Sziklasivatagok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Sziklasivatagok

Témanyitás  Shikaku on Szomb. Szept. 18 2010, 16:27

A keleti félsziget egészét borító hatalmas sziklatömbökkel és szirtekkel borított kihalt területek.
avatar
Shikaku
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges

Felhasználó profiljának megtekintése http://animecomment.blog.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Hétf. Május 18 2015, 19:15

// Shimura Danzou - Értem. Izgalmas lesz! Mivel a mennyiséget rám bíztad, én azt úgy értettem, hogy akkor le is vezethetem az egészet. Ha nem, akkor beleszerkesztek, vagyis inkább nyitva hagyom a végét. Megpróbáltam ugye elfogadhatóra írni a mennyiségét és a minőségét is.  //


   Mirubi elolvasta a tekercset az elejétől a végéig. Rengeteg lehetőség és létrehozási mód rejlik ebben a technikában, és jól látható, vagyis sokkal inkább gondolható, érezhető, hogy a technika legmagasabb fokú chakramanipulálási módja az az, amikor az elemi chakrával telített hamut a ninja a testén kívül hozza létre, ezzel pedig egy robbanásszerű hamu hullámot teremt, ami meg is égetheti a körülötte lévőket - és persze őt is, ha rosszul hozza létre - valamint meg is zavarhatja őket, miközben Ő maga rejtve maradhat. Nos ez nem lenne hátrány, ám logikusnak tűnik, hogy az ilyen szintű chakramanipuláció több gyakorlást kíván, mint amit Mirubi jelenleg rászentelni képes a technikára. Főleg, hogy alapjáraton türelmetlen ember... Persze ez nem azt jelenti, hogy elkapkodja a dolgokat, csupán az ilyen jelentéktelen, ámde felhasználható eszközöket is, mint a jutsu tanulás, szereti minél előbb lerendezni. Ami pedig a céljait illeti... Nos, azokért képes türelmesnek és visszafogottnak lenni, hiszen nagyon is jól tudja, mennyire balul sülhetnek el a dolgok, hogyha szabadjára engedi az erejét és a dühét, érzelmeit. Itanashi a legjobb példa erre, ugyanis Ő maga már az a "bolond," aki szabadjára engedi a világ és az emberiség iránt érzett gyűlöletét, ezért nem képes sem ember, sem pedig az istenek előtt visszafogottan és megfontoltan viselkedni. Bár, ha úgy vesszük, az a bizonyos Jashin nem is várja el ezt tőle... Ám az az ember, aki nem képes magát visszafogni és erejét fitogtatva nekiront a Világnak, azt a Világ elnyeli. Az az ember, aki pedig képes magát megjátszani, másokat megvezetni, a szépet és jót mutatni magáról, az előbb vagy utóbb az Istenek háta mögé kerülve letaszíthatja őket a trónról és a Világ tetejére állhat... Bizony, Mirubi ereje nem abban rejlik, hogy mennyi chakrát képes felszabadítani, vagy hogy mekkora pusztító erővel rendelkezik. AZ Ő ereje a következetességben és az álnokságában rejlik. Ha szemtől-szemben kellene megküzdenie Itanashival, valószínűleg veszítene ellene, még mielőtt valamit felmutathatna a Pap ellen. Ám hogyha a Pap háta mögé képes kerülni, akkor onnan már könnyedén nyertes helyzetbe kerülhet!
   Mirubi nem hallott sokat erről a fent emlegetett Istenségről és az érdekfeszítően undorító vallásról, amit Itanashi oly' bőszen gyakorol, mégis ezt-azt elkapott a példabeszédekből és prédikációkból, amiket Itanashi tartott neki. Hogy ez miért tetszett Mirubinak? Ez egyértelmű: Egy ilyen "Isten" és egy borult, elmebeteg személy, aki képes és követ egy ilyen vallást, csak hasznára válhat. Éppen ezért, a kezdetekkor úgy tűnt, Itanashi és Mirubi útjai, Mirubi tervének legvégéig összefonódnak, vagy ahogy a fiú szokott fogalmazni: Egy párhuzamos úton haladnak majd mindketten, ám miután ez a két vonal megtöri a párhuzamosságot és keresztezik egymást, akkor Itanashi és Mirubi útja is keresztezi majd egymást, aminek vége természetesen valamelyikük halála lesz... Nos, ez vár az Amegami minden tagjára, ám Itanashiról úgy gondolta a babaarcú fiú, hogy a terv végéig mellette marad és hasznára lesz... Nos ez nem így lett. Nagyon úgy tűnik, hogy Itanashi megerősödött. A Nibi ellen vívott harcból tökéletesen érződött, ugyanis látszólag komolyabb chakraveszteség és sérülések nélkül úszta meg a szemtől-szembeni harcot a Kétfarkú Bijuu ellen, akit Kumogakuréban Macska Szellemként ismertek. Éppen ezért, Mirubi arra a következtetésre jutott, hogy Itanashi lenézése, rátartisága és magas fokú egoizmusa abból ered, hogy rettentő módon megerősödött. Valószínűleg, azért merészelte elhelyezni rajta azt a pecsétet is... Úgy tűnik, hogy az útjaik máris keresztezték egymást, vagyis jelen helyzetben úgy áll minden, hogy Itanashi eltűnt, Mirubiban hatalmas fokú bizalmatlanságot keltett és mindennek tetejébe sikerült úgy feldühítenie a fiút és kihozni belőle azt, amit már régóta senkinek nem sikerült, hogy azt valószínűleg a Fiatal Jashinista meg fogja bánni. Hiába... Akit a Sötétség magával ragadott és nem ereszt, az ép ésszel nem tudja kordában tartani azt, ami uralkodik felette. Mirubi viszont jelenleg még képes, ám ha Ő is átengedi magát az érzelmeinek, akkor végeláthatatlan pusztítás veheti kezdetét, viszont Ő nem képes megóvni saját testének épségét. Itanashi pedig látszólag, egyáltalán nem törődött sem a testével, sem a pedig a charkakészéletével annál a harcnál, mégis jó formában állt Mirubi elé...
   De túlságosan is elkanyarodtunk. Térjünk vissza a technikához, ugyanis jelenleg az sokkal fontosabb a fiú számára, mint bármilyen áruló bajtársa. Bajtársa? Hmm... Furcsa kifejezés, elvégre is olyan személyekről van szó, akik egymás mellett állnak és segítik egymást. Ám talán nem is igazán nevezhető az bajtársnak, aki csak érdekből van a másik mellett. Így hívjuk inkább őket érdektársaknak. Igen, ez sokkal találóbb kifejezés rájuk, hiszen mind azért gyűltek össze, hogy beteljesítsék azt, amiért élnek... Amíg nem szegődik Mirubi mellé egy olyan személy, aki tiszta szívből követi majd őt és hisz a terveiben és az elképzeléseiben. Ám ilyen személy, talán nincs még egy a világon. Egy ilyen személy, aki osztja Mirubi nézeteit, nem lehet még egy a világon... Ha pedig lenne, akkor az maga lenne a csoda és Mirubi számára a legfenségesebb
ajándék, amit kaphat az élettől. Egy olyan személy mint Ő?! Ha ezekkel az elképzelésekkel áll a világnak, akkor együtt olyan akadályokat léphetnek át játszi könnyedséggel, hogy abba belegondolni is félelmetes! De egyenlőre az érdektársak azok, akikre hagyatkozhat a fiú. Az Amegami tagjaira, Jigokutarira...
   A fiú tehát már útnak indult arra a területre, ahol mostanában edzett. Eleinte nem élvezte túlságosan a környék folyton változó hőmérsékletét és éghajlatát, ám idővel megszokta. Már annyi időt töltött itt, hogy úgy néz ki, alkalmazkodott. A mai napon igencsak kellemes napsütéses idő volt. Az ilyen időszakokban kellemes volt az itt tartózkodás, mivel az egész napos napsütés hatására a kövek és az olykor homokos talaj felmelegedett és ontotta magából a hőt. Mirubinak kedvére való volt, hiszen elemi beállítottsága is azt jelezte, hogy nem kedveli a hideget, valamint olyan helyen nőtt fel, ahol kevés volt az igazán hideg évszak. Ezért is volt nehéz számára a Fagy Országában teljesíteni küldetéseket és ott megtanulni a Kage Bunshin no Jutsut. Áh igen... Azok az idők... Akkor még maga sem tudta, hogy mit akar igazán, csak azt, hogy mit akar elérni, de kész tervek nem voltak a kezében. Valószínűleg Raion segítsége nélkül nem is jutott volna el idáig. Az az ember olyan titkok és olyan képességek birtokában volt, amik jelentősen lerövidítették a Szervezet megalapításának és Jigokutari megépítésének idejét. Az a Dojutsu... Még hasznára lehet a szervezetnek, ahogy az Amegami MINDEN tagja! Mirubi igyekezett olyan személyeket magáénak tudni, akik különlegesek és nagy erővel bírnak, vagy pedig erejük annyira különleges, hogy abból csak hasznot képes húzni a szervezet. A másik fajta tag az az, aki valami olyan információ vagy tudás birtokában van, ami majd jól jöhet az Amegami tagjai számára és persze van olyan is, aki csak egy egyszerű báb, egy pajzs, amit a kellő pillanatban felhasználva, könnyedén eldobhat az ember...
   Mirubi igyekszik mindent megtenni azért, hogy erejéről tanúbizonyságot téve, maga mellett tartsa azokat, akik hasznosak a számára. Ezért is keresett és kutatott olyan technikák után, amik erősítik és fejlesztik az emberi testet. Ha valaki képes erőt adni a másiknak, ha valaki képes olyan magaslatokba emelni a másikat, amikben nélküle nem járhatnak, akkor függeni fognak ettől az erőtől és a legkönnyebb utat keresik majd ahhoz, hogy újra elérjék ezt. Mirubi pedig képes lehet megadni ezt nekik, így nem csak az erőtől, hanem attól is függenek majd, aki, vagy ami megadja azt nekik! Ám ez még kevés arra, hogy valakit függővé tegyünk és, hogy valakivel elhitessük az erőnk nagyságát. Ahhoz, hogy ne forduljanak ellenünk és ne kényszerítsenek az erő használatára, magunkat is fejleszteni kell méghozzá olyan mértékekig, hogy megvédhessük saját magunkat. Mirubi elmélete is ezen alapul. Olyan erőre akar szert tenni, ami ugyan önmagában nem ad számára jelentős hatalmat, de képes lehet vele megvédeni önmagát attól, hogy elvegyék tőle az erő forrását. Ha bele gondol az ember, veszélyes játékot űz, mert ha egyszer az emberek rákapnak az erőre, akkor képesek és a telhetetlenségük által felemésztik az erő forrását, ezzel mindkettőt elpusztítva. Ezért kell Mirubinak késleltetni ezt a dolgot és ezért hajtja őt a technikák utáni vágy. Úgy hiszi, hogy csak a techikák sokoldalú ismeretei által lehet képes magát mindenkivel szemben megvédeni. Hogyha erre nem lesz képes, akkor elbukott. Ezért is érdekli ez a technika. Remek lehetőségek rejlenek a használatában és az aki küldte ez neki, nyilván nem véletlenül ezt a technikát mellékelte a felkérés mellé. Ugyan az Amegami még nem egy kiterjed bűnszervezet, így nincsenek sok követő, nincsenek kémjei és nincsenek befolyásolható szolgái, ám itt az idő elkezdeni a kapcsolatépítést. Óh mennyivel könnyebb lenne, ha most Itanashi itt lenne... Az Ő kapcsolataival és az Ő erejével a szervezet előrébb lenne, ám maga a személy... Az már egy másik dolog.
