Kumogakure lakóházai

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Kyrena on Kedd Okt. 09 2012, 22:41

Álmok kusza kavalkádja lep el a sötétben. Egyszer egymagam állok, magányomba roskadva, olyannyira, mint még soha. Borzasztó és nyugtalan fajtája ez az álmoknak. Lehetne emlékeknek is nevezni ezeket. Egyedül állok mindenhol. Ülök az iskolában, miközben senki nem hederít rám, de én se rájuk. Ha nem kíváncsiak rám, én miért foglalkozzak velük? Ez volt akkoriban a leggyakrabban emlegetett mondatom. Aztán hamarosan megérkezik Rinn. Megjelenik mellettem, s már ketten nézzük a képeket, mint valami felvételt. Ezen emlékek már sokkal rosszabbak. Érdekes módon, egyedüllétem előttről nem elevenedik meg semmi. Sem a szüleim, sem senki más, pedig... Akkor még igazán boldog voltam. Önfeledten játszhattam bárkivel, még barátaim is voltak. Akkor változott meg minden, mikor el kényszerültem szakadni mindenkitől. Az a hosszú idő keservesen telt és szörnyen magányosan. Akkor fordultam így be. Ez az én problémám, mely azóta is űz, mint egy vadállat a vadat. Nem hagy nyugodni, nem hagyja, hogy kényelemben érezzem magam, jól, a saját bőrömben. A bosszúvágy, a vágy, hogy valahogyan visszavágjak a világ ezen alakulásának, folyton előre űz. Hajt, hogy elérjem céljaim, melyeket kitűztem magam elé. Aztán egy újabb alak is megjelent. Nem volt más, mint Katsumi. Furcsa, hogy máris szereplőjévé vált éjszakai szórakozásomnak. Néha bizony tényleg jót tudok nevetni azokon, amiket összeálmodok. Ezek azonban cseppet sem jókedvre derítő képek. Az álmoknak lassan vége, helyüket pedig ismét átveszi a kopár sötétség, mely olyannyira hívogatott magához elalvás előtt. S ami most békítően ölel körbe, finoman, akár egy anya gyermekét. Ahogy az én anyám is tette velem annak idején...

Sok idő eltelik, mire kinyitom szemeim. Nem tudom mennyi az idő. Látásom homálya kezd elmúlni, én pedig szembe találom magam egy pohár vízzel. Fekszem. De hát hogyan? Tisztán emlékszem, hogy ülve aludtam el. Vagy talán eldőltem, mint egy zsák? Jaj, csak azt ne! Ha eddig nem is volt miért szégyenkeznem, hát az mindenképpen zavarba ejtő jelenség lenne. Inkább nem is akarom megtudni, hogy mit csináltam. Főleg nem azt, hogy álmomban. Remélem nem ugráltam, bár nem szoktam észrevenni, hogy azt tenném. A lepedő mindig sima és gyűrődésmentes reggelente, csakúgy, mint mikor lefekszem. A víz hívogatóan néz rám. Kiszáradt ajkaim érte epekednek. Lassan felülök, s csak ekkor veszem észre, hogy be vagyok takaródzva. A fejem alól halk puffanással esik le a párna a földre. Nagy szemekkel nézem mindkét tárgyat. Ezek sem voltak itt. Rinn megbök orrával. Pofija mintha örömtelibb volna, mint az elmúlt nap. De várjunk! Mennyi az idő? Rinnre nézek kérdőn, de akkor eszembe jut, hogy ő nem tudja megmondani. Szétnézek a közvetlen közelemben és túl nagynak ítélem meg a fényt. A fenébe! Elaludtam, már rég edzenem kellene! Gyorsan felpattanok, de ennek csak az az eredménye, hogy lábaim beleakadnak a takaróba, én pedig a földre esek. Egy jajdulással jelzem mindezt. Az illatok fokozatosan jutnak el tudatomig. Miközben feltápászkodok, már nézelődök is. Katsumit a konyhában pillantom meg. Nagyon jó illatok terjengenek. Mélyen beleszippantok, miközben visszakecmergek a kanapéra. Most nem csak a lábaim, minden egyes porcikám üvölt a fájdalomtól. Épp ezért lassan mozgok. Lassabban, mint kellene, így túlságosan feltűnő lehet, ha az ábrázatomra írt fancsali kifejezés nem lenne elég. Kezem kinyújtom a pohár vízért. Azt magamhoz veszem, majd gyorsan megiszom. A poharat visszatéve ismét megpróbálkozom a felállással. Kicsit bizonytalanul, de sikerül, így képes vagyok megtenni egy-két lépést. A folyton mellettem ólálkodó farkas fejét megsimogatom, majd a konyha felé indulok.
- Ka-Katsumi... Sajnálom, hogy elaludtam! Én... nem akartam... Mennyit aludtam? Már edzenünk kellene, igaz? - teszem fel kérdéseimet, miközben továbbra is bocsánatkérő képpel figyelem ténykedését.
Gyomrom megkordul, mi nem kis zavart okoz hirtelen. Kezem hasamra kapom, ábrázatomon máris érzem az égő rózsákat, melyek zavaromat jelzik. Remek, ez biztosan elárulja, hogy én vagyok éhes. Megszólalni inkább nem szólalok meg. Csak nézek esetlenül, remegő lábakkal ácsorogva valahol, ahol véleményem szerint nem vagyok annyira útban.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Hinata on Csüt. Okt. 11 2012, 21:27

-Hé hé hé lasits és nyugodj meg.
Szolok és az asztalra teszem a tányérokat a tányérokra pedig a frissen készült reggelit. Egymáshoz dörzsölöm kezem elégedetten szemlélve a művem.
- Ne sajnáld és nem nem kel edzeni még. Ma más félle feladatom van a számodra.
Kyr mellé sétálok és össze kócolom kicsit a haját. Meg fogom vagy is segitöleg karom nyújtom. Ha akarja elfogadja minden esetre az asztalhoz kísérem.
- Egyébként a lényeg az, hogy kipihented magad és most csak ez számít. Ha kell legközelebb felrángatlak ide egy szó nélkül, hogy pihenj. Egyébként jó reggelt és jó étvágyat. Reggeli után pedig jó lenne ha zuhanyoznál.
Felemelem a kezem és mutató ujjam felmutatom.
- Áhh áhh Akkor is fürdeni fogsz ha kell magam mosdatlak meg. Jah és van néhány ruha ami úgy nézem talán jó rád.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Kyrena on Csüt. Okt. 11 2012, 22:04

Megnyugodni? De hát én... Nem, tényleg nem vagyok nyugodt. Már megint nem. Figyelem a tányérok és az étel útját. Nagyon jó illatok lengenek körül. Néha bele-bele szívok, elárasztva vele tüdőmet. Nézem elégedett ábrázatát. Azon gondolkozok, hogy ma vajon milyen edzés lesz. Tegnap azt mondta, hogy felmérte a képességeimet. Vajon mennyire ítélt rossznak a siralmas teljesítményem után? Elvégre még csak hozzá se tudtam érni. Az üvegtől pedig még távolabb voltam. Még nem kell edzeni, ez megnyugtat. De mit jelent az, hogy másféle feladat? Milyen feladatot akar adni nekem? Erősödnöm kell, nem érek rá lógni és pihenni. Kipihentem magam? Talán... Még fáradtnak érzem magam, bár ez nyilván azért van, mert túl sokat aludtam. Tényleg, mennyit is? Valami óraszerűséget keresek, de aztán rá kell jönnöm, hogy teljesen felesleges. Azt sem tudom, hogy hány óra körül aludtam el. A keresést abba is hagyom, majd sóhajtok egyet.
Katsumi mellém jön. Hajamat azonnal igazgatni kezdem, amint összekócolja. Ábrázatomra halvány mosolyt csalt cselekedete, mely még most is ott díszeleg, párosítva egy enyhe fintorral. Nem fogadom el a segítő kezet Saját erőmből akarok közlekedni, elvégre... Nem vagyok gyenge! Ezt ő is megmondta. Erős sem túlzottan, de arra még képes vagyok, hogy elsétáljak az asztalig. Remegő lábaimmal meg is indulok. Az asztalhoz érve elcsodálkozom azon, hogy mennyi minden van rajta. Gyomrom ismét jelzi ürességét, én pedig ismét odakapok zavaromban. A vörös úgy tűnik lassan természetes színemmé válik. Többet viselem azt a színt arcomon, mint bőröm természetes árnyalatát. Ezt... Nekem csinálta? De hát... Lassan leülök, de az ételhez egyelőre nem merek nyúlni. Csak szemeim hizlalom a megannyi csodás étek látványával az asztalon. Nem tudom, hogy mivel kezdhetném.
A fürdő gondolata állítja meg előző gondolatmenetemet. Ismételten zavarba jövök, pedig csak az imént múlt el előző zavarodott pillanatom. Szótlanul meredek a tányérra. Hogy mondhatnám meg neki, hogy nem akarok fürdeni, mert nincs egy tiszta ruhám sem magamnál. Haza kellene mennem néhány göncért. De akkor meg már otthon is tudnék zuhanyozni. A saját ruháit adná rám? Szemeim elkerekednek, kezeim pedig felemelem.
- Erre... Majd haza megyek és megfürdök rendben? Ott... Otthon vannak tiszta ruháim. Utána... Majd visszajövök, vagy megyek, ahova menni kell, hogy edzhessünk. - hadarom zavartan. Lassan már igazán megszokhatnám a zavarodottságot. Elvégre mostanában annyiszor előfordul. Pontosabban talán az elmúlt három-négy napban, többször, mint előtte bármikor. Ez valahol még jobban zavar, mint egyébként. Míg válaszára várok, ismét az asztalt kezdem fürkészni. Szemem sarkából meglátom Rinnt, ki szintén a szimatok után koslat. Az asztal lábánál állapodik meg. Szemeit rám mereszti, miközben farkát csóválva ül mellettem. Valószínűleg ételt akar kunyerálni. Miért ne akarna, elvégre én mindig adok neki az ebédemből, vagy abból, amelyik étkezés éppen soron következik.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Hinata on Hétf. Okt. 15 2012, 16:42

