Fumiyuubo erdőség

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Kedd Okt. 12 2010, 17:30

Itt élnek azon kevés menyétek, amelyek képesek használni a chakrájukat, illetve beszélni és gondolkozni tudnak akárcsak egy ember. Maga a Fumiyuubo erdőség egy ismeretlen, eldugott helyen van, távol az emberektől. A terület igen változatos annak ellenére, hogy rendkívül sűrű erdőben van, fellelhető források és kisebb rétek is a temérdek fa között. Az erdőség vezetője a Vén bölcs néven híressé vállt menyét aki a pletykák szerint S osztályú minősítést kapott. A Vén bölcsön kívül még többnél több, változatos méretű menyét telepszik meg eme helyen.


A hozzászólást Huramino Saito összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 18 2011, 18:23-kor.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Okt. 13 2010, 18:09

>>Karin<<

Elmélkedésbe kezdtem, aminek végül s semmi értelme nem volt. Olyat mondtak a körülöttem lévők ami némi félelemre adott okot, azonban hamar úrrá lettem a helyzeten. *Nem érdekel mit mondanak, majd ha annyira rossz lesz, megtapasztalom én is, de a legfontosabb az az, hogy el fogom sajátítani ezt a technikát!* Lelkesen húztam ki magamat, ahogyan a kisebbik menyét a vállamra ugrott a kaszájával együtt ami már-már vészesen közel került a testemhez, de ez még nem volt elég, bele is kellett ordítania a fülembe. Legszívesebben leráztam volna a vállamról a kis dögöt, de nem tettem, inkább csak a szememet forgattam. Azonban jött a következő és következő, ami egyre inkább idegesített. Kamatari is ráugrott a vállamra, persze még a fülembe is ordított, de végre úgy tűnt, hogy történni fog valami. Nem tudom mit csinált, hogy mutogatott e kézjeleket, vagy ilyesmi, de Temari mosolya és az, hogy integetett még belém vésődött, aztán sötétség. Egy pillanatra nagyon rossz érzés fogott el, hogy érzésem volt mintha megvakultam volna és most a teljes sötétség leplében tapogatóztam volna, azonban a fény elűzte a sötétséget és mint valami mennyei harsona, megvilágította a szemeimet és újra láttam, bár nagyon homályosan épphogy csak fénycsíkokat tudtam megkülönböztetni, valamint a fülem is erősen csengett, mintha egy robbanó jegyzet robbant volna fel mellettem. Szépen lassan nyertem vissza a látásomat és hallásomat és amit először meghallottam az Hiyayaka hangja volt:
"Íme, a menyétek várósa!" Igaz még nem sokat láttam, de megpróbáltam alaposan körülnézni és tőlem telhetően felfedezni a szememmel a területet.
- Ennyi?! Kérdeztem kissé csalódottan. - Nem is kell utaznunk vagy ilyesmi? Csalódottságomnak nem a falu látványa adott okot, hisz azt még szinte nem is láttam, hanem az, hogy nem kellett semennyit sem utaznom, holott én arra készültem. Azt reméltem, hogy végre a saját lábamon elhagyhatom az országot amit még sose tettem meg, erre csak így idekerültünk a semmiből.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szer. Okt. 13 2010, 22:00

Abban a pillanatban, hogy feltetted a kérdést Katamari egy kisebb okító kokit adott a fejedre a kaszájával. Kissé felhördült, ahogyan megcsóválta a fejét és jól láthatólag valami nagyon is nem tetszett neki. Hogy mi? Azt azonnal meg is tudtad.
- Te semmit nem tudsz az idéző technikáról mi?- kérdezte huncut mosollyal az arcán. - Egy ilyen technikával valójában egy átjárót nyit két pont között. Minél messzebb van egymástól ezen két pont, annál több chakrába kerül, illetve minél nagyobb vagy hatalmas dolgot szálitt ez az átjáró, annál több chakrába kerül az is. - okított ki, ahogyan nem értetted teljesen, miről is van szó. - De a lényeg, hogy itt vagy, ráérsz megtanulni később az elméletet, mosta legfontosabb, hogy megkérdezzük a banyát, hogy valóban alkalmas vagy e arra...- ebben a pillanatban egy kisebb kavics találta fejbe a renegát menyétet aki leszaltózott a válladról.
- Anya! -kiáltott fel Hiyayaka , ahogyan leugrott a másik válladról és anyja felé szaladt, de nem sokáig. Ahogyan odaért hozzá, az felkapta őt egy kézzel, majd a szemed láttára pofozta fel a kicsinyét is és dobta az apja mellé. A kettő menyét egymás mellett feküdt a földön, ugyanolyan pózban, teljesen kiütve. És ahogyan végignéztél a barna menyéthölgyön, kicsit furcsa volt. Nem volt nagyobb a többinél, de rúzsozott szája és a teste különböző részein lévő piercingek extra vagánsá tették őt.
- Agyalágyultak! A kis kirándulásotok miatt kihűlt a leves! Különben is! Ne szid a nagyit, neki köszönhetted, hogy elvehetél... - akadt ki, ahogyan mérgesen rád nézett. - Te meg ki vagy? Azt hittem az a kis ku*a Temari jön ide már megint! Ha legközelebb meglátom leharapom az orrát! -és abban a pillanatban megvilágosodtál, hogy honnan örökölte a kicsi a beszédét és a keménykedését.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Okt. 13 2010, 22:49

Megérkezésem után nemsokkal az események beindultak. A látásom és hallásom újra a régi lett, ahogyan egy kisebb ütést mért az idősebbik menyét a fejemre a kaszájával. Ezt követően elkezdte magyarázni az idéző technika alapját, de nem folytatta túlzottan sokáig, hisz jelenleg más dolgunk volt.
*Banya? Remek... Látom ez az egész menyétfaj nem komplett. Nem lehet esetleg visszafordulni? Esetleg szerződést kötni valami nyugodtabb állatfajjal mint például sárkányokkal?!* Mangacsepp gördült végig a fejem felett miközben ezket gondoltam, de hirtelen minden megváltozott. Egy szempillantás alatt mind a két kaszás kis teremtés a földön volt ugyan olyan pózban és ennek az oka egy harmadik menyét feltűnése akit Hiyayaka Anyának hívott.
- Ööö megismételné még egyszer? Csak mert nem hallottam tisztán azt amint Temari-senseiről mondott! Kérdeztem vissza egy kissé komolyabb hangnemben, ahogyan teljesen hideg tekintettel néztem a furcsa, ékszerekkel teletűzdelt, kirúzsozott menyétet. *Hehe... és még ő ku*vázik másokat ilyen kinézettel... Tudtam én, hogy nem jó ötlet összeállni ezekkel a kis lényekkel, eddig egy értelmes egyeddel sem találkoztam.* Lassan lehajoltam az előttem "fetrengő" Hiyayakához, majd kezembe vettem és egészen közel hajoltam a füléhez.
- Te, ő lenne az édesanyád? Kérdeztem meg tőle, biztos ami biztos. - Remélem az az öreg akiről beszéltetek, egy kicsikét normálisabb lesz, mert eddig hát... nem valami megnyerő az amit csináltatok!
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Okt. 16 2010, 18:02