   Mirubi ehhez hasonló gondolatokkal indult tehát keresni egy, a számára megfelelő helyet a technika elsajátítására. Klónjának azt az utasítást adta, hogy Tenshit kérje meg arra, hogy három nap múlva találkozzanak Jigokutari bejáratnál. Ez idő alatt Mirubi megpróbálja elsajátítani a technikát, valamint fel akarja keresni Raiont, akinek valószínűleg nincs jobb dolga és szintén a Bázison tartózkodik. Mirubinak van egy olyan érzése, (Mint ahogy Danzou írta) hogy látta már valahol ezt a lányt. Ha pedig ez így van, akkor Raion képessége fényt deríthet az igazságra. Használva a Dojutsuját, képes lehet felidézni azokat az emlékeket, amiket Mirubi mélyen eltemetett már az agyában. Ha ez megvan, akkor talán lesz egy kiindulási alapjuk ahhoz, hogy kit és hol kell keresni, valamint egy kevés információt is szerezhet arról, hogy ki lehet a megbízója. Bár ez utóbbi talán nem fog összejönni, mégis meg lehet próbálni. Miután ezt letisztáztuk, ez idő alatt Mirubi már meg is találta magának azt a helyet, amit felhasználhat a technika elsajátításához. A Sziklasivatag egy olyan pontját, amit már egyszer meglátogatott: Előtte egy "C" alakban lévő sziklacsoportosulás, ami magasan Mirubi fölé emelkedik. A fiú mögött pedig nincs semmi, csak a nagy horizont. Ebben a "C" alakú "völgyben" pedig van több, kisebb-nagyobb méretű szikla. Mirubi itt harcolt klónjával nem is annyira régen. Tanulságos egy harc olt annyi biztos (Élményes Kaland) és rengeteg új dolgot is felfedezett ezen harc során. Képes volt túljárni saját eszén (Igazából ott jobba le van vezetve a hihetetlennek tűnő dolog) és szembeszállva önmagával megpróbálta feltörni Itanashi pecsétjét. Eddig úgy tűnik, hogy sikerrel járt...
   A technikát nagyon jól részletezi a tekercs. A fontosabb részek mind le vannak írva, ahogy a kevésbé fontosnak tekintett, de annál jelentősebb részek is, hiszen egy technikánál is a legkisebbtől kell haladni a legnagyobb felé. Persze itt a legkisebb részek, mind olyan chakrairáníytási műveletek, amik Mirubi számára már könnyedén létrehozhatóak, éppen ezért ahogy szokta, elsőre megpróbálja létrehozni a technikát. Nos a legtökéletesebb használat a tekercs szerint az az, amikor a ninja a testén kívül terjeszti ki az elemi chakrát és azt egy hatalmas robbanással társítva, átalakítja izzó hamuvá, ami az egész környezetet beteríti. Nem tűnik nehéznek, éppen ezért Mirubi bízva a képességeiben felállt a hatalmas sziklák által, "C" alakban közrezárt területben lévő kisebb szikla tetejére, majd koncentrálni kezdett. Nem szerette használni az elemi technikáit, ugyanis nem illik ez a pusztító erő a stílusához, azonban nem is okoz neki gondot a Katon chakra irányítása. Főleg, hogy anno előszeretettel használta a tüzet. Most viszont már az eszét használja... Behunyta a szemét, hogy elképzelhesse magát kívülről. Ez általában segít egy technika elsajátításában, azonban mindenek előtt elég elemi chakrát kellett koncentrálni. Megformálta a Tigris és Sárkány kézpecséteket, minek hatására az Elemi Chakra mozgásnak indult. Érezte magában a kavargó chakrát. Élvezte, hogy uralhatja! Az Orvosi technikák jelentősen hatottak a chakrakontrolljára is, hiszen minél precízebb technikákat sajátít el, annál könnyebben lesz képes utána a kevésbé precíz jutuskat irányítani és hát valljuk be, az elemi technikák nem a legigényesebb jutsuk chakrakontroll szempontjából. Vagyis igazából ez csak azokra a jutuskra vonatkozik, amiket Mirubi ismer...
   A fiú tehát elemi charkát szabadított fel, majd behunyta a szemét és kívülről szemlélte önmagát. Elképzelte, ahogy a chakra fakó árnyalataiban kering a testében, majd ahogy tudatával és az ismételt kézjelekkel irányítja a chakrát, az engedelmeskedve azonnal kitömörül a testből. Mirubi ekkor megakasztotta a képet és kinyitotta a szemét, majd a Tigris kézjelet újfent megformálva, a tenketsujain keresztül robbanásszerűen áramoltatta ki a chakrát, majd amennyi Elemi chakrát tudott, át is alakított tűzzé, vagyis Ő ezt hamunak képzelte el. De itt a bökkenő! Feltörő elemi chakra felvéve a tűz alakját és tulajdonságait, amint a felszínre törtek, begyújtották a fiú ruházatát és ezzel együtt megégették azt. Persze az elemi chakrát egyből visszaszorította a fiú, majd egy gyors Hahonryuu kézpecsétsorozattal felszabadított egy kevés vizet, hogy átitathassa a ruházatát. A fájdalom... A fájdalom már megint elérte őt és ha nem lenne elég maga a fájdalom érzete, ez a fájdalom az égés volt. A fiú fogait erősen összeszorítva, csikorgatva azokat vetkőzött le teljesen meztelenre. Több helyen is megégett, de az égési terület leginkább a lábakra és a karokra korlátozódott. A felsőtestén csak elsőfokú égési sérülések keletkeztek, ám a karján és a lábán másodfokú égésé sérülések voltak. Ez még nem a világ vége, de a fiúnak cselekednie kellett. A testén lévő égést békén hagyta, ugyanis nem súlyos, de a másodfokú égési sérülés fájdalmát már nehezebb kizárni. Először a vizes és enyhén megégett ruháira ült, hogy a teljesen pucér felsőteste ne súrlódjon. Igen, a hátsója is megégett, így az ülés nem volt kellemes... Pávián... Koncentrálni kezdett, bár nehéz volt számára lenyugodni, így körülbelül tíz percébe telt, amíg elő tudta hívni az Orvosi chakrát, és azt is csak úgy, hogy erőltetetten alakította át a chakráját egy gyógyító energiává... Ellátta a sebeit, azonban saját magán nem könnyű ilyen orvosi ninjutsut használni, ezért az égési sérüléseit nem sikerült teljesen megszüntetni, csupán annyit ért el, hogy a másodfokú égési sérülés elsőfokúnak érződjön és látszódjon... Így tehát csak a bőrének felső rétege károsodott. Létrehozhatott volna egy klónt, de nem akarta erre vesztegetni az idejét és a chakráját, még akkor sem, hogyha a klón könnyebben meggyógyítja őt...
   Fél órájába tellett, amíg mindennel végzett és lelkileg is eljutott arra szintre, hogy helyén tudja kezelni a technikát. Az eddigi Katon Ninjutsuk sokkal könnyebben szabályozhatóak voltak, ugyanis Mindet a száján keresztül használta. Persze nem onnan lehelte ki, hanem néhány centire a szája előtt alakította át az elemi chakrát, így szabályozható és fejleszthető volt a számára minden ilyen Jutsu. Jól látszik, hiszen az Endantól indult, majd megtanulta a Goukakyuut, a Hiendant és végül a Karyuu Endant, ami talán a szájon át létrehozható Katon technikák egyik legnehezebb és legveszélyesebbik példánya! Most viszont, már megint belevágott a közepébe. Ez a Suiton ninjutsuknál még elfogadható volt, ugyanis nem járt kockázattal a technika. Mi történhetett volna? Vizes lesz? Itt viszont mi? Tüzes lesz? Nos igen... A tűz nem játék, ezt most már a fiú is tudja, még akkor is, hogyha szerencséje volt. Még egy ilyen baklövés és talán az élete is odaveszhet. Ha pedig a próbálkozásai alatt még több chakrát szabadít fel és alakít át felelőtlenül, akkor egészen biztosan maradandó sérülései is lehetnek... De most összeszedte magát és felállt. Tudta, hogy az első és legfontosabb ennél a technikánál, hogy nem tüzet, hanem csak perzselő hamut hozunk létre. Ismerte a Chakra Yin-Yang természetét, ugyanis megtanították neki. A Kage Bunshin no Jutsunál hasznát is vette, ugyanis az a teljes fokú Yin-Yang manipuláció. Ennek fényében itt ugyanerről van szó, csak éppen a chakra Yin természetét kell kihasználnia. A Fizikai energiát kell felhasználni arra, hogy keverje az Elemi Chakárját a sima chakrájával és ezzel egy perzselő hamutömeget hozzon létre. Lényegében ez olyan, mintha egy klónt hozna létre lángoló, izzó testtel, vagy pedig csak simán, elemi chakrával feltöltve. Itt rengeteg hamut kell létrehozni, amibe bele kell keverni az elemi chakrát. Ha ez megtörtént, a testen kívüli hamut be kell lobbantani és így egy izzó hamufergeteg indul útjára. Ha belegondol az ember, akkor egy ilyen technikát felesleges is másképpen használni, mint a szájon keresztül... A leghatékonyabb módja a szájon keresztül való alkalmazás és a leggyorsabb is. Az csak a tudás szimbóluma, ha valaki a testén keresztül képes létrehozni ezt a robbanás. Valószínűleg csatában sem így használná a fiú...
   Mirubi tehát felállt, teljesen meztelen testtel. Egyenlőre a meleg nap nem zavarta, mivel a hatalmas sziklák beárnyékolták a területet, így csak áldás a számára, hogy nincsenek ezek a zavaró göncök rajta. Más esetben nem érezné magát jól emberi bőrében, de itt nincs senki és a sérülései miatt a ruha pluszban irritálná a bőrét. Az pedig csak elveszi a figyelmét, ezért jobb neki így. Tehát felállt. Talpa alatt a vizes, tocsogós ruhák. Kellemesen nedves és hideg, főleg a tűzzel való takaródzás után. Azonban most nem figyelhet erre. A legelső és legkönnyebb dologgal kezdi a technikát. Kezét előre nyújtja, majd a szemeit becsukja. Kevés elemi és több sima chakrát koncentrál a kezébe. Ez kitömöríti egy adott területre a tenyerén kívül, majd hamarosan elkezd összeállni egy nagyjából tenyér méretű, fekete és szürke színű anyag, ami egyik pillanatról a másikra elkezd gyűrődni és izzani, Mirubi ugyanis a másik kezével megformálta a fél Tigrist, amivel átalakította az Elemi Chakrát, vagyis ha úgy tetszik, begyújtotta azt. Egy elszenesedett papírdarabra emlékeztető anyag volt Mirubi kezében, amit természetesen elengedett, így az szállhatott a széllel, egészen addig, amíg másodpercek alatt el nem tűnt az anyagba, vagyis a hamuba ölt chakra, valamint az elemi chakra. Ez a folyamat úgy ért véget, mintha a hamu elégett volna, elporladt volna, azonban nem erről volt szó. A chakrából létrehozott tárgy nem volt már kontroll alatt és nem volt már sem elemi, sem pedig annyi sima chakra abban a hamudarabban, hogy az tovább "létezhessen" így a chakra egész egyszerűen csak szétoszlott és a világ része lett. Ha ezt Mirubi egy fémdarabbal csinálja, akkor valószínűleg furcsább lett volna és természetellenesebb, hogy a fém így szétoszlik, de egy hamudarabtól ez már megszokott...
