Kikötőváros

15 / 17 oldal Previous  1 ... 9 ... 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd Júl. 21 2015, 21:43

Mivel menni kell kajálni, a társammal nem teketóriázunk, azonnal oda indulunk. Szerencsénkre még alig érkeztek, így van helyünk, amiből válogathatunk. Miután megkapjuk az ennivalót, azonnal egy szabad asztalhoz vezetem a társam és beszélgetésbe elegyedünk, míg eszünk. Tetszik a srác stílusa. Kiderül róla, hogy ő is Suiton-t használ, illetve állathasználó technikákat. Természetesen én is elmesélem neki, hogy én is Suiton-t használok, illetve fegyverhasználó jellegű technikákat. Majd lassacskán befejezzük az étkezést és visszatérünk a helyünkre. Azonban a kabinunkban már van valaki, a harmadik személy, vagyis az utolsó szobatárs.
- Üdvözlet! - biccentek felé, majd előveszek egy tartalék dedikált fotót a ruhámból és oda nyújtom neki. - Tottori Shinko. - mutatkozok be. - Személy szerint, engem nem zavar, nyugodtan aludhatsz itt. Na de, monca mihez értesz?
Mivel kíváncsi vagyok, hogy ő mit tud, azonnal a tárgyra térek. A srác ekkor elárulja, hogy kardforgató, ráadásul nem is olyan rossz. Azonnal felcsillan a szemem. Mivel eléggé fegyvermániás vagyok és értek is picit a kardforgatáshoz, a rivalizálás azonnal feléled bennem. Amint lehetőségem lesz, megküzdök vele!
- Mond csak, nem lenne kedved kiállni ellenem? Az akadémiai kenjtsu tudásomat szeretném majd bővíteni, illetve már el is kezdtem. Viszont jó lenne egy tapasztalt ellenfél, akivel nem életre halálra kell, hogy megküzdjek. Benne vagy egy baráti összecsapásban? - kérdezem. - Esetleg taníthatnál is valamit... Az akadémiai dolgokon kívül kevés új dolgot tanultam eddig, de szerintem simán meg fogom állni a helyem a harcok során - mondom vigyorogva. - Esetleg tudsz valamit a küldetésünkről? Valami konkrétabb infó esetleg, hogy mégis mit kell csinálnunk? Elvégre most még geninek is részt vesznek a harcban, a mellényedből ítélve, biztos tudhatsz valamit.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ago on Vas. Júl. 26 2015, 13:27

//Oyoki; //
//Elnézést a lassú reagért, írói válságban szenvedtem ^^//


Négy napnyi semmittevés. Négy napnyi idegtépő várakozás, és szenvedés, és négy napnyi leves. Ago utálta a levest, nem is tudta hogyan ízlik akárkinek ez förmedvény. Mintha forró vizet kéne szopogatnia. Ago számára a megfelelő tápanyag a hús volt. De így hogy elveszette az állkapcsát, megfosztották egyik talán neutrálisnak mondható élvezeti faktorától a hústól. Hiszen Ago semminek sem örült, így igazából az ételnek sem, de az sajnos elengedhetetlen volt az életben maradáshoz.
A probléma ott gyökeredzett, hogy Ago kutakodni akart egy keveset a víz országában, avégett, hogy többet tudjon meg a helyszínről, és a célpontról, de sajnos ez nem valósulhat meg, mivel nem tud beszélni, és úgy igazán nehéz bárkit is kikérdezni, vagy kifaggatni. Igen igazából kifaggatta volna az iletőt, valahol egy sötét sikátorban, hogy aztán felkoncolhassa, és a vérével fessen a falra. De elkalandoztam…
Miután Kip kilépett az ivóból Ago követte őt egy pár percre rá. A kocsmárosra rá sem hederített, mindent úgy hagyott, ahogy éppen utoljára letette őket. Odakint nem volt se meleg se hideg. De Agot nem érdekelte, most csak igazán az foglalkoztatta, hogy eljusson valahogy a víz nemzetbe, egy olyan helyre, ami állítólag háborúban áll a jelenlegi tartózkodási helyével. Izgalmasnak hangzott, hogy egy olyan bárkát találjon, ami elviszi őt a másik nemzet kikötőjébe. Nem állt szándékában az idejét vesztegetni, úgyhogy megindult a tűz országának kikötőjébe, hogy megtalálja azt a balféket aki átviszi.
Egy fél nap alatt meg is érkezett a dokkokhoz, ahol hatalmas hadihajók, és kisebb ellátmányos ladikok ringtak a víz tetején. Ago nem akart feltűnést kelteni, így a legkisebb csónakokat célozta meg magának. Talált is egy olyan vízi alkalmatosságot, aminél két dokkmunkás beszélgetett, miközben a ládákat támasztották. Egyik sem tűnt harcosnak, vagy erőembernek, sima rakodómunkások voltak nap barnította bőrrel, hiányos fogazattal, és erős halszaggal. Tökéletesek voltak Ago számára. Odalépett hozzájuk fejébe húzva a csuklyáját, és egy egyszerű szöveget mutatott a két embernek.

Kell egy hajó, egy emberrel.

Azok ketten értetlenkedve pislogtak, majd az egyik odaszólt Agonak:
- Te nem tudom mit akarol, de én nem értem ezt a fajta mutogatósdit. Beszéjj normálisan, vagy sehogy.
~ Jól van te anyaszomorító… amint itt végeztem kibelezlek, és a saját ürülékeddel foglak megetetni. ~
Gondolta magában a bérgyilkosunk. De neki kellett egy együgyű barom, meg egy ladik. Szóval felkapott a földről egy paladarabot, és írni kezdett a kikötő kövére.

„Kell egy csónak, meg egy ember, aki evez. Megfizetem 1.000 ryu. A víz országának kikötője a cél”

Egyszerű és nem sok szöveg. Látszott, hogy felkelti a két kikötőmunkás érdeklődését, az összeg. És még egy ilyen rizikós vállalkozásban is benne lennének.
- Enyém a meló 2.000-é!

Ago bólintott, és a kezébe nyomott 100 Ryu-t kezdőpénzként nehogy meggondolja magát. Az csak pislogott a kis összeg láttán.
- Kéteze’t mondtam!

„Ennyit kapsz előlegbe és majd a túloldalon megkapod a maradékot.”

A rakodómunkás kelletlenül morgott, majd zsebre vágta a lóvét, és eloldalgott, kioldani a közeli csónakot. Érdekes, hogy senkinek nem szúrt szemet az, hogy Ago hogy is néz ki, vagy, hogy nem beszél. Mindenesetre észben tartandó ez a fajta óvatlanság. Mikor a csónak eloldódott a matróz beugrott és evezőt ragadott, majd intett Agonak hogy huppanjon le. Ő pedig beszállt, és a ladik kisiklott. A matróz még hátrakiáltott a másiknak:
- Ha kérdik, ementem horgászni!
Alibi pipa. De nem fog visszajönni. Az út nem rövid egy napot biztos együtt fog hánykolódni a tengerész meg a bérgyilkos. Vajon melyik éli túl?
A válasz a második nap déltájékán érkezett. Előtte a matróz próbált beszélgetni, de rájött, hogy Ago nem tud válaszolni, így inkább csak ő beszélt ami Agot nagyon idegesítette. Legszívesebben a halaknak adta volna táplálékul az illetőt, de nem akarta még megölni, mert akkor eltéved a vizeken. Szóval várt és hallgatott. Végigvárta, míg a matróz mesél a családjáról, a lányáról, a munkájáról, az életéről, a háborúról. Ezek nem érdekelték Agot. Szóval, amikor a part a láthatáron volt egy kecses mozdulattal a matróz nyakába döfte a csuklójára rögzített rejtett fegyverének pengéjét. A vér kicsurgott a nyíláson, a tengeri patkány szemei kidülledtek döbbenetében és valamiféle kuruttyuló hang kíséretében feladta, és meghalt.
~Ez megvan~
Gondolta magában Ago, majd elkezdte tüzetesen átvizsgálni a holttestet, hátha van benne még egy kis pénz, nehogy abból a rongyos 100-ból kelljen megélnie, amit visszavett a tengerésztől.  Ezután megragadta az evezőt, és a vérző hullát a tengerbe hajította. Végignézte, ahogy az áramlat elvitette tőle a hullát, aranyos vércsíkot hagyva maga után. Ezután nekiállt a monoton evezésnek, és keresett valami elhagyatott partszakaszt ahol nyugodalmasan kikötheti a ladikot feltűnés nélkül. Bár ez is szinte lehetetlen, hiszen a háborús időkben nem egy ember védi a partokat. De meg kellett kockáztatnia. Mikor már nagyon közel ért a parthoz a Shunshin no Jutsu technikát használva gyorsan elhagyta a még vízen ringatózó csónakot és keresett egy biztonságos búvóhelyet, ahol a következő egy-két órában meghúzódhatott. Nem tapasztalt mozgás, és hangokat sem hallott, de jobb volt félni, mint megijedni. Miután biztonságosnak vélte, hogy előlépjen alakot váltott, és egy kissrác képét öltötte magára. Remélte, hogy nem lesz átlátszó, hiszen sok gyerek szeret a parton játszani, így talán ha azt hiszik bújócskával ütött el a kölök az idejét, nem fognak gyanút. Így indult be a kikötőbe, ahol egy nagyobb embertömegbe megpróbált elvegyülni, még mindig gyerek képében, majd miután eljutott egy kétkijáratos sikátorba feloldotta a Jutsut, és kilépett a másik oldalon.
Gyorsan megtalálta a fogadót, amit Kip említett, így szerencséjére nem kellett sokáig bénáznia a kutatással. Mikor belépett, valóban érdekes alakok vonták magukra a figyelmét. Nomeg az ő érdekes ábrázata a fura alakok tekintetét. Úgyhogy pillanatokon belül lecsöndesül az ivó, de Ago-t ez nem érdekelte, inkább leült a söntéshez, és újra a legegyszerűbb kézjellel (felfele mutató mutatóujj) kért egy sört. Amint megkapta, megpróbálta vázolni a kocsmárosnak, hogy kéne neki szállás két napra. Ez is egy valóban nehéz dolog volt, hiszen nem akart jelelni az öregnek, és anélkül meg nem tudja magát megértetni. Pech. Szóval meg kellett magát erőltetnie, és elmutogatta, amit elkellett. Az öreg erre odadobott neki egy kulcsot.
- X* lesz
Mondta Ago legnagyobb döbbenetére. Úgy néz ki nem ő az első, aki mutogatva akart elérni valamit. Ago nem ellenkezett kifizette a szobát (már ha volt nála annyi, ha nem akkor csak a felét, és csak egy napra kéri a szobát) majd felvonult az emeltre, és bezárta maga mögött az ajtót. Nem akart senkivel sem találkozni. Így aludt el és még volt egy napja a találkozóig mikor ismét felpattantak a szemei. Nem tudta mit csináljon, szóval ezt a napot a fegyverei leltározásának, az állkapcsa helyreigazításának, és annak szentelte, hogy elkeseredett módon próbálta aktiválni a Byakugant de csak azt érte el vele, hogy iszonyatosan megfájdult tőle a szeme és a feje. A kajával nem volt gond, hiszen a kikötőben rengeteg lúzer van, akiktől lehet élelmet csenni. Mikor elérkezett a találkozó napja, Ago leült az egyik sarokba a kocsmában és várta Kipet, és csapatot. 

//* Szeretném a te elbírálásodra bízni a szállás árát, illetve hogy volt-e a matróznál pénz vagy sem//

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Júl. 26 2015, 15:37

Zavaros Vizeken 

A hajó gyorsan szelte a hullámokat, a Hold fényében, a sötétbe burkolózva sodródtak. A flotta a nagy létszám ellenére csendes volt. Szinte néma. 
Shinko, miután újabb társra lelt, látszólag jó kedvre derült, a háborús állapotot mindenképp mérsékelte, hogy az ifjabbak egymás megismerésével töltsék el az időt, s ne a harcokra gondoljanak. Kapcsolatot alakíthassanak ki, s ezáltal még elszántabban vethessék magukat a csatába, s a kötelékeikért, a kapcsolataikért, a barátjaikért, a családjaikért és a hazájukért győzedelmeskedhessenek. Szobatársai mind szívesen fogadták a lelkes genint, ki sohasem riadt vissza egy-egy edzéstől, vagy akár egy baráti összecsapástól. Élvezte a harcot, s örült, hogy a harcok során új kapcsolatokra tesz szert, netalán új tapasztalatokat is gyűjthet. 
- Örülök, hogy ily lelkes vagy Shinko. Tetszik ez a hozzáállás. Sajnos még van egy kis elintéznivalóm, de meglátjuk, mit hoz a holnap. - mosolyodott el a fiú, majd folytatta a pakolást. A kis kabinba nem mentek többen szállást keresni, hárman maradtatok. 

Kawachi helyzete némileg más volt. Ő nem törekedett a kötelékek kiépítésére, a maga útját akarta járni, de egy háborúban nem biztos, hogy ez lesz a célravezető erő. Aztán az is lehet, hogy ez lesz az, ami megmenti az életét. A sors kifürkészhetetlen. A szobában halálos csend volt. Csupán a fegyverek zörögtek, ahogy a fémek egymásnak érintkeztek, de egyikőtök sem beszélt. Mikor felöltöztél, s elindultál, hogy némi friss levegőt vegyél, kisétáltál a kabinból, ekkor két alakot láttál nem messze az ajtódtól. Mindketten mellényt viseltek, méghozzá fekete színűt. Egy húszas éveit betöltő fiú és talán egy évvel fiatalabb lány viselte a mellényeket. Mikor kilépsz, mindketten rád néznek, majd a fiú, mutatóujjával feléd bök.
- Ilyen trehány emberek nem valók katonának. Ha én lennék a kapitány, rég ledobtam volna az olyat, aki szétszórja a fegyverét és a felszerelését. - mondta, majd visszafordult a lányhoz és tovább beszéltek. 
A fedélzet csendes és sötét. Néhány lámpás van elrejtve a korlátok mentén. Néhány ember van csupán fenn.