- Jól hallottad pupák!- kiáltott rád a menyét- A jaj, de cuki szőke hajam van, a jaj de menő a Kazegake nővérecskéje, a nagy szélmágus, az okos kis Temari, aki állandóan mutogatja a lábacskáit és szexisen öltözködik...- nyafogott a menyét- Rühellem azt a nőt!
Hiyayaka fájdalmas arckifejezéssel nézett fel rád, ahogyan lágyan és helyeslően bólintott az első kérdésedre. Lassan megerőltette a száját, ami egyáltalán nem volt olyan könnyű, mind azt hinni szokták, hiszen ezen nőmenyét éppen az előbb pofozta őt fel.
- Igen... és légy óvatos, ő az egyedüli, aki nem szereti Termari-dono-t. - zuhant vissza a feje a földre, hogy pihenhessen még néhány másodpercet, elfeledve ezzel a fájdalmat. De ezt te ár tudtad, ahogyan szembenéztél a nővel.
- Elég lesz! -szólalt meg egy erélyes hang, ahogyan az egyik fa mögül kilépett egy páncélt viselő menyét. De nem egy kicsi, hanem akkora mind egy felnőtt, tagbaszakadt ember. A hátán egy hatalmas Zanbato figyeget, ahogyan az oldalon egy katana és egy wakizashi nyugodott. Az arcát egy samurai maszk fedte le, ahogyan az egész páncélzata olyan volt, mind egy samurai-é- Tisztelned kellene a férjedet és más embereket!- közölte nyugodt hanglejtéssel. -Ember!- hangja még mindig nyugodt volt- Gyere velem! -indult el és te követted, mert végre egy olyan menyéttel találkoztál, akit talán tisztelni is tudnál.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szomb. Okt. 16 2010, 21:34

Az apró nőstény menyét hangjait szinte meg sem hallottam, mert nem is akartam meghallani, elég volt hallani Hiyayakától, hogy nem kedveli Temari-t. Ezek után nem lett valami szimpatikus az "anyuka". A következő perceket, míg Kamatari és fia ki voltak ütve, a hely megszemlélésével foglalkoztam. Alapos körültekintés után jöttem rá, hogy milyen egy csodálatos helyen is vagyunk, igaz egy erdőben voltunk és sok-sok fa vett minket körül, de látszott rajta, hogy a tisztátlanság még nem ütötte fel a fejét és így a puszta gyönyör volt csak. Forgolódásom közben a fák közül egy újabb teremtés lépett elő, azonban sokkal másabb volt mint az eddig látott menyétek, ugyanis a magassága egy felnőtt emberével vetekedett, ráadásul még páncélzatot is hord magán a fegyvereiről már nem is beszélve. Eleinte kicsit féltem, hogy ő is olyan lesz mint az eddigi menyétek, szeleburdi, makacs, önfejű, de amint megszólalt, megváltozott a véleményem. *Csak nem az első értelmes menyét? Fenébe is, pedig reménykedtem, hogy itt mindenki olyan...* Szerencsére a csalódottságom kellemes volt és amikor hozzám szólt és mondta, hogy kövessem őt én bólintottam egyet és utána mentem. Amint beértem őt kicsit félve ugyan de beszélni kezdtem.
Ü-üdvözletem! Huramino Saito vagyok, Sunagakure shinobija. Köszöntem neki és közben illedelmesen meghajoltam előtte. Meghajlásom közben az előttem álló fegyvereit vettem szemügyre, jobban mondva a hátán lévő hatalmas fegyvert. *El sem hiszem, az a fegyver még nagyobb és biztos, hogy nehezebb is mint Hana... Elképesztő, vajon milyen lehet azt forgatni?*
- Biztos elsöprő ereje van neki! Szólaltam fel, miután normál testtartásba tértem vissza és közben a Zanbatora mutattam. - Biztos elsöprő ereje van, de elég nehéz is lehet forgatni, a mérete alapján a súlya még az én kardomat is jócskán felülmúlja. Mosolyogtam egyet miközben ezeket a szavakat mondtam, majd megvártam a reakciót, miután újra csend lett és útnak indultunk ismét felszólaltam, azonban most nem a fegyverei csodálata miatt.
- Egyébként hová is megyünk?
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Okt. 18 2010, 09:51

A hatalmas menyét a szavaidra, pontosabban a köszönésedre, levette a maszkját és hasonlóan, ugyanolyan mélyre hajolva mind te, ő is üdvözölt és hozzád hasonlóan bemutatkozott.
- Üdvözletem, az én nevem Kenyuurei. - mutatkozott be, ahogyan a kérdésedre csak fapofával és komolyan válaszolt. - Valóban! De ne hidd, hogy gondot okoz. - indult el- Kölyök, jegyez meg valamit, ne ítélj meg senkit és semmit az alakja alapján.- adott egy jó tanácsot, amit megfogadhattál, mivel nem is volt hülyeség, főleg az ellőtted lévő három nevét után, akik hát kisit teljesen mások voltak. Bár ha jobban belegondolsz, valaki minél kisebb annál agresszívabb, mert komplexusai vannak a mérette miatt. De ha te nem kérdeztél volna, akkor a menyét sem szólalt volna meg. - A Vén bölcs -höz. -válaszolta, csak ennyit.

És lassan egy hatalmas odújához értettek, melynek a bejáratta egy Sinto temploméhoz volt hasonló, gazdagon díszített és a jelek szerint egy nagytiszteletű menyét lakhelye is volt egyben. Kenyuurei. Nem szólt semmit,. Csak veled együtt belépett, ahogyan odabent, olyan dolgot láttál, ami teljes mértékben meglepett. Egy apró, első ránézésre egy kis menyét, vagyis egy kölyök ült egy emelvényen, ahogyan a puha párnál meditációs pózban ülve nézett le rád.
- Ohhh...szóval megjöttél! -üdvözölt, ahogyan Kenyuurei. Félreállt és csak te voltál ellőtte. - Huramina Saito … Temari tanítványa vagy igaz?- kérdezte érdekes hangon. A testalkata és a kinézette alapján egy fiatal újszülött mennyétnek tűnt, de a hangja dörmögő és öreg volt. - És azért vagy itt, hogy velünk szerződést köss...- mondta, de egyszer nézett rád, szemei mindvégig csukva voltak. - Nagyon helyénvaló, ám legyen, de ellőtte rá kell lelned arra a menyétre, aki a mentorod lesz! -szólt hozzád- Ha készen állsz szólj és elkezdhetted az utazásodat....
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szer. Okt. 20 2010, 21:38

Kiderült, hogy az aki az utat mutatja nekem, nem másképp hívják mint Kenyuurei. A menyét bemutatkozása közben levette maszkját, majd pedig meghajolt és üdvözölt. Most már biztosra ki lehet jelenteni, hogy ő az első normális menyét akivel találkoztam. Miután tovább mentünk, Kenyuurei néhány megjegyzést fűzött hozzám amit nem igazán értettem, mert nem éreztem magamat olyannak mint aki elhamarkodottan von le következtetéseket, igaz az eddigi menyéteket "megbélyegeztem" mint idiótákat, de persze nem gondolom komolyan, hisz Kamatarit és a kis Hiyayakát is tisztelem. Ezt követően bólintottam egyet a kísérőmnek, jelezve, hogy megértettem, majd lassan megérkeztünk oda, oda a vén bölcshöz.
Amikor a bölcs elé járultunk nagy meglepetésben volt részem, egy cseppet sem nézett ki vénnek a teremtés de még csak bölcsnek sem. *Hmm... Talán erre érthette Kenyuurei azt, hogy ne ítéljek elhamarkodottan.* Gondoltam magamban, ahogyan megadtam a tiszteletet és féltérdre ereszkedtem.
- Igen! Válaszoltam az első kérdésére magabiztosan, majd amikor tovább folytatta felemeltem a tekintetem és figyeltem azt amit mond.
- Aki a mentorom lesz? Kérdeztem vissza. - Úgy hiszem Hiyayaka lesz az, vele ismerkedtem meg legelőször és az ő segítségével kerültem ide. Azt hiszem ő a "mentorom". Válaszoltam neki, bár nem voltam biztos abban amit mondtam, hisz még Hiyayaka is egy gyerek aki tanul és Temari állításából kiderült az is, hogy van még mit fejlődnie. Ha esetleg a Vén bölcs nem ilyesfajta mentorra gondolt akkor értetlenkedve kérdezősködnék.
- Hogyan találhatok rá a mentoromra? Hisz még alig ismerek még itt valakit...
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Csüt. Okt. 21 2010, 10:42