   Tehát Mirubi könnyedén képes volt egy nagyobb hamudarabot létrehozni, amibe minimális chakrát fektetett. Ez még arra sem volt elég, hogy tesztelje a képességeit, csupán ha valamit eltervez, azt meg is csinálja és Ő valóban az alapoktól akart haladni. Miután tehát ezzel tisztában volt, most itt az ideje, hogy ugyanezt, nagyobb mennyiségben tegye meg a száján keresztül. Nem lazsált, azonnal elmutogatta a tekercsben lévő kézjeleket, majd nagy levegőt vett és chakrát gyűjtött. Az illusztrációkon látszik, hogy a technikát vagy felfelé nézve kell alkalmazni, vagy lefelé nézve, hogy a Hamu beterítse a környezetet. Ha lefelé néz a használó, akkor a talajon "robban" szét az égő hamu, ezzel pedig egy rövid ideig a használó védve van, ha azonban felfelé néz, akkor a technika beteríti a használót is így Ő rejtve maradhat. Most Mirubi egyik megoldást sem használta fel, hanem egyenesen előre nézett. Egyenlőre a lehető legnagyobb mennyiségű hamut próbálta meg "kilehelni" a száján. Ahogy már mondtam, nagy levegőt vett, majd a chakrát már most elkezdte a száján kívülre koncentrálni, hogy keverhesse az Elemi chakrával. Ezután újra elmutogatta a kézjeleket, hogy még több chakrát keverhessen, majd a következő pillanatban kifújta a száján a chakrával kevert levegőt, amit aztán néhány centire a szájától átalakított. Az első pár tized másodpercben egy nagyobb lángcsóva lobbant elő, majd ezt követően több hamudarab is a lángok közé keveredett, majd megint lángok és újra hamu. Ez váltakozott, de látható volt, hogy a hamu mennyisége és nagysága egyáltalán nem elég ahhoz, hogy Mirubi elbújhasson benne és a lángok pedig inkább sérüléseket okoznak, hiszen túlnyomó többségben a lángok uralták a technikát. Ez egy újabb kudarc, azonban meglepő módon, Mirubi most nem bosszankodott.
- Chh... Várható volt.
Mondta kissé kormos szájjal, majd letörölte arcáról a feketeséget. Ekkor a talán delelő nap sugarai elérték a fiú testét is, aki egy "szisszenéssel" jelezte a bőrét érő sugarak okozta fájdalmat. Még egyszer megpróbálja létrehozni a jutsut, és utána visszamegy a bázisra. Nem akarja, hogy elkapkodja, főleg nem úgy, hogy most jön a legveszélyesebb része a jutsunak. Ezért kissé odébbállt, oda ahol még árnyék van és újra megpróbálta létrehozni a jutsut. A tanulság az volt, valahogy meg kell találnia az egyensúlyt a hamu és a lángok között. Ezúttal hamut kell túlnyomó többségben létrehoznia és a tüzet valahogy bele kell kevernie a hamudarabokba. Ha ez megvan, már csak a megfelelő mennyiséget kell eltalálnia! Meg is formálta a kézjelet és nagy levegőt véve, azonnal végrehajtott a technikát. A kifújt charkával kevert levegő most több kisebb-nagyobb, koncentrált, tenyérnyi méretű hamudarabra bomlott, amik között lángcsóvák csaptak fel. Nagyjából 20-30 ilyen hamudarab keletkezett, ami vajmi kevés és ezeket egyesével, a lehető legnagyobb gyorsasággal felépíteni szinte teljesen lehetetlen... Lehet, hogy ez a technika kifog a fiún?! Nem lehet egyenlőre tudni, így összeszedte a ruháit, majd magára öltötte őket és elindult visszafelé, Jigokutari sötétjébe.
   Talán mondanom sem kell, hogy a bázis hűvös levegője és a sötétség jótékonyan hatott Mirubi égési sérüléseire és végre, lezuhanyzott a raktárban, ahol az esővíztározó is található. Már ráfért, ugyanis napok óta nem látott még csak szappant sem a teste, nemhogy valamilyen férfiasabb illatú készítményt. Miután mindennel végzett, lefeküdt aludni. Nem volt kimerült, de ki akart már hajnalban menni és ahhoz hosszú alvásra volt szüksége. A szokásos néhány óra ellenére, ismételten mélyen aludt, habár a fájdalmaira néha-néha felkelt, de aztán miután már kialudta magát, kiment és kinyújtóztatta végtagjait, majd egy óra elteltével ismét visszafeküdt. Időérzéke nem volt a toppon, de tudhatta, hogy körülbelül mennyi idő telt el, így egy néhány órás relaxálás után, megindult kifelé. Hajnali három felé járhatott az idő... Útja ismételten a Sziklasivatagokhoz vezetett, ugyanarra a helyre, ahol tegnap gyakorolta a technikát... Az éjszaka lefolyása alatt a sötétség elnyelte a kövek melegét, így most igencsak hűvös volt az idő. Mirubi fázott is, még égési sérülései ellenére is. Ám nem húzta az időt. Egyre jobba hajtotta a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a lány és ki lehet a megbízója. Azt pedig elhatározta, hogy addig, amíg a technikát nem sajátította el, addig nem indul megkeresni a lányt és teljesíteni ezt a "szívességet". Most viszont koncentrálnia kell. A tegnapi nap folyamán többször megpróbálta a technikát, és arra jutott, hogy ez iszonyatosan bonyolult. Ennyi nagyobb hamudarabot nem lehet létrehozni. Túl nagy figyelmet és túl nagy gyorsaságot igényel, erre még Ő sem képes és talán senki sem. Éppen ezért, mi van akkor, hogyha a hamu csak por szerűen van jelen? Nem tisztán látható, kézzel tapintható hamudarabok, hanem elaprózódott hamu, ami nem igényel részletes kidolgozást. Vagyis, jelen esetben az ördög nem a részletekben rejlik, hanem pont a tökéletlenségben! Ahhoz, hogy valami elrejtse, vagy nagyon nagynak kell lennie, vagy nagyon kicsinek, de soknak! Ha ez megtörtént, akkor a kicsi hamu is képes elrejteni Mirubi! Nem is várt tovább, azonnal megpróbálta.
   Chakrát koncentrált, ám ezúttal behunyta szemeit. Egy hamuból álló felhőt képzelt el maga előtt, amit egy nagy és hatalmas kéz megragad és összemorzsol. Már nem volt más látható, csak egy szürkés-fekete felhő, ami úgy gomolygott. Ezt akarja Mirubi is elérni. Chakrájának csak a képzelet szabhat határt! Koncentrálni kezdett, majd elmutogatta a kézjeleket. Szíve vadul verte az ütemet, ugyanis a fiú izgatott volt. Szerette, ha valamire rájön és azt még jobban szerette, ha az úgy is sikerül, ahogy Ő azt elképzelte! A kézjelek villámgyorsan jöttek létre, majd nagy levegő és kifúj! A szél, vagyis a tüdőben felhalmozott levegő hatalmas nyomással távozott, Mirubi előtt pedig fellobbant egy lángcsóva. Ám ez ezúttal csak egy pillanat volt, hiszen Mirubi azonnal kontrollálta chakráját és a következő pillanatban, már több, kisebb, szemcsés hamudarabka hagyta el Mirubi száját. Ezután a levegővel egyre több és több távozott. A kifújt hamuadag, miután nekiment a szikla falának, úgy gomolygott mint egy felhő, vagy egy füstfelhő. Amerre járt, feketére festette a szila falát. Igen, ez már valódi hamu, méghozzá annyira, hogy Mirubi elől egy néhány négyzetméteres területen nem is volt látható semmi! A hiba azonban még mindig jelen volt: Sem az intenzitás, sem pedig a hamu mennyisége nem volt elég, ahogy a hamu parázslása sem volt látható, ami igazából a technika egyik legfontosabb elem. De most már a fiú tudja, hogy mit is kell tennie, így egy sunyi mosolyt villantva törölte le egész arcáról a gomolygó hamu maradványát. A kilehelt hamutömeg, még mindig ott gomolygott, majd miután a széllel felszállt az éjszaka sötétjében, utána oszlott szét a chakra hiányától... Mirubi örült a sikernek, ám nem elégedett meg ennyivel. Ezúttal keverni akarta nagyobb Elemi Chakrával a hamut és le akarta korlátozni az elemi chakra hatását arra a szintre, hogy csak a hamura hasson ki. Ezért most megformálta újfent a kézpecséteket és újrapróbálkozott. Természetesen elsőre nem sikerült, de két óra elteltével eljutott arra a szintre, amire kellett. A hamu izzott és néhol lángocskák csaptak fel. A technika elsajátítva, azonban ez még alig több egy Genin szintjétől... Nem állhatott meg ennyinél!
   Most a hamufelhő mérete következett, amit természetesen a Chakratömeg növelésével érhetett el. Először leült a sziklára és koncentrált. Folyamatosan szabadította fel magában az elemi chakrát, majd azt forgatta és keringette vadul a chakrahálózatában, végül pedig megformálta a kézpecséteket és úgy ahogy volt, lótuszülésből fújta ki tüdejéből a levegőt. Ugyan most nem erőltette meg tüdejét, így nem erősen és gyorsan fújta ki a levegőt, hanem a hamu mennyiségére törekedett. Egy viszonylag nagy, az egész területet lefedő sűrű hamufelhőt sikerült létrehoznia, ám ez a szint nem volt kontrollálható! A hamu idővel eloszlott, a tömörsége nem maradt meg. Valószínűleg nagyon nagy zseninek kell lennie ahhoz, hogy a kilehelt hamut irányítani tudja valakit. Valószínűleg ezért van szükség arra, hogy a kifújás intenzitásával fokozzuk a mozgási sebességét a Hamufelhőnek, ami egy tárgyal érintkezve szétterjedhet. Mirubi ezúttal nem csak a mennyiségre kellett, hogy rámenjen, hanem az intenzitásra is. Felállt tehát a helyéről. Most egy kisebb szikláról nézett le. Úgy döntött, itt az ideje a teljes technikát letesztelni. Eleget gyakorolta és már a nap is felkelt... Lássuk, hogy mit alkotott! Ezúttal nagy nyomással préseli majd ki magából a chakrát és a levegőt, hogy átalakíthassa azt egy izzó hamufelhővé, ami a nyomás hatására beleütközik a talajba, ezzel pedig 360-fokben szétterjed a környéken és Mirubi mindebből alig érez meg valamit! Ez idő alatt sok chakrát használt el, viszont most a maradékot fel kell, hogy használja! Chakrát koncentrál és a maximum chakráját gyűjti össze. Persze nem ájulásig feszíti a húrt, csupán addig, hogy a maradék chakrájával Jigokutariba tudjon evickélni... A fiú tehát hatalmas levegőt vesz. Mellkasa fájdalmasan, szúrva feszül már a mennyiségtől, miközben a chakra vadul tombol a fiú chakrahálózatában. Amint nem bírja tovább, szemeit összezárva, homlokát ráncolva, a lehető legnagyobb intenzitással fújja ki a levegőt és irányítja egyszerre az Elemi és a Sima Chakráját, az eredmény pedig...