- Rendben legyen hát ahogy akarod menj haza. Azt hova megyünk és hol fogunk edzeni neked kell meg fejteni. A kis fejtörőből amit mondani fogok. Jó étvágyat mindenkinek!
Hozzá is látok a reggeli elfogyasztásához. Természetesen nem eszek annyit mint amit tányéromra raktam és szokásosnál mint mindig most is többet csináltam. Így a reggeli egyrésze kedvenceknél fog kikötni. Mindvégig figyelem a lány reakcióit. látszik talán még senki nem lepte meg. Az is nyilvánvaló számomra, hogy kevés emberel volt dolga aki így kedveskedik neki. Állandóan zavarban van és ez olyan aranyos. Igaz ezt nem merném meg mondani neki félek még rosszul reagálna a dologra.
- Nélküle nincs élet. Lehetsz te a legerősebb és leggyorsabb de senki nem bírja hosszabb ideig nélküle. Ha ő nem volna élet sem létezne. Az ősi elemek egyike ő maga.
Mondom amikor leteszem tányérom szélére a kést és villát.
- Akkor ha megfejtetted a rejtvényt ott találkozunk. Én várni foglak ha kell sötétedésig.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Kyrena on Hétf. Okt. 15 2012, 18:10

Kicsit megnyugszom, mikor megengedi, hogy hazamenjek. Igazából több ellenvetést vártam, amit nem kaptam meg. Nyugodt sóhaj hagyja el ajkaim. Egészen apró, mégis jelzi, hogy megnyugodtam. Ekkor jön az átverés. Kicsit fintorgok, mikor meghallom, hogy nekem kell kitalálni, hogy hova kell mennem. A rejtvény, mely rám fog várni, már most piszkálja fantáziám. Aggódni kezdek. Mi van, ha nem találom ki, hogy hova kell menni? Elvégre lehet, hogy nehéz lesz az a néhány mondat, amiből ki kell indulnom. Az összes helyet nem járhatom végig, túl sokáig tartana. Nem is beszélve arról, hogy bizonyára van időkorlát. Nagyot nyelek, majd inkább a reggelivel törődök.
- J-jó étvágyat! - nyögöm ki. Lassan falatozni kezdek. Idegességem nem hagy sokat enni. Mintha hegy nőtt volna a gyomromban, ami minden éhségérzetet elmulaszt. Az étel nagyon finom. Mostanság nem ettem ennél finomabbat. Átlagos ebédem, a közelébe sem érhet ennek. Hát még a reggelim, tekintve, hogy sokszor nem is reggelizem. Mindvégig engem figyel. Érzem égető tekintetét arcomon. Ez zavarba hoz... ismét. Nem tudom, hogy mit csináljak. Valami rosszat tettem? Miért néz engem? Mit gondol most rólam? Egyszerűen nem merek többet enni, bár nem is kívánom. Talán azt hiszi, hogy sokat eszem? Lassan iszok egy pohár gyümölcslevet, majd hallgatom szavait. Azonnal gondolkodóba esem. Magamban többször elismétlem szavait, hogy megjegyezzem. " Nélküle nincs élet. Lehetsz te a legerősebb és leggyorsabb de senki nem bírja hosszabb ideig nélküle. Ha ő nem volna élet sem létezne. Az ősi elemek egyike ő maga." Ezeket mondta. Most, hogy jól elmémbe véstem, felállok. Illedelmesen meghajolok és megköszönöm a reggelit, meg a segítséget. Nem valószínű, hogy nélküle a környékig is eljutok. És persze nem feledkezhetek meg a masszázsról sem, mely során lábamat chakrával gyógyította. Az nagyon sokat segített. Most is fájnak és nem túl erősek, de rájuk tudok állni és tudok járni. Ez nekem elég. Ma majd kímélem egy kicsit és akkor még jobban lesznek. Na persze, ez csak elképzelés, ahogy magamat ismerem, csoda, ha ma nem úgy kell összekaparni. Meg kell fejtenem a rejtvényt, és el kell mennem a benne megadott helyre. Ott kell találkoznom vele. Azt mondta, hogy sokáig vár, de mi van, ha nem érek oda sötétedésig? Mellesleg sötétedéskor már nem tudunk edzeni, túl... sötét lesz.
- Értem... Akkor... M-mindent köszönök! Amint megfejtem a rejtvényt, sietek a megadott helyre - mondom elszántan.
Elköszönök, majd Rinnel együtt elindulok haza. Nem haladok valami nagy tempóban, de a semminél, vagy az esti tempómnál gyorsabb. A farkas nyugodt léptekkel halad mellettem. Nem tudom nem észrevenni aggódó pillantásait, amiket olykor felém intéz.
- Ne aggódj, jól vagyok! - mondom, hogy megnyugtassam.
Lassan hazaérek. Felbaktatok a lépcsőn és kinyitom az ajtót. Miután Rinn bemegy, én is betérek és becsukom magam után. A lakás egyszerű. Egy színű, világos falak, berendezés pedig alig van. Nem sok időt töltök itt, ezért nem is foglalkoztam vele túlzottan. Mindenhol egyszerű és kopár. A kényelemre azért ügyeltem. A bútorok egész jók, bár közel sem olyan kényelmesek, mint Katsumi otthonában. Sóhajtok egyet, majd összeszedem a szükséges holmit és elindulok zuhanyozni. Közben végig a rejtvényen gondolkozok.
- Nélküle nincs élet... - motyogom magam elé az első mondatot.
Ez sok minden lehet, de ami elsőre eszembe jut, az a levegő és a víz. A kettő nem egy, tehát ez még nem elég. Lássuk a második mondatot. "Lehetsz te a legerősebb és leggyorsabb de senki nem bírja hosszabb ideig nélküle." Erre még mindig igaz mindkettő. Az egészre igaz mindkettő, most mit csináljak? A levegő... Ahhoz mindenki hozzájut, így nem lehet annyira fontos. Vagy mégis? A szél elem mindenhol megtalálható, túl sok helyet kellene átvizsgálnom. Víz azonban nincs sok helyen. Talán azzal kellene kezdenem... Folyó, vagy patak... A kiképzőterepen van egy patak. Arra gondolt? Valahol el kell indulnom, ha nem ott lesz, akkor ráérek még gondolkozni azon, hogy mégis hova menjek. Csak találjam meg hamar. Ha lejárom a lábam, annak nem lesz jó vége. Ráadásul akkor az edzés valószínűleg elmarad, ha sokáig tart megtalálnom Katsumit. Fürdés után felöltözök, szokásos viseletem egy újabb darabjába, majd összepakolom a holmijaimat. Rinnek közben adtam egy tál vizet és némi ételt. Neki is szüksége van az erőre. Ezek után megindulok a kiképzőterep felé, hátha ott találom tanáromat.
- Kérlek, legyél ott! - motyogom.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Hinata on Hétf. Okt. 15 2012, 19:33