Kicsit rákapcsolunk, a reagálás után elalvásig kérem a postokat. Reggel mindenkit felkeltenek, mégpedig 6 órakor. A hangszóróból érkező ébresztő a konyhába rendel mindenkit, miután elkészült. Tíz perce van mindenkinek, hogy kezébe véve egy tálcát nekilásson a reggelihez.
  Jövő héten szerdáig tudok írni, utána csak hétvégén majd.

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
A múlt sugarai - Djuka Orimi
Hosszú utakon - Nara Akane
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi - ideiglenesen fagyasztva
Nagykutyák között - Shunsui - fagyasztva
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Kedd Júl. 28 2015, 11:32

//Elnézve a postodat, nem ártott meg neked a rövid válság Very Happy//


Kalandos és igen kreatív utazási módszerekkel végül sikerült elérni az úticélodat. Magadhoz hűen a négy nap alatt hazudtál, loptál, és gyilkoltál. Mindezeket úgy követted el, hogy meg sem fordult a fejedben a cselekedeteid helyessége, vagy épp következménye. Az már egyszer biztos, hogy a nem hétköznapi kinézeted már felhívta rád a figyelmet, amikor épp élelmet igyekezetél magadnak csenni. S ha lebuksz a lopással, akkor könnyen a Víz országának shinobi-i is rád vetik óvó tekintetüket. A kis hajókázásod is kérdéses mennyire volt bölcs döntés. Elvégre egyvalaki látott téged akit viszont életben hagytál. Ha az áldozatod barátjának feltűnik, hogy a barátja ki veled kelt útra, nem ér haza pár napod belül bizonyára a leírásoddal együtt jelenteni fogja a dolgot a helyi hatóságoknak. Sajnos még az úti célod is elmutogattak, így ha igazán peches vagy akár már kereshetnek is téged. Az-az 1000 ryu amit áldozatodnál találtál épp csak arra volt elegendő, hogy fedezd a szállásodat. Pihenéssel és leltározással telt napod után végre, lejárt Kip határideje és óramű pontossággal kereken délbe lépet be a Mérgezett Penge fogadóba. Mögötte három személy jött, és egyenesen feléd haladtak. Kip intett a csaposnak aki csak biccentett és egy kulcsot dobott az üzlettársad kezébe.
- Áhh hát itt vagy. Remélem jól utaztál. Van fent egy szobám beszélgessünk ott.- Mondta boldog mosollyal neked, majd előrehaladt az említett szoba felé. Nagy eséllyel gyakori vendégnek számíthatott itt Kip, hisz az ő lakosztálya a tiédnél jóval igényesebb és nagyobb volt. Közel harminc négyzetméteres szoba jobb oldalán egy hatalmas franciaággyal, a falakon két hatalmas ablakkal és a szoba közepén egy nagy kerekasztal körülötte hat székkel. Ti most ehhez az asztalhoz ültetek le, és volt időd megnézni magadnak a hozott jövevényeket. A képeknek hála mindegyiket azonnal felismerted. Bal oldaladon ült Kip, és rögtön mellette Kontruiko nevezetű srác. Fél hosszú barna haja és barna szeme volt. Egyszerű parasztos öltözéket hordott. Nem látszott rajta, hogy annyira penge lenne a stratégiák előállításában, sem az, hogy tai jutsu specialista. Tőled jobbra ült a Zoi nevű genjutsu specialista lány. Hosszú szőke haja és kék szemei voltak. Az arca olyan volt mint egy őrmesteré. Határozottságot és kegyetlenséget ábrázolt. Veled szembe egyedül ült a csapat talán legérdekesebb tagja a tizenkét éves kis Hijome. Első ránézésnek olyannak tűnt, mint egy szomorú menyasszony. Szürkés hosszú haja volt, ehhez jöttek enyhén lilás szemei és végül a fakó bőre. Egyáltalán nem mosolygott inkább csak szomorúnak tűnt. Ez a szomorú kislány volt a te csapdamestered. Kip kérésére gyorsan mind bemutatkoztak neked, majd jött egy gyors eligazítás. Társad újfent elővette a térképet és a többieknek is felvázolta a feladatott nagyjából ugyanúgy mint neked a kocsmában.
- Még tíz napotok van az akcióra. Ha valakinek van kérdése hát tegye fel. Ne felejtsétek el, hogy Ago a küldetés vezetője. Jut eszembe Ago neked van kérdésed a csapattársak felé, vagy esetleg a feladatról.- Adott szót neked is. Lassan ideje kitalálnotok, hogyan fogjátok kivitelezni a küldetéseteket.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ago on Kedd Júl. 28 2015, 15:08

Déli tizenkettő órakor Kip beszédelgett a kocsmába, mögötte a három ember akiket Ago rendelt. Egyik sem tűnt első ránézésre profinak, vagy egyáltalán harcosnak. Három balek volt csak Ago előtt. Mikor felmentek a szobába, jobban megnézhette őket magának. A Stratéga Kontruiko egyáltalán nem tűnt képzetnek, inkább csak egy egyszerű felkapaszkodott csőcselének. Tökéletes, ha el akar vegyülni, és Ago ezt is akarta. Vegyüljön el és szerezzen információkat. A Genjutus már egy kicsit más téma volt. Ha Ago szeretne bármit is, akkor lehet felkeltette volna férfiúi szenvedélyét a szőke lány. De így igazból csak a mélységes megvetést látta az ábrázatán, meg a katonás fegyelmet. Legalább a parancsokat betartja rendesen. A harmadik a csapdakészítő lányka. Kicsi, fiatal, befolyásolható. És ha érti is a munkáját, akkor igazi kincs.
Kip belefogott a magyarázatba, majd a végeztével Agonak adta a stafétabotot.

Információra van szükségünk. Tudnunk kell, hogy néz ki a helyszín, kell róla térkép, tervrajz bármi. Szükség van egy olyan emberre, akit könnyen lehet befolyásolni, illetve egy balekra. Legyen olyan magas, mint én.

Ezután Ago belefogott egy tervbe, ami szerinte jól hozza ki magát ebben a helyzetben. Ő maga nem akart kimenni a szobából, és bízott benne, hogy Kip a nagy jövedelem kecsegtető lehetősége miatt nem dobja ki innen. Bár ez nem igazán foglalkoztatta, hiszen már tudja hol a szoba, bármikor be tud ide törni. A terv szerint egy kicsit öregebbnek tettetik magukat a fiatalok, és mint egy kisebb család elindulnak felfedező útra. Meglátogatnak helyi érdekességeket, majd elmennek a szigetre, és körbeszimatolnak. Nem szokott egy család gyanút kelteni, de attól függetlenül óvatosnak kell lenni. A balek arra kell, hogy ha a gyilkosság majd összejön, akkor beöltöztetik Ago-nak, és szétverve otthagyják a helyszínen. Nem volt buta Ago és nem véletlen hagyta, hogy nyomon követhető legyen. Ha amúgy is háború zajlik a két nemzet közt, akkor ez csak megerősíti őket abban a hitükben, hogy az ellenfél kémeket küldött az országukba, és így minden gyanú leterelődik egy magányos bérgyilkosról. Legalább is Ago így vélekedett. 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Csüt. Júl. 30 2015, 20:43

Kip gyorsan lefordította a többieknek a mutogatásodat, hogy mik kellenek majd a látszólag amatőrnek tűnő embereid azonnal munkába kezdtek.
- Jaj ez olyan izgi. Akkor én ellibenek és hozok infókat a szigiről. A cuki poffimnak eddig senki nem tudott ellenállni. Puasszancs mindenki, még neked is csúna kötéses bácsi.- Mondta a csapat legifjabb tagja, majd oda lépet az ablakhoz és egy szökkenéssel le is ugrott az első emeletről, hogy meghozza a rendelésed.
- Óhh öcsém ez a csaj milyen idegesítő. Na mindegy akkor én vállalom a balek kézre kerítését-
- Nem! Azt én fogom csinálni.- Szólt közbe a csapat második lány tagja, majd katonás fegyelemmel felállt és az ajtón keresztül távozott.
- A francba.- Szitkozódott a stratégád, aki elöl elhalászták a melókat.- Akkor addig én is körbejárok, hátha hallok valami hasznosat.- Majd ő is elment kettesbe hagyva titeket Kip-el.  //Ha van kérdésed hozzá ami négyszemközti akkor azt itt tudod megtenni.// Nagyjából két két és fél óra telt el várakozással míg szépen egyenként befutottak a többiek. Elsőnek a stratégád, majd a kislány és végül a katonás szőkeség futott be. Utóbbi egy veled egyméretű pasival együtt.
- Na jó van drágám, lesz még lehetőséged elvinni engem minden felé, de most csak gyorsan a családomnak akartalak bemutatni, hogy tudják kivel leszek el. Kérlek hagyj minket magunkra.- Küldte el a balekot, ki rendes papucs létére teljesítette új kedvese kérését.
- Szóval mi a helyzet?- Kérdezte Kip.
- Balek pipa.- Mondta színtelen hangon az előbb még bájolgós szőkeség.
- Nos én voltam a könyvtárocskába és találtam csomó izgi dolgot. Hoztam egy könyvecskét a szigi történetéről, meg egy térképet is. Elvileg a mai napig örzik rendesen azt a helyet. Nagyon érdekes múltja van, de külön engedély nélkül nem lehet bejutni oda. Legalábbis a szabály szerint.- Kis vihogás majd elővette a térképet és a szerzeményeket. Egy körülbelül kör alakú szigetet ábrázolt a térkép. A zömét a növények nőtték be. Középen volt egy szentély, amiről már hallottatok pár szót. Illetve elszórva kiképzőterepek és egy folyó mely keresztbe szelte át a szigetet. Összesen három kikötő volt, a többi helyről nem lehetett tudni, mennyire sziklás a víz alatt. A térképp tanulmányozása után hozásszolt a a stratéga is.
- Jómagam is érdeklődtem a helyiektől. Túl sokan nem szoktak arra menni mert a régi rossz hírneve még a mai napig rajta van a szigeten. Hajót lehet bérelni ha vízen akarunk menni, de szerintem az túl feltűnő lenne. A legjobban akkor járunk, ha valamelyikőtök szerződésben van valamilyen madárral vagy tud egyéb alkalmatosságot a repülésre. Fölülről könnyen be tudunk szivárogni. Ha ilyen lehetőség nincs, akkor remélem egyikőtök víz elemű chakrával bír és ehhez tartozó tudással. A víz alul kicsit komplikáltabb a megközelítése, de még mindig jobb mint nyílt vízen menni. Elvileg a szigeten vagy három tucatnyi jól képzett harcos, és kit tudja még mi.- A kis elmefuttatás utána  csapat feléd fordult, hogy miként döntesz mint vezető.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Júl. 31 2015, 11:24

Semmi kedvem jópofizni a társaimmal, ahogy azzal a fiúval sem, aki lelökte a második ágyamról a fegyvereimet. Nem szándékozom köteléket kialakítani senkivel, mert a kötelék csak gyengeséget szül. Ezt megtapasztaltam, amikor elvesztettem Hyo senseit és Kayot, az egyetelen lányt, aki iránt bármit is éreztem. Mióta ők ketten elmentek nem igazán vagyok hajlandó az emberekkel beszélgetni, a két lányt is csak megtűröm,talán kedvelem is őket, de ők nincsenek veszélyben, így őket nem veszíthetem el. Meg amúgy is, őket én mentettem meg, így tartoznak nekem, segítenek a ház körüli munkákba, vagyis ők végzik el helyettem, míg én csak a pénzt adom, hogy legyen mindig étel otthon.Elpakolo m a cuccaimat, már figyelembe veszem a társaim igényét is, mert ha nem is kedvelem őket, attól még oztozuk a sorsukon, természetesen nem felejtem el a dagadéknak, hogy mit tett. Kisétálok a folyosóra amikor két mellényes alakkal találom szembe magam, az egyik felém bök.
- Szerencse.- Motyogom magam elé, nem kiabálok.- Nem szétszórtam, csak nem akartam harmadik szobatársat.
Az utolsó mondatot valamivel hangosabban és érthetőbben mondom, mert azt akaro, hogy meghalja. AKármit mond vagy tesz figyelmen kívül hagyom most már, csak sétálok kifelé a levegőre, ott talán kisebb a népsűrűség. Egy elhagyottabb részt keresek, majd a hajó oldalán támasztom a fegyvereimet és felkapom a két katanát, hogy azzal mutassak be gyakorlatokat, figyelve arra, hogy senki ne legyen a hatókörömön belül, de minden irányba én sem figyelhetek, tehát, aki nem akar meghalni, annak érdemes elkerülnie engem jó 10 méteres körzetbe, de legalább 5. Először csak bemelegítek néhány vágást indítva mindkét kezemmel, majd ahogy érzem, hogy az izmaim és a testem bemelegedett, elkezdem azt a mozdulatsort, amit akkor tanultam, amikor a Kuroki giri // szellemfaló hasítás technikával tanultam. Jó egy órán át csináltam a gyakoratot. Simán bírom a gyakorlatot, ez csak bemelegítés, hiszen a gyakorlat arra van kifejlesztve, hogy egy zanbatoval, esetleg más nagyobb méretű fegyverrel való harchoz fejlesztették ki. Nekem van gyakorlatom, hiszen a kezem elvesztése után két hónappal elkezdtem tanulni a technikát és hát először is az erőnlétemet kellett javítani, lévén, hogy két hónapig nem tudtam komolyabb gyakorlatot végezni. A technika elsajátítása alatt hosszú és kemény edzéseken vettem részt. A gyakorlatnak nincs vége, ugyanis leteszem a katanákat és felveszem a zanbatot. Most a gyakorlatot ezzel kezdtem el. Majd csak azt kell kitalálni, hogy a feladat végeztével hol fürdök le. A feladatot két órán keresztül folytattam, majd letettem a fegyvereimet és vissza is tértem a szobámba. Fegyvereimet letettem és akár találok lehetőséget a zuhanyzásra, akár nem, lefekszem aludni, hogy aztán reggel korán fel tudjak kelni, amúgy sem szokásom sokáig aludni, így szinte az ébresztővel együtt kelek majd.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 664