A kis menyét csak ült szótlanul, ahogyan te feltetted neki a kérdésedet, ahogyan ellőtte azért elgondolkoztál azon, ki is lehet az. Legelőször az a kis idegesítő menyét jutott eszedbe, de ő nem volt mesteri jellem, az apja már más helyzet, de valóban ő lenne az? Nos az anyját inkább hagyjuk, első látásra tudtad, hogy inkább meghalna, minthogy pont téged tanítson és felügyeljen. Nem volt sok választási lehetőség, talán még a melletted lévő nagy szőrmók, aki szívesen láttál volna, de a nevén kívül nem sokat tudtál róla. És éppen ezért a kérdésed nagyon is a helyén volt.
- Nem őket kell ismerned, hanem saját magadat! -kaptad a választ- Ismert meg a benned lévő saját személyiségedet, vond az uralmad alá és akkor meglátod majd, melyikünk is az, aki a sors neked szentelt. - hallottad a szavait, ahogyan Kenyuurei hírtelenjében közbelépett.
- Bocsánat, hogy közbeszólok, de ez nem túl kora? Még...- ekkor azonban a „vén” borz akasztotta meg a mondandójában.
- Egyáltalán nem!- közölte nyugodtan- Minden embernek és állatnak van egy belső hangja, melyre vagy odafigyelünk vagy nem. Lehetne ösztönnek is hinni, ösztön mely szükséges ahhoz, hogy továbblépjünk egy adott pontról! Ha ezt az ösztön megtaláljuk saját magunkban és elfogadjuk, megzabolázzuk a belső vágyainkat, akkor a világ is megváltozik. Másképp látjuk majd,tisztábban és melegebbnek, vagy éppen sötétebbnek és ridegebbnek mind valaha...- okította ki a nagydarabot- Még te sem agy arra képes!- erélyesebb lett a hangja, ahogyan Kenyuurei meghajolt, majd hozzád szólt.
- Jól figyelj majd! Erre még Temari dono sem volt képes teljes mértékben! A shinobi világban nagyon kevesen döbbenek rá erre és még annál is kevesebben képesek az irányításuk alá vonni saját magukat! Próbáld megérteni saját magadat és elfogadni... ha erre nem vagy képes... -lassan mintha megszédültél volna, és a kép remegni kezdett- Itt az idő! - estél össze, ahogyan kinyitva a szemedet, a kék eget láttad és a vén bölcs szavaid hallottad.
- Megismered a vágyadat, a legbelső félelmeidet és ha túléled, akkor rájössz, kit is kell választanod. Az erőm képes arra, hogy ezen vágyak testet öltsenek! És arra is, hogy elpusztítsanak... -hallottad, ahogyan halk lépések zajára lettél figyelmes.
- Hello...- hallottad a saját hangodat.

//Küld el PM-ben légy szi majd, hogy szerinted, mi az a dolog, melyre a karakter legbelül vágyik, amitől a legjobban fél... olyan dolog, melyről még maga a karakter sem mer gondolni, vagy nem is gondolkodik rajta... //
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Csüt. Okt. 21 2010, 19:09

Nem ismertem még senkit és ezért felmerült a mentor választásának problémája, azonban hamar egyfajta útmutatást kaptam a bölcstől, aki mérete ellenére szavaival nagy hatást gyakorolt rám, mondhatni nagyot nőtt a szememben és tiszteltem.
*Ismerjem meg saját önmagamat? Nem értem, hisz ki más ismerhetne jobban engem mint önmagam? Saját személyiség... hát ettől egy kicsit tartok, ha kiderülne, hogy tényleg perverz vagyok, akkor mit szólna Hana ha újra találkoznánk?* Tettem fel magamnak a kérdést, ahogyan egy kicsit elhúztam a számat a dolog miatt.
Meglepetésemre a mellettem álló menyét beleszólt az eseményekbe, majd megkérdőjelezte a bölcs szavait. *Túl korai? Mihez van túl korán?* Értetlenkedtem és közben a fejemet kapkodtam jobbra balra, majd végül a tekintetem megállapodott az apró teremtésen aki eközben beszélt folyamatosan. Amint végzett az "érthetetlen zagyválással" mert hát én egy szót sem értettem belőle, a kísérőm felé fordultam aki néhány mondatot intézett felém.
- Temari-sensenpai sem volt képes rá? Tágultak ki a szemeim, és kezdtem megijedni, hogy vajon milyen legyőzhetetlen dolgom lesz? *Talán egy sárkány?* Gondolkodtam el, bár ez nem tartott túlontúl sokáig, mert hirtelen megszédültem, majd a földön feküdtem. Amikor kinyitottam a szemem, hirtelen megcsapott a nap sugarai, mely némi meleget is adtak nekem és betöltötte a gyönyörű tájat, azonban nem volt ez olyan gyönyörű. A fejemet egy furcsán ismerősen csengő hangra kaptam fel, majd megráztam a fejem. - Mintha a saját hangomat hallottam volna... Ba-ka! Hülyéztem le magam nyíltan, majd visszatettem a fejem a földre, majd becsuktam a szemem, hogy élvezhessem még egy kicsit a nap sugarait.
*Vajon mit érthettek az alatt, hogy ismerjem meg a vágyaimat és fogadjam el önmagamat?* Képszakadás, majd hirtelen felpattantam. - Mégis mi a fenét keresek én a kék ég alatt? Az előbb még a bölcs előtt álltam abban a templom szerű izében...
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Pént. Okt. 22 2010, 09:19

- Idióta... idióta... idióta...- hallottad újra saját hangodat, miközben felpattantál és immáron nem csak foglalkoztatott, hogy hol is lehetsz, hanem, hogy hogy aki szembeállt veled, ki is lehet. Ugyanúgy nézett ki mind te, és ami ennél is jobban felhúzott, a kardod is nála volt. Ennek fényében, ideges lettél, nem is törődtél azzal, hogy egy rét közepén vagy, sehol egy fa, vagy bokor, csak mindenhol virágok, ameddig a szem ellát, olyan érzéssel, hogy annak sehol sincs vége, és lehet, hogy ez is volt az igazság. - Mit nézel így... ezt a kardot?- kérdezte, ahogyan fél kézzel megpörgette azt, majd a földbe szúrta. - Ne aggódj, ott van melletted...- szemed azonnal követte a Saito úját, mely melléd mutatott és csakugyan, ott volt Hana, nevéhez talán legjobban illően, virágok között. - Komolyan nem vágod, hol vagyunk igaz?- kérdezte mosolyogva- Ez a lelked...- mutatott körbe- … látod milyen szép... gyönyörű... kimért, egyenes ahogyan egyetlen egy dologra koncentrálsz csak, egy dolog körül forog az életed... és ez annyira... idegesítő...- lépett közelebb, ahogyan Hana a vállán landolt, valahogy úgy érezted, hogy ő sokkal jobban bánik vele mind te, könnyeben emlegeti... olyan, mintha ő valóban te lennél és mégsem. - Az a kis mennyét...- szólalt meg váratlanul, ahogyan feléd sétált- … képes volt a benned lévő szeretettből, kételyből, a vágyadból és a félelmedből megalkotni engem, minden egyes emberi érzésed egy testben...- állt meg ellőtted- … egy testben, melynek szabad akarata van most már! -mosolyodott el- És nekem kurvára nem tetszik ez a világ... túl tökéletes, semmi érdekes nincs benne... ahogyan gyűlölöm ezt a kardot és téged is! -emelte fel a kardot a magasba- A saját belső vágyad fog megölni ... milyen érzés?!- arcára kaján vigyor ült ki, ahogyan keze megszorult a markolaton és tudtad lefog csapni...
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Pént. Okt. 22 2010, 18:58