// Egy szuszra írtam, így lehetnek benne hibák >< //



_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd Május 26 2015, 18:06

Mirubi súlyos gondolatok és kemény munka által jutott el idáig, hogy azon a sziklán üldögélhessen. Megégett, kifáradt és különböző érzelmi-állapotok között evickélt, de most ott van azon a sziklán. És már csak az utolsó simiítások vannak hátra. Most majd kiderül, hogy munkájának van-e haszna, vagy még nem elég mindez ahhoz, hogy hatékonyan létre tudja hozni a technikát. Az eredmény pedig... Nos mindenképpen olyasmi, amivel ez a ritkán mosolygó fiú is elégedett lehet. Bár közel sem tökéletes még csiszolható a stílus, de mindenképpen pozitív, sőt kíváló mindaz, amit a fiú megalkotott. A halál fekete felhője, mondhatni.
// Tanulást elfogadom, írd fel magadnak a jutsut. 5 chakrát is adok rá, mert kifejezetten tetszett! Akkor a továbbiakban Tenshivel kell megbeszélned a dolgokat és azután mehet a menet:D//

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Szer. Márc. 02 2016, 15:40

// Jiraiya - aka Mirubi, a vérkecske :DD //


Nem válaszol. Persze, felesleges, magamban pedig tudom jól, hogy tisztán és érthetően hallja, amit mondok, s magában mélyen átgondolja, csak szimplán nem tud válaszolni, vagy csak nem akar. Kifújom a levegőt, miközben felemelem két karom, s a tarkómra emelem, úgy sétálok végig.
- Akkor igyekszem nem közel kerülni a faluhoz, nehogy bajod essen. Bajunk - javítom ki magam gyorsan, az első mondatom úgy hangzott, mintha túlságosan is aggódnék, hogy történne valami, különben nagyon is jól tudom, hogy olyasmire soha nem kerülhet sor. Soha? Tudom? Dehogy tudom, bármikor megtörténhet az, hogy valaki feláldozza Mirubit egy oltáron az isteneknek, mondjuk eső fejében. Ez a mondatom persze arra is irányult, hogy már most azon vagyok, hogy kinézem magamnak azt a helyet, ahol majd megmutathatom, hogy érek én is valamit, s nem hiába vagyok az Amegami berkei közt.
Egy kis fűcsomó itt, egy szikla itt... hmm.. azt már most tudom, hogy nem lesz ez egy könnyű menet a részemről, bár mivel ez egy baráti küzdelem, s csak felmérése az én erőmnek, ezért teljesen biztos vagyok magamban, azonban nem bízom el magam túlságosan ahhoz, hogy ezzel alábecsüljem ellenfelem. Egyébként sem teszek olyat. Mirubi nem tudja, hogy milyen ismeretekkel rendelkezem, viszont most, hogy itt vagyok a sziklarengetegben, valamelyest előnyömre fordítja, elvégre doton használó lennék, vagy mi a fene. Szeretem az ilyen hepe-hupás területeket... főleg ha vannak szikláik. Kiszáradni viszont nem szeretek.
- Itt jó lesz - állok meg és körbenézek. Igazság szerint sikerült kiválasztanom egy olyan területet, ami teljesen sík, de a környezetében meglapulnak itt-ott nagyobb kitüremkedések, amik mögött egyébként simán el is lehet bújni. Hahh, rég nem gondoltam már bújócskára, de meglátszik, hogy még megmaradt bennem a játékos énem. Elmosolyodok ezen, majd leengedem a karom.
- Baráti mérkőzés, Mirubi, bár azért, mert nő vagyok, ne kímélj - szabadjon megjegyeznem, azért félteném a kinézetem, de néha jól jön egy kék monokli, amiatt nem aggódnék. S persze Mirubit sem féltem, tudja jól, hogy kell velem bánni... vagy nem? Hát ezt már csak akkor tudom meg, ha elkezdjük végre. Az arcát azt igyekszem hagyni, már így önmagában is lefesteném, szóval nem kellene rá pingálni.