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ago on Kedd Aug. 04 2015, 14:15

Ago nem igazán szokta meg, hogy parancsokat osztogat. Ő inkább az a végrehajtó féle, akinek jobb volt, ha megmondják mit is kell csinálni. De jelen esetben örült… nem is ez nem öröm. Ago nem érez örömöt, inkább vágyat, vagy nem is tudom mihez hasonlítani, ezt a belülről jövő érzelmet. Elszántság, gyűlölet céltudatosság, bosszúvágy. Valahogy ezen érzésekből született meg valami Agoba, és ez hajtotta belülről.
Amint a kislány megszólalt, Ago ösztönösen cselekedett. Pupillája kitágult, szemét kerekre tárta, amiben a vérerek hirtelen erősen kirajzolódtak, mintha megrémült volna. Jobb csuklója hátracsapódott az asztal alatt, kiengedve a rejtett pengét, ami csak egy halk súrlódó hangot adott ki. Nem szokott hozzá, az ilyen hangvételhez, stílushoz, és úgy az egész lány megjelenéséhez. Szóval mondhatni igen megijed. Ha nem lebegett volna a szeme előtt a cél, gyorsan megszabadította volna a világot ettől a rémségtől. De mielőtt mindenki gyanakodni kezdett volna rá, ellazította a kézfejét, és visszacsúsztatta a fegyvert a helyére, de feszült testarása csak nagyon lassan tért vissza a normálisba. Ezután figyelte, ahogy a többiek is megbeszélik mi fognak tenni, és neki is láttak a feladatnak. Egyedül maradt az informátorával, a szobában, noha ez egyáltalán nem foglalkoztatta. Olyan gondolatok öltöttek ismét testet a fejében, hogy miként fogja felkoncolni a Kalapost, miként fog az a vérében hörögni, és hogyan fél és sikít, miközben a penge behatol először a májába, utána a gyomrába, hogy a gyomorsav marja szét az összes szervét. És hogy fog kinézni a feje, amikor felrobbantja… vagy nem is, hogy fog kinézni megnyúzva, a szemekkel a fülében, a fogakkal a fejében.
A két és fél óra szinte abból állt, ahogyan Ago azt tervezte mit is fog tenni a Kalapossal. Kipre nem figyelt, hogy mit is csinál, csak valahol a vége fele kérdezett tőle egy-két dolgot:

Mennyire vagy biztos bennük? És tudsz-e még valamit a Kalaposról, vagy a kutyáiról? Ha elhallgatsz valamit tudd, hogy gyorsan fog nagyon fájni!

Befutottak a többiek, a szőkeség egy körülbelül Agoval egymagasságú pacákkal. Megfelelő volt a célra, már csak tárolni kellett. Ezt rábízza a Szőkeségre, ha már ő szedte össze. A rémség hozott egy térképet, ami nagyon jól jött ahhoz, hogy vizualizálni lehessen a helyszínt, és kiötölni egy stratégiát. Ezt Ago a stratégára bízta, hogy oldja meg. De itt problémába ütköztek. Legalább is Ago nem rendelkezett se szerződéssel, se víz elemű Chakrával. Neki csak a szél és a füst állt rendelkezésére, s ezt tudtára is adta a szakadt stratégának. Így ha más nem akkor marad a hajó, amit Ago képes füstbe burkolni, sőt ha szükséges elterelni is eltudja a katonák figyelmét néhány füstklónnal, amik ha jól tudja képesek a víz felszínén sétálni, légnemű anyag révén. Ezeket az ötleteket persze folyamatosan mutogatja, hogy a többiek követhessék, de ha a stratégának van jobb ötlete azt meghallgatja.

Van valakinél cigaretta? Lehet kelleni fog…

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Kedd Aug. 04 2015, 17:46

//Na másodjára írom meg… imádom a gépemet és a netemet, hogy folyton arra sarkallanak, hogy mindent újra írjak ha elfelejtek 2 percenként menteni Very Happy//


- Nem kell itt fenyegetőzni. Amikor így beszélsz néha azt érzem csak egy eszközként tekintesz rám nem is barátként.- Mondja sunyi mosollyal az arcán Kip. - Amúgy sincs semmi hasznom abból ha vissza tartok bármilyen információt tőled. Nekem is akkor jön a suska, ha a küldetés el van intézve. A Kalapos és a kutyái nem erősek és nem is harcosok ők nem ezért veszélyesek. Viszont piszok gazdagok és befolyásosak, és ahol a pénz van ott profi testőrök is vannak erre lehet számítani. Túl sokat én sem tudok róluk, de nem is kell ahhoz, hogy halottak legyenek. Egyedül annyi ami esetleg érdekes lehet, hogy az egyik kutyája fűbe harapott egy hónapja és nemrég neveztek ki egy új tagot a helyére. Ám, hogy kit neveztek ki és mi alapján választottak azt nem tudom megmondani.- Foglalta gyorsan össze az információit majd a várakozás maradék részében nem szólaltatok. Túl sokat nem kellett várnotok, az embereid hamar befutottak és elmondták, illetve bemutatták ki hova jutott. Most, hogy már több információ volt a kezedben ideje volt kitalálni egy olyan stratégiát amit ki is tudtok vitelezni. Hamar felvázoltad (Kip segítségeddel) a tervedet, majd a stratégátokat hagytad szóhoz jutni.

- Hmm… víz elem és repülés nélkül csak a hajó maradt az eszközeink között, ám nem hiszem, hogy jó ötlet lenne klónokkal elterelni az ellenfeleink figyelmét. Kétségkívül ha így cselekednénk be tudnánk jutni a szigetre, ám akkor már tudnák, hogy ott vagyunk ami sok bonyodalmat okozhatna nekünk. Én azon sem lepődnék meg, ha emiatt áthelyeznék a beavatás helyszínét egy másik szigetre. Az, hogy a hajót füsttel rejtsük el sem a legjobb ötlet, mert a füst azért látványosan különbözni tud a ködtől. Így azok kinek pont az lesz a feladata, hogy minket kiszúrjon könnyen rájöhetnek a csínyre. Én azt javasolnám, hogyha már csak ezek a lehetőségeink vannak, akkor inkább egy nagyon kicsi csónakkal az éjszaka leple alatt közelítsük meg a sziget azon részét, ami a legtávolabb van mindegyik kikötőtől, majd a parttól száz méterre szabaduljunk meg a ladiktól lehetőleg úgy, hogy elsüllyesztetjük ezzel se hagyva nyomot magunk után és a vízen osonjunk be. Ha valaki esetleg nem tudna a vízen járni akkor az úszik vagy ami jobb egyikünk cipeli, hogy kevesebb hangunk legyen. A menekülésnél a küldetés végén már úgyis tudni fognak rólunk és feltételezhetően sok hajó lesz a kikötőből így majd egyet lopunk magunknak… így hirtelen ez jutott eszembe.- Osztja meg veletek az elképzelését, majd a cigi kérdésedre a szőkeség nyújt neked egy szálat.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ago on Szer. Aug. 05 2015, 14:41

Kip reakciója hidegen hagyta Agot. Pontosan tudta, hogy Kip elmondott mindent, vagy legalább is annyit, hogy Agonak legyen indoka bízni benne. De az, hogy valakit lecseréltek mindenképpen érdekesen hatott, és Ago fölkapta rá a fejét. Két dolog jutott rögvest az eszébe:
Először is az újonc elképzelhető, hogy nagy veszélyt jelent, hiszen ha nemrég nevezték ki, akkor még eléggé buzog a vére. Ő vele vigyázni kell. A többiek általában egy idő elteltével elpuhulnak, noha nem szó szerint. Ezt úgy értem, hogy kevésbé veszik komolyan a munkát. Leitathatóak, kikerülhetőek, kijátszhatóak. Persze nem mind. És ehhez is nagy profizmus szükséges, mert attól hogy kényelemben ülnek, még lehetnek veszélyesek.
A második: Ha az egyikük elpatkolt, vagy netán még él egy kicsit, akkor potenciális célpont ebben az elkövetkezendő pár napban. Meg kell tudni, miért bukott el, kik a felelősek a támadásért, és milyen kapcsolatban állt a kalapossal. Minden információ lényeges, a legapróbb is.

Ezt a teóriát fel is vázolta Ago a többieknek miután átvette a szál cigarettát a katonaasszonytól. A füst technikákhoz füstre van szükség. És hogy létrejöjjenek, elég egy szál cigi is.

Nekem mindegy miként jutunk be, a lényeg, hogy ott legyünk, és hogy ne álljatok az utamba, amikor ölök! Viszont ott van a balek, akit magunkkal kell vinni, és valahogy elrejteni, lekötözni, kiütni. Emellett szükséges, hogy előnyünkre fordítsuk a terepet, ehhez is kellenek a csapdák. Képesek vagyunk valamikor a határidő előtt átmenni a szigetre bebiztosítani azt? Fel kell mérni a dolgokat, és elhelyezni néhány meglepetést a barátainknak. 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Csüt. Aug. 06 2015, 10:07

Kip újfent gyorsan lefordította a mutogatásodat a többieknek, majd a felvetésedre miszerint a lecserélt embert le kéne ellenőriznetek, már reagált is.
- Nos mint mondtam, ő már fűbe harapott. Információim szerint nem támadás áldozata lett, szimplán csak a kor és az egészségtelen életstílus vitte el.- Így számotokra, egy problémával kevesebb maradt. Persze Kip információi is lehetnek tévesek, de az esetek többségében nem szokott fals híreket kapni. Te még gyorsan felvázoltad, mit miként szeretnél és a csapat (hisz profikkal voltál körbe véve) rögtön szétdobta a feladatokat, hogy mindenki a legjobb tudása szerint tudjon dolgozni.
- A balek maradjon az én gondom. Majd rábocsátok egy genjutsut amitől se kép se hangja nem lesz. Azt se fogja tudni hol van. Ha megérkezünk a szigetre majd elbújtatjuk valahol, és amikor kell akkor előkapjuk. Egy kicsit a memóriáját is megbütykölöm, hogy ne emlékezzen ránk.- Mondta a szőke szépség, és talán egy kis félmosoly jelent meg az arcán az elképzelt kegyetlenkedések miatt.
- Szerintem a legideálisabb ha a találkozó előtt két nappal osonunk be a szigetre. Akkor lesz időnk mindennel előkészülni, és két napig ha nem is tudunk sokat enni az sem szívja ki az erőnket. A csapdákra mennyi idő kell?- Kérdezte a stratéga a kislánytól.
- Jaj hát az helyfüggő. Nagyjából egy száz méteres területecskére kell úgy két órácska ha profcsi munkát akartok. Ha csak lazi legyen akkor az megvan tíz perc alatt.- Jött is a válasz. Ha megfelel neked is, hogy csak a találkozó előtti két napba osontok be akkor ki kell találni mivel ütitek el a maradék hét napot.




//Ha nincs semmi fontos akkor nyugodtan írd le a hét nap eseményeit, ha van még valami fontosabb teendő akkor pedig kijátsszuk.//

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Ago on Csüt. Aug. 06 2015, 23:53

// A hét nap eseményei és egy saját technika tanulása (Engedély Danzoutól van, és ő is ellenőrzi le, utána csapatjuk tovább Very Happy)
Fuuton: Sora no Ido // Szél elem: Üres lépés
Kiegészítő
Chakraszint:180
Besorolás: C

A technika a levegő azon tulajdonságát használja fel miszerint légüres térben nem terjed a hang. A használó, a lába körül hozza létre ezt a burkot ami elnyeli a mozgás közben keletkezett súrlódási/lépési hangokat. A használó, emiatt hangtalanul képes megközelíteni áldozatát, noha a  technika nem fedi el a lábnyomokat, a tájon keletkezett nyomokat, és a szenzor Ninják ellen sem véd. 
A technika hangmentes övezete kiterjed a láb mellett 5 cm-re lévő dolgokra is.

Ebbe a hét napba igazán belefért ez, emiatt is kértem rá engedélyt...no meg fura lenne, ha egy bérgyilkos zajt csapna Razz //

Ago végighallgatta a csapat mondandóját, mérlegelt és utána döntött. A két nap tökéletesen megfelelő. A balek is megvan, már csak a csónak kellett, de az ráér. Parancsba adta a csapatának, hogy oszoljanak fel, és kerüljék a feltűnést. A csónakot is rájuk hagyta. Nem nagyon állt szándékában elhagyni az épületet, leginkább avégett, mert eléggé feltűnő jelenségnek számított, még akkor is, ha csak friss levegőt akart szívni. Szóval nem akart okot adni a Vízföldieknek a gyanakvásra. Úgy tervezte, hogy meghúzza magát ebben a szobában, és ha valamiért ki kell mennie, akkor azt egy másik ember képében teszi. Ha Kip netán huzamosabb ideig volt a lakásban, akkor Ago az ő alakjában ment le a lépcsőn. Nem akart feltűnést kelteni. Bár az elején mindenképpen a saját alakjában kellett, hogy távozzon, hisz látták őt itt megpihenni, és azt is hogy a csapattal felvonulnak.