A parton ülök csukot szemekkel hallgatom a természet zenéjét. A víz halk csobogása adja a ritmust. A levelek susogás a húzza a vonóst. Fák lehulló termései adják a dobokat.
- Már vártalak. Ügyes vagy, hogy kitaláltad.
Nem mozdulok továbbra is csak hallgatom a zenét. A lágy csobogást és a susogást. Majd felállok és hozzád lépek mosolyogva.
- Mai feladatod nehezebb lesz. Nem kell fán járnod, de attól sokkal nehezebb lesz.
Meg fordulok és egyenesen a hullámzó vízre sétáltam. Megálltam majd meg fordultam és szemeidbe néztem a vízen ringatózva.
- Tehát tanulj meg a vízen járni. Ha sikerül akkor legközelebb tanulni fogunk egy jutsut amit te választhatsz. Amíg ez nem megy addig nem lesz új technika!
A partra sétáltam és intettem, hogy át adom a stafétát.
- Az alapja a fa mászás volt de itt több mindenre kell odafigyelned Mint az állandó sűrűségű chakra.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Pént. Júl. 12 2013, 02:19


[Bee-samának]

A nap bizonyára szépen süt odafenn a felhők felett, de hogy nekem miért kell vállalhatatlanra áznom csak azért, hogy elintézhessem még hajnalban a vásárlást?! (!!!! Basszus, ilyenkor minden épeszű lélek még alszik, nem vásárol! Anyámat tuti elviszem egyszer valami alvászavarral foglalkozó neurológushoz, de minimum a pszichológushoz, hogy van szíve engem ilyenkor felverni. Még csak fel sem jött a Nap! Jó, takarják a felhők, de akkor sem jött még fel, én tudom ˇˇ) 
A két nagy szatyor kaja, ami lefoglalja a kezem, dög nehéz - ráadásul ők az okai annak, hogy nem tudok esernyőt elővenni, na meg az, hogy nincs nálam egy darab se, de akkor is a szatyrok hibája az egész! Felsóhajtok, majd nem túl nőiesen kiköpöm a benyelt esővizet. Mert ennek a nyomorultnak is most kell úgy csinálnia, mintha dézsából borítanék épp kifelé. Ruhám teljesen átázott körülbelül az első másodperc után, a hívős levegő libabőrőssé varázsolta a kezem, és hogy ne legyen elég, minden hímnemű egyed megbámul, mert fázom - mai tudjuk, milyen hatással van a női testre a remegésen és a libabőrön kívül - a ruhám meg a vízmennyiségnek köszönhetően - meg úgy egyébként is -  teljesen rám tapad, hogy biztosan mindenki láthasson lényegében mindent teljesen, épp csak a "színezésem" más, mert a bőrszín helyett a ruhám szürke-feketéje díszlik a mellemen. Cserébe még azt is meg lehet mondani, hogy egy gramm melltartó sincs rajtam. Hát nem szuper?!...
De ha valaki azt gondolná, ez a legteteje az egésznek, az téved - velem együtt -, mert ahogy befordulok a sarkon, és megpillantom a házunkat, az egyik szatyor úgy dönt, hogy ő megunta a drámát, és rituális öngyilkosságot elkövetve egyszerűen szétreped, kihányva magából a bevásárlás felét. 
- Hogy varrna össze laposöltéssel Franksensei! - káromkodok egy orbitálisat, és mérgemben bele is rúgok az egyik konzervbe, hogy az egyik ház oldalán csattanjon. Tőlem meg is pukkadhat! 
Dühöm azonban nem lesz elég kifogás anya számára, így dúlva-fúlva, minősíthetetlen végbéltermékké ázva hajolok le, hogy összeszedjem a sok nyomorult szökevényt, aki azt hiszi, megmenekülhet attól, hogy legalább egy kis mértékben a gyomromban, aztán pedig majd teljesen átminősülve a mellékhelyiségben végezze.
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Killer Bee on Pént. Júl. 12 2013, 15:20

Dúlsz, fulsz, akár egy sárkány, már már tönkre ment nappal, de hirtelen egy felkiálltást hallasz.
- Áááúú! - Igen szinte biztosan célba ért a konzerv, sőt teli taláat - Mi a franc?! héé te drága teremtény, elhagytál valamit. - jött a csattanó mérgedben már majdnem leszóltad, sőt arra készültél hogy eladd neki a konzerv tartalmát, fel pillantottál ugyan ki az kinek a szemesarkát lerúgtad.



Hosszú ázott haj, tisztes ruházat, kényelmes viseletben, akár egy vámpír ki most szökött fentről a dracula világból. Kezében egy tönkre ázott füzet, de még is hordja magával. Szeme megcsillan arcodon, mikor meglátja tisztes mosolyod, amit felé intézel. Szava nem áll el, eléd torpant, és elkezdte szedni gyümölcs és megannyi mindenséged tartalmát.
- Neharagúdj, hogy a rúgásod felfogtam, sületlen bolond vagyok. - mentegetőzik, pont ő ki kapta azt a jobb horgot, majd elő varázsolt kis szütyőjéből egy zacskót, amit megtömött a guruló kosz fészkekkel. - Parancsolj kedves. - Intézett mosollyal az arcán már majdnem elindult, de vissza vissza tekintett lelke, várva hátha jó tettét megruházód. 
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Júl. 25 2013, 15:02


[Bee-sama]

Talán tovább is szidnék mindent, ami érhető, ha nem szakítaná meg heves vérmérsékletű dühöngésem egy fájdalmas hang. Riadt megilletődéssel kapom a fejem irányába, mert jó eséllyel én dobálóztam valamivel, amivel nem kellett volna, és arcomra már reflexből ül ki a bocsánatkérő mosoly - ami általában inkább tűnik mindig fintornak, köszönhetően annak, hogy olyan hülye fejem van...
A férfi erősen hasonlított valakire, de végül arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem, mégsem, ha meg mégis, akkor bizonyára a kórházban látott kismillió hímegyed egyike lehetett, akivel életem során már egyszer összefutottam, na bumm. A nyájas megszólítás, és a még készségesebb segítség viszont feszélyezni kezd. Bár lehet, inkább az zavar össze, hogy a természet rendjének ellenmenve ő kér bocsánatot, és még magyarázkodik is, s ebből már kikövetkeztethető, hogy az élet ma sem volt kegyesebb hozzám, mint máskor, mert megint egy idiótát hordott a közelembe a szél. Bár amíg nem akar közvetve kinyírni, mint Franksensei a kísérleteivel és az egyedi tanítási módszereivel, addig nem bánom annyira, mint bánnám akkor, ha még egy fokkal barmabb állat lenne valójában. De csak nem ugrálnak sorozatgyilkosok Kumogakure utcáin, mikor a kórházban történt felfordulás, a felbukkanó, hullnak hitt, de nagyon is élő Orochimaru dúlása után még inkább megerősítették az őrséget. 
Bár ez a sorozatgyilkos téma kissé ingoványos terep, mert ha azt nézem, a falu minden ninja lakosa potenciálisan sorozatgyilkos a szó egy bizonyos értelmében...
De ne ragadtassam el magam ennyire, jobb, ha még most lepöccintem ezt a pojácát, mert sajnos láthatja könnyedén, hol lakom, hiszen itt vagyok két háztömbnyire, és eszem ágában sincs kerülni a zuhogó esőben. 
- Nem haragszom, sőt, igazából én tartoznék bocsánatkéréssel. Igazán rendes tőled, hogy segítesz összeszedni a dolgokat, de boldogulok egyedül is. Legközelebb inkább maradj otthon, ha nem muszáj kimozdulni, ilyen istenverte ítéletidőben. Csövi! - kapkodok ki mindent kb a kezéből a mondandóm közben, hogy mikor a végére érjek, egy gyors intéssel el is induljak megállíthatatlanul, remélve, hogy ennyiből is ért, és leráztam, mert a végén még egyszer szembetalálkozik valami keménnyel, ami most egy konzerv helyett mondjuk a talpam les, mert az van szabadon.

avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Killer Bee on Csüt. Aug. 01 2013, 11:19

