnám mit szűrt le rólam, mikor semmit sem tettem.

 Ez sokáig ment, mármint a gyalogtúra, de végre valahogy eljött az este. Tény, hogy nagyon unalmas út volt, bár legalább a tájat tudtam figyelni közben, ami nyújtott egy kis élményt azért.

 Amikor végre besötétedett, tábort vertünk, természetesen a karavánnal együtt, kicsit kimerültem, mégis nem éreztem úgy, hogy fáradt vagyok, vagy, hogy nem volt kellemes a séta. Számomra jó volt, még ha nem is beszéltem közben, s talán kívülről nem tűntem túl vidámnak. 
Sajnos, a beszéd hiánya miatt, vagy talán egyébként sem, de nem tudtunk meg többet a küldetésünkről, sem arról mi lesz a vizsga...csupán a mester ismételte néha a bukás lehetőségét, melyet néha komolyan vettem, de néha kifejezetten érdektelennek bizonyultam irányába, este felé pedig mér éppen nem érdekelt ezek a szavak, hiszen mást nem is tudott kinyögni reggel óta. Ismerkedések nem történtek, bár sajnos talán az én hibám okozhatta, hogy csendes voltam, de valahogy a reggeli energia elfogyott azon a ponton, hogy rá kellett vennem Rent erre az egészre. Az ott feltört emlékeim elvették a kedvem mindentől a mai napra, de remélem a holnap már izgalmasabb lesz. Így hát nyugovóra tértem, nem nagyon vacsoráztam, ehez sem volt kedvem, de majd talán holnap a reggelim bőségesebb lehet. 
 Másnap korán ébredtem, s nem is emlékszem mikor feküdhettem le, talán mégiscsak ennyire fáradt voltam tegnap??? Vagy csak a komor hangulat hatása lehet??? A nap éppen csak felkelt, így együtt ébredhettem a természettel, remélem izgalmas napunk lesz...
avatar
Ookami Nanami
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 127

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kaneko Ren on Pént. Máj. 02 2014, 20:53

//Shimura Danzou//
 
- Ch.. "Könnyen manipulálható"? - fakadtam ki a férfi motyogásaira, melyet jegyzetelés közben ejtett ki a száján, pont olyan hangerővel, hogy meghalljam - Tudja.. én nem vagyok egy nagy érzelgős típus. Azonban akinek van egy kis együttérzés a szívében, az ugyanúgy megsajnálta volna ezt a kedves lányt, mint én.
Elszánt tekintetemmel mélyen a furcsa hajszínű férfi szemeibe néztem. Nem mintha ennyire ki akartam volna állni Nanami mellett, de jobban akartam beolvasni ennek a fickónak. Vártam a válaszát, reakcióját, ám ő valami hatalmas arroganciával egyszerűen csak annyit mondott:
- Akkor indulunk! - majd egyszerűen elindult az egyik számára tetszetős irányba.
Micsoda egy alak.. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyta mind a felszólalásomat, mind pedig "hová is megyünk?" kérdésemet.
-  Idegesítő... - dünnyögtem félhangosan melyet Nanami biztos meghallott, ez a Kazemaru alak meg vagy igen, vagy nem, nem érdekelt különösebbképpen.
Órák óta gyalogolhattunk már a férfi után Nanamival, míg végre belebotlottunk egy karavánba, amolyan szekeres-lovas-emberes karavánba. Itt Kazemaru felkéredzkedett az egyik szekérre, minket pedig további gyalogtúrával sújtott, mondván "fizikálisan is fel kell mérnem benneteket". Erre a megszólalására csak lenézően oldalracsaptam a fejem, és haladtam a karaván tempójában.
Nem érdekel, hogyha ez is csak egy próba, vagy akármi, tőlem jöhet bármi. Egy ilyen alak nem fog megbuktatni. - duzzogtam magamban, némán haladva Nanami mellett, aki végig a tájat bámulta, így nem is mertem hozzászólni. Noha nem is tudom, hogy egyáltalán hozzá akartam-e volna szólni. Mindenesetre tény, hogy így egy dögunalmas út volt. Fárasztónak nem mondanám, hisz egy ilyenkorú shinobinak ezt már ki kell bírnia.
Az este nagyon lassan, de leszállt ránk. Ekkora már tény, hogy kicsit sajogtak a végtagjaim, de természetesen nem mutattam ennek jelét, még ha megkínoztak volna, akkor is tartottam volna magam, úgymond játszottam volna a nagyfiú szerepét.
A karaván és a mi utunk elvállt, kaptunk ételt italt, bár egyebet nem. Gondolok itt a küldetés esetleges részleteire, amit a kékhajú "barátunk" nemigen akar kinyögni magából, csak jegyzetel, és jegyzetel és jegyzetel.. meg néha dünnyög valamit magában, feltételezem valami rossz szándékú valamit, legalábbis gonosz kis vigyora erről árulkodik.
Úgy festett, hogy az éjszakát itt helyben töltjük, bárhol is legyen az az itt. Kerestem magamnak egy "kényelmes" kis vackot, ami feltehetően egy fának az aligha kényelmes törzse lehetett. A kis fekvőhelyem láthatóan távol esett mind a lány, mind pedig a férfi nyugovóhelyétől, nem kívánkoztam további kapcsolatot velük, épp elég volt ez nekem a mai napra.
Másnap reggel nagyokat ásítozva, a kényelmetlen alvópozíciótól megfájdult hátammal kászálódtam talpra. Gondolom ez is a próbatétel része, mi? Ásítottam még egy nagyot, majd kómás fejjel körülnéztem, tekintetemmel a többieket keresve.
avatar
Kaneko Ren
Játékos