Az első nap, Ago nem akart sehova sem menni, de meg kellett mozgatnia elgémberedett végtagjait. Kimászott hát az ablakon, hogy a hajnali órákban ne kelljen a kocsmán át távoznia. Ekkor még kevesen lézengtek az utcán, szóval felvette a Tűz országában lévő kocsmáros alakját, és úgy ment felfedező körútra a kikötőben. Megnézte a raktárakat, a dokkokat, az árusokat, és az áruikat. Tudta, hogy az élelmezés egy kulcsfontosságú dolog az életben maradáshoz, és megpróbálta megkeresni a legkevésbé őrzött ládákat, ahonnan nyugodtan lophatott magának ételt. A víz nem volt gond, hiszen minden csapból folyt, és Ago már hozzászokott a poshadt, kesernyés ízű szutyokhoz, ami a kikötői csapokból folyt. A szervezte ezt a fajta ízt már megszokottként üdvözölte, és jó nagy böfögéssel adta tudtára Agonak, hogy emlékszik erre.
Estefele tért vissza a kocsmába, éhesen, de nem foglalkoztatta. Először is megtudott minden kellő információt, és ennek birtokában másnap szándékában állt már cselekedni is. Felöltötte Kip egyik szajhájának az alakját, és úgy lépett be a fogadóba. Erről a nőről tudta, hogy világjáró, és valahogy mindig az informátor mellett köt ki, szóval nem lesz baj, ha ebben az alakban mászkál. Amint belépett az ivóba sokan felé fordultak, de ő csak ment tovább ügyet sem vetve rájuk. A kocsmárosra viszont annál inkább, amikor meghallotta, hogy miről pusmog az egyik rakodómunkással.
-… csukódott, de senkit nem láttak. Nem tudom, hogy most be vagy ki ment, de azért mindenképp oda kell figyelni. Remélem nem lopták meg, mert akkor sokat kell fizetnem…
- Odase neki öreg. Majd figyelek én helyetted is!
Szólt a dokkmunkás, és felhajtotta a sörét. Ago összehúzta a szemöldökét és felment a szobába. Kip még nem volt ott, szóval kényelmesen leült az asztalhoz, és elgondolkodott azon, amit hallott.
~ Szóval hallották amint elmentem. Ez probléma. Egy sűrűn lakott térségben, ha ne tud valaki hangtalanul közlekedni, akkor a tömeg kiszúrhatja. És mindemellett, ha olyan zajos leszek, mint egy kaptár, akkor jobb, ha berobbantom az egész szigetet. ~ Gondolta magában idegesen, de agya közben lázasan kattogott. Nem olajozhat meg mindent, nem lehet mindenkinek a fülében füldugó sem, és Ago tisztában volt vele, hogy a zajos orvgyilkos halott orvgyilkos. Miközben ezen gondolkodott az éjszaka leszállt, és őt is elnyomta az álom.

Második nap riadtan ébred korgó gyomrára. Egy morranás, vagyis inkább egy brekkenés kíséretében megpróbálta elfojtani a hangot, de az nem akaródzott elhalkulni még egy darabig. Tudta, hogy feltétlenül táplálékhoz kell jutnia, nehogy elgyengüljön a napok alatt. Edzésben kellett maradnia, szóval lement a lépcsőn ismét Kip szajhájának az alakjában. A kocsmáros a reggeli órák ellenére igen életvidámnak tűnt, és jól megnézte magának Ago ál-alakját. De őt ez nem foglalkoztatta, csak kilépett a napsütésbe, hogy reggelit szerezzen magának. Az előző napon kinézett magának egy idős pár által vezetett kis zöldséges standot, amire a két öreg lelkesen pakolta ki az almákat, körtéket, és egyéb szezonális gyümölcsöket. Agonak nem esett nehezére elemelni három almát egy kézmozdulattal, hiszen sokat gyakorolta. Az egyik sikátorban el is fogyasztotta őket, noha ezzel igazán meg kelett küzdenie. Az első almát apró kockákra vágva tette bele a szájába, de ez nem volt valami jó ötlet, lévén nem érezte az alma ízét, és nehéz volt folyton gyógyszereket nyelni. Szóval két kezében összemorzsolta őket, hogy pépesítve megehesse a gyümölcsöt. Nagyon elege volt belőle, hogy nem ehet szilárd ételt, de az élete fontosabb volt, mintsem hogy a rágás miatt aggódjon. Miután elfogyasztotta az ételt egy utcakölyök alakjában hagyta el ismét a sikátort. Nem akart feltűnést kelteni, szóval ebben a képben rótta az utakat tovább, látszólag céltalanul. Egyik szokását kimutatva, jó görnyedten zsebre tett kézzel sétált. A magassága miatt sok ajtóba verte már be a fejét, és hogy ezt elkerülje inkább elkezdett görnyedten járni.
A látszólag céltalanul fel-alá járkálásban azonban rejlett valami. Mégpedig az, hogy Ago próbált rájönni miképp is lehetne elérni a teljes hangtalanságot. De az nem hullik csak úgy az ember ölébe, meg kell érte szenvedni. Emiatt próbált minél zajosabb környékre menni, például a dokkhoz, vagy a raktárak közelébe. Párszor elkergették, néha köveket dobtak utána, mert attól tartottak az emberek, netán lopni jött. Ago igazán ideges lett, de tudta, hogy most nem szabad. Tudta, ha valaki eltűnne hirtelen, akkor riadókészültségben állna a kikötő, és a városka is. Emiatt, mint egy jó kiskutya inkább kereket oldott, noha belül majd szétrobbant az idegességtől.
Esténként a szél hol felerősödött, hol elállt. Ez jelentette Agonak azt az időt, amikor is lehet visszatérni a szállásra, hisz ekkor még nem voltak olyan sokan a fogadóban. Az ivó cégérét is meg-meg táncoltatta a pajkos szél, hogy elfütyüljön mellette. Majd mikor becsukódik az ajtó, már senki ne hallhassa játékos kiáltásait. Ago ismét egy ismeretlen nő alakjában lépett be az ivóba és támadta be a felső szobát. Tudta, hogy ez hamarosan szemet fog szúrni a fogadósnak, úgyhogy gyorsan meg kell szülni azt a módot, hogy csendben akár a szél fel lehessen osonni az emeletre. Ledobta magát ismét a székbe, és előregörnyedve próbált valamiféle megoldást találni. Valahogy ez most jobban foglalkoztatta, mint az, hogy hogyan is fogja felkoncolni, kibelezni, megskalpolni, kivéreztetni, megkínozni, felakasztani, agyonverni, vagdosni a Kalapost. Kip már ott volt, és éppen valamiféle bort iszogatott. Ago nem törődött vele, csak mélyen magában átkozódott.
- Ahj barátom halk, vagy mint a nyári szellő! A szívbajt hozod rám.
Ago oldalra csavarta a fejét, és gyilkos pillantást vetett az informátorra. Az csak legyintet, és visszatért az italához.
~ Mint a szél he? Mint a szél…~ Gondolta magában, miközben ismét elnyomta az álom.

Harmadik nap ismét felriadt valahol a hajnal kezdetén. De most nem a gyomrára, hanem valamire, ami testet öltött az agyában. Valami, ami szinte egyből elillant, amint utánakapott. Idegesen kaparta az asztal lapját, hogy felidézze azt az dolgot, ami felkeltette. De minél jobban erőlködött, az annál messzebb került tőle. A szoba egyetlen ágyában Kip hortyogott esetlenül, és ez Agot zavarta. Hangos volt. Egy pillanatra ismét felrémlett az ihlet, de mint az előbb ismét eloszlott, mielőtt Ago megfoghatta volna. Néma szitkokat mondott mindenkire, és már fontolgatta, hogy megöl valakit, hogy idegeit nyugtassa. Látni akarta az utolsó leheletet amint elszáll…
Hirtelen kirúgta a széket maga alól, és harákolva bámult maga elé, mint akit démonok kergetek álmában. Szeme elszántságot tükrözött, és már tudta mi volt az ami kerülgette mint valami kísértet. Kip kiugrott az ágyból, és egy kést tartott a jobbjában támadásra késszen. Mikor realizálta a helyzetet, egy ügyes kézmozdulattal eltűntette valahová a bökőt.
- Ahjjj nem lehetne halkabban?! Mások még aludnának…
Mondta álomittas hangon, de Ago nem foglakozott vele. Mikor még egy perc után is ugyanolyan mereven állt, Kip megvonta a vállát, és visszafeküdt. Egy perc múlva ismét rémesen harákolni kezdett, jelezvén köszöni, szépen ő most alszik. De Agonak már forrt a vére, érezte, hogy tudja a megoldást. Úgy döntött ezen a napon nem hagyja el a fogadót.

Mikor Kip ismét felkelt „barátját” az egyik sarokban találta, amint ujjaival a koszos padlót kapargatja, és közben néha meg-meg rándul. Mikor rákérdezett volna nála, hogy minden oké, Ago néhány kézjellel elnémította.

Ha bárki kérdi a szajhád az ablakon át távozott. És ha nem akarsz meghalni, akkor nem kérdezősködsz, vagy zavarsz engem.

Kip mentegetően felemelte a kezeit, és kisomfordált a szobából, magára hagyva Agot a gondolataival. A reggeli hatalmas ötlet végre kezdett valamelyest összeállni. Ago egy olyan technikát akart kifejleszteni, amivel képesé válik a hangtalan közlekedésre, úgy, hogy felhasználja a levegő egyik talán legkevésbé ismert tulajdonságát, a némaságot. Egyszerűen hangzik, de nem az. Az ötlet akkor vette el csíráját, amikor Ago a szél játékát hallgatta, majd aztán belépett a fogadóba. De ekkor még nem sejtett semmit, majd mikor Kip megjegyzést tett rá, akkor bontott szárnyat az ötlet. Hiszen ha a levegő nem rezeg, akkor a hang sem tud közlekedni. Tehát amikor becsukjuk az ajtót, két ok miatt nem jut be semmiféle hang. Először is van egy hatalmas fal, ami nem engedi át a már meglévő hangot. Másodszor, a zártság miatt a levegő részecskék nem képesek a rezgéseket megfelelően továbbítani így a hang nagytöbbsége elveszik. Vagyis ebből az következik, hogy ahol kevesebb a légmozgás, ott kevesebb a hang. Vagyis erre a legcélszerűbb egy légmentes övezet, vagyis egy vákuumkapszula. Egy olyan rész a levegőben, ahonnan hiányzik a levegő, az a mozgatórugó, ami lehetővé teszi, hogy meghallják a lépteket. Ez kellett Agonak. Tudta magáról, hogy Fuuton beállítottságú, tudta már régóta. Még valamikor a zölddé avatása előtt derült ki amikor Tomo elküldte egy küldetésre. A Kemurigakurei ninja akadémia számára egy fontosabb csomag érkezett, és ezt kellett ellopni, és likvidálni a szállítót. Nos, a feladat második része sikeres volt, viszont a sok egyforma csomag közül pont a rosszat kapta föl Ago. Abban a csomagban egy nagy adag chakrapaír volt. Ekkor kapta a hatodik sallerjét. De a papírok segítségével meg tudták állapítani, hogy a rend tagjai milyen chakrával rendelkeznek, és Agonál a szél mutatkozott meg. Pont jól is jött, hogy ezt tudta magáról, hisz így bizonyos volt benne, hogy a technikája megvalósítható. Már csak arra kellett rájönnie, hogy ezt mégis miképp vitelezheti ki. Felállt és szélesre tárta az ablakot, hogy minél több levegő kerüljön be, hogy hallhassa a szél zúgását, hogy erőt nyerjen. Ahhoz, hogy vákuumot hozzon létre, el kell távolítani egy pontból minden levegőt. Azon a ponton belül nem lesz semmilyen hang, vagy rezdülés. Viszont a probléma az, hogy hogyan maradjon meg a légmentes övezet hosszabb ideig. A megvilágosodást egy hatalmas véletlen okozta, mégpedig egy vörös lufi képében. Egy gyermek sétált vele kinn az utcán, de elhagyta, és az pont Ago ablaka előtt kapott szárnyra és ment feljebb és feljebb.
~Burok…kell egy burok~
Ez jutott eszébe, és már benne volt, hogy megvalósítsa a technikát, vagyis inkább hogy nekikezdjen, amikor gyomra hatalmasat mordult. Nem volt elég az a három alma az előző nap, a szervezete kívánta az ételt. Nem örült neki cseppet sem. De úgy döntött tartalékolja az erejét, és másnap elmegy lopni, de ezen a napon, inkább pihen. Szóval hátát nekidöntve a sarok falainak, ismét mély álomba szenderült. Könnyel elalvó típus, ez nem vitás. Viszont amilyen gyorsan elragadják, az álmok olyan gyorsan vetik is ki magukból.