/Bocs a késésért, nem láttam hogy írtál ajj xd/


Azzal sarkon fordultatok, és megláttad a házad, majd hirtelen, valami fura történt, elkapott a fejfájás, és mintha minden törlődött volna a fejedből, újra vissza tértél már az előző dühöngésedbe, pont arra a részre amikor elrúgtad azt a konzervet, és ismét immáron elfelejtve nem emlékszel erre, így nem tudhatod hogy ez most ismétlődik. 
- Áúúúú! - jött is a kiáltás, majd feltűnt ismét a szép fiú. - Hé te drága teremtény, azt hiszem elhagytál valamit. - Ismét mikor felnézel meglátod a srácot, ekkor dezsávű kap el, majd látod hogy neki áll össze szedni a dolgokat. - Neharagúdj hogy a rúgásod felfogtam, sületlen bolond vagyok. - Szinte biztos hogy ez már megtörtént egyszer, sőt úgy érzed hogy 100% hogy megtörtént. Mire az idegen össze pakolta a dolgokat. - De illetlen vagyok, a nevem Kezuri Genjutsu Fohi. - Egy pillanat, nézel fel, bizony valami érdekeset hallottál a nevében, amire kaptad is a fejed, vajon csak félre hallottad, vagy az eső játszik veled, ekkor a fejed fölé tett egy esernyőt, és a kezedbe nyomta csomagod sokaságát. - Mondcsak, elkísérhetlek valahova? 
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Aug. 15 2013, 00:32


//Sebaj, úgyis lassú vagyok én is Smile //
Elégedett voltam egészen addig, amíg úgy volt, hogy a házam felé közelítek, és nem hallom, hogy bármivel is próbálkozna, hogy kövessen, ám hirtelen megfájdul a fejem, és teljesen összezavarodom. Jobban mondva ismét morgok, és elrúgom az átkozott konzervdobozt, hogy fordulna fel a zacskó, hogy most adta meg magát!
Eh? Valakit eltaláltam Basszus...
Felnézek, hogy megnézzem enyhe bűntudattal, hogy ki a fenét sikerült lebombáznom egy adag paradicsompürével, de ahogy ránézek, valahogy olyan ismerős az egész helyzet. Na meg a srác is. De hát elég sűrűn összefuthat az ember másokkal a faluból, nem olyan nagy újdonság, hogy ismerős. Na de a nyálas duma ismét csak - bár én erről az ismét csakról nem tudok - elidegenít, és hirtelenjében lényegében undorodni kezdek a fickótól.
- Ugyan, én kérek elnézést, amiért fejberúgtalak egy paradicsomkonzervvel - mormogom kevésbé hitelesen, de ezzel nem elégszik meg, játssza a daliás lovagot, és sszeszedegetve a dolgokat, a privát zónámba lépve tolakodik az aurámba. A helyzet anynira ismerős, hogy borsódzik tőle a hátam. Nem elég, hogy magától a csávótól kiráz a hideg, még ez a fura érzés is... Kikapnám a kezéből a dolgaim, és megindulnék a házunk felé, meg is feledezve most már az esőről, s egyszerűen csak az ösztön dolgozik bennem, mélyen a tudatalattimban munkálkodva, hogy meneküljek ebből a helyzetből, el ettől a sráctól, de elállja a "menekülési útvonalam", hogy a képembe mosolyogva bemutatkozzon.
Először fel sem tűnik a furcsa névrészlet, csak lassan eszmélek rá, ahogy felpillantok rá, jobban megnézve, de ahogy az eszmélet megtörténik, és képletesen felnyílik a szemem, íves szemöldököm dühösen összébb szalad egy pillanatra, hogy aztán megkeményedő vonásokkal utasítsam vissza egyértelművé téve a kikosarazás tényét. Legalább is remélem, hogy egyértelműen sikerül közölni. Mert bizony megint kifogtam egy, a maga nevében idióta fazont.
- Örvendek Tomoshika Ha Még Egyszer Ilyet Csinálsz Pépé Verem A Képed Asuko, és köszönöm, nincs szükségem díszkíséretre, itt lakom összesen - nézek végig a házunkig vezető úton - harminc lépésre, talán menni fog egyedül is. Nem, nincs teám, reggelire sem hívom meg, és tudom, nem vagyok egy szociális alkat, ha olyan alakokról van szó, akik rögtön gátlástalan módon és levakarhatatlanul rányomulnak az emberre. És nem, ne értse félre, a konzerv véletlen volt, amit sajnálok, de nem így szoktam pasikat felszedni, sőt, egyáltalán nem szoktam pasikat felszedni, mert nem érdeklődöm az irányukba - remélem, félreérti, mert ugyan nem vagyok leszbikus, de nem baj, ha ő azt hiszi, ahogy a magázás tekintetében is konzekvens vagyok, ezzel is érzékeltetve a távolságtartásom. - így engedelmével... - biccentek búcsúzóul, és megpróbálok ellépni mellette, hogy végre hazaérjek.
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Killer Bee on Csüt. Szept. 12 2013, 12:28

Bár mintha kísértene, elég udvariatlanul próbáltad elküldeni, amivel sarkon fordulásod után, csak annyit veszel észre hogy felébredsz, az álomból, melyet most úgy intéztem, hogy Mestered hozza rád mind ezt.
- Ejnye. - mondja miközben épp nyitogatod a szemed. - Olyan udvariatlan vagy - immáron nevet. 
- Hogy vagy képes egy daliás fickót ilyen könnyen elküldeni. - Bár nem volt egyértelmű a szürke hétköznapból hogy lettetek hirtelen egy meleg szobába, de úgy tűnik mestered csakugyan ismét unatkozott és veled játszott a helyett, hogy fontos dolgait elintézte volna. - Na de csakhogy 3. alkalommal is elküldted, arra voltam kíváncsi vajon az idegeneknél, mi a háttered, vajon meghallgatod e őket, vagy szimplán haza kísérteted magad, esetleg lelkizősen haza ímvitálod, vagy ami történt, szimplán leugatod és elküldöd a francba. - Kezdel tapsolni, majd a forró teát az ilyen kényelmes pozícióba az asztalra rakja, hogy még véletlen se érd el felkelés nélkül. 
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Szomb. Nov. 02 2013, 14:17


Bután állok. Ez a legegyszerűbb és legtömörebb megfogalmazás a helyzetemre. Mert egyszerűen le vagyok merevedve, döbbenve, osztottam már vagy nyolcszor nullával - persze valahányszor elfaileltem egy baromi nagy error feliratot produkálva az agyam kivetítőjére, és alapvetően lenne kedvem cifrábbnál cifrább káromkodássorozatot elereszteni, ahogy lassan csikorogva elindulnak a fogaskerekeim, és rádöbbenek, hogy bizony, már megint engem szívatott az én drága mesterem. Talán csak ezért nem akadok fenn azon, mi a fészkes fenét keresek én egy meleg szobában a zuhogó reggeli esős idő után, na és persze a kárörvendő senseiemmel egy felettébb bosszantó, de épp a levakarás szélén állt fiatalember helyett.
Duzzogva velem le magam engedély nélkül az egyik székre, ami még fellelhető  szobában, és a csomagoktól is megválok (ha vannak még nálam). Majd összefonom a karjaim a mellkasom előtt, és duzzogva felelek a kérdésére. - Az erőszakosan és gyanúsan nyomuló férfiakat, legyenek akármilyen csinosak vagy bizalomgerjesztőek, zsigerből el fogok hajtani a fenébe, mert egyetlen dologra játszanak, amit nem fogok könnyen megadni - felelem duzzogva és virágnyelven, magamhoz képest egész visszafogottan, de ez is csak azért van, mert jobban tartok a senseitől, mint amennyire forró fejű vagyok az ilyen esetekben. Elvégre képes, és megint bezár valami pestises laborba, aztán leshetek, hogy nincs szerencsém, mert megpurcantam. Ez a kis adalék elegendő, hogy lehűtse a vérmérsékletem, és inkább moderáljam magam valamennyire. Amúgy meg nem tatom magam sem bárdolatlan tuskónak, se undok dögnek, egyszerűen nem szeretem, ha csak úgy, minden valódi tisztelet nélkül belemásznak az aurámba.
- Amúgy, sensei, minek köszönhetem a megtisztelő figyelmét ezen a csodásnak épp nem feltétlen nevezhető napon? - erőltetek mosolyt magamra, lehetőleg elvágva a drága Franksensei további kísérleteit arra, hogy engem elemezgessen úgy, mint a patkánykáit, nyulait, egyéb szerencsétlen állatkáit az alagsorban.
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Jan. 23 2016, 19:38