Tartózkodási hely : Kirigakure no Sato


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 190

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd. Máj. 06 2014, 12:49

Mikor reggel felkeltek Kazemaru hallótávolságon kivül van, de nem egyedül. Három ANBU maszkos férfi, fekete testhez álló ruhákban van mellette és láthatólag tanácskoznak. Hamarosan körülményes mozdulattal kék hajú kisérőtök felétek mutat, a maszkkal takart arcok is írányotokba fordulnak, noha biztosak lehettek benne, hogy eddig is szemmel voltatok tartva és nem felejtkeztek el rólatok. Mindeközben egy-egy fadobozkát találtok nem messze a fejetektől, étel van benne, valószínűleg a reggeli. Ha önszántatokból nem kezditek befalatozni, akkor Kazemaru utasít rá sürgető hangon. Majd ezután nyugati írányban elindul. Az ANBU-k eltüntek. Rátok pillant miközben baktattok mellette, s egy nagyobb sóhaj után belekezd a következőek elregélésébe:
- Szerettek utazni ugye? Csak mert messzire megyünk. Egészen a Tea Országáig. Előre szólok, ez egy nagyon veszélyes küldetés a számotokra, hiszen B szintű. Bár az eseményektől függően könnyen A szintűvé avanzsálódhat... Az ANBU-s barátaim vitatkoztak is, hogy miért hoztalak magammal titeket, hiszen egy kisebb hiba és végetek lehet. De hát a hibákból tanul az ember, nem igaz? - itt megejt egy könnyed kacajt - Na meg ha nem akartok a háború első hullámaiban elvérezni, akkor fejlődni kell és helyt állni. Mivel a Tea Országa jelenleg háborús övezet, ezért már odajutni sem túl egyszerű. Ám nekünk nem csak egyszerűen be kell jutnunk oda, hanem kimentenünk onnan egy közepesrangú embert. Az alak teljesen jelentéktelen lenne, hacsak nem Ő lenne az egyik legjobb civil kémünk. De ez még nem ok arra, hogy kimentsük. Sok köze van ahhoz, hogy szövetséget kötöttünk a Wagarashikkal. Mondjuk úgy, hogy a megfelelő helyeken kopogtatott. És sokat tud. Nagyon sokat. Ezért élve el kell juttatnunk Kirigakuréba. Vagy ha az ügy veszni látszik... Nos akkor mielőtt meghalunk meg kell, hogy öljük! Ez nagyon fontos. Tehát a lényeg, hogy élve kihozzuk onnan, ám ha ez meghiúsul, akkor halnia kell. Értve vagyok?
Körülbelül egy órát utaztok. Lassan elértek a tengerig. Az erdő már régebben elfogyott és jobbra egy város körvonalazódik, de Ti nem afelé tartotok. A parton egy kisebb lélekvesztő van kikötve. S amint odaértek a három fős személyzet rögtön fel is készül az indulásra. Pár perc múlva már hasítjátok a vízet.
- Visszatérve a feladatra - folytatja Kazemaru - Nem mondom el a teljes okát annak, hogy miért kell  elhoznunk, de még talán bennetek is felmerül a kérdés, hogy mi értelme egy összekötő ember létezésének, ha nincs a helyén. A kérdés bonyolult, nektek elég annyit tudnotok, hogy a másik fél fényt derített a kilétére. Persze ez a legegyszerűbb ok, de többet nem mondhatok, nem mintha akarnék mondani.... Van kérdés?