Felpattantam, ahogyan körülnéztem és megakadt a szemem valamin, jobban mondva valakin. Az a valaki pontos mása volt nekem, ugyan úgy beszélt mint én, a mozdulatai is mintha csak én lettem volna. Talán ez még annyira nem is idegesített volna, ha nem lett volna ott az a "miért?". Miért van egy olyan valaki előttem aki kiköpött hasonmásom és miért van nála ugyan az a kard "ugyan az a Hana" ami mellettem hevert a virágok között. Az lehetetlen, hogy igazi legyen de mégis az volt, még a Kanjik is benne voltak amit a családom vésett bele a fegyverbe és ami Hanát "megvalósítja".
Egyre közelebb jött hozzám és közben magyarázott. Ekkor döbbentem rá, hogy ő tényleg nem "én" vagyok, még ha annak is állítja magát, mert ha a Bölcs testet adott volna a vágyaimnak, érzéseimnek, akkor ugyan olyan lenne mint én, még a felfogása is.
- Ha tényleg te lennén az érzéseim megtestesülése, akkor megértenéd, hogy miért is szeretem ezt a kardot és vágyom ezt a világot! Túl tökéletes? Semmi érdekes nincs benne? Mond meg, a pusztítás érdekesebb mint az építés? Látni, hogy valamit elkezdesz és naggyá növi ki magát. Gondolataim ekkor Temarival való első találkozásomon jártak és, hogy már mivé nőtte ki magát... Mester és tanítványa.
- Tudod, te csak egy ócska, silány utánzat vagy, aki úgy néz ki mint én és olyan érzések kavarognak benne mint bennem. Azonban ami silánnyá tesz téged az az, hogy más eszméket vallsz amit én magamnak sohasem engedhetnék meg! Kiáltottam fel a végén, ahogyan felkaptam Hanat, majd pedig hárítottam önmagam támadását, legalábbis hárítani szeretném azt. - Elfoglak tüntetni a téves eszméiddel együtt, márt csak azért is mert így beszéltél ő róla! Hirtelen elrántottam a kardomat, majd pedig egy erőteljes oldal irányú támadást indítottam. Ha kitér előle, akkor egy teljesen új, még nem használt mozdulatot vetek be, ami éppen akkor pattant ki a fejemből. Nem állok tutat a lendületnek, sokkal inkább gyorsítok rajta és ha kitér az első oldal irányú támadás elől, akkor fordulok még egyszer 360 fokot, és újra és újra rátámadok.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Okt. 23 2010, 13:31

A két hatalmas kard összecsapott, ahogyan te is kioktattad a véleményedről, arról, hogy mit is gondolsz arról ami történik, hogy valójában ő nem lehet te, mert te nem ilyen vagy. Majd erőt véve magadon, elütötted „Saito2”, mostantól nevezzük így, fegyverét magadtól, ahogyan oldalirányú vágásod elől egyszerűen hátrébb ugrott, bár az majdnem így is elérte. De nem álltál meg ennyivel, hanem a lendültetted kihasználva továbblendültél és újra lecsaptál rá, de sikertelenül. A földbe csapta a kardot, és így akasztotta meg az közbeni vágásodat. Erre nem számítottál, mert te sohasem használnád fel hasonló módon ezt a fegyvert, túlságosan inkább embernek mind egy tárgynak nézed őt.
- Idddiiióóóóta! -nevetett fel- Ilyenről szó sincs! -mosolygott rád- Engem nem érdekelnem semmilyen eszmék, vagy célok! Egyszerűen azt érzem amit te is! A szíved legmélyén, olyan vágyakat és félelmeket érzek, melyeket te nem is vettél észre, vagy éppen ellenkezőleg, észrevetted de elnyomtad, ezzel téve űrt arra a helyre. - húzta ki egy kézzel a kardot a földből, ahogyan hiába veszítetted te két kézzel a tiéddel, ennek ellenére egyszerűen nem tudtad elnyomni oldalra. - Megmutatom, hogy mit érzel valójában!!!!- ordított rád, ahogyan váratlanul belépett eléd ököllel mellkasába vágott. Olyan érzés volt ,mintha minden csontot összetörne, de mégis, ahogyan földet értél, nem éreztél mást, mind fájdalmat, nem testit, hanem lelkik- Utálom ezt a világot... -lépett hozzád közelebb, ahogyan érezted, hogy a kard kiesett a kezedből, hogy védtelen vagy- … semmi magasztos nincs benne. Minden egysíkú, nem törsz magasra, elfogadtad azt ami körülvesz... hogy ezen virágokon kívül őt sohasem láthatod majd! -hangja mérges volt- És ezért gyűlölöm őt. Mert a legnagyobb szeretett és a legnagyobb szenvedést is ő okozza nekem. Miatta nem tudok továbblépni, körülötte forog mindenem és mégsem tudok tenni semmit. Nem tudom visszaszerezni, nem tudom megérinteni, nem tudom újra látni! -ért eléd,- Ez mindennek az okozója...- de nem sújtott le, ezúttal nem, láttad az arcán, hogy szenved ettől a gondolattól. - Érted már egyáltalán ,mi rejlik a szíved legmélyén... bele tudsz tekinteni?- emelte fel a kardot és lágyan nyomta a szíved fölé.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Okt. 24 2010, 10:47

//Remélem nem haladtam előre egy kicsit ''^^ //

Lesújtottam oldalról, de az ellenfelem kitért előle azonban én nem álltam le, fordultam még egyet és újból lesújtottam. A támadásomat egyszerűen megakasztotta azzal, hogy a kardját a földbe szúrta és így gátat szabott az enyémnek. - Átkozott! Nyögtem ki a számon, ahogyan rápillantottam a két találkozó kardra mely nem akarja ereszteni a másikat, mindketten felül akarják múlni egymást. Miközben ezt néztem láttam, hogy az ő kardja kiemelkedik a földből, miközben ő egy kézzel tartja az enyémet is. Értetlenül álltam a dolgok előtt, nem értettem hogy lehet ilyen erős, mert ha ő tényleg én lennék, nem lenne képes erre, vagy pont én nem tudom magamról, hogy mire vagyok képes. Ezt követően váratlanul mellkason vágott és én a földre kerültem és furcsa érzések kavarogtak bennem melyeket az ütés okozott. Nem fizikai volt, sokkal inkább lelki. *Mi ez az érzés? Egyszerűen el tudnám ordítani magam, olyan rossz ez az érzés! De miért...* Saito2 odalépett hozzám, majd pedig kiöntötte az érzéseit, hogy miért nem szeret itt leni, hogy mi ennek az oka. Azok az érzések amiket elmondott, pontosan olyan volt mint amit én éreztem akkor amikor a földön feküdtem. Miután befejezte a beszédet és feltette a kérdést még egy kicsit feküdtem a földön, majd megpróbáltam úrrá lenni a fájdalmakon, ahogyan eddig is, és felálltam.
- Értem... Tehát innen fúj a szél. Mondtam ki halkan, lehajtott fejjel. - Értem miért gyűlölöd őt és kezdem érteni, hogy engem azaz saját magadat miért nem szereted. Az örökös kutatás és felsülés az ami ilyenné tett téged, engem. Most már értem... emelem fel ekkor a fejem és egyenesen a velem szemben álló szemébe nézek. - Értem, hogy valójában te tényleg ugyan az vagy mint én, jobban mondva minden rossz érzésem és, hogy belefáradtál az örökös kudarcra, azonban engem ez hajt előre. Gondolj csak vissza... Ha nem veszítem el őt, nem találkozok Temarival és nem tanulok új technikákat és akkor nem találkoztam volna a menyétekkel sem! Te vagy az, aki előre hajt engem és én vagyok az aki végrehajtja mindazt amit szeretnél. Mondhatni mi ketten olyanok vagyunk mint Jing és Jang. Itt vettem egy mély levegőt, majd egy pillanatra magamba néztem. Amikor újra az előttem álló szemébe néztem, egy lépéssel közeledtem is hozzá, majd a vállára tettem a kezem.
- Te feladtad a vágyaid, de érzem, hogy valahol mélyen te is látni akarod Hanát csak úgy mint én és érzem, hogy a menyétek, jobban mondva az a bizonyos illető fog segíteni nekem ebben. Érzem, hogy nincs olyan messze ez az idő és újra látni fogjuk őt mind a ketten!!! A mondatom végére raktam a hangsúlyt, hogy érezhesse, rá is gondolok, majd egy barátságos mosollyal vártam a "Jangom" válaszát!
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Vas. Okt. 24 2010, 14:17