// Terumi Mei kisasszony //


Töröl-töröl-töröl, mos-mos-mos. Lezuhanyoztam egymás után háromszor, de még mindig úgy éreztem hogy csorbát szenvedett nem csak a szagom, az önbecsülésem is. Na most, én nem azt mondom hogy a kölyök jól tette amit tett, de Taka... Milyen chuunin vagy te ha még egy kis pisát sem tudsz kikerülni? Mára eleget kaptam az ércelődésedből, kérlek menj aludni vagy helyezkedj el valamelyik sötétebbik bugyrába az elmémnek. Meh, most nincs kedvem. Amint összeszedtem a lelki erőmet hozzá, egy gyorsan összedobott egy tál étellel vigasztaltam magam. Beletemettem magam, mélázva azon vajon mi történik velem a továbbiakban. A háború lassan ide is elér. Nem fog kopogtatni, beront az ablakon át. Lehet még annak a kölyöknek is annyi lesz. Ilyen a shinobi élet nem de? De, de a kölyök nem shinobi. Még a gondolat is kirázott attól hogy azt a pisist kell majd megvédelmeznem, akár itt, akár a fronton. Levettem a fejpántomat a karomról és jól megnéztem. Vajon ezt jelenti shinobinak lenni? Megvédeni azt is aki az agyadra megy?
- *Sóhaj*.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Jan. 30 2016, 13:16

//Takashi; és az nem kisasszony... én a nagyasszonyanya vagyok Very Happy //


Senki sem mondta, hogy egy shinobi élete könnyű. Meg kell hozni olykor a legnehezebb döntéseket is, amit már csak az súlyosbít, ha két tűz között tartod a vasat. Akkor végleg el kell döntened, melyik tűz lesz a meghatározóbb: a jó vagy a rossz. A jó mindig tenni azt, ami helyes, megvédeni azokat, akiket szeretünk, főleg ha azok semmihez nem értenek, elvégre mégiscsak fontos a számunkra. Rossz pedig a sötét ösvényen haladni, egy olyan út felé, ami gyökerestől megváltoztat minket, a bensőnket.
- Miféle terhek nyomják ezúttal vállad, Takashi? - az öreg Momochi biztosan meghallhatta a sóhajod, bár nem tudnád megmondani pontosan, hogy mióta tartózkodik már bent, vagy mikor érkezett. Két csésze teát tartott a kezében, az egyiket feléd csúsztatta. Mai napig nem tudod megmondani, mi tartja életben ennyire az öreget, honnan van annyi erő benne, hogy képes legyen felemelni akár még ezt a két csésze poharat is, holott ő csak egy vak vénember. Egyáltalán honnan tudja megmondani, hol vagy épp, mit csinálsz és milyen érzéseid vannak aznap? A vak vénember mégis hatalmas titkokat őriz, mind a sajátjait, mind másét. Pontosan tudja az érzelmeid mit rejtenek, ha nem is lát, de mindent érez, ami körülötte történik. Ezekből az apró rezzenésekből bármire képes rájönni, olykor, mivel csak az érzékeire hagyatkozik, azt is meg tudja mondani, mi folyik körülötte, mit gondolnak mások. Azt mondják, nem csak nézni kell, de látni is, és sokan erre nem képesek.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Jan. 30 2016, 16:18

// Igyekszem majd megjegyezni. Very Happy //

Az ismerős hang ellenére akarva-akaratlanul is felugrottam egy kicsit. Hát ő meg mikor jött be? Egyáltalán nem megy ez ma neked Taka. 
Az öreg Momochi hozta rám ezúttal a frászt. Ahhoz képest hogy milyen vén és csoszogós, kifejezetten jól tud lopakodni. Megköszöntem a felém csúsztatott csésze teát majd egy hosszat kortyoltam belőle. Ízletes. Még teát is tud készíteni, csupa meglepetés. Ahelyett hogy kérdőre vontam volna az öreget, inkább őszintén feleltem a kérdésére.
- Azt hiszem az ami mindenki más vállát is nyomja, a háború, a szimpla tehetetlenség a cselekmények megváltoztatása érdekében, a túl sok gondolat. Itt ülök teát kortyolgatva, ahelyett hogy a véremet adnám a hazámért. - Rátekintettem Momochira, amolyan megerősítésképpen hogy biztos nem bántottam-e meg, noha ez nem is volt szokásom. - Csak az nevezheti magát shinobinak aki az életét is odaadná a falujáért, vagy tévedek? Hogy legyek igazi shinobi ha a lehetőség se adatik meg? - Egyre hevesebb hangomat kis lakásom falai visszhangoztatták. - Mi van ha már az edzéstől el fog menni a kedvem? Elvégre minek edzeni ha nem kamatoztathatom a tudásomat? - Az asztalra csaptam majd a jobb tenyerembe temettem arcomat. A kötések a kezemen megnyugtattak, de nem azért mert puhák voltak, sokkalta inkább az emlékeim miatt amik hozzáfűződtek. Mély levegőt vettem majd egy félmosoly keretében hozzászóltam a férfihoz.
- Bocsásd meg a kirohanásom öreg, egyáltalán nem szándékoztam rád zúdítani ezt az egészet. Inkább mesélj a fiadról, van róla valami hír?
Míg a választ várom a kérdésemre szép lassan megiszom a teámat, mégsem hagyhatok egy kedves gesztust kárba veszni.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Vas. Jan. 31 2016, 18:19

Az öreg leül melléd, s lassan kortyolgatja a teáját, mint egy kitanított úriember, mintha előző életében valami fontos nemes lett volna. A meséd közben maga elé néz - az, hogy néz, erős kifejezés -, s mélyen megértve fájdalmadat, bólogat.
- Ha a shinobi lét az önáldozatot jelentené, fiam, már mindenki halott lenne - fejezi ki magát nemes egyszerűséggel. - Mindenki maga dönti el, melyik utat választja. Születhetsz shinobinak, ha nem vagy rá elég erős akaratod szerint, s nem akarsz az lenni, csak egy civil. Születhetsz egyszerű embernek, ha közben a másik felé húz a szíved. Minden fejben dől el - próbálja vázolni a tényeket.
- Nagy dolgokra vagy hivatott, s az nem a háború - ugyan még ő maga sem tudja, mit akar ezzel kifejezni, de hangjában hallhatod, hogy ha elmentél volna a frontra harcolni, igenis aggódna érted. Olyan jövőt lát előtted, amiben te nem a harcmezőn fogsz elesni.
- Hír? Azt nem hallani - negatívan bólogat. - A falak közt azt sutyorogják, rég elnyelte a sötétség, de tudod mit? A remény nálam sosem hal meg. Tudom, hogy él még valahol, csak fél hazatérni, mert rosszat tett - azt viszont nem tudná megmondani, mi rosszat, de van egy sejtése róla, ha a fia nem jön haza ilyen hosszú idő után, akkor átlépett arra az ösvényre, amitől mindig óva intette. A szíve mélyén persze azt is tudja jól, hogy fia odaveszett, de ezt nem akarja belátni, ő még nem temetné a fiát.
- Ahogy elhaladok az utcákon, rám néznek, mondván "Nézd szegény vak embert, nem elég, hogy szeme világát elvesztette, de még az utolsó családtagja is oda". Pedig ha tudnád, fiam, egykoron kiváló harcos voltam - látszik, hogy ügyet sem vet arra, mit mondanak róla az emberek, ő tudja magáról nagyon is jól, hogy hány ember erejével ér fel az övé, mindezt persze muszáj titokban tartania bizonyos okokból. Az igazságot neked sem mondta el, vagy legalábbis nem mondhatta, mert nem tudja, mennyire bízhat meg benned.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Jan. 31 2016, 20:24