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Jún. 19 2015, 09:52

//Zavaros vizeken fórum kaland//

Az elmúlt pár nap kalandosan telt. Egy hete még arról sem tudtam, hogy lehet második elemem, azóta pedig feloldottam azt és megtanultam egy technikát is. Ugyan már régebben gondolkodtam egy technikán, amivel képes lehetek kiküszöbölni azt, hogy az eldobott fegyverre miután elhagyta a kezemet már nincs befolyásom, de eddig nem volt rá realitás, hogy valóban elsajátíthatok egy ilyen technikát ezzel nem foglalkoztam. Most viszont más a helyzet. Ugyan nem mentem bele mélyebben, mert nem kellett mély tudás hozzá, de kiderítettem a vonzás és taszítás alapvető működését. Nem nagyon másztam bele jelenség komoly magyarázatába éppen csak, de azért meg kellett érteni hogyan is működik. Mindezt persze jegyzeteltem egy, az utolsó tanulásom után hazafelé vásárolt egyik tekercsbe a tulajdonomban lévő tintával és a tekerccsel együtt vett ecsettel.  Szerencsére nem volt túl sok az elméleti rész, így maradt hely a tekercsen még jegyzetelni. A helyet megfelelően használtam ki, a kitalált technikával és annak elméletével töltöttem meg. Mivel töltöttem ki a hét további részét? Terveztem, hogy mi az, amire szükségem lehet az elkövetkező háborús kalandomba. Minden fegyveremet harcra kész állapotába hoztam, ami kicsorbult azt kiéleztem. Szerencsére egy kis törődés után minden használhatóvá vált, így nem kellett pótolnom a felszerelésem semelyik részét. Amikor nem a felszerelésemmel foglalkoztam akkor a még másik három tekercset töltöttem fel már korábban kitalált három kenjutsu technika elméletével.
Elérkezett az indulás napja, már korán felkeltem és jóval az indulás előtt a kikötőben voltam. Mivel átnéztem a felszerelésemet már meg volt a lista, hogy mi is az, ami hiányzik a felszerelésemből. A listával a kezembe tértem be a kikötő egyik fegyverkereskedőjéhez, hogy bevásároljak. Átadom neki a listát, ő átnézte azt és ki is hozta a kért fegyvereket és felszereléseket. Átnézem a listát, majd a fegyvereket és amire nem volt szükségem azt egy kézpecsét után eltüntettem, a lista ott volt. Otthon a lányok készen álltak arra, hogy az ismeretlen tárgyak szentélyéből a helyükre pakolják az eszközöket. Ezzel is kész vagyok az új felszerelésemmel a megfelelő helyre megyek, hogy ott megmondják a merre tovább irányát. Egyelőre nem tudom melyik hajóra kerülök, ahogy azt sem, hogy kikkel leszek együtt, ahogy a haderő nagy része hasonlóan volt.