Ott feküdtél ellőtte a földön, ahogyan a kard vége kicsit nyomta az mellkasodat, de nem nagyon, nem zavaróan. Saito2 nem nagyon szolt közbe, csak a szavaid vége felé mosolyodott el, ahogyan váratlanul hangos nevetésben tőrt ki. Nem tudtál felállni, a kard túlságosan erős volt ahhoz, hogy kiszabadulj alóla, sőt ahhoz, hogy megmozdulj, anélkül, hogy nehogy megsebezzen.
- Még hogy Jing és Jang ! Ez jó...- érezted ahogyan kard felvágja a bőrt a testeden, majd mind a kés a vajban, úgy hatol előre néhány apró kis centit, majd állapodik meg a bordáig ellőt. - Én nem a benned élő sötétség vagyok, de ezt már mondtam! Én a benned lévő vágyak megtestesülése vagyok, nem vagyok gonosz, ugyanúgy megvan bennem azon érzések is, melyek jók...- hatolt beljebb a kard egy két centit, ahogyan újra megállt, szinte ordítani tudtál volna a fájdalomtól, de visszafogtad magad- … én csupán azért vagyok most itt, hogy rávezessek arra, hogy mik is a benned lévő érzések és vágyak forrása és mi az amitől a legjobban félsz, rettegsz, hogy mi az, melyet még magadnak sem mersz bevallani...- hatolt keresztül a kard testeden, ahogyan a földhöz szegezett. Érezted, ahogyan a szád megtelik vérrel- … de ameddig itt szerencsétlenkedsz velem, addig nem érsz el semmit. Azt mondtam, hogy néz a szíved legmélyére... és te egy ilyen válaszra vagy csak képes, egy magyarázatra, melyet bemeséltél magadnak, hogy a fájdalom ne legyen olyan erős...- tehénkedett a kardra, mely egy lejjebb sűlyedt, benned és a talajban is- Elmondjam, mi az ami valóban ott van a szívedben?- kérdezte vigyorogva, ahogyan közel hajolt hozzád- Hogy te valójában sohasem akartad őt megtalálni és újra látni...- közölte nyíltan, az arcodba mondta- … félsz attól, hogyha újra látod visszautasít, hogy kisétál az életedből, hogy az a személy aki a legfontosabb volt addig a számodra semmibe fog venni...- távolodott el az arcodtól- … ezért élsz így! Inkább a vele való közös emlékekre vigyázol, a kardra vigyázol, félsz, hogyha elveszíted ő is elveszik és inkább csak álmodozol arról, hogy látod, az helyet, hogy tennél is valamit! Ameddig így állsz ehhez a világhoz! Ameddig így állsz Hana-hoz és saját magadhoz! Addig nem leszel képes legyőzni engem... de...- rántotta ki a kardot belőled, ahogyan a magasba emelve homályosan láttál mindent, érezted, hogy elveszíted az eszméletedet- … többé nem lesz alkalmad arra, hogy megküzd velem, vagy lásd Hana-t! Erősebb vagyok nálad, így ha te nem én képes vagyok elengedni őt és ezzel megszüntetni a legnagyobb kételyt a szívedben, hogy talán végre lássad tisztán ki is vagy te valójában! -és a kard lassan apró virágszirmokká kezdett változni, ahogyan a szélben lassan kezdett eltűnni. És abban a pillanatban valami megváltozott. Erőre kaptál és úgy érezted, hogy mindenre képes vagy, de nem amiatt, ami történt, kétségbeesést és fájdalmat éreztél, ahogyan a cérna elszakadté s sötétségbe hullottál, mikor meghallottad a vágyaid szavát, ahogyan a markolat utolsó darabja is eltűnt. -Sohase többé nem fogod őt látni, erre vágytál igazából, nem?
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Szomb. Okt. 30 2010, 11:34

Nem tudtam felállni a földről, így onnan mondtam el a véleményemet a "vágyaimnak", azonban mindazt amit én elmondtam, ő cseppet sem úgy gondolta, sőt még fel is nevetett és belém vágott a karddal. Hatalmas fájdalom volt, pláne mivel lassan csinálta mint valami precíz kínzógép, majd elmondta mindazt amit ő gondolt. Elmondta, hogy ő rá akar vezetni a saját érzéseimre vágyaimra. Azt mondta, hogy még saját magam elől is titkolom az eredeti érzéseimet, majd a kardot keresztül szúrta rajtam és a szám megtelt vérrel. Muszáj volt kiköpni a vért, hogy levegőhöz juthassak, majd tovább figyeltem, bár a fájdalom nagyon elviselhetetlenné tette a dolgot. Ezt követően rátért a lényegre. Megkérdezte, hogy elmondja e mi van valójában bennem, ahogyan felemeltem rá a fejem és csak figyeltem. "Hogy te valójában sohasem akartad őt megtalálni és újra látni..." Mondta nekem, ahogy a szemeim kitágultak, de nem válaszoltam rá, nem is ellenkeztem, mert legbelül tudtam, hogy igazat beszél. Bár nem ilyen szavakkal. Némi erőt vettem magamon, majd megszólaltam.
- De viszont akarom látni! Itt sóhajtottam egyet. - Pusztán félek, hogy... - Ezt még mindég nehezemre esett kimondani, meg saját magam előtt is de most az egyszer kimondtam. - megváltozott... Mondtam ki, ahogyan a képmásom is biztosan tudta mire gondoltam ezzel. Arra, hogy nem lesz olyan mint amikor utoljára találkoztunk és nem fog ugyan úgy szeretni.
- És most már biztos nem fog elismerni, mert veszítettem a saját érzéseim ellen! Kiáltottam fel hangosan, ahogy köhöghetnékem támadt és vért öklendeztem fel, majd tovább figyeltem az eseményeket.
A kard a magasba lendült, majd egyszerűen virágokká vállt és elszállt, ezzel egyetemben erőre kaptam és egyre erősebb lettem, majd végül felálltam és válaszoltam a vágyaim kérdésére.
- De igen... erre vágytam. Amint ezt kimondtam a hasam megfeszült, majd a rezzenéstelen és komor arckivejezésemen egy könnycsepp szántott végig, majd hullott a földre.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Okt. 30 2010, 21:50