Az öreg szavai olyanok voltak mint a víz. Folyamatosan formát váltottak, hol lágyak voltak és biztatók, hol pedig erőteljesek és határozottak. Érvelése az élet többoldalúságában kifejezetten megfogott. Ha a shinobi lét az önfeláldozás jelentené már mindenki halott lenne? Milyen igaz. Puszta mártírkodással nem lehet shinobinak titulálni valakit. De akkor mit jelent shinobinak lenni? Amint meghallottam a férfi következő szavait, furcsa melegség árasztotta el a testem. Nagy dolgokra vagyok hivatott? Ezt még ilyen formában senki sem mondta nekem. Jobb ha megbecsülöd az öreget Taka, kevés ember viseli el azt a rusnya képed. 
Ezután a fiáról beszélt Momochi ami furcsa mód erős empátiát váltott ki belőlem. Lehet azért mert egyedi tartással és észjárással fogta fel a dolgokat, ki tudja. Az öreg az egyetlen szem fia miatt aggódik, én meg azon agyalok hogyan haljak meg a falumért. Kétségkívül erős kontrasztot alkotunk. Mondanivalója után nagyra kerekedett a szemem, hisz elég hihetetlen hogy egy kiváló harcos hozzon nekem teát.
- Remélem megérted hogy ezt elég nehezemre esik elhinni.
Felálltam majd államra helyeztem a kezemet, jelezve hogy most nagy spekulálások fognak folyni. Szép lassan sétálni kezdtem elmélyülve a gondolataimba. Egy vak emberről beszélünk. Születése óta vak, hogy lehetett volna kiváló harcos? Esetleg hazudott volna? Vagy netalántán esetleg igazat mond? Bleh úgy beszélsz mintha lehetetlenséget állítana. Egy ninja elég kitartással bármit elérhet, ezt jobb ha te is az eszedbe vésed. 
- Öreg... Kérlek mesélj a harcos életedről, mindent tudni szeretnék.
Ha igazat állít az öreg, nem csak szellemileg, de fizikailag is felkészíthetne a shinobi életre. Olyan kíváncsiság és remény csillant fel a szemembe, amit minden bizonnyal az idős férfi is észre fog venni.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Feb. 06 2016, 21:13

Az öreg kiissza a tea tartalmát, és bólogat kijelentésedre. Ő maga sem hinné el, hogy eljutott eddig, hogy valaha nagy harcos lesz, köszönhetően a vakságának. Amivel tényleg akkor lenne esendő, ha igaz lenne. Egyébként sem kizárt, hogy egy vak ember nagy harcos legyen, elvégre kifinomultabbak az érzékei, sokkal jobban hall, szagol és érez, mint azok, akiknek megmaradt a szemük fénye. A vakok megtanulják, hogyan legyenek erősebbek azzal, amijük maradt.
Meglátta a szemedbe a csillogást, és elmosolyodott. Igen, kétség kívül a fiára emlékezteted őt. 
- A fiam is ilyen lelkes volt, amikor a kalandjaimról beszéltem neki - sajnos azok az idők elmúltak, az öreg szája is legörbült mondatának hatására.
- Amit most mesélni fogok neked, Taka, azt nem mondhatod el másnak, nagy a súlya - felkészít ezzel arra, hogy igenis egy nagy titkot fog neked elmondani. Körbenéz, hogy megbizonyosodjon arról, van e itt valaki a közelben, aki kihallgathat titeket, majd mikor úgy tűnt, hogy nincs, megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- Hogy vak vagyok, nem igaz - kinyitja a szemét, ami bár nehezére esik, mert ritkán teszi, és valóban az érzékeire hagyatkozik, megláthatod hamuszürke íriszeit.
- Valóban úgy éltem, mint egy vak ember, csak azért, hogy kifejlesszem az érzékeimet, valamint egy története is van. De kezdek mindent az elején - vesz egy nagy levegőt. - Egy különleges családba születtem, akiknek kifejezetten a villám volt az elemük, de azt magas szinten űzték. A feladatunk egyszerű volt, ha háború közeledett, mi voltunk az ütőkártya. Sokszor persze minket vetettek be elsőként. Történt azonban, hogy amikor megszületett a fiam, egyedül küldtek előre, hogy egy kisebb csapatot iktassak ki. Sajnos nem úgy kellett volna megtörténnie, ahogy akkor megtörtént - tart egy kis szünetet.
- A küldetés titkos volt, tehát arról csak én tudhattam és a megbízó. Az ellenség egy föld alatti bunkerben rejtőzött, ahol emberkísérleteket folytattak. Nem akartam eleinte erről megbizonyosodni, de amikor odaértem, a két szememmel láttam, ahogy szenvednek. Ennek kellett véget vetnem. Azonban nem számoltam azzal, hogy túlerőben lehetnek. Elkaptak, mielőtt bármit is tehettem volna, s én is a kísérletezésük alanya lettem. Egy sötét kamrába zártak be, hogy majd akkor vesznek elő, amikor idejük van rám. Egy hétig szinte csak vízen éltem, ha volt rá lehetőségem, hogy egy kis tálkával elém raktak. Addig viszont kín és fájdalom vette át a szerepét, a sötétségben szinte megvakultam, mert nem láttam a fényt többé, ha pedig mégis, csak nehezen szoktam hozzá - megint szünetet tart, a kezére pillant, ahol már látni, mennyire megfogyatkozott az életerőből.
- Amikor végül sikerült kiszabadítani, egy hónapig a kórházban voltam, hogy sikerüljön begyógyítani a sebeimet. Voltak köztük halálosak is. Egy dolog azonban nem került vissza teljesen: a látásom. A látásom miatt nem láthattam többé a fiam nevető arcát, s befelé forduló lettem. Csatlakoztam a szerzetesekhez, ahol több élettapasztalatot nyertem, mint eddigi éveim alatt a harcokkal. Kis idővel a hitemnek köszönhetően látomások gyötörtek, ami arra késztetett, hogy ezt a hitet továbbadjam és hirdessem. A hirdetéseimnek hála visszanyertem a látásomat, bár nem mondhatom azt, hogy mindent tisztán látok. Azonban történt még valami... - megint szünetet tart, öregsége egyetlen nagy átka, hogy nem tud olyan sokat beszélni és folyamatosan, hiszen hamar kiszárad és erőt is veszít vele.
- A rendben sokan voltak olyanok, akik az ellenkezőjét vallották az elveimnek és tanításaimnak. Végül addig fajult a helyzet, mígnem a vitából harc lett, majd azt mondták, nem maradhatok, mert rossz hatással vagyok az emberekre, hogy hazugsággal tömöm tele a fejüket. Így egy zarándokút keretében elhagytam a Sziklák országát és itt kötöttem ki, a családommal együtt persze, mert nem nézték volna jó szemmel, hogy míg engem kiközösítenek, addig ők boldogságban élnek együtt. Mára már elvesztettem a feleségem, a fiam pedig csatlakozott a frontra. De hosszú ideje már annak, hogy láttam, s kezdenek kétségeim lenni afelől, hogy valóban a fronton van - nem kizárt az sem, hogy valami bűnszervezethez csatlakozott, az ő erejéből kitelik. Ez volt minden, amit Momochi elmesélt, várta a kérdéseidet, ha vannak, s lélekben felkészült rá, hogy talán nehéz súlyuk lesz. Valahol az is érthető, hogy azért is jött el az országából, hogy ne találjon rá a családjára az a bűnszervezet, ami egykoron vele is kísérletezett.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Kedd Feb. 09 2016, 11:29

Amint kinyitotta a szemeit az öreg, nekem is tágra nyíltak a pupilláim. Mégsem vak? Ahogy mesélt és mesélt, egyre jobban éreztem az említett súlyt a vállamon. Egy olyan titkot osztott meg ami kifejezetten bizalmas kapcsolatba helyezett minket. Miért mond el ennyi mindent magáról? Ennyire megbízna bennem? Furcsálltam az egész szituációt, de nem annyira hogy csodálatomat és tiszteletemet elnyomja a férfi iránt. Minél többet tudtam meg, annál több kérdésem volt. Emberkísérletek? Csak nem Otogakure? A szóbeszédekből egyből erre tudtam következtetni, de semmi pénzért sem szakítottam volna félbe a történetet. Inkább meg akartam várni a végét, türelmesen. Ahogy mesélt az öreg Momochi úgy éreztem mintha egy kútba ereszkednénk le szépen lassan. Egyre mélyebb bugyrait mesélte el életének, ami az idő eltelésével egyre sötétebb színt is vett. Noha sejtettem hogy nem egy móka és kacagással teli életrajzot kapok, azért reméltem hogy nem hallok ennyi negatív tényezőt. Belenéztem szürkés szemébe és olyat éreztem ami csak alátámasztotta gondolataimat. Lelki szemeimmel egy olyan embert láttam magam előtt aki rengeteget ostorcsapást szenvedett az élettől, még is megtartotta lelki erejét, felállt és küzdött tovább. Úgy érzem igazat mond, megbízhatok benne. Sokat tanulhatnál tőle, idővel talán kevesebbet is rinyálnál.
Amint befejezte mondanivalóját a férfi, mély levegőt vettem és nekiálltam a kérdezésnek.
- Úgy érzem igazat mondasz öreg, a fájdalom a szavaidban szinte tapintható. Hadd kérdezzek tőled pár dolgot. - Itt a férfi megerősítése után folytatnám. - Miféle látomások gyötörtek, mi volt az a hit amit hirdettél? Egy egész szerzetesrend tagadott ki téged emiatt, biztos nagy jelentőséggel bírt. A feleséged... Nem, őt nem firtatom. A fiadat nem ismertem, de egy ilyen lelki erővel bíró apa nevelése biztos meghozta a gyümölcsét, kizártnak tartom hogy dezertált.
Látván hogy kiszáradt az öreg, felálltam és csészéjébe töltöttem egy kis vizet majd odaadtam neki. Figyelmességem és tiszteletem meglepő volt, mégis természetesnek éreztem. Lehet csak egy megfelelő ember kellett akit őszintén tisztelhetek? Míg az idős férfi kiinná a csésze tartalmát eszembe jutna történetének első fele. Különleges család akiknek kifejezetten a villám volt az elemük? Én is Raitont használok, habár elég alap szinten még. Azt hiszem jobb ha mihamarabb megkérem hogy tanítson, mielőtt még el akarna menni a mesélése után. A férfi felé fordultam és meghajoltam tiszteletteljesen.
- Kérem tanítson! - Tónusváltásom hirtelen jött, de hogy másképp szóltam volna hozzá az kizárt volt számomra. Kialakult egy öreg, bölcs harcosról alkotott kép a fejembe és nem akart ereszteni. - Milyen ninjának lenni, hogy lehet túlélni a szörnyű kínzásokat, hogyan használjam hatékonyabban a villám elemet! - A számon majdnem az is kicsúszott hogy "Hű tanítványa leszek!", de szerencsére megtudtam állni. Addig maradnék a meghajlásos pozíciómba ameddig nem felelne az öreg. Úgy érezném életem egy csomópontjára érkeztem, muszáj a tanítványává válnom minden áron.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Feb. 13 2016, 19:33