//mától július 1-ig biztos nem leszek
vásárlás:
magammal viszem:
4 tekercs (4*100=400 ryo)
14 robbanó jegyzet (14*200=2800 ryo)
2 kunai (2*200=400 ryo)
10 makibishi (10*100=1000 ryo)
1 shurikentartó (1000 ryo)


idézésre:
3 kunai (3*200=600 ryo)
5 shuriken (5*200=1000 ryo)

összesen: 7200 ryu//
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Szer. Jún. 24 2015, 21:53

Eljött hát a nap. Hamarosan kihajózunk és komoly erőkkel csatlakozunk a háborúhoz. A szívem hevesen ver az izgatottságtól, elvégre ez lesz az első ilyen nagyszabású küldetésem. A felszerelésem azonban még nincs teljesen kész. Van egy tekercsem, amit tele akarok pakolni fegyverrel, elvégre az egyik technikám akkor lesz csak igazán hasznos, ha van bőven mit kilőni. Így hát elindulok a fegyverboltba. Mivel nemrég elég nagy pénzhez jutottam, van miből vásárolnom.
- Yo! - köszönök amikor belépek az üzlet ajtaján. - Van egy kis felesleges pénzem, amit szeretnék elkölteni! - ekkor előveszem a chakra tekercsemet és kiterítem az egyik szabad asztalra. Először a fegyverekkel akarok foglalkozni. 
- Nos, a pecséteket elnézve, szükségem van még négy shurikenre és harminckettő kunai-ra. Kérhetném, hogy ötösével hozza? Szeretném közben belepecsételni őket a tekercsbe.
Az eladó kissé elkomorul a kérdésem, de végül belemegy a dologba. Míg a fickó hozza a fegyvereket, addig én folyamatosan lepecsételem az egyes adagokat. Ez a folyamat jó pár percbe beletelik, de megéri ezzel foglalkozni. Miután megvagyok elrakom a tekercset és megnézem magamnak a páncélokat. A legtöbbje nagy rám, konkrétan fel sem tudnám venni, így a merev páncélok helyett egy láncinget veszek. Majd ezzel le is tudom a vásárlást. Még mielőtt kimennék a boltból, a felsőm alá felveszem az újdonsült páncélomat, majd felfegyverkezve elindulok a kikötőbe.
Szinte teljes cuccal jelenek meg, egyedül a speckó esernyőt hagytam otthon, mivel azt még nem tudom használni. Ahogy megérkezek, hatalmas kavarodásnak leszek a szemtanúja. Rengetegen vannak itt, mindenki arra vár, hogy elfoglalhassa a helyét valamelyik hajón. Azt azonban még ki kell deríteni, hogy pontosan melyik is az enyém! Keresek egy magasabb épületet, felmegyek a tetejére, majd alaposan átnézem a tömeget. Olyan személyt keresek, akin látszik hogy éppen az emberek terelésével foglalkozik. Pár percig eltart, míg kiszúrok egyet a tömegben: egy nálam nem sokkal idősebb kunoichi, hosszú fekete hajjal. Gyorsan oda sietek hozzá, majd megszólítom:
- Üdvözletem! A nevem Tottori Shinko, meg tudná mondani melyik hajóra vagyok beosztva?
Természetesen megtudja mondani és pár pillanat alatt már útba is igazít. Távozás előtt azért még átnyújtok neki egy dedikált fotót, mire csak értetlenül néz rám. Elmosolyodok ezen, majd máris rohanok tovább. Eltart egy darabig míg átverekedem magam a tömegen, majd lassacskán elérek a hajómhoz. Felszállás előtt még igazoltatnak, de mivel ide osztottak be, gondtalanul felmehetek. A fedélzetre érve azonnal elkezdem a fotók ajándékozását.
- Yo! Fogadd el ezt a képet Kirigakure isteni shinobijától! - mondom szinte minden egyes alkalommal. Ezzel pedig el is töltöm az időt addig, amíg el nem indulunk.