Saját magaddal álltál szemben még mindig, ahogyan a kard eltűnt a kezéből és semmi sem maradt utána. A tested újra erőre kapott, ahogyan szinte megkönnyebbültél és ezzel egyetemben a mellkasodról eltűnt a sérülésed is, mintha meg sem történt volna az amit átéltél egy perccel korábban. Önmagad pedig elmosolyodott, ahogyan közelebb lépett hozzád.
- Most már tudod, hogy mit is rejt a szíved...- emelte fel a kezét és érintette a mellkasodhoz. Csak ekkor vetted észre, hogy a seb el is tűnt. - Ne néz így! – válaszolt az arckifejezésedre- Végül is ez a te lelked, nem lennék képes megölni téged itt, sőt máshol sem. Az én erőm csak annyiból állt, hogy megmutassam neked mindent! Nem többet és nem kevesebbet és te sikerrel megértetted mi is akartam. MI ketten egyek vagyunk, amennyire te vagy gyenge, annyira vagyok én erős és fordítva. -Hátrált egyet, ahogyan elmosolyodott- De úgy látszik eddig voltam képes élni! De nem sajnálom, mert egy pillanatra láthattam őt... mázlisták vagyunk, ezt ne feled el! Hana mindig is velünk lesz és hadd mondjam el, biztos nem változott meg! Az nem lehet, nem igaz. -kérdezte de nem tőled.
Érezted, hogy a levegő megmozdult mögötted, ahogyan hátranézve a lehulló virágszirmok körözése lassan lelassult és összeállt valamivé. A szemeid elkerekedtek, ahogyan tested öltött az aki miatt eddig mindent elértél. Semmit sem változott, ugyan úgy mosolygott rád.
- A lelkedben képes vagyok megjelenni? Ez is annak a kis menyétnek a műve lenne?- nézett körbe, ahogyan barátságosan elmosolyodott- Hihetetlen. De nem bánom, azért , mert újra láthatlak! Hogy miért, mert a lelkem egy kis darabja veled maradt, az aki nem volt képes elengedni téged, még a halál után sem.- mosolygott, ahogyan sok kérdeznivalótok volt, sok megbeszélni való dolog.
//Egy kis reális történetet írhatsz, hogy miről beszélgettek, ahogyan a végére csak annyit írj majd, hogy feláll és közli veled, hogy lejárt az ideje...//
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Okt. 31 2010, 21:31

Szemtől szemben álltam saját magammal és kezdtem lemondani a vágyaimról, mindenről amiért idáig küzdöttem, erősödtem és tovább éltem. Azonban a vágyaim megtestesülése olyanokat mondott amelyek teljesen megleptek, mintha egyszerre változott volna meg, mintha már nem szerette volna azt a bizonyos változást, mintha már nem lett volna unalmas a világa. Mindeközben a testem egyre erősebb lett, a sérülések is egy pillanat alatt gyógyultak be és végül megértettem mindazt ami történt és csak egy válaszom volt.
- Nem, a mi lelkünk! Mondtam neki barátságosan és boldogan, hogy találkozhattam "önmagammal". Majd végül mertörtént mindaz amire már olyan régóta várok, amiért erősödtem, amiért küzdöttem, amiért ide jöttem. Hana testet öltött a virágokból, jobban mondva a kardból, ami virággá vállt. Ő csak mosolygott, majd beszélt hozzám, de én némán meredtem rá és nem mertem megszólalni. Olyan érzésem támadt mint amikor az első napomat töltöttem az akadémián és senkit sem ismerve beültem egy üres padba. Nem mertem senkihez sem hozzászólni, tartottam mindenkitől az első benyomás miatt és most ebben a helyzetben újra átérezhettem ezt az érzést. Hirtelen leültem a földre és gondolkozni kezdtem, gondolkodtam, hogy mégis mit mondhatnék neki... Annyi minden volt amit meg akartam beszélni vele, de nem tudtam belekezdeni és akkor megtörtént ugyan az mint azon a bizonyos első akadémiai napon. Ő "beült a padba mellém" majd egy széles mosollyal és kíváncsiskodó tekintettel nézett engem.
-Tudod... Sokáig tervezgettem, hogy mi lesz az első mondatom, ha majd újra látlak téged, de amint megláttalak elakadt a szavam és elfelejtettem mindent. Sóhajtottam egyet, majd a tekintetemet az égre szegeztem, majd újra erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Régen volt nem igaz? Az első nap amikor találkoztunk és megismerkedtünk. Régen volt az amikor naphosszat együtt tanultunk és geninekké váltunk.
- Tudom, régen volt de még ma is ugyan úgy emlékszem rá és őrzöm annak az emlékeit és őrizni is fogom...
Mondta ő is, ahogyan fejét ő is az égre emelte, majd velem együtt nézte a végtelen kékséget.
- Mostanra kezdtem egy kicsit elveszteni a reményt, a reményt, hogy újra láthassalak téged, de most ez hatalmas erőt adott nekem és rájöttem, hogy jó úton járok. Mond csak... mindent láttál amit elértem? Kérdeztem tőle kicsit félve. Féltem attól, hogy mit is fog válaszolni, de szerencsére a mondatai hallatán megnyugodhattam.
- Igen, ott voltam végig benned és a kardodban, melyet olyan nagy becsben tartasz, ott lapultam végig és éreztem mindazt amit te érzel, illetve amit a kardod érez. Tudod az a kard egy különleges darab a számomra... Régen te mentetted meg vele az életemet, de most én menthetem meg vele a tiédet. A kardod olyan erős, mint a hited, minél jobban hiszel abban, hogy újra láthatsz annál erősebb lesz és vele te is, de ha elveszted azt úgy jársz mint az előbb, elnehezülsz.
- Értem... Igen, megmentettem az életedet, de tudod...- Itt a hangom erőteljesebb lett- azóta is nagyon fáj az, hogy nem mondtad el azt, hogy beteg vagy, fájt, hogy nem tudtam róla és nem tudtam segíteni és e miatt rengeteget szenvedtem, dühös voltam magamra. Kezem ökölbe szorult, majd kérdően néztem a mellettem ülő lányra.
- Sajnálom, de nem akartam, hogy megtudd, nem akartam, hogy szánalmat érezz irántam, mert azt nem bírtam volna ki. Megőriztem a titkot, hogy ne kelljen aggódnod és tovább állhass, de mint látom ez nem jött össze. Mondta ki, majd egy mosoly kúszott az arcára, ahogyan abban a pillanatban felállt mellőlem.
- Ideje lesz indulnom, sajnos túl sokáig maradtam itt és lejárt az időm... Mondta, ahogyan lassan megfordult és egy lépést távolodott tőlem.
- Várj! Kiáltottam fel, majd felálltam és a keze után kaptam. - Megfogom találni a módját, hogy újra együtt lehessünk, ígérem. Mondtam ki, ahogyan egy gyors csókot loptam tőle és ebben a pillanatban még a szemeim és elnedvesedtek.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Hétf. Nov. 01 2010, 10:50

Újra érezhetted őt, ahogyan Hana elmosolyodott, de nem mondott többet, teste újra apró kis virágokká kezdett válni, ahogyan a szél lassan felkapva őt elfújta őt, olyan hirtelen, mind ahogyan megjelent. De még így is, az láttad az utolsó tekintetét, ahogyan a szomorú szemei lassan virágokká váltak és eltűntek a szélben. A virág hirtelenjében forogni kezdett körülötted, ahogyan a szemeid, mintha egy álomban lettél volna felnyitódtak és újra ott voltál.
Abban a sötét gödörben, ott álltál, ahol elvesztetted az eszméletedet, ellőtted a kis menyét kissé imbolygott, ahogyan megtámasztva magát lihegett. Kenyuurei állt melletted, ahogyan másik oldalon ott volt az idegsítő menyét család is. Láthatólag a végére érkeztek csak ide, ahogyan kíváncsi arccal néztek téged, de Hiyayaka most sem tudtamegállnii, hogy ne ugorjon a válladra és nézzen, sőt bámuljon közelről az arcodba.
- Te sírsz, milyen nőies! -röhögött, ahogyan kíváncsi képet vágott- De mond, mégis milyen volt! Mi történt! -hirtelenjében elkiáltott magát, ahogyan az anyja megragadva a farkát lerántotta az arcodról, de minimum most nem karmolt és nem harapott, pozitívum.
- Sikerrel jártál! -közölte elesett hangon a bölcs- El sem hiszem, hogy egy ilyen férfi került közénk! Végignéztem mindent és most már tudom, hogy a te legbelső vágyaid egyben a céljaid is. Nem rejteted el ő őket, mind sokan mások, csak nem mertél szembenézni velük, mert féltél. De látom rájöttél, hogy mit is jelent neked az a lány és hogy a félelem miután tovaszállt, már az ösztönöd és te egyek vagytok! -közölte mindenkivel a hírt, ahogyan köhögött eggyet- És most már tudod, hogy kit kell választanod igaz?- kérdezte tőled, ahogyan Kenyuurei lassan megérintette a válladat és ahogyan ránéztél láttad, hogy a kezében tartotta Hana-t, melyet abban a pillanatban akart visszaadni neked. Tudtad mit jelent ez, vagyis hogy szerinted mit jelenthet. Nem te, hanem Hana választott helyetted. - Nos?
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Kedd Nov. 02 2010, 09:37