- Szabályokat esetleg szeretnél lefektetni? - vagy mást o.O .

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Márc. 02 2016, 16:57

Mirubi szó nélkül követte a lányt, újfent nem reagálva a számára feleslegesnek gondolt szavakra, majd amikor Kiyoko megtalált a helyet, Mirubi körbenézett. Arra, hogy itt jó lesz, csak bólintott. A terep egészen sík volt természetesen, néhol kisebb-nagyobb sziklák és repedések voltak. Voltaképpen nyílt harcra tökéletes.
- Nem tudom, hogy mennyire vagy erős, így nem garantálhatom a biztonságodat. Egy szabály van: Adj bele mindent, ha pedig a másik azt mondja, hogy állj, akkor meg kell állni. Ez csak azért van, hogy ne öljük meg lehetőség szerint a másikat. Most pedig kezdjük.
Mondta Mirubi, majd néhány centivel széjjelebb tette a lábát és egy picit behajlította a térdét, miközben kissé féloldalasan állva, maga elé emelte, szintén kissé behajlítva a kezeit, miközben a két tenyere nyitva volt. Úgy tűnik, hogy nem Ő akar elsőnek támadni.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Szomb. Ápr. 02 2016, 22:12

/Bocs a késésért Very Happy /


Semmiképp sem ölném meg Mirubit, még csak dühből sem, de igaza van, benne még nem bízhatok annyira, hogy tudjam, a következő pillanatban nem támadna rám és verne szét. Bár egy-két kék folttal még nincs bajom, tekintve, hogy a kedvenc színem a kék... szóval kerülnöm kellene a szemkontaktust Mirubival, hogy nehogy az süljön ki a végére, hogy ő nyer, csakmert szép a szeme (mint egy szűz kecskének Very Happy ).
Mirubi már felvette a védekező állást, valószínű közelharcra számít. Hm... fel kell mérnem, hogy mire képes, mert sokat nem hallottam róla, de ez arra is utalhat akár, hogy jó a közelharcban. Annyira én nem, de ha már mindenképpen úgy kell harcolnom, akkor beleadok mindent, eddig még nem volt belőle probléma, bár lehet azért, mert az ellenfeleim alacsonyabb szintűek voltak akkor. De most Mirubival állok szemben, fennáll a gondolat, hogy mekkora távolság lehet az ő ereje és az enyém között.
Megfigyelem minden mozdulatát, s közben azon agyalok, hogy mivel lehetne őt a földre küldeni. Vannak olyan közelharci módszerek, amivel ki tudnám ütni a nyeregből, de ahhoz szükségem van arra is, hogy a figyelmét valami mással kössem le, elég lenne csupán két másodperc, amíg nem rám figyel. 
Egyszerűen állok egy helyben és Mirubit bámulom, ez idő alatt letelt már két perc is, amikor végül emelem a kezem, hogy létrehozzak két klónt, azzal a tervvel kigondolva őket, hogy szimplán felmérjék a helyzetet, s meg tudjam figyelni Mirubi mozgását. De ha itt maradok mozdulatlanul, az is lehet, hogy ő közben kitalál valamit, amivel a közelembe kerülhet, szóval amint a klónok két lépés távolságra vannak tőle, megindulok előre én is, hogy támadhassak. Közben felkészülök arra is, ha valami technikát használna ellenem, akkor még mindig mögé tudok kerülni, ha szemből akar támadni, de egyelőre nem akarom a lábait a föld technikáimba gyökereztetni. De azzal is védekezhetek, ha támadok. Mindig nehéz elkezdeni egy előre megtervelt harcot...

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Ápr. 12 2016, 16:11

// Majd pontosan írd le, hogy milyen klónt hozol létre és hogyan támadsz. ^^ Egyenlőre értem, hogy mi történik és voltaképpen gyakorlunk, de éles helyzetben egy frontharcnál egy ilyen hiba végzetes lehet Very Happy //


Mirubi felvette tehát a védekező állását, bár egyenlőre úgy tűnt, hogy nem veszi komolyan a harcot, ahogyan Kiyoko sem. Bunshinokat hozott létre, amik leginkább csak elterelésre jók, ám aki tudja, hogy egy klón áll vele szemben, az nem foglalkozik velük, hanem egyből az eredetit támadja és hát Kiyoko nem nagyon törődött azzal, hogy a klónok mozgásában elrejtse saját magát, mivel a két klón és az eredeti Kiyoko között egyértelmű volt a különbség. Nem leplezte semmivel a klónok létrejöttét, így Mirubi mindvégig nyomon tudta követni, hogy melyik az igazi és melyik nem. Így egyetlen egy mozdulatot hajtott végre: Egy villámgyors mozdulattal egy darab Shurikent indított meg Kiyoko felé, teljesen figyelmen kívül hagyva a klónokat. A lány számára ez a támadás semmiség, könnyűszerrel kikerüli, viszont mit tesz majd utána?


// Bárhogyan háríthatod a Shurikent, ahogyan az tetszik. Kitérhetsz, elugorhatsz, másik fegyverrel elpöckölheted, stb. Könnyen nyomon követed a fegyver mozgását //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Vas. Júl. 03 2016, 16:51

/Egyszerű klónokat, csak a felmérés végett Very Happy /


Jó hogy nem tettem semmi mást, elvégre barátságos mérkőzés, ha az életem múlna rajta, lehet, hogy már minden hülyeséget bevetettem volna annak érdekében, hogy életben maradjak. De nem tartok Mirubitól, hogy kinyírna csendben, mint egy csendes gyilkos... azért remélem, hogyha olyan szándékai lennének, akkor előtte szól, ha meg akar ölni.
A felém repülő shuriken közepébe egy kunai-t dobok, s mialatt az repül, másodpercek leforgása alatt gyorsan vizet teremtek, hiszen Mirubi volt olyan kedves olyan területre elhozni, ami nem éppen előnyös a számomra, és a földtechnikáim is végesek. Amint lesz víz, a Suiton: Suigadan / Víz agyar lövedék technikát alkalmazom, hogy azzal is elindítsam a harcot. Nehéz ezt így, hogy egy szövetségessel harcolok, nyilván sokkal könnyebb lenne, ha Mirubi az ellenségem lenne, de egyszerűen nem tudom annak tekinteni. Hiszen ránézek, és olyan elesettnek tűnik, mint egy újszülött csecsemő, aki vágyik arra, hogy valaki foglalkozzon vele, aki nem találja a helyét a nagyvilágban, de nem akarja, hogy gyengének lássák, így inkább magára veszi azt a maszkot, amivel mindenki más erősnek látja, de nem tudják, pontosan mi lapul benne. Tudom, hogy ezeket a mélyen lapuló érzelmeket mindenki elől próbálja elrejteni. Hiszen én is gyenge vagyok, ez a Kiyo csak egy arc, amit mindenki más lát, de nem ismernek igazán, nem tudják, mennyire vágyom arra, hogy ne szívjon magába a magány.


A lövedékek felemelkednek a vízből, s célba veszik Mirubit, de biztos vagyok benne, hogy gyorsan kitalál valamit, s kikerüli őket, úgyhogy felkészülöm én is a következő lépésekre, de így elég nehéz kitalálni, hogy mit lépjek. Ha közelebb jön, vagy valami csellel próbál közel kerülni hozzám és eltaposni, biztos, hogy alkalmazok egy elfogó mezőt.