//Na akkor aminek jönnie kell:
Vásárlás:
4 shuriken, 32 kunai = 36*200ryo= 7200ryo
1 láncing: 1*1000ryo= 1000ryo

Felszerelés:
1 tekercs(Sōgu: Shūen Senjin -hez):
- 1. pecsét: 5 shuriken
- 2. pecsét: 5
- 3. pecsét: 5 kunai
- 4. pecsét: 5 kunai
- 5. pecsét: 5 kunai
- 6. pecsét: 5 kunai
- 7. pecsét: 5 kunai
- 8. pecsét: 5 kunai
- 9. pecsét: 5 kunai
- 10. pecsét: 5 kunai
1 övtáska
10 robbanócetli – az övtáskájában, ami hátul van a derekán.
5 füstbomba – az övtáskájában, ami hátul van a derekán.
1 könnygáz bomba - az övtáskában
1 Ninjato – a hátán
1 Elemi Chakrára érzékeny kard
2 kis méretű chakra tekercs - a csuklóin
  bennük: 9-9 shuriken //
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Jún. 28 2015, 19:45

Zavaros vizeken
A kikötőben talán sohasem volt még ekkora élet. Emberek ezrei rohantak, pakoltak, cipeltek. Hatalmas láda várak tornyosultak a daruval ellátott dokkok mentén. Mégsem lehetett azt mondani, hogy káosz uralná a területet. Szervezett oszlopokba tömörítve az embereket a lehető leggyorsabban igazították a megfelelő hajóra. Néhány szállító már a nyílt vízen állt, fedélzetén megannyi emberrel és felszereléssel. 
Az emberek arcán látható volt az elhivatottság és a félelem egyszerre. Ugyan mindenkiben megvolt a vágy, hogy saját maga tehessen országa érdekében és megfelelő teljesítménnyel zárja a háborút, féltek a haláltól. Egy efféle helyzetben még a legbátrabbak is féltek. Féltek, hogy meghalnak, vagy, ami még rosszabb, csalódást okoznak az országnak. Elvégre egy shinobinak a legfőbb feladata az országának védelme volt.
Miután a két genint egy hajóra terelték, arra, ahol a képzettebb geninek állomásoztak, Shinko azonnal saját képeit kezdte osztogatni, kitöltve ezzel a várakozási időszakot. Épp egy magas férfi mögé ért, majd megszólította.
- Mégis mit képzel, hol van maga? Azonnal tegye el ezeket. - parancsolt rá a férfi, elhajítva a vízbe a képet, majd odébb sétált. 
Körülbelül egy tíz perc várakozás után egy magas férfi lépett elő a fedélzet magasított részére. kirigakurei Oinin ruházatot viselt, arcát azonban nem takarta maszk. Rövid barna haja és világos zöld szemeivel végigmérte a hajón lévő több tucatnyi embert.
- A nevem Panaro. A hajó kapitánya és a Hatatsu, azaz a Feltörő hadtest egyik parancsnoka vagyok. Én fogom vezetni a hajót egészen Kumogakure partjáig. A szabályok. Hajót elhagyni csak az én parancsomra lehet, még ha lángokban is áll. AKi az engedélyem nélkül ugrik le, annak nincs helye a hadtestben. Aki meggondolatlanságából veszélyezteti a küldetést, az bűnhődni fog és hazaárulóként fogja leélni megmaradt életét. A hajó belsejében az első szinten található az étkező. Szinte az egészet kitölti. Az étkező alatt pedig a hálótermek vannak. Most mindenki keressen magának kabint és várjon, amíg nem kapnak további utasítást. 3 napig leszünk a hajón, remélhetőleg nem fog semmi közbejönni és sikeresen jutunk el a partig. Kirigakure hamarosan győzeledmeskedni fog, és győztesként fejezi be a háborút. Hamarosan újabb fejezetet írunk a történelemkönyvekbe, a dicsőség napja, ahol a Víz elfoglalta a Villámok falvát.
Mire a hajótok elhagyja a kikötőt, a nap már igen csak távol jár, lassan a sötétség lesz az úr, s ez csak egyet jelenthet.