Ott álltam szemtől szemben Hanaval és utolsó csókunk közben ő még erősebbé tett engem. Egy lépést hátrébb lépet, majd virágokká vállt majd forogni kezdett körülöttem.
- Ígérem megtalálom a módját! Kiáltottam még utána, de abban a pillanatban már a földön feküdtem azon a helyen ahol eredetileg voltam. Gyorsan felpattantam a földről és körülnéztem, láttam, hogy ott volt mellettem Kenyuurei illetve a Kamatari féle menyétcsalád és a vén bölcs is. Mindenki kíváncsian nézett rám, csak egy valaki tudta, hogy mi történt. Eközben Hiyayaka felugrott a vállamra és egyenesen a szemembe nézett majd fel is kiáltott amire én azonnal reagáltam.
- Biztos míg aludtam valami a szemembe ment... Vágtam rá kifogásként, de már csak azt láttam, hogy a kis menyétke repül lefelé, mert az anyja a farkánál fogva húzta őt le. Ekkor a fejemet a bölcs felé fordítottam aki hirtelen elkezdte kifejteni a többieknek mindazt ami velem történt. *Ez nem éppen így történt, legalábbis szerintem nem... A vágyaim legyőztek engem, holott nekem kellett volna őt. Már kezdtem lemondani Hanaról amikor ő megjelent előttem és szó szerint megmentett engem a felejtéstől. De ennek hála újra láthattam őt.*
Mindenki rám nézett és kíváncsian várták a válaszom, a válaszom, hogy kit választok. Az ott történtek után még mostsem érzem azt, hogy tudom kit kellene választanom, ezért egy kicsit haboztam, egészen pontosan addig még a velem egy magas menyét visszaadta a kardomat.
- Úgy érzem, hogy ez nem csak az én döntésem! Mondtam a bölcsnek, ahogyan Kenyuurei felé fordultam. - Mond, neked megfelelne ha téged választanánk? Kérdeztem tőle, ahogyan a kezemben lévő Hanát visszatettem a helyére, majd a hátamon egyszer végigsimítottam a markolatát.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Csüt. Nov. 04 2010, 09:26

A nálad azért nagyobb menyét lenézett rád, ahogyan visszaraktad a hátadra a kardot. Nem volt zavarban, ahogyan Hiyayaka hozva a formáját, ezúttal csak az édesanyja mögül, de hangosan rákiáltott! Mindenki hallotta, de nem nagyon foglalkozott vele.
- Ne őt! Engem válassz! ENGEM!ENGEM! EEEENNNNGGGGEEEEMMMM!- kiáltozta, ahogyan az édesanyja és az apja is egyszerre ütötték le szó szerint, ahogyan elterült a földön, szótlanul és kiütve- eeengeeem!- mondta még akkor is halkan.
Kenyuurei lassan lehunyta a szemeit, ahogyan láthatólag nagyon is gondolkodott, majd komoly arcot vágva rád nézett, sőt inkább a kardodra, ahogyan vissza rád.
- Legyen! -közölte veled halkan- Jó kardod van fiú! -fordult meg, ahogyan lassú léptekkel elindult kifelé, majd el si tűnt az ajtón túl. A kis menyét tapsolt egyet örömében, ahogyan lenézett rád.
- Akkor nincs semmi más hátra! Addig kell itt maradnod, míg nem leszel képes Kenyuurei -val teljesen összedolgozva harcolni és teljesen megbízni benne! Ez idő alatt megismerkedsz a fajunkkal, a szokásainkkal és tagjaival! Menjetek, fáradt vagyok!- hunyta le a szemeit ,ahogyan abban a pillanatban el is aludt és ti kilépve a szabadba, Katamari, aki a hátán vitte kiütött kisfiát rád nézett.
- Légy figyelmes és hallgass rá! Kenyuurei senpai az egyetlen menyét, aki a maga módján erősebb nálam! -vált el tőled a család, ahogyan egyedül maradtál.
Sétába kezdtél, ahogyan megpróbáltad megismerni a terepet, hogy milyen szokásokra lelsz itt, mit szabad és mit nem, az ilyeneket pedig csakis tapasztalat útján lehet megtanulni, nem máshogyan! De mindvégig érezted, hogy bizony árgus szemek néznek téged, és alig találkoztál néhány sétáló vagy a ház ellőt dolgozó álattal. Láthatólag még nem nagyon bíztak benned, mikor is hírtelenjében érezted, hogy valami a válladra ugrik és egy puszit nyom az arcodra. Ahogyan oldalra néztél egy átlagos termetű menyétre lettél figyelmes.
- Szeretlek cuki fiú! – mosolygott rád, ahogyan rádöbbentél, hogy eme tag nőstény. -A nevem Ayami , nem akarsz járni velem! -rebegtette meg a szempilláit.

// leírás, ha nem gond!.:
Név: Vén bölcs
Pusztán egyetlen egy egy menyét rendelkezik ekkora tapasztalattal és erővel, maga a Vén bölcs. Igaz még sosem látták harcolni, de szóbeszédek terjengenek arról, hogy legendás ereje van. A menyét társadalom szemében olyan köztiszteletnek örvend, mint a nagyobb shinobi nemzetekben a Kagek. A legtöbb esetben csak egy apró, éppen hogy újszülött menyét képében látható, azonban ez nem igaz! Az csupán egy irányított test hiszen valójában ő a leghatalmasabb lény a falúban, szinte az egész rejtek az hasán terül el, ahogyan mély álomba süllyedve alszik. Hihetetlen spirituális erővel bír, ahogyan hajdanán állítólag még magát a ninjutsu megalapítóját is csak gyermeknek nevezte!
Faj: Menyét
Méretkategória: hatalmas méretű menyét!
Különleges képesség:
Hatalmas spirituális erővel bír, melyet használva csak a tudatával képes irányítani apró létformákat (pl.: példának okáért egy újszülött menyétet!), de ezen kívül az igazi képessége, hogy képes az emberek és az állatók belső vágyait, félelmeit vagy éppen az ösztöneinek testet adni, nem csak a használó tudatában, de ezen a világon is! Így a használó saját belső énjével kerül harcba, mely képességeit tekintve mindenben az ő másolata és csakis akkor tűnik el, amikor az ellenség megértette ezen vágyak okát és elfogadja őket!
Szint: S
Elem: Ismeretlen
Jutsuk: Ismeretlen
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Pént. Nov. 05 2010, 22:41

Egy pillanatra elmosolyodtam azon amit Hiyayaka művelt és azon a "fenyítési" módon, ahogyan az anyja és apja bánt vele. Komoly tekintettel néztem vissza a nagydarab menyétre, aki már válaszolt nekem. Elfogadta a választásom, vagy legalábbis beletörődött és még a kardomat is megdicsérte. *Ha tudnád milyen jó...* Emlékeztem vissza arra ami most történt velem az "illúzióvilágban". A vén bölcs elfáradt és ezt meg is értettem, ezért elhagytam a helyet, hogy nyugodtan pihenhessen, elvégre nem voltam valami könnyű eset. Kifelé menet Kamatari még ellátott pár jó tanáccsal amire én bólintottam egyet, majd megkérdeztem valamit ami nem hagyott nyugodni.
- Kamatari-sama! Nem a szerződéskötés miatt jöttem a bölcshöz? Kérdeztem tőle, ahogyan egy kicsit nyugtalankodtam a dolog miatt, hiszen nem szerettem volna olyan sokáig távol lenni az otthonomtól. Pláne nem úgy, hogy a szüleim nem is tudják, hogy hol vagyok. Azt mondtam nekik, hogy Temarival megyek edzeni a kiképzőterepre, de az is már mikor volt? Mélyen gondolkoztam a dolgon, amikor hirtelen egy menyét ugrott a vállamra és egy puszit adott az arcomra. Azonnal odakaptam a fejem, majd illetődve néztem az állatra.
- És hol marad a jó modor? Csak úgy felugrálgatunk már vállára? Kérdeztem tőle vicceskedve, ahogyan komolyabbra fordítottam a szót. - Sajnálom, de engem már megbéklyózott egy lány. Mond miért nem keresel magadnak egy hozzád illő menyétfiút? Kérdeztem tőle, ahogyan rögtön egy név jutott az eszembe. - Mondjuk Hiyayaka... Ő rendes srác, kicsit furcsa de mindent megtesz azért felhívja magára a figyelmet. Nos? Amint megkérdeztem körülnéztem és kerestem magamnak egy fát aminek a tövébe leülhettem.