Negyedik nap, reggelén egy ajándék várt Ago-ra a szoba asztalán. Egy kiadós ebéd, ami már kihűlni látszott, de a célnak megfelelt. Tört krumpli, valamiféle puha szószos zöldségkeverékkel. Könnyen rágható étel, ami pont megfelelt Ago elvárásainak. Bizonyosra vette, hogy Kip hozta, de nem tudott rákérdezni, mert nem volt a lakásban.
Miután belakott, nekiállt gyakorlatba helyezni a technikát. Először is lábán próbálkozott, hiszen a lábak sokkal nehezebben irányíthatóak, és nagyobb eséllyel csapnak zajt, mint a finom munkára szakosodott kezek. A terv egyszerű volt. Képezni kell egy burkot lehetőleg minél kisebb ellenállásút, majd abból kiszívni minden levegőt, és utána hermetikusan lezárni. Nos a probléma valahol ott indult, hogy Ago még nem élt az elemi chakrája nyújtotta kiváltságokkal. Így ez a feladat némiképp bonyolult volt. Próbálta elképzelni, hogy ő most akkor szél, de nem hozta meg a várt hatást. Szóval próbálkozott. Ismerte a rendes chakrát, tudta, hogy az miként működik, miként funkcionál. A murénában ott volt Pedáns, aki szintén szélelemű chakrát használt. Agot nem nagyon érdekelte, hogy ő most akkor mire is képes, de tisztában volt az erejével. Ez fontos volt a szervezetben. Sokszor látta, hogy a Kutya pecsétet alkalmazza, szóval most megpróbálkozott ő is ezzel. Leült az ablakkal szemben, és megformálta a kézpecsétet. Először nem jelentkezett semmi, és Ago kezdte elveszíteni a türelmét. Majd fokozatosan kezdte érezni, hogy valami gyülemlik benne, és ez nem a saját chakrája volt. Vagyis mégis, de valami más volt benne. Nem igazán lehet megfogalmazni, egy olyan érzést, mint ez. A lényeg, hogy Ago tudta, nem a szokványos chakráját szabadította fel.
Ezen felbuzdulva, a szél elemű chakrát, a kézjel segítségével megpróbálta arra ösztökélni, hogy szívja el a lába körül a levegőt. Nos, ez mondhatni megtörtént, de nem úgy ahogy Ago akarta. Igazából fuvallatot gerjesztett a lábainál, hiszen a levegő cserélődik, így ha egyik helyről kivonunk valamennyit, akkor ugyanannyi kerül a helyére, és ennek eredménye a szél. Legalább is Ago számára ez jött le. Szóval az elsődleges cél a burok létrehozása volt, és most, hogy ismerte a chakrájának természetét, úgy érezte hamarosan megoldja a problémát. Újra megformálta a kézpecsétet, és ismét érezte az ismeretlen chakrát. Ezt kibocsájtva megpróbált egy viszonylag gömbszerű burkot létrehozni. Először csak egyet, de az is inkább lett paca, mint gömb. Noha Ago nem látta a kreálmányt érezte, hogy miként is jött létre. Szóval újrapróbálkozott. Egészen addig szenvedett vele, míg be nem sötétedett, de ekkor már képes volt, létrehozni egy gömböt, és egy geoidot egyszerre. Ezt fél sikernek könyvelte el. Most mivel sikerült, egy mondhatni egyszerű alakot létrehoznia, megpróbálkozott egy viszonylag nehezebb változattal, egy ovális formával. Ebből egyet könnyűszerrel létre tudott hozni, de kettőt már nem. És sajnos egy újabb probléma merült fel miszerint kettő gömb nem lesz elég. Minimum négyre van szükség. Hiszen az egy dolog, hogy képes fenntartani a gömböket miközben mozog, mert akkor koncentrál, de ahhoz, hogy változtatgassa az alakjukat, miközben mozog, az már túl sok figyelmét venné el. Szóval kell a két lábra, meg a két lábszárra. Ez négy gömb. és még csak kettőre volt képes. Szóval tovább gyártotta a gömböket, amiknek még igazából semmiféle funkciójuk nem volt. Egyszerű chakragömbök szélből, amiket meg sem érez az ember ha átmegy rajtuk, maximum egy szeles-esős időben tűnnének fel. De ez a technika alapköve, erre épül minden. És erre hatalmas szükség van. Szóval Ago próbálkozott és próbálkozott, egészen addig amíg nem sikerült. És amikor sikerült mind a négy ovális gömböt létrehozni, egyszerűen csak előreborult a feje, és elnyomta az álom. Sok chakrát használt el, és kevés maradt tartalékba. Egy kiadós alvás segít rajta.

Ötödik nap merev izmokkal kelt, a szoba padlóján. Most nem várt rá étel, de nem is kellett. Ha minden jól megy akkor ezen a napon képessé válik a technikát véglegesíteni. Szóval ismét nekiült a feladatnak, és létrehozta a formákat. Ezek még csak úgy lebegtek a semmiben, nem volt különösebb helyük, vagy céljuk. Miután Ago, már egy sima kézjellel is képes volt előidézni egy pillanat alatt őket, akkor kezdett bele, abba a részbe, miszerint a gömböket a lábára irányította. Azok engedelmesen odalibbentek, és magukba burkolták a két lábat, ahogy az elő volt írva. De mikor Ago lépett, azok nem követték a lépés dőlésszögét. Ezt fixálni kellett, de Ago valahogy számított az efféle bökkenőkre. Elkezdett fel-alá járkálni, miközben koncentrált, hogy a gömbök folyamatosan kövessék a lábának a mozgását. Mikor nagyon koncentrált a manőver hibátlan volt, de sok külső tényezőre képtelen volt figyelni, így sokszor nekiment a széknek, vagy az ágynak. De nem adta fel, noha már belülről sokszor rágta az ideg, és legszívesebben üvöltött volna, ha lennének még hangszálai. Addig próbálkozott, míg képes nem volt egyszerre figyelni a környezetére, és a lábai mozgására. Erre valamikor alkonyatkor sikerült ráérezni, és képes volt úgy ugrálni a szobában, hogy a lábain lévő gömbök nem távolodtak el, és pontosan követték a lábai mozgását, akár egymástól teljesen függetlenül. Kip ezidőtájt jött meg és némileg furcsállta azt, hogy Ago mégis minek rója a köröket, és minek ugrál a bútorzaton. De Ago nem vett róla tudomást, még akkor sem, amikor az kérdőre vonta.
- Héhé! Ugye tudod ha itt nekem összetörsz valamit, akkor azt levonom a fizetségedből!
Ago csak megrántotta a vállát. Túl izgatott volt ahhoz, hogy ez most érdekelje, szóval inkább folytatta a gyakorlást. A biztos lépteknek hála megpróbálkozhatott a végső stádiummal, miszerint a gömbökből kivon minden levegőt. Kézpecsétet formált, és érezte amint a chakrája apadni kezd, és a levegő távozik a gömbökből. Lényegében ez volt a legegyszerűbb része, hiszen elsőre sikerrel járt. A gömbök nem engedték vissza a levegőt, ellenben minden tárgy könnyedén áthatolhatott rajta, így ők is kaptak a levegőtlenségből, és a hangtalanságból. Ago elismerően rázta a fejét. Képes volt egy olyan technikát létrehozni, ami hatalmas előrejutás számára, és amit eléggé gyakran fog használni a közeljövőben.



A maradék két nap mondhatni eseménytelenül telt. Ago folyamatosan gyakorolta a technikát, és késő esténként ezzel futkározott a háztetőkön, próbálva minél nagyobb zajt csapni, de semmi. A cserepek nem ropogta, a lába nem csapott zajt. Pont, ahogy tervezte. Lopott élelmet, pépesített almát, vagy valami hasonlót. Aludt és gyakorolt. Majd az indulás napján összekészítette a felszerelését. Három Kunai-ra robbanójegyzetet kötött, és átnézte őket ismét. Egy doboz gyufát, melyet technikagyakorlás közben egy boltostól csent el, zsebre vágta a cigaretta mellé. Miután minden megvolt, várta a csapatot hogy befussanak. 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Shimura Danzou on Pént. Aug. 07 2015, 10:41

// Tanulás Ellenőrzés

Tetszett, a történet tőled megszokhatóan remek. Azonban arra figyelj kérlek, hogy bár e felvezetés is nagyszerű volt, de maga a tanulás van kisebbségben, ami nem feltétlenül pozitív. Ennek ellenére elfogadom, mert C szintű technikáról van szó és nagyon tetszetős posztot hoztál össze. Gratulálok. ^^ A Tanulásra 3 chakrát is adok, de ezt még nem írom fel, majd a kaland végső értékelésénél az értékelő Staff beleszámítja a végső jutalomba. Folytathatjátok és hajrá! //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szer. Aug. 12 2015, 20:40

//Bocs a lassú reagért, meg a betűméret változásért, de haldoklik a gépem, és már csak libre fájlban tudom megírni majd átmásolni ami elég ratyi.//


A hét minden napja hasznos volt számodra. Maga a tény, hogy új technikával gyarapodott a jutsu arzenálod már nem kis szó, ám talán még fontosabb szempont, itt hogy mennyire is illik hozzád ez a technika. Nem kérdéseshez hogy szakmádba vághat és szép esélyed van rá, hogy már a mostani küldetésen nagy hasznát veheted. Két napotok maradt bejutni a szigetre és mindennel elkészülni az orvtámadás előtt. A csapatod időben megérkezett és úgy döntöttetek, hogy az előzetesen megbeszélt terv szerint az éj leple alatt indultok útnak. Kontruiko, már intézett nektek egy szabad csónakot a kikötőben, ami alkalmas lesz a sziget megközelítésére, és a balek is jelen volt, aki már a szerelme genjutsujába esett. Olyan volt mintha egy szimpla zombi lenne, aki nem rendelkezik önálló akarattal. Vagy mint egy durván papucs pasi. A csónak ami a szállításotokra lett szerezve, nem volt igazán tágas. Öten csak kényelmetlenül fértetek el benne, így még szerencse volt, hogy Kip nem tartott veletek.
- Nos akkor sok sikert nektek. A fogadó számláját rendezem arra nem lesz gond. A küldetés sikeres befejezése után találkozzunk abban a Tűz országi fogadóban ahol a küldetésről meséltem neked Ago. Ott már bármi gond lenne, a Víz szövetség keze úgysem ér el. Jah és Ago, ha a fő kutya fejét esetleg elhoznád, az tuti tetszene a megrendelőnek.- Mosolyodott el Kip majd míg útra keltetett, még búcsúzásul intett nektek. A szőke katona és a stratéga magár vállalta az evezés szerepét, hisz nem járja, hogy egy kislány vagy a zombi üzemmódú balek esetleg a csapat vezetője evezzen. Az éjszaka kellemese menedéket nyújtott és a csöndet is csak a víz evezés keltette csobogása törte meg. Lassan látótávotokon belülre került a Yaibashima sziget, ezért az evezőket félre raktátok és a csapat várta az utasításaidat. Te dönthettél róla, hogyan akartok bejutni, mi legyen a ladikkal. Azt már tudtad, hogy a zombi fiún kívül képes mindenki a vízen járni és a helyzetetek is ideális volt, hisz a kikötőktől legmesszebbi pontnál áltatok meg a parttól fél kilométerrel. Ám érkezésetekről senki sem tudhat, hisz az újabb bonyodalmakat szülhet. Itt az ideje a legjobb formátokat elővenni.



//Következő postodat aYaibashima sziget Kikötőjébe kérem. Ugye nem ott vagytok de ez lesz hozzátok egyelőre a legközelebb.//

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Szomb. Aug. 15 2015, 13:26

Kissé elszontyolodok, amikor kiderül, hogy nem harcolhatok az új szobatársammal. Mivel harc nem lesz, ezért egy kis edzést tartok: megcsinálok száz felülést, fekvőtámaszt, guggolást, majd még kézen állva is kinyomom magam. Ez eltart egy darabig, de utána elégedetten fekszek le és könnyedén elnyom az álom.

Reggel korán ébresztenek bennünket. Az utasítás szerint kiugrok az ágyból és villámgyorsan felöltözök. Csak egy rövid pillantást teszek a társaim felé, inkább magammal foglalkozok. Egy picit álmos vagyok még, de egy nagy ásítást követően kissé kitisztul az agyam.
- Menjünk, vár a kaja! - szólalok meg mosolyogva, miközben a csipát próbálom kidörgölni a szememből. - Remélem valami finomságot kapunk.
Ezután a többiekkel elindulok a konyha felé. Úgy néz ki, most komolyabb dolgom lesz, ha helyhez és kajához akarok jutni. Mindenki nagyon iparkodik, csak pár kabin van, ahol még készülődnek, a legtöbb már üresen áll. Amikor megérkezünk, a szobatársaimmal maradok és velük állok a sorban. Közben azért megérdeklődök pár embert, hátha tudnak valamit a napi programról. Azonban csak a rohanás vár, mindenki igyekszik időben megreggelizni. Lassan én is megkapom az adagomat, de mivel csak tíz perc van enni, nem keresgélek szabad asztalt. Kiállok a sorból és egy félre eső fal mellett megállok, egyik kezemmel a tálcát szorongatom, a másikkal pedig az ételt tömöm magamba.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Aug. 16 2015, 18:56