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Júl. 04 2016, 16:38

   Kiyoko viszonzott könnyedséggel egy Kunait indít útjára, hogy az elpattintsa a feléje száguldó fegyvert. Sikerrel is jár, a Shuriken és a Kunai is megpattan, majd mindkettő a földbe fúródik egy szikraeső felfénylése után. Eközben a lány nem tétovázik, egyből támadásba lendül végre és egy Suiton Ninjutsuval indít. Suiton Chakrájából pillanatok alatt létrehozza a technikát, persze így kevesebb a felhasználható víz is és több chakrába is kerül, de attól még a lány elég képzett és így is egy tökéletes, forgó, akár hegyesnek is mondható vízlövedéket indít útjának.
   Azonban Mirubi érzékei is a helyén vannak, azonnal kézpecsétekbe kezd, ahogyan Kiyoko, majd a szájához emeli a jobb mutató és középső ujját, mire a gyorsan mozgó, nagy erejű vízfúró irányába, kettő gyorsan mozgó, nagy hőmérsékletű tűzcsóva indul meg.
- Katon: Hiendan // Tűz Elem: Tűzlövedék!
A Technika nem túl nagy, de gyors és magas hőmérsékletű, azonban nem képes felvenni a versenyt egy ilyen lövedék a vízzel, amely amúgy is kontraelemet a Tűznek. Így amikor az első betalál és összeütközik a Suiton technikával, Kiyoko támadása kisebb erejűvé válik, ám még mindig képes ütni, viszont a következő Tűzlövedék már teljesen semlegesíti a támadást és hatalmas gőz keletkezik a két harcoló fél között. 
   Kiyoko nem lát, a gőz megragadt egy helyen, viszont a következő pillanatban vöröses fényre lesz figyelmes, majd a technika felhevült levegője teljesen elsöpri az útból a gőzt és a Tűzgolyó láthatóvá válik. Egy Endan tart Kiyoko felé, ami magában nem nagy erejű jutsu, sokkal inkább ijesztgetésre és az óvatlan ellenfelek megégetésére szolgál, viszont ha Kiyo nem lép, akkor betalál. Nagyjából 5 másodperce van reagálni, ez a Shinobik mércéjével mérve több is mint elég. Ha elugrál láthatja Mirubit, nem mozdult a helyéről, a gőz pedig lassan eloszlik, a tűzgolyó után már átlátható teljesen.
____________________
Kiyoko
Állapot: 99%
Chakratartalék: 95% - Suiton Ninjutsu (Kiyokonak sok Suiton technikája van, így kevés chakárt emészt ez is)

Mirubi
Állapot: 99%
Chakratartalék: 95% - Katon Ninjutsuk (Ugye magasabb a szintje és jó a ch kontrollja)

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Szomb. Júl. 09 2016, 21:30

(Nem baj, végülis Kiyo legalább tanul Very Happy )


A shurikent sikerült letéríteni a pályájáról, így a fegyverektől egyelőre biztonságban vagyok, de tudom azt is, hogy Mirubi eszes, így barátságos küzdelemben is arra fog pályázni, hogy legyőzzön engem, megmutassa, kivel állok szemben.
A vízlövedék ellenére például máris itt egy tűzlövedék, mondani se kell, hogy az eredménye a gőz, ami még így is elég közel volt hozzám ahhoz, hogy egy pillanatra rákényszerítsen arra, hogy megdörzsöljem a szemem, s egy lépést tegyek hátra.
Alig nyitom ki a szemem, máris egy nagyobb tűzgolyó tart felém, ami korántsem annyira veszélytelen, mint az előbbi kisebb társa. Egy pillanatra kihagy egy ütemet a szívem, s tudom, ha most nem cselekszek, akkor késő, és megégek - ha nem is teljesen, de látható nyoma fog maradni -, így hirtelen ötlet híján elugrok jobbra egy hatalmasat, s máris azon logikázom, hogy hogy tudnék Mirubi ellen tenni. Nem akarom őt bántani, de meg akarom neki mutatni, hogy nem vagyok hasznavehetetlen, s okkal engedte meg, hogy itt maradjak az Amegami berkein belül. A hasznára akarok válni és segíteni neki, amivel csak tudom, legyen az bármi.
Az ugrás közben, amíg tart Mirubi tűz technikája, addig elmutogatom a kézjeleket, és bevetem a Kirigakure no jutsu-t. Remélhetőleg később majd hasznát veszem, ugyanis most az a tervem, hogy valamennyire közel kerülhessek hozzá, de bántani mégsem akarom, ezért valami más tervre is szükségem van mellette. Mi az, amivel úgy tőrbe tudom csalni, hogy közben ne sérüljön meg?
Hm... igen!
Bár tudom, hogy Mirubi így is fogja érzékelni, hogy merre vagyok, de azt hiszem, mivel az én aduászom volt ez a technika, valószínűleg nagyobb eséllyel érzem én őt, mint ő engem.
Tudom, hogy nem messze áll tőlem, de mégis annyira messze, hogy ne tudjam alkalmazni a következő technikám, ezért közelebb futok hozzá, de nem szemből, inkább egy félkört leírva körülötte, majd amikor úgy érzem, hogy körülbelül párhuzamosan állunk, és elég chakrát terjesztettem ki a futás alatt, megpróbálom Mirubit a Genjutsu Shibari hatása alá vonni. Amennyiben a trükk betalál, rövid időm van arra, hogy cselekedjek valamit, és azt a rövid időt pedig arra használom, hogy gyengéden megbökjem mutatóujjammal Mirubi homlokát, és kiejtsek számon egy "Bú" hangot, mintha csak bújócskáznánk, és rátaláltam volna az elbújó félre.
Ha nem sikerül, akkor még mindig ott van egy menekülő technikám.


(Szóval amennyiben mégsem sikerülne ez, és Mirubi már azon van, hogy támadjon, akkor Kiyo virágszirmokba burkolná magát, hogy elmeneküljön Very Happy )

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 17 2016, 23:20

   A lány jobb oldali irányba tért ki a tűz technika elől. A Gőz, amit az Endan kissé megbolygatott, valamint a tűzgolyó nem csak Kiyoko, de Mirubi látásviszonyát is gyengítette és eléggé lekorlátozta. Így amikor a lány oldal irányba kitért, a Gőz szétoszlása közben, láthatta, ahogyan Mirubi még mindig ott áll és szinte egyazon pillanatban irányítja Kiyokora a tekintetét, ahogyan a lány is kiszúrta őt. Ám ekkor a ravasz Kunoichi létrehozza a Kirigakure no Jutsut, amivel ismételten eltünteti magát Mirubi elől és egy masszív ködöt hoz létre ezen a területen...
   A lány sejtheti, hogy ellenfele rengeteg trükkel képes lehet kimozdulni a ködből, akárcsak egy egyszerű meneküléssel is, de valószínűleg van annyira öntelt az Amegami vezetője, hogy ahogyan eddig, most se mozduljon sehova. Elvégre ha annyira erősnek tartja magát, akkor egy lépést sem kell tennie ahhoz, hogy Kiyokot legyőzze, ha pedig ez így van, akkor az az abszolút erőt jelenti, legalábbis a lánnyal szemben. Lehetséges, hogy ezzel akarja még jobban a lány fölé helyezni magát? Ezzel akarja bizonyítani dominanciáját? Akárhogy is képzeli, Kiyoko az előnyére fordítja ezt a dolgot és ha Mirubi nem akar mozdulni, akkor most már nem is fog!
   Egy oldal irányú tempó alatt, folyamatosan közeledett Mirubihoz, majd chakráját kiterjesztve, behatolt Mirubi chakrarendszerébe és átvette felette az irányítást. Kiyoko tapasztaltnak mondható ninja, gyorsan képes volt kivitelezni a technikát amit bizonyára úgy gondolt, hogy tökéletesen használni is tudott, így a megfelelő pillanatban, a technika használatának másodpercében "lecsaphatott". Másfél másodperc alatt érte el Mirubit, aki csak akkor látta meg Kiyokot, amikor egy méterre volt már tőle a lány, miközben Kiyoko csak Mirubi meglepett és kissé talán kétségbeesett arcát látta a kikerekedett szemeivel együtt, majd amint a lány a közelébe ért volna, hirtelen egy igencsak kellemetlen érzés lett úrrá rajta.
   Pillanatok alatt zajlott le minden, de ez a fájdalmas, szomorú és egyben fojtogató érzés, ami megelőzött minden, maradandó emléket hagy Misaki Kiyokoban. Mintha a lelki fájdalom és bánat minden formája rászállt volna a lányra, úgy érezte magát, majd Mirubi körül hirtelen felcsapott egy sötétlila színű Fény, ami szinte már már gomolygott, mint a füst, majd robbanásszerűen lökte el Kiyokot, aki egy nagyot repült hátra és egyet pördülve, lábát a földre téve csúszott még egy métert... A ködön keresztül ebből a távolságból nem látták egymást, egyedül Kiyoko látta a ködben felrémlő lilás fényt, ami lassan kihuny. Az arcát, a testét és a karjait is érte a csapás. A ruhája kissé mintha megégett volna, míg az arca és a karján lécső csupasz bőr, fájdalmasan piroslott és elkezdett felhólyagosodni. 
- Elég lesz!
Hangzik fel Mirubi hangja, akinek léptei Kiyoko irányába vezetnek, remélve, hogy a lány feloldja a ködöt. Amint megteszi, Mirubi pont odaér hozzá, jobb keze körül pedig zöldes színű aura fénylik. Kezét Kiyoko sebesült karjához nyújtja, mire a fájdalom lassan megszűnik. A hólyagok felszívódnak, a bőr pírja is alábbhagy. Ezután a fiú a lány arca felé nyúl majd gyengéden ráhelyezi a tenyerét, miközben ujjai egészen a füle alatti nyakszirthez érnek. A fiú keze most hideg, viszont az éget bőrre nagyonis hűsítően hat. Érzi a bizsergést, amit a fiú Gyógyító Technikája visz véghez. 
- Így most már jobb lesz.
Mondta Mirubi, majd hirtelen elvette a kezét a lány arcáról.
- Okos vagy és jól harcolsz. Ha nem veszlek észre, amikor támadsz, valószínűleg már halott lennék. Elismerésem.
Mondta a fiú, majd elfordult abba az irányba, ahonnan jöttek, hogy aztán vissza indulhassanak Jigokutariba.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Hétf. Júl. 18 2016, 00:53