Az öregség sok mindennel is jár, de javarészt bölcsességgel, és Momochiról teljes mértékben elmondható, hogy az évei alatt sok mindent megtapasztalt már, rengeteg kompetencia van a háta mögött. Ha ez nem így lenne, akkor talán most nem lenne itt, hanem még mindig abban a sötét lyukban lenne kikötözve, csuklóján az érdes bőrfogatokkal, amit mai napig nem felejt. Bár, ki az, aki annyi szenvedést el tudna feledni?
Amikor megemlíted, hogy kérdezni akarsz tőle, feltekint rád, láthatod benne, hogy szívesen válaszol minden kérdésedre. Viszont nem gondolta volna, hogy pont ez lesz a kérdésed, csak egy nagyot sóhajtott. Nem akart visszagondolni azokra az időkre, de már elmúltak, és valószínűleg nem térnek vissza, ha megosztja veled élete fontos momentumait. Kérdésedre azonban még nem válaszol, előbb elfogadja a vizet, s hogy kellően visszanyerje eddig elvesztett energiáját, amit a beszédnek köszönhet, egy nagyot kortyol bele, de nem üríti ki teljesen, hogy a későbbiekre is maradjon.
- Köszönöm, hogy legalább te tartod bennem a hitet - itt a fiára gondol. Reméli, hogy nem vesztette el teljesen, bár belátja, hogy a neveltetés nem minden, s olykor szigorú is volt hozzá. Talán ez vezethette el ahhoz, hogy elhagyja őt már ilyen hosszú időre. De muszáj volt neki szigorúnak lennie, ha azt akarta, hogy a fia is egy napon olyan erős legyen, mint ő volt egykoron.
- A probléma gyökere ott volt, hogy több mindent éltem meg, mint a többi szerzetes. Ők hozzá voltak szokva a nyugalomhoz, s szerintük megbolydítottam ezt a békét, amikor többször is elmeséltem, mi folyik a világban. Ők egy olyan világot alkottak, amiben nincsenek falak és aggályok, én viszont az igazságot, amit ők nem akartak elfogadni - bővebb kifejtésre talán nem is szorul a mese. Lényegében ő is a békét hirdette, de nem vakon, mint azt mások tették, hanem megannyi tapasztalattal az életében, amiken már túljutott. 
- Hát hogy akar valaki békét hirdetni, ha még a háborút sem ismeri? - többek közt ez volt, amit hirdetett. Nem azt, hogy egy élő poklot alkossanak a világból az emberek, de ne beszéljenek az ismeretlenről.
Meglepi következő lépésed, amikor leborulsz előtte, hiszen ő nem érdemli ezt.
- Taka! Takashi... nem kell lehajolnod előttem. Szándékomban állt, hogy kitanítalak, csupán a megfelelő pillanatra vártam. És ez az - mosolyodik el, amikor végül felemelkedsz a padlóról, s jóízűen issza meg a vizét.
- Arra vártam, hogy fejlődj egy kicsit és megérj arra a feladatra, hogy megtanuld a Jibashi-t. Bár alapvetően szükséged van arra, hogy víz is legyen a környezetedben, ahhoz, hogy most elsajátítsd, én leszek a segítőd. Abban az esetben pedig nyert ügyed van, ha egy kis víz is található az adott területen, de kombinálhatod egy szövetségeseddel - az öreg Momochi nagyon jól tudja, hogy nem ápolsz könnyen barátságokat, ezért sem mondta azt szövetségesek helyett, hogy barátok. Pontosan nem is tudja, hogy vannak e, de biztos, ami biztos, nem nyilvánította ki ezt a gondolatát, nehogy megbántson. Ami azt illeti, soha nem is bántana meg, elvégre úgy tekint rád, mint a fiára. Lehet, már számára te lettél az.
- Szólj, ha most készen állsz - ha így van, akkor kisétál nyílt terepre, hogy aztán kövesd őt.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Feb. 13 2016, 20:25

Az öreg szavait szivacsként szívtam magamba, tudtam, jól fognak szolgálni majd egyszer. Azért kitaszítani egy embert mert reálisan látja a világot és átélte azt amit mások nem, puszta szeszélyes mentális önvédelem. Ezek a szerzetesek olyan lelki falakba kapaszkodtak amik a legkisebb szellőre is szétestek volna, nem csoda hogy egyből el is hessegették azt. Az öreg Momochi magával hordozta a háború fájdalmát, épp ezért már nem is élhet békés körülmények között? Mintha ő kérte volna hogy kínozzák és törjék meg lelkileg, hogy használják ki mint egy tárgy és utána félkészen dobják el. Hányingerem van az ilyen emberektől. Minden egyes létrehozott szavával tiszteletet szerzett nálam a férfi. Az, hogy tanítványának szánt így is úgy is kifejezetten jól esett, bár nem fogtam fel tisztán mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést. Elég volt az hogy legbelül helyesnek éreztem. Amint felálltam a meghajlásomból kissé meglepődtem valamin. 
Nem is érzem rosszul magam. Azt hittem legalább egy megalázkodáshoz hasonló kisebb ingert kapok, de nem. Furcsa. Ezután ismertetve lett velem, mit fogok megtanulni amitől egy kissé elmosolyodtam. Úgy néz ki egy villám technikával fog gyarapodni a repertoárom. Sosem elmélkedtem el azon, hogy milyen lehet egy villámmestertől tanulni, de úgy érzem nemsokára megtudom. Az öreg Momochi jól bánt a szavakkal éreztem is a törődést bennük. Akarva-akaratlanul is belegondoltam milyen lett volna ha ő lenne az apám, ha mindig is ő lett volna az apám. Lehet nem úgy látnám a világot ahogy most, lehet nem kapnék annyi közönyös tekintetet. Lehet mára már Jounin lennék, egy ilyen apa mellett. Lehet... Lehet én se léteznék. Lehet. Egyre jobban eljátszottam a hasonló gondolatokkal, nem is csoda hogy minél többet gondolkoztam a nemsokára bekövetkezendő edzésemen, annál jobban izgatott lettem. Megropogtattam a nyakam és ökleim majd egy biccentéssel tarkítva szóra nyílt a szám.
- Készen állok!
El is indult újdonsült mentorom akit természetesen követtem. Amint kiértünk a házból nem vettem fel a kapucnim reflexszerűen, úgy éreztem most kivételesen nincs szükségem rá. Habár a nap kissé bántotta szemem, jól esett a változatosság. Amint az öregnek bármilyen mondanivalója lesz, teljes mértékben figyelni fogok.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Feb. 20 2016, 16:23