//Nagyon tetszik a leírás ^^ köszönöm. Ha meg tudom csinálni, akkor azonnal módosítom is ezek szerint a leírást.//
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szomb. Nov. 06 2010, 17:35

Ayami elhúzta a szája szélét, ahogyan meghallotta annak a bizonyos kis menyétnek a nevét. Mintha egy kicsit el is pirult volna, sőt zavarban volt, amit mondtál neki, vagy ahogyan ránéztél? Érezted, ahogyan a kis kar, ami enyhén ugyan de megszorítják a válladat, kissé bökik a bőrödet, de ez csak kellemetlen dolog volt nem fájó!
- Olyan cuki vagy, hogy másokra is gondolsz! -nézett rád- Hiyayaka egy idióta balfék! Kiskorunk óta belém van zúgva és állandóan nem hagy békén, pedig nem is az esetem, az olyan magas és izmos férfiak mind te, olyanokra ger...- ekkor azonban egy hatalmas láb dörrent melléd, ahogyan valaki elkiáltotta magát.
- Itt vannak ők, kinek neve hallatán megremeg a föld! A testvérek, kiknek a szíve gyengéd mind a virág és a teste erős mind a kő, Gemba és Gembo a csodapáros, Fumiyuubo erdőség hősei a …. -kiáltozott össze vissza egy ember magasságú menyét, egy hatalmas menyét hátán, ahogyan Ayami csak elhúzta a szája szélét.
- Már megint kezdik! Ez a kettő lököttebb mind Hiyayaka, bár ők magasak! -csengett a hangja, ahogyan Gembo hirtelen megbillent, majd hatalmas ordítás közepette becsapódott a földbe pontosan eléd.
- Mégis mi volt ez tesó! -kiáltott fel a hatalmas Gemba-ra.
- Bocsi, csuklottam...- mentegetőzött a nagydarab, ahogyan Gemba feléd fordulva átkarolt.
- Akkor megvan bocsájtva! -fordult meg - Üdv új tesó és cuki kis Ayame...gugugugu- babusgatta a válladon pihenő nőstény állát, aki szó szerint hatalmasat harapott Gembo ujjába. - … áh ezt miért kellett? - sírt a nálad nagyobb menyét, ahogyan az úját fájlalta!
- Mert idióták vagytok és mert nem vagyok már gyerek! -kiáltott rá Ayami, ahogyan Gemba is elkezdett sírni.
- Idióták vagyunk, idióták vagyunk! Hallod tesó, anyunak tényleg igaza volt...
- Tudom tesó, nyugi ne sírj, mert árvíz lesz! Simult Gembo, Gemba lábához és simogatta, ahogyan rájöttél, hogy vannak lököttebbek ezen a helyen Hiyayaka-nál is.
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Nov. 07 2010, 21:48

Ayami még mindég a vállamon ácsorgott és pofákat vágott miközben Hiyayakát emlegettem. Ebből már következtetni lehetett, hogy valami nem klappol kettőjük kötött és a kis menyétke el is mondta, hogy miért. Ahogyan sorolta azt amit nem szeret benne én csak bólogatni tudtam mert tényleg tudta miről beszél.
- Igazad van, Hiyayaka tényleg egy idióta...- Mondtam neki, ahogyan egy kis levegővétel után folytattam is- de tudod, van benne valami. Nem tudom megmondani mi, de már az első találkozáskor lehetett látni, hogy ő is mint én, erősödi, tanulni szeretne. Talán majd egyszer nálam is nagyobb lesz! Mondtam ki jó színben feltüntetve a legendás menyét fiát, azonban mindazt amit gondoltam igaz is volt, tényleg éreztem azt a valamit amikor találkoztunk.
Abban a pillanatban, ahogyan a mondatomat befejeztem, két újabb menyét csatlakozott a köreimhez, igaz kicsit furcsa módon, de a belépőjük, hát... mondhatni hatásos volt. Gembo hatalmas kiáltozás közepette ért földet de én nem foglalkoztam vele, mert inkább a hatalmas termetű lényt csodáltam. Nem tudtam először, hogy féljek e tőle, vagy megpróbáljam ismerni, de ami ezek után következett, kicsit segített az eligazodásban.
- Üdv! Huramino Saito vagyok. Mutatkoztam be a nálam nem sokkal magasabb Gembonak, majd folytattam, legalábbis folytattam volna ha nem lett volna az a kis közjáték és a végén nem lesz az egészből sírás. Egy kicsit meglepődtam amikor a nagyobbik sírni kezdett, de ennek hála következtetést tudtam hozni.
- Srácok, nálatok furább fajt még életemben nem láttam! Mondtam nekik határozottan, de látni lehetett rajtam, hogy boldog voltam, vagy legalábbis büszke arra, hogy megismerhettem őket.
- Nyugalom, Ayami biztos nem gondolta komolyan. Tudod a méreted ellenére elég érzékenynek látszol... A mondatomat cseppet sem rosszindulatból szántam a hatalmas menyétnek, majd a mellettem lévő Gembo felé fordultam.
- Ha jól hallottam, akkor a nevetek Gemba és Gembo igaz? De melyikőtök Gemba és melyikőtök Gembo? Kérdeztem kiváncsia, majd vártam a válaszukat.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Karin on Szer. Nov. 10 2010, 19:02

A nagydarab menyét a szavaid hallatán kissé boldogabb lett és érdeklődve nézett le rád, ahogyan Gembo rád nézett, majd Ayami-ra, aki teljesen elázva feküdt Saito vállán, hiszen egy könnycsepp telibe találta. Prüszkölt és kissé rázta magát, mely a genin-nek nem éppen volt jó, mert lényegében ezzel őt fröcskölte le.
- Hát igen, nem vagy... idióta...- monta halkan Ayami, ahogyan Gembo a kérdésedre felvidult.
- Na ez egy jó kérdés Saiko! - válaszolta és mondta a nevedet helytelük, a Saiko egy női név ugyanis- Az én hatalmas testvérem Gemba , aki egyetlen lábbnynyomatával képes eltörölni egy házat ! Az én nevem pedig Gembo, aki a legokosabb minden menyét közül! -dicsekedett, ahogyan Gemba megszólalt váratlanul.
- Nem én vagyok Gembo, tesó? - kérdezte
- Nem, rosszul tudod testvér! - javította ki nagydarab rokonát.
- De ha ez igaz, akkor anyu is rosszul tudja! Mert mindig engem hív Gembo-nak!
- Nem, megint rosszul tudod tesó, amikor anyu a Gembo nevet használja rám gondol és nem rád!
- De hát mindig oda megyek, mikor mondja!
- Az lehet, de nem téged hivot! - fordult feléd. - Szóval Saiko! Mit terveztél mára?
- Ne menj velük, ha megteszed, akkor egész életedben bánni fogod! Én egyszer csináltam meg és fél óra után elszöktem Hiyayaka egy egész napig bírta, bár szegény meglágyult benne!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Fumiyuubo erdőség

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.