Bár a jutsu sikerült, és már elég közel voltam Mirubihoz, mégis éreztem valami furcsát, és láttam is a lilás ködöt, ami Mirubi testét elhagyta, s ez valamiképp nyomott hangulatot kölcsönzött a szívembe. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, főképp nem akkor, amikor egy hirtelen löket kíséretében eltávolodtam tőle, és a földön landoltam. A bőröm égett, és felszisszentem, azonban nem ijedtem meg attól, amit láttam, egyszerűen csak válaszokat kerestem. Viszont arra vágytam, hogy minél hamarabb alábbhagyjon ez a fájdalom, mert a másik dolog, amit nem bírtam elviselni a lelki fájdalmakon, csalódáson kívül, az az égés volt. Ennél még az is jobban esett volna, ha egyben tépi ki a szívemet és holtan esem össze, ehelyett azzal kellett küszködnöm a földön ücsörögve, hogy hogy szüntessem meg a fájdalmat.
De hamar meg is érkezett a válasz. Mirubi sziluettjét láttam a ködben, majd amikor közelebb lépkedett hozzám, megszüntettem a jutsut, hogy tisztává váljanak újra a látási viszonyok.
Ahogy a kezemhez ér, újra felszisszenek a fájdalomtól, de a zöldes aura jót tesz a bőrömnek, s lassacskán megszűnik ott a rossz érzés. Az arcom már más világ... amint ott is gyógyítani készül a felületet, lehunyom a szemem, mert érzem a hűsítő auráját, ami enyhíti minden eddigi fájdalmam. Talán még a régi sebek is kezdenek begyógyulni. Szemem nem nyitom ki rögtön, ahogy elveszi kezét, csak később, amikor már magyarázatba kezd.
- Nem bántanálak, Mirubi - felelem lágy hangon és teljes komolysággal. Eszem ágában sem lenne, hogy ártsak neki, amikor Ő az, aki otthont adott nekem, aki már akkor is törődött velem, mikor még csak nem is tudott róla, hogy mit tesz valójában. 
Tudom azonban, hogy valami nem tetszik neki bennem, mintha minden egyes alkalommal, amikor közel kerülök hozzá, el akarna lökni magától. Ennek nem tudom az okát, hiszen ahogy tudom, nem tettem semmit és nincs oka arra, hogy féljen tőlem.
- Még ha nem is hiszel nekem, de a világ összes kincséért sem ártanék neked... - se fizikailag, se lelkileg; tenném hozzá. Felállok, hogy kövessem őt vissza a bázisra, mivel gondolom oda vezet utunk. Nem akarok rákérdezni, mi volt ez az előbb, inkább gyötröm magam legbelül, hogy megtaláljam rá a választ. De ha vele fogok harcolni, aminek egyszer eljön majd az ideje, akkor nyilván tudni fogom.
Éreztem valamit, valami megmagyarázhatatlant, de nem tudnám elmondani, hogy mi az a fájdalom. Segíteni akarok neki. De mivel bizonyíthatnám mindezt, hogy nem egy ártalom vagyok a számára?

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 24 2016, 14:11

   Úgy tűnik, hogy Misaki Kiyoko gyengéd érzelmeket táplál Mirubi iránt és ez már végleges és visszavonhatatlan. Legalábbis egészen addig, amíg nem történik egy hasonló incidens, ahol Mirubi már nem lép oda hozzá és nem gyógyítja be a sebeit, hanem akár tovább támad és az a szörnyű érzés elevenen emészti el a lányt... Lehetséges, hogy valami olyasmibe tenyerelt bele, amibe nem kellett volna? Belül emészti magát, válaszokat keres, de nem kap és inkább nem kérdez, inkább magában tartja? Alakulhat ki ilyen erős kötődés ennyi idő leforgása alatt? Nos, bármi megeshet. Egy sebzett szív vagy elutasító, vagy befogadó, ez személyenként és esetenként változik. Most viszont Kiyoko egyértelmű, hogy hogyan érez, a kérdés csak az, hogy ez az érzés mennyire lesz az idő múlásával tartós. Elvégre, egy Bűnszervezet tagjaként akart itt működni, e helyett viszont, a fiú nem fogadta őt be, de elmenni sem engedi... Miért? Valóban azért, mert nem bízik benne?
   Mirubi kissé összeráncolja a homlokát, miután Kiyoko mindezt elmondja. Valószínűleg a fiú is érezte a meglehetősen intim és meghitt pillanatot, éppen ezért jött zavarba és ijedt meg, legalábbis ezt lehet gondolni a reakciója folytán. Majd mikor hátat fordít Kiyokonak, Amegamis köpenye vele együtt forog, majd belekap a szél és Keleti irányba fújni kezdi.
- Ezt rosszul teszed. Ne bízz meg bennem, mert kihasznállak, amint alkalmam akad rá. Eldoblak magamtól, amint nincs rád szükségem és megöllek, ha meg kell tennem...
Jelenti ki Mirubi egyszerűen, miközben a bázis felé igyekeznek és bár Kiyoko nem látja és nem tudja, de Mirubi szeme oldalra néz, látni akarja Kiyoko arcát, hogy miképpen reagál ezekre a szavakra. Talán teszteli? Esetleg a színtiszta igazat mondja? Nos, majd kiderül... A kérdés, hogy miképpen reagál a lány?

// Milyen technikát szeretnél tanulni? Esetleg van már egy konkrét választás? Lassan megejtjük a gondolat olvasást. //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Szer. Aug. 03 2016, 14:25

// Hááát, egy Genjutsu Kai jól jönne elfekvőben... vagy Suiton: Hahonryuu/ Pusztító áradat, ez megvan Mirubinak Very Happy Rád bízom. Kicsit belemegyek Kiyo múltjába, hogy mi történt, mivel nincs még megírva az élményben az élete, ezért majd fokozatosan rávilágítok, vagy leírom neked egyben. ^^ //


Magam sem tudom, miért mondtam az előbb azt, amit mondtam. Az elején még teljesen biztos voltam magamban, hogy majd úgy állok az Amegamihoz és annak vezetőjéhez, hogy semmilyen érzelem ne fűzzön majd e kettőhöz, de azt hiszem, megbuktam a saját csapdámban. És nem azért, mert úgy gondolom, hogy amit érzek, az több, mint barátság, hiszen Mirubi irányába egyfajta tisztelet köt, vagy csak annak a vágya, hogy van valakim, a puszta tény, hogy most nem egyedül vagyok, ami már olyan sokáig volt és olyan monoton, hogy szinte észre sem vettem, hogy sorra hullnak ki mellőlem az emberek. Nem azért, mert nem engedem őket közel magamhoz... én igyekszem, és közel akarom őket engedni, de az után az eset után, ami a múltamban történt, nehéz ezt megtenni. Mirubi egy oltalom nekem, akkor is, ha ilyeneket mond, hogy bármelyik pillanatban megölne.
- Akkor azzal a tudattal halok meg, hogy nem voltam egyedül - hozzászoktam már, hogy rongy vagyok, akit el lehet dobni. De akkor tulajdonképpen engem dobtak el, vagy én dobtam el Őt magamtól? Hamar rá kellett jönnöm, hogy bár gyerek vagyok, a világ hatalmas, s ha nem fogom fel, bekebelez... így kortársaimmal szemben mondhatom azt magamra, hogy teljesen más volt fiatalként is a világnézetem. Sokat sírtam, mert nem tudtam beilleszkedni, és nem értettem, mivégre. A szüleim meghaltak a háborúban, amikor fiatal voltam, a nagyapám nevelt, és nem voltak testvéreim. Joggal mondhatom, hogy igen, nagyon nehéz volt egyedüli gyerekként beilleszkedni, akinek csak a nagyapja volt, és csak rá támaszkodhat; akivel megoszthattam a gondolataimat, de sokszor ő maga sem értette, miért gondolkodom úgy, ahogy más nem. Két fontos mérföldkő határozta meg az életemet: az első és a második szerelem. Hibikinek hívták. Alig voltam tizenhat, de úgy éreztem, ő az, aki mellett majd leélhetem az életem, hiszen minden megvolt benne, amiről egy nő áhítozik. Magas volt, jóképű, férfias és udvarias. Csak velejéig romlott, amiről persze nem tudhattam. Annyira eltakarta a szemem a rózsaszín ködfelhő, hogy hosszú időre elhittem, boldog lehetek majd, hogy nem kell majd egyedül meghalnom, hanem lesz egy családom, akiért élhetek és majd meghalhatok. Hiszen ez volt minden kívánságom. Viszont nem vettem észre, csak elég későn, hogy valami nagy baj van. Hibiki egy kém volt, aki azért jött, hogy információt gyűjtsön Iwagakuréből, rólunk. Nehezen hittem el azt is, hogy szeretett, és könyörgött, hogy fogadjam el, hiszen az érzései nem változtak, de nem árulhatja el a hazáját. Kérdés: engem elárulhat? Haragudtam rá és tiszta szívemből gyűlöltem azért, mert annyira szerettem, hát hosszú időre elvonultam, hogy őrlödjek magamban a vegyes érzelmeimmel. Később értesültem, hogy Hibiki öngyilkos lett, és egy levelet hagyott hátra, hogy sajnálja. Nem akart nekem fájdalmat okozni, de mit tehetett volna, ha két tűz közé szorult... inkább kioltotta a saját életét, hogy ezzel megmentsen engem. Akárhogy is, a fájdalmam nem enyhült, egyedül roskadtam a szobámban, alig jártam ki enni, s akkor fogadtam meg magamban, hogy egy embernek sem fogok ártani önös céljaim érdekében, mert nem tudok. Egyszerűen képtelen vagyok rá... csakis a gyilkosok érdemlik meg, akik más életére törnek, hogy ugyanarra a sorsra jussanak. Próbáltam felejteni... de nehéz elfelejteni azt, aki annyi mindent adott, hogy emlékezzek rá.
Két évvel később, amikor már valamelyest magamhoz tértem, akkor találkoztam az utcán Ashurával. Futó kalandnak indult, hogy majd enyhítem fájdalmaimat azzal, hogy ő velem van, de megint csak több lett, mint amire gondoltam, és nem akarattal. Egyszerűen olyan kisugárzása volt, ami Hibikit is felülmúlta, bár rajta könnyebb volt túllépni. Az Unazakik bár befogadtak, sosem voltak a családom, ott is csak egy marionetten rángatott bábu lettem, akit felhasználtak a saját céljaikra. Ma már rájöttem, hogy teljesen mindegy, hova szegődöm, ugyanez lesz a sorsom, felesleges aggodalmaskodni és bármit is felépíteni magam elé, mindig csak kihasználnak. 
De... tudod mit, Mirubi? Tedd meg... ezért vagyok. Már nem fogok küzdeni, nem fogok vergődni senki hálójában, mint egy csalira kapott hal; ha nem vagyok egyedül, bármikor kiolthatják az életem.
Milyen ironikus... Annyira elkötelezettek vagyunk, hogy találjunk valakit, aki szeret minket, mert érezni akarjuk, hogy számítunk, amikor magunknak már nem érünk semmit.
- Ha bármilyen módja van annak, Mirubi, hogy a fejembe láss, tedd meg és ne habozz! Meg akarom ismertetni veled a történetem, azt akarom, hogy bízz bennem, még ha ez olyan kilátástalannak is tűnik. De elmondom: Nem vagyok az ellenséged - próbálok közelebb kerülni hozzá, legalábbis mögötte loholni, ahogy eddig is tettem, csak azért, mert már önmagam is teljesen összezavartam, s valamibe kapaszkodnom kell. Nem tudom, mi másba, vagy kibe tehetném, hiszen csak ő van itt nekem... velem.
Kétfajta fájdalom létezik: ami fájdalmat okoz neked, és ami megváltoztat. Melyik vagyok hát én?