// Zavaros Vizeken - Víz Szövetsége //

   Immáron kicsivel több, mint másfél napja, hogy a csapat elhagyta a Kikötőt. A hatalmas flotta rengeteg hadihajót, felderítőhajtó, csapat és utánpótlás szállító hajót foglal magában. Igazából a tenger nagyra becsült fiai még nem láthattak ekkora flottát a tengeren, ahogy Kirigakurei is tudja, hogy felülmúlta önmagát. Ám valóban ütőképes lehet a haderő a szárazföldön is? Elvégre a hajóhad ereje nem egyezik meg a rajtuk lévő Shinobik erejével, bár ezt senki sem tudhatja biztosra...
   Az emberek hatalmas tömegekben özönlenek a kantinba, ahol mindenki ételhez és italhoz jut. Persze csak a szokásos, vitaminporokkal és ásványi anyagokkal megszórt rizstál a reggeli, ám ez is több, mint a semmi. Ezt Shinko is így gondolja, ezért a társai társaságától, vagy éppen úgy bármilyen élő ember társaságától megvonva magát, odébb húzódva tolja be az ételt. Igaz, rohannia nem kellene, de Ő mégis ezt teszi, ám harcidőkben ez nagyon is jó ötlet. A legtöbb katona megtanul gyorsan enni, ugyanis úgy a jóllakottság érzete kevés étellel is elérhető, valamint értékes időket spórolhatnak meg. No meg persze farkastörvények is uralkodhatnának, amikor is, ahogy a mondás tartja: Az erősebb kutya... Biztos érti mindenki.
   Kawachi ezzel szemben ráérősebben indul meg az étkezde irányába. A hajón rengeteg fürdő található meg, minden egyes szárnyban, ám ezek közös fürdők, így legalább 20 ember használ közösen egy fürdőszobát, ahol többnyire öt toalett és öt zuhanykabin található meg. Természetesen a kunoichiknek és a férfiaknak külön-külön helyiség van fenntartva, persze egymás mellett... Kawachi számára az itt tartózkodás egyenlőre nem volt túl kellemes, mindenki megjegyzéseket tett a felszerelései tárolására, amiben annyi igazság volt, hogy ne hagyja szanaszét, ám a honfitársak már csak nem rongálják meg... Vagy talán mégis? Rossz dolog lenne ezt gondolni, ugyanis a rosszmájúság vagy az esetlege szabotőrök veszélyt jelenthetnek a falura és a háború végkimenetelére.
   Kawachi és Shinko is ételhez jut, ám helyüket egymás mellett találták meg, ugyanis Kawachi hiába nézett körbe, nem talált egy helyet, ahová leülhetett volna. Éppen ezért neki is állva kellett ennie, ahogy a később érkezők többségének. Persze beljebb, azoknál az asztaloknál, amik közelebb vannak az ételosztó pultokhoz sokak számára jutott már hely, ám ők messzebb voltak. Persze ez nem gond, állva is ugyanannyira élvezhet az étel.

// Egymás mellé kerültetek, ha szeretnétek beszélgethettek a másikkal egy keveset, elvégre egy faluból származtok. //


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Csüt. Aug. 27 2015, 22:12

Hiába igyekszek, így sincs már túl sok szabad hely. Így hát amint megkapom a fejadagomat, egy nyugisabb helyen megállok a fal mellett és falatozni kezdek. Sietek az evéssel, hátha utána valamilyen testmozgást kell csinálni. Így legalább emészteni is tudok és nem okoz majd gondot a mozgás. Miközben a reggelimet fogyasztom, alaposan megnézem a társaságot. Nagyon érdekel milyen arcok vesznek részt egy ilyen hadműveletben. Biztos mind nagyon kemények, elvégre akkor nem lehetnénk itt. Legalábbis remélhetőleg... Kissé ciki lenne, ha csak úgy a halálba küldenének minket.
Majd hamarosan társam akad a reggelihez. Egy másik srác követi a példámat és beáll mellém kajázni. Biccentek egyet felé, majd lassacskán befalom az étel maradékát is. Ezután várok még, hátha történik valami, de leginkább egy újabb parancsot szeretnék hallani.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Akirama Mamorou on Vas. Aug. 30 2015, 02:07

//Zavaros vizeken - Jiraiya//

Apám néhány napja ment el. Nekem ma kell itt hagynom anyám. Ki fogja majd ellátni? Mi van, ha mindketten meghalunk a fronton? Mi lesz, ha egyedül marad? El fogja tudni viselni? Beleőrül? Esetleg öngyilkos less? Vagy pont az ellenkezője, és nagyon büszke less rank, hogy életünket adtuk a hazánkért? Gondolataim közepette észre sem vettem, ahogy könnybe lábad a szemem. Kiráztam a fejemből a gondolatot, majd kitöröltem a szememből a könnycseppet, és visszafordultam az ajtóban mögöttem álló anyámhoz, megöleltem, és elindultam a kertkapunk felé. Kiléptem, és gyors tempóban megindultam a város kapuja felé, ami a Kikötőváros felé vezetett. rengeteg gondola futott végig a fejemben, ami nem biztos, hogy az ilyenkorú fiúknak végig kéne futnia a fején. Háború van, és akárki életét vesztheti. De ez nem azt jelenti, hogy minden más érzelem nélkül futok a saját halálomba. Ugyanúgy féltem, mint mindenki más, és ezt tudtuk legbelül, hogy mindenki fél. Aki nem fél a háborútól, az vagy őrűlt, vagy őrült. Vagy talán nem kell kimennie a frontra. Nekem nem volt akkora szerencsém, hogy otthon maradjak. Egyetlen egy gondola volt a fejemben, ami vígasztalt, az pedig az, hogy ha visszatérek, akkor nagy valószínűséggel hős leszek, vagy legalább erősebb. Najó, nem kell a hősiesség, elég, ha túlélem. Mielőtt elértem volna a kapuhoz, még beugrottam boltba, elvégre nincs teljes felszerelésem még. Megvásároltam  egy szerszám szettet, illetve két kisüveg tintát, és két kis tekercset. Kitudja, lehet, hogy kelleni fog. Otthagytam összesen kilencszáz ryou-t.
Kikötőváros egy elég zajos hely. Nem gondoltam, hogy egy ekkora település lehet ilyen élettel teli. Mindenhol sürgő-forgó emberek, többnyire shinobik, de volt rengeteg rakodó munkás, matróz, és egyéb olyan munkás, akiket a nálam idősebb srácok kerestek inkább. Ahogy haladtam a rakparton, folyton figyeltem az égbe tornyosuló dobozokat, a rohanó embereket, a víz fodrozódását, ami azt sugallta, hogy minden rendben van, mivel még nem hordott vért a hátán. Jó neki. Én a kezemről sem tudom lemosni a vér szagát, és nem vagyok sorozatgyilkos. Egy embert öltem meg, de még nem tudtdam azt se feldolgozni. Ekkor megálltam egy elég robosztus hajó előtt, és felnéztem rá. Sokat bírhatott, biztos sok a férőhelye is, de az biztos hogy egy lomha dög. Előtte egy legalább olyan robosztus ember irányítgatta az embereket hajóik felé. Odasétáltam hozzá, és utbaigazítást kértem. A fószer jót nevetett, hogy egy ilyen “kölyök” keresi az utánpótlás szállító hajót, de végülis hátamögé mutatott, és ennyiben is hagyta. Felmentem a hajóra, és visszanéztem. Aza z egy dolog volt a fejemben, hogy lehet nem látom már ezt a várost. Nemhogy nem látom Kirit, de még ezt a porfészket sem.
Elindultam a hajó testén, és követtem a fent lévő shinobikat. Nem lehettek többen ötven-hatvannál. Mind egy irányba haladtak, és ez többnyire a hajó orra volt, ahol egy nagyobb placcon kezdett el mindenki összetömörülni. Elég magas gyerek voltam, szóval hátul is teljesen jó volt nekem. Nem akartam az első sorba menni, mert az annyit mondana, hogy “Nézd! Egy öngyilkos!”, vagy hogy “Mennyire siet! Majd később megbánja.” Hátul megfelelő volt. És csak vártam.


//Felszerelés:
x5 Kunai; x10 Shuriken; x1 Ninjato; x5 Senbon; x10 Robbanójegyzet; x1 Szerszám szett; x2 (Chakra) tinta; x2 (Chakra) tekercs;
Pénz kiadva:
900 Ryou //


A hozzászólást Akirama Mamorou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 01 2015, 20:58-kor.
avatar
Akirama Mamorou
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 300

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Matuke Hariko on Kedd Szept. 01 2015, 20:21

Zavaros vizeken - Jiraiya - Kezdő post




Már az eső sem szokványosan esett ezen a mai reggelet, mint ahogyan az szokott. Megnyugtató kopogása helyett hevesen verte az épületek ablakait, figyelmeztetve annak lakóit arra, hogy borongós időszak következik.
- Borongós időszak?! Na az nem kifejezés... Állapítottam meg amikor meghallottam a házam ablakában kirakott angyal formájú szélcsengőt. Ritkán szokott megszólalni, de amikor zendül, akkor általában komoly dologról volt szó. Eddig életem során kétszer hallottam zengeni a mostanit is beleértve, viszont tökéletesen tudtam mit jelent. Tenshi-sama magához hívat.
Nem is tétováztam sokáig, kinyitottam házam ablakát melyen hevesen vert kezdett beverni az eső, majd elrugaszkodva azon keresztül megindultam a falu közepén lévő hatalmas torony felé. Nem várakoztathattam meg úrnőmet. Amikor megérkeztem a torony lábához, némi chakrát koncentrálva, az oldalán kezdtem el futni felfelé teljesen addig amíg el nem értem a legfelső szinten lévő teraszt, ahol megláttam őt. Ritkán mutatkozik emberek előtt személyesen, legtöbb esetben Ame no Kage-n keresztül szokta küldetéseit kiadni, ám a jelenlegi helyzet rendhagyó volt.
- Fontos feladatot bízok rád, és csakis rád, mert egyike vagy azon kevés embereimnek akikben megbízok. Szükségem van az erődre és tudásodra. - Mondta ahogyan egy kis csomagot adott át nekem, majd megfordulva elindult vissza lakhelyére, de még mielőtt teljesen eltűnt volna, megállt és pár néma szót intézett felém a zajos esőben [...] végül teljesen eltűnt.
A csomagot amit kaptam, csak akkor bontottam fel amikor hazaértem, ám tartalma meglepett. Egy tekercs volt benne, két fejpánt, egy Kirigakurei valamint egy Kumogakurei, valamint egy tájékoztatásul szolgáló levél melyet Kirigakure tejes népessége meg fog kapni napokon belül. A tartalma így szólt:

"Kirigakure polgárai. A mai napon a Vízben rejtőző ország is csatlakozik a Kontinensen dúló háborúba, s teljes erővel a mai napon útnak indul, hogy a Tűz szövetségének egy újabb nemzetét megtörve, diadalmaskodjon. Minden harcképes férfi és 14 életévét betöltött shinobi pontban délben jelenjen meg a Kikötőben, ahol további instrukciókat kap. Kirigakure a mai napon megmutatja erejét, s diadalmaskodik a kontinensen."

- Tehát mégiscsak igaz amit pletykálnak. Sunagakure elfoglalása után a Víz szövetsége diadalittasan nekivág egy újabb támadásnak és a célpontjuk ezúttal Kumogakure. Sietnem kell, nincs túl sok időm! Gondolkoztam hangosan és valóban nem volt sok időm, hisz maga az út ami az Eső országából Kirigakureba vezet, több napos. El is kezdtem hát a készülődést, fegyvereimet csatasorba állítottam, ruházatomat a háborúhoz igazítottam, majd miután elkészültem, nekivágtam az útnak.
Még mielőtt elhagytam volna Amegakuret, betértem annak fegyverboltjába, hogy készleteket vásároljak. A vén uzsorás tulajdonos még mindég jól bírta a munkát kora ellenére, ami kellemetlen volt a számomra, hisz pimaszul sokat kért portékájáért.
- 100 db senbon lesz kezdésnek, egy doboz energiatablettát kérnék még, valamint egy elsősegély csomagra lesz még szükségem! Közöltem az öreggel a listámat, aki kutakodni kezdett, majd lassacskán elém rakott mindent amit kértem.
- Az annyi lesz mint: 23.500 Ryu! Kerregő hangja hallatára egy pillanatra megszédültem, majd némi fintorgással az arcomon, kifizettem az eszközöket, majd elhagytam az üzletet.
A lehető legrövidebb úton haladtam Kirigakure felé, chakát nem kímélve közlekedtem az erdős terepeken, míg ahol nem volt semmi amin elrugaszkodhattam volna, addig futással próbáltam meg időt nyerni, de végül megérkeztem célállomásom felé. A Víz Szövetségének egyik oszlopos tagországában jártam, így hát elő is vettem a kapott fejpántokat és a nyakamba akasztottam a Víz országát megtestesítőt, míg a másik a felszereléseim között talált helyet. A kikötőbe érve savanyú arckifejezéssel vettem tudomásul, hogy lecsúsztam az indulásról és a legtöbb hajó már felhorgonyzott és úton volt célállomása felé, azonban még volt remény. Shinobikkal volt még mindég tömve a kikötő és egy nő igazította útba őket, így vettem a bátorságot és jómagam is beálltam a sorba az információért. Amikor rám került a sor, átnyújtottam a levelet ami hadba hívott és kérvényeztem, hogy helyezzen el engem is az egyik hajón. A nő végigmért, majd beosztott az utánpótlásokat szállító hajóra.
Némi tétovázás és kevesebb keresés után megtaláltam a hajómat ami meglepően jól páncélozott volt, de ami meglepőbb, hogy körülbelül ötvenen helyezkedtek el rajta és a hajó orrához csoportosulnak. Gyorsan kaptam magam és beálltam a tömeg közé.

- Elnézést a késésért! Matuke Hariko, küldetésre jelentkezem! Minden erőmmel azon leszek, hogy a Víz Szövetségét diadalmat arasson az elkövetkező napokban! Jelentettem ki hangosan és érthetően, majd vártam, hogy utolérjenek az események.