A szerzetesek is olykor túllépnek a határaikon, úgy gondolják magukról, hogy amit mondanak, az szent és sérthetetlen, ezért büszkén is jelentik ki tanaikat. Az ember azt gondolná, hogy legtöbbjük azért lép be, mert kegyetlen dolgok történtek az életében, amivel távol akar lenni a háborútól, mert egyszer már megjárta, de sajnos ez nem igaz, mert inkább a könnyebb utat választják. Azért lépnek be, mert már alapból el akarják kerülni a háborút, távol lenni tőle, ezért nem is tapasztalják meg a szeszélyeket, mint ahogy azt Momochi is tette. Egy nehezebb úton jutott el oda, ahol most is tart. Felnevelt egy gyermeket, családapa és háborús hősnek is mondható mindezt úgy, hogy közben a poklot is megélte - ugyan ki szeretné, hogy kísérletezzenek rajta? Annál rosszabb nem is kell.
Így hát mindenképpen jól jártál volna, s még most is jól járnál, ha Momochi lenne az apád - bár betekinthető most is annak, elvégre úgy viseli gondod, mintha a saját fia lennél. Biztos nem csak azért van ez így, mert az igazit elvesztette és kell egy pótlás mellé, hanem tényleg a saját fiát látja benned. Nem tanítana, ha ez nem lenne így.
Az udvaron álltok, s a napfény kellően megsütteti kobakjaitokat, az öreg szemei össze is szűkülnek, hogy segítségével megszűrje valahogy az erős fényt. Idő kell neki ahhoz, hogy megszokja, hiszen mindeddig alig nyitotta ki a szemeit, tényleg úgy élve, mint egy vak szerzetes.
- A Jibashi már önmagában is hatásos, de még hatásosabb akkor, ha víz közelében használod - kezdi a tanítást ezzel, miközben veled szembe fordul. Arckifejezésén láthatod, hogy vált, így közeledik ahhoz, hogy megmutassa a technikát.
- Raiton: Jibashi! - ujjaiból villámnyalábok törnek elő, melyeket maga mellett tart, hogy ezzel ne sértsen meg senkit sem a közelében. A technika hatása másodpercek múlva elmúlik, egyszerű kis bemutatónak használta.
- Mivel alapból a raiton az elemed, így nem lesz nehéz elsajátítanod, hiszen megvan hozzá a kellő tudásod. Egyszerűen csak gondolj rá, hogy a villámok finoman simogatják az ujjad begyét - ezt szebben nem is mondhatná, - Az ellenfeled pedig marcangolják - új fordulatot vett Momochi beszéde, de legalább tudod, hogy azt akarja, hogy erős légy, és ellenfeleiddel végezz. Normális esetben sosem mondaná, hogy valakinek végeznie kell a másikkal, de ebben a világban a nagy halak felfalják a kisebbeket. Semmiképp se te légy a kis hal.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Feb. 20 2016, 21:58

Amint az öreg ellátott az instrukciókkal elkezdtem egy kicsit szökdelni jelezvén hogy, na most akkor én fogom megpróbálni. Lassan akartam nekikezdeni, habár egyszerűnek tűnt a technika, a lényeg az összpontosításba és a tudatos, lépcsőzetes fejlesztésben rejlik.
- Érthető. Nos, akkor rajtam a sor. - Helyezkedtem el úgy hogy mentorom is jól lássa próbálkozásomat, esetleges sikeremet.
Bemelegítésnek feloldottam a raiton chakrámat majd egy közepes méretű villámgömböt hoztam létre a magam elé tartott jobb kezembe. A kyuuden no jutsu a belső rozsdásodásom feloldására hivatott létre jönni, többnyire sikerrel is járt. A pillanatnyi demonstráció után szét is foszlott, révén hogy megszüntettem a jutsut. Engem simogató villám. Nem lesz ez olyan nehéz! A kinyújtott kezemet ökölbe szorítottam mintha csak a jövőmet ragadtam volna meg. Ettől a naptól kezdve egy igazi ninjától fogok tanulni. Egy igazi harcos fogja átadni a lelki és testi tudását, nem fogom cserben hagyni saját magam azzal hogy csak 100%-ot adok bele! Amint befejeztem a belső monológom egy magabiztos fél mosoly ült ki az arcomra.
Tudtam hogy most már alátámaszthatom Momochi bizalmas szavait tetteimmel. Jó öreg barátom az adrenalin kezdett pumpálni bennem, de nem olyan módon mint rég. Hevesebb volt mégis kiegyensúlyozottabb. Legszívesebben izgalmamban beleütöttem volna a Gouwannal a földbe. Szerintem jó ötlet lenne, én támogatom. Jobb kézfejemet kitártam felkészülve hogy végrehajtom a jutsut. Lehunytam a szemem és a villám chakrámat a kezembe összpontosítottam. Az öreg utolsó szavai zengtek a fülembe miszerint "Az ellenfeleimet marcangolja", talán túlságosan is zengtek mivel a kezemben összegyűjtött villám chakra kifejezetten nagy kisülésben nyilvánult meg. Az ereje megvolt, de cél és irány nélkül szóródott szét a levegőbe, ráadásul még hátra is lökte a kezem.
- Hoppá. Túl sok.
Szerencse még hogy az öreget nem találtam el, mondjuk nem mintha egy képzett harcost csak úgy játszi könnyedséggel el lehetne találni. Nem nézve a mentorom tekintetét azonnal újra próbáltam immáron jobban odafigyelve. Egy folyó. Lágyan vájja az utat a medrében, de ha kell sziklákat és emberi csontokat tör. Egy olyan technika ez ami lágy odafigyelést, koncentrációt, de ezzel egyidejűleg precíz agresszivitást is igényel. Már most tetszik. Kinyújtottam mindkét kezem majd pár pillanat múlva előtörtek a villámok az ujjbegyeimből. A villámok iránya jó volt, a koncentrációm elérte a kívánt hatást, viszont az erő és mennyiség rovására ment. Sóhajtani készültem, de inkább elmosolyodtam. Elmosolyodtam hisz semmi okom nem volt a csüggedésre. Úgy éreztem sínen van az életem, majdhogynem boldogság fogott el a másodperc tört része alatt. Szökkentem egy-kettőt, kifújtam magam, majd a kis rituálém után újból neki láttam. Eszembe jutott a villám akaratáról egy kis gondolatfoszlányom. Na, kezdődik megint. Mert lehet hogy a tűz akarata él és híres, de villám nélkül nincs tűz. Ránéztem Momochira és láttam lelki szemeim előtt azoknak a megpróbáltatásoknak egy részét amiken keresztül kellett mennie. Úgy éreztem az elmém által létre hozott villám akarata képe benne éledt újjá, pontosabban élő példa volt rá. Lehunytam szemem és mindkét kezemet kinyújtva azokat az embereket láttam magam előtt akik ellen az öregnek helyt kellett állnia. Vigyorgó szerzetesek, arc nélküli köpenyesek, megvető tekintetetek test nélkül. Mindenki aki előttem volt jó okot adott arra hogy végrehajtsam a jutsut tökéletes pontossággal. Lágyan végigvezetném a raiton chakrámat a testemen, egészen az ujjbegyeimbe koncentrálva, majd egy kissé késleltetve kiereszteném azokat dühöngő forgatagként a lég egy üres pontjára. Na most nevessetek. 
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Terumi Mei on Szomb. Feb. 27 2016, 14:09

Momochi csak várt türelmesen, hogy lelkes tanítványa mit hoz ki a technikából. Bár igyekeztél, de a chakra irányítása nem volt megfelelő, ami ahhoz vezetett, hogy így a villám semmi irány nélkül vetődött szét. Az öreg nem szólt semmit, tudta jól, hogy türelmesen várnia kell csak, mert ha közbeszólna, azzal most minden elveszne.
Nem tudta elképzelni, hogy mire gondolhattál, amiért ennyire szétszóródott a villámod, de ezért se szólt. Tudta, hogy tudod irányítani a dühödet, és ennek meg is lesz majd az eredménye.
A villámnyalábok szépen alábbhagytak, ahogy képzelgéseidnek nem szabtál határt, s ahogy egyre jobban csillapodtak, úgy alakult ki a tökéletes kompozíció. Az öreg elmosolyodott, majd elismerően bólintott.
- Gratulálok, Taka! De ne hagyd, hogy a düh irányítson. Szépen, lassan - tette hozzá, de örült annak, hogy sikerült ezt is megcsinálnod.


/Mivel nem lehet tovább húzni, halasztani, ezért most bővelkedtél a Jibashi technikával, és mellé kapsz tőlem +7 ch-t Very Happy /

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Ginoo Yukizaki - Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld
Komimushi Zanami - Egyenesen járni tudni kell (fagyasztott)
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure lakóházai

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.