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 42

Tartózkodási hely : Az asztal alatt


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 570

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Aug. 07 2016, 23:11

// Hmm. Nagyon szeretem azokat a játékosokat, akik bele tudnak gondolni a karaktereik érzelmeibe és így megmagyarázni azt, hogy mit és miért tesz, mit érez a karakter. Ez nagyon nagyon fontos eleme a játéknak és nálad ez meg van úgy látom. Csak így tovább! ^^ //



   Kiyoko rengeteg érzelemmel küzd, bár már úgy tűnik, hogy inkább kitárja karjait és várja, hogy megtörténjen az, aminek meg kell. Talán a múltban küzdött a sors ellen? Lehetséges, most viszont már nagyon úgy tűnik, hogy belefáradt ebbe és nem szeretné, hogyha újra sérülne. A kérdés csak az, hogy jó ajtón kopogtat-e? Ez nem vitás, hiszen Mirubi már nem engedi elmenni és ha annyira a terhére lett volna, akkor valószínűleg inkább megölte volna, vagyis megpróbálta volna, mintsem itt tartsa koloncnak. A másik pedig, hogy Kiyoko már nem próbálkozik. Magát adja, érzései nyíltak. Legalábbis nagyon úgy tűnik, a halálával pedig nincs veszíteni valója. 
   Mirubi megáll és hallgat. Végighallgatja Kiyokot, de nem fordul hátra. Amikor pedig a lány már csak két méterre áll mögötte, jobb válla fölött hátra tekint. Égszínkék szeme szinte kivilágít az arcába lógó hajszálak mögül. Ajkai mozdulnak, hang hagyja el a száját.
- Ha igaz, amiket mondasz és az érzéseid, amiket érzek valódiak, akkor bolond vagy... De ugyanakkor feltétel nélkül megbízok majd benned. 
Újra előre fordítja a fejét.
- Kiderítjük az igazat.
Mondta, majd megindult előre. 
   Néhány perc múltán Shinobi Tempóban haladva elérték a bázist. Leereszkedtek a járaton. Ez az "előszoba" fémból készült, csupán két fáklya világított. A kivezető ajtón absztrakt fémdíszek tekeregtek, maga az ajtó pedig inkább volt egy kétszárnyú kapu, mintsem ajtó. Gyönyörű megmunkált fa... Mirubi kinyitotta. Itt egyből a széles és hihetetlenül magas Körfolyosóra kerültek, ahol néhány méterenként oszlopok voltak felállítva. Ám velük szemben egy újabb kétszárnyú, fából készült, fémmel vert kapu volt, ami négy méter magas és öt méter széles. Mirubi ezt is kinyitotta és belépett a Nagy Terembe. 
   A lány követte. A Körfolyosón fáklyák fényei lobogtak, ám akkora volt a magasság és a távolságok, hogy folyamatos sötétség látszott. A Nagy Teremben szintén. Az ajtótól a földön bal és jobb oldalt, két méteres távolságban viaszgyertyák fényei világítottak utat. A bal és jobb oldali lángok formálták meg az út szegélyeit, ezen sétált keresztül Kiyoko és Mirubi. Hihetetlenül sötét volt, a lány nem látott tovább a gyertyák fényétől amik elvesztek a sötétségben. Felnézve a mennyezetre... Nem látszott semmi, így Kiyoko nem tudta megállapítani, hogy a mennyezet milyen távolságban van.
   Útjuk hamarosan a terem közepére vezette őket, ahol egy fából készült, hatalmas, téglalap alakú asztal volt felállítva, körülötte székekkel. Az asztal és a székek körül négyszögben, hatalmas márványoszlopok voltak felállítva, amik a Körfolyosón is láthatóak. Ezeken megint csak fáklyák fényei égtek, így itt középen valamivel nagyobb a fényesség, ám végignézve az égig menő oszlopokig, nem látni végig rajtuk, mivel a sötét elnyeli őket... Ezek szerint a mennyezet nagyon magason van, ahová már nem jut el a gyertyák gyenge fénye... (Olvasd majd el az első oldalon lévő Jigokutari Leírást ^^)
   Mirubi megállt az asztalok és székek előtt, majd megfordult és Kiyokoval szembe nézett. Arcán táncolta a gyertyák sárgás, elhaló fénye, így nem lehetett rendesen kivenni az arcvonásait. Ugyanez látszott Kiyoko arcán is.
- Kész vagy arra, hogy lelked minden titkát megismerjem és hogy elméd minden rejtett zugát feltárjad előttem?
Kérdi a lánytól.
- Ha igennel felelsz és mégis hazugságra bukkanok, akkor azonnal megöllek. Attól függően, hogy milyen súlyú a hazugság.
Tette hozzá, várva a lány válaszát.



// Fontold meg, hogy mit mondasz és mit teszel. HA belemész a játékba akkor Kiyoko teljes igaz valóját, érzelmeit, gondolatai és múltját fogja megismerni Mirubi, beleértve minden titkos információt, amit a lány tudhat. Ezen kívül, ha egy elme blokkoló technikát helyeztek volna el Kiyoko elméjében akkor az kételyekre adhat okot. Így ha belemész a következő körben felírok neked majd kérdéseket, pontokat és információ foszlányokat, amikre majd reagálnod kell, mégpedig igazat. Tehát neked, mint Felhasználónak is igazat kell írnod, különben ha később másképpen játszod ki a karakter érzéseit, akkor az negatívan fog visszahatni a jutalmazásnál, ahogyan írtam az elején nálam ez nagyon fontos és a hiány vagy pedig a karakter igaz jellemének az áthágása nagyon nagy hibapont nálam, extrém esetekben halálra adhat okot. De ez nagyon extrém eset. A másik dolog, hogy a karakter érzelmei és gondolkodásmódja változhat, de ez egy folyamat és le kell vezetni az érzelmi indíttatást. Ha ez nincs meg akkor nem tudod megmagyarázni, hogy a karakter miért változott meg. Szóval gondolkozz és ha van titkolnivalója Kiyokonak, ami miatt nagyon nem akarja, hogy az elméjében és a lelkében vájkáljanak, akkor az baj, mivel valószínűleg azokat is meg fogjuk tudni. Ha pedig Kiyoko nem akarja az megint csak kételyre ad okot. Így a karakter hátrányba kerülhet a kaland során, mármint nehéz helyzetekbe, amiket megint csak a karakter jelleméből adódóan kell megoldani, így ha nem hal meg, akkor a jutalom is nagyobb még akkor is, ha a karakterrel rossz dolog történik. De ez csak tőled és tőle függ, eddig nagyon szép szerepjátékot láttam, továbbra se legyen ez máshogy! Smile //
Kövi posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t2158p100-amegami-titkos-bazisa-jigokutari

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sziklasivatagok

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.