- Mindenki fáradjon az étkezőbe. Mindenki fáradjon az étkezőbe - szólalt meg a kabinokba szerelt hangszórón át a kapitány. Vacsoraidő.

A körben szeretnék olvasni a saját elképzeléseiteket arról, amit a kapitány mondott, a karakter álláspontját, miként éli meg a háborút. Valamint, mivel nincs elegendő kabin ennyi emberre, vannak olyan hálók, ahova három, négy shinobi kerül. A jövőbeli szobatársatok rátok van bízva.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Csüt. Júl. 02 2015, 20:59

Miután megérkezek, azonnal osztogatni kezdem a dedikált fotóimat. A legtöbben csak néznek, hogy mégis miről van szó, de van, aki elhajítja. Legszívesebben beszólnék ezeknek, de inkább nem hergelem a népet. Nem lenne jó, ha a saját bőrükön tapasztalnák meg a hatalmamat. Inkább majd a csatamezőn megmutatom nekik milyen fából is faragtak. Majd egy nagydarab alak tornyosul elém. Neki is odanyújtom a fotómat, mire az egyszerűen csak a vízbe hajítja azt. Elég rendesen elvörösödik a fejem, de végül tovább állok. Még szerencse is, mivel hamarosan a kapitány előjön a helyéről és megkezdi a beszédét.
Csendben hallgatom a shinobit. Úgy néz ki, nincs semmilyen komolyabb szigor, többnyire benne vagyok a szabályaiban. Miután befejezi a kis mondókáját, elindulok a többiekkel, hogy saját szobát találjak magamnak. Nem igazán értem mit akart azzal a főnök, hogy aki leugrik a hajóról az engedélye nélkül, annak nincs itt a helye. Elvégre miért ugrálnánk csak úgy le? Ha pedig a partra szállásnál is mindenki a saját feje után menne, akkor elég hamar bedarálnának minket. Az biztos, hogy én engedelmeskedek majd. Miközben magamban elmélkedek, sorra járom az egy ágyas szobákat, de sajnos már mindent lefoglalták. Viszont egy háromágyas pont üres, így hát azonnal megrohamozom, majd lepakolok az emeletes ágy tetejére. Alig fejezem be a pakolást, valaki kopogtat.
- Szabad? - kérdezi.
- Jah - válaszolok neki tömören. - Még van két hely, ha érdekel az egyik! - mondom, majd leugrok az emeletes ágyról. Ekkor pillantom meg az ismerős arcot, akivel annak idején egy osztályba jártam az akadémián. Először nem ugrik be a neve, de hamar az eszembe jut.
- Minovara Mizuki, igaz? - kérdezem a nevét, mire bólint egyet. Na igen, ő volt az a visszahúzódó srác. - Nyugodtan pakolj le, ha nincs még helyed!
A srác továbbra sem beszédes, de lassacskán lepakolja a holmiját. A harmadik hely viszont még így is szabadon van. Ha szerencsénk van, akkor nem jön senki, így kényelmesen elférünk, de ha lesz egy újabb szobatársunk, az sem zavar. Alig pakolok le és rendezkedek be a helyem, máris megszólal a hangszóró és a kajázóba rendelnek bennünket. A szobatársammal közösen indulok el, majd vele is ülök le enni. Ha már úgyis össze leszünk zárva egy szobába, akkor jó lenne barátokként viselkedni.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 345