//Elnézést kérek, ha olyan érzésetek van mintha összecsaptam volna a postot, sajnos épp két műszak között írok ^^''

Hoppácska, utólag vettem észre, hogy a felszerelést nem írtam le ^^'' Gumene

- 20 db Kunai
- 20 db Shuriken
- 150 db Senbon (esernyőkbe felszerelve)
- 10 db robbanó cetli
- 5 füstbomba
- 5 Különleges illatanyagokkal ellátott füstbomba
- 1 db víz alatti légzőkészülék
- 2 db fénybomba
- 2 db Gekei Rensa (saját fegyver >Katt< )
- 2 db Esernyő senbonokkal felszerelve
- Lábanként 100 kilogramm súly
//
avatar
Matuke Hariko
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Jounin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Szept. 06 2015, 18:31

//
Shinko: Kawachi egy darabig NJK lesz, bár van egy olyan érzésem, hogy mire mindenki ír, Ő is visszatér.
Mamorou: A helyesírásra figyelj, ugyanis a gondolat helyett többször is gondolát írtál Very Happy Ami nem baj, mert tudom, hogy miről van szó, csak fura. A másik, hogy a Vásárlásodat ne hagyom jóvá, ugyanis az általad összeírt áruk értéke nem 900, vagy 9000 Ryo, hanem 14800 Ryo. Szerintem amikor megnézted az eszközöket, akkor láttad az árakat, így nem értem ezt, hiszen neked eleve csak 1000 Ryo szerepel az adatlapon. Azt az 1000 Ryo-t elköltheted, de nézd meg az árakat és akkor aszerint.  (Amúgy egészen jól írsz, ami meglepett Very Happy) Edit.: Igen, most már látom, hogy a posztodba beleírtad, hogy mit veszel meg, ami pedig alul van az csak a felszerelés. Így elfogadva!
Hariko: Elfelejtettem neked instrukciókat adni, de látom jól megoldottad a dolgokat. A posztomban még kiegészítem az odakerülésed és annak körülményeit ^^
A vásárlást jóváhagyom! //


   Shinko rendkívül energikus shinobi, így nem is csoda, hogy akárcsak a katonák, Ő is csak belapátolja az ételt, hogy minél előbb mehessen a dolgára. Elvégre a szórólapokat sem viccből osztogatta, valószínűleg a háborúban igyekszik majd az élre törni és dicsőséget szerezni magának. Hamarosan be is fejezi tehát az étkezést, majd vár még néhány másodpercet. A mellette lévő fiú is igyekszik gyorsan végezni, ám Ő nem kapkodja el úgy, mint Shinko. Ám hamarosan, miután mindenki megette a magáét, a kantin hangszóróiból egy ismerős hang csendül fel.
- Khhmmm... Itt a Hajó kapitánya és a hadtest Parancsnoka beszél! Itt az idő, hogy mindenki megismerje a haditervet, amivel egyenesen lyukat ütünk a Villámon, hogy elérjük a Villám által rejtett Felhőt. Ha ezt megtettük, akkor Kirigakure újból dicsőséges győzelmet arathat! Ehhez a győzelemhez viszont az kell, hogy mindenki a lehető legjobbat nyújtsa a harcok során és ha kell, akkor áldozatokat is hozva, de törjön előre és segítse a falut azzal, hogy az életét adja Kirigakure no Satoért! Akik a csatában elesnek, örök dicsőséget szereznek és azon hallhatatlan halhatatlan (!!! Very Happy) ninják névsorát fogják bővíteni, akik ugyanígy, dicső halált haltak! Ám előbb, ismerkedjetek meg a haditervünkkel!
Amint befejezte a mondatot a férfi, a hangszóró elcsendesült, majd néhány vezető lépett be, akik kiadták az utasítást: El a székekkel és az asztalokkal a faltól. Az asztaloknál ülő shinobik mind felálltak, majd odább húzták a székeiket és az asztalaikat az egyik széles fémfaltól, ahol fel volt már függesztve egy nagyobb, feltekert térkép. Miután mindezt megtörtént, a fal és a ninják (És a székek között) között három méter távolság volt. Az első négy sorban állok leültek a székekre és az asztalokra, míg a hátul lévők végig állhattak, ugyanis láttak mindent. Az egyik segítő meghúzott egy madzagot, mire a hatalmas, egész falat beterít térkép legördült, akárcsak egy feltekert vászon, majd láthatóvá vált a  Haditerv egy része! Szinte az egész Villámok Országáról előttük volt egy elfoglalási tervrajz, ám ki volt emelve egy, amely most számukra fontos volt. Miután mindenki sikeresen szemügyre vette a vázlatot, a hangszóró újra felcsendült.
- Most már előttetek van a haditerv. Amint látjátok, a Villámok Országának Keleti határvonalát vázoltuk fel. Persze a vázlat nem méretarányos, így senki ne értse félre. A térképen több haditerv is szerepel, ám az csak a későbbiekben válik majd jelentőssé, addig csak a kiemelt tervvel foglalkozzatok.
Mondta a férfi, majd várt egy kicsit és folytatta.
- A Kumogakurei Flotta a Kikötőváros közelében tartózkodik, azonban előfordulhat, hogy szétszórtan felderítő hajókat találunk a partszakasz teljes szélességében. Ha ez megtörténne, akkor azokat igyekszünk megsemmisíteni, ám ha egy is célba ér és elviszi a támadásunk üzenetét, akkor ugyan értékes időt veszítünk, de nem ér annyi idő alatt a partszakaszra a Kumogakurei erősítés, minthogy mi megérkezzünk. Így mire megérkeznének az ellenséges haderők, addigra már régen az embereik vére fogja mocskolni az Óceánt. De most a tervre koncentráljunk! Amint látják, a mi flottánk a vázlatban sokkal nagyobb, mint az ellenségé, ez a gyakorlatban is igaz, viszont nem tudjuk, hogy hol helyezkednek el. Éppen ezért, a flotta nagy része szemből és egy átkaroló hadművelettel támadja meg a Kikötővárost, míg a szélén lévő hajók a partszakasz Északi és Déli részét támadják. A mi hajón a szélén helyezkedik és és a bal, vagyis a Déli részt fogjuk megtámadni. Nagy vonalakban ennyi, a többit majd a Szakaszvezetők elmondják.
Mondta a férfi, majd a hangszóró kikapcsolt, a következő pillanatban pedig, egy férfi lépett a Térképhez. Arcán egy ANBU-maszk virított, méghozzá fekete alapú, fehér díszes ANBU-maszkkal ami azt jelentette, hogy egy speciális osztagba tartozik. Nem sok látszott belőle az ANBU Ruha és Maszk miatt, ám az látható volt, hogy a haja szőke és a válláig ér. Nos a hangja pedig torz volt a maszknak köszönhetően.
- Mindenki jól figyeljen, mert aki nem figyel, az meghal és nem kell nekünk felesleges szarkupac, amiben a nyakunkat törjük! Remélem világos voltam és most kezdem! - Mondta kissé durván az ANBU, akinek a hangja a nőiesből egészen a fiúsig vándorolt - Itt vagyunk mi! - Bök kezével a flotta bal szélére. - Mi a legszélén vagyunk, ami azt jelenti, hogy nekünk van az egyik legjobb dolgunk, ugyanis mi támadjuk meg az utolsó megfigyelő állomást, vagyis tőlünk Délre már nem lesznek táborok, hanem csak sziklás, kikötésre és partraszállásra alkalmatlan területek, ahová az ostobák nem állítottak fel tornyokat. Mert igen, nagyjából Öt Kilométerenként Tornyok és Bunkerek vannak kiépítve. A Tornyok fából, míg a bunkerek betonból épültek fel, vagy éppen kőből, amennyire elmaradottak ezek a népek... - Hangjában egy kis "nyafkaság" érezhető - A tornyok és a bunkerek körül táborok vannak, ahol nem tudni, hogy mekkora számú őrség van, viszont mi körülbelül százan lehetünk ezen a hajón, így bizonyára megbirkózunk majd a feladattal. Miután az első védőállomást megsemmisítettük, azt jelezi kell azzal, hogy kioltjuk a tornyok fényeit, majd megyünk Északnak, vagyis a Kikötőváros felé, hogy segítsünk a többieknek. A találkozási pont a Kikötőváros, ahol a legtöbb ellenséget kell kimosni a lyukból, útközben pedig minden nem Kirigakurei, vagy szövetséges ninját el kell intéznetek. Remélem felfogta az agyatok ezt a rendkívül bonyolult tervet. Kérdés van?
Tette fel flegmán a kérdését, amire talán egy viszonzást vár, de az is lehet, hogy azt akarja, hogy mindenki csak maradjon csendben és bólogasson...

   Mamorou és Hariko egy hajón kötöttek ki. Mindegyikőjüknek meg van a háttértörténete, hogy miért és hogyan került ide... Ki érzelmi válságban van és kérdésekkel küzd, ki pedig a hazájáért igyekszik teljesíteni. Talán Hariko vállát nyomja leginkább a felelősség, ugyanis társak nélkül, egyedül érkezett ide, ugyanis a falu vezetője, Konan egy feladattal bízta meg őt. Miután a lány útnak indult, hamarosan egy papírlepke állta útját, amint kecsesen libbent a lány kezébe, majd szétnyílt. Tenshi-sama titkos üzenete, amiben egy küldetés bízott a lányra...
   Nos tehát, mindenki számára nehéz a sors, ám teljesíteni kell, hiszen csak akkor válhat igazán hasznossá. Az pedig, hogy miért akar hasznos lenni, vagy hogy tényleg a hasznossá válás miatt akar valaki teljesíteni, azt csak Ő tudhatja. Elvégre Momorou sem azért jött a háborúba, mert annyira harcolni akart és a vérét adni a hazájáért, másokét pedig elvenni, hanem azért jött, mert rákötelezték. Éppen ezért a hátsó sorokban húzta meg magát, hogy még véletlenül se kerüljön legelőre a harcokban. Sajnos már Hariko is csak hátul talált magának helyet és akkora volt a zsivaj, hogy feleslegesnek látta a bemutatkozást, ám a következő pillanatban hatalmas hullámok csaptak fel a hajó oldalán, majd az egész csoportosulást nyakig eláztatták hideg vízzel. Persze a Jounin idejében érzékelhette a vizet, így volt ideje reagálni rá, ha képes bármiféle módon kivédeni azt. Persze elugrani már nincs ideje... A Geninek és a kevésbé tapasztalat egyének rosszul jártak.
   Miután a hatalmas hullámok két oldalról érhetetlen módon felcsaptak a hatalmas hajóra, mindenki csendben maradt és vizesen nézett körbe, hogy vajon mi történt. Ám ekkor a semmiből, a hajó orránál állva egy kisebb megemelt területen, egy Férfi jelent meg. Kétoldalt felnyírt haja kékesen csillogott, amíg a középen létvő hosszabb tincsek, hátra voltak fésülve. Egy Speciális Osztag mellényét viselte, valamint egy nadrágot és sok kisebb tárolót és tekercset. A karja hatalmas volt, ám illett a testalkatához. Iszonyatosan félelmetessé és katonássá teszi ez a megjelenés a férfit.
- Na mi van? Kissé lefagyott a hangulat... Ez a kollektív büntetés általában meghozza a csendet...
Mondja bosszúsan a férfi.
- Aki még egyszer az engedélyem nélkül megszólal, az a halraktárban tölti az éjszakát! Remélem világos voltam... Nem szeretem, hogyha ilyen fegyelmezetlen társaságot sóznak a nyakamba! Geninek...
Förmedt rá a társaságra, mire hatalmas csend állt be. Bizony... A teljes társaság Geninekből áll, méghozzá a tapasztalatlanabb fajtából, akik még nem teljesítettek sokat a falujuknak. És hát Hariko mivel nem rendelkezik mindenféle hamisított, vagy hamisítatlan papírral és mivel elkésett, így arra az Ellátmányt szállító hajóra került fel, amely csak Geninekből áll... Ám ez egy jó hír lehet a fiatal Mamorou-nak aki így talán nem lesz annyira egyedül és nem lesz annyira kirívó a tapasztalatlanságából kifolyólag...