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Hétf. Júl. 06 2015, 16:55

Hősünk, bár jellemben inkább a gonosz farkas, csendben és magányosan figyelte, ahogy az emberek, mint a hangyák rohangálnak és pakolnak. Nem szeretett sok ember között lenni, de hát néha muszáj. Nem lehet minden harcot egyedül megvívni, főleg nem egy háborút, amiket a nemzetek vívnak. Minden ember tenni akart az országáért, de féltek is, hogy elbuknak. Féltek a haláltól. Nekem már nincs mitől félni. Nincs kit elveszítenem, ha kell akkor az életemet adom az országért. Nem akarom az életemet adni, mert életben akarok maradni. Nem féltam az életem, mégis inkább élni akarok, hogy lássam, ahogy az országom felemelkedik. Márpedig az ország készen áll arra, hogy a legnagyobb legyen. Ugyan a régi idők elmúltak, sok shinobi élt még a véres időszakban és azok a ninják még hisznek abban, amiben akkor hittek. Én is. Foglyot nem ejtek, ha nem ölöm meg az ellenséget, akkor nincs értelme. A legyőzött ellenfél azt jelenti, hogy halott. Ameddig nem kapok más utasítást a vezetőktől, nekem csak az lesz a győzelem, hogy ellenségeink hallottak. Lassan, de biztosan végül is megtaláltam a helyem a hajón, legalábbis a megfelelő hajót biztosan. Nem szólok egy szót sem. Közben egy fiú fényképeket kezd osztogatni, de aztán egy férfi szakítja félbe eme tettét. Még 10 perc telik el néma várakozásban, mikor megjelenik egy oinin egyenruhás férfi maszk nélkül. Ritka eset, de hát ennyi ember előtt nem beszélhet maszkban. Csendben hallgatom a beszédet. Az utolsó gondolat még számomra is vicces, hiszen a második elemem pont a villám és ha jól tudom, márpedig jól tudom, elméletileg a víz gyengébb a villámnál. Nem sokat keresek, ugyanis egyből a folyosó végét veszem célba, azokat a szobákat általában nem szokták az emberek használni, mert túl messze van mindentől. Sajnos nincs szerencsém, mert a szoba, amit kinézek már foglalt. Vagyis egyetlen ember van benn, nálam valamivel idősebb srác, aki amint beépek egyből felismer.
- Üdv a nevem Tadahaki Muratori. Te vagy Katsumi Kawachi? Tényleg kifejlesztettél egy tér- idő technikát, amivel képes vagy fegyvereket idézni?
- Igen én lennék és igen valóban.
Az ő barátságos köszönéséhez képest a válaszom nem túl udvarias, annál tömörebb, de nem nagyon érdekel. A szobában még három ágy van. Az egyikre a fegyvereimet pakolom, talán egy zanbato és két katana elveszi a kedvét valakinek, hogy arra az ágyra költözzön, míg egy másikra a cuccaimat pakolom le. Nem sok időm van pakolni, mert hamarosan elindultunk és nemsokkal rá megszólalt a hangszóró, hogy vacsoraidő. Oldalamon az övtáskával és a shurikentartóval a combomon az étkező felé.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Júl. 11 2015, 19:45

Miután mind a ketten berendezkedtetek, s megismertétek a hajón tartózkodók egyikét, kik a szobatársaitok lesznek az elkövetkezendő időszakban, közösen étkezni indultatok. 
Shinko és az akadémiáról ismert társa, miután elhagyták a szobájukat, együtt beléptek az étkezdébe, ahol még nem volt hatalmas sor, az asztalok nagy része még üresen állt. Miután a tálcájukra tányért és ételt, valamint folyadékot kaptak, egy asztalhoz ültek le. 
Mizukiról megtudod, hogy igen csak jártas a víz technikák terén, valamint az állathasználók művészetének egy ágára tért rá, mely ugyancsak kapcsolódik az eleméhez. Az akadémiai évek után megemberelte magát, s képezte testét és lelkét addig, hogy leküzdhesse szende tulajdonságát. Ugyan még most sem beszél sokat, mondatai mind határozottságra utalnak. Azonban jelleme igen barátkozó és figyelmes.
Kawachi, miután társatokkal berendezkedtetek, s indultatok ki, egy kissé pufibb fiú lép be a szobába, a hátán egy táskával. Az ajtóban félreáll, majd megvárja, hogy kigyertek, s ezután tekint be és lép a kabinba. 
A fiú, aki a társad ugyan ismeri a neved, mégsem ismer igazán. Az étkezőben már megnőtt kissé a sor, de talán öt perc lehetett, amit végigvártatok, mire ételhez jutottatok. Egy kétszemélyes asztal fele mutatott a fiú, s elindult, hogy leülhessen. Ha vele mész, akkor a fiú a technikád után érdeklődik, illetve megemlíti, hogy nem jó, ha egy shinobi nem figyel a felszereléseire. Ha viszont meguntad társaságát, egy háromszemélyes asztalnál találsz még üres helyet, alig pár lépésre tőled. Az asztalnál egy kunoichi és egy fiú foglal helyet, mindketten chunnin mellényben. 