// Hariko: Elküldtem neked Pm-ben a küldetésed! A kaland érdekében kérlek, hogy ne áruld el egyetlen felhasználónak sem a feladatodat! Smile //



A hozzászólást Jiraiya összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 10 2015, 19:18-kor.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Hoshizoku Kaito on Hétf. Szept. 07 2015, 22:44

//Oyoki//

Mivel semmi sem állta az utunkat, a hajónk elindult. Első kérdésemre azonnal megkapom a választ, ami nem túl biztató. Friss lehet még a szakmában, ráadásul én vagyok az első, akit megkap, mint vezető. Amikor szól, hogy vegyem le a fejpántomat, azonnal odakapok és elrejtem a ruhámban.
- Már majdnem el is felejtettem... - szólalok meg. - Annyira hozzá szoktam, hogy a fejemen van, fel sem tűnt, hogy le kellene venni.
Ezután átveszem az irataimat, majd amikor befejezi a mondandóját, kissé kedve szegetten a hajó egyik magányos pontján leülök. Az első napom egy részét azzal töltöm, hogy az iratokon lévő adatokat megtanulom. Nem lenne jó már ott lebukni, hogy belekérdeznek és nem tudok rá válaszolni. Miután megjegyeztem az összes tudni valót, egy kisebb edzésbe kezdek. Leginkább felüléseket, fekvőtámaszokat, guggolásokat és hasonló gyakorlatokat végzek. Este pedig lefekszek aludni.
Másnap reggel kissé gondterhelten ébredek fel. Miután letudjuk a reggelit, leülök a társammal megbeszélni a dolgokat. Mivel semmit sem tudunk a célpontról, csak annyit, hogy néz ki, elég nehéz a dolgunk. Elvégre, ha elkezdünk kérdezősködni, akkor arra biztos felfigyelnek. Ráadásul olyan is megtudhatja, hogy nyomozunk, aki segíti őt.
- Nagyon nehéz dolgunk lesz - szólalok meg. - A bejutás még csak-csak elintézhető. Biztos szigorúan ellenőrzik a határokat a háború miatt, éppen ezért nem szabad azon görcsölnünk hogyan jutunk be. Próbáljunk elvegyülni az embereket között a kikötőben, de ne próbáljunk eltűnni a szemek elől. Ne leplezzünk magunkat. Elvégre, ha szigorúan ellenőrzik a beérkezőket, az sokkal gyanúsabb, ha valaki próbál észrevétlen maradni. Egy ilyen helyzetben pedig, ez gyanakvásra ad okot. Szóval, ha be akarunk jutni, akkor csak sétáljunk be. Valószínűleg így is, úgy is meg fognak állítani minket. Így viszont lehet, hogy engedékenyebbek lesznek velünk szemben. Ha megkérdezik mi járatban vagyunk, akkor megmondjuk, hogy küldetésben vagyunk, de arról konkrétan nem szeretnénk beszélni, csak ha tényleg nagyon fontos. És ekkor rá is térhetünk arra, hogy miért érkeztünk és talán még egy kis nyomra is akadunk. Ha erősködnek, eláruljuk, hogy egy bűnözőt keresünk, akit az otthonunkban köröznek. A legnagyobb probléma viszont az, hogy tőlünk a Tűz Országába szökött, majd onnan ide, a Víz Országába. Meglehet, hogy a Tűz Országának a megbízásában van és kárt akar okozni az ittenieknek. Éppen ezért jó néven vennénk, ha kisegítenének minket némi információval. Ekkor még egy kis diplomáciát is bevethetünk. Mivel mi még függetlenek vagyunk a háborútól, a segítségért cserébe lehet, hogy kisegítjük őket a jövőben. Elvégre aki nálunk kárt okoz, majd a Tűz Országába menekül, az nem jelenthet jót a Víz Országában. Mi a fickót akarjuk, ők pedig új szövetségest. Mi ez, ha nem egy jó barátság kezdete? - kérdezem vigyorogva. - Mi a véleményed? - nézek a társamra.
Az igaz, hogy nem az eszemért rabolnának el, de azért némi ész belém is szorult. Szerintem ez lenne a legkézenfekvőbb a bejutásra és a keresés elkezdésére. Más ötletem még nincs, szóval ha ő jobbat tud, akkor azt fogjuk csinálni.
avatar
Hoshizoku Kaito
Játékos

Taijutsu Pontok : 50


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 285

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Akirama Mamorou on Hétf. Szept. 07 2015, 23:58

//Jiraiya – Zavaros vizeken//

Pár perce állhattam ott, hallgatva a jó mediterrán hangulatot. Ilyen hangzavarban sem voltam még soha. Esküszöm, az Akadémia udvara halkabb volt. Türelmes voltam kivételesen, és kényelmesen álldogáltam. Ahogy körbetekintettem többnyire genin volt mindenki. Eg személy volt, aki talán magasabb rangú volt, de ő tudta a helyét, legalábbis úgy látszott. Ha hangzavar volt, ha nem, éreztem, hogy találhatok társaságot, ami jó, mert útközben akár edzeni is tudok. Mondjuk az is biztos, hogy valami érdekes szoba-összeállításban lesz helyem. Már tudom előre, hogy lesz egy teljesen átlagos srác, valami kövér kölyök is, és még talán egy stréber. Nem tudhatom, hogy kik jöttek. Kiváncsi vagyok, lehet találkozni fogok ismerősömmel, lehet, hogy nem. Valami csak lesz.
Így elméjülve gondolataimban jött a hirtelen ajándék. Isteni érzés volt az amúgy is hűvös időben a sós zuhany. Ahogy néztem mindenki kapott a mennyei áldásból. Erre már csak az tudna rádobni egy lapáttal, ha meg is fáznék. Nagyon jól hangzik egy kiadós hőemelkedéssel kezdeni a háborút. Néhány gramm betegség ide, valamennyi baci oda. Jól hangzik, mint mondtam. További gondolataimból egy erőteljes hang hozott vissza. Megérkezett a kapitány, és beszédet tart. A fickó egy elég érdekes forma ember volt. Kék haja volt… Najó, álljunk meg itt. Miért van neki is kék haja? Mindenkinek kék haja van már? Értem én, hogy Kisame-senpai* külseje vonzó, de nem hiszem, hogy mindenki lopni akarja a hajszínt. Mondjuk, így belegondolva, lehet hogy volt már előtte is kék haj. Meh, ki tudja. Visszatérve a fószerre. Elég érdekesen nyiratta a haját, biztos volt rá oka. Karjai vastagabbak voltak mint a normális, de elég keményen nézett ki így is. Beszédjében hivatkozott neveletlen magatartásunkra, és hogy jön a következő zuhany, immáron hal formájában, a raktárban, ha nem fogjuk be.


//Mamorou minden nála fejletebb kirigakurei ninjára szívesen hivatkozik senpai-al.//
avatar
Akirama Mamorou
Játékos

Taijutsu Pontok : 50

Tartózkodási hely : Kirigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 300

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Szept. 14 2015, 18:19

Gyorsan befejezem az étkezést, majd ejtőzöm egy picit. Hamarosan viszont megszólal a rádió, majd a kapitány szavalni kezd. Előbb egy kis bátorítás, majd máris a lényegre tér: néhány nagykutya bejön, akik előkészítik a terepet a térképnek, majd jön a haditerv felvázolása. Érdeklődve hallgatom, közben nézem a térképet és próbálom elképzelni mit kell majd csinálnunk. Szinte már magam előtt látom a műveletet, ahogy a hajók megközelítik a célterületet, majd megkezdődik az ostrom és a partraszállás. Majd kikapcsol a rádió és egy új manus veszi át a szót. Eléggé alpári stílusban beszél, bár ez most nem lényeg. Ő viszont már többet is elárul a mi feladatunkról. A legutolsó állomást kell elfoglalnunk, majd északra menni és segíteni a többieknek. Tiszta sor. Egy kérdés viszont nem hagy nyugodni... Amikor befejezi a mondandóját, felemelem a kezem, de nem várom meg, míg megengedi hogy szóhoz jussak.
- Ja, nekem lenne! - szólalok meg. - Az erősebb Suiton használók miért nem tarolják le a partot egy szökőárral? Utána már sokkal könnyebb dolgunk lenne.
Lehet, hogy bugyuta kérdés, de engem érdekelne miért nem könnyítjük meg a dolgunkat.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Matuke Hariko on Hétf. Szept. 21 2015, 10:56

A hajóra felszállva egyből szembeötlött az a temérdek mennyiségű ember, pontosabban Genin akik értetlenül és félve várták azt ami történni fog velük. Igen, csak várni tudták az eseményeket, mivel tapasztalat híján voltak, nem tudhatták mit is jelent pontosan az a szó, hogy háború, csak a tankönyvekből, így eme díszes társaság azon csoportba tartozik akik sodródnak az eseménnyel nem pedig az események sodrását indítják be. Én se mondhatom magamat túlzottan tapasztaltnak, ám átéltem már a poklok poklát az előző háború során amikor is Amegakure majdhogynem teljesen elpusztult. A csontjaimba vésődött az éhség, a fájdalom érzése és a mindenre elszánt túlélni akarásé. Ezért is vagyok most ott ahol vagyok, hogy az újból felvirágozni látszó Eső fiataljainak ne kelljen megtapasztalnia azt amit nekem, nekünk kellett.
Kis elmélkedésemből egy nagyobb hullám közeledte riasztott fel, melynek hangja habár nem volt tisztán hallható a geninek lármázása miatt, mégis észlelni tudtam, ám nem tettem ellene semmit. Igazából megkönnyebbültem, hogy geninek csoportja közé tettek be, mert ha engem is geninként kezelnek, az csak az én malmomra hajtja a vizet. A hullám telibe találta a hajó oldalát és a víz rengeteg apró cseppben hideg zuhanyként hullott alá eláztatva mindenkit. Keserű volt a hideg víz "íze", teljesen más mint Amegakure megszokott kellemes cseppjei, kesergett a víz, hogy újabb háborút indítanak a hátán.
A zsibaj elült, mindenki csurom vizes volt, engem is beleértve, majd egy mély erélyes hang megtörve a csendet, szavalni kezdett. Maga a férfi érdekes jelenség volt, magabiztos kiállás, erélyes hang, összeszedett gondolatok jellemezték, melyek a katonákra voltak igazak. Minden bizonnyal nem egy genin mászott fel az emelvényre, hogy hangot adjon panaszának, hanem a támadás egyik vezetője, a felettesünk vette kezébe az irányítást. A geninek köré gyűltek, míg én kicsit a háttérbe szorultam és onnan figyeltem, mi is fog történni. Felfigyeltem, hogy egy másik shinobi is úgy tett mint én és a hátsó szegletbe húzódott. Míg a vezetőnk a társaságot mérte fel, én addig pár lépésnyit oldalaztam, hogy közelebb kerülhessek a fiúhoz. Miért is tettem így? Mert háborúban a társak életmentők lehetnek és benne megláttam valami pontenciált, hogy mit, még magam sem tudtam. Amint közel értem hozzá, végigmértem, majd pár érdekességet véltem felvedezni rajta, melyek kellemes emlékekkel töltöttek el. A fiú haja kék volt, ahogyan szemei is ezen árnyalatban játszottak, majdnem egy magas volt velem ám láthatóan fiatalabb volt nálam, ám nem ez volt érdekes számomra, hanem a kötések a bal karján, valamint a vízzel teli kulacs az oldalán. Emlékszem, amikor elkezdtem shinobi pályámat és Yura tanításai alatt álltam, nekem is állandóan be voltak kötözve a végtagjaim a taijutsu edzések miatt, és szintén magammal hordtam egy kulacs vizet mindenhova, hogy a legszárazabb helyzetekben is tudjam használni víz elememet. Sok mindenre nem lehetett használni azt a csekély mennyiségű vizet, ám egy vízostort tökéletesen létre lehetett hozni belőle.
Kissé sikerült elkalandoznom a nosztalgia tengerén, ám amikor észrevettem, hogy a fiú is felfigyelt rám, egy kedves mosolyal az arcomon biccentettem neki amolyan köszönésképp. Megszólalni egyenlőre még nem akartam, már csak abból az indokból kifolyólag sem, mert nem volt kedvem halak között éjszakázni.

//Aktuális Felszerelés:
- 20 db Kunai
- 20 db Shuriken
- 150 db Senbon (esernyőkbe felszerelve)
- 10 db robbanó cetli
- 5 füstbomba
- 5 Különleges illatanyagokkal ellátott füstbomba
- 1 db víz alatti légzőkészülék
- 2 db fénybomba
- 2 db Gekei Rensa (saját fegyver >Katt< )
- 2 db Esernyő senbonokkal felszerelve
- Lábanként 100 kilogramm súly//
avatar
Matuke Hariko
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Jounin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Kedd Szept. 29 2015, 21:42

Egy melankolikus, flegmatikus egyénnek az emberek közelsége nem éppen felvidító dolog, én inkább szeretem elemezni a dolgokat, bár a cselekvés sem áll távol tőlem, de jellememet tekintve az evéssel sem sietek. Minek? Ugyan háborúba vagyok, de ha kiadják a parancsot, akkor akár képes vagyok arra is, hogy elhajítsam a tányért és azonnal magamhoz kapjam a zanbatot és a következő pillanatban már az első sorban harcoljak az ellenséggel. Eszem az ételemet és véletlenül Shinko mellé kerülök, amellé a srác mellé, akivel a hét kardforgató képzésen láttam utoljára. Azóta sok minden változott, sok technikát tanultam meg és a jellemem is sokat változott, de a társaimat továbbra is tisztelem, így én is válaszolok egy biccentéssel. Lassan eszem, de még időben elfogyasztom az ételt. Kiviszem a tányért és én is segítek az elpakolásban, miután meghalljuk a nyitó beszédet. Miután ezzel végeztünk a közben bejött vezetők elővették a térképet, amin a haditerv látható. Nem nehéz gyorsan átlátni a térépet, ahogy az sem nehéz, hogy rájöjjek, hogy nem méret arányos a kép, de ez egy haditerv, nem egy pontos rajz, így nem is kell annak lennie. Sajnos nem ismerek sok víz elemi technikát, de gyorsan tervezek és meg is meg is van az ötletem, hogyan tudok gyorsan és hatékonyan harcolni, miközben segítem a hadműveletet. A rajzból könnyen leszűröm, hogy mi a terv és már a saját tervem is meg van, szerencsére a plusz információk, amiket adnak még nem befolyásolják a tervemet, csak minimális módosításra van szükségem. Ekkor a hangszóró elnémul és egy speciális ANBU lép a terembe, aki pontosan ismerteti az előbb csak nagy vonalakban bemitatott tervet. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz a dolog alapja, hiszen egy délről támadó hajó, aki a legszélső is, minek menjen olyan irányba, ahol már nincs senki. A hadműveleti terv meg van, már csak kivitelezés van hátra. Senki nem tudja megmondani, hogy mit csinálj, csak a formációt és az irányt lehet, az egyéni harcokban már csak az egyén képessége számít, ott már nincs olyan, hogy mit mondott a felettes, túl kell élni a csatát és menni tovább, mert aki megáll az meghal és a hallott már nem tud segíteni a társain és én inkább leszek győztes élő, mint hős halott, a pengémre megesküszöm, hogy ha én leszek az utolsó, aki túléli a csatát, akkor is annyi embert viszek magammal, amennyit tudok.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 664

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

15 / 17 oldal Previous  1 ... 9 ... 14, 15, 16, 17  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.