Az étkezés után mindenkit a kabinba rendelnek vissza, a feladatokat később tudatják veletek, valamint a jövőbeli beosztásotokat. 
Shinkoék kabinjában egy chunnin mellényes fiút találtok, ki épp ruháját hajtogatja össze.
- Jaj, remélem nem zavar, de nem igen találtam már üres helyet. A nevem Atoshi. - mosolyodik el a barna hajú chunnin. Remélhetőleg elfér köztetek egy tapasztalt fiú is. Atoshiv kardforgató, méghozzá, ha igaz amit mond, elég jó. Barátságos, és fegyelmezett, mégis néha elsüt egy-egy viccet, melyek nagy része egy 10 éves szintjével egyezik meg. 
Kawachi, miután visszatértek a szobába, azon kapod magad, hogy a felszerelésed a földre van hajítva, ahogy a fegyvereid is. A két ágy egyikén ruhák halmozódtak fel, a pufi fiú épp hajtogatta őket. 


A következő körben új társatokkal szembeni reakciótok és a kommunikáció megkezdése lesz a feladatok. A párbeszédekben felvetendő kérdéseket írjátok le sorban. A második njk jelleme és szerepe nem irányítható.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Vas. Júl. 12 2015, 18:41

Nem nagyon ismerem a társamat, ahogy ő sem engem, talán csak a nevem, ami ismerős lehet, hiszen ritka tudomány a kenjutsu és az még ritkább, hogy valaki saját technikát hozzon létre, de ennél többet nem tudhat rólam, hiszen, mint oinin jelölt a falu titkolja az információkat rólam. Lepakoltam az ágyakra, a ruháimat a saját ágyamra, míg a fegyvereimet egy másik ágyra. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan őrült, aki egy ekkora kardot, mint a zanbato, le meri lökni a földre. Mivel én elkészültem a pakolással megszólalt a vacsorafelhívást jelző hang. Elindultunk kifelé, mikor egy pufi fiú lépett be a szobába, de aztán félreáll és kienged, hogy aztán a szobába lépjen. Az úton az aebédőbe a technikámról faggat és a fegyvereimről mond valamit. Némaságba burkolózva sétálok mellette, nem válaszolok a kérdéseire. Nem azért mert bunkó lennék, hanem mert nem akarok. Nem unom a srácot, egyszerűen nem foglalkozom vele. Ha esetleg korábban találkozunk, akkor esetleg válaszolok neki, de azok a válaszok sem lennének túl bőbeszédűek, most viszont csak a küldetésre koncentrálok, nincs kedvem beszélni, amihez az új jellememnek is köze van. Megvacsorázok, majd visszatérek a szobámba. Tévedtem, van olyan hülye, aki egy lóvágó fegyvert a földre mer lökni nem félve attól, hogy mi lesz a következménye, de legalább volt annyira eszes az illető, hogy ne azt az ágyat foglalja el, amit én kinéztem. Összeszedem a fegyvereimet és a lábam végéhez helyezem a fegyvereket. Nem örjöngök, nem kezdek el vitatkozni, ahhoz beszélnem kellene és semmi kedvem hozzá. Miután összeszedtem a felszerelésem az ágyamra ülök, hogy aztán felkapva a 2 katanát és a zanbatot és a hátamra téve őket kimenjek a szobából fel a felső fedélzetre, egy kis levegőt szívni. Nem magyarázok senkinek semmit, mert nem tartozom magyarázattal senkinek a tetteim miatt.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

14 / 17 oldal Previous  1 ... 8 ... 13, 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.